Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Szerencsés János versei
  2020-11-30 19:00:29, hétfő
 
 










SZERENCSÉS JÁNOS - IOAN CORNEA - saját versei







AJÁNDÉK


Ajándék az élettől - a léted
Pedig te nem is ezt kérted
Ajándék az is hogy szerethetsz
S bárkivel boldogságot kereshetsz

Ajándék az élettől a szerelem
Nélküle nincsen érzelem
Sokat küzdesz és keresed
Amíg az érzést megleled

Ajándék az élettől a szeretet
Most is itt vagyok teveled
Neked írok és azt kívánom
Szeretve légy ezen a világon

Ajándék az élettől minden
A szeretet, a szerelem szerintem
Meg kell becsülni s élni vele
Mert a boldogságnak meg van az ideje







AZT HITTEM




Amikor fiatal voltam, és éretlen
Azt gondoltam, az élet csupán véletlen
Azt hittem, a szerencse mindent megold
Azt hittem, az életben nincs semmi gond

Rájöttem, a bohóság csak állapot
Ellopja, amit az évek során megadott
Marad a múlt, amitől néha szenvedünk
Elfelejtjük volt egy létünk - s Istenünk

Kutatjuk, ami vissza nem tér soha
Rájövünk, az élet nagyon mostoha
Feledjük a szerelmet - feledjük a múltat
S hisszük hogy a szerencse,az ölünkbe hullhat

Mi visz tovább, a jövőben bennünket
Fontos tisztelni, s szeretni életünket
Bízzunk Istenben, s az önzetlen szerelembe
Szeressük egymást most - és a végtelenbe.







ÁLOM


Próbáltam aludni az éjjel
Tele voltam hiú reménnyel
Hogy rólad álmodom életem
Akivel a boldogságot megélhetem

Nem jött álom a szememre
Állandóan - te jártál az eszembe
Forgolódtam, s nem tudtam aludni
Nem akartam az álmomat feladni

Csak álmomban láthatlak téged
Az életben mást nem is remélek
Csak álmomban érezhetem szerelmed
Az Istentől kérhetek csak kegyelmet

De a sors, nem kegyelmezett
Minden ellenem szövetkezett
Nem tudtalak látni, egy percre sem
Lehet hogy nem látlak sohasem

Azóta - nem tudok aludni
De nem szeretném ezt - feladni
Ha nem jössz el álmomban sosem
Gyere el a valóságban - kedvesem.







ÁLMAIMBAN


Éjjelente sokszor - rólad álmodom
Velem vagy, és vigasztalsz az ágyamon
Arra biztatsz, hogy szépeket álmodjak
Ébredéskor csakis - terád gondoljak

Virradatkor ott ülök, az ágyam szélén
Gondolkodom mi volt, az én álmom végén
Megcsókoltál, vagy már meg is öleltél
De egy biztos - álmaimban eljöttél

Ha egy kicsit, jobban belegondolok
Mostanában, csakis rólad álmodok
Arra biztatsz, egész éjjel veled legyek
Virradatig - csakis téged öleljelek

Virradatkor ott ülök, az ágyam szélén
Gondolkodom, mi volt az én álmom végén
Rájövök hogy álom volt - az csupán
Hogy veled álmodoztam - egész éjszakán
Rájövök hogy álom volt, hogy rólad álmodtam
Rájövök hogy ábrándoztam - az én álmomban







A BIZALOM


A bizalom - amely néha megrendül
Egy darabot otthagyunk a szívünkből
Amikor csalódunk néha valakiben
Amikor nem bízunk már, szinte senkiben

A bizalom - amely a szeretet alapja
Nincsen annak semmi visszhangja
Ha elveszíted azt, akit szerettél
S az életednél is jobban féltettél

Nem bízol már senkiben, és semmiben
A hibát keresed - már mindenkiben
Azt hiszed hogy összefogott ellened,
az élet - és nem maradt már fegyvered

A bizalmat nagyon könnyű - elveszíteni
De sokkal nehezebb - visszaszerezni
Vigyázni kell rá, mint az életedre
Hogy ne hagyjon nyomot a te lelkedben.







BŰNEINK


Ki nem mondott szavak,
be nem vallott bűnök
Eltitkolt szomorú valóság,
most veled szembe ülök

Leírt igaz kérdések,
eltitkolt hazug érzések
Ki nem mondott gondolatok,
lehet mindent bevallhatok

Eljön az igazság napja,
remélem lesz foganatja
Ha elmondod az igazságot,
s mellőzöd a hazugságot

Miről írok most neked,
eltitkolt - bűnös érzelmek
Ez is az, de nem lehet,
hogy hazugságról szóljon - az életed







CSENDBEN


Ülök a szobában egyedül - csendben
Ruháim a széken, katonás rendben
De a szívemben, nincs ekkora rend
Szinte már nyomasztó, ez a nagy csend

Ülök a szobában egyedül - csendben
Ruháid a szekrényben, katonás rendben
Amikor kinyitom, a szekrény ajtaját
Megérzem illatod - ruháid illatát

Ülök a szobában egyedül - csendben
Fényképed nézem, itt van a kezemben
Nem tudom mióta, fogom a képedet
Magamban felidézem, a szép emlékeket

Ülök a szobában egyedül - csendben
Nyílik az ajtó, feszültség szívemben
Az ajtó felé nézek - te állsz ottan
Szerelmet hoztál, az otthonomba

Ülök a szobában egyedül - csendben
Ruháim a földön, a nagy küzdelemben
Nálam voltál, de már nem vagy itt
Fényképed a polcról - pajkosan rám kacsint.







EGY MOSOLYÉRT


Egész nap sétáltam, kint az esőben
Kerestem a napot, a sötét felhőkben
Nem is a napot kerestem - talán
Téged vártalak, egy borongós délután

Megálltál mellettem, s rám mosolyogtál
Olyan kedvesen, ahogyan te szoktál
Szemedben a fény, elkezdett ragyogni
Szívemben a szenvedély - elkezdett dalolni

Sokat gondolok rád, mondtam nevetve
Egész nap - csak te jársz az eszembe


Hiányzol nagyon, ha nem vagy velem
Nélküled szomorú, céltalan az életem

Erőltetett mosoly - kiült az arcodra
Mint megkopott emlékek, az ablakokban
Éreztem nem tudsz, semmit mondani
Nem akarsz érzéseidről - szint vallani

Választ tőled - azóta sem kaptam
Itt ülök a szobámban - egymagamban
Ha egy mosolyt kaptam érte - megérte
De a szerelmünknek, soha nem lesz vége.







ELJÁTSZOTT ÉRZELMEK


Eljött a december - a szeretet hava
Sokunk érzelmeinek rejtett záloga
Megmutatjuk, ami megmaradt a szívünkben
Felajánljuk - ami fellelhető a lelkünkben

Adni akarunk, szeretetet - meghittséget
Eltitkolt érzelmeket, szenvedélyt reménységet
Amit az év végére tartogattunk, zálogban
De akit szerethettünk - nem volt az álmunkban

Nézünk körül, s látjuk a sok embert
Aki álladóan rohan - de szeretni nem mert
De most akarja behozni, az elmult időt
Hogy szerethessen valakit - s valaki szeresse őt

De az élet kemény - nem ismer kegyelmet
Ha a szíved rejtekéből, kivenni nem merted
Egész évben tartogattad, zálogba az érzelmeid
Itt maradt a múltban - a jövőd és a szerelmeid.







ESTEFELÉ


Estefelé amikor lenyugszik a nap
Örülök hogy újra megláthatlak
Talán nem is annak - hogy látlak
Hanem hogy újra karjaimba zárlak

Estefelé amikor kinézek az ablakon
Rabul ejt egy érzés, nyugtalanság - izgalom
Nem is izgalom ez, hanem a harmónia
Aminek nem szabadna - soha elmúlnia

Estefelé amikor behunyom szemem
Elképzelem hogy már itt vagy velem
Pedig nem képzelődöm, hanem már érzem
Hogy megérinted lelkem - és te vagy a létem

A reggel az még messze, de oly közel
Remélem késni fog - s nem jön el
De ha mégis eljön, s elillan a pillanat
Egész nap elkísér, a szerelem oltára alatt







AZ ÉLET (kedvenc versem)


Az élet túl rövid hogy megértsd
De odaadnám az enyémet is neked
Hogy tudjál szeretni - és élj
S a boldogság felé, vezesd életed

Sokszor nem értünk, már semmit
A szomorúság sok mindent elvitt
Keressük, kutatjuk a boldogságot
S nem találunk csak álnokságot

Pedig csak szeretni kell, és hinni
Jóságunkat az életbe átvinni
Egyszerű dolgoknak, jobban örülni
S embertársainkhoz, közelebb kerülni

Elindultunk egy helytelen irányba
Visszafordulnánk, de már hiába
Elsodor az emberek, rossz indulata
Minden kornak megvan - az áldozata

Az élet túl rövid hogy megértsd
De odaadnám az enyémet is - neked
Hogy próbálj meg szeretetben élni
S az Isten vezérelje, a Te életed.







ÉRINTÉS


Megérintettem hajad, jobban mint kéne
Illatával tele lett, az egész szoba vele
Megérintetted szívem, nem tudom hogyan
Ha rád gondolok, nagyobbakat dobban

Megérintettem arcod, selymes volt meleg
De éreztem lelked, belül nagyon rideg
Nedves lett a kezem, könnyeid áztatták
De a szívemet - melegséggel elárasztották

Megérintettem lelked, pedig nem akartam
Gondolataid rögtön, összezavartam
De az enyémek is, össze - vissza futnak
Talán egyszer, mégis révbe jutnak

Csak egy érintés volt, semmi más
Számomra megvolt, a nem várt hatás
Azóta csakis te jársz az eszembe
Mély nyomot hagytál, szomorú szívembe.







ÉVSZAKOK
. . . . . . . . . . . .




Nem jön az ősz - még mindig nyár van
A néhai érzelmek, táncolnak a napsugárban
Azt súgja neked, légy nagyon türelmes
Vigyázz az ősszel, s ne legyél szerelmes

Ősz van - de a szívedben még mindig nyár
Arra gondolsz, valaki téged újra vár
Pedig nem vár senki, csak azt szeretnéd
Ha a nyár után, a szerelmed meglelnéd

Jön a tél, az ősz lassan elmúllik
A szerelmes látomás az évszakról széthullik
Itt maradsz egyedül, s jönnek az ünnepek
Álszent emberek, s megjátszott életek

Lassan megint várod, újra a tavaszt
Reméled számodra meghozza a vigaszt
Pedig nem is fontos - hogy változnak az évszakok
Csak megleld a szerelmed, s jobb legyen a hangulatod







FANTÁZIA


Sokan félre ismernek engem
Mert nem ismerik az életem
Azt hiszik, minden megtörtént velem
S leírom ide - az egész életem

Pedig amit írok, csupán fantázia
De nem kell itten, annak megállnia
Hogy komolyan vegyétek amit leírok
Amit a verseimben, bújtatva beleírok

Emberekről írok , kedves embereknek
Akik helyet csinálnak, a megtört szívükben
Annak a sok, kedves történetnek
Amely veled - s velem történhet meg

Ezért fogadjátok szeretettel, amit írok nektek
S hagyj a szívedben helyet, a szerelemnek
Ne feledd el, ha néha elsírod magad
Nem más az - mint a legszebb emberi pillanat.







A FÉNY


Szemedben fény, és egy könnycsepp
Talán neked így sokkal könnyebb
De titkon úgy érzem - érzéseidben
Látom fájdalmaid a szenvedélyben

Szemedben fény és a reménysugár,
Talán most úgy érzem - ezek után
Felszáradt nedves arcodon a pirkadat
Választ ad, és elárulja - vágyaidat

Szemedben fény és a szenvedély
Azt sugallja, hogy van még remény
Minden jobb lesz a jövő évben
Éled életed - elsöprő szenvedélyben

Szemedben fényt - és a jövőt látom,
Arcodon megjelenik egy furcsa álom
Amelyet könnyeid áztattak tisztára,
és mosolyogva néz - a nagyvilágba.







FOHÁSZ


Hiányzol nagyon - csak rád gondolok
Adjon az Isten szebb jövőt - szebb napot
Kísérjen utadon, és fogja a kezedet
Ha nem vagyok veled, őrizze lelkedet

Lásson el téged, minden széppel - jóval
Ne hagyjon megtéveszteni , holmi hazug szóval
Távolítsa el tőled, mind azt ami hamis
Tartson meg nekem szeretetben - csakis

Ha nem vagy mellettem - de az Isten veled
Éreztesse mindig, szeretlek tégedet
Csak te vagy nekem, te vagy az életem
Csak te érted élek - te vagy a szerelmem.



GÖRBE TÜKÖR
.




A férfiak s a nők - a mai világban
Nem hisznek senki ember fiában
Nem hisznek az önzetlen szerelemben
Nem hisznek - a gyengéd érzelmekben

A nők a férfiakról - azt vallják
Partnerüket naponta váltogatják
S nem kell nekik semmi más
Csak alkalmanként - legyen folytatás

A férfiak a nőkről - pedig azt
Hogy más férfinél keresnek vigaszt
Diszkréten kezelik a kapcsolatuk
S ettől lesz jó - a hangulatuk

Mi az igazság - te mit gondolsz
Vagy ráfogod a párodra, hogy nem gondoz
Vagy csak azért várod a postást
Hogy érzelmet hozzon - nem mást

Mi az igazság - te mit gondolsz
Vagy ráfogod a párodra hogy bozontos
S csak azért jobb a szomszéd nője
Mert fiatal - s mindig mosolyog előre

Mi az igazság - s mit remélsz
Ha egész nap ülsz, és henyélsz
A sörödet iszod, és újságod olvasod
Az asszony meg unja a hangulatod

Mi az igazság - s mit remélsz
Ha egész nap, a szomszéddal beszélsz
A férjed meg dolgozik estig
S ha hazajön - meg veled veszekszik

Leírtam egy pár kis történetet
De veled ez - nem történhet meg
Csak azért tartottam görbe tükröt elétek
Hogy a kapcsolatot - komolyan vegyétek

A férfi tisztelje a nőt - és fordítva
Ne legyen senki, az élettől elvakítva
Minél többet törődsz a pároddal
Annál kevesebbet küzdesz - a magányoddal.







HA SZOMORÚ VAGY


Ha szomorú vagy - és egyedül
S úgy érzed, a szerencse elkerül
Az élet nem hoz semmi jót
A magány - rád zárta az ajtót

Gondolj arra - hogy szeretnek
Most is sokan, téged keresnek
Ugyanolyan emberek mint te
Akiknek szintén nehéz, az élete

Gondolj arra hogy szeretsz
Akárkivel de boldog lehetsz
Csak nyisd ki a te szívedet
S, mond el mi bántja lelkedet

Ha őszinte vagy és kedves
Lesz olyan - aki veled rendes
Értékeli azt, hogy te nyitott vagy
S téged az életben - soha el nem hagy.







HIÁNYZOL


Szeretlek téged, s féltelek nagyon
Ezért van szívemben, ez a nagy fájdalom
Nem vagy velem, nem tudom mit csinálsz
Hol vagy most - nélkülem merre jársz

Hiányzom e neked - néha mostanában
Úgy ahogy régen, a múltban hajdanában
Mikor együtt keltünk, együtt feküdtünk
És a puha ágyban, együtt ébredtünk

Nehéz neked tudom, nem vagyok veled
Nem tudom ápolni, magányos szíved
De hidd el nekem - eljön az a nap
Amikor téged, a karomba zárhatlak.







HIÁNYZOL


Múlnak a napok - hetek,
régóta nem szerethetek
Senkit és semmit sosem,
hol lehet az én kedvesem

Régóta jöhetne a változás,
szeretet kell ez nem vitás
Érzéki élet és szenvedély,
remélem engem is utolér

Múlnak a percek, órák,
gyakran gondolok én - rád
Remélem eljön a nap,
amikor - megláthatlak.

Megérinthetem a lelkedet,
megfoghatom a kezedet
Mosolyt csalhatok arcodra,
s érzem a hajad, az arcomban.

Valóság ez - nem vitás
álomból lesz - a realitás
Az idő a legjobb szerető
ami most komolyan vehető.

Múlnak a napok - hetek,
régóta nem szerethetek
De a szívem - ver hevesen,
hogy megölelhessem - kedvesem.







HULLÁMZÓ ÉLET


Magányosan állok, az élet tengerén
Sokszor elhagy a hit, és a remény
De mindig van ami tovább lendít
Az élet moraja, egy dalra rázendít

Néha - ha magam alatt vagyok
S a szerencse csillagom elhagyott
Egy szép emlék jut eszembe
Amely bevéste magát a szívembe

Egy nő, aki számomra nagyon kedves
Mindig szenvedélyes - velem türelmes
Mosolyával levesz a lábamról
S gondoskodik ,a szerelmes álmomról

Arról - hogy mindig van remény
Az élet olyan, mint egy szép regény
Higgyünk az emberekben, a szeretetben
De legfőképpen higgyünk,a szerelemben.







AZ IDEÁLIS FÉRFI


Milyen legyen az ideális férfi
Talán a kérdést, nem mindenki érti
Vagy már nincs, férfi ideálja
Mert a trend változik, e rohanó világban

Legyen gyengéd, és romantikus
Akivel a kapcsolat, harmonikus
Vagy kemény, biztonságot teremtő
Akivel jól érzi magát a nő

Legyen figyelmes, s hűséges mindig
Egyetlen nőt szeressen a sírig
Vigyen neki rózsát, a hétvégeken
Legyen túl a nagy szerelmeken

Legyen ápolt, s nagyon érzelmes
Megnyerő, s ha kell - hős szerelmes
Megértő és mindig kedves veled
Hogy érezd Ő a nagy szerelmed

Milyen legyen, az ideális férfi
Talán a kérdést, nem mindenki érti
De ha te tudod - elmondhatod
Milyen legyen, a te ideális lovagod.



. .




AZ IDEÁLIS NŐ


Milyen szerinted az ideális nő
Házias kedves, vagy jó szerető
Melyiket szereti jobban a férfi
Remélem a kérdést mindenki érti

Legyen hízelgő simuló, és romantikus
Akivel a kapcsolat elég harmonikus
Vagy olyan, aki mindenkinek tetszik
És alkata a színésznőkével vetekszik

Milyen szerinted az ideális nő
Hűséges bájos, vagy kissé szédelgő
Olyan aki mással, űzi a szerelmet
S te feladtad érte, már sokszor a küzdelmet

Legyen a tied - vagy mindenki
De inkább ne legyen senkié
Ha éjszaka néha lefekszel
Vele reggelig csak veszekszel

Milyen szerinted az ideális nő
Melyik férfinél, milyen a megnyerő
Elmondanám véleményem - de félek
Nem tetszene válaszom teneked

Milyen szerinted az ideális nő
Házias kedves, és buja szerető
Írd le a választ, de ne feledd
A NŐ határozza meg - a Te életed.







IGAZSÁGTALAN TÉMA


Az igazság útján járok, és várok
Mindenütt emberek, s szertefoszlott álmok
Nem tudom merre tartok néha
Az élet nálam egy - "igazságtalan téma"

Itt állok, és várom a változást
Visszaverek, minden váratlan támadást
Az élet nálam, egy "igazságtalan téma"
Abban hiszek, ami odafent megvan írva

Itt állok, és várom hogy járhassak
Az igazság útján éljek, és láthassak
Az élet nálam, egy "igazságtalan téma"
Jó lenne, ha változás jönne - néha

Itt állok és várom - az igazi csodát
Talán van valahol, egy magányos barát
Ki az élet, és az igazság útját járja
S hogy valaki szeresse, az minden álma.







IRKA - FÍRKA


Szeretnék írni, valami kedveset neked
Hogy meghozzam az élethez a kedved
Mert ha sikerül, már ketten leszünk
Akiknek szebbé fordul napjuk, s az életük

Szeretnék írni, valami kedveset magamnak
De én már nem hiszek, a hízelgő szavaknak
Te kéne hogy írjál, mert jobban esne
Szavaidtól a szívem, biztosan repesne

Szeretnék írni, valami kedveset mindenkinek
Talán neked, vagy egyikünk szerelmének
Azt írom nektek, szeretlek titeket
Szeretném szebbé tenni - az életeteket

Szeretnék írni, valami kedveset végre
Hogy megnyugodj, és felnézz az égre
Úgy lásd a világot, ahogy azt szeretnéd
S mindenki megtalálja - az igaz szerelmét.










AZ ÍRÁS MEGMARAD


Sok mindenen gondolkodom - mostanában
Higgyek - e a nők, huncut mosolyában
Mert a mosoly nem mindig őszinte
Ahogy az ember azt, az elején elhitte

Sok mindenen gondolkozom - mostanában
Higgyek - e, a szerelem első látásban
Mert a szerelem, nagyon ritkán jön
S örül az ember ha belőle - jól kijön

Sok mindenen gondolkodom - mostanában
Higgyek - e, az igazság varázsában
Vagy ne mondjam el az igazat sosem
S ne írjam le - hogy szeretlek kedvesem

Sok mindenen gondolkodom - de minek
Számít az, ha elmondom valakinek
De ha leírok valamit az megmarad
A szó pedig elszáll - egy pillanat alatt.







A KÉPLET


Nem vagyok szép, nem vagyok jó
Nem vagyok hidd el mindenható
Egyszerű vagyok, ki szeret téged
Nem kell ennél, egyszerűbb képlet

Voltam már rossz, s még rosszabb
Engem is hidd el, nagyon bosszant
Hiába vagyok jobb, és egyre jobb
Ha csak egyre nő - és nő a gond

Mit mondhatnék neked, biztatót kedves
Az életben hiába vagy, sokszor rendes
A sors visszaadja, amit a múltban tettél
Még azt is feledteti, hogy szívből szerettél

Mi marad, ami elkísér a szívedben
Mi marad, ami tovább visz az életben
Talán hogy szeress, s szeretve légy végig
Őszintén nevess, s boldog leszel mindig







KÉPZELETBEN


Behunyom szemem, s rád gondolok
Rád gondolok - s rólad álmodok
Kinyitom szemem, nem vagy itt velem
Elkezdek írni - de remeg a kezem

Remeg a kezem, reszket a lelkem
Ha kinyitom szemem, nem lelem helyem
Nem lelem helyem, becsukom szemem
Így talán képzeletben, itt lehetsz velem

Képzeletben itt vagy - érzem illatod
Remélem ez nem, egy múló állapot
Érzem a hajad, a bőröd illatát
A léted érzelemért, szerelemért kiált

Elkezdek írni, de csak képzeletben
Becsukott szemmel, ez még lehetetlen
Kinyitom szemem, írni kezd kezem
Azt írja - jó lenne ha itt lennél velem.







KI VAGYOK


Ki vagyok én - kérded tőlem sokszor
Ki verseket ír, és neked kicsit bókol
Le ír sokszor, ki nem mondott szavakat
Megfogalmaz, el nem mondott álmokat

Ki vagyok én - kérded önmagadtól
Akivel megérted magad, félszavakból
Fel akar vidítani, vagy veled barátkozik
Sokszor a lelked megbotránkozik

Ki vagy te - ki olvasod verseim
Vagy egyszerűen, kérdőre vonod érzelmeim
Pedig te is hasonlóképpen érzel - velem
Téged is elsodor néha a szerelem

Ki vagy te - és ki szeretnél lenni
Egyszer valakivel örökre elmenni
Az érzelem mezejére, ahol örökké el vagy
S tudd a szerelem, soha el nem hagy

Kik vagyunk mi - együtt ketten
Akik hiszünk , az emberi érzelmekben
Nem adjuk fel, és azt szeretnénk
Ha az önzetlen szerelmet, egyszer megismernénk.







LATOLGATÁSOK


Nemsokára jön a tél,
jó lenne ha eljönnél
Együtt zárnánk le az évet,
s boldoggá tennélek - téged

Úgy lesz minden ahogy kérted,
ahogy mindig is remélted
Csak te bízzál bennem,
s megjön az élethez - a kedvem

Itt lesznek az ünnepek,
csakis veled lehetek
De ha nem leszel velem,
lassan zárom - levelem

Kívánok én minden jót,
karácsonyra még több hót
Ha majd díszítem a fát,
sűrűn gondolok - én RÁD.







LEVÉL NEKED


Néha leülök írni - egy levelet
Mert ebben lelem a kedvemet
Régimódi vagyok, ez nem vitás
Nálam ez már, egy megszokás

Nem divat már szépeket írni
Nem divat már, egymással beszélni
Nem divat már, az Istenbe hinni
Nem divat már, a szerelembe bízni

Ha nincs hited, szeretni sem tudsz
Nem bízol magadba, zsákutcába jutsz
Hiába hiszed, hogy szeretnek téged
Ha a szerelmet soha - meg nem éled

Szeretnék írni neked, hízelgőbb levelet
Ami tetszene, s meghozná a kedvedet
S azt mondanád - ez a vers szép
De a vers írója - írás közben sírt

Néha szeretnék írni, valami szépet
De a hazugság, higgyétek el vétek
Ebben a rohanó világban, ahol élünk
Boldogságra vágyunk, s a szerelemtől félünk.
.






MEGTEHETED


Néha állj meg, és nézd az embereket
Nézd meg a koldust, és a gyerekeket
Mindegyik boldogságra, szeretetre vágyik
Megtenne érte bármikor - szinte bármit

Hogy boldog legyen és élvezze az életet
Örüljön annak, amit az élet neki rejteget
Annak - hogy élvezze a pillanatot
Hogy szebbnek lássa a jelent, és a holnapot

Nézz meg egy vakot aki sétál - egyedül
Magányában a szívére béke nehezül
Megbékélt azzal amit az élet neki nyújtott
Elfelejti mégis bánatát - s a sok gondot

Nézz meg egy gyereket, amint a távolba néz
A szeme csillog - és nagyon merész
Vállalja azt amit az élet neki tartogat
Szeretné elérni a napot, és a célokat

Néha állj meg, és nézd az embereket
Nézd meg a koldust, és a gyerekeket
Amire ők vágyakoznak az te megteheted
Hogy adj az embereknek - vigaszt és szeretetet.







MESEBELI NŐ


Mosolya egyedi, és vonzó
Nincsen hozzáfogható - hasonló
Elbűvölő, olyan mint egy angyal
Nem lehet leírni szavakkal

Nézése igéző - nagyon csábító
Számomra lehengerlő, elámító
Amikor rám néz, és mosolyog
Meg szeretném fogni, a pillanatot

Haja és szeme - tündököl
Amikor a vállamra szenderül
Bőre, mint a harmatos eper
A fejemben, bódulatot kever

Alkata, járása - különleges nagyon
Most is a képe, néz rám a falon
Azt írja nekem, olvasom versedet
Óvom és vigyázom - őszinte szerelmedet.







