Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
90 éve hunyt el Gárdonyi Géza
  2012-10-29 22:56:54, hétfő
 
 




90 ÉVE HUNYT EL GÁRDONYI GÉZA /1863. augusztus 3 - 1922. október 30/


Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született a Velencei-tó partján fekvő Agárdpusztán. Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész, jószágigazgató a szabadságharc idején fegyvereket is gyártott, édesanyja Nagy Terézia. A család Gárdonyi gyermekkorában 12 településen fordult meg, például a Borsod megyei Sályon, ahol elemi iskolai tanulmányait (1870-73) kezdte, majd az utolsó évet Hejőcsabán (1873-1874) végezte.

A sárospataki kollégiumban (1874-76), és a pesti Kálvin téri református gimnáziumban (1876-78) végezte középiskolai tanulmányait. 1878-tól az egri érseki tanítóképzőben tanult. Iskolái elvégzése után segédtanító Karádon (1881-82), itt megkapta az oklevelet, majd Devecserben (1882-83), Sárvárott (1883-84) és Dabronyban (1884-85), ahol választott katolikus kántor és tanító volt.
Horvay János: Gárdonyi Géza szobra (1932), Budapest, XI.ker. Bartók Béla út 32-36. sz.

1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát - házasságuk boldogtalan volt. Győrött munkatársa volt a Hazánknak, a Győri Közlönynek és a Győri Hírlapnak. 1886-ban megindította a Tanítóbarát című tanügypolitikai havilapot, szerkesztője volt a Garabonciás Diák című győri élclapnak. Novellái, versei sorra jelentek meg a budapesti lapokban. A Szegedi Hírmondónak (1889), a Szegedi Naplónak (1890-91) és az Arad és vidékének (1891) volt munkatársa. 1891 őszén Pestre került és Bródy Sándor segítségével, Feszty Árpád körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892-97 között a Magyar Hírlap munkatársa. Ide zenei vonatkozású cikkeket is írt. 1892-ben különvált feleségétől. 1897-ben anyjával Egerben telepedtek le, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva.

1898-tól a Petőfi és a Természettudományi Társaság tagja. 1899 karácsonyán elkezdte közölni a Pesti Hírlap az Egri csillagokat. 1900-ban, és a következő években gyakran utazott Franciaországba és más nyugati országokba. 1902-ben a Kisfaludy Társaság elvetette jelölését - 1903-ban már Gárdonyi nem fogadta el a felkínált tagságot. 1906-ban kidolgozta titkosírási rendszerét. 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelezője, 1920-tól tiszteletbeli tagja. 1918-ban Móricz Zsigmond kérésére elfogadta a Vörösmarty Akadémia tagságát. 1919-ben a Magyar Írók Szövetsége másokkal együtt díszelnökévé jelölte, de nem választották meg. 1922. október 30-án, 59 esztendősen hunyt el. Az egri vár Bebek-bástyájában temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum.
Sírja Egerben. Felirata: ,,Csak a teste"

Művei:

A lámpás (1894)
Április (1894)
Az én falum (1898)
Egri csillagok (1901)
A bor (1901)
A láthatatlan ember (1902)
Az a hatalmas harmadik (1903)
Az öreg tekintetes(1905)
Ábel és Eszter(1907)
Isten rabjai (1908)
Hosszúhajú veszedelem (1909)
Szunyoghy miatyánkja (1916)
Ida regénye (1924, posztumusz)
Aggyisten, Biri! (posztumusz)
Kék pille (1957, posztumusz)
Versei (1958, posztumusz)
Füveskönyv - Égre néző lélek; Földre néző szem (Intelmek fiaihoz)


Gárdonyi Géza - Az egri csillagok (teljes film)

Link



Gárdonyi Géza - Isten rabjai - 1942 - teljes
A vetítésre kerülő film kópiája egyedi, múzeumi példány, technikai állapotáért szíves elnézést kérünk/

Link







Gárdonyi emléktáblával jelölt agárdpusztai szülőháza, ma Gárdonyi Géza Emlékház



Gárdonyi sírhelye Egerben



Gárdonyi Géza szobra Budapest XI. kerületében (Horvay János alkotása, 1932)



Gárdonyi Géza szobra az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum kertjében (Somogyi Árpád, 1965)




 
 
1 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Bogár László Orbán Viktorról
  2012-10-28 23:08:05, vasárnap
 
 







BOGÁR LÁSZLÓ ORBÁN VIKTORRÓL


Orbán Viktort a lehető legsúlyosabb emberi dilemmába akarják belehajszolni

Bogár László közgazdász elmélete arról, hogy milyen háború folyik hazánk ellen
Jelenczki István négyrészes dokumentumfilmjének, a Háború a nemzet ellen című alkotásnak a címe a lényeget ragadja meg - jelentette ki Bogár László közgazdász az Echo Tv Világ-panoráma című műsorában.

A szakember úgy látja, hogy az utóbbi évtizedekben Magyarország tudatos tönkretétele zajlott. Közölte: 1956 óta, tehát pont 56 éve - látszólag legalábbis - békeidőben élünk, azonban egyre több jel utal arra, hogy ez valójában a magyarság ellen zajló háború újabb fejezete, amely demográfiai értelemben akár népirtással is felér, hiszen lassan majdnem egymillióval leszünk kevesebben, mint amikor 1980-ban elértük a történelmi csúcsot.

Bogár László szerint a demográfiai hanyatlás adatát kellene felhasználni arra, hogy statisztikai értelemben bizonyítani lehessen: ez a háború eredményesebb, mint a pusztító háború. Hozzátette: különösen drámai az az összehasonlítás, hogy 1916 és 1956 között, a két világháború ellenére kétmillióval növekedett a trianoni határokon belül a magyarság lélekszáma, ugyanakkor 1980 és 2030 között kétmillióval csökkeni fog.

,,Ebből is látszik, hogy a békének és demokráciának álcázott berendezkedés hadműveletei azok a jelek szerint sokkal pusztítóbbak a magyarság számára" - szögezte le.

A szakértő közgazdász szerint Magyarország és a magyarság elleni globális hatalmi támadásoknak spirituális természetű oka van. Bogár László a támadásokat arra konfliktusra vezeti vissza, amely a pozsonyi csatában testesült meg, és ami meglátása szerint egy szellemi háború volt.

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony alatt. A Keleti Frank Királyság akart döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse, vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött.

Bogár László emlékeztetett: A Nyugat egyesített hadai körülbelül akkora erővel támadtak ellenünk, mintha ma egy ötmilliós hadsereg támadná meg az országot. Nemcsak, hogy győzelmet arattunk, hanem lényegében megsemmisítettük ezeket a hadakat, ami kizárólag azért lehetséges, mert spirituális értelemben felülkerekedtünk.

A közgazdász szerint a köztársasági elnök lemondása ugyanennek a háborúnak része. Úgy véli, láthatóan újabb fegyverekkel támadnak ellenünk, amely fegyverek döntő mivoltát a magyarság döntő többsége nem ismeri fel.
,,Az elmúlt fél évben Magyarország olyan volt, mint egy lőtér, az ország egy globális lőtérré, hadműveleti területté változott. A globális hatalmi rendszer új fegyverekkel próbál ki, és ezek közül a fegyverek közül a köztársasági elnök megsemmisítése, a fontosabbak közé tartozik" - tette hozzá Bogár László.

A közgazdász szerint a globális hatalmi rendszer célja a magyarság lelki, erkölcsi, szellemi talapzatának a szétroncsolása.

Úgy gondolja, amit a magyarsággal tesznek az egy kettős kifosztás: elszívják a szellemi forrásainkat, és ezt ellentétes célokra használják fel.

A szakember felhívta rá a figyelmet, hogy globális hatalom nemcsak közvetlenül és kívülről igyekszik teljesen nyilvánvalóan Orbán Viktor miniszterelnök eltávolításra, hanem belül is olyan feltételeket akar teremteni, hogy még akár az ő legbelső környezete is egyre inkább úgy érezze, hogy tehertétel ezen az országon.

,,Nem tehetjük meg, hogy ne vegyük észre, hogy Orbán Viktor fogságát és beszorítottságát minden létező eszközzel, eddig ki nem próbált globális fegyverekkel próbálják egyre teljesebbé tenni, egészen addig, amíg beláttatják vele, hogy tökéletesen fogságban van, és abszolút mozgásképtelen, lehetősége tenni a nemzetért pedig már nincs" - tette hozzá. Bogár felhívta rá a figyelmet, ha Orbán ennek ellenére maradna, akkor olyan megtorlást jelentő pénzfegyvereket alkalmaznának Magyarország ellen, ahol el kellene viselni azt az iszonyú erkölcsi nyomást, hogy a miniszterelnök tehetetlen. Összegezve leszögezte: Orbánt a legsúlyosabb létező emberi dilemmába akarják belehajszolni, és ennek az országnak végre ezt kellene észlelni.

Közgazdász emlékeztetett rá, hogy a január 21-ei Békemenet világosan jelezte, hogy vannak olyan erők az országban, akik ezt észlelik.

A Világ-panoráma című műsor műsorvezetője, Szaniszló Ferenc az elmélet kapcsán arról beszélt, hogy a globális pénzügyi háttérhatalom öletett már meg amerikai elnököt is (Lincoln, Kennedy). A műsorvezető ugyanilyen gyilkosságnak Jörg Haider osztrák nacionalista politikus halálát is.

,,Az a gyanúm, hogy Orbán Viktort is Haider-kategóriában kezelik. Ha felvetődik majd, hogy 10 millió ember, vagy ő, akkor ott jön el a döntés kérdése" - tette hozzá Szaniszló Ferenc.

Bogár László szerint egyetlen feladat lehet, hogy gyűjteni kell azt az elszántságot és bátorságot, ami ahhoz kell, hogyha eljön a cselekvés pillanata, akkor valóban cselekedni, tudjunk, ,,vagyis újabb pozsonyi csata előtt állunk".



Link


Magyarország szégyenéről beszélt az EP-ben Orbán /Vágatlan/
Magyarország szempontjából erősen önkritikus, az Európai Unió megerősítését sürgető beszédet mondott Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Európai Parlament szerdai ülésén. Orbánt nem tudták kibillenteni a magyar médiatörvény miatt, a miniszterelnök beszéde előtt szájuk leragasztásával tiltakozó európai parlamenti képviselők sem. Nekik azt mondta, készen áll a harcra, de nem szabad összekeverni a magyar belpolitikát az európai ügyekkel.

