|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2024-01-31 21:15:16, szerda
|
| |
| |
ÍGY FŐZNEK A LEGNAGYOBB VILÁGSZTÁROK
Enni akkor is kell, ha az ember történetesen rettenetesen elfoglalt híresség. Akad, aki rendeléssel oldja meg, mások viszont szívesen ragadnak fakanalat és főznek.
A mexikói származású született feleség, Eva Longoria számára a főzés nemcsak hobbi, hanem már szenvedély. Olyan profi, hogy már saját szakácskönyvet is írt, amelyben olyan finomságok receptjeivel találkozhatunk, mint a tortillaleves vagy ,,apu rákkoktélja".
Eva Longoria számára a főzés nemcsak hobbi, hanem már szenvedély. (Fotó: NBC)
Justin Timberlake, színész-énekes egyáltalán nem csak kibicelni jár a konyhába: otthonosan mozog a hozzávalók és az eszközök között. Még flambírozni is tud! Van azonban, amikor előtör belőle a muzsikus, és inkább dobol az edényen, mintsem hogy megtöltené valamivel.
Justin Timberlake amikor előtör belőle a muzsikus, és inkább dobol az edényen, mintsem hogy megtöltené valamivel. (Fotó: hot!)
2020-ban mindenkinek szüksége volt valamire, ami egy kicsit eltereli a figyelmét a nehéz mindennapokról. A Kisasszonyok című film szépséges szereplője, Florence Pugh az apukája tanácsára a főzést választotta, és annyira bejött neki, hogy azóta sem hagyta abba.
Florence Pugh az apukája tanácsára a főzést választotta, és annyira bejött neki, hogy azóta sem hagyta abba.(Fotó: hot!)
Daisy Ridley, a legutóbbi Star Wars-trilógia főszereplője igen vidáman veszi, ha citromhéjat kell reszelnie, de mástól sem riad vissza. Egy tévéműsorban csillogtatta meg a konyhai ismereteit, ahol később a sodrófával még fénykardbemutatót is tartott.
Daisy Ridley a legutóbbi Star Wars-trilógia főszereplője igen vidáman veszi, ha citromhéjat kell reszelnie, de mástól sem riad vissza. (Fotó: Channel 4/Love Productions/Mark Bourdillon)
Az örökösnő Főzés Parisszel címen készített YouTube-sorozatot, amiből kiderült, hogy nem annyira gyakorlott szakács, mint inkább lelkes. Az viszont jellemző, hogy Paris Hilton konyhájából nem hiányozhatnak az egyszarvúak.
Paris Hilton nem annyira gyakorlott szakács, mint inkább lelkes. (Fotó: ZUMAPRESS.com)
Kris Jenner, a Kardashian-Jenner-klán feje látott már tűzhelyet közelről, de ez nem jelenti azt, hogy a főzés valóban a mindennapjai része lenne. Ennek ellenére könyv formában kiadta a családja kedvenc receptjeit, Krisszel a konyhában címen.
Kris Jenner könyv formában kiadta a családja kedvenc receptjeit, amelyeket a leggyakrabban főznek. (Fotó: Vivien Killilea)
Lady Gaga nem illetődik meg, ha friss zöldségeket raknak elé egy konyhában: gyakorlott mozdulattal nyúl a répáért. Viszont Perez Hilton blogger láthatóan nem volt felkészülve a díva dekoltázsára.
Lady Gaga nem illetődik meg, ha friss zöldségeket raknak elé egy konyhában: gyakorlott mozdulattal nyúl a répáért. (Fotó: hot!)
Miért is ne adhatna ki szakácskönyvet egy rapper? Valószínűleg ezt a kérdést tette fel magának Snoop Dogg, az amerikai rosszfiú, akitől nem állnak távol a zöldségek. A gasztronómia világába az egyik legjobb barátja, Martha Stewart vezette be, akinek a háztartási műsorában rendszeres vendég.
Snoop Doggot a gasztronómia világába az egyik legjobb barátja, Martha Stewart vezette be.
(Fotó: Gustavo Caballero)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Süssünk - Főzzünk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-29 20:00:52, hétfő
|
| |
| |
VARRÓ DÁNIEL VERSEI
Varró Dániel (Budapest, 1977. szeptember 11. -) József Attila-díjas magyar költő, műfordító.
Első verseit 12 éves korában (1989) írta, mely meghozta számára első költői sikerét is - a Bögre azúr című kötet fülszövege szerint - egy eposztrilógiával. A XII. kerület - Németvölgy lakója és a "Mackós" iskola tanulója volt. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett le 1996-ban. Gimnazista kora óta publikál verseket és műfordításokat különböző irodalmi lapokban és folyóiratokban.
Varró Dániel a magyar kortársköltészet kiemelkedő alakja, akiért szerteágazó alkotótevékenysége és egyedi humora miatt a kritika és a közönség egyszerre rajong. A formának és a paródiának egyaránt mestere; számos műfajban megmutatta már a tehetségét a hazai közönség előtt: versek, gyermekversek, színdarabok, valamint műfordítások fűződnek a nevéhez. Munkássága utánozhatatlan stílust, frissességet és modernitást hozott a XXI. század magyar irodalmába.
Műfordítói tevékenységet végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és egyéb (önálló vagy másokkal közösen írt) színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára.
Önálló kötetei
Bögre azúr (1999, Magvető Kiadó ) ISBN 9631421597
Túl a Maszat-hegyen (2003, Magvető Kiadó ) ISBN 9631423484
Szívdesszert. Kis 21. századi temegén; Magvető, Budapest, 2007 ISBN 9789631426113 (Rácz Nóra nonfiguratív rajzaival)
Vesztegzár a Grand Hotelben. Zenés vígjáték két részben; Rejtő Jenő regényéből írta Hamvai Kornél, zeneszerző Darvas Benedek, versek Varró Dániel; Nemzeti Színház, Budapest, 2008 (Nemzeti Színház színműtár)
Akinek a lába hatos - Korszerű mondókák kisbabáknak (2010, Manó Könyvek ) ISBN 9786155028052
Akinek a foga kijött - Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak (2011, Manó Könyvek) ISBN 9786155028502
Nem, nem, hanem (2013, Manó könyvek) ISBN 9786155220708
Akinek a kedve dacos - mondókák apró lázadóknak (2014, Manó Könyvek)
Mi lett hova?; Jelenkor, Pécs, 2016
Nie, nie, nie, veruveru nie (Nem, nem, hanem); szlovákra ford. Vlado Janček, Eva Andrejčáková; Verbarium, Bratislava, 2017
Aki szépen butáskodik; ill. Szűcs Édua; Jelenkor-Central, Budapest, 2018
A szomjas troll. Kis viking legendárium; Jelenkor, Budapest, 2018
Csütörtök, a kisördög; Jelenkor, Budapest, 2019
Varró Dániel Digitalizált művek
Link
A NÉMETVÖLGYI ÚTTÓL AZ AJTÓSI DÜRER SORIG
- útvonaldal -
Ez itt a Németvölgyi út, ahol lakok.
A fák, a járdaszél, a szél, az ablakok,
a ténfergő ború, a fázós munkakedv,
a bikkmakk, jó reggelt, skacok, mi van ma, kedd?
Az a kacér kislány a villamoskocsi,
megfuttat, és becsukja ajtaját, bocsi,
áramszedője integet, piros szevasz,
csörömpölése, mint a kapkodó tavasz.
Vacogva áll az ember, mint a berkenye,
majd csak jön egy következő, mi felvegye,
amíg várat magára, búbig ér a bú,
de hogyha jő, hahó, irány a Déli pu.
Aztán tovább, tovább, az ember méla matróz,
ki lent, a föld alatt elálmodozva metróz,
s míg fent suhannak el Astoria, Blaha,
a karmosabb öcsök nem érik itt (ha-ha).
Nyakunkon már a cél. Ez itt a Keleti.
Hosszú kését a gíroszos fenegeti.
Metsző hideg futos a várók oldalán.
Kevés a perc, de még beérhetünk talán.
Remények vaksisága nem soká vigasztalt.
Ó, én bolond utas! Tudhattam volna, hogy
kilencszer virágzik tearózsát az aszfalt,
mire a hetes busz egyszer beandalog.
A költő is ilyen, e lomha lény tesója,
kinek határidő a dal, dugó a lét,
kiből büdös felhőként pöffen ki a sóhaj,
és soha nem ér oda sehová. De kék.
AZ ELKÖSZÖNGETÉS BALLADÁJA
Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen.
Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.
Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.
Ajánlás
Hát nem is folytatom tovább,
Bozontos orrú hercegem:
Ha nem lakom már iskolád,
Hiány ül majd a lelkemen.
BESZEPTEMBERÜLT KEDVES GYEREKEK
Ki farát egész nyáron csak vakarta,
és feszt moziba járt meg aquaparkba,
no, annak mondom, nincsen több gagyi,
tévénézés, hassüttetés, fagyi,
a strandon nem lehet tovább időzni,
mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni.
Beszeptemberült kedves gyerekek,
ideje megvenni az iskolaszereket.
Na most, hogy mit meg hogy, ez az,
amin lendít e magazin elég sokat,
hogy segítse az iskolásokat.
Megmutat nektek mindent, mi ma dívik,
komputertől az elefántradírig,
a modernt is, nemcsak a hagyományost,
mert új idők járnak már nagyon ám most.
Nem úgy van ám, hogy az ember csak
rábízza magát az Ápiszra,
vesz rajztáblát, pár hurkapálcikát,
és ha mamád a bolton átcibált,
hát akkor már minden feltétel adva,
és be lehet ülni az iskolapadba.
Például kell lenni gépnek, számítónak,
manapság állítólag.
Nem ám füzetek, tollak
(amik régen elegek voltak)!
Aztán, ha mindent jól összegyűjtött a markod,
még be kell rendezni az iskolasarkot.
BOLDOGSÁG
A tévéhez leültünk
megnézni azt a filmet,
miről a műsorújság
megírta, hogy nagyon sok
vér fog majd folyni benne,
és ennek mind a ketten
örültünk, mert szeretjük
a filmeket, amikben
nagyon sok vér folyik. Te
két fázós lábad akkor
pólóm alá bedugtad,
kis talpad ráhelyezted
kövér, meleg hasamra,
úgy néztük ezt a filmet,
pisztáciát is ettünk.
De gyorsan elfogyott, és
félóra múlva kábé
szép, szőkített fejecskéd
a mellkasomra tetted,
én kissé hátradőltem,
a vállad átkaroltam,
és elnyomott az álom.
Most arra ébredek fel,
hogy vége már a filmnek,
a farpofák sajognak,
jól elzsibbadt a lábam,
és el van gémberedve
a vállam is rohadtul,
fejem nem dönthetem meg,
nincsen mögötte támasz,
valami ócska pornót
sugároz a csatorna,
éjfél is régen elmúlt.
A távirányitóért
nyúlnék, de el nem érem,
van egy pohárnyi kólám,
miből kiment a szénsav,
de azt sem érem el, mert
te rajtam fekszel éppen,
szemed becsukva tartod,
a szád kinyitva félig,
meleg fuvallatocskák
szállnak nyakamra onnét.
Kívánhatnék-e többet?
BORBÁLA
Zizzen a
szívemen
szerelem
szőrszála,
ha hallom
a neved,
Borbála,
Borbála.
Ujjongó
lelkemet
nem bírom
kordába
tartani,
mióta
ismerlek,
Borbála.
Ahogy te
langymeleg
sapkácskát
hordtál a
füleden,
úgy hordom
a neved,
Borbála.
Hiába
zúg körül
gyűlölet
orkánja,
ha belül
melegít
ez a név,
Borbála.
Bele is
majszolok,
mint holmi
tortába,
lassacskán
elhízom
miattad,
Borbála.
Locska lány,
akinek
nem akad
torkán a
csacsogás,
ezt mondja
a neved,
Borbála.
(Ez persze
nem igaz,
csak mert a
formába
besimult,
csak azért
írtam ezt,
Borbála.)
Borikám,
ejnye, hát
nem járunk
órára?
Ezt kérdi
korholón
a neved,
Borbála.
Mennyi sok
tehetség
szorult a
tollába!
Így kiált
lelkesen
a neved,
Borbála.
Szinte él
ez a név,
hol éber,
hol kába,
de mindig
ott csücsül
fülemben,
Borbála.
Ó, az r
sasorra!
Ó, a b
Ólába!
Csupa orr,
csupa bor,
csupa bál,
Borbála.
Vadóc kis
ámorok
elsütött
mordálya.
Borbála,
Borbála,
Borbála,
Borbála.
ELÉGIA A KIRÁNDULÓ KEDVESHEZ
Van öt napom csak áhitozni rád.
Pedig nélküled mit sem ér a fájront.
Majd csinálok magamnak egy teát,
s túlcukrozom, mint Kosztolányi Byront.
Van öt napom csak áhitozni rád.
Majd kínrímekkel szadizom magam,
s félő, hogy téged méltán földicsérő
szavak közt elnyel a bizonytalan,
amíg te ki-kiruccansz Dörgicséről.
Majd kínrímekkel szadizom magam.
Majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait,
s rágcsálok hozzá mindenféle kekszet.
Majd felidézem régi dolgaid,
hogy melyik ruhádban voltál a legszebb -
majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait.
És elmegyek mulatni is, ne félj.
Biliárd dákók, sörök és észbontó
pipik között talál majd rám az éj.
És megnézem a legújabb James Bondot.
Elmegyek majd mulatni is, ne félj.
Aztán csak számolom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a tévét,
és dünnyögök, hogy szeret, nem szeret...
elalszom egy légy zümmögése révén.
Aztán csak számolom a perceket.
ÉJSZAKAI BUSZ
A Moszkva téri McDonald's előtt,
ahol a Hold leszáll a 6-os É-ről,
vagy hányasról - ó, változó idők! -
zord járókelők járkálnak le és föl.
Tűsarkokon kopognak ott a nők,
mély csend kíséri őket, ámulat,
amint a koszfoltos aszfalton ők
egymás elé rakják a lábukat.
Egy hang recseg: ,,A fényes, kopasz úr
igyekezzen a leszállással, kérem!"
Hűvös van, s tűnt szerelmek soka szúr
a McDonald's előtt, a Moszkva téren.
FÉLEK, ELALSZOM
Félek, elalszom egyszer, s te itthagysz, mint a busz.
Pöfékelsz, elgurulsz, és többé sose látlak.
Vagy kiröppensz a számon, mint halottból a szusz.
Vigyázó lelke rebbenő madárnak.
GOMBFOCI BALLADA TANDORI ÚRNAK
Tandori Dezső 60. születésnapjára
Még áll a sarokban a gombfocipálya,
Még csillog a plexi a gombok alatt...
No de mit tesz a rongy meg a smirgli hiánya?
Mit ér a csatár, ha tapad?
Még gólok alusznak az ujjbegyeinken,
De jaj, a kezünk keresőn kotorász -
Hova tűnt ez a sport, hova tűnt ez a minden?
De hol van a tegnapi gombfociláz?
Ó, jaj, hova tűntek a sportszerü medvék,
Sok szakvezető, ki ha veszt, se busul?
Kék-Sárga, Lapos, Dömi - mind csupa emlék?
Hol van Canarino, B. U. Bush úr?
Hova tűnt az a szép vizivárosi alkony,
Mely látta a Lánchíd utcai ház
Teraszán Coutinho kapitányt, Jackie Charltont?
De hol van a tegnapi gombfociláz?
Hova lett Szokol és Ory Luksz? Hova pöccent
Keegan, Gary Jones, Brady, Bettega, Rep?
Hol van ma Pelé, a Fekete Gyöngyszem?
Hol vannak a gombszerető verebek?
Minyutti kezéből a traubiszóda,
Leao, Papi, Cruyff meg a többi gigász,
S az időmilliók hova tűntek azóta?
De hol van a tegnapi gombfociláz?
Ajánlás
Jó Tandori úr, csakugyan hamu, por ma
E sport, mi fölött csak a szél citeráz?
Hol van a Nagy Vízivárosi Gombfocitorna?
De hol van a tegnapi gombfociláz?
KI ELMÚLT HUSZONEGY
Ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb csókja, mint a must,
huszonegy év alatt hiába száradt
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.
Ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. Annak szonett a múlt.
Ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.
MESE 2
,,Az a tó, az a tó. Emlékszel arra a tóra?"
Szőcs Géza
Vagy inkább azt szeretnéd hallani,
hogy milyen lesz, mikor majd kint a pusztán?
Hol zöld a fű, a tó, a nád, a puszpáng,
hol pödrött szarvú rackajuh bitangol,
és kapirgál a tyúk, a parlagi?
Mikor én ács leszek, te főkötős menyecske?
Megint? Ma is? Nem unsz rá? Minden este?
Na jó.
Szóval, tudod, ahol van az a tó,
amit a nép, az itt lakó
csak úgy nevez, hogy Medvefürdető
(nem tudni mért,
hogy mért, nem tudható),
hol porontyuk a levelik
kuruttyolásra nevelik,
s ahogy a torkukon kifér, vartyognak doszt az unkák,
nos, onnét én egy kőhajtásnyira
fogok végezni kötő, ducoló,
állványozó meg több efféle munkát.
Hisz ács leszek. Bizony, hogy ács ám!
S míg rókafarkfűrészemmel zenélek
- szólómat száz tücsök kíséri brácsán -,
te hozol nekem kosárban ebédet.
Kijössz hozzám déltájban a mezőre,
a rétre, hol derékig ér a fű,
nyomodban két kutyánk, mert két kutyánk lesz,
mindkettő jócskán medveméretű...
Kijössz hozzám a közeli mezőre,
hol én állok, hol ácsod áll közel,
és éppen készülő munkálatomra
kerek szemekkel rácsodálkozol.
Nahát - mondod majd. - Nahát, édes ácsom!
Hát nem hiába tartlak, nem hiába,
jó slambucon meg tejfölös kalácson.
(Pedig csak egy verandát ácsolok majd,
egy tokbélést, vagy egy előtetőt.
Semmi extrát, vagy megerőltetőt.)
És szoknya lesz majd rajtad és kötény.
A hajadban valami kék bogyó lesz,
kék áfonya, vagy nem tudom, kökény -
Kijössz hozzám a dús füvű mezőre,
hajadban kökény, vagy talán borostyán,
kalácsszagú kézzel végigsimítasz
az arcomon, a serkenő borostán,
és rám nevetsz, mert jó sokat nevetsz majd,
hisz nem leszel már soha szomorú.
És míg kezemben vígan jár a véső
- a lapos épp úgy, mint a homorú -,
te megterítesz gonddal ott a fűben,
kalácsot, lábost elrendezve gusztán.
Az lesz a szép. Ott lesz a szép, a pusztán.
Ne kérdezd, édes, hogy hol a bonyodalom ebben a mesében. Ez egy olyan mese, amiben nincs bonyodalom. Így aztán cselekmény sincs. Emlékszel a János Vitéz elején, mikor elkóborol a nyáj, és Jancsi csak a felét tudja összeszedni? Hát nem lett volna jobb, ha mindet megtalálja? Ha nem kergeti el petrencés rúddal a gazda, nem kell neki elbujdosnia, és Iluska se hal meg? Ugye, hogy jobb lett volna?
Hát ebben az én mesémben nem fog elbitangolni a nyáj. Csak egyetlen rackajuhunk lesz, és arra is nagyon fogunk ügyelni, kényesen már-már: két terelő kutya jut majd erre az egyszem rackajuhra, és egy kolompot is kötünk a nyakába, hogy mindig halljuk, merre legelészik. Még akkor is, ha épp mással vagyunk elfoglalva. Például pont rácsókolom lelkem piros ajakadra. Vagy épp eszünk. Summa-summárum, megspóroljuk magunknak a fölösleges bonyodalmakat.
És miután elköltöttük
ezt a finom lakomát,
székhelyem a tópartról a
házunk elé rakom át.
És előveszem a szekercét, az ikerköves köszörűmet,
csavaros és pofás tokmányaim,
központi csúcsos tüsketokmányaim,
belső menet nélküli és kónikus üregű belső menetes menesztő tokmányaim,
gyűrűs tokmányaim és szorítótokmányaim,
egyáltalán az összes tokmányomat.
De a belső menet nélküli és kónikus üregű belső menetes menesztő tokmányokat
visszateszem mégis,
mert dehogy akarlak én majd meneszteni,
szó sincs róla, hogy meneszteni akarnálak ott a pusztán,
és nem lesznek tüskék se bennem,
úgyhogy a tüsketokmányokat is kidobom a francba,
hiába hogy központi csúcsosak.
Csak a gyűrűs tokmányokkal meg a szorítótokmányokkal dolgozom majd.
S míg pödrött szarvú rackajuhunk nyírod
én ácsolok én ácsolok ha bírok
míg megfejed a szürke tehenet
egy egyszerűbb szerelmet ehelyett
míg dorombolnak lábadnál a macskák
ami a mostaninál talán csacskább
viszont a kisebb árvizektől megvéd
míg tenyeredből esznek bent a medvék
(Alszol, drága?