MIKOR HALLOM


Mikor hallom hangod, melegség tölt el
Csak arra várok szívemből - jöjj el
Ha meglátlak rám tőrnek, a meleg érzések
Lelkemből eltűnnek, a belém ivódott kérdések

Szeretlek nagyon, mert te vagy a mindenem
Nem hiszed el, milyen fontos vagy nekem
Kellesz nekem, mint napfény a fűnek
Vagy a fáknak, amelyek az égig nőnek

Ha nem hiszed el, mennyire szeretlek
Nézz a szemembe, és lelkemhez ölellek
Mert a szem a lélek tükre - hidd el nekem
Nem akarok mást, mert te vagy az életem]







NAPONTA


Naponta - amikor a szemedbe nézek
Ezernyi emléket, magamban felidézek
Szerencsés vagyok, mert vagy nekem
Nem érne semmit, nélküled az életem

Boldog vagyok, és hálás az életnek
Az elmúlt szerelmes, mozgalmas éveknek
Hogy a sors nekem ítélt, s megadta azt
Hogy a te karjaidban, találjak vigaszt

Szeretném ha éreznéd, naponta kedvesem
Te vagy az a nő - aki kell nekem
Akarom hogy érezd, szeretve vagy
Nem csak egy nő - a szerelmem te vagy

Szeretnék mosolyt csalni az arcodra
Mint napsugár - a hideg hajnalokra
Szeretnék melegséget, hozni az életedbe
Hogy higgyél bennem, és a szerelemben

Akarom hogy szeress - s boldog legyél
Szívedben a szeretet, legyen a remény
Amelyet irányodban érzek, és adok
Nemcsak a szerelmed - a jövőd is én vagyok.







NEM KÉSŐ


Néha - ha már túl vagy mindenen
Úgy érzed, nem ér el a szerelem
Nem hiszed - hogy megtörténhet veled
Hogy jó irányba változhat, az életed

Azt hiszed, hogy elmúltak az évek
Amelyek, még egyszer révbe érnek
Azt hiszed hogy, elmentek melletted
A szép idők, s akik téged szerettek

Azt hiszed, hogy elmúlt már
S téged soha senki nem vár
Azt hiszed, már nem szerethet senki
S nem fogsz, soha boldog lenni

Pedig az érzés soha nem múlik
S a szíved, mikor darabokra hullik
Akkor is, csak azért dobog tovább
Hogy szerelembe ess - és élj tovább.







A NŐ


A nő szépsége - belülről fakad
Ezek nem csupán ,elcsépelt szavak
Mert a szép nő mindenkinek tettszik
De a nőiesség, a szépséggel vetekszik

Mi van a lelkében, csak te tudod
Hogy néz ki - az múló állapot
Mennyire bájos, eldönti az idő
Belülről ismerszik meg, az igazi nő

Ha szembe jön veled, megismered egyből
Nem tud kilépni, a női szerepből
Kisugárzása van, és érzed azt
Az Ő vállán találod meg - a vigaszt

Ha szemedbe néz, megnyugszik lelked
Eszedbe jutnak - rég elmúlt szerelmek
Ha megérinti szíved, azt érzed
Szerelembe estél, s rögtön megigézett.







A NŐK


A nők, csak szeretetre vágynak
Ha elesnek, akkor is felállnak
Erősebbek mint mi férfiak
Lebecsülni őket - nem szabad

Ha megadod a nőnek, ami kell
Hidd el, hogy biztos a siker
Szeretetre, és törődésre vágynak - mindig
Százszor visszaadják amit kaptak - eddig

Ha törődsz vele, és tiszteled
És a szerelmet nem csak színleled
Szeretni fog, és nem felejti el
Te vagy az a férfi akit félteni kell

Ki áll melletted, még a rosszban is
Szeretni fog, még a pokolban is
De akkor jársz vele - jó úton
Ha a mennybe juttatod - fél úton.







NYÁRI ÖRÖKSÉG


Egy szép őszi táj - egy női alak
Elfelejtett ígéretek, hazug szavak
Emlékek - amelyek még kisértenek
Egy nyári estén, amikor haza kisértelek

Zuzmarás reggelek, sárga falevelek
Könnyel átitatott, szomorú búcsú levelek
Őszi párás ablakok, hideg kilincsek
Szíveket szorító - érzelmi bilincsek

Hideg éjszakák - egyhangú nappalok
Magammal mostanában, kicsit elvagyok
Elmúlt a nyár - itt van az ősz
Remélem egy napon hozzám eljössz

Rég nem láttalak, de azért vártalak
Átölelni téged nagyon kivántalak
Kicsit ridegek nélküled az éjszakák
Már rég nem nyílnak - illatos violák

Egy szép őszi táj - egy női alak
Feleslegesek lettek, már a szavak
Veled voltam, egy emlék maradtál
A nyárból az őszbe - szomorúságot hoztál.







ŐSZ BÚCSÚZTATÓ


Hullanak a falevelek, és én bandukolok
Elmúlt az ősz s kissé szomorkodok
Emlékeim vissza - vissza térnek
Amikor a fák lombja, nekünk zenéltek

Ropogtak a falevelek, a lábunk alatt
Az idő közben - gyorsan elszaladt
Azt vettük észre, ketten maradtunk
Miközben egymásnak szerelmet valtunk

Néha egy falevél, hangosan koppant
Jelezvén, a szél kissé megmoccant
Összebujtunk szorosan , azon az estén
Az élet értelmét együtt keresvén

Megállt az idő - megállt felettünk
Szívünkben az érzés, amit elfeledtünk
Értelmet nyert, és az életünk is vele
Boldogság lett - az évszaknak neve

Hullanak a falevelek, és én bandukolok
Szomorkodni most már nem akarok
Azt suttogják halkan - szeretlek téged
Emlékeimben maradsz , amíg csak élek.







AZ ŐSZI SZÉL


Az őszi szél betölti a teret
Összebújik mindenki, azzal akit szeret
Az ablakban állok, és kifelé bámulok
Néha az embereken kissé elámulok

Van aki siet - van aki vár
Van aki megunta, és elment már
Csak én állok ,egyedül az ablakban
Az emberek pedig, sietnek az otthonukba

Engem is vár valaki - valahol
Ettől a szívem gyorsabban zakatol
Lehet hogy aki - engem vár
Szintén az ablakban egyedül áll

Behunyom szemem, és képzelődni kezdek
Könny szökik szemembe, és a lelkem reszket
Talán magányomban, érzékenyebb lettem
Hiányzik valaki - de nincsen mellettem.







A PRÉDA


A szép nők, a gyönyörű nők
A szőkék, barnák, és az esendők
Akik mind áldozattá válnak
A férfiaknak, és a nagyvilágnak

Ártatlannak látszanak - de nem azok
De vannak még, olyan fazonok
Akik elhiszik hogy ők keresnek
S a nők a csapdájukba - beesnek

Pedig a nő a vadász - a férfi a vad
S eljön majd az a pillanat
Amikor rájössz - tisztelt férfitársam
Hogy nagyon helytálló az állításom

Mindig a nő választ bennünket
Addig - amíg befolyásolja jövőnket
S minden úgy lesz - ahogy Ő akarja
Mert van a férfi felett, végtelen hatalma.







RÁD GONDOLOK


Szeretnék írni - valami szépet neked
Hogy meghozzam az élethez a kedvedet
Megvigasztaljam fáradt szíved, ami szenved
Ha rád gondolok egész testem reszket

Szeretném felvidítani, megfáradt személyed
Hogy víg legyen, a te szomorú kedélyed
S ha reám gondolsz, és soraim olvasod
Mosolyogj a világra, s szebb legyen a napod

Nem biztos hogy sikerül, felvidítani téged
Mert nem lehetek mostanában - teveled
Talán ha sokszor, írok neked szépeket
Néha előveszed, a régi kedves képeket

Volt amikor nem volt, semmi gondom - bajom
Teljesült nekem, minden egyes óhajom
Nem tudtam értékelni, azt hogy vagy nekem
Nem vettem észre, hogy te vagy az életem

Most hogy írom neked - e sorokat
Előveszem, a régi kedves bókokat
Azokból merítek erőt a folytatáshoz
Hogy közelebb kerüljünk - a jövőben egymáshoz.







REGGELENTE


Aludnék én - de nem tudok
Éjjelente csak rád gondolok
Tanúim a fénylő csillagok
Azt mesélik - magányos vagyok

Gondolataimba csak te vagy
Szívemben, szomorúságot hagy
Vajon te most merre jársz
Kivel vagy - és mit csinálsz

Sétálok én - egész éjjel
Szívemben égő szenvedéllyel
Hiányzol nagyon - ez tény
Szeretném ha velem lennél

Elfog az álom, reggel felé
Az éjjel, a bukott szerelemé
Nélküled éltem át gondolatban
Magányosan - szomorú hangulatban

Behunyom szemem - és látlak
Szerelmi érzéseid nálam járnak
Elhozták szememre az álmot
Mindenkinek - jó reggelt kívánok.










A REMÉNY


A remény meggyógyítja, naponta a lelkem
Nincs mit mondanom, de nyugalmamat leltem
Abban - amit a remény felajánlott nekem
Ettől lesz elviselhetőbb, s szebb az életem

Néha úgy érzem - elfáradtam nagyon
Néha már úgy érzem, a lelkem is eladom
Mint megfáradt test ,bolyongok a végtelenben
Talán már nem hiszek a jövőben, s az emberekben

Talán más irányítja - keserves sorsomat
Talán az Isten vezérli, megkopott tollamat
Talán már nem én írok, csak a lélek játszik bennem
Hogy egy kis nyugalmat hozzon - megfáradt szívembe

Talán azt mondod, soraim szomorúak
Talán azt mondod, felejtsük el a múltat
Talán azt mondod - minden jó lesz ezek után
S a jövőben együtt leszünk vígan - talán

A remény meggyógyítja naponta a lelkem
Amit a múltban soha - de soha fel nem leltem
Talán nem a remény, hanem hitem az Istenben
Amely elkísér naponta - a szomorú életemben.







SZENVEDÉLY


Szenvedélyes nappalok, s éjszakák váltakoznak
Jelenléted titokzatos érzelmekkel hadakoznak
Várom hogy megpillantsam naponta mosolyod
Amely a reggeli szürkületben - a szobában felragyog

Figyelem hogy mélyen alszol - s álmodol
A nappali érzelmeid, az éjszakába beleszól
Látszik rajtad, álmodban is boldog vagy
Az álmaid folytatása - a szenvedélyes nappaloknak

Őrzöm álmod, és magamban mélázok
Nézlek - közben a szobában bóklászok


Várom a hajnalt, várom hogy megébredj
Hogy bearanyozza a reggelt - mosolyoddal személyed

Mit érnek az évek , ha egyhangúan telnek
A nappalok s éjszakák, mind igába vernek
Mit ér a reggel, ha nem mosolyog rád senki
Mit ér az éjszaka, ha nem tudsz - senkit szeretni

Várom az estét - hogy őrizhessem álmod
Hogy érezzem veled, a mennyországba járok
Várom a reggelt, hogy lássam mosolyod
Naponta érezzem szerelmed - még meghalok.







A SZERELEM


A szerelem, egy furcsa állapot
Amit egyeseknek - az élet megadott
Van amikor fáj, és rossz
De belőled sok mindent kihoz

Amikor meglátod - a nagy Őt
Úgy érzed nem kapsz levegőt
Nem tudod, merre is nézzél
S minél jobban, előtte kinézzél

Ha hozzászólsz, megváltozik a hangod
Egyszóval eltűnik minden rangod
Úgy érzed kicsi vagy, és törékeny
A leggyengébb ember, ezen vidéken

Amikor vele vagy - megáll az idő
Ha megérinted elszáll az erő
Szinte reszketsz ha ránézel
Nem tudod felfogni józan ésszel

Megváltozik hozzáállásod - az életed
Hogy megértenek, nem remélheted
Mindenki azt hiszi bolond vagy
Pedig egyszerűen csak - szerelmes vagy.







A SZERELEMRŐL


Ebben a versben, a szerelemről szeretnék írni
Ez által szebbet - jobbat tőletek remélni
Mert a szerelem az csodás dolog, és ritka
Pedig mindenki előtt, a lehetőség nyitva

Egy valamit azért figyelembe kell venni
A szerelmet nem lehet, sohasem megvenni
Akiben pedig nincsen szeretet, és jóság
A szerelemhez annak, sohasem lesz hajlandóság

A szeretet épp azért, nagyon fontos dolog


Lehet hogy a lelked, most nagyon háborog
Mert ha szeretni nem tudsz - minek a szerelem
A szerelmedet nem tudod, meglelni senkiben

Lehet hogy most, elgondolkozol ezen
De hidd el - hogy a szeretet végtelen
Szerelmet szül, és ettől leszel boldog nagyon
Nem ér fel azzal se siker, se vagyon







SZERELMES VERS


Szerelmes szívem - csak érted dobog
Miattad boldogabbak a hideg hajnalok
Minden nap, csak érted ébredek fel
És várom hogy szenvedéllyel - átölelj

Te jelentesz nekem mindent az életben
Te vagy örökké bevésve a szívemben


Te miattad várom hogy lázba jöjjek
Szerelemmel téged örökre öleljelek

Átöleljelek téged, s megszűnjön a világ
Semmi ne legyen fontos egy életen át
Csak az, hogy szerelmed lobogjon a szívemben
S vigyen át engem a végtelen érzelembe.







SZERETNÉM


Szeretném megírni, a világ legszebb versét
Hogy mindenki megoszthassa, s megtalálja szerelmét
Elmondhassa egyszer - akkor megesett velem
Hogy megtaláltam kedvesem, s az életben a helyem

Szeretném leírni, a világ legszebb gondolatát
Hogy senki ne lássa a világot, egy ablakon át
Kezébe legyen a szeretet, az érzelem kulcsa
S elmondhassa, ez az érzés nekem - szokatlanul furcsa

Szeretném megírni, a világ legszebb monológját
Hogy mindenki átélje általam - a mondandóját
S azt üzenje kedvesének - szeretnélek szeretni
Veled egy életen át, nagyon boldognak lenni

Mostan hogy leírtam, e pár versszakot
Elértem azt - a rég kívánt szép napot
Hogy versem, és gondolatom - eljutott hozzátok
De kérem ha lehet - minél többen meg osszátok.







SZERETNI KELL


Szeretni kell, ennyi az egész
Akkor is, ha az élet nehéz
Nem szabad elveinket feladni
S a jó felé kell, mindig haladni

De miért kell jónak lenni
S ha lehet, egymást szeretni
Azért, mert a gyűlölet rombol
Ha szívedben, jégcsap dorombol

A szeretet, megszépíti lelked ]
Az életed, s az egész személyed
S előbb - utóbb rájössz arra
Csak a szeretetnek van, rajtad hatalma

Jónak lenni, sokkal nehezebb
De az ember azzal , nem kevesebb
Ha szeretetben élsz - gyűlölet nélkül
S a világ körülötted, hidd el megszépül.







SZOMORÚ VALÓSÁG


Elfelejtett szép remények
Elfelejtett hiú eszmények
Elfelejtett szép álmok
Elfelejtett, csúnya hazugságok

Reménykedünk, mindig a jóban
Reménykedünk, az igaz szóban
Reménykedünk, az örök szerelemben
Abban , hogy boldogan élünk - ketten

Eszményeink , néha feladjuk
Nem tudjuk merre haladjunk
Hogy alkalmazkodjunk, a világhoz
S lojálisak legyünk az az imánkhoz

Álmainkat , sokszor feladjuk
Az életnek, magunkat megadjuk
Beleolvadunk, a szürke mindennapokba
Nem hiszünk már a holnapokban

Hazugságban élünk, minden nap
Még elégtételt, nem vesz a holnap
Már nincsen mit mondjunk egymásnak
Hazudunk - az egész világnak.







TALÁN


Ha szerelmes valaki, akkor talán bolond
Van e neked erre néhány érved, okod
Hogy elítélj valakit, és megbélyegezd
Ha egy férfi szerelmes, és vele kikezdj

Mert lehet hogy jobb ,egy futó kaland
Mint a meghitt szerelmes, végzetes pillanat
Amelyből csak bonyodalmak lesznek, és gondok
És azt mondják hogy - ezek ketten bolondok

Melyiket választod, melyikre vagy vevő
Jöjjön a szerelem, vagy az alkalmi férfi - nő
Vagy elintézed azzal, hogy neked mindegy
Ki nyomja le az ajtódon - a kilincset

Kérdések - amelyekre nehéz a válasz
Pedig az őszinteség bonyolult, és fáraszt
Vagy hazudj magadnak, és másoknak is
A szerelem divatja múlt, vagy jó lesz az alkalmi is ?







TE VAGY


Te vagy nekem a boldogság, a végzet
Még élek - veled csak jót remélek
Együtt minden sikerül ,mert szeretlek
Téged soha, de soha nem feledlek

Te vagy nekem minden kívánságom
Aki teljesíti minden titkos álmom
Egész életemben velem lehetsz
Csak érezzem - csakis engem szeretsz

Kell nekem a tested, és a lelked
Szerelemmel, szorosan átölellek
Az enyém vagy, és kívánlak téged
A legfontosabb nekem - a te személyed.







ÚJ SZELEK


Rohanó világban élünk, s tengődünk
Az időhiány - a legnagyobb végzetünk
Nem vagyunk belátással senkire
Jó kifogást találunk folyton, bármire

Nincs fontossági sorrend, s szeretet
Amikor a rohanás, megkeseríti az életed
Bekerülsz a mókuskerék csapdájába
Vagy egy idegen nő alkalmi szobájába

Szeretni kellene, s nem rohanni mindig
Kifogásokat keresni, s nyafogni estig
Talán ha nem lenne szabad szeretni
Az embernek lenne ideje, ezt keresni

Ha valami adott, az értékét veszti
A szeretetet, törődést, az ember meneszti
Nem figyel másokra, álmait keresve
Elfelejti azt, hogy embertársát szeresse

Ha elsiklunk afelett, ami az érték
Azt is elfelejtjük, hogy hol a mérték
Csak rohanunk tovább, s nem fogunk szeretni
Rövidesen egymást el fogjuk feledni.







ÜNNEPEK


Merre tart a világ mostanában
Hiszünk e még - az Isten szavában
Vagy csak az ünnepeket várjuk
Hogy teljesüljön, minden vágyunk

Szeretetre vágyunk, és békességre
A körülöttünk megbúvó meghittségre
Csak az a nagy baj az ünnepekkel
Elmúlnak mind - de a vágyaink nem

Ezért - ha várod az ünnepeket
Hogy meríts, egy kis szeretetet
Gondolj arra hogy minden nap
Ünnep számodra ha szeretsz - s szeretve vagy

De nem akarok ünneprontó lenni
Csak előbb - tanuljunk meg szeretni
Mert ha szívedben szeretet van, és béke
Az ünnepeknek számodra - sosem lesz vége.







VAK RANDI


Láttam tegnap egy szép nőt
Épp egy üzletből elém kijött
Látszott rajta hogy azt képzeli
Hogy mindenki - csak őt kémleli

Megállt előttem, s rám nézett
Azt hitte Ő - a megtestesült végzet
Pillantása több volt mint öntelt
Engem, egy kategóriába elkönyvelt

Nem tudja véletlenül - kérdezte
Nincs e a közelbe taxi - a részemre
De kényelmes legyen, és modern
Mert vár a közelben, egy pár haver

Nincsen feleltem, nem tudok róla
De hogy válaszoljak a zaklatónak
Ekképp folytattam, alkalmi beszélgetésünk
Hogy a hatás varázsát, le ne késsük

Ne haragudjon - mondtam hirtelen
Elkapott engem, a végzetes szerelem
Kéne - egy pár ezres taxira
Hogy gyorsan elérjék - egy randira

Magabiztossága hirtelen megingott
Zavarába csak ennyit mondott
Nincsen egy fillérem sem taxira
Veled akartam elmenni - randira.







VALLOMÁS


Annyi mindent szeretnék mondani
Azt is - amit nem lehet kimondani
Próbálkozom vele, hogy megírjam
Gondolataimat e versbe - beleírjam

Annyi mindent szeretnék bevallani
Azt is - amit nem lehet elmondani
De nincs hozzá erőm, s bátorságom
Hogy leírjam nektek, az igazságot

Pedig csak egyszerű gondolatok
Nem pedig, eszement fondorlatok
Azt szeretném bevallani nektek
Örülök - hogy ennyien szerettek

Nem tudom mit hoz az élet
Szeretném, ha mindig szeretnétek
S úgy gondolnátok rám - ezután
Mint virág az esőre - zápor után

Boldogságot, felüdülést szeretnék hozni
Soraimmal gondjaitok mind elkobozni
Hogy meglássátok, van új a nap alatt
S ajándék az élettől - minden pillanat.










Zárásul egy kedves történet, egy kisfilm, egy mese a szerencséről, a boldogságról, és a szerelemről - és egy másik Szerencsés Jánosról

Szerencsés János (Teljes film)
János a hét éves kemény munkájáért egy aranyrögöt kap gazdájától és elindul haza az édesanyjához. Útközben megismerkedik a szépséges Elisabeth-tel, akivel többször is keresztezi egymást az útjuk. János vándorútja során különös dolgokat tesz: az aranyrögöt egy lóra cseréli, a lovat egy tehénre, a tehenet egy malacra, a malacot egy libára, a libát pedig egy köszörűkőre, míg a végén nem marad semmije...
Mese a szerencséről, a boldogságról és a szerelemről.

Link










 
 
0 komment , kategória:  Szerencsés János & Tünde  
Szilágyi Viktória versei
  2020-11-27 20:00:15, péntek
 
 










SZILÁGYI VIKTÓRIA VERSEI . . . . . .




Szilágyi Viktória: (1974. január 31. - )

"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"
Ez az életszemléletem, így nézem a világot. Versben mondom el az érzéseimet,
legyen bánat vagy öröm...
Szilágyi Viktória








ÁLMOK


Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rám tör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!







ÁLOM


Eljött az alkonyat, a fűzfa csendesen bólógat.
Kiültem a tópartra álmaimat álmodva.
Te jöttél felém, szemedben csillogott a fény.
A szerelem tüze volt, mely akkor elrabolt.
Vitt az álmaim szárnyán, a boldogság átjárt.
Nyújtottam kezemet és átadtam szívemet.
Szeretlek - suttogtad és én kezemet nyújtottam.
Már kéz a kézben sétáltunk és álmaink kapuja feltárult.
Mi beléptünk és örökké boldogan éltünk







ÁLOM VAGY VALÓSÁG?


Reggel ha kinyitom szemem és álmomból felébredek
Egy gondolat vezet engemet
Merre vezessem szívemet?
Álom vagy valóság?
Hol jobb nekem?
Kérdezem szívemet
Ő vajon merre vezet?
Szívem a lelkemnek felel
Itt élj, de álmodj még
Álom ami éltet,
Hogy a valóságba éljek
Álom nélkül sivár ez a világ

Gyere, ne álmodjunk némán
Álmunk egyszer valóssággá válik
Akkor a világ kinyílik
Ragyog mint a napfény
Ami szüntelen árad szét!
Sötétség már nem lesz
Megtörjük rendet!
Gyere álmodj velem
Hogy ragyogjon a szívem!]


Barátok!
Szeretni és szeretve lenni igazán boldogság!
Amikor nem gondolsz a búra már
Amikor a szó helyett a szem beszél
Amikor megérint a remény.
Ott állsz és boldog vagy
Mert végre önmagad vagy!
Mert az élet hoz kis örömöt.
Amikor meglátod őt,
Kivel a virtuális valóságban éltél.
Most már érzed igazi lényét!
Szereteted testet ölt és így örökké szereted őt!
Megérted hogy a barát örök társaddá vált
És emlékek fűznek hozzá!
Melyeket előszedsz egy szomorkás napon.
És tudod hogy lesz még folytatás!
Mert a barát örökké társad most már!







BÁNAT


Bánat ül a szívemen
Kicsordul a könnyem
Oly boldogtalan lettem
Az élet keserű és zord
Mondd, miért ilykor,
Miért kell csalódni?
Hinni, remélni
Aztán jó nagyot csalódni?
Miért nem azt kapjuk, amit várunk?
Miért nem élhetjük az álmunk?
Miért kell állandóan sírni?
Miért nem lehet boldogan élni?







BOLDOGSÁG, GYERE MÁR!


Este csendben álmodoztam,
És halkan vágyakoztam.
Milyen az élet?
Már nem is értem,
Kevés a boldogság,
Pedig sokan vágyunk rá,
Ha elérjük, őrizzük,
Mégis oly hamar elveszítjük.
Miért?
Miért ily kegyetlen az élet?
Gondolatom tova száll,
Gyere már boldogság!
Ne menj el soha már!
Maradj itt velünk már!







A CSEND


Néha úgy érzem
Csak a csendet szeretem.
Csendben ülni némán.
Talán repülni árván.
A csend a barátom
és én némán kiáltom,
Csend találj rám!
Vigyázz rám,
Hogy a béke szálljon rám!







CSILLAGFÉNY


Esti holdfénynél álltam és egy csillagot láttam
A csillag fényesen ragyogott, eltakart még a napot
Fényesen tündökölt és ragyogott, a boldogság rám mosolygott
A kicsi csillag még most is tündököl, a szívem boldogan énekel
Nem engedlek soha el! Nem engedlek soha el!
Boldogság az életem, nem veheti senki el!
Nem veheti senki el!
A szívem mindig tűzben ég, élteti a csillagfényt!
Élteti a csillagfényt!







DALLAM


Csendben ülök és hallgatok,
Egy dallam szárnyán szárnyalok
E dallam oly csodás.
Most hozza a megnyugvást.
Békére lelt kicsiny lelkem.
Amelyre már volt szükségem.
E dallam egy pillanat
De mégis hozza a pirkadat.
Hallgatom és szárnyalok,
Egy szebb világba eljutok
Álmaimban itt jártam már
Eljött a megnyugvás.

Gyere hallgasd most velem.
A te lelked is békéljen meg.
Szálljunk a dallam szárnyán,
Hogy végre békére leljünk már,
Szálljunk a dallal
Mert ez kell, ó jaj
Ne repüljünk vissza már
Mert ránk talált a megnyugvás!
Megleltük a békét már!
De most a dallam véget ért
Így vár az ébredés!
De ne félj a dallam újra jön
És a béke ránk köszön!







EGY PILLANAT


Egy pillanat melyben látod az álmodat.
Egy pillanat melyben várod vágyadat,
Egy pillanat mely ritkán jön el,
Egy pillanat mely bár sosem múlna el,
Egy pillanat mely mosolyra késztet,
Egy pillanat melyben ott a szeretet,
Egy pillanat mely boldoggá tesz,
Egy pillanat mely szabaddá tesz,
Egy pillanat melyre vágyunk,
Egy pillanat mely elhozza az álmunk...







