Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Egykori bankrablók-mai kultúrbűnözők +Kunhalmi Ánes igazsága
  2017-11-29 20:29:48, szerda
 
 







EGYKORI BANKRABLÓK - MAI KULTÚRBŰNÖZŐK
2017-11-26 Varga-Bíró Tamás


Háromszor is megnéztem azt a beszélgetést, amit Vujity Tvrtko Bombera Kriszta társaságában folytatott le Szalay Bencével, A Viszkis című Antal Nimród film címszereplőjével, és Ambrus Attilával, akinek az életéről a mozifilm szól. A háromszori megtekintés oka az volt, hogy meg akartam győződni arról, vajon Tvrtko valamiféle hype miatt állt-e bele Attilába, a televíziós botrány generálta nagyobb nézettség okán, vagy pedig valóban hatalmas erkölcsi fölénye magasáról tekintett le Ambrusra. Harmadszorra egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az utóbbiról van szó. Nekem pedig eszembe jutott 2012 márciusának az a napja, amikor mindkettejükkel volt szerencsém ,,találkozni".

2012, március 10, délután 2 óra - Budapest, Rózsa utca

Hogy miért tudom olyan pontosan a napot, annak is megvan az oka. Aznap égett le Krasznahorka vára, én pedig az esti koncertemre készültem, s a sajnálatos eseményről értesülve gyorsan felvettem repertoáromba a Krasznahorka büszke vára című dalt. Éppen azt gyakoroltam, amikor csörgött a telefon. Tvrtko volt az. Még abból az időből ismertük egymást, amikor narrációkat írtam a Hal a tortán című műsorba. Összesen kétszer találkoztunk. Először a Filmgyár egyik épületének aulájában sztorizgatott nekem fél órát, másodszor pedig ,,random" beesett a szerkesztőségbe, hogy a barátságunkra való tekintettel a narrációban írjam már őt szerethetőre. Ez azért is volt furcsa számomra, mert a két találkozásunk - a legelső és a második - között másfél nap telt el. Persze az első alkalommal telefonszámot cseréltünk, ahogy az már szokás, de... valljuk be, egy barátság kialakulásához jóval többre van szükség két összefutásnál és 36 óránál. Mindez 2008-ban történt. Soha nem hívott, soha nem keresett. Én se őt. Erre most, 4 évvel később hív. Elgondolni nem tudtam, mit akarhat.

- Szia, Tvrtko! Mondjad, miben segíthetek! - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Te tényleg ennyire borzalmasan jobboldali lettél? - kérdezte ő, rögtön a közepébe vágva.

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza értetlenül, hiszen a köztünk lévő kapcsolat egyáltalán nem indokolta ezt a nexust. Ő pedig így folytatta:

- Hát te olyan rendes gyerek voltál. Most meg nézem a Facebook-ot, a jobboldali portálokat, és mindenhol veled találkozom. Miért véded ezeket?

- Tvrtko én mindig is jobboldali voltam.

- Jó, az rendben, de... ez a magyarkodás, ez miért kell?

- Figyelj, én nem magyarkodom. Én magyar vagyok. Viszont, ha érdekel, hogy miért vagyok jobboldali, vagy mit jelent számomra a jobboldaliság, hívj el valamelyik műsorodba, és szívesen elmondom neked.

- Jó, hát az nem olyan egyszerű. - szabadkozott. - Az én ilyen típusú, beszélgetős műsoraimban olyanokat interjúvolok meg, akiket valóban érdekel az ország sorsa.

- Értem. Tehát te már az interjú előtt eldöntöd, hogy az interjúalanyodat érdekli-e az ország sorsa. Na, szia. - mondtam, aztán kinyomtam a mobilt.

2012, március 10, este 8 óra - Budapest, Bujdosó Székely Vendéglő

Mondanom sem kell, hogy Tvrtko hívása eléggé felpaprikázta idegállapotomat, de estére már lenyugodtam valamelyest. Amikor a koncert helyszínét adó Bujdosó Székely Vendéglőbe beléptem, a bejárati ajtó utáni előtérben furcsán ismerős arc fogadott. A kissé őszülő, borostás férfi egy kerámiákkal megrakott asztal mögött állt. Ahogy meglátott, elvigyorodott, és barátságosan köszönt:

- Á, jó estét művész úr!

