Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Lithvay Viktória
  2020-08-30 22:15:26, vasárnap
 
 







LITHVAY VIKTÓRIA VERSEI




Lithvay Viktória (1846-1900 u.) posta és távírókezelő 1846-ban született Nyitrán; a 60-as években Esztergomban lakott; utána budapesti lakos, ahol a felső leányiskolákat végezte.
Költeményeket és elbeszéléseket írt a Hölgyfutárba (1863.), az Esztergom és Vidékébe, a Képes Családi Lapokba (1883-86.); a Családi kör, Budapesti Bazár, Nefelejts, Hölgyvilág cz. és több más lapnak is munkatársa volt.; az Arad és Vidékébe (1884) álneve alatt és férfi névvel is írt; majd a Fővárosi Lapok, Évszak, M. Szemle és Divatszalon lapokba írt költeményeket.








AZT HITTEM...


Azt hittem, hogy az ifjúsággal
A vágy, az ábránd tova száll.
S álmodni tavaszról, virágról
A sziv már tápot sem talál!

És lásd, tavaszt, ábrándot, álmot
Elvitt a késő őszi szél,
S a szivem belsejében mégis
Virágok közt, a képed él!







AZT KÉRDIK...


Azt kérdik, hogy honnan ered
Szívemnek e bús danája?
Nem az öröm, nem a bánat:
A madár tanított rája!

Meghallottam, midőn dalolt,
Úgy tetszett nekem ez ének,
És azóta dalt zengeni
Oly igen nagy vágyat érzek!







AZT MONDJÁTOK...


Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha meghalok,
Oh, hisz amit én szenvedtem,
Elég az egész embernem
Vétkeért!

Aztán messze vagyok tőle,
Hírt sem hallhatok felőle,
Csoda-e, ha halni vágyom?
Hiszen minden boldogságom
Elveszett!







DE JÓ ANNAK...


De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!

Énnekem nincs sem éjem, sem
Nappalom,
Temiattad elkerül a
Nyugalom,
De jaj annak, aki nem tud
Szeretni,
Én Istenem, csak tudnálak
Feledni!







FERENCZY TERÉZ EMLÉKÉRE


Ifjú valál, de nem volt örömed,
Szívedben csak a fájdalom lakott.
Mások alig ösmernek könnyeket,
S neked az ég oly sok könnyet adott!
Panaszra ajkad mégis nem nyílott,
Csupán szívedből méla dal fakadt,
S te azt is keresztüllőtted legott,
Nem várva be, hogy az majd megszakad!

Mi fájt neked, leányka, oly nagyon?
Az emberek szerettek tégedet!
Az fájt, ugye, hogy köztük egy vagyon,
Ki téged forrón nem szerethetett?
S a fájdalom sötét határiban
Örömvirágot nem talált szemed,
Csak kín lakott szivednek harciban,
Jobb is, hogy téged a sír elfedett!

Amit az élet tőled megtagadt,
Megadta a sír, bárha oly sötét;
Itt elvesztetted szívnyugalmadat,
S a túlvilágon újra felleléd!
S azért nyugodj hát békén, csendesen,
Mi majd virággal fedjük sírodat,
Emléked nálunk örökös leszen:
Költészeted szent ereklyénk maradt!







KESERŰ ÉLETEM...


Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő csillagom
Csupán te vagy nékem.
S ha ez egy csillagom
Letűnik az égről,
Oh, akkor életem
Végképp elsötétül!







LÁTTÁTOK-E...


Láttátok-e a fényes napsugárt,
Midőn a hegy mögé nyugodni szállt,
S utána azt a sok szép csillagot,
Amely a sötét éjben ragyogott?

Láttátok-e a zajló tengerárt,
Midőn a zúgó szél felette járt,
Midőn magosra hányta a habot,
S medrébe újra vissza is csapott?

Láttátok-e az újuló tavaszt,
Midőn a fákon zöld rügyet fakaszt,
És a ligetben a kék ibolyát,
Midőn a földből felveté magát?

S láttátok-e a telet, amidőn
Fehér lepelt terít el a mezőn?
És látva mindezt mondottátok-e,
Mily szép az Isten mindenik müve?










LETAROLT KERTEKNEK...


Letarolt kerteknek
Hová lett virága?
Az én puszta kebelemnek
Hová boldogsága?

Elmúlott a tavasz,
S a tél jött helyébe,
Eltakarta a virágot
A hó pehelykéje.

S az én örömemet
Elűzte a bánat,
Telerakta búlevéllel
Nyíló életfámat.

Letarolt kerteknek
Megjő a virága,
Kikeletnek messze tér ki
A táj pusztasága.

De az én szívemnek
Öröme nem jő meg,
Áldozatja lett a bánat
Sötét, bús telének.







MONDJÁTOK MEG...


Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag az égen,
Ibolya a réten,
Mondjátok meg neki:
Nem tudom feledni!

Méla hold sugára,
Gerle zokogása,
Sötét vándorfelhő,
Csendes esti szellő,
Mondjátok meg neki:
Nem tudom feledni!







NE HADD EL A LANTOT (D. Győzőnek)


Ne hadd el a lantot
Soha életedben,
Bármi érjen téged,
Bármi sötétséget
Hordozz kebeledben!

Lásd, a kis madárnál
Akkor szép az ének,
Midőn kebelébe
Mindörökre vége
Zajos örömének.

Ne hadd el a lantot,
Keress vigaszt benne,
Hogyha életednek,
Elborult egednek
Zivatarja lenne!

Lásd, e nép jobb létét
Olyan régen várja;
Dalold el hát néki,
Hogy már nem fog késni,
S eljön nemsokára!

Ne hadd el a lantot,
Bárki mit fog szólni,
Hiszen olyan szépen
Nem tudott már régen
Senkisem dalolni!








RÓNASÁGON


Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő, ágait
Mind messzebbre nyújtja.

S minél magasbra nő,
Annál nagyobb árnya,
Annál több madár száll
Dalolni reája.

Forró szerelmem is
Minél nagyobbra nő,
Annál több búja van,
S ajkimra több dal jő.












 
 
0 komment , kategória:  Lithvay Viktória  
Ladányi Mihály versei
  2020-08-29 21:00:32, szombat
 
 







LADÁNYI MIHÁLY VERSEI




Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. február 12. - Csemő, 1986. szeptember 20.) magyar költő. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez - független életmódjával - mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni - illúziók nélkül is - forradalmárnak. Baloldali rendszerkritikus tevékenysége miatt a különösen a fiatalok körében népszerű költő ellen a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége 1965-től nyomozást folytatott, rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítették.
Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra.

Harmincnégy évvel ezelőtt hunyt el Ladányi Mihály kétszeres József Attila-díjas, Gábor Andor díjas költő, akit mind az előző, mind a jelenlegi társadalmi környezet feledésre kényszerített, holott művei mondanivalója mit sem veszített aktualitásából. Összeállításunkkal kívánjuk felidézni és értékelni életét és művészetét.








ABC


És a nyugdíjas Jóisten
előkotorja drótkeretes szemüvegét
és az ábécéből
kihúzza a fölösleget:
Á mint Áldozatkészség,
B mint Barikád nem kell, de a
C mint Cinizmusra még szükség lehet.
E mint Ellenség elavult,
helyét viszont szépen kitölti a
H mint Hízelgés,
I mint Idegenedés,
J mint Jóakarat.
Mert a nyugdíjas Jóisten már szereti a
K mint kompromisszumokat.
L mint Ladányinál kicsikét tétovázik, viszont az
M mint Megbékélés megmarad.
N, oh az N,
szemét lesütve mondja:
nahát ez a Nacionalizmus, nocsak,
s O mint Osztozkodás is tetszik neki.
Sz Sz Sz dörmögi,
s a levegőbe szagol:
ez a T mint Tulajdon
na, végre megint itt van! Ezt várta U
és felesége Vé
ezt várta Zé
s ezt várta XY is titokban.







ANTOLÓGIA


Szent Epigónia,
költők védangyala,
látod, elhozta mind
begyűjtött kincseit.

Mert T. S. Eliot-tól
tenéked lopkod Ottód,
s a spanyolokat a
Gyurid fosztogatja.

És Gyula? Az, ha lát
flamandot, franciát:
ide a hímrimet
s nőrimet - így kiált.

Így aztán összejön
időnként valami,
amit spanyolra, franciára
vissza lehet fordítani.

*

Ez korszerűen énekel,
az hagyományosan -
ez könnyedén mellébeszél,
annak homálya van,

ez nem tesz írásjelt, amaz
mindent buzgón kiír,
emez közéletről beszél
(mely mindig baszk vagy ír) -

Szerencse, hogy a kritika
megírja: ez a Zé
mint ment előre akkor is,
midőn visszafelé.

(AJÁNLÁS)

Ki lót-fut, arról köztudott:
eget-szart jól kibír.
Ne sajnáld, hogy a lírában
sorsodról semmi hír.







BÁNAT
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Egy vézna tollat adtak a kezembe,
hogy verset írjak az estről, a Holdról,
amit unottan felejt el az utókor.

Nem erre vágytam. Valami tisztességes
hőstettet szerettem volna véghez vinni,
erőt önteni az emberekbe!







A CSENDBEN


Nézem magamat a tükörben, azt keresem,
aki neki akart vágni a világnak a tengereken.
Nézem magamat a tükörben, látni akarom,
aki úgy akart szólni, hogy vele üvölt a forradalom.
Nézem magamat a tükörben, egyedül hálok éjszaka,
nézem a számat: hol van róla a szenvedély szava?
...
Nézem a világot magam körül, és a világ
visszanéz, de nem ismeri meg fiát.
...
Ülök a nekem-jutott sarokban, ülök a csendben.







DAL


Először aludtam veled.
Micsoda húsod van neked!
Forró a szád, gödrös az állad,
a bőröd vadító szagú!
Halálomig kívánlak!

Másodszor aludtam veled.
Meghallgattam az életed,
ki szeretett és ki utált -
nem lehetett könnyű neked.
Reggelig be nem állt a szád.

Harmadszor aludtam veled.
No, dehát ki hallott ilyet,
folyton csak tenni-venni...
Fordítsd felém a feneked,
hagyj egy kicsit pihenni.







ELÉGIA


S milyen törvényt csináltunk mi, ha a
polgár közöttünk hízott szép kövérre,
autót vesz és új bundát nejére
és pénzt csörget, ha nem megy valami.
Fegyvert fogott rád és akasztatott,
nyakonragadtad és börtönbe zártad.
De odanézz: úgy flangál, mint aki
ezzel is remek üzletet csinált csak.
...
És ravasz mondatokkal hirdetik
zűrzavaros elméleteiket,
mindegyik a hazáért eped,
csakhogy mást ért e szón mindegyik.










ELÉGIA


Mögöttem összecsap az év,
üvöltő számból a szavak nem szikráznak többé.
Mit tudom én, milyen lesz az utókor!
Néha utálom a tíz évvel fiatalabbakat,
lehet, végülis röhögnek keserűségemen,
...
Elmegy az én időm.
Egyre gyakrabban vagyok egyedül.
Útam nehéz volt, messziről kutyagoltam,
leköpött földekről, aszott domboldalakról,
ahol csak ábránd és kutyatej virágzott







ÉLHETTEM VOLNA GYÖNYÖRŰEN


Élhettem volna gyönyörűen,
megvolt a képességem rá,
hogy derűs legyen az estém és
egyetlen órám teltén se zokogjak.
Most hurkot dobnak rám az éjszakák,
vérereim torkomra csavarodnak.

Ha keserű vagyok, ki keserít?
Élem az életemet,
kenyér és szerető mindig kerül,
bor se hiányzik poharamból.

Nem vagyok elhagyatottabb,
mint az izzadtan hadonászók,
a bádogtenyerűek,
a nyirkos szalmazsákon alvók.
Ha csavargok az országutakon
és egy falusi kocsmában
rákönyökölök a pultra,
nem írják elő törvények, hogy
ottmaradjak-e végleg,
vagy virradatkor
nekivágjak az országnak újra.

Élhettem volna gyönyörűen,
de a madarak tenyeremben költik ki fiókáikat,
s az utakat
valaki lábamhoz kötözte.
Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet,
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen


Élhettem volna gyönyörűen - Elmondja: Judit Merényi

Link








ÉNEK


Valahol felém fordítottad az arcod
és a távolság összezárt minket.

Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!







ÉNEK


Árva nincstelenek térdepelünk a félhomályban
értelem rongyaiban felöltözöttek keserűen
trombita helyett szánkon vásári szájharmonika rí,
kard helyett fanyelű bicska verődik oldalunkhoz.
Mi lennénk hát a zokogtató dalok vitézei,
mi lennénk hát a vitézek zokogtató utódai,
mi lennénk hát a bátran vállrándító csapat?
...
felborult poharak üvöltözik: Hozsánna,
mert megjött a száj,
aki érthetően szétkiabálja, mi kell,
hogy egy fél deci már nem elég,

hogy ezentúl minden vershez két féldeci kell!







FOHÁSZ


Mielőtt kiöregszem lázadásaimból
mivelhogy a fogatlan és szőrevesztett oroszlán
nem kerül továbbtenyésztésre -
szeretnék elüvölteni, hölgyeim és uraim
egy hősi dalt az elégiák előtt, az ősz előtt,
mikor lucskos cipőben morzsolgatom lábujjamat
hálás szívvel ácsorgok a meleg előszobákban
egy hősi dalt, kiváló tisztelettel,
mert nem azért születtem, hölgyeim és uraim,
hogy lágy ősinyolcasokat sírjak a Holdról,
amiktől elérzékenyülnek a hivatalokban a hivatalnokok
egy hősi dalt,
mert a világ nincs kipárnázva eléggé hivatalnokokkal
...
a szívem oroszlán szeretne lenni nem házinyúl,
egy hősi dalt
és jöhet a halál a temetési gyászszalagokkal







FÖLD, FÖLD


Nem telik mindig űrhajóra,
hát így, a porig lehajolva

nézem a földet: birkacsorda
tapos éppen a hangyabolyra,

s vaddarázs-raj ereszkedik le
a napraforgó kráterekre.







FÖLÖTTEM SÜT A HOLD


Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Akár valami puskát, térdére vesz a tér,
más veszélyeknek adom életem.
Fölöttem süt a hold, de nekem nem az a hold
nem az ígéret földje fenn.
Naponta készülök sorsomra, s mint a szél
a letaposott fű szagát terelgetem.







HOLNAP SEM


Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tünékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.







HUSZONHAT SOR A SZERELEMRE


Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad, most, amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokba szorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki

Most kellene elmondani: szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad, amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős, ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős, ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt

Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad







KI A SZÉLBE


Vidám, könnyed énekeket szeretnék,
de csak nehéz szavak jönnek a számra.
Tegnap végigjártam Óbuda kocsmáit is,
ahol állítólag minden csupa vidámság.
Csak nyáladzó, öreg korhelyeket
és rosszarcú, szomorú nőket láttam,
egyikük falábával kopogott a kövön,
s egy kisfröccsért trágár nótát danolt.
Vidám, könnyed énekeket szeretnék
vasárnapi ruhákba öltözött
férfiakról, akik a szép, szelíd
lányokkal tűnődve andalognak -
Vidám szeretnék lenni és derűs,
mint a világ a vasárnapi lapban.







A KÖLTŐ SONGJA


Homérosz még nem látta őt,
mert Homérosz világtalan volt,
nem volt a múzsáért oda,
megérte hát a nyugdíjas kort.

Nem kötötte a múzsa gúzsba,
nem kötötte a múzsa gúzsba,
nem kötötte a múzsa gúzsba.

De később - megpillantva őt -
érte hullt térdre és ülepre,
a sok költő csak érte élt,
a múzsa csókja lett az üdve.

Homlokukon a múzsa rúzsa,
homlokukon a múzsa rúzsa,
homlokukon a múzsa rúzsa.

Ha egy dalnokban kedve telt
és megmutatta lábát térdig,
belehalt szegény hím, na de
beszéltek róla pár száz évig.

Erős méreg a múzsa rúzsa,
erős méreg a múzsa rúzsa,
erős méreg a múzsa rúzsa.

Aztán egyszercsak furcsa lett,
reászakadt a monogámság,
és bizony ettől kezdve csak
esztergálni meg fejni látták.

Csókálló lett a múzsa rúzsa,
nem ragadt már a múzsa rúzsa,
csókálló lett a múzsa rúzsa.

Ma már nem ismer senki rá,
nyoma sincsen a régi lánynak.
Nem olvas verseket, csupán
versekről szóló kritikákat.

Ő van gúzsbakötve, a múzsa,
ő van gúzsbakötve, a múzsa,
ő van gúzsbakötve, a múzsa.







MINDEN ÉRTHETŐ LESZ


Egyszer öreg verébbé száradok majd,
és árva, öreges gondolataim lesznek
huszonöt éves koromról, mikor
együtt énekeltem a többivel, de később
a szél szánkba visszafújta a hangot,
és aztán csak magammal bíbelődtem,







MOSTANÁBAN SOKAT SZOMORKODOM...


Mostanában sokat szomorkodom amiatt, hogy
Ladányi Mihálynak születtem,
csöndben, elüldögélve: hiszen nem szólhatok
emberi bánatomról senkinek sem.
Jobb lett volna talán valami más családban,
valami más világban növekednem,
talán a fehérló-belekből kedvezőbbnek
mutatná a jövőm valami isten -







A MŰ

S hogy senki ne legyen magára hagyatva,
a kanári születésnapján kapott egy macskát,
s akit mindeddig nem őrzött senki sem,
hát az őrt kapott természetesen.

Már csak ez volt bevégezetlen a világból,
s most az Isten kedvtelve nézegette,
aztán körültekerte szögesdróttal,
hogy holmi gonoszság kárt ne tehessen benne.







NYÁR


Nagy mellei ringnak a vászoningben,
kapál, de mintha szoptatná a vad,
pucér, sikongó tengeriszálakat -
Mozdulatai lágyak, mint este, ha
maszatos kölykeit vetkőzteti a tejszagú
konyhában, a tűzhely előtt -
Bokáján, inain duzzadt gyökércsomók,
és vaskos, formátlan törzsén, akár
borzas eperfaág, leng éneke.







PARTON
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Mint fáradt, nehéz kő a parton,
arcom a Napnak odatartom.

Magamra csukom szempillámat,
kerüljön el a kóbor bánat.

Ne kisértsen szerelem, isten,
üldögéljek kicsit a nincsben.

Szokjam, akár vackát az eb,
közeledő, nagy csendemet.







RÁOLVASÁS


Adj a kéménynek lila füstöt,
adj a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,

adj a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezőt,
s adj a költőnek esővert életet,

adj az anyának jobb fiat,
vénebb hullát a temetőnek,
s a munkásoknak kemény öklöket,

adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.







SANSZON


Ha már öreg leszek:
lesz öt macskám, és kilenc ebem,
és lesz, aki mócsingot mér nekik,
igen, tehát lesz majd egy hentesem...

Igen, talán ha már öreg leszek,
s a villakertben látom játszani őket,
a törpék és a szökőkút között,
igen, s na persze: el-elrévedek -

Most aztán végkép furcsa lenne, ha
prófétaként végezném, zsinegen,
s nem lenne villakertem, se ebem,
se macskáim, se hentesem...

Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
hát persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen.

Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielőtt ideér a Semmisem,
óh, macskagazdikák, óh villagazdikák,
valamit tenni kell, hát igen.







SPIRITUÁLÉ


Engedd a népemet előre menni!
Aszály veri,
áradás elönti,
akár a rongya,
úgy lóg testén
özön sebe -
Csontjára-szikkadt bőrét
az öröm izzadtsága verje ki!
Engedd a népemet előre menni!

Messziről jött,
mélyről kiáltozik valakihez -
hosszú seregek rimánkodnak
az idő isteneihez,
hosszú seregek várják a Napot
a pusztában felragyogni -
Engedd a népemet előre menni!

Hosszú seregek izzadtan,
talpig sebekben
az izzadtsággal
telecsorgatott úton
vonulnak egyre többen,
kitátott szájukban
vér keveredik énekeikkel,
háborúkon vonultak át
gyülevész hadvezéreikkel,
fényes tüzeknél
szeretnének letáborozni -
Engedd a népemet előre menni!

Az ifjak
asszonyt akarnak,
akiből kurva sose lesz,
ne rontsd meg őket!
Az öregek
fák alatt akarnak üldögélni,
amiket ők ültettek,
ne keserítsd meg őket!
A csonkák
szállni vágynak,
mutass nekik eget!

Vérrel és izzadtsággal telecsorgatott
úton fáradtak el
ezek a seregek,
s míg aszály veri a világot és áradás elönti,

engedd a népemet előre menni!







SZAVAK...


Szavak, szavak, szavak, szavak,
járkáltok felelőtlenül,
örömöt dünnyögtök, szavak,

ha az ember öklére dül,

lágy szavak, szeretet-szavak
mikor az ember ködbe ballag
cél nélkül, szeretetlenül
és nem hisz többé a szavaknak.