ELREPÍT A KÉPZELET


Napfényében fürödni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Tenger vizében megmártózni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Szemed kékjében elmerülni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egy hűvös estén hozzád bújni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egyszer majd a képzelet valóra válik!
És nem kell már a képzelet!







ENGEDD


Nyisd ki a szíved és tárd ki a lelked!
Engedd hogy hozzak jobb kedvet!
Szeretetet adok és sokat is kapok
Amit viszonozni fogok!
Az életem a szeretet útján vezet
Engedd hogy fogjam a kezed!
Szeretettel élni mily csodás!
Engedd hogy így forogjon a világ!







ENNYI A VÁGYAM


Kipp-kopp kopog a léptem
Elindultam a fényben.
Ezen az úton haladok.
Hátha egyszer eljutok,
Eljutok oda ahol várnak már
És nem lesz a szívemben magány,
Feltöltődöm a szeretettel tán.
Eljutok oda ahol sok a barát vár
És nem lesz a szívemben magány.
Egymás kezét fogva haladunk
És a barátság által elszáll a bú
Nevetünk és vidáman élünk
Ennyi a vágyam, ne legyek szomorú!
Barátok kincsek kik mindig visznek.
A boldogság útjára vezetnek!
Nem kell más csak mosoly
Ne legyen az ember komor.
Nevessünk és éljünk vidáman!
Csak ennyi a vágyam, legyünk vidámak!







ESTE


Állok a sötétben, pásztázva az eget
Hátha valaki észrevesz
Nézem, nézem a csillagot
Mely fényesen ott ragyog
Gondolatom hozzád száll
Tudom, Te most gondolsz rám
Fáj, hogy messze vagy
De csillagom ragyoghat
Ha Te is akarod
A csillag én vagyok
Mely sosem tűnik el
Mindig ott figyel
Gondolatban velem vagy
A fényem ragyoghat
Sosem tűnök el
Hisz az égen van még hely.







ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE


Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.

Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.

De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!

Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!







FÁJ


Néha fáj az, hogy élek
Fáj, hogy nem tehetek semmit érted
Fáj, hogy másra vágysz
Fáj, hogy nem értesz
Fáj, hogy nem adhatok semmit néked


Fáj, hogy boldogtalan vagy
Fáj, hogy magányos vagy
Fáj, fáj, fáj
De kérlek érts meg!
Mert ilyen az élet!







FÁJDALOM


Leírjam vagy ne amit érzek?
Ez az élet nem a végzet
Keresem a megoldást
Csak tudnám merre jár
Keserű minden napom
Lopom csak jó hangulatot
Mosolyt erőltetek az arcomra
De nem megy, csak fogcsikorgatva
Annyira fáj minden perc
Erre csak a lélek figyel
Milyen lesz a folytatás?
Csak a jó isten tudja már.







GYERE VELEM


Ragyog a napfény, ragyog a tenger
Arra kérlek sose engedj el!
Repüljünk a vágyak tengerén
Hisz ott mindig izzik a fény

Sok csillag ragyog az éjben
Kicsi lámpások a sötétségben
Az utat világítják merre menjünk
Hogy a béke és szeretet útját megleljük
Gyere velem Te is hogy mindig együtt lehessünk!







GYERMEKKOR


Csendben ülök a kandalló előtt
és a régmúlt emlékén időzök.
Visszarepülök az idő kapuján,
ott egy boldog szebb világ vár rám.

Repülök az emlékek szárnyán,
szárnyalok a boldogság hátán.
Gyermekként boldog teljes életem volt.
A szeretet csalt az arcomra mosolyt.
Erős kötelék mely összetartott minket.
A mi családunk igazi kincs lett!
Szeretet, boldogság, mosoly,
ez mindennapos volt.
De a boldogság sosem tart örökké,
hisz még alig váltam felnőtté!

Az élet zord és hazug!
Most már kísért a múlt.
Hiányzik kit úgy szerettem,
aki boldoggá tette gyermek életem.
Ő most már az emlékeimben él,
mint a sok boldog gyermekév.
Ha majd megöregszem,
és egy magányos estén ismét emlékezem,
egy könnycseppet újból elmorzsolok,
hogy milyen szép és boldog gyermekkorom volt







KELL EGY SZÓ


Kell egy szó,
Mely örömet adó.
Kell egy szó ,
Mely boldogságot hozó.
Kell egy szó,
Mely mosolyt hozó.
Kell egy szó,
Mely mindent adó.
Kell egy szó,
Mely szeretetet adó.
Kell egy szó,
Mely mindent feloldó.
Kell egy szó,
Mely mindenkinek jó.







KÉK


Kék az ég, kék a tenger
kék a rét, mely végtelen
kék a szív, kék az ember
tudod mi kék még?
az álmok szigete:)
ahova visz minket a remény tengere
boldogság hajóján evezünk
és a szigetre sok barátot elviszünk







KÉT SZEMPÁR


Álmomban egy szebb világban jártam,
Amire szívem mélyén vágytam,
Csodás kék ég alatt a tenger simogat.
A víz tükröt láttam melyben két szempárt láttam.
A szemek kéken ragyogtak és szinte hívtak.
A két szempár kié lehet - kérdésemre a tenger felelt.
Gyere a kékség világába, hogy a boldogsága tiéd legyen.
Gyere, gyere ide hozzánk mert a boldogság itt vár reád!







KI AZ...


Fa árnyékában ültem és fának neki dőltem
Szemem behunyva a gondolatom szárnyalt
Merre jár ki meghall
ki rám figyel és óv majd?
Kinek kezemet nyújtom
Ki jön majd az úton
Ki elvisz a búból


Ki rám nevet az úton
Ki kivezet a múltból
Ki segít nekem újból
Ki a boldogságot hozza
És a boldogságot adja.
És aki vissza is kapja.







KICSI CSILLAG
. . . . . . . . . . . . . . . .




Leültem alkonyatkor a tó partjára,
Gondolván életem bajára.
Mikor megcsillant a fény az élet sötét egén.
Oda néztem s mit láttam?
Egy kicsi csillag hullása...
Szívem nagyot dobbant!
Mit tegyek?
És kinyújtom kezemet,
kinyitván tenyeremet
a kicsi csillag belehullott
és szomorú életem elmúlott!
Már őrizvén kezemben
A szemem és szívem előre lát
Tudván, vár még rám a boldogság!







KÖRFORGÁS


Egyszer lenn, egyszer fenn.
Forog a világ.
Hol jó, hol rossz amit látsz
Boldogság, szeretet e kettő lételem!
Harcolunk az életért
Hogy ragyogjon a fény.
Szeretünk, küzdünk,
És néha elbukunk
Felállunk és tovább harcolunk.
Küzdünk az örömért
Mely néha oly kevés!
Ha boldogság jön, nevetünk
De bánat hamar ránk köszön.
Egyszer jöhetne már
A végtelen boldogság,
Melyet oly rég várunk már!







MIÉRT


Életem szép és keserű
Jöhetne már a derű
Egyik nap mosolygás
A másiké a sírás
Miért ilyen az élet
A világ miért nem ért meg
Egyszer szárnyalok
Máskor vánszorgok
Ilyen ez a körforgás
Talán sosem lesz változás.







NEKED


Amikor látlak, szívem repes,
Mert tekinteted tiszta és kedves,
Ha szemem lehunyom, arcod látom,
Nincs is ennél szebb álmom.
Szívem rabságra fog,
A te rabod vagyok.
A lelkem érted kiált:
Miért vagy oly messze már?
Szeretném, ha közel lennél,
És megérintenél.
Érintésed melegséggel éltet,
Lehet, hogy meghalok teérted.
Vágyom, hogy velem legyél,
És boldoggá tegyél!







PILLANGÓ


Kis pillangó száll a réten, a szárnya ragyog a fényben.
A pillangó szíve nehéz, néha olyan távoli a lét.
Párját keresi szüntelen, kivel a lelke egybekel.
Kicsi pillangó repülj, repülj, a szívedbe öröm kerül!
Párod vár a rét végében, egy csodás virág kelyhében.
Repülj, repülj, tova szállj! Oda ahol a boldogság rátok vár!







SZABADSÁG ÉS BOLDOGSÁG


A víz csobban
A csend a múltban
A nap ragyog
És én itt vagyok
Nézem az életet
Kérdez a végtelen
Merre jársz, hol lehetsz
Vezet a képzelet
Táncol a napsugár
És a felhő is táncot jár
Az esőcsepp körbefog
És én is táncolok
Ez egy fajta szabadság
Melyre oly rég várok már
Amit hoz a boldogság
És örökre megtalál.
Nem engedem el soha már
Itt járt a boldogság
El nem engedem soha már!







SZERETEM MERT...




Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert mosolya betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert szép szeme beragyogja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert kedves hangja simogatja lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert jósága betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert lénye lángba borítja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem.
Szeretem, mert nem tud nélküle élni a lelkem!







SZERETNI


Szeretlek! Egy szó melyet oly sokszor mondunk.
Szeretni lehet Egy csodás pillanatot,
Egy Kedves Barátot,
Egy Kedves Mosolyt,
Egy Virágot,
Szeretni Lehet Szeretettel,
Szerelemmel, Vággyal, a Lelkünkkel!
Szeretni édes szerelemmel,
Mikor nincs határ a képzeletben,
Csak repülünk a vágyak szárnyán,
Oda ahol vár ránk a boldogság!
És az örök Mosolygás!







SZIKLASZILÁRD BARÁTSÁG


Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!







A SZÍVEM SZOMORÚ


Megláttam és megszerettem,
Boldognak hittem az életem,
Vártam mindig vártam,
Hogy egy pillanatra lássam,
Örömmel töltött el a remény,
Most már boldog leszek én.
De a remény csak remény maradt,
Nem tudom, túlélem-e a fájdalmamat,
Az életem keserű,
A szívem szomorú,
Minden napom átjárja a bú,
Már nem tudok nevetni,
Csak sírni sírni sírni...
És közben minden napot túlélni.







VÁGYAKOZÁS


Este ha álom szárnyán repülök
Egy szép világba kerülök
Vágyaim életre kelnek
Nem kell többet féljek

Békére lel kicsi szívem
Boldogság önti el a lelkem
Mert a vágyaim beteljesülnek.
Álmodnék csak semmi más
Legyen itt a boldogság

Keresem kutatom az utat
Hogy most már ne búslakodjak
Tudom sok múlik rajtam is
Az élet megerősit
De ha erős vagyok mi teszek
Azt csak a szív értheti meg

Próbálok változni és nem bánkódni
Szeretek álmodni, egy szebb világba eljutni
Most még csak álmodom
De egyszer talán eljutok
És végre nem kell álmodnom...







VÁRLAK


Ott álltam a fényben és csak néztem
A napsugarai égették bőrömet
Néztem, néztem a messzeségebe
Hátha feltűnsz kedvesem.
De nem láttam árnyat, csak nagy fákat
Melyek árnyéka hűsítő e melegben
Vártam, vártam szüntelen
Hátha az úton megjelensz.
Behunytam szemem és
Magam előtt láttam hogyan közeledsz.
Olyan valóságos volt
A szívem ritmusra dobolt
Mikor felnéztem és te ott álltál előttem.







VERSBEN


Versben mondom el mi az ami bánt,
Versben mondom el mi az ami fáj,
Versben mondom el mi az ami boldoggá tesz.
Versben mondom el vajon az életem milyen lesz?
Versben mondom el minden gondolatom,
Versben mondom el amit tudatni akarok,
Versben mondom el, hogy szeretlek,
Versben mondok köszönetet.
Versben köszönöm meg, hogy vagy,
Versben köszönöm meg a barátságodat.
Versben mert ez oly csodás!
Így talán megbékélek egyszer már.












 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Anita &Viktória  
Pásztor Klaudia versei
  2020-11-26 21:00:58, csütörtök
 
 





PÁSZTOR KLAUDIA VERSEI




Pásztor Klaudia (Rimavská Sobota, 1993. július 18. - )







HIÁNYZOL


Tudom, már rég elmentél,
és hogy még visszajössz,
de nem bírom elviselni,
hogy ma hozzám nem jössz.
Amikor még itthon töltötted napjaid,
oly szép perceket éltünk,
ma pedig már csak reménykedünk.
Hiányzol nekem, mint fának a gyökér,
és mint rózsának a tövis,
bennem te létezel csakis.
Várom a napot, hogy visszatérj,
és reménykedem,
hogy fog még nekünk ragyogni az ég.







SZÉP NAPOT


Felkelt a Nap,
arcodon végigsimul a fény,
hogy gyönyörű vagy, ez tény.
Elkezdődött egy újabb nap,
és talán ezt a verset látván
már szomorú sem vagy.
Arcodon felröppent egy kis mosoly,
s már nem is vagy olyan komoly.
Sajna, messze még az este,
Ó, a sok teendő bárcsak lesne.
Legyen szép a napod,
mosolygós vasárnapot kívánok!







A TENGER MORAJLÁSA
. . .




Csak ülök a széken,
és nézek ki az ablakon,
látom a tengert,
és nézem,
ahogy a hullámai vergődnek.
Közben elgondolkodok azon,
bárcsak ott ülnénk mi ketten.
Nézhetnénk együtt,
ahogy csapkodnak a hullámok,
de sajnos, nem vagy itt velem.
Így egyedül ülök,
de már kijöttem a szobámból,
és a tengerben fürdök.







TÉGED SZERETNI


Emléked még most is őrzöm,
s boldog perceket, amit okoztál
nekem ezen a Földön.
Nem tudlak egyről a kettőre elfeledni,
csak örökre Téged szeretni!







VÁGY


Szeretnék melletted lenni,
két kezed megfogni, átölelni,
mélyen a szemedbe nézni...
s azt mondani, mennyire szeretlek!







VÁGYAKOZÁS
. . . . . . .




Nap mint nap csak Te jársz a fejemben,
mikor töltünk együtt szép perceket.
A szívembe zártalak,
onnan ki már nem rángatlak.
Szeretnék veled lenni,
reggelente melletted ébredni.







VÁRAKOZÁS
. . . . . . . . . .




Csak egy pillanat volt, és elmentél,
ürességed még most is érzem.
Egy hete már csak a válaszra várok,
hogy vajon miért nem jöttél, jelentkeztél?
Talán majd egyszer mindent elmondasz,
hogy miért volt ez az egész,
amit meg most se értek én!.







 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska & Klaudia  
Milyen levelet ír egy államférfi és milyet a hazaárulók?
  2020-11-25 22:00:40, szerda
 
 










MILYEN LEVELET ÍR EGY ÁLLAMFÉRFI ÉS MILYET A HAZAÁRULÓK?
Rákay Philip


Link



A levél műfajának komoly hagyományai vannak a magyar irodalomtörténetben és persze történelmünkben is. Gondoljunk csak Mikes Kelemen szívszorító törökországi leveleire, vagy épp a Petőfi Sándor és Arany János gyönyörű barátságát dokumentáló levelekre, és a sort hosszan folytathatnánk.

Ezeket az írásműveket egyvalami biztosan összekapcsolja: mindent elárulnak írójuk pillanatnyi kedélyállapotáról, de emberi minőségéről is.

Levelek manapság is születnek. Más korban, más díszletek között, más motivációval, ám éppoly árulkodóak, mint évszázadokkal ezelőtt. Ma is tűpontosan kiolvasható belőlük, ki kicsoda...

A napokban két fontos, kordokumentumként értelmezhető levél is született. Az egyiket Orbán Viktor írta, válaszul Soros György hazánk és Lengyelország elleni kirohanására. Csöndben jegyezzük meg, hogy a miniszterelnöki válaszra úgy tűnik nem volt kíváncsi a Project Syndicate nevű kanális - ahol a Soros-féle agymenés eredetileg megjelent - ezért nem is volt hajlandó közölni azt. Ennyit a szabad véleménynyilvánításról, a' la liberális Európa...

Orbán Viktor e levélben nem pusztán a hazánkért, de Európa maradék értékeiért, a keresztény szabadság megvédéséért, a nemzetállamok megerősítésének fontosságáért emel szót, elítélve a teljes önfeladás és önfelszámolás életveszélyes politikáját. Orbán - államférfihoz méltó módon - húzza meg a vészharangot, figyelmeztetve Európát a mindannyiunkra leselkedő veszélyre.







Európa nem hódolhat be a Soros-hálózatnak
2020. november 25. | forrás: Orbán Viktor
Válasz Soros György cikkére


Please find the English version of the Prime Minister's article here.

Die deutsche Version des Artikels des Premierministers finden Sie hier.

Sokan úgy vélik, egy ország miniszterelnökének nem szabad vitatkoznia Soros Györggyel. Érvük szerint Soros egy gazdasági bűnöző, mert pénzét spekulációval, embermilliók tönkretételével, sőt egész nemzetgazdaságok megzsarolásával szerezte. Ahogy a kormányok nem tárgyalhatnak terroristákkal, úgy miniszterelnökök sem vitatkozhatnak gazdasági bűnözőkkel.

Most mégis erre kényszerülök, mert Soros György, a magyar származású dollármilliárdos, spekuláns november 18-án a Project Syndicate nevű oldalon írt cikkében nyílt parancsokat osztott ki az Európai Unió vezetőinek. Ebben arra utasítja őket, hogy keményen büntessék meg azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak a globális, nyílt társadalom zászlaja alatt egy egységesülő európai birodalomba betagozódni.

Európa erejét a történelem folyamán mindig is a nemzetek adták. Az európai nemzetek bár különböző eredetűek, hitünk közös gyökerei összekötötték őket. A zsidó-keresztény hagyományokon nyugvó európai családmodell a közösségeink alapját jelentette. A keresztény szabadság volt az, ami biztosította a gondolkodás, a kultúra szabadságát, és jótékony versenyt teremtett Európa nemzetei között. A különbözőségek nagyszerű elegye Európát évszázadokon keresztül a világ vezető erejévé tette.

Minden olyan kísérlet, amely Európát egy birodalom égisze alatt egységesíteni akarta, megbukott. Így a történelmi tapasztalat azt mondatja velünk, Európa akkor lesz ismét naggyá, ha a nemzetei is újra naggyá lesznek, és ellenállnak mindenféle birodalmi törekvésnek.

Ismét nagy erők mozdulnak meg, hogy Európa nemzetei megszűnjenek, és a kontinens egy globális birodalom égisze alatt egyesüljön. A Soros-hálózat, amely keresztül-kasul átszövi az európai bürokráciát és politikai elitet, évek óta azon dolgozik, hogy Európát bevándorlókontinenssé tegye. Az Európai Unió államaira ma a legnagyobb veszélyt a globális nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró Soros-hálózat jelenti. A network céljai nyilvánvalóak: a migráció felgyorsításával kevert etnikumú, multikulturális, nyílt társadalmakat létrehozni, a nemzeti döntéshozatalt lebontani és azt a globális elit kezébe adni.

Az Európai Unió bajban van. 2008-tól rég nem látott gazdasági krízis, 2015-től kezdődően migrációs válság, 2020-ban pedig egy pusztító világjárvány érte el. Európa még az előző válságait sem heverte ki, így a koronavírus pandémia hatása még nagyobb gondot okozhat. Ennek jelei már most mutatkoznak. Számos ország államadóssága, munkanélkülisége, gazdasági állapota kritikus szinten van. Soha nagyobb szükség nem volt az európai szolidaritásra, arra, hogy az európai nemzetek egymás megsegítésére összefogjanak.

A magát filantrópnak nevező spekuláns egyik válság idején sem az európai emberek érdekeit nézte, hanem a saját haszna szerint cselekedett. A gazdasági válság idején emlékezetes maradt a forint és a legnagyobb magyar bank elleni támadása, a migránsválság idején a bevándorlók betelepítésének felgyorsítására, szétosztására és finanszírozására kidolgozott terve, most pedig az egymás melletti szolidaritás, egymás megsegítése helyett az egymás büntetésére vonatkozó javaslata.

A Soros György által irányított hálózat most már a nyílt beavatkozástól sem riad vissza. Minden korábbinál nagyobb nyomás alá akarja helyezni a nemzetállamokat. Egymás ellen hangolja az európai népeket. A hálózat eszközrendszere szövevényes és a közélet legkülönbözőbb színterein is jelen van. Politikusok, újságírók, bírók, bürokraták, civilnek álcázott politikai agitátorok hosszú sora van Soros György fizetési listáján. És bár a milliárdos minden ellenségét korrupcióval vádolja, ő maga a világ legkorruptabb embere. Akit tud, lefizet és megvásárol. Akit nem tud, azt a hálózat félelmetes fegyverével, a baloldali médiaháttérrel lejáratja, megalázza, megfélemlíti, tönkreteszi.

Számos magas rangú uniós bürokrata Soros György hálózatával közösen egy egységes birodalom létrehozásán dolgozik. Ki akarnak építeni egy olyan intézményrendszert, mely a nyílt társadalom égisze alatt egységes gondolkodást, egységes kultúrát, egységes társadalmi modellt akar rákényszeríteni Európa szabad és független nemzeteire. Elvéve azt a jogot, hogy minden nép saját maga dönthessen saját sorsáról. Ezt a célt szolgálja a joguralminak (rule of law) nevezett javaslatuk is, amely nem a jog uralmát (rule of law), hanem az erősebb jogát (rule of majority) ismeri el.

A különbségek nyilvánvalóak. Soros nyílt társadalmat (open society), mi pedig védett társadalmat (safe society) akarunk. Szerinte a demokrácia csak liberális, szerintünk keresztény is lehet. Szerinte a szabadság csak az önmegvalósítást szolgálhatja, szerintünk a szabadságot a krisztusi tanítás követésére, a haza szolgálatára és a családunk védelmére is lehet használni. A keresztény szabadság alapja: a döntés szabadsága. Ez került most veszélybe.

Mi, az unió keleti felén élő tagállamok nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent szabadnak lenni. A közép-európai nemzetek története nagy birodalmak elleni szüntelen szabadságküzdelem volt, hogy újra és újra kivívjuk a saját döntésünkhöz való jogunkat. Mi saját bőrünkön tapasztaltuk meg: minden birodalmi törekvés rabbá tesz. Vagyunk itt még jónéhányan, abból a szabadságharcos nemzedékből - Észtországtól Szlovéniáig, Drezdától Szófiáig a volt keleti blokk országaiban élők -, akiknek még személyes emlékünk van arról, milyen is szembe szállni az önkénnyel (rule of man) és annak kommunista verziójával. Megfélemlítés, anyagi és erkölcsi tönkretétel, fizikai és lelki vegzálás. Ebből többet nem kérünk.

Azoknak a nyugati vezetőknek, akik egész életüket a megörökölt szabadság és a joguralom (rule of law) világában élték, most hallgatniuk kellene azokra, akik harcoltak a szabadságért, és személyes életük tapasztalata alapján tudnak különbséget tenni a joguralom (rule of law) és az önkény (rule of man) között. El kell fogadniuk, hogy mi a XXI. században sem adhatjuk föl a XX. század végén kivívott szabadságunkat.

Az új brüsszeli birodalomért, illetve az ellene folytatott harc még nem dőlt el. Brüsszel elesni látszik, de a nemzetállamok jó része még ellenáll. Ha a szabadságunkat meg akarjuk őrizni, Európa nem hódolhat be a Soros-hálózatnak.

Link








A másik levelet elvtelen pillanatemberkék jegyzik, jelesül: Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István. Ők is tollat ragadtak, s bizony ebben a mozzanatban is tökéletesen benne van minden, ami az ő lényegük:

Az identitást vesztett, mindig kényszeresen valahová, valamilyen idegen erőtérhez törleszkedni vágyó, vállveregetésre szomjazó, pitiáner nímandok hazaárulása.

A feljelentő házmesterkoalíció egy német lapnak írott levele szerint, Európának - Hitler és Sztálin után - ma Orbán Viktorral kell szembeszállnia.

Hát, ide sikerült eljutnia mára a jobbikos, zsidólistákról álmodó Gyöngyösi Mártonnak, és az emberiesség elleni bűncselekmények egész sorát elkövető, gyilkos kommunista, Apró Antal unokájának, a ma haladó, européert játszó Dobrev Klárának. Karöltve a futottak még kategória fent említett politikai selejtjeivel.







Umgang mit Viktor Orbán: Das Trojanische Pferd von Europa
Viktor Orbán ist ein Antidemokrat und steht nicht für die Interessen Ungarns, sondern nur seine eigenen. Die EU darf nicht den Fehler machen, ihm einfach nachzugeben.
Ein Gastbeitrag von Klara Dobrev, Márton Gyöngyösi, Attila Ara-Kovács, Csaba Molnár, Sándor Rónai und István Ujhelyi
23. November 2020, 17:51 Uhr


Alan Posener warnte angesichts der ungarischen Blockade in Brüssel zuletzt: Die Aufgaben der EU seien zu wichtig für einen ruinösen Haushaltsstreit. Deutschland müsse deeskalieren, auch wenn das kurzfristig nach einem Sieg für den ungarischen Premier Viktor Orbán aussähe. Auf seinen Kommentar reagiert eine Gruppe ungarischer Europaabgeordneter, die Orbán als gerissenen Tyrannen sehen, dem man nicht nachgeben dürfe:

Europa darf sich jetzt keinen Fehler leisten, der leicht zum Zerfall der Europäischen Union führen könnte. Der alte Kontinent beging mehrmals Fehler, deren schwerwiegende Folgen Jahrzehnte lang bitter beglichen wurden. Denken wir nur an das Scheitern des Völkerbundes oder an Jalta und seine Folgen. Beide Male mussten demokratisch denkende Anführer demokratischer Länder mit gewalttätigen und gerissenen Diktatoren verhandeln, wie Hitler und Stalin. Wilson, Roosevelt und die anderen gingen davon aus, dass ihre Gegner ähnlich denken und ähnlich reagieren wie sie selbst.
Ungarn: Viktor Orbán
Corona-Proteste: Nehmt die Gefahr ernst!
EU-Gipfel: Kein Zeichen ungarischer Stärke
EU-Haushaltsblockade: Die Zeit ist auf der Seite der Union

Denselben Irrtum begeht Alan Posener in seinem Meinungsartikel Jetzt bloß keinen Euroimperialismus gegenüber Polen und Ungarn. An und für sich sollte ein Meinungsartikel als solcher gedeutet werden - als Darstellung einer Einzelmeinung -, aber die Zeilen fassen einen Standpunkt zusammen, der - falls er sich verbreitet - einem schwerwiegenden Fehler den Weg ebnet und unberechenbare Konsequenzen für Europa verursachen könnte.

In der Person von Viktor Orbán haben wir es nämlich wieder mit einem gewalttätigen und gerissenen Tyrannen zu tun, der seine politische Macht und die EU-Gelder dazu missbraucht, seine Familie und seine Klientel zu bereichern, parallel dazu baut er die Demokratie ab und tritt die europäischen Werte mit Füßen. Orbán ist zu allem fähig, wenn es darum geht, seine Macht zu verteidigen. Europa muss einsehen, dass Orbán ein antidemokratisch denkender Politiker ist, und dies behauptet er selbst über sich, wenn er sich als Champion der illiberalen Ideen darstellt.

