|
2008-07-31 15:54:57, csütörtök
|
| |
| |
Kiskobak Link
A sündisznók története  Link
Nban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dider, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymást tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni.
S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Sündisznó Link
Süneink Link
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott,
Morgott, perelt dühöngve;
Semmit se ért, mit tehetett:
Lefeküdt a küszöbre.
Telt az idő, múlt az idő,
Éjre éj és napra nap,
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
,,Ebből elég! Torkig vagyok!" -
kiáltott fel Sün Balázs,
,,Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház."
,,Éppen ezért én elmegyek,
Szerbusz néktek hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!"
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult,
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált,
Szomszéd tölgyig meg sem állt,
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
,,Így ni! - mondta - most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!"
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott,
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt,
Hajlítgatta a vén fákat,
Fújt a szél nagy zajjal ám,
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
,,Ki az? - szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?"
,,Mi vagyunk az - szóltak kintről,
Mi vagyunk a hat testvér.
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!"
,,Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing."
,,Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs -
Jövök már"
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
,,Mondd csak testvér,
nincs, csak ez az egy szoba?"
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve,
Kiszorult a küszöbre.
,,Ejnye! - mondta fejvakarva -
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet |
|
|
|
|
|
Offline