Kis csend lesz majd, utánatok
egy ajtó utolsót nyikordul,
de szavak, ámító szavak,
valóban minden jóra fordul.







A SZERELEM OLYKOR...


A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.







TÉLI VERS


Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak....
Tavasz, találj rám,
legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben!

Rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!







SZERELEMBŐL


Szerelemből szerelembe
akárcsak jobb hazát keresve
akárcsak kenyeret keresve
szerelemből szerelembe

Megy az ember lefelé lassan
mintha egy liliom-lugasban
árván és fogat csikorgatva
egyedülből a magányosba







VÁNDORDAL


És nem kell megálmodni már
haját a szél hogy markolássza
s mint kel blúza fehér kovásza
tenyerem melegétől

Azt se kell megálmodni már
ágyat ha bont hogy hull le inge
Egymáshoz szépen odakötve
semmit se kell álmodni már

Csak azt csak azt hogy egy madár
vállunkra száll és elmeséli
hogyan lehet az égben élni
ha a röpítő szél megáll







Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







FOHÁSZ


Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







GITÁRON


Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







KUTYÁK CSAK







DOBSZÓLÓ







SEREGEK MÖGÖTT














 
 
0 komment , kategória:  Ladányi Mihály   
Baranyai Mária versei
  2020-08-28 19:30:34, péntek
 
 




BARANYAI MÁRIA VERSEI









EGY ŐSZI DÉLUTÁN...


Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,

S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.

S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem.
.
A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.
.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette,
Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette,

A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.

Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kis virág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett,
majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett,

hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve,
nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról
és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,

Órájára pillantott párszor és várt és várt,
de hiába.
Este nem is hazasietett,
hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe -
jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van

- mondta a nénike - nagymamája vagyok.

.A férfi elsápadt, beleremegett,
majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová - szólt egy nővér
- egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve,

sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat,
színes, tarka virágokból.

Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét,
csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.

Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz,
csokit és a szirmot beledobta,- köszönöm -
összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel,
de hangosan érthetően mondta.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra

- köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette,
A temetőbe kivitte,
azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm!
Ezt a virágot Tőled kaptam,

Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!







ÉS CSAK ÚGY....


Az utam most, magányosan járom, egyedül megyek,
Körbefognak, karolnak az ilyen-olyan érzelemhegyek.
Körülöttem jajgatva, nyafogva síró, bágyadt, halódó szívek,
Megkopott, csonka érzések, hulló könnyek, kifakult színek.

Elég ebből! Hát mi végre a jó szó, ha a könny mind elmossa,
Ha az érkező szivárványt a fájdalom bakancsa rútul tapossa?

Pillanatok, mint elöregedett, szúrágta, korhadt fa kidőlnek,
Más, idegen, fényesebben ragyogó Nap sugarai jönnek,
Azok másként, irtó fájdalommal marva sütnek, égetnek,
Színleg bájjal villogtatja folyók fodrát, belül a tűzre vetnek.

Elég ebből! Kell még, kell, hogy a csók tüze fájjon,
Ezer emlék tömörülve, egy könnycseppre szálljon!

Könny és remény, büszkeség, mély csend és vihar,
Sokszor nem tudja a józan ész, a szív mit is akar.
Édes álom néha puha bársonyával gondosan betakar,
Máskor vadul felpattanni, rohanni hozzá, de hamar.

Mennyi szépet, színpompás érzést adtál már nekem,
Visszaadni kicsiny töredékét sem tudnám sosem.

Melléd ül egy angyal, de félsz érinteni szárnyát,
Mert éget a múlt, s hagyod kialudni remény lángját.
Csodákról írsz verseket, megírod szerelmeskedés álmát,
Semmit sem tudsz, érinteni sem mered szerelemnek lábát!

Én indulok, nem várok, továbbmegyek.
Gyertek hát velem magátsirató szívek!

Oda, hol rátalálhatunk a boldog mesére,
Az örök, kifogyhatatlan nevetésre,
Az egyetlen, igaz, önzetlen érzésre,
A felülmúlhatatlan, őszinte szerelemre.

Mert vele összebújva, szíved ringatva elcsábítja,
S a múlt fájdalmait nyomtalanul kiradírozhatja!










KÉT KICSINY VIRÁG




Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.

Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.

Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.

Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.

Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.







Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.
Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene,
Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene.
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.
A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.
Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni,
Mert olyat, mint ő már keveset találni."







ÖRÜLJ...


Örülj a Földnek, mely az otthonod,
örülj a mának, s ne nézd a tegnapot,
örülj a hajnalnak, mert az hoz új napot,
örülj a fénynek, mi elválasztja az éjt a nappaltól,
örülj az égnek, mely rejt sok csillagot,
örülj a csillagnak, mely mécsesként ragyog,
örülj a Napnak, mely a meleget adja,
örülj a Holdnak, mely az éjt beragyogja,
örülj a fának, s rajta egy ágnak,
örülj a kismadárnak, mely vígan dalol,
örülj a mezőnek, mely virágba borul,
örülj az aranyló búzának, mely a kenyeret adja,
örülj a hűsítő forrásnak, mely a szomjadat oltja,
örülj a folyóknak, melyek völgyeket szelnek át,
örülj a hegyeknek, melyeket fednek hósipkák,
örülj a télnek, a táncoló hópihéknek,
örülj az ünnepeknek, a csillogó kis szemeknek,
örülj a kikeletnek, a kelepelő gólyaseregnek,
örülj a nyárnak, a szikrázó napsugárnak,
örülj a kék tavacskáknak, benne az aranyhalacskáknak,
örülj a barátaidnak, akik kézen fognak, vigasztalnak, és végül
örülj annak a sok-sok szépnek, mit Isten adott az emberiségnek.







TAVASZI REGGEL


Olyan csodálatos a tavaszi reggel.
Amikor a madarak dala ébreszt fel.
Mikor a nap fénye fürdeti a világot,
És ébreszti a fákat, bokrot, virágot.

Fejed felett, azúrkéken nevet az ég,
S már virágokkal hímes a kert és a rét.
Gyöngyvirág, gólyahír, tulipán, orgona,
Csupa fehér, sárga, tarka-barka és lila.

Majd alig múlik el két-három hét talán,
Lombot cirógat a szellő odafent a fán.
Közötte kis fészkeket rejteget az ág.
Most fiókáit költi, minden kis madár.

És tudod, hogy milyen a tavasz illata?
Érezted, mikor párállik a föld szaga?
Hárs, akác, és estike dús virágzata.
Olyan, akár egy drága parfüméria.

Milyen jó nézni ezt az eleven nyüzsgést,
Föld felett és alatt az élet pezsdülését.
Mindenütt a szépség ahova csak nézek,
Kedves tavasz, már vártuk az érkezésed










 
 
0 komment , kategória:  Baranyai Mária  
20 meseszép kisváros,ahová egyszer az életben el kell utazni
  2020-08-26 20:00:19, szerda
 
 





>"

http://s7.images.www.tvn.hu/2013/10/25/22/48/www.tvn.hu_a84be9711828175a1e77f447c >f1691a3.gif?htr=1"




20 MESESZÉP KISVÁROS, AHOVÁ EGYSZER AZ ÉLETBEN EL KELL UTAZNI

Néhány fotó, amitől azonnal nyaralhatnékod támad.


Bilbury, Nagy-Britannia:






Arbelobello, Olaszország:






Portmerion, Észak-Wales:






Valldal, Norvégia:






Hamnos, Norvégia






Egy kisváros a franciaországi Provence-ban:






Village De Penne, Franciaország:






Rothenburg, Németország:






Hallstatt, Ausztria:






Manarola, Olaszország:






Eugisheim, Franciaország:






Oia, Görögország






Foroglio, Svájc






La Petite-Pierre, Franciaország






Pelles-kastély, Románia






Gasadalur, Feröer-szigetek






Colmar, Franciaország







Göreme, Törökország






Giethoorn, Hollandia






Dehang, Kína













 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Hatalmas pofon a románoknak: ősi, Árpád-kori Hun település T
  2020-08-21 19:30:49, péntek
 
 





HATALMAS POFON A ROMÁNOKNAK: ŐSI, ÁRPÁD-KORI HUN TELEPÜLÉS TEMESVÁRON

Titkok szigete Szerző: Titkok szigete


Felsejlik az ősmagyar haza: őseink szelleme “visszaköveteli" az elveszett területeket...

Egyúttal, mintha a sors fintora is lenne, és emlékeztetné a románokat arra, hogy valójában őseink földjén ők még mindig csak jöttment, megtűrt vendégek...

Mindenkit meglepett, hogy Temesváron Árpád-kori leleteket találtak. Arra ugyanis senki nem számított, hogy az ásók magyar vonatkozású régiségeket­ forgathatnak ki a kutatóárokból.
Hirdetés

Amikor pedig a hunok itteni lakóhelyének maradványai is feltűntek, teljes lett a döbbenet.

Jelenkori történelmünkben többször is nekiláttak már a temesvári Hunyadi-kastély megmentésének, ma mégis üresen áll, napjai megszámlálva.

A középkorban cölöpökre épült, és már több évtizede folyamatosan süllyed. Falai megrepedtek, a födém megadta magát.

Bizonyos, hogy az ingatlan állapotáért felelős hatóságok szándékosan várják a halálát, éppúgy, mint a szilágysági Ördögkúton, ahol a Bay-kastély omlott össze nemrég, épp hasonló nemtörődömség miatt, sőt a helyi románok bosszúja, haragja miatt.

Hogy mi köze van a temesvári várkastélynak a régészeti feltáráshoz? Először is az, hogy ebben az épületben működött évtizedeken át a Bánsági Múzeum (jelenleg Bánsági Nemzeti Múzeum), amelynek régészeti leletanyaga Európa-hírű. De hiába páratlan, ha kihúzták alóla az intézményt, magát az ingatlant.

Miután az épület egyre veszélyesebbé vált, a műtárgyakat összepakolták, és átvitték az egyik még épen álló várbástyába, ahol korábban a közgyűjtemény néprajzosai tevékenykedtek. Az anyag sorsa bizonytalan.

A megyeszékhely emblémája, a műemlék épület éppúgy, mint a feltárt leletanyag a magyar történelem fontos része. A várkastélyban Károly Róbert koronás főként tartózkodott, majd a Hunyadi család több tagja, beleértve Szilágyi Erzsébetet is.

Hunyadi János innen indult törökverő küzdelmeire, egyebek mellett a nándorfehérvári csatába. Majd Dózsa György vére tapadt az erődhöz, hiszen itt helyeztek tüzes koronát a fejére, itt végezték ki őt. A XX. században Ormós Zsigmond műgyűjteményének egy része kapott helyet a falai között, többek között a régészeti anyag.

No de térjünk vissza az Árpádokhoz és a most folyó ásatáshoz, amely a kötelezően elvégzendő munkák közé tartozik, a nagyberuházáshoz, amelynek célja a temesvári Nyugati Tudományegyetem uszodájának felépítése! Ha az urbanizációs fejlesztés nem kezdődött volna el, a leletmentő feltárásra sem kerül sor.

Annak a szava számít, aki az ásót fogja?

A sors azonban úgy hozta, hogy az itt dolgozók, a temesvári, a szatmárnémeti és a gyulafehérvári szakemberek 41 régészeti telepet azonosíthattak a jelzett területen idén júniusban, ezek különböző korból származó leletanyagot rejtenek.

A kutatott időszak a római kortól a XX. század elejéig terjed, ami egészen egyedi. Találtak itt II-IV. századi települést és nyughelyet, Árpád-kori (XII-XIV. századi) leletegyüttest, falmaradványokat a XVIII-XIX. században emelt osztrák erődből, egy kutat és két épület alapjait a XX. század elejéről.

Silviu Ene vezető régész szerint az ásatási brigád számára a legnagyobb meglepetést az ókori temető 14 sírja jelentette, mivel szarmata leletanyag Temesváron még soha nem került elő. És ez nem is akármilyen. Leltára igen gazdag és változatos.

Találhatók benne viseleti kiegészítők, díszek, fibulák, gyöngyök, ékszerek, kerámiaedények, használati és mezőgazdasági tárgyak, sarlók, balták, kemencék, tűzhelyek, ételtárolók, áldozati eszközök, fegyverek, íjak, lándzsahegyek és lószerszámok.

Erre a rétegre épültek rá az Árpád-kor földbe süllyesztett házikói. A településrészről az archeológus azt mondta, azért fontos, mert kevésbé ismert korszaka ez a temesközi városnak. Ami megmaradt ebből az időszakból, azt utólag tették tönkre, többnyire az osztrák birodalmi építkezések. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint.

Az 5. számú lelőhely ugyanis ellentmondásos nyilatkozatokat váltott ki. Az itt kiásott temetőt nem kevesebb, mint öt évszázadon át használták.

A hun kori leletek is innen származnak, azokból az évekből, amikor a griffes-indás kultúra képviselői lerohanták Európát.

Az előkerült anyag viszont nem arra utal, hogy mindent felégettek volna maguk körül. A népcsoport, amelyhez tartozik, főként mezőgazdasággal és fémmegmunkálással foglalkozott, egyebek mellett aranyművességgel, termékeit a helyi lakosságnak adta el. Tehát letelepedett életmódot folytatott.

Az egyik női sírban római kori pénzérme is megőrződött Marcus Aurelius császár korából, valamint egy sarló alakú medál, amely elterjedt volt a római lányok körében. A Temesváron kutató régészek szerint Dacia tartományban is.

Ugyanebből a korszakból több hulladékgödröt és egy védelmi árkot is feltártak, de egy kártyalapra is rábukkantak.

Ezt az egyik népszerű római társasjátékban, a latrunculiban használták, amely főként a katonák körében terjedt el. Amennyiben lehet hinni a szakembereknek...

Hiszen arról is szó lehet, hogy kizárólag hun és Árpád-kori leleteket a mai napig nem szabad együtt kiásni Romániában, pontosabban nem ugyanazon a területen és ugyanazon régészeti feltárás keretében.

Ahol a kettő, a hun meg a magyar nagy számban előfordul, külön is, meg együtt is, ott római vagy dák régiségnek is lennie kell...

A gyakorlatban mindig annak a szava számít, aki az ásót fogja a kezében.

Azt ugyan a régészek beismerik, hogy III. és IV. századi feltárások már történtek a város más részein, például a belvárosban, amikor a negyed legutóbbi rehabilitáció­ja zajlott, de fenntartják, szarmata leletek ekkor nem kerültek elő. Bár ki tudja, igaz-e ez az állítás?

A délkelet-alföldi lelőhelyen most ezernél is több tárgy, régészeti lelet került elő, ami nem kevés, ám elég sok ahhoz, hogy közülük jó néhány hamis azonosságot, besorolást kapjon, és meghiú­sítsa azt a kísérletet, amely az objektív történelemírást szorgalmazza.

Ez mind nagyon fontos felfedezések.

Egyúttal, mintha a sors fintora is lenne, és emlékeztetné a románokat arra, hogy valójában őseink földjén ők még mindig csak jöttment vendégek...

Gurzó K. Enikő/Magyar Nemzet


Árpád-kori királysírra bukkanhattak a Temes megyei Egresen magyar és román régészek

Link



>/images/006_gadoros_arpad_kori_clip_image001.jpg"


Egresi ciszterci kolostor és Árpád-kori temetkezőhely






Honfoglalás-kori lovas síros lelőhelyek Magyarországon







 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Így árusították ki Gyurcsányék a Balatont
  2020-08-20 19:00:31, csütörtök
 
 







ÍGY ÁRUSÍTOTTÁK KI GYURCSÁNYÉK A BALATONT - HAZUGSÁGOK ÉS A VALÓSÁG


Egy kis olvasnivaló a négynapos ünnepre.


"Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon" - csendül fel a retro dal Kálmán Olga műsorvezetőből lett gyurcsányista kirakatbaba videójában, amit egy nap alatt 16 ezren osztottak meg a legnagyobb közösségi oldalon. A hatásvadász felvételen csak ez a néhány dallam idézi valósághűen a nem is túl régmúlt időket és maga Kálmán Olga is emlékezetkiesésben szenved. Segítünk neki. A felsorolt magántulajdonban lévő kempingek, kikötők, szállodák régóta nem mindenkié. És a helyzet az, hogy a Balaton-partot nem az Orbán-kormány árusította ki. A tó körüli állami és önkormányzati érdekeltségeket a 2000-es évek elején vásárolták fel zavaros tulajdonosi hátterű, részben külföldi érdekeltségű cégek, cégcsoportok, amelyek aztán a beígért fejlesztésekből szinte semmit sem valósítottak meg és csak az adósság maradt utánuk. A Mészáros Csoport nem a köz vagyonát, nem a Balatont vásárolta fel, hanem a bedőlt balatoni portfóliót, visszahozva ezzel a nagy Balaton-fejlesztési programot a teljes reménytelenségből. Van még egy rossz hírünk a hazudozó baloldalnak: a Balaton-part beépítését lehetővé tevő törvénymódosítás sem az Orbán-kormány idején történt - erre is rosszul emlékeznek-, hanem 2006-ban a Gyurcsány-kormány idején, amellyel az SCD Group által tulajdonolt nem a fél, hanem az egész Balaton beruházásait akarták lehetővé tenni. Nagy különbség a mostani és a 2010 előtti idők Balatonja között, hogy akkoriban a nagyvállalkozók balatoni érdekeltségeiket csődbe juttatták: üres ígéretek, elolvadó tervek nyomában a régi idők retro kempingjei, dudvával benőtt szellem üdülőtelepek és rég felújításra szoruló szállodák maradtak. Most a Balaton épül, a szálláshelyek egymás után újulnak meg és fogadják a rekord mennyiségű magyar turistát, akik után a szállodákat, kempingeket üzemeltető cégek a magyar államkasszába fizetik be a súlyos adóforintokat. Ezért irigykednek, lázítanak, terjesztik a hazug híreket, felszámolt szabadstarndokról, 3000 forintos lángosról, mert a magyar turizmus motorja, Európa legbiztonságosabb üdülőhelye többé nem a Kádár-kor itt maradt látlelete és 2010 óta nem is politikai örököseinek játszótere.

Ahogy elindult a szezon, elindult vele a fake news áradat is

A közösségi médiában, ismert és kevésbé ismert tipikus fake news oldalakon, ahogy azt a korábbi években nemcsak megszoktuk, de meg is untuk már, gyakorlatilag a szezon indulásával kezdtek terjedni a teljesen abszurd rémtörténetek, a több ezer forintos strandbüfé számláról, ezer forintos sörről, ötezer forintos balatoni hekkről és 3000 forintos lángosról. Amikor aztán a miniszterelnök a koronavírus járvány elleni óvintézkedések jegyében azt tanácsolta, az idei nyár jelszava legyen “több Balaton, kevesebb Adria" csak jobban rákapcsoltak. Szinte minden napra jutott egy-egy fake news, például a Balaton-parti vendéglőben megalázott idős házaspárról, akik 7000 forintot fizettek két rántott szeletért. Ehhez speciel még a fotót is úgy lopták egy ismert recept oldalról. Aztán jött az újabb mantra a megfizethetetlen strand belépőkről, szabadstrandok felszámolásáról - miközben a déli parton továbbra is egymást érik a szabadstrandok, az északin a fizetős strandokon is alig emelkedtek a jegyárak, a legtöbb helyen 1000 forint alatt marad az egész napra szóló jegy. Mellesleg ezen a partrészen is válogathat kedvére, aki ingyen fürdene. A nemrég bezárt, balliberálisok és most Kálmán Olga által is elsiratott, állítólag utolsó keszthelyi szabadstrandra is azért került lakat, mert kutyás családi fürdőhelyet alakít itt ki egy vállalkozó, ahová jelképes 200 forintos áron bárki bemehet majd és igénybe veheti azokat a szolgáltatásokat a rendbe tett parton, amiről a gazzal, náddal benőtt iszapos szabadstrandon nem is álmodhattak volna.

Ezen a hétvégén lendült csak be igazán a nagy NER-ezés. A Momentum például helyszíni kampányt tartott és felfestette, felmatricázta azokat a kempingeket, amelyek, mint mondják Mészáros kezében vannak, ezért már lassan le sem lehet menni a vízpartra. A politika ifjú liberális titánjainak éppen azokat a helyeket sikerült megjelölnie, amelyek nem is olyan régen még a milliárdos adósságot hátrahagyó, becsődölt SCD cégcsoport vagy a baloldalhoz köthető milliárdos, Leisztinger Tamás-féle Hungest Hotels tulajdonában voltak.

És, hogy mi is az az SCD Group, kik azok a Jászai Gellért vagy Leisztinger Tamás, azt a balatoni emberek nem fogják olyan könnyen elfelejteni, mint Kálmán Olga.