Mesélek, elaludtál?)
És elválásaink megannyi kis patakja
lezúdul majd a hegygerinceken.
S fakó lovon megindul az alvilág atakja,
midőn te egy utolsót intsz nekem.
Az égről, mint dió, úgy hullik majd a csillag,
jég, tűz és vér zuhog majd, úgy tombol majd a vész -
mindennek vége lesz már, ha többé nem puszillak,
estévé lesz a nappal, epévé lesz a méz.
És szél sír, eb vonyít majd, sziréna felnyivákol,
egyenként hull a földre a hét feltört pecsét,
és hárommilliárd kis bébiterminátor
mohón harapja anyja berregő csecsét.
És téve egy kanyart, a sok kis búcsúzás
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
METRÓ
Hát elkapott ma, kiscicám,
az ellenőr a metrón.
Nem volt érvényes matricám,
kívánom, bárha lett vón.
Leszállított - az alagút
most énelőttem ásít,
s eljutnom több mint bonyolult
a kívánt állomásig.
S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.
Ó, bár ne kéne lógnia,
föladva minden elvét!
Ez itt egy allegória,
ha nem tűnt volna fel még.
Hisz látod, éppen így megyek
hogy földerítsem, úgy ám,
felszín alatti énedet
a lélek mélyvasútján.
De megvívnám bár érted, ó,
én héroszok tusáját,
nem jutok el hozzád a szó
szűk labirintusán át.
S a vágy metróján, hol az ok
zord ellenőre szétcsap,
mint potyautas utazok,
azt kell hogy mondjam, én csak.
Mert nincsen matricám, se más,
jegy, bérlet, bármi érvény,
a benned rejlő állomást
hogy egyszer is elérném.
S meglelve benned messzi, tág,
mély állomások mását,
meghallanám a bőrön át
a szíved kattogását.
MOZI
van úgy hogy tévedésből megszeretnek
és átkozódsz az isten tudja mér
van úgy hogy évek óta ezt kerested
de mégse mész be nincs pucádba vér
van úgy hogy reccs és nincs ki megragassza
kidől a kóla a farmerodra szárad
van úgy hogy köpsz az ébredő tavaszra
és otthon ülsz egész nap mint az állat
van úgy hogy sörre gondolsz és perecre
plasztik babácskák szőkesége húz
van úgy hogy több az este mint a lecke
bedobsz egy ötvenest you win you lose
van úgy hogy állsz a könny meg mint a charleston
pereg pereg akár ha film a vásznon
MINEK-MINEK?
Minek nevezzelek, cica,
ha rakoncátlan ujjaid,
e gátlástalan kis hullarablók
fekete pulcsim zsebében matatnak,
s a gyökerüknél nyíló négy gödör
mélyére dugdossák a szajrét
(összegyűrt szív,
szerelmetes rajongás
meg más efféle bóvli) -
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha hangjaid,
e piros csőrű, náthás kiskacsák,
kiket hallásom csobbanó taván
úsztatsz a partközelben,
hol izgatóan hümmögtetve,
hol túlüvöltve metrókattogást
negédes hápogásba kezdenek,
hogy mint a nád, az ember meghajol -
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha buzgón forditasz
nyitott fájlok és szótárok között,
s egyszerre rám szökkented pillantásodat,
e szemtelen, doromboló cicát,
s míg hízelkedve hozzám dörgölöd,
tekintetem, ki ugyancsak galamb
vernyákoló szájába röppen,
s e kétszinű dög martaléka lesz -
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha elgurulsz
lepottyanván, mint ingemről a gomb,
és elvesződsz magányod szőnyegén
(menet közben rád lép a sok hülye)
s én négykézláb kereslek mindenütt,
tegyük hozzá, hiába,
legjobb esetben is
csak gombostűbe nyúlok -
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Harmadszor is cica,
konok kislány, ki koplalásba kezd,
atyáskodó szemek ha nem vigyázzák,
mulasztásaim ürügye,
minden félelmeimnek gondosan
megágyazó mama,
hiúságom csiklandozója,
hamis, büdös kis tolvajom,
minek nevezzelek?
PETŐFI SÁNDOR
I.
Összedűlt a tél már, mint egy ócska diszlet,
Kint ülök a parkban, ölemben az ihlet.
Ölemben az ihlet - zsömle, virsli, mustár,
Téged énekellek, Pönögei Kis Pál.
Pönögei Kis Pál, gyermeke a népnek,
Kin befele bor foly, kifele meg ének,
Mit neked királyok sok nyavalyás gönce,
Tenéked a világ dohányos börbönce.
Nem vagy dán királyfi, kinek a lét tömlöc,
Tenéked a magas ég is egy nagy gömböc,
A csillagok milljom szalámi szeletke,
Számlálgatod őket füstöt eregetve.
Pönögei Kis Pál, mit pönög a lantod?
Csak a te borocskád, csak a te galambod.
Szomszéd bácsi botja ha föltűnik, már rossz -
De csak vigyázz, öcsém, leszel te még fárosz!
Leszel te még fárosz, Pönögei Kis Pál,
Csillogsz majd a nemzet polcán, mint a kristály,
Lesz még a te versed szárnyas miseoltár,
Megszólod a jámbor költőt, aki voltál.
Te leszel a kisded, mi leszünk a jászol,
Kint a Duna-parton nekünk hadonászol,
Egész világ olvas - német, orosz, angol,
Száz kiáltja vissza, amit szavalandol.
Addigra ugyancsak megkopik e dallam.
Enszivem vérébe márthatom a tollam,
Kevés lesz már akkor zsömle, virsli, mustár
Énekelni téged, Pönögei Kis Pál.
II.
Diák korában Petrovics Sanyi
(Kiről manapság annyit hallani)
Úgy döntött, hogy vándorszinész leszen,
Hiszen
Mit ér
A fej, mit nem övez babér?
Amint mondom, mit nem övez babér.
Tüstént egy társulathoz ment tehát,
Hol kérelmét nevetve hallgaták,
S szintúgy nevetve válaszolnak is:
,,Na, kis
Komám,
Előbb légy túl az iskolán,
Amint mondom, légy túl az iskolán."
De Sándorunk csöppet sem búsula,
Úgyis csak nyűg vala az iskola -
Kinek elméjét, lelkét egyaránt
A láng,
Füti,
Ugyan mit oktatnak neki?
Hát kérdem én, mit oktatnak neki?
,,Kinek keblébe lángfolyam tolul,
Minek tanuljon az, direktor úr?
Az minden földi oskolát kijárt!"
Kiált,
S Aszód
Vígan visszhangozá a szót,
Amint mondom, visszhangozá a szót.
De mámor perce, mért vagy oly rövid?
Meghalla mindent hegyiről tövig
A zord atya, s mert lágyszivűbb a kor
Akkor
Se volt,
Elverte gyermekén a port,
Amint mondom, elverte raja a port.
III.
Ó, múzsák,
Ti kilenc szeszélyes leányi az égnek,
Kiknek kegyeit
Oly sok komoly férfiu is keresi,
S kik puszit mégis szivesebben nyomtok
Nagyszáju suhancok orrahegyére,
Pusszantsatok orron,
Mert olyasmit készülök én most
Bámulatos leleményü korunknak
Okos dobozába pötyögni,
Aminek versbe szedése
Nem afféle hétvégi mulatság,
S nem megy csak úgy puszi nélkül.
Jaj, hogy múl az idő!
Gömbölyű másfél százada lesz már
Holnapután,
Hogy a hőse e versnek fölriadott,
S hogy fölriadott,
Nem késlekedett kiugorni az ágyból,
Megmosni fülét,
Levakarni nyakáról a piszkot,
Magára teríteni ingét,
Köpenyét,
S miután szájának kapuján
Mint kis létszámu, de büszke sereg
Lovagolt be a früstök,
Nem késlekedett szaporán
Az ifjak kávéházába sietni.
Ejnye, te fürge suhanc,
Ne olyan szaporán!
Engedd, hogy e napnak versbe szedője
Bámulatos leleményű korának okos dobozával
Nyomodba siessen,
S bekukkantson veled együtt
A kávéházba,
Hol már gyülekeznek az ifjak,
S hol peremén a bágyadt nyugalom poharának
Túlcsordula már
Az események forrón gőzölgő feketéje.
Hősünk nem habozott.
Nem telt bele egy perc,
S lekezelt valamennyi suhanccal
(Voltak vagy féltucatan),
S miután elkortyola egy pirosas téát hevenyében,
Magához inté egyiküket,
Valamint magához inti a tenger a csermelyt
Vihar közeledtén,
Mondván:
,,Jer csak, öcsém,
Folyj kebelembe,
S ha villám hasitotta ború
Száll majd a világra,
Tombolj velem együtt szörnyü morajjal,
Hadd tudják meg a bokrok, a fák meg a kerti virágok,
Milyen az, ha haragszik a tenger."
Így intette magához az ifjút,
Aki jött is örömmel,
És a két ifjú elsietett
Oda, hol másik két ifjú várta a jöttük.
Kik voltak ez ifjak?
Ki volt ez a négy szeleburdi fiú,
Aki két nap híján
Gömbölyű másfél százada összejöve
Kicsomózni a nemzet csuklója körül
Az otromba gubancot,
Mit a történelem gacsos ujjai rábogozának?
Hohó, te kiváncsi közönség,
Ez fúrja az oldaladat, mi?
Node csak ne busúlj,
Hisz a költő fecsegő természetü, ember
(Vagy tudj' isten miféle izé),
Mit a lelke megérez, azonnal hirdeti szája,
Nincs benne szemérem,
Még amit ő maga titkol,
Előbb vagy utóbb
Azt is kikotyogja.
Lássuk e négy ifiút hát!
Ott vala mindjük előtt a hőse e versnek,
Aki nem vala más,
Mint minden múzsafiak lánglelkü vezére Petőfi,
És akit magával cipelendett,
Az ifju Bulyovszki,
Kit bámulatos leleményü korunk
Méltatlanul elfeledett,
Ott futkosa még föl-alá
Az izgága kezű Vasvári,
Hősünk szuronyos botjával izgága kezében,
S ott vala Jókai Mór is,
A bableves elnevezője.
Föl volt téve a tűzre
A forradalom fazeka.
Egyszercsak
A széles hadonászások közepette
Az izgága Vasvári
Izgága kezéből
Kiröpült hősünk botjának szuronya,
S kisdedülep ragyogásu hegyét
Egyenest Bécs fele döfte.
,,Jaj"
Nyögte ijedten
Az izgága kezű Vasvári,
Kit e váratlan jelenet
Fenemód megijesztett,
És hősünk, aki nem vala más,
Mint minden múzsafiak lánglelkü vezére Petőfi,
És Jókai Mór,
A bableves elnevezője
Egyszerre kiálta, hogy ,,éljen!
Hisz ez isteni jel!"
És az ifju Bulyovszky,
Kit bámulatos leleményü korunk
Méltatlanul elfeledett,
Nem szólt vala semmit.
Hát, így kezdődött ez a nap,
Mely másfél század után is
Beragyogja a nemzet egét,
Valamint a derű beragyogja a nagyhasu honfiak arcát,
Ha göntéri csirkét raknak eléjük
Házi metélttel,
Jó tejfölösen,
Melléje fehérbélű kenyeret,
Meg valami jóféle borocskát,
Nem afféle hitvány vízizü lőrét,
Amilyent a dohos pincék fenekén
Eladásra erjesztget a gazda,
S hogy ez így alakult,
E négy lobogó fiatalt,
S köztük is elsősorban a leglobogóbbat,
E versnek a hősét
Méltán éri dicséret.
Továbbá méltán éri dicséret a költőt,
Ki e nagyszerü reggelt
Illendőképpen versbe szedé,
Gyönyörű danolással,
Aminél gyönyörűbben
A klasszikusok semigen csivitelnek,
S a dicséret téged is illet,
Ó, hosszu türelmü közönség,
Ki mindezt végigüléd,
S nem zavarád meg
Sem zacskózörögéssel,
Sem jóizü álomnak sipoló szuszogásaival.
RANDI
Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük
röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
ŐSZI SZONETT
Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.
Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.
Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hová levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
az asztalon pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé.
SE ÓDA, SE BORDAL
Jöjj, hajnali Múzsa, és írni segíts,
nem jön ceruzámra se óda, se bordal.
A papír egy üres, korareggeli beach,
jöjj hónod alatt boogie board-dal.
Kávék fanyar, őszi levét iszom én,
s úgy vágyom azokra a nyári vizekre...
Vörösödve feküdni a beach közepén,
míg jössz a homokba zizegve.
A szivacskutya hangja. Amint leverem.
Folyatom tele langyos vízzel a kádat.
Kutyaként ugrál föl a hű szerelem
rád, nyalja a tenger a lábad,
úgy jössz boogie board-dal a hónod alatt...
Állát kacorozza derűsen az Isten,
nagy, bumszli, piros seb az égen a nap.
Hova tűnt el ez, én kicsi giccsem?
Hol a hajnali pír, mi dereng le miránk,
hol a part, amin ődöngtünk mi merengve?
Sunyít a homokban a néma szilánk.
Megvágja az arcom a penge.
Lám, valaha kegyelt a te égi atyád.
Volt egy ihletteli, hajnali óra.
De a boldogságot, e régi gatyát
kinőttem egészen azóta.
És ugyan mit vennék helyette fel én,
a napra miben ki lehet gyalogolni?
Turkálok a polcon - semmi remény,
csupa régi, kinőtt, gagyi holmi.
S te a Léthe vizéből buksz csak elő,
már ott boogie boardozol, isteni lányka.
Míg trappol a parton a trampli idő,
a radírfeledés elefántja.
Link
SÓHAJNYI VERS A SZERELEMRŐL
Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
*
Szánalmas házaló a vers emitt,
hivatlan álldogál az udvaron,
előpakolja ócska rímeit:
,,Magának, kedves, ingyenér adom."
Csilingelnek szavában kincsei,
batyujában csupán a csillagok.
Az ember arról ír, mi nincs neki.
Azt adja el, amit kölcsönkapott.
SZOMORÚ BALLADA AZ ILLANÉKONY IFJÚSÁGRÓL
Kondor Petyus 20. születésnapjára
Gombóc Artúr, ki hajdan annyit ettél,
hogy elpattant alattad minden ág,
s hiába lett ősz és hiába lett tél,
csak nem volt mód elérned Afrikát,
s te, nagypapa, ki egy fiókba hulltál
átfalánkolva magad mindenen,
figyeljetek e hősre, mert a múlt már
több ily nagyétkü ifjút nem terem;
ki legnagyobb evő volt héthatáron,
befalta gyermeksége sülthusát,
szegény falánk Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Szomoru ez, s goromba is felettébb,
ahogy néhány percünk nyakunkra hág -
jaj, emlékszem a lányok hogy szerették,
buzgón hordták utána holmiját,
sok elhagyott kabátot, ráncos inget,
percenként jött valami szöszke fruska,
és macskazöld szemével rákacsintott
szegény színtévesztő Kondor Petyusra;
azóta gyakran pironkodni látom,
a nők sem vívnak érte több tusát,
szegény délceg Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Hány nyelven értett! Orosz, spanyol, angol...
És hogy keverte őket! Borzalom.
Számára minden mondat új kaland volt.
Hajam ma is fülemre borzolom,
ha eszembe jut egy-egy spanyolóra.
Hogy küszködött! De nem maradt alul,
halandzsázott, mellébeszélt... Azóta
úgy hírlik, minden nyelven megtanult -
a kiejtése olyan, mint egy álom,
s elkapta mind e nyelvek ritmusát,
szegény öreg Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Ajánlás
Herceg, képzeld, volt a Kölyökidőbe,
s gyakran csapkodta gitárján a húrt,
lehetett volna tévésztár belőle,
de ő csak meghúzódott és tanult.
Fent ostromolja most a hegygaráton
az elméleti közgáz trónusát,
szegény szerény Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
SZONETT EGY KISLÁNYNAK, AKI VÉSZESEN EMLÉKEZTET A MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT TÉTMÉRKŐZÉSEIRE
Az iskolánkba jár egy bájos kisleány.
Olykor halk bazmegok fakadnak ajkain,
és mindig éppen akkor vív Békéscsabán,
amikor borozhatnánk ketten hajnalig.
E két dolog nem éppen jó ízlésre vall.
Együtt mégis valami furcsa bája van,
ami tetőtől talpig fölkavar,
és amitől egészen jól érzem magam.
Úgy, mint a szurkoló, ki tudja már előre,
hogy a csapat veszít, és ennek ellenére
(vagy épp ezért) a béközépbe vált jegyet,
és ott dudál, és a zászlóját lengeti,
és tombol, és üvölt, és jólesik neki,
hogy kilencven percen át valaki más lehet.
TÉLI SZONETT
Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.
A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.
Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.
E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.
VERS A SZEMEIDRŐL
,,Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!"
Vajda János
Ezt a verset a szemeidről írom, - amikre nincsen írom, - és amiktől olyan szép és nagyszerű vagy, hogy melletted minden csúf és nagyszerüetlen, - hiszen a napra lehet nézni, de rád... csak UV-szűrős napszemüvegben. - Ó, azok a lábról levevésre - kevéske - szempilla verdesést bevetve máris - ideális, - és, ha összezördülünk bután mi, - veszekedés utáni, - két, ártatlanul felhúzott szemöldök - által felöltött - bűnbánó tekintet - segítségével kikényszerített - engesztelésre egyaránt remek - szemek! - És ó, azoknak a szemeknek barnasága, - amitől az ember kapható lesz minden marhaságra... - Például olyasmi felé terelnek, - hogy ugyanannak valljak kétszer is szerelmet, - másodszor pont annyira begőzölve, - mint előszörre, - mikor más szögben állt még a kanapé - mert a tévé nem került még át a másik fal elé, - és nem volt rajta még - az a sárga pléd, - hogy ne látszódjon a sok kutyahúgy, - de mindezek dacára ugyanúgy...
Ezt a verset a szemeidről írom, - lakmuszpapíron, - ami az említésedtől kékre színeződik, - őszi mezők így, - mint az a versbeli, francia rét, - annyira kék, - amin a sok szegény, - múltszázadi tehén - kikericset rágott, - ezt a kolhicin alkaloidot tartalmazó virágot, - ami, a költő valahogy elintézte, hogy késő őszig nyíljon, - bizonyos Guillaume, - aki maga is megmérgeződött ebben a valós élményt szabad asszociációkba oldó, minden központozást nélkülöző, de teljesen dalszerű versben, - semmivel sem - járt jobban, mint a sok versbeli marha, - csak őt a kedvese szeme mérgezte meg, ami kék volt, mint a rét, nem úgy mint a tied, ami barna, - ez is jó példa arra, - hogy aki túl sokat néz egy nő szemébe, annak lakolni kell, - szegény Apollinaire...
Ezt a verset a szemeidről írom, - bevetve sok manírom, - ahogy a fönt már ismertetett módon - ódon - bükkbútor barnaságú szemedet - te is beveted, - ha az alkalom itt van, - amiben nincs annyi méreg, mint a kolhicin alkaloidban, - de valami van benne, amitől az ember óhatatlanul - bódulatba hull, - és hiába tudom például, hogy nem vagy te szende, - amikor nézel rám nagy őzikeszemekkel, akkor ez nem jut eszembe, - sőt, akkor vagyok őszinte, - ha azt mondom, hogy szinte - mindent elfelejtek ilyen esetben, - például a múltkor, mikor a dühtől egészen kiveresedtem, - és nem volt az idegállapotom se kifogástalan már, hanem gyatra, - mert arról volt szó, hogy hazajössz hatra, - és dévédézünk, - vagy ha lesz valami a tévében, akkor tévét nézünk, - de még fél kilenckor nem volt se híred, se hamvad, - nem jött tőled egy nyamvadt - sms se, vagy bármi, - és én arra gondoltam, hogy bezzeg te hogy utálsz várni, - és hogy a beléd vetett bizalmamon most esett egy nagy csorba, - és a telefonod is ki volt kapcsolva, - és aztán aggódni kezdtem, hogy valami baj történt, és azért nem sikerült hazaérned, - na és az a lényeg, - hogy végül meglettél, mert sikerült felhívnom valakit, aki tudta, hogy hol vagy, mert hogy vele voltál, - és adott, és te csicsergő hangon beleszóltál, - konkrétan azt kérdezted, hogy ,,mi újság?" - amitől felhorgadt bennem a sértett hiúság, - és miután motyogtam valamit kínomban, - a telefont kinyomtam, - és elviharzottam a lakásból dühömben, - de nem is ezt akartam mondani különben, - hanem hogy miután hergeltem magam hosszasan, - és visszamentem végül olyan bosszusan, - mint egy robbanás előtt levő reaktor, - te akkor - ott álltál az ajtóban a lehető - legártatlanabb arccal, egy fejre tehető, - plüss szarvasaganccsal a fejeden, - amilyet csak rosszhírű helyeken, - vagy vidám szilveszteri partikon viselnek, - és ami mindenki máson iszonyú idétlenül áll, de a te fejeden igéz és bizserget, - hogy az se tudjon rád haragudni, aki különben akarna, - és csak néztél rám azokkal a barna - plüssszarvasszemeiddel, - és hidd el, - nem az volt, hogy megenyhültem volna, vagy ilyesmi, - csak mindenestül átjárt a semmi.
