Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Viszlát 2020 - B U É K 2021!
  2020-12-31 19:00:37, csütörtök
 
 







VISZLÁT 2020 - B U É K 2021!







ÓÉV BÚCSÚZTATÓ - 2020

5... 4... 3... 2... 1... B Ú É K!


Néhány óra múlva pukkannak a pezsgők, és száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. Nehéz elköszönni számomra ettől az évtől is, hisz sok jó dolog történt, és megannyi rossz is, mikből lehet/lehetne tanulni. Vaj' mi várhat ránk 2021-ben. Vannak, akik a jobbat várják és vannak, akik kevésbé optimisták. Bárhogy is legyen, alázattal s tisztelettel, búcsúztassuk az Ó ÉV-et, kívánjunk együtt egy nagyon boldogságos ÚJ ÉV-et!







Kányádi Sándor: BALLAG MÁR


Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet


legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.







M. Laurens: ÓÉV BÚCSÚZTATÓ


Sántikál az Óév,
az utolsókat rúgja,
vén már szegény,
mint az országok útja.

Batyuját felkapva,
görnyedve cipelve,
megáll az útján,
egy utolsó percre.

Várja már a váltást,
az Újév pelenkását,
azt, ki most születik:
a szakasztott mását.



S eljő majd az éjfél,
felsír az újdonsült,
Ó-papi megnyugszik,
Ó-mami ismét szült.

S kezdődik minden
újra, megint elölről,
majd a friss Újév is,
végül mindent felőröl.







Bera Irén: SZILVESZTER ESTE


Malac a sütőbe,
pezsgő a hűtőbe.
Pohár az asztalra.
Virsli a lábasba.
A gázláng lobbanjon.



Petárda durranjon,
a pezsgő pukkanjon,
gyöngyös hab buggyanjon.
A pohár koccanjon,
jókedv el ne hagyjon!







Horvát Jánosné: KÜSZÖB


Ó év elköszön, küszöbön a lába,
hátán a zsákjában,sok keserv és bánat,
görnyedten indul megpihenni, feledni,
reméljük, mind e rosszat magával viszi.
Szebb jövőnek kezet nyújt, búcsúzón,
ki már az ajtóban kopogott, toporgón,
Új év bizakodón lépett a helyébe,
hátán a zsákja, tele reményekkel.
Bizakodón nézzünk mi is az új évre,
zsákjában hozzon nekünk egészséget,
másra nem is vágyunk, ez a legfontosabb,
akkor boldogság tölti be otthonunkat.







Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
nézhetünk utána nevetve, vagy sírva.
Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle,
azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is,azt óhajtom éppen,
jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben!


A mezőkön áldást, a hazában békét,
az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
adjon az Úr Boldog Új Esztendőt nekünk!







Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int,
Szivünkbe a remény új álmokat hint.
Az égre hangolódva jó Atyám én Neked
megköszönöm szivből, elmúlt éveimet.
Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet,
olykor a szememből kicsordult könnyeket,
melyek után mindig feljön a szivárvány,
s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán.
Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet,
gondosan őrizted, óvtad a léptemet,
meghagytál erőben, s adtál még napokat;
vetés - aratásra; - mindenre alkalmat.
Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja,
de, aki az Úrnak életét átadja,
öröm jön, vagy bánat - szivében él a hit,
hogy mindent az ÚrIsten a javára fordit!







Angyal szál az égből, ruhája hófehér
Csillagokon lépdel, míg a földre le ér.
Jobbjában az új év, még fátyol borítja,
De az ó esztendőnek készen már a sírja.

Angyal édes angyal,


lebbentsd föl a fátylat,
Hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.
Hozz reánk örömet, áldást, békességet,
Hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.







B U É K 2 0 2 1 !


Karácsony fényei halványabban égnek,
Elmúlnak az órák , s lassan eltelnek az évek.
Minden év végén valami újat s jobbat várunk,
S szeretnénk ha teljesülne a legféltettebb vágyunk..
Lecseng egy esztendő és összekoccan a sok pezsgős pohár,
És az ember valami megváltó csodára vár.
Hát úgy legyen, minden álmunk váljon hát valóra,
Miután éjfélt üt a falióra.
Boldog új évet kívánok én is neked,
Ki olvasod most e percben ezen üzenetet!
/Oláh Timi/
















B U É K 2 0 2 1 !



B U É K - M A G Y A R O R S Z Á G !


Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Blogtársamnak

és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám


SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!











Aranyosi Ervin: NE FOGADKOZZ, NE ÍGÉRGESS...!


Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!
Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra...
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!
Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!
Figyeld meg az érzéseid:
- Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?
Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!
A járt utat akkor válaszd,


ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták,
s újra megkísértett.
Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.
Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.
Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!
Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!
Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!










Várnai Zseni: BOLDOG ÚJ ÉVET!


Álmodtál egy boldog évről
Reménykedtél, igaz szívből.
A remény mára tovaszállt,
Az álmod is már messze járt,
de vár az Újév ismét téged,
Reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt, s újra éltet,
Boldogabbá tehet téged.
Életed, még meseszép lehet
Boldog Újévet kívánok neked!



Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a régvárt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy...; igaz valóra...,
Boldog új évet, emberek!







Csondor Kata: Fényből szőtt új világ - Videó

Link



BUÉK - 2021
/Zene: Andre Rieu - Carneval De Venise G./

Link



Boldog Új Évet Magyarország - Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia

Link



Boldog Új Évet - 2021. /Happy New Year!/




/Ezzel a videóval kívánok Boldog Új Évet / Happy New Year! Glückliches Neues Jahr! - C novum gоdom! /fonetikus ejtés/ - Feliz Ano Nuevo!/ minden kedves barátomnak és látogatómnak. A világ bármely részén élsz és bárki vagy szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet, ahogyan én Neked! A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom Neked az Új Esztendőre!

Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szívünkbe. Szívesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Váljanak valóra az álmok 2019 évben!
Zene: Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 • Cologne New Philharmonic Orchestra. /The video was uploaded only for entertainment and language learning purposes and no money was earned from it! This video is not commercial./

Áldást Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra, hozzon neked meleget, hitet a házadba, éltessen, hogy élni tudj, veszni sose hagyjon, öltöztetve szívedet vendéged maradjon. Adjon az Úr égi fényt, reményt a lelkedbe, szeretettel öleljen reggel, délben, este. Ott legyen ha elesel, ébresszen, hogy felkelj, tüze vigyen utadon mindörökké. Ámen."/ Mezei Marianna /

Link



Boldog Új Évet - Happy New Year

Link








Kedves Barátaim, Ismerőseim! ]




Nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó! - békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok!

Tiszta szívemből kívánom nektek hogy a 2021 - es év hozza el számotokra mindazt, amire vágytok . Legyen annyi szeretet bennetek, hogy tudjatok adni másoknak is belőle. Egy ölelésre soha ne sajnáljátok az időt az Új évben sem, mert mint tudjátok az ölelés többet mondd minden szónál! Szeressetek ITT és MOST, mert a holnap mindig bizonytalan.

Én köszönöm hogy helyet kaptam a szívetekben 20120-ban is, remélem, hogy az elkövetkezendő 365 napban is ott maradhatok !

Szeretettel ölellek benneteket és kívánom, az elkövetkezendő évetek legyen békés és boldog!

Szeretlek titeket.

B Ú É K Mindenkinek!



KÍVÁNOM, HOGY AZ ÚJ ÉVBEN NAPONTA MOLESZTÁLJON A SZERENCSE,
AZ EGÉSZSÉG VEGYEN ÜLDÖZŐBE, MENJEN AZ AGYADRA A GAZDAGSÁG,
S NE HAGYJON NYUGTON A BOLDOGSÁG!






























 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Az ölelésről - Versek, idézetek
  2020-12-30 15:45:38, szerda
 
 







AZ ÖLELÉSRŐL




VERSEK, IDÉZETEK


A világon a legjobb dolog szeretni és szeretve lenni. Ezt különféle módokon is ki tudjuk fejezni, egy puszival, egy kedves szóval vagy egy öleléssel. Az ölelés jótékony hatása már bizonyított tény, ugyanis csökkenti a stressz hormont, megnyugtat és a magas koleszterinszintre is hatással lehet.

Mikor öleltél meg valakit utoljára? Ha olyan régen, hogy már nem is emlékszel rá, akkor keress egy olyan embert, akit szeretsz, és azonnal zárd a karjaidba! Az ölelés ugyanis az a csodaszer, ami semmibe sem kerül, mégis szinte mindenre gyógyír.

Most nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. /Az is/ Igaz, mindeközben a koronavírus-biztos ölelés egyelőre még nem megoldott.

A mostani időszakban, amikor a másfél méteres távolságtartás javasolt, és maszkkal védjük magunkat, lehet, hogy kissé lázadó dolognak tűnhet az ölelés fontosságáról írni. Ennek ellenére az egyik legfontosabb dolog az ember életében és semmiképp nem szorulhat háttérbe az emberi érintés hatalma, melyet jó adni és jó kapni.

Öleljük meg szeretteinket, férjünket feleségünket, gyermekeinket, szüleinket, nagyszüleinket, barátainkat vagy kollégáinkat.

Öleljük meg egymást /most virtuálisan/, ha elköszönünk vagy búcsúzunk, legyen egy ölelés a boldogság vagy válság pillanataiban. Élvezzük az együtt töltött időt szeretteinkkel.

Mi hiányzik nekünk a legjobban most a koronavírus-járvány idején? Természetes, hogy most legtöbben a tágabb családjukat és a velük való fizikai közelséget, az ölelést, a puszikat hiányolják. Mert azelőtt szinte észre se vettük, milyen fontosak ezek az ölelések, érintések, puszik - de a hiányuk megmutatta, milyen értékesek is számunkra. Hiába a telefon, a skype - az nem ugyanaz. S hiába a kijárási korlátozás eltörlése sok helyen, attól a veszély nem múlt el, továbbra is vigyáznunk kell idős szeretteinkre. Különösen most, karácsonykor, amikor minden évben összeölelkeznek a családok, szülők, nagymamák, nagypapák és gyermekeik, unokáik.

Idén most ezt nem szabad, és értük, miattuk nem öleljük meg őket, mint korábban. Bár sokan mindennap láthatják az unokáikat kellő távolságból, érintés nélkül ez nem ugyanaz.



Ölelés

Link



Az ölelés...

Link



Az ölelés ereje

Link



Ingyen ölelés

Link








Ady Endre: ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN




Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.







Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.

Jobbágy Károly: Tanítás c. vers










Aranyosi Ervin: DAL AZ ÖLELÉSRŐL


Ölelj egy másik lelket önmagadhoz!
Hagyd, hogy az érzés boldoggá tegye!
Érezd, hogy lelked közel ér a naphoz,
s így érint meg éltető melege.

Olvadjon össze lelked és a lelke.
Legyen csodás e nagy találkozás!
Legyen az élet így megünnepelve,
közös az érzés, ám tovább adva más!

Add hát tovább a lélek ölelését,
éhes szívekbe küldj szeretetet!
Kezdd el e boldog, érző mag vetését!
A szer-ETET az, mely lelkeket etet!







Aranyosi Ervin: EGY ÖLELÉS


Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.

Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.

Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.

S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
És hitet ad, hogy élni érdemes,
egy ölelésért szívünk is repes.

Ne legyen hát nap, mikor kihagyod,
hisz boldoggá tesz kicsit és nagyot.
Ölelj bátran, s enged csak hatni rád,
mert öleléstől szebb lesz a világ.







Aranyosi Ervin: GONDOLATOK AZ ÖLELÉSRŐL


Az ölelés körül vesz, biztonságot ad!
ebben a kis körben jól érzed magad.
Többet ér egy szónál, érzést közvetít,
s minden kihűlt lelket jól át melegít!

Az ölelés megnyugtat, szívet karbantart,
ne felejtsd hát ölelésre használni a kart!
Egy boldog ölelésben két szív összeér,
a szeretet vizében, egy szép érzést cserél.

Burokból születtünk, az ölelés burok,
és ígéret, ha mennék, ha útnak indulok,
ígéret: - E körbe visszatérek én,
amíg ölelés vár, mindig van remény.



