Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Sarkadi Sándor versei
  2021-10-17 22:15:21, vasárnap
 
 







SARKADI SÁNDOR VERSEI


Sarkady Sándor (1935-2014) életműve - kulturális örökség

Sarkady Sándor 1935-ben Sárándon született, 1958-ban szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Későbbi szűkebb hazájába, Sopronba, 1960-ban érkezett. 1961-től a Soproni Óvónőképző Intézet Pedagógiai Szakcsoportjában folytatta oktató- nevelő munkáját. Számos szakmódszertani publikációt jelentetett meg az Óvodai Nevelés c. szaklapban.

Sarkady Sándor legfontosabb feladatának Sopron irodalmi életének felemelését tartotta. Gyermekköteteiből tanulják az ország összes óvodájának kisgyermekei verseket. Legkiemelkedőbb közéleti, irodalmi munkássága és eredményei: 1966-ban mutatta be Sarkady Sándort az ,,Új Írás" 1969-ben Megyei Nívódíjat kapott, 1973-ban műfordítás kategóriában a megyei pályázat első díjasa lett, 1976-ban és 1978-ban Illyés Gyula javaslatára a Szép versek c. antológiában szerepelt verseivel, 1976-ban megszerkesztette a Soproni Írók Antológiáját, az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg Sarkady Sándor szerkesztésében és előszavával a Vallomások egy városról c. kötet. Megyei és országos lapokban publikált, a megyei irodalmi pályázatok zsűriében dolgozott és irodalomszervezőként is tevékenykedett városunkban.

Szerkesztésében a ,,Soproni Füzetek"-nek napjainkig számos kötete látott napvilágot. 1989-ben adták ki a Télkergető című gyermekvers kötetet, 1990 óta a ,,Soproni Szemle" és 1994 óta a ,,Várhely" szerkesztőbizottságának tagja volt. 1992-ben a 35 év anyagának válogatott verseit és műfordításait az Igazság pajzsával címmel kötetben a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. 1996-ban jelent meg a Gyöngyhimnusz kötete. 1998-ban a város, Sopron Kultúrájáért díjjal tüntette ki.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar nyugalmazott főiskolai docense, Sopron Kultúrájáért és Pro Urbe Sopron díjas (2005) író, költő 2011-ben lett a város díszpolgára.

Sarkady Sándor 2014. december 11-én, életének 80. évében hunyt el.



VI. Sarkady Sándor Versmondó Nap: Egy délelőtt a versek világában!

Link








Juhászné Bérces Anikó: VERSVARÁZS


Sarkady Sándor
verse varázsol
gyermeki lelket,
ébredezőt,

szónak az íze
rejtve a szívben,
szunnyad a magja,
éledező.

Serdül a gyermek,
űzik a tervek,
képzel egy álmot,
révedező,

új tavasz ébred,
szirmokat érlel,
vágy tüze benne
ég epedőn.

Rezdül a lélek,
versben a lényeg,
gyermeki múlt búg
énekelőn,

dallama szárnyal
rímeken által,
szíveket olvaszt,
éget e hő.

Gondolat árad,
szép e varázslat,
emberi lénynek
életerő,

ösztöne súgja,
íme az útja,
rímfaragó lesz,
s népnevelő.







ANYÁM ÖRÖMÉRE


Hajnal harmatozik,
Rózsa pirosodik
Május örömére –
Hajnal volnék, harmatoznék,
Rózsa volnék, pirosodnék
anyám örömére








ÉDES ŐSZ




Süni, süni, sünike
Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél, [
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.

Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!







ÉDES ŐSZ


Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.

Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!







FARSANG




Fruzskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom, vigalom -
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
Takarodjon el a tél -
Örvendezzen aki él







FEL!


Itt az óra, itt az óra!
Aki vitéz fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris -
vitéz volt a nagyapám is.







FELSÜT A CSILLAG


Felsüt a csillag,
hold is előjön;
Jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.

Kései szán fut,
porzik a porhó:
Jégrögös úton
villog a patkó.

Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő -
itt a karácsony.







FENYŐFAKIRÁLYFI


Fehér hegyek közt
Fekete éjben
Hold a korona
Fenyő hegyében.

Őzek csodálják
Fenyőkirályfit.
Sötét szemükben
Csillag világít.







GESZTENYECSALOGATÓ


Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
- Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!







GÓLYAHÍR


- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!







HÁROMKIRÁLYOK


Hó borított hegytető,
Rajta karcsú, zöld fenyő;
Fenyő fölött tiszta ég -
Azon fényes csillag ég.

Háromkirály lépeget,
Kémleli a kék eget -
Decemberi délután
Indultak a fény után.

Mirha, tömjén, vert arany -
Tarisznyájuk telve van;
Bandukolnak csendesen:
Messze van még Betlehem?

Már a kormos éj leszáll,
Nincs lámpás, nincs holdsugár;
Ki vigyázza, merre jár
Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

Szikráznak a hópihék,
A fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
Csillagfénybe öltözött.

Csillag fénye, messze fenn,
Mutasd, hol van Betlehem:
Földön, égen mindenek
Dicsérjék a Kisdedet!







HÓEMBER


Szikrázik a hótenger,
Elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger -
Répaorrú hóember!

Seprűnyél a kezébe,
Vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger -
Répaorrú hóember!







HÓFEDETT A HEGYTETŐ


Hófedett a hegytető,
zöldben ott áll egy fenyő:
Zúzmarája reszkető
karácsonyi keszkenő.

Szikráznak a hópihék,
a fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
holdsugárba öltözött.

Száll az éj, a kék madár,
színezüst a holdsugár:
Szisszenő szél hoz fagyot -
csengenek a csillagok.







JÖN A TÉL


Dér, dér, diridér,
Didereg a pipitér.
Elszökött a napsugár,
Tegnap óta köd szitál.

Dér, dér, daradér,
Lepereg a falevél.
Holnap havat hord a szél,
Holnapután itt a tél.







KÉRLELŐ


Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kis házunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.

Fenyő ága hósubában,
Mire vársz a hófúvásban?
Hideg az a kristálybunda,
Gyere haza kis házunkba!
Karácsonyfám te lehetnél,
Gyertya lángnál melegednél.





KÖSZÖNTŐ


Múlik az idő, őszre jár, de fénylik még a napsugár.
aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek.
Az őszidő is szép lehet, kívánunk hosszú életet.
Maradjatok még itt velünk, jövőre újra eljövünk.







LOMB LEHULLOTT, MÁK KIPERGETT


Lomb lehullott,
mák kipergett,
őszi ágat szél didergett.
Hidegebb már
a sugár is,
elment a fecskemadár is.
Máris, máris,
oda van a nyár is.







TÉLAPÓ


Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog -
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó -
Siess jobban
Télapó!





TÉLKERGETŐK


Jer, jer kikelet,
seprűzd ki a hideget:
ereszd be a meleget,
dideregtünk eleget.

Fuss el
február,
süss fel
napsugár:
szellő kerekedj,
langyos eső, megeredj,
árpa,
búza,
kukorica,
cseperedj





ÚJÉV


Ránk virradt reggele
Az újév napjának,
Aranyat, ezüstöt,
Vasat a gazdának.

Fillérje ezüstből,
Forintja aranyból,
Csak az egészsége,
Csak az legyen vasból!





ÚJÉVI MŐKÁZÓ

Rontom bontom haragszom
Új évre én azt mondom
Ne legyen jó napja több,
Csak 365!





ZENESZÓ ZENG


Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre -
Magyarország örömére.

Szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ -
Gyönyörű légy Magyarország.















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szabó Kila Margit versei
  2021-10-15 21:00:27, péntek
 
 










SZABÓ KILA MARGIT VERSEI




A KÖLTŐNŐ, ÍGY ÍR MAGÁRÓL!

Művész nevem: Szabó Kila Margit

Aranydiplomás, nyugdíjas óvónő vagyok.
12 éve írok rendszeresen verseket.
Alkotásaim több folyóiratban, 15 antológiában,
Irodalmi Rádióban, hangos könyvekben és 4 verses
kötetben jelentek meg.

2005-ben "Mécs László Irodalmi Díjoklevelet"
2010. november 10-én: "Cserhát Művész Kör Aranyoklevelet"
2011. november 12-én: "Cserhát Aranydiplomát" kaptam

Rögös életutam 1939-ben Budapesten kezdődött, ahol születtem. 4 és fél éves voltam a háború idején, amikor egy Balaton környéki kis faluba, Salföldre költözött családunk. Hamarosan megérintett a fájdalom.Öcsém és (26 éves)Édesanyám megbetegedtek, s eltávoztak az élők sorából. Majd Nagyanyám nevelt rövid ideig, akit nagyon szerettem, de megvakult.Így sajnos, távoli rokonokhoz kerültem,ahol rosszul bántak velem,sokat szenvedtem. Később jobb lett a sorom amikor Édesapám megnősült.Új Anyámat megszerettem. Iskoláimat Salföldön, Balatonfüreden és Hőgyészen végeztem. Hőgyészen 1956-ban óvónői diplomát szereztem. 2006-ban aranydiplomát kaptam. 1960-ban házasságot kötöttem. 3 gyermekem és 5 unokám született. Nyugdíjazásomig óvónőként dolgoztam. Verseket már fiatal koromban is írtam, de elvesztek. 11éve ismét megérintett a fájdalom,megözvegyültem. Aztán megint tollat ragadtam. Magányomban rácsodálkoztam a világra, az emberekre, természetre. Ismét rátaláltam egy új barátra, a könyvre. Verseket, történeteket írok örömömben, bánatomban. 11 éve több folyóiratban,pályázatokon,több antológiában,az Irodalmi Rádiónál, A Barátok Verslistánál hangos könyvbe,jelentek meg verseim és mesém. 2005-ben Mécs László Irodalmi Díj pályázatán oklevelet kaptam. 2010.nov.20.-án a Cserhát Művész kőrtől aranyoklevelet kaptam. Tag vagyok, és a Miskolci Irodalmi Rádió állandó szerzőjévé választottak 2010-ben.Tagja vagyok a Veszprém Megyei Alkotó Közösségnek, a Barátok Verslistának, a Cserhát Művész Körnek. 2010.októberben megjelent "Szikra az alkonyatban"című verses könyvem.


AJÁNLÁS

Szabó Kila Margit az a költő, akinek mindig van véleménye, akinek mindenről egy vers jut az eszébe. Néha kesernyésen bús, fájó műveit fanyar szemérmetességgel jeleníti meg, így az olvasóban csak a legnemesebb érzéseket ébreszti fel, elő-előbukkanva szomorúságával.
A Hit- és Haza témával olyan szépen bánik, mint csak nagyon kevesen. Ebben a megfáradt, bolondos világban, eltörpülnének a nagy érzelmek, de akkor jön a szavak mestere, életet lehel a már-már halott képzeletből és megírja újra- meg újra a hazaszeretet lényegét, tanítva bennünket arra a bizalomra, amit már csak hallomásból ismernénk, ha nem lennének a költészetnek ily jeles képviselői, akik megtanítanak érezni, hallani a szülőföld nyögdécselését, anyanyelvünk hívogató mézédes hangját.

Az Ő Haza és Isten képe egészen más, egészen szokatlan, kedves megszemélyesítésekkel igyekszik közérthetővé és egyszerű módon ábrázolva az amúgy különálló és szinte megfoghatatlan fogalom együvé tartozását.
Mert aki szereti az Istent, az tud csak szívből imádkozni a Hazáért is.
A Balaton felvidéki táj leírásának szépsége, a mindennapokról alkotott véleménye épp úgy benne van lírájában, mint a hitvesi szerelem, a feltétel nélküli tisztelet és odaadás.
Talán ennél a témánál szeretnék leginkább elidőzni. A csendes szeretet, a társának mindent megadni tudó, a már soha vissza nem térő kép, a kesernyés tudat, hogy az őt oly babusgatóan simogató kéz, már nem öleli többé át. A társ hiánya, a ráébredés, a veszteség, a pótolhatatlan szerelem oly mesés költői képeket csal elő szíve rejtett zugából, mint
"A szerelmed volt, örök vallomásod.
Istenhez kiáltó égi, nagy fohászod."
A sor elfogadása, őszinte vallomása a szerelemről, házasságról, csalódásról, jellemzi csodálatos verseit:
"A csendes időben a hajó ringatózott,
Ha tombolt a szél, a hajó rángatózott."
Lehet-e szebb hitvesi vallomás ennél?
A reggel, az este, a tavasz és elmúlás gondolatai szépen átívelten követik egymást majdnem mindegyik versében.
Nem más ez a verscsokor, mint a megbékélés, az égi oltalom hirdetése, egy asszony vallomásai, igaz szavai az olvasó előtt. Véleménye a világról, utazásainak állomásáról magával hozott szóképekben.
Nagy szeretettel ajánlom verseit minden korosztálynak:
Dezső Ilona Anna költő


Versei

Link









ADD URAM


Kérlek, adj, Uram, erőt,
hogy a meglévő napjaimat
békésen, jól elviseljem.
A magányos óráimat
Veled és Hozzád fordulva
bölcs és igaz módra élhessem!