Link





 
 
1 komment , kategória:  Média  
Félmilliárd forintos gyémánt melltartó
  2012-10-26 19:16:11, péntek
 
  FÉLMILLIÁRD FORINTOS GYÉMÁNT MELLTARTÓ


A Victoria's Secret női fehérneműt gyártó cég bemutatta 2,5 millió dollár értékű, gyémántokkal gazdagon kirakott melltartóját. Ki merné kikapcsolni?

Két és fél millió dolláros - több mint félmilliárd forintos - melltartóval sietett a megfelelő karácsonyi ajándékon töprengő férfiak segítségére egy amerikai fehérneműgyártó cég. A melltartót 5200 gyémánt ékesíti, köztük egy 20 karátos.

A kebelformálót, - takarót, amely az elsősorban fehérneműiről ismert Victoria's Secret közelgő divatbemutatójának ékessége lesz, a héten mutatták be New Yorkban. A CBS televízió műsorán december 4-én sugárzott divatshow-n egy brazil modell, Alessandra Ambrosio viselheti a különlegességet - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.







A cég lassan csaknem két évtizede minden évben előrukkol egy egyedi tervezésű, ékkövekkel díszített melltartóval. Az elsőt, az 1996-os ,,egymillió dolláros csodamelltartót" Claudia Schiffer mutatta be a cég katalógusában, az eddigi legdrágább, 15 millió dolláros - alsóneművel kiegészített - darabot pedig Gisele Bündchen viselte 2000-ben.

Bár a különleges darabokat - a Victoria's Secret divatbemutatóján élőben is láthat a közönség - kifejezetten az ünnepekre, különleges ajándéknak kínálja a cég, még egyikre sem akadt vevő. Az ünnepeket követően az aktuális alkotást darabjaira, azaz köveire szedik.



Link


Nem elfelejteni!



 
 
1 komment , kategória:  Bulvár  
Tüneményes gyerekszáj
  2012-10-26 19:04:40, péntek
 
 







TÜNEMÉNYES GYEREKSZÁJ


A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejeztek be teljesen.

A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.

Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai.

Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerűen pohárba teszi őket.

Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.

Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetőben.

A svájci teheneket elsősorban csokigyártáshoz használják fel.

Szardínia lakosait szardíniának hívják.

Hogy jó legyen, a kórházi nővérkének teljesen sterilnek kell lennie.

Az orvosok azt mondják, hogy a halálos betegségek a legrosszabbak.

Amikor a kis tesóm született, akkumulátorba kellett tenni.

A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.

A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható, elejéből-hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével meg káromkodni lehet.

Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.

Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet.

Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.

Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem, Apu fog főzni ránk.

Az akvárium egy mini tenger, ahol a házi halacskák úszkálnak.

A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor Apa elköltözik otthonról.

Az örökbefogadás sokkal jobb lehetőség, mint a szülés. A szülők saját maguk választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron elfogadniuk, azt amit éppen kapnak.

A Pápa a Vákumban lakik.

Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.

A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, nehogy kilötyögjön a tejük.

A férfiak nálunk csak egy nővel házasodhatnak. Ezt úgy hívják, hogy monotónia.

Nem értem, miért haragszik annyira Anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt és kínai, nem is a miénk.

A nővérem már megint kitűnővel fejezte be az osztályt, csupa ötösökkel. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem!

A Nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön ...


Humoros vicces, gyerekes videó best funny funny, childish.wmv /képernyő. m/

Link










 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Teadélután
  2012-10-25 23:08:19, csütörtök
 
 




TEADÉLUTÁN
Szentesi Zöldi László 2012. október 25.


Október 23-án este már tudtam, hogy nem összefogás zajlik a baloldalon, hanem civakodás a meg sem kaparintott zsákmány felett.

Ungváry Rudolfnak és Tamás Gáspár Miklósnak köszönhetem a felismerést. Nevezett urak szépen összeszólalkoztak az ATV-ben: TGM - akiről Bayer Zsolt találóan megjegyezte a napokban, hogy asztráltestként jelen is volt meg nem is a nagy országféltő demonstráción - igazi partykillerként kijelentette, hogy ő most elment ugyan, de nem vesz részt az új kezdeményezésben. Ungváry papa válaszként szélsőségesnek nevezte
TGM-et, Havas Henrik is közbenyekergett valamit, amit TGM kikért magának, Váradi Júlia pedig telesipítozta az étert, hogy ez nagyon kellemetlen, nagyon kellemetlen.

Én pedig ittam a teámat, és kekszet mártogattam belé. És boldog voltam. Magyarország kapott még egy ciklusnyi esélyt, mert ezeknek lényegesen kevesebb az eszük, mint amit egymásról olvasnak a lapjaikban.

Néztem, nézegettem a televíziót hétfőn, és időnként a teámról is elfeledkeztem, annyi érdekeset láttam. Gyurcsány Ferencnek például, aki mégiscsak ennek az országnak a miniszterelnöke volt, az almaszedésben és a kertásásban az agytekervényei is elváshattak, annyi ideig kereste a szavakat. Ferenc láthatólag rossz bőrben van, és az a mondata, hogy a ,,demokratikus pártok" sorakozzanak Bajnai mögé, valóságos kéjgőzt bocsátott megcsappant táborára.

Láttam továbbá egy volt narkóst, aki negyvenhatszor bakizta el az éppen aktuális szavakat, s bár szó szerint nem tud beszélni, mégis ő a Milla vezére.

Személyes kedvencem Kónya Péter, aki egy Moszkvában kiképzett rendőrkutya érzékenységével derítette fel a demokrácia nyomait, és amikor megtalálta, negyven perc alatt át is adta nyomozati jelentését az ásítozó munkásőröknek.

Aztán gyütt Bajnai Gordon. Hang is gyütt (copyright Hofi Megmondó Géza). Gyütt hang, de nagyon kevés, és többen a szerkesztőségben aggódva firtatták, nem maradt-e előző életéből egy lapos, félbehagyott dekk a millás ember zsebében, mert Gordon tisztára úgy beszélt, mint aki szívott valamit, és most nem a demokratikus érzületre gondolok.

Teázgattam békésen tovább, és arra gondoltam, hogy íme, ők ajánlkoznak Magyarország megmentőinek.
Kezdhetünk bizakodni.

Nézzük meg a lehetséges ellenzéki forgatókönyveket!

Az első: marad a jelenlegi felállás, Bajnaiék választási koalíciójához nem csatlakoznak új szereplők. Ebben az esetben a két meglévő pólus, a Fidesz-KDNP és a Jobbik mellett ez lesz a harmadik, az MSZP a negyedik, az LMP az ötödik, a DK a hatodik. Az egyfordulós rendszerben még a csoda sem segíthet a teljesen elaprózódott ellenzéken, és a Fidesz-KDNP újra többséget szerez.

A második forgatókönyv: a Fidesz-KDNP és a Jobbik mellé egyetlen új pólus épül: az MSZP-vel, LMP-vel, DK-val kiegészült Bajnai-féle csapat, vagyis mindenki belép a csoportosulásba. Ha így lesz, korán kezdték a kampányt: másfél év van még a választásokig, és minden jel szerint elkoptatnák egymást. Jó kérdés továbbá, hogy a képzeletbeli választó, aki elalél a gyönyörtől, ha TGM-et látja-hallja, vajon mit gondol mondjuk Kónya Péterről vagy Bajnai Gordonról. Gyurcsány hívei szeretik-e Schiffer Andrást? Biztosan van átjárás össze nem tartozó politikai táborok között? Elképzelhető, hogy Bajnai, a Milla, a Szolidaritás, az MSZP, az LMP, a DK és a többi páholy, klub, kiscsoport akár egy kézilabdacsapatot is képes kiállítani?

Aligha. A hasonló szivárványkoalíciók - és ez most a vészforgatókönyv -, ha meg is nyerik a választást, rövid idő alatt szétporladnak a különböző érdekek, az eltérő gazdasági háttér, a pozícióosztás miatt. És akkor újra jöhet a polgári kormány - de mondom, ez a vészforgatókönyv.

Végezetül a Jobbik-faktorról. Paradox helyzet, de ha a Jobbik nem létezne, az ellenzéki erők akár győzelmet is arathatnának 2014-ben. Most viszont a türelmetlen és elszegényedett Magyarországon elszaporodó protestszavazatokat a Jobbik eredményesen összegyűjtheti. Más szóval, és éppen ez a lényeg: elhappolja a baloldal elől. A Jobbik sok mindent elérhet, akár a legutóbbi eredményét is, de egyet soha: nem előzi meg a Fidesz-KDNP-t. Ettől kezdve pedig, az egyfordulós rendszer sajátosságai miatt, minden Jobbikra leadott voks a baloldali blokk esélyeit gyengíti, és a Fidesz-KDNP esélyeit növeli.

A kormányerőknek két dolgot kell kipipálniuk, és máris nagyon közel kerülnek a választási győzelemhez. Maximálniuk kell a biztos szavazók számát, ami a két békemenet láttán nem reménytelen vállalkozás. Másfelől fenn kell tartaniuk, meg kell becsülniük a mostani kegyelmi állapotot: ellenfeleik jelenleg hatfelé, de optimálisan is két-három felé szavaznak majd. Az egymást gyengítő Jobbik és baloldali blokk farvizén a Fidesz-KDNP megszerezheti az egyszerű többséget.


Link











 
 
0 komment , kategória:  Média  
Tankkal a kocsmába
  2012-10-25 19:06:02, csütörtök
 
 




Kégl Tamás: TANKKAL A KOCSMÁBA


Három szovjet katonatiszt - egy százados, egy főhadnagy és egy alhadnagy - baktat Gy. községben, a posta utcáján a kocsma felé. Az időpont felejthetetlen, l986. június l6. R. J. 36 éves karbantartó kőműves életének utolsó napja. Kicsivel múlt el dél. A nap zavartalanul ontja melegét, szellő sem mozdítja a forróságot. A tisztek lépteit a hőség lassítja, szomjúságuk meg szaporázza. A százados kezében viszi a sapkáját, az alhadnagy kigombolta zubbonyát. Csak a főhadnagy öltözéke szabályos, katonás.