Az ölelés mélyén ott a szeretet,
egy csodás emléket adok teneked,
elkísér, ha elmész, végig utadon,
azt, hogy visszavárlak, így is tudatom!

Az ölelés elmondja: - Fontos vagy nekem,
amíg átölellek, eggyé válsz velem.
Megszabadít gondtól, bánatból felold,
talpra áll a lélek, amely verve volt.

Az ölelés fontos, szinte lételem,
szeretettel tölti meg az életem.
Nem vagyok magányos, van ki átölel,
szívem a karodban boldog társra lel.







Aranyosi Ervin: GYÓGYÍTÓ ÉRINTÉS


Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.
Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
- rossz a hajtóerő és az út iránya!
Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!
Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!







Aranyosi Ervin: GYÓGYÍTSUNK ÉRZÉSSEL!


Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egészséges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!







Aranyosi Ervin: MÉG EGY DAL AZ ÖLELÉSRŐL


Tudod, egy ölelésben fény burok vesz körül,
egymáshoz ér két lélek és jólesőn örül.
A külvilág zajától távol kerül a szív,
egymást megünnepelni, egy nagy körtáncba hív.

Tudod, az ölelésben két világ egyesül,
a béke szép galambja a vállatokra ül.
Mindaz, mi fájt a létben, halványul, megkopik.
s érzed a szíved mélyén a szeretet lakik.

Ezért az ölelés egy magasztos pillanat,
ahol a lélekben tüske, véletlenül sem marad.
Mert győz a megbocsájtás, s a hála átitat,
ez ima Istenünkhöz, egy néma áhítat...







Aranyosi Ervin: AZ ÖLELÉS GYÓGY-SZER!


Az ölelés gyógy-szer a szívbetegségre,
s mikor átölelnek, úgy érzed, hogy: - végre!
Mikor társad ölel, körül is határol,
közel húz magához, hogy ne legyél távol.
Ilyenkor a szívek nagyon közel érnek,
mámoros ritmust is adnak át a vérnek.
Az egész testeden szét fut az üzenet:
Legyél nagyon boldog, mert valaki szeret!
csak kérlek, légy szabad velem!







Aranyosi Ervin: ÖLELÉSRE VÁGYOM


Így mutatom neked,
ölelésre vágyom!
Két karodba zárva,
legjobb a világon.
Mikor összebújunk,
szívünk együtt dobban.
A boldogság ott van
ebben a titokban...







Desperado: ÖLELJ ÁT

Dalszöveg


Emlékszem kék volt az ég
Beragyogta szemed tüzét
Karomba bújtál be épp
Lágy hajad úgy hullott rám
Mint partra a végtelen óceán
Nem tudtam még mi vár rám
Jöjj, ölelj át és engedd kérlek
Hogy elvesszek szemed tüzében
Átéljem hogy csókol ajkad
Hadd érezzem te is ezt akartad
Ölelj át és engedd kérlek
Hogy elvesszek szemed tüzében
Ha átéltem ahogy ajkad csókol
Tudnám, hogy neked is ennyire jó volt
Ölelj át, gyere
Ná-ná ná-ná ná-ná
Bújj ide hozzám hát, gyere
Ná-ná ná-ná ná-ná

Desperado: Ölelj át _ Videó

Link








"Egyetlen érintés felér 10 000 szóval...

Harold Bloomfield







"Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!"







Egy ölelés átmelegít,
nem számít a nagy hideg.
Nem kell hozzá sokat tenni,
csak kitárni a szíved.
A szeretet onnan árad,
s nem számít a jég, s a fagy.
Szíved összes melegével
állandóan védve vagy!

/Téli ölelés/










Egy ölelésnek hatalmas értéke van. Segít abban, hogy szavak nélkül tudasd a másikkal mit érzel iránta. Ha rossz napod van, ha ideges vagy, egy ölelés segít megnyugodni. Érezteti, hogy biztonságban vagy. Egy ölelés segít kibékülni, segít jobban, sokkal jobban szeretni. Egy ölelés lehet fájdalmas, boldog, lehet tiltott, vagy éppen titkos. De felesleges soha.."







"Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."

Paulo Coelho: Alef








"Egy őszinte ölelés millió szép szónál többet ér."










"Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat! Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre! Az érintés meggyógyítja a testet és felmelegíti a szívet... Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal a szíved is kitárod."

Adam J. Jackson: Az érintés ereje







"Ha barátod vagyok - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok."







Korda György: GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT...


Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem,
hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem.
A nagyvilág te vagy nekem,
karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!







"A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről







Mészárosová Melinda: 2021 ÉVE...

Szeretet


Legyen mindig egy kar,
ami ha kell, betakar.
Legyen az a kar
arra is jó, ha fáj,
ha jó szorosan öleljen,
gyógyítson érintése,
legyen egész újévben


e karokban a gyengédség,
a szeretet, mert ha ölelni
tud a bűvös kar, nincs
semmi, ami a szívedbe mar!
Szeretet öleljen körül,
egészség fonjon át,
s újévben szebb lesz a világ







Mészárosová Melinda: ÖLELÉS


Karodban az erő,
nálam nyerő, mert
minden ölelésed
s annak szorítása
az életünknek
bársony borítása!










"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz!"

Virginia Satir amerikai író







"Néha csak egy ölelésre van szükségünk, hogy jobban érezzük magunkat."







Nox: SZÁZSZOR ÖLELJ MÉG!

Dalszöveg


Szívem táján újra nyár van,
Csupa virág hét határban-,
Legszebb szálját hajamba fűztem,
Lássák, van már szerelmem!
Álmomban így kívántam-,
Egyedül én mindig fáztam
Érted égek gyönyörű tűzben,
Minden könnyet feledtem.
Százszor ölelj még!
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Szívem táján újra nyár van

NOX: Százszor ölelj még!

Link












"Az ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha tovább adják."

Hugo Ball német író


"Az ölelés két embert gyógyít meg, azt aki kapja és azt, aki adja!"

M. G.







Oláh Péterné: ÖLELÉS


Ölelnélek két kezemmel,
Nem tehetem, csak a szememmel,
Pedig kezem szabad,
De megölelni most nem szabad.
Ki nem szereti az ölelést,
Nem érzi ezt a fájó érzést,
Kezem remeg, szemem könnyes,
Most könnyeimmel szeretgetlek,
Ereimben a vér lüktet, szívem hideg,
Lelkem sajog, bánatom arcomra csorog,
Hiányzik minden ölelés, mit tehettem
Volna nem is oly rég, a világot ki bünteti,
Az ölelést ki fogja majd visszaadni,
Azt a sokat, mit most el fogunk veszíteni,
S vele halhat a szeretet, mert egy ölelés
Mindent elárul kifejez, én ölelni szeretnék
Fáradt és picinyke kezeket...







"Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál."







Az ölelés az egyik legcsendesebb, és legszebb módja annak, hogy kifejezzük:
"Fontos vagy nekem"...







"Az ölelés, egy néma vallomás, hogy mennyit jelent számunkra a másik..."







"Az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat."

Gretchen Rubin: Boldogságterv










ÖLELJ, SZERESS KORTALANUL


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!







"Semmi más nem kell most, csak egy ölelés. Ez a gesztus, ami egyidős az emberiséggel, ami sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk. Légy szíves, tedd meg ezt most - kérem."

Paulo Coelho







Soha ne becsüld le egyetlen Ölelés értékét sem!







Szilágyi Anita: ÖLELJ, ÖLELJ, TE SZERELEM


Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Szoríts, szoríts, el ne engedj engem,
Pezsdítsd fel, melegítsd át vérem,
Kellesz nekem, Te zsivány szerelem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Bújj belém, enyém légy egészen,
Mosolyt csak Te csalsz arcomra,
Fénycsillagokat szórhatsz pilláimra,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Remeteségemből oldozd ki szívem,
Veled édes az összes bűnhődésem,
Kötetlen minden elszenvedett vereségem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Jó szorosan szoríts engem,
Ajkaimat harapdáld lángrózsává,
Szenvedélyesen fonj körbe égő glóriával.







Tamás Gábor: GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
Szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
Szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem!







Tamás Gábor: ÖLELJ, ÖLELJ

DALSZÖVEG


Tegnap még nem ismertelek,
Nem volt öröm, nem volt remény.
Kívántalak, öleltelek,
Álmaimban kigyúlt a fény.
Váratlanul megláttalak,
Szerelemre lobbant szívem.
Nincs irgalom, nincs kegyelem,
Enyém leszel, hiszem.

Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend, sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.
Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend sem a magány.

Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.
Megyek hozzád, nem vársz tudom,
Szívem vérem lüktet vadul.
Hajnali szél tépi arcom,
De én megyek hívatlanul.
Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend, sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.

Tamás Gábor: Jőjj, ölelj át ...! - Videó
/Gyönyörű szép dal nagyon kellemes hallgatni ezt a szép számot, ez a dal átölel! A videó gyönyörű!/

Link








Tihanyi Tóth Kinga: ÚGY SZERETNÉM


Úgy szeretném megölelni,
akiket szeretek!
Én mindig megpróbáltam,
amit lehetett.
De néha kicsorbul a hegy,
olykor kiömlik a tinta,
olyan az egész,
mint egy óriás hinta,
kapkodom a fejem,
nem találom helyem,
néha még a naprendszer is
nagyon szűkös nekem.
Adni akartam,
"jó lenni", helytállni,
nem mindig sikerül,
a sorba be kell állni...
Szeretném megölelni,
akiket szeretek,
tudom, hogy nagyon keveset
vagyok veletek.
És szeretném megölelni,
akiket bántottam,
ha máshogy nem lehet,
akkor az álmomban.
Sajnálom, hogyha
ártottam.
Ma már talán én is
más vagyok,
csak az fontos nekem,
hogyha adhatok.







Ma már adtál vagy kaptál Ölelést???

Ölelésben gazdag napokat kívánok!!!








 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Simon István versei
  2020-12-28 15:45:27, hétfő
 
 








SIMON ISTVÁN VERSEI




Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. - Sümeg, 1975. július 7.)[4] magyar költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár.

A fényes szelek nemzedékével érkezett az irodalmi életbe. Pályakezdő versei a falusi élet idilli képei. A forradalom utáni időszak lírai önelszámolásra késztette. Az 1960-as, 1970-es években az életképszerű jelenetezést gondolati igényesség váltotta fel, az elmúlástudat problémái foglalkoztatták.


"S én mindig a világ gyógyszerét,
azt a csodás verset keresem,
melytől megszelídülne a lét,
ha bűvös sorait pengetem,
azt, amelyért Homérosz óta
ezrek állnak más csatasorba."
Simon István










AZT A DALT KERESEM


Ecset volt először az álmom,
hogy uralmam alá hajtsalak
titokzatos tér a világon,
ezer forma s formátlan alak,
fű, fa, föld és homorú égbolt.
Hiába - az ecset kevés volt.
S költő lettem, ellenedre, sors,
és hallottam, átkod mennydörög:
"Merészségedért szörnyen lakolsz,
büntetésül szívedet örök
éhségre, szomjra kárhoztatom -
menj csak, rágódj az örök dalon!"
S róttam, írtam a verset, a dalt,
s mindig azt hittem: az utolsó
az igazi, - melyben hó szakadt,
vagy táj volt, vagy béres-koporsó.
Mert vers lett nekem a fű, fa, föld,
és az éhség mindjobban gyötört.
Iskola vagy kapálás után
papírnak estem láztól égve.
Öt érzékem, mint öt hű kutyám,
szimatolt fel a mindenségre,
s ha kész lett újra egy: keserves
búval hajoltam le e vershez.
Mert csak törmeléke lett annak,
amit bennem te, költő, áhítsz.
Éreztem, bonyolult hatalmak
szemével néz rám a virág is,
s a testvériesülés örök
vágya sír az emberek között.
S én mindig a világ gyógyszerét,
azt a csodás verset keresem,
melytől megszelídülne a lét,
ha bűvös sorait pengetem,
azt, amelyért Homérosz óta
ezrek állnak már csatasorba.
Remegve és űzve azért hajt
az olthatatlan örök éhség.
Írtam, elsírtam egy marék dalt
eleddig is, de végül mindég
csak hajtogattam: nem, nem ez ő,
majd a másik, a következő.
Amit holnap írok, és holnap
úgy érzem, amit holnapután.
Gyűlnek a versek, és ritkulnak
a hajszálak már a koponyán,
s minden reggel bízván kelek fel,
hogy én mégis megírom egyszer.
Lehet, hogy épp az utolsó
lenne majd, s azt el kell hogy vigyem.
Lelakatolja a koporsó,
s nem olvashatja már senki sem.
De bennem volt, hisz égetett, gyötört -
milyen kár, hogy elnyeli a föld!