Des Weiteren ist hervorzuheben, dass Orbán nicht identisch mit den Bürgern von Ungarn ist und nicht die Interessen der Ungarn, sondern seine eigenen vertritt. Niemand soll sich täuschen bezüglich der parlamentarischen Mehrheit von Orbán. Durch den Abbau der Pressefreiheit, die Nötigung der Opposition und nicht zuletzt durch die maßgeschneiderten Wahlmodalitäten kann in Ungarn mit den Stimmen von einem Viertel der stimmberechtigten Wähler eine Zweidrittelmehrheit im Parlament erzielt werden. In Ungarn sind die Wahlen weder frei noch gerecht.
"Korruptes und autokratisches Regime"

Eine überwältigende Mehrheit der Bürger von Ungarn unterstützt die EU-Mitgliedschaft ihres Landes und steht in seiner Anti-EU-Haltung nicht hinter Orbán, deswegen irrt sich der Verfasser des Artikels so gewaltig. Darauf wiesen in ihrer gemeinsamen Erklärung bezüglich des Vetos von Orbán alle Vorsitzenden der ungarischen Oppositionsparteien hin: "Wir, die Ungarn, haben das kommunistische Einparteiensystem nicht deswegen überwunden, und schlossen uns - wie schon unter dem Staatsgründer von Ungarn Stefan dem Heiligen - an die europäische Wertegemeinschaft an, damit ein korruptes und autokratisches Regime sowohl die EU als auch Ungarn in Geiselhaft nimmt und die ungarischen Bürger ihrer Rechte und ihrer Subventionen beraubt."

Orbán bewies in den zehn Jahren seiner Herrschaft, dass er nur Machtwörter versteht, dass er kein Politiker ist, bei dem Argumente nützen. In seiner eklatanten Demagogie verglich er die EU mit dem Warschauer Pakt, währenddessen agiert er als Trojanisches Pferd östlicher autokratischer Herrscher in Europa und sucht regelmäßig die Nähe von Diktatoren wie Alexander Lukaschenko und Gurbanguly Berdimuhamedow. Nichtsdestotrotz erwarten die Bürger von Ungarn von der EU, dass sie klare Kante zeigt und die Destruktivität von Orbán eindämmt. Dies ist das elementare Interesse von Ungarn und Europa.

Wenn die Leiter von Europa wieder den Fehler begehen, dass sie den Forderungen eines intoleranten Tyrannen nachgeben, verlieren sie ihre Glaubwürdigkeit in den Augen der europäischen Wähler. Es kann nicht sein, dass sie gegen die Interessen von mehreren Hundert Millionen europäischer Bürger weiterhin Orbán und Co. finanzieren, falls doch, dann begeht Europa wieder einen Fehler, der leicht das Ende der EU bedeuten könnte.

Klára Dobrev, Attila Ara-Kovács, Csaba Molnár und Sándor Rónai sind Abgeordnete des Europaparlaments für die ungarische Demokratikus Koalíció (DK). István Ujhelyi ist Europaabgeordneter der Ungarischen Sozialistischen Partei (MSZP), Márton Gyöngyösi ist Europaabgeordneter der rechtskonservativen ungarischen Jobbik (NR).


Link








Ha tudunk, azért nyugodjunk meg egy pillanatra, bár tényleg nem könnyű! S gondoljunk például 1456-ra! A nándorfehérvári diadal tiszteletére zúg minden délben a harang szerte a világon, s ez akkor is így van, ha erre ma már alig emlékszik valaki.

A lényeg, hogy legalább mi tisztában legyünk azzal, mit köszönhet az öreg kontinens Hunyadi János Európát mentő, bátor magyarjainak, vagy pont 500 esztendővel később, az '56-os szabadságharc hőseinek...

És azt se feledjük, ki milyen testtartással, és melyik oldalon harcol aktuális, napi ütközeteinkben!
HAJRÁ MAGYAROK!!! 🇭🇺🇭🇺🇭🇺


Orbán Viktor: A vétó hazafias kötelességem volt

Link



















 
 
0 komment , kategória:  Média  
Sipos Julianna versei
  2020-11-23 19:45:25, hétfő
 
 





SIPOS JULIANNA VERSEI . . . . .




Sipos Julianna /1960. január 4. - )







ALULJÁRÓ


Rongyszoknya, két pulóveren kardigán,
ölében mocskos arcú fia szendereg.
Rohanó tömeg hömpölyög délután.
Horpadt csuprát vacogva tartja keze.
Keresgélek, érme koppan, egy mozdulat.
Vihar zúdul, a lépcsőn folyik az ár.
Aszott keblére vonja gyermekét.
Aludni menniük nincs hova már.
A zápor lassan esővé szelídül.







ANYA


Üde ölében szivárvány ébredt,
Ölelő karjában élet muzsikált,
Naiv honában szunnyadt a világ.
Selyemhaját csókolta a nap,
Vadvirág font köré édes illatot.
Remény pengette lelke húrjait.
Ma roppant torzója szomorún áll,
Napjai medrében hallgatag kő.
Holt folyó párája mérgezi.
Mosolya mögött gondóriás ül,
Szél tépázza bodros fürtjeit.
A hajnal kínokat bont.
Csendköd gyűl...
Testére enyészet ront.







ÁLOM


Ujjaim végigfutnak arcodon,
ajkad konturját rajzolom.
Érzem illatod, érintésed hevíti vágyam.
...de ébredek, üres az ágyam.
Hideg párnádat ölelem,
szemem lehunyom,
s álmom még visszatér.







CSAK EGY DAL


Tépázott sorsom faggattam,
sehol nem leltem önmagam.
Emlék-szivárvány kelt dalod bársonyán,
szunnyadó tűz lobbant létem alkonyán.
Lépted messze jár,
arcod rezdülését nem láthatom,
lelked, lelkembe forrt azon a napon.
Lámpás ég kezedben, énekelsz:
"Írni öröm, itt otthonra lelsz."
Kezdettől bennem éltél, ismerős-ismeretlenül.
Nem félek, hisz érzem, nem vagyok egyedül.







DEPRESSZIÓ


Nehéz béklyóid vonszolod,
ajtód bezárult.
Elindultál,
utad végén semmi
nem vár.
Lelked néma sóhaja
hozzám ér,
szomorú-szemed parazsa
kísér.







EGYÜTT


Ajkadról gyöngyként peregnek a szavak:
nevettetsz, elfogadsz, szeretsz.
Szívembe idézed a tavaszt,
elméddel fürkészed az igazt.
Néhány nap, vagy egy élet?
Súlytalan az idő,
ha velem vagy.







ELSODORVA

Szakadt ingeden idegen illat,
de hazatértél,
álmom rólad szövöm.
Téged szomjazlak:
szürke hajnalokon,
fázós, árva reggeleken,
napfényes délutánokon.
Sodorva az érzelem árján,
örömben, gyászban
velem vagy,
s rólad szól dalom.







EMLÉKEK (Unokáimnak)


Az utca porába bokáig merülni.
Zápor tócsájába mezítláb ugrani.
Domb mellett a réten, forgón repülni.
Similabda, léggömb, bocskorszíj, napraforgó,
A céllövölde mellett, egy forintért kapható.
Lőhetsz a fődíjra: barna hajas baba,
Szerelmének célozza egy kimenős baka.
Futni a rétre lesni madártojást,
Zsíros kenyérrel beérni, nem várni mást,
S este, ha vadászik a visongó denevér,
Dunna közé bújni, a gyereksereg hazatér.







ÉBREN


Elült az utca, bent a csend motoz,
ablakomban hold ragyog.
Eresz alatt éber eb figyel,
hátán borzongás fut át.

Óriás fa ága mozdul,
gesztenye koppan az aszfalton.
Lugason szőlőszem,
szemezne velem.

Juharfa lombjával játszik a szél,
még inog, s meginog
egy fűzfalevél
társai földön várják, míg hozzájuk ér.
Egy fuvallat táncot jár,
keringőbe kezdenek.

Békahad már csendes,
búvóhelyet keres.
Tücsök zenéje halkul, ritkán cirpel egyet.
Hajnali madárdal ébred,
harmat cseppje gördül fűszálon,
köd finom fátyla leng a tájon,
az ősz már szelíden hazaoson.







ÉLEK


Nem álltam híveid sorába, mikor
csúszó-mászó had körbevett.
"Ellenszegülsz!" - döfted belém,
konok fejem előtted
le nem szegtem.
Veled marad horda néped,
meghajolt,
magasztalják zsarnoki lényed.
Ridegség falát építetted velük.
Megvetlek téged, ki száműzted
szívük lángját.
Eltapostál, - véled -
ám nevetek, hisz
mélyen bennem
él még
emberi melegség.







HAJNALBAN


Állig húzom takaróm,
fázom.
Felém fordulsz,
vágyom
hozzád érni.
Odabújok mielőtt
munkába indulok.
Gyújts tüzet bennem!
Hétköznap terheit
könnyebb
cipelnem.
Magammal viszem
illatod...







HARMINC DALLAM


Kerítésen csillogó zúzmara
Otthon hívogató fénye
Tejízű reggelek illata.

Vándor, tűznél melegedő szava
Kapások homlokán csorgó veríték
Kutyaének nyugtató dallama.

Zabolátlan ló éles nyerítése
Erdő párás rejteke
Parti fecske suhogása.

Gyár munkába hívó kürtje
Sietős emberek mosolya
Esti fröccs savanykás íze.

Futva evett zsíros kenyér
Szünidő színes kavalkádja
Maszatos arcú megérkezés.

Gyümölcsöskert roskadozó ága
Elcsent barack lecsorgó leve
Napraforgó-mező sárgája.

Testvér szerető ölelése
Nagymama lekváros fánkja
Barátok cinkos nevetése.

Viharban táncoló kamasz bátorsága
Tiltott víztükörbe csobbanás
Diákcsínyek együtt álmodott zamata.

Idétlen első csók harmata
Szerelmes séták a nyárfasoron
Napnyugta vörös palástja.

Ligetek hívogató hangja
Árnyékok ijesztő homálya
Anyám engesztelő imája.







HIÁNYJEL


Sötét az éj,
fellegek kúsznak a holdra.
Izzó testem köréd fonom.
Ölelést adsz szerelmemért.

Üres reggel ébreszt,
hideg párnád érintem.
Kapumból még visszaintesz.
Mosolygok rád:
máris úgy hiányzol!







IDŐ


Szelíden ideoson az alkony,
a fénysugarakat elnyeli a látóhatár.
Ma is várlak...
késel, a munka még nem enged el.
Markomban kattan a telefon,
ráhúztam a kesztyűm, fázik a kezem,
már két buszt elengedtem.

Világít.
Önnek új szöveges üzenete érkezett:
"Pár perc türelem és ott vagyok!"
Türelem...
sose ismertem,
most tanulom,
ennyi évesen.







JÉGVIRÁG


Kórházajtóban szívem vigyázott remegve,
Csendben álltam, orvos szikéje testedet vágta,
Akkor jégvirág fagyott megsebzett lelkedre.

Most forró nyár lángja megéget,
Könnyeimmel éltetlek téged.
Gyertyaként elfogyó alakodat nézem...
Imádkozom:
Légy újra férj, apa,
s bízom:
Nem hiába volt a fájdalmas küzdelem







KALITKA
. . . . . . . . . . . . . .




Vártalak,
s lelked zenéje lelkemre szállt.
Tűz voltál,
szívem dalodat nem hallja már.
Feddő szóval jöttél,
megégtek szárnyaim.
Zord érintésed
magány-kalitkába zár.







KÉTELY


Homályba fut időm,
bár izzok még.
Ott vársz, tudom,
te beteljesült vég,
a túl oldalon.
Tombol a nyár,
de fázom, félek,
hogy messze tűnnek
nélküled az évek,
s nem marad,
csak félszáz év magány










KÖTÉLTÁNCOS


Lét-nemlét kötelén
lebegtünk,
eskünk bilincsébe verve.
Elől mentél,
hunyt szemmel
követtelek.
Elszakadt,
együtt
zuhantunk a mélybe.

Feladtad.

Nem lépsz többé
porondra.

Világunk romjai felett
egyedül
folytatom.
Még hiszem
másik cirkusz vár
hol
háló tart,
ha esem.







MAGZAT VAGYOK, KIT KÖRÜLNŐTTEK ÉVEI


Magzat vagyok, kit körülnőttek évei,
Idősíkomban nyugalmat nem lelek,
Rám szakadtak földi létem terhei.

Védelem gyenge burka ölel körbe,
Hétszer cserélődtek sejtjeim,
Önmagam keresem, meggyötörve.

Kitörnék, de visszahúz az oltalom.
Félek, örökre leszek, ki voltam,
S kövirózsa sem nyílik síromon.







MERENGŐ


Rég jártam nálad,
földig hajló fűz alatt.
Hervadó szirmok hűs halmodon,
kertem ékét itt hagyom.
Hideg fuvallat érint,
esőcseppen
nem mozdulok.
Megfakult kép mosolyog
suttogva kérdezlek a csendben,
szívemben őrzöm válaszod.







NÁLAD


Szeretetből fonod takaróm,
mosolyod fakasztja mosolyom.
Harmatod ébreszt hajnalban.
Szemedben köszön a nap,
forrásvízzel szomjam oltod,
s öledben ringat a hold.







NOVEMBER
. . . . . . .




Ezüst szálon kuncsorog a hold,
Reggele zord, fogkocogtató.

Szerelmes fövenyen fehérlik a dér,
Vad táncát járja az északi szél.

Veréb vacog megbúvó ágak között,
Amott varjú igazgatja frakkját boldogan.

Rongy felhők gyűlnek szüntelen,
Hadaik uralják a végtelent.

Estefelé csend borul a tájra,
S hó szitáját megrázza az ég.







ODAÁT


Még nem mehetek hozzád, most nem!
Itt tart, amiért az Ég marasztalt.
Az anya áll itt még.
Bár üres a kezem,
Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen.
Szavak, sejtelmek mögött,
fel- és eltűnő hit között, talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.







OTTHON


Tépázott sorsom faggattam,
sehol nem leltem önmagam.
Emlék-szivárvány kelt dalod bársonyán,
szunnyadó tűz lobbant létem alkonyán.
Lépted messze jár,
arcot rezdülését nem láthatom,
lelked, lelkembe forrt azon a napon.
Lámpás ég kezedben, énekelsz:
,,Írni öröm, itt otthonra lelsz."







ÖLELÉS


Ölelésedben ma is elveszek,
mikor átkarolsz,
s öledbe temetsz,
egyre mélyebbre
merülhetek veled,
szabadon.
Szomjazom szerelmed italát,
szabad leszek, elönt a vágy.
Amit ma adtam,
holnap, azt kaphatom vissza:
általad megtisztulva.







ŐSZI TÁJ


Elült az utcazaj,
eresz alatt éber eb figyel,
hátán borzongás fut át.
Óriás fa ága mozdul,
gesztenye koppan a kövön.

Juharfa lombjával játszik a szél,
még inog, s meginog
egy fűzfalevél
társai földön várják, míg hozzájuk ér.

Egy fuvallat táncot jár,
keringőbe kezdenek.
Békahad már csendes,
búvóhelyet keres.

Tücsök zenéje halkul, ritkán cirpel egyet.
Hajnali madárdal ébred,
harmat cseppje gördül a fűszálon,
köd finom fátyla leng a tájon,
az ősz már szelíden hazaoson.







RAGYOGNI VELED


Ragyogni újra...
Tőled nyert fénnyel
új sugarat gyújt
a holnap,
mit az éj sötétje
sem olt el.
Sokat vártam,
míg utam hozzád
elért.
Nem hittem benne,
de itt vagy.
Veled várom
a hajnalt,
új világod
ismeretlen égbe
visz.
Megtisztít
és felemel,
kész vagyok
szállni
vakon
veled,
Pegazosz.







REPÜLJ FECSKE!
. . . . .




Mint kottán
a hangjegyek,
összegyűltél társaiddal
villanydrót vékony
vonalán.
Jó lesz messze szállni
oda, hol
forróság
honol!

Esténként
ereszünk alatt,
fészked mélyébe
bújsz,
hátha jön még
jó idő,
hisz fiókád
éppen csak
kirepült.

Bogarat figyeled,
ha lecsapsz,
vacsora lesz tán,
föld alá, s
enyhet adó résbe
húzódtak már.

Repülj!



Ott távol
vár
egy másik család.
Déli otthonodba,
minden évben visszatérsz,
mikor nálunk
őszbe fordul
a nyár.







SZÁLLJ, MADÁR!




Feszülő
íjam elengedem.
Itt állok, lelkem fegyvertelen.
Rabságban dalod szomorú, fülem belesajdul,
kinyitom börtönöd ajtaját,
repülj hát,
engedlek,
várnak társaid.
Felejts el mindent,
válj azzá, mi lenni szeretnél!







SZERELEM


Éj fekete pillantásod
szítja vérem,
hangod perzsel,
érintésed éget,
keserű-édes illatod
elvarázsolt
végleg.

Összefolyt napok, éjek.
Vágyad, ölelésed,
beszippant, mint tavaszi
virág illatát
óhajtó méhek.







SZERELEM KOLDUSA


Utcán hajlongó alak
felém tartja tenyerét.
Elsietek, rám munka vár.
Megfordulok, hosszan figyelem.
Átnyújtom az alamizsnát,
üres szemében könny gyűl.
Lelkem rezdül, magamra ismerek,
"Én: mint szerelmedet kolduló"-
hasít belém a felismerés.
Nélküled még nála is szegényebb vagyok.







TALÁN




Még nem mehetek hozzád, most nem!
Itt tart, amiért az Ég marasztalt.
Az anya áll itt még.
Bár üres a kezem,
Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen.
Szavak, sejtelmek mögött
fel- és eltűnő hit között,
talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.







TÚLOLDAL


Homályba fut időm,
bár izzok még.
Ott vársz, tudom,
te beteljesült vég,
a túl oldalon.
Tombol a nyár,
de fázom, félek,
hogy messze tünnek
nélküled az évek,
s nem marad,
csak félszáz év magány.







VADHAJTÁS


Bárhol jársz, pusztulás...
földek ugaron,
gyáron kivert ablakok,
gépeken rozsda csorog.

Mégis:

Sárga mezőt ringat a vadrepce,
egységét liget zöldje töri,
s ahol az út kanyarog,
újra hallik a bányászének.







VARÁZS


...mikor széttép
az üres való,
fáj a lét,
éget a szó.
Parázs izzik
lábunk alatt,
ég a talpunk, de
harmat
gyógyítja azt.
Vezess át
oda
Kedves,
ahol a holnap
elsírt könnye
gyöngyként
gurul
a földre.







VÁRLAK


Égre kúsztak a rongyfellegek,
Esőcseppet iszik a szomjas föld.
Majd arany fénnyel távozik a nap,
Órái nélküled fogytak.

Elmerengek.
Szemed parazsa
szívembe égett.

Várlak s
tovanézek.
Ott a lépteid járnak,
s a türelem homokóráján
lassan peregnek a szemek.







VÁRTAM


Sejtünk összeforrt,
kelyhemben lelt puha ágyra.
Óvtam őt, még mielőtt,
szíve dobbant.
Vackában nőtt,
simogattam, becéztem,
hallgatott, én értettem.
Fájdalom ébresztett:
világra indult másom.
Mellemen pihent, kínom elillant,
ragyogott rá mosolyom.







VELED


Idegen ormokon lobbant
hajam a szélben,
hosszú utam elfogyott,
célba értem.
Szomjam oltod, éhem csillapítod,
megveted az ágyam:
végre otthon vagyok!







VIGYÁZZ RÁ!


Nyár este, alkonyat,
Nézem a lombokat:
Nap perzselte levelek.

Égett pázsit, megáradt folyó,
Parázsló erdő, haldokló tó,
Tomboló szél, hullám hegyek.

ElNino, a Fiú így szól a hír.
Drága Anyánk a Föld sír!
Tudom, Mi tettük ezt veled!







 
 
0 komment , kategória:  Sipos Julianna  
Schwartz Léda versei
  2020-11-22 18:30:34, vasárnap
 
 




SCHWARTZ LÉDA VERSEI




Ajánló Schwartz Lédáról

Link








ATARAXIA


Szellő szökken az éjszakában,
Aranycsillag fürdik fényárban,
A cickafark lágyan megremeg,
Nyugtatja melengő szívemet.
A tiszta fény a sötétségben,
A fagyott test a melegségben,
Mind-mind egyetlen úttá olvad,
S azon hoz nyugalmat a holnap.







BOSSZÚ


Tudom, hogy nem szeretsz,
Csak játék voltam neked,
Tudom, hogy nem veled
Fogok eltölteni éveket.
Tudom, hogy hiába
Minden könny és bánat,
Nem imádod testemet,
Nem csókolod a számat.

Ígérem, hogy megbánsz
Mindent, amit tettél,
Ígérem, hogy becsaplak,
Hiszen te sem szerettél.
Ígérem, hogy bőgve
Esengsz bocsánatomért,
Tönkreteszlek téged,
Bosszút állok mindenért.







BÜNTESS


Büntess meg, bánts, égess el engemet,
Marcangold szét lángoló lelkemet,
Gyilkos méreg a szó hűs ajkadon,
Mar, ahogy iszom, de én akarom.

Könyörtelen vagy, s túlzottan hideg,
Sosem becsülöd, ami a tied.
Őrjöngsz, kínzol, belém is mardosol,
A földre lökve reám taposol.

Tégy bármit, nem bánom, ha szúr, ha fáj,
Ebben a vad játékban nincs határ.
A fájdalmam jel arra, hogy még élek,
S míg élek, szeretni foglak téged.







EGY SZÓ


Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Elszédülök, mert elragad,
Pedig negédesen egyszerű,
Nem fenséges, nem gyönyörű,
Mégis vadul villan a hangsor,
Hisz egészében szívemből árad,
S ha holdsugaras éjszakában
Kimondanám egymagában,
Remegő forróság szállna a tájra,
Fojtogatja az ajkamat egy szó.

Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Tűzbe jövök, ha eszembe jut,
S az éjjel és a nappal hevében égve,
Minden ódon álmot összetépve
Arra gondolok, ki kellene mondani
Édesen és készakarva,
Gyönyörűn és kedvesen,
Hogyha meghallod, te kegyetlen,
Te is érezd, amit én érzek,
Fojtogatja az ajkamat egy szó.

Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Tiszta lelkemet befeketíti ez az
Izzó, rázó, reszkető valóság,
Belülről égető forróság,
Mely káprázó csillaghullást idéz,
Bájoló gyönyört igéz,
Mely a szivárványt megszínesíti,
A kelő hajnalt fényesíti,
Kitör belőlem, mint a vulkán,
S szerelmes szemekkel, halkan suttogom:

SZERETLEK







ENGEM NEM LEHET ELHAGYNI


Ha megtiltod, hogy a szemedbe nézzek,
Szemem csak azért is szemedbe téved.

Ha elhúzod ridegen a kezedet,
Megfogom azt, s ontok belé meleget.

Ha a hidegtől rázkódik a tested,
Hozzád simulok, s megvédem a lelked.

Ha majd elűzöl engem kővel, bottal,
Visszatérek én forró, nyári csókkal.

Mikor így kiáltasz: "Gyűlöllek téged!"
Újra elbolondítom bolond szíved.







A FÖLD NAPJÁN


Tejszínhabot ring az ág,
de az illattalan szirmok
lassan elhalnak:
egy újabb élet áldozatai.

Madárkák hasítják a levegőt,
egy kósza esőcsepp
megzörrenti ablakom,
de úgy érzem én,
furcsa ez a nyugalom,

Talán elhalt a gyilkoló hang
világ és világ között,
de a történelem lapjain
a fájó emlékezés mindvégig örök...







HÍRVIVŐ


Gyöngyfekvésű csillaggal
virrasztottam át az éjszakát,
éjféli hold bólintott le rám,
s oly édesen kacsintott,
Hogy minden mosolyra nyílott,
amivel szemezett,
amivel szeretett,
minden, mit meglesett...







A KETRECBŐL


Fáj, hogy nem értesz meg,
A csak nevetsz a fejem felett,
Fáj, hogy gúnyolódsz rajtam,
A hátam mögé bújva halkan.
Hazugság ez, vagy való,
Mely kitör belőled néha?
De ha rájövök, hogy ki a csaló,
Nem leszek többé esetlen préda.
Van múltam, van jövőm,
Csak jelenem nincs.
Életem magva
Felfedetlen kincs.
Megsebzel, fáj,
De nem érdekelt az soha,
Álmaim és titkaim
Nevetségek sora.

Ketrecben tarthatsz,
Magamra hagyhatsz,
S hogyhogy nem szeretlek?
Csak csodálkozhatsz.







KETTŐS SZERELEM


Hogyan szerethet két embert egy szív?
Talán a két kamra viselkedik így?
Hogyan felezhetném ketté az énem,
Hogy mindkettő szerelmét kielégítsem?

Miért szeretem a két ellentétet,
Mért kívánok egyszerre feketét is s fehéret?
Ha tudnák, hogy a kettő közül nem dönthetek,
Megvetnének, kigúnyolnának az emberek.

Azt hiszem, az volna a gyógyír a bánatra,
Ha a szívem hirtelen kettéhasadna.
Akkor nem kellene kettős életet élnem,
És bolond sikongatások közt feleslegesen remélnem.







KIJÁTSZOTT ÉRZELMEK


Ha égnek a kijátszott érzelmek,
Káprázó fájdalmat sikítanék,
De akkor is kínoznál, te gonosz,
Ha a gyötrelmekbe belehalnék.

Feledni való emlékként élek,
De én soha már el nem feledlek,
Mert érzem én, egyszer megfojtalak,
Ha égnek a kijátszott érzelmek.







KICSIT...


Kicsit szomorú vagyok,
Kicsit csorog a könnyem,
Kicsit hiányzik
Az elmúlt szerelem.
Kicsit eszembe jut
A sok csók és gyengédség,
Kicsit elmerengek,
Mért nem maradtam a tiéd.
Kicsit jó volt
Veled lenni,
Kicsit jó volt
Szeretgetni.
Ragaszkodtál volna
Kicsit jobban,
Nem zokognék ennyit
Másnál mostan.
Ígértél volna
Boldog meséket,
Ígértem volna
Örök hűséget.
Kicsit fáj a szívem,
Mert emlékezem,
Mert Őt még egy kicsit
Most is szeretem.







A MENEKÜLŐ NYÍRFA


Nyírfa vagyok.
Földbe gyökerezett lábakkal
Állok és várok.
Ha simogatja testemet,
Tiltakoznék, de érzem én,
A forró vágy eltemet.
Menekülnék, de mire elbújnék,
Újabb szél támadna engemet,
Előled futok, s ha most nem engedsz,
Holnap akkor is elmegyek.







