|
2013-02-26 22:47:19, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Kohut Katalin: A hang
Egész nap a Hecskén voltam, kinn a szabadban gyermekkoromban. Télen jégpályát készítettünk, ott korcsolyáztunk, szánkóztunk, nyáron fociztunk, plédet terítve a fűbe babaruhákat varrtunk, koszorút készítettünk gyermekláncfűből a hajunkba. Nincs szebb látvány a kisleányoknál, nincs lélekemelőbb hang a csicsergő hangjuknál. Persze vannak kivételek, már gyermekkorban meglátszik, kinek milyen lesz a hangja felnőtt korában.
Ildinek, akivel egy osztályba jártam rozsdafazék hangja volt, Melindának mezo, de szépen énekelt. Ketten énekeltünk két szólamú dalokat, melyeket én találtam ki és gitárral kísértem.
A Piri kötelet megunva kedvenc játékunk a táncdalfesztivál utánzása volt. Mindig találtunk zsűrit hozzá. Érdekes módon akkor még valamennyi énekes hangját utánozni tudtam, mint egy komika, ha Zalatnay számot énekeltem, nagyhangon adtam elő utánozva a hangját, ha Koncz Zsuzsa dalt, vékonyabb hangon. Rengeteg akusztikai játékot találtam ki, a különös hangok képzése volt az egyik játékszerem.
Egymás után adtuk elő a régi slágereket, híres népdalokat, táncdalfesztivál számait, operetteket. Én mindegyiket ismertem, mert mindent meg akartam tanulni.
Egyik nap a Na végre, hogy tavasz van kezdetű dalt énekeltem. Unokanővérem a családi ház udvarán napozott. Neki nem volt hallása egyáltalán, s emiatt, bár nyolc évvel fiatalabb voltam, irigykedett rám, meg egyébként is sajnált tőlem mindent, pedig nagyon megadtam neki a tiszteletet és osztálytársainak. Hosszú, derékig érő szőke haja volt és csodálatos kék szemei.
Miután előadtam a dalomat, kinézett a kerítésen és megkérdezte:
- Ki énekelt az előbb?
- Én - válaszoltam.
- Nem is igaz, te nem tudsz így énekelni!
Fájt a leértékelés. Lényegében senki sem támogatta zenei tehetségemet apán kívül, míg együtt volt a család, pedig egyetlen vágyam a szereplés volt, melyet ki is éltem, bárhol énekeltem nagy közönség előtt is.
Elérkezett az Országos Népdalfesztivál ideje. Ketten indultunk az osztályból. Zsuzsa, a református pap lánya nagyon vékony, nyávogós hanggal rendelkezett. Én rosszul választottam, egy monoton balladát, a Kádár Katát. Előző nap elő kellett adni a színházban, s ekkor életemben először úgy éreztem, falba ütközik a hangom, nem hallom terjedni az éterben, olyan érzésem volt, mintha belül énekeltem volna csak, kifelé nem lehetett érzékelni a hangokat, mintha klauzúrába lettem volna zárba, falakba ütköztem. Nagyon meglepődtem, alaposan el is vette a kedvem a szerepléstől.
Másnap Julika néni, az ének tanárnő bejelentett a fesztiválon:
- Az iskola legjobb ének tanulója következik!
Kiálltam a mikrofon elé, s egy rekedt nyögés hagyta el a számat énekhang helyett, csak tátogni tudtam.
A versenyt Zsuzsa nyerte meg, mai napig űzi a hivatásában, mint református pap az éneklést.
A hangelmenés később többször megismétlődött, amikor fontos fellépésem lett volna, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Egyszer azt álmodtam, hogy egy kéz rámutat a torkomra és azt mondja:
- Te nem vagy olyan, mint a többiek, neked elmegy a hangod.
Nem értettem, miért nem lehetek olyan, mint a többiek, s életem fontosabb eseményei miért válnak kudarccá.
A hang minősíti az embert. Vannak tiszta hangok, csengő hangok, férfiasak, gyengék, erőteljesek, öblösek, gátlástalanok. Aki megszólal, közvetíti a szívében rejlő igazságot a többi embernek. Nem szeretem, csak a tiszta hangokat, bár megnémultam hat esztendeje már. Mindent megadnék a tisztán csengő hangért, az egyik legnagyobb kincsemért, ha még egyszer visszakaphatnám. Mennyire igaz a megállapítás, hogy mindenik embernek a lelkében dal van és akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.
Taszít a mulatós zene. Messze áll tőlem, bár megfigyeléseim szerint a mulatós emberek sokáig élnek és boldogok a maguk egyszerűségében, sőt minél egyszerűbb valaki, annál szebb életet élhet. Nincsenek egetverő gondjai, a problémákat lerázza magáról, mint az esőcseppeket. A mulatás arra is alkalmas, hogy levezesse minden feszültségét, a mulatós ember felszabadultan táncolja végig az életét. Érdekes, a magyar mulatós nép, talán az egyetlen a világon, mégis jellemző a depresszió a társadalomra, az életuntság. Megfigyeltem a volt férjemen, annak ellenére, hogy naponta reggelig mulatott, soha nem nevetett, csak mások kárán. Nem tudta, mi a boldogság, mit jelent a szeretet, nem gyűjtögette a sérelmeket, hiszen a gátlástalanabb ember tipus maga a sértegető, a mások lelkivilágába gázoló is egyúttal, vagyis nemcsak a mulatásban találja meg a probléma megoldó képességet, hanem a rugdosásban is. Lerázzák magukról a gondokat.
Sok idő telt el kedvenc játékunk óta, de az ember belül nem sokat változik, megmarad olyannak, amilyennek született. Aki a tiszta énekhangot és szívhez szóló szöveget kedveli, hallásakor beleborzong a szíve, olyan, mint egy radar, ami veszi a csodát, mely hozzá szól.
A hangok végtelenek, egy közös van bennük, mindenkihez szólnak, megszólítanak, vagy megállítanak. A hang harmóniában van a külsővel és belsővel, ha nem így van, diszharmóniáról beszélhetünk.
Adjuk meg a lelkünknek, amire szomjazik, minél több tiszta forrás éri, annál szebben muzsikál bennünk és adja tudtunkra az igazság örök törvényeit!
2013. február 26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: gyermekláncfűből, táncdalfesztivál, osztálytársainak, egyszerűségében, népdalfesztivál, gyermekkoromban, visszakaphatnám, diszharmóniáról, gátlástalanabb, felszabadultan, megfigyeléseim, megismétlődött, korcsolyáztunk, kisleányoknál, gyermekkorban, lelkivilágába, megszólítanak, gátlástalanok, tehetségemet, feszültségét, megállapítás, unokanővérem, szerepléstől, megfigyeltem, társadalomra, beszélhetünk, lélekemelőbb, választottam, rendelkezett, készítettünk, megállítanak, esőcseppeket, gyűjtögette, játékszerem, fesztiválon, bejelentett, szabadban gyermekkoromban, fűbe babaruhákat, csicsergő hangjuknál, hangja felnőtt, osztályba jártam, táncdalfesztivál utánzása, különös hangok, egyik játékszerem, régi slágereket, szereplés volt, monoton balladát, ének tanárnő, rekedt nyögés, számat énekhang, versenyt Zsuzsa, hangelmenés később, Kohut Katalin, Koncz Zsuzsa, Országos Népdalfesztivál, Kádár Katát, Másnap Julika,
|
|
Offline