- Szervusz! Varga-Bíró Tamás! Ismerjük egymást? - tudakoltam tőle, miközben parolára nyújtottam a kezemet. Kézfogásomat fogadva ő is bemutatkozott:

- Szia! Ambrus Attila vagyok. A plakátról ismertelek meg. Na és Andris barátom mesélt már rólad. -

Aztán picit elbeszélgettünk. Kiderült, hogy pár hónapja szabadult, egykori jégkorongos társa, a Bujdosó Székely tulajdonosa, Andris barátunk adott neki lehetőséget arra, hogy a portékáit árulja a vendéglő előterében. A beszélgetés végén adtam neki egyet újonnan megjelent lemezemből, ő pedig viszonzásképp megajándékozott egy általa készített pálinkás butykossal. Tetszett ez a hozzáállás. Érződött rajta, hogy nem megjátszott, hanem zsigerből jön. Kapott valamit, tehát úgy érzi, adnia is kell viszonzásképpen. Azt a butykost azóta is féltett kincseim közt tartom számon.

2017, november 26. - Újpest

Az első benyomás, vagy, ahogy a székelyek mondják, first impression, rendkívül fontos. Az esetek döntő többségében ezen áll, vagy bukik, hogy onnantól kezdve mit gondolunk a másikról. Ez a benyomás azonban muszáj, hogy személyes találkozás eredménye legyen. Nem cikkeken és interjúkon keresztüli, fals megismerés. Nem irányított közegben történő, indirekt tapasztalatszerzés. Hanem olyan élethelyzet, amiben az ember a valós énjét mutatja a másik felé. Itt ülök a monitorom előtt, nézem ezt a stúdióbeszélgetést, és eszembe jut az a bölcs gondolat, amit még interjúkészítés szemináriumon tanultam: ,,Aki felülkerekedik, alulmarad." A riporternek nem az ítélkezés, s pláne nem az előítéletek táplálása a célja, hanem, hogy interjúalanyát megismertesse a közzel. Aztán majd a néző véleményt alkot. Csakhogy a néző egyszerre alkot véleményt riporterről és interjúalanyról. S ha elhívunk valakit a műsorunkba, házigazdaként vendégségbe hívjuk. Muszáj tehát, hogy figyelembe vegyük mind a házigazda kötelességét a vendége felé, mind pedig a vendégjogot. Tvrtko ezúttal nem egy mélyinterjúra invitálta a film főszereplőjét, és Ambrust. Ez az interjú egy promóciós beszélgetés volt. Senkit nem érdekelt, hogy Tvrtko magánemberként mit gondol az erkölcsről. De ha már ilyen pápábbnál is pápább attitűddel viszonyult Ambrus Attilához, néhány dolgot nem árt tisztázni. Nemcsak Vujity Tvrtko, hanem a közösségi oldalak erkölcsbajnok kommentelői felé is.

Ambrus Attila egy néhai bankrabló, aki hosszú éveket töltött rács mögött. A börtönben leérettségizett, diplomát szerzett, s kitanulta a keramikus mesterséget. Szabadulása után - baráti segédlettel - azonnal dolgozni kezdett. A most 50 éves férfi pontosan tisztában van korábbi tettei súlyával. A mi napig mélységesen furcsállja például, hogy egykoron hősként tekintettek rá az emberek, hiszen ő magát mindig zsivány csirkefogónak tartotta. Attila szerint nincs olyan, hogy betyárbecsület, mert ez a két szó - betyár és becsület - egymással összeegyeztethetetlen.

Ezzel szemben Vujity Tvrtko egy jelenlegi kultúrbűnöző, aki silány riportfilmjeivel elárasztotta a honi bulvármédiát, ráadásul végig azt a látszatot keltve, mintha értéket teremtene. Riportjai olyan messze jártak a valódi oknyomozástól, mint Szanyi Tibor a málnafröccs túladagolástól. Ugye, emlékszünk még másik, parasztvakító kollégájára, Frei Tamásra, amikor a híres, közép-amerikai dzsungeles menekülését sugározta a tévé? A képkockákon tisztán láttuk, ahogy a stáb a buja növényzetű esőerdőben az életéért menekül, majd mind beszállnak pánikszerűen egy csónakba. Aztán távolodnak. Nyilván megúszták az őket kergető drogbárók hirigelését. De mi történt a parton őket filmező operatőrrel? Na, ez az! Ezek azok a picike lólábak, amik valahogyan mindig kilógnak. Hát körülbelül ennyire volt hiteles, amikor Tvrtko hősiesen ellátogatott mondjuk Csernobilba. Azt leszámítva, hogy akkorra már évek óta több helyi csoport szervezett oda kiránduló utakat a katasztrófa-turistáknak. Vagy, amikor a trianoni paktum ,,titkos záradékáról", egy hatalmas titokról ,,lebbentette fel a fátylat". Csakhogy ez a titok a történészek, s a téma iránt érdeklődő laikusok számára egyáltalán nem volt titok. Mégis, a leggyalázatosabb tette - már újságírói értelemben - az volt, amikor az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét vitte dokumentumfilmre. S mindezt úgy mutatva be, mintha ő bukkant volna rá az idős férfira, s annak 2000-ben történő hazahozatala szinte csakis az ő érdeme lett volna. Az már csak hab a tortán, hogy amíg Tvrtko a TV2 Napló című műsorát vezette, riporterei, ha éppen nem találtak hírt, akkor kreáltak. Legjobban elhíresült ,,riportjukat" egy kukorica-tolvajokat leleplező mezőőrrel forgatták. Igen ám, de később kiderült: a három kukorica-tolvaj a helybeli vízmű alkalmazottja volt. S fejenként ezer forintért játszották el a tolvaj szerepét, a stáb kérésére.