NAPOM VAGY


Napom vagy, s én a te sugarad,
Medrem, s én benned hűséges patak,
Felhőgomoly az egész életed,
S én belőled hulló esőcsepp,

Sír vagy? Én vagyok a keresztfád.
Te rét vagy, s én a réten a virág.
Ha te orgona vagy, én az illat,
Te a mindenség, én a csillag.

Légy fa, én leszek a leveled.
Szél vagy? Porszemként sodródom veled.
Te tavasz vagy, én rügyező élet,
Bármi vagy, árnyék kísér téged.







A NEGYEDIK SZERETŐ


"Mi ketten egyre gondolunk,
eggyé váltunk már rég,
ismerem minden rezdülésed.
Iszonyúan vágysz rám,
úgy, ahogyan rád én is...
Az érintésedre, az ölelésedre,
az édes csókodra."







NÉVTELENÜL


Az önkínzás veszélye fenyeget halkan,
Saját testedet emészted meg lassan.
Húsod téped-marod, mint egy oktalan állat,
S ha kérdőre vonnak is, csak vonod a vállad.

Jó ez így, azt hiszed, kit érdekel a sorsod,
A jövőt magad építed, s magad is rontod.
Szenvedsz, mert jólesik, élvezed az éhet,
Kacagva ébredsz, ha a fájdalmat érzed.

Tüskéken táncolsz, véresen vonaglasz,
Ha megszólítalak, már meg sem hallasz.
De eltűnsz majd, mint egy kutya, névtelenül érsz véget,
És nem hagysz magad után egyetlen emléket.










NŐ VAGYOK


Túlzottan sejtelmes, túlzottan talányos,
Férfiszemmel csalfa, kecses, kívánatos.
Olykor könnyben fuldokló bőgőmasina,
Máskor vágygerjesztő, buja, vad domina.

Tudok lágy lenni, mint a friss tavaszi szél,
S ha kell, felsértelek, akár a pengeél.
Tűzforró szerelem, vagy kegyetlen bosszú,
Érzéseim tárháza vég nélkül hosszú.

Ajkait harapdáló, csábító dáma,
Szelíd vadként öldöklő amazon lánya.
Bár bolondulsz értem, s meg is őrülsz tőlem,
Imádod, hogy nő vagyok, veszélyes nőnem.








ŐRÜLT


Dühöngő rohamod fel-alá támad,
Pirosló vércsík ostorozza hátad,
Mintha felhőkkel táncolna oly vadul.

Magadat sebezed újra,
Míg le nem taszít a porba,
Ellenséged, kit üldözöl.

Menekülni már úgysem tudsz,
Önmagad elől hiába futsz,
Magaddal ne csatázz, te őrült.







RÓZSASZÍN FALAK KÖZT


Rózsaszín falak közt
Éltem át az életem
Rózsaszín falak közt
Született pár énekem
Rózsaszín falak közt
Sok könnyem hullt énnekem
Rózsaszín falak közt
A bú táncolt énvelem

Rózsaszín falak közt
Szerettem volna szeretni
Rózsaszín falak közt
Soha nem tudtam nevetni
Rózsaszín falak közt
Emléket kellett feledni
Rózsaszín falak közt
Máshol akartam ébredni

Rózsaszín falak közt
Egy őrült szív szenvedett
Rózsaszín falak közt
Abnormitás kergetett
Rózsaszín falak közt
Lelkem fel nem engedett
Mert rózsaszín falak közt
Fekete fényt keresett







SZALADOK

Szaladok
Az éj sötétje bennem ég
Szaladok
Taposom az árnyakat
S ők felsikítanak, hogy FÁJ
Szaladok
Mozdulatlanul mozog minden
Félek
Pedig rengeteg a csillag
Világit az égen
Szaladok

Miért reszketek?
Miért szaladok?
Előled vagy
Érted rohanok?







SZENVEDÉS


Ha közel vagy,
A pokolba kívánnálak,
Ha távol,
Szívembe hasad hiányod,
Messze, messze,
De oly szorosan,
Hogy fülembe hallik suttogásod...







SZERELEM VOLT


Szerelem volt, bájos bűvölet,
Hihetetlenül édes mámor,
Szemfényvesztő, forró tűzvarázs,
Még ha át is vertél, ó, hányszor.

Szerelem volt, csábos szótenger,
Mely magába ölelve csókolt,
Szívcsata az észérvek ellen,
Míg az értelem be nem hódolt.

Szerelem volt, de gyötrelem lett,
Hazug ígéretek képlete,
Szívrepesztő, égő, maró kín,
Egy hitvány rémálom érzete.







SZEREP


Néha rám törnek a zokogás órái,
Ilyenkor savas vért könnyezem,
és fáj, nagyon fáj az életem.
Fájdalmas görccsel fekszem éjjel,
S reggel kínos mosollyal ébredek,
Mert el kell játszanom az elégedett szerepet.







SZERETEM


Szeretem,
Amikor a kezed kezemben izzad,
És a tekinteted csillogása biztat.
Ha lágyan húzod a válladra a fejem,
De tudom, nyelved nyaldosná tüzes testem.

Szeretem,
Amikor mélyen búgsz bele a fülembe,
Sejtelmes hangod beleég a szívembe.
Sistergő szavaid izzó bókok tánca,
Lángoló vágyak heves, forró románca.

Szeretem,
Amikor hajamba bújva beszippantasz,
Karjaid féltő ölelésében tartasz.
Te vagy a menstváram, drága egyetlenem,
Az életem, a végzetem, a mindenem








SZERETNÉK


Rózsaszirmok közt kacarászva
Idilli tájon hahotázva
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
A szerelemmel táncra kapva
Incselkedve és kacérkodva
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
Gondom és bajom elfeledve
a sós könnyeket kinevetve
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
Bohón és bugyután viselkedve
Az életet is megszeretve
Vidulni szeretnék és virulni
De szüntelen...







ÚJ VILÁG




Egy új világot hazudok
Magam köré,
Mely se szebb, se jobb,
Mint az eredeti,
De legalább úgy rendezem be,
Ahogy én akarom.
Dolgokat hitetek el
Az emberekkel,
S ők majd kiszűrik,
Mit fogadnak el, mit nem,
Mit tartanak normálisnak,
Mit rendellenesnek,
Mi az, ami elfogadható,
Mi az, ami túl vad.
Bonyolult a lét,
Bonyolult vagyok én is,
Peregnek a percek,
Elmúlik az év is.
Változatlan a környezet,
De az elme működik,
Gyártja az új létezést,
Míg a régi felőrlődik.
Azt mondják, nem élhetek
Magam szülte álomvilágban,
A valós hiába egyszerű nekem.
Azt mondták, ne hazudjak
Olyan sokat, fogadjam el
Testreszabott életem.
Nem hallgattam rájuk,
Új világot hazudtam,
S most itt állok eltaszítva,
Megtagadva a porban.







VIHAR VAGY

Vihar vagy a szívemben, a lelkemben,
Mely magához ránt, majd durván megforgat,
Hideg hófelhő, végtelen könnyzápor,
A vágy, mit bennem senki el nem fojthat.

Bőröm alá kúszó bűnhődés vagy te,
Kínlódó rémálom, vergődő kétely,
Szégyentelen ábránd hevétől égő,
Pokoli katlan, felemésztő tégely.

Szél vagy a hajamban, tűz a szememben,
Rózsaszín pír, mely az arcomat csípi.
Vajon megérdemled-e, te önző átok,
Hogy egy törékeny nőt látsz érted sírni?











 
 
0 komment , kategória:  Schwartz Léda   
Rózsa Amarilla versei
  2020-11-21 21:00:16, szombat
 
 







RÓZSA AMARILLA VERSEI




Rózsa Amarilla ( 1993. március 24. - )







EGY HOLT MÁGUSNAK




Eltűntek a színek,
morajlik az árnyék,
a szép napok és hetek,
én az útjukba állnék.

Kifordult belőlem valami,
eluralkodik felettem a káosz,
az utazás így rám vár,
de Nélküled minden homályos.

A Napot akartam tőled,
de felégetett mindent,
a harcban így alul maradtam,
a tűz került ki győztesen.

Nem kérek elnézést,
és te se tedd soha
rosszak voltunk, de szabadok,
ha vége is ez az oka.

És most el kell engedjelek,
a világom hagyd el.
a fényed így sok volt,
megtelve minden színünkkel.







FÉLVE FEKVŐ


Érzékeim tompultan hevernek
Laminált padló erezetben.
Ott fekszem, mellettem, hasalok
Fához tapasztott füllel hallgatom
Ami bánt, idebent dobog!

Harangok zaja megremegtet,
Nyugalmam már a holtponton
sem lehet.
Beletekeredek magamba és elbújok előlem
Így fel nem égethetem
Félve színlelt szépérzék életem.







HAJNALBAN


Ott voltál te,
ott voltam én is,
távoli voltál nagyon,
de hozzám szóltál mégis.

Beszédbe elegyedtünk.
Olyan boldognak tűntél.
Tetszett az a kicsi mosoly,
tudod, ott a szád szélén.

A következő percben
már arra eszméltem,
nyelved a számban
és én élvezem.

Én jól ismerlek,
régóta figyellek,
te meg, fogadok, még
a nevemet sem jegyezted meg.

És most mégis itt vagy,
nyelvem a nyelveden,
szemembe nézel
és azt mondod: Te kellesz nekem!

Boldog vagyok, mert érzem
a hangszíned komoly.
De ha csak egy szerep,
nekem ez akkor is pokoli jó!

Ahogy az arcom felé nyúlsz,
Hirtelen fényár
Kinyitom a szemem
De csak a vekker néz vissza rám.







MONOTÓNIA


Szombati fájdalom
hasít belém másnapon,
a vasárnapokon, ez jut csak,
mégis hétfőn reggel
kelni kell, és menni kell
és tenni kell a dolgod,
mert kedden majd megint úgyis
eszedbe jut hogy pénteken még
mid volt és most már elment az is
szerdán, mert a napok csak peregnek
de te nem haladsz előre,
és mozog valami bennem,
de nem múlik, csak csökken
mint a homokórában a porszem
csütörtökre már alig élsz,
és feltevődik a kérdés,
pedig nem vagy herceg, és nem vagy dán,
majd álomba ringat a kétség
és péntekre ébredsz,
átölel egy idegen érzés,
a de ja vu vagy csak az emésztés,
mardos belül, és eltelnek a hetek,
semmi sem változik
csak minden egyre rosszabb lesz.







NEM TUDOM...

Nem tudhatom másnak mit jelent e Két szó
Kín, Gyötrelem
Nekem csak annyit:
Nem vagy velem!
Nem tudhatom, hogy más mit érez
Ha ott vagy
Nekem a boldogságom
Olyankor kimondhatatlan.
Nem tudom másnak mit jelent a Szerelem.
Azt tudom, ezt a szót csak te Jelented Nekem.
Nem tudom más, hogy gyűlöl
Én téged néha kegyetlenül.
És nem tudom miért ilyen bonyolult
De te teszed ilyenné
A lényed felőröl, szerteszét zúz
Belülről éget engem szénné.
Én nem tudom más mit adna érted.
Én semmit és bármit
Csak meghalnék ha kéred.
És nem tudom,
Hogy miért te kellesz nekem,
De ha megkérdezed, én így felelek:
Mert csak téged szeretlek!







SZIKRAFÉNY


Van az a pont
mikor az ember szíve meghasad,
körülötte minden tér, fapad
üresen áll.

Van az a pont
mikor jövőd minden reménye
sírva didereg
a múlt sírja mellett.

Van az a pont
mikor a lélegzet eláll.
Elborult égen
szikrafény kihunyás.

Majd átlépsz ezen a ponton.
És még egyet.
Minden elcsitul,
Már csak a világ remeg veled.







 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Amarilla  
Nézd meg és büszke leszel, hogy magyar vagy!
  2020-11-20 19:30:21, péntek
 
 







NÉZD MEG ÉS BÜSZKE LESZEL, HOGY MAGYAR VAGY!


Link




Csodálatos projektbe kezdett egy csapat magyar. Saját pénzükből, nagy összefogással alkottak egy kisfilmet, amely a magyar történelmet mutatja be. Ha ezt tanítanák történelem órán, minden magyar gyerek megtudná, mi a hazaszeretet!

Elképesztő minőségű filmet készített Varga Roland és csapata. Ez a videó SEMMILYEN állami támogatást nem kapott, most keresnek szponzorokat a folytatáshoz.

2015-ben született meg a magyar történelem 1100 évét bemutató kisfilm.

A teljes 14,5 perces kisfilm Budapesten a Mátyás templom melletti Szent Mihály kápolnában, és az Egri Várban is megtekinthető, ráadásul több nyelven, anyanyelvi szinkron hanggal. Emellett vidéki helyszínekre, fesztiválokra bérelhető egy 3D-s vetítő autó, amelyben szintén meg lehet nézni a filmet. Tavaly már a diósgyőri Várban is láthattuk és láttuk az egyik horvátországi utunk során, DURDEVEC-on /SZENTGYÖRGYVÁR/, a 15. századi Öreg várban, ami az egyik legősibb és legismertebb fennmaradt erősség a Dráva és a Száva között. A török támadások idején a vár egész környéke elnéptelenedett, csak maga a vár állt ellen a török támadásainak, és 1522-ben egy 1500 fős maroknyi sereg megállásra kényszerítette a 30-ezres török ostromlókat. A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét, elvonultak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csak csirkéseknek (azaz horvátul picoki-aknak) nevezték.


Watch the full 3D Hungarian history timetravel in our cinemas - Magyar Történelem

Link



Az ötletgazda, Varga Roland elmondta, hogy közel 50 ember dolgozott a filmen 2 éven keresztül, programozóktól történészekig. Már első 12,5 perces filmjükkel, a Budai Vár történetének bemutatásával is egy látványos, a turisták számára is érdekes film megalkotása volt a céljuk. Ennek pozitív volt a fogadtatása, viszont csak a Budai Várban volt értelme vetíteni, így jött az ötlet a folytatásra. A teljes magyar történelem feldolgozása már komolyabb feladat volt, mind történelmileg, mind technikailag. Bonyolult csatajeleneteket és történelmi helyszíneket kellett életre keltenie a csapatnak.

A technikai munka számítógépen zajlik. Modellezéssel kezdődik, majd a 3 dimenziós alapokat "felöltöztetik", vagyis textúrát kapnak. Ezután megtervezik a kameramozgásokat, mint egy valódi filmforgatáson. Végül pedig bonyolult matematikai algoritmusokkal kiszámoltatják az egyes képkockákat.

A csapat hosszú távú terve, hogy 3-4 éves fejlesztő munka után másfél órás, egész estés filmmé bővítsék ezt a 14,5 percet, hiszen lenne még mit mutatni.

Sajnos mind a mai napig erre még nem került sor!


History of Hungary Film HD - Magyarország történelme

Link



Homeland - Trailer of 'Hungarian History 3D'

Link



A videó, ami után büszke leszel arra, hogy magyar vagy
/Egy csodálatos ajándék Ben Dunlaptól, aki 2007-ben mesélt a TED-en rólunk, magyarokról, és arról, hogy mit tanulhat meg tőlünk a világ./

Link













 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Egy nagy kaland az élet II. rész
  2020-11-18 18:30:44, szerda
 
 













EGY NAGY KALAND AZ ÉLET II.




RÁKOSI JÁNOS 1911 - 1987




A magyar könnyűzene legjobb dalszöveg irói közül kiemelkedik Rákosi János, akinek dalait már Kalmár Pál, Karády Katalin, Putnoki Gábor, majd később Németh Lehel, Vámosi János, Ákos Stefi, Hollós Ilona, Sárosi Katalin, Mikes Éva, Kovács Erzsi, Ambrus Kyri, Szécsi Pál, Zalatnay Sarolta, Korda György és persze folytathatnám a sort még sokáig. Dalszövegeiben kóstolót kapunk az akkori bohókás, könnyed zenei repertoárból. Érdemes a szövegét figyelni, ,,nagy" dolgokról nem beszélnek: szerelem, boldogság, valódi mindennapok, igazán egyszerű történetek, ettől lesz még nagyszerűbb a dolog, az ember könnyen befogadja a sztorit, akár át is élt hasonlókat. Sokukat ma is képesek elvarázsolni.

A szakma szerint egy rossz dalszöveg elronthatja a jó zenét, de akár jobbá is tehet egy közepes dalt, ha tényleg nagyon jó az a szöveg.

Rákosi János fantasztikus, a mai napig is nagyon népszerű szövegeket írt. Az élet nagy dolgait nagy érzéssel, átéléssel vetette papírra.


I. rész ITT





Link




II. BEFEJEZŐ RÉSZ









MA ESTE NEM GONDOLTAM RÁD (Záray Márta, Vámosi János, )


Ma este nem gondoltam rád,
először történt évek óta.
El tudtam feledni azt,
hogy szeretlek én.
Ma este nem gondoltam rád,
ma pezsgőt ittam, szólt a nóta,
és boldog volt néhány percig
szívem, szegény.

Tudom, hogy holnap,
mikor felébredek,
rád gondolok.
A mámor elszáll,
mikor eszembe jutsz,
csak sírni tudok.

Ma este nem gondoltam rád,
először történt évek óta.
Magamra hagyott a bánat,
nem fáj a szívem utánad.
El fogom feledni azt,
hogy szeretlek én.







MAGA MEG A MAGA HÚGA (Rátonyi Róbert)


Maga meg a maga húga
csupa, csupa, csupa, csupa báj.
Nincs Pesten még két ily
csuda, csuda, csuda, csuda, csuda lány.
Maga vagy a maga húga?
Eldönteni, jaj, milyen nehéz!
Szívem megdobban, ha maga
vagy a húga a szemembe néz.
A maga haja barna, a húga haja bronz,
a maga szeme éget, a húga szem vonz.
De nehéz eme eset:
Maga meg a maga húga
csupa, csupa, csupa, csupa báj.
Nincs Pesten még két ily
csuda, csuda, csuda, csuda, csuda lány.

Pista a nevem, baj van idebenn,
szívem forró lángban ég.
Szerelmes vagyok két lányba,
egy csudaszép testvérpárba,
ha látom őket, így dalolok én:

Maga meg a maga húga...
...csuda, csuda, csuda, csuda, csuda lány.

Édes kicsi lány mind a két zsivány,
dönteni nem is tudok én.
Mindkettő csudára édes,
a szívük csodára képes.
Ha látom őket, így dalolok én:

Maga meg a maga húga...
...csuda, csuda, csuda, csuda, csuda lány.
De csuda lány!







MANDULAVIRÁG (Putnoki Gábor)


A mandulavirág szétszórta illatát.
A fák között a szél nekünk
a boldogságról mesélt.
Ott égett szemeden az első szerelem,
én azt hittem, szíved
örökké együtt lesz majd velem.
Azóta sokszor nyíltak már
kinn a mandulafák,
én árván vétkezem,
mert nem vagy már velem.
A mandulavirág szétszórta illatát.
Így tavasz idején te jöttél
álmaimban felém.
Ha zöldellnek tavasszal a fák,
és kinyílik sok száz virág,
oly mosolygós, vidám a világ,
kacag száz rózsa ág.
Egy édes emlékem
van erről énnekem.

Azóta sokszor nyíltak már
kinn a mandulafák,
én árván vétkezem,
mert nem vagy már velem.
A mandulavirág szétszórta illatát.
Így tavasz idején te jöttél
álmaimban felém.




-


MÁJUS VOLT (Szenes Iván)


Az első csókunk történetét nem felejtem el,
Mert ha visszagondolok, most is nevetnem kell.

Május volt, fenn mosolygott ránk a fényes hold,
És a nagymama elbóbiskolt.
Mikor először fogtam én a két kezed.
De jó is volt.
Felhők mögé bújt a huncut hold,
Mert a nagymama csak bóbiskolt.
Bátrabb lettem és karom beléd karolt.
Aztán már nem figyeltem fent a holdat,
Lent a nagymamát .
Ajkammal lassan hozzád értem,
Éreztem én forró szád.
Május volt, nagymama már rég nem bóbiskolt,
Mindent látott, de oly édes volt,
Nevetett csak rajtunk és egy szót sem szólt.







MÁRIS HIÁNYZOL NÉKEM (Breitner János)


Még az árnyékod látom,
még a lépteid hallom,
még az illatod érzem,
máris hiányzol nékem.

Még egy perce sincs, drágám,
számon égett a szád,
és most itt állok árván,
féltve gondolok rád.

Hozzád száll minden álmom,
már a holnapot várom,
mikor majd újra százszor
csókod éghet a számon.

Egyszer eljön az óra:
Többé nem válunk el.
Szívem dobban e szóra,
mindig enyém leszel.

Hozzád száll minden álmom,
már a holnapot várom,
mikor majd újra százszor
csókod éghet a számon.

Egyszer eljön az óra:
Többé nem válunk el.
Szívem dobban e szóra,
mindig enyém leszel.
Mindig velem leszel,
csak az enyém leszel,
csak az enyém leszel...










MÉG NÉHÁNY PERC (Németh Lehel, Máté Péter)


Még néhány perc és éjfélt üt az óra,
most fáradtan, lassan hazamegyek.
Az első nap ma hosszú évek óta,
hogy nem voltam én veled.
Te nem tudod, mit éreztél ma este,
az én szívem majdnem beleszakadt.
Mert mindenütt a két szemed kereste,
de hiába, árva maradt.
Úgy fájt, hogy meg kellett néha állnom,
és azt hittem, nincs tovább.
Még sohasem éltem én át
ily szomorú éjszakát.
Csak néhány perc és éjfélt üt az óra,
elindulok lassan hazafelé,
és félve várom, mit hoz majd a holnap,
míg elalszom hajnal felé.







MÉG NEM BIZTOS, DE LEHET (Balázs Boglárka)


Még nem biztos, de lehet,
egy kicsit odaleszek,
ha mással látlak én.
Hogy ne rohanjak oda,
csak az lehet az oka,
ezt régen sejtem én:
Hogy a hűség, hú-ú-ú-ú-ú!
Én lefogadom, nem sejted,
mire való nálad, nincs ilyen szó.

Egyik nap ezzel jársz,
másik nap mással jársz,
harmadnap mást találsz,
ezt a tempót hogy bírod ki, mondd!

Még nem biztos, de lehet,
hogy szakítok is veled,
ha mással látlak én.
De nem rohanok oda,
mert nem bántalak soha,
ezt így fogadtam én.
Hisz a hűség, hú-ú-ú-ú-ú!
A szótáradból hiányzik,
lefogadom, nálad nincs ilyen szó.

Egyik nap ezzel jársz,...
...lefogadom, nálad nincs ilyen szó.










MINDEN ÉJSZAKÁN (Kalmár Pál)


Minden éjszakán azért imádkozom,
hogy te visszatérj egy őszi alkonyon.
Hadd legyen nekem még egy boldog ünnepem!

Hogyha visszajössz szerelmes szívemért,
én az életem elölről kezdeném,
minden bánatom könnyen elfelejteném.

Egyszer nekem is juthat az életből
egy kis boldogság,
és egyszer velem is tehetne az élet
valami boldog csodát!

Minden éjszakán azért imádkozom,
hogy te visszatérj egy őszi alkonyon.
Hadd legyen nekem még egy boldog ünnepem!

Minden éjszakán azért imádkozom,
hogy te visszatérj egy őszi alkonyon.
Hadd legyen nekem még egy boldog ünnepem!







MINDEN ESTE AZZAL ALSZOM EL (Ákos Stefi)


Minden este azzal alszom el,
hogy holnap búcsúzunk végleg,
s másnap reggel arra ébredek,
hogy mégis szeretlek téged.
Délben árva szívem úgy fáj,
hétkor érted rohanok már.
Minden este azzal alszom el,
hogy holnap ilyenkor
örökre búcsúzunk,
reggel üzennék teérted már.







MINDENT MEGÉR (Kovács Erzsi)


Mindent megér nekem egy pillantásod,
Mindent megér egy rejtett mosolygásod.
Csak hallanád a szívem dobogását,
Megéreznéd, hogy életem tiéd.

Rád nézek és a szemem könnybe lábad,
E könny, szívem, a boldogság, nem bánat.
Mindent megér, ha két szemedbe nézek,
Mert abból látom azt, hogy én boldog leszek.

Mindent megér nekem egy pillantásod,...
...Mert abból látom azt, hogy én boldog leszek.







MIT TUDOM ÉN (Németh Lehel)


Mit tudom én,
van-e szív még a szíve helyén?
Van-e álma, vagy mit tudom én,
csak a tűzzel játszik?

Mit tudom én,
mit ígér ez a tűz a szemén?
Hogyha csókot ad, mit tudom én,
ad-e őszintén?

Hiszen úgy nem szereti senki,
ahogy én szeretem.
Tudja, hogy csak maga jelenti
a szerelmet nekem?

Mit tudom én,
van-e szív még a szíve helyén?
Ma még csókol, de holnapután
nem gondol többé rám.

Hiszen úgy nem szereti senki,
ahogy én szeretem.
Tudja, hogy csak maga jelenti
a szerelmet nekem?

De mit tudom én,
van-e szív még a szíve helyén?
Ma még csókol, de holnapután
nem gondol többé rám.







MOSOLYOGJON MÁR, KARTÁRSNŐ (Kazal László)


Mosolyogjon már, kartársnő,
hogy így néz rám, elképesztő!
Nem bántottam sohase magát,
hiszen első ízben lát.
Ideges, kedves kartársnő?
A sok munkától, rettentő.
Ennyi dolgom nekem is akad,
mégse vágok arcokat.
Miért oly mérges rám?
Legyen egy kissé vidám!
Így csinosabb is lett,
mosolyogva sokkal szebb.
Tudom, ezt kedves kartársnő,
itt megbeszélni nincs idő.
Megvárom majd este itt magát,
s ezután minden nap lát.

Mosolyogjon már, kartársnő,...
...s ezután minden nap lát.
Ezután minden nap lát.







MOST LÁTOM CSAK, MENNYIRE SZERETLEK (Kelly Anna)


Most látom csak, mennyire szeretlek,
most, mikor mindennek már vége.
Megbántam, de késő,
veled soha többé nem találkozom.
Könnyes szemmel nézem a levelet,
halkan, hogy peregnek az arcon.
Eltemetnek mindent,
én maradok itt csak és a bánatom.
Én nem tudtam, hogy nélküled a szívem
boldog sohase lehet.
Csak akkor vettem észre,
amikor már minden, minden elveszett.
Most látom csak, mennyire szeretlek,
most, mikor mindennek már vége.
Megbántam, de késő,
tudom, hogy már boldog
sohase leszek.

Most látom csak, mennyire szeretlek,
most, mikor mindennek már vége.
Megbántam, de késő,
tudom, hogy már boldog
sohase leszek.