A közeli lőtérről jönnek. Harckocsizó egységük ott gyakorlatozik. A napokban érkeztek az ország más vidékéről. Helyismeretük nincs, de a kocsma helyét könnyű rárajzolni a katonai térképre.
A falu szélén állították le a tankot, onnan gyalogolnak. A harckocsi a szélső háztól alig kijjebb, a réten áll. Vezetője, fiatal sorkatona kikászálódik belőle. Neki is melege van, ő is szomjas. Beköszön a szélső házba és kér egy pohár friss vizet. Aztán még egyet. Szomjúságát csillapítva visszamegy a tankhoz. A réten virágot lát. Mint otthon. Tudja, hogy parancsnokai hamarosan nem jönnek vissza. A tisztek szomjúságát nem lehet olyan hamar csillapítani, mint a sorkatonáét. Van hát ideje virágot szedni, s a tank melletti árnyékban koszorút kezd el fonni. Mint otthon. Kinek szánja? Édesanyjának? Kis húgának? Kedvesének? Ki tudja?

A kocsma előtt egy árok van. Keskeny híd vezeti be a vendéget. A három tiszt is vendégként érkezett. Nem gondoltak arra, hogy egyikük gyilkosként távozik. A hídon kialakult libasorban, rang szerint lépnek be a kellemesen hűvös ivóba. Elől a százados, szőke, nagy darab, csupa izom atléta. Utána a főhadnagy, magas, sportos, sötéthajú harmincas, majd a köpcös, bikaerős kinézetű alhadnagy.
- Szto gramma vodka, ogyin pivo - kezdi a százados a pulthoz lépve.
A magyarul jól beszélő főhadnagy ugyanezt, de érthetőbben rendeli:

- Egy deci vodka, egy korsó sör !

Az alhadnagy ujjával mutatja, hogy ugyanezt. Először, még a pultnál állva a vodkát hajtják fel, s utána nyomban a sört. S rögtön kérik a folytatást. Leülnek az asztalokhoz, ahol csak egy-két vendég időzik. Így szokott ez lenni kora délután. Majd úgy öt óra körül népesül be a kocsma. Ekkor érkezik meg a téesz autóbusza. Addig alig van esemény a kocsmában. Legfeljebb annyi, hogy a szovjet tisztek folyamatosan rendelnek : egy vodka, egy sör.

- Bírják az italt, erős legények ezek - állapítják meg a helybéliek elismerően addig, amíg az ember erősebb, mint a szesz.

Úgy öt óra körül kezd az alkohol felülkerekedni. A százados erejét fitogtatva szkanderezésre hívja ki a helyieket. Sorra jönnek a jelentkezők. Mindenkit legyőz, különös erőlködés nélkül.

- Szar magyar - minősíti legyőzött ellenfeleit a százados, s ezzel a megjegyzéssel a "békegalamb kiszállt" a nyitott kocsmaajtón. A "szar magyar" kijelentést alátámasztva a tisztek feltépték a néhány napos érzékeny sebet, a mexikói labdarúgó világbajnokságon a magyarokra mért 6:0-ás szovjet győzelem felemlegetésével. Hangoskodás, viták közepette a többieknél józanabb főhadnagy figyelmeztette a helyieket:

- Ezekkel ne vitázzatok, ezek afganisztáni hősök, kiképzett kommandósok, mindenkit legyőznek!

Az alhadnagyot közben az alkohol győzte le, mert az atlétatrikóra vetkőzött köpcös "izompacsirta" megtántorodván az asztalba kapaszkodva lesöpörte a poharakat a betonra. A cserepeket sepregető kocsmáros kiküldte a szovjet különítményt az udvarra, ott murvás a placc. Ám az udvari levegő sem hatott józanítólag, így hát a kocsmáros kijelentette: szeszes itallal nem szolgálja ki a tiszteket, mert részegek. Erre a kocsmába "berepült a viharmadár"!

A szovjet tisztek továbbra is rendeltek, nyújtogatták a l00 forintost, s amikor nem kaptak érte italt, megköpködték a papírpénzt, majd földre dobva megtaposták. És ekkor a százados eltűnt. A helyiek nem is vették észre, s aki észlelte se gondolta, hogy még visszajön. A másik két tiszt hajthatatlanul italhoz próbált jutni. Az alhadnagy volt az agresszívabb. Mikor ismételten nem kapott pénzért, hát kivette a kifizetett sört egy magyar kezéből és megitta.

A kocsmáros végképp megelégelte a rendbontást és azt hajtogatva, hogy "ittatok eleget, részegek vagytok, menjetek haza", elkezdte a két tisztet a kijárat felé tuszkolni. A helyiek segítettek neki. Ezt a vendégek zokon vették és az ajtón kívül visszafordultak. S ekkor tört ki a verekedés. A főhadnagy és ellenfele egy kis hempergés és adok-kapok után hamar befejezték. Az alhadnagy azonban részegen is életveszélyes ellenfélnek bizonyult. Elkapta a szintén erős testi felépítésű K. I. nyakát, leteperte és fojtogatta.

A tragédia már ekkor bekövetkezhetett volna, hiszen már lilult a magyar feje, fuldoklott, amikor E. F. az utolsó pillanatban munkatársa segítségére sietett és "telirüszttel" vesén rúgta az alhadnagyot. Ő erre elengedte alélt ellenfelét, akin a fojtogatás nyomai még egy hétig árulkodtak a történtekről.

A verekedés és a rúgás tanúja volt a helyi önkéntes rendőr, aki E. F.- nek megjegyezte:
- "Sokba kerül még neked ez a rúgás!"
(Másnap a rendőrségen, a kihallgatást végző szovjet tiszt más szellemben vélekedett:
- "Rúgtad volna meg úgy, hogy döglött volna bele !")

Az aggódó önkéntes rendőr telefonálni ment. Felhívta a feletteseit.
- Ütik a szovjet katonákat - jelentette.
Nem várt választ kapott:
- Akit ütnek, megérdemli - és nem jött ki senki a helyszínre.
Ekkor még...
Ekkor még sokan azt hitték, hogy elült a vihar... Pedig valójában ez a néhány "békésebb" perc a félelmetes vihar előtti csend volt.

Elmúlt 5 óra, amire R. J. 36 éves karbantartó kőműves a munkából haza érkezett. Megmosakodott, felvett egy tiszta inget, evett és elindult a kocsmába. Mint máskor. Nem az ital, inkább a társak, barátok kedvéért ment egy kicsit beszélgetni. Közelgett a hétvége. Ilyenkor szokták egyeztetni a szombat-vasárnapi munkát. Mert R. J. akkor is dolgozott. Kellett a pénz. Ott a két gyerek, a 9 éves fiú, meg a 6 éves kislány ... Nemrég fejezte be a családiház-építést, törleszteni kell az adósságokat is... Odaért a kocsmához. Még mindig nagyon meleg volt. Az épület árnyékot vetett a hídra. Ráült a korlátra. Kényelmes ülés volt rajta. Megkért valakit, hogy hozzon ki neki egy korsó sört. Éppen csapolás volt. Várni kellett rá... Az önkéntes rendőrtől megtudta, hogy szovjet katonák összeverekedtek a helyiekkel. A "félhivatalos" ember kért tőle két forintot, hogy ismét felhívja a rendőrséget, rosszat sejtett...

A kocsmai helyszínt elhagyó százados ekkorra tért vissza a tankhoz. A kiskatona már a harmadik virágkoszorúval készült el. (Gondolatban jutott belőle mindenkinek.) A százados láttán vigyázzba állt és várta a parancsot. Megrettent, mert látta, hogy a parancsnoka részeg. Talán pénzért jött vissza?

Az illuminált tiszt a tankért jött vissza. Bemászott, indított, s a tank vezetőjét hátrahagyva behajtott a faluba. A kiskatona - kezében egy virágkoszorúval - egy darabig még futott utána, aztán a kanyarban eltűnt szeme elől a robogó páncélos, ami rémületet keltve berontott a csendes falusi alkonyatba. A posta sarkán elvitte a kerítést, majd hajszál híján a telefonfülkét önkéntes rendőröstől és hirtelen megállt a kocsma előtt. A korláton R. J. ült békésen, várta a sörét. Valaki odakiáltott neki:

- Gyere onnan...

Bent a kocsmában hallották, amint a tank motorja felhördült, azt azonban nem látták, amint az útról, szinte álló helyzetből derékszögben ráfordult a kocsmára. Hallották még az éktelen robajt, csattanást, s közben megjelent szemük előtt a tank csövének a vége, átütve a felső ajtótokot, s megállt B. I. és a kocsmáros orra előtt. A tank tovább nem tudott menni, mert leszakadt alatta a híd, az orra belehuppant az árokba, s lefulladt a motor.

Aki tudott, menekült a tank elől. Volt aki oldalra, volt aki a nyitott kocsmaajtón át befelé ugrott, s voltak, akik a tank alá kerültek. A szerencsések a két lánctalp között, a tank csapott orra alatt életben maradtak. Volt akit úgy rántottak ki, N. S. négykézláb mászott be a kocsmába. H. J.-nek csak a papucsa maradt a tank alatt, a lábát sikerült kirántani belőle... A kocsmárosnak nem esett bántódása, pedig a százados haragja ellene irányult.

Újra próbálta indítani a lefulladt tankmotort, hosszan "köszörült", hasztalan. Közben az emberek a hátulsó udvaron keresztül ("körben") kifutottak az utcára, a kocsma elé. Először csak azt látták, hogy az alhadnagy és a hadnagy igyekeznek felugrani a tankra. A köpcös útjába az éppen húsz éves V. A. került, akit egy vízszintes, gyomorra irányuló karate-rúgással akart eltakarítani az útból. V.A. gyors válaszként kirúgta a tiszt támaszkodó lábát, aki így beleesett az árokba. V.A. ráugrott, meglovagolta és ököllel megsorozta a fejét. (Néhány nap elteltével, mikor a rendőrségen elétették a szovjet tisztek fényképét - kérdezvén, ki vezette a tankot - megelégedéssel látta, hogy több ütésének nyoma maradt.)

A tank vezetője közben egyfolytában önindítózott. A nyitott "kiemelt" vezetői résen keresztül többen is látták az indulatos arcát. Amikor végre beindult a motor, a két tisztnek sikerült felugrania a harckocsira. A főhadnagynak azonban nem volt szerencséje: B. I. utánanyúlt és lehúzta az induló páncélosról. S amint a harckocsi kihátrált a kocsmaárokból, döbbentek rá a jelenlévők: R. J.-t halálra zúzta.