Potom 8 milliárdért lett az SCD Groupé az összes Balaton-parti kemping és tucatnyi szálláshely
A 18 leányvállalatot magába tömörítő, ismeretlen valós tulajdonosi hátterű, cégbírósági bejegyzések szerint brit hátterű SCD Group a 2000-es évek elején kezdett nagybevásárlásba a Balatonnál. 2003 és 2005 között egymást követően vásárolta fel a három legnagyobb balatoni szállásadó céget: a Siotour Rt.-t, a Balatontourist Rt.-t és Zalatour Kft.-t a magyar államtól, illetve a megyei önkormányzatoktól. A szinte valamennyi Balaton körüli kempinget és több szállodát is magába foglaló csomag még 10 milliárd forintjukba sem került. Viszont vállaltak összességében 100 milliárd forint értékű fejlesztést, beruházást, több milliárd forint kötbérfizetés terhe mellett. Jöttek a gigatervek és az ígérgetések, hogy néhány év alatt teljesen átépítik, modernizálják az egész Balatont.

A két fő privatizáló, Medgyessy és Gyurcsány, az ő miniszterelnökségük idején került magántulajdonba, sőt külföldi kézbe a Balaton-part. MTI Fotó: Illyés Tibor

A cégcsoport külföldön bejegyzett anyacégének valós tulajdonosaira sosem derült fény. Az SCD Holding Zrt. magyar többségi tulajdonosa viszont a baloldali kormányokkal és politikusokkal kiváló kapcsolatokat ápoló Jászai Gellért volt. Az üzletemberről a Magyar Narancs közölt egy portrét évekkel ezelőtt. A cikk felidézi, hogy az SCD Groupot 3 millió forintos alaptőkével alapította Jászai két üzlettársával, Szatmári Gáborral és Bajka Zoltánnal. A társaság arca és ügyvezetője Jászai volt. Nem sokkal az alapítás után egy rejtélyes londoni postafiókcég, az SCD (UK) Ltd. lett a tulajdonos, amely cég mögött Jászaiék saját bevallása szerint angol pénzügyi befektető állt. Ennek a külföldi befektetőnek a nevében tárgyalt Jászai az önkormányzatokkal, állami szereplőkkel, amikor a Balaton valaha volt legnagyobb fejlesztését lengette be, az önkormányzatoknak nemcsak a helyi turizmus fellendítését, hanem 10 milliárdos extra adóbevételt is ígért.

Gyenesei, Medgyessy és Ujhelyi is bábáskodott a nagy Balaton-projekt felett, amiből semmi sem lett
Ahhoz, hogy a nagy bulit megcsinálják, kellettek a jó kormányzati kapcsolatok. A Magyar Narancs cikke szerint Jászai Gellért kulcsembere Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, a Gyurcsány-kabinet későbbi önkormányzati minisztere volt. De a vállalkozó magánál a volt miniszterelnöknél, Medgyessy Péternél is bebiztosította magát és terveit, akinek kormányzása idején a három Balaton körüli turisztikai céget megvehették.

A Heti Válasz derítette ki, hogy 2005 nyarán, vagyis közvetlenül a Siotours, a Balatontourist és a Zalatours kiárusítása után Medgyessy kacifántos úton az SCD-től jutott hozzá a Balaton déli partján egy körülbelül 300 millió forintot érő vízparti villához, a mai napig nem tudni pontosan mennyiért, ráadásul az új vagyont nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában sem. A Zamárdi határában fekvő, egy Tihanyra néző vízparti 1550 négyzetméteres teleket kempingnyúlványként tartottak számon. A terület háromszor is gazdát cserélt az SCD Csoporton belül, míg végül a Medgyessy család nevén kötött ki.

A FÖLDHIVATAL AZ ÉRINTETT TELEK ESETÉBEN HÁROM EGYMÁST KÖVETŐ ADÁSVÉTELT JEGYZETT BE EGYAZON NAPRA, 2005. AUGUSZTUS 19-ÉRE. A SIOTUOR RT.-RŐL ELŐSZÖR AZ IDEGENFORGALMI TÁRSASÁG ANYACÉGÉRE (PONTOSABBAN: AZ ANYACÉG ANYACÉGÉRE), AZ SCD GROUP MANAGEMENT KFT.-RE SZÁLLT A TULAJDONJOG. MAJD AZ SCD JOGI KÉPVISELŐJE, TOMCSÁNYI TAMÁS ÜGYVÉDI IRODÁJA KÖVETKEZETT, HOGY VÉGÜL MEDGYESSYÉKHEZ KERÜLHESSEN A FRISSEN PARCELLÁZOTT VÍZPART - ÍRTA A LAP.

A Heti Válasz kérdésére akkor egy helyi ingatlaniroda szakértője legkevesebb 70 millióra becsülte csak a telek értékét. Ráadásul az nem üresen cserélt gazdát, hanem úgynevezett projekt-formában a kétemeletes villát is felépítette az eladó.

Visszatérve a Magyar Narancs riportjára, Jászai Gellértet kapcsolatba hozták az akkori szocialista belügyminiszterrel, Lamperth Mónikával és Ujhelyi Istvánnal is, aki akkor államtitkárként személyesen is részt vett az SCD fejlesztéseit bemutató fórumon.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az országgyűlésen csont nélkül átment az SCD beruházásokat bebiztosító Balaton-törvény módosítás. Balról, akik jobban ismerhették Jászai hátterét már minden fontos szereplőt megnyert magának, a Fidesz képviselői pedig ellenzékben nem akartak keresztbe feküdni a Balaton nagy lehetőségének.

És jött a Lex SCD - Akik kilobbizták, hogy beépíthető legyen a védett Balaton-part
Korábban a Balaton összképét, természeti értékeit óvó Balaton-törvény kempingek területének beépíthetőségét és más tóparti beruházásokat lehetővé tevő módosítást 2006-ban fogadta el az országgyűlés. Ezzel a módosítással növelték a tóparti területek beépíthetőségét a korábbi 8 százalékról 25 százalékra. Egy évre rá, 2007-ben jelentették be egy tapolcai sajtótájékoztatón a cégcsoport képviselői az egész balatoni régió fejlesztését magába foglaló Balaton-programot. Akkora gigaberuházások terveit tették le az asztalra 100 milliárd forint értékben, amely elhozza a következő század üdülőparadicsomát. A felvásárolt 23 kemping területére luxusszállót, konferencia-, wellness-, családi- és gyermekbarát hoteleket, szórakoztató-központot, jachtkikötőt, süllőfalut és élményparkokat ígértek, amelyeket részben uniós pályázati forrásokból akartak felépíteni. A fejlesztésekhez négy banktól közel 17 milliárd forint kölcsönt vettek fel.

Eközben a baloldalhoz köthető milliárdossal, Leisztinger Tamással is üzletetek. Az ingatlanfejlesztéssel is foglalkozó SCD Holding több szállodát is épített a Leisztinger tulajdonában álló Hungest Hotelsnek. 2010-ben, túl egy gazdasági válságon és túl egy kormányváltáson,- elsöprő Fidesz győzelem után-, az MSZP-hez kötödő vállalkozó talán nem látta biztosítottnak a jövőjét, ezért úgy döntött, hogy eladja azt. Vevőként az SCD Holding jelentkezett, de az adásvételt ebben a formában már nem bonyolították le.

Leisztingert talán senkinek sem kell bemutatni, a baloldal egyik legismertebb oligarchája, még ma is az ország 14. leggazdagabb embere. Vagyona jelentős részét a privatizációkor szerezte. Az első milliárdokat a 90-es évek második felében, amit 2002-2010 között 50 milliárd forinttal növelt.

A nagy összeomlás
Ahogy a kormányváltás bekövetkezett és a baloldali patrónusok a háttérbe kényszerültek gyakorlatilag befellegzett az SCD Csoportnak. 2011 augusztusában Jászai bejelentette, hogy a Balatontourist Zrt. kivételével eladja az összes turisztikai érdekeltséget, tehát valamennyi balatoni ingatlant, a sármelléki Fly Balaton repülőteret, pontosabban annak üzemeltetési jogát, illetve a Hunguest Hotelsre vonatkozó vételi opciós jogot is úgy, hogy az éveken át csillogtatott, szerződésekben vállat nagy tervekből, 100 milliárdos beruházásból szinte semmi sem valósult meg. Ezt a gazdasági válsággal magyarázták, ami azért különös, mert 2008-ban, a válság közepén, amikor a hitelezés leállt és az egész ingatlanpiac befagyott még masszívan kitartottak amellett, hogy a projekt pár éven belül meg fog valósulni, sőt további fejlesztésekben is gondolkodnak.

Végül a cégcsoport mindösszesen 3 milliárd forint értékben hajtott végre felújításokat a kempingekben, továbbá állítólag előkészítette a nagyberuházásokat. 2011-re a holding szétesett, a fejlesztésekre létrehozott 26 projektcég jelentős része bedőlt, felszámolás alá került. 2012-ben az SCD budapesti ingatlanait birtokló társaság is. A bankok követelésén túl a magyar állam is pert indított a privatizációs szerződésekben rögzített kötbérekért. Két és fél milliárd forintról plusz kamatairól szólt a követelés, amit a kaposvári bíróság tárgyalt.

Jászai néhány évre eltűnt a nyilvánosság elől, majd ügyesen “átigazolt". Napjainkban, amikor Mészáros Lőrinc jobbkezeként, NER-lovagként, Fideszes strómanként emlegetik, jótékonyan megfeledkeznek arról, kiknek a jóvoltából és miként szerezte meg a Balatont, azokat az ingatlanokat, szálláshelyeket, amelyek valós érdemi fejlesztését már nem az SCD valósította meg.

Izraeli kalandorok tették rá a kezüket és építettek volna zárt luxus üdülőt a Klub Aligából
Az SCD-sztorihoz képest smafu, de ha már az ellenzék szóba hozta, elevenítsük fel az állítólag NER által kisajátított Club Aliga történetét is. A néhai MSZMP pártüdülő úgy jött létre, hogy Rákosi Mátyás mintegy másfél kilométer hosszan elkerítette a Balaton-partot az elvtársak zavartalan üdültetése érdekében, így Balatonaliga település annak lakóival kvázi Balaton-part nélkül maradt. Az üdülőben, amit a köztől elorozva évtizedeken át élvezett a szocialista elit, Kádárnak, Aczél Györgynek, sőt Fidel Castronak is volt villája. A rendszerváltás után a terület kiürült, kezdte visszahódítani azt a természet. A helyiek '92 után több kísérletet is tettek, hogy visszaszerezzék a kommunista rezsim által elrabolt Balaton-partjukat. Több fórumot, blogbejegyzést is találtunk, amely még őrzi az akkori egyik fontos tárgyalás leiratának részleteit.

A balatonaligaiak és a szocialista vezetők egyik megbeszélésén dr. Kajdi József, Antall József miniszterelnök hivatalának vezetője és Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára képviselte az állam és pártérdeket és magyarázta meg, miért nem visszaadják, hanem hasznosítják a MSZMP vagyonát, amiről törvényt is alkottak.

SZILVÁSY ÁTADOTT AZ ALIGAI POLGÁROKNAK EGY NÉVJEGYET, AMELYEN GYURCSÁNY FERENC ELNÖK-IGAZGATÓ NEVE VOLT. ,,Ő A SEGÍTSÉG!" - MONDTA A MINISZTERELNÖK URAT HELYETTESÍTŐ DR. KAJDIT HELYETTESÍTŐ DR. SZILVÁSY. SZAVAIT MEG IS INDOKOLTA: ,,GYURCSÁNY FERENC ÚR SZAKÉRTŐ AZ ILYEN ÜGYEKBEN, TANÁCSADÓ. OLYAN BIZALOMMAL FORDULJANAK HOZZÁ, MINTHA ÉN MAGAM VOLNÉK... - ÁLL A VISSZAEMLÉKEZÉSEKBEN.

A privatizáció 2006-ra lett sikeres, akkor amikor azon a régi névjegykártyán szereplő Gyurcsány már miniszterelnök volt. A Medgyessy-Gyurcsány-kormányok éveken át dolgoztak azon, hogy eladják az üdülőtelepet. Az ötödik pályázat lett sikeres és hamarosan az egész 55 épületből álló 47 hektáros üdülőterületet külföldi kezekbe került.

2006-ban érkezett meg a vevő - naná, hogy a Balaton-törvény módosításának évében. A legjobb ajánlattevő az izraeli Solel Boneh International (SBI) csoport érdekeltségébe tartozó mindösszesen 3 millió forint tőkével bejegyzett Pro-Mot Kft. lett, amely 5,5 milliárd forintot fizetett ki a magyar államnak. Ezért az összegért tíz ingatlan nagyobb részének tulajdonjogát megszerezte, a csaknem másfél kilométeres Balaton-parti sávra pedig a kikötővel együtt, vagyonkezelői jogot kapott.

A vevő céget, a 2002-ben magyar magánszemélyek által alapított Pro-Mot Kft.-t még abban az évben megvásárolta egy ingatlanforgalmazó cég, amely azonnal tovább is adta két anyacégének, a Hollandiában bejegyzett SBI Real Estate Development B.V.-nek és a ciprusi, de izraeli hátterű Landano Ltd.-nek. Vagyis a magyar nemzeti vagyon szinte észrevétlenül idegenek markába csusszant. Ha eddig tudták követni a szövevényes adásvételeket és a tulajdonosi háttér alakulását, majd most elveszíthetik a szálat. Az izraeli cég tulajdonrésze ugyanis néhány hónapon belül újra gazdát cserélt. A vevő az a szintén izraeli érdekeltségű ingatlanfejlesztő cég lett, amely korábban Európa hét országában hajtott végre jelentős ingatlanfejlesztéseket, Németországtól Bulgáriáig.

Aligán is jöttek a megalomán tervek, amik üres ígéretek maradtak
A két külföldi ingatlanfejlesztő gigászi tervekkel állt elő, közte egy hatalmas 20 emeletes épülettel, ami ellen komoly tiltakozást szerveztek a helyiek. Az elképzelések egy új városrészről szóltak, lakó- és nyaraló ingatlanokkal, bevásárlóközponttal, exkluzív stranddal, sétánnyal.

A Balatonaliga Üdülőközössége Egyesület mindvégig, míg a fejlesztés lehetősége a fejük felett lengett attól tartott, annyira felduzzasztja a miniváros a telelülés lakosságát, hogy végül ők, az eredeti aligai lakosok és nyaraló tulajdonosok fognak majd kiszorulni a magántulajdonba került Balaton-partról, azt is felvetették, hogyha ez így lesz, tüntetni és perelni is készek a szabad bejárás érdekében - írta annak idején a helyi sajtó.

A nagyberuházás 2010-ben indult volna, csakhogy a Club Aligát birtokló magyar cég, a Pro-Mot Kft. egyik anyavállalata csődközeli helyzetbe került. Évekig húzódott az ügy, a helyiek ingatlanspekulációt sejtettek a háttérben és aggodalmaiknak rendre hangot is adtak. Úgy teltek, múltak az évek, hogy a területhez hozzá sem nyúltak. Bár egy ideig tagadni próbálták, hogy az Africa-Israel Group gondjai befolyásolják a fejlesztést, abból végül semmi sem lett. Évekig csend volt az aligai üdülő és a szuper beruházás ügyében, majd 2018-ban kiderült, hogy Pro-Mot Kft. annyi adósságot halmozott fel, hogy az 5,5 milliárd forintért megvásárolt komplexumtól, amelyre 75 milliárd forint értékű fejlesztést vállalat, eladni kényszerült.

A vevő az Appeninn Vagyonkezelő Holding Nyrt. 100 százalékos leányvállalata, az Appeninn BLT Kft. a vételárral és a követelésekkel együtt 4,5 milliárd forintot fizetett ki a 74,99 százalékos üzletrészért. Az Appeninn Holding kétség kívül Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégcsoport, amely azonban több évi hányattatás után rendezi a Club Aliga sorsát és állapotát. Az évtizedek óta elhanyagolt, sok esetben balesetveszélyes épületek elbontása és a zöldterület rekultivációja, a kikötő és a strand felújítása ez év februárjában végre valóban megkezdődött. Az Appeninn Nyrt. tervei között szerepel az is, hogy a Club Aliga területén található, erősen leromlott állapotú szálláshely kínálatot megújítsa. Az elképzelések szerint 150-200 szobás, 3-4 csillagos, egész évben működő szálloda épülne. A szálloda mellett sportpályák, játszóterek, boltok és kávézók is létesülnének. A tervek szerint 2023 végére készülhet el a több milliárd forintos beruházás. A fejlesztéshez valóban 999 millió forint támogatást nyertek el a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program keretében, csakhogy ehhez még egyszer annyit tesznek hozzá.

Balatonalmádi - Wossala csődbe vitte, a Mészáros Csoport felújította a Hotel Ramadát
Bár tovább is lehetne még sorolni a balatoni vagyonelemek balliberális oldal által elfeledett vagy feledtetni próbált történetét, utolsóként az elmúlt napok támadásaiban néven nevezett balatonalmádi Hotel Ramada hányattatott múltját idézzük vissza. A Ramada Balatonalmádi egyetlen nagy szállodája, néhány percnyi sétára a Balaton-parttól, amely annak ellenére, hogy a település egyetlen nagyobb szálláshelye 2009-re csődbe ment. 2005-ben egy teljes rekonstrukcióhoz 2,9 milliárd forint értékű svájcifrank-alapú hitelt vett fel a tulajdonos, a világbajnok vitorlázó Wossala György által alapított Wossala Hotels Kft. 4 évre rá derült ki, hogy a fejlesztések mellett szállítókat nem fizettek ki és óriási adósságállományt is felhalmoztak. 2009 szeptemberében négymillió forint tartozás miatt az egyik szállítója felszámolási eljárást kezdeményezett a Wossala Kft.-ből korábban kivált Prémium Consult Kft. ellen. A másodfokú jogerős ítélet után, amely megállapította a Wossala Hotels felelősségét, 2011-ben indult el a felszámolási eljárás. A Wossala Hotels Kft. az ekkori összesítések szerint több, mint 5 milliárd forinttal tartozott hitelezőinek. A kialakult helyzetet Wossala a gazdasági válsággal és svájci hitelcsapdával magyarázta.

A szállodát a felszámoló 3,85 milliárd forintért hirdette meg, amely nem sokkal később a legnagyobb hitelező érdekeltségi körébe tartozó Erste Leasing Zrt. birtokába került. A bank 2010-ben érvényesítette jelzálogjogát és vette birtokba a Ramadát. Wossala György és üzleti partnerei 2015-ben előbb lízingszerződéssel, majd adásvételi szerződéssel váltak ismét a szálloda tulajaivá. A 210 szobás, 12 emeletes, saját stranddal is rendelkező hotel működtetésére létrehozták az Aurora Hotels Kft.-t, amelynek kezdetben a W-TEK Consulting Kft. volt a tulajdonosa, majd néhány hónappal később ahhoz a frissen alapított Attika Kft.-hez került, amelynek többségi tulajdonrésze a Marshall-szigeteken bejegyzett Decanter Corporation birtokában van.

A tulajdonosváltás előtt rendre fellángoltak az újabb és újabb botrányok a szálloda és annak tulajdonosa körül.

2016-ban kínai cégektől kellett visszaszerezni a balatonalmádi hotelt és üzemeltetési jogát
2016-ban azt követően vette meg Mészáros Lőrinc cége a Ramada Aurora Hotel and Resort épületét, hogy Wossalát már nemcsak a hitelek miatti nehézségek nyomasztották, hanem személyesen is pénzügyi botrányba keveredett. Az EON egy 12 millió forintos túlfizetés helyett egy adminisztrációs hiba folytán 120 millió forintot utalt a sportoló vállalkozó cégének. A vádirat, azóta megszületett jogerős ítélet szerint Wossala arra utasította a cég gazdasági igazgatóját, hogy több megadott helyre utaljon. Összesen 108 millió forintot tulajdonítottak el jogtalanul, amelyből egy nagyobb összeg a cég zárolt projektszámlájára, 49 millió pedig Wossala magánszámlájára került. Társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétségében első- és másodfokon is bűnösnek mondták ki a vádlottakat. Az üzletembert 2017-ben a Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében két év próbaidőre felfüggesztett tíz hónap fogházbüntetésre és 49 millió forint vagyonelkobzásra ítélte, társát pedig 400 ezer forint pénzbüntetésre.

És, ami egyáltalán nem elhanyagolható részlet, hogy a tulajdonrészt mégcsak nem is Wossaléáktól, hanem sajtóhírek szerint a Wossala család két kínai partnerétől, Xu Ruitől és Xu Zhenquingtől sikerült megvásárolni, tehát külföldi tulajdonból magyar kézbe visszamenteni.