Kérlek, adj nekem Uram jó
egészséget, tiszta elmét,
hogy felismerjem a gonoszt,
meglássam a helyes utat.
Adj, Uram, nekem ihletet,
hogy verseimmel Tégedet
dicsérhesselek!







ADVENT


Hó, zúzmara hull, ezüstös a mező.
Advent után karácsony ünnepe jő.
Mennyből a földre leszállott az Úr Angyala,
S megfogantatott Istennek Szent Fia.

A szeretet csillaga fényesen szikrázik.
Kis Jézuska jászolya már világít.
Fényesen tündöklik Názáretnek hajnala,
Ragyog felettünk hitünk diadala.

Az Úr Jézusnak eljövetelét várjuk.
Tiszta szívvel, szeretettel fogadjuk.
Advent a béke, epedés, ima, szeretet,
Mely a Kis Jézuska jászolyához vezet.

Ilyenkor ádventi koszorút fonunk
Négy színes gyertyáját teszünk rá, meggyújtjuk.
Jelképe: a béke, hit, szeretet, és remény,
Karácsonyig a négy szüntelenül ég.

Jöjj el szentkarácsony nagyon várunk már!
Szeretet csillaga fényes, ragyog már.
Istent dicséri az ének, Istent dicséri a szó.
Ismét eljött a karácsony, ismét lehullott a hó.







ANYÁM EMLÉKÉRE


Csendben eltűnődöm,
a múltat felidézem,
s édesanyám szelíd
arcát, kedves mosolyát
most is látom, most
is magam előtt érzem.
Fürkészem szememmel,
nézem a dolgos kezét,
anyai aggódó,
óvó szeretetét.
Édesanyám! Te voltál
legdrágább a világon!
Emlékezni Rád, a
legszebb emlék, s szép álom.
Te tanítottál meg
beszélni, járni, szeretni,
elhalmoztál engem
mindenféle földi jóval.
Emléked körülvesz
gyermekkorom óta.
De sokszor hívtalak
bajban, rossz sorsban!
Hiányodat mindig
éreztem minden korban.
Bokrétát kötöttem
gyönyörű virágokból,
s rá teszem hantodra,
anyák napja alkalmából.







ÁLMODNI JÓ


Érzések szállnak a végtelenben,
Veled szállok én, a szerelemben.

Puha vánkos a felhőtakaró,
Veled szállni szerelemben, oly jó.

Ajkunk egybeforr, a légűr tapsol,
A tündérek édesded dala szól.

Bizsergő, lágy hullám az űr, táncol.
Boldog, két szerelmes szívet átfon.

Érzések szállnak a végtelenben,
A meg nem történt gondolattal száll.
Égni, érezni, ezt a nagy csodát.

Játszik a múlt, a szép találkozás.
Álmodni jó, és szeretni csodás.

Válladra hajtom kócos fejemet,
Szellő suttogja a verseket.







ÁLMOK KÖZÖTT BOLYONGOK


A múltam elsuhant tükrös, röpke fényben,
a szép emlékek virágos erdejében.
Álmok között bolyongok, és meg-megállok,
a tovatűnő messzeséggel szárnyalok.

Beragyog fénye, és a köd szertefoszlik,
káprázatos mámor szélvészként iramlik.
Sejtelmesen lágy dalt súg fülembe a szél,
langyos fuvallata régi múltról mesél.

Sebesen száguldó rögös életutam
röpke varázs, a tavasz pompáját szórja.
Hulló csillag vagyok, ködös az ég alja.
Nézd! A fénylő csillagok újra ragyognak.

Ezüst fényén tüzes szikrát szór a remény,
múltam megérint, égő könnycsepp hull felém.
Pajkos holdsugár a szellővel simogat,
az idő, a perc emléke megmarad.

Mint buborék szertefoszlik, s tovaszárnyal
a drága, pezsdítő, tündöklő mámorral.
Fénylő lelkem lágy hangja szárnyalva csendül,
a jövőt sejtő gondolat szívemre ül.

Döbbent érzés, hogy minden elmúlik egyszer,
nyugalmas, kihunyt fény lesz az ember.
Miért? Mert születésünkben ott van a vég.
Az élet csak egy eltűnő szappanbuborék.







ÁLMOT KERGETŐ LÁTOMÁS


Fürdik a holdvilág
Az éj tengerében.
Ragyogó csillagok
Tündökölnek az égen.
A Nap, másik földrészen
Ontja a melegét.
Cirógatja lágyan
a lombok zöld levelét.
A harmat édes cseppje
A szomjas virágokra száll.
Méz nektárral öntözi meg,
Pompás virágát.
És én alszom mélyen,
Álom ringat csendben.
Láthatatlan képzelet
Uralja testemet.
Repül az éj tengerén
A boldog pillanat.
Egy gyönyörű álomsziget
A végső állomás.
Megérkezik, az álmot
Kergető látomás.
Boldog élet a légben
Öröm táncot lejt.
Az öröm, a könny
Lepkeszárnyon tovament.
Nem tér vissza soha már.
Eltűnik az álom kergető
Gyönyörű látomás,
Jön az igazi valóság.







BOLDOG ÚJÉVET!


Boldog, reményt adó szép, újesztendőt kívánok.
Oszoljanak el a bajok, borút ne lássatok.
Lelketekben költözzön a szeretet, a béke.
Derűs napokat áldás, és szerencse kísérje.
O esztendő után egy újabb napra ébredünk.
Gondokat elkergetjük, rossz emléket feledjük.
Új remények, sikerek ölelik az újévet,


Jósággal, örömmel legyen tele a szívetek.
Ébredjetek friss elmével, gyönyörű versekkel,
Virradjon Rátok a boldogság is özönével.
Ez újesztendőben áldott legyen minden óra.
Teljesüljön álmunk, vágyunk, váljon valóra.







CSAK MOST


Csak most értem, hogy ki Voltál nekem,
amikor már nem felelsz hívásomra, Kedvesem.
Ha tudnám, összeragasztanám, ami eltörött,
bizakodva várnám a boldogabb, a szebb jövőt.
Ha tudnám, visszahoznám a tegnapot,
várnám, hogy a Nap újból rám ragyog.
Gondolatban, vállaidra hajtom fejemet.
Kérlek, vigasztald meg, fájó szívemet!







DARABOKRA TÖRT A SZÍVEM


Szép szemedből kialudt a drága, tükrös fény.
Szíved epedő, hívó szavát nem lelem én.
Nem simogatja kezemet bársonyos kezed.
Csalódtam, hiányodat marják az érzések.

Fülemben hallom még suttogó, lágy hangodat.
Pillantásod, nézésed, örökre megmarad.
Fényes csillag volt fekete szemednek tükre.
Lehullott, hiába tekintek fel az égre.

Üres szigetek az éjszakák a nappalok,
Minden éjjel, mindennap, csak Rád gondolok.
Némaság, csend ölel át, üres az otthonom.
Fájdalmas könnycseppek peregnek az arcomon.

Csak most érzem, hogy darabokra tört a szívem.
Nem lehet, hogy mindenhol mindig, Őt keresem.
Harag nélkül, a szép múltunknak int homálya.
S elszállt boldogság helyébe jön, új varázsa.







EGY CSEPP


Egy csepp a tengerben.
Én az vagyok.

Egy csepp a tengerben.
Én is elfolyok.
Egy csepp, az vagyok,
és lassan elmúlok.

Egy kis fénysugár!
Még az vagyok.
Nappal is és éjjel is
álmodok.

Ha eltűnik a fénysugár,
már nem vagyok.
Sem nappal, sem éjjel,
már nem álmodok.







ELILLANT A SZERELEM


Elillant vágyálmok tombolnak bennem,
téged hívlak csillagfényben, Szerelmem.
Néha magányos órán Rád gondolok,
fájó szívvel Nélküled, Érted sóhajtok.

Bódultan hívlak, és veled álmodom,
forró vágytól perzselve vágyakozom,
káprázatos szemedet látni akarom.

Szerelemre hív lelkem, s fogom kezed,
meglelem újra arcodat, tekinteted.
Kábultan érzem szíved dobbanását.

Érzem selymes, puha hajad illatát,
gyönyörű szép szemed ragyogását,
szerelmes ölelésed szorítását,
szíved vágytól hevült remegését,
perzselő, mámoros csókod édességét.

Szerettelek! Itt hagytál a semmiben.
Szomorú álmom után nyúl a kezem.
Fájdalmas egyedül, Nélküled dobban a szívem.
Elsuttogom neved, fáj, itt élsz bennem.







ELJÖTT AZ ŐSZ


Eljött az ősz megint, eljött újra.
Langyos lett a nap sugara.
A fecskék, a gólyák útra keltek,
melegebb tájra költöztek.

Hidegen fúj az őszi szél,
hullik a fáról a sok levél.
A szegfű, a rózsa aludni térnek.
Tavaszig elszenderülnek.

Hűvös, ködös lett a levegő,
deres lett a határ,
elmúlt már a lángkezű nyár.

Színes ruhába öltözött az erdő,
bánatos könnyét hullatja a felhő.
Hűvös eső szitál a sárga lombra,
száraz falevél hullik a hajamra.

Eljött az ősz, eljött újra.
Langyos lett a Nap sugara.
Barack, alma, szőlő, szilva
kerülnek az asztalomra.

Kedvencem az alma,
Savanykás és szép piros,
ízletes és ropogós
beleszedtem egy szatyorba.







EMLÉK-KÉP

Amikor a szemed tükrébe
Néztem,
Fekete, fénylő csillag lett,
Az égen.
Rágondolni, perzselő szerelem
Édes játéka.
Gyönyörű évek, szép
Fuvallata.
Emlékedet most a föld
Takarja.
Tündöklő rejtélyedet most
Az sugározza:
Kísér a kép, aztán messze
Tovalebben.
A múltunk emléke marad
Csak a szívemben.







ESÉLY A REMÉNYNEK


A Lét tündöklő csillaga
Ékesen szárnyal éjszaka.
Magányában a szenvedés,
Csalódás, bánat, éhezés.

Eltűnt derű, jólét, remény
Ragyogása a merengés.
Csönd-lepel gyémánt könnye
Simogat, ha fényben jönne.

Alkonyat pírja szendereg.
Van esély, remény emberek!
Félelmetes a Messzeség!
Virraszt az egész nemzedék!

Néma bánat reszket szegény!
Álmodik jobb éltet mesém!
Esélyt adunk a Reménynek.
Álomból az ébredésnek.

Büszke magyar szó csilingel.
Zengi: nincs, ami bilincsel.
Tündöklő - fénysugár ragyog.
Ezüstholddal virrasszatok!

Remény oldala vígan repes.
Becsületes magyar, becses.
Kóbor lelke a mennybe vár.
Hazám jó híre vissza - száll!







AZ ÉLET ÉRTELME


A mi életünk egy ajándék,
amit Isten adott Nekünk.
Gyönyörű a fű, fa, táj, virág!
Emlékek, s múlt, csodavilág
szépségeivel ébredünk.

Vagyunk, érzünk, szeretünk, élünk.
Egy perc, s túlvilágba érkezünk!
Életünk álmát látni
akarjuk megvalósítani
különlegeset alkotni
bölcsességgel tudást követni
a szebb, jobb létet keresni.

Érzelmeinkben mindenkor
győztesek akarunk lenni
szenvedést kívánjuk elűzni
s boldogok szeretnénk lenni!

Fogadjuk el úgy a világot,
amilyen, s amit Isten adott!
Aki tud szeretetet adni,
tud szeretetet fogadni,
az életének van értelme!