Ezt a verset a fejre tehető, plüss szarvasagancsaidról írom, - amikre nincsen írom, - és amiket, mint mindent, mit szép kezed magadra feltesz, - életre keltesz, - ahogy az egyszerű dalformát keltette életre az a száz évvel ezelőtti Guillaume. - És ezt a verset a szemeidről írom, - amikbe ha az ember kissé beleréved, - elpárolog belőle a méreg.
VERS AZ ELEKTRONIKUS LEVELEKRŐL, AMIKET VÁLTUNK
A szívem el van, ó, egészen andalodva,
és ímé, reszketeg,
amióta veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.
S e szív - akár a jég Montblanc csucsán, ha meggyúl -
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
levele érkezett!
És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek -
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
te vagy honlapja mindnek.
Be kell ugyan, hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájlal,
s én itt, ahol lakom)
de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek,
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet
ÉNEK
melyben a költő egyebek között az ihletettség állapotának hiteles leírására is kísérletet tesz, megvizsgálja az általa használt papír és tinta minőségét, majd hősével együtt elköszön az olvasótól
Mikor a szív előnye már egy orrhossz,
s a téboly csak egy karnyújtásnyira,
akkor ül le a papírhoz s a tollhoz
a múzsák bús, dörgőszavú fia,
a tinta mellé egy kupányi bort hoz
(mást semmiképp sem illik innia),
s ha lepkeként a mennyezetre rebben,
nincs semmi meglepő ilyenkor ebben.
De jaj, van úgy, hogy jókedvű a költő,
s belső csendjét nem sértik rút neszek,
komoly tógát akkor hiába ölt ő,
hiába szól, a hangja csak rezeg,
kezéből ki-kihull a toll, a töltő,
s a ríme mind silány (akár ezek),
ezért a költők felvidulni félnek,
mert abból vers sosem lehet - csak ének.
Kedvem van énekelni - mondta nemrég
egy bárd (pedig nem volt sok öröme),
e kedv komor korunkra már csak emlék,
úgy elfogyott, akár a dödöle,
az ember nem komoly húszévesen még,
de megfontolja már, hogy dudol-e,
spórol az ihlettel búsabb napokra,
s ha mégis ír, csak súlyos kőlapokra.
Az én lapom, mellesleg, pillavékony,
s minden kis kósza szél zizegteti,
a tinta, mellyel írok, illanékony
(ki látja holnap, nem hiszek neki),
csak addig él, amíg a csillanó könny,
amíg egy durva kéz el nem keni,
addig meg könnyedén irkálok én ma -
nem is hiányzik más, csupán a téma.
No persze volna épp egy ifju hősöm,
naiv legényke, szinte még gyerek
(szegről-végről személyes ismerősöm,
kit még a szép időkből ismerek),
magát mások közt nem találja ő sem,
ha szólnak hozzá, sápad és remeg,
viszont barátja mindenféle dalnak,
főként a lüktetőnek és badarnak.
Szereti járni esténként a várost,
kivált nyáron, ha nem kell már kabát,
a lábteniszt, a nőit és a párost,
az indiáncseresznyeszörp szagát,
és szereti a szenvedélyt, a károst,
a sört, a gólt, a lányokat, magát,
szeret megállni elmélázva némán,
s a holdra nézni: ,,hogy ragyog, no né mán..."
De, kit körébe annyi röpke báj vont,
e réveteg legényke túl szerény,
nekem meg írnom kell (közelg a fájront),
s hős nélkül mit sem ér a költemény,
mi más marad? tollamra tűzni Byront,
ha már a rím őt hozta pont elém
(szerencse, mert prímább hőst, mint e lordot,
hátán e kripli föld aligha hordott).
Szeszélyes, ó, a rím, akár az asszony,
és hajlik, mint a nád (vagy épp törik),
ahogy jön, én versembe úgy ragasztom,
de el se hinné, mennyit nyüstölik
más versírók, míg könnyeket fakasztón
gurul tova, például épp Önig -
hogy Ön e tenger-sor fenéki-végi
gyöngyöt közönnyel félredobja: ,,régi".
Rímelni úgy szabad csak, mint a lordom -
de könnyen szórta őket el, nagy ég!,
mondhatták: ,,nincs már több rím erre, Gordon",
mindig talált a rímszótárba még
(ügyes kis könyv, én is zsebembe hordom,
másként, nem is tudom, hogy költenék,
ha fodrászhoz menet vagy iskolába
szivembe lép az ihlet égi lába).
Időznék még a rímeknél, de Milton
lenézi őket, és ez visszatart,
meg úgyis azt diktálja már az ildom,
hogy abbahagyjam lassacskán a dalt,
az olvasó is unja már, gyanítom,
,,van hőse a büdösnek" mondja majd,
,,mi mást akar még? feldühít egészen" -
hát jobb talán, ha versem itt bevégzem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Varró Dániel |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-27 19:45:15, szombat
|
| |
| |
BALÁZS SÁNDOR /TURZA /ALiAS B.A.S.A./ VERSEI 
Balázs Sándor Turza (Szentlőrinckáta 1945 - 2016) gépészmérnök, az IRKA alapítója, első vezetője. Író, költő, kultúraszervező. Főszerkesztői tevékenységének eredményeként jelent meg ,,Ahol az utak összeérnek" című kötet. Az általa szervezett nyári táborok erősítették az egymás alkotás közbeni megismerését. Nyolc kötete jelent meg, amely bemutatja gondolkodását, világszemléletét, magyarságát, emberségét és fanyar humorát. Önszorgalomból oly mértékű fejlődésen ment át a verstanelmélet területén, ami az utolsó alkotói éveiben tökéletes szerkezetű műveket eredményezett. Mivel úgy ítélte meg, hogy a könyvpiacon nincs könnyen elérhető, jól tanulható verselmélettel foglalkozó könyv, klasszikus irodalmon keresztül bemutatva verselés rejtelmeit megírta a ,,Nem középiskolás fokon" c. verstannal foglalkozó kötetét.
,,A kortárs irodalom érdekében kifejtett életművéért" a Magyar Kultúra Lovagja elismerésben részesült.
"Az ezredforduló - ami felé hol várakozással, hol teljes közönnyel tekintettem - gyökeres változást hozott életemben. Én, a technokrata, az anyagi lét óceánjain hajózó cserzett bőrű időutazó, belefásulva a vad viharok csípős-sóslevegőjébe - megtapasztalva az eldurvult értelmetlenséget:
Láttam házat, cifrapalotákat, s
- minek is mondjam, nem értené -
amiért élt, és amiért meghalt
mára minden az enyészeté.
-, csendesebb édes vizű tavakra, szelíd folyók békéjére vágytam. Szikrázó napsütésre, árnyas patakpartokra. Régóta bennem szunnyadó ösztönöknek engedve húztam fel lelkem zsilipjeit, árbocaim vitorláit. Írni kezdtem. Verseket. Csak úgy, mint régen ifjúkoromban. Ösztönösen. Először megnyugvással töltött el, majd lassan igazi örömforrássá vált, és beágyazódott hétköz és ünnepnapjaimba, életem szerves egysége lett. Előbb írtam, majd szorgalmasan elkezdtem tanulni. Elkezdtem tanulni egy új mesterséget. Az írás kifejezetten egyszemélyes vállalkozás, amit az egyik lehető legjobb társaságban - magvas gondolataink társaságában - lehet művelni, méghozzá a nap bármely órájában. Sírig tartó elfoglaltságot kínál. Pontosabban: ép elménk határáig. Az is igaz, számomra a kettő között nincs különbség.
Hat éve Szigethalom számomra a békeszigete. Édesvizű tavam: Zsuzsi a párom, árnyas patakpartjaim a gyermekeim: Gyuri, Bence, Anita, unokáim: Dani, Barni, Marci, Peti, Ádi.
Szelíd folyóm: az IRKA, amelyen barátaimmal hajózunk, őszinte evezőcsapásokkal. Szikrázó napsütés: a sikereink, tudásunk mindennapi gyarapodása, és amikor hasznára lehetünk azoknak akiket, amit szolgálunk. ,,Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak használni, mikor lehetne /és nem tesszük/ nagy vétek!" /Bod Péter/
Élvezem az élet ritka-szép perceit, s
viselem, ha rossz, tűröm, ha magány,
örülni, sírni se tanítson senki itt,
keresztet vessen mindenki magán.
Büszkeségem magyar, az álmom felhevít
akkor, ha érted álmodom: Hazám.
Balázs Sándor Turza /alias B.A.S.A./"
ANYÁK NAPJÁRA
Nem tehetem meg, hogy ünnepeljek
ma veletek.
Ünnepelt napot választani
egy anyának nem lehet.
Az anya örök.
Felneveli a fiút a lányt,
mosollyal, szeretettel pótol
minden hiányt.
Szemében ott a mosolygó ég kékje,
hűsítő kezét rakja
testedben járó pokol tüzére.
Tüzet csókol homlokodra, ha fázol,
lépés lesz belőle, mikor menni vágyol.
Beszél hozzád, hogy beszélgess vele,
csetlik-botlik a kisgyermek nyelve,
de lesz belőle szép szó
a születéshez méltó.
Azt mondja majd: édesanya,
a gyermeké volt minden napja.
Nem állok közétek, hogy
áldást mondjak e napra.
Ott ül ő a szülőszoba előtt,
kezét tördeli a kérgest a reszketőt.
Szemében ott az élet tengere,
szívében a szeretet csendje.
Nem látod rajta, hogy saját lelkét
már véresre marta,
most is érted mond imát
némán mozgó ajka.
Életednek fája volt,
kihajtott belőled egy cserje,
hogy nő vagy, vagy férfi,
ne bólints ma az ünnepre.
Naponta jusson eszedbe
szeretet lángjában égő szeme,
az élet csapásaitól reszketővé vált keze.
Ő nem nap, ő az életed élete.
BOLONDULT ESZEMMEL
Rengeteget ártott szeme a szívemnek,
Azóta nem eszem, eszem...az, veszett meg,
Belém mart az átok, valami vak rozsda,
Vágyaimnak lángja zsigerem mardossa,
Bódult fejjel élem kínját a keresztnek,
Vérem tüzét hordom, viszem az eresznek,
Jártomban álmomtól botlik meg a lábom,
Bolondult eszemmel várom a halálom,
Hódolatom hagyom örökbe kegyednek,
Megyek és most enni... adok a legyeknek...
CSAK AZ ÚRNAK...
Csúz vállamat, s iga húzza.
Nincs kereke, nincsen rúdja.
Tengelyemen,... rajtam a súly,
gőzerő bennem a paszuly.
Kenyeremet penész rágja.
Csak az úrnak van nadrágja...
ELMENT A HAJÓ
Elment a nagy hajó.
Tatján a vitorla,
ha rossz, akár ha jó
emlékünk kínozza.
Tatjána a parton,
kendő a kezében
törli a patakot,
könnyét a szemében.
Kapitány a távolt,
messzelit kémleli,
szíve a megfagyott, ...s
vágya messze viszi.
Hajtja ismeretlen
Új Világ-ok felé,
hódítani földet,
melyre, ...amerre lép.
Hiszi, hogy menni kell, a dolgát tenni kell,
embernek maradni, ...embernek lenni kell!
Feszül a vitorla, feszüljön a váll,
bízzuk szél, ...sorsunk hajt, s amit kell,
megtesszük,
mert az idő halad, az idő meg nem áll,
...s mert...
ha nem együtt megyünk, ...elszalad mellettünk.
ÉLET SZATYRÁT
Fenn gyűjtögetek a tetőn,
fenyőerdőn, jó legelőn.
Bokrok alatt, csalitosban,
mint a fürkész,... forró nyomban.
Valaki már járt előttem,
azért megyek követően.
Itt is, ott is nyomot hagyott,
szárt' - , s kalapot el - eldobott.
Nézek, lesek meredt szemmel,
nem számolok a jelennel...
Azt sem tudom, már hol járok,..
s este otthon, vagy itt hálok?
Ha rálelek egy csokorra,
nézem: de szép ez a gomba!
Megszagolom,... tapogatom,
megrágta-e a kukacom?...,
Mert az apró fránya féreg,
ha furkálja,... csuda méreg!
Megtördelem, bele nézek,
van-e benne kukacfészek?
Szatyrom lassan dagadozik,
nyálam csurog, csurgadozik,
Ahogy eszemet megjárja:
de jó is lesz vacsorára!
Eget szántja tekintetem,
szemem mikor felemelem:
Köszönetem halkan mondom,
ételre ma nem lesz gondom...
Megyek, lépem a Hargitát,
cipelem az Élet szatyrát.
Élet szatyrát gyalogosan,
gyalogosan,... gyalogosan...
ÉN...
Én a paraszt, aki munkás cigit szívott,
kinek a jóból is, rosszból is kijutott,
Én a technokrata, szivárványból festett
álmot látott, s abból soha nem eresztett,
Én vigéc professzor, ki másokat tanít,
és minden leírt szót gyanúsnak lát, gyanít,
Én a próféta, ki hirdeti a jövőt,
tiszteli a múltat, s féli következőt,
Én vályogvető, ki sárból falat rakott,
S inog a hitében, s nem vár jobb holnapot,
Én a filosz, aki kalapácsot reszelt,
kit földje, anyjának emlője nem ereszt,
Én a rege-regős botcsinálta költő,
kapukat döngető, bálványokat döntő,
Én a zsebmetsző, ki más lelkekben kutat,
s keresi a célt, és kutatja az utat,
Én a szántó-vető rossz gazda a földjén
idegen uralom jármát sose nyögné,
Én útszéli rabló, gaz, utolsó zsivány,
ki szereti a jót, és becsületért kiált,
Én garabonciás, vén furfangos deák,
ha kell a puskatűz, golyó elé eláll,
Én öreg ing, rossz széttaposott cipő,
mindig tudnám nekem, s másoknak is mi kő',
Én kese lábú, roggyant hátú FAKÓ,
megújulás kedvét nem szegné csak bakó,
Én a kántor, aki másodállást kapott,...s
harangozó helyett húzza a harangot,
Én a hírvivő, a pusztában kiáltó,
igazért, szegényért mindenkor kiálló,
Én a bölcs, ki magam-, s másoknak bölcsködöm,
átlátok a fényen, és átjárok a ködön,
Én,...a mindent tudó,...az áprilisi kos,
csak magamnak vagyok,...s minek?... ily nagyokos....
FEDÉL NÉLKÜL
Reggelim az én ebédem, ebédem a vacsorám.
Ha van, jut is, ha nincs úgyis... de ki figyel oda rám?
Kutyám elől az adagját én soha el nem eszem,
magaménak is a felét inkább eléje teszem.
Cipőm talpán a szél fütyül, nyakamba eső csorog,
órámon az idő megállt, legalább is ácsorog.
El nem rakok a zsebembe kezem helyett soha mást,
melegedőhelyem ez, meg nem bírom a rohanást.
Reggelente az újságot szorgalmasan olvasom,
kormányéhoz? - mily szánalmas, kicsinyes az én bajom.
Ország - imázs, ünnepségek, új autó, új negyed
- kormányzati - oly fontosak! - kapkodom a fejemet.
Több mint rózsás a helyzetem, irigyeim nincsenek,
arcpirítót hivatali ajtókon kilincselek.
Nagy fa alatt széles padon újságom a takaróm,
rendszerváltás vigyáz reám - Ő az én Jóakaróm.
FELISMERÉS
Úr kezembe adta
rég e hideg pengét.
Jelezte, akarta:
vegyem üzenetét.
Pengének az árka -
jelmondat rejteke,
S hite van, vagy átka?
Eszem nem sejtette.
Sok száz éves a vas,
s a felirat rajta.
Lovagkor nem avas
intelmét takarta:
,,Non ti fidar di me
se il cor ti manca".
Nem értettem (így) meg,
elmém nem fogadta.
Feladatot közölt,
harcot gonosz ellen?
Szó- vagy zászlóvivőt
jelöl ki e fegyver?
S azt, aki nem érti,
neki küldött jelet,
Sok próba téríti,
s hajtat térdet, fejet.
Már az úton jártam,
s tettem a dolgomat,
Hittem, csupán magam
rendezem sorsomat.
Fényfolt a távolból
egy sugárral jelzett,
S ,,miért?", a káoszból
derengeni kezdett
Lassú felismerés,
lassan tudatosul
Mire a küldetés,
s mivel azonosul.
Vas helyett a fegyver
alig egy arasznyi,
Melyet forgatnom kell,
dolgom csupán annyi.
Kezem, a toll enyém,
de a szó, a mondat,
Ami jön a hegyén,
s az agyamban fogant,
Bevallom szerényen,
- bár jól esne,... volna -,
Meg sem születnének,
ha Ő ott nem volna...
GYERE, FIAM!
Gyere fiam! - ülj ide mellém.
Mondd el, hogy mi bánt, és hogy volt, és miért? -
szemtől-szembe is más a viseltes mellény,
és az ember arca is, miután partot ért.
Üljünk le ketten, csak mit, te meg én.
Természet rendre, megújulásra vár,
tavaszi gólya ül a pózna tetején,
s két fecskefészekben költ a rozsdásfarkú pár.
Hagyd a rosszat messzire mögötted!
Holnap a mától, ha nem jobbat remél,
száraz földben csak nyög az eke, rögöt vet,
s őszi lombot kergethet a fagyos böjti szél.
Készíts fiam! - új számadást készíts!
A Napot az égről a Hold ne zavarja el,
foltos tisztesebb, mint az elszakadt; vész sincs
míg fontosról nem hisszük azt, hogy mily bagatell.
GYŰLÖLT SZENVEDÉLY
gyűlölt szenvedély e táj
kívül feslett belül zord
kegyetlenül rideg halál
meztélábhoz kesztyűt hord
nadrágjában nincsen spárga
kürtőkalap lógó orr
hitel és a madzag drága
folt hátára újabb folt
kölcsön a nyár tél is kölcsön
ősz a tavasz sem övé
vigyen vegyen sokat költsön
száz bankárt nyaka köré
éjtől sem szabadult hajnal
naptól bukik el a fény
ötvenhatból sok volt sok van
hite hagyott sem kevés
gyűlölt szenvedély e táj
az ég szürke sose kék
koldusban szűk szegény a vágy
valamit most már tenni kék
HÁROM IGAZ
Egy szál hervad, egy kéz legyint,
szó, aléltan földre roskad;
VÉG! - amelyik minden percben,
mindenségben mindig ott van.
Halnak erdők, dőlnek a fák,
élők rendre halni vágynak,
ne maradjon túlélő, és
tanúja a pusztulásnak.
Nincs bocsánat! - pokolra mind:
latort, tétlent, kezet-mosót!
Három igaz kellene csak,
tegyen Isten valami jót.
Egy szál virág, egy kéz, meleg,
szó, melyre a szív úgy éhes;
amiért Én, amiért Te! -
másikért is élni képes.
INDUL A...
(Bendegúz fogadalmai)
Ha miniszterelnök, vagy épp' király lennék,
Népem ellen soha, semmit nem vétenék.
Titkosítás nálam szóba sem jöhetne,
Aki gazember volt, a francba mehetne!
Hablatyolást hagynám libára, kacsára,
Bakter anyósára, szószátyár banyákra.
Mindig és mindenhol zsebem kifordulna,
Benne levegő sincs, a vak is láthassa.
Kezemen csak fehér glaszé kesztyű lenne,
Csirizt se lehessen eldugdosni benne.
Ország tarisznyáját csak magamra bíznám,
Tolvajt, pörlekedőt, mind deresre húznám.
Nem vennék hazug szót, kupec-, kofa lármát,
Ki hivatalból csalt, elverném a hátát,
S nem a nyomát ütném, verném görbebottal,
Képemre mázolt ál-, szörnyű nagy haraggal.
Magamnak fizetést éppen annyit adnék,
Amennyit a gyárban, bányában is kapnék.
Nem protokollokra, kiskocsmába járnék,
Bánatból berúgva, árokparton hálnék.
0rszágnak szekerét nem vinném kátyúba,
Kétes szövetségbe, semmi háborúba.
Éléskamra kulcsát nyakba akasztanám,
Hogy kinek mennyi jár, érdem szerint adnám.
A teheneket se engedném tilosba,
Bezárnám a baktert, ha megy a pirosba.
Mindenki kezébe csákányt, kapát tennék
Munka nélkül lukas garast sem fizetnék.
,,Én nem ilyen-olyan családból származom",
Nem kell szennyesemet szőnyeg alá dugnom!
Minden más hitűvel barátságban élnék,
Adjon Allah!-otra, Adjon Isten!-t mondnék.