Az elmenekülő harckocsin véres testfoszlányok lebegtek...

A tank elment. A kocsma előtt a döbbenet, egy ember széttiport teteme és a lefogott főhadnagy maradt. A szörnyű hír futótűzként terjedt. Minden irányból rohantak az emberek a kocsma felé.
Látták, hogy a főhadnagyot egy közlekedési táblához vonszolja B. I. és egy munkásőr ruhás férfi, majd oda is kötözték az oszlophoz, munkásőr derékszíjjal.

- A nyakára tedd!
- Fojtsátok meg!
- Akasszátok fel!

A lincshangulat közepette néhány ember józan maradt, az önkéntes rendőr, aki ismét telefonált a rendőrségre, a főhadnagyot kikötöző két férfi, akik nem mozdultak halálra rémült fogjuk mellől, s megvédték a népharagtól.

Elsőnek a rendőrség érkezett a helyszínre, majd egy mentőautó, s végül a szovjet katonai rendészek. Kiszabadították a főhadnagyot. R. J. teteméhez senki nem nyúlt. Később lemérték: 76 cm maradt belőle emberi formában...

Percek alatt rendőrkordon vette körül a helyszínt. Több száz fős zúgó tömeg gyűlt össze a kocsma körül, majd magas rangú szovjet tisztek érkeztek a körzeti parancsnokságról. B. M. l2 piroscsíkos nadrágos főtisztet számolt meg. A tömeg torkaszakadtából kiabált: "Pasli damoj!" "Ruszkik haza"! Majd elkezdtek köpködni. A rendőrkordonon keresztül a szovjet főtiszteket vették célba. B. M. szerint "a tisztek zokszó nélkül tűrték a turhát".

R. J. családjához többen vitték a szörnyű hírt. A döbbenet percei után a fájdalom órái következtek. Az özveggyé vált feleség gyermekeit magához ölelve görcsösen kapaszkodott abba, ami férjéből számára megmaradt.

A helyszínen megkezdődött a jegyzőkönyvezés. Verekedésbe keveredett helybelieket, szemtanúkat kerestek. B. I. elé - meghallgatása után - egy oroszul írott jegyzőkönyvet tettek. Nem írta alá. Kérte, írják le magyarul. Nem írták. Soha többet nem kérdezték.

Még aznap este kézbesítették az idézéseket a másnapi rendőrségi kihallgatásra. E. F.-et már otthon találták. A gyalázat láttán a helyszínen elfogta a hányinger. Hazáig hányt...

A falu csak éjfél után csendesedett el. R. J. családja még akkor sem. Az összeroskadt özvegyhez orvost kellett hívni. A fájdalomtól meggyötört gyerekek apjuk után anyjukért imádkoztak.És újra, meg újra kérdezték: az ő szelíd apjuk kinek volt útjában és miért tették ezt vele? Miért?! Miért?!

Az emberi szenvedések felállíthatatlan sorrendjében a temetés átélése nagyon elől van. Fájdalmainkat nem csak elviselni kell, hanem ki kell vele állnunk az emberek elé. Leplezni kell érzéseinket, mert elvárják tőlünk, hogy viselkedjünk. R. J. temetésén a hatalom várta el, hogy viselkedjen a család, a pap, a gyászoló falu. Az égbekiáltó bűnt elkövették, de beszélni róla, utalni rá már tilos volt. Csak a Szabad Európa Rádió adta hírül a gyalázatot. A hatalom a gyilkosságból közúti balesetet kreált, "halált okozó közúti veszélyeztetés" címen.

A temetéshez a Gy.-i Katonai Ügyészség engedélyére volt szükség. Ezt már másnap, június l7-én kiadták. A katonai ügyész a holttest elhamvasztásához nem járult hozzá. Ez beszédes kitétel volt...

A temetésre l986. június l9-én délután 3 órától került sor. Rokonok, barátok, ismerősök ásták ki a sírgödröt. A temetés időpontját szájról-szájra adták az emberek.

A hatalom is készült. A szovjet katonai alakulatok, járművek, csellengő katonák elkerülték a falut, a szőlőhegyet. A faluban rendőrök járőröztek. Illetékesek felkeresték a temetési szertartást celebráló katolikus papot. Nyomatékosan meghagyták neki, hogy röviden, csak a szertartás szerinti szöveget mondhatja. A halál körülményeire még csak nem is utalhat.

A hatalom félelme indokolt volt. A falu valóssággal forrongott! A népharag főként a szovjet katonai alakulatok ellen irányult. Nem is képviseltették magukat a temetésen. A helyi temetőben soha nem látott tömeg gyülekezett csendesen. Mindenki feketébe öltözött, s kezükben volt egy-két szál virág. A helybéliek jó ötszázan lehettek. A gyászoló sokaság közé civil ruhás rendőrök keveredtek, Cs. J. szerint legalább ötvenen. Egyforma öltözékük elárulta őket. És az ő kezükben nem volt virág... Lestek, füleltek, éberek voltak.

- Ezek mitőlünk féltik a ruszkikat, ahelyett, hogy minket védenének meg őtőlük - volt az általános vélekedés.

A szertartás rövid volt. A pap visszafogottan beszélt. A koporsó sírba helyezése után elindultak a helyiek a sírhoz. Vitték virágjaikat. Puhán ráejtették a koporsóra, hogy ne fájjon... A virágokkal majd megtelt a sír.

R. J. gyilkosa és a szovjet katonai parancsnokság nem küldött koszorút. Az utóbbi kifizette a temetés költségét, 5.195 forint l0 fillért.

A tragédia megtörténte után nyomban megkezdődött a vizsgálat, ki volt a gyilkos? - illetve ahogy feltették a kérdést: ki vezette a tankot? A szovjet katonai ügyészség a V.-i rendőrség segítségével nyomozott, s hallgatták ki a tucatnyi tanút. Volt akit ötször-hatszor vagy még többször is berendeltek. Mindenki ugyanazt vallotta: a százados vezette a tankot! Hisz látták, meg más nem is vezethette: a tank sorkatona vezetőjét a százados a falu végén hagyta, az alhadnagy és a főhadnagy a szörnyűség pillanatában a kocsma előtt tartózkodott. Látni lehetett a százados arcát a vezetői résen keresztül, amikor lefulladt a tank, s farkasszemet nézett sokakkal, így a százados arcára határozottan emlékező (t)R. J.-vel is. Minden helyszínen lévő ember tudta: a százados a gyilkos!

A vizsgálatot végzőknek azonban más volt az elképzelésük. Ezért megpróbáltak hát oroszul felvett jegyzőkönyvet magyar tanúkkal "látatlanban" aláíratni. Nem sikerült. Senki nem írta alá. Ekkor módszert váltottak: megpróbálták a tanúkat rábeszélni arra, hogy a sorkatona vezette a tankot. A tanúk elé tették a harckocsi személyzetének fényképeit, 3-3 felvételt, egyet-egyet szemből, jobbról, balról. A kérdések így következtek:

- Ki vezette a tankot, a kiskatona?
- Nem?
- Biztos benne?
- Akkor melyik vezette?

A válasz minden esetben ugyanaz volt: a tankot a szőke, bajuszos százados vezette.

Egy hét múlva újra behívták a tanút:

- Kezdjük az elején. A sorkatona vezette a tankot? Neem?! Biztos benne?

V. A.-t legalább hatszor hívták a rendőrségre. Még két hónap elteltével is kapott idézést, a közben katonai szolgálatra bevonult honvéd. A kérdések nem változtak:

- Ki vezette a tankot? A sorkatona? Neem?! Biztos benne?...

Senki sem vallott az ártatlan kiskatonára, aki virágkoszorút kötött, miközben részeg parancsnoka kitervelte a "megtorlást". A magyar tanúk az életét védték meg, amit honfitársai szívesen dobtak volna oda, elégtétel gyanánt, hogy védjék a szovjet tisztek becsületét. A korábbi évek gyakorlatából ugyanis ismert volt, hogy a halálos balesetet okozó szovjet közkatonát könyörtelenül kivégezték, de egy százados, egy afganisztáni hős, egy különlegesen kiképzett kommandós más elbírálás alá esett. Sakknyelven szólva: tisztért szívesen áldoztak volna gyalogot. Rideg, könyörtelen játszma. Hála a tanúknak: a helybeliek igazolták a kiskatonát...

Hónapok elteltével pártberkekből azt lehetett hallani, hogy a százados 8 évet kapott, a közkatona 6-ot, a többiek 4-et. Egy másik verzió szerint a kiskatonát felmentették. Azt is beszélték, hogy a büntetés végrehajtását felfüggesztették és "vezekelni" visszavitték az "afganisztáni hősöket" az afganisztáni szovjet csapatokhoz, harcolni. Nem tudni, mi az igazság. Csak remélni lehet, hogy a kiskatona otthon újra font virágból csodát, szeretteinek. S talán a századosnak (őrnagynak? alezredesnek?) hazatérvén Afganisztánból megszólalt gyötrő lelkiismerete.

*
Lehet-e egy családot kártalanítani a családfő elvesztéséért? Képtelenség. A Polgári Törvénykönyv - anyagi értelemben - ad rá lehetőséget. R. J. özvegye kártérítési keresetet nyújtott be a Magyar-Szovjet Vegyes Bizottsághoz 1986.07.09-én. Ennek pontos eredményét alig néhányan ismerik. Azt azonban sokan tudni vélik a faluban, hogy R. J. özvegye és gyermekei olyan bőséges kártalanítást kaptak, ami mellett anyagi gondjaik nem lehettek. Igaz ez?

Annyi igaz belőle, hogy teljes anyagi kártalanítás járt volna nekik, a Ptk. 345. §. (1) bekezdése értelmében, ugyanis a szovjet fél teljes kártérítési felelőssége megállapítást nyert, ami a Ptk. 359. §. (1) bekezdése szerint "a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas."

Mit jelent ez valójában a "teljes anyagi kárpótlás"?

A Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság 1989. november 23-án kelt, 470/1986-50. számú határozata egyértelműen rendelkezik: az özvegy részére 29.000 forint dologi kár megtérítését rendeli el sírkőállítás (17.000) és örökösödési illeték (12.000) költsége címén. Az özvegyet megilleti még 1.008 forint utazási költség. A két kiskorú gyermeknek apjuk havi 6.560 forint nettó keresete alapján összesen l00.000.- Ft "nem vagyoni kártérítést" ítélnek meg.

