Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Az igazság bizonyítéka
  2015-07-27 17:41:49, hétfő
 
  Egy fiatal olasz lány- szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában- egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.Egy úr megállt,hogy gyümölcsöt vegyen,és megkérdezte,hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel.Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány: - Isten szavát,uram! De a férfi kételkedő ember volt,azt kérdezte tehát: - Ki mondta önnek,hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: - Isten maga. - Isten? Lehetetlen!Hogyan mondta?Sohasem látta,sohasem beszélt vele!Hogyan mondta volna? A lány zavarba jött,és néhány pillanatig csendben volt.Azután felnézett,és tiszteletteljesen azt mondta: - Uram,ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn,az égen? Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: - Ki mondta nekem?Senki.Nincs szükségem arra,hogy valaki mondja.A Nap saját maga beszél erről.Felmelegít engem.Szeretem a fényét. A fiatal olasz lány komolyan válaszolta: - Világosan mondta,uram,ami a Napot illeti.Én a Bibliát olvasom,az felmelegíti a szívemet.Világosságot ad.Szeretem a fényét és a melegét.Senki más,csak Isten tudja adni ezt a fényt és a meleget,amelyet és kapok ebből a könyvből. A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.

S.D.Gordon		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A morcos apuka
  2015-07-27 17:40:06, hétfő
 
 
Volt egy morcos apuka, aki nagyon sokat dolgozott otthon és a szobájába csak nagyon indokolt esetben mehettek be a gyerekei. Egyszer a legkisebb benyitott, csak úgy kopogás nélkül. Az apuka oda se nézett, hogy melyik az csak ráförmedt: -Mit akarsz? Mire a kicsi ezt mondta: - Nem akarok semmit, csak szeretném nézni hogyan dolgozol. És a morc apuka szemébe könny szökött. Ez a gyerek nem akar tőle semmit. Ez ritkaság. Ez a gyerek Őt akarja. Ő maga fontos neki. Csak nézni akarja, hogy hogyan dolgozik. Az Isten imádása valami ilyen. Nem akarok most semmit Tőled! Téged, magadat akarlak. Szeretném beszívni a szememmel, a hitemmel a Te lényedet. Szeretnék a közeledben tartózkodni. Jó előtted lenni. És ha van egy szavad hozzám, megtisztelve érzem magam. És számomra minden fontos, amit te mondasz, sőt amit Te teszel. Nézni szeretném, hogy mit teszel, hogy hogyan cselekszel? Olyan sok hívő embernek is ismeretlen az Istentiszteletnek ez a formája. Én máig emlékszem arra, amikor először mondhattam egy idegen embernek azt, hogy apuka. Hogy vált ez lehetővé? Úgy, hogy nagyon megszerettem a lányát, feleségül vettem, odaköltöztem hozzájuk, és egy idő után apósom azt mondta, hogy ne Gyurka bácsizz engem tovább, hanem szólíts úgy, mint a lányom, ha akarod. Én meg örömmel akartam. S attól kezdve én is azt mondhattam egy idegen bácsinak, hogy apuka. Mert a lányára való tekintettel a fiává fogadott.
Szerettem a lányát, ezért Ő azt mondta tekints úgy, mintha az apád lennék! És ez pontosan így van az Istennel való kapcsolatunkban is.
Aki szereti Jézust -és annak megvannak az ismérvei, hogy mit jelent Őt szeretni- azt Isten Őrá való tekintettel a gyermekévé fogadja. Te Isten gyermeke vagy-e már?

A farkas és a bárány

Egy képben szemléltetem, hogy az embert a természete mily képtelenné teszi arra, hogy Krisztushoz jusson. Egy bárányt látsz. Hogyan örvend, ha káposztához jut. Bizonyára még sohasem láttatok juhot, amelyik dögre kívánkozott volna; képtelen, hogy azon éljen, amin az oroszlán. S most képzeljünk el egy farkast.
- Vajon - kérdeztek engem - nem tudna-e füvön élni, nem tudna-e ez éppoly jámbor háziállattá lenni, mint egy bárány? - Én azt mondom: Nem, mivel teljesen ellenkezik a természetével. - Ti azt jegyzitek meg erre: - Hiszen neki is van füle és vannak tagjai, nem tudna-e ez is éppúgy hallgatni a pásztor szavára, s nem követhetné-e, ahova csak vezeti? - Én erre azt felelem: - Természetes, hogy semmi fizikai ok nincs, amelynél fogva arra nem volna képes.
- De vajon nem lehetne-e megszelídíteni, nem lehetne-e belőle kiirtani a vadságot? Talán lehetne kényszeríteni arra, hogy látszólag jámborrá legyen, de mindig világos különbség marad közötte és a bárány között, mivel kettőjük természete elüt egymástól.
- Látjátok, ez az az ok, amelynél fogva valamely ember nem futhat Krisztushoz, nem abban rejlik, mintha testénél vagy puszta erejénél fogva nem volna képes arra, hanem abban, hogy a természete annyira romlott, hogy semmi hajlama sincs Krisztushoz menni, valameddig nem vonja őt a Szent Lélek.