Kétségtelen, hogy szponzorainak hála, Tvrtko rengeteg olyan helyre eljutott, ahová csak igen kevesen. De... valahogy mindig a veszély után. Valahogy mindig az igazi hír, az igazi történés után. Amikor már csak azt tudta megmutatni, mi történt ott. Nincs ezzel gond, kellenek az ilyen riportok is. De ezekből tizenkettő egy tucat. S az oknyomozó újságírás nem itt kezdődik. A pokoli történetek pláne nem. Ezek a sztorik ugyanis a kénköves alvilági bugyrokhoz képest csupán testhőmérsékletű szellentés-jakuzzik.

***

Nézem ezt a beszélgetést. Mindkettejükkel volt szerencsém találkozni. Az egyikük meglakolt a bűneiért, és tanult a hibáiból. A másikuk még mindig bűnöz, és közben minket akar kioktatni az erkölcsről.

() VBT ()


Egykori bankrablók - mai kultúrbűnözők

Link








SZENZÁCIÓ! KUNHALMI ÁGNES IGAZAT MONDOTT!
2017-11-28 Varga-Bíró Tamás


Kunhalmi Ágnes már megint Kálmán Olgánál ül. És már megint sír. És egyetlen esélye lenne arra, hogy megbocsássam neki a mostani viselkedését: ha kiderülne, hogy elmebeteg. Hogy mentálisan sérült, hogy valami fizikai trauma befolyásolja az agyi működését, hogy más szervi okokból, mondjuk a hormonháztartás zavara miatt sérült a mentális állapota. De nem. Ez a nő teljesen normális. Már, amennyire egy liberális politikust lehet illetni ezzel az erős kifejezéssel.


Kunhalmi Ágnes dadog, hebeg, habog, sír. Feje, végtagjai remegnek, modora teátrális, retorikája a 19. századi vásári komédiák szóhasználatát idézi. Méghozzá nem valamiféle dramatikus ívet követve, hanem rögtön, az interjú legelejétől. És már nem kifejezetten az a kínos, amit mond. Azt úgy fél deci szódával, tisztán lenyeli az ember. Hanem amit mond, és ahogyan mondja. Fasizálódunk? Oké. Nyolc általánost el nem végzett gyerekeket teszünk ki? Rendben. Fel van dúlva az ország? Na, bumm! Úristen, inkább vissza se kérdezzünk, hogy mit tetszik fasizálódás alatt érteni... hogy honnan tesszük ki, és hová ezeket a szegény tanulatlan gyerekeket... hogy mi módon van feldúlva ez az ország... Kálmán Olga se teszi. Ő se kérdez vissza. Sőt! Kálmán Olga olyat tesz, amit én még nem is láttam tőle. Hallgat. Döbbenten nézi interjúalanyát, és közben nagyokat hallgat. Mivel (egyelőre) nem a hallgatásáért fizetik, muszáj persze random belekérdeznie A Kunhalmi Monológokba. Ám nagyon is látszik szegénykén, hogy inkább lenne valami sokkal komfortosabb helyen, mondjuk, Trvtkóval egy kenyai lepratelepen, vagy Rogán Antallal egy Kovács Ákos koncert backstage-ében. Mert Kunhalmi Ágival a politikai vitakultúra velociraptora tette be a lábát a stúdióba.

Engedtessék meg nekem, hogy erről a penge-vékony ajkú, pergamenbőrű, máskülönben fiatal, és normális körülmények között akár még szépnek is mondható hölgyről a bennem lakozó gonosz férfinak csak egy dolog jusson az eszébe. Hogy ennek basszus vagy nincs pasija, vagy csak egy puha bébirépa-tulajdonos. És tényleg senki ne valamiféle hímsoviniszta kiszólásnak vegye ezeket a sorokat. Mert valóban segítő szándéktól vezérelve írom. A férfiak és nők közti intim interakció igenis gyógyít. Helyre teszi a vérnyomást, cardio-szintű edzéshez juttatja a vázizmokat, normalizálja a hormonháztartást, nyugtat, stimulál. Tehát minden olyan bajt elhárít, amiben Ágika szemmel láthatóan szenved. De annyira szenved, hogy hirtelen muszáj megnéznem a rezüméjében az életkorát.

