In memoriam - Hollós Ervin-Lajtai Vera,Kossuth Könyvkiadó,Komunista Párt,Budapesti Pártbizottság,Alberth György,Csepel Vas-,Csepeli Acélmű,Albert Györgyre,Asztalos János,Budapesti Pártbizottságra,Központi Vezetőség Akadémia,Asztalos Jánost,Vörös Segélyben,Kommunisták Magyarországi Pártjának,Amikor Nagykanizsa,Magyar Kommunista Párt,Bata Ferenc,Magyar Állami Vas-,Elek László,Frank Ferenc,Gajdán Imre,Lenin Tsz-ben,Magasépítő Vállalatnál,Óbudai Hajógyárban,Zsótér Jánosra,Sebészeti Klinikán,Gyurgyovics Sándor,Óbudai Hajógyárba,Teszár Szilárd,Katona Gyula,Közlekedési Gépjavítónál,Kállai Éva,Országos Ifjúsági,Kálmán István,Kedves Szüleim,Budapesti Mélyfúró Berendezések Gyára KISZ-szervezete,Kárpáti István,Vörös Őrség,Kíváló Dolgozó,Kókai László,Árvízvédelmi Emlékérmet,Kuba János Szolnokon,Először Szombathelyre,Ambrus Erzsébetnek,Kuba János,Ambrus Erzsébet,Kucsera Zoltán,Ózdi Kohászati Üzemekben,Műszaki Egyetemre,Emlékműve Ózdon,Lakatos Péter,Állami Mezőgazdasági Gépközpont,Mezőgazdasági Akadémiát,Agrártudományi Egyetemre,Lakat - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

In memoriam

2011-08-16 11:44:02, kedd

	Köztársaság tér 1956 Hollós Ervin-Lajtai Vera Kossuth Könyvkiadó 1980 Nem véletlen, hogy a Köztársaság téren harcoló pártmunkások, katonatisztek, karhatalmisták életének ismertetését azzal kell kezdenünk, hogy üzemi munkás, tsz-paraszt, értelmiségi - dolgozó ember. És nem véletlen az sem, hogy életüket kutatva minduntalan a munkásmozgalom, a szakszervezetek, az illegális Komunista Párt, a függetlenségi mozgalom eseményeihez értünk. Nem életrajzgyűjteményt írunk, e könyv keretében ez nem féne el. Lehet, egyik-másik életrajz unalmasnak, sablonosnak tűnik majd. A pártbizottság vezetői és munkatársai 1945 előtt vagy után az osztályharc és a forradalmi küzdelem semmivel össze nem hasonlítható iskoláját járták ki. Ők maradnak ott- ők azok, akik óráról órára érzik, hogy valami szörnyű dolog készül. A szocialista Magyarország halálos ellenségei közül egyre inkább azok kerülnek előtérbe, akik szocializmusról, forradalomról, semlegességről, függetlenségről, demokráciáról, népjogokról kiabáltak, s ami különösen fájdalmas, mind többen hallgatnak rájuk azok közül, akiknek ténylegesen a szocializmus, a forradalom, a függetlenség, a népjog az érdeke. Ilyen helyzetben felismerni a tömegek között azok halálos ellenségeit, tudatosan vagy ösztönösen megérteni és megérezni, hol a helye az embernek, ez nem lehet véletlen. Abban pedig, ki milyen Magyarországot akar, azon a napon az egymással szemben állók múltja, környezete, élete, törekvései perdöntő szerepet játszanak. Mint minden hasonló esetben, az emberek cselekedeteiben ott is a társadalom valamely csoportjának törekvései jutottak kifejezésre. Nem lehet vitás, hogy milyen csoportok és osztályok jelentkeztek Mező, Asztalos, Várkonyi és a többiek cselekedeteiben, mint ahogy az sem, milyen osztályok társadalmi csoportok léptek a küzdelem arénájába a Crvin köziekkel, a Baross tériekkal, a Víg utcaiakkal. A látszat- és a valóságos érdekek konfliktusa minden ország osztályküzdelmeiben többé-kevésbé jelen van, de nálunk több oknál fogva erősebben. A látszat és a valóság, a tényleges és a vélt érdekek sokkal kuszáltabbak, mert erősebben elválnak egymástól. Különösen 1919 után. A látszat az, hogy a proletariátus harca, föllépése vezet 1920 Trianonjához, a valóság pedig egészen más: a forrdalmi proletariátus nemcsak saját osztályának fölemelkedéséért harcolt, hanem a nemzeti érdekekért is, az antant megszálló csapatait Horhtyék hívták be. A látszat az, hogy a Hothy-fasizmus küzd a nemzeti célokért, a valóság az, hogy az uralkodó osztályok kicsiben is elárulják a nemzeti célokat, és nagyban is előidézik a nemzeti tragédiát, úgy harcolnak Trianon ellen, hogy egy súlyosabb nemzeti katasztfófát idéznek elő. A látszat az, hogy a nemzet egészének sérelme ellen küzdenek, sőt sikeresen, hiszen bekövetkezik az "országgyarapítás". A valóság - mind rövidesen kiderül - viszont az, hogy a saját magántulajdonukként kezelt ország gyarapítását oly szélsőségesen reakciós hatalmak segítségével és imperialista céljainak szolgálatával fizetik meg, hogy az ország történelmének legsúlyosabb tragédiáját idézik elő. Úgy tűnik, mintha a kzdő forradalmi proletariátus az ország, a nemzet egészének igazi érdekei ellen harcolna. A valóság egészen más, az, hogy a nép érdekeit, a nemzeti célokat, az ország felemelkedését a forradalmi proletariátus képviseli. 1956 októberében a látszat ismét felülkerekedett a valóságon. De 30-án a valóság kitört a látszat mögül, nehezen lehetett szabadságharcosoknak, a forradalom hű és tiszta kezű harcosainak látni azokat, akik a Köztársaság téren felvonultak és tették, amit tettek. A nagy nyugati újságok kiküldött tudósítói, riporteresi, a kapitalista országok budapesti nagykövetségének sok beosztottja, a Budapesti Pártbizottság ostromának hírére kiváncsian siettek a Köztársaság térre. Úgy gondolták, a téren végignézhetik egy rendszer végvonaglását. De valami mást nézhettek végig. Azt, amit a székház szívós védelme bizonyított, hogy van erő az ellenforrdalmi felkelés elleni harchoz, hogy egy igazi és tényleges forradalmi központ tömöríteni tudja Budapesten és az egész országban a népköztársaság, a forradalom híveit. Azok, akik védték a Budapesti Pártbizottság székházát, és életben mardtka, meg azok, akik hac közben életüket áldozták, megdöbbentő erővel bizonyítják ezt. A téren elesett pártmunkások, nők és férfiak, katonák, tisztek, és egyszerű közlegények halálukkal tették világossá, hogy mi történt az "összekuszált Budapesten", hogy a rendszerre támadó többféle irányzat közül melyik a legerősebb. És ennek ötlete - sokak számára váratlanul - a már jól ismert 1944. októberire hasonlított. A következőkben azokról szólunk, akik hősi halált haltak az ellene vívott harcban. Alberth György 1935-ban született Brailiában. Fiatalon került Budapestre, a felszabaduás után az egész család Csepelre költözött. Itt élt szüleivel és két testvérével. Albert a Csepel Vas- és Fémművekben volt esztergályostanuló, majd a Csepeli Acélmű tmk-műhelyében dolgozott, s közben elvégezte a gépipari technikum esti tagozatát. Tagja lett a népi táncegyütteesnek és az üzemi futballcsapatnak. Munkatársai emlékezetében szakmáját szerető, igen szorgalmas emberként élt. Az idősebb esztergályosok úgy emlékeznek a fiatal Albert Györgyre, mint aki hozzájuk, közéjük tartozott. Fizetését rendszeresen hazaadta, könnyítve szülei anyagi helyzetén. 