Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 359 
Bertolt Brecht Az utódokhoz
  2024-10-10 21:47:23, csütörtök
 
  Bertolt Brecht
Az utódokhoz
1
Valóban sötét korban élek én!
A jóhiszemű szó ostobaság. A sima homlok
érzéketlenségre vall. S aki nevet,
azért nevet csak, mert még nem jutott el
hozzá az iszonyú hír.
Micsoda idők ezek, hogy
ha a fákról beszélgetsz, az már-már bűnözés,
mert benne lappang tengernyi gaztett elhallgatása!
Ugye ő, aki ott nyugodtan átmegy az utcán,
bajba jutott barátainak immár
nyilván elérhetetlen?!
Igaz: megkeresem a kenyeremet még.
De higgyétek el: ez véletlen csupán. Mert
semmi cselekedetem nem jogosít fel a jóllakásra.
Véletlenül megkíméltek. (De végem van, ha
elhagy a szerencsém.)
Így szólnak hozzám: Egyél, igyál! Örülj, hogy
van mit!
De miképpen egyem és igyam, hiszen
ételem az éhezők szájából veszem ki, és
pohár vizem egy szomjanveszőnek hiányzik?!
S én mégis eszem és iszom.
Lennék én bölcs is örömest.
Régi könyvekben meg van írva, milyen a bölcs:
távol áll a világ viszályaitól, s míg e kurta időt
leéli, félelmet nem ismer.
És boldogul erőszak nélkül is,
jóval viszonozza a rosszat,
s vágyait be nem tölti, elfelejti inkább -
ilyen a bölcs.
Minderre sajnos képtelen vagyok:
valóban sötét korban élek én!
2
Fölfordulások idején jöttem a városokba,
mikor épp éhínség dúlt.
Fölkelések idején keveredtem az emberek közé,
s velük együtt háborogtam.
Igy telt el az időm,
amely e földön megadatott nékem.
Csaták szünetében ettem meg ételem,
gyilkosok közé feküdtem éjszakára,
gondatlanul ápoltam a szerelmet,
és a természethez nem volt türelmem.
Igy telt el az időm,
amely e földön megadatott nékem.
Az utak mocsáron át vezettek az én időmbe,
beszédem a hóhéroknak elárult.
Nem sok tellett tőlem. De nélkülem a hatalmasak
szilárdabban ülnének a helyükön, remélem.
Igy telt el az időm,
amely e földön megadatott nékem.
Kevés volt az erőm. A cél
nagyon messze derengett.
De tisztán láthattam, amit
aligha érek meg én már.
Igy telt el az időm,
amely e földön megadatott nékem.
3
Ti, akik majd fölbuktok az árból,
amelybe mi elmerültünk,
gondoljatok
- ha majd gyöngéinkről beszéltek -
a sötét korra is,
amitől megmenekültetek.
Hisz igy vonultunk mi - gyakrabban cserélve
hazát, mint lábbelit
az osztályharcokon át: kétségbeestünk,
ha csak jogtalanságra leltünk, s felindulásra
nem.
Amellett, persze, tudjuk,
hogy az aljasság utálata is
eltorzítja vonásainkat.
S bereked a torkunk akkor is, ha
a jogtalanság ellen kiáltunk. Ó, mi,
akik a barátság honának szántuk e földet,
bizony, mi nem voltunk épp barátságosak.
De ti, ha már eljuttok odáig,
hogy az ember az ember támasza lesz,
gondoljatok ránk
megengesztelődve.
/Ford: Garai Gábor/		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ismeretlen: Falu végén kurta kocsma eszperentéül
  2024-09-06 18:28:30, péntek
 
  Petőfi Sándor
Falu végén kurta kocsma - csak e betűvel

Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben!
Kerekedett; fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!
Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.
Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Móra Ferenc: „Esti imádság A háborús gyermekszobában
  2024-07-07 19:27:34, vasárnap
 
  Móra Ferenc: ,,Esti imádság
A háborús gyermekszobában

Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú.
A katonák dolgát se értem én,
Csak a könyűt édes szülőm szemén
És reszketek, mint a fiókmadár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Hogy miért bocsájtottad szabadon,
Szent akaratod én nem kutatom -
De ládd, azóta meghalt a derű,
A kenyerünknek íze keserű,
Még a kakas-szós hajnal is setét,
Hallgatni félek este a mesét,
Álmomba mindig ég a babavár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,
Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:
De fű, de fa, de sok madárhalott,
Jó isten, téged mivel bánthatott?
S örömed abba néked lehet-e,
Hogy árvával van a világ tele,
Ki azt se tudja, hogy ő árva már? -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Ki ott villámlasz a kardok hegyén,
Mint a nagyoktól sokszor hallom én,
Az emberszívbe költözz már bele -
Az istennek csak ott lehet helye.
Nőjjön virág a holtak sírjain,....."		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Megint vas-korban
  2023-12-22 21:18:29, péntek
 