Hogy micsoda? Hogy 35 éves? De hisz' 55-nek néz ki! Ami nem lenne baj, ha 55 éves lenne. Mert a hölgyek a változó korba érve már méltósággal viselik éveiket, s ez a méltóság teszi őket bár akárhány évesen is gyönyörűvé. Egy harmincas nő viszont ne nézzen ki ötvenesnek! Kikérem magamnak! Pláne, ha az illető MSZP-s. Hát nem tudja, hogy pártjának tagjai között milyen maradandó pusztításokat végzett az irigység, a harag, a hisztéria és a gyűlölet? Hát nem látta még közelről Lendvai Ildikó arcát? A párt egész története rá van vésve! Olyan az az arc, mint egy Rosette-i kő. A kádári nómenklatúrától az elhazudott rendszerváltáson át, az elkúrt éveken keresztül, egészen a hatalom elvesztéséig olvasható rajta minden, de minden. És akkor még Heller Ágnes Kosztolányi Dezsőt idéző vonásairól nem is szóltunk. Csakhogy könyörgöm, Kunhalmi 35 éves! És 35 évesen még klimaxos hullámzásai sem lehetnek! Emlékezzünk vissza, amikor 2016, december 30-án ő maga jelentette ki az elröhögött sajtótájékoztatója után, hogy "Nem vagyok a helyzet magaslatán." De az egy éve volt. A változó korban ennél azért jóval sűrűbben jönnek a kedélyhullámzások. Hát akkor mi a csuda történt? Esetleg az interjú előtt leült beszélgetni egy őszintét a depis Puzsérral, aki Simicska pénzén a fülébe súgta neki, hogy ,,Ágika, sajna a Jobbikkal is össze kell fognotok!"? Komolyan, már magam sem tudok mit kitalálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek kavarognak a fejemben, hogy ennek a roppant és eget verően kínos Kunhalmi Ágnes makogásnak a létét megindokoljam. Az arca, amivel Kálmán Olgát nézi, és közben belebámul a nagy, kozmikus semmibe, hogy onnan magába szívjon egy kis Orbán-utálatot... na, ez az arc örökre a retinámba égett.

S már amikor végleg elveszteném a reményt, mikor örökre feladnám, hogy belenyugodjak a belenyugodhatatlanba, akkor... Kunhalmi Ágnes száján kicsúszik Az Évtized Igazsága:

,,Mi nem lehetünk olyanok, mint a Fidesz!"

Pontosan, Ágika! Ti soha, de soha többé nem lehettek kormányon ebben az országban!

() VBT ()


Szenzáció! Kunhalmi Ágnes igazat mondott!

Link








Varga-Bíró Tamás: Valahol Tetőled távol

Link



Varga B. Tamás: Világok világa

Link



Varga B. Tamás: Az bajom van

Link



VBT | őSZINTE

Link



Varga B. Tamás: Országsirató

/2004 december 5-én, erős MSZP-s negatív propaganda hatására, az urnákhoz járuló magyar állampolgárok 48,43%-a, összesen 1.428.578, azaz egymillió négyszázhuszonnyolcezer ötszázhetvennyolc magyar szavazott arra, hogy a határon túli magyarok NE kapjanak kettős állampolgárságot. Ez a döntés nagyban hozzájárult a köröttünk lévő országok magyar-politikájához. Például2007. szeptember 20-án a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. 2009. szeptember 1-jén, ugyancsak Szlovákiában bevezették a szlovák nyelvtörvényt. Mai híradások pedig arról számolnak be, hogy Szabadkán szerb fiatalok magyarokat vertek.
Ezzel a dallal a nemmel szavazók helyett kérek bocsánatot 2004-es gaztettünkért, határon túli magyar testvéreinktől. Tudjátok, mi itt, idehaza, az Anyaországban annyira el vagyunk foglalva a magunk pitiáner kis harcaival, hogy rátok már egyre kevesebb időnk jut...
Varga B. Tamás Őrhalom, 2009, szeptember 14.

Link



Varga B. Tamás - Felvidék könnyei

Link



(Varga-Bíró Tamás író, költő, műfordító, ének- és mesemondó reflektál úgy a világ, mind hazánk eseményeire)












 
 
0 komment , kategória:  Média  
46 TONNA MAGYAR ARANYAT ELADTAK A SZOCIK!
  2017-11-29 13:15:43, szerda
 
 










46 TONNA MAGYAR ARANYAT ELADTAK A SZOCIK!

HOL VAN AZ ÉRTE KAPOTT PÉNZ?




1990-óta, 2013-2015-közt az MNB minden évben nyereséges. Ez bőszítette fel a liberálisokat. Ezért a liberálisok az MNB ellen jó ideje politikai lejárató akció zajlik, amelynek a középpontjában a 2013-utáni idők nemzeti banki sikerei állnak.

