Hugh Olivér: A karácsonyi ajándék - Hugh Olivér,Később John,Azután Johnhoz, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Hugh Olivér: A karácsonyi ajándék

2020-12-26 20:06:28, szombat


	Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni. John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket. - Remélem a Doktor időben ideér - gondolta John - csak ez a sok hó ne esett volna! Később így morfondírozott: - Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell! Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban. - Bejöhetek? - kérdezte. John habozott kis ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a ráolvadt hó - beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás volt az idegen. - Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? - kérdezte John. - Nagyon sok dolgom van - felelte az idegen - Nagyon sok helyre kell mennem. - De hát hová kell menned ilyen időben? - Bárhová, - mondta a különös idegen - mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt. Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek. - Tudom - felelte az idegen. - De hát honnan tudod? - Már odakinn hallottam a sírást. John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott. Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja, - aki végig mellette volt - tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában. - Lány volt, vagy fiú? - Fiú. - felelte Jessie anyja- Akarod látni? - Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa. John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve, ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát. - Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie anyja. - Meleg kell neki! - De hát meghalt! - mondta, szinte kiabálva a nagymama. Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd. - Csoda! Hiszen csodát tettél! - kiabált John - Visszahoztad a halálból a fiamat! - Nem volt halott. - válaszolt a férfi - Nem halhat meg, aki még nem is élt! A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább. John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent? - Maradnod kell, maradj velünk, kérlek - örökre! De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt. - Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! - kérlelte John - Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk. Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult a friss havon. Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban.

0 komment , kategória: Lélekemelő írások

Címkék: morfondírozott, meglepetésére, megszületett, visszahoztad, gyermekükkel, marasztalást, messzeségben, gyermeküknek, kétségbeesés, kopogtattak, aggodalomra, lesegítette, nyugtalanul, fahasábokat, szeretettel, élettelenül, ajándékokat, megcsókolta, hallatszott, elmélyülten, megköszönte, maradhatott, jégcsapokká, felébredne, melegedett, pillanatig, kimerülten, feleségére, karácsonyi, mosolygott, éjszakában, sírdogálni, legnagyobb, megosztjuk, mindenhová, mindenféle, kanadai préri, gyermek készült, világra jönni, nappali szobában, sötét csendben, hópelyhek halk, fahasábokat nyaldosó, idegen állt, éjszakát tölthette, különös idegen, idegen pedig, halott csecsemőt, asztalt borító, történtek után, karácsonyi csodában, idegen törte, Hugh Olivér, Később John, Azután Johnhoz,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]