Csámpás Rozit, Patást, lehet megszeretném,
Népemnek nem jutna,...levegőt se vennék!
Mezítláb és gyalog mennék Fehér Házba,
Elzarándokolnék Bagdadba, Mekkába...
2003. április 3
Ui.:Ország kormányzását rám kellene bízni
Érdem nélkül senki nem tudna meghízni.
Nem kéne hazudva, sem nyíltan elvenni,
S jobb létért sem kéne...jobbra szenderülni.
KARÁCSONY (1948)
Szent karácsony, térdig a hó,
Szánkó előtt kaptat a ló.
Aranycsengő cseng-csilingel,
Vág a hideg,... szép a reggel...
Angyal trónol fenn a bakon,
Gyermekszem les az ablakon...
Jégvirág közt, kicsi lukon,
Lesz-e csoki,... szaloncukor?
Vastag zokni, kesztyű meleg?
Átszánkázhatjuk a telet?...
Kiscsizma is,... sarkán patkó...
De jó a tél!... hulljon a hó!...
Az udvaron, a hóember,
Pöffeszkedik... hasat ereszt...
Orrát a nap felé szúrja,
Hóna alatt seprő rúdja...
Pajkos szénnel kacsint kicsit,
Ajtót nyit a fagyos kilincs...
Két kis csizma lépte-nyoma,
Fut a havon... ide-oda...
Hideg csipked... rózsát rajzol,
Az ártatlan kicsi arcon...
Türelmetlen szíve tárva,
Kis Jézusra kukucskálva...
Lassan-lassan... alkony leszáll...
Cseng a csiling,... idő megáll...
Ajtó tárul,... angyal köszön...s
A kis Jézus hozzánk bejön...
KÁRPÁTOK ALATT
Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt,
Elevenünkbe vág kötél, a megkötött.
Kínzó, fájó kötés, mint a gályabilincs,
Bezárt ajtó, melyről, hiányzik a kilincs.
Átdübörög rajtunk az élet szekere,
Sárba tapos, tipor, mind a négy kereke.
Ledönt, vagy felemel, Te! - ki állva maradsz,
Mosd le magadról, a rád tapasztott sarat.
Törd le az igádat, bilincsedet sorba,
Ne foglald átkodat, imába holnapra!
Ne süssön fel a Nap, ne jöjjön Kikelet,
Amíg el nem űzzük, sorsrontó felleget!
Lóbálja sarki szél, fújjon talpa alatt,
A gazt, az árulót, a renegát magyart,
Aki népet, hazát mind áruként kínál,
Ne teremje sírját, se kereszt, se virág!
Földünk ma még miénk, szívünk csak érte fél,
Marad együtt egy nép, vagy széthordja a szél?
Marad-e a Haza? - idegen Talp alatt?
Isten, óvd a magyart itt! - a Kárpátok alatt!
KISGALAMBOM
Az áldóját kisgalambom,
ki mellettem aludtál
el az éjjel a párnámon,
nekem sosem hazudtál?
Nagy szerelmet, vagy hűséget,
lehet rosszul emlékszem?
Nem ígértél békességet,
édes kis feleségem?
Nem ígérted, hogy a szádra
sem veszed a butykosom,
s ha berúgok a kocsmában,
akárhol elalhatom?
Nem vágatod fel a nyelved,
nem emlegetsz holnapot,
se tegnapot, s nem beszéled
dolgaimat honlapon?
Nehogy dühös, ideges légy,
amért' folyton beszélek,
s úgy tégy, mint egy idegen lény,
s nem érted az egészet!
Nem ingerellek a harcra,
tényleg rosszul emlékszem?
S lehet mégsem Te,...a Marcsa
ébredt reggel mellettem?
LÁTLAK, CIGÁNY!
Látlak, Cigány! Látlak! - kiáltott a gazda,
Mikor is a lovát hazacsalogatta.
Az igazi, akit nem nyom agyon vagyon,
Ijedten futott az árnyékszékbe,... nagyon.
Tyúkot lopni jött ő, óh, az istenadta,
Kiürült a kamra, sírt minden porontya.
Sírt a kicsi, a nagy, bőgött sok kis roma,
Kölcsönkérni nincs hol, szegény a rokona.
Odakünn a gazda, egyre csak kiabált,
Ismételgette, és hívogatta Cigányt.
De a lova makacs, ejnye, az áldóját!
Tovább legelte a szomszéd lucernáját.
És, mivel a gazdánk tovább cigányozott,
Mi kis tyúktolvajunk befelé tolatott.
Amikor már orra éppen csak kilátszott,
Utolsó nagy szusszal jó nagyot kiáltott.
Hogy tovább hogyan volt, arra nem emlékszem,
Mert a kiáltásra egyből felébredtem.
Felébredtem, és jaj! Azon kaptam magam,
Én nem is álmodtam, orrom épp csak ki van.
LÉLEKHARANG
Kisharang szól, lélekharang.
Becsendül a világba,
véget ért egy földi kaland.
Bim-bam minden hiába...!
Zengő hangú kicsi harang,
verseket zeng, búcsút mond,
nincs szeretet, nincs már harag.
Bim-bam, zendül utószor...
Öreg bátya figyel, kérdi,
hány verset húz, hányszor szól,
férfi, nő? - a választ féli.
Bim-bam, s csendít háromszor...
Szívébe mar, ki ment ma el?
Rokon, koma, jó barát?
Ki az, akit siratni kell?
Bim-bam ki ment Oda át?...
A rossz hírt a postás hozta,
az öreg szól: - nem lehet!
Én vagyok az, akit mondasz,
Bim-bam, ez az én nevem...
- Nincs más, akit pont így hívnak...?
- Csak a fiam.....Istenem!...
S új verseket ver a harang.
Bim-bam, s ketten mennek el...
MAGAMRÓL CSAK ENNYIT
Hajam fehéredik, de már ősz a szakáll,
Rám minden állítás valóban rám talál.
Termetem termetes, szúrós tekintetem,
Ha tollamat fogom, nem remeg a kezem.
Orromon okulár, lábam papucsomban,
Ezt sem gondoltam én, még legénykoromban.
Tollamból a méreg keserűen serceg,
Asztalomban a szú gúnydalokat perceg.
Írok minden éjjel, legépelem nappal,
Lámpaoltást kínál énnékem a hajnal.
Kiírok magamból minden rosszat, szépet,
Kiírok mindent én, mindent, ami éltet.
Kiírom még azt is, amit tisztelettel
Másokról gondolok, igaz szeretettel.
Kiírom érzelmem politika iránt,
Csak ne menne mindig, oldalvást és haránt.
Amit írok, értem, s mások is megértsék,
Akiknek nem címzett, azokat ne sértsék,
S akik a sorokban magukra ismernek,
Lelkiismeretnek, s nem nekem felelnek.
MASZK(HOZ) 
Arcod elé, ha szeretsz,
sosem tehetsz maszkot,
tiszta ablak, s a szív sem
tűri a firhangot.
A szerelem tiszta forrás,
életnek ad vizet,
szerető a szerelemért,
szerelemmel fizet.
MESÉS MIKULÁS
Mikulásnak hósubája
Meleget hoz minden házba
Szakállán még hópihe
Bűvös dolgok perselye
Csoda botja, csoda zsákja,
Süvege és nagy csizmája,
Varázslatos alakja,
mindig tele puttonya.
MEGVÁLTÓK KÖLLENEK
Minek dörög az ég, ha senki sem hallja?
Minek van a két fül?
Minek? - ha kajla.
Minek a szem, ha lesütve készül,
az utolsó gyászos virradatra?
Azt hiszitek az Istenek
a panaszokból bármit is hallnak? -
hisz ti sem értitek
mért tátog szája a halnak.
Mire a bús sirám, a szitok, az átok,
hazug vagy gyászos döbbenet?
Jobb lenne ma is, a kunok, a jászok,
vagy mindent megváltó
krisztusok köllenek!
MIKULÁS
Megérkezett Mikulás, a nagy mesemondó
subáján sok hó pihe, kezében csillagszóró.
Vállán bűvös puttonya, benne piros alma,
manók számos serege, mesék birodalma.
Bűvös csizmájával egyet lép és hét mérföldet halad,
meg-megáll, bekopog, minden ablak alatt.
Ablakon bekémlel, ahol alszanak már régen,
Ajándékát elrejti, besurran a kéményen.
Gyereksereg ébredezik, levegőben fenyőillat érzik,
ablakban és kis cipőben, ajándékot nézik.
Mikulás már messze halad, puttonyán is hó van,
nyomában a mesebeli puttonymanó van.
MINISZTER ÚR! (NEM ITT, A BALKÁNON)
Lámpámban ma rosszult a bél,
alig ég, csak izzik a vég.
Kevés már a petróleum,
poharamban nincs bor, se rum.
Gyufát, gyertyákat kotorok,
fáj a száraz élet, torok,
kulacsomból víz is kidűlt,
fagy a lelkem, majdnem kihűlt.
Ülök csendben, magam rágom,
száll a szitkom, száll az átkom,
a gyomrom is bele kordul,
mikor fogam megcsikordul.
Miniszter Úr! Az Ön bele
ég- e? Félig van, vagy tele
a lámpája, a konyhája?
Kolbászt eszik a kutyája?
A villája sose üres?
Hány vendége volt, ki rühes,
mocskos kezű, istenverte,
mosakodni sosincs kedve....
Se lavórja, kútja, háza,... s
átkot szór a büdös szája
tiszta kezű kesztyűs úrra,
aki a zsebeit túrja.
NEM A TEGNAPOT
(egy beszélgetés széljegyzete)
Nem a tegnapot kérem vissza,
azzal a kutya rég elfutott.
A holnapunk, majd ha az lesz tiszta,
holnaputánra adhat okot...
Mert, amit még nem dúltál széjjel,
azzal úgy-ahogy én elvagyok.
De ha a Napot vered fel éjjel,
azt számon kérik a csillagok.
Ha nem köszön a reggeled se,
mert beszorult egy méla zugba,
nem jó takaró szennyesekre
régi barátság szakadt rongya.
Mit ér az ének, s mit ér a tánc,
ha nem a való csiszolt tükre? -
s ha nem igaz a mosoly se, szánk
savanyodik meg mindörökre.
NEM TETSZIK
És nem tetszik: ahogy a Föld forog,
És nem tetszik, hogy nem nekünk forog,
És nem tetszik, hogy nem ránk süt a Nap! -
És nem tetszik, hogy dorgálást se kap.
És nem tetszik: a nyelven a sok seb,
És nem tetszik, hogy egyre éhesebb,
És nem tetszik, hogy magyar a harag,
És nem tetszik, hogy magába harap.
És nem tetszik: A hamis Jézusok!
És nem tetszik, hogy helyettük halok,
És nem tetszik, hogy kopaszak a fák,
És nem tetszik, hogy be sem vallanák.
És nem tetszik: sok girbe-görbe út,
És nem tetszik, hogy körbe-körbe fut,
És nem tetszik, hogy egymást csak metszik,
És nem tetszik, hogy /már/
semmi sem tetszik.
NYOMOT HAGYOK
Szeretem ha bizton kopog,
s nem csattog a léptem.
Szeretem ha nyomot hagyok
láthatót,... szerényen...
Magam után kicsit, nagyot.
Csak úgy. Példaképpen.
NYUGI, FIAM!
Nyugi fiam! - le a kezekkel! -
a húr vonói még kenetlenek.
Én sosem a Nagy-Göncöllel kelek fel,
de riadót is csak pirkadattal verek.
Tartsd kezed a megfeszült gyeplőn,
ne hidd, ha jogos már, szent a harag,
s bár aratni nem akkor kell, ha megdől,
levágni a termést zölden sosem szabad.
Legyen a húr dallama lenge,
kapcsoljon össze, mint finom relé,
s ne menyasszony, ki farriszálva menne
ördöggel is, vigyék! - már az oltár elé.
Tudod fiam, ha meg kell tenni,
ne a dühöngő patáknak zaja
kísérje, s abból vissza egy szemernyi
se hulljon földre, mit úgy hívnak: Haza.
PAKULÁR
Pakulár számol a csordán...
- Hajtsunk mán' bé! - szól a csobán.
Fejni kén' vót' kecsét', birkát.
Haggya ke' az irka-firkát!
RÉGIMÓDI VERS
Gondos Gyulának: Így írok én
Hitemen a férgek régen, már régóta rágnak,
mégsem lettem cinkosa egy megkergült világnak.
Régimódiságokat a szépkorral is osztják,
lehetnek a rokonaim komi, vogul, osztják,
lehet sumér, mondhatjuk a: legrégebbi kultúr;
poétává engem ez a felszarvazott-kor gyúr.
Örömről, a bánatomról rímes versek szólnak,
,,Verba volant!" - nem vagyok én orátora szónak.
S bár ,,Nihil sub sole novum": - Nincs új a Nap alatt;
sokszor leírt megdöngeti, ledönti a falat.
Ősi nyolca, ősi hatos, időmérték, versláb,
nagyon fontos nálam a rend! - szabadság leginkább.
Antilíra, posztmodernek szele épp hogy legyint,
enjambement és asyndeton, hangulatom szerint.
Kötőszókat használok, és gyakran van a ,,van" is,
kópékedvvel kifacsart kép, citromlében hasis.
Jelzőkkel, a szóképekkel rendjén, csínján bánok,
félek ,,lefoglalták" már a költő-hoszpodárok.
Nem veszem a hízelkedést, semmiféle trendek
nem terelnek kordába, nem kedvesek szívemnek.
Epigon szerepre soha, egy cseppet sem vágytam,
Petőfi és Arany, Ady - nem tagadom - hárman,
Ők fogták meg gyermek-lelkem, azóta is hallom
Öregapám, Apám hangján versüket a gangon.
Szimbolizmus, dekadens, vagy retró? - kinek-kinek,
e korról, a dolgaimról rímült hitet teszek.
Sulykolgatom, embernek az ember legyen társa! -
ízléseket pofonokra? - ki-ki maga váltsa...
Hagyomány, a prozódia, mint sín a vonatnak
- sormetszet a váltó - reám egy irányba hatnak.
Ritmusterv, a hangszerelés: hangulatom; strófa-
szekereim elé sok-sok egy ló volna fogva.
Pipamocsok nem szuttyog a laptop billenty'-hegyén,
ilyen vagyok, ilyen! - egy nem körmönmetélt legény.
Megállítnak foltok, fények, szólítnak a hangok;
egyedin - s ha közhely is, én - én magamról vallok.
Nihil sub solve nóvum:
Nincs semmi új a Nap alatt
Verba volant, scripta manent:
A szó elrepül, az írás megmarad
SZERVUSZ' JÓSKA!
- Szervusz' Jóska! - Hallod-é mán'?
- Hallom na há'! - szójja Émán...
Nem vak' süket, /csak/ süketelek.
A NÉP a vak, s... süket Elek!
UTOLSÓ VÉRIG 
- Mért akarsz vén fejjel költőnek menni? -
kérdezte barátom minap előtt.
- Nélkülöz, előtted sokan már, mennyi! -
bodzapuskával az ordasra lőtt.
Babérba koszorú korántól érik,
ha meg nem ezért, hát ugyan miért? -
ez olyan, amit az utolsó vérig...
s akkor is nyeldes, ha partra kiért.
Nem várt, a kérdésre vágatlan válasz
telik magamból, nincs uram-határ,
borom is, torkom is, az idő száraz,
s barátság nem törést, ki tudja? - habár:
- Tökmagot meglehet héjastól rágni,
nyeletni? - köpködni? - Elénk mögénk,
amiket ezek itt! nem marad ágnyi! -
a birok, csak a zseb, csak a görény.
Tenni a szükség, a lelkemre száradt,
Nézem: a nem hiszem a szememig ér,
előre egy-kettő, hátra meg hármat!?
Hol vagyok? Mi ez itt? Ez is? Miér'?
Egyvégből kiszabva lehetne bármi,
foltokból foltvarrás - patch-work - csupán;
totyaság félszegen csodákra várni,
bolhák egy kerengő veszett kutyán.
Így vettem, egyszer csak azt vettem észre.
puskámról hitemet tollra fogom,
- nem leszek nagy egész rászáradt része! -
volt erre, van erre elég okom.
ÜNNEPRE ÖLTÖZIK
,,Mert hű kegyeletben megtartod őseid,
Így él majd emlékük, időtlen időkig"
ICVLICIDIVM 1764 január 07.
Mint tégy, hogy a JÖVŐ tisztelje a JELENT?
Tiszteld a MULTADAT, s ne sérts kegyeletet!
Őseinknek sírját koszorú övezze,
kétkedés, gyom, közöny emlékük ne lepje!
Hamis szó ne essék,
földből kihantoló,
ne vájhassa szemét
se varjú, se holló.
Múltunknak emléke legyen tiszta! Akard!
Ne lehessen préda,
csak okulásul példa, ... jó példa,
s ne szégyelljék majdan fiaink a MAGYAR-t.
S ha majd a harangszó utadra elkísér,
s kántor éneke száll, búcsút mond, eldícsér,
s nincs már földi teher, csak a föld a teher,
s ha jó nyomot hagytál, áldják emlékedet.
S múlhat, ami múló,
test, erő, akarat,
Szeretet, a jó szó
maradandó. Marad...
S bölcsesség, a hit a szívekbe költözik,
s nem vicsorít agyart,
s szereti a magyar... a magyart,
s a jellem rongy helyett, ünnepre öltözik.
2003.
VALAHOL A BALKÁNON
A tanyámon vígan élek,
Miniszterrel sem cserélek.
Legeltetem a nyájam,
Kulacsomon a szájam.
Míg a fűben heverészek,
Fűzpipámon pöfékelek,
Ellesem a felleg útját,
Merre, hová égi pajtás?
És az Isten ege alatt,
A pénztárcám egyre apad.
De még így sem cserélnék,
Ezen-azon megélnék.
Miniszter Úr! Az Ön zsebe
Sok pénztárcával van tele?
Politikus fenomén,
Bilincs kattan a kezén.
Azaz, kattanna, ha volna,
Akit ő is nem okolna.
Így azután, kezen-kéztől,
Nem kell félni a lánccsörgéstől.
VÍZÖZÖN UTÁN (ÉS ELŐTT)
párbeszéd
- Óh Uram! Hogyan ítéled a tettet,
- kérdésemet már megbocsásd -
ahogyan a vérét vetted,
s a föld minden lakóját
sokuk, néhányuknak galád bűneikért
az élők sorából törölted?
Kérdezte Noé a vízözön után az Ő Istenét.
- Ami történt megtörtént.
Jutalom nem jár csak az érdemeseknek.
Bár én vagyok az egyedül tökéletes,
de mivel a mérleg nyelve könnyen billen,
s a harag is rossz tanácsadó, a tévedés joga megillet ígyen
Engem.
A bűn bajjal sújthat vétlent és ártatlant,
hiszen megszólalhat a lant,
ha szellő rezgi meg, de mikor az orkán
a húrokra ront már,
a fán saját ága is darabokra törik.
Fiam homlokán a tövis
a véremet ontja majd, mégis hagyom,
hogy üdvötökért haljon azon a napon.
A múlt a mának, és okulásotoknak szolgája legyen!
És nekem.
A kéz, mely enged a jelen szükségének, vele
mindig a jövőt is szabja,
és lesz általa a saját szülő anyja.
- És ha újra építi az aranyborjút és Szodomát?
És hússal eszi a húst, öl, rabol, s kokottal hál?
És a gyalázaté lesz megint az élet?
Mondd, ezzel mit érlel és mit ér el?
Hogyan tűröd majd mindezt el?... Uram!
- Haragom jelével hintem meg az utat.
Meg az eget.
Az érdemes lát is, ért is a nyelvemen.
Én megszólítom, és segítem őt.
Nem elvenni akarok, sőt!
A büntetést is saját kezére meghagyom.
Sújtja majd az önkény,... árvíz,... sújtja majd az atom,
ha ideje eljön, s nem hat az intelem.
Elveszejt házat, hazát, önnönmagát,
becsületet, Engem... Mindent.
Így múlik, pazarlik a világ.
...El... S most menj.
Viseld a sorsod, és ne kérd a tettem számon,
s ne kérdd, hogy szánom
vagy sem...
Többé sosem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-25 21:30:21, csütörtök
|
| |
| |
SLÁGERTURMIX 
Válogatás - régi és új számokból 
Mottónk:
"A zene felold, örömöt ad, és jobbá tesz!"