MNB nyereségéből, például műkincseket, ingatlanokat vásárolnak, netán a közgazdászképzést támogatják.
A jegybank fenti típusú költéseivel kapcsolatos vita Matolcsy György jegybankelnök 2013-as hivatalba lépése előtt nem lángolhatott volna föl.

Azon egyszerű oknál fogva, mert addigi elnökök gyenge közgazdasági tevékenysége folytán nem volt miből ilyen közcélokra költeni. Eddig ugyanis nem volt a jegybanknak nyeresége.

Vesztesége viszont annál inkább!

Surányi György (liberálisok pénzügyi zsenije) korábbi jegybankelnök 1996-97 fordulóján mintegy - 2000 milliárd forint veszteséget adott át az adófizetőknek.
Pedig ebben az időben értékesítették az MNB 46 tonna aranykészletét, és egyéb értékeket.
Surányi György egy 1996-os sajtótájékoztatón elégedettségének adott hangot az ország makrogazdasági teljesítménye okán, miközben a jegybank iszonyatos veszteségeket szenvedett el.
,,Örömteli veszteségek" - címmel olvasható ma is beszámoló az eseményről a 24.hu-n.

Simor András (a liberálisok másik zsenije) idején:
2009-ben például 126, milliárd forint;
2010-ben 80,milliárd forint;
2012-ben 39,8 milliárd forint volt a veszteség.
2013-ban pedig 203 milliárd forint veszteséget tervezett be Simor.
Ebben az időben 46 négyértékű ingatlant adott el a jegybank hogy ezzel mérsékelje a vesztességet.

Matolcsy 2013 márciusi beiktatása után nem veszteséget, hanem 26,3 milliárd forint nyereséget ért el a jegybank.
2014-ben, egy évvel később 28, milliárd forint;
2015-ben pedig -­ 95 milliárd forint a nyeresége.
2016-ban szintén több mint 100 milliárdos nyereséget könyvelhettek el.
2017-októberében Matolcsy a parlamentben beszámolt az MNB 2017-es pénzügyi mérlegéről. A beszámolóból megtudhatta az ország és világ hogy 2017-ben az MNB eredménye több mint 160 milliárd lesz.

Ettől az ellenzék teljesen kiakadt és mint egy eszelős úgy viselkedtek. 1990-óta ilyen, de még ehhez hasonló eredményt egyik jegybank elnökének sem sikerült elérni.
Úgy fest, itt a bökkenő!

Miközben a jegybanknak nő a saját vagyona,
Magyarország az elmúlt öt évben megszabadult az IMF-hiteltől, pénzügyileg és gazdaságilag megerősödött, csökkentette az államadósságot, lezárta a devizahiteleket.
Ettől gőzöltek be a liberálisok.

Persze, mindenkinek szíve joga, mivel elégedett, minek örül és min háborog.

Márai azt írja: ,,A legfájóbb kín örömet színlelni".

Matolcsy György teljesítménye miatt nem kell kínlódni.
Őszintén örülhetünk az ország fejlődésének.

Medgyesi, Gyurcsány, Bajnai összeomlás-közeli öröksége után hét évvel az ország gazdaságilag talpra állt, megerősödött. Újra az EU-élvonalába felzárkózott.

Mint látjuk, ez az MNB nélkül ez nem ment volna.

/Mária Medovarszky/







Láss, ne csak nézz!!!

Link



Csak hogy képben légy!

Link













 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Valamikor réges régen
  2017-11-28 20:30:34, kedd
 
 







VALAMIKOR RÉGES RÉGEN


Emlékezzünk egy kicsit ezeken a kicsit szomorkás őszi napokon most azokra a régi dolgokra amikor még szépnek láttuk: a derékra kapcsolható széles gumiövet, a fekete topánkát, a kikeményített alsószoknyát, a színjátszó kisestélyit, a könyökig érő nylon kesztyűt, a nylon harisnyát, a nyitott peronú villamost, a kalauzt, a 2.70 Ft-os diák, és 6 ft.-os dolgozói hetijegyet, a pacsnit, a zsíros kenyeret, a kulcsos korcsolyát és persze még sok más mindent. Senki sem veheti el tőlünk a boldog gyermek-és ifjú éveket.

Emlékszel még?...

Azok a 60-as, 70-es évek!

Ha másért nem is volt szép, egyért biztos. Akkor voltunk fiatalok!!!







VALAMIKOR RÉGES RÉGEN


Dalszöveg

Valamikor réges régen,
Nyíltak lila orgonák,
Valamikor réges régen,
Szerettem egy barna lányt.