ÉLETÜNK EGY TARKA RÉT


Életünk
egy
tarka rét,
ahol
minden
virág a Tiéd.
Hogy mennyi
marad belőle?
Tőled függ,
hogy mennyit
tépsz le belőle.










GYÖNYÖRŰ A TERMÉSZET!


Óh Istenem!
De gyönyörű a természet!
Uram, a szép alkotásod körbevesz!

Te adtad
nekünk e paradicsomot!
A gyöngyharmatos bokrokat,
A fényben ölelkező lombos fákat,
Az ágain daloló pacsirtákat.

Cinkék, fecskék,
most daloljatok szépen!
Madarak és Fák Napján ékesebben!
Titeket csodál sok ember, s a világ!
Ha nem lennétek, üres lenne a táj.

Nem lenne fű,
lepke, bogár és virág.
Nem lenne tűzifa, bútor, asztal, ház.
Az erdei állatoknak otthona.
A madár sem dalolna nekünk soha!

Hálát adunk
Neked Istenem a fákért,
Madarakért, gyümölcsökért, virágért.
Ezért a szép földi paradicsomért!

Csicseregj kis
fecske, dalolj pacsirta!
Fájdalmas dalodat, mindenki hallja!
Emberek! Óvjátok a természetet!
Ne pusztítsátok a fákat, réteket!

Ne bántsátok
az erdőt, madarakat!
Régi természetet hozzátok vissza!
Fohászát, a pacsirta így dalolja.







GYÖTRŐ MAGÁNY


Naponta gyötrő, magányos, árva csönd.
Eltakarja a komor, sötét, sűrű köd.
Zuhog a legyőzhetetlen. Fáj a múlt.
Félhomályba ér, úszik az életút.

Vállaimon mély, hasadó emlékek.
Siető, kapkodó keserűségek.
Homályos múlt, alkonyi szürkeségek.
Nem kívánt gyümölcsök, szerelmek.

Gyönyörű szépnek látlak, emlékképek.
Gyötrő magány, mély érzelmek, emlékek.
Elsöprő, reszkető, igaz érzések,
Felvillannak. Legyőzhetetlen a múlt.

Az erőfeszítésektől lángra gyúlt.
Mégis, gyönyörűnek látlak, régi múlt.
Izzó tűz, a feltörő érzelmektől.
Remeg az önszántságtól, reményektől.

Álomba burkolt emlékkép sugárzik.
A lelkembe fájdalmasan beléhasít.
A felismerés kemény és megrázó.
A dacom, a rosszat kiutasító.

Az idő megfakította a színét.
Leküzdve minden homályát, érzését.
Mégis, gyönyörűnek, szépnek látlak én.
Gyötrő magány, a múltammal élek én.







HAVAS ÚTON


Esik a hó, havas úton zúg a szél,
hófehér ruhában érkezett a tél.
Körülöttünk csend, minden fehér fátyol,
fagyos éjben fehér hópihe táncol.

Éjszakai fény sír, átölel a dér.
Talpunk alatt nyöszörög a csúszós jég.
Megvillan a későn kelő nap az égen,
hóbuckát söpör a szél a hidegben.







HOGYHA FECSKE LENNÉK


Hogyha fecske lennék,
szépen énekelnék.

Hogyha virág lennék,
folyton folyvást nyílnék.
Minden háznak
dísze, szépe lennék.

Hogyha én szél lennék,
minden házba befütyülnék.

Hogyha szellő lennék,
lágyan, lassan fújnék.
Minden embert simogatnék.

Hogyha csillag lennék,
sok szobába beragyognék.

Hogyha én Nap volnék,
Rád is jó melegen sütnék.
Szép csillaggal világítva
sok embert boldoggá tennék.







HÓ SZOKNYÁJÁT


Hó szoknyáját a deres köd lengeti,
hópehely száll, ragyogását festi.
Süvölt a szél, jég szikra az ágon,
őszkaput zár jéglakat a fákon.

Fehér ködös hópihe hull a tájra,
a hideg Hold a dér táncát járja.
Tapadó jégpáncél ül az ágra,
s virágja, ébredő tavaszt várja.

Köd fátyolos éjben hópelyhek szállnak,
a tél havát szertehordja a szél.
Dermesztő a jég madárnak, fának.
de ha kikelet oson, elfut a tél.

Ezüstport szór a tél dermedt ruhája,
hócsillag derengő éjszakája.
A hideg Hold árnya fénnyel játszik.
gyöngyház égen, csípős köddel fürdik.

Fehér kesztyűt húz a téli éjszaka
jégtörő szél havas ajándéka.
Csillogó jégcsapok sípját fújja,
zúzmarás köd tükre, őszt álmodja.







HÓVIRÁG


Ébredj fel álmodból
tavasz hírnöke, kis hóvirág!
Dugd ki fejecskédet,
rázzad meg fehér csengettyűdet!
Jöjj, meleg napsugár!
Ébreszd fel a mélyen alvó fákat,
a szép virágokat!
Jöjj, kikelet! Hozz új ihletet,
új évszakot, hozz új csodákat!
Legyen új, tavaszi varázslat!







IBOLYA


Ibolya, ibolya, gyönyörű ibolya!
Erdőknek, mezőknek tavaszi mosolya.
Elbűvöl szépsége, kelyhének illata,
sok ezer kék bársony virágnak látványa.







ISTEN ORSZÁGA


Van egy csodálatos, gyönyörű ország,
ember fia ide belépni nem tud, nem lát.
Ide nem érkezik busz, repülő és hintó.
Itt nincs földrengés, árvíz, örvény, itt nincs ajtó.

Itt nincs bánat, elmúlás csak öröm, s kacagás.
A lélek itt boldog, dicső ragyogás.
Isten országa az ékes, szép hajlék.
Ilyen ragyogó helyre senki nem jutott még.

Göröngyös életutunk, egyszer véget ér.
Lelkünk ide száll Istenhez lelki békéért.
Tündöklő úton vezet a menny országába,
a mindenségből a fény, nyugalom honába.

Itt számadást adunk cselekedeteinkért.
Jutalmat, békességet kapunk jóságunkért.
Isten országa Te szép, csodálatos ország!
Mennyei fény örökké égő, ragyogó láng.







ITT VAN AZ ŐSZ


Itt van az ősz,
ismét látom.
Kopasz ágak
lettek a fákon.

Nem dalol lombján
a kismadár,
elköltözött
máshova már.

Hidegebb sugarát
ontja a Nap, s
lágy sugara
nem simogat.

Gyümölcsökkel
pompázik a kert,
alma, szilva, szőlő
integet.

Búcsúzunk a
virágos nyártól,
a fürdéstől,
a nyaralástól,
a virágoktól.

Az eső esik,
a levél hullik,
a tél lassan
közeledik.







ITT VAN A TAVASZ


Itt van a tavasz,
melegebben
süt a Nap.
Hóvirágok
kandikálnak,
a hó alatt.
Fehér kis
csengettyűjét
megrázza,
s elszáll
minden virágnak
az álma.
Ébredezik
az ibolya.
Szép kék
szemét
lassan kinyitja.
Felkelti
a jácintot,
a gyönyörű
virágot.
Aztán sorra
nyílnak a
virágok.
A sokszínű,
szép, tavaszi
virágok.







KARÁCSONYI CSILLAG


Karácsonyi csillag
ragyog az égen.
Fenyőág csillog
a gyertya fényében.
Itt van, eljött a szép
karácsony este.
Jézuska született
Betlehemben.
Cseng- bong
a harang szava,
imádság száll.
Lelkünk szikrája
az öröm fénysugár.
Karácsony a
szeretet, békesség,
megbocsátás ünnepe.
Áhítat, boldogság
költözik a szívekbe.
Csillog-villog
a díszes karácsonyfa,
alatta a gyermekek
ajándéka.
Hideg éjszakán
hópehely szálldos,
karácsony,
a boldogságtól
varázsos.







KARÁCSONY ESTE


Fehér lepel hópihe hull a tájra.
Egy káprázatos csoda történt máma.
Didergő bokron
süvít, tombol a szél.
Sejtelmes dala egy kisdedről zenél.
Ünnepi köntösbe öltözött az erdő,
a zöld ruhás, a
büszke sudár fenyő.
Örvendezzünk ma, szentkarácsony este!
Isten Fia született Betlehemben!
Jászolyban fekszik,
rongyos istállóban,
imádott Üdvözítőnk, kis Jézuska!
Csillog-villog a zöld fenyőfa ága,
feldíszítették csillogó ruhába.
Tűhegyein táncol a gyertya lángja,
tüneményes fénysugár a varázsa.
Színes üveggömb
csillog, csengő csendül,
minden érző szív áhítatba merül.
Dicsőség legyen mennyben az Istennek!
Békesség, szeretet
az embereknek!
Fehér tájon dereng, szikrázik a fény,
csillag fényénél ragyog, táncol a dér.
Harang lágy szava
hív, tündököl az ég.
Karácsony est ragyog, muzsikál az éj.







A KÖLTŐ


Így csodásan csendülnek a napok, beleszőttem egy versbe.
Lábunkon elmúltak a fájó, égő sebek, szundikáló
kutyák szuszogása helyet ad az éjnek. Vagyunk mi költők.
Nyakunkra törő félhomályban sem roskad ránk a lánchíd.

Budára sok emlékünk csodával szőtt képzelettel csábít.
Szerencse vár ránk sok földi jó, roskadásig tele asztal,
flaszteres utcák nyoma kísér emlékezetes malaszttal.
Magasztal majd a jövő nemzedéke, a gazda marasztal.

Mert ajkadon fakadó bölcs szavak ünnepé válik nyílván
a sóhaj ezer kérdése csörgedez, az mind költő showja.
A kitaposott út selymessé válik bár fájó az élet

és minden szavunk fénylik, majd megért a világ nációja.
Behúzva testünk, békét, szeretetet várva, nincs miért,
megleszünk emberként, élhetünk gazdag s szegény egymás mellett.

Nekünk vannak sokszor fájó perceink, de másra is tellett.
Dalnokok vagyunk, meg kell énekelni a jót, a bánatot.
Nekünk hinni kell, múlt ködéből előre vinni a lábat s
így hasznossá válunk a hazának, s népének leszünk társak.







MAGYAR VAGYOK


Én magyar vagyok, magyarnak születtem.
Én magyar tájon, magyarul nevelkedtem.
Az én hazám Magyarország, egy gyöngyszem,
Ilyen gyönyörű ország sehol nincsen.

Fővárosunk Budapest, rá büszkék vagyunk,
történelme, hőseinkről mesél nekünk.
Piros- fehér- zöld magyar zászlónk lobog,
az ékes, dicső kardunk fénye csillog.

Sebesen folyik a Duna, a Tisza vize,
csodálatos a Balaton környéke.
A hegyek egymást ölelve magasodnak,
szőlődombokat, erdőket karolnak.

Aki látja, nem szabadul varázsától,
látványos szépségétől, vonzalmától.
Szeretlek Hazám, úgy mint mag a földet,
buzdító vágyat adsz és büszkeséget.

Te vagy örömömben, bánatomban velem,
muskátlis házaidat, földedet szeretem.
Lelkemben él a hazaszeretet, s hűség.
Magyarnak lenni büszke gyönyörűség!







A MEGTETT ÚT


Az életem legszebb pillanata,
a megtett út hullámzó valója
int a boldog múlt távlatából.

Megérintően szép a varázsa.

Megszürkült emlékeimtől duzzadt,
fájó, zaklató remény, elhamvadt.
Az elmúlt idő, kialudt érzés.

Rejtélyes kényszer a szembenézés.

Szorongva átélt, kémlelt változás,
álomtalan, éjjeli látomás.
Jött egy pillanat alatt, elküldöm.

Nyugalmat hoz a jelen, a sötét éj,
Már nem kínoz a fájó szenvedély.
A megtett út hullámzó valója
int a múlt s az emlék távlatából.

Megérintően szép a varázsa.







MÉG ÉRZEM


Még érzem
csókod, és tüze lángol,
könnyem hullatom a díszes fejfádon.
Gondolatban most barna hajad
lebben, s Hozzád bújok,
Te ölelsz,
csendesen.

A szemem
fürkészi a kemény hantodat,
ajkam megszólal, szívem megdobban.
Imámat küldöm százszor is
Tehozzád, de elválaszt
a föld,s Te némán
nyugszol
már.