CSENDES NYÁRI ÉNEK
. . . . . . .




Szép most a nyár.
A virág virít kinn a dombon,
... üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!










CSILLAGOT LÁTTAM


Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz:
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szereteni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy olyan kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.







DECEMBER


Megérkezett a nagy vándor,
haja fehér, mint a hó.
Elfáradt már - indulj bátor
új év: frissebb utazó!







DECEMBERI KÖDBEN


Reggel nem látszanak a fák,
olyan sűrű a köd.
S köd fekszi meg az éjszakák,
csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,
lábamnál a tejút remeg.
Elmaradt hű kutyám, az árnyék,
szemem se tudja, hol megyek.

Csak szívem tud eligazodni,
a szív mindig hazatalál,
ahogy a lég milliónyi
útján a költöző madár.







DIÓHÉJBAN
Párácska


Az élet felén túl vagyok már
emberi számítás szerint
de se jobb, se rosszabb másoknál
nem vagyok, s ha hitted, ne hidd.

Talán csak zártabb, bonyolultabb,
mint maga is e nemzedék;
sebét hordja egy háborúnak
és mindent még, amit megélt.

S ha gyógyul a seb, már keményebb
a hegedés, mi rajta van.
S mit hogyan formál a természet
az sose lehet céltalan.

Nézd csak, az egyik fa gyümölcse
alig is ád tennivalót,
de kéz kell ahhoz, hogy feltörje
a páncélba bújt diót.







ÉGZENGÉSBEN


Nézd, villám; a villám gyönyörű szép
cikázása, s az éjféli ütést

tornyok helyett elkongó döreje,
a lapuló táj megrezdül bele;
ragyog a villám, suttyan, úgy szeli
keresztül-kasul az éj dzsungeli
fülledtségét, mint kaszahegy hajol
ki a föléje sodort rend alól;
hallani, ahogy fűmagként pereg
az eső, mert a zápor megeredt;

és csap a villám, csapdos fényesen,
nem tudom róla levenni szemem,
mintha valami tiltott, ördögi

kéjjel tűrném, hogy vonzza és löki,
reszketteti és gyönyörködteti
bennem azt, ami még ősemberi,
amit éreznek tán a gyerekek,

ha babrálgatják a fegyvereket,

s legyűrhetetlen szenvedély miatt
kockázatot vállaló férfiak

és mind, akik a vak véletlenek
esélyével néznek farkasszemet;

ez a borzongás tarthat fogva most,

hogy túléltem, hogy nem belém csapott,
föllélegezve várom már az új

ragyogását és hallom, elgurul

a hangja, el, a semmibe zuhan,

s átérzem, de ezt már szomorúan,
hogy így vész el, mert amire leírnám,
hanggá foszlik csak távolba halón
az is, ami a tündökletes villám
mása: a legfénylőbb gondolatom.



. . . .


. . .




FALEVELEK A FÖLDÖN




Megrázza magát, nézd, a sok fa,
hullik le a száraz levél,
s mint távoli, arany vitorla,
úgy lebeg, ha fújja a szél.

Pirosan ellepi a földet,
vastag, fekete sárra hullt.
S tőle lett már színpompás szőnyeg
fasorok oldalán az út.

Szántáson magányos diófa,
alatta kerek tócsa vér.
S a deret rózsaszínné oldja
a hulló, száguldó levél.

Kopog az ősz arany esője,
kalapom tetején pereg.
Úszik a folyón is előre
a levél, a kivénhedett.

Rázza magát, nézem, a sok fa,
mintha akarva ejtené
öregségét, hogy rőt vitorla
vigye az enyészet felé.

De ág-karjukat égre tartják -
mint naphoz esdeklő kezek,
kérnek vissza már, fiatalság,
tavasz, virágzás, tégedet.







FÁK SIRATÁSA


Hol a madarak fészkelni szerettek,
s dallal verték fel a gerincet, völgyet:
vágják az erdőt, mit a dér lepett meg,
a tiszta fagyban a fák hanyattdőlnek.

Hanyattdőlnek, és rá a felkavart nép,
fűrész szétmetszi, aki éri, vágja.
Ki bánja? Nemrég egy letört rossz gallyért
cellákat rótt ki a vármegyeháza.

Magyarázzák is most az erdőőrnek,
amíg kutyája csörgeti a cserjést:
,,Miénk most minden!" - egész nap pörölnek
halálraszántan a villogó fejszék.

S meghal az erdő mehet a madárhad
más országokba, és a téli újhold
talán hófedte koronát se láthat,
csak az oldalon ezer vérző tuskót,

zsongó tölgyesnek havas temetőjét,
dúlt csapáit a felkavart napoknak.
Ó, birtokodra fejszével törő nép,
ne feledd el, hogy te maradsz itt holnap.

Hogy jövő is lesz - ki gondol ma rája?
Csak mámor van, ha a magunkét vágjuk.
Szerencsétlen nép őstragédiája -
tán koporsónak se lesz holnap fájuk.








FEBRUÁRI SZIVÁRVÁNY


Suhints a lovadra Lackó
repülj Csillag kicsi ló
kattog a szikrázó patkó
villám kaszál villogó

Elér Sümegig gyors zápor
pokrócot a kasra fel
Vendel kőszobra elázol
a várromon eső legel

De csak egy perc még annyi se
s de világos a világ
lányok látszanak messzire
lengő kezük hóvirág

Február végi szivárvány
alá szalad - nézd Laci -
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi

s ívét a hétszín szalagnak
ragyogtatja kerekén
szalad a Csillag
trap-trap-trap -

és dől a fény
és dől a fény.



. .








HÓEMBERÉPÍTŐ . . . . .




Hóember,hóember,
Nézd,milyen jó ember.
Pocakos kacagás,
csöppet sem vacogás...







HÓVIRÁGOK
. . .




Erdőszélen látszik a hó még,
ezt nem tudták elvinni a
láthatatlan, aranyos kordék,
itt kell hát elsorvadnia.

Villog a roskadt hó - és minden,
érzem, mégis tavaszba lát.
Nézd, itt fönn az avas gerincen
kis zöld száron fehér palást.

Egy, kettő...aztán egyre több jön,
tódul a hóvirág elénk.
Nézem őket a sáros földön,
mint valami szép tüneményt.

Kis Prometheuszok a sziklán,
elhozták mégis a tüzet.
Velük - bár tépi őket hitvány
keselyű szél - tavasz üzent.

Éjjel a telihold fagyot hoz,
nappal hideg az égi kék...
Ide szegődtetek a sorshoz?
Nem kérdezem meg, hogy miért.

Később tavasz ragyogna rátok,
hol minden gaz s virág kikel,
de ti tudjátok, hóvirágok:
valakinek kezdeni kell.







KENYÉR


A kenyeret a konyhaasztalon
nézem tűnődve, most sült ki, hevül,
mint a nyári, alföldi kúnhalom,
ha süti a nap véghetetlenül.

Vetés volt, kalász, majd nemrég pedig
izzadt vele a földmíves.
Megy a nyár, szántják a tarlót, szelíd
esőkből holnap hideg őszi lesz.

De ő itt marad- ősi alakja
a Miatyánkból, amelyben élt,
kilépett, hogy testét önként megadja
a hajdan őt-síró szegényekért.







KÉSŐ ŐSZ
.




Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul, - látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.


A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.







MÉCSVIRÁG


Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.

Nem is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.

Zöldfehéren
szemle húnyva
olyan délben
mint egy urna.

Zárt födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.

Vagy mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.

Bólog, alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.

Darázs is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.

Tán azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,

nappal szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.



. .




MIRZA




Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a búgó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:


,,Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kísérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.



. . . . .




MODERN CSALÁDI KÖR




Négyen vannak: férj, feleség
és két gyerek, a két kicsi.

Reggel ötkor kész az ebéd,
Az apa magával viszi.

Az asszony hétre megy (Közért-
alkalmazott, gyerekeit.

fölpakolja - egy bölcsödét
keres meg és egy napközit.

Kifárasztja a villamos,
elég gond a család, gyerek.

Hányszor késő éjszaka mos,
Mégis megy - kell a kereset.

És dolgoznak; jár a fűrész,
a férj bútorasztalos,

ő pénztáros; ragyog a pénz
kezében, s összead, szoroz.

Olykor, ha kevés a vevő,
gondolatban szépet mível:

eljátszik homokkeverő,
totyogó gyerekeivel.

Férje, míg tűnődve megáll
s elszív egy görbe kosutot,

egyszerre észreveszi, már
a városon végigfutott,

zöld-tetejű, zord-homlokú
paloták, bankházak fölött.

S így, amíg csahol a gyalu,
kasszába hulló pénz csörög:

valahol - vajh, ki tudja , hol,
ki sejti, meddig és mitől? -

nagy ívben, láthatatlanul
húzódik a családi kör.







A NAPOK JÖNNEK


A napok jönnek megszokottan,
Én is csak maradok a régi.
Felettem suhannak az évek
S nem tudok többé visszanézni.

Lelkemből elszálltak a vágyak.
Éltem egyhangú, szürke lett.
A tavaszba nézek merengőn,
S érzem, hogy jön a kikelet.

Egy porszem vagyok a végtelenben...
Titkon várom, hogy mi lesz még.
Az élet száll, múlnak az álmok
És mindjobban fáj az emlék.










NEM ELÉG


Nem elég, sohasem elég
a kenyér, melyet megszegel,
a megszerzett kis eleség
sejtjeid mélyén olvad el.
Az életünk tengernyi vágy,
ezért nem áll meg a világ.

Harc és goromba küszködés
minden napunk és éjszakánk.
Ha gép búg, zenél a fűrész,
a jövő beszél s ha a láng
szívünkből reszketve kicsap -
a szerelem szól: élni csak!

Ha megyünk, előttünk a cél
az is halad, nem érjük el.
Mint parazsat lánggá a szél,
a vágy bennünket úgy tüzel.
Az ész mindig többet kívánt:
a teljes nagy harmóniát,

rendet a létbe, igazi
megnyugvást, magyarázatot.
Hogy ne legyen - ha ajkai
kékek már - rémes a halott;
s vesszen a kín, könny, rejtelem,
e bolygón csak a fény legyen.

Ezért fejti el a szuvas
csontok millióit a föld,
ezért állott máglyára az
s bitó alá, ki többre tört.
Hunyó fények reszkettetik
a táj korhadó keresztjeit.

ezért kínlódtak, égtek el
lángoló, drága szellemek.
Hallom szinte, hogy énekel
a színek és tárgyak felett
Milton vakon és Beethoven
melódiát költ siketen.

Mennyi harc volt, hős barikád -
az időben ind messze tűnt.
És körülöttünk a világ
csak maradt az ellenfelünk.
S amíg lobog a gondolat,
a nagy ellenfél gond marad.

A nem-elég szent himnusza
a gyötrő, ösztönző varázs,
mert félőn érezzük, hogy a
létben a legnagyobb csalás
az ember, aki tudja: él
és megkérdezheti - miért?

Elhullhat az állat, a fű,
pereg a levél lefele,
de él bennünk a gyönyörű
végtelenség ígérete,
s kutatjuk, követjük tovább
a boldogság lába-nyomát.

Szabadság, rend, harmónia
váltsd föl a néma szenvedést,
mit e súlyos bolygó fia
úgy hordott, mint szívében kést
és kiáltotta részleges
örömében az élethez:

nem elég, nem, nem, sohasem,
amíg mindenből több lehet
s a földön, szikrázó egen
valami ellen törhetek,
míg a mindenség kerekén
valami még nem az enyém.