Több tízmilliárdos fejújítási program, rekordokat döntő forgalom és vendégéjszaka szám
Az egykori csődbe vitt Ramada most a Hungest Hotels láncban működik, Bál Resort néven. Az idei évben a teljes felújítása is megkezdődött. De nem csak a balatonalmádi hotel újul meg. Az immár Mészáros érdekeltségbe tartozó szállodalánc áprilisban jelentette be, hogy nagyszabású felújítási programba kezd, több tízmilliárd forint értékben. Első körben hét hotel rekonstrukciója kezdődött meg: ezek a Hotel Répce, Bükfürdő, Hotel Helios, Hévíz, Hotel Panoráma, Hévíz, Hotel Bál Resort, Balatonalmádi, Grandhotel Galya, Mátraszentimre, Hotel Flóra, Eger és a Hotel Béke, Hajdúszoboszló.

Mi jó a Balatonnak?
Összegzésül tehát: a Mészáros Csoport érdekeltségébe tartozik a Balaton? Igen. Bár elég elrugaszkodott így ez a kifejezés, hiszen arról az ingatlanvagyonról, szállodákról, kempingekről és vendéglátó helyekről beszélünk, amelyek régóta nem a közé. Ezt megelőzően is egy-két milliárdos zsebében voltak, hála az elvtársak 2000-től levezényelt privatizációs programjának. A valóban lényeges kérdés az, hogy jó gazda-e az új tulajdonos, jó-e a váltás a Balatonnak, az itt élőknek és nyaralóknak, a Balatont valóban szeretőknek? A válasz a csupasz tényeket figyelembe véve egyelőre az, hogy igen. Mindazt a fejlesztést, amire elvtársi érdekeltségi körnek is lehetősége lett volna, a Mészáros Csoporthoz tartozó cégek fejezték be vagy valósították meg. Körbe a tó körül azt látjuk, az egész turisztikai térség épül, fejlődik és ez a vendégforgalomban is megmutatkozik. A Hungest Hotels szállodalánc által értékesített vendégéjszakák száma az adásvételt követően már 2017-ben 90 ezerrel emelkedett, ami 1,5 milliárd forint árbevétel növekedést jelentett. Egy év alatt csak a Hungest szállodák vendégeinek száma 17 ezerrel nőtt. 2019-re a szállodalánc piacvezető lett. Szobakihasználtsága 70 százalékra nőtt. A Hungest Hotels Zrt. 2017-hez képest 86 százalékkal növelni tudta adózott eredményét. A forgalom és a vendégéjszaka szám az elmúlt években rendre rekordot döntött.

A Mészáros Csoport az érdekeltségi körébe tartozó szállás- és vendéglátóhelyeken több ezer embernek ad munkát, emellett a jótékonyságra is komoly hangsúlyt fektetnek. A balatoni szállodáikban ezen a nyáron például 200 millió forint értékben üdülhetnek ingyen a rászoruló családok - amihez hasonló gesztust valljuk be a 2010 előtt Balatont uraló vállalkozóknál nem volt példa.

A Balaton tehát köszöni szépen jól van, sőt nagyon jól van. Miközben az ellenzék szerint ugye elérhetetlen a magyarok számára - évek óta a magyar turisták kedvenc üdülőhelye. A legfrissebb KSH által közölt statisztikai adatok szerint az elmúlt 10 évben 30 százalékkal nőtt a magyar vendégek száma a tónál, akik 800 ezerrel több vendégéjszakát töltenek a turisztikai régióban, mint 2010 előtt. 2018-ban és 2019-ben történelmi rekordokat döntött a balatoni turizmus, a vendégek több, mint 70 százaléka magyar.

Forrás: https://adatfolyam.hu/.../igy-arusitottak-ki-a-balatont-hazu.../


Nem Orbán, hanem Gyurcsány vásárolta fel a Balatont! Mutatjuk!

Link























 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Isten éltessen, Magyarország!
  2020-08-19 19:00:44, szerda
 
 










ISTEN ÉLTESSEN, MAGYARORSZÁG!



ISTEN ÉLTESSEN MINDEN MAGYART!





Augusztus 20. a magyar államalapítás és államalapító Szent István király emlékünnepe. Szent István király a független magyar államot jelképezi. Nem véletlen, hogy ezt az ünnepet az 1848-49-es szabadságharc leverését követően hosszabb ideig egyáltalán nem is lehetett megünnepelni. A kommunista rendszer pedig megpróbálta kiiktatni az ünnep eredeti tartalmát: e napot az ,,új kenyér", illetve az 1949-es - direkt augusztus 20-án hatályba léptetett - kommunista alkotmány ünnepeként aposztrofálva igyekezett az idevágó nemzeti emlékezettudatot módosítani.

Bibliai alapigazság, hogy az emberiség né­pekre, nemzetekre tagozódása Isten akaratából ment végbe, és ezek fennmaradását, kiteljesedését szolgáló önálló államaik megszervezése is ezt a felsőbb akaratot tükrözi. Szent István király az egységes, önálló királyság megszervezésével tehát a magyar nép fennmaradását célzó isteni akaratot valósította meg.

Az ezeréves magyar államiság ténye - a Teremtő kegyelme, védelme mellett - egyértelműen visszaigazolja Szent István király elévülhetetlen államszervezői művét, és emeli őt nemzeti történelmünk legnagyobbjai közé. Bölcs előrelátás volt abban, ahogyan István - apja, Géza fejedelem nyomdokain járva - ráérzett az ,,idők szavára". Arra, hogy népünknek új életformára és kultúrára kell áttérnie, és állami védőkeretek közé kell szerveződnie ahhoz, hogy ne tűnjön el, mint előtte már megannyi nomád és barbár törzs. És mindezt úgy valósítsa meg a Nyugat és a Kelet: a Német-római Császárság és a Bizánci Császárság fojtogató ölelésében, hogy abból egy - a népünk hosszú távú fennmaradását garantáló - önálló, szuverén állam szülessen meg.







Politikai zsenialitásra vall, ahogyan ezt a kor viszonyai közepette kisakkozta: a római pápától kért királyi koronát, amivel kivédte, hogy függésbe kerüljön a német-római császártól, és bebocsátást nyert a ,,keresztény királyságok" klubjába. Ugyanakkor egyházszervezői jogkörre, a nevezetes ,,apostoli királyi" rangra is szert tett, ami meg a pápától való viszonylagos függetlenséget biztosította. Jellemző, hogy az egyházszervezői munkája során alapított egyházmegyék közül kettő: az esztergomi és a kalocsai, érseki rangot kapott, ami biztosította, hogy a magyar püspökségeket ne külföldi (például német) érsek irányítsa. A magyar egyházszervezet így nem idegen testként, hanem az önálló és független Magyar Királyság kere­tében, valójában annak részeként került kiépítésre.

A magyar állam és a közigazgatás alapjait István szervezte meg, csakúgy, mint a védelmi struktúrát. Ennek köszönhetően a fiatal magyar államnak 1030-ban sikerült kivédenie II. Konrád német-római uralkodó országunk alávetésére irányuló hadjáratát, egészen Bécsig kergetve az ellenséget.







István király szemei előtt a keresztény Magyarország megteremtése lebegett, életcéljának tartotta a kereszténység elterjesztését. A kor viszonyai közepette ennek érdekében kétség kívül hatalmi kényszerrel is operált a vallási szférában (bár szigorát illetően jóval az akkoriban szokásos európai mérték alatt), ami módszertanilag természetesen ma ugyanúgy nem követendő minta, mint az egyházszervezésben való államhatalmi részvétel. De ezek az anomáliák sem csökkentik annak felbecsülhetetlen jelentőségét, hogy a magyarság és a keresztény hit és erkölcs világának összetalálkozása az ő államalapítói munkásságához kötődik, és ez a találkozás még ebben a vegyes, részleges, részint mesterséges formátumában is elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy népünk megmaradását biztosítsa, jövőjének tartós alapokat vessen.

Kevesen tudják, de István király Jeruzsálem jelentőségét is felismerte. Hozzákapcsolva hazánkat - és magát Európát - a kereszténység szülővárosához, 1018 után ő nyitotta meg a Nyugat-Európából Jeruzsálembe vezető zarándokutat, aminek biztonságosságát Európa-szerte di­csér­ték. Addig a zarándokok csak tengeren át tudtak eljutni Európából a Szent Városba, ezt az utat azonban az arab kalózok támadásai nagyon veszélyessé tették. A zarándokútvonal magyarországi szakaszának főbb állomásai Győr, Székesfehérvár, Tolna, Baranyavár, Vukovár és Belgrád voltak. Szent István király Nagy Legendájának leírása szerint a király egy zarándokházat is alapított Jeruzsálemben az odalátogatók támogatására, és azt bőségesen ellátta jövedelemforrásokkal.

Szent István király célja tehát az volt, hogy fennmaradásunkat önálló államisággal és azzal biztosítsa, hogy integrálja hazánkat abba a zsidó-keresztény kultúrkörbe, aminek ember- és szabadságképe mind a mai napig egyedülállóan járult hozzá a világ élhetővé tételéhez, és megalapozta népünk történelmi küldetését ennek az értékrendnek a védelmére. Ma, amikor Európa lábbal tiporja keresztény örökségét, amikor globalista és föderalista erőközpontok a nemzetállamok fölbomlasztását célozzák, a keresztény és önálló magyar királyság céljától vezérelt államalapító királyunk emlékünnepe is ösztökéljen: legyünk jó keresztények, és maradjunk meg magyarnak!







Szenvedélyesen szeretjük Magyarországot!

Link



Isten éltessen, Magyarország!

Link



Magyarország az én hazám


Link





Ez az ország a hazád: rockopera - részlet

Link



Vadkerti Imre - Fehér Nóra: Hazám, hazám; Isten ujja megérintett

Link



Nagy Szilárd feat. Ragány Misa - Drága Hazám (Augusztus 20.) - hivatalos klip

Link





Kormorán zenekar - Húzd a harangot; Finálé

Link











 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Kotsy Krisztina versei
  2020-08-18 21:30:19, kedd
 
 







KOTSY KRISZTINA VERSEI


2006 óta tevékenykedik dalszövegíróként a magyar könnyűzenei szférában,2013-ban születtek az első angol nyelvűek. A kezdetektől-mostanáig több olyan alkotás dalszövegét jegyzi, amelyek országos slágerek lettek. Az élet Észak-Amerikába szólította évekkel ezelőtt, így jelenleg Kanadában éli mindennapjait és a távolság ellenére folyamatosan dolgozik hazai projekteken.


A dalszövegek mellett verseket, novellákat, rövid történeteket, és meséket is ír...


Kotsy Krisztina: "mindig jóval több ötletem van, mint amennyit képes vagyok megvalósítani."

Link









ALTATÓ




Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll...

Leszórták a földre az álmok hűs porát,
Simogatva őrzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itt hagyják...

Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed...Í
Igy alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj...







ÁLOM


Előttem a jövő, az úttalan út,
Mögöttem a múlt... a biztos alagút.
Nézek a távolba... sehol egy híd,
A végtelen tátong, a semmibe hív...
Bámulom a csendben a mások lábnyomát,
S a szél rám teríti múltam fátyolát.
Elalszom lassan, az emlékek között...
És repülök messze... minden... mindenki fölött...







BÚCSÚ


Susog a lomb, ha levele összeér,
Szellő játszik rajta, mint kedvenc hangszerén.
Ülök a fűben, s e lágy dallam elér,
Fülembe mászik, így költözik belém.

Képzeletem messzire szárnyal egy madárral,
S szemével látom: hát ez lesz a virággal...
Elhervad, és lassan a fűbe hajtja fejét,
Csókot hint a földre, majd lehunyja szemét...

Lassan hozzám bújik a Föld minden hangja,
Csodát ad, de érte a lelkemet akarja...
Küzdök én, ha kell! ...míg van bennem erő...
Tán halhatatlan leszek, talán - a jövő...

Betakar a csillagos ég, s míg halkan zúg a lelkem,
Ringat a csend, s a magányban a végzet szorít engem.
Tűnik az álom, a szivárvány, és minden tarka kép...
S nem emlékszem többre, másra: csak jó volt és szép...







CSAK ENNYIT AKAROK...


Lógni egy ágon, mint egy száraz falevél...
S ha rezzen... Zuhanni lassan a mélybe,
Lapulni csendben a Földön,
Szívéhez közel érve.

Majd cseppenni akarok...
Mint az eső, kinek búcsút int az ég,
Szövetséget köt a széllel,
Hisz tenger-anyja várja rég...

És sírni akarok akkor...
Ahogy még senki se sírt,
Hogy túlcsorduljon a tenger,
És elmosson - rosszat és kínt.

Majd ordítani akarok és félni, mint egy bárány,
Ki az oroszlán előtt reszket...
Szemébe néz, s érzi - nincs tovább...
De végül, az oroszlán enged!

Majd aludni akarok...
Csendben...
Csak feküdni és nézni a végtelent,
S tudni: velem együtt a világ is megpihent...

Majd ébredni akarok lassan,
Mikor az álom száll az éjre,
Ahogy a szellő suhan halkan,
S a hajnalt hozza félve.

És szállani akarok majdan,
Ahogy a dallam száll a dalban,
Mint egy pihe a szélben, ki az eget elérve súgja:
Csak ennyit akartam...

De élni akarok addig, míg van, ki fülembe súgja:
"Nem kell félned!"
De hangja túl csendes... Elhalkult már...
Vége... Csak ennyi az élet...







ELÉG


Lábam a földön...
Az időmet töltöm.
Csak múljon az élet,
Mit robotban élek...
Elég e korból!
A modern rabszolgasorsból,
Hol a munkának bére
Más kiszívott vére...Í

Igy múlnak az évek,
A holnapnak élek
Értelem nélkül...
De meguntam végül
A szüntelen hajszát,
Hogymás látja hasznát
A robotnak...
Hm. Kopognak.

Megjöttek értem.
Egy másik énem
Kopogtat.
Vége a robotnak!
Lépek a színről,
Helyembe a hírből
Ismert másik érkezik,
És harccal kérkedik.

A keresztem leteszem,
És elhiszem Minden szavát.
Egy új élet szagát
Hozza.
Látom és érzem,I
deje lépnem!
Átveszem helyem.
Az idő már nekem

Dolgozik. Ébred
Az életem. A vérem
Nem szívja már a hatalom.
Látom mennyi alkalom
Talált eddig tétlenül...
Most fény derül
Rá, a szó helyébe hogyan léphet
A tett!

Ismeretlen érzés.
Vadít a kérdés,
Hogy eddig hol jártam?!
Tán csodára vártam...
Az idő most itt van,
A kezemben halkan
Kattog az óra.
Erre várt a perc... évezredek óta...







ESTE


Nincsen e világon az időnek gátja,
Fel sem fogjuk, úgy úszik a perceknek árja.
De van még, hogy az ember a pillanatnak él,
S e percekről majdan sok szépet mesél...

Vendéget várok. Megérkezett, végre!
Bekopogott lágyan, én mosolyogtam félve...
Szememre csókot fújt, s a gyertyalángot leste,
Mellém ült az ágyra, és átölelt az Este.

Egy üveggolyót adott, a kezembe tette,
S életemet akkor a csoda körüllengte.
Ámulatom nagy volt, mély álomba estem...
De reggel lett gyorsan... s én könnyekre keltem.

Az ébredés nehéz volt, a szép álmot elvette,
A kis gyertyát az éjjel semmivé tette.
Meghatódva láttam... hát itt járt az Este!
S a kincset - az üveggolyót - nálam felejtette...







ÉN


Ha ébred az élet, és láng lesz a szikra,
Megszületünk, s a kapu tárva-nyitva.
Mégis, ha látjuk, az élet mily rövid,
A végtelenhez mérjük múló perceink.
Érezzük akkor, az ember mit sem ér...
Ha barátunk nincsen, elvisz a szél!
Egyedül jöttem, s mennem is így kell,
De barátra szívem - igazra - nem lel.
Hát vigyél csak Szél... Sodorj, ha tudsz...
Vagy viszlek én! Így mire jutsz?!
Az időm véges, de sorsomat vállalom,
S ember csak egy van, ki kezébe adhatom.
Ha barát kell, az nekem,
Tőle bármit megkapok...
Az övé mindenem,
S ez egyetlen - ÉN vagyok!







HADD LEGYEK ÉN


Hadd legyek az ébredés, ki álmaidat lopkodja,
A szemed, mi oly lassan nyílik s a színeket kibontja,
A fény, mi téged ölel reggel, s a hajadhoz ér,
Az arcod, melyet vízzel érint az a két tenyér.

Hadd legyek a szárnyad, hogy együtt repülj velem,
A tiszta ég, hogy a te napod mindig derűs legyen.
A szél legyek, hogy szépeket súghassak füledbe,
S egy porszem, mitől könny szökik csillogó szemedbe.

Az árnyékod, mely éjjel is rád vigyázva pihen,
A homály, ha eltűnni vágysz, mert mindenki figyel.
Hadd legyek a párnád, melyre hajtod fejed,
S az ajtód, melyen túl egy igaz álmod lehet...

Benne legyek hatalmas fa, mi hajt, és fel, az égig nő,
Folyó, mi a tengerbe visz, vagy hegyet tartó apró kő.
Szitakötő, kinek hátán egy más világba szállhatsz,
Buborék a tenger alján, melyből mindent láthatsz.

A forrás, melyhez vad és vándor békességben inni kél,
Titok legyek, ami tőled sírig tartó csendet kér...
Legyek a szó, mi halkan csendül, mikor ajkad engedi,
A hajnal, mely az éj sötétjét egy nagy zsákba kergeti.

A levegő, mi éltet, s te magadba szívsz,
Az első érzés - hogyha ébredsz, mit szívedbe hívsz.
Hadd legyek az életed, hisz mindenben ott vagyok,
Add nekem e két világod - az éjjeled és nappalod.

Hadd legyek az ajándékod, mit soha ki nem bontasz,
Hópehely a tenyeredben, mit az meg nem olvaszt,
Boldog ember - a legboldogabb itt a föld kerekén,
Csillag szemed, könnyel telve, hadd legyek én...







HA DÖNTENI KELL...


Kerget az élet, és sodor az ár...
Türelem nincsen. Hát hol a határ?!
Elfutok innen... A bajok elől.
Nyugalmam nincsen a jövőm felől...
Mindenem ellopták, vitték a színeket...
És cserébe mit kaptam?! Egy üres életet...
A szívemben nincsenek könnypatakok,
A lelkem azt súgja: itt nem maradok!!
De mit tegyen az ember, ha dönteni kell...
Hát rosszul választ mindig: a szívre figyel...







HA FOGOD A KEZEM


Szívem dobban,
Tűz fellobban izzik gyertya lángja,
Szemed tükre
Csak csillog egyre...
Pillantásom várja.

Zsibbad ajkam,
Csók elcsattan,
Pillám nyomban zárul,
Fogod kezem s az enyém felel...
Az érintés elárul...
Titkom nincsen,
Sem rejtett kincsem...
S mi volt, már eléd tettem,
Vágyam szárnyal,
Te ölelsz lágyan,
Nyugalmam megleltem...

Ha fogod kezem,
Az érzés emel,
És összeköt egy álom...
Szívem nyitva,
Ha csókod nyitja,
A csodát benned látom...

Az örök élet,
Egy szép ígéret...
Már nem kell, mert vagy nekem,
A szemünk csillan,
A perc elillan,
Szerelem, fogd még kezem!







HŰSÉG


Szememből a könnyek kibújnak,
A hűség a szavakba fagy...
Szívemben más érzések dúlnak,
Az éj sötétje sápadt álmot ad.

Lelkem átrohan a tájon,
Gondolatom gyorsuló patak,
Arcodat már a semmiben látom,
Az érzés új, de velem marad...

Vesszen a szerelmed örökre!
Szívem tükre eltörött...
Valód a hűséget megölte...
Megláttam az álarcod mögött!

És vesszen minden közös álom,
Helyükön a kihűlt falak,
Már csak a saját utamat látom,
S álmodok magamnak újakat!

Lassan kitárom a lelkem,
Ha így lehetek gazdagabb,
És élek csak magamhoz híven,
Bennem a hűség hallgatag.

S ha majd a sors a tenyerébe vesz,
Az utolsó szó torkomon akad...
Egy új esélytől az ember tisztább lesz,
Ha szíve addig meg nem szakad..







LÉLEKDAL




Zene szól a bőröm alatt, a véremmel zakatol,
Pattan egy húr, s dallam sikít a szívemben valahol.
Repít a szó, az érzés furcsa: ajándék és fájdalom,
Szépen szól, de keserűség ül most az én vállamon.

Sóhaj szárnyán, pillák árnyán pihen meg az alkalom,
Életre kelt, de mi haszna, ha nincs kinek elmondanom...
Magamnak hát, énekelek, s egyre csak azt hallgatom,
Lélekdal száll mindenfelé, odakinn az alkonyon...

Megint másét játsza a szél, s megérint a hangja,
Megdöbbent, hogy nem érdekel, csak a magad gondja...
Mire jó, ha elrohanunk, senkire se nézve,
S a széllel sírva rákezdünk - a saját zenénkre...