1955 augusztusában lett katona, tevékenyen részt vett a zászlóalj kulturális életében, s rövidesen őrvezetővé léptették elő. Október 23-án este vezényelték a Budapesti Pártbizottság székházának védelmére. Többször is beszélt édesapjával telefonon, ha nem tudta elérni, üzenetet hagyott neki: "Jól van, egészséges, ne aggódjanak érte." Apja persze szerette volna megtudni, hol van, de Albert mindig csak ennyit mondott: "Budapest egyik pontján teljesít szolgálatot." Mikor családja megtudta, mi történt a Köztársaság téren, nyugtalankodva kereste, de sehol sem talált rá - csak 1957 tavaszán a Rákoskeresztúri új köztemető egyik tömegsírjában. Asztalos János ezredes, a Budapesti Pártbizottság védelmének egyik szervezője, irányítója, annak a tiszti csoportnak a tagjaként került a Budapesti Pártbizottságra, amely október 28-án azonnal, önként vállalta a munkásmilícia megszervezését, a megbízható munkások fefegyverzését. A csoport parancsnokának, Tóth Lajos ezredesnek a politikai helyettese volt. Eddig a napig a Központi Vezetőség Akadémia utcai székházában teljesített szolgálatot katonai parancsnokként. Édesapja cipészsegéd volt. A Tanácsköztársaság idején való szereplése miatt egyévi börtönbüntetésre ítélték. Asztaos 1918-ban született, három testvérével egy szoba-konyhás udvari lakásban nehéz körülmények között nőtt fel. Aranyműinas lett, szakmáját jól értő, olvasni vágyó, gondolkodó ifjúmunkás. Életében 1955 nyara jelentette a fordulópontot.Testvéröccse elvitte a vasas tornászokhoz, majd a szakszervezetbe. A vasas tornászoknál a KMP erős szervezettel rendelkezett. Hamar megtalálták Asztalos Jánost is, aki ezután már nemcsak tornázott, úszott, énekelt, de plakátokat is ragasztott, röpcédulát terjesztett, szemináriumra járt, és megkapta első munkáját a Vörös Segélyben. Ebben a légkörben magától értetődően vált kommunistává - egyénisége kiteljesedett. Tizennyolc éves volt, amikor a vasas tornászoknál megismerte későbbi feleségét. 1940-től, anélkül, hogy tudták volna ezt egymásról, mindketten tagjai lettek a Kommunisták Magyarországi Pártjának, részt vettek illegális munkájában, szervezték a függetlenségi mozgalmat. 1942-ben majdnem egyszerre tartóztatták le őket. Asztalos éppen katona volt, szakaszvezető. A csendőrnyomozók bilincsbe verve vitték az Andrássy-laktanyába. Igen kemény vallatásnak vetették alá. A börtönből szabadulva Nagykanizsán internálták. Amikor Nagykanizsa felszabadult, előbb zalaegerszegen segített a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének a létreozásában, majd pártiskolára került, oktató lett, később a budatétényi pártiskola igazgatója. Azok közé tartozott, akik meg tudták őrizni mindazt az erkölcsi-politikai tartást, amit a forradalmi küzdelemben való részvétel adott a harcosainak és képesek voltak új körümények között is megújulni. 1948-ban a néphadsereg politikai tisztje lett. Levelező úton elvégezte a tiszti akadémiát. Amikor október 29-én utoljára hazament a családjához, "megcsókolta a gyerekeit és feleségétől is elbúcsúzott. Nem mondta meg, hogy a Köztársaság térre megy vissza. De az ajtóban visszafordult és az asszonyra nézett. Aztán váratlanul azt mondta: - Húsz éve egymáshoz tartozunk. Remélem, az elkövetkező húsz év legalább ilyen szép lesz. - És becsukta az ajtót maga után. 1956. november 4-e után, amikor a kommunisták számba vették halottaikat, a Köztársaság téri pártház áldozatai között egy férfit ástak ki a sírból, akinek nem volt arca. Testét katonatiszti egyenruha fedte, kifosztott zsebekkel. De arca nem volt, Csizmasarokkal taposták szét? Puskaaggyal verték alaktalanná? Már nem lehetett tudni. Úgy emlegették egy ideig: "a névtelen tiszt". "Asztalos János honvéd ezredes is eltűnt a pártház ostrománál. Családja és elvtársai kétségbeesetten keresték. Hová tűnhetett? Szép fejét keresték, magas homlokát, nemes vonalú száját, egy arcot kerestek az élők és halottak között, amelye fölismerhetik az ő vonásait. De ilyan arcot sehol sem találtak." Aztán valaki arra gondolt, hogy talán ez a "névtelen", talán ő Asztalos János. De nem akarták hinni a többiek. Lehetetlen! Az egészséges emberi értelem visszariadt a gondolattól, ogy ebben az arc nélküli halottban Asztalos Jánost keresse. Az egészséges emberi képzelet sokáig nem volt képes követni mindazt, ami ahhoz kellett, hogy Asztalos János arcából ez váljék, amit szinte megnevezni sem lehet. De "ez" valóság volt. A "névtelen" és "arctalan" tiszt Asztalos János volt. Bata Ferenc 1933. augusztus 16-án született Maglód községben. Szintén munkáscsaládból származott, apja a MÁV-nál odlgoott, mindhárom testvére munkás lett. Bata az általános iskola elvégzése után a Magyar Állami Vas- és Acélművekben lett ipari tanuló, majd segédként az Acélöntő és Csőgyárban dolgozott. Az üzemi sakkcsapat egyik erőssége volt. 1953 novemberében lett katona. Részt vett a mohácsi nagy árvíz mentési munkálataiban, majd 1956-ban Taksonyban a földrengés okozta károk helyreállításában. 1956. október 22-én szabadságon volt Maglódon a szüleinél. Már tervezgették a jövőt, éppen leszerelés előtt állt. De aznap parancsot kapott, azonnal vonuljon vissza a szolgálati helyére. 23-án már ott volt a Budapesti Pártbizottság székházában. Szülei, értesülve haláláról, azonnal fölutaztak Pestre: holttestét meg is találták, de elvinni mégég nem tudták, mert nem engedték meg nekik. Apja megrendülten nézte a drága, megkínzott halottat, mivel őt magát nem vihette el, magához vette szolgálati igazolványát, és őrzi a mai napig is ereklyeként bátor katona fiáról. Később azonban már sehol sem találták a tetemet. A maglódi temetőben a monori járási KISZ-bizottság emléksírt emelt a tiszteletére. Monoron utcát neveztek el rólaés több KISZ-szervezet felvette a nevét. Elek László 1935. május 14-én született Sárospatakon. Nyugtalan fiatalsága volt. Három évig Csehszlovákiában élt, itt egy porcelángyárban dolgozott, majd visszakerülve Magyarországra, szállítómunkás lett. Tagja volt a dsz-nek, szerette a sportot, különösen az ökölvívást, csapata 1951-ben serleget is nyert. víg kedélyű, életszerető fiatal volt. Bár Elek László menekülhetett volna, vállalta bajtársai sorsát utolsó szavaival: "Én is közéjük tartozom!" Menyassonya az ellenforradalom napjaiban mindenütt kereste, de már hiába. Frank Ferenc 1935. április 11-én született Vencsellőn. Szülei régen cselédek voltak, 1945-ben négy és fél hold földet kaptak. Hatan voltak testvérek. Ő hat elemit végzett, nem tanulhatott tovább, mert keresetére szüksége volt a családnak. "Feri nagyon csendes és szorgalmas gyerek volt, kinek a jóból elég kevés jutott. Tízéves korától már fél napot iskolában töltött, felet a határban volt, ahol apjának segített a mezei munkában" - emlékszik erre az időre az édesanyja. 1952-ig otthon, saját földjükön dolgozott. Szabad idejét az ifjúsági szervezetben töltötte barátaival, majd a MÁV-hoz került Sárospatakra, mint segédmunkás. 1953-ban visszament a falujába, és az ifjúsági szervezet egyik vezetője lett. Ő is 1955 szeptemberében lett katona. Már a dunai árvízvédelemnél és a mentésnél is kitűnt példamutatásával. Híven katonai esküjéhez, bátran kitartott harci posztján. Szülei kerestették és csak 1957 márciusában értesültek haláláról, amikor is földi maradványait azonosították. Vencsellőn temették el. Gajdán Imre 1935-ban Kunhegyesen született. Apja 1945-ig napszámos, aratómunkás volt, 1943-tó özvegyen, egyedül nevelte négy gyermekét. A felszabadulás után kilenc hold földet kapott, később géplakatos lett. Gajdán az általános iskola után előbb a kunhegyesi Lenin Tsz-ben, majd a fővárosban a Magasépítő Vállalatnál segédmunkásként dolgozott. Szakmunkás akart lenni, az Óbudai Hajógyárban kitanulta az autogén - és villanyhegesztő szakmát, 1955-ben vonult be. Október 23-án mint karhatalmista a Rádiót védte, majd a Köztársaság térre vezényelték. Tsz-bei és hajógyári munkatársai szeretettel gondolnak vissza rá. Szülőfalujában az ellenforradalom után megalakult KISZ-szervezetet róla nevezték el. Gajdán Imre bátyja, Sándor, tudta, hogy öccse a Budapesti Pártbizottság védői között van. Ezért az ostrom után odament, hogy megkeresse. De nem találta. "Láttam egy halottat egy összeégett teherautó alatt, arccal a földön fekve, a háta összeégve, és a fejéről a bőr hiányzott. Nagyon