Elröppent annyi ezer év,
a tanulsága megmaradt:
a példa, a logika, érv,
küzdelem, vágy és akarat;
minden fegyver az emberé,
tör vele az ellen felé.

s bár szeme ferdén megtörik
a végtelen konvex ívén,
nem hátrál, vív és küszködik -
s ha testében az oxigén
már végsőt sercenve leég,
azt kiáltja: nem volt elég!







A NÉGY KENYÉR


Fehér volt a hajnal, havas volt
a háztető, s a kapuba'
talán a kék fagyott ugatta
vicsorgó foggal a kutya.

Anyám már állt a teknő mellett,
a lámpa fénye sárga volt.
A kockás párna alól néztem,
ahogy a liszt fölé hajolt.

A szitát figyeltem kezében,
s a véka mintha aranyos
lett volna a ritka fénytől.
A liszt se búza volt, csak rozs.

Láttam, ahogy a vizet önti,
s bugyborékol a kiskovász.
Majd dagaszt, és a fakanállal
a teknő alján kaparász.

Néztem, hogy formálgatja csöndben
a gömbölyű négy kenyeret.
Teknő fölé hajló alakja
a falra árnyékot vetett.

Fagyos hajnalom, ott a párna
izzadtszagú csücske alatt
figyeltem titokban anyámra,
míg fölszakadt a virradat,

és ki kellett az ágyból kelni,
azon kelt meg a négy kenyér.
Tél volt akkor - e téli reggel
emléke mindig elkisér...







ŐSZ FELÉ
. . . . . . . . . .




Korán alkonyul, ősz lesz újra.
Csatáit a nyár rég lefújta.
Jön október szín-légiója,
s megverten susog a diófa.

Már a tücsök utolsó tust húz,
megkezdődik a tarka cirkusz,
s vén, hűvös napok úsznak lassan
velem, hol vérben, hol aranyban.

S rázendít az eső is végre -
táncol majd millió kezével,
tar mezőkön tótágast állva,
az ég végtelen óceánja...







SZAVAKBÓL ÉLET


Szavakból is a létező világ
egy-egy látható darabja kiált
felém már egyre tüntetőbben:
kiindulhatnál kezdésül belőlem!
S tolakodón a többi jön vele,
gyerekkorom ringató bölcseje
kis fiókái, egész fészekalja
csicsijjától a férfigyötrelem
vércséjéig mind - s a szó összerakva
még nem a lét, sorokba öntve sem.

Köztük sebnél is sajgóbb hézagok;
s csak úgy szünnek meg, ha mind én vagyok.
Hogy egybeálljon a dirib-darab,
már vérem s velőm a kötőanyag.
A szenvedéllyel vív az értelem
s nem kontyosával hősi Dugovics
kel-hull naponta, csak én énvelem;
s közben a vérem, ha nem csurog is,
elfogy lassan; a gond egy életen
keresztül szívja észrevétlen,
mint áldozata torkán a menyét -

s mivel nem látni nyílt sebet, se vért,
fejfámra írják: ettől eddig élt.







SZAVAK VETÉLKEDÉSE


Szavak hű pásztora, versbe
hajszolom mindig a jelzőt,
hogy Máriát úgy kifejezze,
mint zöld szín nyáron az erdőt.

De mi állna szőke hajára,
amelynek illata is van?
Népiesen persze a hársfa,
ha sárgáll a kék júliusban.

Pitypang és hársfa! A kettő
együtt is vajmi kevés lesz.
S hol van a fény, elegendő,
mértéknek hozni szeméhez?

Keze a téli havas fák
havánál messze fehérebb.
Színek, a sok-sok vetélytárs,
metaforák, jelzők és képek

hullnak, mint télen a hó száll
s hiába, tengerre szállong.
Egy van csak - s nincs is a szónál,
hogy szeretem, szebb és találóbb..







SZÁLL A ROSTA


Két tenyere között a rosta
szállt-röpködött, ahogy pofozta,
nem tartotta egyik tenyér se,
csak a kettő között verődve,
mint a szél hátán lengő vércse,
kapaszkodott a levegőbe;
az egyik tenyér megtaszítva
lökte el, a másik meg vissza,
ütemesen csattant, ütött
a kéregsárga, finom rostra,
s lendülettel szinte, a rosta,
magától szállt ég s föld között.

Hallom még, mint a lövés csattan,
a gépágyúé sorozatban -
csattogott, mint a megvadult dob
az őserdőben ahogy huppog,
mikor rá a néger tenyér üt,
s fölverte hangjával a szérüt;
a szálló porban anyám ott állt
és egész délután csak rostált
a kupacból, amit hagyott
a cséplőgép - a jó magot
ocsútól, portól tisztogatta;
a szomszédban is dobolt a rosta.

Nekem olyan volt, mintha játék
lenne, csak labdáztak anyámék.
Néztem a kerek kéregrostát,
a nyárvégi fényben ahogy szállt
ide-oda oly sebesen,
hogy ritmust fogott a fejem,
s asszonyok, ti csak elkezdtétek,
és folytatták az ellentétek,
mert mire fölocsúdtam volna,
óh, mama, addigra mi lett:
tétován írtam le a porba
két összetorlódó rimet.

S rostaként verődöm azóta
két nagy tenyér között csapódva,
nem is fognak, el sem eresztnek,
foglya vagyok a lendületnek,
le se esek és el se szállok.
csak megrostálom a világot,
s érzem, míg rajtam átporoz:
fele jó, fele már poros,
s közben meg fülemmel azt hallom,
hogy csattog rostájuk dobhangon,
s úgy néznek utána anyámék,
mintha el kezük közül szállnék.

Száll a rosta, repül a rosta,
hiszen ez minden rosta sorsa,
amíg valami ki nem oltja
a két tenyér közt a delejt;
de úgy hulljak végül a porba,
mikor a lendület elejt
s körém a megállt idő dermed,
hogy megadja azt a kegyelmet,
ha téli pihenőre térek,
tiszta szívvel mondjak bucsút:
a jó szemet hagytam vetésnek
és madaraknak az ocsút.







VÁROK RÁD
. . . . . . . . . . . . . . .




Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt helyeken.
Kezemben szál cigarettám
ragyog és ég melegen,
elhamvad, s újra kinyílik,
mint éveken át a virágok.
A megbeszélt helyeken mindig
állok és várok.

Tudom, hogy vár minden a földön:
rétek esőt, fényt a kalászok,
őzek a nyárt; sárga bőröndöm
álma a szép utazások;
a gyerek várja, hogy felnő,
a felnőtt a holnapokat,
öreg a sírt, nép a derengő
új századokat.

Mégis - legyen példa akármi -
haragszom, hogyha te késel;
bosszant, hogy állni kell, várni,
s fogadkozom persze elégszer.
Így, harcban a zajjal, a csenddel,
szívemben mély zene zúg:
“Mire képes néha az ember,
hogy várni így tud."

Elhúznak a felhők; a percek
futnak csattos karomon.
De jössz - a sétány, hallom, mint perceg,
jössz a kavicsos sárga úton.
Tündér... már itt vagy, a vállam
érinti kezed szelíden,
s megtöltöd, mint fémet az áram,
egyszerre szívem.

Pironkodsz, mentegetődzöl:
fodrász, szabó, közlekedés...
Most kellene teljes erőmből
szólni, hogy bánt az egész.
De oly szép vagy, s szép ez a reggel,
a város és benne az út,
hogy én csodálnám, ha lenne még ember,
ki ennyi szépért, jóért türelemmel
várni se tud.







VIRÁGZÓ CSERESZNYEFÁK


Mandula-utcán az éjjel
láttam egy nyíló kicsi fát,
épp rásütött a Hold,
fehérlett rajta a virág.
Azt hittem, hogy mandulafa,
pedig cseresznye volt.

Magasba nyúló házfalak között,
fényes ablak alatt
lebegtette a szél.
Megálltam, néztem egy kicsit,
míg elsuhant a gépkocsi
az utca véginél.

Jólesett látni ezt a fát,
millió zsibongó virág
tündöklő seregét.
S egyszerre lassú, halk kopaj
susogó hullámaival jött
kúszott közelébb.

Két holdfénybe burkolt alak
épp a cseresznyefa alatt
állt meg s összebújt;


s a csillagos fehér szirom
ott petyegett a vállukon,
ahogy libegve hullt.

Gyönyörű kép. A költő,
ha a boldogság hű piktora,
álljon meg, fesse le.
Két önfeledt, szép fiatal,
kiket virággal betakart
a tavasz éjjele,

a ringó fát, a fa alatt
testen a karnyi kapcsokat,
míg egymást ölelik.
Virágszóró cseresznyefa:
ő ringatja majd a tavasz
első gyümölcseit.

Holdfényben ballagtam tovább
s a szívemből a számon át
hullt ki pár tiszta szó:
hogy szorosan így álljanak
negyven év múlva is,
ha majd fejökre hull a hó.







FORDÍTÁSOK


Lermontov: ÖNMAGAMHOZ


Kínoz a vágy, hogy elhitessem
Magammal: nem is szeretem.
Igy mérném, ami mérhetetlen,
Mert parttalan a szerelem.

A pillanat, mely hatalmából
Kivett, csak azt mutatta meg,
Hogy lelkeink égőn sugárzó
Vágyát legyőznünk nem lehet.

Hogy láncom elszakíthatatlan,
S percnyi nyugalmam sem örök:
Csak a beröppent cherub hangja
Az alvó démonok fölött.












 
 
0 komment , kategória:  Simon István  
Thalis Silvenier versei
  2020-12-26 19:45:22, szombat
 
 







Thalis Silvenier




Thalis Silvenier 1977-ben született egy dél-alföldi régióban fekvő városban. 2000 óta olvasható néhány magyar nyelvű munkája az interneten







ÁLMODJ SZÉPEKET
. . . . .




Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a képzelet-határon,
Van egy egészen picinyke ország.
A hely, ahol az álmokat írják.

Az éj képeit zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Elviszik a világ minden részére,
S belehintik az éberek szemébe.

Egy álommanó lám hozzád is elért.
Leteszi zsákját, beledugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan a homlokodra lépked,
És arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És a füledbe súgja: Álmodj szépeket!

Álmodj szépeket! - Videó


Link







CSAK NÉZLEK . . . . . . .




Most itt vagy velem s én csak nézlek.
S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek,
Hogy annyi üres éjjel, néma nap után
Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.

Most csak nézlek, nézlek Téged.
Érzem illatod, s már nem félek,
Hogy egyedül vagyok. Végre élek.
Dobban e szív és lángol e lélek.

Csak nézlek Téged. Oly gyönyörű vagy.
Megérdemellek? Valóság ez vagy
Csak csalfa álom, egy őrült tréfa?
Az életem ábrándos játéka?

Nem tudom. De nem is számít.
Akarom s élvezem minden percét
Az időnek, mikor Veled lehetek!
S most itt vagy hát, és én csak nézlek.

Apró kezeid érintését vágyom.
Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon
Bőröd illatát magamba szívni,
És csak ölelni, forrón ölelni.







HAIKU


Cseresznyeszirmok -
tavaszi szélben szállva
megtaláltalak.



. .




HOZZÁD SZÁLL ÁLMOM




Ágyamon fekszem lehunyt szemekkel,
Rólad ábrándozom, mikor jő a reggel;
S lelkem az álmot napfénybe fonva,
Tehozzád küldi a horizonton túlra.

Szívem mélyének egyetlen vágya,
Szerelmem tüzében ragyogóvá válva,
Csillogó szálat rajzol az égre,
Ahogy repül feléd a kékséget szelve.

Ablakod előtt bebocsátást kér,
S az első napsugárral, mi ajkadhoz ér,
Gyöngéden átadja üzenetem:
Forró szenvedéllyel vágyom rád szüntelen.







KÍVÁNCSISÁG
. . . . . . . . . . . . . . .




Mi, emberek olyan kíváncsiak vagyunk,
Mindig valami "idegen" után kutatunk.
Megpróbáljuk a világot kiismerni,
De önmagunk titkait nem tudjuk feltárni.

Nem tudjuk: kik vagyunk és honnan indultunk?
Azt sem: miért élünk, hová tartunk, mért halunk?
Nem ismerjük azt, ami bennünk lakozik,
Így vakok maradunk a végső pillanatig.