MÉG FÉNYESEN ZENÉL


Még fényesen zenél
életem tengere,
felébredt remények,
éjek élnek benne.

Elég lesz nekem e
letépett képzelet,
csekély ébredés
szele érte kezemet.

Bennem élnek elrejtett
percek és csendek,
sebek, képek, élve
édesen mesélnek.

Véges lett egy rég
érzett meleg szeretet.
Keresem kedvesem
sejtelmes lelkedet







A MÚLTBAN ELMERENGVE


A múltban elmerengve magamba szállok.
komoly tekintettel a tükör előtt állok.
Őszülő fejjel az eltűnt időt keresem,
gyűrött, és hűvös arc, szembenéz velem.
Múltba felejtő vágy, ifjú szerelem,
szép emlékeim, vigasztaljatok! Öregszem.
Repül az idő, nincsenek szerelmes éjszakák
a boldogság, öröm órája int, tovaszáll.
A felém röpködő, megszépült múltam látom.
S lepkeszárnyon felkínálja régi álmom.
A boldogság újra eljött, s Őt megtaláltam.
Voltál szerelmem, barátom, társam!
A fájó ébredés ezt összetörte.
A boldogság a múlt emléke lett, örökre.







A MÚLT VARÁZSA


Rejtélyes emberi világom, lejárt múltam.
Elsuhant éveimről ma is, számot adtam.
Cammogó, nehéz léptekkel kóborlok.
A fejemben, mély, kusza gondolatok.

Tündöklő zsenge tavasz, virágos nyár.
lenge szellő, sok,csicsergő kismadár
veletek vagyok ismét. Rólatok álmodom.
A gyönyörű szép múltam elővarázsolom.

Gyermekévek, játszótársak és álmok
soha el nem múló emlékeim, vágyak,
reátok gondoltam ma. Igaz szívvel.
Elhamvadtnak tűnő, szép emlékkel.

Minden régi perc igazi csodavilág volt.
Életemnek legnagyobb tüneménye volt.
Iskola, házak, fák, kövek, bokrocska.
életre kelt emlékeimnek aranyló sugara.

Most eljött a búcsúzás, a könny pillanata.
Szólít a rettenetes idő, búcsúzok hát.
A szomorú ősz sürget, rám kiabál.

Ritka, szépvirágok, sárga őszi levelek!
Elmélázva, ábrándosan lépkedek.
Ám gondolatban, mindig hazajárok.

A sárga levelű fa alatt állok.







NYÁR


Piros, sárga, fehér rózsa,
Kinyílott a hajlékomban.
Integet a kék szarkaláb.
Táncot jár a körömvirág.
Tarka lepke röppen, erre száll.
Hívja, várja a sok virág.
Muskátli az ablakomban.
Kamilla az udvaromban.
Minden virág ontja illatát.
Beköszöntött a meleg nyár.







NYÁRI FOHÁSZ


Meleg nyári napsütés, eső
Érleld a gyümölcsöket!
Tápláld az igaz szerelmeket!
Növesszél tarka virágokat!
Természet, tápláld a földünket
Fénnyel, esővel, napsugárral!
Adjál mindenféle földi jót!
Bőséggel teli ennivalót!
Virágot, szeretetet, jóságot!
Télen pihensz, s tavaszt várod,
Újévben, új fohászunk hallod.







NYÁRI VARÁZS


Zöldellő lombokat érlel a nyár,
gyönyörű dallal köszönt a madár.
Tüzes napsütés ereje tombol,
megpihenni jó a zöld pázsiton.

Kék Balaton lágy vize csalogat,
varázsával hívja a párokat.
Virágos tündérkert a természet.
Gyönyörű! Érleli a szerelmet.

Szerelem tüze izzik a parton,
öröm sugárzik szívünkben s arcon.
Napsütötte arcunk fénylik,
A kertben rózsa, szegfű illatozik.

Szerelem, boldogság évszaka vár.
Virágpompás, gyümölcsös, szép a nyár!







OLYAN VAGYOK


Olyan vagyok, mint a fagyos, hideg szél,
a hidegen zúgó, kőkemény tél.

Olyan vagyok, mint az elszáradt kóró,
a rügyet nem fakasztó, kódorgó.

Olyan vagyok, mint az őszi falevél
varázsa, lehulló koronája.

Olyan vagyok, mint a szép tarka rét
színes virága, tüskés koronája.

Olyan vagyok, mint a vidám őszi dal
a zuhogó, hideg őszi esőben,
a nyári álom a szerelemben.

Olyan vagyok, mint a márciusi
tavaszt hozó, melegedő gyenge szél,
életre keltő gitár, mely csak zenél.

Olyan vagyok, mint a forró, tüzes nyár,
melyet gyakran éget a napsugár.

Olyan vagyok, mint az aranyszínű
pillangók, az idő szárnyán eltűnt
élet, fátyolos, ködös hajnalok.







A PERC MUZSIKÁJA


Álomszép reménnyel kóborol a perc muzsikája.
Képzelet habjait verdesi hömpölygő hulláma.

Különös mámor lángja lobban a múlt rejtekén.
Szerelem gyöngye csillogó köntösben, földi remény.
Rózsa virít a kék ég mezején, lágy a holdfény csókja.
Elvarázsolt tűnődés már a fénylő csillámpompa.

"Ó, elmúlt árva életem, olyan
Fénnyel ragyogsz ma át a tiszta esten,"
Szólongat ezernyi szép tünemény
A nyughatatlan, szikrát vet a szívem.

Lebegő szárnyán ragyog a végtelen sziklája,
Égi lángot vet titkos fénye, a rózsafátyla.
Földi sóhaj száll, ring a csillagporos aranyhajón.
Ékes vitorlája káprázik az ezüst habon.

/Két sor idézet: Tóth Árpád verséből/







RÉGI EMLÉK LETT


Ködös hideg őszi táj lett a szívem.
Vágyam utána elmúlott, nem érzem.
A lelkemben tátongó űr van csupán
régi szerelem, régi álom lett már.

Régi érzést ringat az édes szellő.
Nem, nem szabad fájnia,nem, Ő nem jő.
Mindent elégettem én, ami fájhat.
szétszaggattam én minden cérnaszálat.

Nem perzsel már többé a vágyakozás,
kihalt lelkemből a múlt, a várakozás.
Arca mosolyát nem tudom feledni,
halvány emlékét őrzik szép perceim.

Hold világít hidegen a lelkemben,
Elfelejtett percek jutnak eszembe.
A múltból visszajön álmaim fája,
Álom felleget kerget köddé válva.

Minden édes perce múló pillanat,
a szertefoszlott szerelmünk elsuhant.
Még vannak könnycseppek, fájó éjszakák,
lelkem békére talált, s vár megnyugvást.







RÓLAD


Rólad álmodtam ma éjjel,
hozzám jöttél szerelemmel.
Jöttél felém, megcsókoltál,
szép szavakat suttogtál.
Aztán véget ért az álom,
szomorú lett a valóságom.
Nem talállak ott, ahol voltam,
csak emlékképek játszadoznak.







A RÓZSA


Nyílik már a vörös rózsa,
bársony szirmán a harmat csókja.
Piros kelyhét a Nap nyitotta,
rálehelt az alkony pírja.
Tüskés ágát eső növelte,
s levelét fény fürdette.
Szeme bíbor színben izzik,
szépsége szememben sugárzik.
Piros bársony feslő szirma,
díszruhája illatát ontja.
Testvére a fehér és sárga rózsa,
mind a kertem koszorúzza.
Piros, fehér, sárga rózsa,
belekötlek egy nagy csokorba







SOHA NEM FELEDEM


Nem feledem.
Emléked él hangtalan szavakkal,
álomszerű pillanat feldereng imádsággal.
Te voltál boldog óra, hajnalom és reggelem.
Nélküled sivár minden, boldogságom nem lelem.

Rád találtam,
de álom ringat a végtelenben.
Jó lenne hozzád bújva sétálni a napsütésben.
Felidézem cseppnyi múltunk gyönyörű napjait,
könny ízű gondolat kíséri álmom perceit.
Hívnálak, de csak a csillag ragyog esti fényben,
már nem vagy, de élsz még a fájó, érző szívemben.

Rád találtam.
Nekünk egyszer találkozni kellett.
Soha nem feledem lényed, engem csak ez éltet.
Te voltál a legszebb gondolat,mely ragyogott, mint a Nap,
a legnagyobb erő, hatalom, amit ember kap.
Szemed ragyogása lelkem tengerét érlelte,
csodálatos érintésed a szívem perzselte.

Rád találtam
egyszer, de elmentél messze, tova.
Selymes fuvallat volt hangod puha bársonya.
A boldog éveket köszönöm, soha nem feledem.
Hiányod fáj. Nélküled boldogságom nem lelem.
Köszönöm, hogy Voltál, szerettél, s fogtad a kezem!
Emléked soha nem fakul, soha nem feledem.







SOHA NE MONDD


Soha ne mondd,
Hogy a zimankós tél után
Nem jöhet a lágy szellő,
Hogy a bánat után nem jöhet
Az öröm, a boldog jövendő.

Soha ne mondd,
Hogy a kisgyermekkor után,
Nem jöhet a gyönyörű ifjúság,
A szorgos munkával nem jöhet
A jólét, a gazdagság.

Soha ne mondd,
Hogy Magyarország nehéz életében
Nem jöhet egy jobb korszak,
Mert Mátyás király utódai egyszer,
Igazságot osztanak majd.

Soha ne mondd,
Hogyha vége lesz a nyárnak,
Hogy Ránk csak hideg napok várnak.
Nemzetünk sorsa felvirágozik majd







A SZERETET GYÖNGYKAPUJA


,,Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,"
Elmerengek. Szép varázsa
Elsuhan a múltamon.

Sebes sóhaj szellők szárnyán,
Búgó hangján, égen cseng.
Gyöngyházfényű csillag láttán
Eltűnődőm. Éjben leng.

Élet utunk, múlt ködében
Aranyozott márvány kert.
Halvány holdsugár ölében
Röpke képzet árnyán megy.

Rögös éltünk ragyogásán,
Örvény, jaj, öröm húrja.
Rabul ejtő napok láttán,
Szeretet gyöngykapuja.

A vers első két sora idézet: Arany Jánostól







A SZERETET KULCSA


Ki mondja meg, hogy hova lett a szeretet?
Ki tudja, lángja miért kicsi emberek?
Már a gyűlölet annyi, mint az Óceán,
Temérdek öröm, jóság csekély emlék már.

Napfénye is kicsi lett, mint az esőcsepp,
Egyik ember a másikat, észre sem vesz.
Ha tündökölne a szivárvány sugara,
A nagyképűség barátságra változna,

Irigyből, segítőkész ember válhatna,
Ha tisztelnék, nem tépnék egymást szét soha!
Ha családban, szeretetnek lenne nyoma,
Mindenki tudná, mi a szeretet kulcsa.
Hit, Remény, Szeretet! Ezt Isten adta!







SZERETET PALOTA


Csodálatos a Szeretet - Palota.
Szívem mélyén van ez az ékes csoda.
Emlék - szökevénynek látvány játéka
Pompás, izzó lángja lelkem csábítja.

Nem rejthet el titokban a káprázat!
Egy pillanat volt a látás varázslat.
Lényed, amely tovatűnt a szirteken,
Fénye tündökölt, majd elszállt fénytelen.

Vágy lepkeszárnyán reszket a harmatcsepp.
Reménytelen felleg várán a legszebb!
Csillogó ösvényen lángol egy parázs,
Lelkem cirógatja a szívdobbanás!

Ezüst fényben lebeg a kedves, ékes emlék.
És semmibe hullott. Jött az üresség!
Az alkony szép szivárvány dala lüktet.
Bársonyos, kék ég, virágesőt ültet.

Szívem remeg. Eltűnt mámor, ragyogás!
Suhan az élet, mely sokszor volt csodás!
Messze aranylik a rejtett, csábos fény.
Az emlékek fényében Veled szállok én!







SZÍV HÚRJÁN TÁNCOLÓ SZÍV


Ne! Soha ne kérdezd a lüktető, táncos szívedet,
Hogy ,,kivel táncolod végig"az egész életedet!
Ha csillogó köntösében zeng a magasztos ének
Az alkonyi éj felhőjén különös mámor éget.