Szép májusi éjszaka volt,
Illatos volt kis szobád,
A vázában orgona volt,
S beszívtam az illatát.

Orgonavirág illata,
Egész testem járja át,
Eszembe jut kedves szavad,
Szeretem az orgonát.

Refr.
Hát utoljára küldöm neked,
Ezt a csokor orgonát,
Elfeledni mégsem lehet,
A májusi éjszakát.


Valamikor réges régen

Link


Link







Ady Endre: PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ


Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,


Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.










Arany János: JULISKA ELBUJDOSÁSA
(verstöredék)


Egyszer egy kisleány mit tett fel magába?
Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba,
Elbujdosik messze, a határon végig,
A mező párkányán leboruló égig.
Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.
Fele sem bolondság, mert már éppen indul;
Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;
Szegénykét vajon mi indíthatta erre?

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság
A gyerekszobában az ily háborúság:
A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:
Papa megdorgálja, s a mama megfeddi,
Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,
Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,
Azzal kényszerítik a maga javára,
Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

A mi kislányunkat vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, miképp álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszívű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:
Ez a kis haragost megbékíti talán?
Ó, dehogy! akármint terítnek, tálalnak:
Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.
Majd összekeresi, ami csak az övé,
Szép rendetlenségbe köti mind együvé;
Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:
Lesz kivel az úton beszélni legalább.

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,
Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;
Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél?
Hol hálnál az úton? mit innál, mit ennél?
Ne menj el, galambom! ne menj el, virágom!
Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?
Ha te engem itthagysz, ugyan hova legyek?"
Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

De az édesapja komolyan így szóla:
"Már, fiam, ha elmész, nem tehetek róla:
Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el;
Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel."
Fanyalogva nyúlt a kisleány a pénzhez,
Otthon maradásra szinte kedvet érez;
De örökségét már kiadá az atyja,
Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.







Babits Mihály: BÚCSÚ A NYÁRILAKTÓL


Búcsúznunk kell újra, kicsi ház,
s egyre nehezebb a búcsuzás.
Hányszor látlak, ki tudhatja, még?
Hány nyarat fog adni még az ég?

Az idei zord volt és fukar.
Kárpótolni talán most akar.
De pávázhat a nap tolla már:
kései nyár, nem igazi nyár.

Óh e párás, pávás lomhaság!
Félszegen nyujtózik a faág
S olyan tarkák, merevek a fák,
ahogy pingálná egy kisdiák.

Mint a dróton csüggő művirág,
lanyhán ling-lóg szárán a virág,
S néma s fényes az egész világ,
mint üveg alatt egy mű-világ.

Mint egy akvárium fenekén,
idegen nagy csendben járok én.
Körülöttem sok halk szörnyeteg,
jövőm félelmei, lengenek.

Isten veled, kicsi hegyi ház!
Nem soká tart már a ragyogás.
Szétroppan a kék üveg, az ég,
Beszakad a zápor és a szél.

S én futok, mint aki menekül,
Mint ki nem bírja ki egyedül,
Mint vihar jöttén a kósza juh
nyájat keres és karámba bú.

Én tudom, hogy ez a béna csend,
ez a vak fény gonoszat jelent.
Jön az ősz és életem is ősz:
Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?

Ha egyszer a förgeteg beront,
mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?
Ami legszebb és legpirosabb,
az fog hullni leghamarosabb.

Remegnek a gyenge levelek,
mint siralomházban a fejek.
Az egész táj szép siralomház.
Isten veled, kicsi nyári ház!

Engem a város karáma vár,
Te itt maradsz, őszi tarka táj.
Eldobott rajz, míg majd a vihar,
letöröl nedves spongyáival.







Benedek Elek: A KUTYA MEG A NYÚL


Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén
minden állat békességben
éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt ettek, együtt háltak;
megosztották, amit fogtak,
szóval: jó barátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállt,
és a hideg hó leszállt,
azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!

- Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
tüzet raknak, melegszenek,
melegítik bundájokat,
általfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg télen,
a havas zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk egyet, kutya úr!
- Mit játsszunk? - Tán lakadalmat!
- Jól van: játsszunk lakadalmat:
- cincogjunk meg brummogjunk,
ugrándozzunk, táncoljunk.

Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe vele kutya úr:
ugrándoznak, bokáznak,
keringélnek, cicáznak.
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp, hopp! átugrálják.

Hanem íme, mi történik!
Az állatok így regélik:
ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.

- Vaú! - üvölt a kutya!
Mit csináltál, te buta!
S hogy így rája kurjantott,
a farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
farka nélkül tova szalad.

Nem kergeti a kutya:
leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa,
s azóta van, hogy a nyúl
fut, ha jön a kutya úr.







Benjámin László: AHOGY ELJÁTSZIK


Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.







Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.