LIN-CSI APÁT TANÍTÁSA


A szavak csak rabigák;
bennük falak közé szorul a világ.
A szavak nem maguk a dolgok;
aki ezt nem érti, sosem lesz boldog.

Ha az Úton sok a beszéd
a vándor elveszíti eszét
nem érti meg az Egészet.
Nem jut el céljáig, eltéved.






. . . .




NEKED ADOM LELKEM




Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed!
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze egy manó útra kel,
S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.
Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló, mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
És a kulcsát most Tenéked átadom.

Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
Segít neked, hogy megtaláld az utat,
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.







ŐSZ


Őszbe fordult idő:
szomorú, színtelen.
Hideg, köd és eső
együtt jár szüntelen.

Álomba merül a
meggyötört természet,
hogy új erőt gyűjtsön
mire jő a kikelet.

Én is szeretnék már
csendben elaludni,
s az álmaim között
nyugalmat találni.








TAO




Prológ:
- Hiszen Ég és Föld örök, s bennük a mindenség
Alkotni, adni s tovaszállni. Ez az igazi bölcsesség! -

Ne nézzetek rám titkon, figyelve,
Belső lényem külsőmről ítélve.
Hagyjatok végre szabadon élnem!
Ne akarjátok, hogy én is azt tegyem,
Amit ti: az árral sodródva,
Rohanva előre az örök halálba.

Ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert sohasem láthattok bele e testbe.
Szellemem szabad s az is lesz örökre,
Senki és semmi nem zárhatja börtönbe!
S majd halálom után, ha újjászülettem,
Ugyanígy folytatom, míg be nem fejezem

Azt, mit elkezdtem egykor - oly régen,
Mikor még milliárd csillag volt ezen az égen,
S az emberek tudták, ők a jövőnek élnek.
Szemük mélyén olthatatlan tüzek égtek,
Mely tüzekből később született egy világ,
Szobrok, versek, képek - örökéltű csodák.



Élt akkor egy ifjú, ki rálelt az Útra,
S azon elindulva talált sok-sok társra,
Akik követték szabadon s boldogan.
Ki mit keresett, tudta, hogy merre van.
Vele voltam én is, büszkén követtem,
És ma is az ő tana kíséri életem.

S azzal, hogy ezt most nyíltan bevallom,
Megvetéstek magam ellen kihívom.
Mert kevés ma már az, ki megérti szavam,
Kinek az Ős-tan máig lelkében van.
Aki velem együtt egykor a Bölcset követte,
És az igaz útról soha nem tért le.

Hát ne nézzetek engem, hisz úgysem értetek.
Bármit is mondanék, a végén csak nevettek.
Ne kérjetek semmit! Se négy sort, se mást.
Amíg nem értitek e néma vallomást:
A mindent tudó vágytalan, a világon egy célja van:
A bölcsességet elnyerni, s így az igaz útra találni.

Hát ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert soha nem láthattok bele e testbe.
Szellemem megújul időről időre,
Jövendő korokban újjászületve.
Alkotok, adok s majd vár a végtelen.
Az időt nem számolom. Van ezer életem.













 
 
0 komment , kategória:  Thalis Silvenier  
Karácsonyi köszöntő
  2020-12-23 22:00:58, szerda
 
  . . . .







KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ




,,Minden szívből szóló karácsonyi énekben,a kandalló ropogásában és melegében,az ünnepi ebéd közben,a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket... az maga a Szeretet."
(Noreen Braman)

,,Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert."
(Simon András)


Milyen egyszerűen hangzik mindkettő, és mégis olyan nehéz megvalósítani! Hiszen sokan azt gondoljuk, a szeretet természetes, de valahogy a minden napjainkban ez mégsem jelenik meg. Kitölti életünket a munkahely, a kollégák, az aggódás, a gondok, problémák: életünkbe észrevétlenül belopóznak a ,,szürke hétköznapok". Az év elején még tele voltunk tervekkel, ötletekkel, programokkal. Aztán a járványhelyzet egyre rosszabb lett, különböző korlátozások léptek életbe. Tudtuk, hogy ez a mi érdekünkben történt, így fegyelmezetten tudomásul vettük. A vírustól való félelem/kétség rányomja bélyegét a mindennapjaink mellett a legszentebb ünnepünkre a karácsonyra is.

A karácsony a legmeghittebb családi ünnep, a szeretet ünnepe. Az idei az eddig megszokottól jelentősen más lesz, hiszen félelem és kétség kíséri. Megfoszthat bennünket attól, amire a legjobban vágyunk, a szeretteinkkel való meghitt együttléttől.

A karácsony azonban egymáshoz vezet bennünket, nem csak egy ünnep, hanem egy érzés. Szépségét nem az ajándékok nagyságával kell mérnünk, hanem egy olyan ajándékkal, amikből mindenki részesülhet, amit mindenki adhat, ez pedig a szeretet. A karácsony nemcsak a keresztény emberek számára fontos ünnep, hanem a világon mindenhol örömünnep. Eredeti üzenete valamiért az évek során kicsit elveszett, a szeretet időnként elhalványulni látszik. Fényét azzal tudjuk erősíteni, ha a karácsonyfa alá az ajándékokkal együtt elhelyezzük szívünk szétáradó szeretetét is.


Ezt az ünnepet az emlékezés, az együttlét élménye, a boldogság érzése különbözteti meg a hétköznapoktól. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk. Meggyújtjuk a..gyertyákat, és emlékezünk azokra is, akik már nincsenek velünk. Őrizzünk meg ebből az ünnepi pillanatból morzsákat az eljövendő év hétköznapjaira azért, hogy azokból is kicsit ünnepit, kicsit méltóság teljeset, a hétköznapitól eltérőt varázsoljunk.

Karácsonykor melegség tölti el szívünket: egy-egy pillanatra megállunk a rohanó világban és számvetést készítünk az elmúlt évről. Felidézzük a legszebb pillanatokat és minden szépséget, jóságot elraktározunk lelkünkbe, hogy ebből meríthessünk erőt az elkövetkező új év napjaira is. Nemsokára megszólal a karácsonyi csengő, amelynek hangja a családot, az otthon melegét juttatja eszünkbe. Az ünnep hangulatában a másik emberre figyelünk és arra gondolunk, hogy mit nyújthatnánk szeretteinknek, azoknak akik fontosak számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk. A nehézségeink arra is figyelmeztetnek minket, hogy nem a drága ajándékok jelentik szeretetünket, hanem a szándék, hogy önmagunktól mit adhatunk önzetlenül. Ahol béke és szeretet van, ott meghitt, bensőséges kapcsolatokra épülő családot lehet teremteni.

Figyeljünk arra, hogy a szeretet lángja ne csak néhány napig, az ünnep idején éljen a szívünkben, hanem a hétköznapokon is megmaradjon. Kívánom, hogy a karácsonyi áhítat bensőséges érzése töltsön el bennünket a szent ünnep idején. Úgy érzem, csak így tudjuk az otthon melegét valósággá, megélhetővé tenni, ami végig kíséri egész életünket és mindig megadja számunkra a megújulás lehetőségét.

Mit is kívánhatnánk magunknak a következő évre? Természetesen mindenkinek egészséget, boldogságot, békességet, anyagi biztonságot és szerencsét.

Végezetül Ron Cristian soraival kívánok mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet:

,,Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek, amely:

"új jót hozzon,
régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat"!


















 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Adj helyet a jónak
  2020-12-23 20:00:28, szerda
 
 







ADJ HELYET A JÓNAK









A MAG


Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:

- Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.

A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

- Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek, öntöznétek ezt a magot, és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta a kapott magot, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.

- Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek - mondta a vezérigazgató - Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a maggal. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:

- Ime az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a mag.

- Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:

- Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben a tőlem kapott mag van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!


Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma,
mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.
Az ember nagyságát szeretetében lehet lemérni.


"Ne hallgass arra, amit az emberek mondanak, nyugodtan végezd kötelességedet. Isten nem az embereket fogja megkérdezni, mikor ítéletet gyakorol feletted."







A SORS ÚTJAI - RÁCSODÁLKOZÁS


Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.

- Apa nézd, azok ott hátul a fák!

Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.

Ismét kiáltás...

- Apa nézd a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!

A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:

- Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz? ...kérdezték az apját.

Az idős ember mosolyogva válaszolt:

- A kórházból jövünk. A fiam vakon született és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.

Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán - Videó

Link








SZŐLŐFÜRT


Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a ferences kolostor kapujában. Amikor a portás kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt.

Drága kapus barát, ez itt a szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam neked ajándékba!

- Drága kapus barát, ez itt a szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam neked ajándékba!

- Köszönöm! Máris viszem az gvárdiánnak, aki biztosan nagyon fog neki örülni.

- Nem. Én neked hoztam.

- Nekem? Én nem érdemlem meg a természetnek ily gyönyörû ajándékát.

- Amikor kopogtattam, Te mindig szívesen nyitottál ajtót nekem. Amikor segítségre szorultam, mert a szárazság tönkretette a termést, mindennap adtál egy darab kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom, hogy ez a fürt szőlő neked is adjon valamit a nap szeretetéből, az első szépségből.

A kapus barát letette maga elé a fürtöt, és egész délelőtt csodálta: valóban nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az gvárdiánnak, aki mindig bölcs szavakkal biztatta. Az gvárdiánnak is nagyon örült a szőlőnek, de eszébe jutott, hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta: “Neki adom a szőlőt. Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal."

De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott: “A szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem. Biztos vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi." És amikor a szakács barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt.

- Ez a tied. Mivel te mindennap kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos mûvével.

A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta segédjének, milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltáriszentséget őrzi, és akit a kolostorban sokan szentnek tartottak.

Aztán sekrestyés barát odaajándékozta szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy megértse, hogy a teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is. Amikor a novícius megkapta, szíve megtelt Isten dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt. És eszébe jutott az a nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkor ajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé, hogy egy olyan közösség tagjává válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így nem sokkal naplemente előtt, elvitte a szőlőt a kapus barátnak.

- Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen te időd nagy részét itt töltöd egyedül, ez a szőlő jót fog tenni neked.

A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták, minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el. Ily módon bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Forrásával. Ez a szeretet körforgása.







NE HAMARKODJ EL SEMMIT!


A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél számolt be, dokumentumok és emlékek bizonyítják a magyar katonák kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el.

Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement. Haza sem mert rögtön menni, öregapjához tért be először, aki messze lakván fia családjától, nem tudott róluk semmit. Amikor Antal bevonult, tízéves fiát hagyta hátra feleségével, így meg volt győződve róla, hogy őt azok már rég elsiratták. Tudta, hogy rokkantan nem képes dolgozni, de nem is akart tovább élni. Hozott magával egy pisztolyt, mert azt akarta, itthon temessék el. Öregapja nyugodtan végighallgatta zavaros gondolatait az öngyilkosságról. Csak annyit mondott:

- Ne hamarkodjál el fiam soha semmit. Fáradt vagy, aludj rá egyet, mielőtt őrültségeket teszel.

Antal lefeküdt. Reggel azzal ébredt, hogy mielőtt meghal, megnézi a házat, amit otthagyott, benéz az ablakon, aztán végez magával. Elutazott a falujába, bement az utcába és mivel már sötétedett, megállt az ablaknál, hogy megnézze, ki lakik most az ő házában. Felismerte a feleségét, aki vacsoránál ült egy férfival, aki háttal volt az ablaknak.

Antal nem hitte, hogy benne még - ilyen nyomorult testi állapotban - valaha is gyilkos indulat támadhat, de ösztönösen pisztolya után nyúlt a felismerése, hogy a feleségének szeretője van.

Hirtelen öregapja szavai csendültek meg benne. Hogy a fülében-e, vagy égi hang volt, nem tudta, de ezt hallotta:

,,Ne hamarkodjál el soha semmit!"

Antal megfordult és elment a vendégfogadóba, ami ugyanott volt, ahol régen.