ismerős volt, de ne mertem elhinni, nem mertem arra gondolni, hogy ez lenne a testvérem". Tovább kutatva utána bukkant rá Zsótér Jánosra, aki sebesülten az I. sz. Sebészeti Klinikán feküdt. Zsótér elmondta, hogy együtt harcoltak. Az első napokban a székház földszintjére voltak beosztva azzal a feladattal, hogy rendszeresen ellenőrizzék az épület előtti térséget. Zsótér látta, amint gajdán a támadás reggelén a téren egy kézigránáttól megsebesült, de nem tudta, hogy meghalt. A család tovább kutatott. Gajdán Imre holttestét 1957 márciusában találták meg az Új köztemetőben, a Köztársaság téri pártháznál elesettek exhumálása során. Gyurgyovics Sándor 1956-os fényképe egy valószínületlenül fiatal embert ábrázol. Pedig "már" ő is huszonegy éves volt. Velencén született. Apja géplakatos volt, később a család Kelenföldre költözzött. Gyurgyovics a nyolc általános után az Óbudai Hajógyárba került géplakatos ipari tanulónak. Mint apja visszaemlékezik rá. "fiamat már kora gyermekkorában érdekelte a géplakatos szakma. Sokszor jött hozzám az üzembe, figyelte,s hogy dolgozom és próbálta utánozni a mozdulataimat." Gyurgyovicsékkal egy házban lakott a Damjanich utcai troligarázsban dolgozó régi kommunista, Teszár Szilárd, aki felfigyelt a fiatal Gyurgyovicsra. Bevitte a garázsba dolgozni, ahol nemcsak mint szakmunkás állta meg a helyét, de ő lett az üzemi ifjúsági szervezet vezetője is. Itt hamarosan megszervezte a színjtszó és népitánc csoportot, mely 1955-ben egy népi tánc fesztiválon sereleget is nyert. Gyurgyovics 1955-ben lett tényleges katona, a karhatalmi ezredhez került. Egykori munkatársainak emlékezete szerint magatartását kötelességtudat és elvtársiasság jellemezte. az erzsébeti Motoröntvénygyár az ő nevét viseli. Katona Gyula 1934. október 5-én születt Dánszentmiklóson. Édesapja uradalmi gépész és kovácsmester volt Dánoson. A négy polgári iskola elvégzése után előbb a ceglédi Közlekedési Gépjavítónál dolgozott. Az üzemben tevékenyen részt vett az ifjúsági szervezet munkájában. Ennek eredményeként elküldték Kecskemétre az általános gépjárműtanfolyamra, ami régi vágya volt. A tanfolyamot kitűnően végezte el. Utána a Cegléci járási Tanácshoz került, és gépkocsivezetőként dolgozott a bevonulásáig. Aktívan sportolt, főleg futballozott és sok barátja volt. Bevonulásáig rendszeresen támogatta szüleit anyagilag is, 1954. szeptemberében vonult be. A honvédségnél is megállta a helyét, példamutató szorgalmáért többször is megdicsésrték a csapatzászló előtt. Társai szerették, mert derűs, kiegyensúlyozott ember volt. Ő vezette az egyik teherautót, amellyel a karhatalmistákat szállították a pártházba. 25-én reggel rádión kerestül még azt üzente az öccsének, hogy jól van. Családja nem tudta, hol teljesít szolgálatot . Később egy hét elteltével, egy ismeretlen férfi kereste fel az édesanyját és elmondta, hogy látta fia holttestét a Köztársaság téren, mellére tűzött igazolvánnyal. De családja csak 1957 márciusában találta meg az exhumálás során. Édesanyja és testvérei kívánságágára Albertisán temették el az apja mellett. Kállai Éva 1917. március 31-én született Budapesten. Fiatalon került a mozgalomba, mert fiatalon került az életbe i s. Tizenöt éves korában egy nagykereskedés mindenese lett: kifutó, eladó, irodai munkás. Bátyja a csepeli WM-ben dolgozott esztergályosként. Mint szervezett munnkás, húgát 1936 őszén magával vitte a vasasszakszervezet ifjúsági csoportjába. Kállai éva részt vett a csoport életében, vitáiban. Értelme, tehetsége itt kezdett kibontakozni. Az 1940-es nagy letartóztatások után az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagja lett. "Szervezni járt Pest környékére, de legtöbbet és legszívesebben Felsőgallán dolgozott akkor, ahol szervezve tanította a bányászifjúságot és ismerkedett a számára új, jelentős proletárréreg életével." Három hátig volt vizsgálati fogságban az Andrássy-laktanyában. "Napról napra próbára tették fizikai erejét, lelki ellenállókészségét. Ütötték-verték, eléje tárták mások terhelő vallomásait. Kállai Éva nehezen viselte a gyötrelmeket, rettegve gondolt mindig a másnapra, amikor minden újra kezdődik..." De mégis kitartott. Néhány nap után rosszul lett. A nyomozók mindenképpen vallomásra akarták bírni. Orvost hívtak, aki "...injekciót adott, .... de ez nem hatott. Akkor letakarták csomagolópapírral. A többiek iszonyodva lesték a paprt: moccan-e alatta az alélt test." Mikor kezdett magához térni, még félig öntudatlanul is csak azt mondta: "nem tudok semmit...nem tudok semmit:" Az Andrássy-laktanyából több mint egy évre a nagykanizsai internáló táborba került, majd miután eltélték, a Conti utcai katonai bösrtönbe 1944. március 22-én szabadult. Az illegális KP tagja lett, s az ellenállási mozgalomban sajtóvonalon dolgozott egészen a felszabadulásig. 1945-től a VIII. kerületi pártbizottságon dolgozott, majd a XI. kerületi pártbizottság titkára lett, utána pártiskolát vezetett. a Budapesti Pártbizottságra 1954 végén került. Az ellenforradalom alatt végig ott volt, csak egyszer ment haza a gyermekeihez. Mikor a felkelők ortítozva "Egyre közeledtek a hosszú folyosón ahhoz a szobához, amelyben Éva tartózkodott.... Csak a biztosnak tűnő halál vagy a bizonytalan kimeneletű, bár szinte lehetetlennek látszó menekülés között választhatott." Leugrott az emeletről. Családja, elvtársai reménykedtek,s hogy meggyógyul. Ő is le akarta küzdeni a halált, új erőt adott neki, hogy férje, aki a székházban szintén megsebesült, meggyógyult. Összetört testttel, mozdulatlanul kellett feküdnie a kórházi ágyán, de szellemi frissessége töretlen volt. Az orvosok közel hat hónapig harcoltak életéért. Mikor megmondták neki, hogy már csak a természet segíthet, Kállai Éva halkan így felelt: "Uyan doktor úr, ön materialista és tudja, hogy ha a szervezet feléli tartalékát - nincs tovább Nálam ez történt." 1957. április 14-én halt meg. Kálmán István szakaszvezető sokgyermekes parasztszülők gyermeke volt. Korán szükség volt az ő munkaerejére is, 1947-ben már a közeli iharosberényi erdőgazdaságban dolgozott. 1953 novemberében lett katona. Szegedre került, a faluhoz, az erdőgazdasághoz képest teljesen új világba. Szenvedélyesen szívot magába minden újat. Társai, parancsnokai úgy látták, mintha most akarna pótolni mindent, amit addig nem tudott megtanulni. Jól jellemzi a tisztes iskoláról írt levele: "Kedves Szüleim! Most pillanatnyilag nagyon boldog vagyok, azt is megmondom, miért: megkezdődtek a vizsgák. Meg kell mutatnunk, mit tanultunk és mit tudunk." A legjobbak között végzett, szakaszvezető lett. Mielőtt a pártba felvették, menyasszonyának a következőket írta: "Az embernek az egész élete semmi más, mint harc. Én pedig mindig szem előtt tartom azt, hogy igaz ügyért harcolni akkor is kötelesség, ha sikerben kevés is a remény." Budapestre már képzett katonaként került. 