Darvas Ferenc: KÖNNYŰBB ÁLMOT ÍGÉR


Igen a vers könnyűbb álmot ígér
talán egy szép gyermekkort idéz
talán szerelmes időket hoz fel
talán ünnepek hangulatára figyelsz
talán egyszerűen a vers maga kell
talán a bánatot sikerül felejtened
talán a fenséges hangzatok miatt
telán emlékek ködébe elvivő vigasz
talán gyász miatt kell maga a vers
talán s mert egy rossz napot felejtsz

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
mely elvisz magosba és égig elérsz
mely bút, bajt napodból kisöpör
mely lezár, befejez sok gyatra pört
mely bajban mint különös gyógyír
mely ringató és kellemes jóhír

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
nem számít ki gazdag, ki szegény
nem számít milyen fekhely az ágy
nem számít viskód-e vagy palotád
nem számít a szoba, milyen a hely
nem számít ki mit hord, mit visel

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
talán újra szép gyermekkort idéz
talán szerelmes nyarakat hoz fel
talán ünnepi hangulatra ügyelsz
talán csak pusztán a vers maga kell
talán sikerül a bánatot elejtened
talán a különös hangzások miatt
talán lelkeden béke lesz és vigasz
talán lázban segít maga a vers
talán így egy rossz napot felejtsz
álmod úgy jön el, mint szép tündér
mert a vers nyugodt álmot ígér.







Donkó László: ELSŐS LESZEK




Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,


Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!







Dsida Jenő: KOPOTT ÁLOM


Lelkemet mintha messzire sodornák
régi borongó, ismerős dalok,
mikor zenél a monoton eső
és felsírnak a csobogó csatornák.

Ázottan néznek egymásra a hársak,
végigfakul a lila nyári köd
a szekfű-szagú színes kerteken,
s a folyókák cikcakkos gödröt ásnak.

Most nincs, ahol az ablakot kitárnák.
Úgy merednek a házak mereven,
mint sok-sok nyirkos hideg álmodó,
s minden lépésre cuppognak a járdák.

Fekete felhők játszanak az éggel,
s vállamon komor, fekete köpeny:
borzongva, fázva összeszorítom,
mintha valami kincset rejtenék el...

Nagy álmot rejtek, szomorút, kopottat
(jaj csak valaki észre ne vegye!),
- és a lombok közt zizeg az eső
és kalapomon csendesen kopogtat.







K. M. Fofanov: ŐSZIDŐ, DE SZÉP, DE GYÖNYÖRŰ VAGY!


Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden, de a kései
virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimegyek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát vetett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupa hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...

Ford: Lator László







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ


Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.










Gárdonyi Géza: AZ ÉLET


Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.

Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te
múltad.Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e.
Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál
virágot,


magaddal viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.

Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az
elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út
folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd
félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod,
lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás
és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se
látsz el, az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd magad.
De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre
haladj!

Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül
neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne
bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE
MAGAD választottál!







Gárdonyi Géza: A FALU VISSZHANGJA


1

Azt gondoltam, virág van,
virág van az ablakban,
pedig hát egy leány ül,
leány ül az ablakban.
Virág volna, kalapomhoz szeretném,
de ha leány, a szívemre ölelném.

2

Nem nézett rám ez a kislány, csak egyszer,
mégis mindig eszembe van ezerszer.
Gondolatom ha virággá válhatna,
rá örökkön rózsaeső szállhatna.

Csipkerózsa magától kél, nem vetik.
A szerelmet leányszemek ültetik.
Barna kislány, mit ültettél szívembe?
A szerelem szép virágát ne törd le!

3

Nézz föl, kedves, a szemembe,
hadd pillantsak a lelkedbe.
Hadd pillantsak a lelkedbe:
mint a megnyílt kék egekbe!

Nézz fel, kedves, a szemembe!
Add a kezed a kezembe!
Add a kezed a kezembe:
A szívedet gondold benne.

4

Tátika, Somló. Badacsony,
hej, az én rózsám alacsony.
Azt szeretem, ha alacsony:
a szűröm alá takarom.

Kéklik a csöndes Balaton,
mint a te szemed, angyalom.
Fűzfa levele hajolj rám,
kékszemű rózsám pillants rám.

5

Sűrű sötét erdő,
vékony holdvilág.
Járom az erdőnek
gyöngyös harmatát.
Zsivány módon járok
bokros utakon,
pedig csak szerelmes
szívem hordozom.

Harmatos a szűröm, -
nem sajnálom én:
harmatos a csizmám, -
azt se bánom én:
rövid az éjszaka,
azt sajnálom én:
el kell válnunk, rózsám,
csak azt bánom én!

6

Fehér az én rózsám háza.
Rásüt a hold éjféltájba.


Alszik itten a virág is.
Alszik az én violám is.