Ha a múlt bilincse zenél, csillogó a pillanat
A rózsaszárnyú pillangó suttogása megmarad.
Felé áradó néma vágy vadul perzseli fátylát
Forró lángja fellobbantja a csillagéj kárpitját.

Őszi felleg diadalmas mosolya nyugvó tenger
Képzelet óceánján szilajtáncot lejt a szíven.
Valóságos pillanat, a szívben rejtőző sóhaj
Márványlépcsőkön áradó lenge szellővel suhan.

A szív húrján táncoló mámoros szív vadul lüktet.
Titkon elragad, ragyogó égbolton zeng az ének.
Szivárvány alkonyi fátylán köszönt a harmat csókja
Álomkertben szép az élet, zeng muzsikája, dombja







TAVASZVÁRÓ


Édes tavaszi álom,
ékes kikelet, tavasz.
Ébredj fel mély álmodból!

Csicsergő madarak dala,
csörgő patakok zaja,
Vidám gyermekek kacaja;
integetnek Teneked,

Ékes kikelet, tavasz.

Sima, tükrös szivárvány,
huncut felhők az égen,
tarka virágok, lepkék
a zöldellő mezőben
integetnek neked,

Ékes kikelet, tavasz!

Epekedve hívlak, várlak.
Ébredj fel mély álmodból!

Ékes kikelet: szép tavasz.







TE VOLTÁL


Te voltál az őszi Hold az éjszakában,
Fénylő, szép csillag az égbolt otthonában.
Harmatosan zöld mező a lankás völgyben,
azúrkék színű, édes víz a tengerben.

Te voltál a csodálatos, röpke, lágy szellő,
szíved a szívem fölött volt tündöklő.
Villámröptöd visszfénye gyakran visszajár,
Saslelked a végtelenséget szeli át.

Csillagfényben, karjaidban ébredek.
A szívednek vágytól hevült remegését,
eltűnt szerelmemet hiába keresem.







TE VOLTÁL NEKEM A HAJNAL


Te voltál nekem a hajnal, s szerelem.
Szerelmedet, a szavadat keresem.
Lelkem hangtalan, merengve szendereg,
Sejtelmes hajnalt, nevedet szeretem.
Szerettem a tavaszt, tenger szemedet,
Selymes arany hajadat, a kezedet.
A nagy szerelmet melletted kerestem.
Szavad megérintett, vártalak eleget.
Sejtelmes hajnalt, nevedet szeretem







TÉLI TÁJ


Jégvirág csillog a
téli fákon,
Jégtócsák állnak
az utcákon.
Befagyott zárak
a kapukon,
Síkos úttest
az utcákon.

Dér lepte bokrok
fehérlenek,
emberek fáznak,
beöltöznek.
Bundát, sálat, kesztyűt
sapkát mindenki
magára húzza,
csak a szeme,
orra hegye
van szabadban.

Hópelyhek szállnak,
fehér leplet
borít a tájra.
Hideg időben
bemegyünk a jó
meleg szobába.







TÉL VAN


Tél csikorog, a jégvirág táncol,
fehér csend honol a fagyos tájon.
Hideg szél fúj a didergő fákon,
zúzmarát ringat a havas ágon.

Hó szitál, selymesen hull a tájra,
hideg holdtükör száll az ég boltjára.
Alszik a mező, alszik a föld is,
köd bolyong, hűvös a sötét éj is.

Tél után kopogtat a kikelet,
jön a tavasz, legyőzi a telet.
Minden múló lesz, és szertefoszlik.
A természet éled, a föld nem alszik.

Lesz rügyes fa, s jön a napfény, ragyogás!
Beköszönt a tavasz, a megújulás.







VERSÍRÁS


Játék a szavakkal,
ha verset írok.
Pappírra íródnak
a kusza gondolatok.
Játék a szavakkal,
versben játszom.
A magány, a vágy
lesz a társaságom.
A szavak bíztatnak,
hozzám beszélnek.
Kis és nagybetű
értem versengenek.
Elég rendet tenni
a betűrengetegben,
Állnak sorban,
mint a közértben.
Előjön az erdő,
a virágos mező,
a csicsergő fecskék,
a szerető emberkék,
a nagy szenvedélyek.
Le kell írnom rögtön
gondolataimat,
nehogy elfelejtsem.










VIHARKÉNT ROHANÓ PERCEK


Olyan vagyok,
mint az őszi fa,
Magány a lelkemet igába vonja.

Emlékkép a múlt,
bennem forrong,
Sorsom rejtélye bennem bolyong.

Megcsillanó
könnycsepp
van a szememben,
Lelkemnél nem felel a kérdésekre.

Legbelül a
Kimondhatatlan
messzeség, a nem látott jövő,

A viharként rohanó percek,
A szívemben a titokzatos fények.

Évek, árnyéka bandukol már

Vagyok még, kérdés meddig csupán?

Olyan vagyok,
mint az őszi fa,
Magány a lelkemet igába vonja,
Szél a hajamat
lágyan simogatja.







VIRÁGCSOKOR


Zöld erdőben,
zöld mezőben
kék búzavirág,
piros pipacs
díszlik.
Holdfényben
a bánatom,
az éjszaka
csöndjében
eliramlik.

Piros rózsa,
sárga rózsa,
kinyílott a
hajlékomban.
Fehér-lila
orgonával,
belekötöm
az egészet
Neked egy
csokorba.

Régi, forró
szerelmünket
belepi e színes
virágcsokor,
Emlékezni
a múltra,és Rád,
olyan jó volt.







VISSZAVÁGYOM HOZZÁD


Lágy szellő simogat a lombos ágon.
Harmat bólogat a füvön, virágon.
Madár és pillangó száll bársony szárnyon.
Színarany nap ragyog felhőfoszlányon.

Piros, érett cseresznye, meggy csalogat.
Kertbe finom ízű eper hívogat.
Virág, gyümölcs, bódító illat átfon.
Cirógat a meleg nyári varázson.

Rád gondoltam most e gyönyörű nyáron.
Virággal borítottál rég, ezt látom.
Visszavágyom hozzád álom fohászom.
Szivárvány éjszaka, most is Őt látom.











 
 
0 komment , kategória:  Szabó Kila Margit  
Szép versek a természetről
  2021-10-12 21:30:22, kedd
 
 






SZÉP VERSEK A TERMÉSZETRŐL


"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."

Petőfi Sándor



Gyönyörű relaxációs zene - norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene
/Gyönyörű relaxációs zene hegedűvel, hárfával, fuvolával, zongorával és rejtélyes énekszóval. A videó csodálatos, gyönyörű norvég tájképeket mutat be./

Link








Ady Endre: AZ ŐSZ MUZSIKÁJA


Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,


De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.







Ady Endre: A TÉLI MAGYARORSZÁG


Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.







Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!







Áprily Lajos: ŐSZ


Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.







Babits Mihály: NYÁR


Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyűrűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!







Boda Magdolna: ŐSZ


Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.

Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.







Dsida Jenő: MERRE SZÁLL?


Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök de örökre hiába
embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.







Dsida Jenő: NYITVA ÁLL AZ ARANYKAPU


Az erdők hívnak engem, hogy legyen tavasz.
Száraz kútak hívnak engem, hogy buggyanjon
fel mélyükön a kristályos, tiszta víz.

Ma iszonyú nagy hit van bennem,
hogy a kóválygó felhőknek is útja van
s minden léptem után nyomot hagyok.

Ezért nem szégyenlek beszélni magamról
és nem szégyenlek a világ dolgairól,
holott vak az én szemem és süket a fülem.

Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát.
Ismerjétek meg az aranykapút: nyitva áll
és kék patakok muzsikálnak a tövében.

Testvéreim,
Legyetek jók és szentek!
Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat!










Dsida Jenő: ŐSZ


Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!







Moretti Gemma: ELKÖSZÖN A NYÁR


A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.

Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.







József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!


Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!







Juhász Gyula: TISZAI CSÖND


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!







Majtényi Erik: TAVASZ


Csipkés rüggyel, madárfüttyel
köszön rám, köszön rád,
s majd egy reggel, ha víg kedvvel
jól megráz egy almafát,
és a fáról, minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen csodaszépen
tündököl fel a tavasz.







Móra Ferenc: FECSKEHÍVOGATÓ


Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.







Nemes Nagy Ágnes: HÓESÉSBEN


Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.


Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!







Petőfi Sándor: ERDŐBEN


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.










Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.







Petőfi Sándor: ŐSZ ELEJÉN


Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?







Petőfi Sándor: A TISZA


Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!







Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.










Rónay György EPILÓGUS


Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!










Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE


Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!







Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET


Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?

Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.

Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.

Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.

Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.

Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.

Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye.







Szabó Kila Margit: GYÖNYÖRŰ TERMÉSZET!


Óh Istenem!
De gyönyörű a természet!
Uram, a szép alkotásod körbevesz!

Te adtad
nekünk e paradicsomot!
A gyöngyharmatos bokrokat,
A fényben ölelkező lombos fákat,
Az ágain daloló pacsirtákat.

Cinkék, fecskék,
most daloljatok szépen!
Madarak és Fák Napján ékesebben!
Titeket csodál sok ember, s a világ!
Ha nem lennétek, üres lenne a táj.

Nem lenne fű,
lepke, bogár és virág.
Nem lenne tűzifa, bútor, asztal, ház.
Az erdei állatoknak otthona.
A madár sem dalolna nekünk soha!

Hálát adunk
Neked Istenem a fákért,
Madarakért, gyümölcsökért, virágért.
Ezért a szép földi paradicsomért!

Csicseregj kis
fecske, dalolj pacsirta!
Fájdalmas dalodat, mindenki hallja!
Emberek! Óvjátok a természetet!
Ne pusztítsátok a fákat, réteket!

Ne bántsátok
az erdőt, madarakat!
Régi természetet hozzátok vissza!
Fohászát, a pacsirta így dalolja.


Szabó Kila Margit - Gyönyörű természet - Videó

Link








Szabó Lőrinc: POCSOLYÁK


Esett. Megint kisütött. Szanaszét
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,
a fekete Föld egy-egy ablaka,
s az Ég beléjük oly mélyre esett,
hogy szédítette a rémült szemet
s egy pillanatra elhitette, hogy
lent valahol egy másik ég ragyog,
igen, egy másik: az, amelyik a
talpunk alatt szikrázik: Számoa
vagy hogy is hívják azt a szigetet,
mely valahol épp alattunk lehet:
annak az ege tátongott felém,
vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,
oly gyönyörű, gyémántkék áradás
rohant meg lentről, olyan ragyogás
csapott elő, és olyan hirtelen,
hogy azt hittem, mindjárt beleesem,
és csak kápráztam és szédültem és
oly jó volt e gyönyörű tévedés,
hogy sokáig eljátszottam vele
s szerettem volna mutogatni... De
aztán, mégis, nem szóltam senkinek:
kinevettek volna az emberek,
míg most, versben, elhiszik a csodát,
a valóságot: hogy a pocsolyák
tükrös fényükkel a tavaszi napban
kilyukasztották a Földet alattam!







Szilágyi Domokos: ŐSZI TÁJ


reszketnek a szélben a fák
őszi világ őszi világ
szerelmüket vesztik a fák
őszi világ őszi világ
szerelmet vall ma az avar
őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj







Fjodor Tyutcsev: TÉLI ERDŐ


Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!

Ford.: Szabó Lőrinc







Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!







Paul Verlaine: ŐSZI SANZON


Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)







Weöres Sándor: BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL


Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.



Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?

Halász Judit - Ballada három falevélről

Link













 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A turai Kastély lett Európa legjobb kastélyhotele
  2021-10-11 20:00:45, hétfő
 
 







A TURAI KASTÉLY LETT EURÓPA LEGJOBB KASTÉLYHOTELE


3000 nevezőt utasított maga mögé - Rangos elismerés

A ,,Legjobb Európai Kastélyhotel 2021" díjban részesült az International Travel Awards 2021 nemzetközi versenyen a BOTANIQ Turai Kastély.