Mivel R. J. hétvégeken alkalmi munkát is vállalt, s az ebből származó mintegy havi 6-7.000 forint jövedelemről az elhunyt írásos feljegyzéseit fel tudták mutatni, így a gyermekeknek 16 éves korukig (illetve az igazolt továbbtanulás végéig) még havi 1.000-1.000 forint "általános kártérítést" állapítanak meg. Majd két évvel később, az inflációra való tekintettel a gyermekek havi 1.000 forintos kártérítését 2.000 forintra emelték. A "határozat" arról is rendelkezik, hogy a család részére korábban kiutalt 85.000.- forint előleg a kártérítésbe beszámít. A "határozat" záró passzusa kiemeli, hogy ellene fellebbezésnek helye nincs!

Hát ennyi a "teljes anyagi kárpótlás".

Érdemes a "határozat" dátumát is nézni: l989.11.23. Vagyis három és fél év után zárult le az ügy. Eddig húzta a Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság. Pedig az özvegy és ügyvédje számos sürgető beadvánnyal élt. A Vegyes Bizottság kezdetben arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság állásfoglalása hiányzik. Aztán eltelt két év, s a Vegyes Bizottság még mindig nem határozott.

Ekkor az özvegy levelet írt a Vegyes Bizottság titkárságvezető ezredesének és (Ő !) közölte vele, hogy a Fővárosi Bíróság már továbbította állásfoglalását a Vegyes Bizottsághoz, majd hozzátette: "Férjem halála óta eltelt két év. Mikor fog már egyszer végre lezárulni az ügy? Másban úgy sem tudnak rajtam segíteni. Legalább anyagilag támogassanak,... mivel sok a kiadásom és az árak is egyre mennek felfele... Minden problémát egyedül kell megoldanom..."

Az özvegy szívhez szóló levele sem rendítette meg a Vegyes Bizottságot, hiszen csak másfél évvel később, l989. november 23-án "határozott." - Ehhez azonban arra volt szükség, hogy pontosan egy hónappal korábban, l989. október 23-án kikiáltsák a Köztársaságot - vélekedik utólag ifj. R. J.

*
A Gy.-i alsó temetőben észrevétlenül húzódik meg R. J. sírja. A sírkövön ez áll: R. J. 1950-1986. S alatta a család fájdalmas vallomása: Míg éltél szerettünk, míg élünk el nem felejtünk.

Nem csak a család, a falu emlékezetéből is kitörölhetetlen R. J. emléke.

A tragikus napokat követően eltűntek Gy.-ből és a szőlőhegyből a gyakran sanda szándékkal csellengő szovjet katonák. Érintetlenek maradtak a pincék, húsfüstölők. Katonai járműveknek megtiltották a faluba történő behajtást. A gyakorlótérről a községbe vezető utak mellé őrséget állítottak. A falut és az azon átvezető főutat elkerülendő célból a gyakorlatozó egységek számára külön utat és aluljárót építettek. Létesítettek még egy külön telefonvonalat is, amin közvetlenül a szovjet laktanyába lehetett jelezni az esetleges rendbontást.

A nyílt szovjetellenes megnyilvánulások ellenére a faluban senkinek sem esett bántódása. Egyedül annak a munkásőrségi alkalmazottnak nem bocsátottak meg, aki közreműködött a főhadnagy helyben-marasztalásában, s akinek nadrágszíjával kikötötték a szovjet tisztet. Az eset után egy hónappal elbocsátották. (t) R. J. emlékezik az indoklásra is: "Egy szovjet tisztet kikötöttek, mint egy kutyát!"

Hát igen. Az egyik tiszt (terhelő tanú!) helyben-marasztalása konkréttá, eltussolhatatlanná tette az ügyet. Mert máskor is történtek atrocitások, lopások, betörések. Többször is felírták a helyszínről elmenekülő szovjet katonai járművek rendszámát. Soha nem mentek vele semmire. A válasz mindig ez volt: ilyen rendszám nincs is a szovjet hadseregben.

Most azonban - a főhadnagy lefogásának, B. I. lélekjelenlétének köszönhetően - el kellett ismerniük a történteket. A tragikus eset iratait titkosították. Hivatalos televízió, rádió nem beszélt, sajtó nem írt róla. A falu azonban kitörölhetetlenné tette történelméből R. J. emlékét: l99l. szeptember 29-én emlékművet avattak a második világháború áldozatainak emlékére. A kőoszlop oldalán szerepel azoknak a neve is, akik "A háború következtében haltak meg."

Köztük van R. J. is. 41 évvel a háború vége után.

Ha az elefántnak szorulása van címmel az Alpha-Vet Kft (Székesfehérvár) kiadásában megjelenő kötetből.


Forrás:
Új HORIZONT XXX. évfolyam, 2002., 5. szám


Rövidítések:
R.J. - Radics József
Gy. - Gyulafirátót







A szovjet megszállás utolsó áldozata

Link



25 éve gyilkolták meg a szovjetek utolsó magyar áldozatát

Link





 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Bűnök és ítéletek
  2012-10-24 22:14:15, szerda
 
 




BŰNÖK ÉS ÍTÉLETEK
Sinkovics Ferenc - 2012. október 23.


Bárki bármit is mond, nem volt különösebben erős a Fidesz 2010-es kampánya. Sértődés ne essék, nem is e kampány vezette győzelemre Orbán Viktor pártját a választásokon a régi szövetségessel, a KDNP-vel együtt. Nagyon is kellett ehhez a diadalhoz a baloldal, illetve a baloldali kormányzás elszemtelenedése, cinizmusa, amely ha kellett, féktelen agresszióba csapott át például 2006. október 23-án.

Ami az elszemtelenedést illeti, ez nyilvánvalóan abból a baloldali tévhitből következett, hogy az egymás után napvilágra kerülő korrupciógyanús ügyeket sikerül majd a megszokott demagóg szólamokkal, a ,,kiállunk a kisemberekért, védjük a kisebbségeket" című unalomig koptatott frázisokkal ellensúlyozni. Sőt talán el is fedni.

Nem sikerült. Benedek-ügy, Hunvald-ügy, Verók-ügy, Hagyó-ügy és így tovább. Hogy a kisebb szereplőkről már ne is beszéljünk. Mindannyian baloldali politikusok és közszereplők, akik amint vizsgálat indult ellenük, mindjárt politikai lejáratást emlegettek. Hozzá kell tenni, az ügyek kipattanása nagyrészt a párton belül, illetve a baloldali blokkon belül vívott pozícióharcok és a zsákmány fölött folyó marakodások következménye volt. Zuschlag János, e belharcok egyik ,,hősi halottja" világosan megmondta, hogy az MSZP a pénzről és az erőről szól.

Azt meg a választók mutatták meg kétharmados voksukban megtestesülve, hogy ők mit gondolnak minderről. Ennek fényében igencsak meglepődik a közvélemény azokon a bírósági állásfoglalásokon, illetve határozatokon, amelyekből az derül ki, hogy nem is bűnösök a bűnösök vagy nem is annyira azok, mint amennyire mi azt gondolnánk. Sőt, inkább morálisan vonhatók felelősségre, mint büntetőjogilag... Ez is elhangzik néha. Érdekes, de ezek a megállapítások sehogy sem illenek az ügyekben elvégzett, nyilvánvalóan hosszas és alapos nyomozati munka, ügyészségi eljárás komolyságához. Tévedés azt hinni, hogy a Cozma-gyilkosság végső és enyhítő bírói ítélete borzolta fel a kedélyeket. Üzenetszerűségét tekintve sokkal mellbevágóbb volt szegény Dániel Péter ügyvéd tárgyalása, ahol az ítélet indoklásában a saját politikai véleményét érvényesítette és nyilvánította ki a bíró. Mindegy is, hogy mit mondott konkrétan, önmagában is eléggé ijesztő, hogy ezek szerint a jövőben lehetnek majd baloldali és jobboldali bírók is Magyarországon, és nagyon ráfázik az a megvadult Fradi-drukker, aki egy liberális bíró elé kerül. És fordítva is persze.

A felmentési kampánynak természetesen megvan a maga médiatámogatása is. Tessék kinyitni a Népszavát! A cél világos és egyértelmű. Korrupciós ügyek miatt bukott akkorát a baloldal a 2010-es választásokon, mint a klozetajtó, hát ha most relativizálják ezeket az ügyeket, s az enyhítésekkel, felmentésekkel tisztára mossák a szereplőiket, akkor nemcsak az ő kabátjukról kerül le a folt, de magáról a baloldalról, s annak minden politikai alakulatáról is. Elvben tehát ugyanolyan eséllyel állhatnak majd a startvonalra 2014-ben, mint a jobboldali pártok. Egy minden tekintetben lejáratódott és kimúltnak hitt eszme, s a vele takarózó érdekkör akar két év múlva revánsot venni.

Nem is akármilyet. Ha Szanyi Tibor ,,elvesszük a vagyonokat" című nyilatkozatát figyeljük, akkor itt nem is a Rákosi-rendszer, hanem egyenesen 1919 következik. Csak ezt a formát nem kommunizmusnak, hanem globalizmusnak hívják majd. De ugyanúgy mindenünktől megszabadítanának minket.


Link





 
 
0 komment , kategória:  Média  
Ahol mindenki ártatlan
  2012-10-24 21:23:06, szerda
 
 




AHOL MINDENKI ÁRTATLAN - Bíró Zoltán
2012. október 21.


Így néz ki egy ország, ahol mindenki ártatlan. Ha van, aki mégsem tekinthető annyira ártatlannak, az maga a nép, mert szeret jól élni, és mindig szeretett többet fogyasztani, mint amennyit megtermelt. E jólét érdekében az sem számít ilyenkor, ha közben a nép is, az állam is eladósodik. Majd csak lesz valahogy! Ezt a szemléletet vagy életfelfogást igyekeznek az akármilyen úton-módon meggazdagodottak a nép nyakába varrni, önmagukat felül- és kívülállónak tekinteni, mintha ők lennének az ártatlanság megtestesülései, már csak azért is, mert ha a kezdeteknél, még kisemberként megúszták, akkor nagymenőként rájuk már más törvények érvényesek, mint a balekokra és az ,,ügyetlenekre". Ha ebben a hitükben az igazságszolgáltatás gyakorlata megerősíti őket, akkor könnyen kialakulhat és megerősödhet az a réteg a társadalom feje fölött, amely rendíthetetlen biztonságérzetével és elittudatával a mai demokráciák uralkodója és egyúttal megcsúfolója lesz.

