|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2018-08-12 22:30:24, vasárnap
|
| |
| |
Arany János: A LEGSZEBB VIRÁG
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.
A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.
(1848)
Szép estét és jó éjt kívánok Mindenkinek!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-10 22:00:32, péntek
|
| |
| |
IDÉZETEK A HAZÁRÓL, A HAZASZERETETRŐL
Pósa Lajos: MAGYAR VAGYOK, MAGYAR
Link
Aki egyszer sem volt szerelmes saját hazájába,
az nem képes keblére ölelni az egész világot.
Csontváry Kosztka Tivadar
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Pósa Lajos: Magyar vagyok
Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.
Tamási Áron
Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.
gróf Széchenyi István
A magyar a Tudást, mint Szakrális Égi Tant vivők közösségének a neve. A magyarság nem faji kérdés: lélekminőség és jellem,
A Mag népe
Az a nemzet, amelyik elfeledi múltját, annak ingatag a jelene és bizonytalan a jövője. Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudja meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs öntudata, emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb.
Kiss Dénes
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (...) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben így nyilatkozhatom meg igazán."
Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről
Az ember nem szökhet meg a hazájából, mint ahogy ők tették. Hiába gyűlölöd a kormányt vagy a rendszert, az embereket, a saját népedet nem tudod meggyűlölni. A hazád mindig a hazád marad. Örökké.
Harlan Coben 1962. január 4. - amerikai író
Az embernek lehet vitája az anyjával. De az anyját nem árulhatja el sohasem. Én mindig utáltam azokat, akik áruba bocsátották az anyjukat. Az én anyám a szülőföldem.
Berkesi András
Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből... Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna, soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem, az én édes, szeretett szülőföldem.
Rákosi Viktor
Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!
Koltay Gergely
Az igazi hazafinak ma nem jogokat kell követelnie, hanem kötelességeket teljesítenie.
Klebelsberg Kuno (1875-1932) - művelődéspolitikus, vallás- és közoktatás ügyi miniszter
Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell őriznünk, hogy ezt semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk
Clive Staples Lewis: ír származású író
Annak, aki jól ismeri Magyarország részeinek képét, tájainak gazdagságát, városainak jellegét, a hazai föld szebb lesz, tágasabb lesz, nagyobb lesz, tehát kedvesebb is lesz. Több féltése és több terve fog kapcsolódni ehhez a szóhoz: Magyarország. E több féltés és több terv, több védenivaló és több alkotnivaló elemeiből tevődik össze az, amit a szó legtisztább értelmében nevezhetünk hazafiságnak.
Szabó Zoltán
Csak a gyökér kitartson!...
Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak ...
- Adj! Uram, elég erőt a harcos diófának!...
Csak a gyökér kitartson!...
Alföldi Géza: CSAK A GYÖKÉR KITARTSON
Csak felejteni nem szabad... Mondd meg magyari népemnek... Csak felejteni nem... Azt, hogy Öregisten magyarnak teremtett."
M. Katona Ilona
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot
Csak elfajult kor hős elődöket
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!"
Garay János: Az Árpádok-ból
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Egy katonaember számára nincs szebb annál, ha az életét áldozhatja a hazájáért.
Le Renard /eredeti nevén Szántai Zsolt, magyar író és műfordító/
Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit!
Fonyódi Tibor: Ármány éneke
Egy nép történelme erkölcsi vagyon,
amit minden hű fia gyarapítani törekszik.
dr. Padányi Viktor
E hármasszín a lelkemen ragyog,
Számomra nincs szebb ezen a világon;
E lobogót én, mert magyar vagyok,
Hűséggel védem, szeretettel áldom.
Sajó Sándor: Magyar zászló
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért,
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Kárpátia
Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus
Én az elárvult szegény hazáért, e szabadságért vívó nemzetért tűrni, tenni és ha kell, meghalni
tudok.
Damjanich János
Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem.
FankaDeli
Én magyar ember vagyok, én minden megszállót kint akarok látni ebből az országból!
Szilvási Lajos
A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...) Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen.
Gárdonyi Géza
- Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó.
- A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok istenéhez.
- Egyszer te is meghalsz, apám?
- Egészen biztosan.
- Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján?
- Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká, te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki kiérdemelte azt.
- S hogyan lehet?
- Méltón élni, s hősként halni.
Bán Mór
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Petőfi Sándor
Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból,
Határon innen és határon túlról,
Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória,
Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia.
Anonim MC - Hungarikum /Dalszöveg/
Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek,
ma üres lenne ez az ország.
Wass Albert
A hazafiság a hited, hogy ez az ország különb mindegyiknél, mert te ide születtél.
George Bernard Shaw
A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.
Jókai Mór
Hazám. Két magánhangzód azonos a halál magánhangzóival. Mert halálos erő vagy, hazám, erő, mely nem bocsát el. Minden te vagy, minden benned van. Megadom magam.
Márai Sándor
Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem.
Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.
Sinkovits Imre
Hát evezz a part felé még párat,
Ha a világ fordít neked hátat,
És ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Magna Cum Laude
"Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain."
/Nem hóbortos ifjú, nem csapongó kamasz írta a címben foglaltakat, hanem művelt, olvasott, világot látott, harcban edzett, háborús hőstetteiért pazar kitüntetésekkel dekorált, katonaviselt férfiember. Azután, hogy a Napóleont leverő és Párizsba győzedelmesen bevonuló hadsereg kötelékéből hazatért, jegyezte be ezt a mondatot naplójába 1814. november 21-én gróf Széchenyi István./
Széchenyi István
Hogy én a magyar színházat elhagyjam? A német színház minden kincséért sem. Hazám nevelt, ő is temessen el.
Déryné Széppataki Róza
Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.
József Attila
Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Vécsey Károly
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Kiss Ernő
Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a
haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.
Hunyadi Mátyás
Itt pillantottam meg a napvilágot, s mindenemet neki köszönöm.
Sylvester János
Jaj az egész nemzetnek, harcos magyari ősök ivadékainak, ha kihalásra ítéltettünk. Koppány meg a többi után minket is kipusztítanak, nem fegyverrel, hanem annál sokkal rosszabbat tesznek: magyariak lelkét lopják meg lassan, alattomosan. Hosszú, kínos haldoklásra akarnak kárhoztatni.
M. Katona Ilona
Jó magyarnak lenni, igen nehéz,
de nem lehetetlen.
Széchényi István
Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.
Prohászka Ottokár
Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.
Fekete István
Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.
Kölcsey Ferenc
Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.
Kölcsey Ferenc
A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv.
Lászlóffy Aladár
Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?
Jókai Mór
Légy híve rendületlenül hazádnak,
Ha volna is kivüle más helyed.
Állitsd meg utjokban,
kik Bécsbe vágynak.
Hazánk határán
igy állj őrszemet.
Reviczky Gyula verstöredéke
A madárnak szárnya van, és szabadsága,
az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.
Tamási Áron
Magad légy elsőbben a szíved szerint,
meg szavadban is igaz magyar.
M. Katona Ilona
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."
Montesquieu (1669-1755) - francia filozófus, író és gondolkodó
Magyarnak lenni: nem a szó,
a név, az ősök, az élet,
magyarrá csak a szív tesz
és a lélek!
Alföldi Géza: Magyarnak lenni
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek.
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, -
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, -
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...
Sajó Sándor: MAGYARNAK SZÜLETTEM
A magyarságban nem tudom hogy honnan van ez az erő, a magyarság eltaposhatatlan. Ez több évszázados tapasztalat. A magyar nem birkanép, hanem hihetetlenül türelmes és rugalmas. Megtanult alkalmazkodni az idegen érdekek kijátszásához.
Makovecz Imre
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.
Gárdonyi Géza
Magyar szív , mely a magyar emberben dobog.
Magyar vér, mely a magyarok ereiben csorog.
Magyar a hit, mely boldogabb jövőt ad.
A jó drága magyar szív, hatalmas erőt adj!
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Petőfi Sándor: Magyar vagyok
Maradj hűséges a földhöz,
maradj büszke, egyenes és bátor,
maradj tiszta, romlatlan lélek,
és ne fordulj, ne fordulj,
ne fordulj el szülőhazádtól!
56 csepp vér (rockmusical) - Maradj hűséges
A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.
Jókai Mór
Mert ideszülettél így
hát itt maradsz
a világra mely körülvesz
csak magyarul van szavad.
Böröndi Lajos
Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.
Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!
Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.
Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!
Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!
Tamás István: TIÉD EZ AZ ORSZÁG
Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!
Horthy Miklós
Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet?
Márai Sándor
Miért vagyok magyar? Ez egy kérdés. Most. Üljünk le! Először azért, mert az anyám, az apám, a nagyszüleim, minden ősöm és rokonom, ameddig az emlékezet elér, magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár volt. Másodszor azért, mert Magyarországon, magyar családban, magyar állampolgárnak születtem. Harmadszor azért, mert a szüleim, a rokonaim, a tanítóim, tanáraim, az evangélikus papok, magyar falvakban, városokban, magyar nyelven, a magyar föld, a magyar történelem, a magyar kultúra ismeretére, szeretetére, őrzésére, művelésére neveltek, amely része, szerves része az európai kultúrának, az emberiség kultúrájának és történetének. Negyedszer azért, mert amikor már én magam is megértettem, akkor elfogadtam, megvallottam, vállaltam, részemmé, készségemmé, öntudatom meghatározó bizonyságává tettem, hogy magyar vagyok. - Úgy vagyok magyar, ahogy a fű zöld, az ég kék, a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, ahogy közhely a közhely. Ez a tény nincs, nem lehet senki ellen, senkivel szemben. Állapot. Megvallani is csak akkor kell, ha kényszerítenek rá.
Bertók László: Dongó a szobában
A millenniumi emlékmű előtt fekvő "Csöndes Magyar" erre tanít: legyünk hősök és maradjunk névtelenek a Hazáért és Nemzetért. A cselekvés hősiessége és a cselekvő névtelensége mindenkor zálog arra, hogy amit cselekszünk, azt a Hazáért, a Nemzetünk erkölcsi, szellemi és anyagi dicsőségének, nagyságának és boldogságának szolgálatában cseleksszük.
Szálasi Ferenc
Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.
Széchenyi István
Minden hazában vannak füvek és fák, hegyek és völgyek, folyók és tavak, városok és falvak, amelyek sohasem szöknek meg. A fákhoz és füvekhez, a hegyekhez és völgyekhez, a folyókhoz és tavakhoz, a városokhoz és falvakhoz emberek is tartoznak, akik vállalják sorsukat. Ez a rendeltetésük. Ebből az országból már sokan megszöktek. Mégis egyre többen leszünk. Te is megszökhetsz. Akkor is többen leszünk.
Berkesi András
Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket.
Mérey Katalin
Minden magyar felelős minden magyarért.
Szabó Dezső
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
Márai Sándor
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.
Babits Mihály:1940
Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.
Benedek Elek
Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott.
Arany János
Nem cselszövény szerezte e hazát,
E hazáért nem csalni - tenni kell!
Vajda János
Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek.
Liszt Ferenc
"...nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestis járvány."
(Cicero, Kr.e. 106 - Kr.e. 43). - KÉTEZER ÉVE ÍRTA
Nem mennék el más országba sehová a világon,
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!
Barna Izsó: Árpád apánk induló
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed.
József Attila: Bús magyar éneke
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország...
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tűrhetők az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek,
és az ellenség parancsát követik.
II. Rákóczi Ferenc
"Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz:
A haza minden előtt."
Kölcsey Ferenc: Emléklapra (1833)
Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van.
Popper Péter
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
Kiss Angyal Ernő
OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ - Videó
Link
Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig.
Gárdonyi Géza
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! -
Arany János
A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A szív kitépetett termő földéből, de gyökerei bennszakadtak. Nappal gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák, és azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny. Nincs betegség a miénkhez hasonló. Nem gyógyulunk.
Jókai Mór
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
József Attila: Hazám
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.
Joanne Kathleen Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test, és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet
Feleki László
Szellemi hazádtól nem szabad elszakadni, mert úgy jársz, mint a folyó, mely elszakad a forrástól: kiapadsz.
Müller Péter
Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent ,,magyar", olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem ,,modern" úgy érteni, ahogyan értenék.
Latinovits Zoltán
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Kulinyi Ernő: SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG
SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG - Videó
Link
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Arany János: A LEGSZEBB VIRÁG
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!
Tompa Mihály
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.
Aulich Lajos
Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!
Kőrösi Csoma Sándor
.
Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!
Pósa Lajos: A HAZA
Tud szeretni a magyar szív igazán,
Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám.
Barna Izsó
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.
Liszt Ferenc
Magyarország az én hazám
Link
MAGYARORSZÁG - Videó
/Ilyen csodálatosan gyönyörű dalt még nem írtak Magyarországról, mint most a jordániai keresztények hálájuk jeléül /
Link
Miért vagyok magyar?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek és gondolatok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-08 22:59:52, szerda
|
| |
| |
AZ ANGOL KIRÁLYOK FÉLIG MAGYAROK
Őfelsége II. Erzsébet Anglia királynője.
Tudják a kedves olvasók, hogy ki volt II. Erzsébet üknagymamája?
Nem más, mint egy magyar erdélyi gróf leánya: Rhédey Claudia!
Egy újság kivágás a magyar sajtóból:
Tudják a kedves olvasók, hogy az angol és a skót királyok ősanyja ki volt?
Nem kisebb személyiség, mint SZENT ISTVÁN MAGYAR KIRÁLY LEÁNYA : ÁGOTA!
Nézzük a történeti tényeket: Szent István uralkodása alatt a ma is használt írásbeliség még nem alakult ki. Született gyermekeiről alig tudunk valamit. Külföldön a Thietmar krónikája ennyit ír: "in ipsis infantiae gradibus instates" - gyermekkorukban elhaltak
Egy XIV. századi magyar krónika, Sequitur de regibus közlése:
Mindig csak fiú nevek. A család nevét, fényét, gazdagságát a fiúk vitték tovább. A nők ebben a korban nem számítottak, hisz csak az volt a dolguk, hogy utódokat hozzanak a világra. Nem meglepő, hogy némely magyar királyunk feleségének a nevét sem ismerjük.
Árpád-házi Ágota történetének kezdete a ködös angol-honban kezdődik a IX. században!
OLVASSUK:
Magnus Kanut dán király megtámadja Anglia uralkodóját, s megöli "Vasbordájú" Edmunt királyt.
Gyermekeinek, Edmuntnak és Edwardnak menekülniük kell az országból, hű embereikkel együtt. Hosszas bolyongás után jutnak el Pannónia földjére, "Szent" István király birodalmába. A vendég szerető király befogadja Edmunt király gyermekeit, kíséretükkel együtt. A királyfiak szerepet vállalnak István udvarában, vitézei lesznek. István annyira megkedveli őket, hogy egy nagy birtokot adományoz nekik a mai Baranya megyében.
"Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő."
/intelmek Imréhez/
Hogy ez így történt, bizonyítja egy 1235 évi, II. András által kiállított oklevél, mely a pécsi püspöknek adományozott bírtok egy részét így nevezi az oklevélben:
"terris Brittannorum de Nádasth" - Nádasdon lévő Britek földje-
/MOL-DL-3, átírás/
Nádasd birtokon volt RÉKA vára. Ide költöztek be az angol királyfiak. Edmund hamarosan meghal. Edward megkéri István király ÁGOTA nevű leányának kezét. Az ifjú házaspárnak itt születnek meg gyermekeik:
Margit, /1047.06.10./ ő a későbbi Skóciai Szent Margit/ Krisztina, Edgard.
Az angol történelem kereke fordul egyet. A Londoni "Bölcsek Tanácsa" új királyt választ 1056 évben, a választás a Pannóniában lakó Edwardra esik. Így hazahívják családjával együtt.