A mesébe illő kastély varázsát nemcsak a neoreneszánsz és neobarokk stíluselemek adják, hanem az a szerelmi történet is, melyet az épület minden szegletében érezni lehet. A kastélxt ugyanis báró Schossberger Zsigmond termény-nagykereskedő mágnás építette feleségének, Mayer von Gunthof Teréz számára. Zsigmondnak 1890-ben Ferenc József király adományozott bárói címet. A báró 1869-ben az Esterházy családtól vásárolta meg a Pest megyei Turán elterülő birtokot, ahol 1883-ra megépítette az általa megálmodott kastélyt, amiben korának minden építészeti bravúrját felfedezhetjük. A korszerű központi fűtés mellett volt étellift, és villanyáram is. Minden szintre került fürdőszoba, melyekbe artézi kútból érkezett a a friss víz. A látványos földszinti előtérben emeleti világítóablakok és mérnöki pontossággal elhelyezett tükrök segítségével elérték, hogy ablakok nélkül is természetes fényt kapjon a helyiség.

Az 1883-ban épült neoreneszánsz stilusú kastély a BDPST Group teljes körű rekonstrukcióját követően 2020 nyarán nyitotta meg kapuit a vendégek előtt.

A Loire-menti kastélyok miliőjét idéző, Budapesttől 50 km-re fekvő BOTANIQ Turai Kastély ma már szállodaként és rendezvényhelyszínként is népszerű a térség turisztikai kínálatában, az International Travel Awards díja pedig azt mutatja, hogy európai mércével is elismerésre méltó

A KSA Tourism Marketing szervezet által megrendezett nemzetközi versenyen több mint száz ország szállodái és vendéglátó egységei indultak. Az International Travel Awards versenye során több mint 3000 nevezés érkezett a világ számos pontjáról, amelyből 500 nevező juthatott tovább a döntőbe, ahol a szakmai zsűri végül 200 indulót jutalmazott díjjal az egyes kategóriákban.

Az International Travel Awards verseny értékelési fázisának keretében egy több nemzetiségű, szakmai zsűri vizsgálja meg az adott díjra pályázókat, meghatározott szempontrendszer alapján. A szállodák esetében többek között olyan kritériumok alapján zajlik az értékelés menete, mint például a személyzet barátságossága vagy szobák minősége, felszereltsége és tisztasága. Az értékelés során továbbá nagy hangsúlyt fektetnek az étterem, valamint a spa és wellness egységek színvonalára is - az étterem hangulatát, illetve az ételek és eszközök minőségét is értékelik.

A spa és wellness részleg értékelésénél a különböző ajánlatok és szolgáltatások mellett a szolgáltatás színvonalát vizsgálták.

Az étterem szezonális étlapján a nemzetközi fogások mellett a jellegzetes magyaros ételek modern variációi is megtalálhatók, míg a hotel közel 400 négyzetméteres spa részlegét a kastélykert virágai és növényei inspirálták, és finn szauna, gőzkabin, sószoba, valamint meleg vizes kül- és beltéri medencék is találhatók benne.

"Nagyon örülünk az elismerésnek, hiszen amellett, hogy egy nemzetközi, elismert szakemberekből álló zsűri döntését is tükrözi a végeredmény, a folyamat során a vendégeink is elmondhatták a véleményüket a szavazáson keresztül, ami közvetlen visszajelzést jelent számunkra"

- mondta Somlyai Zoltán, a BDPST Group hotel divíziójának vezetője.


Link






Régen és most




 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Máté Péter: Az első szerelem
  2021-10-10 20:45:25, vasárnap
 
 





Máté Péter: AZ ELSŐ SZERELEM


Néhány nyíló szóvirág,
lassan eszmélő világ,
furcsa, kábult közelség,
el nem múló gyöngeség.

Néhány félénk vallomás,
boldog, hű szemvillanás,
féltve őrzött érzelem,
ennyi az első szerelem.

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
az első szerelem legfeljebb egy kézfogás.
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
az első szerelem mindhalálig elkísér.

Néhány félénk vallomás,
boldog, hű szemvillanás,
féltve őrzött érzelem,
ennyi az első szerelem.

Néhány titkon írt levél,
hulló könnycsepp semmiért,
máskor mosoly hirtelen,
ennyi az első szerelem.

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
az első szerelem legfeljebb egy kézfogás.
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
az első szerelem mindhalálig elkísér.

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
az első szerelem legfeljebb egy kézfogás.
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
az első szerelem mindhalálig elkísér.

Az első szerelem mégis szebb a többinél,
az első szerelem mindhalálig elkísér.


Máté Péter - Az első szerelem

Link



SlidaPlayer

Link



Link



























































































 
 
0 komment , kategória:  Általános  
140 éve született Kittenberger Kálmán
  2021-10-10 19:15:38, vasárnap
 
 




140 ÉVE SZÜLETETT KITTENBERGER KÁLMÁN


Kittenberger Kálmán (Léva, 1881. október 10. - Nagymaros, 1958. január 4.) magyar Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományi író. A magyar vadászirodalom klasszikusa, 1920-1948 között a Nimród vadászújság főszerkesztője.

Sokan csak magyar Afrika-vadászként vagy ,,nagy oroszlánölőként" ismerik, de a kalandos utat bejárt Kittenberger Kálmán élete ennél sokkal többről szólt. Nevével kirándulás közben a Dunakanyar és a dél-börzsönyi táj több pontján is találkozhatunk, igaz emléket ugyanakkor híres barátja, Fekete István állított neki, aki a nimbusz mögé látva írta meg a vadász hányattatott történetét.







Manapság a természetjárók egy része a vadászokban csupán az erdők szívtelen mészárosait látják, akik olyan drága és véres hobbinak hódolnak, amely csupán az ölésről szól. Ezt a képet némiképp enyhítve és formálva indulunk el a Dunakanyar fölé magasodó, a Szent Mihály-hegy oldalában húzódó Kittenberger-ösvényen, hogy megismerjük egy legendás vadász történetét, aki kutató zoológus és kiváló természettudományi író is volt egy személyben. Börzsönyi utunk során több olyan helyre is ellátogatunk, ahol Kittenberger élt és vadászott, illetve ahol az egyik legnagyobb tisztelőjével és barátjával, Fekete István íróval töltötték szabadidejüket.







Kittenberger Kálmán 1881-ben született a felvidéki Léván egy nyolcgyermekes iparoscsalád utolsó sarjaként. A természet már a kezdetektől lenyűgözte, különösen a madárvilág vonzotta. Fiatalkora óta álmodozott távoli, egzotikus vidékekről, amelyek újságok képein jelentek meg előtte mint jövőbeni terveinek színhelyei. Tanulmányai során nagy hatással volt rá természetrajztanára, Kriek Jenő, akitől megtanulta a szakszerű állatpreparálást és a természetrajzi anyagok gyűjtését, konzerválását, majd neki köszönhette, hogy segédpreparátorként dolgozhatott a Magyar Nemzeti Múzeum laboratóriumában. A családnak nem volt pénze Kálmán taníttatására, és a múzeumtól kapott fizetése is oly csekély volt, hogy félbe kellett szakítania főiskolai tanulmányait. Munkája iránti lelkesedése kezdett alábbhagyni, a nagy utakról szőtt álmai pedig egyre elérhetetlenebbeknek tűntek.


Fotó: Nimród Archív





A húszéves Kittenberger depresszióba zuhanva küzdött a napi betevő falatért. Később barátjának - az egyébként sosem panaszkodó, magáról keveset beszélő - Kittenberger megvallotta, hogy ekkortájt az öngyilkosság gondolata kerülgette, és az éhezés és az elkeseredés vitte Tatrangra, a hétfalusi csángók közé, ahol tanítói állást vállalt 1902 őszén. Itt, ha szerény körülmények közt is, de a tanítás mellett legalább vadászhatott, és megfigyelhette a Kárpátok élővilágát. Fél év sem telt el, amikor Bársony Józseftől levelet kapott, aki egy utazás lehetőségét kínálta fel neki.

Egy bácskai földbirtokos, Damaszkin Arzén, egy kelet-afrikai expedíciót szervezett, és preparátort keresett. Kittenberger azonnal igent mondott az ajánlatra, még annak ellenére is, hogy munkáját csak koszt-kvártély jelleggel tudták honorálni. Az utazás költségeit és a felszereléseket a Nemzeti Múzeum biztosította számára, annak fejében, hogy külföldi tartózkodása idején természetrajzi gyűjtéseket végez az intézmény számára. 1903 januárjában, amikor hajójuk kikötött a kenyai Mombasában, Kittenberger élete új irányt vett.

A fekete kontinens belsejébe vezető közel 300 km-es út egyharmadát vasúton tették meg, majd gyalog folytatták Moshiig. Kittenberger útközben maláriát kapott, és Moshiba már félholtan érkezett a poggyászszekéren. Itt egy katonaorvos vette kezelésbe és kininkúrára fogta. Kittenberger az egy hónapos lábadozása miatt nem tudott csatlakozni Damaszkin expedíciójához. Ez idő alatt megtanulta a kiszuahéli nyelvet, és amikor már jobban volt, a tábor körül rovarokat és madarakat kezdett gyűjteni a múzeum számára. Damaszkin öt hónappal később hazautazott, és végleg magára hagyta az idő közben felépült Kittenbergert, aki egyedül, jóformán nincstelenül is vállalta az afrikai gyűjtőmunkát.


Kittenberger egy elejtett elefántbika mellett fegyverhordozójával. Tanganyika, 1926
Fotó: Nimród Archív





Voltaképpen ekkor született meg a híres vadász és kutató, aki afrikai pályafutása során, minden nehézség és nélkülözés ellenére, értékes és páratlan természetrajzi anyagokat gyűjtött, mindent - még saját testi épségét is - alárendelve a tudománynak, amely ekkortájt még igen keveset tudott Afrika e vidéknek egzotikus állatvilágáról. Többször is megfordult olyan helyen, ahol a helyiek először láttak fehér embert. Expedícióit az elejtett és befogott állatok árából tudta finanszírozni - otthonról minimális, jóformán csak erkölcsi támogatást kapott az áldozatos munkájáért.

Kittenberger kisebb-nagyobb megszakításokkal (1903-tól 1929-ig) összesen 16 évet töltött el Afrikában, ahol bejárta a Kilimandzsáró és a Viktória-tó vidékét, behatolt Etiópiában a Danakil-vidékre, valamint Uganda távoli részeire és többek között Belga Kongóba is eljutott. Ez idő alatt több mint 60 000 tételből álló anyagot gyűjtött a múzeum és a fővárosi állatkert számára, benne 300 új állatfaj példányaival, amelyek közül mintegy negyvenet róla neveztek el. Egyik útját követően 120 példányból álló élőállat-rakománnyal érkezett meg Budapestre, ami annak ismeretében is egyedülálló volt, hogy az út során az állatok nagy része egy járvány következtében elpusztul. A bolhától az elefántig szinte minden állattal volt dolga, így igazi szakértője lett az afrikai élővilágnak. Nem csupán elejtette az állatokat, megfigyelte a viselkedésüket, befogta és idomította, ha pedig kellett, gyógyította is őket.

Afrikától a Börzsönyig

Aki Kittenberger Kálmán nyomába ered, azt az út Nagymarosra viszi. Itt élt 1958-ban bekövetkezett haláláig a híres ,,afrikai", akiről a településen iskolát és utcát is elneveztek, emlékét pedig egykori lakóháza és a főtéren álló mellszobra is őrzi. A vadászt a 20. század viszontagságai és a sors hozta erre a vidékre, miután 1919-ben nincstelenül és egy szál ruhában tért haza a hadifogságból. Egy kénytelen-kelletlen, ismerőse által kikényszerített vendégségnek köszönhetően keveredett Nagymarosra, ahol egy hozzá hasonló kutató, Kovács Ödön (akit Kittenberger Afrikában ismert meg) húga, Lívia - Kittenberger későbbi felesége - szeretett volna többet megtudni bátyja tragikus, Afrikában történt haláláról.


Kittenberger-ház Nagymaroson - Fotó: Gulyás Attila




A nagymarosi villa belülől - Fotó: Gulyás Attila





Az emberkerülő, szófukar és makacs Kittenberger sokáig halogatta a találkozást, pedig vendéglátója nem csupán faggatni akarta: bátyja megüresedett házát is felajánlotta neki. Erre az ajánlatra még a büszke és segítséget el nem fogadó vadász sem mondhatott nemet, hiszen semmije sem volt, amiről a világháború tehetett. Kittenberger 1914-ben Afrikában, éppen angol fennhatóságú területen vadászott, amikor kitört a háború. Az angol hatóságok - mint ellenséget - letartóztatták, mindenét elkobozták, és egy indiai hadifogolytáborba vitték. A vadász az állatokról szerzett tapasztalatait itt is tudta kamatoztatni. Főleg kígyók befogásával javított fogsága körülményein, ugyanis a kígyóbőrök értékes csereeszköznek bizonyultak.


