|
2016-07-31 20:33:04, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek. Lelkendeznek, aztán sóhajtanak, leülnek a félig kicsomagolt málhák között, kifulladtan, fáradtan, tehetetlenül. Egy pillanatig ülnek így, révedező pillantással, emlékektől csillogó szemmel, önfeledt mosollyal. Nem hallják, mikor ebédhez hívják őket. A padlón papucs hever s a Dávid-szobor apró gipszmása s egy villamosjegy Párizsból. ,,Igen, jövök már" kiáltják az ebédlő felé. E pillanatban elkomolyodnak.
De az a komolyság, az első kanál levessel már el is múlik. Milyen szép a lakás+ Persze, kitakarították, amíg ők oda voltak. Milyen szép az otthon, s Párizsban láttak egy négert, ott ült a sugárúton, s arra a fűszeresre hasonlított, akinek régen, régen, harminc év előtt üzlete volt Kalocsán. Még szeptember előtt kifestik a lakást, mondják,s a kályhákat is át kell állítani. De Velencében, a dózsék palotájában, nem volt fürdőszoba; ki hinné?... Végre, igazi étel, mondják teli szájjal és csillogó szemekkel; egész úton nem kaptak egy falat rozskenyeret! De aztán eszükbe jut a pillanat, mikor Hampsteadban, egy kis fennsík domborulatáról lenéztek Londonra, s egyszerre elhallgattak, mert éppen este volt, s London oly nagy volt és olyan vidékies, s végképp nem értették. Aztán lefeküsznek a díványra, belélegzik az ismerős szoba változatlan illatát, még akarnak mondani valamit, Eliz csomagolja ki a pipereszereket is, mert félős, hogy kiömlött a kölnivíz. Firenzében rossz volt az ágy, még akarnak valamit. De akkor már alszanak.
Alusznak és álmodnak, s a világ csodálatosan keveredik álmukban az otthon illatával.Közben csendesen elered az eső. Mikor felébrednek, fél öt felé, már csapzott, sárgás lombozatú fák állanak az ablak előtt, s a háztetők fölött köd száll. Most megnézik a postát, s csodálkoznak, mily sok közük maradt a világhoz! A szobák, amíg odajártak, a világban, kihűltek. Eszükbe jut Szent István. Eszükbe jut, hogy Szent István után mifelénk mindig esik. Eszükbe jut, hogy két hét múlva beíratás, s aztán kezdődik az a különös, szívós, ernyedetlen, megszokott és mégis nyugtalanító feszültség, ami az otthoni élet, az otthoni munka és az otthoni pihenés. Rómában persze könnyebb, gondolják. S lemennek a kávéházba, amely így augusztus vége felé már egészen őszies; a biliárdozók hangosabbak, a lámpákat hat felé gyújtják, s elmenőben észreveszik, hogy a temetésrendező kirakata tele van egészen új, érdekes gyászjelentésekkel. E jelentéseket hazamenet figyelmesen elolvassák.
Aztán elkövetkezik az éjszaka, s álmuk már tisztább, nyugodtabb. Néha még hallják egy londoni gépkocsi tülkének sivítását, vagy a hangot, amint egy fiatal lány fölnevetett a tengerparton. Miért nevetett? - kérdik szórakozottan, némán. Az ismerős utcákon már közönyösen járnak, engedelmesen és várakozás nélkül. Az augusztus még fénylik egy pillanatra, s e fényben megvillan a világ emléke. Milyen is a világ? Van benne tenger és goromba, idegen pincérek, s nagy festők képei, s valami, amit nem lehet tökéletesen megérteni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
Címkék: domborulatáról, kitakarították, pipereszereket, temetésrendező, szórakozottan, elkomolyodnak, visszanézett, hampsteadban, tengerparton, rozskenyeret, elhallgattak, jelentéseket, elkövetkezik, lelkendeznek, csodálkoznak, csodálatosan, pillantással, tehetetlenül, villamosjegy, nyugtalanító, engedelmesen, figyelmesen, pillanatban, felébrednek, csomagolnak, ernyedetlen, lefeküsznek, kicsomagolt, kifulladtan, hangosabbak, változatlan, észreveszik, biliárdozók, palotájában, fölnevetett, hasonlított, hegyek közül, reggeli teához, vaporetto fedélzetén, félig kicsomagolt, pillanatig ülnek, padlón papucs, villamosjegy Párizsból, ebédlő felé, első kanál, lakás+ Persze, fűszeresre hasonlított, dózsék palotájában, falat rozskenyeret, ismerős szoba, otthon illatával, ablak előtt, Márai Sándor, Szent István,
|
|
Offline