  Megint vas-korban
I.
Zendülj föl bennem, Isten, Eljövendő,
zendülj föl újra, tompán, komoran:
rázd meg lelkemnek alvó hegyeit,
hogy lássalak, érezzelek, s ne csak
semmiből épült bástya légy
a tiszta ész üres tereiben.
Kard kell: legyen lelked a kard! De rázz föl,
mint mennydörgés a csöndet, mert csak így
leszel valóság... Rázz föl és mutasd meg:
test vagy és hús... Rázz föl, mert a lelked is
csak így lesz kard, kezembe fogható!
II.
Nő, nő az ár... Ma nem hazák, - világok
vonaglanak: zugaikban az Ember
vert kutyaként nyaldossa sebeit
és az idő korbácsa szakadatlan
csattog a Föld fekélyes tetemén.
Nő, nő az ár; s csak rejtett ormokon
élnek még őrök, kik tudják, új nép
születik a ma piszkos özönéből,
új nép, melynek, midőn ítéletet mond
elődei fölött, minden szava
félelmes és sötét lesz, mint a vas.
III.
A vas! a vas! Megint vaskorban élünk...
Vas-lelkek, -izmok... Vas legyen a vers is,
hisz az idő vörös-fehér dühe
vasdobokon veri már az utolsó
ítélet indulóit... Rajta! rajta!
nincs arany és nincs csillogás, az ember
undorodik magába s másba nézni,
undorodik a kificamodott
világ minden tükrétől... Rajta! rajta!:
a síp torka barbár dalt csikorogjon
sikítva és zörögve! Mért siratni
a multat? Úgyis túlüvölt
a csont- és vas-zene! - Mit hoz ez a
nagy rendetlenség? Nincs szép, nincs kenyér,
nincs mult, nincs szín, nincs fény, ne is legyen,
vaskorban élünk: nincs mit menteni.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Geothe: Az Isteni
  2023-09-03 19:12:21, vasárnap
 
  Johann Wolfgang von Goethe:Az Isteni

Jó legyen az ember,
Irgalmas és nemes!
Mert csak is ebben
Tér el a többi
Élő lényektől,
Melyeket ismer.

Üdv az ismeretlen
Magasabb lényeknek,
Kiket csak sejtünk!
De csak ember példáján
Hihetünk bennök.

Mert nincsen érzés
A természetben.
Egyaránt süt a nap
Jókra, rosszakra,
S gonosztevőnek
Csak úgy világít
A hold meg a csillag,
Mint a legderekabbnak.

Szélvész és zuhatag,
Égzengés, jégverés
Robognak útjukon,
S futtában, vaktában
Érik váltva
Ezt is, amazt is.

Igy a szerencse is
Kap a tömeg közé,
Fogja majd egy fiú
Ártatlan üstökét,
Majd meg a bűnös
Tar koponyáját.

Érczkemény, ős törvény
Szabta mederben
Járják a lények
A földi élet
Körfutását.
Egyedűl az ember
Bír lehetetlent;
Tud különbséget,
Választ és ítél,
Maradandóvá
Teszi a perczet.

Néki jutott csak
Jót jutalmazni.
Rosszat büntetni,
Gyámolni, segítni,
S azt mi bolygó, téveteg,
Hasznos lánczba fűzni.

Az örökkön élőket
Szintén úgy tiszteljük,
Mintha emberek
Volnának ők és
Nagyban mivelnék, mit
Kicsiben tesznek
Legjobbjaink.

Az ember jó legyen,
Irgalmas, jóttevő,
Tegye fáradatlanúl
Az üdvöst, hasznosat,
Mintát adván nekünk
Magasabb lényekről,
A kiket csak sejtünk.

(1782.)
(Dóczi Lajos fordítása)		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Akit élve eltemettek
  2023-06-09 20:27:45, péntek
 
  Ryuu doksija (Hot Dog):

Egyedül lenni a tömegben,
egyedül lenni az életben,
szörnyű sors, mit érezhet,
kit élve eltemetnek.
Tudni, senkihez nem fordulhat;
Hiába sokan vannak,
a sötétben mégis egyedül
bolyongnak, lelketlenül.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vernyik László: Nem érdekelnek már...
  2022-07-11 20:56:52, hétfő
 
  Vernyik László: Nem érdekelnek már...
.
...Régi szólamok és hangos nóták...
Piros poklában, pamutban a Bűn!
Vérrel írsz, de itt, az idióták
még halni sem képesek egyszerűn.
A Purgatórium ösvénye űz el.
Ez itt a hasztalan bűnbánat kora!
Az Élet veled akármit művel,
itt, ki őszinte, az csak ostoba!
...Jöjj hát és vesd le pokoli göncöd!
Mint nyírfákon levél, rongyos ruhád!
De láss meg engem, e vén különcöt,
ha vérem esőként hull majd le rád!
Te ott voltál, ha mindenki bántott...!
Te bennem a magányban létezel,
...ha belé rúgtak...Senkinek se ártott
elfecsérelt, túl néma Életem!
-Néma volt, a szavát se vehették!
S nem tudni ma már, hogy megfogant-e?
...mégis vizslatták minden rút tettét,
mint vétkeit az önelégült Dante!
Te most itt állsz, bíbor szín a Poklod!
S ezer ördög, tán bűnnel felruház,
és kísértetek jönnek el, ha mondod,
hogy: "létezésem érdekből gyaláz!"
Gyalázol? Gyalázni vágyol-e még?
Hogy térden könyörögjön itt a múlt,
az Életért, s ha még akad emlék,
mikor ránk Pompeii kénköve hullt!
Mint ott az emberi hullák árnya...
...halálhörgésükben fuldoklik a nyár!
Úgyis meghalunk itt, mind nem sokára...!
De én leszek majd közülük az első?
...higgyétek el, nem érdekelne már!

2018.10.03		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Arany János: A walesi bárdok
  2022-03-13 10:44:32, vasárnap
 
 
Arany János: A walesi bárdok

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz, aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

,,Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

,,Elhullt csatában a derék,
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szétszáguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
,,Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rab Zsuzsa: Otthagyott városomban
  2022-03-10 19:47:52, csütörtök
 
  Otthagyott városomban

Valaki énhelyettem ittmaradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros, bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok-falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta - vagy mást? Valami mást?...
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.

Rab Zsuzsa
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
  2022-03-07 07:37:20, hétfő
 
  Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 359 
2024.12 2025. Január 2025.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 7348 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 287
  • e Hét: 1534
  • e Hónap: 11770
  • e Év: 11770
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.