|
2012-04-30 14:17:39, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Sárkány nővér az Idegosztályon
1990-ben szabadságot vettem ki, bár bejártam a munkahelyemre prémium munkát végezni. A gyerekeim éppen a nagyanyjuknál voltak falun.
Hétvégén anyámhoz utaztam vonattal, aki megkérdezte tőlem:
- Miért jöttél ide?
Nagyon szomorúan tértem vissza a gyűlölt, értelmetlenségekkel teli városba, ahol albérlet utáni becsapással jutottam lakáshoz, teljes kisemmizés mellett, de ez más történet.
Anyám adott nekem egy receptet, váltsam ki, de azt nem mondta, hogy fogom majd visszajuttatni neki. 100 db Kemadrin volt felírva rajta. Kiváltottam.
Kergetett egy cigány férfi, amelyik egyszer meglátott, s utána állandóan megállított az utcán, menjek el vele vacsorázni, mire vágok fel, nekem semmim nincs, nekik saját vállalkozásuk, butikjuk van hatalmas házzal.
Kinn ültem a bérház előtt a földszintes Erzsike nénivel, amikor meglátta a cigány,hol lakom.
Két napig nem mertem kimenni az utcára miatta.
Egyszer csak csöngettek, kinyitottam, ott állt a cigány társaival az ajtóba tett lábbal. Ekkor jött le az első emeletről Jutka és taxis élettársa, kivette a lábát a cigány és gyorsan becsuktam az ajtót.
- Mire játszod meg magad, most vetetted el tőlem a gyereket! - kiabálta hangosan. Csak ennyit jegyeztem meg belőle.
Eljött az este. Az amúgy is titokzatos lakásban voltam bezárva már majdnem egy hete, ahol az ablakok, ajtók maguktól kinyíltak, a magnó teljes hangerőre emelkedett, s furcsa álmosság volt rajtam mindig.
Elmentem a piacra nagybevásárlás végett reggel, ahogyan letettem a szatyrokat, úgy maradtak a földön. Valamiért nem pakoltam ki, csak ültem egy helyben, meredtem magam elé, s egyszer csak szedni kezdtem be a gyógyszereket, ötösével vízzel, időnként odamentem a tükörben megnézni a szememet, szomorú-e még.
Miután beszedtem a gyógyszereket, felmentem a negyedik emeletre Józsinak becsöngetni. Ő talált rám az asztal alá beesve.
Kimosták a gyomromat, mindent hallottam, amit beszéltek közben, s utána is, ahogyan feküdtem kómában az ágyon, magasra emelt lepedőn követtem az írásokat, mintha szöveg lett volna odaírva, amit idétlen hangon (a cső ledugás miatt) olvastam.
Két hét szépen eltelt, egy kislány vezetett tusolni, mert nem láttam a szememre. Szobatársaim válogatottak voltak, volt gépíró kiszedett méh miatt leszázalékolva, akinek egy Sity taxis megkérte a kezét, de volt buddhista udvarlója is, aki külföldre vitte nyaralni. Egy öreg zsidó néni adott egy verset Wass Alberttől Üzenet haza címmel, egy volt pszichiáternő magatehetetlenül jött utána a helyére, maga alá vizelve, járóképtelenként, beszélni sem tudott. Évikének hívták. Azt mondták, hogy nagyon rendes volt, gyógyítani akart. A férje az egyik gyár vezetőjeként elmondta, hogy aki kezeli fizikoterápián a feleségét pénzért megy el mindenkivel, egy szép szőke nő. Annak az anyja is bekerült öngyilkossággal.
Volt ott egy fiatal nő, aki évente többször volt öngyilkos, én fürösztöttem meg,mert semmije sem volt. Ez a nő és a sorsa később is visszalépett az életembe.
Előtte már volt kapcsolatom azzal az Idegosztállyal, melyről F. Csaba azt írta, hogy aki oda belép, hagyjon fel minden reménnyel, dr. B. Gizellát kerestem meg lelki segélyszolgálati ajánlásra határozatlanságommal. Közölte velem, ha nem tanulok meg rugdosni,mint az itteni lakosok, akkor depressziós leszek én is és a gyerekek is.
Amikor jobban éreztem magam, dr. B. Gizella és dr. S. Ilona inzulin kómát hajtott végre rajtam minden reggel. Előző este befektettek a haldoklók közé azzal, hogy ne egyek csokoládét előtte, még a zsebeimet is átkutatták. Soha nem ettem ilyeneket. Még a szempillám is tele lett tetű serkével, a cigányok, haldoklók között feküdtem majdnem a földön az intenzíven.
Dr. S. Ilonáról írtam egy cikket, Orvoshoz csak aranylón címmel. A TSZ ágazat Sz-ből származó K.-né lányát, állítólag nagyon züllött személyt meggyógyított depresszióból egy aranygyűrűért. De amúgy is hajlongtak az orvosok azok előtt, akik telepakolták magukat ékszerekkel. Sajnos, én allergiás vagyok még az aranyra is,nem nekem találták ki ezeket a drágaságokat. S. Ilona mondta, hogy gyorsabban pörög a gondolatom, mint ahogy tudnám követni. Feltételezés és a lementett vélemények szerint elektromos csapásokat kaptam a kórházban a fejembe. Azt írták rólam: csoda, hogy az elektródák nem gerjednek be egymásra.
