|
2013-04-30 09:49:47, kedd
|
| |
| |
Könyörült rajtam. (1 Tim 1, 16)
Emberi elképzelésünk szerint azt várnánk, hogy Isten az ő munkájának olyan tönkretevőjét, mint Saul, végképp félreállítja. Nem akadt akkoriban olyan keresztyén, aki arra még csak gondolt is volna, hogy dühödt ellenségüket Isten irgalmassága veszi majd körül. Csak azért imádkoztak, hogy Isten hárítsa el őt és állítsa le a maga gonoszságában. Ha villám sújtott volna le rá, abban az emberek csak Isten jól megérdemelt büntetését látták volna és magasztalták volna Isten igazságát. Ehelyett azonban Isten könyörült rajta valami érthetetlen és túláradó kegyelemmel. Jézus nem lesújtó ítélettel, hanem aggódó szeretettel állt eléje az úton: Saul, Saul! Mit csinálsz, te szerencsétlen? Nem kemény szavakkal, hanem szeretetteljes komolysággal kérdezi ezt tőle. Saul lelkiismeretéhez fordul. Miért üldözöl engem, hiszen nincs okod rá.
Így tesz Jézus ma is. Mi természettől fogva ellene vagyunk. "Aki nincs velem, ellenem van." E világ szerinti gondolkodásunkkal és gőgünkkel ellenségei vagyunk. Semmibe se vettük őt, ellene szegültünk. Tanítványait nem tudjuk elviselni, kerüljük vagy szidalmazzuk őket. És még ő jön utánunk, kopogtat szívünk ajtaján és nem tágít, míg végül is megadjuk magunkat. Micsoda tengernyi szeretet, mely elnyeli vétkeinket és hamisságainkat! Saulon könyörült és értelmét, gondolkodásmódját megváltoztatta. Szívének hitetlenségét és vakságát fény váltotta fel, Isten dicsőségének ragyogása, melyet csak a hit szemei látnak. Kemény, szeretetlen lénye gazdaggá lett a szeretetben. Előzőleg a keresztyének réme volt, most pedig a lelkek áldozatos gondozója.
Micsoda változás az isteni könyörület hatalma által! Amikor Timótheusnak ír, már egy emberöltő telt el megtérése óta. Kétszer is hangsúlyozza egymás után. "Könyörült rajtam". Olyan új és nagy ez előtte akkor is, mint az első napon volt. Soha többé nem tudta elfelejteni Jézus nagylelkűségét. Az Úr soha többé nem gondolt Saul vétkeire. Éppen ez az isteni. Nekünk azonban jó visszaemlékeznünk ismételten is arra, hogy milyen vak és gonosz emberek voltunk. Akkor soha nem hal ki szívünkből a hála. Isten igazi gyermekei állandóan éheznek és szomjúhoznak Jézus kegyelme után. Az evangélium számukra mindig új és vonzó. Jaj nekünk, ha unalmas dologgá válik! A tanítványok soha sem tudnak betelni a Megváltóval, ő napról-napra vonzóbbá lesz.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Keresztény dalszövegekhonlapja |
|
|
|
|
|
Offline