1956 októberében szabadságon volt otthon, 23-án délben érkezett vissza. A közeli leszerelést várva, már magával hozta a civil ruháját is. Erre azonban többé nem volt szükség. Nevét felvette az iharosberényi úttörőcsapat, a nagyarádi nyomda és a Budapesti Mélyfúró Berendezések Gyára KISZ-szervezete. Kárpáti István 1935 augusztusában született Budapesten, munkáscsaládból. Apja a Tanácsköztársaság védelmében, a Vörös Őrség tagjaként, Miskolcon fegyverrel harcolt az ellenforradalmárok ellen. A fiatal Kárpáti apja szakmáját tanulta, és így, mint varrógépműszerészek, együtt dolgoztak. Jó szakmunkás lévén, munkatársai megbecsülték. Kétszer kapta meg a Kíváló Dolgozó címet. Munkája mellett szeretett sportolni, különösen a röplabdában tűnt ki válogatott - később hadsereg-válogatott - játékosként. Számos díjat, plakettet kapott kiemelkedő sportteljesítményeiért. Életvidám, mindig jólelkű fiatalember volt, tele ambícióval, tervekkel, elképzelésekkel. Mindenki szerette, mert ő is mindenkin segítő, egyenes jellemű ember volt. 1955-ben vonult be, szintén Szegedre, majd Budapestre került. A hadseregben a zászlóalj DISZ-titkáraként végzett társadalmi munkát. Jól röplabdázott, csapatával röplabdabajnokságot nyert.1956. október 24-én vezényelték a pártház védelmére, s posztján példásan kitartott. szülei szinte az utolsó percig kapcsolatban voltak vele. Édesapja 30-án kilenc óra után személyesen is felkereste, mivel már elterjedt a városban a pártház megtámadásának a híre. Felajánlotta, hogy civil ruhát hoz neki. A fiú megnyugttta aggódó édesapját, hogy csak délig lesz őrségben, utána úgyis hazaengedik, a civil ruha nem kell. A többit az édesanya mondja el: Férjem alig ért vissza a Rákóczi út sarkáig, amikor fegyverropogást hallott. Holttestét meggyalázták...Haláláról aznap délután szereztünk tudomást, mert a teret nem lehetett megközelíteni. Egy ismeretlen fiatal férfi jött a lakásunkra, megmutatta fiam igazolványát, és azt mondta férjemnek: ha uralkodni tud érzelmein, akkor elvezeti a fia holttestéhez... Férjem rögtön felismerte fiát (bár arca felismerhetetlen volt), és mivel rosszul lett, az ismeretlen férfi hazáig kísérte." A leszereléstől és az esküvőjétől egy hónap választotta el... Emlékére a Spartacus sportkör rendszeresen emléktornát és külföldi túrákat tart. Volt munkahelyén egy szocialista brigád és a Damjanich-laktanyábn egy KISZ-szervezet vette fel a nevét. Itt emlékművet is állítottak a tiszteletére. Kókai László 1933 szeptemberében született Jászágón. Édesapja uradalmi cseléd volt, ma falujában a fiáról elnevezett termelőszövetkezetben dolgozik. Kókai kiskorában a falu módosabbjainak a teheneire vigyázott, hogy segítse a családját. A felszabadulás földhöz juttatta a családot, s Kókaiék az elsők között voltak, akik 1950-ben hozzáfogták Jászágón a termelőszövetkezet megalapításáhozs. Kókai a hat általános elvégzése után a jászárokszállási gépállomáson lett munkagépkezelő, majd traktorvezető. Itt tevékeny tagja volt az ifjusági szervezetnek és a önkéntes tűzoltó-egyesületnek. 1952-ben egy tűzoltóversenyen bronzérmet és dicsérő oklevelet nyert. 1953 novemberében vonult be katonának. A honvédségnél többször kitüntették, megkapta az Árvízvédelmi Emlékérmet is. Október 23-án a budapesti karhatalmi ezrednél teljesített szolgálatot, a Bajcsy-Zsiinszky-laktanyában. Este részt vett a rádió védelmében, majd 25-én a Budapesti Pártbizottság székházához vezényelték. Emlékét a róla elnevezett termelőszövetkezet és a nevét viselő jászberényi munkásőr-zászlóalj őrzi. Kuba János Szolnokon született 1933 novemberében. Négyen voltak testvéreks, édesanyja cseléd volt, apja gyári munkás és kubikos. Kuba már általános iskolás korában hol napszámba járt, hol pásztornak szegődött. De mindenképpen szakmunkás akart lenni. Ki is tanulta az asztalosságot, s utána Budapesten bútorgyárban dolgoott. keresetét testvéreire költöttess. 1953 őszén vonult be katonának. Először Szombathelyre, majd Szegedre került, tanfolyamot végzett, szakaszvezető lett. Vőlegény volt, úgy tervezte, hogy 1956 karácsonyán lesz az esküvője. Leszereléséhez már csak öt nap hiányzott, amikor 30-án délelőtt tíz órakor felhívta menyasszonyát - aki akkor kórházban dolgozott -, és azt mondta neki: "Ersikém (Ambrus Erzsébetnek hívták), ha nem kapunk segítséget, végünk van." Menyasszonya azonnal mentőautóval indult segíteni, de közel sem engedték őket. A szomorú hírt Kuba János haláláról is Ambrus Erzsébet mondta el a fiú édesanyjának. Ifj. Kucsera Zoltán 1933 májusában született Ózdon. Édesapja az Ózdi Kohászati Üzemekben volt hengerész, négyszeres élmunkás. Ifj. Kucsera Zoltán elvégezte a gépipari technikumot. Rokonszenved, eleven fiatalember volt, aktívan dolgozott az ifjúsági szövetségben, eredményesen tevékenykedett a sportkörben és a kultőrcsoportban. Az iskola elvégzése után egy évre behívták katonai szolgálatra. Dédelgetett terve volt, ha leszerel, jelentkezik a Műszaki Egyetemre. 1955-ben vonult be Szegedre, majd Budapestre került és mesterlövészi kiképzést kapott. Szerény, jó képességű fiatalember volt, parancsnokai szerették. Politikai felkészültségével sokat tett a kollektíva összekovácsolásáért. Jó eredményeiért többször kapott jutalomszabadságot és őrvezetői rendfokozatot ért el. A pártház védőjeként, mint mesterlövész, az első emeleten, az épület bal szárnyán olyan tüzelőállást kapott, ahol "jó tüzelési szektora volt". Holttestét többszöri exhumálás után sem sikerült megtalálni. Emlékműve Ózdon van. Lakatos Péter 1924 márciusában született Pusztaottlakán. Édesapja földnélküli szegényparaszt volt. 1945-ben kapott két és fél hold földet. Lakatos tizennégy éves korától a felszabadulásig a falu gazdag parasztjainál volt béres, cséplőmunkás, részes arató. Így jól ismerte és jól meg is értette az agrárproletárság életét és gondjait. 1945-ben tagja lett az MKP-nak. A felszabadulás után mint a földosztó bizottság elnöke vett résézt abban a munkában, amelynek eredményeként a román nemzetiségű Pusztaottlaka nincstelenjei földhöz jutottak. Szülőfalujában pártvezetőségi taggá, majd alapszervezeti titkárrá választották. 1946 márciusától az MKP országos központja falusi osztályának, ezt követően a párt Csanád megyei járási bizottságának politikai munkatársa lett. Ebben az időben vált igazi pártmunkássá. Igyekezett minél nagyobb elméleti felkészültséget szerezni. Ez elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a hozzá forduló embereknek segíthessen munkájukban, új életük megtervezésében. Jó munkája eredményeképpen 1949-ben a budapesti pártfőiskola hallgatója lett. Utolsó vizsgáit már az MDP KV káderosztályának munkatársaként tette le. Ezután átkerült a mezőgazdasági osztályra. 1953-ban az Állami Mezőgazdasági Gépközpont politikai osztályára, majd annak Pest megyei politikai osztályára került. Ez idő alatt szakmailag is továbbképezte magát. Kitüntetéssel végezte el a Mezőgazdasági Akadémiát. A sikeres vizsga után felvételt nyert a gödöllői Agrártudományi Egyetemre és 1956-ig ott folytatta tanulmányait. 1954 elején a Pest megyei pártiskola tanárává nevezték ki. 1956 őszén - oktatási szünet lévén - beosztották a Budapesti Pártbizottságra. Október 30-án reggel fél kilenckor a Lakatos házaspár együtt indult a Budapesti Pártbizottság székházába. Lakatos Péterné az asszonyokkal és a házban rekedt gyermekekkel az óvóhelyen tartózkodott. Csak jóval később mondták el neki a szemtanúk férje halálának körülményeit. Lakatos Péter a Kerepesi temető mártírkertjében nyugszik. Róla nevezték el a mezőkovácsházi és a ráczkevei munnkásőrzászlóaljat, valamint a pusztaottlakai munnkásőralegységet. Nevét szülőfaluja új iskolájának falán emléktábla őrzi. Papp József tüzér ezredes 1917-ben született Újpesten. Édesapja 1919-ben a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka volt, ezért a Tanácsköztársaság bukása után internálták, majd évekig rendőri felügyelet alatt állt. Papp 1932-ben géplakatosinas lett. Már tanoncként részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban. Először a Ganz Hajógyárban dolgozott, majd az Egyesült Izzóban, 1941-től pedig a rádió-távírászként a postánál. 