Másnap reggel újra elment a házhoz, de most nem az ablakhoz állt, hanem az ajtón ment be. A felesége zokogva borult a nyakába, nem tudott szólni, csak sírni! A másik szobából kilépett az a férfi, akit este látott. Dermedten nézte zokogó anyját, aztán felkiáltott:

- Édesapám! - és odament hozzá ölelésre.

Apja csak most ismert férfivá érett fiára.

Borzadva gondolt a tegnap esti önmagára, de nem szólt semmit, csak átölelte családját és hálaimába kezdett.

Ismeretlen szerző





 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Publicisztika  
A legszebb karácsonyi dalok
  2020-12-22 20:15:26, kedd
 
 







A LEGSZEBB KARÁCSONYI DALOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Már csak néhány napot kell várnunk karácsonyig, így itt az ideje, hogy foglalkozzunk az ünnep dalaival is. A kínálat hatalmas, ám mégis megpróbáltam a legszebbeket kiválasztani, amelyek szerintem valóban a legszebbek. Zömében természetesen magyar dalok, de mutatóba néhány külföldi is található köztük. Tartsatok velem és készüljünk közösen a karácsonyra!

Sajnos a vírustól való félelem/kétség rányomja bélyegét a mindennapjaink mellett a legszentebb ünnepünkre a karácsonyra is.

A karácsony a legmeghittebb családi ünnep, a szeretet ünnepe. Az idei az eddig megszokottól jelentősen más lesz, hiszen félelem és kétség kíséri. Megfoszthat bennünket attól, amire a legjobban vágyunk, a szeretteinkkel való meghitt együttléttől.

Igyekeztem kiválasztani a legismertebb karácsonyi dalokat, melyek közül bárki ki tudja választani a számára legszebbet. A zeneszámok mellett megtalálhatóak a hozzá tartozó videók is.

Dobjuk fel az ünnepet egy kis karácsonyi zenével!

Kellemes böngészést, kellemes szórakozást!








André Rieu: Silent Night

Link



Bereczki Zoltán & Szinetár Dóra: Ajándék

Link



Boney M.: Mary's Boy Child



Brenda Lee: Rockin Around the Christmas Tree

Link


Crystal: Kiskarácsony nagy karácsony

Link



Csendes éj - legszebb karácsonyi dalok (válogatás)

Link



Csézy: Remény

Link



Csondor Kata: Add tovább

Link



Csondor Kata: Fényből szőtt új világ

Link





Delta: Csillog a fény

Link



Demjén Ferenc: Legyen ünnep

Link



Dolly Roll: Szép Boldog Karácsonyt

Link



Edda: Ünnep

Link



Első Emelet: Boldog Karácsonyt

Link



Ember, ember, december... /Gyermekénekek./

Link



Enya: The Spirit of Christmas Past

Link





Fel nagy örömre

Link



Fenyő Miklós: Fenyő Nélkül Nincs Karácsony

Link



Glee: Jingle Bell Rock | La Portella tanček dance

Link



Halász Judit: Karácsony ünnepén

Link



Happy Gang: Szent Karácsony

Link



Hát Boldog Karácsonyt! /John Lennon - Happy Christmas (War Is Over) cimű dalának magyar verziója, Malek Andrea és Kulka János előadásában.

Link



John Lennon: Happy Christmas

Link

Link

Link


Josh és Jutta: Szép karácsony

Link



Jolly: Karácsony éjjelén

Link



Jingle Bells with Lyrics | Kids Christmas Songs | Christmas Carols 2018

Link



Justin Bieber: Mistletoe

Link



Karácsonyi dalok - Mix

Link



Kiskarácsony nagy karácsony

Link



Lola: Ünnepelj ma velünk!

Link



L.L. Junior feat. Nótár Mary: Boldog Ünnepet

Link



Mariah Carey: All I Want For Christmas Is You

Link

Link


Mennyből az angyal

Link





Neoton: Ha elmúlik karácsony

Link



Ó szép fenyő

Link



Pásztorok, Pásztorok

Link



Piramis: Kívánj igazi ünnepet

Link



Poor Péter: Szent Karácsony éjjel...

Link



Rockin Around the Christmas Tree | La Portella tanček dance

Link



Sarah Brightman - When a child is born ( Merry Christmas

Link



Shakin' Stevens: Merry Christmas Everyone

Link



Soltész Rezső: A szeretet ünnepén

Link



Szandi: A legszebb ünnep - Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Link






TNT: Fehér karácsony

Link



Wham!: Last Christmas

Link



Zámbó Jimmy:- Kiskarácsony

Link



Zámbó Jimmy: Csendes éj

Link



Zámbó Jimmy: Szent Karácsony Éjjel

Link



Zséda: A szürke patás

Link



Zsédenyi Adrienn: Karácsony

Link








Íme minden idők legjobb 25 karácsonyi dala

Link















 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Karácsony ünnepe
  2020-12-21 21:00:57, hétfő
 
 







KARÁCSONY ÜNNEPE . . . .




Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett.


A karácsony előzményei

Amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg időszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket.
Érthető tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan.

Az ókori Rómában a december 17 - 24. közötti időszakban tartották a Szaturnália ünepeket. Szaturnusz a földművelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, szokásban volt a szolgák megajándékozása, és bizonyos munkák tiltva voltak. A házaikat örökzöld borostyánágakkal díszítették. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett.

A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja.










December 24.

Karácsony vigíliája


Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között.

A karácsonyban épp az a szép, a megejtő, hogy nem változik, hogy ugyanaz mindig. Háborúban és békében, egészségben és járványhelyzetben, gyerekként és felnőttként, itthon és a távolban, jó- és balsorsban, mindig a gyermek Jézus, a Megváltó születését ünnepeljük.













Karácsony csodája




A karácsony éj varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.







Jézus születésének története

Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a judeai Betlehembe ment Máriával, mert Augusztusz császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak , akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. (Más változatban a Napkeleti bölcsek kaptak jelet Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.)







Karácsonyfa állítás


A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.

A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.







Karácsonyi ünnepi vacsora

A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen.) Az asztalra gabonamagvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács).










Karácsonyi népszokások

Regölés


A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő...) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."


Betlehemezés

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmű misztériumjáték, több szereplővel. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is.

A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.

A karácsonyi ünnepkör népszokásai a palócoknál. Olvassa el itt!





Link








Más népek karácsonyi szokásai


Anglia

Nagy Britanniában Christmas, azaz Karácsony az év legfontosabb ünnepe. Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a Harrods áruház kirakata, amelyet több ezer világító gömbbel díszítenek. A Trafalgar Square- en megcsodálható a hatalmas, díszes fenyőfa, mely a norvég nép ajándéka a briteknek, II. világháborús segítségükért.
A Christmas Eve (24-e) munkanap, de rövidebb, általában ilyenkor tartják a nagy munkahelyi évbúcsúztató partikat. Ezen az estén otthon barátokat fogadnak, isznak egy jót, pl. behűtött citromlikőrt, sherryt, a gyerekek pedig készülnek a másnapra, amikor a Father Christmas (tképp. a Mikulás, szó szerint Karácsony Apó) telerakja ajándékkal a stocking-ot. Ez a zoknira emlékeztető képződmény az utóbbi években nálunk is kapható, bár Magyarországon december 6-án játszik fontos szerepet. Father Christmas egyébként a kéményen keresztül érkezik, hagyományosan egyenesen a kandallóba pottyan. A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi- sarkra. Katolikus hatásra egyébként Angliában is elterjedt az éjféli mise, de az igazán vallásos anglikánok inkább a másnap reggeli protestáns istentiszteletet látogatják.
December 25-e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja (reggel bontják ki a csomagokat), ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas dinner-t. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból sült krumplival, kelbimbóval, Christmas pudingból, aprósüteményből áll. A pudingot brandyvel flambírozva tálalják. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik, és így érlelik. Elmaradhatatlan eseménye még ennek a napnak a királynő hagyományos karácsonyi beszéde, melyet a televízió közvetít, s mely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi.
A családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynő idején (XIX. század közepe) terjedt el a britteknél német mintára. Ezzel (na meg az angolok hagyomány-imádatával) magyarázható, hogy a viktoriánus figuráknak, mintáknak, díszeknek nagy a keresletje manapság is.
December 26-a a Boxing Day, Karácsony másnapja, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, tartalmát a szegények között osztották szét.

Finnország

A finneknél a karácsony december 23-án kezdődik, még nem ünnepléssel, hanem munkával. Este miután a gyerekek lefeküdtek, a szülők előkészítik a másnapi ételeket, rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová.
24-én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben, ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat.
A finnek természetközelisége és mély humánuma mutatkozik meg abban a szép szokásban, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat. A karácsonyi vacsorára ők is nagy gonddal készülődnek. Miközben a gyerekek türelmetlenkednek, a felnőttek glöggöt (fűszeres forralt bor) isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtőzik. Régi hagyomány szerint 24-én délben Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít. Természetesen ezen a napon sem hagyják ki a szaunát.
A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekből áll: A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. Karácsony első napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásokra, barátok köszöntésére 25-én kerítenek sort.


Görögország

Görögországban a Karácsony 12 napot felölelő folyamatos ünnep. A december 25-től január 6-ig terjedő időszakot Dodekameronak nevezik (jelentése 12 nap). Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az új év és a Vízkereszt.
A görögöknél a karácsonyi ünnepkörhöz nagyon sok legenda, mese, babona kötődik. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek - nevük kalikandzarosz - akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó foglalatossággal, hogy a földre jöjjenek, most már az embereket bosszantani. A házban aztán szörnyű ramazurit csapnak, törnek - zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell őket tartani a háztól, és mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi óket oda ahonnan jöttek, a Föld gyomrába.

A karácsonyi ünnepkör népszokásai a görögöknél is arra szolgálnak, hogy az eljövendő évre bő termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. A manók elűzésére szolgáló tűz hamuja varázserővel bír, ebből a földekre szórnak, bő termés reményében. Ekkor sütik a vaszilopitát, egy kenyér félét, amibe fémpénzt rejtenek, aki megtalálja, szerencsés lesz. A kenyeret szépen fel is díszítik, Krétán még kenyérhímző aszzonyok is vannak, akik tésztából cifra rajzokat kanyarítanak a kenyérre. Szokás a kenyeret felszeletelni úgy, hogy minden családtagnak jusson egy szelet belőle, és ezt az asztalnál ülve, közösen elfogyasztani.

A fiatal lányok karácsony reggelén a patakhoz mennek vízért, ebből iszik az egész család. Bizonyos vidékeken a forrást " meg is etetik", azaz ételeket tesznek a partjára.
Fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a házi állatok is jó és bőséges táplálékot kapjanak. A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja.
A bőségvarázsló, adománygyűjtő népszokások közül a legfontosabb Görögországban a kalanda. Énekesek járnak házról-házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.

Olaszország

Olaszországban a karácsonyi időszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a "zampognarik", a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekből és dudaszóval köszöntik a közelgő ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is erről kapta nevét "Natale", azaz születés. Nagyon kedveltek Olaszországban a betlehemi jászol különféle ábrázolásai. Nápolyban és a déli régiókban az emberek 24-én éjjel templomról templomra járnak, csak hogy láthassák a kis Jézust. A karácsony esti vacsora az olaszoknál hagyományosan hal, amelyből többféle is kerül az asztalra. Rómában például az angolna a legkedveltebb. A vacsorát mindig a híres "panettone", a karácsonyi kalács zárja.
Olaszországban a mi Mikulás-napunknak megfelelő ünnep január 6-ra, azaz vízkereszt napjára esik. Az ajándékokat az olasz gyerekek nem a cipőjükbe, hanem zokniba, harisnyába vagy ezt utánzó színes zacskóba kapják. A Mikulás olasz kollégája a rossz gyerekeknek nem virgácsot, hanem széndarabkákat hoz. Persze ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, hiszen rossz gyerek nincs. Van azonban "szén" cukorból, ezt már találnak a harisnyákban.
Az ajándékokat egy jóságos boszorkány a kötényéből osztogatja, a neve Befana, és bizony asszonyság. A gyerekek előző este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana jól lakhasson, ha arra jár. Ezt általában a szülők szokták suttyomban elfogyasztani. Január 6-án reggelre pedig megjönnek az ajándékok is, amelyek általában finom csoki és karamella.