Bírósági tárgyalások sora tanúsítja és tárja a nyilvánosság elé nap­jainkban ennek a sajátos öntudatnak a megnyilvánulásait, egészen a közfelháborodást keltő arcátlanságig. Ha figyelemmel kísérjük ezeket a tárgyalásokat, tapasztalhatjuk, hogy általában nyoma sincs bűntudatnak, csak a legritkább esetben. Még a veszprémi mészárlás banditáit is úgy próbálja mentegetni egyik-másik védő, mintha a szerencsétlenek egyfajta ,,vérvád" áldozatai lennének. A vörösiszap oligarchája ezeroldalas ,,szakértői" tanulmánnyal bombázza a bíróságot, és természetesen lelke sem rezdül, amikor arcátlanul ártalmatlannak nyilvánítja a több ember halálát, testi-lelki megnyomorodását, szenvedését okozó anyagot, egy település pusztulását és az anyagi károkat. Patyolatfehérre festi magát Hagyó Miklós is, mintha a BKV hírhedt, sokmilliós csalásai, indokolatlan, tékozló kifizetései, végkielégítései, ide-oda dobozolt mil­liói meg sem történtek volna. Ártatlan Hunvald és Verók, mind ártatlanok a hatodik és a hetedik kerület megvádolt polgármesterei és képviselői vagy tanácsadói mezbe öltözött ingatlanügynökei úgy is, mint a közvagyon technikás fosztogatói. Ártatlan a sukorói ingatlanügylet izraeli megbízottja, és ártatlan Dániel Péter, a Horthy-szobor elszánt, vörös festékes rongálója. Sőt őt a bíró még ,,morálisan és társadalmilag" fel is magasztalta. Azóta jobban megy az üzlet a festékboltoknak, színesednek sorra a szobrok, és duzzadnak büszkén e hősi keblek a jogállamban. Kit ne töltene el jogos büszkeséggel ez a festéköntő merészség. Annál inkább, mert ők nem tolvajok, nem csalók, nem fosztogatók, hanem ideológusok, intellektuális bűnözők. E tekintetben egyenesen az elit részeinek tudhatják magukat, ha nem is nagyban, de annál látványosabban, ellentétben például a színesfémgyűjtőkkel és orgazdáikkal, akiket ez ideig nem sikerült ugyan elkapni, de nincs is ideológiájuk, csak hasznuk.

Az igazi elit azonban sokkal följebb van a jogállami hierarchiában. Az a része is, amely a közvagyonból milliárdokkal gazdálkodott magánkasszák javára merő pragmatizmusból - kacsalábon forgó palotákig és offshore cégekig. És az a része is, amely egyszerű politikai bűnözőként csak emberek haláláért, életek tönkretételéért lenne felelős a diktatúra sűrűbb éveiből, ha lettek volna kormányok és bíróságok, melyek felelősségre vonják őket, még időben, amíg békésen ki nem halnak, vagy el nem ,,évülnek" a bűnükkel együtt maguk is. Bűntudat egyik kategóriában sem jellemző itt sem, hiszen az első szabadon választott kormány, parlament, alkotmánybíróság velük is vállalta a ,,jogfolytonosságot". Mért is izgatná hát az ország lejtőre taszítása Gyurcsányt, Bajnait, Kókát, Verest vagy a főváros mai szerencsétlen állapota Demszkyt? Ők fölülről néztek az országra, mint elődeik, és látták: akármit tettek is vele, még mindig megvolt valahogy, és ma is megvan még, kínlódjon vele most már ez a kormány a kétharmadával, amíg bírja az össztüzet.

Az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulóján elkövetett bűnökért a felelősségre vonásban legalább már odáig jutottunk, hogy némely főrendőröket megvádoltak és folydogál valami bírósági eljárás is. Lehet, hogy egészen addig folydogál, amíg talán az elévülést ki lehet mondani? Ám fölöttük is voltak valakik, akik most nagyon demokratikus pártokat mozgatnak, sajtót mozgósítanak, és velük szemben nincs vád, nincs ítélet. Ők most szabadon tüntetnek és szónokolnak október 23-án. A rendőröknek most nem ők osztják a parancsot, most nem lövetnek a tüntetőkre, hiszen ők maguk a tüntetők. A szavak ernyedt nyilait persze azért lövöldözik a kormányra és szennyezik, amennyire tudják, az emlékezést egy tiszta magyar forradalom emléknapján. Lelke se rezzen, szeme se rezdül közülük senkinek. Csak azt lesik, mikor lehet megroggyantani a gátat, utat nyitni a vörösiszapnak, had áradjon szabadon, immár nem Kolontár, hanem az Országház felé.

Lehet, hogy éppen ezt akarja Brüsszel is? Addig szorongatni a kormányt, az országot, míg az életnedveket, az ellenálló képességet ki nem lehet facsarni belőle és aztán hadd jöjjön az iszap, a vörös, amíg a nyugati kedélyek meg nem nyugodtak tengeren innen és túl a bankok és a bíróságok háza táján.

A mai és múltbeli ,,ártatlanok" majd akkor dicsőülnek meg igazán.


Link








 
 
0 komment , kategória:  Média  
Békemenet: Budapest, 2012. október 23.
  2012-10-23 20:45:28, kedd
 
 




BÉKEMENET: BUDAPEST, 2012. OKTÓBER 23.


A Békemenet résztvevői transzparensekkel indultak a Széna térről a Kossuth téri állami ünnepségre, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mondott ünnepi beszédet az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján, 2012. október 23-án Budapesten. A felvonuláson lengyel szimpatizánsok is részt vettek. A Magyarország függetlenségéért és a kormány melletti kiállásért szervezett menetet több ismert közéleti személyiség vezette, köztük Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, Fricz Tamás, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója, Bayer Zsolt újságíró, Csizmadia László, a CÖF másik alapítója, Bencsik András, a Magyar Demokrata című lap főszerkesztője, Pataky Attila, az Edda együttes vezetője. Az ünnepi beszéd kezdetére a Békemenet eleje a Parlament elé érkezett, a vége azonban az Alkotmány utcában rekedt, mert már nem fértek be a térre.

Felejthetetlenül szép demonstráció részesei voltunk. Sokan voltunk és elegen. Ez talán még szebb is volt, mint a januári, és nem csak azért, mert csodálatosan szép volt az idő, s mert a Margit hídon az emberfolyó valami hihetetlenül felemelő látványt nyújtott. Lélekben pedig itt volt velünk minden szabadságszerető magyar.

A magyarság történelmet csinált, mert nincs Európában még egy nemzet, s talán az egész földtekén, amelyik ilyen kiemelkedő volna a hűségben, a szeretetben és az állhatatosságban. Ez a mi nagy közös kincsünk, amit soha senki nem tud már elvenni tőlünk.

Bencsik András jelezte, hogy "lesz még egy menetünk, talán a legnagyobb, s talán a legfontosabb, mióta a Béke Menete elindult Magyarhonban. Már most szólunk, hogy lélekben legyen idő fölkészülni rá, mert abból a menetből majd senki nem hiányozhat, akinek fontos hazánk és nemzetünk fölemelkedése. Az alól a menet alól nem lesz fölmentés, nem lehet más programja senkinek sem.

Az a menet 2014 áprilisában indul majd. Magyarországért, a magyarságért, a 2010-ben megvalósult álom valóra váltásáért, a megkezdett munka folytatásáért.

Ugye, ott lesztek? Kérlek, adjátok tovább!"
Bencsik András

Ma - együtt veletek - újra jó volt magyarnak lenni!

Mi több százezerre becsültük a résztvevőket. Rendőrségi jelentés/helikopteres/ felmérés szerint/ háromszázötven ezren voltak a rendezvényen. Ugyanakkor az Origó hirportál egyik kép melletti megjegyzése elszomorító volt, ami először csak több ezerről tudósított:

"A kormány és a miniszterelnök mellett demonstráló Békemenet a Széna Térről indult, kora délutánra több mint ezren gyűltek itt össze, mitöbb egy maroknyi lengyel szimpatizáns is részt vett a vonulásban. Délutánra a Békemenet eleje a Parlamenthez érkezett, a vége az Alkotmány utcában rekedt, mert már nem férnek be a térre."
http://www.origo.hu/itthon/20121023-orban-viktor-unnepi-beszede-a-kossuth-teren-o ktober-23an.html

Felháborító, hogyan lehet egy ilyen tudatos ferdítést büntetlenül megtenni, egy kb. 300-400.000 fős demonstrációt több mint ezerre taksálni! Úgy látszik, nálunk mindent meglehet!
A békemenet órákon keresztül vonult Budáról Pestre, a tömeg jelentős része már a téren táborozott, amikor a vége elérte a Margit hidat. A Kossuth tér már Orbán beszéde előtt megtelt, amikor az ünnepségre megérkezett a békemenet is....

És igen felháborító az is, ha bárki, aki azt állítja, hogy egy 5 éves hölgy vagy legényke avagy a kutyáját sétáltató idős ember vagy az ország szegényebb régióiból a Kossuth térre szállított kiránduló pénzt kapott azért, hogy a Békemenetben részt vegyen, annak az elméjével lehet baj. Igazából persze nem is azzal kellene foglalkoznunk, hogy az alaptalan rágalmakra reagáljunk, az azt minősíti aki ilyet állít. A szónoklatok tartalma, üzenete legyen inkább a téma tárgya. Inkább elemezzük ki, hogy ki mit mondott és mennyi annak a valódi tartalma. A többi csak egyszerű rágalmazás, személyeskedés, annak meg nem sok értelme?







Nem fogadjuk el, hogy idegenek kormányozzanak minket
Orbán Viktor ünnepi beszéde október 23-án, Budapesten.
2012. október 23.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ünnepségünk előtt néhány perccel az ország házában átadtuk a 2010-es, kétharmados győzelem után alapított Magyar Becsületrend első érmét. A becsületrend azokat illeti, akik személyes bátorságukról bizonyságot téve a nemzet érdekében kiemelkedő szolgálatot végeztek és hősiességet tanúsítottak. A Magyar Becsületrend első kitüntetettje dr. Tamás Aladárné Szűcs Ilona, a felvidéki Balogvölgy tanítónője, aki idén töltötte be 100. életévét, nemzedékek hosszú sorát tanította magyarul írni és magyarul olvasni. Az egyszerűsített honosításról szóló törvény elfogadása után visszavette a magyar állampolgárságát, amiért a szlovák állam megfosztotta szlovák állampolgárságától. Dicsőség a bátraknak! Itt van velünk, köszöntsük őt szeretettel!