1946-től 1948ig a MADISZ újpesti titkára volt. 1950-ben őt is a hadseregbe küldte az újpesti pártbizottság. Nevét munkásőrzászlóalj őrzi Újpesten. Szabó Ferenc 1933 júliusában született Doba községben. Szülei kisparasztok voltak, gyermekéveit és iskoláig (nyolc általánost) is a szülőfalujában végezte, azután a Bakonypölöskei Állami Gazdaság ferencmajori üzemegységében dolgozott csíkónevelőként. Munkahelyén szerették lelkiismeretes, jó munkájáért. Lelkesen részt vett a községi disZ-szervezet munkájában, ahol szintén kedvelték vidám, derűs lényét. Az állami gazdaságból vonult be katonának szolgálatra. Életben maradt elvtársa tanúsítják, hogy velük együtt őrségben állt, hordta a lőszert, részt vett különböző akciókban, harcolt az emeleten. délután fél kettőkor még látták, amint a tankok mögött fölvonuló fegyveresekre tüzelt, de halálának körülményeiről senki sem tud semmit. Szemtanúk - mind például a "Life" cikkírója Sadovy - emlékeznek, hogy amint betörtek a pártház kapuján, egy rendőrt hoztak ki, s egészen közelről azonnal lelőtték. Lehet, hogy éppen Szabó Ferenc volt Bajtársai, hozzátartozói hónapokig keresték, évekig eljártak a Köztársaság tér halottainak exhumálásaira, de Szabó Ferencet nem ismerték föl. Valahol névtelenül alussza örök álmát. Többet nem tudunk róla, csak azt, hogy az utolsó pillanatig harcolt. Szabó Lajos miskolci munkáscsaládban született. Tizenkét éves korában már pékinas volt Prágában, akkor aludt először ágyban, azelőtt csak istállóban, csúrben, padláson, vagy kemencepadkán. Tizenhat éves korában már tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártja ifjúsági sövetségének. 1927-ben visszatért szülővárosába, Miskolcra. Itt is szervezte a fasizmus elleni harcot, 1944 őszén ifjúmunkásokból megalakította a miskolci MOKAN-komité egyik partizáncsoportját. Mint életrajzában írta, mindig arra vágyott, hogy csapattiszt legyen. Ez a vágya teljesült is, a felszabadulás után a néphadsereg tisztje lett, egy időben ezredparancsnok volt Mezőtúron. Szabó Lajos 1956. október 23-án jött Budapestre, hogy részt vegyen egy magasabb parancsnoki tanácskozáson Nem volt kétséges előtte, ellenforradalom van kibontakozóban. Ott harcolt ellene, ahol csak tudott: október 28-ig a Honvédelmi Minisztériumban, majd azt a feladatot kapta, hogy vegyen részt a munkásmilíciák szervezésében. Így került a Köztársaság téri pártházba. Szanyi Nagy István 1934 áprilisában született, szegényparaszt családból. Apja 1937-ig földműves volt, majd családjával Budapestre költözött és építőipari segédmunkás lett. A fiatal Szanyi Nagy István már tizenhárom éves korában dolgozott, hogy segítse szüleit és kistestvérét. Sokat sportolt, már gyermekkorában kitűnő úszó volt. Egy alkalommal egyik barátját mentette meg a vízbe fulladástól és alig múlt tizenkét éves, amikor egy fiatalassonyt mentett ki a Duna hullámaiból. A felszabadulás után a Kábel- és Sodronykötélgyárban mintakészítő asztalos letts. Barátai úgy emlékeznek vissza rá, mint erős jellemű, dolgos, de ugyanakkor vidám fiatalemberre, aki szeretett szórakozni, kedvelte a zenét, a táncot. A karhatalomnál gyorsan kitűnt, iskolába küldték. Rajparancsnok lett és mesterlövész. Az volt az álma, hogy édesapjával közösen családi házat építenek. Szanyi Nagy 1956 januárjában megnősült, november 8-án született kislányát már nem láthatta. Amikor apja megtudta hogy mi történt vele, a következőket mondta: "Nagyon megtört az, ami történt, nagyon megtört a hír, amikor megtudtam a fiam halálát. De büszke vagyok rá." Szanyi Nagy István emlékét emléktábla őrzi a Kábel- és Sodronykötélgyárban, és az ő nevét vette fel a gyár első szocialista brigádja. De nevét viseli a XI. kerületi munkásőr-zászlóalj, az erzsébeti Kossuth Gimnázium KISZ-szervezete és egy III. kerületi iskola úttörőszervezete is. Szepesi Róbert 1934 júniusában született Budapesten, munkáscsaládból. Az általános iskola hét osztályának elvégzése után kitanulta az elektroműszerész szakmát. Az Egyesült Izzóban dolgozott műszerészként. Keresetével hozzájárult testvéreinek iskoláztatásához. De arról álmodozott, hogy tovább tanul és esti tagozaton mérnökké képezi magát. Be is iratkozott az újpesti technikum esti tagozatára, de tanulmányait a katonai behívó megszakította. 1955-ben vonult be katonai szolgálatra. Ezt is éppolyan komolyan vette, mint munkáját és tanulmányait. Szolgálati ideje alatt számos elismerést és többször jutalomszabadságot kapott. Különösen szeretett moziba járni és futballozni. Társai szerették csendes, szerény, őszinte természetéért és segítőkészségéért, becsülték szaktudását. A DISZ-nek aktív tagja volt. Bár közvetlenül a Budapesti Pártbizottságra vezénylése előtt kapott öt nap jutalomszabadságot, nem ment haza. Édesanyjának - aki hazahívta - telefonon azt mondta: "ott a helye, ahol a többi bajtársának", majd a többiekkel megy ő is. Halálhírét egy környékbeli fiú itte meg a családnak. Huszonkét éves korában halt meg a pártház védelmében. Schulz László 1916 júniusában született Kistarcsán, munkáscsaládból. Apja vésnök volt. A polgári iskola elvégzése után fodrász szakmát tanult. A második világháború alatt katona, majd munkaszolgálatos volt. 1944-ben Sopronkőhidára, majd Mauthausenba hurcolták, ahonnan 1945 nyarán tért vissza. Már a felszabadulás előtt is részt vett baloldali ifjúsági mozgalomban. 1945-ben belépett a Kommunista Pártba és a szakszervezetbe. Részt vett a szövetkezetek alapításában és ő vezette az első fodrásszövetkezetek üzletet. Közben pártiskolát és katonai akadémiát végzett. Ennek eredményeként hadnagyi rendfokozattal kiképző politikai tisztként is szolgált. 1949-től a Budapesti Pártbizottságon folytatta tanult mesterségét, de egyben alapszervezeti titkárként, illetve kultúr- és sportfelelősként is munkálkodott. Ő maga aktívan sportolt. A pártház ostroma alatt a betegeket ápolta és segített, ahogyan tudott. Vaszily Iski József 1934. febsruárban született Révleányváron. Apja urasági cseléd volt és 1919-ben vöröskatona lett. A család - két gyermek volt - nehezen élt. Majláth gróf uradalmában dolgoztak mint részes aratók, az apa mint fakitermelő és napszámos. A felszabadulás után két hold földet és házhelyet kaptak. Vaszily József elvégezte az általános iskola nyolc osztályát és a mezőgazdaságban dolgozott. Daliás termetű, jó kedélyű, szorgalmas fiú volt, különösen szerette édesanyját. 1954-ben vonult be a katonasághoz. Október 23-án ős is a pártház védelmére vezényelték, ahol utolsó percig harcolva teljesítette kötelességét. Az ellenforradalom után családja kerestette és a Vöröskereszt útján értesült a haláláról. Szülőfalujában temették el, katonai tiszteletadással. Az ő nevét viseli a járási munkásőrzászlóalj. Várkonyi György, aki annyit tett a pártház védelméért, 1933-ban született Budapesten, munkáscsaládban. A Vörösvári úti elemi iskola és az Árpád Gimnázium régi irataiban lapozva megtaláljuk az ott tanuló Várkonyi György osztályzatait, majdnem mind jeles volt. Ennek ellenére a gimnáziumot abba kellett hagynia, mert dolgoznia kellett. A Mátravidéki Erőműhöz került. Itt csakhamar a DISZ üzemi titkára, majd rövidesen Nógrád megye egyik titkára lett. 1950-ben felvették a pártba, abban az évben ő volt az ország egyik legfiatalabb párttagja. 