Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
AZ öreg székely és az ügyvéd
  2012-05-18 14:28:49, péntek
 
 
Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg székely éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg székely.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide,akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! - fenyegetőzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye"szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jól fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."Szóval, belemegy. A székely bácsi kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz..
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
A székely megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A gyermek az emberiszívet látta
  2012-05-18 14:13:29, péntek
 
 
Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja.
Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. A gyerekekkel együtt mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk.
Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit.
A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten.

Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!"
Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelyből másoknak is szeretnénk juttatni a közösségi munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül. Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünktől."

Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek.
Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.
Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.

Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!"
Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltűnést keltett.
Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben.
Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!"
Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a férfi és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje.
Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt.
Férjem a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk."
Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén.
"Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta.
Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette.
Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt.
Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát.
Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"
Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi: "Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."
Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Férjem csodálkozott, hogy miért sírok, szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nekem!"
Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet sem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas szamaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment.
Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak.
Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát.
Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?"
Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát.
Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztény, aki vak, és egy gyermek, aki látott.
El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?"
Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg.
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot még egyszer átélhetném, vajon mit tennék?
Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné. 		 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Jézus levele
  2012-05-18 11:54:07, péntek
 
 
Szeretném elmondani neked,milyen nagyon szeretlek,
Hogy érdekel a sorsod,és szeretném ha elbeszélgethetnénk.
Ma reggel,amikor felébredtél a csodálatos napfényben,mely betöltötte szobád, Ott voltam az ágyad mellett,
Reméltem,hogy azt mondod nekem: "JÓ REGGELT!"-de nem tetted.
Azt gondoltam, talán túl korán van még És ezért nem vettél észre.
Próbáltam felhívni figyelmedet,
Amikor az ablakod kinyitottad sietve,
Friss levegővel csókoltam meg arcod.
Rád árasztottam a virágok édes és illatos szelencéjét,
A madarak csicsergésében szerelmi dalt énekeltem neked.
Te elmentél mellettem,siettél.
Később figyeltelek,amikor a barátaid társaságában voltál,
Nagyon jól elbeszélgettetek.
Ó,mennyire szerettem volna,ha velem is váltasz néhány szót,
Közelebb jöttem. Reméltem,hogy mondasz nekem valamit,
De elmentél,és nem vettél észre.
Délután küldtem neked,friss megelevenítő esőt,
És rád mosolyogtam minden cseppjével.
Kiáltottalak mennydörgő hangon
Hátha-hátha meghallasz.
Azután festettem neked,egy csodálatos naplementét,
Majd minden csillagból rád tekintettem...
Remélve,hogy meglátsz,és te is ezt teszed.
De csalódtam...most is!
Éjjel amikor ágyban voltál,rád árasztottam a holdfényt
És ezzel emlékeztettelek arra,hogy nem felejtelek el.
Reméltem,hogy most elalvás előtt beszélgethetünk
Te egy szót sem szóltál hozzám. Ez nagyon fájt nekem.
Mégis vigyázok rád és remélem,hogy holnap észreveszed jelenlétem.
De mindennap így ment ez. Folytattam kinyilatkoztatásom,hogy majd barátul választasz Én úgy viselnék rád gondot,mint senki más.
Szeretetem irántad mélyebb a tengernél,és magasabb az égnél.
Örök szeretettel szeretlek,ezért vagyok ilyen jó hozzád.
Azt szeretném,hogy együtt járjunk Annyi mindent szeretnék veled közölni
A TE javadért kérlek válaszolj Nekem:
JÉZUS:AKI NAGYON SZERET TÉGED!		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Ez vezessen az életben!
  2012-05-18 10:57:39, péntek
 
  Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát..
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül..
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél.. s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézz azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál.. nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem..
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!		  
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
A lelkedhez
  2012-05-18 08:24:33, péntek
 
 
Ki szeretetben él, nem büszkélkedik,
Másokat nem gúnyol, s nem uralkodik,
Soha nem hallod azt, hogy hibáztatna,
Vagy hogy másoknak fájdalmat okozna.

A szeretet boldogság, mit elérhetsz,
S ha elérted, mások szívében élhetsz.
Általa tudd meg, több vagy önmagadnál,
Egy a mindenséggel, s nagyobb a vágynál!

Talán lehet szeretni így is, úgy is,
Szenvedve, könnyek között megbújva is,
De becsapni nem szabad az ártatlant,
Hamis vágyba kergetni boldogtalant.

Bár a fény körbevesz Téged, átölel,
Aki fényben született, az fényre lel,
Ám nem lehetsz fény, csak fényhez hasonló,
Sem Isten, csak az Istenhez tartozó.

Mit Te adsz másoknak, azt kapod vissza,
Így lehet életed ragyogó tiszta,
S kiben lángol a szeretet, az nem fél,
Mert bárhol jár e földön, Ő hitben él...
Palercsík László		  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
A barátom vagy
  2012-05-18 08:21:28, péntek
 
  Tudod, te az én jó barátom vagy,
Köztünk ez a kötődés nagyon nagy.
Tudom, mert benned mindig bízhatok,
Ha valami baj van, neked mindig sírhatok.
Meghallgatsz, segítesz mikor csak lehet,
Téged az ellenkezőjére senki rá nem vehet.
Oly jó, hogy itt vagy, s mindig mellettem állsz,
Mert te a barátaidért bárkivel szembeszállsz.
Ezért köszönöm, hogy a barátod lehetek,
Kérlek szólj, ha érted bármit is tehetek.		  
 
0 komment , kategória:  Haverok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2012.04 2012. Május 2012.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 92 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 613
  • e Hét: 6303
  • e Hónap: 12675
  • e Év: 63466
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.