Így ír erről Willam Malmesburg krónikája:
"Hitvalló Edward király követséget küldött a hunok királyához, hogy Edmund fiát, Edwardot engedje haza, hogy elfoglalja ősei trónját"
ALBERICUS krónikája így írja le a történetet 1017 évnél:
Háza népével hazaköltözik, elfoglalja Anglia trónját. De a legendás angol trónviszályok tovább gyűrűznek, s Edward váratlanul meghal. Az új király Edward fia Edgard lesz az új választott király. A fiatal uralkodónak a támadó Hódító Vilmossal szemben semmi esélye nincs. Anyjával és nővérével menekülnie kell. A skótok földjére menekülnek, ahol "véreskezű" Malcolm skót király befogadja őket. Margit szépsége és okossága elbűvöli a királyt, s özvegy lévén megkérte Margit kezét, legyen a felesége, a skótok királynője. Az igenlő válasz után 1070-ben megtartották az esküvőt Edinburgh várában.
"Malkolm a legnemesebb királyi családból vett magának feleséget" "Ágotán, Margit anyján keresztül a magyar szokások, törvények, erkölcsök, vallásos felfogás érvényesült /szent/ Margit személyiségében és felfogásában"
Írja Ducsek E. Skóciai Szent Margit élete c. könyvében.
Margit fordulópontot hozott a barbár skótok életében. Az országot a nép-jogok szabad gyakorlatához segítette, katolikus vallásra térítette a népet.
Szent Margit iniciálé. Malkolm király és Margit a trónon.
Magyarországi magyar kíséretének tagjait magas pozíciókba juttatja. Ma is több ősi skót klán büszkén vallja magát MAGYAR származásúnak. Malkolmnak és Margitnak nyolc gyermeke született. Három fia is skót király lett közülük.
Férje és legidősebb fia elesik az angolokkal vívott csatában, s ez annyira megviseli, hogy két nappal később bánatában 1093.11.16 -án meghal.
Akkora szeretet és tisztelet övezte a szent életű feleséget, családanyát, népe gyámolítóját, hogy IV. Incze pápa 1251-ben szenté avatja.
Idézet egy angol parlamenti megemlékezésből:
"Mi, skótok büszkék vagyunk pannóniai Margitra, de méltán lehetnek büszkék a magyarok is! Emlékezzünk meg róla kegyelettel, mint az első magyar keresztény térítőnkről! "
Edinburghi várban lévő Szent Margit kápolnája. Építette a hálás skót nép Margit emlékére, a halála utáni években.
Szenté avatása után a Dunfermline apátsági templom sírkertjébe helyezik örök nyugalomba. Sírja neves zarándokhely a mai napig.
Megjegyzem, hogy egyes történészek Ágotát Szent István testvérének, esetleg Gizella rokonának tartják. Csak egy a baj: az évszámok. Feltételezik, hogy egy angol ifjú ember feleségül venne egy öreg matrónát? Ha Géza fejedelem lánya Ágota, akkor kb. ötven évesen elveszi egy huszonéves ifjú, s még gyerekeket szül? KÉPTELENSÉG!
Ha "Szent" István unokájának királyi vére már felhígult az angol királyokban, kaptak még egy magyar hölgyet, ki újból pótolta azt: gróf Rhédey Claudiát.
OLVASSUK EL TÖRTÉNETÉT
gróf Rhédey Claudia de kisréde. Windsor uralkodóház egyik ősanyja. II. Erzsébet brit királynő ükanyja.
Aba Sámuel király /1041-1044/ és Szent István húga /neve nincs/ házasságából születtek a Rhédey család ősei. 1466-ban I. Mátyástól nyer címeres armálist Nagy-rédei János. 1659-ben Rhédey Ferenc de nagyréde mint Erdély fejedelme grófi címet, és címert kap I. Lipót császártól. /Királyi könyvek, 12/225./
A Rhédey család grófi címere
Claudia Erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyban látja meg a napvilágot 1812-ben. Szülei gróf Rhédey László és Inczédy Ágnes. Igen kiváló nevelést kap. Bájos, nagyon okos hölgy válik belőle, mikor fel cserepedik.
Mint minden főúri családnak, nekik is van a bécsi császárvárosban palotájuk. Itt éri a családot az a megtiszteltetés, hogy 1830 évben I. Ferenc császár és magyar király meghívót küld nekik az évi farsangi bálra. A bál forgatagában megismeri a délceg katonatisztet, Sándort, Württemberg hercegét, s rögtön bele is szeret. A kölcsönös vonzalom hamarosan szerelembe fordul. A hercegi család nem nézi jó szemmel, hogy csak egy "gróf" a választott ara. A házasság sok bonyodalom után csak 1835-ben teljesedik be. Hogy ne legyen a házasság rangon aluli, Claudia megkapja az előkelő Hohenstein grófja címet. A házasságból két leány s egy fiú születik. Ferenc nevű fia megkapja 1837-ben a Teck hercege címet.
Rhédey Claudia és férje, Sándor württembergi herceg
Erdőszentgyörgy temploma, hol Rhédey Claudiát eltemették. A templomban van az emléktáblája, melyet unokája, Mary Viktória, Teck hercegnője állíttatott 1905 évben.
Károly trónörökös Erdőszentgyörgyön felavatott Rhédey Claudia szobránál tiszteletét teszi
A román turisztikai hivatal egyik turistacsalogató videofelvételén a trónörökös büszkén állítja, hogy Havasalföld kegyetlen hercege, III. Vlad vére folyik az ereiben, ezért járna neki a hatalomból is.
A Daily Mail már tavaly pedzegette román forrásokra hivatkozva, hogy akár le is mondana a brit trónról fia, Vilmos herceg (30) javára, hogy ha kell, elfoglalhassa a román trónt III. Károly néven. És bár a felvételen mosolyogva adja elő, hogy részt kíván a hatalomból, bizonyos szinten komolyan gondolja, hiszen évek óta rengeteg pénzt fektetett többek között erdélyi építészeti emlékek rendbehozatalába, és ingatlant is vett ott.
Rokonságát a családfakutatók is megerősítik, Vlad Tepes tizenhatodízigleni leszármazottjaként emlegetik. A királyi család úgy került rokonságba Drakula gróffal, hogy az edinburghi hercegnő, Mária, aki Károly dédapjának unokatestvére volt, hozzáment I. Ferdinánd román királyhoz.
A kolozsvári történész, Doru Radosav szerint a Windsor-ház és a Tepes család közti rokoni kötelék egyébként magyar vérvonalon alakult ki. Miután a Segesváron született Vlad első felesége Báthory lány volt, második nejét a Szilágyi-klánból vette el, míg harmadik felesége Mátyás király unokatestvére volt.
Erdélyi vér csörgedezik az ereimben, családfám szerint a ,,karóba húzó" Havasalföld hercegétől, Vlad Tepestől származom!
- mondta Károly büszkén a Travel Channel műsorában.
Mogyoróhéjban ennyi a történet, hogy Anglia és Skócia királyai, királynői MAGYAR génekkel is rendelkeznek, MÉGHOZZÁ:
Szent István és Aba Sámuel királyaink génjeivel!
Ezt a családfát nemrégen kaptam:
DE
ne legyünk anglománok! Van a tarsolyban még egy igen érdekes házasság a VIIII. századból:
Menjünk vissza a KAROLING korba, s nézzünk bele az ANNALES BERTINI 949 évi bejegyzésébe:
"Pippin egybekelt Bertradával, aki a Bertha nevet viseli" -mikor Martell Karolus feleséget keresett fia, Pippin számára, a királyi tanács a "hungáriai Bertára" szavazott. A leánykérő követség Hungáriába ment, s meg is kapták Berta kezét.
Tudvalévő, hogy akkor a hatalmas AVAR birodalom élte fénykorát "Hungáriában" Hogy a avar Kagán, vagy a Jugurrus leánya volt-e Berta, nincs adat.
Pippin,/pippinus parvus, kis pippin/ volt Nagy Károly, Magnus Karolus, az "első európai" apja, ki Neustrasia majordomusa volt.
"Signum + Inlustri viro pippins maiore domus" -Pippin majordomusnak, a kiváló férfiúnak keresztvonása!
Karolus Magnus portréja. /Albrecht Dürer/ és Vert-arany hermája.
A Marmontieri legenda írja:Berta hun /magyar/ királyi származású.
Szent Wandregisilius annales 877 évi bejegyzése: "Lajos /a jámbor/ kapta meg az avaroknak,. azaz a hunoknak, vagyis a ungarok /magyarok/ országát"
/a frank birodalomba tudták, hogy az avarok-magyarok!/
Ezt az eseményre még 1373 évben is emlékeztek, hiszen ADANET LE ROI:
Historie de la royne Berta et du Roy Papin trubadúr énekben /chanson de geste/ megírták és a trubadúrok országszerte énekelték!
Berte as-grans-piés: nagylábú Berta - népies elnevezés.
MÉG EGY KEVÉSBÉ ISMERT TÉNY:
"Első" királyunk, Szent István felesége, Gizella negyedrészt MAGYAR volt! Gizella DÉDAPJA, Arnulf, ellensége, Konrad frank király elől Magyarországra menekült. Itt feleségül vette KAÁL vezér leányát, Agnest.
Közzétéve ennyi ideje: 15th January 2017, szerző: Levente Szepsy Szűcs
Link
Link
Adalék Edgar (az utolsó Atheling) és az európai uralkodó házak származásához:
(i) P. Spangár András: Magyar Krónika, 1660
134.o.: An. C. 1016 ,,... Eduard az Angliai Királynak Fiai Magyar Országba hozattatnak"
136.o.: An. C. 1033 ,,András, Béla, és Levente, a' Kopasz László Fiai, kik Lengyelországba szaladtak Gizella a' Királyné miatt ..."
141.o.: An. C. 1054 ,,... Szent Eduard, az Angliai Királynak Fia, és Sz. Eduard Király, és Martyrnak unokája, Magyar Országból az angliai Koronára hazaszóllíttatik ..."
143.o. An. C. 1067 ,,Meg hal Sz. Eduard Angliai Király. Szent Margit Skócziába érkezik Bertalan; avagy Bertholdus Leslaus, igen tekintetes Urral, a' kinek attya Magyar vala.
145.o. An. C. 1080 ,,Meg hal Christina Sz. Eduard Angliai Király leánya.
(ii) Amit még a (nem ókumlált következtetésekkel teli, kivételesen hiteles források alapján tényszerűen) skóciai Szent Margitról szóló Wikipedia bejegyzésből is (jó) tudni: "Száműzött Eduárd (Edward Ætheling 1016-1057), Edmund fivére, II. Vasbordájú Edmund angol király fia István lányát (más források szerint húgát), Ágotát vette feleségül. Margit 1045. június 10-én született az egykori Reska (Réka-)várban Nádasd (ma Mecseknádasd) település mellett."
(iii) Enyhén eltérő évszámokkal (ez igen gyakori egészen a 19. századig), de tényszerűségén mit sem változtat:
"Eduárd és Ágota Margit (1045-1093), Krisztina (1047-1102) és Ætheling Edgár (1051-1126) nevű gyermekeikkel 1057-ben érkezett Angliába. A hastingsi csatavesztés után a Bölcsek Tanácsa utolsó kísérletként Anglia függetlenségéért az ifjú Edgárt, Margit testvérét választotta királlyá. Edmund és (István lánya) Hedvig Ottó nevű fiától származik a Gut-Keled nemesi ág." (a leginkább hiteles forrás: Nyáry Krisztina naplója)
Margit Skóciába menekült és szent is és minden brit királyné ősanyja is lett.
(iiii) Elgondolkodtató (kellene, hogy legyen!), hogy miért éppen "Réka/Rika vára" településen él és születik meg az utolsó Atheling, azaz az angol királyságot megteremtő leghitelesebb királyi vér, nemesi ág (Athelingok a brit tudósok által is tudottan az angol királyság forrását jelentő heptarchák, azaz a hét angol-szász-jut királyságokat alapító uralkodó háziak, akik i.sz. 450-451-ben kelnek át az ! Angar(n)-Sachson és a (!) Scan&Dacia nevű Jutland tartományból brit földre
(v) Érdekes, hogy ez éppen Atila nyugati hadjáratának és a Catalaunumi ütközetnek is ez az éve és az angol vérnemesek neve Atheling, s hogy a HUNG mennyi elnevezésben lett nyugati nyelveken ING). Mennyi véletlen (nem vélt!) egybe esés?! Ætheling: ejtsd: Edeling, írd: Atheling, eredetileg nem volt Athelhing, Atilhung, Atilhungar, Atila révén hung (~vér~real~grál)?!
(vi) Érdekes, hogy Honoria (HonoRIKA?) száműzetik a római udvarból (mikor Atila jegyeseként kínálta fel magát), s egyes feljegyzések szerint éppen Dacia területére (azaz netán Erdélybe)?! Miért épp ott kapnak életteret a száműzött Atheling leszármazottak?!
(vii) Nyáry Krisztina naplójából tudni, hogy az István udvarában menedéket találó száműzött gyermekek másika, Edmund is egy Szent Istvántól származó (Hedvig nevű) leányt vett feleségül. Ő már nem érte meg a visszatérést, így családja hazánkban maradt, s lett a Gut-Keled ház alapítója (gyermekük neve Ottó volt, kinek köze nincs az Orseolókhoz - szerencsére Nyáry Krisztina naplójából az igazság is tudható).
(viii) Gut-Keled háziak nádorokként, ispánokként szolgálták királyaink, mint Bocskaiak, Báthoriak, Zrínyiek, Rákócziak, Széchenyiek, s - döbbenj le testvér! - Vecelin is. 1326-ból való a nemzetség egyik ágának folyamodványa és az ennek alapján kiállított adománylevél, mely a Somogy megyei Koppányt leverő Weissenburgi Vencellint a Gut-Keled nemzetség (egyik) ősének nevezi. Azaz hajdan még tisztában voltak azzal is, hogy Vecelin is Atila leszármazott, vagy Atila révén nemességet nyert spán volt, kik bajor avarokként jöttek Gizella királynéval hazánkba (ma még mindig nem vélt, de jó okkal), mint Pázmány és Hunt kapitányok is.
Van itt mit még a történelem udvarán söpörgetni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tudod-e? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-08 17:15:39, szerda
|
| |
| |
+Sz%C5%91demeteren+sz%C3%BCletett+k%C3%B6z%C3%A9pnemesi+csal%C3%A1db%C3%B3l.+sz%C3%BCleit+kor%C3%A1n+elveszti,+f%C3%A9l+szem%C3%A9re+megvakult..jpg)
228 ÉVE SZÜLETETT KÖLCSEY FERENC
228 éve született Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. - Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.), magyar költő, politikus és nyelvújító, a reformkor egyik vezéregyénisége, nemzeti imádságunk, a Himnusz költője.
A ma Romániához tartozó Szatmár megyei Sződemeteren (Sauca) született kisnemesi családban, amely Ond vezérig vezette vissza eredetét. Szülei művelt emberek voltak, apja tekintélyes jogtudósnak számított. Kölcsey gyermek- és ifjúkora súlyos csapások sorozata volt: szüleit korán elveszítette, bárányhimlő következtében fél szemére megvakult, haja kihullott, törékeny testét sokféle betegség gyötörte. E sorscsapások magányossá, zárkózottá tették, egyetlen vigasza, hű társa az olvasás maradt. Szerteágazó műveltségre tett szert, beszélt latinul és franciául, görögül és németül is.
A debreceni kollégium diákjaként antik szerzők, a 17-18. század francia írói, a filozófusok közül Holbach, Kant, Descartes műveit olvasta, a magyarok közül Csokonai volt a példaképe. 1808-tól levelezett a nyelvújító és irodalomszervező Kazinczyval, neki küldte el első verseit; a két férfi később jó barátságba került. Pesten volt joggyakornok, de ügyvédi vizsgát nem tett, 1812-től az álmosdi, majd a csekei családi birtokon gazdálkodott.
Az irodalmi életben is nevet szerzett, 1814-ben Szemere Pállal megírta a nyelvújítást védelmező Felelet a Mondolatra című röpiratot. A Csokonairól és Berzsenyiről írott kritikáira is felfigyeltek, Berzsenyi meg is sértődött az 1817-ben megjelent, néhol valóban durva bírálaton, egy ideig el is hallgatott, majd 1825-ben tanulmányban válaszolt Kölcseynek. Íróként Kölcsey hamarosan szakított Kazinczy klasszicizmusával, néhány népdala, románca, balladája már a romantika világát idézte.
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művét, amelyet 1844-ben Erkel Ferenc zenésített meg, a közmegegyezés nemzeti imádságunkká tette, de hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába.