1951 végétől ismét üzemben dolgozott, az Acélöntő -s Csőgyárban, mint villanyszerelő, egészen 1953-ig, a bevonulásáig. Talán vannak fiatalemberek, akiknek furcsán tűnhet, hogy Várkonyi és oly sokan mások is, akikről e könyvben szólunk, a honvédségnél leltek igazán magukra. Először Várkonyi is félt a katonaságtól, de rövidesen megtalálta a helyét. Itt is példásan tanult, nemsokára tiszti iskolára küldték, ezt szintén kiváló eredménnyel végezte el. És mint tiszt - ez is "sematikusan" hangzik - rendszeresen találkozott az acélöntő- és csőgyárbeli szaktársaival, akik meghívták az üzem különböző rendezvényeire. Nagyon szerette a családját. Különös gonddal foglalkozott Karcsi öccsével, az volt a vágya, hogy ő is katonatiszt legyen. Öccse mondta el róla, hogy egyszer a Dunán fürödtek, a víz közepén felborult egy csónak, két utasa fuldokolni kezdett. Várkonyi György habozás nélkül odaúszott és mindkettőjüket kimentette. Jóval halála után megtalálták a naplóját. Ebből egy érzékeny, mélyen érző fiatalember belső élete tárul elénk. És ez az érzékeny lelkű fiatalember, amikor kellett, teljes tudásával irányította a harcot, és minden erejével harcolt maga is - mindvégig. Várkonyi éppen a családjánál töltötte szabadságát, amikor október 23-án reggel értesítették: "azonnal bevonulni". Éppoly nyugodtan és mosolygósan búcsúott, mint máskor, szülei és testvérei ekkor látták utoljára élve. A laktanyából két szakasszal indult a Budapesti Pártbizottság székházának védelmére. Édesapjával mindennap beszélt telefonon. Mindig tréfásan figyelmeztette: "A drótra vigyázzon!" (Apja ugyanis az egyik legnagyobb áramelosztóban dolgozott. Nagy szerepe is volt abban, hogy a zűrzavaros napokbannem szűnt meg a villanyvilágítás Budapesten. Bátorhelytállásáért utóbb ki is tüntették.) Várkonyi október 29-én délután beszélt utoljára édesapjával, szülei csak november 4-e után tudták meg, hogy fiúk a Köztársaság téren elesett. Holttestét sokáig keresték. Csak jóval az ellenforradalom leverése után derítették ki, hogy tetemét négy társáéval együtt a Köztársaság térről november 3-án a Kőbányai temetőbe szállították. Szülei, elvtársai, alakulatának parancsnokai csak nagy sokára találták meg és helyezték el a Kerepesi temető díszsírhelyén. Várkonyi György fényképe fiatal, megnyerő, értelmes, rokonszenves és magabiztos embert ábrázol. Személyes bátorsága, önzetlen és önfeláldozó harca nem elérhetetlen jellemek, hősök világát jelzi. Mégis megkapó és megrendítő e fiatal kommunistának a magatartása, az, ahogy szervezi és vezeti annak a karhatalmi csoportnak a küzdelmét, amelyet rábíztak. És miközben katonai fegyelmet tart, valami egészen sajátos és felejthetetlen légkört tud teremteni maga körül. A szavak, a jelzők majdnem feleslegesek. Csak a tények, egyszerűen az események, amelyekben részt vesz, azok beszélnek róla, egy hét minden napja, majd az utolsó nap délelőttje és délutánja mondja el szavak nélkül is, ki volt ez a fiatalember Várkonyi György huszonhárom éves korában, a történelemben ritkán látott rendkívüli helyzetben tudta, hol a helye, mit kell tennie és volt ereje, hogy meg is tegye töretlenül, megingás nélkül haláláig. Akik a székházban voltak, tudták, mit jelent a védelme. A válság elért mélypontjához. De a rendkívüli helyzet rendkívüli embereket szült, vállalták a harcot a túlerővel szemben. És ebben jelentős szerepe volt Várkonyi Györgynek, a kahatalmista parancsnok emberi magatartásának, példamutatásának. Nem véletlen, hogy igen sok KISZ- és úttörőszervezet vette fel a nevét. Várkonyinak és fiatal társainak bátor harca, és az idősebbek: Mező Imre, Asztalos János, Kállai Éva és a többiek helytállása együtt válik szimbólummá. A tapasztalt, forradalmi harcokban megedződött, kulturált, gazdag marxista ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező idősebb forradalmárok és az ő útjukat járó fiatalok mindhalálig tartó közössége volt ez. Valamennyien alulról, a szociális mélységekből emelkedtek föl, valamennyien tanultak, képezték magukat és végül együtt küzdöttek a szabad életért. A Köztársaság téri vadállati őrjöngést mutatja az a megrendítő tény is, hogy amikor 1957. március 4-én a rákoskeresztúri Új köztemetőben kihantolták a Budapesti Pártbizottság székháza védelmében elesett tizennégy elvtárs sírját, közülük hozzátartozóik csak hetet ismertek fel. "A felsorakozott díszszázad díszsortüze mellett helyezték örök nyugalomra a hős katonákat, akik életüket áldozták a munkás-paraszt hatalomért." A katonákat a harcban tanúsított hősies és bátor magatartásukért, hősi haláluk utn előléptették és kitüntették. Emlékezzünk ezekre a nagyrészt fiatalon elpusztult életekre. Még nem alkottak igazán nagy dolgokat, oyan is akadt köztük, aki még kedvest sem választhatott magának, de meghaltak azért, hogy nagy dolgok, hogy boldog, virágzó családok szülessenek, hogy hazánkban is felépüljön egy emberibb társadalom és Magyarország is eljusson a szabadság birodalmába. A merészség lehet valakinek vele született jó tulajdonsága, de van bátorság, amelyet nem a bölcsőből hoz magával az ember, amely a gondolatok és az érzések érettségével függ össze. Az ügy iránti odaadás és az elszánt akarat tette ezeket a fiatalokat hősökké. Athenaeum Nyomda - Budapest Feelős vezető Soproni Béla vezérigazgató Szerkesztette Réz Miklósné A sorozatterv Szántó Tibor munkája Műszaki vezető Aranyi Imre Műszaki szerkesztő Szilvássy György Képszerkesztő Fábri Magda Volt még egy másik könyvem, talán a Mi történt 1956-ban volt a címe Egyik ellenforradalmi vezér Nagy istván volt, pontosan megrták benne azon neveket, melyeket a kék buszosokkal együtt felvettek, s hogy mennyien keresték a pincében a szerintük ott elásott embereket. Külön kiemelték a ballonkabátost és egy mankós férfit, akik igen brutálisak voltak. Ötször kutattam át a lakást, de eltűnt a könyv szőrén-szálán. Mivel születésem óta hidegháborút folytatnak a kommunisták emelésével egyidőben ellenünk, mint emberek ellen, s velük együtt emelték a névtelen nyomorultakat 1967-től, valamennyi egyházat karmikus bűnelhordozással a karmikus eredetű zenészek beállítása, neveik berendezése szerint, s 1995-ig az ATV szerint négyszer haladtak végig az összes könyvön, köztük az orvosiakon is, az elmebetegek betegségeivel, kapott csapásaikkal együtt, ez egy olyan hidegháború az emberek ellen, ami nem tűr nyomdafestéket. Jelenleg a hívőket is emelik, akik ott voltak születésemkor a szomszédban, fiúk nemi perverzióval életveszélyesként. Ez volt a Thököly azóta tönkretett utcában a K. család, de a keletesek lírai karámja, mint írtam a szomszéd Tulpa néniék nevével kezdte el az orosz Tulpárok történelmét ismétlésben, köztük van a Fatimai jóslat, melyet a kormány 2001-ben is ismételt, valamint biblia olvastatással egybekötött Trianon. Száz esztendős múltra tekint vissza az emberek összeházasítása befolyásolt állapotban az elmeosztályok és börtön karmikusok által szív nélküli emberekkel, születésem óta a zsidóknak is az emberek lettek a célpontjaik, valamennyi egyház az én születésemkor gyűlt össze népes Ufó kíséretével az álmoskönyveim szerint, majd miután a forgószélt a cserépkori ismétléssel, összes könyvben megjelent személy felemelésével, nyomorultakra átírva a történelmet ismételni kezdték, ezek a jobboldali egyházak elmaradtak, mivel valamennyiben bibliai szerepjátékosok. Nagy Istvánt