Nem törődve semmivel, most begyűjt sok-sok lelket,
A munka fontos, s egy új esély még neked kellhet...
Mégis mikor rádzuhan, s nem kérdez már semmit,
Újra érzed: elveszett vagy - mert nem érdekelsz... senkit...

De van még esély, s a szívedben, ha új dallam ébred,
Dörömböl a bőröd alatt, s vágyad újraéled...
Kell, hogy lássad, mennyit érsz ma, így szebb lesz a holnapod,
Lélekdalod harsogd hát el, s mást nem is kell mondanod!







MINDEN


Ha az Ég s a Föld megremeg,
Ha Élet s Halál egymás kezét fogva rám nevet,
Ha a Víz s a Tűz egymáshoz bújnak,
S az Égből a csillagok lehullnak,
Szívemben lángok gyúlnak.
A szerelem égető, forró tüzével fogok várni Rád,
S őrzöm a titkot, a mesét, a csodát.
A szerelmet, mit csak Te adhatsz nekem,
Hisz Te vagy az egyetlen. A Mindenem!
Ha Rád gondolok,
Te vagy a Szivárvány az égen,
A Hold a csillagok fölött,
A Napsugár a fényben,
A Boldogság az érzések között.
De én egy homokszem vagyok a sivatagban,
Eltévedt árny fényes nappal.
Csepp vagyok az óceánban,
S parázs vagyok a Tűz házában.
Engedd, hogy így szeresselek,
S veled legyek, ha kezed az eget érinti meg...


Mert nélküled nem lehetek boldog!
Nem ér semmit a kincs, a csoda,
Ha nem süt Nap az égen,
A földet Szivárvány nem öleli át,
A Hold nem kel fel az éjjel,
A Tűzből csak hamu marad,
S eltűnik a láng...
Lassan eljön az a nap,
Mikor az elhagyott világba visszatér az élet,
A lárma és csend megfér egymás mellett.
Mikor ünnep lesz a dallam,
S angyalok zenélnek,
Mikor béke lesz a Földön,
S a vének a múltról mesélnek.
Akkor megújul a világ,
A szívek összeérnek,
S boldog leszek én,
Hogy szerethetlek Téged!







MIRE JÓ


Mire jó, ha bántod lelkem?! Csak gyötrelem, hogy szeretlek...
Szüntelenül vádolsz engem, így örökre temetlek!
Szép volt sok perc, s a múltunkat én egyre csak fájlalom,
Hogy mi elmúlt, így ért véget... Itt nyugszik, de fáj nagyon.

A teher alatt, mit tőled kaptam, roskadozva lépek,
Erőm nincsen - így ment minden. Elmúltak az évek...
Most mégis, mintha hiány volna, mi körülöttem lengedez,
De nincs jó indok... S a magány ma engem újra felfedez.

Megleszek így, én akartam, de bennem él a fájdalom,
Hogy elmúlt végleg, s fejed többé nem nyugszik a vállamon..







MÚLIK A NYÁR


Az utolsó napjai így múlnak el a nyárnak:
Alattomos, hűvös esők az utcákon hálnak.
Még felváltják szép nappalok, emlékeket szülnek,
És ezek a csodás képek a szívemre ülnek.

Borús napok egymást váltják fénylő, hűs habokkal,
Vízbe ugró gyereksereg nagy vidáman csobban.
Innen nézem, s visszatérek messzi múlt ölébe,
Ugrok én is, fürdök mégis a tó hűs vizébe´...

Vízparti, szép csendes estén, virágillat szállhat,
A méhek még korán kelnek, a szirmokba másznak.
Mossa eső, viszi a szél, szép szagát a nyárnak,
Pihenek most - így könnyedén, a munka még várhat...

Felmászom egy magas fára, figyelem a tájat,
Lepkerajok szálldogálnak, láttam én vagy százat...
S a bárányok, felhők között, ide-oda járnak,
Közel a Nap, s a melegből ők is vízbe vágynak...

Zöldben úszó rét, és rajta: színes-tarka virágágy,
Fürkészem az esős fényben az elnyúló szivárványt.
Könnyes az ég, s bánatát leönti a nagy melegre,
Issza a föld, nagyot kortyol, s madár dalol nevetve.

Kanyarog az út is velem, s néha meg-megállok,
Visszanézek, meddig érek, hogyha lassan járok...
A melegben, tikkadt fejjel az elmúlást látom,
Délibábos csendes estén, ha magányra vágyom.

Szemem színe az őszt hozza, tükrében a sejtelem,
Ilyen nyár, mondd, lesz-e újra? Jövőnk csupa rejtelem...
Némán elszáll minden nappal, mint szavak a szélben,
Ez a nyár is elment, látod... De jobb volt, mint kértem...







NYÁR


Rózsaszínű meleg estén vonaglik az öreg Nap,
Háta sajdul, egyet fordul, új erőre reggel kap.
Izzad a föld, szíve most a tél havára vágyik,
Itt lesz hamar, s téli estén nyármeleget áhít.

Napsugár a sziklák között, a lábam a homokban,
Váram épül, el nem készül... turkálok a romokban...
Szemem rebben, sík tengeren végtelenbe kúszik,
Tekintetem kis ladikja bús távolba úszik.

Némán ülök a part mentén, egy virág velem ásít,
Illatuk még orromban van, szépségük elkábít.
Messziről jön visszhang felém: hajó ordít benne...
Távoli, szép régi emlék: vizek hű szerelme...

Sellőlányok tenger mélyén lágy éneket zúgnak,
Partravetett kagylók hangján a fülembe súgnak.
Eső cseppen, szellő lebben: égi könnyek, sóhajok,
S felbúgnak a félhomályban nyársirató szólamok.

Múlik a szép, nyárszínű fény, csillognak a hűs habok,
Megszólalnak egymás után virágszirmú halk dalok.
Indulok már, s az est csendjét a hátamra vettem,
A rózsaszínű tenger-csodát szívembe rejtettem...







RAGYOG A SZÍVEM


Láttam egy felhőt
szépen, csendben felnőtt
Fogtam egy ernyőt,
hátha bőrig ázom így, egyedül

Várj, már tisztul az ég és nevetek rég
Minden szép lett
Nézd, ennyi elég
Hát majd integess, ha jössz felém

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt

Tudok egy titkot,
látszik egy régi út a kertben
Színesebb itt-ott
A fák alatt pihent meg a szél csendben

Már tiszta az ég és nevetek rég
Minden szép lett
Nézd, ennyi elég
Hát majd integess, ha jössz felém

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Lehet az élet gyorsvonat
Siess hát, hogy le ne maradj

Ragyog a szívem, mint a nap
Mikor egy dallam simogat
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt

Már tiszta az ég és nevetek rég
Minden szép lett


Nézd, ennyi elég
Hát majd integess, ha jössz felém

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Lehet az élet gyorsvonat
Siess hát, hogy le ne maradj

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt

Ragyog a szívem, mint a nap
Mikor egy dallam simogat
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt

Már tiszta az ég és nevetek rég
Minden szép lett
Nézd, ennyi elég
Hát majd integess, ha jössz felém

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt

Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb...


Mohamed Fatima - Ragyog a szívem

Link








REMÉNY


Harmat az ágyam, ha fűben ébredek,
Felhő a szárnyam, ha égben repkedek...
Virág a lelkem és szirma a szél,
Közel van a távol, és szememben a fény.

Szívemen az álom, ha rámtalál az éj,
Arcomon az érzés, ha vágyam égig ér.
Kezemben a jövő, s a múlt a hátamon,
Egy paripa bennem, s egy sas a vállamon.

Börtön az életem, s én kitörni félek,
Vastagok a falak... itt mégis élek...
Vigyáz rám egy farkas, de tőle messze járok,
Képzeletem szalad, mégis visszavágyok...

Csillagot -magam előtt- milliónyit láttam,
Holdon ülve tengerükbe lógattam a lábam.
Most innen nézem, hol lehetnek, merrefele járnak,
A rácsok mögött az évszakok sorra tovaszállnak...

Szomorú, ha könnyeimet keserűnek érzem,
Ha paripám vágtatni kezd, kitörni készen...
Nem bírja a börtönt, mely bánt, és fogva tart,
Indulni készül, s lelkem fejet hajt...

Ülök a hátán, megyünk innen el...
Vigyázó homályt ránk az éj lehel.
Eltűnünk a ködben, vár minket a fény,
Elkísér a csend, a nyugalom, s a szél...







SZABADSÁG


Sétál a hajnal a kerteken át,
Kézenfogva - együtt. Tán senki se lát...
De tanúnk a víz - a zúgó patak,
A virág a réten, s a kismadarak.
Könnyű a lelkem, börtönöm ottmaradt,
Repülünk lágyan, itt nincsenek falak...
A szabadság oly édes, a szívem megszakad,
Lennék én a meder... hol zúg egy kis patak...







ÚT
. . . . .




Álmomban bátran a jövőmbe nézek,
Előttem a világ. Ismeretlen képek.
Magába szippant, én kábultan lépek,
És ijedten kérdem:
Hol az út? - Félek!

Sötét van, de látok.
Lépkedek előre,
Visszamenni félek...
Hát megyek, baktatok.
A jövőbe?

Magam vagyok,
A csend bújik bennem.
Ó, bárcsak érteném!
Tudnám, honnan lettem...
Hát eltévedtem?

Megint egyedül kell...
A szél siet mellettem. Ki lenne más?
Valaki - helyettem?
Könnyezem.
Tán felébredtem...?

Még álmodom. És félek,
Mert válasz nincs, csak érdek.
Az út hol lehet? - Keresem...
Míg hajt a lelkem,
Kergetem. Túl az álmokon, át egy életen...







VALAKI




A csend a képzeleted rabja,
S közben tiéd a természet minden hangja.
Csak Te hallod meg a léptet,
Ahogy egy kis hangya a fűben lépked,
És elröpül feletted egy tarka lepkeraj,
Te csak ámulsz milyen szépek...
Szebbek, mint tavaly.
Nézd, a vadludak hogy szállnak fent az égen,
Csak hozzád jönnek vissza...
Hozzád, minden évben.
Halld meg a szerelmet a vidám madárdalban,
S minden hívó hangra suttogj vissza halkan.
Vajon kinek járja a Királynő a méhek kecses táncát?
S kinek építi a Nap a legszebb szivárványát?
Kinek susog a lomb, és kié minden virág?
A Tiéd minden... A Tiéd a VILÁG!
Érted forog a Föld,
És Neked ragyog a Nap,
Hogy érezd, mennyit érsz,
S tudd, Te VALAKI vagy!







VIHAR




Szikrát szór az égnek
A fénytől színes kékje,
Esőcseppek hullnak a lábam elé...
Végre!
Vállam fölött egy kék felhő
A hűvös széllel táncra kel,
De a tánc a halálba hív,
S a kis felhő megfelel...
Az ágon egy falevél
Könnyes szemmel megrezzen,
Majd lehull csendben...
S a fa alatt a vízágyon megpihen...
Egy madárka dalra kel,
De torkán megáll hangja,
Elsápadva bújik el,
Mert itt az ég haragja...
Együtt nézzük,
Az út porába az eső milyen képet fest...
Tán minket rajzol...
Nem tudom.
A víz csurog az arcomon...
Egy ázott lepke vállamra száll,
A fejemet felkapom...
A díszem lett ő, oly szép velem,
De félek mégis - fogd a kezem!












 
 
0 komment , kategória:  Kotsy Krisztina  
Koszpek Ferenc versei
  2020-08-15 21:45:10, szombat
 
 







KOSZPEK FERENC VERSEI




Koszpek Ferenc (1974. június 29 - )


Bemutatkozás

Link








ADD MAGAD!


Rajongásig szeretlek, úgy érzem,
Átrohansz csak rajtam... Úgy féltem!
De nem! Itt vagy és már itt is maradsz,
Végre megjöttél, s lesz mindig tavasz!

Átjárja szívemet a szeretet,
GYertyafénynél kapok feleletet...
Olyan erősen vágyom utánad!
Mondd: "Kívánlak!", s vesd le a ruhádat!







ADJ ESÉLYT!


Szeretném még egyszer élvezni
A felkelő napnak sugarát,
Szeretném újra megérezni
A nagy folyó kanyarulatát.

Szeretnék sodródni az árral,
Sziklák közt, vízesések alatt,
Szeretnék úszni a NYÁRral...
Már örökre a részem maradsz!







AJÁNDÉK


Szememben új világ fénye lobban lángra:
Enyém lesz-e széles határ legszebb lánya?
Rátaláltam, megérte türelemmel várnom,
Egemen már csillagként tündököl... Bánom?
Tegnap még sűrű köd, homály fedte létét,
Lehullt a lepel, s ma vígan küzd a végért,
Erős, biztos cél viszi útján előre:
Királyi égitest, nap váljon belőle...







AMIRE VÁGYTAM


Vérem pezseg, szívem dobban,
Érzem, hogy ez így van rendben.
Gitár szólalt meg a csendben,
Rákezdte, s zeng egyre jobban.

Eddig kerestem, hogy hol vagy,
Bejártam Földet, s a Tengert,
Oly rég kutattam az EMBERT.
Lásd, velem jobb! És otthon vagy!

Dalra fakadt most a lelkem,
Ontja magából a zenét,
Gátlás nélkül húzza testem.

Semmivé foszlik a remény?
Ábránd maradsz, s hasra estem?
Gyere! Kérlek, légy az enyém!







ÁLMOK NÉLKÜL?


Nem vagyok a sors kegyeltje
Gondjaimat nem egyelte
Boldog, egészséges család,
Jellemzőbb volt méreg, s csalás.

Képmutatás volt az egész,
Ám kitartó voltam, s merész.
Elestem, majd lábra álltam,
S mindig többre, másra vágytam.

Ha már nekem nem lehetett,
Adok majd én jobb életet!
Szeretetet nyújtok, s békét...
Nem látom még e sor végét.

Gyerek kell, s ez nem gyerekes,
S egészséges, nem beteges!
Célja legyen életemnek,
Értelme a két kezemnek!

Álmok nélkül, mondd, mit érnék?
Vágyak nélkül hová érnék?
Álmok nélkül minek ÉLNI?
Úgy nem lehet CÉLBA ÉRNI!

Küzdeni csak más álmáért,
Harcolni az Ő vágyáért?!
Törjük szét vágyaink hámját,
Éljük meg álmaink álmát!







CSÓKOLJ


Szomjazom a csókodat,
mely majd engem úgy fogad,
mintha örök fény volna,
mintha jönne szép holnap.

Ölelésed vágyálom,
de ha nézlek, már látom,
látom, ahogy jössz felém,
s forró ajkunk összeér...







EGYEDÜL



Nélküled olyan egyedül vagyok,
A magányba már belefulladok.
Puha kezed most épp nem ér hozzám,
Odanyúlnék érte, s lázba hoznám...

Minden pillantásod ezer szikra,
Vadul vágyom Rád! Most! S ez nem ritka!
Ahogy eszembe jutsz minden percben,
GYorsan ver a szívem, s hidd el, tercben!







ÉGŐ VÁGY



Azt mondják az emberek,
Álomképet kergetek.
Hadd mondják, Ők szabadok.
Én akkor is szaladok!

Megfogom a kezedet,
S meghozom a kedvedet.
Letépem a ruhádat,
S megyek, futok utánad!

Utolérlek, vigyázzál,
Betakarlak, ne fázzál.
Én leszek a paplanod,
Melegítő katlanod.

Megadok mindent Neked,
Keresek kincset Veled.
Drágakövet, gyémántot,
Mind, az összes szép álmod.

A Tiéd. Megtalálom,
S az ára, egy nagy álom,
Egy álom, mely rég enyém,
Azt kérem, legyél enyém!

Kívánlak minden percben,
Nagy vágyam kis ketrecben:
Holtomig és holtodig,
Mondj “IGEN!" - t! EZ boldogít!







ÉLETERŐ


"...haja fekete, akár az ében..."

Szemében mosoly, incselkedik velem;
Mért esett így? Enyém az érdem?
S mi van a szívében? Remeg, ha kérdem...
Elsőre megfogott, ha kell, elismerem!

Ő zubog eremben? Vagy csak a vérem?







ÉRTÉK


Annyira jó veled,
fogni a két kezed,
nézni rád meredten...
...de beleremegtem...

Csókom már a szádon,
mindet neked szánom,
fogadd el minden nap,
érezd, hogy a minden vagy!







ÉRZELMEK


A szívemet melegség járja át,
S a kezem mindig remeg várva Rád.
Összeszorul torkom, ha meglátlak,
Elégek, úgy sóvárgok utánad!

Ha jössz felém, lépésem felgyorsul,
Fájó szívem azonnal meggyógyul.
Mikor hozzád érek, forr a vérem,
Az érzelmeimet csókkal mérem.

A csókjaimat csókkal viszonzod,
Azt, mi szívedet nyomja, kimondod!
Tudom, ami most van, nem véletlen!
Tiéd lett immár egész életem!

Csak boldogság, ami végül ránk vár:
Forró ölelés, s csók, napi százszám!
Nem szeretnék már tovább habozni!
Tenyeremen akarlak hordozni!







GYERE ÉS SZERESS!


A SORS mégsem oly kegyetlen,
Mert itt vagy TE, AZ EGYETLEN!
Rád vártam! Az ÉLET rövid...
Taposd a gázt! Nyomd be tövig!

Úgy szeretném, ha szeretnél,
Ha örökre velem lennél!
Kérlek, fogjad meg a kezem!
Kell az érzés! A SZERELEM!







HA ELFÁRADTÁL


Párosan biz' szebb az élet:
Innen kezdve Veled élek!
Halott, megöltem a magányt,
Elástam végleg e ragályt!

Neked is jobb érzelmekkel,
Játék nélkül, benőtt fejjel!
Miért is akarnál keresni,
Ezredszer is csak elesni?

Gyere velem, én szeretlek!
Karolj belém, és vezetlek!
Akarj, és tudsz boldog lenni,
Reméld, s foglak azzá tenni!

Jeget már csak szádban érezz,
Aljasságtól már ne vérezz!
Inkább legyél mindig velem,
Mint elnyeljen a végtelen!

Kapaszkodj a két kezembe,
Ölelj, s táncolj képzeletbe'!
Zúgjon fanfár a füledbe',
Tedd fejedet az ölembe!







HA ITT LENNÉL


Meztelenül fekszem,
Simogat a párna,
Oly forró a testem...
Sóvárgok utánad!

Elkerül az álom,
Mert nem vagy itt velem,
Másra nem is vágyom...
CSAKIS TE VAGY nekem!







HISZEK EGY...


Hiszek egy más jobb életben,
Hiszek, és ez nem véletlen.
Mert ettől, miben most élek,
EMBERként jobbat remélek.

Hiszek egy új, nagy csodában,
Hiszek még egy, örök nyárban.
Ami most van, az nem ÉLET,
Ettől csak jobbat remélek.

Hiszek egy nagy kegyelemben,
Hiszek a nagy szerelemben.
Mert már eleget kerestem,
S meg soha nem szereztem.

Hiszek Bennünk, s a végzetben,
Hiszek... Egyszerű képlet, nem?
Te meg én, az mától már mi,
Lehet most már bárhogy, s bármi!







HOZZÁD TARTOZOM


Hozzád tartozom, mint tó vize a partjához,
mint tenger láthatatlan mozgása a hullámhoz,
mint a folyóhoz annak minden kanyarulata,
mint a hegy ormához kialakult arculata.

Hozzád tartozom, mint vírushoz egysejtűsége,
mint hatalmas elefánthoz egyszerűsége,
mint szagot fogott farkashoz hangos üvöltése,
mint dühödt északi szélhez fagyos süvöltése.

Hozzád tartozom, mint Bonsai fához kicsiny ága,
mint hangyabolyokhoz belsejüknek kis világa,
mint erdőkben s mezőkön a virághoz illata,
mint görög filozófus mondásához igaza.

Mint amennyire a meleg a nyári napfényhez,
mint amennyire tavasszal zöld színe a réthez,
mint amennyire mélysége a Grand Canyon-hoz,
Te is legalább úgy, sőt jobban hozzám tartozol!







HIÁNYZOL


Hiányzik, hogy halljam hangod,
Hiányzik, hogy lássam arcod,
Hiányzik, hogy fogd a kezem,
Hiányzik, hogy nem vagy velem!

Jól tudom, hogy mire vágyom,
Jól tudom, hogy mi az álmom,
Jól tudom, hogy enyém leszel,
S jól tudom, hogy boldog leszel!







AZ IDŐ FOGSÁGÁBAN


Mikor az életed már csak fabatkát ér,
Mikor a lelked feladja, s megváltást kér,
Mikor a távolság éppen nem boldogít,
Mikor az idő is ellened dolgozik...

Ha már egy jó szóra szomjazol réges-rég',
Ha már kétségbeejtő a mély üresség,


Ha már legyőznek a bűnös gondolatok,
Ha már az életed végét fontolgatod...