Kölcsey 1826-ban Pestre utazott, és Szemere Pállal megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot. Ekkor írta Mohács című emlékbeszédét és Nemzeti hagyományok című értekezését, ez utóbbi a reformkori magyar irodalom legfontosabb elméleti, esztétikai alapvetése. Pesten szeretett volna maradni, de 1827-ben meghalt az öccse, akinek gyerekeiről neki kellett gondoskodnia. Visszavonult hát birtokára, de egyre tevékenyebb szerepet vállalt a közéletben, előbb megyei aljegyző, majd Szatmár megye főjegyzője, 1832-ben országgyűlési követe lett.
Politikusként is a reformok híve volt, támogatta a jobbágyfelszabadítást, a nemzeti egységet, a vallási egyenjogúságot, a magyar nyelv hivatalossá tételét. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagjává választották. 1835-ben lemondott követi megbízásáról, mert a megye utasítása arra kötelezte, hogy az örökváltság ellen szavazzon, a pozsonyi diétán elmondott Búcsú az országos rendektől című beszédében a reformkor programját hirdette meg.
Birtokán főként az irodalomnak élt, 1836 novemberében részt vett a Kisfaludy Társaság megalakításában. Utolsó nagy műve az unokaöccséhez írott Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, amely világnézetének, erkölcsi-szellemi felfogásának összefoglalásaként is olvasható.
Élete utolsó hónapjaiban a hűtlenségi perbe fogott barát, Wesselényi Miklós védelmére összpontosított, nagy felkészültséggel érvelt a vádlott ártatlansága mellett. A főtárgyalást azonban nem érhette meg, egy hivatalos útja alkalmával megfázott, gyenge szervezete nem tudott megküzdeni a tüdőgyulladással. A szatmárcsekei református anyakönyv tanúsága szerint 1838. augusztus 23-án halt meg (más források 24-ét említik halála napjaként). Vörösmarty ezt írta: ,,Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog fel; Kölcsey sírjától keble örökre sebes."
Legfontosabb műve, a Himnusz befejezésének napját 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. Ugyanebben az évben alakult meg a Kölcsey Társaság is, amely életművének, emlékének ápolását tekinti feladatának.
Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-i születésének 228. és a költő 1838. augusztus 24-i halálának közeledő 180. évfordulóján emlékezzünk meg róla sok szép idézete közül néhánnyal. Talán a legszebbekkel.
A hazaszeretetről szólnak:
"Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz:
A haza minden előtt."
(Kölcsey Ferenc: Emléklapra -1833)
"Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol."
"Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
"Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat:
egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.
Mit ér egy csepp víz?
De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki."
Magyar Himnusz
Link
180 éve halt meg Kölcsey
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-07 17:00:55, kedd
|
| |
| |
FODOR ÁKOS
Fodor Ákos (Budapest, 1945. május 17. - Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku mestere.
Fodor Ákos a haiku forma művelője, emellett zenés darabok, musicalek, operák és operettek szövegírója volt, de vers- és drámafordítóként is dolgozott.
Fodor Ákos: AKUPUNKTURA 1989
(a kötet 125 haikuja)
Link
AJÁNLÁS
Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény
- Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,
Ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.
ARCKÉPCSARNOK
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése
s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.
ATTÓL...
Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.
AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
AZ ÁLMOK TENGERE
Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a jó hajó?
- az Álom-Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza Álmod Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!
BOTOR MONOLÓG
Mint rég a csillagászok s éji-őrök:
napközben alszom - mikor épp lehet.
Ü g y e - f o g y o t t kezemből elpereg
a mért idő, mint a homokszemek.
Rám szorul, majd elhagy, mint a kölkök,
mit írok és az egyéb Teszvesz-ek.
Testem lyukas zsák, mit hiába töltök:
mind üresebb - és egyre nehezebb
Bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam.
(Gonghangok)
CSAK MI...
Pillogó szemcsék, messzi napvilágok,
kovakövek megnémult sercegése.
Hozzászoktunk hamar,
hogy olykor fönnakad már,
amit felétek földobálunk.
Jó volna szabadulni
gyötrelmeinktől is, miket
akaratunk izzása éget.
Az összeállt salak, baljós, hideg madár,
nem semmisül meg,
jön velünk.
Utazunk szakadatlanul
vonzások csillagrendszerében,
idegünk és eszünk között
az éhes ismeretlen
mégis mindegyre nő.
Csak mi tudunk a szeretet
s a gondolat két szárnyán felszökellni,
csak mi tudunk a végtelen időből
- ha kell, siettetve a törvényt -,
a véges térbe visszahullani.
DALCIKLUS
Mint sötétet a fény - úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
s úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves,
Én engedtem el.
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
DALLAM
Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?
EGY PILINSZKY DALLAM
Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!
Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
- nem része az egésznek.
Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.
EGY VALLOMÁS
hommage 'a Kosztolányi
Nem vagyok jó. Én nem tudom szeretni,
ki nálam is rútabb, vagy kevesebb.
Nem tudnék velük, értük élni. (Halni? semmi:
e l ő l ü k menekülnék el: a lényeg ennyi.)
Igaz a könny. Lelkemből ered, ha pereg;
ám ez csak részvét. Más a szeretet.
EMPÁTIA
Ágyam, te kedves,
fáradtra-aludtalak?
Fölkelek. Pihenj.
ESTE
visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét...
AZ ÉLET
Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
- Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.
GYERE...
Gyere közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én akarlak eltaszítani.
GYÖNGY
Szeretlek, mondom.
- Látod, már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
GYŰRŰ
mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembejut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembejutsz
mindenről te jutsz eszembe
HATÁROK
Van határ, ami attól van,
Hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
- még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.
Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.
A HOLD FORRÓ JEGÉN
Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!
A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz, fordítva tündököl!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az mind bizonytalan,
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég,
ott az a nehéz, ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég!
Végre, végre te meg én:
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!
A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod,
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szived sötétül és hajad ősz lesz!
Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:
ne törd, ne rejtsd pincédbe el,
de mentsd ki belőle képedet!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég!
- Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!
3 NEGATÍV SZÓ
NINCS
SEMMI
BAJ.
IMA
Az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon
IMA
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk.
És kiléphetsz onnan bármikor.
Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre -
nyílóan, könnyen, zajtalanul.
IMA
léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss rajtam
ÍTÉLET
sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél
JELENTÉS IDŐM JÁRÁSÁRÓL
Én derűlátó
vagyok, mert borút nézni
már nem érek rá.
JÉGTÁNC-BLUES
A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
- mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek és jégnek
kristály síkjai közt suhan a lélek...
a levegő penge-éles és szesz-tömény,
itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én;
röpülve, zuhanva,
pörögve, suhanva
szótlanul mond hálát jégnek és égnek
a táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!
Oly jó:
erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
némán begyógyítja a szűz hó.
A KÉRDÉS
- Hová sietnél? Hiszen ott vagy.
2x2
Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.
KIMITTUD
Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.
KIS ÉJI DAL
Szél kapdos a gyertyalángba:
nyugtalan a rózsa árnya
a falon.
Imbolygok, mint árny a falon;
mire vágyom, azt se nagyon
akarom.
Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért - bár mit se várva -
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.
KÖZÉPPONT
most minősíthetetlenül szeretlek.
Ahogy talán a gyerekek,
ahogy talán az állatok
vehetnek részt. Távlattalanul,
boldogan.
A LÉLEK UTOLSÓ ÜZENETE
"Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.
Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok."
LÉTEZEM...
Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmi sem.
Eltévedt érzelem.
Létezem!
Eljön a nap, mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem!
MAGÁN-SZABÁLY
Veszteni? nyerni?
- ne, soha!
csak játszani szeretnék.
Mindig.
MÁR NEM TUDOM...
Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
de azt azért tudom: nagyon.
Most hát reád rakom a terhet,
szempilládra a szerelmet,
a mellkasodra, a szívedre,
a vállaidra, s úgy hagyom.
MEGÁTALKODOTTSÁG
Nem adom vissza:
szemhéjam mögött őrzöm
Legszebb Képedet.
MÉG MINDIG
nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő
MI VAGYOK?
"Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács.
- Talán: a csengés."
MONOLÓG
Mondj kevesebbet,
mint amennyit érzel.
A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)
gyarapodhassak.
Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,
a nyelv a beszédet.
És talán örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
"örökké", mint "soha"
MOSOLYOM
Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál
Én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.
MOST
Olyan éles és részletszegény
a jelen, mint megannyi emlék:
szép és vigasztalan.
Mint ha a szél is
múltidőben fújna, ragyogna a Hold.
Mint ha a születő csak arra törekedne,
hogy mondható legyen felőle örökre:
volt.
NAPLÓJEGYZET
Válságos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak épp nem érzem.
NE SÚGD MEG
Ne súgd meg szégyellt titkaidat.
- Tudható, hogy utóbb sohasem
tudnád megbocsátani nekem,
hogy meghallgattalak.
Rács? fal? bástya? torlasz?
nem véd meg magadtól!
- Amit másról mondasz:
az is csak rólad szól...
(Xénia c. haiku)
SOSE BÁND
a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...
a csend... a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
SUMMA
Minden megérint.
- úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
SZEMEM ÉS SZEMED
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.
Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól márcsak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.
SZERELEM
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk.
Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be:
meddig vagyunk itt.
Addig is: legyünk itt jól.
Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak.
Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon,
akik-amik csak itt, csak most,
és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk.
Így akár azt is megsejthetjük:
ez nem minden;
lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.
TÁRSASÉLET
fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál
TÉLI TÁJKÉP
Hideg, hideg.
Legalább hazafelé
egyenesen megyek.
Havak, havak,
pólyálói sebeknek,
gyógyítják nyomaimat.
Tiszta, tiszta:
nincs bennem előre,
nincs előttem vissza.
TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL
Van, ki gyönyörű
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.
UGYANONNAN: UGYANAZ
Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
- Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.
VAKREPÜLÉS
Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.
VAKVÁGTA
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra.
Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM
VALLOMÁS
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni
VALLOMÁS
Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
VÉTKEINK IS
Vétkeink is milyen fontosak!
Csaholó falka módjára kerítve-szorítva
szelíden legelésző erényeinket:
elejtve a gyengét, maflát; növelve
a jobbak erejét, tudását - végül is
magát az Esélyt a Jóra.
Visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fodor Ákos& Emese&József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-06 20:30:05, hétfő
|
| |
| |
FARKAS ANNA
Farkas Anna közgazdász, Szabadka /Születésnap:január 26/. Életét az irodalom és költészet szeretete egészíti ki, szabad utat adva érzelmeinek és szárnyaló gondolatainak.
Igyekszek azt tenni, ami a szívének kedves: mosolyt, szeretetet, megértést, törődést adni és kapni.
A becsületesség, őszinteség, szeretet és optimizmus az élete mozgató rugója.
Versei
Link
ANYÁK NAPJÁRA
Ezen a napon sír a lelkem,
jó Anyám nem ölelhetem.
Május első vasárnapján,
emlékezek a szív hangján.
Én hozzád vinném hálámat,
köszönetet rebegő imámat.
Égre rajzolom piros betűkkel,
a szívembe örök emlékekkel. 
Imádkozok jóságos lelkedért,
kérlek az égből is óva figyeljél.
Féltő tekinteted érzem oly közel,
szíved szeretettel az égből is ölel.
Álmaim szárnyán repülök hozzád,
de csak egy rideg sírkő réved rám.
Színes szép virágom sírodra teszem,
s a zokogó szívem vérezve viszem.
ÁLLJ KI MAGADÉRT!
Nem hajótörött vagy, ki örül minden kikötőnek,
sem fuldokló, ki örül szalmaszálnak, fűnek,
vagy az elérhetetlennek tűnő távoli jövőnek.
Nem az vagy, ki a kisebb gondért, vagy
nagyobb bajért, nem harcol az igazáért.
Lehet, hogy a szív, belefáradt a tapasztalatokba,
a lélek, melyet az illúzióktól megfosztottak,
a tudás, melyet nem lobbant lángra a vágy
és már nem indít el útjára az erős akarat,
megtorpan és megáll, a terhek béklyója alatt...
Mikor a fény a felhők felett marad,
és megnyitja bezárult kapuit a Nap,
rajta büszkén besétál: tudás, szív, a lélek
és már mind-mind örömteli életet élnek.
Állj ki magadért, elveidért, vágyaidért!
Vedd elő határozott, magabiztos éned
és mutasd meg, mire is vagy képes.
Nem kérdéses, erős vagy és dicsőséges!
ÁLMAIMBAN
Ha itt az életben
téged nem láthatlak,
majd a felhők felett,
tudom, megtalállak.
Lidérces álmomban
utolérnek vágyak,
puha reménypárnán
mindhiába várlak.
Kajánul kacag a
lepedőt gyűrt magány
reményt megtagadva
a bánat hajnalán.
Hallgatom a csendben
szívem dobogását,
minden dobbanásban
lelkem zokogását.
BÁRSONYBA BURKOLVA
Lelkem bársonyba burkolva,
vár a változásra, szép szóra.
Hideg, sötét árnyak elszállnak,
új fények reményt árasztanak.
Kilépek a magány világából,
kezem megfogja egy vándor.
Fájó léleknek hiányzik az Ámor,
megnyugtató és szerető mámor.
Test küzd, lélek csendben vár,
hiszen süthet fénylő napsugár!
Lehullhat magánynak a leple,
kinyílhat a virágoknak kelyhe.
A szív félve néz ki a homályból,
vigaszt keres, mint részeg az italtól.
Maga dobban, mégsem magányos,
de társra vágyik, ha élete hiányos.
BIZALMAS SZÍVVEL
Elmélkedve életeden,
könnyíts lelkeden,
nyisd ki bezárt szíved,
ne övezzen titok téged.
Legyen valaki,
ki mindig megért,
kinek elmondhatod
mi fáj neked, s miért.
Ki nem hagyja,
hogy fáradt lelked
belülről bánat marja,
s feléd nyúl segítő karja.
Ha sértő szavak,
megbántottak fájnak,
új lappal kezd
és örülj a mának.
Kivel felhőtlenül,
boldogan nevetni tudsz,
neki majd szíved örül,
a rossz feledésbe merül.
Megértő társra,
hogyha rátalálsz,
fogadd őt kísérőnek,
örülj, mint drágakőnek!
BOLDOGSÁG KÚTJA
Létezik egy kút,
a boldogság kútja,
szeretettel várja,
kit hozzá visz útja.
Kútjának vize,
szüntelenül csobog,
szomjazók szíve,
boldogságtól dobog.
Ki belőle iszik,
az nem szomorkodik,
vidáman megy tovább,
hívja a délibáb.
A boldogság kútját
virág veszi körül,
vándor ki arra jár,
az életnek örül.
Csobogó tiszta víz
reménnyel van teli,
jámbornak gondját,
tova hessegeti.
Ha utad oda visz,
szíved újra hisz...
Igyál hűs vizéből,
az Élet nedűjéből!
BORÚRA DERŰ
(Boldogságra buzdító "B")
Borús őszi nap,
Bús hangulat.
Boruló áradat
Borúba hajtogat.
Borongós búra
Boruló bánat,
Borúba temet
Bánatos szívet.
Benneteket én
Békére, azontúl
Boldogságra
Bíztatlak mégis.
Bekötőutamat
Boldogsághoz
Belengik bárkái
Békés füzeknek.
Béklyóját viszem
Boldogtalan lelkemnek
Búval megszenvedve,
Boldogságot remélve.
BÚCSÚ AZ ÓÉVTŐL
Óévtől búcsúzunk jó és rossz emlékkel,
Újévbe lépünk be hittel szép reménnyel.
Boldogságot, bőséget adjon szegénynek,
Hitet és reményt elveszett csüggedőknek.
Mezőkre a Napsugár áldását ontja,
Termőföld a bőségnek hozamát hozza.
Gyerekek élete teljen sok mosollyal,
boldogságtól virulva, vidám kacajjal.
Szívekbe kigyúljon a szeretet fénye,
megértést ültessen lelkek sötétjébe.
Béke és boldogság szálljon a Világra,
Mint méhecske virágnak édes illatára.
Újév szeretetet s boldogságot hozzon,
jólét kosarából mindenkinek osszon!