Kittenberger első elejtett hím oroszlánjával. Tanganyika, 1904 - Fotó: Nimród Archív





Miután hazatért a hadifogságból, és sora rendeződni látszott, a Nimród című vadászszaklap szerkesztője, majd tulajdonosa lett. Más újságokba is írt, és széles körű levelezést folytatott a kor vezető természettudósaival. Írásaiban kínosan ügyelt a tudományosságra, a precizitásra, és ezt mindenki mástól is szigorúan elvárta. Fekete István - még mezőgazdászként - ez idő tájt küldte el cikkét a Nimródba, amely nem csupán elnyerte Kittenberger tetszését, de további írásra biztatta a jövőbeni írót. ,,Ő, egyedül Ő jelölte meg nekem az utat, amelyre akkor ráálltam, s ballagok rajta ma is szívemben a hála melegével és a múlhatatlan szeretet rőzsetüzével" - emlékszik meg Fekete barátjáról és íróvá válásáról a Kittenberger Kálmán élete című könyvében. ,,Egyébként az emberekkel nemigen törődött. Barátait - azt a keveset - szerette, ellenségei felett elnézett, és általában jóindulatú volt mindenkihez, de nem közeledett senkihez. Egészen más volt az állatokkal szemben. Néha ellenfélként kezelte őket, de soha nem ellenségnek. És soha meg nem alázta őket, sem szóval, sem tettel. [...] Nem is díszítette lakása falát egyetlen oroszlánbőr sem, pedig ezzel minden vadász szívesen eldicsekszik, mégpedig joggal" - jellemzi az író a nagy Afrika-vadászt, aki a 20-as években is több alkalommal megfordult a fekete kontinensen. Ismeretséget kötött egy másik szenvedélyes vadásszal, Horthy Jenővel, a kormányzó testvérével, aki nemcsak támogatta, de el is kísérte Kittenbergert további afrikai expedícióira. Az igazi hírnév, a tudományos elismerés vagy bármilyen kitüntetés viszont ezután sem adatott meg számára. Fáradhatatlan gyűjtői és írói munkáját itthon csak szűk szakmai körökben ismerték, pedig Angliában - a tudományos vadászirodalom hazájában - már ekkor nagy sikert arattak az Afrikáról szóló könyvei és írásai.


A nagymarosi villa nappalija - Fotó: Gulyás Attila





Menedék az erdő mélyén

Kittenberger és Fekete sokszor vadásztak együtt, és a börzsönyi Rózsakunyhó volt az egyik kedvenc menedékük. Sokszor hetekre is elvonultak ide a város zaja és az emberek világa elől, elmerülve a természetben, ami mindkettőjük számára az igazi otthont jelentette. ,,Szénaágyán mély és puha volt az álom, asztalán ízletes a kenyér, éjszakájában mély a csend, és nappalában ajtóm előtt járt a napsugaras szabadság" - írja Fekete a Rózsakunyhóról egyik visszaemlékezésében. Bár Kittenberger több könyvet is írt afrikai útjairól, emlékeiről, kalandokról ritkán beszélt, akkor is csak a barátainak, leginkább akkor, ha jó kedve volt.


A börzsönyi Rózsakunyhó, Kittenberger és Fekete István menedéke vadászataik során - Fotó: Gulyás Attila





Fekete István nem csupán a közös vadásztörténeteket jegyezte le, de azon ritka pillanatokat is, amikor ,,Kitti" hajlandó volt a múltról beszélni. Ilyenkor a korábban már megírt, de szerény és szűkszavú történetek megelevenedtek, a rendíthetetlen vadász félelmét sem tagadva mesélte az oroszlánnal vívott kézitusáját, amelybe kis híján belehalt. 1904-ben írt levelében Kittenberger így meséli a történteket Damaszkin Arzénnak, ami jól szemlélteti a vadász tárgyilagosságát:

A Lettima-hegyek alól súlyosan megsebesülve, 12 nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Moshiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna meg, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, és ellenfelemet szembe lőni. Az oroszlán mellől nagy nehezen feltápászkodva, tanyám felé kezdtem vánszorogni. Útközben többször összeestem. Tanyám közelében végképp elhagyott az erőm, de ekkor embereim jöttek, és bevittek. Itt a sebeket kimostam és bekötöztem, és jobb kezem lecsüngő középső ujját levágtam. Mauser puskám, mellyel, mikor az oroszlán leütött, védekeztem, most igazi kuriozitás; úgy hiszem, beillene akármelyik gyűjteménybe; hat helyen látszik meg az állat foga.


Afrikai emléktárgyak a nagymarosi villában - Fotó: Gulyás Attila





Kittenberger ujja

Ezt a bizonyos levágott ujjat, amelyet az oroszlán félig leharapott, spirituszba tette, majd elküldte a múzeumnak a köröm alatti arzénmérgezés jeleivel, amelyek minden szorgalmas madárpreparátor körme alatt láthatók. Egyfajta fricskának szánta ezt megbízója felé, jelezve: ő becsülettel végzi a dolgát, de ehhez kevés támogatást és elismerést kap. ,,Két töltényem van, míg az osztrákok támogatását élvező Holubotnak 21 000, ami 7 szekéren fér el" - írja egyik levelében. Amíg a Monarchia nemzeti ügyként kezelte az osztrák Holubot expedícióját, és mindent megadott neki a siker érdekében, addig az ismeretlen magyarral nem sokat törődött a hazája.


Emlékek és elmúlás

A Rózsakunyhótól nem messze, a Nagy-Kelemen-hegyen máig áll egy vadászles, amelyet még Kittenberger építtetett és használt. Turistaút nem vezet ide, de a rozoga építményen ma is tábla hirdeti egykori tulajdonosa emlékét. Kittenberger hírneve a 30-40-es évekre megnőtt, és még a filmhíradó is felvette, miközben a nagymarosi nyesttenyészetét bemutatva játszik az állatokkal, de munkásságáért méltó elismerést ekkoriban sem kapott. ,,Kittenberger Kálmánról sokan azt mondták, hogy nehéz ember, hogy gőgös, zárkózott, sőt rideg, néha pedig goromba volt. De ezek nem ismerték őt. [...] Élete nem volt rózsás, az bizonyos. Nem kapott kitüntetést, nem kapott állást, nem kapott elismerést. Igaz, nem is pályázott semmi ilyesmire. Egyetlen vágya volt, hogy az állatkert igazgatója lehessen, hogy kutatásait és az állatkert benépesítését folytathassa. [...] ,,Megverekedett az oroszlánnal, a maláriával, a feketevízlázzal, csak a kilincsekkel volt baja: nem tudott kilincselni. Nem tudott dörgölődzni, nem tudott hajlongani. Már akkor is »kemény volt a dereka«, és sajnos egyre keményedett, de most már fizikai alapon" - emlékszik vissza Fekete a barát jellemére és fizikai állapotára.


Ma is áll a Kittenberger-magasles - Fotó: Lánczi Péter, Gulyás Attila





A második világháborút és a kommunista hatalomátvételt követően Kittenbergert is félreállították. Nem írhatott, nem is vadászhatott. Az 50-es években végül visszakapta a fegyverét, újra dolgozhatott a Nemzeti Múzeumnak, illetve 1956-tól újra publikálhatott. Ugyanebben az évben a forradalom harcai során tűz ütött ki a múzeumban, és a nevével fémjelzett Afrika-gyűjtemény megsemmisült. Ez lelkileg nagyon megviselte az elmeszesedett gerincével küzdő Kittenbergert. Hiába a kezelések és a reuma elleni gyógyfürdők, ahogy a fájdalom és a mozgáskorlátozottság egyre nőtt, úgy nőtt benne a néma depresszió is. Ilyennek látta a barát a barátot: ,,Mindig szomorúság vette markába a szívem, mert ez már több volt mint magány, több volt mint várakozás a végtelenség előcsarnokában. [...] Aztán december lett, és tél. Az év utolsó napján jött a telefon: agyvérzés." Kittenberger Kálmán 1958. január 4-én halt meg családja és barátai körében, nagymarosi otthonában. Nevét még ugyanebben az évben felvette a Veszprémben ekkor nyíló növény- és vadaspark, az egyik legnagyobb Afrika-kutató emléke előtt tisztelegve. Egyetlen magyar ember sem rendelkezett olyan átfogó ismeretekkel Afrika állatvilágáról, mint ő. Munkássága, könyvei nem csupán szakmai szempontból értékesek. Mindenki számára maradandó olvasmányélményt nyújtanak.


Forrás: Fekete István Kittenberger Kálmán élete című könyve
Szerző:Lánczi Péter


Link











Az utolsó vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .



Kittenberger Kálmán életéről tévéfilm készült Bodrogi Gyula főszereplésével.
Kittenberger Kálmán, a nemzetközi hírű természettudós, vadász, Afrika-kutató, író-főszerkesztő kalandokkal teli életébe nyújt betekintést Az utolsó vadászat című játékfilmes elemekkel teli dokumentumfilm, amelyet az "Egy a Természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából mutattak be az Uránia Nemzeti Filmszínházban

A természettudós, a legnagyobb magyar vadász, az Afrika-kutató, az író-főszerkesztő Kittenberger Kálmán páratlan kalandokkal teli életébe nyújt betekintést az a játékfilm dokumentumfilm, amely az “Egy a Természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából készült. Barátja, Fekete István segítségével mutatja be az alkotás, milyen ember volt Kittenberg: mindig őszinte, bátor, tisztességes. Az állatok feltétel nélküli szeretete és tisztelete jellemezte, ami műveiben és hagyatékában él tovább.


Link



Kittenberger Kálmán sírja a Farkasréti temetőben - Fotó: Lánczi Péter



Térkép: Bába Imre - Fotó: Bába Imre








 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Bohócok és bölcsességek
  2021-10-08 20:00:35, péntek
 
 




BOHÓCOK ÉS BÖLCSESSÉGEK


Link








A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden.

Publilius Syrus







Nem az teszi a gazdagságodat, amit birtokolsz!
Ha meg vagy elégedve azzal, amid van - ez a gazdagság.

Mark Twain







A boldogsághoz a következők feltétlenül kellenek:
- legyen kit szeretnünk,
- legyen mit csinálnunk,
és legyen miben reménykednünk.

Tom Bodett







A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz,
hanem hogyha kifejleszted magadban a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.

Dan Millman







A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.

Darrell Royal







Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled,
mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától,
hogy ne támadjon meg, mert te vegetáriánus vagy."

Dennis Wholey







A legjobb orvosok:
dr Elégedettség,
dr Higgadtság,
és dr Jókedély"

C. H. Spurgeon







A bölcs embernek nincsen szüksége tanácsra,
a bolond meg úgysem fogadja meg.

Benjamin Franklin







Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben, -
paradox módon, ha nem tudunk bízni,
akkor nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot."

Walter Anderson







Maradj a jelenben! Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat.
A jövő pedig sohasem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed, vagy reméled.

Dan Millman







Nem az számít honnan indulsz, hanem az,
hogy milyen döntéseket hozol arról,
hogy hová akarsz végül eljutni.

Anthony Robbins







Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk,
de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek
külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná.

Fontenelle







Az erős lélek, - ha nagy cél van előtte - , megacélozza a gyönge testet.

Mark Twain







Ahogy a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni kezd,
úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme.

Leonardo Da Vinci







Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett."

William Shakespeare







Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik.
...Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sohasem lesz elég.

Dan Millman







Soha nem tudhatod előre,
hogy milyen eredménye lesz cselekedetednek,
de ha nem cselekszel, eredményed sem lesz.

Mahatma Gandhi







Az élet túlságosan rövid ahhoz,
hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre
és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Charlotte Bronte







A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz,
az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.

Elbert Hubbard







Az embert nem a születés,
a földi rang avatja előkelővé,
hanem a szellem és a jellem.

Goethe







A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.