Akkor se add fel, és végy erőt magadon,
Akkor hidd el, hogy MAGAD vagy a hatalom,
Akkor vedd észre a segítő szándékot,
S akkor hagyd el végleg a sötét árnyékot!







JAJ, A SZÍVEM!


Ólomsúlyként nehezedik rám az ébredés,
Reggel van, nem vagy itt, így rám tör a kétkedés:
Elveszítettelek? Vagy csak halkan távoztál?
Gondolatom bolyong csak, és olyan távol jár...

Gazdagon telve van a szívem szerelemmel,
E gyönyörű, ám néha fájó érzelemmel!
Letérdelek most ide Eléd, s ezt kérdezem:
Tehet Érted valamit a szívem, s két kezem?







JÓ, HOGY VAGY


Felfedeztem egy világot:
Erdő, mező, szép virágok...
Oly gyönyörű, amit látok...
Érted, csak Érted kiáltok!

Veled fekszem, Veled kelek,
Verset írok, énekelek...
Arra vágyom, legyél velem!
Jó, hogy élek! Most élvezem!







KIKELET


Szürke már az égbolt,
de a madarak szólanak;
ennyire jó rég volt:
tavasz éled a hó alatt...







KÉRLEK, ENGEDJ BE!


Hibáztam, de ezerszer megbántam.
Többé nem teszem. Szentül elszántam!
Rájöttem: életem Veled kerek,
Minden hibát, és bűnt levetkezek!

Világod ajtaja előtt állok,
A kegyes megbocsájtásra várok,
Az örök kételyt megelégelve
Vágyok Rád, és a megértésedre.

Áhítom a mindig kék eget,
Hol szabadon szárnyal a képzelet,
Áhítom a felizzó fényeket,
Hogy érezzem végre a lényeget!

Veled már mostantól csak jót teszek,
Ígérem, ezután csak jó leszek!
Mától én Neked mindent megteszek,
Közös jövőnkre mindent felteszek!







KINT ÉS BENT


Kinézek az ablakon,
Nem kell hozzá alkalom.
Kintminden merev, rideg,
Itt az ősz. Szeles, hideg.

Nincsenek már levelek,
Borzongok, sőt, remegek.
Eltűntek már a színek,
Sorvadnak már a szívek.

Nem minden szív kesereg!
Az enyém kap meleget!
Mert Te vagy, s én szeretlek,
Bármi lesz, nem feledlek!

Mert tudom, hogy mit érzek,
S ez így lesz, amíg élek!
Ezt Te is, én is vártam!
Belül így mindig nyár van!







KÖVETLEK ÉN


Legszebb csillag vagy az éjben,
Vakító fény messzeségben.
Oly közel, és mégis távol,
De én látlak, égj is bárhol.

Reggel kioltod a Napot,
Fény vagy, mit az ÉLET adott.
S hogy e fényben milyen élni?
Szeretné ezt minden férfi.

Fákon vagy az első virág,
Tóban sejlő életvilág.
S hogy tavaszom újjáéled,
Köszönhetem csakis Néked.

Az egy' virág vagy a réten,
Megszagolom, s mindjárt végem.
Letépném én, de nem merém,
Mert e rét még nem az enyém.

Jelzőfény vagy éltem egén,
Biztonság, s a végső remény.
S hogy maradjon meg az esély,
Tűzön - vízen követlek én!







LENNÉK


Lennék tavaszi szellő,
mely gyengéden simogat,
lágyan bőrödhöz érve
enyhíti a kínokat.

Lennék napfény, mely mindig
feldobja a napodat,
melegével átjárja
minden fázó tagodat.

Lennék egy puha lepel,
mely mikor hozzád simul,
gyengéd érintésétől
mosolygós orcád pirul.

Lennék szép színes virág,
hogy illatomat érezd,
leszakítva száramról
a lényeget élvezd.

Lennék én kókuszpálma,
hogy gyümölcsömet leszedd,
érezzem a nyelvedet,
mikor húsomat eszed.

Lennék homok a parton,
hogy csakis rajtam lépkedj,
de finom, apró szemű,
hogy segítsem a lépted.

Lennék ragyogó kék ég,
hogy egész nap érezzelek,
a felhőket elhajtom,
hogy mindig nézhesselek.

Lennék egy kicsiny madár,
minden nap Veled mennék,
minden, és semmi lennék.
Mindegy! Csak Veled lennék!







MARADJ VELEM...


Maradj velem! Ennyit kértem,
Mért hagytál el, ma sem értem.
Szenvedek, ha nem vagy velem,
Hiányzik, hogy fogd a kezem.

Nincs a napnak olyan perce,
Melyben ne jutnál eszembe.
Veled fekszem, Veled kelek,
De vajon még remélhetek?

Nincsen válasz, tudom. Sajnos.
De a kétkedés csak mardos.
Van-e aki jobban szeret?
Vajon teljes az életed?

Tartozom egy vallomással:
Nem élhetek senki mással.
Nem tudok már mást szeretni,
Mert nem tudlak elfeledni.

Aznap, mikor megláttalak,
Másképp ment le este a nap.
Nem volt talán szebb sohasem.
Vagy nem látta épp senki sem?

Emlékszel az első jelre?
Kacsintás volt. Apró, szende.
Aztán jött egy erős érzés.
Hogy mi volt az, már nem kérdés:

Szerelem volt, szívszerelem.
Mindent elsöprő érzelem.
Gondolsz még rám? Vagy már rég nem?
Azt azért én mégis kétlem.

Álmodtam egy szép világot,
Olyat, mit még szem nem látott.
Te voltál az álmom tárgya,
Te voltál, Te Kedves, Drága.

Reggeltől más lett az élet:
Rájöttem, hogy érted élek.
Érted, és a kislányodért,
Meg a közös boldogságért.

Boldog én csak Veled leszek,
Érted égek, majd' megveszek.
Kell, hogy hajónk révbe érjen!
Sikerülhet, én úgy érzem.

Nem mondhattam el senkinek,
Leírtam hát, de csak Neked.
Nem is tartozik ez másra,
Rád, rám, és a fél világra.

Kiabáld ki szíved titkát,
S boldog lesz az egész világ!
Mi örömöd lenne abban,
Ha boldog vagy, de magadban?







MÁSHOL


Korzózom az utca kövén,
Tereken át, házak közén,
Város széle, tovább hegyek...
Nem tudom még, hová megyek.

Elindultam, mert mennem kell.
Új élet tűnt előttem fel:
Lugast látok, sok virágot,
Egy gyönyörű, új világot.

Kerítése szeretetből,
Az egész kis szeletekből,
Mindenkinek jut egy darab,
Mégis az egész megmarad.

Te is ott vagy a távolban,
Álmok között, vad mámorban.
Várj rám, jövök, s ott maradok,
Mert Érted úgy odavagyok!

Ha rám nézel, megremegek,
Rám mosolyogsz, s elepedek.
Ha megszólalsz, menten szállok,
Ha hozzám érsz, mennyben járok.

Futok Hozzád réten, s mezőn,
A távolba nézek merőn.
Erdők, mezők, tovább hegyek,
Jól tudom már, hová megyek!







MEGFOGTALAK


SZívemben úrrá lett a szerelem,
Ez nagyon jó! Annyira szeretem!
Rád találtam, el már nem engedlek!
Engedj jó közel, mert szeretlek!

Te leszel a párom, csak Te lehetsz,
Látom jól, boldoggá csak Te tehetsz!
Emelkedünk fel, fel a magasba!
Kapaszkodj jól! Nem hagylak magadra!







MEGLÁTNI ÉS MEGSZERETNI


Megláttalak, s Beléd estem,
Tiéd lelkem, s egész testem.
Tisztán ragyogsz, mint gyémántok,
Az vagy, kire oly rég várok!

Mindig öröm Veled lenni,
Mindent, mi jó, Veled tenni,
Oly jó, hogy vagy! Nem kell már más!
Az életem Veled áldás!

Hallgattalak, megégettél,
És végül az enyém lettél:
Veled alszom, Veled kelek,
Szívem Tiéd, megyek Veled!

Szerelem van, s nincsen ármány,
Repülök hát szívem szárnyán!
Szállj fel Te is, okkal kiáltsd:
"- Fentről nézve jobb a világ!"







MEGPRÓBÁLTAM


Megpróbáltam... Nem tudtam megtenni!
Elindultam... Nem tudtam elmenni!
Visszahúzott szívem, vissza hozzád.
Nálad felejtettem... Visszaadnád?

Te vagy a fény az alagút végén,
Az ÉLET vize a nagy kút mélyén,
Az örök álom az ébrenlétben!
Tudom, eddig is csak Érted éltem!







MEGTÖRTÉNT


SZívem telve szerelemmel,
E gyönyörű érzelemmel!
Rád találtam, s nem engedlek!
Egy a biztos, hogy szeretlek!

Tudd meg, mástól nem kell semmi!
Lásd meg, Te vagy, s nem kell senki!
Egy sincs, akit szerethetnék!
Kívánlak! Bár Veled lennék...







MI AZ A BABONA?


Ma péntek van. Tizenhárom.
Kinyílt szemem. Mind a három.
E napra biz három szem kell!
Csak kettő van? Bánnod nem kell!

Kerüld el a kéményseprőt,
Ha meglátod, ugorj kettőt!
Ne bújj át a létra alatt,
Mert elesel, s béna maradsz!

Hol van a poén? Lelőtted!
Fekete macska előtted?
Ne feledd, útját ne felezd,
Hogy a napod ma is befejezd!

Ha felkeltél, most már mindegy,
Hisz megeshet ma már minden.
Ma sincs másképp, mint tegnap volt,
Ne sírd vissza a tegnapot!







MINDEN...


Minden szempillantásommal
Csak Téged kereslek,
Minden szívdobbanásommal
Csak Téged szeretlek!

Minden egyes gondolatom
Körülötted forog,
Minden apró mozdulatom
Csak Teérted zokog.

Mindennek, ami jó lehet,
Okozója Te vagy,
Mindenben, ami jó nekem,
Legbelül csak Te vagy.

Minden meleg borzongásban
Te vagy ott legmélyen,
Minden kéjes tobzódásban
Te állsz ott kevélyen.

Minden utam végén vársz rám,
Jöhetek bármikor,
Mindenhol megcsókolsz százszám,
Mert szeretsz, bármikor.

Minden nap megérkezéskor
Ott legyél mellettem,
S minden nap felébredéskor
Ott leszek melletted!







MINDENEM VAGY!


Holdvilág vagy éjszakámban,
Cseppnyi árnyék forró nyárban.
Az vagy, kit csak szerethetek,
Szívem Rád rég szemet vetett.

Pálmafa vagy sivatagban,
Humuszréteg sziktalajban.
Az vagy, kitől vérem pezseg,
Szívem lázban, s énekelek...

Sziget vagy a végtelenben,
Valóság a képzeletben.
Az vagy, kit már rég kerestem!
Ennyire még nem szerettem!

Utamhoz vagy ez egy' sínpár,
Rajtad kívül senki sincs már.
Jó vagy, és én úgy szeretlek,
Feleségül Téged veszlek!







MOST VALAMIT MONDOK...




Most valamit mondok Neked,
Most valamit teszek Veled:
Nyújtsd kezembe a két kezed,
Mutatok egy jobb életet.

Velem minden szebb lesz, s talán
Szárnyalhatunk, mint a madár,
Együtt enyhülnek a gondok,
Bízzál, s lehetsz mindig boldog.

Nincsen szebb a napsugárnál,
Nincs erősebb sodró árnál.
Mégis, hol a nap süt folyvást,
Felszárítja a vízfolyást.

Nap tűnteti el a vizet,
Én boldoggá teszem szíved.
És hogy mit kell ehhez tenned?
Semmi mást, csak azt, hogy engedd.







NINCS VÁLASZ


Csak nézem a kék eget;
Álom ez? Vagy képzelet?
Mért vágyom, hogy én legyek,
és csak én a végzeted?







NYÁR ŐSSZEL


Szeptember közepe, dúl a hőség,
Szívemben még most is ott a bőség.
Lassan ősz borul körül a tájra,
Ám lelkem az örök nyár hazája,

Mert Te vagy, és én szeretlek Téged,
S tudom, ennek már sosem lesz vége!
Nem lehet az, hogy Nélküled éljek!
Kellenek a szép, virágos rétek,

A lombokon átszűrődő tört fény,
Szeretet-űrben az éltető szél,
Ágakon zöldellő, szép falevél...
Ez mind-mind Te vagy, s kell, hogy Te legyél!

Kell, hogy én szerethesselek Téged,
Tűz, mely nem feleslegesen éget.
Minden nap új reménnyel ébredek:
Akarod, hogy a férjed én legyek...







ÖSZTÖN


Annyi a bűnöm, hittem,
hittem egy nagy csodában,
de az a csoda nincsen,
elveszett, csak homály van;
homályban az út pora,
szú rágja a csontomat,
befed már a rút moha,
halálszaga fojtogat;
arcomon a verejték,
könnyben ázik két szemem,
mosolyomat leverték,
hogy jobb lesz, csak képzelem;
húz a remény, eleven
- bár ezernyi kínom van -,
s hitem kemény ereje,
ne vesszek itt síromban...







SZERELEMCSAPDA


Reszketek a forróságtól!
Meghalok a boldogságtól!
Nincs már kétség, mitől égek,
A hosszú tél mért ért véget:

Szeretlek! Ahogy csak lehet!
Maradok! Most már csak Veled!
Itt leszek, s megfogom kezed,
Remélem, jó leszek Neked.

Rab lettem. Érzelmek rabja.
Te lettél életem napja!
Melegséget hoztál, és fényt,
Visszaadtad az ég kékjét.

Bilincseim büszkén hordom!
Önként rabság, biztos kordon!
Együttlétünk minden napja
Madársereg csengő hangja.

Veled édes e kötöttség!
Oly gyönyörű a vörös ég!
Azt jelzi, hogy kel már a Nap,
És életünk mind boldogabb...







SZERETEM...


SZeretem a szemed csillogását,
Enyhíti életem kínlódását.
Rám nézel, s a gondok tovaszállnak,
Emléke sincs a boldogtalanságnak!

Te vagy, kivel boldogan élhetek,
Lobog a tűz, s szárnyal a képzelet!
Engedd, hogy az idő bevégezzen,
Kívánd, hogy szerelmem megmérgezzen!







SZERETLEK!


Valaha szerettél engem,
És együtt szenvedtél velem,
Mert kellett az a szeretet,
Te sem játszottál szerepet.

Tudom én jól, hogy ez már más,
Valahogy mégis egy áldás.
Távol vagy, mégis itt velem,
Itt a szívemben. Istenem...

Kívül minden hideg, havas.
Belül mi van? Hidd el, tavasz:
Madárdal, napfény, virágok,
S minden, amit még imádok.

Tüzel, éget a szerelem,
Ezután is kellesz nekem!
Senki mással nem élhetek,
Ebben én már nem kétkedek!

Miért is érném be MÁSsal,
Ha végre élhetnék TÁRSsal.
Lobog a tűz, s nem alszik el,
Mindazt megadom, ami kell:

Biztos otthont, szeretetet,
Biztos, s elég keresetet,
Határtalan sok szerelmet...
Neked mindez nem felel meg?







TE
. . . . . . . . . . . . . . .




Te jutsz ébredés után eszembe reggel,
Te vagy, kiért ma elfásult testem felkelt.
Te vagy az, kitől az ÉLETET remélem,
S Te vagy az, ki elhitette, megélem.

Eszembe jutsz, mikor a nap előbújik,
Eszembe jutsz, s feledem, az idő múlik.
Eszembe jutsz, ha az éjt a nappal váltja,
S észreveszi: ragyogásod nem sajátja.

Nincs kellemesebb bőröd illatánál,
Nincs szemnek elbűvölőbb szád vonalánál,
Nincs jobb érzés a hajad tapintásánál,
S nincsen szebb a Te két szemed látványánál!

Rád gondolok, ha hiányzik közelséged,
S Rád gondolok, mikor Hozzád közel érek.
Hiányzol, s így folyton csak rád gondolok,
S már jól tudom, hogy nincs Nálad jobb dolog!







TÉLI KÖRKÉP


Ablakomon jégvirág van,
Odakint most szép világ van.
Bár süt a nap, hideg szél fúj,
Itt bent nyár van, kint meg tél dúl.

Nem látok mást, kopasz fákat,
Nem kevesebb, mint vagy százat.
Amott hegycsúcs, hóval fedett.
A Kékes az? Ott ma esett?

Mennyi felhő van az égen!
Eddig nem láttam az éjben.
Nagy a súlyuk, hóval teli,
A szívem meg okkal veri:

Zúzmara a faágakon,
Tűnődöm a madárdalon...
Vajon miről énekelnek?
S rólunk minőn vélekednek?

Azt láthatják, én szeretlek,
Rajtad ilyet észrevesznek?
Belülről nagy tűz emészt fel,
Bennem a szerelem fészkel.

Úgy hiányzol... S minden szavad!
Én is Neked? Hiszem szavad!
Mi időnk is itt lesz végre,
S nyarat hoz a hideg télre!







VELED


Veled találkoznom kellett!
Nap vagy a csillagok mellett,
Éltető fény éltem egén,
Melegítesz, s élvezem én.

Veled én csak jót tehetnék,
Ha hagynád azt, mit szeretnék!
Te meg én, az legyen csak mi,
Soha nem foglak becsapni!

Veled minden jobb, mint mással,
Veled élhetnék, mint társsal!
Veled egyszerűbb a képlet:
Együtt nagyszerű az élet!

Veled végre érzem: ÉLEK,
És testemben él egy lélek!
Szívemben csepp bánat sincsen!
Te űzted el, Drága Kincsem!

Veled! Csak Veled élhetek,
Ebben én már nem kétkedek!
Boldogságom megtalálom,
Életem vagy, s a halálom!







VÉGLEG MEGPIHENNÉK


SZomorúság? Isten véled!
Egycsapásra! Így lett véged!
Rátaláltam, kire vágytam,
Eddig Őrá, csak Rá vártam!

Tele a szívem kis sebbel,
Láthatóval, nem kisebbel.
Egy dolog, mi meggyógyítja,
Kijavítja, s meglódítja:

Kicsi kincsem minden bókja,
Igen finom, ízes csókja,
CSábítóan szép két szeme...
Igen! Ha hív, mennék Vele!

Mennék én át a hegyeken,
Dalolva át a tengeren,
E világon túl és innen...
Nem tudom mért... Oly szép minden:

A madarak énekelnek,
GYanútlanok, védtelenek...
Olyan nyugodt körül' minden...
Neki, nekünk örül minden!









 
 
0 komment , kategória:  Koszpek Ferenc  
Koosán Ildikó versei
  2020-08-12 20:30:58, szerda
 
 







KOOSÁN ILDIKÓ VERSEI




Koosán Ildikó (1937 -)

Koosán Ildikó (polgári nevén Dr. Bódorné, Dr. Koosán Ilona orvosdoktor többszörös szakorvos, ny, intézményvezető igazgató főorvos) költő, műfordító Borsod megyében Szikszón született. Középiskolai tanulmányokat Nagybányán, orvostudományi egyetemet Debrecenben végzett.

A gyermekkor hobbijának tartott versírást mind a mai napig műveli.

Írásai eddig több antológiában, öt önálló verseskötetben:

Létezés fűszálra fűzve (Accordia kiadó, Budapest 2006)
Indexre tett tévelygéseim (Accordia kiadó 2007)
Tündérkert selyemútjain (Litera Nova kiadó 2008)
Az idő sodrásában ( Balogh és Társa KFT 2012)
Hazafelé ( Rím Könyvkiadó Budapest 2013)

műfordítás-kötetben:

Képmás másképp válogatott műfordítások (magánkiadás 2010)
Koosán Ildikó válogatott nműfordításai: Remy de Gourmont : Simone (magánkiadás 2011)

és irodalmi folyóiratban (többek között a Győri Műhely, Ezredvég, Dunatükör) jelentek meg.

Tagja a Magyar Műfordítók Egyesületének, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének, a Váci Mihály Irodalmi Körnek. Az aquincumi költőversenyek 2007, 2009, 2010 2013 évi különdíjasa.



Versek és fotók 1960-2005

Link



A 2012-es év költője: Koosán Ildikó költő, műfordító, korábban ÁNTSZ főorvos

Link








AMIT RÁNK HAGYOTT...


Buszváró, kényszerű alkalmi kégli,
jobbról a szélen bódés telefon,
ha zordul esőtől, fagytól védi,
elgémberül a viharvert padon.

Közel a sarki oszlop, oda-vissza,
kivert kutya rég, furcsán imbolyog,
laposból maradék életét kiissza...
Semmi és minden amit ránk hagyott.







ANYÁKNAK EZ A DOLGA


Ablakom alatt szálanként hordta össze
a fészket. Láttam, hogy figyelte közbe,
fűben, csalitban, elszáradt gallyrakáson
nem várja-e veszély. A kis tisztáson

kortyolt vizet egy lépésnyomnyi gödörbe'
félrebillent fejjel pislogott körbe,
s kerülő úton, mintha más dolga volna
repült vissza a kiszemelt bokorra.