Lengyelország

Lengyelországban a karácsony elsősorban keresztény (katolikus) ünnep, de természetesen családi jellege is igen erős.
Egy nagyon szép szokással kezdődik a karácsonyi ünnepkör a lengyeleknél. 24-én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az első csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ők Gwiazdkának neveznek. Aki először észreveszi a legelső csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást.

A karácsonyi böjt szellemében karácsony vigiliáján, azaz 24-én éjfélig nem esznek húst. Az ünnepi asztal alá szalmát és szénát terítenek, arra emlékeztetve, hogy a kis Jézus jászolban született. Érdekes babona, hogy a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülni, ellenkező esetben szerencsétlen lesz valaki közülük. A hagyományos ételek közül nagyon kedvelt a céklaleves, a mákos kalács és a hal. Készítenek erre az alkalomra kompótot is 12 féle gyümölcsből, megemlékezve Jézus 12 apostoláról (tanítványáról). Ha befejezték a vacsorát még maradnak az asztalnál a házigazda jelére várva, hogy egyszerre álljanak fel, ugyanis aki először kel fel az asztaltól, az fog a jövő évben a legelőbb meghalni, tartja a babona.
Karácsonyfát a lengyelek is állítanak természetesen, a népművészetben gyakorta mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel ékesítik.

Karácsonykor énekesek járnak házról-házra, szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik őket. Az éjféli misére együtt megy a család. Nagy a hagyománya a templomokban a betlehemi jászol, a szopka ábrázolásának.


Írország

Az írek karácsonya hagyományosan ötvözi az ír katolikus szokásokat, a kelta pogány valamint az anglikán protestáns hagyományokat. Az írek lakásaikat az ünnep közeledtével gondosan feldíszítik. Az ablakba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat. A gyertyák a szent családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a szentháromságra (atya, fiú, szentlélek ) utal. Az asztalra karácsony előestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be. Ezzel fejezik ki vendégszeretetüket. Mária, József a kisdeddel bármikor betérhetnek, ha elfáradtak és megéheztek a hosszú úton.
A gyerekek nagy izgalommal forgatják az adventi naptárakat, a felnőttek pedig szorgosan készülődnek a karácsonyi vacsorára. Fenyőfát az írek is állítanak, annál is inkább mert a téli napéjegyenlőség alkalmával szakrális szerepet játszó örökzöldeket a kelták terjesztették el. A gyerekeknek Írországban is Christmas Father hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. Az írek katolikus szokás szerint éjféli misére is mennek.
A karácsonyi vacsora angol beütéseket mutat. Az asztalra általában pulyka, sonka, áfonya szósz és lángoló, brandyvel bolondított plum puding kerül.
25-én István napján aztán kezdetét veszik a nagy utcai népünnepélyek. Ilyenkor az emberek, főleg a fiatalok maskarába öltöznek, és különféle tradicionális szereplőkkel vidám jeleneteket adnak elő.











 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Karácsonyi idézetek
  2020-12-19 14:00:49, szombat
 
 








KARÁCSONYI IDÉZETEK









Általában sokan ellátjuk az ajándékokat kis üdvözlő kártyákkal, mert így még szívet melengetőbbek lesznek, azonban minden évben sokat gondolkozunk, hogy milyen üzenet is kerüljön rájuk. Ha nem szeretnénk túlságosan személyeset, akkor válasszunk ezek közül a csodás és megható szívmelengető karácsonyi idézetek és képek közül - ki ki tetszése szerint, mert biztosan nagy sikert aratunk velük!

Amit azért én kérnék a T. TVN-től, Tisztelt Szolgáltatónktól, ha nem okoz neki nagy "gondot", ne törölje ezeket is a blogkategóriámból, ahogy ezt korábban tette. Nagyon szomorú vagyok, mert történt ez egy olyan blogkategóriában, amelyben minden csak a Szeretetről szólt és szólhat. Ugyanis ez a mi legemberibb értékünk. Mindez egy olyan helyen, ahol mindannyian jól érezzük magunkat és ahhoz, hogy ez fennmaradjon, az indokolatlan törlések nem szükségesek.

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ittlétem 10 éve alatt a Karácsony blogkategóriámban felvitt kb 104 blogbejegyzésem közül 42 db törlésre került. Közel a fele, elképesztő arány!

Csak illusztrálásul megemlítem:

2015.12.18: Karácsonyi idézetek TÖRÖLVE
2019.12.26: Karácsonyi idézetek TÖRÖLVE

A Karácsonyi idézetekkel kapcsolatos 2015.12.18-i bejegyzésem törlésre került, a helyette 4 év után új tartalommal készített 2019.12.26.i bejegyzés szintén, igy került sor a mai újabb blogbejegyzésre, ami címében azonos, de tartalmilag más. A törlések miatt tehát a 3. bejegyzésem vált szükségessé. Általában terjedelmesebb bejegyzéseket készítek, így ezek elkészítése időben más, igy ezek pótlása nem éppen örvendetes, a TVN viszont a törléseket nem hajlandó vissza állítani, a felvetett problémákra még csak válaszra sem méltat!

Én nagyon szeretném, ha ez a bejegyzés nem kerülne az előzőek sorsára, és az indokolatlan törlések megszünnének, és a TVN a saját portáján rendet teremtene. Több WEB oldalon jártam már és jelenleg is vagyok, de hasonlókat és ezt a nagy passzívitást sehol sem tapasztaltam.

Talán reménykedhetünk - ITT is?!








"Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben."

(Csanádi Imre: KARÁCSONY FÁJA c. vers)







"Akkor szép a karácsonyunk,
Ha tiszta fényt varázsolunk!
Karácsonyfán csillag égjen
És alája odaférjen
A szeretet drága kincse,
Mely az élet szent bilincse!"

(KARÁCSONYI JÓ KÍVÁNSÁG)







"Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt."

(Nora Roberts: HALÁLOS EMLÉK)







"Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!"

(Wass Albert: KARÁCSONYI VERSEK I.)







"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."

(Áprily Lajos: KARÁCSONY-EST)







"Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre, gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony ünnepén a béke."

(Fésűs Éva: ÁLMODIK A FENYŐFÁCSKA )










"Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak."

(Juhász Gyula: KARÁCSONYI KÖSZÖNTÉS)







"Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra.
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!"

(ISMERETLEN)







"Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben."

(Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ)







"Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok."

(Benedek Elek: KARÁCSONY)







"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották."

Angol nyelven: "A gift is worth as much as the care with which it was selected."

Német nyelven: "Ein Geschenk ist genau soviel wert wie die Liebe, mit der es ausgesucht worden ist."

Thyde Monnier: francia írónő







"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."

(Sri Chinmoy)







"Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony,
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!"

(Pohárnok Jenő: KARÁCSONYFA ALATT)







"Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti."

(Ernest Hemingway: KARÁCSONY PÁRIZSBAN c. esszé)







Engedd lelkedbe az ünnepet
Engedd érintsen meg a szeretet
Engedd közeledbe a kisdedeket
Engedd, hogy öleljen át a szeretet
Engedd melléd a szegény embereket
Engedd, hogy most Ők ünnepeljenek
Engedd, mindnyájan veled legyenek
Engedd, hogy gyertyát gyújtsanak
Engedd, hogy fényt láthassanak
Engedd, hogy örvendezzenek
Engedd Őket megmelegedni
Engedd őket boldogan élni
Engedd, Őket hálát adni
Kisjézuskát hazavárni
Színed előtt leborulni
A csodát átélni

(Pénzár Miklós: ENGEDD LELKEDBE...)







"Édesebben szól a harang
szent Karácsony éjszakáján.
Békességről szól az ének
az angyalok kicsi száján.
És a mennyből szerteárad
s a szívünkben is megszólal
a szeretet és az öröm,
keveredve harangszóval!"

Friedrich Wilhelm Kritzinger: ÉDESEBBEN SZÓL A HARANG







"Édes kis Jézuska,
gyermekek barátja,
hallgasd meg imánkat
fenn a mennyországban.

Születésed napján
bús sóhaj ne szálljon,
legyen áldás, béke
az egész világon.“

Újházy Irén: KARÁCSONYI IMA







"És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet..."

(Reményik Sándor: KARÁCSONYKOR)







"Fehér Karácsony!
Tündököl az alvó házakon,
A Béke halk harmóniája
Ömlik be minden ablakon.

Csend és éjszaka!
Puhán von be mindent az ég hava,
Istenem, bár el soh'se múlna,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!"

(Miskolczy Kálmán: MAGYAR KARÁCSONY)







"Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk."

(Gazdag Erzsi: Karácsony)







"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

(Márai Sándor: FÜVES KÖNYV) )










"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek."

(Ady Endre: KARÁCSONY - HARANG CSENDÜL...)







"Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa."

(Rainer Maria Rilke: ÁDVENT)







"Háztól házig, szívtől szívig, az egyik helytől a másikig -
a karácsony melege és élvezete mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz."

(Emily Matthews/







"Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?

(Csondor Katalin Dalszöveg: ADD TOVÁBB)







"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."

(József Attila: JÓZSEF ATTILA c. vers)







"Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat."

(Dsida Jenő: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY)










"Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor,
hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is."

(Charles Dickens: KARÁCSONYI ÉNEK







"A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta."

(Csanádi Imre: KARÁCSONY FÁJA)







"A karácsony az év legsötétebb szakában köszönt be, hogy fénye annál jobban világítson; az év legszegényebb szakában érkezik, mikor a fának nincsen gyümölcse, a mezőnek nincs virága, hogy minél több helyet találjon adományai részére."

(Cinkotai Nagy Ince: FEHÉR ASZTALNÁL)







"A karácsony azt üzeni (...): szeretni és szeretve lenni
a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon."

(Vermes Balázs: INTERJÚ A HÍREK.SK c. oldalon)







"Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon."

(Donászy Magda: KARÁCSONY DÉLUTÁN)







"Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
'Szép vagy fenyő, gyönyörű!'"

(Donászy Magda: KARÁCSONYFA, KARÁCSONY)







"Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született."

(Dsida Jenő: ITT VAN SZÉP KARÁCSONY)







"Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet."

(Arnold Oren)







Karácsonyi csillag fénye
gyúlj ki ma az égen,
árassz békét, szeretetet
mindenki szívébe.

Hirdess nekünk öröm himnuszt
isteni szeretet,
lángoljon fel minden szívben
az emberi szeretet.

(Siklós József: KARÁCSONYI CSILLAG FÉNYE)







"Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..."

(Ady Endre)







"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"

(Wass Albert: KARÁCSONYI VERS ll.)










"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én,
hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep,
mert nem lehet a csoda nélkül élni.

(Márai Sándor: AZ IGAZI)







"Karácsony közeleg...Ünneplőbe öltözött utcákkal, szépen díszített fával, sok-sok finomsággal, talán szeretettel, békességgel, töltődéssel. És ajándékokkal. Sok-sok ajándékkal...de nekem csak egy kell. Egy ajándék. Az igazi. Aki nem ünneptől függ, nem karácsonytól, húsvéttól, születésnaptól. Mert amikor megkapom, az a nap karácsony, húsvét, születésnap. Ünnep. A legcsodásabb ünnep. Az Ajándéktól. Az Igazitól. Tőled."

(Csitáry-Hock Tamás: KICSIKINCSEM)







A karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.

(Csitáry-Hock Tamás: MOSOLYVARÁZS






Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

Pálfalvi Nándor: KARÁCSONY







"Kicsiny kunyhóban szeretet,
Szeressétek a gyermeket,
E szent karácsony ünnepén
Önöknek ezt kivánom én."

(Karinthy Frigyes)







"Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel."

(Kosztolányi Dezső: KARÁCSONY)







"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."

(Wass Albert: "KARÁCSONY ÜZENETEK)













Megtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni.
Az ünnep önmagunk fölemelése.


Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette.

(Wass Albert: AZ ÉN TITOK-KARÁCSONYOM)







"Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok."

(Petőfi Sándor: KARÁCSONKOR)







Mikor kigyúlnak a fények,
pajkos tündérek zenélnek.
Huncut mosollyal egy Rád kacsint,
kicsi kendőből csillámot hint.
Így adja át üzenetem:
Kellemes Ünnepeket!