C. H. Spurgeon		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Gondolatok a nőkről Szent Anna ünnepén
  2015-07-27 17:27:46, hétfő
 
 
Szent Annának, a Boldogságos Szűz Mária édesanyjának ünnepén szeretnék a rendelkezésre álló rövid időben megosztani néhány gondolatot a nőkről.
A nők helyzetéről az Egyházban. A hívek könyörgésinek legvégén található, hasonlóan a zsolozsmához a szent asszonyokról szóló szöveg. A lányokat sok helyen még ma sem engedik ministrálni, óriási eredmény, hogy fölolvashatnak. Még ma is vannak olyan helyek, ahol a hitoktató nők nem kapnak meghívást a bérmálást követő ebédre, noha ők teszik a legtöbbet fiataljaink erkölcsi, vallási neveléséért. Mintha a nők nem is lennének emberek, csak valamilyen tévedés folytán ide került élőlények.
Tudjuk, hogy a középkorban még az is vitatéma volt a hittudósok között, hogy van-e lelkük.
Szeretném az érintettek figyelmét felhívni, hogy az Úrnak 2015. évében járunk.
Tudom, rengeteg biztató változás történt ezen a téren, mert teljes Egyházunk hallatlanul bölcs és érzékenyen reagál minden dologra. A teljes Egyház bölcs, igen, a részegyház nem mindig. Alsóbb szinten még mindig egyfajta terméketlen, formális vallásosság dominál. Ezeken a helyeken a nők csak arra használhatók, hogy kitakarítsák a templomot és kimossák, kivasalják az oltárterítőket. Tudom, hogy szívesen teszik, köszönet is érte, de más területeken is helyet kell biztosítanunk számukra.
Itt azonban egy sajátos probléma merül fel. Az alábbiakban többször is idézek a Hittani Kongregáció 2004-ben keltezett dokumentumából.
Az utóbbi években új irányzatok jelentkeztek a nő-kérdéssel kapcsolatban. Az egyik irányzat erősen hangsúlyozza a nő alárendelt helyzetét, azzal a céllal, hogy tiltakozó magatartást ébresszen. A nő, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg. A hatalom visszaéléseire a hatalom megszerzésének stratégiájával válaszol. Ez a nemek közötti versengéshez vezet, melyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van, s ennek következtében veszedelmes zavar támad az emberről alkotott felfogásban, melynek legközvetlenebb és ártó hatása a család struktúrájában mutatkozik meg.
Egy másik irányzat ennek nyomában jelentkezik. Akár egyik, akár másik nem felsőbbrendűségének kizárása érdekében tagadni próbálják a különbségeket, és úgy tekintik ezeket, mint egyszerű történeti-kulturális jelenségeket. E kiegyenlítő szemléletben a szex-nek nevezett testi különbséget a legkisebbre redukálják, és a nem-nek nevezett, szorosan kulturális jelleget elsődlegesnek tartják s amennyire csak lehet, hangsúlyozzák. A szexuális kettősség és különbözőség elhomályosodása különböző szinteken abnormális következményekkel jár.
Ez az antropológia, mely megszabadítva a nőt minden biológiai meghatározottságtól az egyenjogúság jelszavát hangoztatja, de valójában olyan ideológiákat táplál, melyek - megkérdőjelezve a családot a maga természetes, kétszülős (azaz apából és anyából álló) formájában - egyenlővé teszik a homoszexualitást a heteroszexualitással, és a szexualitásnak egy új modelljét hirdetik.
Az egymástól különböző férfi és a nő, miután beoltattak Krisztus húsvéti misztériumába, különbségüket - mely a teremtés kezdete óta fenn áll és megmarad az örökkévalóságban is - már nem a széthúzás okának tekintik, melyet tagadással vagy kiegyenlítéssel kell legyőzni, hanem mint együttműködési lehetőséget. Innen új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint a társadalmon és Egyházon belüli szerepének mélyebb megértése számára.
A nő konkrét életéhez kapcsolódó alapvető értékek közé tartozik az önzetlenség, a ,,másikért való" lét. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az ,,önmagáért" való létet követelik, a nő őrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza. E belátás kapcsolódik a nő életadó képességéhez. E képesség, akár megvalósul fizikailag, akár nem, olyan valóság, amely a női személyiséget teljesen meghatározza. Ezzel összhangban nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben, egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére. Jóllehet az anyaság a női identitás kulcsa, nem hatalmaz föl arra, hogy a nőt csupán a biológiai szaporodás szempontjából lássuk. E téren súlyos túlzások fordulhatnak elő, melyek magasztalják a biológiai termékenységet, miközben a nő ijesztő megvetésével társulnak.