Justin Bieber - Baby
Link
Boney M. - Rivers of Babylon (Sopot Festival 1979)
Link
Mariah Carey : Without You / Nélküled
Link
Adriano Celentano /Égszínkék - Azzurro
Link
Art Company - Suzanne ( Original Video )
Link
Celine Dion - The Power Of Love (Live)
Link
Celine Dion - Titanic (LIVE)
Link
The Corrs & amp Bono - Summer Wine
Link
F.R David - Words
Link
Enya - Only Time
Link
David Guetta feat. Akon - Sexy Chick
Link
David Guetta Feat. Kid Cudi - Memories
Link
Lady Gaga - Bad Romance
Link
LOBO - I'D LOVE YOU TO WANT ME /1970/
Link
Klaas meets Haddaway - What is Love
Link
Patrick Hernandez - Born to Be Alive
Link
Michael Holm - Traenen luegen nicht
Link
Kaoma - Lambada (Official Video) 1989
Link
Kelly Family - An Angel / Egy angyal
Link
John Lennon & McCartney - Imagine Hey Jude Let it Be
Link
Paul McCartney - Birthday 
Link
Edward Maya & Vika Jigulina - Stereo Love
Link
Paolo MeneguzziHo Bisogno DAmore ..
Link
Kylie Minogue - Can't Get Blue Monday out of My Head
Link
Kylie Minogue - The Loco-Motion
Link
Ugyanez az eredeti előadótól 1962.-ből, ma már nem emlékszik rá talán senki:
Little Eva - Loco-motion(1962)
Link
Chris Norman, Suzi Quatro - Stumblin' In
Link
Modern Talking - Cheri Cheri Lady
Link
Pet Shop Boys - Go West - Army's
Link
Pet Shop Boys - Domino Dancing
Link
Rihanna - Russian Roulette
Link
Ronettes - Be My Baby /1965/
Link
Jennifer Rush - The Power Of Love / - A SZERELEM HATALMA
Link
Demis Roussos - Goodbye my love goodbye
Link
Sabrina - Boys boys boys
Link
Richard Sanderson - Reality
Link
Millie Small - My Boy Lollipop (1964) /MA MÁR EGY IGAZI RITKASÁG!!!/
Link
Smokie - Living Next Door to Alice /1977/
Link
Britney Spears~3
Link
BARBRA STREISAND woman in love
Link
Sweet - Fox On The Run [totp2] 1975
Link
Téli hangulatban - Zene: Enya - Exile
Link
John Travolta & Olivia Newton - Youre the one
Link
Shania Twain-Youre still the one
Link
Various Artists - We Are The World 25 for Haiti
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zene, zene, zene... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-24 21:30:35, szerda
|
| |
| |
TÉLI TÖRTÉNETEK, MESÉK 
Gazdag Erzsi: A CINKE ÉS A SZÉL
Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. - Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére. 
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.
Hangosmese - Gazdag Erzsi: A cinke és a szél
Link
Gárdonyi Géza: A KUTYA MEG A NYÚL
Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya, meg a nyúl!
Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt éltek, együtt háltak:
megosztották, amit fogtak,
Szóval: jóbarátok voltak.
Egyszer, hogy a tél beállott,
és a földre sok hó szállott,
azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!
- Rakjunk tüzet, aki lelke:
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
tüzet raktak, melegszenek,
Melengetik bundájokat,
általfázott irhájokat.
Hej, de jó a meleg, télen,
a havas zord erdőszélen!
azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk egyet, kutya úr!
- Mit játsszunk? - Tán lakodalmat!
- Jól van: játsszunk lakodalmat:
Cincogjunk meg brummogjunk,
ugrándozzunk, táncoljunk.
Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe véle kutya úr,
ugrándoznak, bokáznak,
keringélnek, cicáznak,
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp, hopp!
Hanem íme mi történik!
Az állatok így regélik:
ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.
- Vaú! - üvölt a kutya!
Mit csináltál, te buta!
S hogy így rája kurjantott,
a farkába kaffantott.
A nyúl, uccu, vesd el magad!
farka nélkül tova szalad.
Nem kergeti a kutya:
leégett a papucsa!
Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa,
s azóta van, hogy a nyúl
fut ha jön a kutya úr.
Medve Zsolt: HÓESÉS
Csak állok, s nézem a széttárt karokkal álló kisfiú boldog arcát a sűrű hóesésben a téren. A hópihék, mintha apró kis angyalkák lennének, úgy táncolják körbe a kisfiút. Gyönyörű ez a látvány. A parányi kis jégkristályok tétova táncukat gyöngéd kis huppanással fejezik be a talajon, vagy épp a kisfiú kabátján, sapkáján. Elképzelem innen távolról, hogy milyen friss is lehet a levegő, melyre a kisfiú arcán lévő két halvány pirospozsgás folt enged következtetni. Nézem-nézem, s közben a téren szép lassan mindent elfed a friss, puha, és ropogós hó, mint fehér fátyol a menyasszony orcáját. A pihék egyre csak táncolnak, s táncolnak a levegőben. Az enyhe légáramlatokkal cseppet sem dacolva, különös kis körkörös táncuk úgy fest, mintha keringőt járnának a kisfiú körül, aki ettől oly boldog, hogy még innen is kivehető a határtalan öröm az arcán.
Aztán szép lassan kezdenek ritkulni a hópihék, s kevéske idő multán az utolsó táncos is fáradtan huppan le társai közé a földre. A kisfiú továbbra is ott áll széttárt karokkal, mint aki nem hiszi, hogy ezzel vége is van a különös keringőnek. Pedig vége van. A hóesés abbamarad, s a tér fehérbe öltözve, csöndesen várakozik. A látvány csodálatos. Olyan, mintha az egész teret paplannal takarták volna be, nehogy megfázzon. A kisfiú nyakában ott lobog a sál végén a rojt, s a sapkája teteje fehér a rátelepedett hópihéktől. A levegő tiszta és friss. Az apró kis madarak tollaikat felborzolva sorakoznak a lámpaoszlopokon, s szorosan egymáshoz bújnak. A kisfiú csak vár-várakozik, hátha újra kezdődik hamarosan a keringő, de valahogy nem akaródzik. Talán a többi táncos szégyenlős lenne? Lehet, de nem hinném...
Látván a kisfiú arcán az örömteli várakozást, megsajnálom őt -vagy talán magamat-, s kezembe veszem a félgömb alakú üveg papírnehezéket. A fejére fordítom, megrázom kicsit, majd ismét leteszem az asztalra és tovább gyönyörködöm a kisfiú örömében, s az apró kis jégkristályok tétova keringőjében.
Mert a boldogság, s öröm, ha létezik, akkor határtalan. Legalábbis ebben a kicsiny kis törékeny üvegbe zárt valóságban biztosan...
Móra Ferenc: A KÍVÁNCSI HÓPELYHEK
A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
- No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a felhők odaértek föléje.
- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.
- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkora a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.
Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Így járták meg a kíváncsi hópelyhek!
Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.
Móra Ferenc: MÁRTONKA LEVELE
Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
szíveden kopogtat
kis unokád, Márton.
Szíveden kopogtat
gyönge kis ujjával,
könnyeket pergető
nehéz bánatával.
Mit ér, amit küldtél,
a szép csengős szánkó?
Az egész határban
régen nincsen már hó.
Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
tudod-e mire kér
kis unokád, Márton?
Gyere el mihozzánk,
légy te a Télapó:
fehér szakálladból
hátha hull majd a hó.
Hátha hull belőle
erdőre, mezőre,
hátha a tavasz még
visszaijed tőle.
Borókás tetejű
kerek halom haván,
hátha repülhet még
csengve-bongva a szán.
Gyere el nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
csókolom a kezed:
kis unokád, Márton.
Orgoványi Anikó: KISZE, KISZE, KISZŐCE...
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy jégbirodalom, ahol Dér Janó, a jégmanó uralkodott. Jégből volt a palotája, jég a szekrénye, a ruhája, még az ennivalója is jégből volt. A kedve mindig fagyos volt, így aztán birodalmában nem nevetett senki, dalolni sem volt kedve senkinek. Jégországban fagyos csend és sötétség uralkodott, az egészség pedig ritka vendég volt arrafelé.
Abban az évben még a szokásosnál is hidegebb volt a tél, és még a hosszúnál is hosszabb ideig tartott. Az emberek, állatok, de még a növények is nagyon unták már a hatalmas hótakarót, a jeges, csúszós utakat, melyen sokan elcsúsztak és összetörték magukat. A süvítő szél befurakodott a kabát alá, pirosra csípte a gyerekek orrát, de még Bundi kutya hegyes fülét is megcakkozta. A madarak összebújtak egymással, nem volt kedvük énekelni. Sokan megbetegedtek a zimankós hidegben. Volt, akinek a torka fájt, mások köhögtek és tüsszögtek nagyokat. Aki csak tehette, bebújt a meleg kuckójába és ki se dugta az orrát. Csend volt a jégbirodalomban, nagy csend és sötétség. A nap éppen csak megmutatta magát, de a sűrű ködpaplanon nem tudtak átjutni a sugarai, így hát visszahúzódott a kuckójába ő is szundikálni.
Csak egy valaki élvezte a hosszú hideget, Dér Janó, a jégmanó, aki a csillogó jégpalotájában járkált fel s alá naphosszat. Elégedetten dörzsölgette kezét, és azt gondolta magában:
- Vacogjatok csak alattvalóim, addig se lesz kedvetek fellázadni a birodalmam ellen!
Fjodor Tyutcsev: TÉLI ERDŐ
Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.
Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.
Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-23 15:30:07, kedd
|
| |
| |
A MAGYAR PÖRKÖLTET EVETT, AMIKOR AZ EURÓPAI MÉG KÖLESKÁSÁT
"Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. Kiszely István jeles magyarságkutató a nagy közönségsikernek örvendő előadása szerkesztett, rövidített változatát olvashatják."
HunHír
Orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.
Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak
A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni.
Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk este". Ennek az embernek teljesen igaza van.
Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is. Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.
Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.
Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi
kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó
alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket.
Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.
A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni!
(Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.)
Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt.
Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára
Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket, hitvilágunkat.
A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.
Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni.
Gondolják végig! Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és - fogadjuk már el - most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani.
Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami közhelyet mondtam. Azt mondta:
“amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől, venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek kovászt.
És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy tőlük."
Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk?
A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk
Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a török például nem jutott fel Észak-
Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának.
Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki.
Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet.
A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.
Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában?
Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.
A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz
Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.
Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok.
Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé!
Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.
Széchenyi írta a naplójában: “minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek". Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb magyar ember írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.
Attila, az első évezred legnagyobb embere
Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzősök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona.
Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Előszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott.
Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az időszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel.
Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: “te is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Ne ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert “te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem."
Az első évezred legnagyobb embere volt.
Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövőre kész.
Háromezer éves magyar szakácskönyv
A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat! Azért mondom kásaevő európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából száz, háromezer éves hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt.
Először angolul adjuk ki, hogy a kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.
Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódolva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva.
A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tűtartót. Először odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már csak idézőjelbe teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem... Ilyen-olyan akadémia, de se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a "Magyar" "Tudományos" Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.
Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni:Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket.
Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!
Nekünk gyűjtögető, halászgató népnek kellett lennünk
Tolsztoj szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ősi Chorezm címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk.
Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdőbe csiperkegombát gyűjtögetni és ebből etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik.
De folytassuk. Turán területéről, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horezmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerző leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még Örményországban! Nem volt még a jereváni könyvtárban!
Nekem őrült barátaim vannak csak -, mert őrült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben pravoszláv térítőként, mint szerb pap térített Örményországban és most Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkező két ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ősi örmények, grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzők a magyarokról és a hunokról írnak.
Soha egy mondatot le nem fordítottak ebből!
1860-ban Isfahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) előkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Isfahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes vezetőnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van. Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy Magyarország dúsít. Erre fel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Isfahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása.
Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvető szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebből két évvel ezelőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében.
Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen.
Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.
Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester...
Kiszely István: a magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását
Link
Magyarság eredete: Dr.Bakay Kornél professzor
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-22 21:30:00, hétfő
|
| |
| |
TE TUDTAD...? . . . . . . . . . . . . . . . 
1. Az agy annyi energiával működik, mint egy 10 wattos égő.
2. Az ingerek 170 mérföld per óra sebességgel közlekednek az idegpályákon.
3. Az agy használja fel a véráramban keringő oxigén 20%-át.
4. Az arcszőrzet sokkal gyorsabban nő, mint bármely mást szőrzet a testen.
5. Átlagosan napi 60-100 hajszálat vesztünk.
6. A női hajszál átmérője fele a férfiakénak.
7. Kezünk körmei négyszer gyorsabban nőnek, mint a lábkörmeink.
8. A szőkék több hajszállal rendelkeznek.
9. Legalább a hajszálaink 50%-át el kell veszítenünk, mielőtt ez feltűnne valakinek.
10. A szív olyan nyomást fejt ki, mellyel akár 9 méterre is kilőhetné a vérlemezkéinket. (!)
11. Az emberi gyomorban található sav elegendő egy borotvapenge feloldásához.
12. A gyomrunk belseje 3-4 naponta megújul, mivel a régi feloldódik a gyomorsavban.
13. A nők szíve gyorsabban ver, mint a férfiaké.
14. A tüdő bal fele kisebb, mint a jobb fél, helyet hagyva így a szívnek.
15. Az ember túléli azt, ha a belső szervei nagy részét eltávolítják.
16. A nők kétszer többet pislognak, mint a férfiak.
17. Az emberi test 75%-a víz.
18. Az ember élete során annyi nyálat termel, mellyel akár két úszómedence is megtölthető lenne.
19. A fülzsír termelése elengedhetetlen a normális fülműködéshez.
20. Naponta kb. 120 millió szexuális aktus történik a Földön.
21. A legnagyobb sejt az emberi testben a heréé, míg a legkisebb a spermiumé.
22. A fogunk már a születésünk előtt 6 hónappal elkezd nőni.
23. Minden baba kék szemmel születik, ez később az UV-fénynek köszönhetően éri el a szülőktől örökölt színét.
24. Minden ember kb. fél óráig egyetlen sejtként létezik, ezután indul be a robbanásszerű sejtosztódás.
25. A férfiak alvás közbeni erekciója a REM-fázis normális és szükséges velejárója.
26. Egy nagy étkezés után a hallásunk élesebbé válik.
27. Ha a nyálunk nem oldja fel a falatot, akkor nem érezzük az ízét.
28. Az emberi orr képes 50000-féle szagminta megjegyzésére.
29. Egy emberből kb. 4,5 kg hamu marad az elhamvasztása után.
30. A 60. életévünk környékén elveszítjük az ízlelőbimbóink 50%-át.
31. Míg a szemünk mérete nem változik a születésünk után, az orrunké és a fülünké igen.
32. Hétfőnként sokkal több ember hal meg szívinfarktusban.
33. Az ember előbb meghal az alvás hiányától, mint az éhezéstől.
34. A betegségek 90%-át a stressz okozza.
35. A nevetéshez 17 izmunkat használjuk, míg a homlokunk ráncolásához 43-at.
36. A babák még 300 csonttal születnek, ez felnőtt korukra 206 darabra csökken.
37. Az ember kb. 1 cm-rel magasabb reggel, mint este.
38. A legerősebb emberi izom a nyelv.
39. Egy lépés megtételéhez 200 izom munkája szükséges.
40. Percenként 3 millió sejtünk pusztul el.
41. Minden emberi nyelvlenyomat egyedi.
42. A leggyakoribb vértípus a 0-ás. ( ? )
43. Az emberi ajak azért piros, mert gazdagon átszőtt hajszálerekkel.
44. Minél hidegebb helyen alszunk el, annál nagyobb eséllyel lesz rémálmunk!
45. Az emberi könny olyan enzimeket tartalmaz, mely számos baktériumot elpusztít.
46. Az emberi test annyi hőt ad le fél óra alatt, mellyel felforralható akár 2 liter víz is.
47. Senki sem tudja önmagát megcsiklandozni. ( ? )
48. Az ember az egyetlen olyan élőlény, mely képes érzelmi okok miatt könnyezni.
49. A jobbkezes emberek átlagosan 9 évvel tovább élnek balkezes társaiknál.
50. Az orrunk és az ajkunk közötti bemélyedésnek saját neve van, philtrumnak nevezik.
+1
Te tudtad? Miért sárga a Kinder tojás belseje! Ezért!
Van, akiben eddig fel sem merült a világmegváltó kérdés, a választ azonban most elhoztuk, ha te azok közé tartozol, akik tudni akarják!
A híres-neves Kinder tojás dizájnján többször is módosítottak az elmúlt évtizedekben, a belsejében rejlő sárga kis dobozka azonban a kezdet kezdetétől a régi.
Igaz, akadt néhány speciális kiadás, amiben narancsszínű volt a műanyag meglepetés-tartó, ami szintén megállja a helyét, ha megtudod a választ a nagy kérdésre: mégis, miért ezekre a színekre esett a Kinder tojást kiötlők választása?
Lehull a lepel
A Kinder tojást gyerekek (és felnőttek) milliói ismerik és bontogatják világszerte, ami népszerűségét a benne rejlő játékoknak is köszönheti. Amiben ez a meglepetés helyet kap, egy sárga kis műanyag doboz, ami épp azért pompázik ebben a színben, hogy a lehető legjobban hasonlítson az igazi tojásra, ha már a csoki formája (és neve) is erre emlékeztet!
A Kinder belseje tehát azért sárga (vagy narancssárga), mert ha feltörsz egy igazi tojást, akkor annak a belsejében is ezzel a színnel találkozol!
A rejtélyt /???/ egy Twitter-bejegyzés nyomán oldotta meg egyre több felhasználó, majd a nagy felfedezést követően mindenki a homlokára csapott...
,,Minden nap tanul valami újat az ember, hát nekem mára ez jutott!" - írta egyikük.
A színválasztás tehát egyáltalán nem a véletlen műve, a pszichológusok szerint pedig többszörösen szerencsés: tudományos bizonyítékuk is van rá, hogy a sárga az öröm és a boldogság egyik színe, ami miatt még lelkesebben bontogathatjuk a csokitojásokat még felnőtt fejjel is!
Te tudtad ezt a magyar nőkről?
Link
Túrázáskor tényleg gyengébbek a hölgyek?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tudod-e? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-19 22:15:47, péntek
|
| |
| |
A MAI MAGYAR NYELVI HUMOR
A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel.Ki indította el azt az "elmétlen" játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések születnek? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját!
Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott "előképek", nyelvi hagyomány nélkül.
Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal...
Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős,
de hármas cserék is. És szinte "dőlnek" az újabb példák, most már a "Nem mindegy..." kezdettel és persze egyre vaskosabb tartalommal (mert a "mai folklór" olykor a diszfemizmusával akar iróniát kelteni):
Nem mindegy...
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
Még két "mesteri" példa, egy irodalmi és egy népi:
Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz!
Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a "cseréknek" az alapja az összetett szavakban rejlik?
Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan felcserélhető,
vagy egyáltalán felcserélhető párok a következő képlettel: ab = ba.
bérlőtárs - társbérlő
állampárt - pártállam
csónakmotor - motorcsónak
padlószőnyeg - szőnyegpadló
lisztcukor - cukorliszt
rádiómagnó - magnórádió
Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alapjai is lehetnek.
Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos összetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja
egyszersmind a következő összetett szó előtagja, a következő képlet szerint: ab + bc = abc.
A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:
- Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
- Nálam ez pont fordítva van!
- Hogyhogy?
- Ha alszom, nem tudok kávét inni!
- Mi a különbség a kés és a vonat között?
- A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt az igen gazdag termésből!
Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a gyerekeket:
Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!
A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.
A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat.
A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a bakancsát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.
A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi magyar nyelvi lehetőség a szavak,
nevek "ragozása" - ismét egy le nem írt, nem elemzett magyar nyelvi "lehetőség"! Rendkívüli lelemény a kiinduló példánk, amely személyes névmásokkal "kezdődő" igéket tartalmaz - a humort egyébként a szerkezet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.
Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek
Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez "paradigmát" (ragozási sort) talál ki alkotója:
Én sike te fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.
Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.
- Ön inka?
- Igen, és ön?
- Én még inkább.
Természetesen véletlen, ami most következik, de aki meg/kitalálta
(sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba képzelhető el a magyar grammatika
legmozgékonyabb kategóriájával, az igekötővel is), egészen különleges agyú ember lehetett.
A leghosszabb magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:
Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.
Erre az előmintára alkotta meg elmés magyar ezt a versezetet:
Az utcán hideg szél söpör,
zsebemben egy marék töpör-
tyű, de hideg van!
A széttagolás vicc formájában:
- Miért találják Palikát az erdőben?
- Mert Pál ma fa!
- Mi az, fémből van és utazik?
- Vas utas.
Illetve a szabályok alapján történő, de mégis szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:
- Mi az aperitif ellentéte?
- Az utó-pia.
Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.
- Milyen a falusi energiaital?
- Kutbul.
- Milyen a falusi harci kutya?
- Ólbul!
- Mit énekelnek a molyok a szekrényben?
- Edda blúzt!
- Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
- Webhely van az arcukon.
A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc.
- Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből?
- Pandarin.
- Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből?
- Lócitrom.
- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
- Mú-mia.
Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:
Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra.
- Pistike, te mit kaptál?
- Hátitáskát!
- Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!
- Kisfiam, etté'?
- Nem egy té, hanem két té!
- Pistike, mondj két névmást!