be is rendezték a Révész utcába Sátoraljaújhelybe Szabó Istvánnal együtt. Neveikből az összes Nagy Istvánt és Szabót beiskolázta a párt, de hatalmas munkát végeztek a vasasok immár száz esztendeje a munkásság és parasztság kitermelésében az uradalmi cselédséggel együtt, melyek leszármazottjait születésem után egyből médiába vitték művésznek, s a börtönből szabadon engedettekkel, mint Markó Ivánnal csodálatos életet élnek. Karcsáról és Pácinból, Bodrogközből termelték ki kezdetben a kommunistáknak, művésznek valókat. Gyermekkoromban mondták, hogy az Ildikók és az Erikák mind "kurvák". Mivel nem értettem e szó jelentését, mindaddig nem foglalkoztam vele, míg rá nem jöttem, hogy például 1990-ben Borsodivánkára helyezték pszichiáternek Kovács Ildikót és a betegek azt híresztelték akkor, hogy én vagyok kurva. A mosónő szerepjátékosuk életét is megváltoztatták, mert Ildikó volt. Az újhelyi körzeti orvos azt mondta a füves Rózsa (ők atantiszi lopott rózsás erő szimbólumai) leányaként nem szabad munkát végeznie, kímélni kell mindenkinek. Nekem mondta sánta karmikus anyával rendelkező munkatársam, hogy a mosónők korán halnak. A mondatokból, az utalásokról kellett rájönnöm arra, hogy a karmások előző életét ismerik jól a börtön karmikusok, s így történt meg, hogy Máté Krisztina megerősítette azt, hogy amikor nyanyának nevezett volt férjem 18 éves koromban, Máté Krisztinát iskolázták be, emelték fel, mert előző életében fogatlan nyanyaként élt, mint ahogyan az Ildikók és Erikák is erkölcstelen életet éltek, amiért most jutalmat érdemelnek. Nem mindegy, ki milyen családba születik, hogyan nevezik őket. Az egyik viccben olvastam, hogy régen Vas és Farkas sem volt, ebben az utcában Farkas kétszeresen került berendezésre, s ez a két utca anyámat tette tönkre születése óta, majd folytatták rajtam a sort születésem óta, vagyis a három gyermekesekkel. Árnyékvilág szülöttek, Rákóczi tér megfér vegyesen a kutyásokkal, a halak szülöttekkel, a börtön bűnözőkkel, akik helyett apa halt meg, egyikük szívbetegséggel alattam lakik két keresztnevesként. Romániából áthozott nyomorultakat is ember áldozással emelték az alattam lakóhoz érve. Megváltoztak, nem tudom, az emberi vér átkoza, vagy fogja-e őket, tény, hogy egyre több betege szüleik meg a börtön karmikusoknak és ezeket az egészségügy kormánya el is tartja. 1956-os eseményeket ismételték Göncz Árpád kormányra állásától a kormánnyal, a buzik tetteivel együtt ember áldozással. Nincs jobb és baloldal, mert valamennyien karmikusak, egyesek a bibliai apokalipszishez lettek ismét létrehozva, mint a Talmúd szereplői, bár jócskán akad reinkarnálódó is közöttük. Végtelen szappantisztító áriát írtak, mindaddig, míg az emberség a világból teljesen ki nem hal. Brazilia népe megszállottságát Liptai Klaudia mutatta be a médiában, amikor én vergődtem a bérházban berendezett B. füves család nevéhez érve, akik azóta már el is költöztek innen, mint S. Ilona, akinek a karmája az lett vollna,hogy a bolond lánya beviteti az elmeosztályra. Úgy jártak karon fogva összehúzott szemű lányával, miközben a lakók pénzét lopták el, s költötték, mint jó barátnők. Fáj a szívem, hogy a Rákóczi tér kiszedte anyám fogait annak idején, s azóta az, aki helyett kiszedték a "gyerekek", vagyis a pusztító népe szintén a börtönnel folyamatosan ismétel, a Rákóczi téri pusztító gyermekek a legnagyobb szeretetben éltek anyjukkal, míg minket összezúztak, s engem mostanra már senki semmibe sem néz, elvették tőlem a tiszteletet, szeretetet, mindent, ami az emberi élet feltétele lett volna. Az Időjelek testenyészeti szülöttjeit kivitték a városból, a tompalátásom itt maradt a szemdagadó zsidó népekkel, pók népével együtt. A Puskás név kiliáni téglaházba került berendezésre, szülöttjét kivitték a városból, miután sorsát rajtam végrehajtották, "szeretetet és tiszteletet nem lehet átadni, mint egy szál virágot" írtam a Szeretve tisztelni című írásban 1992-ben, miután a gyerekeim már semmibe sem néztek, nem tiszteltek és szerettek, mert már csak egy báb lettem a börtön és elmeosztályok, a média és a menhelyiek kezében, de az albánok is részt vettek az emberek elleni hidegháborúban. 1998-ban a mezőkövesdi orvosi bizottságon Bajor Imre sorsát hajtotta végre a korrumpálható bizottsági orvos, megkérdezve tőlem, tudok-e autót vezetni. Nem tudtam, hogy kommunista elvtárs, s hogy a kommunisták, a Vörös Oroszlán népe fekete levest közvetít a médiából. Valamennyi főszereplő Anna volt a novelláimban, köztük a Rákóczi téri Üres szív eltűnt novella főszereplője is. Magyarországon bűn, ha az ember szépnek, harmónikusnak, jósággal, szeretettel telinek születik, főleg, ha tehetséges is hozzá, énekel, mint egy kisangyal mindenkinek. Még egyszer előlről kezdeni ezt az életet nem lehet, az embereknek egy élete van, a karmikusok többször megszülethetnek, őket nem éri baj, övék a világ. Érdekesség még, hogy a spiritiszták is ebben az utcában - a Bertalan éjszakai okkultisták közé Bodzi úr kezdettel - kerültek berendezésre, ami szégyen rájuk nézve, különösen azért, mert az összes ezoterikus majdnem hozzájuk tartozik és hatalmas kísérettel rendelkeznek. Egyedül a szabadköműves Bush mondta ország-világ előtt Magyarországnak, hogy ők az embereket nem áldozták meg, pedig ők is teremtett világot jelentenek, csak egyet a titkos vallások közül, ráadásul jelük nekik is az ötágú Dávid csillag, melynek itt pszichiáter karaktere a sánta karmikusok közül volt fellelhető. Figyeljem meg a részleteket! - mondta nekem Urbán Tibor az Időjelek általa rajzolt testenyészeti szülöttjének mondatát 1992-ben. Mákos volt a fogam, összeraktam a képet, mikor ebben az utcában lett lakása a református börtön szülött M. Gabriellának, s nem tudtam, hogy minden Gabriella és Gábor sorsát rajtam elhordoztatták, akár a Mi világunk könyvsorozat Imre nevű hőseiét, akik beírták három könyvbe az Imre főszereplő nevét. Már a hetvenes években a Fejezetek a szexualitás történetéből című Oláh-féle könyv bozótnégerei, egykori történelmi népek itt cigányokként kerültek berendezésre, megdöbbentem a keleteseken, amikor kiderült, hogy a cigányok embergyilkosságokban vettek részt, sőt emberjogi bizottságokat hoztak létre, törzsi népek lettek az Időjelek testenyészeti zenészei, a Kaló és az Árgyél és többi régi cigánynép mellett, s hogy őket az elmeosztályaival az okkultisták emberek áldozásával emelik immár hetven esztendeje a benne megtalálható népekkel, mint Egyiptommal, Izraellel, Babilonnal, Káldeusokkal... Egykor élt népek szimbólikáját szedték össze, ezekből újakat születtettek meg. Szintén e könyvből való egy kis szocialista népcsoport, melyet szintén létrehoztak az utópista Presbir Enfantin egykori tanítványai, köztük Liszt Ferenc maradványaként. Ez az asszonyt tisztelő énekelő, tudománnyal foglalkozó sakk-kártyán fellelhető kis szocialista tábor különbözik a többitől. Lenint a Képes történelemben lehet fellelni, de rengeteg képes történelem lett kiadva, Hellasz fénykorával együtt, még szerencse, hogy a görög istenek nem születtek meg ide a népükkel együtt, mint az egyiptomi Innin termékenységi istennő népei. A média folyamatosan adta ki az apokalipszist, miközben három maffiával irányította az eseményeket, s hatalmas kísérettel is rendelkeznek, amit az emberek elmeosztályi kíséretnek nem gondolnak, pedig azok, amit egyszer Psota Irén egyik filmjében is bemutattak. Az adventi