|
2016-07-05 19:43:30, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Szerkesztőség helyett a Pannonia kávéházba szokott heteként egyszer-kétszer bemenni. Oda elment hozzá, akit odahívott, vagy aki vágyott utána: öreg barátok, fiatal írók.
Kelet Népe
Ma egy hete kedden bent voltam a Pannoniában, s odajött egy fiatal falukutató. Kikérdeztem kortársai felől, s elég gyönge aratás.
Nincs folyóiratuk, nincs hova írni. A Kelet Népe volna, de semmi közönsége, csődben van. Szabó Pál nem tud szerkeszteni, s öt éve tengődik a lap. Már ott tart, hogy egy soproni nyomdában adtak ki legutóbb egy számot, hogy a kiadói jogot fenntartsa.
Megütötte a szívemet: ezt a lapot meg kellene kapni, van benne egy érték, havi kétszeri megjelenésre van engedélye. Ez teljesen elég egy folyóirat kiépítésére.
A címe sem rossz. Én ugyan nem akarom még mindig keleti söpredéknek engedni a magyart, de viszont ebben a szóban nemzeti büszkeség lappang, s arra jó, hogy elkülönítse a magyart a Nyugat-bandától.
Milyen szimbolikus, hogy a Nyugat után Kelet Népét csinálhatom.
Szabó Pál csak vasárnap jött meg Ugráról, otthon volt a hazájában. Hétfőn du. 3-kor találkoztunk a Pannoniában, s amint lassan megértette, miről van szó, diplomatikus szavakat mondott. ,,Menni fog ez, Zsiga bátyám, menni fog."...
,,Mikor a Kelet Népét karácsonykor átvettem, egyszerre olyan forrongó fiatalság közepében találtam magam, hogy azt mondtam, megújul a század elejének ifjúi pezsgése, mikor a Duna-parton délutánonként seregestől szállottunk meg a Petőfi-szobor tövében, s egy tucat irodalmi lapot el tudtunk volna látni versekkel és novellával. Most én itt a legnagyobb zavarban vagyok: egyáltalán nincs senki, aki fiatal szívvel ezt a két irányt vallaná. Vers van dögivel, de költő, aki egész életét, egét, s poklát a költői villámlásnak, mennydörgésnek szentelné fel, nincs.
A mai fiatalok egy szörnyű lázban égnek: dehogy tudják ők objektiválni az élményt. Valamennyien, akik szellemi harcra adták lelküket, az emberiség, közelebbről a magyarság életsorsának megváltását vallják..."
,,Cél az, hogy az országot műveltté s a nemzetet szabaddá tegyük..."
Mérleget állított a múlt parasztifjai és a jelen ,,lángoló szemű és értelmiségű népi ifjúsága" között, levonta a következtetést:
,,Soha többet nem lesz hatalom, amely vissza tudja őket szorítani az elmaradottságba és sötétségbe.
... a mai földműves ifjúság tömegének már nem is az kell, hogy a ,,magasabb" rétegek jóakarattal ereszkedjenek le hozzájuk, nekik már csak az kell, hogy engedje az élet, hogy a megkezdett úton továbbhaladhassanak."
Hogy az élet ezt hogy akadályozza, hogy ezeket az akadályokat mint kell mégis lerombolni - erről Darvas József beszélt. A középosztály siralmas válsága követeli, hogy ,,föl kell frissíteni a középosztályt alulról jövő erőkkel", ez ma csak az iskolán át történhetik. De a közép- és főiskolákban a szegényparasztok fiainak csak másfél százaléka, az ipari munkásság gyermekeinek csak kevesebb mint három százaléka tanul. Ennek anyagi és erkölcsi okai is vannak. Szörnyű lehúzó erő, ,,mely benne van a mélyrétegekben, s nem akarja elengedni felemelkedni, szinte a törvény erejével köti feltörekedő fiait, mert érzi, hogy akik elmennek onnan lentről, azok hűtlenek, árulók lesznek, és soha többé nem térnek vissza". A középosztály elzárkózik a betolakodók elől. Akik mmégis odáig verekszik magukat, hasonlók lesznek a befogadókhoz: ezeknek való tán Zilahy Lajos ,,Kitűnőek iskolája"-terve, ahol jó modort és társasági viselkedést is lehet tanulni.
Az autodidaktákból vad zsenik lesznek, a tanuláshoz sehogy hozzá nem férő tehetségek elzüllenek, vagy szektavezérekké válnak.
A Népvőiskola ,,csak segítséget, első lépést ad a megoldás felé: nevelhet olyan felszabadult embereket a nép tehetséges fiaiból, akik a saját közösségükben megmaradva, annak vezetőivé nővé, munkálkodnak majd az igazi megoldás érdekében."
Ehhez azonban szabadság kell, mert ,,Szabad nép - Szabat nemzet!"....
Nagyon jól kifejezte a Kelet Népe programját ez az előadás:
Hazugságot ne taníts!
Igazságot el ne hallgass!
Ez volt a jelmondat, mely minden számban megjelent, bekeretezve, mint egy hirdetés.
Nemcsak apám, a lap más munkatársa is szakadatlanul járta az országot. Ő mindenesetre mindig elsősorban a parasztok fészkeit. De volt, s nagy örömmel a Vasasok házában is, ahol eljátszották a Lúdas Matyiját, és ahol nem tudott betelni a munkások édes szép kultúrestjével, lelkesedésével, a ,,proletárszemek fényével".