- Ki? Én?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-19 22:15:31, péntek
|
| |
| |
HÉTVÉGI HUMOR - MOSOLYFALATKÁK 
A cigány életében először kerül börtönbe. Mindjárt meg is kérdezi a fegyőrt:
- Miért van az ablakokon rács?
- Biztonsági okok miatt.
- Ugyan már! Ki az a hülye, aki pont a sittre fog betörni!
A cigány rendőrnek jelentkezik. A parancsok így szól hozzá:
- Elég bátor vagy, cigány?
- Hát persze! - húzza ki magát a kérdezett. Erre a parancsnok előkapja a szolgálati fegyverét és lelövi a cigány kalapját a fejéről. A cigány meg se rezzen. A parancsnok megszólal.
- Látom cigány, hogy nem félsz. Tessék itt van ötezer forint, vegyél rajta egy új kalapot a tönkrement helyett.
Mire a cigány:
- Tessék mondani, a tönkrement nadrágomért nem kapok semmit?
A feleség lágy-tojást készít a konyhában reggelire. Belép a férje. A nő így szól:
- Szeretkezzünk, de most ebben a pillanatban!
A férjnek felvillan a tekintete, hogy végre jól indul a napja. Felkapja az asszonyt, és nyomban magáévá teszi a konyhaasztalon. Ezek után a feleség csak annyit mond;
- "Köszönöm" - és visszamegy a tűzhelyhez.A férj kissé furcsállva megkérdi:
- Mi volt ez az előbb?
-Tudod, lágy-tojást csinálok, de eltörött a homokóra.
A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
- Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
- Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?
A fiatalember háztűznézőbe megy, hogy kedvese apjával beszéljen:
- Uram, szeretném feleségül venni az Ön lányát!
- A feleségemmel már beszélt?
- Igen, de ha lehet, én mégis a lányánál maradnék!
A fiatal házaspár megállapodik abban, hogy ezentúl szexelés előtt mindketten egy-egy százast csúsztatnak az erre a célra kijelölt perselybe. Megy is a dolog egy darabig, de az ifjú férjnek egyszer- csak elfogy a zsebpénze. Mivel a nemi kedve nincs fogyóban, úgy dönt, hogy amikor a felesége nem veszi észre, kicsen egy százast a perselyből. Mikor azonban kinyitja, megdöbbenve tapasztalja, hogy az tele van ötszázasokkal és ezresekkel. Este kérdőre is vonja az asszonyt, aki rezignáltan válaszol:
- Tudod, nem mindenki olyan smucig, mint te!
A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.
- Anyu, megnősülök!
- Drága fiam, ez nagyon jó hír! Annyira örülök!
- Csak tudod..... a menyasszonyom néger.
- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.
- Meg aztán van négy gyereke.
- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.
- Az is gond, hogy nincs hol laknunk.
- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba.
- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?
- Ti a gyerekekkel a szobában, apád meg berendezkedik majd a spájzban.
- És te, anyu?
- Hát fiam......én most leteszem a kagylót és felakasztom magam.
- A foghúzás háromezer forint.
- Ilyen sokat számít fel egy pillanatnyi munkáért?
- Hát, ha akarja, húzhatom a fogát akár félórán keresztül is.
A gyerek kérdezi az apjától:
- Apu! Én kitől örököltem az eszem?
- Biztosan anyádtól, fiam, mert az enyém még megvan!
A háziorvos megvizsgálja a panaszokkal jelentkező hölgybeteget, majd azt mondja:
- Felírok egy gyógyszert, ebből vegyen be naponta 3 × 2 tablettát, és három hónapig nem szabad zongoráznia.
Amikor a beteg elmegy, az asszisztensnő megkérdezi a háziorvost:
- Nem értem doktor úr, mi összefüggés van a betegség és a zongorázás között?
- Semmi, csak a hölgy pont felettem lakik.
A kisfiú, mikor reggel felébredt, megkérdezte az anyukáját:
- Anya, még mindig hasmenésed van?
- Miből gondolod kisfiam, hogy az van?
- Az éjjel felébredtem egyszer és hallottam, hogy azt mondogattad, hogy mikor keményedik már meg ez a szar?
A kislány nézegeti az édesanyja krémjeit a fürdőszobában:
- Ez mire jó? - kérdezi.
- Hogy szép fényes legyen a hajam.
- Hát ez mire való?
- Hogy szebb legyek.
- Akkor ezt kidobhatod, mert semmit sem használ!
A kis óvodás gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament neki segíteni az óvó néni. Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis srác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet. Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!
A lány
- ha 8 éves: ágyba teszed és mondasz neki egy mesét.
- ha 18 éves: mondasz neki egy mesét, hogy ágyba vihesd.
- ha 28 éves: nem kell neki mesét mondanod, hogy ágyba vihesd.
- ha 38 éves: ő mond neked egy mesét és ágyba visz.
- ha 48 éves: mondasz neki egy mesét, hogy ne kelljen vele ágyba menned.
- ha 58 éves: ágyban maradsz, hogy ne kelljen hallgatnod a meséjét.
- ha 68 éves: hogy ágyba viszed, az csak mese.
- ha 78 éves: ha ki tudod húzni az ágyból, az a mese.
A mondás szerint a hazug embert...
A vasárnapi mise végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettől:
- Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát.
A következő misét azzal kezdi az atya, hogy kéri a híveket:
- Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!
Hirtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd.
- Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van.
A nyomozó kérdi a csinos titkárnőt:
- Hölgyem, nincs valami ötlete, miért ugrott ki a főnöke az ablakon?
- Sajnos nincs. Pedig olyan kedves ember volt. A múlt hónapban vett nekem egy igazi szőrmebundát, a múlt héten egy igazi sportkocsit, ma pedig egy igazi gyémántgyűrűt. Aztán mondta, hogy szeretne lefeküdni velem, mit kérek cserébe?
- És mit mondott neki?
- Azt, hogy az irodában mindenki 50 dollárt szokott adni.
A pápa elhatározza, hogy inkognitóban bemegy Rómába. Beül a sötétített ablakú limuzinba, és megmondja a sofőrnek, hogy irány a város! A sofőr azonban baromira be van rezelve, mert még sosem vitte a pápát egyedül, mindig testőrök sorfala kísérte, és nagyon izgul, nehogy valami történjen, ezért csigalassúsággal vánszorognak.
A pápa rászól, hogy hajtson gyorsabban, de a sofőr 40-nél nem hajlandó gyorsabban menni. A papa megelégeli, és azt mondja:
- Cseréljünk helyet, majd én megmutatom, hogy kell vezetni!
Megtörténik a csere, a pápa padlóig nyomja a gázt. Persze egyből kiszúrja őket egy rendőrautó, és leinti őket. Kipattan az egyik rendőr, odalép a vezető felőli ablakhoz, amelyik hangtalanul letekeredik. A rendőr meglátja a pápát, azután falfehéren elnézést rebeg, és visszarohan a rendőrautóhoz. A társa dühösen kérdi:
- Mi van, miért nem büntetted meg, hülye vagy?
- Te, én nem mertem, olyan fontos személyiség ült abban a kocsiban...
- Csak nem a polgármester? Hát pedig arra igazán ráférne, elég mostohán bánik velünk!
- Nem, nem, sokkal fontosabb személy...
- Csak nem valamelyik korrupt miniszter?
- Nem, nem, fontosabb...
- A miniszterelnök?
- Nem, nem...
- Hát akkor ki a franc, nyögd már ki végre!
- Szerintem a Jó Isten, mert maga a pápa a sofőrje...
A prímás elmondja a brácsásnak, hogy kihúzták a fogát.
- Na és fáj még?
- Nem tudom, ott maradt a fogorvosnál.
A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába és látja, hogy
az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát - feleli a beteg.
- Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje! - jegyzi meg a doktor.
- Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek?
A rendőr leint egy kétszázzal száguldozó autóst.
- Hová ilyen sietősen?
- Ne is kérdezze, biztos úr! Most lőttem le az anyósomat, itt a hullája a csomagtartóban. A csőre töltött pisztolyt még nem volt időm eldobni, itt van a kesztyűtartóban.
A rendőr döbbenten előrántja a pisztolyát s a sofőrre fogja, a másik kezével meg rádión sürgős segítséget kér.
Megjön az erősítés.
- Mire fel ez a nagy riadó, őrmester?
- Hadnagy úr, jelentem, ennek az egyénnek ott az anyósa lelőve a csomagtartóban, a pisztoly meg a kesztyűtartóban!
Átvizsgálják a kocsit, se hulla, se pisztoly, semmi különöset nem találnak. Egyszer csak megszólal a sofőr:
- Fogadjunk, hogy most még azt is rám akarja majd fogni, hogy kétszázzal száguldozok!
A rendőr megszólítja Gazsit:
- Miért sompolyogsz a fal mellett,Gazsi?
- Á... drága biztos úr, semmi...
- Na mutasd csak, mitől dudorodik annyira a nadrágod? Aha, már látom is! Kikandikál egy kakas feje!
- Jé, biztos úr, csoda történt! Kikelt az egyik tojásom!
A stewardess kérdezi az utastól:
- Parancsol vacsorát?
- Miből lehet választani?
- Igen vagy nem.
A szerelmes pár az ágyban heverészik, amikor megszólal a telefon. A nő felveszi:
- Igen. Semmi gond, rendben van. Szervusz!
- Ki volt az? - kérdi a férfi.
- A férjem. Azt mondta, egyelőre nem jön haza, mert még marad veled két órát kuglizni.
A töbszörös gyilkossággal vádolt személyt villamos székbe ültetik.
- Van valami utolsó kívánsága? - mondja az őr.
- Igen
- És mi?
- Megfogná a kezem?
A tömött autóbuszon csinos nő furakszik az ajtó felé, útközben azonban útjába kerül egy fiatalember.
- Leszáll, uram? - kérdi a nő.
A fiatalember megfordul, alaposan végigméri a hölgyet, és megkérdezi:
- Leszálljak, asszonyom?
A tömött pesti buszon két barátnő beszélget:
-- Képzeld, lehet, hogy gyerekem lesz!
-- Hát ez nagyszerű, és kitől?
-- Nem tudom, nem tudok hátrafordulni.
A világ legrövidebb középiskolai fogalmazása.
A feladat a következő volt: a lehető legkevesebb szóval írj egy dolgozatot, amelyben a következő témákat érinted:
1./ Hit
2./ Szex
3./ Rejtély
Az 5-ös dolgozat szövege a következő volt:
"Istenem! Terhes vagyok! Csak tudnám kitől?!"
A zsúfolt buszon hepciás kis öreglány beszól az ajtóban ácsorgó úrnak:
-- Menjen már innen azzal a hordó hasával!
-- Hö-hö. Hordó has... Csak látná a csapját angyalom! - hangzik a válasz.
A zsidó patikus szalad a vevő után:
- Uram, uram, várjon, az előbb fájdalomcsillapító helyett véletlenül idegmérget adtam magának!
- És ?
- Ember, az idegméreg 1000 forinttal drágább!
A zsúfolt buszra nem fér fel egy férfi. Idegesen elkiáltja magát:
- Menjenek már beljebb, annyi hely van még, hogy sakkozni lehetne!
Erre a válasz
- Jöjjön csak jóember, úgyis hiányzik egy paraszt!
Az ifjú férj hazaér a munkából, és feleségét a konyhában találja.
Megkérdi:
- Mit főzöl?
- Még nem tudom. Ha ilyen híg marad, akkor krumplilevest, ha sűrűbb lesz, akkor paprikás krumplit, ha viszont odaég, akkor sült krumplit.
Az ifjú fogorvos közli a betegével, hogy sajnos egy fogat ki kell húznia.
- És mennyibe kerül, doktor úr? - kérdezi a beteg.
- Hát nézze, mivel én csak kezdő fogorvos vagyok, elég lesz ezer forint óránként.
Az anyuka fürdeti a kisfiát, amikor az megkérdi:
- Anyu! Ha megnövök, nekem is két fütyim lesz, mint Apunak?
- Ugyan már Pistike, honnan veszed, hogy Apunak kettő lenne?
- Amikor pisil, akkor mindig a kicsit veszi elő. Amikor meg megjön a bejárónő, akkor a nagyobbikat...
Az építkezésen a főnök már 10 perce nézi az egyik munkást.
- Te, Pisti, mit keresel?
- Egy fél méter átmérőjű és kb. fél méter magas betondarabot.
Erre 20 munkás kezdi el keresni. Fél órát keresgélnek, mire Pisti megszólal
- Na, mindegy! Hagyjátok fiúk, majd leülök erre a gerendára.
Az igazgatót meglátogatja egy barátja, de csak egy szép robot-titkárnő fogadja, aki géphangon közli:
- "A fő-nö-köm be-teg-ál-lo-mány-ban van, ha ó-hajt-ja, a-zért ki-szol-gá-lom. Ha a jobb keblemet nyomja meg, ká-vét, ha a balt, akkor teát szolgálok fel."
A barátnak tetszik is a szép robotnő, kíváncsi is, és próbaképpen a szoknyája alá nyúl, de ordítva kapja vissza a kezét.
- A lá-bam kö-zött a ce-ru-za-he-gye-zo van, e-gyéb-ként a fő-nö-köm is e-mi-att van be-teg-ál-lo-mány-ban.
Az irodalmi folyóirat szerkesztője nézegeti a kéziratot, és megkérdi a szerzőt:
- Miért Bumeráng a címe?
- Mert eddig minden szerkesztőségtől visszajött hozzám.
- Az iskolában a tanító néni így szól Pistikéhez:
- Pistike, ha anyukádnak van három almája, és hétfelé kell osztania, mit csinál?
- Kompótot!
Az öreg zsidó így szól mesüge fiához :
- Ábrahám! 25 éves vagy, itt az ideje, hogy megnősülj; és valami állást keressek neked.
- Ki jönne hozzám, hiszen én nem nagyon ismerek senkit - mondja a fia.
- Mit szólnál a Bill Gates lányához? - kérdi az öreg.
- Nem lenne rossz...
Elballag az öreg Bill Gateshez, és azt mondja neki:
- Helló Bill! Mit szólnál hozzá, ha a fiam elvenné a lányodat feleségül?
- Miért venné? Ki a te fiad?! - kérdezi Gates.
- Hát ő az Amerikai Nemzeti Bank elnökhelyettese. - feleli az öreg.
- Hát, ...lehet róla szó.
Elballag az öreg az Amerikai Nemzeti Bank elnökéhez, és mondja neki :
- Nem venné fel a fiamat ide a bankba alelnöknek?
- Miért venném? Ki a maga fia? - kérdezi az elnök.
- Hát nem tudja? Ő a Bill Gates veje.
- Hát..., lehet róla szó.
Na, így működik a világ ...!!!
Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek. A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya egy tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen csomagolva. A tanító megemeli, és látja, hogy valami szivárog belőle. Viccesen megkóstol egy cseppet, és megkérdi:
- Bor?
- Nem. Feleli a fiú.
Újabb cseppet kóstol a tanító.
- Pezsgő?
- Nem.
- Szabad a gazda! - mondja a tanító. - Feladom. Mi ez?
- Kiskutya.
Adóbevallás Németországban
Adóbevallásában a "Hány személyt tart el?" kérdésre, egy berlini állampolgár így válaszolt:
- 4,1 millió illegális bevándorlót
- 4.4 millió munkanélkülit
- 900.000 börtöntölteléket 185 börtönben
- 50 kretént a parlamentben
- valamint az egész Európa Bizottságot.
Bevallását visszaküldték azzal, hogy válaszai elfogadhatatlanok.
Az állampolgár erre egy kérdéssel válaszolt:
- Miért? Tán kihagytam valakit?
- Aggodalomra semmi ok! - mondja az orvos a betegének. - Ezzel a betegséggel elélhet akár hetven évig is!
- De hiszen már hetven vagyok!
- Na, mit mondtam!
Amikor a NASA elkezdett asztronautákat küldeni az űrbe, hamarosan rájöttek, hogy a golyóstoll nem működik gravitáció nélkül. Hogy megküzdjenek ezzel a súlyos problémával, a NASA-kutatók
kifejlesztettek egy olyan tollat ami ír gravitáció nélkül, fejjel lefelé, víz alatt, és majdnem minden felületen, mint pl. üvegen, valamint fagypont és 300°C között bármilyen hőmérsékleten.
Mindez egy évtizedbe és 12 milliárd dollárba került.
*Az oroszok ceruzát használtak!*
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Anyuka vitatkozik a kislányával, aki nem akarja megenni az ebédet:
- Mit gondolsz kislányom, mi történik azokkal, akik nem eszik meg azt, amit eléjük raknak?
- Vékonyak maradnak, topmodellek lesznek és hülyére keresik magukat!
- Apa, az ott egy halászhajó?
- Nem, kisfiam, az egy yacht.
- És hogy kell írni, j-vel vagy y-nal? És h-val vagy ch-val?
- Jobban megnézve mégiscsak halászhajó...
- Apuci, miért kukorékolnak a kakasok már kora hajnalban?
- Tudod fiam - válaszol az apa -, sietniük kell, ha valami mondanivalójuk van, mert aztán felébrednek a tyúkok is!
Arisztid és Tasziló ülnek egy teaházban. Esznek, isznak, jól mulatnak míg végül csak két teasütemény marad. Egy kisebb és egy nagyobb. Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te Arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló! Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat. Mire Arisztid megjegyzi:
- Tudod Tasziló ez bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket.
- Hát ott van.
Ádám:
- Istenem, miért teremtetted Évát ilyen szépre?
- Azért, hogy tudjad szeretni.
- Jó, de miért ilyen buta?
- Hogy ő is tudjon szeretni téged....
Babadolgok
Megszületik a kisbaba, és csodák-csodájára már beszélni is tud. Odaszól az orvosnak:
- Maga az orvos?
- Igen, én vagyok - feleli döbbenten az orvos.
- A születés kicsit fájt, de azért jó munkát végzett! Hol van az édesanyám?
- Itt vagyok - feleli az anyja elhalóan.
- Nagyon jó volt a hasadban ilyen hosszú ideig. Köszönöm, hogy megszülethettem! Apám is itt van?
- Igen, itt vagyok! - feleli büszkén az apa.
- Gyere kicsit közelebb! - kéri a baba.
Az apa közelebb hajol, ekkor a baba elkezdi a mutatóujjával a férfi homlokát ütögetni, és felkiált:
- Na, ugye milyen kellemetlen?!
Bemegy a csontváz az orvoshoz, és mikor meglátja a doki, felháborodva mondja:
- Hát ilyenkor kell jönni?
Bettike ül a fogorvosi székben. A doki nyugtatgatja:
- Ne izguljon, kihúzom, mielőtt bármit is érezne.
- Igen, ezt mesélték a barátnőim is!
Beszélőn a Csillagbörtönben a feleség átsúg az asztalon:
- Megkaptad a reszelőt, amit belesütöttem a kalácsba?
- Meg. Holnap operálnak...
BKV ellenőr:
- Jegyeket, bérleteket kérek!
Pistike:
- Anyád tudja, hogy kéregetsz?
- Dokikám, aggódom! A nejem haja fekete, az enyém is... Hogy lett a gyereké vörös?
- Hát igen... Milyen gyakran szexeltek?
- Egyszer, kétszer havonta.
- Na ez az... Rozsdás a cső!
Drága Bélám!
Egy percre se tudtam lehunyni a szemem, amióta elváltunk. Bocsáss meg nekem! Minden nap csak szenvedés nélküled. Ostoba voltam, mikor azt hittem, hogy mások jobbak lehetnek nálad. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig téged szeretlek. Gyere vissza hozzám!
Szerető feleséged: Mónika
"U.i:Gratulálok a lottó ötösödhöz"
Egy ember ül az étteremben. Megkérdi tőle a pincér mit parancsol?
- Egy pekingi kacsát!
Hozza a pincér a kacsát, leteszi, a vendég bedugja a mutató ujját a sült kacsa fenekébe, majd azt mondja:
- Ezt kérem vigye vissza, ez nem pekingi, hanem hongkongi.
A pincér nemsokára hoz egy másikat, majd a vendég ugyanúgy tesz, visszaküldi, hogy az nem pekingi, hanem tokiói.
A pincér nagyon pipa, de újból elmegy, közben odavánszorog a vendéghez egy részeg, aki fültanúja volt az esetnek és megkérdi a férfit:
- Uram, ha letolom a gatyámat, meg tudja mondani, hol lakom? Mer' úgy berúgtam, hogy nem találok haza?
Egy férfi és egy nő megismerkednek egy éjszakai bárban. Pár közösen elfogyasztott ital után felmennek a nő lakására. További italok után elkezdenek vetkőzni. A férfi leveszi az ingét, majd megmossa a kezét. Majd a nadrágját, és újra megmossa a kezét.
A nő ezt látván megszólal:
- Te biztosan fogorvos vagy!
A férfi csodálkozva válaszol:
- Igen, tényleg fogorvos vagyok, de hogy találtad ki?
A nő:
- Egyszerű, gyakran mostad meg a kezeidet.
