Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Csodaóra
  2012-09-26 11:37:53, szerda
 
 
Egy régi nagy kereskedőcsalád egyetlen fia letette az érettségit. Szülei minden széppel, jóval elhalmozták, megengedték neki, hogy a szünidőben hazája fürdőhelyeit és bányavárosait látogassa. Ősszel a nagyapa szőlőjében gyűlt össze a család.
A fiút búcsúztatták, aki tanulmányai folytatására a fővárosba készült. Minden rokonnak volt egy jótanácsa, intése, kívánsága, csak nagyapa ült hallgatagon az asztalfőn. Szeme elmerengett a múlton; bizonyára saját ifjúságára gondolt, arra az időre, amikor ő indult idegenbe tanulni, hogy azután átvegye a nagy kereskedelmi házat, mely Bécstől a Levanteig hozta-vitte az értéket árut. A társaság fölkelt. Nagyapa magához intette unokáját, félrehívta s ünnepélyes arccal így szólt hozzá: ,,Pali fiam, te most először hagyod el a szülői házat, először mész idegenbe. Minden egyes ember, akivel találkozol, minden fia, aki barátod lesz, minden ház, amelyben megfordulsz, nyomot hagy lelkedben. Adná Isten, hogy a jó befolyás legyen túlsúlyban. Nekem a magam részéről csak az a kívánságom, hogy ezt az órát itt, amit most átadok neked, becsüld meg. Csodaóra ez, Pali. A családunk szerencséje függ tőle. Akinek tulajdonában van, az boldog és szerencsés lesz, de - és ezt különösen hangsúlyozom - az órának nagyon figyelmes gondozás és ápolás kell. Este 10 órakor vízszintes helyzetben kell lenni s mozdulatlanul kell hagyni. Egyszer egy héten 12 óráig is kibírja a függő helyzetet, de csakis egyszer. Reggel 6-kor azonban már függőlegesen tartsd, közel a szívedhez, hogy annak dobbanása és melegségétől csodaereje állandó, friss legyen. Tehát vedd, fiam, őrizd meg jól s egy percig se feledd, egy egész család jólétét, boldogságát tartsd a kezedben. Áldjon meg a jó Isten!" A fiú meghatottan csókolt kezet nagyapjának, megköszönte az értékes ajándékot s útnak indult. A fővárosban az első napok a lakás, beiratkozás, könyvbeszerzés, ismerkedéssel teltek. Ezután jöttek csendesebb napok is. A vidéki fiúk kezdtek esténként el-elmaradozni. Egy ideig Pali is velük tartott, de fél 10 órakor már búcsúzott barátaitól. Hiába volt minden marasztalás. Eszébe jutott nagyapa intése s 10 órakor a csodaóra már vízszintesen feküdt az éjjeli szekrény márvány lapján. Reggel is pontosan fél 6-kor fölkelt s mire a mutató elérte a hatot, már ott ketyegett a régi mű a szíve fölött. Sokszor szeretett volna még lustálkodni, sokszor szeretett volna még egy kicsit ágyban maradni, nyújtózkodni, de az a gondolat, hogy nemcsak az ő egyéni jóléte, hanem, az egész család boldogsága függ az órától, idejében kiugrasztotta az ágyból. Friss volt, kipihent, a tanulás mindig jól ment; az egészségét nem rongálta meg az éjszakázás, sem kávéházi füst. Nagyapja meg megérte, hogy fiatalon lépett be az üzletbe s annak jó hírnevét csak fokozta. Idővel Paliból Pál lett. Egy téli estén megcsúszott a jeges úton, elvágódott, az óra kiesett a mellényzsebből, s bizony megrongálódott. Pál maga vitte az óráshoz s kérte, hogy jelenlétében bontsák szét a régi családi ereklyét.

Az órás teljesítette kívánságát s amikor a belső fedelet lefeszítette, abban a következő vésést látták: ,,Korán fölkelni, korán lefeküdni, józanul élni ez minden család jólétének, boldogságának titka."

F.Vadnai Hermin		  
 
0 komment , kategória:  Család  
Levél az ápolónőkhöz
  2012-09-26 11:22:58, szerda
 
 
Lát engem, nővérke?