Sűrű gondsorokat szántott a Kelet Népe, a főszerkesztője koronként összefoglalta apai bánatát:
,,A magyar embernek három hibája van: 1. Nem tud számolni. 2. Nem akar felelősséget vállalni. 3. Rettenetesen boldog tud lenni mindaddig, míg csak a háza nem ég a feje fölött."
,,Kétségbeesetten járom az országot, s várom az új élet, az új szellem, az új cselekvés megindulását: új Európának új magyarokra van szüksége.
A magyar nép lelke alszik, de él. S ne felejtsük, hogy a leghosszabb álom után is - egy pillanat alatt történik a felébredés....
Fáradt vagyok. Nem tudok parancsolni. Éppen rend van, se túlszedés, se túlzott adósság nincsen. Nem szabad több számot kiadni. Nem ad örömet. Gyerekek vannak körülöttem, nagyon öreg vagyok nekik. Mind elhagynak... Mind elhagynak. Mindnek megvan a maga vágya, célja, terve. Mit kezdjenek velem? Mit kezdjek velük. Megszüntetem a Kelet Népét.
Fájdalmas magány várt volna rá, mégse tudta megszüntetni. Ez a lap fűzte az élethez, ez volt az egyetlen, ahol regényét közölhette. És ha cikkeit a cenzúra el is torzította, mégiscsak szólhatott valahol...
Mindig azt mondta, semmi mást nem kíván az élettől, csak gyors halált.
Jöttek a mentők. Orvos és két markos legény hordágyra akarta tenni.
Szegény csak a fejét rázta, béna szájával nevetett, megfeszítette magát, eltolta az embereket.
Rémülten könyörögtünk neki, de győzött. Olyan erővel tudta kifejezni a tiltakozását, hogy mi engedtünk. Elküldtük a mentőket.
Hogy örült! Nevetett a szeme, hálás volt, engedelmes. Megitta a kakaót. Eltűrte a jeges borogatást, mosolygott, papírt, ceruzát kért, betűvel akart beszélni. De csak firkált, szó nem alakult már. Lemondóan félrelökte a szerszámát.
De jött az egész család, mindenki sírt, senki sem merte vállalni a felelősséget. Én sem, pedig tudtam, s ma is tudom, hogy Leányfalun akart meghalni.
Új mentőkocsi, azon erőszakos fiatal orvos, injekciót szúrt belé, és mégis elcipelték.
A Korányi-klinikán ébredt fel, ahol valamikor anyám feküdt... apácák hajoltak fölé.
Mikor meglátta őket, és megértette, hol van, olyan düh fogta el, hogy legjobban szerettem volna föld alá süllyedni, amiért oda engedtem.
Fájdalmas, néma nappalok és borzalmas éjszakák. Úgy dobálta magát az ágyon, hogy deszkakeretet kellett rászerelni. Tépte magáról az inget. Nyöszörgött. Ha injekció hatására csillapodott, kifejezhetetlen szomorúan nézett rám. Azt mondták, nincs öntudatnál, mégis érteni véltem, mit mond a szeme. Olyan gyöngéd volt néha, olyan ölelő. Képzelődés, hogy senki mástól nem tűrte, hogy a csőrös csészéből megitassa?
Szeptember negyedikén már mesterségesen akarták táplálni, de nem volt az egész klinikán egyetlen tojás. Az egész városban nem lehetett kapni. Lili szaladt ki érte Leányfaluba.
Éjszaka megint tombolt. Dobálta magát, szörnyű hangok... Ott feküdtem a szomszéd ágyban.
Sziréna nem bűgott, a várost nem sötétítették el, s egyszerre bombák robbantak. Ijedten futottam ablakhoz: körül égtek a lámpák, most oltogatták... Az égen tűzcsóvák és zúgó repülőgépek. Az első légitámadás Budapest fölött.
Mire a félelmes muzsika elhangzott, 1942. szeptember 5-én, hajnali háromkor meghalt Móricz Zsigmond.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, novellák |
|
|
|
Címkék: szegényparasztok, kifejezhetetlen, elmaradottságba, autodidaktákból, kétségbeesetten, szektavezérekké, kultúrestjével, lelkesedésével, főszerkesztője, mélyrétegekben, proletárszemek, mennydörgésnek, következtetést, összefoglalta, szerkesztőség, deszkakeretet, ereszkedjenek, megfeszítette, mesterségesen, közösségükben, szakadatlanul, délutánonként, középosztályt, középosztály, szerkeszteni, karácsonykor, eljátszották, csillapodott, megjelenésre, villámlásnak, felemelkedni, megszüntetem, sötétítették, mindenesetre, felszabadult, parasztifjai, hete kedden, fiatal falukutató, soproni nyomdában, kiadói jogot, folyóirat kiépítésére, szóban nemzeti, század elejének, tucat irodalmi, legnagyobb zavarban, költői villámlásnak, szörnyű lázban, magyarság életsorsának, országot műveltté, nemzetet szabaddá, múlt parasztifjai, jelen „, Móricz Virág, Kelet Népe, Szabó Pál, Kelet Népét, Darvas József, Zilahy Lajos, Lúdas Matyiját, Móricz Zsigmond,
|
|
Offline