CSAK EGY A SOK KÖZÜL
Egy vagyok a sok közül,
kinek lelke repesve örül,
ha másoknak szívét kitárja,
s reménnyel néz ki a világra.
Ki versben mondja el,
mit gondol, mit hisz el,
szép szót versben hint,
mindenkinek szeretettel int.
Öröm, szeretet világa ez,
ha elmondhatja mit érez,
segíteni boldogság nekem,
bánatra a gyógyírt teszem.
Bízni emberekben, a világban,
bízni a jövőben, hinni a mában.
Jótettünk ha célunkat elérte,
boldogan mondjuk: "Ez megérte!"
DALOS FÜLEMÜLE
Fülemüle vígan dalol
lenn a kertben, egy faágon,
emléket szül, szívet rabol,
s trillázik a némaságom.
Hallom már a hívó szavad,
messzeségből rezdülésed,
szél borzolja ezüst hajad,
úgy vágyom az ölelésed.
A szívemben szerelem vár,
karjaid közt megpihenek,
boldogságom felragyog már,
mint drágakőből ékszerek.
Drága, dalos fülemüle,
felébresztetted a szívem,
köszönöm, mert őnélküle,
szomorú az én életem.
EMLÉKEZÉS
Van-e a földön még őszinte igaz szerelem?
Nélküled már nem olyan semmi sem.
Régóta minden csak fájó emlék,
szívemnek nincsen menedék.
Többé nem hallom szerelmem elnémult szavát,
a szívemet szárnyaló álom-képzelet hatja át.
Hiányzik odaadó szeretet, derű gondoskodás
lélek nyugtató imádó szerető, s megnyugvás.
Az Élet, a lét, a boldogság mint igazi létezés,
kihunyó szép kék szemed fényével véget ért,
de lelkem mélyen szunnyadó szép emlékezés,
képzeletem ábrándos felhőjén hozzád elkísér.
Egymásra találva szívünkkel imádva szerettünk,
az időnek rohanó múlását mi észre sem vettük.
Nem tudtuk, fájdalmas elmúlás sietve bekopog,
szívünk szeretetben, többé együtt nem dobog.
Meleg, féltő szerelmed nem fáradt el soha,
mint melengető Napnak fénylő szép sugara,
most is érinti magányos lelkemet
óvva vigyázza minden léptemet.
ÉLETEM KÖNYVE
Életem könyvéből
kiszakadt egy lap,
repült az ég felé
felhőn fennakadt.
Az óvva megölelte
látva a fájó sebeket,
szomorú szeméből
a könny is megeredt.
Gyűrűzve vitte őt
tovább bősz vihar,
míg földre csapódott,
mint őszi rőt avar.
Akkor a napsugár
őt újra élesztette,
vérző sebeit most
lágyan bekötözte.
Könyvem lapjai újra
tiszták és fehérek,
az élet tolla írhat rá
új szebb meséket.
ÉLETEM ROMÁNCA
Emlékeim élnek sötét homályban,
elhaló létemnek rongyos zugában,
nyomomban vannak, hűn követő társak,
mint hírnökei a feltámadásnak.
Pedig temetni nem akarom őket,
szívem szegletében örökké élnek,
túllépve rajtuk újra visszanézek,
szürke árnyak közt ismét visszatérek.
Olykor görnyedő gondok nehezülnek,
létemre könnyes közönnyel feszülnek,
de perdülve csillan reményem tánca,
s újra felvillan életem románca.
Jöhetnek sápadt egyhangú hajnalok,
szívemben viruló fényes nappalok,
suttogó hanggal, halkan csengő dalban
felcsendül újra reménykeltő dallam.
ÉLD AZ ÉLETED
Éld az életed, a mai napot,
nem élheted a holnapot.
Most a mával törődj,
ne a múlton évődj!
A mát szebbé teszed,
ha az életet élvezed.
Régi gondok és új bajok,
idézői - felhős napok.
Mával törődj, légy vidám,
repülj szárnyas paripán!
Szép felé sodor az élet,
keserűség már nem éget.
Barátnak és másnak segíts,
kebleden csüggedőt melegíts.
Magányos nem leszel soha,
az élet sem lesz mostoha.
Őket látod majd boldognak,
akik tőled vigaszt kaptak.
Viszonozzák hálájukkal,
simogató szavaikkal.
Nevess, örülj, tárd ki lelked,
nyitott szívvel éld életed!
Boldogság útjára vezet a hit,
megleled az öröm útjait.
AZ ÉLET SZEKERE
Az élet olykor bolyongós,
sokszor bizony borongós.
Gyakran olyan változó,
mint szerencse - forgandó.
Néha napján jön a "pofon",
de azt se ne vedd zokon!
Borúra majd jön a derű,
ha a bánatod keserű...
Reánk zúdul élet-csapás,
sok a fájó eltávozás...
Így hullám-völgyben élünk,
de mindig csak remélünk.
Jönnek új és újabb életek,
születnek édes kisdedek.
Hoznak boldog, vidám éveket,
élvezzük, mint cseperednek.
Siet, pereg ez a rövid élet,
vegyük benne észre a szépet:
A felkelő bíborvörös Napot,
ha horizonton reánk ragyog.
Csörgedező patak tükrét,
fényben úszó sima vizét.
Kis madarak vidám dalát,
a pacsirta zengő hangját.
Érkeznek majd új napok,
hol nincsenek panaszok.
Változatos boldog évek,
hoznak nekünk annyi szépet.
Ha bennünk él a hit-remény,
az élet sem olyan kemény.
A bajunk csak egy vele,
gyorsan szalad a szekere!
FELJEGYZEM
Reszkető harmat csepp
reggeli napban
fürdik,
lelkemre simuló bánatot
bíztatva tovább
küldik.
Léptem arra vezet,
hol virágok
nyílnak,
fájó múltra szirmaik
lágy lepelt
szórnak.
Boldog derűs szemmel
nézek a nagy
világra,
találkozásunk emlékét
feljegyzem életem
falára.
Reményem megőrzi
fényben égő
fáklya
nem érhet már engem
szomorúság
vádja.
Esti sétámon elkísér
szenvedélyem
lángja,
selyembe burkolva,
testem körbe
járja.
Nyomomban jő halkan
árnyék, s tompa
nesz,
lágy esti illat engem,
az ölébe
vesz.
Érzem, kísér csendben,
szerelmet lehelő
szél,
megérinti érző szívem,
s reggel újból
kél.
A FIATALSÁG ÖRÖK
Annyi évet viszel
amennyinek látszol,
ám korodhoz téged
semmi sem láncol.
Tilos cserben hagyni,
azt, ki fiatalnak lát,
inkább megköszönni
s mondani hálát.
Ha szívünk fiatal
testünk is így vall,
nem fogad el többet
csak amit nem sokall.
Ha hiszünk a jóban,
nem látunk sötéten,
kitisztulva énünk,
nem lépdel sötétben.
Fiatal még szívünk
fiatal lesz lelkünk,
nem tépelődünk
nem is temetkezünk.
Amit elképzelünk
az történik velünk,
a pozitív gondolat
sorsunkra is kihat.
Lelkünk hisz és örül
nyílt világ vesz körül,
boldogság előtör,
elmúlás nem gyötör.
GYEREK NAP
Gyerek szív dobban, benne a szeretet,
vigyázzátok, őrizzétek féltve a gyermeket!
Ne hallgassatok eltántorító, kétkedő szóra,
hozzátok a gyermeket e napfényes világra.
Ha nehéz sors, akadályok, küzdelmek vannak,
Ők életünket gazdagítva, boldogságok hoznak.
Születendő gyermek jelenti az Élet szeretetet,
s boldogságra gyújt minden befogadó szívet.
Arcának hamvas bársonya, önfeledt kacaja,
szívünknek éltető világa, a lelkünket táplálja.
Gyermekeink születése Hazának szeretete,
jövőnk példaképe, s a Népnek büszkesége!
HOGY LÁTHASSALAK...
Becsukom szemeim, emlékeimben újra
láthassalak,
fájó gondolataimban, álmodva téged
várhassalak.
Múltunk vidám emlékei simogatják
lelkem,
behunyt szemeimből boldogság könnye
cseppen.
Lelkem bugyrában fény simítja fájdalmam
ráncait,
a reménynek érkező fénye, járja vidám
táncait.
Már árnyait látom sötét távoli fakuló
múltnak,
bennem ébredő szép boldog érzések
dúlnak.
Előtörnek szívemből trillázó vidám
énekhangok,
fásult lelkem lepik ébredő, éledő
virágszirmok.
Kétélű késnek pengéjén táncolnak
érzékeim,
bizonytalanság gyötrődő, szunnyadó
kételyein.
Szeretném, ha tovaszállna múltnak
varázsa,
szívemben kigyúlva égne jövőmnek
parázsa.
Majdan, villanó fénye lelkem kapujából
kinéz,
s értem nyúlna már két segítő, szerető
kéz.
HONTALAN KARÁCSONY VÁRÁSA
(egy költő története)
Advent vasárnapján sötét felhő mereng,
bús szeméből, hideg eső-csepp pereg.
Földet áztatva sok szegényt sirat,
kiket éhség gyötör és bánat.
Hontalan lelkében összetört remény,
kuporog rideg, romos rejtekhelyén.
Összehúzza magán gyűrött göncét,
süvítő szél átjárja testét.
Piszoktól feslő, elnyűtt kabátjára,
rávetődik az est sötét árnya.
Halántéka fáradtan lüktet,
imája lelkébe reményt ültet.
Volt neki csodás, boldog élete,
fényes jövő csillogott előtte,
de jött egy szörnyű fordulat,
s élete gyötrődésbe fulladt.
A kilátástalan félelem szívében nőtt,
pedig egykor csodás álmokat szőtt.
Életében remény-fény csillogott,
fertő bugyrában halkan zokogott.
Elbukva a csúcson, túl mélyre zuhant,
az agyán át, gondtalan élete suhant.
Fénytelen tekintete homályba réved,
gondolata régi otthonába téved.
Nincs többé meghitt ünneplés,
lázas Karácsonyra készülés.
Neki az Adventi vasárnapok,
most szívet tépő pillanatok.
Lesz-e még egyszer meleg otthona,
gondtalan élete boldog családja?
Szíve remegve torkában lüktet,
a kegyetlen sors miért büntet?
Szeretne a változásban, a jövőben hinni,
családdal boldogan együtt ünnepelni.
Csendben, csak fogni egymás kezét,
s megírni élete szörnyű történetét.
Az ereiben forró vér pezsegve dobol,
vágy a változásért szívében tombol.
Teste beleremeg, hideg eső bever,
elhagyottan, mocsokban hever.
Szeret álmodozni, múltat felidézni,
Istenhez könyörgő fohászt küld,
s szeme, a semmibe merül.
HÚSVÉT
Húsvét napját már mindenki várja,
nyuszika jön, ez sok gyerek álma.
Fészekben zöld fű, öröm a szívben,
díszes tojások, különböző színben.
Az ünnep boldogság fiúnak és lánynak,
örülnek nagyon a locsolkodásnak.
Illatos kölnivíz száll a levegőben, 
de néha csak kúti víz az ivó vederben.
Lánynak, virágnak nem szabad hervadni,
a fiú megkérdezi: szabad-e locsolni?
Vicces versikét fog most mondani,
a lány arcára, vidám mosolyt csalni.
Húsvétkor mindenki boldog és örül,
az asztalra finomság, sonka, tojás kerül.
Piros arccal pajkos, nevető gyerekek,
friss fűvel igazi nyuszikát etetnek!
JÓGA-TÁBORI ÉLMÉNYEK
Jóga táborban vidám s boldog az élet,
hegy, erdő, völgy, nyújt ott nekünk szépet.
A napsugár, sűrű erdő tetején felragyog,
szívünkben a boldogság zakatol-dobog.
A hajnali kelés, mindenkinek nehéz,
meditálás, jóga, tai-chi, lelkünkbe benéz.
Kitárja a bánat, rossz emlék kapuit,
kisöpri mindazt, mi minket szomorít.
Hosszú asztalokon fehér terítő virít,
szem-szájnak ingere, hívogatva csábít.
Elképzelt diéta most szóba sem jöhet,
ha a pincér hozza a finom ételeket.
Nehéz ellenállni, pedig szeretnénk,
vagy legalábbis, csak a felét ennénk!
De ki bele kóstol, az mohón folytatja,
kilók lefaragása, őt már nem izgatja.
Jókedvű társaság ismerkedik, mesél,
szeretet, vidámság itt mindenkit elér!
Lombos fák alatt, pad-asztal hívogat,
ott töltünk emlékezetes, kedves órákat.
Tere-fere, kávé, fagyi, megnyitja érzékünk,
sokféle emberrel, egy húron pendülünk.
Jóga tábor hatása boldogság forrása,
lelkünk tisztulása, mint folyó sodrása.
Hegymászás élvezete sem idegen tőlünk,
gyakran kifullad, lelkünk s lélegzetünk.
Fenn a hegynek szellős, tágas tetején,
a folyóról szemünkbe csillan a verőfény.
A sok gyakorlat testünket-lelkünket formálja,
felejthetetlen élmény, ittlétünk hatása.
Újult erővel, tiszta tüdővel térünk otthonunkba,
jövőre is ezt a helyet, vesszük birtokunkba!
JÖVŐNK TITKAI
Életünk titkokat, reményeket
rejteget,
kérdő talányokat, félelmeket
fejteget.
Boldogságot keresve
ember felejt,
fények útján vágyunk
rabul ejt.
Csábosan csalogatnak
bálványaink,
kutatjuk semmibe-vesző
napjaink.
Távolban álmaink tűnnek
fel
szürke sorsot már fedi
lepel.
Boldog mosoly csillan,
arcunkon, 
repülünk felé könnyű
szárnyainkon.
Szívünkben halljuk szférák
zenéjét,
elhisszük szavának álom
regéjét.
Már elmúlik izzó örök
gyötrelem,
sorsunk ha szeretünk nem
könyörtelen.
Látjuk előttünk a kitárult
világot,
utunkon szedhetünk színes
virágot.
Életünk reményeink útján
halad,
léptünk nyomában rózsa
fakad.
KÁPRÁZAT
Hamis remény, káprázat,
lelkemre telepedett,
nem vettem észre,
csak a vágy kergetett.
Boldogság felé
vettem utamat,
nem biztos, ott találom
vágyálmom, s múltamat.
Új életnek érzem
már frissítő zamatát,
holnap asztalára teszem
hitem szent imáját.
Hajt a belső tudat
az ismeretlen felé,
a virágzó kiutat
vajon megtalálom-é?
A boldogság fénye
jár csábos nász táncot,
félek hamis lénye
vágyálmot rám láncolt.
Fáradt érző szívem,
nem lehet összetört,
bágyadtan ébredek,
az élet meggyötört.
Érzem boldogságom,
fények jelzik az égből,
már tudom, több vagyok
a puszta való léttől.
KEDVESEMHEZ
Kutatlak kereslek kételyek között
kínos kegyetlen kárhozat kerülget
kívánságom különös kábító küldetés
Kedvesem
Kívánom ketten kellő keményen
kapaszkodjunk kivívott karizmánk
köddel kábított kegyes kényében
Kedvesem
Kaméleon kirajzolt köntösében
kolduskenyéren kitartóan kereslek
koromat koptatva kínjaim között
Kedvesem
Korán kelve kakaskukorékolás kísér
képzeletem kulcsával kezemben
kereslek kígyózó köröket kerülve
Kedvesem
Kalandos kutatásom kizárva
komoly küzdelmem keserű kenyerén
kezdeményezés kerget kételyek közt
Kedvesem
Közben kemény korál-zátonyra kerülök
kisírva két szemem keresem kedvesem
kósza kalandba kiásott kútba kerültem
Kedvesem
Kínok közt kergetve kórosan kereslek
kitárt kezekkel kutatva kivárlak kegyesen
Kedvesem
(Komolyágnélküli kiruccanásom "K"-kkal)
KIKELET
Szöcske szökken a bokron,
rigó rikkant az ágon.
Lepke pajkosan táncol,
majd megpihen egy virágon.
Fejét nyújtja mosolyogva,
sok kis virág szép csokorba.
Napsütés és méh zümmögés,
tél utáni felüdülés.