Szabályos körökben ott vékony ágacska,
hangaszál, tollpihe összeragasztva,
madárkák bölcsőjét falazta, mértanát
mozdulatsorokban örökíti át

a gének ritmusa. Nem látta, hogy lesem
míg pihéivel bélelte ügyesen
a fészket, s aztán egy belső vezényszóra
rákuporgott. Anyáknak ez a dolga...







ÁLMODBAN


Álmodban, ha majd
nálam jársz
tudod, merre kell
menned.
Ajtóm kinyitva vár,
idetalálsz,
a vágy kövezte út
csillámporát
szégyellés nélkül itt
kell levetned.
Hozz jó erőt, biztató,
tüzes mosolyt,
hozz almavirágú
álmodást.
Szőnyegem buja
mintái fölé
heverjünk együtt,
és moccanást
se engedj a gondolat
sík tükrű vizére.
Hagyd velünk úszni
örömbe, fénybe
a fölénk karcsuló
időmúlást...







ÁLMODOZÁS


Májusok illata
hömpölyög parttalan
s nyitott ablakon
át kába örömmel
tódul a szobába,
pezsdíti véremet.
Jó lenne itt veled
csöndes félhomályba'.
Jöttödre várva
társam a megváltó
színes képzelet.

Látom a szemed
milyen gyönyörű!
Pillád árnyéka
selymes takaró
szád puhasága,
csókjaid méze
szívem megigézte,
s ahogy indulsz
felém a nyárba
a vágyak világa
már újra való.







BÁRZONGORISTA


Az utat leste, meg azt, hogy van e tiszta
hely, egy szakadt plakát nézett vissza,
s a ráfestett vigyor, csomagját, mint féltett
porcelánt kézbe vette. Bárzongorista
immáron harminc éve Svájcban, előkelő
lokálban, s amíg a harmincötösre várt,
kissé félre állt, áriát dúdolt magában.
Ki se nézné belőle senki, megkopott rajt'
az esték fénye, ő, ki a hangulatot teremti
fényezett lazactál, extrém koktélok
élvezetéhez, meghajol, ha szól a taps
bravúros futam, divatos zeneszám után,
de persze ritka ez, pincérnek sem dukál,
ha tállal, pohárral egyensúlyoz, s a zsonglőr
bárpultos, ha sékert dobál, robot csupán,
ezért fizetnek az előkelők, pléhboyok,
fogadott szeretők, hűvös tartózkodással
tüntető sztárok, világfi naplopók.
Visszafogottan, mintegy bocsánatkérőn
végzi a munkát, percekre vonulhat félre.
Ma gyásza van, meghalt az apja, ezért
a gyertya a kis csomagba', majd reggel
otthon gyújtja meg, pezsgőt tölt pohárba,
iszik, hogy kábultan zuhanjon ágyba,
feledni fájdalmas valót,- mert életre szülte,
s anyja lett a holt- álmában játszik majd
csöndes altatót a vén ivósnak. Éveket
küzdöttek át, talán nem is az apja volt...







BOLONDOZIK MÉG ÁPRILIS


GÁRDONY
P.J. emlékének


A kert havas, az ág deres,
bolondozik még április,
kristály a perc, és flitteres,
de szivárványa már hamis.

A kerti lak titoksziget,
szobában ágy és asztal áll,
benyitni többé nincs minek,
pókhálós csendet rejt a zár.


SZÍNHÁZ

nincs üres szék, a karzat is
illatpárás és hallgatag,
a színen tél, de a hó hamis,
mint jégcsap csüng a színfalak
fölött a dráma végszava:
Te Rongy! s már nem álmodom;
a történések legjava
itt dúl, a szomszéd balkonon.


SKICC

odébb még néhány gaz virul,
a kert telente, mint a sír;
egy másolásra szánt papír,
mögötte árnyék domborul;

fagyott az útra hullt levél,
a kint felejtett szék alatt
kuckót lel reggelig a szél,
ha kell, majd holnap hord havat;

az élet vélt identitás,
homályban, rés között lapul,
fénykörre ábrát ír az ág,
gubbaszt a varjú, alkonyul.







CSODAFA
mese Koday László ,,Csodafa" c. festményéhez


Falucska az erdőszélen
Színesen egy meseképben
Érzelmeket ébreszt bennem,
Valamikor ott élhettem...

Elmesélem, hallgassátok
Azt a rég volt szép világot.
Bizony, egyszer csodafa nőtt
Ott az öreg házam előtt.

Nem is tudom hamarjába
Álmodtam, vagy valójába
Tündér szállt le kis kertembe,
Mintha szárnya fényből lenne,

Elásott egy gyönge vesszőt,
Egyszerű zöldágnak tetszőt;
Harmatvízzel megöntözte,
Csillagokkal szórta körbe;

Hát reggelre, bárki lássa
Égig nőtt a csodafácska.
Dús levelek takargatták
A sok körtét, csodaalmát.

Szívem dobbant, mikor láttam,
Párja nem volt hét határban;
Aztán a sok tarka virág!
Meseerdő, mesevilág...

Lábujjhegyen járt a csönd is,
Ne hibáddzon még egy csöpp is
Az illatból, szellőfényből,
Harmatkristályból a rétről.

Teltek- múltak így a napok,
Örült, aki arra lakott;
S mikor az ősz elérkezett,
Kosarakkal vén és gyerek

A csodafát körbeállta.
Két ügyesebb ágról- ágra
Kapaszkodott fel a fára,
Pisti volt az, meg a Sára.

Leszedték a körtét, almát,
A kosarat körbeadták,
apjon mindenki belőle;
El is rakták télidőre,

Hogyha a nap messzi térül,
Erejét az alma-fényből
Töltse fel a szegény ember
Tündér- küldte eledellel.

Így éltünk ott, bizony rég volt,
Kerek sajttá nőtt a félhold
Míg elfogyott mind az alma,
Elmúlt a tél, s új tavaszba

Járhattunk be erdőt, berket,
Őriztük a csodakertet.
S jött a hír, már messzi- távol
Is tudnak a csodafáról...

A faluban ahol éltem,
Magját meggyűjtöttem szépen,
Idehoztam, ültessétek
Szívetekbe a meséket!







DECEMBER


Pattog az illatos hasáb,
lázingerén ezernyi
felizzó szentjánosbogár
sziporkatáncát kezdi.

Orkán hátán a zord idő,
most jó öled keresni,
hófergeteg...én itt veled,
és nem jár erre senki.

Hajtsd hát a vállamra fejed,
míg hallgatjuk a csendet,
esténk örömre nyílik épp,
a gondolat melenget.

Zsongító színes félhomály
bíztat...Bőrödhöz érek.
Nincs kor, nincs tér, csak mozdulat,
csak pelyhek... hófehérek.







DIVATHÓBORT


Pipiskedik szupermagassarkú cipőben;
- rémlik, így hívták régen, és ma is -
emelkedik, süllyed, mint aki épp gödörbe
lép, vagy járni tanulna, jobb lábát
nyújtja előre vigyázva, nehogy egy kőre,
aztán a ballal vesződik bajjal, billeg,
egyensúlyoz, ring a kis fenék, a mell,
az ing, bicsaklanak térkövek, bokák...
Lehuppan végül? Bámul a férfi, s hova-
tovább még beleszédül. Ilyen a nő,
kényszer nélküli önkéntes áldozat. Lenne
ez törvény: ,,a nő csak szupersarkakon"!
s nem kedvből járna, átkok áradatába
fúlna a Gaz, aki a divatot kitalálja.







EGYEDÜL


Kihalt utcazaj, kis neszek, álmos
rebbenés. Az est nyugalma átmos,
létem hangtalan, akár az árnyék,
belül vihar, lüktető a szándék,

viselni kell... Megfeszült akarat
ereje takargat őrlődést, panaszt.
Betűk, betűk, beszédes hangjelek,
kettőspont, vessző, megdőlt ékezet

könnyíti a létezés keresztjét,
ha gyűlnek a csöndmagányos esték
mélyére zuhant védtelen szavak,
hogy kiáltsanak, még kiáltsanak.







FÁROSZ


Így kell, csak lezseren, furán,
leszel sorok mögött a festmény
szavaid nyilvános tárlatán
aktfotó,
s ez így van rendjén;

hitedben semmi alázat,
felülmúlhatatlan képzelet
s irónia a Prokrusztész ágyad,
a mester,
ki együtt él veled;

ösztökél, magadra ébreszt,
utána nyúlsz, boldogan hagyja,
feloldoz erkölcsöt, szemérmet,
egy szajha,
magát áldozza fel;

egekbe, mocsokba kísér,
őröd, vigyáz rád, el ne kárhozz,
ellenedre is harcol létedért
a fárosz,
kéretlen istened.







GÁTSZAKADÁS


Megszólítanak Uram, mikor
magányuk ajtaját magukra
zárják, az elhasznált csend
házon kívül reked, s túllépve
a törtetés-világon, alapjáraton
zümmög a motor, mégsem
üdít az álom; előkotor akkor
a félelemszivárgás Téged,
a szív dobol, kipattannak a
pillák, erek neonfénye világít,
lidércnyomás a mellre; feszül
inkább az ideg, nemhogy
nyugalmat lelne, tengernyi
áradat hányódó hajója, lián-
hágcsó szakadék felett; na,
akkor... akkor hangzik el
neved, ha erőn gátat repeszt
a lét időfolyamának sodra.







GONDOLATOK NÉGY SORBAN


Démoszthenész példája örök,
verseim dadognak, szavam igaz.
Vállalom mégis a szépséghibát,
az akarat győz, s a cél, hiszem ,hogy az.

#

Közömbös nyűg a nem nekünk való,
ki sem próbálni, mégis visszaüt,
béna totolygással elvágtat a ló,
csak az elmulasztott marad mindenütt.

#

Kölcsönvett ruhában mindenki feszeng,
hol itt bő, hol ott szűk, de nem nekünk való,
mégis napra nap rákényszerűl az ember,
hogy legyen kenyér és kiútravaló.

#

Kihúzni a harag méregfogát,
vagy csörgőkígyó mérget fejteni
a bátor képes, szakszerű tudással,
az esztékával nem jó kezdeni.

#

Nyilván az unt ízű tegnapod csörög,
hát menj csörögj, vagy dobd el, ha unod,
hogy ki üzen? Na ki? Hát ne reménykedj,
lenyúlt klissékből bárgyú verssorok.

#

Kerülni kell, s én mégis beleestem,
veremtől óvott, aki fogva tart.
Legyen áldott, vagy átkozott a harc,
az ész vihogva átrepül felettem.

#

Unottan sétál a közérdekű közöny,
körötte pezseg a luxus revű,
ölnek, rabolnak, vágnak fültövön,
a hontalan élet párnája kő, s nincs betevő.

#

Leheletvékony metszett pohár,
vöröslik benne áttűnő szivem,
nyújtom, de kéz nem nyúl érte már,
kiini nem...hát eltörni viszem!

#

naivitások legfelső fokán
állnak a jók, s a bolondok,
írigyelem, az egyenlő jogán,
a mélyszinten toporgok.

#

Aki megértett, annak köszönet,
aki reméli, még lehet barát.
Miért hajszolunk új bánatokat?
A régit nyessük vissza legalább...







HA ELVESZÍTELEK


Uram!


Időd meglopom, eltékozlom
csak én,
kurtítom perceim, a kétkedés
enyém.

Tagadlak, követlek, elhagysz és
létezel...
Ha elveszítelek, önmagam
vesztem el.







HAJLÉKTALAN DALA


Rongyos sapkámat kiszívta rég a nap,
kabátzsebembe utat lel a szél,
ma élelem kell, meg holnap is kenyér,
jó szó nem nő, bűn számban a falat.

Teher, ha álmodom, fogcsikorgató,
és köpni kell, roncsolt a fél tüdő,
lábam nagyujja béna, akár a kő,
elfagyott tavaly, rászakadt a hó.

Napjaim vonszolnak akaratlanul,
nem tudom hová, miért érkezem,
egyszer, ha unja, megáll a szívem;

fényáras körútról így tilt ki az Úr!...
Halálnemet még válogathatok,
éhkopp, kötél, vagy inkább megfagyok.


Refrén

Mit ér az ember, ha hajléktalan?
Vándor a létben, senki, céltalan,
sorsán pár részeg suhanc még vidul,
farba rugdossák, néha piszkosul.







HAJNALI PASZTELL


Elképzelem, fényködbe öltözik,
sejtelmes kép az őszi pirkadat,
nyílik az árnyék, fürge gyík szalad,
talán-talán légyottról szökik,
megbámulom smaragdzöld bájait.
Hangya cipeli terhét gondosan,
- erőn felül, mint emberek sokan -
dehogy kerülne!... Ma útja erre vitt.







HAJNALI ROMANTIKA


Szűz hegyi sziklák gömbhéj- üvegén
nyüzsgő tűzlárvákból születik a fény,
áradó folyamban át az ablakon
csontig hatolva puhán körbefon,
s merészen égre csalja a Napot;

Élővé varázsolt kristálycsillagok
oldják valóssá páralétemet:
Létezhetsz bárhol, ott leszek veled.







HA NEM TÖRSZ MEG...




Kifenve vár a guillotine,
hullanak sorra a fejek,
kivermelik a férges almát,
a posztmodernről
vesznek méretet.

Mert kéred, írják a számlát,
a megméretés ördöge vezet,
önként feszülsz be
a Prokrusztész ágyba,
hinned kell mered...

Szabványra nyújtanak,
alakra metélnek,
az aktuál trendet
mégis, hogy elérjed.

Kimetszik nyelved,
körmeid veszik,
füledbe forró
ólmot öntenek,

a szárnyaidra
gúzst csomóznak,
elbirtokolják
egyéniségedet.

Vallanod kell,
hozni a formát,
míg tűzzel, vassal
irtják a hited.

Hiszed az új világ
a csak neked való?
Ha nem törsz meg
hát megfeszítenek.







HAVAS VIRÁGOK


Mesében, fehérben,
sűrű hóesésben
illegő-billegő
hó-fürtös Hófelhő
hókristályruhában
hó-tündér hó-várban.

Hófelhő bodrában,
hó-függöny fodrában
pelyhecskék siklanak,
fogócskát játszanak
Hó-tündér kedvére
sürögnek forognak,
görögnek, gurulnak
bukfencet tanulnak
térülnek terülnek
jókedvre derülnek.

Hipp, egy csöpp orrocska
hopp, mintha bús volna...
Csippentő, cseppentő,
jókedvre serkentő,










HÓPEHELYTÁNC


Mesében, fehérben,
sűrű hóesésben
illegő-billegő
hó-fürtös Hófelhő
hókristályruhában
hó-tündér hó-várban.

Hófelhő bodrában,
hó-függöny fodrában
pelyhecskék siklanak,
fogócskát játszanak
Hó-tündér kedvére
sürögnek forognak,
görögnek, gurulnak
bukfencet tanulnak
térülnek terülnek
jókedvre derülnek.

Hipp, egy csöpp orrocska
hopp, mintha bús volna...
Csippentő, cseppentő,
jókedvre serkentő,

hipp-hopp, és teng-lengő
itt nyomban felzengő
hó-csengő dalocska
mosolyra ingerlő:

Hóember, hósapka,
hó-kabát ül rajta,
hócipő, hó-kesztyű,
hó-várba röppentő
hó-szánon fénygyeplő
hó-párna, hó-paplan,
hó-erdő, lakatlan

hó-fákon, hó-kendő,
kitelt az esztendő.
Hó-fényű hólabda
hó-varázskalapba
Hó-tündér zsebébe
gurul és cserébe
jókedve itt marad.
őrizd, mert elszalad.







IDŐ


Rejtőznék előle,
keresem hova,
elzúg fölöttem
a napok sora.

Túlélni győzelmet,
kudarcot, a tét,
míg int az idő,
s örökömbe lép.







INDIÁNNYÁR




Elérkezett...
Réz-sárga nyír fölött áttetsző enyhekék,
behízelgően pasztell, bravúros, tiszta
kép. Nyárvégi reggel. Csendek. Fényben
felhőcirádák, kék-fehér arabeszkek.
Szemfényvesztés e látványos rajtjel;
Vörös-bogyós fagyal, s a még harmatos
pázsit. Szent másodvirágzás-buzgalom.
Kései napfény, krematórium emésztő
tüzében haldokló természet liturgiája,
akár hamvasztóban a halott, ha megéled,
felül, s tehetetlenül hanyatlik vissza;
ijedtre tágult fényvesztett pupilla, édes-
keserű avar-íz a szájban mind- mind az
elmúlás örökölt titka. Ilyenkor múlik
kicsit az ember is, kutatja léte apadó
forrásvizét, buzog-e még, mennyit ígér?
Mert hátha...Mennyi maradt még hátra?
Mikor ér ide, mikorra éri be lépte
nyomát a tél?.....







ITT FORDULJ VISSZA...


Te mondod, én? magamnak, másnak?
S a szófüzér mögötti értelem?
S a kép? jövőnek, villanásnak?
Számít, hogy hiszek, kétkedem?
Számít az érték egyáltalán?
Megéléseink lenyomatának
őskövülete, térkép az utókornak
ami írásban ránk marad,
s amit számon kér tőlünk a holnap,
hogy íme, így éltek hajdanán
szorongtak, szerettek, aggódtak,
szóltak egymáshoz tisztes szóval is...
Örökségünk legyen bár hamis,
vitatható, vagy itt-ott igaz,
könyvlapra forr nyomunk, az út,
és arra visz majd holnap is,
ha más indul, más évszakokban...
Marad-e jel a csillagokban?
Iránytű, híd, pulzáló fényadó,
vagy zsákutcajel, ne menj tovább,
itt fordulj vissza jámbor olvasó.







AZ ÍRÁS, HA SZENVEDÉLY...




A betű szerelme, s zizzenő fehér papírlapé
kéretlen szenvedély. Felemel, megaláz.
Lehetek tudás, kétely, drogfüggő kusza álom,
kényszercselekvő, szóhalmaz, s megfeszített.
Lehetek bűnöző, eretnek a kézre-kerített...
Tudati lényemben szabad akarat, saját hatalom,
nem a képzelt világ. Ami felötlik bennem,
csupán statisztalét körülhatárolt szerepben,
bohóc a színdarabban, kötéltáncos, mágus,
ki varázsdobozát nyitja...Idő számlázza bűneim,
véremmel fizetek, míg alkoholista módra
tartalék könnyem is elissza ez az önpusztito
mocskos szenvedély, hatalmába tart, körülkerít,
bemarja kőkemény sorsvonalát összeszorított
tenyerembe, széthordja nyirokereim rendszerén
bujavirágú vétkem roncsait..Örömforrás,
s mert hiszem, átvág, kigúnyol, megszégyenít.







JANUÁR




A hónak - volt nincs - lába kél,
tavalyvirág és sárkupac
nyújtózik kócos, álmosan,
pajzánul néz alá a Nap.

A télközép, mint március,
szinuszgörbéje csúcsot ér,
hajnalra fagy lesz, szétterül
zúzmaracsipkés tejfehér.

Meleg lélekbe burkolózz,
magadra utalt lépteid
derűje alatt keskeny út,
a buktatókon átsegít.







KERESZTELŐ SZENT JÁNOS LEFEJEZÉSE


homályos háttér, rácsos börtönablak,
az udvar, az ajtó sötétbe vész,
megrázó drámát sugall az egész
megfestett látvány; a fényben négy alak,

Salomé tállal a lehulló fejnek,
- földön a tőr már, - végzett a pribék
hajánál fogja, mit átadna épp,
s elhagyni kész a véres vesztőhelyet;

a többiek, a börtönőr s egy asszony
nem tudja még, elmenjen vagy virrasszon,
János áldozat, Istennél az égbe';

tovább lépek, mert sodor a tömeg;
Caravaggio örökítette meg,
önvérével írt szignót a képre.







KÉNYSZERŰ


Elodáznánk a hihetetlent,
a szétfoszló szálakban
vergődő részleges halált,
hogy eztán mi, idegenek,
messziről, a köznapi közöny
semleges mezébe bújva
a semmi-várás küszöbén,
röptében elkapott szavak
kimeredt hangzavarában
ködbe símúló sziluettek
káprázatában idézzük mézízű
ínyeink érintését az áthághatatlan
kísértés mélysége fölött,
hogy testünk bénultságát
imitált ölelésbe takarjuk,
indulat hullámverését
kézfogásba, s a kényszerű
megbocsátást hangtalan
szavak üzenetébe...







KIRE BÍZZAM?