Ebből a szempontból lehet megérteni a nő mással nem helyettesíthető szerepét a családi és társadalmi életben, melyek magukban foglalják az emberi kapcsolatokat és a másikkal való törődést. Itt mutatkozik meg egészen világosan az, amit Szent II. János Pál pápa ,,női géniusznak" nevezett. Ez mindenekelőtt azt foglalja magában, hogy a nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami ,,őseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat.
A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik őket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az első ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla.
Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot és válik sokféle erőszak forrásává. Ez azt is magában foglalja, hogy a nőknek jelen kell lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, s hozzá kell férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzetek politikájára és előmozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait.
Az Egyház Máriától tanulja Krisztus benső életének megismerését. Mária, aki ölében tartotta a betlehemi Kisdedet, tanít megismerni Isten végtelen alázatát. Ő, aki karjaiban tartotta Jézus keresztről levett, halálra kínzott testét, megmutatja az Egyháznak, hogyan kell ölbe vennie minden, e világban erőszaktól és bűntől eltorzított életet. Az Egyház Máriától tanulja meg, mit jelent a szerelem hatalma
Ily módon a nőknek nagyon jelentős szerepe van az Egyház életében, amennyiben minden megkeresztelt előtt képviselik ezeket az erényeket, és páratlan módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutatkozhasson az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának és a hívők anyjának igazi arca. Ebben a távlatban értjük meg, hogy az a tény, mely szerint a papszentelés kizárólag a férfiak számára van fönntartva mennyire nem akadályozza a nőket abban, hogy eljussanak a keresztény élet mélységeibe. A nők arra hivatottak, hogy az összes keresztény számára mással nem helyettesíthető modelljei és tanúi legyenek annak, hogyan kell szerelemmel válaszolnia a Menyasszonynak a Vőlegény szerelmére.
Korunkban különféle nőmozgalmak születtek és alakulnak gomba módra, akik nehezményezik, hogy a nők nem lehetnek papok, hogy a nők el vannak nyomva az Egyházban, fátyolban kellene megjelenniük a szentmiséken, férfiuralom van mindenhol.
Testvérek ez egy neoliberális, egyházellenes szövegelés.
Maradjunk csak a fátyolnál, amelyet a feministák hátrányos megkülönböztetésként élnek meg! Mit takartak le az ószövetségi időkben fátyollal? A Szentek Szentjét.
Mit takarunk le fátyollal ma is? A cibóriumot, amelyben a Legméltóságosabb Oltáriszentség lakozik.
Kiket takar le fátyollal az Egyház? A menyasszonyokat, asszonyokat, édesanyákat. Mert a kereszténység kezdetektől fogva a női testet szentélynek tartja. A női test a Szentek Szentjét hordozza.
Nem az egyház konzervatív papjai miatt nem szentelhetünk nőket, hanem azért, mert ez egyszerűen lehetetlen. A Szentélyt nem lehet fölszentelni.
Édesanyának lenni sokkal nagyobb dolog, mint papnak lenni!
Szent Anna Máriát, Mária pedig Jézus Krisztust hordozta, mint élő szentély.
Az asszonyok feladata, hogy megfoganják és kihordják áldott méhükben az Életet, és hirdessék Krisztus feltámadását, ahogy a Jézus körében élő asszonyok tették ezt.
A férfiak, a papok csak nagy tisztelettel és szeretettel szolgálják ezt a misztériumot, és megrendülten állnak és leborulnak Isten csodája előtt.
Ez az igazság. Hogy ebből a bűnös emberek, akik elhagyták az Istent, mit csináltak, hogy mi lett az asszonyok és a leányok sorsa a mai világban, az egy más kérdés.
Jézus egyháza Mesterét követve, mindig kiállt és kiáll az édesanyák és a leányok mellett.
Köszönjük Neked Uram az asszonyokat, köszönjük Neked Szent Annát, köszönjük Neked a Boldogságos Szűz Máriát, minden leányt és édesanyát.
Ámen.