Előtte odaadták az ágyamat hétvégén egy cigány asszonynak, aki ellopta mindenemet, egyedül a kést és a villát hagyta meg nekem.
Az inzulin beadása után bekómáztam, elvesztettem az eszméletemet. Az inzulin kómát megtaláltam Isekutz Béla Módszertani kézi útmutatójában, amit tisztességes orvosoknak írt nagyon régi szavakkal és eljárási módszerekkel, kiemelve volt a Nyírő Gyula kórház benne, ahol sokkolásokat hajtottak végre, s ezt átvitték más városokba is, nem elmebetegeken dr. Bohács végzett ilyen sokkolásokat hozzátartozók tudta és beleegyezése nélkül.
Amikor a szomszéd, aki megőszült egy pillanat alatt, mikor rám lelt a konyhában bejött megkérdezni a kórházba, mi bajom van - mert tőlem még ezt sem kérdezték meg soha -, azt felelte dr. B. Gizella:
- Csavargóknak nem nyilatkozom.
Mellettem a másik ágyon haldoklott egy férfi, aki sósavat ivott. Megnézték röntgenen, két milliméterre összezsugorodott a gégéje, s ezen hahotázott Sárkány nővér, akit mindenki így nevezett. Mindenki rettegett ettől a nővértől, s volt egy társa, akit mini nővérnek csúfoltak.
A pszichiátriáról átjött az orvos megnézni,nem tudták, hogyan került hozzám pszichiátriai gyógyszer, s közölte, hogy nem tartozom az elmebetegek közé, amit H. Zsuzsanna is megerősített, aki az ideggondozóban rendelt, s felkerestem határozatlanságommal.
Mire a gyerekek hazajöttek, a kórházban találtak meg, ahová az apjuk behozta, s ott is hagyta őket, rábízva az ismeretlen csavargó szomszédra.
Józsi befizette nekik az ebédet egy étteremben, reggelire, vacsorára adott pénzt nekik.
Miután hazamentem, lecsökkentettek hamis váddal munkakörömet illetően a munkahelyről, ahol egész nap kapkodni kellett. Behivatott egy vastag szájú ürge és az új igazgató - a régi odamenetelemkor infarktusban halt meg -, közölték, hogy másnaptól ne menjek be dolgozni.
Amikor odamentem, a nagyobbik lányom mondta:
- Anya, itt neked nem lesz jó, nézd már meg, milyen rosszindulatú arcuk van a nőknek, akik jönnek ebédelni!
Így kerültem utcára két kisgyerekekkel.
Következő év viszontagságairól a társoldalon számolok be a héten, ami egy szanatóriumban, s a munkahelyeken történt, amiket mondtak, s hogy hogyan bántak velem a kórházban minden esetben.
Furcsa öngyilkosság volt, nem készültem rá, vártam haza a gyerekeimet. Előző nap a bérházban lakó táncosnővel elmentem sétálni is. A táncosnő nem sokkal utána meghalt.
Az intenzíven mezítelenül fektettek, csak egy lepedővel voltam letakarva. Akkor voltam 32 esztendős kislányos alkattal és arccal. A lecsökkentő munkahelyen nagy volt az erkölcstelenség. Éváékkal és a néger mérnökkel mentek vacsorázni, s Éva másnap nekem mondta, mennyire büdös volt. Éva adott nekem egy elektromos dolgot, hogy próbáljam ki, de visszaadtam neki azzal, hogy nincsen rá szükségem. Azóta Évát elküldték, a vastag szájú pedig igazgató lett állítólag. Viselkedést is oktattak az ott dolgozóknak, melyet viselkedés terápia néven a kórház a betegek szerint pesti orvosokkal 1995-ben is berendezett.
B. Gizella mondta, le is írta a zárójelentésre, keressek magamnak másik munkahelyet jóval azelőtt, hogy munkanélkülire küldtek együtt a cigánysággal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vas-Forgószél 1945-től |
|
|
|
Címkék: járóképtelenként, magatehetetlenül, segélyszolgálati, összezsugorodott, odamenetelemkor, öngyilkossággal, pszichiátriáról, erkölcstelenség, lecsökkentettek, visszajuttatni, kisgyerekekkel, szanatóriumban, ideggondozóban, fizikoterápián, leszázalékolva, munkanélkülire, idegosztállyal, zárójelentésre, nagybevásárlás, rosszindulatú, elmebetegeken, útmutatójában, depresszióból, munkahelyeken, pszichiáternő, aranygyűrűért, gyógyszereket, vállalkozásuk, idegosztályon, meggyógyított, munkahelyemre, pszichiátriai, hozzátartozók, nagyanyjuknál, drágaságokat, infarktusban, munkahelyemre prémium, gyerekeim éppen, nagyanyjuknál voltak, cigány férfi, bérház előtt, földszintes Erzsike, utcára miatta, cigány társaival, ajtóba tett, első emeletről, magnó teljes, piacra nagybevásárlás, tükörben megnézni, negyedik emeletre, kislány vezetett, öreg zsidó, Wass Alberttől Üzenet, Isekutz Béla Módszertani, Nyírő Gyula, Azóta Évát,
|
|
Offline