MOST MÁR OLYAN MINDEGY (Dékány Sarolta)


Most már olyan mindegy,
úgyis tudom, elmegy.
Hát csak menjen, én nem harcolok.
Nem baj, ha már így van,
menjünk tovább vígan,
hisz elvégre nem oly nagy dolog.

[:Nem ez az első szakítás,
ki fogom bírni, ahogy más.
Minden csoda három napig tart.
Ma még, bevallom, kicsit fáj,
de tudom, holnap jobb lesz már,
holnapután elfelejtem majd.
Jön egy új szerelem,
vele már úgyis túl sok a baj!

Most már olyan mindegy,
úgyis tudom, elmegy.
Nem hiszem, hogy visszatarthatom.
Tovább ne gyötörjön,
azt, hogy visszajöjjön,
olyan nagyon én sem akarom.:]

Holnapután elfelejtem majd,
ó-ó-ó-ó, minden csoda három napig tart,
ó-ó-ó-ó, minden csoda három napig tart.







NAPTÁR (Poór Péter)


Januárban átkoztam az életet,
hogy én mindig egymagamban élhetek.
Februárban már agyamra ment a bús magány,
márciusban rájöttem, hogy kell egy lány.
Áprilisban láttam én meg őt, igen,
májusban már együtt kószált énvelem.
Júniusban strandra mentünk,
szerelemtől szédelegtünk,
látni se kívánt rajtam kívül mást.
Júliusban, augusztusban féltékenykedett,
szeptemberben néhányszor nagy cirkuszt rendezett.
Októberben meguntam, novemberben még jobban,
decemberben talált mást, és én lekoptam.
Januárban áldottam az életet,
hogy én újra egymagamban élhetek.
Néhány hónap kell még nekem,
tudom, amíg kipihenem,
és az egészet újra kezdhetem.

Januárban átkoztam az életet,...
...és az egészet újra kezdhetem.










NE HARAGUDJ RÁM (Betli duó)


Ne haragudj rám ha néha megbántlak én
Bocsáss meg nékem a könnyekért
Hisz úgy szeretlek én mint még senkit talán
Ha hívnál mennék rohannék tán

Refr.:
Az élet olyan nehéz
Ha nem vagy mellettem
Emlékeim sosem felejtem
Jöjj vissza hát maradj itt nálam örökre.

Az én életem nélküled semmit nem ér
Bocsáss meg nékem a könnyekért
Ha látom már sírásra gördül a szád
Rohanva mennék vissza hozzád

Refr.:
Az élet olyan nehéz...

Az én életem nélküled...

Vissza hozzád










NE VEDD FEL AZ ÚJ RUHÁD (Lantos Olivér)


Eljött hát mégis ez a nap, drágám, utolsó találkozásunk.
Előttem állsz, de gondolatod máshol jár, kedvesem.
Járjunk be mindent, ahová minket odafűz nagy boldogságunk.
Hadd higgyem azt, hogy most kezdjük el, először vagy velem.

Ne vedd fel az új ruhád, szívem,
jöjj ma este még a régiben!
Nem divatos már, tudom, kissé kopott.
Olyan, mint az én szívem,
s te mindkettőt unod.
Nékem jól vagy így a régiben,
ebben voltál boldog énvelem.
Holnap este már az új szerelmed vár terád,
annak vedd fel majd az új ruhád!

Nékem jól vagy így a régiben,
ebben voltál boldog énvelem.
Holnap este már az új szerelmed vár terád,
annak vedd fel majd az új ruhád!







NEKEM SE TANÍTOTTA SENKI SEM (Cherry Pink and Apple Blossom White) (Komár László)


Nekem se tanította senki sem,
és mégis jól megy, nem vitás.
Én gyorsan lekopogom, azt hiszem,
ez így szokás.
Magát se féltem, ahogy nézem én,
maga is tudja már talán,
meglátszik, higgye el a két szemén,
tagadni kár!

Ne kérdje, hogy mi lehet,
amiről beszélgetek,
biztosan sejti kegyed,
hisz nem oly csacsi gyerek.
Egy kicsit segíthetek,
bár máshogy nem is lehet,
hogy amin jár az eszem:
a szerelem.:]

Amire nem tanított senki sem,
és mégis jól megy, nem vitás.
Én gyorsan lekopogom, azt hiszem,
ez így szokás.
Ha gyorsan lekopogom, azt hiszem,
ez így szokás.







NEKEM SOK BUTA HOBBIM VAN (Fekete Éva)


Nékem sok buta hobbim van,
lepkét gyűjtök egy dobozban.
Másik fura mániám:
arabul megtanultam.

Mindez bajt sose jelentett,
ám most, jaj, szívem remeghet,
újabb vesszőparipám:
az, hogy téged szeretlek.

Ezt jól tudom, megúszni nem fogom.
Az eszem folyton nálad jár.
Már érzem én, a lepkegyűjtemény
ehhez csak játék volt csupán.

Nékem sok buta hobbim van,
mellé még ezt is kifogtam,
itt már vita se lehet:
hobbim az, hogy szeretlek.

Nem volt nálam sohase gond a szívem,
nem bántotta sohase még szerelem.
Jöttek-mentek partnerek,
így töltöttem éveket,
mindegyik csak egy pajtás volt nekem.

Nekem sok buta hobbim van...







NEM HÍRES JAZZ ÉNEKES (Ambrus Kyri & Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar )


Bár nem híres jazz-énekes,
nem futballista, ki a nőkre végzetes,
de annyi baj, nem érdekes,
nekem csak ő kell!

Hogy szép, arról szó nem lehet,
hisz nem mindenkit festőművész tervezett,
de stramm legény, és férjnek én
csak őt szeretném.

Göndör a haja, bársony a szava,
s olyan vidám a mosolya,
én úgy szeretem, másé a szívem,
nem is lehet soha, soha.

Bár nem híres jazz-énekes,
nem futballista, ki a nőkre végzetes,
de annyi baj, nem érdekes,
nekem csak ő kell.

Nekem csak ő kell.
Meglátni őt, és megszeretni egy perc alatt.
Azt hittem én, ilyesmit elhinni nem szabad.
S most azt hiszem, átéltem én is e nagy csodát,
így tehát elhiszem, szívem tanú rá.

Bár nem híres jazz-énekes,
nem futballista, ki a nőkre végzetes,
de annyi baj, nem érdekes,
nekem csak ő kell.
Nekem csak ő kell.













NEM MONDHATOM EL (Korda György, Lantos Olivér, Máté Péter, Poór Péter)


Nem mondhatom el senkinek, hogy merre járok,
hogy sírva hol bolyongok én éjfél után.
Nem mondhatom el, félek, kinevetnek érte,
úgy tudják, átmúlatom én az éjszakát.

A hírem, hogy ez a bohém nem tud szeretni,
A pezsgő folyik, mint a víz az asztalán.
Ki hinné, hogy ez a bolond titokban minden éjszakán
Órákig néz egy kis ablakot, mert néha téged ott elsuhanni lát.

Nem mondhatom el senkinek, hogy merre járok,
hogy sírva hol bolyongok én éjfél után.
Nem mondhatom el, félek, kinevetnek érte,
higgyék, hogy átmúlatom én az éjszakát.







NÉMA CIMBORÁM (Korda György)


Néma cimborám, te vén holdvilág,
láttam, megfigyelted jól azt a lányt,
kit velem ma este elkísértél.
Kérlek én, nagyon vigyázz reá.

Néma holdvilág, te hű cimborám,
nézz be minden éjszakán ablakán.
Rólam mondj mesét, ha alszik már,
s te csendben menj tovább
és kívánj helyettem jó éjszakát.

Néma cimborám, te vén holdvilág,
láttam, megfigyelted jól azt a lányt,
kit velem ma este elkísértél.
Kérlek én, nagyon vigyázz reá.

Néma holdvilág, te hű cimborám
nézz be minden éjszakán ablakán.
Rólam mondj mesét, ha alszik már,
s te csendben menj tovább
és kívánj helyettem jó éjszakát.

Jó éjszakát, jó éjszakát,
aludj csak szép szerelmem,
álmodjál tovább.
Jó éjszakát, jó éjszakát!







NYÁRON SZÉP AZ ÉLET (Keméndi András)


Nyáron szép az élet Tihanyban.
Oly kék a Balaton!
Repül a csónakom a habokon,
és rólad álmodozom.
Halkan zene szól a Motelben,
véle dalol a szél.
Vidáman táncolunk, s ha jön az őr,
a csóktól senki se fél.
És kiáltom a visszhangnak,
hogy szeretem, ó, halihó!
Lám, visszaszól a visszhang nékem:
Szeressed ó, hahó, csak ez a jó!
Nyáron szép az élet Tihanyban.
Oly kék a Balaton!
Repül a csónakom a habokon,
a hullámtarajokon tündér Balatonon.

Minden évben nyaranta
elutazom Tihanyba.
Ezernyi gondom ott elvetem,
vígan élem életem.

És kiáltom a visszhangnak,
hogy szeretem, ó, halihó!
Lám, visszaszól a visszhang nékem:
Szeressed ó, hahó, csak ez a jó!
Nyáron szép az élet Tihanyban.
Oly szép a Balaton!
Repül a csónakom a habokon,
a hullámtarajokon tündér Balatonon.







OLY SZÉP A PESTI UTCA TAVASSZAL(Breitner János)


Oly szép a pesti utca tavasszal,
víg táncot jár a napsugár,
és egy csinos lány siet az utcán,
szeme úgy ég, az arca oly vidám.
Baj van, ha belenéz a szemedbe,
egy perc és szerelmes leszel.
Sietsz utána, ha kell Budára,
s minden másról megfeledkezel.
Éjjel már csak róla álmodozol,
százszor kimondod a nevét,
és úgy érzed, senki nem komponált
még ily csodálatos zenét.
Jaj, Pesten a tavasz de veszélyes,
mert mire véget ér a nyár,
abba biztos lehetsz, barátom,
hogy megkéred majd a kezét,
és az utcán jövő tavasszal
már együtt sétál férj és feleség.

Oly szép a pesti utca tavasszal,...
...már együtt sétál férj és feleség.







PAPÍRHAJÓ (Poór Péter)


Állok a parton s kezemben tartom
utolsó leveledet.
Egyetlen emlék,amivel én még
nem tudom, mit is tegyek.
El kéne tépnem,nincs erőm, érzem.
Sajnálom, nem is teszem.
Legyen belőle papírhajó és útjára elengedem!

Kis papírhajó, lebeg a vízen,
forgatja a szél, viszi sebesen.
Sok hazugság, Isten veled!
Vigye el a víz, hazug leveled!

Azt írtad nékem, nem is rég:Örökké szeretsz!
S nem tudom azt se már,hol lehetsz?
Elmossa a víz, majd a betűket,
s elfelejtem én a te nevedet.
Sok hazugság, Isten veled!
Tovarohanó kis papírhajó,
kis papírhajó, kis papírhajó.







PAR AVION (Ákos Stefi)


Par avion, par avion.
Megírom neked, hogy szeretlek én.
Par avion, par avion.
Jöjj vissza, szerelmed, úgy várlak én!
Hisz te sem vagy boldog nélkülem,
én úgy várlak hű szerelmesem.
Par avion, par avion.
Írd meg, hogy jössz már a gyorsvonaton!

Par avion, par avion.
Megírom neked, hogy szeretlek én.
Par avion, par avion.
Jöjj vissza, szerelmed, úgy várlak én!
Hisz te sem vagy boldog nélkülem,
én úgy várlak hű szerelmesem.
Par avion, par avion.
Írd meg, hogy jössz már a gyorsvonaton!
Par avion, par avion.
Írd meg, hogy várjak rád a pályaudvaron!







PECHES NŐ A SÁRI (Lantos Olivér)


Peches nő a Sári, hogy a divat
a hosszú szoknya lett,
Pedig már egyszer ezért
Sári, szegény, tudjuk, rosszul lett.
Peches nő, mert neki a rövid
sokkal jobban áll.
A lába most is remeg, ámbár lehet,
nem kislány ma már.
A Váci utcán nájlon harisnyában,
hogyha végigtipeg,
egészen biztos az, hogy nyomában
ezer éhes férfi lót-fut, liheg.
Peches nő Sári, hogy a divat
a hosszú szoknya lett,
mert hogyha ezt felveszi, vége neki,
többé őt a férfinép már észre sem veszi.

Már Harmath Imre rég megírta
azt a nagy tragédiát,
mely ifjú lány korában érte Sárikát.
Most újra róla szól a nóta,
bánata oly nagy,
mivel a hosszú szoknya
lett megint az új divat.

Peches nő a Sári, hogy a divat...
...többé őt a férfinép már észre sem veszi.







SÜRGETNI NEM HAGYOM MAGAM (Kovács Erzsi)


Tudom, hogy szeretnél már egy csókot adni,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Ígérem neked, hogy tőlem is fogsz kapni,
de sürgetni nem hagyom magam.

Tudom, hogy szeretnél átölelni lágyan,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Bevallom, nekem is ugyanez a vágyam,
de sürgetni nem hagyom magam.

Mindenre eljön az idő,
hát kérek szépen egy kis türelmet!
Nem árt, ha vársz kicsit a csókra,
majd meglátod, annál szebb és édesebb.

Tudom, hogy szeretnél már egy csókot adni,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Ígérem neked, hogy tőlem is fogsz kapni,
de sürgetni nem hagyom magam.

Tudom, hogy szeretnél már egy csókot adni,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Ígérem neked, hogy tőlem is fogsz kapni,
de sürgetni nem hagyom magam.

Tudom, hogy szeretnél átölelni lágyan,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Bevallom, nekem is ugyanez a vágyam,
de sürgetni nem hagyom magam.

Mindenre eljön az idő,
hát kérek szépen egy kis türelmet!
Nem árt, ha vársz kicsit a csókra,
majd meglátod, annál szebb és édesebb.

Tudom, hogy szeretnél már egy csókot adni,
és nekem ez ellen nincs is szavam.
Ígérem neked, hogy tőlem is fogsz kapni,
de sürgetni nem hagyom magam,
de sürgetni nem hagyom magam.










A SZÁJA MEGGYPIROS (Korda György)


A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Pajkos és szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Magamban forgószélnek hívom,
mosolygok mindenen.

Egy kicsit angyal is,
de közben ördög is,
a kedve oly hamis,
akár az április.
Egy kicsit szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Unalmas nem lesz soha, érzem,
vele az életem.

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!







SZÁZ FÜSTKARIKA SZÁLL (Mezei Mária)


Száz füstkarika száll és két kicsi pohár
még feldöntve hever a zongorán.
És végig a szobán halk illatfelhő jár,
egy perccel azelőtt még itt voltál.

Ma volt a búcsúzás,
ma mindennek vége,
holnapra más vár rád.
Egy fájó könny fut végig az arcomon,
megáll a kottalapon,
ez volt a búcsúdalom.

Száz füstkarika száll és két kicsi pohár...
Más semmi se maradt, úgy fáj.

Ma volt a búcsúzás,
ma mindennek vége,
holnapra más vár rád.
Egy fájó könny fut végig az arcomon,
megáll a kottalapon,
ez volt a búcsúdalom.

Száz füstkarika száll és két kicsi pohár...
Más semmi se maradt, úgy fáj.







TAPSOLJ VELEM (Ambrus Kyri


Tapsolj velem
Most csak ez az ami kell nekem
Tapsolj velem
Úgy, hogy zengjen az egész terem
Szeretem a dobok ritmusát
A jazz gitárt, a zongorát
Egy szóval...
Úgy szeretem a muzsikát!

Tapsolj velem
Úgy, hogy ritmusában tűz legyen
Tapsolj velem
És e ritmus összefűz velem
Ez a jó, igazi hangulat
De elszalad egy perc alatt
Ha némán, mozdulatlan tovább vársz

Gyerünk hát, üsd össze gyorsan a tenyered
És most a gondjaid felejtsd el
Bánatod zavard el
Űzz ki az életedből minden rosszat
Éljen a dal, meg a szerelem
Felírom néked a receptjét
Fújd velem a leckét
Ugye tudod még?

Tapsolj velem
Most csak ez az ami kell nekem
Tapsolj velem
Úgy hogy zengjen az egész terem
Ez a dal teveled összefűz
Bajt, gondot űz, mert csupa tűz
Hát tapsolj, tapsolj velem!

Tapsolj velem
Most csak ez az ami kell nekem
Tapsolj velem
Úgy, hogy zengjen az egész terem
Ez a dal teveled összefűz
Bajt, gondot űz, mert csupa tűz
Hát tapsolj, tapsolj velem!

Velem, velem, velem
Velem, velem, velem







TE VAGY NÉKEM AZ AZ ASSZONY (Zámbó Jimmy)


Te vagy nékem az az asszony akitől a boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony akinek én oly' keveset adtam
Te vagy az a fénylő csillag amely mindig fent ragyog az égen,
Amelyik ha eltévedek megmutatja a jó utat nékem

Te vagy aki otthon sírtál én meg máshol a világom éltem
Tudtam azt, hogy egy jó szavam elég lesz, hogy megbocsásd e vétkem
Lehajtom most a fejemet, szeretném ha meg is szidnál engem
Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem

Lehajtom most a fejemet, szeretném ha meg is szidnál engem
Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem







TÉGED VÁRLAK (Hollós Ilona, Sárosi Katalin, Poór Péter)


Téged várlak átvirrasztott éjjeleken,
Úgy kószál képzeletem,
Miként a tavaszi szél suhan a fákon át.
Eltűnődöm elhibázott életemen,
S töprengek szerelmesen,
Miképpen küldjem feléd szívemnek sóhaját.

Ha meghallanád valahol tán
Panaszos ajkam hívó szavát,
Elhozná még a régi vágy,
A boldog múlt dalát.

Téged várlak átvirrasztott éjjeleken,
Úgy kószál képzeletem,
És érzem, hívogató szavam majd rádtalál.

Ha meghallanád valahol tán...







TICO TICO (AHOL A BANÁN NŐ) (Vadas Zsuzsa)


Ahol a banán nő, lakott egy csodás nő,
A kis Tico tetőtől-talpig fekete,
Tico még egész nap mindenen kacaghat,
Mert neki senkiért se dobog a szíve.
De egy szép napocskán, kikötött hajóján,
Tico előtt egy sápadt arcú tengerész,
Ki látott ilyet még? Hol él a fehér nép?
Kíváncsi kis Tico és a hajóra lép.
A tengerész elhozta Ticot Budapestre,
S Ticoból dizőz lett egy híres pesti dzsesszbe'.
Persze, hogy sikere volt, és ahol Tico dalolt,
Ott minden este biztos telve volt a bolt.
S Tico, hogy ezt a roppant nagy sikerét látta,
Titokban leutazott néha Afrikába,
S mert Pesten ritkán láthat ilyesmit a nép,
Hozott magával egy tucat feketét.

A tengerész elhozta Ticot Budapestre,
S Ticoból dizőz lett egy híres pesti dzsesszbe'.
Persze, hogy sikere volt, és ahol Tico dalolt,
Ott minden este biztos tömve volt a bolt.
S Tico, hogy ezt a roppant nagy sikerét látta,
Titokban leutazott néha Afrikába,
S mert Pesten ritkán láthat ilyesmit a nép,
Hát hozott magával egy tucat feketét.

Mivel az irigység divatos betegség
és Pesten feketézni tovább nem lehet
Így aztán a fehérnép kimondta a törvényt
Hogy Pesten dizőzlány tovább nem lehet
Tico nem vacillált és csendben tovább állt
Elege lett a sápadt tengerészekből
Mivel itt ez a fő: hogy ő is csak egy nő
A boldogság a fontos, üsse meg a kő!










16 ÉVES VOLT ÉS SZŐKE (Kapitány Anni, Lantos Olivér, Ambrus Kyri, Katona Klári)


Májusban, hogyha kinn ragyog az ég,
nem csoda, hogyha a lány szíve ég.
Ha nyílnak kinn az orgonák, sok virág,
unja már az iskolát.

Tizenhat éves volt és szőke,
a hatodik á-ba járt,
és kapott a névnapjára
egy fekete zongorát,
és a tanár úr, huszonöt éves,
aki Jucikáékhoz járt
egész nap csak skálázgatta,
umtatta, de umtatta,
Jucit már a skála
szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most
izgatta, de izgatta.
Egyszer aztán a két kezét
megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt,
csak megcsókolta,
elnémult a zongorán a húr.

Tizenhat éves volt és szőke,
a hatodik á-ba járt,
és nem nagyon szerette
a fekete zongorát.
De most azóta, ha jön az óra,
Juci imádja, mert a tanárja
csak azt kívánja, legyen szünet már
végre azon a zongorán!

Egész nap csak skálázgatta,
umtatta, de umtatta,
Jucit már a skála
szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most
izgatta, de izgatta.
Egyszer aztán a két kezét
megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt,
csak megcsókolta,
elnémult a zongorán a húr.

Tizenhat éves volt és szőke,
a hatodik á-ba járt,
és nem nagyon szerette
a fekete zongorát.
De most azóta, ha jön az óra,
Juci imádja, mert a tanárja
csak azt kívánja, legyen szünet már
végre azon a zongorán!







ÚGY MÚLT EL (Szécsi Pál)


Úgy múlt el ez a szerelem,
Hogy semmi haragot sem érzek
Most is itt van a képed,
Még a régi helyén

Nem tudlak gyűlölni azért,
Mert többet ért neked a másik
De ha bármi hiányzik,
Mindig itt leszek én

Most itt a képed előtt,
Köszönöm neked azt az időt
Köszönöm neked azt a sok szép napot
Életem legszebb tavaszát

Úgy múlt el ez a szerelem,
Hogy semmi haragot sem érzek
Féltve őrzöm a képed
Majd egy életen át

Úgy múlt el ez a szerelem,
Hogy semmi haragot sem érzek
Féltve őrzöm a képed
Majd egy életen át







VAGY MEG KELL TÉGED SZOKNI (Poór Péter)


Vagy meg kell téged szokni, ó, ó-ó-ó!
Vagy meg kell tőled szökni, ó, ó-ó-ó!
Igazi zsarnok vagy, csupa tűz a szíved, és
Nincsen nálad egy percnyi pihenés,
Folyton-folyvást jössz-mész, ez az egész!

Mindenhol ott kell lenned, ó, ó-ó-ó!
Bárhol vagy, nem tűrsz csendet, ó, ó-ó-ó!
Kezedben folyton bömböl a táskarádió,
Utcán, s otthon is zeng a zeneszó,
És nem bánod, bárkit idegesít.

Elbírlak még egy-két hétig ám, azután
Már kell a magány, és én menekülök.

Nem tudlak én megszokni, ó, ó-ó-ó!
El kell majd tőled szökni, ó, ó-ó-ó!
Igazi zsarnok vagy, csupa tűz a szíved, és
Nincsen nálad egy percnyi pihenés,
Fél év kell, míg ezt én kiheverem.

Elbírlak még egy-két hétig ám, azután
Már kell a magány, és én menekülök.

Nem tudlak én megszokni, ó, ó-ó-ó-ó!...
...Fél év kell, míg ezt én kiheverem.
Fél év kell, míg ezt én kiheverem.
Fél év kell, míg ezt én kiheverem.







VÉGRE, HOGY TAVASZ VAN (Zalatnay Sarolta)


Na végre, hogy tavasz van,
A vén telet meguntam,
Máris a szegen lóg a korcsolyám,
Ott van a szemem már a strandruhán.

A körutat felássák
A strandokat kinyitják
Van már egy fiúm,
ez se nagy titok
Tőle az idén úszni tanulok.

Jön ám a nyár, iskolába már
Nem kell menni, óh-óh-óh-óh, óh-óh-óh!

De jó dolog, nem kell énnekem
Hatkor kelni. Szép szünidő, jó pihenő.

No végre, hogy tavasz van,
No végre, hogy tavasz van,
Máris a szegen lóg a korcsolyám,
Nincs mese, te jössz, nyári napsugár!

Jön ám a nyár, iskolába már
Nem kell menni, óh-óh-óh-óh, óh-óh-óh!

De jó dolog, nem kell énnekem
Hatkor kelni. Szép szünidő, jó pihenő.

Na végre, hogy tavasz van,
No végre, hogy tavasz van,
Máris a szegen lóg a korcsolyám,
Nincs mese, te jössz, nyári napsugár!

Nyári napsugár, nyári napsugár!







ZENG A VIHAR (Baráth Mária)


Zeng a vihar,
Fákat csavar!
Mindent elborít a hó!
Lábam alatt
Zúgva szalad
Odalenn a vén folyó!
Tavasz van mégis nekünk,
Hol együtt megyünk:
Ott május van, virágfakadás!
Egymásért dobban szívünk,
Az élet nekünk napfény s vidám kacagás!
Zúg a vihar,
Fákat csavar...
Bennünk örökös a nyár!
Add a kezed,
S bármi jöhet,
Soha el nem válunk már!
Tavasz van mégis nekünk,
Hol együtt megyünk:
Ott május van, virágfakadás!
Egymásért dobban szívünk,
Az élet nekünk napfény s vidám kacagás!
Zúg a vihar,
Fákat csavar...
Bennünk örökös a nyár!
Add a kezed,
S bármi jöhet,
Soha el nem válunk már!







ZSEBKENDŐDRE KÖSS EGY CSOMÓT (Németh Lehel, Komár László)


Zsebkendődre köss egy csomót,
Kérlek, ugye hogy megteszed,
Azt mondtad, hogy engem szeretsz,
Nehogy ezt valahogy elfeledd.

Naptáradba írd be nevem,
Végig, az egész éven át,
Írd mellé, hogy engem szeretsz,
Ne jegyezz oda be senki mást.

Most már hiába minden menekvés,
Nincsen ,,szeretlek téged én",
Több más e dalba nem fért,
Ezért a refrént elölről kezdem én:

Zsebkendődre köss egy csomót,
kérlek, ugye, hogy megteszed?
Azt mondtad, hogy engem szeretsz,
Nehogy ezt valahogy elfeledd!













Végül egy mai szép slágerrel, Radics György (1956-2008) szép szerelmes dalával búcsúzom - az egyik legszebb szerelmes dal. Egy különleges hanggal Isten által megáldott csodálatos zenész volt! Nyugodjék békében!

Radics György: TE + ÉN

Link













 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
Egy nagy kaland az élet I.
  2020-11-16 19:00:30, hétfő
 
 













EGY NAGY KALAND AZ ÉLET I.




RÁKOSI JÁNOS 1911 - 1987




A magyar könnyűzene legjobb dalszöveg irói közül kiemelkedik Rákosi János, akinek dalait már Kalmár Pál, Karády Katalin, Putnoki Gábor, majd később Németh Lehel, Vámosi János, Ákos Stefi, Hollós Ilona, Sárosi Katalin, Mikes Éva, Kovács Erzsi, Ambrus Kyri, Szécsi Pál, Zalatnay Sarolta, Korda György és persze folytathatnám a sort még sokáig. Dalszövegeiben kóstolót kapunk az akkori bohókás, könnyed zenei repertoárból. Érdemes a szövegét figyelni, ,,nagy" dolgokról nem beszélnek: szerelem, boldogság, valódi mindennapok, igazán egyszerű történetek, ettől lesz még nagyszerűbb a dolog, az ember könnyen befogadja a sztorit, akár át is élt hasonlókat. Sokukat ma is képesek elvarázsolni.