forrás:Gióssy Iván atya		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 6. befejező rész
  2015-07-27 17:24:32, hétfő
 
  Álomtündér korán megérkezett, aranyporral hintette be pillám, hogy álmom szép legyen.
Reggel kipihenten ébredtem. Este mindent előkészítettem az induláshoz. Kiadós reggelit kaptam, az útra is jutott belőle. Kása úr a ház gondnoka várt rám, hogy a buszmegállóba levigyen. Elköszöntem a kedves családtól, akik cselekvő szeretettel, gondoskodással, keresztény értékrendet gyakorolva tették emlékezetessé a házban töltött napjaimat. Örök hálával és szeretettel gondolok rájuk.
Perzselte a nap az üveget a megállóban. Jól öltözött férfi közeledett felém, szemével pásztázta a környéket. Mögöttem lévő padra tette a vélhetően aktákkal megpakolt keskeny diplomatatáskáját, majd elindult a játszótér felé. Üres sörös dobozt vett fel a földről, a szemetesbe dobta, majd helyszíni szemlét tartott egy letört padnál és körbe sétálta a teret. Amint rövid körútjáról visszatért megszólítottam, a felől érdeklődtem tudja-e a Pécsi megállóban hányas állomásra szokott beállni a járat. Készségesen válaszolt, 15 vagy 16-os valamelyikébe. Az információ rendkívül fontos volt számomra, mivel az átszállásra mindössze 8 perc állt rendelkezésemre.
Megérkezett a járat. A férfi nem szállt fel, valószínű másik buszra várt. Nem voltunk sokan. Második, vagy harmadik megállóban középkorú pár szállt fel. A férfi helyet foglalt, a hölgy megállt a sofőr mellett. Az úton áthatóan jókat beszélgettek. A megállók kijelzőit olvasva és az órát nézve aggódni kezdtem... A városban mindahány lámpához érve, pirosat kaptunk. A temető mellett jártunk, amikor idő szerint már a pályaudvaron kellene lenni. Szerencsére a hátralévő megállóban sem felszálló, sem leszálló nem volt, így sikerült 3 perc késéssel beérni. Furcsa látvány lehettem, - amint egy öregasszony futólépésben húzza maga után görgős bőröndjét...
A csomagot elhelyeztem a busz gyomrába, felszálltam. Azonnal indultunk. A légkondíció kellemes hőmérsékletet biztosított. Kevesen voltunk. Elővettem a szemüvegemet és olvastam. Fogyott alattunk az út... Pontosan érkeztünk Nagykanizsára. Amint befordult a járat, Apuskát pillantottam meg elsőnek a pályaudvaron.
Pár perc múlva otthon voltunk. Fájó szívvel vettem tudomásul, hiányomnak nyomát sem tapasztaltam Maxi kutyánknál. Elmaradt a nagy öröm, ugrálás, ami a falkavezérnek kijárt.
Finom ebédet kaptam, abból, amit még én főztem le előre, készítettem be a hűtőbe, legyen főtt étel az otthon maradottaknak. Szinte érintetlenül találtam nagy részét. A párom kijelentette, nem volt étvágya, hiányoztam. Ámbár mindez mellett az is hozzájárulhatott, nem volt kedve elővenni, melegíteni, az ételek elfogyasztása után mosogatni.
Étkezés után sokáig ültünk az asztalnál, csak meséltem, meséltem a csodákról, melyeket megéltem.

Itthon vagyok, sorsommal megbékélten, lelkemben megtisztulva élvezem a hitemben megélt Isteni kegyelmet.
Lelkem a tökéletes harmónia ölelésében-, testem a remény pamlagán az Úr lába előtt pihen, arra várva, hogy gyógyító szeretetével betakarja és erővel töltse fel.

Katarzis kellett ahhoz, hogy végig járjam azt az utat, melynek a végén megtisztulva az Úrhoz visszatérjek.

Mához egy hétre MR vizsgálat, kiderül, vajon megérdemlem a csodát?

forrás:Lélek Sándor Gizella
2015 07 27.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 60 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 416
  • e Hét: 9061
  • e Hónap: 15433
  • e Év: 66224
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.