[dr. Tamás Aladárné Szűcs Ilona: Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk. Megköszönve ezt a nagy-nagy kitüntetést, amit nem is tudom, miért kaptam, a világ legtermészetesebb dolga. Én most üdvözletet hozok a Felvidékről, a felvidéki sorstársaimtól, akikkel együtt harcolunk az igazunkért. A szép szó erejével csak egy idézetet szeretnék elmondani. Felvidéken, a Balog völgyében, az ősi Balogvár romjai mellől, ahol valamikor Gyöngyösi István lakozott, Széchy Mária ajándékaként, és azt írta Murányi Vénusz című versében ezeket a sorokat. Ha tehetném, ezeket a sorokat mindenkinek a szívébe vésném. ,,Nem nemes elme mely mindjárt változik, akarmi szélre is nádként ingadozik, ott tisztul az arany, hol az tűz lángozik, az rózsa is tövis között virágozik." Ebben minden el van mondva, amit tennünk kell. Én is azt teszem.]

Ennyit a magyar becsületről!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

1956.október 23-át, a forradalmat és a szabadságharcot jöttünk ünnepelni. Ez az ünnep szent, mert a magyarok szabadságért hullott vére megszentelte. Mi, akik a magyar szabadság és függetlenség szenvedélyes hívei vagyunk, ezen a napon minden évben összegyülekezünk. Összegyülekezünk, s ilyenkor itt van velünk lélekben minden szabadságszerető magyar Kolozsvártól Budapesten át Los Angelesig. Összegyülekezünk, hogy hálával emlékezzünk azokra a hősökre és mártírokra, akik bátran, s nem egyszer halált megvető bátorsággal szembeszálltak az idegen elnyomókkal és a saját véreik ellen fegyvert fogó, hazai zsoldosaikkal. Puskával, géppisztollyal, benzines palackokkal harcoltak a nagy túlerőben felvonuló páncélautók, tankok és nehézágyúk ellen. Emlékezzünk tisztelettel azokra, akik öt nap alatt leverték az első hullámban ránk támadó szovjet megszálló csapatokat, és csak a novemberben felvonuló hatalmas hadsereggel szemben szenvedtek vereséget. Emlékezzünk a győzelem mámoros érzésére! Emlékezzünk a túlerővel szembeni fizikai vereségre! Emlékezzünk, azokra a magyarokra, akik állva maradtak a vas előtt, küzdöttek utolsó percükig, és meghaltak! Emlékezzünk azokra, akik vállalták a mártírsorsot! Tisztelettel hajtsuk meg fejünket a kivégzett és a keserves börtönbüntetésre ítélt hősök előtt! Ígérjük, nem feledjük őket! Ők ütötték az első és végzetes rést a szovjet világbirodalmon. Ők ébresztették fel a nyugati baloldal lelkiismeretét. Négy évtizeddel később ők adták nekünk az erőt, hogy kiszorítsuk a szovjeteket, hogy földre döntsük a szocialista munkáspártot, hogy megsemmisítsük a szabad világtól elválasztó aknazárat és szögesdrót akadályokat. Ma az egész világ tudja és elismeri, hogy a magyarok forradalmával és szabadságharcával az egész világ lett jobb. Éljen Magyarország, vivát, magyarok!

Tisztelt Emlékezők!

És most emlékezzünk arra a keserves útra is, amely a magyarokat elvezette a szabadságharchoz. A magyar kommunista munkáspárt a megszálló szovjet hadsereg fegyveres segítségével brutálisan leverte a háború végétől reményt keltően gyarapodó magyar demokráciát. Felmorzsolták a nemzeti, a polgári, a keresztény és a baloldali erőket is. Létükben támadták meg az egyházakat és a szakszervezeteket. Egy többségében önállóságra, polgárosodásra vágyó országban visszafelé, szégyennek és bűnnek minősítették, ha valaki polgár. Egy keresztény kultúrkörhöz tartozó országban visszafelé, szégyennek és bűnnek minősítették, ha valaki keresztény, vagy bármilyen vallásos családból származott. Az élet minden zugában tapintható volt az elnyomás és a függés. Hiába gyűjtötték be a munkaversenyek, az éhbér és a túlórák vérét-verejtékét, nem jött ki belőle semmi. A családok elszegényedtek és rettegtek. Sok százezer megalázott, mindenéből kiforgatott és fogságra vetett embert kényszerítettek hazugságra és lelkes éljenzésre. Ez vezetett 1956. október 23-án ide, a Kossuth térre. Hatalmas tömeg verődött össze. És itt, ezen a téren történt meg a csoda, a forradalom csodája. Itt történt meg az, ami addig elképzelhetetlennek tűnt. Egyetlen szempillantás alatt mindenki, a párttagok többsége is felfedezte, hogy becsület nélkül nem lehet élni. A lelkek kitárultak, és egymásra találtak - barátságban, bizalomban. A pártreformerek szocializmusjavító törekvései itt fordultak át a szabadság és a függetlenség követelésévé. A mellkasokból kiszakadó igazságérzet, a szocializmus megjavítása helyett szabad választásokat és orosz kivonulást követelt. A pártreformerek kezéből a letaposott nép kiragadta a marsallbotot, s amikor fizikai ellenállásba ütközött, maga fogott fegyvert, maga döntötte le a zsarnokságot, és maga hódította vissza a nemzet szabadságát.

Hölgyeim és Uraim!

Október 23-a minden évben emlékeztet minket arra, hogy a forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el a magyar közéletből. Elég, ha 2006. október 23-ára gondolunk: lovasroham, könnygáz, vasbotok, gumilövedékek, utána a brutalitásban élen járók kitüntetése és megjutalmazása. Jó, ha ezt észben tartjuk.

Tisztelt Ünneplők!

A szocializmus, amely a világ legfejlettebb demokráciájának hirdette magát, 1956-ban Magyarországon egyik napról a másikra összeomlott. Kiderült, hogy nem a saját lábán, nem a nép akaratán áll, hanem egy világbirodalom zsinórján függ. A tartózsinór elszakadt, vagy a marok gyengült el, s az egész építmény lezuhant. 2008 nyárutójának egyik reggelén egy amerikai pénzóriás New Yorkban összeomlott. A nyugati gazdaság megrendült. Kiderült, hogy a nyugati világ gazdasága - amelyhez immár mi is tartozunk - nem a saját lábán áll. Nem a saját lábán, vagyis nem a becsületes munka alapján áll, hanem egy pénz-világbirodalom hitelzsinórján függ. A zsinór elszakadt, és az egész építmény lezuhant. Összetört számos nemzetgazdaságot és sok tízmilliónyi emberi sorsot. Ma már egy iskolás is tudja, mi a különbség a szocializmus és a pénzgazdaság között. És egy iskolás is látja, hogy azért rendült meg mindkettő, mert egyik sem az igazság útján járt. Hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni. A modern ember most tanulja az ősi törvényt, hogy igazság nélkül nincsen élet, nincsen szeretet, szépség, semmi, amiért érdemes élni, de nincsen tisztes gazdaság sem, amiből élni lehet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

A nagy változás éveit éljük az egész földgolyón. Minden nap látjuk, a bőrünkön érezzük, olyasmi történik velünk, a családunkkal, a hazánkkal, Európával és a világgal, ami évtizedekre megváltoztatja az életünket. Bár szeretnénk a tengelytörést szenvedett európai életet visszaállítani, tudjuk, oda már nincs visszaút. Európa feje búbjáig eladósodott, drágán termel, és saját dogmái kötik gúzsba. A nagy változás megrostálja a világ nemzeteit, szétdobálja őket. Eldönti, ki lesz szegény, és melyik lesz jómódú nemzet. Eldönti, kinek lesz munkája, és kinek nem. Eldönti, ki gályázik reménytelenül az adósságtengeren, és ki az, aki visszanyerve szabadságát partot ér. Eldönti, hol állandósul a felfordulás, ki süllyed zűrzavarba és anarchiába, hol lesz szilárd, biztos és kiszámítható a jövő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európa még nem döntötte el, hová is álljon. Brüsszelben még nem tudják, a fékre lépjenek, vagy inkább a gázpedálra, jobbra vagy inkább balra fordítsák a kormánykereket. Európa keleti és nyugati versenytársai nincsenek híján sem az önbizalomnak, sem a józan észnek. Az unió ezzel szemben kételkedik önmagában, és józan ész helyett ideológiákra támaszkodik. Pedig ma Európának a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége. Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke. Külön köszönet a békemenetnek, amely ezért az európai Magyarországért áll ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Brüsszelben szép számmal találunk olyanokat, akik az európai gazdaság megújítása helyett a megroggyant pénz- és bankkapitalizmusba akarnak újra életet lehelni, akik munkaalapú gazdaság helyett a spekulánsok rendszerét akarják feltámasztani, akik azt akarják, hogy méltányos tehermegosztás helyett ismét csak az emberek viseljék a válság terheit. Ezt nem fogadhatjuk el! Elfogadhatjuk és el is fogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat. De nem fogadhatjuk el, hogy mások mondják meg helyettünk, mit tehetünk és mit nem a saját hazánkban. Elfogadjuk az európai együttműködés mindenkire érvényes szabályait, de mi nem fogadjuk el, hogy bármilyen kifinomult módszerrel idegenek kormányozzanak bennünket. Elfogadjuk az európai kultúrnemzetek közös erkölcsi mércéjét, de nem fogadunk el kettős mércét. Elfogadjuk és teljesítjük azokat a kötelezettségeinket, amelyeket Magyarország vállalt, de nem fogadjuk el, hogy a szocialista kormányok hibái miatt az egész országot büntessék Brüsszelben még ma is. Elfogadjuk, hogy az európai intézményeket is megilleti a tisztelet, de nem fogadjuk el, hogy az unió bármely intézménye tiszteletlenül bánjon a magyarokkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gondoljuk végig, ha 1956-ban, vagyis tíz évvel a világháború, a párizsi békediktátum és a szovjet megszállás után a magyar nemzet képes volt fegyvert fogni a szabadságért, akkor nekünk, mai magyaroknak sincsen okunk kételkedni saját erőnkben. Ha a nagyszüleink a világháború után néhány év alatt puszta kézzel újjáépítették az országot, akkor legyen bármilyen keserves munka is, mi is képesek vagyunk megújítani Magyarországot. Igen, 2010-ben az európai válság ellenére képesek voltunk visszarántani hazánkat a csőd széléről. Igen, húsz évvel a rendszerváltás után képesek voltunk új alkotmányt adni a nemzetnek. Igen, kilencven évvel Trianon után képesek voltunk a határokon átívelő nemzetegyesítéssel több százezer embernek visszaadni a magyar állampolgárságát. És igen, az elmúlt két évben a válság szélviharában is képesek voltunk faragni az adósságunkból. Igen, az elmúlt két évben a pénzvilág ellenében is képesek voltunk kimenteni több százezer devizahiteles családot az adósságcsapdából. Igen, a nehéz pénzügyi helyzet ellenére is képesek voltunk megvédeni a nyugdíjakat és a béreket, emelni a minimálbért és csökkenteni a családok adóterheit. Igen, miközben egész Európában csökken a munkahelyek száma, képesek voltunk segély helyett munkát adni kétszázezer embernek s vele a segélyt kétszeresen meghaladó munkabért. És ha kitartunk, képesek leszünk megnyitni a kifizetődő munka és a nagyobb megbecsülés távlatát a bérből és fizetésből élők előtt is. És képesek leszünk olyan Magyarországot ácsolni, ahová néhány év múlva visszajönnek a ma idegen földön szerencsét próbáló fiataljaink is. Mi nem azt üzenjük a fiataloknak, hogy el lehet innen menni, hanem azt, hogy haza lehet ide jönni. Mindenkit visszavárunk! Tudjuk, sokan nem hiszik, hogy sikerülhet. A hegy valóban magas, de van út a tetejére. A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1956 legnagyszerűbb leckéje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