A szakma szerint egy rossz dalszöveg elronthatja a jó zenét, de akár jobbá is tehet egy közepes dalt, ha tényleg nagyon jó az a szöveg.

Rákosi János fantasztikus, a mai napig is nagyon népszerű szövegeket írt. Az élet nagy dolgait nagy érzéssel, átéléssel vetette papírra.


Link



I. RÉSZ












A HARCOT FELADOM (Apostol)




A harcot feladom, nem megy tovább,
csak jártam egyedül és vártam rád.
Vártam, hogy eljöjj, hogy átölelj;
a percek gyorsan tűntek el.

Volt bennem türelem sok éven át,
voltam hű szerető és jó barát.
Hazudtál nékem, rájöttem én,
és összedőlt egy szép remény.

Most már látom azt, hogy tőled mennyit várhatok,
hogy csak játékod vagyok, többre nem számíthatok.
Néha már az arcomon a szégyen pírja ég,
s azt kiáltom én feléd, hogy ebből nékem már elég.

A harcot feladom, vesztettem én,
kérlek, hogy ezután ne jöjj felém.
Kicsordul egyszer a telt pohár,
jobb lesz, ha vége, vége már.







A HOLD (Hollós Ilona)


A Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt.
Két árnyék suhant
a vén utcák során,
és egy csókra megállt,
hogyha elbújt a Hold.
Ilyen éjszaka még tán sohase volt,
karod belém karolt.
Két bolond szerelmes szív az éjszakát
így bolyongta át.
Úgy égett az ajkam,
mint augusztusban tűző napsugár.
Láng volt, melyről tudtam,
hogy nem alszik el soha már,
mert a Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt,
és ezen az éjszakán
a boldogság ránk talált.

A Hold ezüst szikrákat szórt,
nyári szél dalolt,
minden ezüstön volt,
és ezen az éjszakán
a boldogság ránk talált.







A KETTŐNK ÉLETÉT (Karády Katalin)


A kettőnk életét úgy féltem én
Száz felhő tornyosult kettőnk egén
Túl sok az ismerős jó barát ki mindenbe belelát
És mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság
És új szívet meglátod akkor senki sem ád
Egymásnak élhetünk szép csendesen
És boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős jó barát ki mindenbe belelát
Szívünk jobb tanácsot ád.

Oly furcsán bánsz velem szívem
Mi van veled nem értem
Nem mosolyog rám a szemed és idegen a szád
Tudom már drágám mi bajod: valamit mondtak én rám
És te persze mindent elhiszel nékem ez fáj.







A KÖRÚTON BOLYONGTAM (Lantos Olivér)


A körúton bolyongtam tegnap este,
egy pillanatig rád gondoltam én:
Hogy hol járhatsz most, ki tudja, merre,
hisz oly régen nem jössz felém.

S a gondolatok, hogy valóra válnak,
megálltam, nagyot dobbant a szívem,
mert megláttam kék csíkos ruhádat,
egy pillanat, te szembejössz velem.

A fény elsötétült felettem,
mással mentél ott tovább.
Egy perc és elsuhantál előttem,
az emberek között eltűnt a kék ruhád.

A Körúton egy villamos csilingelt,
az élet ment, mint rendesen, tovább,
és nem tudta senki azt, hogy bennem
most összedőlt egy egész világ.

A Körúton egy villamos csilingelt,
az élet ment, mint rendesen, tovább,
és nem tudta senki azt, hogy bennem
most összedőlt egy egész világ.







A KŐSZIKLA (Zsolnai Hédi)


Sok-sok éve történt egy nyári délután,
hogy sétálgattak ketten, egy fiú és egy lány.
A kislány nagyon szép volt, de gőgös és rideg,
és akárcsak egy jéghegy, a szíve oly hideg.
A fiúban őszinte, nagy szerelem égett,
ezerszer elmondta: Szeretlek téged.
A lány ezen vidáman mulatott, kacagott,
a fiúban egyszer csak nagy harag lobogott.
Ha kőből van szíved, légy kőszikla, átkozott!
S a szívtelen kislány, jaj, kőszirtté változott.

Budán a csendes éjszakában
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Egy hang, ha száll felé a szélben,
ő visszaszól, ő felel rá kedvesen.
Egy kő, egy szikla künn az éjben,
szólj felé, ő válaszol halkan, csendesen.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Légy az enyém! (Légy az enyém, légy az enyém!)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva,
viharban, szélben a hegytetőn magába',
múlnak az évek, a hónapok, hiába.
Hiába várva a megmentő csodára.
Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen,
S tanuld meg, ne legyen senki szívtelen!
Budán a csendes éjszakában...
...S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
egy elvarázsolt leány e szürke kő,
ott áll a némaság honában,
s várja azt, hogy a szerelme visszajő.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)...







A LÁMPA ZÖLD (Várady Magda)


A lámpa zöld lehet,
Átmehet az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Egy-két nap, és kiheverem!
Ne higgye azt, hogy én búsulok!
A járda szélén fütyülök!
A kalapom kicsit megemelem:
Holnap meg se ismerem!
Mert én csak egyet füttyentek, és nyomomban negyven-ötven más szalad.
Így felvágni nem szabad!
Ha lemarad:
Ezer akad!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet!
Az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Holnap más akad nekem!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Egy-két nap, és kiheverem!
Ne higgye azt, hogy én búsulok!
A járda szélén fütyülök!
A kalapom kicsit megemelem:
Holnap meg se ismerem!
Mert én csak egyet füttyentek, és nyomomban negyven-ötven más szalad.
Így felvágni nem szabad!
Ha lemarad:
Ezer akad!
A lámpa zöld lehet,
Átmehet!
Az utca másik felére!
Ha elhagy, még nem oly veszedelem.
Holnap más akad nekem!







A SZÁJA MEGGYPIROS (Korda György)


A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Pajkos és szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Magamban forgószélnek hívom,
mosolygok mindenen.

Egy kicsit angyal is,
de közben ördög is,
a kedve oly hamis,
akár az április.
Egy kicsit szertelen,
de ezzel együtt tetszik énnekem.
Unalmas nem lesz soha, érzem,
vele az életem.

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!

Régen ismerem,
mégsem ismerem,
semmiségeken
összevész velem.
Mint a rózsa,
megszúr néha,
de aztán megbocsájt,
s kibékül hirtelen.

A szája meggypiros,
az orra kis fitos,
és gyakran szemtelen,
gonosz is énvelem.
Percekig rám se néz,
de aztán édes a kibékülés,
és egyben mégis egyetértünk,
szeretjük egymást. Kész!







A ZONGORÁN OTT ÁLL MÉG A KÉPED (Bodnár Piri )


A zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen furcsa is a sors:
Mikor ezt adtad nekem,
még nagyon boldog voltál énvelem.
Még megremegtünk minden egyes csóktól,
és ha hozzád értem, véred forrt.
Akkor még a zongorán
mindig vidám nóta szállt,
s a karod közben lágyan átkarolt.

Ma már sohasem szól a zongorám,
hisz nincs, akinek játszanék.
A por belepte már a húrokat,
de ott virrasztom át az éjszakáimat.

Mert zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen boldog voltam én,
mikor ezt adtad nekem,
és ez lett mégis a végzetem.







A ZSEBKENDŐRE KÖSS EGY CSOMÓT (Németh Lehel)


A zsebkendődre köss egy csomót,
kérlek! Ugye hogy megteszed?!
Azt mondtad, hogy engem szeretsz,
nehogy ezt valahogy elfeledd!
Naptáradba írd be nevem,
végig, az egész néven át!
Írd mellé hogy engem szeretsz,
ne jegyezz oda be senki mást!
Mostmár hiába minden, menekvés nincsen,
szeretlek téged én!
Több más e dalba nem fér, ezért a refrént
előlről kezdeném!
Zsebkendődre köss egy csomót,
kérlek! ugye hogy megteszed?!
Azt mondtad hogy engem szeretsz,
nehogy ezt valahogy elfeledd! (2x)

Nehogy ezt valahogy elfeledd!







ADD MEG KÉRLEK A TELEFONSZÁMOD (Németh József)


Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben,
ki hasonlít reám és holnap délután
már várhatnád, láthatnád és boldog lennél tán,
hogy hallgattál most rám.
Ó-ó, ó-ó!
Hogy jó voltál, s hallgattál ma rám.

Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
mondd meg még a neved is, kit kell kérnem,
hisz úgysem tágítok, míg el nem árulod.
Hát mondjad már, hát mondjad már,
vagy halkan suttogd el!
Én nem felejtem el.
Ó-ó, ó-ó!
Csak szólj már és boldoggá teszel.

Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben,
mondd meg még a neved is, kit kell kérnem,
Add meg, kérlek, a telefonszámod nékem,
fel fog hívni egy fiú majd holnap délben.







AZ A TÁNC (Putnoki Gábor)


Az a tánc, amit veled jártam én,
az a csók ott a parkett közepén,
az a tűz, az a dal, az a pohár ital,
ahogy két szemed villant felém.

Az a csillag az égbolt közepén,
az a vágy ott a szemed szögletén,
az a láz, az a hang, mint egy búgó galamb
ez a kép engem ma is kísér.

Messze távolban megkondult az esti harang,
szívünkben szólt giling-galang.
Mikor ajkad oly remegve a számra simult,
s fenn minden csillagfény kigyúlt.

Az a tánc, amit veled jártam én,
az a csók ott a parkett közepén,
az a tűz, az a dal, az a pohár ital,
ahogy két szemed villant felém.

Az a csillag az égbolt közepén,
az a vágy ott a szemed szögletén,
az a láz, az a hang, mint egy búgó galamb
ez a kép engem ma is kísér.

Messze távolban megkondult az esti harang,...
...ez a kép engem ma is kísér.







AHOL MI KETTEN EGYÜTT JÁRTUNK (Lorenz Kornélia)


Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
most fütyül a szél, vad nótát zenél,
és pereg a sok levél.

De furcsa így látni e tájat,
lombjuktól megkopasztott fákat,
s ha nem vagy velem, már el se hiszem,
hogy jártunk itt már, szívem.

Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.

Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.

Fázol az őszi szélben,
bújj hozzám, kedvesem,
és akkor majd megérzed
az én szívemen a napsugarat,
mely örökre itt maradt.

Ahol mi ketten együtt jártunk,
s egy csókra néha meg-megálltunk,
ott nem lehet tél, se hulló levél,
csak kacagó, nyári szél.










ÁPRILISI NAPSUGÁR (Vámosi János)


Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
a tél után az első fény nekem.
Oly régen vágyódtam e napsugár után,
mert hosszú tél volt életem csupán.

Lassan olvad a hó a szívemben,
és kiderül fenn az ég.
Nyár tüze ég a szemedben,
nyár, amit vártam én rég.

A rétnek kell a fény, és éppúgy kell nekem
e boldogság, e tiszta szerelem.
Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
és ez a fény csak az enyém legyen.

Hosszú évek múltak el felettem,
amíg téged megismertelek.
Bevallom néked, hogy e perctől látom
ilyen szépnek én az életem.

A rétnek kell a fény, és éppúgy kell nekem
e boldogság, e tiszta szerelem.
Te vagy az áprilisi napsugár, szívem,
és ez a fény csak az enyém legyen.







AZ ELSŐ NYÁR ( Tánczene )


Az első nyár elmúlt, szívem,
az első nyár, hogy együtt voltál énvelem.
Sosem volt még ily kék az ég.
Úgy érzem, most kezdődött el csak az életem.
Holdfényes séták este kint a Szigeten.
Még most is hallom dobogni szíved szívemen.
A falevél sárgul ma már,
de bennünk mindörökre itt maradt a nyár.

Az utcát végigszántja már a hűvös őszi szél.
Egy boldog nyárról mond mesét a sok hulló levél.

Az első nyár elmúlt, szívem,...
...de bennünk mindörökre itt maradt a nyár.







AZT ÉRTEM MÉG, A GÓLYA (Bodnár Piri)


Azt értem még, a gólya
elbír egy kisfiút,
de hogy szállít szegény
egy elefánt legényt?
Ha megrendelnek nála
egy kétpúpú tevét,
a csőrében mit tart,
a púpját vagy fejét?
Ha útközben, mondjuk azt,
a gólya éhes lesz,
és pont akkor szállít ő
egy béka gyermeket.
Na, várhatják a békák,
a gólya érkezést,
már adhatják is át
az újabb rendelést.







BARACKNYÍLÁS IDEJÉN (Záray Márta - Vámosi János)


Halk szellő suhan fenn a lombok tetején.
Baracknyílás idején arra jártunk, te meg én.
Két fáradt pillangó pihent meg kezeden,
éreztem, hogy szíveden szerelem ég.

Ma már nincs más, csak jégvirág a barackfákon,
másra vársz a mámorító vágyak éjjelén.
De úgy tudom, s egyre szívdobogva várom,
visszatérsz majd újra baracknyílás idején.

Oly lassan ólomlábon járnak a napok.
Boldogságot akarok, boldogságot adhatok.
Jöjj vissza!, elfelejtek mindent, te neked.
Töröld le a könnyeket, égő szerelem!

Egy szó, s elolvad már a jégvirág a fákon,
és a szél a nárcisz illatát hozza felém.
Egy szó és újra boldogabb lesz minden ág,
úgy mint rég. Emlékszel?, baracknyílás idején.







BELEÜTÖM AZ ORROM (Ambrus Kyri)
Az eredeti címe: Pletykás kislány


Mindenbe beleütöm, örökké beleütöm a pici orrom
Bár ettől sok a bajom, csudára sok a bajom!
Szavamra mondom!
Mindig az eszem előtt a szám jár,
Mindenki megharagszik ezért rám
Ilyenkor megijedek s ígérem sose teszek
Olyat mi nem tartozik csak énrám....
Aztán alszom egyet, s másnap hogy felébredek
Bizony mindent el is felejtek

És újra!
Beleütöm, mindenbe beleütöm megint az orrom
És bármily sok a bajom, nem használ fogadalom!
Ezen a dolgon!
Kíváncsi természetem erősebb
Ez az mi engem mindig legyőzhet
A harcot fel is adom, hiszen én lefogadom
Hogy senki pletyka nélkül nem élhet

És újra!
Beleütöm, mindenbe beleütöm megint az orrom
És bármily sok a bajom, nem használ fogadalom!
Ezen a dolgon!
Kíváncsi természetem erősebb
Ez az mi engem mindig legyőzhet
A harcot fel is adom, hiszen én lefogadom
Hogy senki pletyka nélkül nem élhet







BIKINIBEN LÁTTAM MEG (Kispál és a Borz)


Bikinibe' láttam meg őt kint a strandon.
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész.
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Most már megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő







BOCSÁSD MEG NÉKEM (Kapitány Anni)


Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha volna benned szív, hát nem nevetnél ezen.
De néked semmiség, hogy én most temetem
az álmom, ami volt nekem.

Ma tudtam meg, hogy többé boldog sose leszek,
s egy kissé fáj, hogy néked mosolyog a szemed.
Most láttam meg csak azt, hogy mit jelent neked,
ha bárhogyan is szenvedek.

Menj, csak menj tovább, vár a nagyvilág,
én csak egy hű szívet adhatok.
Nincs más semmim, és néked ez kevés,
nem lehetünk így hát boldogok.

Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha jól esik neked, hát mosolyogj csak ezen.
Nevess ki, van miért, hiszen most temetem
az álmom, ami volt nekem.

Menj, csak menj tovább, vár a nagyvilág,
én csak egy hű szívet adhatok.
Nincs más semmim, és néked ez kevés,
nem lehetünk így hát boldogok.

Bocsásd meg nékem azt, hogy könnyes lett a szemem,
ha jól esik neked, hát mosolyogj csak ezen.
Nevess ki, van miért, hiszen most temetem
az álmom, ami volt nekem.







BOLYONGOK, MINT EGY ÁRVA (Németh Lehel)


Tudom, hogy vannak szebb folyók,
és vannak tán nagyobb hegyek.
Száz város van, mely fényesebb talán.
De ott jártam az iskolám,
ott élt apám, ott élt anyám,
ezer kis emlék vár ott még reám.

Bolyongok, mint egy árva
e széles nagyvilágba',
és nem találom a boldogságom én. Mm-mm.
Szeretnék megpihenni,
hazámba visszamenni,
hol minden ablak vidáman int felém.

Új hazába hiába vágyunk,
boldogságot nem találunk.
Mást, mindent adhat nekünk az élet,
hazát csak egyet, s ezt elfeledned
oly könnyen nem lehet.

Bolyongok, mint egy árva
e széles nagyvilágba',
de nem találom sehol a boldogságom,
csak oda vágyom, hol gyermek voltam én,
hol minden ablak vidáman int felém.
Vidáman int felém.







BRAZÍLIAI KARNEVÁL (Ákos Stefi)


Minden éjszaka rumba ritmusa
peng az ablakok alatt. (Olé!)
A zsongó karneválban
mindenütt Brazíliában
ilyenkor a csók is szabad. (Olé!)
(Annyi csók sehol nem terem,
amennyi itt a szép, vidám ünnepen.)
Az én hazámban szép a Karnevál.
(A Karnevál.)
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
csak ez a dallam száll.
Odafenn ragyog a gyönyörű napsugár,
idelenn dalol a sok gitár.
Idegen, öreg és ifjú pár igazi rumbát jár.
Három nap zeng-zúg a zene,
(ha itt a Karnevál.)
Három nap nem fáradt senki se,
(mindenki táncot jár.)
Tánc közben búcsút mond a józan ész,
(búcsút mond a józan ész.)
mert a donna rákacsint a donra,
és a szív azonnal máris kész.
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
tüzel a lobogó szerelem
dobogó szíveken,
mindenki boldogságra vágy.

Három nap zeng-zúg a zene,
(ha itt a Karnevál.)
Három nap nem fáradt senki se,
(mindenki táncot jár.)
Tánc közben búcsút mond a józan ész,
(búcsút mond a józan ész,)
mert a donna rákacsint a donra,
és a szív azonnal máris kész.
A hazám, ahol az Amazon habja zúg,
de vidám, ha jön a Karnevál.
Igazán egész nagy Brazílián
tüzel a lobogó szerelem
dobogó szíveken,
itt (meszel a józan ész,)
most (mindenki csókra kész,)
mindenki boldogságra vágy.







CSAK NE FÁJNA ÚGY (Fényes Kató)


Csak ne fájna úgy,
Hogy szíved mást is szeretett,
Csak ne fájna úgy,
Hogy első nem én lehetek.
Hogy volt már előttem más,
Ki téged szívdobogva várt,
És néha hazakísért,
Vagy utánad járt.
Csak ne törne rám
A bánat annyi éjszakán,
Mert szeretted őt
És boldog volt veled talán.
Te nem is tudod,
Hogy mennyit sírok én azért,
Mert szíved mást is szeretett,
Én szenvedek a múltadért.

Csak ne fájna úgy,...
...Én szenvedek a múltadért.

Tudom, szeretsz tán úgy,
Ahogy senkit se még,
Szívem titokban mégis fáj azért,
Mert volt már előttem valaki más,
ki várt úgy, mint én talán.

Csak ne fájna úgy,...
...Én szenvedek a múltadért







CSAK NEVETEK ÉN (G. Nagy Gabriella)


A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én.
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én.
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már.
Ha azt várnád, hogy én majd üzenjek,
csak nevetek én.
Hisz tudd meg, hogy már én sem szeretlek,
csak nevetek én.
Ha te meguntál, van aki rám vár,
engem nem érdekelsz már!

Nem köszönsz nekem, odavagyok, jaj!
Komolyan azt hiszed, hogy ez baj?
Holnapra már kiheverem
azt is, hogy élsz, elfeledem.

A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én.
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én.
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már!

Nem köszönsz nekem, odavagyok, jaj!
Komolyan azt hiszed, hogy ez baj?
Holnapra már kiheverem
azt is, hogy élsz, elfeledem.

A térkép szélén bátran leléphetsz,
csak nevetek én. (Ha-ha-ha.)
Az űrben, mint egy bolygó keringhetsz,
csak nevetek én. (Ha-ha-ha.)
Ha neked így jó, nekem is így jó,
engem nem érdekelsz már.
Egy könyvem van még nálad,
azt hozd el, még én várlak,
de engem nem érdekelsz már!







CSINIBABA - BIKINIBEN LÁTTAM MEG (Filmzenék)


Bikiniben láttam meg őt kint a strandon
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.

Rohan az idő, már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Most már megtanított ő
Hogy csak nyáron takarékos a nő!
Rohan az idő...







EGY KIS BIZTATÁS (Szenti Edit)


Vártam én magára rég,
a szívem oly vadul ég.
Érzem azt, maga a végzetem,
remélem én, elhiszi nekem.

Egy kis biztatás,
nem kell egyenlőre semmi más.
Nézzen úgy felém,
hogy abból tudjam én:
Van-e remény?

Ennyit megtehet,
kicsit bátorítsa szívemet!
Aztán bízza rám,
a többi megy talán,
remélem én.

Döntsön végre már,
higgye el, hogy jobbat nem talál.
Mindent megteszek
és milyen hű leszek
magához én.

Magam is elhiszem,
hát maga mért ne hinne énnekem?
Hisz nem kell egyenlőre semmi más,
csak egy kis biztatás, szívem.

Döntsön végre már,
higgye el, hogy jobbat nem talál.
Mindent megteszek
és milyen hű leszek
magához én.

Magam is elhiszem,
hát maga mért ne hinne énnekem?
Hisz nem kell egyenlőre semmi más,
csak egy kis biztatás, szívem.







EGY KÍVÁNCSI KACSA (Lagzi Lajcsi)


Becsípve mentem tegnap haza,
úgy fél kilenckor hajnaltájt.
És álmomban kilenc kis kacsa
dalolva ágyam mellém állt.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Úgy hápogott a sok kis kacsa,
hogy félni kezdtem tőlük már,
ki becsípve jár reggel haza,
az velem együtt mind így jár.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.

Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba,
és ebből lett a nagy tragédia.
Becsípett jól a kacsa,
hajnalban ment csak haza,
ebédre aznap megfőzték a kiskacsát,
ki hallott már ily nagy tragédiát.







EGY NAGY KALAND AZ ÉLET (Szécsi Pál)


Egy nagy kaland az élet
Ezer kis izgalom
Úgy szaladnak az évek
Futószalagon

Egy nap se vesszen úgy el
Hogy semmit ne tegyél
Kár volna, hisz az ember
Csakis egyszer él

Most vagy szép, fiatal
Minden a tiéd
Elmúlik oly hamar
Ez a néhány év

Egy nagy kaland az élet
És mindig van virág
Hát szakítsd le a szépet
Ami vár terád

Egy nagy kaland az élet
Ezer kis izgalom
Úgy szaladnak az évek
Futószalagon

Egy nap se vesszen úgy el
Hogy semmit ne tegyél
Kár volna, hisz az ember
Csakis egyszer él

Most vagy szép, fiatal
Minden a tiéd
Elmúlik oly hamar
Ez a néhány év

Egy nagy kaland az élet
És mindig van virág
Hát szakítsd le a szépet
Ami vár terád







EGYÜTT ÉLNI ÁT (Záray Márta)


Együtt élni át, ezernyi nagy csodát
Hidd el, hogy szebb a földön semmi nem lehet
Nyári hajnalon, őszi alkonyon
Mindenhol együtt menni, mindig csak veled
Azt kívánom, hogy mindig így legyen
Egymásért éljünk egy hosszú életen
Majd egy délután, mikor már őszre jár
Hajadnak színezüstjét lágyan megcsókolom
Bevallom boldog voltam én, szívesen újra kezdeném,
Csak újra százszor és ezerszer Te légy enyém







ELÉG VOLT NÉKEM MAGÁBÓL (Karády Katalin)


Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Unalmas lett sok meséje,
Ezentúl másnak mesélje,
Hogy szíve hű, és örökké reám vár.

Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától.
Ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná,
Sehol nem találom.

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom már!

Unalmas lett sok meséje,
Ezentúl másnak mesélje,
Hogy szíve hű, és örökké reám vár.

Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától.
Ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná,
Sehol nem találom.

Elég volt nékem magából,
Vigasztalódjon akárhol,
Szavamra mondom, nem is bánom én már!
Szavamra mondom, nem is bánom én már!







ELFELEDLEK SZÉP LASSAN TÉGED ( Korda György )


Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Halványabb lett bennem a képed.
Az idő, látod, mindent eltemet.
Már csak emlék az, hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.

És az utcán, hogyha szembe jössz már
látom, rám mosolyogsz kedvesen.
Én is nézlek és csak annyit érzek,
hogy ma már nem dobog a szívem, hevesen.

Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Nem szerelem már, amit érzek,
csak egy őszinte, tiszta szeretet.
Már csak emlék, az hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.

Elfeledlek szép lassan téged,
ahogy múlnak a percek, az évek.
Halványabb lett bennem a képed.
Az idő, látod, mindent eltemet.
Már csak emlék az, hogy nemrég
olyan boldog voltam én teveled.







ÉN MEGKÖSZÖNÖM NEKED (Zsolnai Hédi)


Én megköszönöm neked,
hogy nékem adtad szíved.
És most, amikor visszakéred tőlem,
nem tudom, hogy mit is tegyek?
Míg enyém volt a szíved,
oly boldog voltam veled.
És nem gondoltam soha arra,
hogy majd egyszer visszakérheted.
Szeretnék beszélni erről veled.
Mást bármit kérhetsz,
csak ezt meg ne tedd!
És szólni mégse merek,
csak megköszönöm neked,
és letörölve könnyeim,
a szíved visszaadom teneked.

Állok szótlanul,
fájó könnyem hull.
Eljött hát a búcsú,
a nagy pillanat,
és holnapra már
csak emlék marad.

Én megköszönöm neked,
hogy nékem adtad szíved.
És most, amikor visszakéred tőlem,
nem tudom, hogy mit is tegyek?
Míg enyém volt a szíved,
oly boldog voltam veled.
És nem gondoltam soha arra,
hogy majd egyszer visszakérheted.
Szeretnék beszélni erről veled.
Mást bármit kérhetsz,
csak ezt meg ne tedd!
És szólni mégse merek,
csak megköszönöm neked,
és letörölve könnyeim,
a szíved visszaadom teneked.