Ezek után megtörténik ami ilyenkor meg szokott történni. Az aktus végén a nő megszólal:
- Te biztosan egy nagyon jó fogorvos vagy!
Erre a férfi:
- Igen, tényleg nagyon jó fogorvos vagyok, a legjobb az országban. De hogy jöttél rá?
A nő:
- Könnyű volt rájönnöm - nem éreztem semmit!
Egy férfi panaszolja a haverjának:
- Nem tudom, mit vegyek a feleségem születésnapjára. Megvan mindene, megvehet magának bármit, amit szeretne.
- Figyelj csak! Miért nem adsz neki egy papírt, amire ráírod: "Ez a kupon egy óra szexre jogosít, az Ön által kívánt módon"?
A férfi így is tesz. Másnap újra találkoznak.
- Na, hogy sikerült az ajándék? - kérdi a haver.
- Ne is mondd! Odaadtam neki, amikor elolvasta ugrált örömében. Aztán a nyakamba ugrott, homlokon csókolt, elrohant, és visszakiáltotta: "Egy óra múlva itt vagyok!"
Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje.
"Mentsük, ami menthető!"- alapon EGY tételt azért megtanul, még pedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme.
Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé.
- Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?
- A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam.
- Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
A fiatalember jelesre vizsgázott.
Egy házaspár az esküvőjük napján megegyezik, hogy az ágyuk alatt tartanak egy kis dobozt, amibe a férj titkos dolgait rejtheti.A feleség 40 évig hősiesen meg is állja, s nem néz bele, de a 40. házassági évfordulójuk előtt csak belenéz: 3 üres sörösüveget és egy rakás pénzt talál benne.
Az ünnepi vacsorán aztán meg is kérdezi a férjét, hogy mit jelent ez? A férj egy ideig gondolkodik, majd válaszol:
- Tudod, nem mindig sikerült legyőznöm a kísértést. Valahányszor megcsaltalak, egy üres sörösüveget tettem a dobozba, hogy emlékeztessen a tévedésemre
A feleség szemét elfutják a könnyek, de aztán belegondol: 40 év nagy idő, a lángoló szerelem is elmúlt már, a 3 üveg nem is olyan sok.-
- És az a sok pénz? - kérdezi szipogva.
- Tudod, valahányszor megtelt a doboz, visszavittem az üres üvegeket és a pénzt a dobozba tettem.
Egy házaspár elmegy egy csodakúthoz.Először a férj hajol be a kútba, és elsuttogja a kívánságát. Aztán az asszony következik, de túl mélyen behajol és beleesik a kútba.Mire a férj felkiált:
- Nahát, ez működik!
Egy idős bácsit vizsgál az orvos:
- Maga kitűnő egészségnek örvend, semmi baja sincs.Van valami kérdése?
- Van, doktor úr. Amikor lefekszem a feleségemmel, nagyon melegem van és izzadok, és amikor megismételjük a dolgot, akkor meg fázom és ráz a hideg.
Az orvos a feleséget is megvizsgálja, ő is egészséges. Elmeséli neki, hogy a férjének milyen furcsa problémája van, erre a néni így felel:
- Ó, a vén bolond! Hát ez azért van, mert az első alkalom júliusban van, a második meg decemberben!
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról.
A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőtök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.
Egy járókelő megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon...az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse.
Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a személyi igazolványomat.
Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt. Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök.
Mire a nő mosolyogva:
- Gombolja ki az ingét!
Nem értettem mit is akar, de kigomboltam.
- Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, talán az indokoltnál kissé izgatottabban meséltem a nejemnek a hivatalban
történteket. Erre a nejem:
- Miért nem toltad le a gatyádat is? Még rokkantságit is kaphattál volna!
A jó diagnoszták
Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik. Együtt látogatják végig a betegeket, s az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt. Az egyik asszony panaszkodik:
- Doktor úr, mostanában állandóan fáj és ég a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
- Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
- Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
- Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, s amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy fiatal asszony fogadja őket.
Most az ifjú orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszt:
- Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
- Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
- Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
- Egyszerű. Mikor elejtettem a sztetoszkópomat, s lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tisztelendő urat.
Egy mai parlamenti képviselő önéletrajza
Még jóval a rendszerváltás előtt egy nagy szocialista vállalatnak voltam a vezérigazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10 ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé
rozoga vállalati autóval jártam.
Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam ott a legutolsó párttaggyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha tudtam volna, hogy tényleg ez a legutolsó, biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam. Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét.
Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön egy szovjet pártküldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva, és amúgy is tolvajlás ellen is biztosítva van...
Ettől kezdve munkanélküli lettem...
... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás.
Rehabilitáltattam magam és azóta az egyik párt képviselőjeként bent ülök a parlamentben. Kávémat most már újra egy szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám, és ha kell, a frakcióvezető utasítását híven követve, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem örvendetesen és folyamatosan emelkedik...
Egy nő bemegy a fogorvoshoz, beül a székbe, leveszi a bugyiját és széttárja a lábát.
- De hölgyem, biztosan eltévedt! Ez fogászat - hebegi a megdöbbent fogorvos, - a nőgyógyászat második emeleten van!
- Semmi tévedés! - mondja a nő. - A múlt héten maga csinálta a férjem protézisét, hát most vegye is ki!
Egy nő bemegy a zöldségeshez és kér két kiló szőlőt.
- A férjemnek viszem, tudja, nagyon szereti. A szőlő nem tartalmaz semmi mérgező anyagot?
- Nem asszonyom, azt a patikusnál vehet rá.
Egy porszívóügynök betolakodik egy szép új házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére egy rakás száraz lószart szór a szoba közepére. A nő felháborodva ordítozik vele:
- Megőrült maga? Hogy képzeli ezt?
Az ügynök előveszi a legszebb mosolyát:
- Drága asszonyom, megígérem magának, hogy amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt mind meg fogom enni.
- Na, akkor teszek magának egy kis szószt a lószarra, ugyanis még nincs villany a házban.
Egy reszkető pasast vizsgál a fogorvos.
- Sajnálom uram, de ki kell húznom a fogát - közli.
A férfi az ijedségtől annyira remeg, hogy összekoccannak a fogai.
- Na, nyugi, nyugi! - mondja a fogorvos. - Itt egy kis konyak, húzza le, ettől majd elmúlik a félelme.
A páciens megissza a konyakot, s csakugyan megszűnik a remegés.
- Na, ugye megjött a bátorsága? - kérdi a doki.
- De mennyire! Most próbáljon valaki akár csak egy ujjal is a fogamhoz nyúlni!
Egy rocker 15 évvel ezelőtt hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten.
Egyik nap közeledni lát valamit a tengeren, hajónak kicsi, ezért kíváncsian várja, mi lehet az. Egy gyönyörű női búvár lépked ki a partra, és megáll a rocker előtt.
- Mondd, rocker, mikor gyújtottál rá utoljára?
- 15 éve, mikor hajótörést szenvedtem.
Erre a nő a búvárruha egyik zsebéből elővesz egy doboz cigit, meggyújt egy szálat, és a rocker szájába adja.
- És mondd, rocker, mikor ittál utoljára egy jó Whiskeyt?
- 15 éve, mikor hajótörést szenvedtem.
Erre a nő elővesz egy üveg jóféle italt, és átnyújtja a rockernek, majd lassan lehúzza a cipzárt a ruháján, ahonnan két gyönyörű mell bukkan elő.
- És mondd, rocker, mikor érezted magad utoljára igazán jól?
- Istenem, csak azt ne mondd, hogy van nálad egy motor is?
Egy roma elhatározza, hogy jelentkezik rendőrnek. A személyzetis furcsán néz rá és megkérdezi:
- Ember, van magának érettségije ?
- Há' persze, mit képzel rúlam. Csak hirtelen nem találtam meg otthon a bizonyítványt.
- Hmm. Tudja például, ki Arany János?
- Nem ismerem kérem, ilyen nem lakik az utcánkba.
- Na cigány, akkor menj haza az érettségi bizonyítványodért és járj utána, ki is az az Arany János!
A cigány hazaér, kérdik a többiek:
- Na Gázsi, felvettek rendőrnek?
- Simán! Már ügyet is kaptam!
Egy vadász az erdőben megbotlik egy kiálló gyökérben, és véletlenül tökön lövi magát a sörétes puskájával. Beviszik a kórházba és egy kezdő orvos összefoltozza, majd azt mondja:
- Itt van egy barátom címe, délután keresse fel!
- Ő is orvos? - kérdezi a vadász.
- Nem, ő furulyaművész. Majd megmutatja magának, hogyan rakja az ujjait, hogy ne pisálja szembe magát.
Elmegy a krumpliföld mellett egy operatőr, kamerával a kezében. Egyszer csak meglátja, hogy a mezőn dolgozó paraszt kapával a kezében helyből csinál egy hátra szaltót. Odamegy hozzá, és megszólítja:
- Jó napot, ha ezt még egyszer megcsinálja, adok ötezer forintot.
- Én ugyan nem. - jön a gyors válasz.
- Na jó, akkor tízezret.
- Akkor sem.
- De, miért nem?
- Hát fiam... nincs az a pénz, amiért én még egyszer tökön vágom magam a kapával!
Ezt szeretnék nálunk is! És ez nem is vicc!
Első nap egy berlini általános iskolában, a nyári szünet után. A tanár névsorolvasást tart:
- Mustafa El Ekh Zeri?
- Jelen.
- Achmed El Cabul?
- Jelen.
- Kadir Sel Ohlmi?
- Jelen.
- Mohammed End Ahrha?
- Jelen.
- Mi Cha Elma Ier?
Csend a teremben...
- Mi Cha Elma Ier?
Senki sem jelentkezik...
- Utoljára: Mi Cha Elma Ier?
Erre feláll egy fiú a hátsó sorból, és így szól:
− Valószínűleg én vagyok, de az én nevemet úgy kell kimondani, hogy MICHAEL MAIER!
Fiatalember elmegy gyónni. Közli a pappal:
- Atyám, nagyot vétkeztem.
Mire a pap:
- Mond el, fiam, hallgatlak.
- Tudja atyám, van nekem egy menyasszonyom.
Mire a pap:
- Paráználkodtatok, fiam?
- Dehogy, atyám! Soha nem tettem vele semmi ilyet! Azonban egyszer váratlanul beállítottam hozzájuk. Nem volt otthon senki, csak a húga. Vele paráználkodtam, atyám!
- Hát ez nagy bűn, fiam!
- Még nincs vége, atyám! Egy alkalommal elment a rokonaihoz, én később utána mentem, de nem volt otthon senki, csak az unokatestvére. Vele is paráználkodtam, atyám!
- Fiam, ez nagyon nagy bűn!
- Még nincs vége atyám! Egyszer elment a nagyszüleihez látogatóba és én váratlanul utána mentem. Nem volt otthon csak a nagyanyja. Atyám, atyám! Hová tűnt?
Keresi a papot. Hosszas kutatás után megtalálja elbújva az oltár alá. Kérdi:
- Miért bujt el,atyám?
- Tudod, fiam közben eszembe jutott, hogy rajtunk kívül nincs senki a templomban!
Főnök a beosztottjához:
- Kovács, ezen a héten már ötödször késett a munkából! Tudja mit jelent ez?
- Akkor már biztos péntek van...
Gáborkát kérdezi az anyukája:
- Gáborka! Hol a nővéred?
- Matematikailag a szobájában - feleli.
- Hogy érted, hogy matematikailag?
- Két ismeretlennel.
- Hallom a feleségednek van egy ikernővére.
- Igen.
- És egy lakásban éltek vele?
- Igen.
- És nem szoktad összetéveszteni őket egymással.
- De, néha előfordul.
- És honnan tudod, hogy épp összekeverted őket?
- A sógornőm meg szokta köszönni utána.
- Halló, elmegyógyintézet?
- Igen.
- Mondja, nem szökött meg ma maguktól egy őrült?
- Nem. Miért kérdi?
- Mert valaki ma megszöktette a feleségem.
Hárman állnak egy Ádám és Éva kiűzetését ábrázoló festmény előtt: egy angol, egy francia és egy magyar.
- Nézzék ezt az elegáns, tartózkodó kifejezést az arcukon - mondja az angol. - Teljesen biztos, hogy Ádám és Éva angol volt.
- Ugyan, nézzék, milyen szépek. Emellett teljesen meztelenek, így biztos, hogy mindketten franciák voltak - így a francia.
- Önök tévednek. Nézzék meg jobban a képet! - mondja a magyar. - Nincsen ruhájuk, egyetlen ételük van, az alma. Ennek ellenére azt hiszik, hogy ez a Paradicsom, így biztos, hogy magyarok!
Három férfi utazik autóval, balesetet szenvednek, mindhárman meghalnak.A mennyországban Szent Péter fogadja őket:
- Mielőtt eldöntenénk, hová kerüljetek, mondjátok el, mit szeretnétek, mit mondjanak az emberek a temetéseteken?
- Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák, jó férj, jó apa, jó orvos volt. - így az első férfi.
- Én azt szeretném, ha azt mondanák, jó férj, jó apa, jó tanár volt. - mondja a második.
A harmadik válasz:
- Én meg azt szeretném, ha azt mondanák: Nézzétek, megmozdult!
- Hogyan teremtette az Isten a nőt?
- Először megteremtette a tyúkot... Aztán megteremtette a libát... És akkor elfogyott a toll...
- Hogy van a feleséged?
- Beteg.
- És veszélyes?
- Ilyenkor nem, csak ha egészséges.
Jack és Volga találkoznak és azon vitáznak, hol nagyobb a demokrácia. Jack elhinti:
-Tudod, Volga nálunk akkora a szabadság, hogy elmegyek a Fehér Házhoz és lepisálom a kerítést, ha akarom.
Fö Volga feje, de egyszer csak előrukkol:
- Nálunk olyan nagy szabadság van, hogy elmegyek a Vörös Térre, és a Lenin mauzóleum tövében sz@rok egyet, ha akarok.
No, erre már kerekedik a Jack szeme és kezdi bánni, hogy túl nagyot hazudott, próbál kissé finomítani a dolgon.
- Szóval az igazság az, hogy azért szétnézek, hogy ne lássa senki....
Mire Volga:
- Hát, én sem tolom le a gatyámat.
- Játsszunk papást-mamást - javasolja Móricka a kis Ernának.
- Jó, kezd el te!
- Bár sohase vettelek volna feleségül!
Józsi bácsi elég ittas állapotban dülöngél hazafelé. Megszólítja őt egy néger prosti.
- Édesem, nem akarsz hazakísérni?
Mire az öreg:
- Oszt mi a fenét csináljak én Afrikában?
Karambol
A rabbi és a plébános összeütköznek egymással egy kereszteződésben. Nagyon összetörik a kocsikat, a roncsokból másznak ki, de csodák csodája egy karcolás sincs rajtuk.
- Erre igyunk - mondja a rabbi, és már szedi is elő a pálinkát, meg a két poharat.
Tölt mindkettőjüknek, a plébános iszik, de látja, hogy a rabbinak még tele a pohara. Megkérdezi:
- Mi van, Te nem iszol?
- Majd a helyszínelés után!
- Katona! Ha balra van nyugat, jobbra pedig kelet, akkor mi van a háta mögött?
- A hátizsákom.
- Képzeld el, drága Marikám, az az undok Kati azt állija, hogy festem magam.
- Ne törődj vele drágám, ha neki is olyan ragyás lenne a képe, mint neked, ő is festené magát.
- Kérek egy jó nagy uborkát! - mondja az első.
- Nekem egy közepes kell, de rücskös legyen. - mondja a második.
Mire a harmadik:
- Nekem teljesen mindegy, én salátának viszem...
Két barát beszélget:
- Én heti háromszor szeretkezem a feleségemmel.
- Én csak heti egyszer.
- De neked nincs is feleséged!
- Hát nem a tiedről beszélünk?
Két barátnő beszélget:
- Hallom, válófélben vagytok a férjeddel - mondja az egyik.
- Igen, vallási nézetkülönbségek miatt - feleli a másik.
- Vallási okok miatt?
- Igen, én nem hiszek abban, hogy a férjem lenne az Isten.
Két falusi legény találkozik.
- Hallom, mögnősűté...
- Mög.
- És kit vetté el?
- A Jézus Máriát.
- Kit?
- A Jézus Máriát.
- Ne hülyéskedj már, ilyen nevű leány nem vót a faluban!
- Mondom, a Jézus Máriát vettem el.
- Van róla képed?
- Van...
- Mutasd!
- Jééézus Máária!
Két férjezett barátnő vágyik már egy kis lányos bulira, így elmennek ketten kicsit kikapcsolódni.
Nagyon jól érzik magukat, éjfél után jár már az idő, kissé becsiccsentve hazaindulnak. Útközben már annyira kell pisilniük, hogy letérnek az útról egy temetőbe, és leguggolnak a sírok közé.
Azt kérdi az egyik :
- Te mivel törlöd meg magad?
A másiknak nincs jobb ötlete, mint hogy a bugyijával, amit eldob azután.
A barátnője sajnálja a sajátját eldobni, így oldalra nyúl, és tép egy kis zöld levelet, amivel megtörölheti magát.
Reggel az egyik férj aggódva hívja a barátját, a másik asszony férjét.
- Te haver, nagyon aggódok. Az én aranyos hűséges feleségem este bugyi nélkül jött haza.
Azt mondja a másik
- Ne is mondd! Az enyém meg egy szalaggal a feneke között, amire az volt írva: "Sose felejtünk el! A helyi tűzoltóság dolgozói"
Két hulla sétál a temetőben, az egyik sírkövet cipel a hátán.Megkérdezi a másik:
- Minek cipeled azt a sírkövet?
- Manapság az ember nem sétálhat az iratai nélkül....
Két kisfiú beszélget a játszótéren.
- Én hétéves vagyok - mondja az egyik. - És te?
- Nem tudom.
- Cigizel?
- Nem.
- Sört iszol?
- Nem.
- Csajozol?
- Nem.
- Akkor olyan öt körül lehetsz....
Két kisgyerek beszélget:
- Nagyon rendes az új apukám!
- Tudom. Tavaly az én apukám volt.
Két roma beszélget a börtönben.
- Gázsi, te miért ülsz?
- Túl gyorsan hajtottam és elütöttem egy gyereket. Hát te?
- Túl lassan hajtottam.
- Hát miért baj az?
- Mert el tudtak kapni.
Kivánós hangulatban levő feleség a férjéhez:
- Ernő, súgjál valami mocskos dolgot a fülembe!
- Konyha.
Kovácsné veszekszik a férjével:
- Elegem van már belőle, hogy mindig elvárod, hogy kiszolgáljalak! Mit képzelsz, mi vagyok én?
A rabszolgád?
- Sajnos, nem. - feleli Kovács higgadtan. - Akkor már rég eladtalak volna!
Kóser parkolás
Sámuel elmegy az Izraeli Bankba.
- Jó napot, Sámuel! - köszönti őt tisztelettudóan a bank alkalmazottja.
- Jó napot. Azért jöttem, hogy 1$ hitelt kérjek.
- 1$-t ?? De Sámuel, hisz ezt minden probléma nélkül levonhatjuk az ön bármelyik számlájáról.
- Nem, én hitelbe kérek 1 $-t, amit egy hónapon belül megfizetek. Ha nem kapom meg ezt a hitelt, minden folyószámlámat megszüntetem az önök bankjánál, minden ékszeremet elviszem, megszakítok önökkel minden kapcsolatot.
- De, Sámuel! Jó, ha így akarja, akkor megadjuk ezt a hitelt. Itt vannak az aláírandó dokumentumok.
- Mekkora a kamat?
- Havi 3%.
- Rendben, de itt akarom hagyni a BMW-met garanciának.
- Nem, Sámuel, erre semmi szükség. Az ön számlái elégséges garanciát nyújtanak.
- Ha nem fogadják el a BMW-met garanciának, akkor megszüntetem az összes számlámat az önök bankjánál, kivonom az összes vagyonomat, ékszeremet.
- Rendben, Sámuel, a Bank alagsori parkolójában hagyhatja a BMW-jét garanciaként 30 napra.
- Tökéletes! Sámuel hazamegy, és boldogan mondja a feleségének:
- Sára, Sára! Most már nyugodtan mehetünk nyaralni! Sikerült egy parkolót szereznem napi 3 centért!!!
Közelít a cigány a határhoz két nagy zsák dióval a hátán. Megállítja a határőr. Mi van a zsákodban cigány?
- Hát dió!
- És honnan van az neked?
- Hát bevallom őszintén, hogy loptam!
- Na akkor büntetésből dugj fel magadnak kettőt belőle!
A cigány meg is teszi, majd nagyon elkezd röhögni. Kérdi tőle határőr:
- Mit röhögsz cigány? - annyira tetszett ?!
- Nem nem csak rágondoltam a Gazsira, mert az meg dinnyét lopott!
- Kisasszony, maga ivott?
- Nem, Ivett.
Közúti ellenőrzés
Közúti ellenőrzéskor igazoltatja a rendőr a jó tündért, aki így szól hozzá:
- Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat! Mit kérsz?
- Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt!
- Melyik az ember legelnyomottabb testrésze?
- A feneke, mert ketté van osztva, társaságban nem szólalhat meg, és utoljára olvassa az újságot.
Menekül a csiga az erdőből.
Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a gyerekeknek is. Gondolhatod!
Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd.
Találkoznak a gólyával. Megszólítja a ravaszdit:
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is.Gondolhatod!
A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan rákezdi:
- Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs. Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó is - szóra sem érdemes.
Mire a csiga loholás közben visszaszól:
- Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön - miből?!
- Mi szeretnél lenni öcsi? - kérdezik a srácot a pályaválasztási tanácsadáson.
- Télen medve, nyáron pedagógus.
Mohamed megy a sivatagban, előtte 100 méterrel halad a felesége.
Találkoznak az imámmal, Alival, aki rögtön meg is kérdezi:
- Te, Mohamed, a Koránban meg van írva, hogy a feleség csak utánad mehet!
- Hát tudod Ali, amikor a Koránt írták, akkor még nem volt elaknásítva a sivatag...
- Mondja, asszonyom, hány gyermeke van?
- Most várom a harmadikat.
- Valóban? Nem is látszik. Mikorra várja?
- Bármelyik percben itt lehet. Leküldtem a boltba tejfölért.
Mosópor reklám:
- Nézze milyen ragyogóan fehér lett ez az ing!-
- Szép, szép de nekem kockásan jobban tetszett...
- Miért küldték vissza Etiópiából a gyógyszersegélyt?
- Mert az volt a dobozokra írva, hogy étkezés után kell bevenni...
- Miért sírsz Pistike?
- Az apuuu!...Rácsapott az ujjára a kalapáccsal és.. és..
- De kisfiam, ezért neked nem kellene így ordítanod!
- Hááát, először én is röhögtem...
Nagyapja ölében üldögél egy kislány, és az öreg ráncait nézegeti:
- Mik ezek az arcodon, nagyapa?
- Ráncok.
- És ezeket Isten adta neked?
- Igen, engem még nagyon régen teremtett.
A kislány végigsimítja a saját arcát:
- És engem is Isten teremtett?
- Igen, de téged még nem olyan rég.
- Akkor ezek szerint Isten most már sokkal ügyesebb, nem?
- Na, hogy megy a feleségednek az autóvezetés?
- Mint a villám!
- Olyan gyorsan?
- Á! Hol egy fába, hol egy oszlopba csapódik.
Négy katolikus férfi és egy katolikus nő kávézik a mise után.
Az első katolikus férfi mondja a társaságnak:
- A fiam pap, és mikor a szobába lép, mindenki "Atyám"-nak nevezi.
A második katolikus férfi dicsekszik:
- A fiam püspök, és mikor a szobába lép, mindenki "Kegyelmes uram"-ként köszönti.
A harmadik katolikus férfi mondja:
- A fiam bíboros és mikor a szobába lép, mindenki "Méltóságos uram"-nak szólítja.
A negyedik katolikus férfi szól:
- A fiam a pápa és mikor a szobába lép, mindenki leborul a "Őszentsége" előtt.
Minthogy az egyetlen katolikus hölgy csendben kávézgatott, a négy katolikus férfi kérdően tekint rá.
Ő büszkén válaszol:
- Van egy lányom. 28 éves, karcsú, magas, dupla XXL-es melltartót hord, 56-os a dereka, 90-es a csípőbősége és mikor belép valahová, az emberek felkiáltanak: "Uram Isten!"
- Nos, uram, önt meg kell műteni.
- Azt nem. Inkább meghalok.
- Az egyik nem zárja ki a másikat!
Orvos a fiatal férfihoz:
- Ha nem hagyja abba a nők hajkurászását, nem fogja megérni az év végét!
- Hogyhogy, doktor úr, hiszen semmi panaszom nincs!
- De az egyik nő az én feleségem.
Orvosi vizsgálat:
- Dohányzik?
- Nem, köszönöm, én inkább innék valamit.
Ó, az az átkozott nagy demokrácia:
Jack és Iván találkoznak, és arról kezdenek el beszélgetni, hogy melyik országban nagyobb a demokrácia:
- Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Fehér Házhoz, és lepisálom a kerítést, ha akarom - mondja Jack.
- Nálunk olyan nagy a demokrácia - kezdi el beszédét Iván -, hogy én elmegyek a Kremlbe, és a Lenin Mauzóleum tövében sz...k egyet, ha akarok.
Jack már bánja, hogy túl nagyot hazudott, próbál enyhíteni a dolgon:
- Az igazság az, hogy azért körülnézek, nem látja-e valaki.
Mire Iván:
- Hát azért én se tolom le a gatyámat.
Ödön nőtlen volt, egyedül élt apjával, és a családi vállalkozásában dolgozott. Amikor megtudta, hogy beteg édesapjától egy vagyont fog örökölni, úgy döntött, hogy megnősül, és feleségével együtt élvezi majd az életet. Egy fogadáson pillantotta meg a legszebb nőt, akit valaha is látott. Elállt a lélegzete.
- Lehet, hogy átlagos férfinak tűnök - vallotta be álmai asszonyának - de pár hónap múlva,
amikor apám meghal, 65 millió euró örököse leszek.
A lenyűgöző hír hallatán a fiatal szépség elkérte a névjegyét és három hónap múlva a mostohaanyja lett.
Tanulság: a nők sokkal jobb pénzügyi elemzők a férfiaknál...
Összeveszik a házaspár, a férj dühösen kiabálja:
- Ha meghalsz, a sírkövedre azt fogom íratni, hogy "Itt nyugszik a feleségem - olyan hidegen, mint életében."
A feleség dühösen vág vissza:
- Ha te meghalsz, én meg azt íratom a sírkövedre: "Itt nyugszik férjem - olyan mereven, mint még soha."
Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát (Kovács P. József) kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően bemondó - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő folytatta:
- ...itt ülök a a tojásaimon... - a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd
összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...*
Rossz ötlet.
Meghalt a régi rendszer egyik nagy vezetője. Tanakodnak, hová is kellene temetni, szóba kerül a Szentföld is! Ekkor az egyikük feláll:
- Észnél legyünk már elvtársak! Oda nem lehet!
- De miért nem lehetne?
- Ott egyszer, már feltámadt valaki!
- Sajnálom, most már élete végéig le kell mondania a szexről - mondja az orvos a betegnek.
- Jó de, hogy csináljam?
- Ugyan már! Csak kibírja valahogy azt a 2 hetet.
- Szilvike, legyél az én tündöklő csillagom
- Hogy gondolod ezt, Rudi?
- Este gyere fel, és reggel tűnjél el...
Tapintatos nővér:
- Mondja Kovács úr, maga babonás?
- Nem. Miért?
- Mert holnap reggeltől már csak bal lábbal tud felkelni.
Borúra derű!
Testgyakorlás 60-felett. Naponta háromszor ismételd, és csodát tesz.
1.Kezdd azzal, hogy állj ki a bejárati ajtód elé vagy az erkélyre, vagy a kert eldugottabb sarkába egy-egy 5 kilogrammos krumplis zsákkal a kezeidben.Nyújtsd ki a karjaidat két oldalt, és tartsd ki vízszintesen a zsákokat 1-2 percig.
2. Két nap múlva cseréld fel az 5 kilós zsákot 10 kilósra, majd 2 nappalkésőbb 20 kilósra és 3 nap múlva 30 kilósra. Ha sikeresen eljutottál erre a szintre, tartsd ki legalább három percig a zsákokat! 3. Ezen a szinten azután elkezdhetsz beletenni néhány darab krumplit is a zsákokba, de légy óvatos, nehogy túlerőltesd magad...
"Nem röhög.. Gyakorol!"
Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg - így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó - így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy...
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre?
Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy...
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát...emlékszel, amikor polgármester akartál lenni?
- Igen.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod...
- Tudod-e, fiam, miért teremtette az Úr először Ádámot és csak azután Évát?
- Igen, Tiszteletes úr - válaszolja Pistike -, mert a Jóisten is tudta, hogy nem jó asszonnyal kezdeni!
Ue. női szemmel
- Tudod-e fiam, miért teremtette az Úr először Ádámot és csak azután Évát?
- Igen, Tiszteletes úr - válaszolja Pistike -, mert minden mestermű előtt kell egy piszkozat is.
A teremtés
Isten megteremtette a férfit, és megpihent.
Majd Isten megteremtette a nőt, és azóta senki sem pihen.
- Tudsz nekem valami értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért
hajnali ötkor jöttél haza? - vonja kérdőre lábujjhegyen lopakodó férjét a felesége.
- Igen. A kocsmáros már le akart feküdni.
- Uram, látott Ön már repülő csészealjat?
- Mióta elváltam, nem...
*Utoljára a nő*
- Miért teremtette isten utoljára a nőt?
- Nehogy beleszóljon a teremtésbe.
Újgazdag pesti a kairói Nemzeti Múzeumban. Elfárad, leül pihenni.
Teremőr:
- Mit képzel, ráül II. Ramszesz trónjára?
Pesti:
- Mit kiabál? Majd ha jön, felállok.
- Valahányszor mosolyogni látom, kedves hölgyem, mindig arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom hozzám.
- Maga ekkora nőcsábász?
- Nem, csak fogorvos vagyok.
Volt egy férfi, aki egyszer néhány szót elmondott a templomban, aztán hirtelen házas ember lett.
Ugyanez a férfi egyszer elmondott néhány szót álmában, majd hirtelen elvált ember lett.
A nöi leleményességnek nincs határa.
Az öreg farmer még öregebb tragacsával megállt az autószerelő előtt, hogy a járgányt megjavíttassa. A javítást azonban csak másnapra vállalják.
Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor hazagyalogol, és majd másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárolt vödröt, 1 gallon olajfestéket, egy élő libát és egy pár élő csirkét. A festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hóna alá csapta, a másik kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a sarkon egy idősödő nő megállította, tudja-e, hogy hol van a Harkály dűlő 1605.
- Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart, elvezetem a házig.
Megindultak tehát ketten az országúton.
Tíz perccel később azt mondja a farmer:
- Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is spórolhatunk.
Erre a nő így válaszol:
- Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná használni a védtelenségemet ezen a félreeső úton.
Erre a farmert elfogja a méreg.
- Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy tele festékdoboz, hónom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az Isten szerelmére, hogy tudnám kihasználni a védtelenségét?
- Egyszerű - válaszolta a nő -, leteszi a libát a földre, ráborítja a vödröt, a vödörre ráteszi a festékes dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni, a két csirkét meg majd én addig megfogom.
KÖZLEKEDÉSI VICCEK
A villamoson egy nagyon csinos nő ölében egy kis pincsi kutya ül.
Cirógatja, becézgeti, mire megszólal a vele szemben ülő férfi:
- Szívesen lennék a kutyus helyében!
- Nem hinném!
- Miért?
- Az állatorvoshoz viszem, levágatni a farkát...
Csúcsforgalomban a buszra nehezen férnek fel az utasok.
- Menjenek már beljebb, annyi hely van ott, hogy sakkozni lehetne!
- Jöjjön csak jóember! Úgyis hiányzik egy sötét paraszt.
Egy pasas lélekszakadva rohan a lejtőn haladó busz után. Odaszól egy járókelő:
- Mit erőlködik annyira? Mindjárt jön a következő!
- Az lehet, de annak nem én vagyok a vezetője!
Helyszín: a 6-os villamos.
A Keleti Károly utcánál felszáll egy öreg nő, kb. olyan sminkkel és ruházatban, mintha most múlt
volna 16. Arca pirospozsgásra kimázolva, rózsaszín csókos száj, olcsó kölni szag terjengi körül, csiricsáré sárga-piros-lila szín-összeállítású ruhájához nem nagyon megy a barna, rozzant műbőrszatyor.
Alig hogy becsukódnak az ajtók, irtózatos tolongásba kezd az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülőhelyre lenne szüksége. Talál is egy megfelelő alanyt, punk frizura, biztosítótűkkel teleaggatott farmerdzseki, néhány karika a fülében, két pofára
rágja a rágógumit, néha nagy lufikat fújva. Na, az öregasszony el is kezdi lökdösni a szatyival, meg dülöngél, nyögdécsel.
Meg is jön a várt eredmény, a fickó nem bírja tovább és felugrik. Ingerülten odaszól az öregasszonynak:
- Tessék, üljön le, vén kurva!
Az öregasszony még levegőt sem kap, elkezd hápogni, hangosan sikítozik, hogy 'Hallották, hallották, hallották...' - közben keresi a megfelelő alanyt, aki őt megérti. A közelben áll egy idősebb,
fehér hajú úriember, sétapálca a kezében. Az öregasszony hozzá siet segítségért:
- Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta nekem, NEKEM!, hogy VÉN KURVA! Nekem, azt mondta nekeeem....
Mire az öregúr:
- Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 10 éve nem praktizálok, mégis mindenki DOKTOR ÚR-nak szólít!
Két részeg észreveszi, hogy pont a buszgarázs előtt álldogálnak.
- Figyelj csak, vigyünk el egy buszt, azzal gyorsan hazajutunk.
- Jó, te menj be, köss el egyet, én meg idekint figyelek.
Eltelik fél óra, az őrködő már türelmetlen. Bemegy a társa után, és látja, hogy az idegesen rohangál a járművek között.
- Te meg mit csinálsz?
- Az istennek sem találok 7-es buszt!
- Hát te teljesen hülye vagy?! Kössünk el egy 9-est, aztán majd gyalogolunk egy saroknyit.
Kirívóan sminkelt és öltözött idős hölgy szál fel egy zsúfolt villamosra, és rögtön helyet keres, hogy leülhessen. Egy fiatal, aki már nem állja a hölgy szúrós tekintetét, felpattan, és ingerülten odaszól:
- Tessék, üljön le vén kurva!
Az idős hölgy még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, és visítozva fordul a közelben álló ősz hajú úriemberhez:
- Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta, hogy vén kurva!
Mire az öregúr:
- Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 10 éve, hogy nem praktizálok, mégis mindenki doktor úrnak szólít!
Kisgyerek kérdi anyukáját a taxiban a Rákóczi tér környékén:
- Mama, mire várnak itt ezek a nénik?
- Háát, a férjükre várnak.
Mire a taxis:
- Ejnye asszonyom! Miért nem lehet annak a gyereknek megmondani az igazat? Kurvák ezek kérem szépen!
- Mama, ezek tényleg azok?
- Igen kisfiam, azok.
- És van nekik gyerekük?
- Van kisfiam.
- És mit csinál ilyenkor a gyerekük?
- Taxit vezet, kisfiam.
Lepusztult, neadervölgyi jellegű műegyetemista száll fel a 7-es buszra. A sofőr nagyon menő akar lenni és kiszól a tolóajtón, jó hangosan:
- Mi újság az őserdőben, öreg?
A válasz gyors és meglepő:
- Anyád nem üzent semmit.
Móricka ül a buszon. Fölszáll egy öreg nénike, az egyik kanyarban megcsúszik a botja, és elterül.
- Mamikám, ha húzott volna egy gumit a bot végére, akkor nem esett volna el.
- Ha apád húzott volna gumit a farkára, akkor most lenne helyem!
Nyegle ifjú felszól a buszsofőrnek:
- Mikor indul ez a szemétláda?
Mire a sofőr egykedvűen:
- Mikor megtelik szeméttel...
Zsúfolt metrókocsiban egy csinos nő odaszól a mögötte álló férfinak:
- Uram, ha még egyszer hozzám nyomja a micsodáját, feljelentem zaklatásért!
- Ugyan hölgyem, csak a fizetésem van a zsebemben, az ért magához, nem én! - feleli a férfi.
- Jó kis munkahelye lehet, mert ahogy éreztem, az elmúlt tíz percben ötször kapott fizetésemelést!
VÉGÜL EGY KIS + : 
A SZŐKE PASI...
Mert nem csak a szőke nőké a világ!
Lezuhan egy amerikai magánrepülőgép. Az utasok egyike - egy vérbeli amerikai manager - túléli, és valahogy eljut egy lakatlan szigetig. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli.
Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő. A manager megörül:
- Remek, végre valaki megmentett!
- Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
- Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából, és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám, biztos régen volt már társasága?
Át is eveznek a sziget másik felére. A manager teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nő.
- Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
- Van saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül, és kortyolgatja a Martinit.
- Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A manager szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van...
- Igen. - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tett meg...
- Nem mondja komolyan! Megnézhetem az e-mailjeimet?!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-19 11:30:54, péntek
|
| |
| |
Orbán Viktor: NINCS AZ A PÉNZ, AMIÉRT MAGYARORSZÁG MIGRÁNSOKAT FOG BEENGEDNI, VAGY A MAGYAR GYEREKEKET KITESZI AZ LMBTQ-PROPAGANDÁNAK
Szerző: hirado.hu Forrás: Kossuth Rádió
2024.01.19. 07:41
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában elmondta, a magyar gazdaság bebizonyította, hogy az uniós források nélkül is válságálló. A kormányfő hozzátette: nincs az a pénz, amiért, amiért Magyarország beengedné a migránsokat és kitenné a magyar gyermekeket az LMBTQ-propagandának. Orbán Viktor közölte, a megnyitott uniós források lehetővé teszik, hogy a tanároknak járó béremelési program 6 helyett 3 év alatt teljesüljön.
Miniszterelnöki interjúk a közmédiában · ,,Nincs az a pénz, amiért Magyarország migránsokat fog beengedni " (2024.01.19.)
A kormányfő hangsúlyozta: nincs az a pénz, amiért olyan állapotokat megengednénk, amit a nyugat-európai államokban tapasztalni lehet. Példaként említette a terrorveszélyt, a bűncselekményeket, a párhuzamos társadalmakat.
Hozzátette: nincs az a pénz, amiért az LMBTQ-aktivisták kezére adnánk a gyermekeinket és az unokáinkat. Ez lehetetlen, a magyar családokban ,,elgondolhatatlan", a gyerekek nevelése, különösen a szexuális nevelés, mindig a családokra és a szülőkre tartozik, ezt nem veheti el tőlük senki, az iskola meg különösen nem - jelentette ki, hozzátéve: úgy meg végképp nem, hogy olyan emberekkel találkozzanak az iskolában, akikkel otthon vagy az utcán sem szeretnék, ha találkoznának.
Nem tudnak bennünket pénzügyileg megzsarolni ezekben a kérdésekben, mert ezek fontosabb kérdések, mint a pénz - jelentette ki Orbán Viktor.
A kormányfő Brüsszelt leginkább a francia királyi udvarhoz tartotta hasonlatosnak, ahol lehet ,,bájologni" és ahol egy külön nyelvet találnak ki, amin értekezni lehet a valóságról.
Amikor jön a választás, akkor előbb-utóbb szóba kell állni az emberekkel, akik nem értik azt a ,,brüsszeli tolvajnyelvet", amin zajlik az európai politika. El kell kezdeni világosan, érthetően és egyenesen fogalmazni - húzta alá.
Ezt történt az Európai Parlamentben is, ahol minden képviselő küzd az újraválasztásáért, és Ursula von der Leyen elnöknek is vannak ambíciói - jegyezte meg, kiemelve: elő kell jönni a farbával, ,,az elkenős, okoskodós, ravaszkodós beszéd" szép lassan eltűnik és jön az egyenes, direkt, demokratikus beszéd és meg kell mondani, ki mit akar.
Az elnök sem tudta ezt elkerülni, meg kellett mondania, mi a baj a magyarokkal, miért nem adják oda azt a pénzt, ami jár.
Végre világosan, egyenesen elmondta, hogy az uniós pénzeket két okból nem adják oda magyaroknak: mert nem engedik be a migránsokat és nem engedik be az LMBTQ-aktivistákat a gyermekeik közé - mondta.
Rögzítette: azt akarják elérni minden eszközzel - beleértve a pénzügyi nyomást is -, hogy ezeket a törvényeket Magyarország változtassa meg, de ez nem fog menni.
Az EP-választás is ezekről a kérdésekről fog szólni: a migrációról, a családjainkról és a háborúról - értékelt a miniszterelnök.
Arról is beszélt, hogy a nemrégiben lezárult nemzeti konzultáció azt bizonyítja, hogy továbbra is erős ország, erős nemzet vagyunk, az üzenetet pedig meg fogják hallani Brüsszelben.
Link
,,Akinek fogalma sincs Magyarországról, az maradjon csendben!" - kiakadtak a németek Orbán Viktor kritizálása miatt
A magyarországi életminőséget és családpolitikát, valamint Orbán Viktor döntéseit dicsérik a Welt olvasói, akik úgy érzik, Németország mérföldekre van ettől.
Link
Váratlan helyről érkezett az üzenet: ,,A köszönet a magyaroké!"
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar sorsot - magyar kézbe! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2024. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
27 db bejegyzés |
| e év: |
84 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1632
- e Hét: 21451
- e Hónap: 61272
- e Év: 239147
|
|
|
Offline