Ha nem vagy, a titkot kire bízzam?
Milyen hazába, kinek írjam?
Milyen motetta szent hevére,
Milyen ezüstbe fürdő éjre,
Milyen barbár, durva szavakra,
Lódobogásra, lélekharangra,
Milyen vajúdó állati testre,
Milyen villámra, fergetegre,
Milyen ugarba vetett magra,
Milyen vulkáni tűz-salakra,
Milyen kardélen kéklő fényre,
Milyen irdatlan szenvedélyre?
Égő könnyek, ha megerednek
Milyen folyammal versenyezzek,
Milyen áradás, lavina átok
Rejtse magába elmúlásod,
Zsombékjaim zsurlóhegyére
Milyen apadó ártatlan vérre
Hová rejtsem el hallgatásom
Keresztre vert feltámadásom
A fáldalmat mert szóra bírtam?
Ha nem vagy, a titkot kire bÍzzam?







KIVÉSEM MAGAMBÓL...


Kivésem magamból az emléket is,
hajszálgyökerek roppannak,
üvegcsövek, felszántom meghurcolt
tegnapi magányom, fekete varjak
keselyűk köröznek, prédára leső
döglegyek majd végeznek veled.
Pusztító máglyád magam rakom,
díszoltár készül számodra itt,
pellengérezett szavak, letördelt
ágait hordom halomra, tornyosul,
magaslik, tombol a harag,
szemem fókuszán a nap gyújtó-
lángja, te fekszel ott, tiéd a máglya
beszentelt áldozat, felperzselt erdő,
kiszáradt patak, gúnyolt jajszavak.
Döbbenet! Te fekszel ott, kősziklák
omlanak veled. Hideg fehéren
fekete ég alatt én sajdulok, s űrbeli
világom. Csontparazsad magamba
zárom...







MA GYERTYALÁNGBA KÖLTÖZIK


Mennyi idő kell, hogy elfeledjelek?
Hányszor kél addig, nyugszik még a nap?
Egyek voltunk, karomba tudtalak...
Mennyi idő kell, hogy elfeledjelek?

Közömbösek a múló évszakok,
Nyár virul, ősz hervad, élek nélküled,
Egyhangú téllel gyötör a hideg,
Közömbösek a múló évszakok.

Ma gyertyalángba költözik szívem,
Az emlékhelyhez egymagam megyek,
Hantok fogadnak, virágos sziget,
Ma gyertyalángba költözik szívem.

Mennyi idő kell, hogy elfeledjelek?
Közömbösek a múló évszakok.
Ma gyertyalángba költözik szívem,
Egy lobbanással tán kilobbanok.







MÁRCIUSI HÓ


Lehetne nékem is dalom,
remény, ha volna, s oltalom.

Tavasz jöhetne vissza még,
fordulhatna az időkerék,

kiskertben vívnék új csatát,
ültetnék murkot, dáliát,

s mint dicső létem hajnalán
egy kócos srác figyelne rám.

Nevetnék egyre, mert szabad
bolondos jókedv, hangulat.

Meghívna szomszéd, jó barát,
lesnénk az élet fintorát,

ha nyár gyötörne,mert meleg,
söröznénk esténként veled,

bejárnánk berket, víg hazát,
ebédet ennénk, s vacsorát,

ölelhetnél, ha alkonyul,
szénát terítnél ágyamul,

álmodnék csöndesen veled,
de lásd, a mára ébredek...

s a tavaszom is megcsúfol,
havat szitál rám álnokul.







MERT TÖBB VAGY


Mert több vagy ma is
sok más köznapi
életrészletemnél,
amit elosztogatni
amúgy
képtelen az ember,
most mégis
a visszapörgetés
filmkockáiból
készítek válogatást
katalogizált történetek
címen,
másnak értéktelen
titkaim teregetem
vászonkötésbe fűzve,
- perctöredékeink
montázsát -
hadd emlékeztessen
akkori euforikus
lázálmainkra.







MÉG EGYSZER LILLÁRÓL

/Csokonai V.M. talán ezt írná /


Lilláról szólanék tenéked
Vándor Idő, tudom, megérted:
Szívembe gyűlt a fény.
Sírom felett súgó zefírrel*
Együtt jöttünk hozzád a hírrel:
A Kedves még enyém.

Letűnt korok róla mesélnek,
Oly dallamos, zengő az ének,
Szerelmem mondja el...
S én boldogtalan! tőle távol
Porladok, de szívem érte lángol,
Halállal harcra kel.

Óh Lillám! S ti meg nem élt csodák!
Mit mondhat még rólunk a világ?
Vedd lelkem! Mint a múlt...
Nimfám! Gerlicém! Fénylő Dalom!
Nélküled nincs, s nem jő nyugalom,
Létünk bár sírba hullt.







MINDEN FŰSZÁLBAN


Ki arra jár, hol gyermek voltam én,
vigyázva menjen át a réten,
harangvirágok, vadszegfűk tövén
szunnyad még mezítlábas léptem.

Hegyi patakon csendülve csobban
kristályvizek érces harangja,
lábujjhegyen járjanak majd ottan,
hadd zengjen tisztán még a hangja.

Gyümölcsligetek, dús erdők, hegyek,
terített asztal, hívogató,
madárdal őrködik a csönd felett,
tükörképemet őrzi a tó.

Boldog világom mindig visszavár,
nincs párja más a föld kerekén!
Vigyázzon rá, ki egyszer arra jár,
minden fűszálban ott élek én...







MINTHA VERS


Egyetlen szónak kell felszínre törni,
ahogy forrásvíz váj mészkőhegyek
testében üreget, ahogy nagymamák
a ,,régiből újat ,,örök kényszerével
keresik azt a legelső szemet, avult
szvetterek bontását megkezdeni,
útjára kell az első szót bocsátani,
kibomlik aztán vég nélkül, szakadatlan,
szavak láncsorára fűzve, s utat
váj az előbb még elmondhatatlan.
Elnagyolt ecsetvonások, régiből újak,
éveim gönceit, a kinőttet, fakultat
frissítve, átszabva, foltozva- toldva,
akárha utolsó divat szerint volna
szorítom rímtelen versbeszédbe,
mintha új idők új dala szólna...







MI VOLTUNK?


Mikor az éjjel hajnalpírra vált,
megkoronázza a parti ősplatánt
megkérdem tőle, tanúm vallatom:
Tényleg árnyékunk sejlett a vízen?
A hullám - mosta térben ácsorogva
tényleg léptünket látta összefonva,
míg elsimult a fényikrás föveny?







NEM ÉN VAGYOK


Megállok, talán, ha várnék...
fénylombok, elsárgult árnyék
vörös avar.

Hevertünk itt, hagytunk nyomot,
pirult a hajnal, ránk nyitott,
elmúlt hamar.

Megállok, talán, ha várnék...
Madárfütty, ez is ajándék,
őszillatok,

felnyújtóztak a törpe fák.
Nyaranta aki visszajárt
nem én vagyok.







NEM GYÚJT ESTÉRE LÁMPÁT


ajtó, ablak sorra bezárul,
sárga levél kereng a fáról,
kúrtul a nappali világos;
kertvégen magányos,
kókadt virág; ez itt az
őszvilág végtisztessége;
részekben pusztul, aludni
indul, elpihen télre a
teremtő erő, meg - meg
kísértve még bágyadt
vágyait az éjszakának;
holnapra kelve hűvösebb
napok járnak, a ház -
tetőket vastag dér lepi;
akár az ember, az idő is
megszenvedi az elmúlás
társtalan magányát;
nem gyújt estére lámpát, -
mert nincs miért - a hold...







NYÍRFA


Karcsú ágain méteres zöld szakáll
ferdé kileng, és újra visszaszáll
a vonzás örök törvénye szerint,
hogy újra lengjen fel és le megint.
Könnyű szél motoz, akár a csitri lány
kibontott, hosszú, loboncos haján,
és ring a nyír, bókolva hajladoz,
hullámot idéz, játékos zöld habot,
majd mintha ölelnék, megadja magát,
feltárul, mélyen kivillan ott az ág
törtfehér kérge, simulva csüng a fény,
szeliden kutat a titok rejtekén...
Figyelem régen, kiszemelt áldozat,
örzi a csöndet ablakom alatt,
suttyó fácskából közel anyányi.
Terül a lomb, s ha újra itt a nyári
hőség, ez őrtől rettenve visszahőköl,
tömör árnyéka megóv a rút időtől.







ODESSZAI ANZIKSZ


Lementem akkor azon a lépcsőn,
ahol lezúdult a ,,magányos gyerekkocsi".
Tengerparton daruk erdeje fogadott,
a modern igavonás újkori harcosai.
Rakodópart ez, zsúfolt keleti forgatag,
szürkés- zöld vízen medúzák lebegnek,
s regénybe illően furcsa kardhalak.
Jánosbogárka, nyáresti sziporkák,
fény, alkonyég, lazacszín vitorlák
dagadnak, s tengerillatú a hullám.
Óriásgépház! Zúg, zakatol az élet.
Fényesre dörzsölt főcsapok, méretes
lendkerekek dübörögnek, ritmust
diktálnak, feszes ékszíjon óriás-
hajók várnak, bárkák százait ringja
zsákmánnyal a tengeröböl, halszagtól
sűrű a lég ...Lementem akkor azon
a lépcsőn, na, nem a főhős szerepében,
csupán jelenem élményforgatagából
idecsöppent bámész idegen; nem
vettek tudomást rólam még annyira
sem, mint mikor, ha apró kvarchomok-
szem repül versenyt a délszaki szélben,
s a fényes lendkerekek forgásmezejében
múló árnyékfolt-fantomként pörög fel,
lezúdul aztán, s a láthatár előterében
ingó árbocok szálkás rengetegébe vész el.










PALACKPOSTA-HÍR

Sz.I. költőbarátomnak


Nevetsz, ha mesteremnek mondalak,
költőnek, tanítványnak rossz vagyok,
merülök hűs szavad oázisába,
mormollak mint mantrát a főpapok.

Bárd, ha húsunkba vág, megérzed,
borul egünk az Antarktisz felől,
látod tegnap börtönfényén a rácsot,
s a bankapárt, ha ág hegyére ül.

Idegdúcon, gerincen alámerülve
árad, suhog, s velődbe írja át
ez emberlétre nyílt gyakorló sírbolt
valóságízű ritmussá magát.

véráldozat, burjánzó pénzvilág,
kétkezi koldusok, emberpiac,
izlelőbimbódon folyik tovább,
bányavágatban dúl a sihta harc.

Kaptatóveszély, meredélytudat,
nyögvenyelt brosúra íz az álmokon...
Nóé-bárka vagy, palackposta-hír,
épített gázló túl e századon.







REPÜLJ EL KÉK MADÁR

dalszöveg - részlet


repülj el kék madár,
ne vágyj fészekre itt,
az alkonyatsugár
tüze nem melegít;

Koosán Ildikó Repülj el kék madár - Videó

Link








ŐSZ


sárga és vérarany palettán
fényeid kikeverte, átfesti
tegnapi harsányzöld világát
láthatatlan óriás ecsettel,
rendezi színpompás halál-
tusád egy misztikus varázs;

fordít az idő tengelyén;

díszesen, szűzen, szeplőtelen
elvéreztet fagyos tenyerén;
kiszemelt téged egy Nagyúr,
kiszemelt magának a Halál ,
vár az első éjszaka jogán,
míg leterít, s magába ölel a tél.







ŐSZI FÉNYEK


Mint szárnyas hinta
siklik át a fény
rőtaranyba
mártott ágakon,

hullámot vet,
megy és visszatér;
pajkos kedvét
megcsodálhatom;

hintál az ég
legfelső fokáról,
lendületéből
kizuhan a nyár,

harmatágyon
megcsillantja bár
szivárványát
fű és pókfonál.







SEMMI


A semmit nem lehet kisemmizni,
bár nem kerülne semmibe.
Semmiség semmibe venni,
mivelhogy nem jó semmire.

Semmit sem ér a semmi léte,
nélküle még-sincs semmi se,'
semmiről semmit sem szólni
mégsem vezetne semmire.

Dicsérem hát a semmi létét,
nem tarthat vissza semmi se':
A semmiről jót, vagy semmit!
Nem hivatkozom semmire.







SZERELEM


Leveszem feszes asszonyruhám,
vágyaim selymébe öltözök,
legyek most ledér szeretőd,
vagy szent asszonyod a nők között!
Lehajlok hozzád, lásd milyen
fesztelen gőggel engedem
útját érzéseimnek, itt vagyok!
Űzött ma hozzád a vágyam,
légy ringató puha ágyam,
lényeged titkára szomjazok!
Nyírfaág karokkal fonom át
pillanatunk gyönyörét,
s lankadó tűzébe hamvadok...









SZERETNI VÉLEM JÖSSZ-E MÉG




Margarétás a nyári rét,
hanyatt fürkészem tengerét
az égnek.

Emlékszel, mikor vállamat
beárnyékoló lomb alatt
kis fények

játszottak bújócskát és fű
takart, deréknyi, dús ölű...
S a vége?!

Elhallgatnám, de az a kép...
Szeretni vélem jössz.e még
a rétre?







SZOCIO...


Vetkőzi díszeit, fakul a város,
málló festék a viharvert falon,
összegyűlt szemét, széttördelt padok,
hideg-szürkére bambult tartalom:
elővirít a kopott grafiti,
sztár árút kínálnak szinte semmiér' ,
hirdetés, ami mellbe vág bizony,
kutyáknak fenntartott díszes sétatér.

Hiába ősz, ki ebben érdekelt
visszatér most, s új erőkre lelt:
bőrét árulja napra, nap a kurva,
gyors kegyért kimért örömre gyúlna,
csípőtöl alig...,megtűrt szabadon,
hiába ármány, tiltás, hatalom,
kegyes halál döf, szorgos borzalom.

S dúl az édes élet elcsent perceken,
rozoga vaságyon, luxusszegleten,
ha jól megy a bolt, van pia, kenyér,
(van, hogy a pénz az élettel felér)
asztalhoz gyűlnek stricik, koldusok,
kisimulnak az összegyűrt napok,
mert ünnep az, ha messze még a tél...
A Nagy Kukában mindez össze fér!







SZOCIOMAKÁMA

Rímes próza


Szökve a nagyszavak
forgatagából keresem, melyik utcán, milyen házszám alatt
nyílik a nagykapun lakat,
s melyik kapualj az, ahol kukák körül
a tegnapok bűze töményen terül;
ajtót, ablakot díszít a rács, mert ez a módi,
lelakott börtön, szinte valódi;
szórt fény csorog szét tehetetlenül a lefolyó fele,
s vele -a szétszabdalt, foltos árnyék;
udvarvégen áll még- a kidobott kályha,
egy kopott virágláda,- színét kiszívta rég a nap;
a körfolyosórész alatt- a fal felégett bőre hámlik,
mint tébécés vázcsont, pőrén kilátszika salétromos tégla,
vakolni kéne, ha lenne rá pénz, még ma...
Mindegy, hogy ide mikor érkezem, valakit otthon találok;
esténként az élők is hazajárnak, kopottas szobákba szorult álmok
terveit írva-átírva élnek,- szeretnek, remélnek,
a tél hidege ellen gondhalmazatba merülve álig;
számolgatják, mennyi hiányzik- és mennyi marad,
az utolsó falat kenyérből egy darab-
nékem is kijár, mert azt, hogy milyen a ,,nincs" a szegény tudja csak;
ilyenkor érzem, hazaérkezem,
,,a jég hátán megélni" apám kedvenc mondása van velem,
és néha- néha mintha ő is; -mert ahogy mohos lesz a kő is,
ha sokáig egy helyben marad, - úgy ég belém egyre mélyebben napra nap,
az egyszerűség életben-tartó titka:- az emberség, a tiszta,
filléres vágyaink teljesülése fölötti öröm;
csak az életképes e rejtett bűvkörön
belül, akinek e világ saját befogott rabja,
érdemeit önlétén belül kutatja,- s fellelni képes;
nem a másoké, személyes szemlélet
mutat irányt; ilyenkor megfoghatatlan ajándékokkal megrakottan
indulok vissza, mélyebbre kúsznak a gyökerek,
élednek tudatalatti fényterek:
van hely ami befogad, ahová lábadozni, erőt gyűjteni járok,
csak ez az árok - múlt és jelen közt ne lenne olyan meredek...







TAVASZ


Bionedv lüktet,
surran a ködlázzal
teli erekben,
hajszálcsőalaguton
fényfotonok ,
váltófutók lihegnek
lélegző életfád
ágbogain a csúcsig.
Friss, édes nyál
gyűlik nyelved
alá a csókhoz,
idei mézgacsepped,
s boldogsághormon
- a szorgos lendületé -
vár bebocsátást...
El ne szalaszd!
Lehet, holnap már
nem kószál errefelé.







TARTS MEG MAGADNAK


Kezdeteimtől bennem lakoztál,
génjeim csöndjét, őssejt ösvényeim
rendre bejártad,
rejtett utakat hálóztál csillagjaidnak,
erdeim mélyén termékeny fészkek
sírnak utánad.
Saját képedre faragtál, teltek a fények,
kézenfogtál, hajnalok küszöbén hűs
források fakadtak,
lényemben kihordott testetlen valóság,
kézzelfogható szó, átélt képzelet
tarts meg magadnak.







TERMÉSZETHEZ


Nincs más, akit szolgálni érdemes!
Kíváncsiságom hajszol, és keres
más tisztelendő eszményképet itt,
s nem érnek fel teremtő létedig.

Ősrobbanástól tér-időnkön át
génekbe kódolt ősharmóniád
lesi az ember érthetetlenül:
Az egyszerű oly összetett belül.

Ha voltam, létem érted létezett,
ösvényt nyitottál, tiszta kék eget,
hitet kerestem benned, és hazát,
azilum voltál annyi éven át.

Alkonyomban is kérlek szüntelen
Társam, Barátom, Hitem, Istenem,
légy kísérőm a deres réteken,
míg kőfolyamba dermed életem.







TÉLAPÓÁLOM


Ez most a rég várt éjszaka,
a titkokkal teli,
nyűtt csizmácskám a Jó Öreg
remélem megleli.

Dús lombú jégvirág nyílik
a rozzant ablakon,
rajzoltam mellé fényt, napot,
hadd lássa, itt lakom.

Nem kérhetek modern csodát,
szaloncukorhegyet,
de meleg, tiszta kis szobát,
s maradjak még gyerek...

Hát térj be hozzám, elhiszem,
mesédet Télapó!
Rénszarvas-szánról álmodom,
csizmácskám csillogó...







TÉLI TÁJ TANYÁVAL


Ködben dereng a part menti fasor,
a gémeskút, a porhó lepte táj,
szalmaboglya, tört szekérsaroglya,
a tócsatükröt átszelő madár.
Töppedt tanya, elkopott az élet,
jégvirág nyit, homály az ablakon,
járt utak itt végképp véget érnek,
kavar a szél, s a romos udvaron
szétterül a csöndesség magánya.
Távol mintha mentőladik állna,
az újrakezdés egyetlen reménye;
nehéz döntés, itt veszni, vagy menni,
hitet, erőt hátizsákba tenni,
s elevezni élhetőbb vidékre.







TŐLED SZÁRMAZOM


Őszvirág, csendes ének,
barnuló gesztenyéket,
illatos almát idéző
Örök Visszatérő!

Sárgult lombsuttogás,
szívhangom, harangzúgás,
lázas magamba szívlak
kesernyés, érdes illat.

Gyökér, kövekbe nőve,
áradt vérrel telődve,
hűségben változatlan,
élsz , önkéntlen mozdulatban.

Tudatos büszke énem
tebenned felidézem.
Anyaföld! Hit vagy, oltalom,
s varázsom! Töled származom!







ÚJ FÜVEK DALLAMOSODNAK

Sz. István költőbarátomnak


Panel-proli, művelhető földje balkon -
virágládában, fái a téren, világmegváltó
eszmék verseiben, mit kívánsz tőle még?
puha, festetlen szavakkal ölel, ostoros
villámmal cserdít, ha belobban a nyár
zápor kacarász, szél iramlik virágzó
dombtájakon, új füvek dallamosodnak,
termékeny gondolat Földünk, az élőhely
titkaival; hagyom, visszhangozzanak
bennem, emeljen tiszta-szép magasa
köznapi csodák közé teremtőistenműhelyét
lesni, mint olvadnak eggyé emberérzés -
kohóban látványok, eszmék, létezések.







VÁRATLAN JÖTTÉL, MEGSZERETTELEK

/dalszöveg/


Váratlan jöttél megszerettelek,
talán , mert nyár volt, nem tudom,
gyötör a kérdés, nincs rá felelet,
vádolni magam nem fogom.

Elömlő fénnyel becéz a reggel,
mellettem ébredsz, zenél a csend,
lehet, álmodom kérlek, ne menj el,
ölelj át újra, mondj igent, igent.

ref

Holnapra tél lesz, sál és kabát kell.
ha nem vagy itt, borús a nap,
vágyad takarjon, hideg az éjjel,
holnapra tél lesz, még maradj, maradj.












 
 
0 komment , kategória:  Koosán Ildikó  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 897
  • e Hét: 2393
  • e Hónap: 19537
  • e Év: 156909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.