ÉN NEM FOGOK UTÁNAD JÁRNI (Rózsa Annie)


Én nem fogok utánad járni
Belátom, nem érdemes
Csak megalázni szívem azért
Hogy te nevess

Én nem fogok utánad járni
Bennem is van büszkeség
Én nem könyörgöm többé soha
Szerelemért

Tudok én is vidáman nevetni
Amikor a szívem meghasad
Tudok én is kacagva búcsúzni
Bár titokban megsirattalak

Én nem fogok utánad járni
Belátom, nem érdemes
Csak megalázni az én bolond szívem
Azért, hogy te nevess







ÉRZEM, MOST HAZUDTÁL NÉKEM (Tánczenék)


Oly furcsán csillog a két szemed ma, drágám,
Nem tudom, hogy mi van veled.
Valamit titkolsz, vagy mondani akarsz,
Látom, hogy reszket a kezed.

Érzem, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden.
Elárult téged, ha nem is akarod,
Nem vagy boldog énvelem.
Szeretnék szólni, de félek,
Félek, hogy letagadod,
Vagy talán, ki tudja, attól félek én,
Hogy ezt nyíltan megmondod.
Tán jobb lesz, hogyha nem veszem észre,
Behúnyt szemmel megyek tovább,
S bár érzem, itt benn
majd megszakad a szívem,
A könnyeim közt mégis nevetek rád.
Tudom, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden,
De szólni nem merek, jobb lesz így nekem,
Hogyha észre sem veszem.







FEHÉR SIRÁLYOK (Barlay Kató)


Fehér sirályok merre szálltok
kinn a tengeren?
Mikor hozzátok vissza nékem
ifjú szerelmesem?
Oly gyorsan múlnak,
megfakulnak
szép emlékeink,
de majd ha újra visszatérsz,
boldog leszek megint.

Olajfa ágon mennyi szép virág,
küldöm néked minden illatát.
Zsongó, lágy zenével,
hangos esti széllel
vágyaimnak szárnyán hozzád.

Fehér sirályok merre szálltok
kinn a tengeren?
Mikor hozzátok vissza nékem
ifjú szerelmesem?
Oly gyorsan múlnak,
megfakulnak
szép emlékeink,
de majd ha újra visszatérsz,
boldog leszek megint.







FEKETE HAJÚ KIS GIMNAZISTA VOLTÁL (Mikes Éva, Szécsi Pál, Katona Klári, Solymos Tóni stb)


Fekete hajú gimnazista voltál,
Ott mentél át, a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
Amíg az első bálon, én megismertelek.

Most mellettem ülsz, sok év telt el azóta,
Jöttél velem, sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már, egy pár ezüst szál villan elő,
Kell már egy kis pihenő, ebéd után.

Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
Amíg csak élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.

Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket, vígan kacagtuk át.
Én úgy érzem hogy nem csalódtál, boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen, kedves öreg diák.

Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
Amíg csak élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.







FÉLTÉKENY VAGYOK (Vámosi János)


Én a boldogságom félthetem.
Ne haragudj rám, nem oly nagy vétek!
Én csak féltlek, nincs más fegyverem,
nem veszthetem el a szívedet.
Nincs egyebem, nem nagy szerelem, ez minden,
mert az enyém, hát őrködöm én e kincsen.
Én a boldogságért harcolok,
hát értsd meg azt, hogy féltékeny vagyok.

Én a boldogságért harcolok,
hát értsd meg azt, hogy féltékeny vagyok.










GITÁROM PENGETEM (Radics Béla & Horváth Vilmos)


Gitárom pengetem, barátom énnekem,
Van ebben sok jó vidám dal.
Utamon elkísér, ha bármi bánat ér,
Ő, aki engem vigasztal.
Ott van minden kalandban,
Velem érez, ha baj van.
Ilyenkor csendesen karomba fektetem,
És ő egy dallal vigasztal.

Rá se ránts, lám az élet ilyen,
Bánat és öröm karöltve jár.
A baj nagyobb ennél sose legyen,
Ezt dalolja a gitár.

Máris érzem én, hogy lassan visszatér
A régi jókedv szívembe.
A bánat messze száll, mert ez a vén betyár
Tud nótát minden esetre.
Itt maradtam magamra,
Nem is bánom, szavamra,
Vidáman dúdolok és máris indulok,
Gyerünk egy újabb kalandra!

Rá se ránts, lám az élet ilyen
Máris érzem én, hogy lassan visszatér

Gyerünk egy újabb kalandra!
Ha-ha-ha-ha! Ha-ha-ha-ha!
Gyerünk egy újabb kalandra!







GONDOLJ MAJD RÁM (Ákos Stefi)


Gondolj majd rám, ha ott bolyongsz a fák alatt.
Gondolj majd rá, hogy egyszer én ott vártalak.
Egymásra néztünk, néma csend borult le ránk,
és lassan összeért a szánk.

Egy percre állj meg ott, és hunyd be a szemed,
hol egyszer én oly boldog voltam teveled.
Érezned kell, hogy szívem sír a fák alatt,
hol mindig téged vártalak.

Tudom, hogy azon az úton
nem szívesen jársz, mert az emlék még úgy fáj.
Talán mégis majd a magány
odaűz majd, hogy pár percre nyugalmat találj.

Egy percre állj meg ott, és hunyd be a szemed,
hol egyszer én oly boldog voltam teveled.
Érezned kell, hogy szívem sír a fák alatt,
hol mindig téged vártalak.










GYERE ÜLJ KEDVES MELLÉM (Putnoki Gábor,Hollós,Sárosi,Mikes,Csákányi,Tolnay,Vámosi-Záray)


Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,
ennyi szép év után.
A sors ebbe is beleszólt és nékünk
válni kell, bárhogy fáj.

Gyere, ülj kedves mellém,
mielőtt még elmennél,
hogy még egyszer a szemembe nézz.
Ezek nem könnyű percek,
érzem, a szíved reszket,
de a válás az mindig nehéz.
No, csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad!
Mosolyogj, mintha nem fájna,
mosolyogj még egyszer úgy,
mint amikor megláttalak!
Látod, így és most menj el,
ilyen mosolygó szemmel,
mindig így fogok gondolni rád.
Hagyd a könnyeket másnak,
rád még szép percek várnak,
hát csak menj, kedves, jó éjszakát!










GYERTYAFÉNY-KERINGŐ (Auld Lang Syne) (Kelly Anna)


A hold benéz az ablakon,
a szobámban gyertya ég,
s a félhomályból néz felém
egy elsárgult, régi kép.

Fejem lehajtom csendesen,
hozzád száll sóhajom.
A boldogságom vitted el,
soha vissza nem kapom.

A város lassan elcsitul,
a világ pihenni tér.
Csak én virrasztok hajnalig
meg a sápadt gyertyafény.

Kelly Anna - Gyertyafény keringő - Videó

Link








HA AKAROD (Barlay Kató)


Ha akarod,
szeretlek én, ameddig élek,
ha akarod,
én másra többé sose nézek.
Neveddel alszom el,
és azzal ébredek fel.
Nem is kell semmi más,
csupán akarnod kell.

Ha akarod,
örökös napsugárban élek,
ha akarod,
én bármit megteszek teérted.
Mindennél többet ér
a két szemed, ha rám mosolyog,
ha akarod, csak a tiéd vagyok.

Ha akarod,
örökös napsugárban élek,
ha akarod,
én bármit megteszek teérted.
Mindennél többet ér
a két szemed, ha rám mosolyog,
ha akarod, csak a tiéd vagyok.
Ha akarod, ha akarod, ha akarod.







HA AKKOR ESTE VISSZANÉZEL (Várady György)


Ha akkor este visszanézel,
ha csak egy pillanatra tán,
akkor nem hagytam volna, hogy elmenj
soha-soha talán.
Én vártam azt, hogy hátranézzél,
azért hogy visszahívjalak,
de te mentél csak előre szótlan,
aztán eltűntél egy perc alatt.
És én ott maradtam egyedül,
hogy meddig, azt már nem tudom.
Egy könny megcsillant a szememen,
s végigfolyt az arcomon.
Ha akkor este visszanézel,
ha csak egy pillanatra tán,
akkor nem hagytam volna, hogy elmenj,
és ma boldog lennék még talán.

Akkor nem hagytam volna, hogy elmenj,
és ma boldog lennék még talán,
és ma boldog lennék még talán.







HA AZT KÉRDEZNÉ MOST VALAKI TŐLEM (Kovács Erzsi)


Elmentél tőlem kedves,
s én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
ki menni akar, hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
de mögé már senki se néz.
Játszani közömbös embert,
csak most látom, milyen nehéz.

Ha azt kérdezné most valaki tőlem,
mondjam meg, hogy mit jelentsz nekem?
Egy pillanatra tán zavarba jönnék,
és nem is tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám azt halkan:
Semmiség, egy elmúlt szerelem.
És nem is venné senki észre rajtam,
hogy titkon könnyes lett a két szemem.

Egy halk sóhaj, ez lenne minden,
s én mennék tovább.
A szív gyakran ámítja önmagát,
de mást lát a két szemem
messze túl a könnyeken,
hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha azt kérdezné most valaki tőlem,
mondjam meg, hogy mit jelentsz nekem,
tán büszkeségből azt felelném: Semmit,
már semmit, csak az egész életem.
Ha büszkeségből azt felelném: Semmit,
már semmit, csak az egész életem.







HA ISMERŐSÖK BESZÉLNEK RÓLAD (Nagykovácsi Ilona)


Ha ismerősök beszélnek rólad,
én elmerengve csak hallgatom,
s nem dobog szívem gyorsabban sosem,
hogy mi van veled, most megtudhatom.

Már közömbösen beszélek én is,
és nem lesz könnyes a két szemem,
A kettőnk útja elvált, s azóta,
szívemből elszállt a nagy szerelem.

Hogy mit beszélnek rólad,
azért mégis figyelem,
s hogy nincs senkid azóta,
kicsit jólesik nekem.
Az ismerősök elválnak tőlem,
még néhány percig rád gondolok,
de már a szívem meggyógyult, hiszem,
s az úton vidáman elindulok.

Mi lett a mi nagy szerelmünk?
Oly rég is láttalak már.
Néha-néha hallok pár szót rólad,
s milyen furcsa, már nem fáj.

Hogy mit beszélnek rólad,
azért mégis figyelem,
s hogy nincs senkid azóta,
kicsit jólesik nekem.
Az ismerősök elválnak tőlem,
még néhány percig rád gondolok,
de már a szívem meggyógyult, hiszem,
s az úton vidáman elindulok.







HA MINDEN BOLDOGSÁG (Putnoki Gábor)


Ha minden boldogság mely itt ég szívemen
Mint egy virágos ág kinyílna hirtelen
Elborítaná így a kéklő eget
Olyan boldogság minden percem szívem felett

Kinyílna a virág a messzi, kék hegyen
Ezer kis rózsaág úszna a tengeren
Boldogságom úgy érzem én, végtelen
És ezt a boldogságot te hoztad nekem

Nem tudom hogyan mondjam el ezt neked
Boldog vagyok nagyon veled
Elmondanám néked egy dalban
Ebből talán megértheted

Ha minden boldogság mely itt ég szívemen
Mint egy virágos ág kinyílna hirtelen
Elborítaná így a kéklő eget
Olyan boldogság minden percem szívem felett

Kinyílna a virág a messzi, kék hegyen
Ezer kis rózsaág úszna a tengeren
Boldogságom úgy érzem én, végtelen
És ezt a boldogságot te hoztad nekem







HA SZÓL A VEKKER (Kazal László)


Az egyik ember, ha szól a vekker,
az első csengetésre vígan ugrik fel.
A másik ember, ha szól a vekker,
kicsit még alszik, aztán zsörtölődve kel.

Az egyik ember mosolygó szemmel
elindul, munkájáról sose késik el.
A másik ember meg néha reggel
nevét a szégyentáblán olvashatja el.

Morogva néz körül, lekési minden dolgát,
munkáját ímmel-ámmal végzi ő csak el.
Dühösen nézi és nem érti azt a kollégát,
ki munka közben énekel.

S az lesz a végén, a munka végén
az egyik ember, mint a hal, vidáman él.
A másik lusta, felét se kapja,
így jár, ki egyre csak henyél,
ki alszik, míg a másik már dologra tér.

Reggel a szomszédomnál szól a vekker,
cseng-bong, aztán ijedten hallgat el.
Ketten, két jó barát van egy lakásban,
míg az egyik vígan énekel,
a másik addig még tovább hever.

Az egyik ember, ha szól a vekker,
az első csengetésre vígan ugrik fel.
A másik ember, ha szól a vekker,
kicsit még alszik, aztán zsörtölődve kel.

Az egyik ember mosolygó szemmel
elindul, munkájáról sose késik el.
A másik ember meg néha reggel
nevét a szégyentáblán olvashatja el.

Morogva néz körül, lekési minden dolgát,
munkáját ímmel-ámmal végzi ő csak el.
Dühösen nézi és nem érti azt a kollégát,
ki munka közben énekel.

S az lesz a végén, a munka végén
az egyik ember, mint a hal, vidáman él.
A másik lusta, felét se kapja,
így jár, ki egyre csak henyél,
ki alszik, míg a másik már dologra tér.







HA TE AKAROD (Lantos Olivér,Kapitány Anni, Kovács Erzsi, Pogány László,Payer András)


(Nekem az élet addig szép csak, míg veled vagyok.)
Bármerre járok, mindenütt (a két szemed ragyog.)

Ha te akarod, a legnagyobb boldogság vár rám.
Ha te akarod, én átsírom minden éjszakám.
Ha te akarod, meggyötörhetsz,
egy rossz szavaddal összetörhetsz,
s én nevetek mindenen,
ha te akarod, ha te akarod.

Ha haragszol rám,
csak könnyes lesz majd a két szemem,
ha mást is szeretsz,
én akkor is várok rád, szívem.
Ha te akarod, el is küldhetsz,
ha bármit kívánsz, minden úgy lesz.
Ha te akarod, összetörheted szívem,
még akkor is szeretlek én.

(Ha te akarod, meggyötörhetsz,
egy rossz szavaddal összetörhetsz,)
s én nevetek mindenen
(ha te akarod, ha te akarod.)
Ha haragszol rám,
csak könnyes lesz majd a két szemem,
(a két szemem)
ha mást is szeretsz,
én akkor is várok rád, szívem.
(várok szívem)
Ha te akarod, el is küldhetsz,
ha bármit kívánsz, minden úgy lesz.
Ha te akarod, összetörheted szívem,
még akkor is szeretlek én.
Ha te akarod, (ha te akarod,)
még akkor is szeretlek én.







HALLÓ, HA RÁÉR (Ákos Stefi)


(Halló, halló, ha ráér,
halló, halló, ha ráér.)
Halló, ha ráér, mennék magáért.
Nézzünk ma széjjel Budapesten éjjel!
Ez lesz a műsor: Színházba hétkor!
Zsebemben van már csuda két jó páholy.
Aztán egy halászlé Óbudán,
megnő a kedvünk is ezek után.
Éjfélre járva menjünk a bárba,
eljár egy mambót velem, drágám.
Így lesz-e, jöjjek-e már?
(Halló, halló, ha ráér,
halló, halló, ha ráér.
Halló, ha ráér, mennék magáért.
Nézzünk ma széjjel Budapesten éjjel!
Ez lesz a műsor: Színházba hétkor!
Zsebemben van már csuda két jó páholy.
Aztán egy halászlé Óbudán,
megnő a kedvünk is ezek után.
Éjfélre járva menjünk a bárba,
eljár egy mambót velem, drágám.
Így lesz-e, jöjjek-e már?)

Halló, ha ráér, mennék magáért...
...így lesz-e, jöjjek-e, (halló)
így lesz-e, jöjjek-e, (halló)
így lesz-e, jöjjek-e már?
(Halló, ha ráér, mennék magáért.)







HÁT IDE FIGYELJ, LAJOS (Kazal László)


Lent a Dankó Pista utcán szült anyám,
Iskoláztatott a drága jó apám.
Tánc és faiskolába jártam sokat én.
megtanultam muzsikálni rendesen,
Hetvenedik Rác Laci a mesterem,
Mégis, ma egy cigány lány így dalolt felém:

Hát kérlek ide figyelj, Lajos,
Azs a gé-húr kicsit magos,
Hát rossz a filhallásod már.
Hát kérlek húzd el nekem, Lajos,
Hogy a házunk előtt magos
de nagyon magos eperfa áll.
De húzd meg jól, hogy ne lógjon
A földig a lószőr a vonódon,
Hát kérlek, ide figyelj, Lajos,
Így muzsikálni bajos,
Mert rossz a filhallásod már.

Mert kontrázni egyik banda sem hagyott,
Gondoltam, hogy jazz zenésznek felcsapok.
Lássa hát a cigányság, játszom azért is.
Megzavartak engem ott a dúr-mollok.
Rámfogták, hogy a bandában durmolok.
Sajnos, ma így dícsér mind, a jazz zenész is:

Hát ide figyelj, Lajos,...
...Mert rossz a filhallásod már.







HOLNAP MAJD ÚJRA KEZDJED EL (Breitner János)


Egy kislánnyal, ha este kimégy a Népligetbe,
te csókolózni akarsz, de ő másról beszél,
és addig beszél, csak beszél, csak beszél,
hogy menten elszöknél.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Ha otthon egy szép napon beomlott rád a plafon,
az ember mit is tehet, a KIK-hez elszalad.
A KIK csak ígér, csak beszél, csak beszél
és minden úgy marad.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Ha sürgős dolgod akad, és jő egy taxi szabad,
vígan intesz neki, remélve, hogy megáll.
Ő int is neked, de fütyül csak terád,
és gyorsan messze jár.

Mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!

Egy vendéglőbe bemégy, mert jólesne egy ebéd,
a pincér rád se tekint, te ülhetsz óraszám,
s a gyomrod korog, csak korog, csak korog,
s a pincér meg nem szán.

Az mindegy, hogy szép vagy,
hogy okos vagy és jó vagy,
de bármit kezdel, mindig
egy kis szerencse kell.
Ne légy hát borús,
ha nincsen rögtön siker,
ha nem ment ma,
hát holnap majd újra kezdjed el!







HOVA JUTOTTÁL? (Szécsi Pál)


Hova jutottál, hogy nem vagy már velem?
Milyen úton jársz, már elmondták nekem!
Nap, nap után éjszakázol. Léha vagy!
Hullámok dobálják sorsodat!

Hova jutottál?! Mondd, mi történt veled?
Nekem ez úgy fáj, hogy el sem képzeled!
Magam előtt mindörökre szégyellem
Azt is, hogy voltál nekem!

Letagadom, hogy téged ismertelek.
Ó, ha ez az élet neked jó - örökre Isten veled!
Én egy másik úton megyek!

Hova rohansz, mondd?! - ezt kiáltom feléd.
Hova jutottál?! Hát nem volt elég?!
Legyen erőd: add fel ezt az életet,
S én újra veled leszek!

Letagadom, hogy téged ismertelek.
Ó, ha ez az élet neked jó - örökre Isten veled!
Én egy másik úton megyek!

Hova rohansz, mondd?! - ezt kiáltom feléd.
Hova jutottál?! Hát nem volt elég?!
Legyen erőd: add fel ezt az életet,
S én újra veled leszek!







JOBB VOLNA NEM SZERETNI TÉGED (Kovács Erzsi)


Jobb volna nem szeretni téged,
hűvösen nézni rajtad át.
Jobb volna nem remegni érted,
s átaludni az éjszakát.
Ha nem törődnék olyan sokat,
lehetnék százszorta boldogabb.
Tudom én, hogy jóra úgy sem vezet,
ahogyan féltelek.

Jobb volna nem szeretni téged,
nekem fáj ez a boldogság.
Mert sokkal nehezebb az élet,
ha egy percet is várok rád.
Fel kéne ellened adnom a harcot,
hiszen így elemészt ez a láz,
és akkor felvillan az arcod,
s újra csak te vagy és semmi más.

Fel kéne ellened adnom a harcot,
hiszen így elemészt ez a láz,
és akkor felvillan az arcod,
s újra csak te vagy és semmi más.







JÖN A FEHÉR KARÁCSONY (Rácz Vali)


Drágám, én úgy szeretlek téged,
minden gondolatom csak tiéd.
Drágám, én minden jót és szépet
elküldenék tenéked,
hogy összefűzzem kettőnk életét.

Jön a fehér Karácsony.
Mit vegyek néked én?
Tán egy kis cigarettatárcát,
bevésve a nevem és mellé a szívem.
Majd hosszú évek múlva
fehér lesz már hajunk.
Nézzük a cigarettatárcát,
és boldogok leszünk,
hogy együtt lehetünk.

De lehet, hogy már nyáron
majd másnak nyitod fel,
s az megkérdezi tőled,
hogy mit jelent e jel?
Te mosolyogsz csak rajta,
és így szólsz csendesen:
Egy kis kaland volt,
nem jelentett semmit se nekem.

Ugye, nem így lesz, drágám,
ígérjed meg nekem!
Én ezt a cigarettatárcát
csak kettőnknek veszem,
s Karácsony éjszakán
a kis fa alá félve leteszem.







A KETTŐNK ÉLETÉT (Karády Katalin)


A kettőnk életét úgy féltem én
Száz felhő tornyosult kettőnk egén
Túl sok az ismerős jó barát ki mindenbe belelát
És mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság
És új szívet meglátod akkor senki sem ád
Egymásnak élhetünk szép csendesen
És boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős jó barát ki mindenbe belelát
Szívünk jobb tanácsot ád.

Oly furcsán bánsz velem szívem
Mi van veled nem értem
Nem mosolyog rám a szemed és idegen a szád
Tudom már drágám mi bajod: valamit mondtak én rám
És te persze mindent elhiszel nékem ez fáj.







KÉT SZÜRKE EMBER (Németh Lehel)


Járom az utcákat,
keresek egy elmúlt boldogságot.
Az őszi esőben
most is mindig, mindig csak rád várok.
Ezer kis emlék int mindenütt felém,
két embert látok, s már rád gondolok én.

Két szürke ember az utcán bolyong,
megfogják egymás kezét.
Őszi eső pereg, fájó emlék remeg
az én bolondos szívemen át.
Két szürke ember a sok száz között,
mennek csak, egyik se szól.
Ez a fiú és lány nem is tudják talán,
hogy ők egymással mily boldogok.
Rég volt, mikor még így bolyongtam
én is veled, nagyon rég.
Aztán elmúlt minden és új boldogságot
nem találtam sehol még.
Két szürke ember, egy fiú, egy lány
rám néznek, s mennek tovább.
Könnyes a két szemem, terád emlékezem.
Hová tűnt az a nagy boldogság?
S fájó szívemmel megyek tovább.







KI VOLT AZ ELSŐ (Németh Lehel)


Ki volt az első már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért mert az egész életem
tönkretette nekem.
Mindig a hűségről beszélt velem,
s amilyen bolond volt az én szívem,
elhittem azt, hogy egy életen
tart ez a szerelem.
S amikor érte mindent feláldoztam,
elhagyott.
Hiába kértem én, ő mindent, mindent
letagadott.
Ki volt az első, már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért, mert én már az életem
újra nem kezdhetem.

Ki volt az első már nem is tudom,
de azt az elsőt én megátkozom.
Azért, mert én már az életem
újra nem kezdhetem,
úgy tönkretette nekem.







KINT A MARGITSZIGETEN (Csík János)


Künn a Margitszigeten
indult ez a szerelem.
Nyíltak már az orgonák,
és néztem én a kék Dunát.
Ketten ültünk a padon
szép vasárnap alkonyon,
és egy kislányt kergetett
az úton át egy rossz gyerek.
A kisleány ijedten karjaidba esett,
elkaptad őt, kicsit megsimogattad,
ránéztél, és ő már nevetett.
Olyan szép volt a szemed,
csupa meleg szeretet.
Bennem is kigyúlt a fény,
és tudtam már, szeretlek én,
s mentünk az úton,
mint két régi, régi jó barát,
így indult a szerelem
künn a Margitszigeten.

Künn a Margitszigeten
indult ez a szerelem...
...így indult a szerelem
künn a Margitszigeten.







KIS PAPÍRHAJÓ (Poór Péter, Harangozó Teri)


Állok a parton,
s kezemben tartom utolsó leveledet.
Egyetlen emlék,
amivel én még nem tudom, mit is tegyek.

El kéne tépnem, nincs erőm, érzem,
sajnálom, nem is teszem.
Legyen belőle papírhajó,
s útjára elengedem.

Kis papírhajó, lebeg a vízen,
forgatja a szél, viszi sebesen.
Sok hazugság, Isten veled,
vigye el a víz, hazug leveled.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.
S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,
elfelejtem én, a te nevedet.
Sok hazugság, Isten veled,
tovarohanó kis papírhajó.

Azt írtad nékem, nem is rég: Örökké szeretsz.
S nem tudom azt se már, hol lehetsz?

Elmossa a víz, majd a betűket,
s elfelejtem én, a te nevedet.
Sok hazugság, Isten veled,
tovarohanó kis papírhajó.

kis papírhajó, kis papírhajó.










KÖSZÖNÖM AZT (Lantos Olivér)


Köszönöm azt,
hogy mikor a másik árván hagyott,
én azt hittem, hogy belehalok,
őszinte szívvel jöttél énfelém.
Köszönöm azt,
hogy könnyeket láttam a szemeden,
mert az a másik rossz volt velem,
ezzel az életem te visszaadtad nekem.
Jobb nem volt még énhozzám senki,
a neved a mosolyt jelenti.
A másiké könnyet hoz nékem,
de mégis csak őt szeretem.
Hát köszönöm azt,
hogy amikor árván bolyongtam én,
őszinte szívvel jöttél felém.
Ezt nem felejtem el sohasem neked,
de boldoggá csak az a másik tehet.

Jobb nem volt még énhozzám senki,
a neved a mosolyt jelenti.
A másiké könnyet hoz nékem,
de mégis csak őt szeretem.
Hát köszönöm azt,
hogy amikor árván bolyongtam én,
őszinte szívvel jöttél felém.
Ezt nem felejtem el sohasem neked,
de boldoggá csak az a másik tehet.










KÜNN A MARGITSZIGETEN (Putnoki Gábor)


Kinn a Margitszigeten
indult ez a szerelem.
Nyíltak már az orgonák,
és néztem én a kék Dunát.
Egyedül egy kis padon,
szép vasárnap alkonyon
elfogott az unalom,
ma már talán bevallhatom.

A fák alól egyszer csak
arra jöttél, szívem.
Így szóltam én: Bocsánat,
azt hiszem, de valahonnan
én önt ismerem!

Elárult a két szemed,
ezt a tréfát ismered.
De te jó voltál nagyon,
azt mondtad rá: Az meglehet.
S mentünk az úton,
mint két régi-régi jó barát.
Így indult a szerelem,
kinn a Margitszigeten.

Elárult a két szemed,...
...kinn a Margitszigeten.







 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 282 db bejegyzés
Összes: 4104 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1722
  • e Hét: 28434
  • e Hónap: 58083
  • e Év: 205419
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.