könyvekben fellelhető valamennyi bibliai népet ide tömörítették be, ezt jelenti a trianon, vagyis elméletben Jeruzsálem összes népének legyőzését a kelet sorozatai szerint. Itt Nagy Anna lett volna az, akire begyűjtik a népeket, így is született meg, ezzel a sorssal. A pepita lemezkiadó idejében a kufár-arcúak kommunizmusa volt színen, valamennyi kommunista színt ismételték, mindegyiknek Anna a főszereplője, egynek, az angolnak Cate, az is én voltam, születésemtől megírt sorsom írásai ezért is kerültek bezúzásra. A kommunisták elmeosztályokhoz tartoznak, önvédelmet hajtanak végre. Amikor az Időjelekben az egykori ördögi zeneszerző medúzánál jártak, akit Ferikének neveztek el tükörírással írva, én a nagymama diófa asztala alá bújtam, hogy ne köszöntsenek fel, ha úgysem szeretnek, ezt is a média ismétlésében fedeztem fel, akik örömünnepet járnak, jótékonykodnak, mintha semmi sem történt volna, fel sem tudják fogni azt, hogy mit is tettek valójában. A Mariannák, Ágnesek és Verák sorsát valamennyi Katalinéval, Katicával itt hajtották végre rajtam emelve őket, bárhol is éljenek a világban. Így menekült ki annak idején Krencsey Marianna is sorsától, majd jött vissza, miután az embereket felkínálták olyan szörnyeknek, akiktől nincs menekvés. Mivel valamennyi kort a kormány a médával hajtotta végre, a fertelmesek győzelme következett be, legalábbis Magyarországon, megmentve az összes távol-keleti, brazil, mexikói, chicagói, new yorki, manhattani, olasz, spanyol, francia, német, arab, török, lengyel fertelmeskedőket, amikkel indultak is születésemkor egyből, minél gyengébb tanuló volt, annál jobban felemelték. Sátoraljaújhely felvéve egykori énektanárnőm Tálas nevét duplán is, együtt üzemeltet már zeneiskolát a szlovákokkal, akik Tóth atyafiak kezdettel emelkedtek ismétlésben. Borsod megyéből származiik minden rossz a vasas központból, de Szombathelyet is berendezték vasas korszakok nevei alapján, együtt mentek végig az utcákon, könyveken, címerein a Trianon előtti időszaknak. India helyett miért itt depressziósak az emberek, miért innen emelik a 130 éves ott is kirekesztetten élő alacsony népcsoportokat? Hogy lehet, hogy feltámadtak a 15. századi egyházak, s még Martin Luther King is bapfista lett Amerikában, állandó új missziók következtében? Addig nem lesz jó világ a földön, míg ezek így emelkednek, így vívják ki elsőbbségüket, míg a keverik össze a népeket. Vannak népek, akik akkor szeretkeznek, amikor valaki meghal. Ez is egy elmebetegség, s ilyen a Shuszterné néven Hiltonba bejelentkezett Yoko Ono, akit a borsodi elmeosztály a Vörös Oroszlános ájtatos képpel létrehozott Madonnával együtt megmentett, majd felszámolta az elmeosztályokat, miközben én kaptam meg valamennyiük csapását, beleértve a Parkinson kórt, az epilepsziát, mely a Talmudosok csapásaira utal, övék ezek a betegség szörnyek, mint a bal szemem tompalátás rontása is. Amíg ezek az okkultista titkon gyilkoló népek léteznek a földön, nem lehet békesség. Titkos háborújuk végére még mindig nem érkeztek meg. 2001-ben kezdték előlről a nemesi sírba fektetett egykori halott, dr. Tövisek és társaik réti magyar nyelv elleni apokalipszisét, melyet a nagynéném, Kohut Piroska megölésével indítottak el. Ez már ismétlés lehetett, mert a Szenci név volt a Magyar Irodalom könyve szerint a valóságos kezdet, a születésem a zsidó szamaras istállójában, s a király köszöntése az egyházak képviselőinek a három maffiával együtt. Dudás Sándor lett volna a költő az Olajfák hegyén, nekik ilyen játékaik vannak. Vígan él, én kerültem 1991-ben a Szentpéteri kórházban 33 éves koromban lemészárlásra kommunikációsan. Nem tudtam beszélni, nem tudtam többet a lakást elhagyni, nem tudtam lenyomni a kilincset sem, sem boltba bemenni, mert fóbiások lettek a borsodiak börtön népei megérdemelten. Ferenczy lett volna a Rákóczi téri feszületes, mint ahogyan mindegyik vasrácsos kommunista Krisztusnak megvan a saját feszülete, akár a debreceni bibliásoknak is. Míg igazat nem beszélnek, az igazság nem fog éjjel-nappal a médiából hangzani és nem tárulnak fel az igazságok, addig Magyarországon nem lesz rend és nem is lehet, mert immár 130 éves bibliai csapások uralkodnak felette.

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: úttörőszervezete, országgyarapítás, iskoláztatásához, fertelmeskedőket, keresztnevesként, elektroműszerész, börtönbüntetésre, káderosztályának, megszállottságát, bányászifjúságot, bűnelhordozással, kiegyensúlyozott, táncegyütteesnek, elmeosztályaival, tapasztalatokkal, tiszteletadással, csehszlovákiában, példamutatásának, felismerhetetlen, agrárproletárság, gyurgyovicsékkal, munkaszolgálatos, fölemelkedéséért, futballcsapatnak, jászárokszállási, leszármazottjait, karhatalmistákat, példamutatásával, megalapításáhozs, elmeosztályokhoz, sportfelelősként, nagykövetségének, motoröntvénygyár, dánszentmiklóson, kultőrcsoportban, tűzoltóversenyen, illegális Komunista, függetlenségi mozgalom, pártbizottság vezetői, forradalmi küzdelem, szocialista Magyarország, tömegek között, egymással szemben, emberek cselekedeteiben, társadalom valamely, többiek cselekedeteiben, küzdelem arénájába, valóságos érdekek, vélt érdekek, proletariátus harca, valóság pedig, forrdalmi proletariátus, Hollós Ervin-Lajtai Vera, Kossuth Könyvkiadó, Komunista Párt, Budapesti Pártbizottság, Alberth György, Csepel Vas-, Csepeli Acélmű, Albert Györgyre, Asztalos János, Budapesti Pártbizottságra, Központi Vezetőség Akadémia, Asztalos Jánost, Vörös Segélyben, Kommunisták Magyarországi Pártjának, Amikor Nagykanizsa, Magyar Kommunista Párt, Bata Ferenc, Magyar Állami Vas-, Elek László, Frank Ferenc, Gajdán Imre, Lenin Tsz-ben, Magasépítő Vállalatnál, Óbudai Hajógyárban, Zsótér Jánosra, Sebészeti Klinikán, Gyurgyovics Sándor, Óbudai Hajógyárba, Teszár Szilárd, Katona Gyula, Közlekedési Gépjavítónál, Kállai Éva, Országos Ifjúsági, Kálmán István, Kedves Szüleim, Budapesti Mélyfúró Berendezések Gyára KISZ-szervezete, Kárpáti István, Vörös Őrség, Kíváló Dolgozó, Kókai László, Árvízvédelmi Emlékérmet, Kuba János Szolnokon, Először Szombathelyre, Ambrus Erzsébetnek, Kuba János, Ambrus Erzsébet, Kucsera Zoltán, Ózdi Kohászati Üzemekben, Műszaki Egyetemre, Emlékműve Ózdon, Lakatos Péter, Állami Mezőgazdasági Gépközpont, Mezőgazdasági Akadémiát, Agrártudományi Egyetemre, Lakatos Péterné, Papp József, Vörös Hadsereg, Ganz Hajógyárban, Egyesült Izzóban, Szabó Ferenc, Bakonypölöskei Állami Gazdaság, Szabó Ferencet, Szabó Lajos, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Honvédelmi Minisztériumban, Szanyi Nagy István, Szanyi Nagy, Kossuth Gimnázium KISZ-szervezete, Szepesi Róbert, Schulz László, Kommunista Pártba, Budapesti Pártbizottságon, Vaszily Iski József, Vaszily József, Várkonyi György, Árpád Gimnázium, Mátravidéki Erőműhöz, Először Várkonyi, Várkonyi Györgynek, Mező Imre, Athenaeum Nyomda, Soproni Béla, Szerkesztette Réz Miklósné, Szántó Tibor, Aranyi Imre, Szilvássy György, Képszerkesztő Fábri Magda, Nagy Istvánt, Sátoraljaújhelybe Szabó Istvánnal, Markó Ivánnal, Kovács Ildikót, Máté Krisztina, Máté Krisztinát, Göncz Árpád, Liptai Klaudia, Bajor Imre, Vörös Oroszlán, Urbán Tibor, Presbir Enfantin, Liszt Ferenc, Psota Irén, Nagy Anna, Krencsey Marianna, Martin Luther King, Yoko Ono, Vörös Oroszlános, Kohut Piroska, Magyar Irodalom, Dudás Sándor,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]