Fák éledeznek, örülnek,
kipattannak a rügyek.
Tavasz tündér ránevet,
már elzavarta a telet.
Varázsolt lágy zöld gyepet,
csodaszép kék felleget.
A gyerekek örülnek,
megérkezett a Kikelet!
A KISFIÚ MEG AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP
Bölcs királynak, gyermeke nem lévén,
határozott, egyet örökbe fogad tüstént.
Becsületes gyermeket kívánt magának,
ki kellett találni: -hogy higgyen szavának?
Az őszintesége majd gyorsan ki is derül,
ha furfangos ötlete bejön, -sikerül.
Mert a hazugságot ő bizony megtudja,
a sok kis virágcserép neki elárulja...
Szolgáinak a király magvakat osztott ki,
fiúknak, lányoknak szép virágot nevelni.
"Ki legszebb virágot növeszti belőle nekem,
ígérem ő lesz, az én fogadott gyermekem!"
"Minden gyerek becsületes őszinte legyen,
és a kapott magokból virágot neveljen!"
A sok nebuló buzgón, lázasan igyekezett,
magvakból, cserepekbe szép virágot keltett.
A gyermek sereg keble büszkeségtől dagadt,
mert a sok magocska már virágra fakadt.
Egy fiúcska nagyon szomorú-bánatos lett,
virága nem csírázott, még csak ki sem kelt!
Anyja tanácsára új, jobb földbe ültette,
várta az eredményt, de örömét nem lelte.
Teltek a napok, hetek, mégsem fejlődtek,
mit szól majd a király, gyerekek, s felnőttek?
Felvirradt a nagy nap, a király most elindult,
sok-sok gyerek a virággal, az utcára tódult.
Cserepekben szebbnél szebb ékesen virult,
feléjük a király elismeréssel mégsem indult.
Rosszkedvvel ment tovább, nem örült sikerüknek,
egyszer csak meglátta, egy fiúcska búsan pityergett.
Neki nem sikerült, szívére nagy szomorúság borult,
mert az ő virág cserepében most semmi sem virult...
Amint ott álldogált a fiú, csüggedten az utcán,
végre mosoly derült föl, nagy bölcs király arcán!
Miért sírsz gyermek? Mi történt a te virágoddal?
Kérdezte meg tőle, tettetett kíváncsisággal...
Ekkor a gyermek szipogva bánatát elmondta:
Ő mindent megpróbált, de a sikert hiába várta!
A magot gondosan locsolta, még át is ültette,
mégsem nőtt virág, valami figyelmét elkerülte.
A király őt felkapta, örömmel, boldogan kiáltotta:
"Itt van ő, kit gyermekemmé most örökbe fogadok,
vállalta a kockázatot, őszinte volt és nem hazudott!
Mindenki főtt magokat kapott, ki sem csírázhatott!"
"Hazug ember, gyermek, elém soha ne álljon!
Tőlem elismerést, segítséget, jó szót sose várjon!
Fontos, -gyermekem becsületes, igaz szavú legyen,
az ország érdeke, hogy ő mindig csakis jót tegyen!"
KÖNNYEINK ÉRTETEK
Temető csendjében lehullt levél zizeg,
az emlékeimet szép csokorban viszem
szomorú a lelkem, Tiértetek zokog,
tőletek elszakadni sohasem fogok.
Mindig megőrizlek Titeket szívemben,
látlak borúban és ragyogó napfényben
akkor is, ha arcom örömtől sugárzik,
vagy ha a keserű könnyeimtől ázik.
Nyugodjatok békében angyalok között,
nézzetek le ránk a kéklő felhők fölött,
ha egykor elfogynak könnyeink értetek,
eljövünk, szíveink együtt pihenjenek.
A LÁDIKÓ
Az Élet iskoláját Tanító
tanította,
diákjait mindig a jóra
buzdította.
Osztályát ellátta gyakran
tanácsokkal,
miként megbirkózni lelkükben
haraggal.
Megosztotta velük élet
tapasztalatát,
hogyan találják meg lelküknek
nyugalmát.
Diákokhoz így szólt a Tanító
tana,
mely lelkükből gyűlöletet, bőszt
kiirtana:
"Kikre haraggal gondolsz, nem tudsz
megbocsájtani,
nevükkel egy ládikóba barackot kell
rakni.
A ládikót magaddal mindenhova
vigyed,
bármerre is jársz, azt soha le ne
tegyed!"
Tellt is a ládikó sok barackkal s
névvel,
kire miért neheztelnek sorolták
hévvel.
Nagyon súlyos lett már, fáradtan
cipelték,
a rothadó gyümölccsel lelküket
terhelték.
Haragnak, gyűlöletnek az lett a
vége,
tanultak a szóból s így lett lelki
béke.
Rádöbbentek, ha megbocsájtók
lesznek,
teher nélkül élve szebb életre
lelnek.
LÉLEK TÜKRE
Ha belenézünk a lélek tükrébe,
magunkat látjuk százféle színbe\'.
Látunk boldogságot, önfeledt örömet,
jő máskor csüggedés, bánatos döbbenet.
Szeretet varázsa lelkünkben ég,
boldogság övezett nem is olyan rég.
Éreztünk bársonyos simogató csodát,
az élet mámoros, bódító illatát.
A rohanó idő, felettünk mint ítélet,
"Damoklész" kardként, nincsen kímélet.
Szívünk mégis, örökké fiatal, törékeny,
elcsábul, s marad mindvégig hiszékeny.
Megértés, mosoly bennünket övez,
reménynek egén a fény utat kövez.
Hitet, szeretetet ha önzetlenül adunk,
őszinte szívet, s boldogságot kapunk.
LÉTÜNK
A jelenben élünk,
múltra emlékezünk,
de a jövő tiszta egére
szép dolgokat festünk.
Semmi sem késő,
mindig van mit tenni,
az élet csodás kincsét,
bölcseletet közzétenni.
Éljünk teremtő
munkával,
szomjazó
tudásvággyal,
becsülettel tegyünk,
álnokok ne legyünk.
Jövő csillaga sikert vet
ránk,
de lassan égjen
gyertyánk,
tudjunk gyorsan élni,
s vihart csillapítani.
Elmúlás meg nem
állítható,
idő rohanása
lelassítható,
életünk guruló
szekerét,
semmi sem szedi szét.
Rózsát, lágy bársonyos
szirma,
lelkünket a remény
fiatalítja.
Fontos, hogy a mában
élünk,
ám a holnaptól sem
félünk.
OK ÉS CÉL
Az Életet ne nyűgnek vegyed,
rójad le érte hálával a kegyet!
Isten nekünk ajándékba adta,
boldog legyen, mindenki ki kapta!
Oka lehet, hogy Földre teremtél,
csak teljesítsd a célt, amiért jöttél!
Feladatunk, sok lehet itt még,
eldőlt sorsunk mi-értje már rég!
A kétkezi -erőt fejt, a tanító tanít,
a Hold csak világít, de a Nap vakít!
Nem kell keresni mindennek az okát,
meg kell találni a "reménység fokát"!
.jpg)
ÖSSZETARTÓ ERŐ
Jó jónak lenni,
népünkért tenni,
összetartó erőt,
hidat kovácsolni.
Jó jónak lenni,
szeretetre nevelni,
minden gyermeknek,
boldogságban élni.
Jó jónak lenni,
népet összefogni,
magyarul álmodni,
egymást segíteni.
Jó jónak lenni,
hazát, iskolát építeni,
szegényt felkarolva,
magyarul tanulni.
Jó jónak lenni,
nemzetet megőrizni,
lelkes öntudatot
szívekbe ültetni.
Jó jónak lenni,
Hazát szeretni,
identitásért kiállva,
esendőkért lehajolni.
Jó jónak lenni,
büszkének maradni,
merje Kárpát medencei,
magyarságát vállalni.
Jó jónak lenni,
Istennek megköszönni,
hogy van, ki küldetésben
népéért az igét hirdeti.
A PILLANGÓ
A pici pillangó kapálódzni kezdett,
de a kis nyílás sehogy sem eresztett.
Jó lenne kibújni a selyemgubóból,
a világot látni, élvezni a jóból.
Egy daliás ifjú éppen arra tartott,
készséggel azonnal segítséget nyújtott.
Látta, hogy a helyzet bizony elég vészes,
hogy a kis pillangó kibújni nem képes.
Fogott egy ollót, nagyobb lyukat vágott,
hogy a kicsike jobban, lássa a világot.
Szegény kis pillangót ez ugyan meglepte,
ki is bújt rajta, de örömét nem lelte.
Gyenge kis szárnya és teste összeaszott,
pedig segítséggel könnyen, a világra jutott.
A fiú csak várta mikor duzzad szárnya,
majd boldogan indul, repül a világba.
Szegény ifjú, most csalódott nagyot
mert a kis lepke össze zsugorodott.
Rádöbbent, mi az élet erő próbája:
nehézségek megoldása a siker koronája.
A lepke kis élete sem törik szilánkra,
ha egyedül küzdi ki magát a világra.
A feladatot, harcot egyedül kell vívni,
célunkat, vágyunkat így tudjuk elérni!
PILLE SZÁRNYON
Hegedülő csendnek,
vidám lesz a húrja,
mert eljött a tavasz,
s szerelmet hint újra.
Majd pillangók hada,
ha nász táncát járja,
szárnyaikon repülök,
szívem szíved várja.
Öröm palástban járok,
tavasz kacajra várok,
vidám dallam csendül,
lágy szellő sem rezdül.
Belopódzik hozzá a fény,
égi, tündéri tünemény,
új csalfa szép remény
csillogó tavaszi ígérvény.
PIRKADAT
Hajnal van, ébren
fekszem ágyamon,
bronzvörös napkorong
néz be ablakomon.
Besurranó halk szellő
lágyan simogatja arcom,
magamba vívom
remény-teljes harcom.
Az égről pajkosan,
rám izzó fény csillan,
lelkem beleremeg,
talán el nem illan?
A boldogság fénye
még ránk ragyoghat,
a jövő reménye
szerelemre gyúlhat.
PLÁTÓI TŰZ
Van ilyen
Érzelmeknek lángja váratlanul érhet,
mit tehet a szív, ha lobbanásra ébred?
Plátói tüze ég telve szeretettel,
erős vonzódása boldog képzelettel.
Ilyen szerelem is nagyot tud lobbanni,
mint kitörő vulkán, remegőn robbanni.
Sokáig loboghat lángoló tüzével,
elfojtható könnyek áztató cseppjével.
Felmerülő kétely szívet összezúzza,
rezdülésük mégis egymás felé húzza.
Ha együtt dobbanásuk egymásra talál,
összefonja őket láthatatlan fonál.
RÜGY FAKADÁS
Tűnő árnyak, sápadt fény szakadás
márciusi tavaszi égő rügy fakadás.
Szikrák, új vágyak ébredése
friss tavaszi álmok kelése.
Szívekből kiűzve fásult üresség,
felkelő napnak csillogó fényével,
nyíló érzések új reményével
nappali boldogság szülessék.
Újjáéledő, ébredő lelkekben,
gondolatba zárt szerető imádat,
szerelmed éltető ereiben,
kitárult szívekből kiűzött kárhozat.
Kinyíló érzelmek bezárt szirma
hullámzó álmokban ringó varázsa,
szívnek nincsen többé tipró kínja
csak a szerelem bódító parázsa.
SZERETET KÖNNYEIM
Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt 
illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.
SZERETNÉK... LENNI
Szeretnék Esőcsepp lenni,
szád szegletén megpiheni,
mindennap üzenetet küldenék,
szívem dobbanásának zenéjét.
Szeretnék Hópihe lenni,
szép hajadon megragadni,
füledbe lágy dallamot súgnék,
árnyékot csak neked vetnék.
Szeretnék Szellő lenni,
arcodat bársonyossá tenni,
szívedet örökre rabul ejteném,
s ellene Te semmit sem tehetnél.
Szeretnék Csillag lenni,
fényemmel hozzád bújni,
ajkam simogatva suttogna,
hideg kőszíved tőle felolvadna.
Szeretnék Holdvilág lenni,
éjjelente Neked kedveskedni,
bíbor fényemmel téged altatnálak,
hajnalban búcsúcsókkal elhagynálak.
Szeretnék Napsugár lenni,
ablakod reggel beragyogni,
egész tested én lázba hoznám,
melegséggel mindig elárasztanám.
Szeretnék Köddé válni,
derengő hajnalokon téged várni,
sajgó szívem sohasem védekezzen,
fájdalommal rád sosem emlékezzen.
SZERETNÉM, HA OLYAT MEGÉLNÉK
Szeretném, ha olyat megélnék,
hogy valakinek árnyéka lehetnék.
Én már nem járnék egyedül a világba,
mert képzeletem mindig hozzá szállna.
Előttem majdan csak az Ő képe lebegne,
szívem érte zakatolna soha sem pihenne.
Éjemben-nappalomban szeretetben élnék,
s magánytól lelkemben, akkor sose félnék.
Teljes lényemmel én mindig Őt szeretném,
fájdalmát, bánatát csókommal törölném.
Titkát vagy múltját soha sem kutatnám,
élnék mi kettőnknek, míg világ a világ.
Én akkor egy boldog ember vagyok,
ha adhatok és persze, ha kapok,
az életben boldogság a fény,
nélküle kevés a remény.
SZERETNI ÉS SZERETVE LENNI
A szív egy vidám csalogány,
ki bentről énekli álmai dalát.
Nem tűri, ha rátör a magány,
reménykedve boldogságra vár.
Szeretetre-vágyakozva lüktet,
valakit keres, olykor elcsügged.
Keresi, kire mindig felnézhet,
Őt, kiben bízni mindenkor lehet.
Ki kérés nélkül is érte tehet,
kit szó nélkül is érteni lehet.
Ki fellobbant szikrát, románcot,
kivel tovább viheti a lángot.
A SZÍV HA ELINDUL...
Mit tegyen a szív,
ha hódítani indul,
s a nagy szerelembe
majdnem bele pusztul?
Nem szimpatikus soha,
túlzott nyílt vonzódás,
ha valakit szeretsz,
jó a tartózkodás.
Titok kell övezze
szíved rejtett zugát,
jobb ha csak sugall,
nem jó, ha nyíltan vall.
Kell izzó pillantás
sejtelmes villanás,
árulkodó vonzódás,
szunnyadó kihívás.
Csábítás ha sejtelmes,
vonzódás lesz rejtelmes.
Ha ismert már a történet,
nem vonz oda figyelmet.
Ne légy soha nyitott könyv,
attól jöhet a forró könny.
Becsukva tarts oldalakat,
had forgassa a lapokat.
Réssel nyisd meg kapudat,
óvva vigyázd váradat.
Kit hozzád küld a tudat,
kopogtassa az ajtódat!
A SZÍV REJTELMEI
A szívnek sokszor az kell,
ki közömbös, rá se figyel.
Ki után kell rohanni, futni,
kit nem lehet meghódítani.
Az ilyen rögös módszer,
bánatot hozó kényszer.
Nem gyógyíthat sebet,
csinál nagyobb heget.
Sorsa lehet csodálatos,
ha társának is kívánatos.
Az elutasítás mindig fáj,
így történni nem muszáj.
Néha későn veszi észre,
rálépett a csúszós jégre.
Nem látja meg, kit keres,
ki utána vágyódva repes.
Az Élet vonatára felszállni
ha mégis majd eszébe jut,
lehet, hogy az állomásról,
az addigra már kifut.
Így magányos marad,
az idő rohanva szalad,
de végül is ha változtat,
ő nem lesz már áldozat!
SZOMORÚ LEVÉL
Elillanó hosszú forró nyár,
fák közt őszi szél fújdogál.
Zöld korona vidám lombja,
arany, szomorú táncát ropja.
Orcáján fájdalom pírja ül,
most betegen elszenderül.
Talpak alatt zizzenve roppan,
bánatos szíve könnyezve dobban.
Utolsó leheletének bús zaja,
mikor szülő ága őt ledobja.
Majd puha hó rőt testét takarja,
de addig csak süvítő szél kavarja.
SZÜLETÉSNAPODRA
Évi lányomnak:
Nevessen rád a nap,
fénylő sugarával,
napjaid teljenek,
boldog ragyogással.