(Ismeretlen)










"Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet."

(Noreen Barman)







"Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik."

(Weöres Sándor: SZÉP A FENYŐ)







"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!"

(Charlotte Carpenter: The Westminster Collection of Christian Quotations)







"...Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!"

(Szilágyi Domokos: KARÁCSONY)







"Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..."

(Ady Endre KARÁCSONY - HARANG CSENDÜL...)







"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal.
Nem kell sok az emberi ünnephez.
Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégítésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.
Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal, tehát az ünneppel."

Márai Sándor: A HÉTKÖZNAPOKRÓL ÉS AZ ÜNNEPRŐL







"Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt."

(Weöres Sándor: NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR










"Nincs szebb ünnep
Karácsony napjánál.
Karácsonynak
Szép est hajnalánál.
Tele fénylő,
Csodás költészettel,
Mennyei nagy
Édes szeretettel."

(Szabolcska Mihály: KARÁCSONY ESTE)








"Otthon ma csilingel a csengő,
Otthon ma rózsás gyerekarcok
Izgalmas csendben várnak valakit.
Ajkuk mosolya édesen nevet,
Szemükben az ég színe derengő,
Otthon ma csilingel a csengő..."

(Sándor Dénes)








Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
És igazságot hozz magaddal,
És sok játékot hozz nekünk, -
Mindent, mit vágyunk álmodott:
Sok trombitát és sok dobot,
És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek hallatára
Itt minden szemek fölragyognak,
Boldog Karácsonyt valahára
Szegény-bús-árva magyaroknak!

(Sajó Sándor: KARÁCSONYI ÉNEK)








"Szelek szárnyán, fenyőágon
megérkezett a karácsony.
Fogadjuk meleg szobával,
friss sültekből vacsorával,
ünnepeljük, marasztaljuk,
énekszóval magasztaljuk.

(Bornemisza Endre: KARÁCSONY)










"A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket."

(Karl May: A SZENTESTE)







Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.

(Mentovics Éva: KARÁCSONY)








"Szent karácsony éjszakája...
táncot jár a gyertya lángja.
Szól a csengő: csingiling.
Karcsú fenyő ága ring."

(Mentovics Éva: SZÓL A CSENGŐ)







"Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán."

(Endrődi Sándor: KARÁCSONY)










"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben"

(Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ)







"Te, szép zöld fenyő,
köszöntünk mi téged!
Hozz örömet mindnyájunknak
és boldog új évet!

(Petneki Jenő: A ZÖLD FENYŐFÁN)







"Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,
ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen."

(Aranyosi Ervin: SZERETETRŐL SZÓLJON! c. vers)










"Uram, mért adtad e havat?
sötét tetőkre szép havat?
(...)
Mért adtad e fehér havat?
fehér karácsonyt és havat?
(...)
Angyali dunyhák pelyheit,
gyémánt havat, cukor havat,
vedd vissza e fehér csodát,
mert fáj a szívünk s megszakad!

(Nadányi Zoltán: FEHÉR KARÁCSONY)







"...Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!"

(József Attila: BETLEHEMI KIRÁLYOK)










"Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája."

(Csitáry-Hock Tamás: MOSOLYHÍD)


















 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Takács Dezső versei
  2020-12-17 21:30:23, csütörtök
 
 







TAKÁCS DEZSŐ VERSEI


Takács Dezső író, költő bemutatása

Link



,,Az én mesém"

Link








DRÓTSZAMÁR


Arcomba mart
a tolvaj idő, aztán
futott, nevetett.
Míg langyos véremből
lassan felemeltek,
az ősz sírt felettem
gyümölcse-verten,
az arany nyár odalett.
Nem volt tenyeremben.
Tudok járni, hagyjatok! -
mondtam zavartan,
mert pár perc hiányzott.
Próbáltam visszatenni
a kerékpárláncot.
Látom, az Úr
lepillant, legyint.
Na, vén bolond.
Jössz eggyel megint.







EGY ÉG ALATT


Szikes, fehér folt a sárban.
Zöldül a pocsolya, nyár van.
Harangszó csendül,
áhítat ballag utána,
repce virága nézi magát,
fésüli felhő haját,
billeg a szélben.
Maradni kéne, örökre,
így, észrevétlen.
A láthatár befogad.
Fehér folt, a repce,
s te, magad.







ELMÚLÁS HAVA


Írhatnék verset az őszről,
hogy a szél fákkal flörtöl,
hajlong a fenyő,
zörög a rozsdás bádogtető,

toboz hull alá kopogva,
s mint hazug szavak,
apró sárga virágok
ülik meg a rét lágy ölét,
hol patkány hever aléltan,
mire ezt leírtam
legyek szállnak a dögre,
szárnyukkal emelik
el örökre,
ebből a világból.







EZT MÉG ELMONDOM


Mostanában jól
megnézek mindent.
Mint aki készül valahová.
Csodás, de egyszerű dolgokat.
Mintha ott sivár vidék lenne,
és szükségem lehet majd
ilyen emlékekre.
Jó érzés.
Az ember ül, néz, bólogat.
Tükörnek ajánlja magát,
hogy lássa az ég az eget,
a kő a követ, a fa a fát.
Egy a lényeg,
cifrázni nem szabad.
Ha hullámot vet a lélek,
vagy eltorzítod arcodat.
hamis kép jön vissza.
S még egy:
Ha felvállaltad,
légy tiszta, nyílt, fényes.
Ami fontos, az leleményes.
Utat talál.







ÉJJEL


eső után, ha felszakad a felhő,
mint illat lebeg felettünk a múlt.
Bürök szagát, repcevirág porát
hordja a nomád pusztai szél,
mély sebek szakadnak,
rekeszek fedele pattan,
halkan csitítja halommá szelídült
romjait a város.







HA VOLNA MÉG


Reményem
már csak gyertyaláng,
riadtan repdeső.
Rubin szemével
néz le rám,
az elszökött idő.

Márvánnyá térdelt
téglapadlón billen,
aláhulló könnyem
fekete gyöngy.
Szakadt füzér harangoz
áldozatomhoz,
kinn gőg vakít,
benn kín feszít.
Így takarja szégyenét
a balga,
,,bár meg se tettem volna"-
nyüszíti hangtalan.

Belátom,
nincs bocsánat.
A boltozódó
félhomálynak
egyre megy,
tovább lépsz,
vagy leülsz a porba.
Hát kelj fel,
és járj!
Nem lehetsz szolga!







HETVEN FELÉ
. . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Lassan araszol a víz,
lenn meredek a part,
fenn, szárnyak.
Zölden fénylik a háta
a napban
egy rózsabogárnak.

Szürke az ég lenn,
feljebb kék,
s ahogy szállnak a szélben
a nyárfapihék,
úgy futnak az évek,
nincs menedéked más,
csak az élet,
bár nem hiszed már el
a régi meséket,
gyúlnak és hunynak
benned a fények.
Tiszta, metsző álomkeringő
ami maradt.
Fel, fel megint,
aztán vissza.
Keresed magad.







HONTALAN


Orvul támadtak ránk,
nem volt rajtam nadrág,
bocskor se.

Rögtön késért nyúltam,
langyos permet surrant
ingemre.

Hányan jöttek sorban
én már nem számoltam,
velem volt az Isten,
asszonyom mögöttem,
visz a ló.

Végtelen a puszta.
Göcsörtös öreg fa
száraz ágán madár,
esténként haza jár.
Hozzám másképp szólnak,
máshol harangoznak
minden nap, ezután.







IDEGEN A SZÉL


Lettél volna ördögszekér,
gyökérhagyott, rőt-szikár,
sodorna minden idegen szél
mi éppen arra jár.
Gerinced rejtekén zihál,
mint haló parázs
hatol beléd a nyár,
aztán az ősz zenél,
kóró bogán levélsíp feszül.
Minden fuvallat mi menekül,
számum, hóra, főn,
téged liheg körül,
s végül látod:
Selyemvirágok helyett
fényes döglegyek ülik
az elhagyott lövölde bádogfalát,
látod az utca végén beforduló halált,
s házad opálüveg szemét,
a gyöngyként legördülő párát,
és féled az elhaló reményt,
hogy maradhatsz, megmaradhatsz,
aminek ide születtél.







IDŐZŰR


Veszteglő vonatokra várok,
csóktalan olvad a drága homály.
Vagonunk üvegére ráfagyott a pára,
félve nézek a lányra,
szép szemén a furcsa fény könny is lehet.
Lelkemre száradt régi lehelettel
zsebkendőm, a gyűrött fényezne időt,
szerelvény döccen, rozsdás síp vet hátra
fél századon túlról visszaszédülőt.







JEGENYÉK


Viharban érkeztem,
vaksötét éjszaka,
hajlongó jegenyék,
átázott föld szaga,
és anyám volt ott még meg a bába
mikor belesírtam ebbe a világba,
a Sztálin utca nyolcban,
alig hallhatóan.
A tér, melybe majd belenőttem
később jött létre.
Nem kárhoztatom magam érte,
hogy szűk lett, sekélyes,
hogy örökre leragadtam
a bomló levélszagú parton,
a víz rohan én meg sokat alszom,
összefut a való meg az álom,
de cseppet sem bánom, hogy
keveset ismerek ebből a világból,
mert láttam, amint lábujjhegyen áll a nyár
míg felszáll s visszahull a madár,
meglendül az ág a szélben,
míg elmentem és visszatértem.







LÁTÓMEZŐ
. . . .




Fény és árnyék.
Szemed legel.
Eperfasor,
patakmeder,

fölötte híd,
ház, arc,
ablakkeret,
lenn a téren
gyereksereg,
virágok, fű,
öledben kezed,
és lejjebb a pad.

Emeld fel
arcodat!
Úgy nézz
erre a világra,
mintha most
látnád utoljár







LENNÉK ÉN


Lennék én porszem
Kabátod ujján
Elszáradt kóró
Kertednek alján
Napfény, vagy harmat,
S fürdő vized is
Elárvult gyermek
Kinek semmije sincs
Megsárgult papír,
Ha írni akarsz
Ágyad melegében
Hófehér damaszt
Távoli, halk nesz
Mit hozzád visz a szél
Kopogtató vándor
Ha egyedül lennél
Pókfonál a réten
Csak hozzád érhetnék
Hallhatnám hangodat
Melléd bújhatnék







SZÜRKÜLETBEN




Egy lámpavas, egy téli táj,
törött pohár a zongorán.
Homályos kép, fakó keret,
egy kisgyerek épp rám nevet.

Bágyadt a fény, borzas madár.
A kisfiú nyarakra vár.
Virágos ág feje felett.
Én volnék ő? Az nem lehet.

Borzas madár most messze száll.
Hamis akkord a zongorán.
Csalóka hang, ki érti meg?
A hó még hull, a húr remeg.






TAVASZI EKLOGA


Csatornaparton
fehér menyasszony
ölelné hitvesét,
pihen a szél az alkonyatban,
tövises karja mozdulatlan,
lenn az ég véres-kék.

Illatfelhő leng a réten,
dűlőn állok, onnan nézem,
kismadár merre száll.
Párja hívja, éjszakára
kökénybokor fátyla várja.
Indulok, megy a nyáj.







ÚGY SIMULJ




Úgy simulj hozzám,
mint régi kabát,
sikoltsuk együtt
a fejsze dalát,
gyógyulj a nyélre
tenyerem kérge,
fázós lelkem
készül a télre,
villan a penge,
pontosan látom
hol van az ellen,
ki a barátom,
tüzelőm vágom,
mért menekülsz?







VAKABLAK


Képek.
Magamról, magamnak.
Spalettás vakablak
polcán cserépedények.
Lábujjhegyen jár
a nyárvégi délután,
óvatos madár az elme,
önmagában lépked körbe,
válogat, nem dalol.
Alszol.
Leng a léha hintaszék.
Jó emlék, rossz emlék.
Rossz emlék, jó emlék.







 
 
0 komment , kategória:  Takács Dezső  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2020.11 2020. December 2021.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 282 db bejegyzés
Összes: 4100 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 425
  • e Hét: 17131
  • e Hónap: 25441
  • e Év: 172777
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.