Seneca









 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Emlékezés a hősökre: 1849. október 6.
  2021-10-06 18:45:54, szerda
 
 





EMLÉKEZÉS A HŐSÖKRE: 1849. OKTÓBER. - AZ ARADI VÉRTANÚK ÉS BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSE


,,...a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol."

(Ferenc József utasítása Haynau számára)

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.


batthyany-lajos





Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál - szimbolikus módon az oroszok előtt - tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után a ,,bresciai hiéna" néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József (ur. 1867-1916) utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a ,,rebellió" támogatói ellen. Mivel a háború még folyt, a nyári akciók java része a polgári lakosság - főleg jegyzők, papok, tanítók - ellen irányult, a világosi fegyverletétel után azonban megkezdődhettek a tárgyalások I. Miklóssal (ur. 1825-1855) az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Bár a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynau kérését, aki a foglyokat statáriális eljárás keretében akarta kivégeztetni.

Ennek következtében számos városban - például Kecskeméten, Aradon vagy Nagyváradon - különleges katonai törvényszékek alakultak, melyek közül a később kivégzett 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon, Karl Ernst törzsbíró vezetésével folytatták le. A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után - melyben V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) önkényesen feloszlatta a magyar országgyűlést - önálló seregtesteket vezettek. Bár ehhez rendes esetben tábornoki rang szükségeltetett, Lázár Vilmos személyében mégis akadt egy kivétel, akit Bem az utolsó napokban nevezett ki ezredesnek, és a világosi fegyverletételkor állt először egy seregtest élére. A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása - 1849. április 14-e - után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek.

Kimondhatjuk, hogy az eljárás számos szempontból koncepciós jellegű volt, hiszen Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről, a vádak pedig jogi szempontból is aggályosak voltak: a felségárulás azért volt vitatható, mert Ferenc József a törvények értelmében nem volt legitim király, a fegyveres lázadás vádjának pedig többek között az mondott ellen, hogy Ferdinánd 1848 októberében törvénytelenül oszlatta fel a magyar országgyűlést. Ez a tény a Karl Ernst főtörzsbíró vezette 14 tagú törvényszéket ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy augusztus 25-én - Kiss Ernő kihallgatásával - megkezdje a honvédtisztek elleni eljárást.

A vizsgálat során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban - ugyanis a vád képviselte a ,,védelmet" is -, vallomásaikat csak kivonatosan rögzítették, az ítéletet pedig két nappal a kivégzés előtt tudatták velük. A törvényszék - Haynau kívánságának megfelelően - szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte, négy fő ügyében azonban Ernst enyhítésért fellebbezett Haynauhoz, aki Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta. Az enyhítést az első két esetben az indokolta, hogy Dessewffy és Lázár az osztrákoknak adták meg magukat, Schweidel és Kiss pedig viszonylag jelentéktelen szerepvállalása miatt részesült főparancsnoki ,,kegyben."

A honvédtisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke ellen is eljárás indult, akire az Olmützben ülésező osztrák bíróság a lázadás mellett azt is rá akarta bizonyítani, hogy részt vett az 1848. október 6-i bécsi forradalom megszervezésében - az ügyészek ennek nyomán úgy vélték, tettei együttesen kimerítik a felségárulást. Batthyány esetében az előre borítékolt döntés szintén a halálos ítélet volt, ám az ítészek kezdetben úgy gondolták, az uralkodó később kegyelmet gyakorol majd a gróf felett; ez végül nem valósult meg, ugyanis a jogi szempontból ugyancsak aggályos eljárás előtt Ferenc József szabad kezet adott Haynaunak az ítéletek végrehajtása szempontjából, és átadta neki a foglyot.

A ,,szabad kéz" azt jelentette, hogy a táborszernagynak csak utólagos jóváhagyást kellett kérnie Bécstől, vagyis a szeptemberben Pestre szállított miniszterelnök sorsa megpecsételődött. Haynau az ő esetében is ragaszkodott a legmegalázóbb kivégzési módhoz, az akasztáshoz, azonban Batthyány egy, a felesége által bejuttatott tőrrel olyan sérüléseket tudott magának okozni, melyek lehetetlenné tették az ítélet - ilyen - végrehajtását. A miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt.

Ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán - hajnali fél hatkor - a négy golyó általi halálra ítélt tisztet - sorrendben Lázárt, Dessewffyt, Kiss Ernőt és Schweidelt - végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet.

A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

Az aradi tizenhármak és az első felelős miniszterelnök meggyilkolásával a Haynau által levezényelt megtorlás elérte csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau - és Ferenc József - a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak.








Ady Endre: OKTÓBER 6.


Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.









 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Tudja, hol található a legtöbb vár és kastély a világon?
  2021-10-05 21:30:30, kedd
 
 










TUDJA, HOL TALÁLHATÓ A LEGTÖBB VÁR ÉS KASTÉLY A VILÁGON




A világon sehol másutt nincs annyi vár és kastély, mint Németországban. Nem is tudják pontosan, hány ilyen építmény található az országban, de egyes becslések szerint számuk a 25 ezret is meghaladhatja. Az európai szinten ennek a területnek a kutatásával foglalkozó intézet 2018-ban megkezdte a pontos számbavételüket, de ez a feladat várakozásaik szerint akár tíz évet is igénybe vehet.

Rögtön adódik persze a kérdés, hogy miért épült ennyi vár Németországban? Ennek oka a wonderopolis.org összeállítása szerint elsősorban a német történelemben keresendő. A germán törzsek miután megtelepedtek Európában, nagyon sokáig állandó harcban álltak egymással, de kívülről érkező hódítókkal is meg kellett küzdeniük.

Ekkor kezdtek a kor technikai színvonalának megfelelően egyszerűbb várakat építeni, hogy megvédjék magukat a külső és belső ellenségektől.

Ezek az építmények mai szemmel természetesen még igencsak kezdetlegesek voltak, eleinte jobbára földvárakról volt szó.

Ha visszatekintünk a történelemben, akkor azt látjuk, hogy a földvár már az őskortól használt erődítménytípus volt, és eredete a Kr.e. 6. évezred közepének Közép-Európájára tehető, amikor még egyszerű árkot, a mögé hányt sáncot és a tetejére épült palánkot jelentett.


A wartburgi vár felülnézetbő





Az erődítmények építésével persze a germán törzsek nem voltak egyedül, hiszen Európában mindenhol egyre-másra nőttek ki a földből a várfallal körülvett erődítmények, hogy megoltalmazzák a helybélieket, például a vikingek vagy a rómaiak támadásaitól. Számtalan ilyen építménnyel találkozhatunk Franciaországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában is.

Sőt, az egy négyzetméterre jutó várak számát tekintve Wales áll az élen.

De visszatérve Németországhoz: ezen építmények közül a wartburgi vár és a Lichtenstein kastély számít a legnépszerűbbnek, és persze a Neuschwanstein kastély, amely annak idején Walt Disney-t is megihlette, amikor rajzfilmjeinek mesebeli kastélyát megalkotta.


Wartburg vára





Wartburg Németország egyik legősibb vára, amelynek építése még 1067-ben kezdődött meg. Története szorosan összefonódott a német történelemmel. 1221 és 1227 között itt élt Szent Erzsébet.

Később, 1521-1522-ben itt rejtőzött ,,György lovag" álnéven Luther Márton, és fordította németre az Újszövetséget, méghozzá tíz hét alatt.

Johann Wolfgang Goethe többször is megfordult itt, először 1777-ben. De egyébként is rengeteg neves költőt találhatunk az épület egykori lakói között, sőt, egy időben még költőversenyeket is rendeztek itt évről-évre. A XIX. században a vár már nemzeti emlékműnek számított, széles körű vitát követően pedig 1853-ban historizáló stílusban újjáépítették.


Lichtenstein kastély





A Baden-Württembergben található kastély, amelynek építése 1377-ben kezdődött meg, igazi festői helyen áll, hiszen főépülete és fehér bástyája egy szikladarabra épült, ami egy kőhídon keresztül közelíthető meg a hegy másik oldaláról.

Az 1390-ben elkészült vár a középkor egyik legnagyobb erődítményének számított és túlélt minden ellenséges támadást.

1567-ben azonban elvesztette a rangját, mint hercegi székhely, és ettől kezdve folyamatosan romlani kezdett az állapota.


Neuschwanstein kastély





Az előzőeknél jóval fiatalabb a valószínűleg mindannyiunk számára legismertebb bajorországi Neuschwanstein kastély, amely a 19. században épült. A Németország déli részén, Schwangauban található épületet II. Lajos bajor király építtette 1869-1886 között a saját gyerekkori álmainak megvalósítására. Nagy tisztelője volt Richard Wagnernek, ezért a kastély egyes termeit és berendezését a német zeneszerző óriás operáinak szereplőivel díszítette.

Az építés során felhasználták az akkori modern technológiákat: gőzmotorok, elektromosság, fejlett szellőzés és fűtés mind-mind részei az épületnek.

Napjainkban ez Németország legtöbbet fényképezett nevezetessége, valamint egyike az ország leglátogatottabb turistacélpontjainak. Az Alpsee felett emelkedik, a Pöllat-szurdok magányos szikláján: aki járt ott, az megerősítheti, hogy büszke, kecses tornyaival valóban egy igazi kőből épült álom.


Link









 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Özönvízzel rúgja be az ajtót az ősz
  2021-10-05 20:00:51, kedd
 
 







ÖZÖNVÍZZEL RÚGJA BE AZ AJTÓT AZ ŐSZ


Ma még érdemes kihasználni a késő nyári, napos időjárást, mert holnap köszönés nélkül tör ránk az ősz. Délen, délnyugaton szombat reggelig akár 50 mm eső is eshet.


Az elmúlt bő másfél hétben igen kegyes volt hozzánk az időjárás. Ugyan gyorsan átvonuló frontok megtörték a napos, meleg időt, de azért nem nagyon lehetett panaszunk a légkör viselkedésére. A mai, már-már nyárias meleget azonban holnap gyökeres változás követi.

"Kicsit olyan lesz ez a hét, mint a szendvics: az első és utolsó két nap jó időt ad, a közepén viszont teljesen elromlik az idő, ez pedig a hangulatunkra is hatással lesz"

- kezdte a Borsnak Németh Lajos meteorológus.

- A gyökeres változást egy, a Földközi-tengeren kialakuló mediterrán ciklon okozza. Ez szerdán éri el hazánkat, és lényegében évszakot váltunk a késő nyárból a valódi őszbe - hangsúlyozta a szakember.







Az ősznek pedig több jele is lesz.


Nagy esők jönnek

- Elsősorban a borult ég és a jelentős eső az, ami megmutatja az évszak valódi arcát, szerdától péntekig ugyanis csendes, de kiadós csapadékra van kilátás az ország legnagyobb részén. Erre nagy szüksége van a földeknek, hogy az őszi vetés ki tudjon majd kelni, a szőlészek, borászok viszont ennek cseppet sem örülnek - magyarázta Németh Lajos.


Reggel és este ilyen utcaképpel találkozunk majd: szinte mindenhol esni fog





Való igaz, a legfrissebb modellfutások szerint délen, délnyugaton akár 40-50 mm eső is eshet, de a számok nincsenek kőbe vésve.

- A mediterrán ciklonok előrejelzése elég kemény feladat a meteorológusoknak, mert még egy napra előre sem lehet száz százalékra megmondani, hogy merre fog elvonulni a ciklon. Amit nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy

"a déli megyékben lesz a legtöbb, északkeleten pedig a legkevesebb csapadék"

- húzta alá az időjós.


Lehűlés is jön

- A mai csúcsértékekhez képest jó tíz fokos visszaesést tapasztalunk: 22-27 fokról bizony 10-15 fokra esnek vissza a maximumok. Mostmár tényleg szükségünk lesz az októberi öltözékre, a mellényekre, kabátokra - hívta fel a figyelmet a szakember.

A meteorológus megnyugtatásul kiemelte: hétvégére visszatér a napos idő.

- Egy nagy különbség lesz a hét elejéhez képest: 11-16 foknál nem lesz melegebb. Hajnali fagyok még csak a fagyzugokban lesznek, de aki kirándulni megy, öltözzön rétegesen. Én is így fogok tenni - zárta gondolatait Németh Lajos.










 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 294 db bejegyzés
Összes: 4275 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 452
  • e Hét: 1805
  • e Hónap: 23225
  • e Év: 483348
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.