Utadon vezessen
a szeretet és hit,
bánat elkerülje
mindennapjaid.
Családod siker
és boldogság érje,
egész életedet
szerencse kísérje!
Isten éltesen,
szerencse védjen,
balszerencse téged
soha el ne érjen!
Szeretettel: Édesanyád.
TAVASZI ÉBREDÉS
Lágy tavaszi bársonyos ébredés,
izzó, csillanó, ébredő vágy kevés.
Csábosan hívogató kósza remény,
a szíved hiába ébred szegény.
Fáradt, gyötrődő álmodó éjszaka,
megjött a virágzó tavasz évszaka.
Pirkadatnak izzó csábító varázsa,
s szívre boruló mámoros hatása.
Ébredő vágyálom buzgó ereiben,
szívben pulzáló forró cseppjeiben,
árulkodó szerelem kínálja kincsét,
nincs többé bódító mámoros ínség.
Félelem hangja elnémul gőg gitáron ,
mikor remény sugár izzik fénylő ágon,
a megtört szív kinéz félve rejtekéből,
szerelem lépteit hallva messzeségből.
Tündöklő napnak a fény hegedűjén,
a besurranó remény vigad szegény.
Vágyaink legördülő harmatcseppje,
boldogságot rajzol a szívre ecsetje.
A TAVASZ TÁVOLODIK
A nap halványsárga őszi fénye
már bátortalanul szűrődik át
a sötétbe fordult borús felhőn,
látom, hogy elszántan megmarkolja
a homokóra minden lepergő
homokszemét, ahogy mindig szokta,
ahogy ezután mindig is fogja.
Mikor a gesztenyefák ágain
még zöldellő, kövér rügyek ültek,
tavasz ígéretei suhanva
már tovatűnő álmokat szültek
észrevétlenül múltba fordulva.
Az emlékek mára már megnőttek,
árnyékuk hosszúra rajzolódott,
közös ifjúságunkból kiléptek,
jövő egére homály torlódott...
fuvolaszó dallama tünékeny,
távolról hallatszik a ligetből,
hív a régi szerelem emléke.
A hívó dallam olykor lángra gyújt,
nincs sok idő már utána menni,
néha eszünkbe jut, az idő fut,
a tavasz is egyre távolodik,
az életért nem kárpótol semmi.
TAVASZVÁRÓ
A ma tüskéi,
holnapra virágok lesznek,
a kaktuszok szúrós levelei
tavasszal mindig így tesznek!
Élvezzük a változást,
szívünkben csodás a varázs.
Téli hangulat s bánat már elül,
ha virágokon napsugár hegedül.
Ma még tél dere fedi az ágakat,
holnapra kikelet éleszti a fákat.
Kibújik rügyező, ébredő fa-levél,
simogatja bársonyos tavaszi szél.
Színes virág nap felé kandikál,
ciripel fészkében az énekes madár.
Szív megnyitja a boldogság kapuját,
élvezi a tavasz mámoros illatát.
ÚJÉVKOR
Óév ballag már, a mából most kiszáll,
de még reménykedik, hogy őt el nem feledik.
De senki sem bánja, mert a jobbat várja,
most újat hívogat, új remény simogat.
Sok szív kitárul, ha régi év bezárul,
köszöntővel koccint, a búra ma rákoppint.
Az Új év hívogat, szép reményt csillogtat,
régiből rossz elmúlhat, csak a szép maradhat.
ÚT A BOLDOGSÁG FELÉ
Virággal meghintett út visz
a boldogság felé,
trillázó pillangók sietnek
táncolva elénk.
Vágyaink húrján játszanak
pajkosan,
szíved hárfáján színtisztán
pontosan.
Színes virág kelyhek virulnak
csokorban,
illatoznak mézédes mámoros
bokorban.
Hab felhők az égen elnyúlva
kúsznak,
boldogság falára szép köntöst
húznak.
Szellő balzsamával kipirult
orcája,
az élet vidám dalát ujjongva
járja.
Csillagfényes útról letérni
tilos,
a szerénység kútjából inni
ildomos.
Reménynek hűs vize ébreszt fel
téged,
csodás remegését lelkedben is
érzed.
VAJDASÁGI MEZŐK FELETT
Vajdasági mezők felett
("A csitári hegyek alatt"
- dal ihletett)
Vajdasági mezők felett
szépen kisütött a nap.
Kis erdei zöld fák alatt,
vártál s én meg láttalak.
Boldogságom ragyogott!
Ifjú szívem dobogott.
Lelkem tele szeretettel,
mindig rólad álmodott.
Egybe keltünk vidáman!
Életünk telt boldogan.
Azt gondoltuk a mi sorsunk,
mindig elválasztótlan...
Boldogságunk ragyogott!
Ifjú szívünk dobogott.
Lelkünk tele szeretettel,
mindig együtt álmodott.
Kis erdei zöld fák most is,
mindig téged keresnek.
De múló idők alkonyával
a dér mindent tönkre tett.
Elvitte az életed!
Magam lettem nélküled.
Szép éveink sorozata,
őrzi emlékeidet.
VELED ÉBRED
Álmaimnak játéka vagy nekem
Veled reményteli az életem
bánatban is mindig Téged látlak
fénylő csillaga vagy boldogságnak
Lágyan simítom gondod ráncait
vérhullámom trillázza táncait
fejem békésen válladra hajtom
csüggedésem múltra felakasztom
Életem vihara elenyészik
léted a lelkemen heverészik
meleg napsugár ontja rám fényét
kihűlt szívemnek olvasztja létét
Veled ébred az Élet értelme
virágos útra vezet érzelmem
bánat és magányszirmok lehullnak
reményvirágok akkor kinyílnak
A VERS
A vers épít, megszépít milliónyi
álmot,
lényünkre terít fénylő, ezüstös
palástot.
Elmondhatjuk véle bánatunk
örömünk,
minden gondolatunk, sokszínű
érzésünk.
Lehet vers sejtető, halk szavú
titokzatos,
lelkekbe hatoló, harsány, vagy
hangzatos.
Lehet mondandója vontatott
beszélő,
rím nélküli sorok, néha csak
mesélő.
Az olvasó érti, mit akar
mondani,
nem kell a lényegét kutatni,
keresni.
Ha rébuszokban szólva fejtörő
játék,
elveszti hatását a születendő
érték.
Soraival álmokat, rejtett titkot
vallasz,
megszületik összefüggő gondolat
halmaz.
Történetet, érzéseket, élményeket
közöl,
s lelkünket táplálja szivárvány virág
özön.
Oldja bennünk, ébredő bánatunk,
kételyünk,
s boldogabb világban élünk,
létezünk.
Vers kristályos tükre az ember
lelkének,
hála az érzésért a mindenható
Teremtőnek.
VOLTAM ÉS MARADOK
Ha szükség volt rá, olykor lázadó,
erőszakos-parancs szót, soha elfogadó!
Segítséget esendőknek nyújtó,
igazak harcát, bátran harcoló!
Nem voltam soha megalkuvó,
érdemtelenül kegy, vagy becsvágyó.
A sorba azért, soha be nem álltam,
mert attól magamnak jót vártam !
Becsülettel harcolni -ez a nézetem,
jóért és bókért sose hízelegtem...
Kiérdemelt, igaz elismerés fűtött,
szerencse jött, -ha az "órám ütött."
Nem kellett soha, senki júdás csókja,
hamis embereknek a kétszínű bókja!
Őszinte szívem, én magamba viszem,
jó út felé terel, mindig -igaz hitem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 20:30:24, péntek
|
| |
| |
HELENA
"Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de jól gondold meg, mert bántana ha ezután sokáig elkerülnél."
Szűcs Ilona Helena
"A költészet az, amikor egy érzelem megtalálta a gondolatot, és a gondolat megtalálta rá a szavakat."
Robert Frost
"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."
(Charles Dickens)
Lépdeltél-e valaha
harmatos fűben,
mikor a nap álmosan felkel,
pacsirta dalára ébredtél-e már
csókos reggel?
Érezted már hajnal könnyeit
mikor talpad simítja,
s az ég kékje reád borult,
ha kedvesed éhed csitítja?
Fürdetted-e tested
hajnali fényben,
szaladtál-e kósza
tavaszi szélben,
pataknak hűs vize
oltotta-e szomjad?
Szeretlek Kedvesem,
valaha kimondtad?
Mert ha e csodákat
nem élhetted soha,
életed mit sem ért,
mert ez maga a csoda.
Helena Versei
Link
Link
Link
ADTAM NÉKI...
Fiolába zártam őrjítő illatát,
harmóniába szőtt sármos mosolyát,
hemoglobinnak égő tűz vörösét,
békéje virágát, szíve vad gyönyörét.
Lágy textilt, amely a vállára omlott,
mi rejtette kínjait, s azt a poklot...
a csendes belenyugvást, mellyel ölelt,
s vad álmait, amit tőlem követelt.
Adtam néki egy pókháló ölelést,
vad, fergeteges nász-éjberepülést,
szívemnek égető rubin virágát,
féltő-szeretetem halk kiáltását.
Szívem szüntelen lüktető vad zaját,
mi csikóként tombol, és adja magát.
Bár súgja: ne kergess buta álmokat...
sóvár lélekkel játszani nem szabad.
Ha a szív egyszer mégis, csendben megtér,
olykor szertelen ver, és mégiscsak kér
ARANYLÓ ŐSZ
Tüzet viszek, fényben lombot,
arany színt, mely lángot lopkod,
lobbanó sugarat, melengesse szívemet.
Nyaram kacsintva búcsút int,
tűnik a fény, véle a ragyogás,
s lombokat hint lábam elé
a búcsútó hervadás.
Hullik a virág, véle már én is...
de még édes aszú szemek íze illatoz,
édeslik ajkamon.
ARANYOS FONATOD...
A határban, zizeg a szalma...
elégedett mosollyal tekintget a gazda,
hiszen gondos keze nyomán pergett a kalász,
s a hulló magok között egy tücsök is kacarász.
Idilli a kép, és azok a kócos fellegek,
mint a leányt a legény ugratva, ölre megy,
derékon is kapja a kazal tövében,
ebédidő bánja.. .de a lány, még oly törékeny.
Két fonata fején, ide-oda billeg,
mint menyasszonyi párta;
...csak csendben... reájuk is pisszen,
mikor pipacsos vánkoson táncukat járják.
Hej galambom!
- mondja a legény -, ha az Isten is úgy akarja; s közben fejét megvakarja:
szüretre megtartjuk a menyegzőt.
Addig kócolom majd az aranyos fonatod,
míg azt nem látom,
hogy kezes asszony nem lesz az én kicsi párom.
CSILLAGHULLÁS...
Ha majd... csendülnek újra fülemben
hallgatag szólamok,
s éjjelente a lefátyolozott
ragyogás lezuhog,
fénycsóvát lenget függönyömön át,
haló csillagoknak
végső, búcsúzkodó üzenete.
Kihunyt szerelmeknek
kóbor árnyai, némán zuhannak,
égi veszedelmek,
hullanak... hullanak.
CSÓKJAINKAT KIRAKJUK...
(népies rigmusok)
Dalra fakadt az én rózsám,
nem bánom,
kidalolta szívem titkát,
sajnálom.
Nemhiába kacsingat a
szemembe,
arany gyűrűt mért nem húz a
kezemre.
Dalra fakadt az én rózsám,
oly hamis,
falu népe kacag rajta,
magam is.
Hajamból a pántlikámat
kikötöm,
lepcses szájú legény hozzám,
be nem jön.Ablakomban gyertya fénye
pislákol,
ha be ugrasz az éjszaka,
kitárom.
Takard le a gyertya fényét
galambom,
most van csókra-hevülésre
alkalom.Szív a szívre, ha majd dobban
üsse kő,
szüret körül esedékes lesz
a menyegző.
Addig majd a hevületet
tanuljuk,
a járt utat csókjainkkal
kirakjuk.
CSÓKODDAL MOSSAD...
Szívemre fekszik a bús alkonyat,
bár ő még nékem pár tavaszt ígért;
madárröptés rügyfakadást forró csókot,
hiszek néki... hinnem, nem is nehéz.
Nékem szép leszel akkor is... ígéred,
hiába vegyül hajadba ezüst,
ölelve mondod, együtt utazunk...
Hogy melyik állomásnál hol kell kiszállni,
kinek-hol ér véget az út...
az élet tartogat meglepetéseket,
de addig is az idő kereke kettőnkkel fut.
Olykor úgy megállítanám az időt,
most oly szép, 
ne tűnj el illanó-pillanat;
szemem hagyd még ragyogni tisztán,
leselkedő homályod már ólálkodik ablakom alatt.
A perc úgy szalad, mint vélünk az élet,
szemem tisztaságát őrizd meg nekem;
s ha majd felhők ülnének tiszta ragyogásán,
csókoddal mossad fényesre kedvesem.
ELHALÓ ÜVEGHANG...
"Ha Isten, mint mondják, a maga
képére teremtette az embert,
akkor bízvást állíthatjuk, hogy
az ember saját képére alkotta
a hegedűt, helyesebben a nő képére,
mert a hegedű gyönyörű istennő."
(Yehudi Menuhin)
A ligetben lehajtott fejű léptekkel
arany avart görgetett már az őszi szél.
A szerelem sok tavasznak átélte
ígéretét, s fakult kabátok ujjai
kapaszkodva hirdették: örök kötelék.
Hiába esett, havazott, s a szerelem
állta a kín próbáját. Egyre szorosabbá
fűzte az érzelmi láncolatot, mint
igazgyöngysor díszítette a ki nem
mondott szavak keserveit. Belebújt
a gallér melegébe, majd szíveikbe.
Ott fuldoklott elfojtva a némaság
örvénylő forgatagában, majd megrogyott.
Muzsika volt minden,a szél dúdolása,
sóhajok röppentek, mint hárfa-sikoly.
- Mikor leszel enyém -, sírta a hegedű...
s az üveghang nem válaszolt... lelke megszakadt.
ESTI DAL...
Száll a dalom
hozzád messze,
érkezik lopva
a csillagos este.
Hullám ringatja
ingatag csónakom,
lágy esti széllel
búsan dúdolom:
Szép nyári alkonyat,
vidd el hozzá
szomorú dalomat.
Ring a csónak
hullámok játszanak,
borzolja tükrét
az esti fuvallat.
Ringj csak csónak
altasd a szívemet, 
feledtél régen,
most már mit tegyek.
Szép nyári alkonyat
vidd el hozzá
szomorú dalomat.
Énekem száll,
a víz megnyugszik,
kicsi ladikomban
a lámpás kialszik.
Csak a szívem,
és a szentjánosbogár,
fénylik az éjszakában
és mindig visszavár.
Szép nyári alkonyat,
vidd el hozzá
szomorú dalomat.
EZÜST KINCSEIM...
Az ágyadon ültünk, magadba néztél,
tekinteted távolba merengő;
vajon merre futhatnak kusza gondolataid...
Elcsentem volna a fonál végét,
hogy utoljára utolérjelek, de nem vártál,
csak hajtott egyre tovább nyughatatlanságod,
hogy elérd a semmit; ami már, csakis a tiéd.
Keze takaróján nyugodott,
tétován simítgatta gyűrődéseit,
mintha morzsányi kapaszkodót keresne.
Reszkettem, mert félelmet nyögtek az utolsó percek,
s kezeink fáradtan az ölembe hullottak.
Szólítottalak: Mama!
Nem hallottál, tán magadban akartál maradni;
óvtad csended , s kínt nyögött a némaság.
Könnyezve néztelek...
s féltő tekintetemet is lesimítottad magadról;
- a hajam... mondtad, alig hallhatóan.
Hófehér kis tincseidet simogatták ujjaim...
Utoljára igazgattam ezüst kincseimet.
ÉGI JEL...
Orgonám bókol, nyakamba csókol.
Kopogtat halkan, lelkemnek balzsam.
Illatát érzem, szívemet féltem.
Suttog a szélben tavasz reményem.
Édes e dallam, csendül csak halkan.
Borzolja lelkem, eszemet vesztem.
Hullik a szirom, karodban izzom.
Ajkad a számon, oltsd el virágom.
Jön majd az éjjel, karomban égj el!
AZ ÉJSZAKA TÁNCA...