A forradalmat javarészben munkások, az akkori bérből és fizetésből élők csinálták. Bár ők valóban kisemmizettek és jövőtlenek voltak, mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a szívük, és nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: fellázadtak, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, hegyeket tudunk megmozgatni. Azt kívánom a forradalom emlékére összesereglett magyar ünneplőknek, legyenek most bárhol, néhány száz méterre vagy sok ezer kilométerre innen, hogy október 23-a mindig emlékeztesse őket arra: annyira élünk csak, amennyire Magyarország él.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

orbanviktor.hu


A Miniszterelnök beszéde

Link








Drága magyar testvéreim honfitársaim határon innen és határon túl!
A magyar nép szilaj büszke öntudatos és Hazáját féltőn szerető Nemzet! Van önbecsülése! Igen, büszkék vagyunk eleinkre, büszkék vagyunk hőseinkre s mindazokra akik vérüket életüket áldozták a magyar Nemzetért, Hazánkért, a szabadságért, azért hogy mi magyarok szabadon és boldogan zsarnoki elnyomás nélkül élhessük az életünket gyermekeinkkel, unokáinkkal a jövő nemzedékkel! Történelmünk során oly sokat szenvedtünk mi magyarok, oly sokat megaláztak és lábbal tiportak minket idegen elnyomó zsarnoki nagy hatalmak, de mi magyarok mindig képesek voltunk magyarnak maradni, a legnagyobb baj közepette is mindig képesek voltunk összefogni és fölülkerekedni fölöttük, mert mindig egységben maradtunk! Egységben maradtunk, mert a hazaszeretet és az egymás iránti szeretet fűtött minket csak úgy, mint napjainkban! Ha tőlem azt kérdezitek, miért jó magyarnak lenni, hogy miért szeretek itt élni, válaszom egyszerű! Szeretem Hazámat, mert itt születtem magyar honban! Szívemből lelkemből utolsó csöpp véremig! Ha kell és ha a sors úgy diktálná, véremet adnám érte! Az utolsó leheletemig Hazámért élek és Hazámért halok! Isten áldd meg a magyart! Isten áldd meg minden drága magyar testvéremet határon innen és határon túl! Isten áldd meg Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét! Hajrá Orbán kormány, hajrá drága magyar testvéreim határon innen és határon túl!
Hajrá Magyarország - hajrá magyarok!


"Kedves Barátaim!
Mindenkinek hálás köszönet azért, hogy eljött és részt vett a Békemeneten 23.-án! Csodás és felemelő nap volt ez, nekünk szervezőknek is, hatalmas munka volt benne, de nagyon megérte.
Mint politológus, engedjetek meg egy észrevételt: a Békemenet immáron nem pusztán egy felvonulás, hanem sokkal-sokkal több annál: egy intézménnyé vált, a nemzeti oldal civil társadalmának alapintézménye, amiből innentől kezdve sok minden jó kezdeményezés elindulhat! Ebbe a civil intézménybe sok százezren tartozunk bele, s mi, a szervezők a jogi formákat is megtaláltuk: Békemenet Egyesület, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és annak alapítványa, a Civil Összefogás Közalapítvány (CÖKA), Civil Együttműködési Tanácskozás (CET), ez fogja össze a határon túli és belüli civil szervezeteket és a Munkástanácsok. Bencsik András és Bayer Zsolt a Békemenethez tartoznak, Csizmadia Laci és én a CÖF_CÖKÁ-hoz és a CET-hez, míg Palkovics Imre a Munkástanácsokat képviseli (utóbbi szervezettel 56-tal is szoros a kapcsolatunk...). És ami nagyon jó: az ötfős csapatunk összetartása példamutató, ezt bátran állíthatom. A legkevésbé sincs jelen a szokásos magyar széthúzás, én ennek személy szerint külön is örülök, mert mindig szívből utáltam az ilyesmit, mert a cél eléréséhez vezető utat torlaszolja el. De itt végre ez nincs jelen, sőt!
Szóval van egy óriási civil mozgalmunk, ami immáron intézményesedett, s ott áll a kormány mögött, s bármikor fel tud lépni, ha szükség lesz rá! Három Békemenet után büszkén kijelenthetjük: a Békemenet mögött álló százezrek immáron képesek arra, hogy befolyásolják a politikát, s képesek vagyunk arra, hogy nagy hatást gyakoroljunk a 2014-es választások végkimenetelére! Ez nagyon nagy dolog, s méltán lehet mindenki büszke magára, aki részt vesz a mozgalomban. Mi a demokrácia, ha nem az, hogy alakítani tudjuk a belpolitikát, sőt, még a külső politikai tényezők is figyelnek ránk, a demonstrációinkra? (Lásd január 21.-ének óriási hatását.)
Már sokkal több vagyunk, mint egyszerűen "felvonulók". Ez már egy más minőség! Súlyunk van, erőnk van, hatásunk van a politikára. És ez nagyszerű érzés. FOLYTASSUK - EGYÜTT!"
(Fricz Tamás)







KÜLFÖLDI LAPOK A BÉKEMENETRŐL

A Frankfurter Allgemeine Zeitung német lap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó rovatvezetője írásában úgy vélte, hogy Orbánt "ugyanabból a fából faragták, mint a feltartóztathatatlan győztes típus Jacques Chiracot, Helmut Kohlt, Angela Merkelt, Nicolas Sarkozyt, vagy Gerhard Schrödert". E csoport tagjait az köti össze, hogy "céltudatos felemelkedésük közben csúfolták, alábecsülték, majd mégis komolyan vették őket, de végül aztán eredménytelenül küzdöttek ellenük. Senki sem tartóztatta fel őket, senki sem tántorította el őket a céltól, senki sem korlátozta hatalmi igényüket.
Az állam egyes számú (vezetői) akartak lenni, és azzá is lettek". A szerző kifejtette: "Magyarország erős embere két-három pontban eléggé gátlástalan: szenvedő országát akár nagyon nag
y árat fizetve is rendbe akarja hozni, persze a Fidesz által meghatározott rendnek megfelelően és a Stoiber Bajorországából ismert jelszó alapján, miszerint +aki le akarja csapolni a mocsarat, az nem kéri ki a békák véleményét+."
.
Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány támogatásának "masszív felmutatása" volt a szombati budapesti demonstráció - írta a BBC budapesti tudósítója a brit közszolgálati médiatársaság hírhonlapján. Nick Thorpe szerint a kormány támogatói azt is meg akarták mutatni, hogy több embert tudnak mozgósítani, mint az ellenzék.
.
A Rzeczpospolita című konzervatív napilap hétvégi mellékletének elemzői szerint a magyar kormányfő példája igazolja, hogy Európa képes bárkit stigmatizálni. Az elemzők párhuzamokat vonnak a lengyel és a magyar kormány döntései között. Hasonlóságokat látnak egyebek közt "a nemzeti bankok függetlenségét korlátozó" politika, illetve a koncessziók megvonásában a kormányt kritizáló médiák számára.
Hangsúlyozzák, hogy Lengyelország vitás lépéseit nem bírálta a világ. A szerzők szerint Magyarországon nem egy "barna rezsim megalakulásáról" van szó, hanem "egy régóta tartó belső hidegháború új fázisáról", amelyet a szocialista kormányzat idején a Nyugat észre sem vett.
.
Rocco Buttiglione olasz filozófus és politikus a lapban közölt interjúban azt emeli ki, hogy "Magyarországon elkövettek néhány hibát, de a viták fő oka, hogy a kereszténység elveinek felidézését az alkotmányban egyesek sértésnek vették".


























































 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Megmaradunk!? - Böjte Csaba írása
  2012-10-22 22:51:26, hétfő
 
 




MEGMARADUNK!? - Böjte Csaba írása


Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is kitudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és öseinknek sem vólt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtsa az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikól, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

E néhány gondolattal szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést amiért nem tudtam Székelyföldről személyesen elmenni Budapestre.

Adja a jó Isten, hogy áldás legyen ezen a mostani találkozón is!!

Csaba t.

Csíkszereda, 2o12 október 16.







Forrás:
www.facebook.com/pages/Magnificatro-Böjte-Csaba-OFM-Dévai-Szent-Ferenc-Alapítvány -honlapja

Link






 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 340 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 676
  • e Hét: 2172
  • e Hónap: 19316
  • e Év: 156688
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.