Amikor rám néz, azt gondolja:mogorva öregasszony, lassú,mindenben bizonytalan, zavart tekintetű, aki mindent lepecsétel, amikor eszik, nem felel, amikor maga elégedetlenkedik, aki nem veszi észre,
hogy fogytán a kedve az ereje.
Olyan mintha nem tudná, mit csinál, minden lépcső magas neki, és nem látja, hová- merre tart.
Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent más csináljon vele, etessék, fürdessék, egyebek.
Ilyennek lát?
Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám!
Szeretném elmesélni ki vagyok én, aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik, amikor maga, nővérke, úgy akarja.
Nézzen rám!
Tízéves kislány vagyok, akit szülei úgy szeretnek!
Tizenhat éves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz...
Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja.
Huszonöt éves: kisbabája van.
Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak.
Negyvenes: gyerekei felnőttek, kirepülnek a házból.
Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak.
Ötvenes koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat, gyerekzsivajtól hangos a ház, újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem.
Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem.
Jövőm a magány, a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem.
Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is látszik.
De hát egy öregasszony vagyok, bája tűnt és ereje fogyott.
Ebben az öreg testben mégis egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre.
Emlékszem fájdalmaimra.
Szeretem, és újra átélem az életem, mely oly gyorsan elrepült.
Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyílna a szeme, nővérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna.
Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!


(Ezt a szabad verset idős asszony írta, aki hosszú évekig Skóciában, öregek otthonában élt. A nővérek, ápolók, de még az orvos is zavartnak tartották Halála után találták meg ezeket a sorokat.)		  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Az élet ajándék.
  2012-09-26 11:10:00, szerda
 
 
Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak
beszélni.

Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit
enni.

Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik
Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.

Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el
a másvilágra.

Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj

azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.

És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a
munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.

És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj
arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

Szun-ce mondotta:

A régi időkben azok, akik igazán értettek a harchoz,mindenekelőtt legyőzhetetlenné tették magukat, s úgy vártákki az alkalmat, amikor az ellenség legyőzhető volt.Alegyőzhetetlenség rajtunk múlik, de a legyőzhetőség azellenségen. Ezért van, hogy aki igazán ért a harchoz, azlegyőzhetetlenné tudja tenni önmagát, de nem képes elérni,hogy az ellenség mindig legyőzhető legyen.

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól. "
"Bármi legyen is a kincsed, ha kisajátítod tönkre teszed.

Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. "
  
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A legfontosabb
  2012-09-26 11:06:39, szerda
 
  A legfontosabb

Történt, hogy egy egyszerű asszony hátán gyermekével, eltévedt a jól ismert erdőben.
Ahogy tévelygett a sűrűben, egyszerre barlang nyílt meg közvetlenül előtte és megszólalt egy hang: - Ez egyszeri és megismételhetetlen alka
lom arra, hogy örökre gazdag és boldog légy.
Kérdezi az asszony a hangtól: - És mondd, mit kellene tennem mindezekért?
Csak lépj be és válogass a kincsekből kedvedre annyit, amennyit elbírsz, mert csak neked és csak most vannak a teremtésben.
Letette az asszony a gyermekét a barlang bejárata mellé egy jól látható helyre, hogy láthassa, ha szükségét érzi és könnyedén felvehesse, amikor távozik.
Egyre nagyobb halmokat rakott drágakövekből, arany ékszerekből és lázasan számolgatta, vajon micsoda gazdagságot bír még összeszedni, amikor megszólalt a hang: - A legfontosabbról el ne feledkezz!
Ekkor vette észre hogy a barlang enyhén ívelt és nem látta először, mekkora is valójában.
A hang figyelmeztetésén töprengve - A legfontosabbról el ne feledkezz! - beljebb ment hát. És Uram Teremtőm! Még csodálatosabb, még ragyogóbb dolgokra lelt.
Szétrakta azokat a kincseket, amiket először gyűjtött, hogy helyükbe a drágább "fontosabb" dolgokat tehesse, amikor újra szólt a hang: - Nagyon igyekezz, mert már csak néhány pillanat és a barlang örökre bezárul, de a legfontosabbról el ne feledkezz!
Még beljebb hatolt a temérdek kincs között gázolva és megpillantott egy emberfej nagyságú rubint.
Ó! - mondta az asszony. Bizonyára erre gondolt a hang is, és mindent eldobva felkapta a drágakövet, miközben a barlang szája egyre kisebb lett.
Már rohant kifelé, amikor a hang újra megszólította: - Mindent elviszel, mindent ami fontos?
- Igen!! - sikította a nő, és kiugrott a barlangból.
Diadalittasan nézte a csodálatos drágakövet, amikor megint rászólt a hang: - És a legfontosabb?
Ekkor döbbent rá az asszony, hogy gyermekét a barlangban felejtette.

Lehet életünk szerényebb és lehet jómódú is. Soha ne hajszoljuk az anyagi javakat. Nem mondom, hogy anyagiak nélkül jó vagy jobb élni, de a földi "kincsek" iránti féktelen sóvárgás elfeledteti velünk a legfontosabb létét.
Soha ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a gyermekről. 		 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 83 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1031
  • e Hét: 6721
  • e Hónap: 13093
  • e Év: 63884
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.