Hallgatom, hogy sóhajod száll,
majd megpihenve,
arcom simítja csendesen.
Ajkad félig nyílt,
csókok bölcsője... zenélve
küldi már felém,
közös éjszakánk dallamát.
Ránduló testedet, álmod
hozzám vezeti,
s érzem... érzed, hogy nékem szól
mélyülő vágyad
vad tánca, s én bújok máris...
Karod keresve
nyúlik felém, s már táncolunk.
FÉNYEKET FONTAM...
Kis Virágom!
Mikor régen ölembe bújtál,
és elröppentek bánatok,
fényeket fontam selyem fonatodba,
s rohanó évek nem vártatok.
Olykor fájón emlékezem,
mikor elrabolták szívedet,
végre megértettem, hogy az idő elszállt,
már nem én festem szívedbe a színeket.
Már te is fontál fényességet,
szőkét-barnát, ragyogót,
szivárvány színeivel díszítetted
kincseidet, a két kis csacsogót.
Két szépséged mára VIRÁG,
emlékszel-e,
régen együtt mondtuk az altatót.
FORRONGÓ VILÁG...
Cserzett az arca a szikes földnek,
mély barázdát hasított az ujjongás,
keményre edzette a rögös utat,
a szomj okozta száraz fonnyadás.
Kiszáradt tocsogók, béka testek...
az élethez ez maradt, s oly kevés,
a gólyák is korán elvándoroltak,
ki tudja, menni, vagy maradni, merész.
A fészekben halott madártetemek...
száradó kis lábuk rég égbe kiált,
elhagyottan billeg a fészek, ring...
még altatja örök álmú, gólya fiát.
Piheg az anyó a kert végében,
sovány diófa lombja is hullik már,
feltekint a hulló levelekre, mormolja;
elpusztít mindent, ez a forrongó világ.
FÜLEDBE BÚJOK...
Fázol...ölellek,
szerelmemből szövök majd
puha takarót.
Karom óv, ölelésem
sátorként borul föléd.
Dúdolok néked,
már füledbe bújik a
dallam, s csókom is
vár, csak kínáld az ajkad,
az eperízű édest.
Vészes a percek
rohanása, múló idő
szerelmet űz;
el nem csókolt csókjaim
már jajongnak ajkamon.
GYŰRÖTT SZÍVEK...
Sok szép tavasz elmúlt, lehullt sok virág,
hullnak szirmaim, hófehér orgonák.
Ősz színeivel hintem lábadnak nyomát,
aranyló fények, nyarunkat búcsúzzák.
Mikor szelek fújnak és fárad a levél,
keringőzve búcsút int, és haza is ér.
Megtörik smaragdja, nincs kincse már,
gyűrött szívében, csak a tél muzsikál.
HAJNALI ÉBREDÉS...
Mikor a hajnal neszei
áttörik a csendet,
s a természet bölcsője
dalára fakad;
úgy dalolok én is
a fénysugár táncára,
mint bársonyos ébredés
a lombok alatt.
Csak jelre vár a kis rebbenő
dalra fakadó, és máris fütyüli:
Csirió, csirió. Élni jó! 
Árnyakat altat,
hűs lombok mélyén
a hűtlen éj-szerető,
s felkínálja aráját a napnak;
légyen hát, pirkadati menyegző.
Ha meglesed nászuk,
szentélyükben mezítláb lépdelj,
suta szellőlányok simítják majd utad;
természet elé alázattal, így térdelj.
HARMATOS PIRKADAT
/Petőfi Sándor - Szeptember végén alapján/
Még izzik az égnek tüzes korongja,
és nyílik az akácfa a házam előtt,
várom az álmom, hogy valóra váljon
vigye mi rossz volt a boldogság temetőt.
Nyaram még ifjú parazsát, ha szítja
szememben ragyog a harmatos pirkadat,
ha jönne az ősz és barna hajamba
ezüstöt szőne a szerelmes alkonyat.
Elnyílik a virág akár az élet,
szép kedvesem néked még megvagyok én,
ölellek szívemre, ha megtérsz hozzám,
s enyém lehetnél, mert úgy szeretném.
Búsongó szíved hullatna-e könnyet,
ha többé fejedet soha nem hajthatnád,
ölelnéd-e végső szép emlékeinket,
virággal köszöntve búcsúzna-e a szád.
Ha időmnek kereke lassan megfárad,
s fejemre őszt hímez a tovatűnő nyár,
hív-e szemed a ködös hajnalt járva,
majd üzensz-e nékem, hogy hozzám találj.
Felsajdul fájdalmam, ha nem lellek újra,
mert elrabolt a tél, hisz kopogtat már...
Megdermedt könnyeim arcomra simulnak
erőm veszett, s karom is hiába vár.
HINNI AKAROM
Láttad-e a pirkadat rózsáit, mikor
halvány pírjait hintette kertem elé,
s a megfáradt éjszakának zord leplébe
rejtette halvány csillagok ragyogását?
Sóhajokat cipelt a hajnal, dalba fúlt
a fájdalom, s az ágak hegyén billegő
remény erőre kapott napsugár erején.
Mennyi harmat mosta már némaságom
keserű cseppjeit, s a titok mezeje
sebezte egyre hunyorgó félelmeim.
Új hajnal jön még ragyogóbb csillagokkal,
s hinni akarom, szemeiddel nem vetekszik.
HOSSZÚ LESZ A TÉL...
Kezeimben
a simogatás elakadt,
fáj a pillanat.
Fagyott görcsét oldanám,
melegíts és vigyázz rám.
Magamra húznám
szívednek jó melegét,
betakaróznék.
Hosszú lesz a tél fázom,
melegíts boldogságom.
KARÁCSONYI VARÁZSLAT...
A szeretet ott csillog
szemed tiszta kék egén,
mennyei tekinteted
emeld reánk szép Remény!
Adj erőt... tán meghallod,
elviselni ami fáj,
s ha jutalmad is osztod,
égi kegyből gondolj ránk.
Csillagvarázst küldj nékünk,
esti szelíd harangszót,
szívünkbe békességet,
oszd nékünk a földi jót...
Fenyőnek ágain csillag ...
beragyogja kis szobánk,
dalunk száll már boldogan,
égi áldásod küldd reánk.
Szenteste csengettyű hív,
lám üzenet érkezett,
megszületett a kisded,
s benne éled a szeretet.
Véle jő egy szép remény,
s otthonra lel szívemben ...
újra éled a szép varázs,
fényeket gyújt lelkemben.
Helena: Karácsonyi varázslat... VIDEÓ
Link
KEDVESEM!
Taníts meg szeretni
Kacagva nevetni,
Szerelmet megélni,
Vágyadban elégni,
Karjaidba megbújni,
Füledbe suttogni,
Az életed értelme lenni.
KÉK VIRÁGOM
Kaptam egyszer kék virágot,
s azt a nagy boldogságot
leírni nem lehet; mert a
képzelet még színesebbé
festette nékem a kék eget.
Olykor a kék komorra vált,
s lelkemnek mélyén nagyon fájt 
a borúba szürkült tisztaság.
Szemem csakis kéket akart,
kergetem a szürkét vigye
a bajt; ragyogjon csak az ég
felettem, a szürkét már rég
megszenvedtem.
KIBÉKÜLÉS...
Ölelj Kedvesem, vonj az öledbe,
simítsd el arcom bánat mosolyát,
erős karoddal öntsd belém erőd,
kérlek, maradjunk így egy éjszakát.
Szorítsd könnyes arcom a szívedre,
úgy, hogy fájjon és sajogjon belé,
érzem, gyorsabban veri ritmusát,
azt súgja, nékem ígéri az éjszakát.
Gyengéden simítsd bőröm bársonyát,
tévedjenek el pajkos ujjaid, 
asszonyi testem már epedve vár,
csak csókolj, ölelj, nem baj ha fáj.
Szerelemtől bódultan borulok karjaidba,
kipirult arcom, csillogó szemem
csodákat remél.
Itt pihenek melletted, mint egy madár,
aki egyre meséket, új csodákat vár.
Ringass el...
csókolj szemeimre édes álmot,
figyeld pillám finom rezdüléseit.
Arcom már kisimult, elernyedt testem,
áldoztunk az örök szerelemnek.
Kibékülés...Írta, előadja: Helena (Hangos vers)
Link
KORBÁCSOLT VÁGYAK...
Forró lázban, égő testtel,
pokoli tűzben lüktetőn,
kemény combok, súgják: Tetszel!
Fonódj csak körém, perzselőn.
Vágynak szava vad kéjt penget,
korbácsolja indulatát,
és parázs táncukban repked
a sóhaj: Mily buja a szád!
Lüktető ritmus, haj bomlik,
testek húrjai feszülők...
derekuk örvénye combig
sodor... elveszett szeretők.
Már pirkad, oszlik a homály,
szép emléket hint a reggel,
édes ajkaikon csodás
álmokat sző a szerelem.
LELKE VAN...
Sárba tiport virág szirmok,
a tegnapból ez maradt,
megtépázott rózsabimbók,
gyenge száruk meghasadt.
Tegnap még oly üdék voltak,
mára szívig ér jajuk,
harmat-koszorúval többé,
nem díszíti hajnaluk.
Fáj ezt látnom, mert
virágomnak lelke van,
megtörve, de nem feladva
tudja, s hirdeti;
hogy az életéhez, így is,
joga van.
LENNÉL-E...
Ha jönnél, virágozna nékünk a rét,
kedvedért nyújtózna a látóhatár;
s jegenyék sudara írná az égbe:
Itt a tavasz, a régen várt fecskepár.
Ha lennél, hajnalpíros ébredésem,
patak vizében fürdőző napsugár;
bukfencező tavaszi szellő a réten,
ki a hűs csalitosban is ki-be jár.
Ha lennél nékem halkszavú hegedűm,
ujjaimmal dallamot zokognék,
s ha elszakadna dalom sóhaja,
fájó szívem a szíveden csitulnék.
Lennél-e nékem hűséges múzsám,
kinek ajkán a hangok is dalolnak,
s ha szárnyalni támad majd a kedvünk...
bár törött a szárnyad, én megóvlak.
LÉGY NÉKEM...
Tükröm már te vagy,
leszek néked világod,
ki betölti az
űrt, s földi mennyországod
szerelmünkből építem.
Erős oszlopok
márvány grádicsán, sorsunk
tüskétlen lián.
Légy nékem árnyat adó
védelem, az életem.
LÉPTEID ELMOSTÁK
Hiába minden, könnyem is hullik,
ablakom ásít, nem jössz te már,
tenyerem rejti pergő fájdalmaim,
lelkem is kihűlt, néma a száj.
Távoli ködben még alakod látom,
oly hamis a szép illúzió,
csak esik az eső, nem jössz te már,
elkésett végleg a búcsúszó.
Elmentél egy este, még nevettél felém,
a szívem mégis tudta azt,
hogy a mi szerelmünknek régen vége,
nem él meg már újabb tavaszt.
Emlékszem a hajnalokra...
mikor együtt ittuk a feketét,
omlós sütemény volt az édes csókod,
ragyogott reám a szemed, a csoda kék.
Esik megállás nélkül, de meddig...
a macskakövek sem hangosak,
lépteid elmosták, s a múltat,
csak emléked kopog az ablakom alatt.
Az utca lámpása is nékem kedvez,
nem rejti a rút valót,
fényt terel a szemeimhez,
hogy láthassam, mi igaz, a mulandót.
LOBOGVA...
Részegülten csendül bennem
a meztelen vágy,
dermedt ajkamon oldódik a szó.
Felszakítom.
Fakadjon dalra a hallgatás,
mint hárfán a húr,
hogy bongjanak füledbe édes szavaim.
Éjszakánk lobban, karodba űz,
és félszeg dalaink trilláznak,
mint sóvár csalogány.
Már áramlik csókjaink íze,
édesült csendünkbe merülünk,
oly végtelen e csobbanás.
A LUGAS...
A romkert végében vártál reám,
s a boltív karcsú ívén egy futó
lián, mely mögé rejtőzve osontam.
Zizzenő levelek altatták a
csendesülő neszeket, csak ketten
zavartuk szunnyadó ligetünk.
Párás melegben izzadtak a lombok,
alattuk állt még a kopott kerti .pad,
s jajdult a kovácsolt keret. Hány évbe
is tellett, hogy lábára rozsda marja
a búsongó éveket... Lám hajamba is
került egy-két ezüst szál, s az évek
rásimították végleg kezed érintését.
Leültem és vártam, hol bukkansz elő
a vadszőlő lugasa árnyából;
hol oly régen babráltál a gyöngyös
gombokon. Ajkamra csókoltál egy-két
sóhajt, és simogató kezeid szelíd
imát rebegtek bűnbánón a halmokon.
Hiába várok, nem jössz, csak emléked
motoz megfáradt szívemben, szüntelen.
MÉG MOST IS...
Hány év ölelte féltőn
múltunk kincseit,
hány könnycsepp hullott
bántó szavak után,
és még most is,
sokat jelentesz nékem;
könnyeink felszáradnak,
minden csókos, megbánó
bocsánat után.
MOST SEM JÖN SENKI...
(Szonett)
Aranyló ősz, már a kertekbe tévedt,
megállt tétován, és a kapu előtt
hajnali ködöt szórt, szomorú képet;
hulló leveleket, őszi szemfedőt.
Ághegyén fonnyadt alma dédelgeti
múló zamatát, kóstolót csippent egy
éhes madár, szökken, majd eszegeti
ősz ajándékát. Mily édes ez a kegy.
A házban ég a tűz, sült alma illat,
meghitt melege őszt vidít. Két öreg
egymásra tekint; jönnek... szemük biztat.
Régen várnak... régen, hosszú lesz az ősz,
mire megsül a kalács és az alma,
most sem jön senki, csak egy árva levél.
A NAGY ÁLMODOZÓ...
Sötét szempár csillogó,
égő vágyat titkoló...
holnapjait nem tudó,
édes hangon suttogó.
Hangja búgó vadgalamb,
ha jő a tüzes alkonyat,
karja törékeny nyírfa ág, 
odaadóan omlik Rád.
Szemeiben csillagok,
mikor a Tiéd rá ragyog,
betölti lényét a képzelet,
álmodik egyre, és szeret.
NYÁR VOLT, VÁGY VOLT...
Emlékszel...
Apró fények ragyogtak a cseppekben,
és bőrömön magukba szívták,
a sokszínű szivárvány színeit.
Lassan, gördülve csiklandott...
és vélem együtt ujjongott a nyár.
Szemem hunyva eszméltem...
mert egy árny ellopta tőlem a napot,
de végül is, oly sokat adott. 
Nevetésünk - még most is hallom -.
Ficánkolt ajkainkon a boldogság,
ujjongtunk; tovább-tovább.
Emlékszel...
Lecsókoltad fénylő kis kincseimet,
mit rám aggattál vizes tincseiddel.
Két karom pajzsként már nem hárított;
hiszen nyár volt, vágy volt,
fellángolt szerelem.
ONNAN REPÍTS...
Hányszor éreztem már fájdalmát a múló alkonyatnak,
mikor a napkorong utolsó sugaraival intett felém,
s mint búcsúzó szerető, dajkált szemlesütve tenyerén.
Ó én szegény, kit el is hagy olykor a remény,
magamtól kérdezem; vajon látom-e még a holnapom...
Az idő kimért... patikamérlege ide-oda billen.
Az életnek hintája hol fent, hol meg lent, mint a libikóka,
vagy egy lengő hinta. Lánca átlendít-e a tegnapok aranyló alkonyán...
Remélem, hogy még megkapom, miről álmodom...
Meddig virulhat mosoly rózsája, halványuló ajkamon...
Mennyi álmot sző az ember... talán, majd egyszer - gondolja.
Dédelgetni ezt olyan nagyon jó, de mégis...
már leselkedik fejem felett az örök alkony,
de még nem hagyom, hogy elragadjon.
Még igenlő az élet, hajtanak az álmok, addig is az élettel hintázok,
kacagva cicázok.
Lendítsen csak örömök mezejére, hol mindig süt a nap,
ragyogó az égnek kékje; s a látóhatár fut a végtelenbe,
határt nékem nem szab.
Ha egyszer elszakadna majd hintámnak a lánca...
add sorsom, hogy ne a földre zuhanjak; hanem karjaidba,
s onnan repíts csókjaiddal a mennyországba.
ÖLEMBE REJTEM
Emlékszel a hajdani kócos nyárra,
mikor selymes fűben fürge szöcskeként
ugrándoztunk, s te, a csábító legény,
csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.
Pirult a nyár, fülünk a szerelemtől,
pacsirta trillázta szívünk dallamát.
Oly régen volt, mintha most is hallanám.
Elmúlt az ifjúság, még szeretetről
zengenek nyári dalnokok, szemünknek
régi fénye ma is egymásnak ragyog.
Egy vadóc emléket pajkos hév tüzével
játszani hívunk újra, régi énünk
csábítani próbál, kacsint rám szemed.
Szíved ölembe rejtem, múltunk zenél.
PACSIRTA CIKÁZ...
Láttál-e már
szőke búzamezőt,
kecsesen rengő-ringó
napba nevetőt.
Magtól duzzadó
arany kalászt,
mi előtted leborul,
ha sürget a nász.
Pacsirta cikáz
csodaszép,
néked dalolja énekét.
Meglesi mikor a vágy dalol,
s ragyogó eged reád hajol.
PÁRNÁI KÖZT ÉKSZER...
Asszony... a neve,
s azok a csöppnyi, kicsi gyengéd kezek,
simogatóan adni tudó szolgák,
szorgosan ölelnek, lelked ringatják.
Csókból édes pecsétet nyom ajkadra,
csak reád figyel, omlik karjaidba.
Örömöt ad szívből, olykor birtokol,
mosolyogsz csendben, haja is kibomol,
szemére vágya homályát teríti,
ő a NŐ, ki titkát örökkön rejti.
Bár tudja, jutalma sokszor kárhozat,
könnyezve szitkot sír, pedig nem szabad.
Gyűrött párnája közt ékszerként tündököl,
ha szereted, egy életre elbűvöl.
Viseld és szolgáld e nemes ékszert,
hisz boldogságod minden gyöngyszeme
reá van fűzve, véle élsz-létezel,
ő a NŐ, kiért a sírig vétkezel.
PILLANTÁSOD...
Emeld reám tekinteted. Arcod
kertjében szemeid, mint tündöklő
virágok nékem bókolnak esendő
asszonynak, ki gombolyítja pillantás
selyem fonalát. Tekinteted mély
kútjában öröm kutakodni, kincs
a benne rejlő fájdalom. A hajtincs,
ami ott incselkedik vélem, egyre
felizzítja vérem, mert függönyként
takarja szemed; fénylő dísze szép
homlokodnak. Apró virágszárak
a halovány ráncok, s én boldogan
csókolnék reá szirmokat, majd le-
szakítanám ajkam érintésével.
REBBENEK...
Szender lelkem, eléd teszem,
csüngök én az ajkadon,
pille röptű sóhajtásom,
éjszakánként faggatom.
Rebbenek majd csendben föléd,
nektárod is kóstolom,
ajkad kelyhébe szédülve,
vágyam benned, oldódjon.
Szemed követ... megrebbenek,
ne menjek el, s így kéred;
libbenj fölém, maradj enyém,
szender szíved szeressen.
REBBENŐ SZIRMOK...
Eszedbe jut-e,
mikor csillagok ragyogtak
felettünk, s az égbolt
fényes csipkével varrta
jázminbokrunk ágát,
kacajunktól szirmok rebbentek,
s néztük fényeknek táncát.
Kerti padunkon
lestük szentjánosbogarak
éjszakai nászát,
szerelmes fényekkel hirdették,
kettőnknek románcát.
REBBENŐ PILLÁD
Úgy rebben, mint kék
pillangó szárnya, vesznék
boldogan belé;
ha féltésed már örök,
s éj mélységébe zárna.
Pillád árnya, ha
rebben hintázza már a
kacsintás huncut 
fényeit; s véled játszom
örök táncom ajkadon.
Szelídült fények
őrzik a pillanatot,
s szemed mióta
szépnek becézett; hallod...
szellő dalol a fénynek.
REZZENŐ SÓHAJ...
Talán, ha elül a vihar, és cseppen
a boldogság, vackot vetek
öledbe, puhát, meleget. Rezzen
a sóhaj, és óvó kezed
féltőn követ, hogy őrizve rejtsen.
Lepke szárnyam még szárnyaló,
hasítja nyár mezejét, ég színeit,
míg őszünk ígéretét küldi.
Alvó rügyeivel vélünk lázad,
megóvja szerető szíveink,
míg élet az élet... tartson össze,
mert minden fa és virág értünk nyílik...
őrizze lépteink.
A RÓZSAFÁD... ANYÁM EMLÉKÉRE
Az öreg kerítésen már régen nincsen zár,
idő végtelen kereke egyre körben jár.
Háza ablakában virág többé nem virít,
nincs kéz aki gondozná, és lelket is simít.
Ha arra visz utam búsan egy délután,
eszembe jut... itt lakott az én jó Anyám.
A szél repít felém sok sárgult emléket:
eltépett levelet, apró lélek-szirmot,
elcsukló suttogást, ezer fájó titkot.
Dermedten állok, arcát szüntelen keresem,
ölelném újra, de sajnos többé nem lehet.
Csendes dalát ablakából nem hallom már,
megszökött a kacagás is, nincs ki hazavár.
A vén fenyők azóta már az égig érnek,
törzsükön éveiktől ránc karcok mesélnek.
A korhadó beteg meggyfán harkály vert tanyát,
gyógyítsa sebet, de virul még a rózsafád.
SÍRJATOK HEGEDŰK...
Sírjatok hegedűk,
keserűk a könnyek,
bánatom cseppjei,
szemeimbe szöknek.
Keserűk a könnyek,
és ti csak hallgattok,
nyári éjszakákon,
hangtalan szunnyadtok.
Bánatom cseppjei
gurulnak arcomon,
elment a jó anyám,
nincs is már vigaszom.
Szemeimbe rejtem
szemednek örökét,
őrizzen két szemed,
s az anyai öröklét.
SZAVAK
SZERETSZ-E MÉG...
Asszonykezem, ha válladra teszem,
szemeim kutatod, s titkom tudod...
mert minden pillantásomban jussod,
nyitott könyvem, könnyes tekintetem.
Becéző kezed rezdüléseit
gyengéd csókjaimmal jutalmazom,
repdesnek, mint madárka tavaszon,
s bejárva minden ág füzéreit,
mikor csalogatja a hűs csalit
a pihenni vágyót a gallyakról.
S te révedezve újra kérdezel:
Szeretsz-e még akkor is, ha az ég
felettünk vihart kavar, s bánatod,
kövült titkod fájdalmát átkozod?
SZÍVED FÖLÉ...
Érintsd meg lelkem harangjait,
mikor csókjaimnak láz tüzét
magával ragadná hamvadó
erőtlenség kóbor árnya, majd
emeld magasra szíved fölé.
Öleljen szerelmed, repítsen
pacsirta suhanással, segíts
elrugaszkodnom, hogy tébolyult
vágy paripájára pattanjak,
hajnali dalos szerelemmel.
Bejárjuk a táj minden zugát...
tűzszoknyások táncáért ujjong
a nyár, szerelmi címer felett
rejtőzködünk, s tücskök húrjain
örömittasan zeng indulónk.
SZÍVET FORMÁLSZ
Miként a hajnal fényében
a nyíló virágok,
bókolva siratják a tegnapok örömét;
úgy könnyezem én is,
nyíló szarkalábaim szolid derűjét.
Mosolyaim mögé elbújtak
a reményteli holnapok csokrai,
és én mit adhatnék még néked,
mikor kezed szívet formál arcomon:
a legszebb virágomat, mely néked nyílott.
SZÖKŐ SÓHAJOK
Esténként, ha hozzám szökik sóhajod,
mosoly-felhőimet küldöm, csak néked.
Gyengéd sugallattal érkezzék, égjen
köztünk a távolság, s tárjad ablakod.
Szemem lehunyva várom, asztalomon
nefelejcsem viruló türkiz kékjét
simítom, nevető szirmok békéjét
altatom: kérem, hogy szépet álmodjon.
Függönyöm bólint, Holdnak ezüstjével
versenyre kélve táncol, letérdepel,
incselkedik és egy szentjánosbogár
koppan az árnyakat szövő szobámnak
rejtekén, hallgatom az éj zajának
nyugtalan zenéjét, álmunk körbejár.
TISZTA RUHÁM...
Lásd, pőrén állok előtted,
csak egy utolsó, mi még rajtam van,
levetted minden óvó leplem,
s én, csak mosolyogtam rád, boldogan.
Bontogattad tiszta ruhám,
selyem övem, bár óvta derekam,
egy van, mit még féltve őrzök;
a szerénységem, kedves burokban.
Lelkem drága ékességét,
drága Anyám rám szabta - légy szerény-,
súgta felém, mert tudnod kell,
hogy mindennek ára van.
TÜZES AZ ÉJJEL...
Szívem szelíden érted dobban,
s megannyi csillag csipkét sző
fölénk ezüstös szálból;
hogy légy nékem a legfényesebb.
S ha levetne égi pamlagod,
véled hullok én is
mezőknek pompás ölébe.
Magunkra húznám takarónk
árvalányhaj simítását,
s kalász párnánkat dagasztaná
virtuóz tücskök zenéje.
Szívem szelídsége már tűnne,
mert forró nyáron, tüzes az éjjel.
ÚGY HIÁNYZOL
Drága Apám...
erős váram,
éltem adtad
forró vágyban.
Fölneveltél,
tanítottál,
emberségre
buzdítottál.
Voltál igaz,
erős hittel,
karod óvott 
féltő szívvel.
Néked mondok
bús szavakat,
megköszönöm
jóságodat.
Tán meghallod
ég mezején...
Úgy hiányzol,
Apák ünnepén.
Az UTOLSÓ DAL ... / TÖVISMADÁR
Dalolni szeretne egy végsőt,
először majd utoljára,
csodás búcsú trillára készül
létének végső imájára.
Keresi szüntelen, mi éles...
s felnyársalhatja önmagát.
Nem bánja elhagyott fészkét,
hallatni szeretné szép dalát.
Haldokolva ág fölé repül,
s átlépve a kínos szenvedést,
trillázza utolsó szép dalát,
s végzi be a végső küldetést.
Ádáz ágak szüntelen sebzik,
feltépve verdeső szárnyait,
haldokolva egyre csak dalol
és beváltja dalával vágyait..
Elnémult dalától a világ...
az Isten is lám már mosolyog,
ily nagy fájdalmat bírt tűrni,
ki szívből szeretni, s dalolni így tudott.
Helena: Utolsó dal ...Tövismadár
Link
VALAMI ÉDES...
Fájó, édes bús merengés
mikor arra gondolok,
minden csóknak könny az ára
egyszer te is megtudod.
Szemem olykor messze réved,
pillám rejti titkaim,
valami halkan súgja: éld...
el nem csókolt csókjaid.
Valami édes, halk merengés
könnyeket csal a szemembe,
itt a tavasz, szirma bomlik...
nyugtalanság a lelkemben.
VIGASZAIM
Dalszöveg
Simulj karomba
Arcom arcodon...
Könnyem patakjai
Csillognak ajkamon.
Szemed kutatva
Keresi, mi fáj...
Titokkén rejteném
Mert most néma a száj.
Áruló könnycseppek
Hullanak arcodra
Mosolyom átdereng
Nyugtató szavadra.
Fájdalmam mossák
Sós ízű cseppek
Nevető szemeid
Vigaszaim lettek.
Szenvedéllyel teli szép estét, jó éjszakát és szép álmokat kívánok mindenkinek/
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helena |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-02 21:00:13, csütörtök
|
| |
| |
"OTT VAN MAGYARORSZÁG, ÚSSZATOK!""
A magyar történelem egyik legsötétebb évfordulója a mai
Pörge Béla
Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án jelent meg az a rendelkezés, ami a felvidéki magyarok (és németek) jogfosztását betétezte, és ami a mai napig érvényben van.
Igen, a Benes-dekrétumokról van szó. A mai évforduló egészen pontosan a Benes által kiadott 33. alkotmányrendelethez, azaz dekrétumhoz kapcsolódik. Ez volt az a dekrétum, amelyik betetőzte a magyarok és a németek jogfosztását Csehszlovákiában.
Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrehozott ország lakossága nagyjából 13 millió fő volt, ebből körülbelül nyolcmillióan voltak csehek, morvák vagy szlovákok. A maradék egymillió magyar nemzetiségű és hárommillió német nemzetiségű állampolgárt a második világháború után kollektíven bűnösnek kiáltottak ki az országban.
Eduárd Benes államfő a második világháborút követően dekrétumokkal kormányzott, melyek többsége ugyan az ország újjáépítését szorgalmazta, de több olyan is volt, mely a nem szláv lakosok jogfosztását szolgálta.
Ezek a dekrétumok rendelkeztek többek között a németek, a magyarok, valamint az állam egyéb ellenségei vagyonának kártalanítás nélküli elkobzásáról, mezőgazdasági ingatlanjaik cseh és szlovák földművesekkel való betelepítéséről. A tetőpontot az 1945. augusztus 2-án kelt 33. rendelet jelentette, amely augusztus 10-i hatállyal megfosztotta a magyarokat és a németeket állampolgárságuktól. A hontalanná vált németeket és magyarokat ezután közmunkára kötelezték, lehetségessé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, egy újabb alkotmányrendelet pedig lehetővé tette a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vételét is.
Kitelepítésre váró magyarok a Felvidéken. (Fotó: Fortepan)
A dekrétumok lehetővé tették továbbá a magyar közalkalmazottak elbocsátását, nyugdíjuk, szociális segélyük, egészségügyi ellátásuk megvonását, a magyar nyelvhasználat betiltását a közhivatalokban és az egyházi szertartásokon, a magyar hallgatók kizárását az egyetemekről, a magyar kulturális és társadalmi egyesületek feloszlatását, a magyar nyelvű könyvek, újságok kiadásának megtiltását, magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott.
Benesék a nagyhatalmak hozzájárulásával megtehették azt is, hogy lényegében az összes németet kitelepítették az országból. Hárommillió embert. A magyarok kitelepítéséhez viszont nem járultak hozzá a győztesek, "csak" a lakosságcseréhez. Magyarország eleinte nem egyezett ebbe bele, de a csehszlovákok válogatott módszerekkel elintézték, hogy mégis legyen lakosságcsere.
Többek között internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarok egy részét, akiknek a lakásait is elkobozták. 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre. Állítólag Pozsonyban olyan is történt, hogy a Dunához vitték a magyarokat, majd csak annyit mondtak nekik:
"Ott van Magyarország, ússzatok!"
Beindult a reszlovakizáció is, amely lehetőséget adott "az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak" a visszatérésre az anyanemzethez, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte.
Ezek hatására 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából 89 660 magyart űztek el, de több tízezer volt azok száma, akik már a deportálások idején menekültek át Magyarországra, egy ideig több ezer magyart tartottak felvidéki munkatáborokban.
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után szovjet nyomásra enyhülés következett, a dekrétumokat azonban azóta sem vonták vissza, így ezek a jogtiprások máig létező, be nem gyógyult sebek és fekélyek Európa testén, az Európai Unió közepén. Sőt, 2007-ben, az akkor már EU-tag, 14 éves Szlovákiában ki is mondta a parlament, hogy a dekrétumokból eredő jogi és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-02 19:30:24, csütörtök
|
| |
| |
IDÉZETEK: A Szív szavai 8.
Mottó:
"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"
"Az élethez három dolog szükséges:
a Nap, a Hold, és Te.
A Nap a szép napokra,
a Hold a szép estékre,
Te pedig mindörökre!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek birodalma |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
21 db bejegyzés |
| e év: |
315 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1655
- e Hét: 15750
- e Hónap: 55571
- e Év: 233446
|
|
|
Offline
:+eredetileg+cionista+mozgalmi+dal+(Smetana+Moldv%C3%A1ja+is+felhaszn%C3%A1lja+dallam%C3%A1t,+magyar+n%C3%A9pies+v%C3%A1ltozata+is+ismert).jpg)
.jpg)