Nézek-nézek ablakára:
ablakában a virágra.
Szomorú az árnyékom is,
szomorú vagyok magam is...

7

Meg kell válni a falutól.
Faluban egy kiskaputól.
Kiskapuban rózsafától:
falu legszebb leányától.

Felhős az ég, csillag sincsen.
Isten veled, édes kincsem!
Egyet lépek, kettőt állok.
Jaj, de nehéz szívvel válok!

8

Magános fa a pusztában álldogál.
Leveléről sűrű harmat hulldogál.
Bánatommal úgy állok a világba,
mint az a fa a kietlen pusztába.

- Magános fa, mondd, mi történt teveled:
Mért olyan harmatos a leveled?
- Azért olyan harmatos a levelem:
nem tudom én, mi a boldog szerelem!







Gárdonyi Géza: A KUTYA MEG A NYÚL - Népmese


Valamikor réges-régen,

Avilágnak kezdetén,
Minden állat békességben
Éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
Mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
Együtt ettek, együtt háltak;
Megosztották, amit fogtak,
Szóval összebarátkoztak.

Egyszer, hogy a tél beállott,
És a földre sok hó szállott,
Azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!

- Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!

Nosza hamar gallyat szednek,
Tüzet raknak, melegszenek.
Melegítik bundájokat,
Általfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg télen,
A havas zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk most már, kutya úr!

- Mit játsszunk? Tán lakadalmat!
- Jól van, játsszunk lakadalmat:
Cincogjunk meg brummogjunk,
Ugrándozzunk, táncoljunk.

Azzal felszökken a nyúl.
Szembe vele kutya úr.
Ugrándoznak, bokáznak,
Keringélnek, cicáznak.

S hogy a táncot szebben járják,
Egymást vígan átugrálják.

Hogyan, hogysem, mi történik!
Az állatok így beszélik:
Ahogy ottan ugrándoznak,
Nevetgélnek, bolondoznak,
Meglökte a kutyát a nyúl,
S tűzbe ugrott a kutya úr!

- Vau! - üvölt a kutya -
Mit csináltál, te buta!
S hogy így rája kurjantott,
A farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
Farka nélkül tovaszalad.
Nem kergeti a kutya:
Leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
S meztelen a kutya talpa,
S azóta van, hogy a nyúl
Mindig búvik és lapul.
Mert a kutya, ha teheti,
Mindig, mindig megkergeti.

(1911)







A FARKAS REPÜLNI TANULT - Tanmese


Valamikor, réges régen a farkas meg a sas erős nagy barátságban éltek egymással.
Egyszer azt mondta a farkas a sasnak:
- Ej, komám be szeretnék egyszer én is repülni!
- Hát én, megtaníthatlak, ha akarod! - felelte a sas.
- Meg tudsz tanítani?
- Meg én, szívesen.
- Hogy?
- Hogy? Há', úgy, hogy te belékapaszkodsz a farkamba, én aztán felrepülök veled, megyek, megyek fölfelé a levegĘben. Azután kérdezgetlek, hogy látod-e még a földet? Amíg látod, örökké mondd, hogy látod. Miután már nem látod, mondd, hogy nem látom.
- Jól van, jó lesz! - örvendezett a farkas.
A farkas belé kapaszkodott a sasnak a farkába, a sas megindult fölfelé, osztán körbe, körbe föl, föl, egyre följebb. A sas mind kérdezgette:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Látom.
- Jól van!
Még feljebb repült a sas s megint megkérdezte:
- Látod-e a földet farkas koma?
- Már nem látom - felelte a farkas.
- Na, akkor most ereszd el a farkamat, s azután már te es repülsz.
A farkas elengedte a sasnak a farkát, aztán repült lefelé. Ahogy közeledett a földhöz, látta, hogy alatta egy szenes tuskó meredezik. Lekiáltott a tuskónak:
- Eridj onnan te tuskó, mert mindjárt reád esem s agyonütlek!
A tuskó nem ment arrébb, a farkas ráesett, s annyit se tudott kinyögni, hogy nyekk, vége lett. Így tanította meg a sas repülni a kedves komáját.







Goethe: RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;


s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!







Hecz János Sándor: EMLÉKEK


Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg,
mikor a fényre kidugtam fejem.
Visítva bújtam volna vissza,
nem engedtek, lefogták kezem!
Féltőn szorított Jó Anyám magához,
hisz alig várta jöttömet,
hiába ordítottam: Visszavágyok!
Nem értették könyörgésemet.

Nem tudtam semmit a világról,
mégis éreztem, reszketek!
Édesanyám kezét úgy vágytam,
mert jól tudtam, védelmet lelek.
Pár hónap múlva totyogni kezdtem,
csábított minden, mi körbevett.
Ismerkedtem környező világgal,
nem kerülte semmi figyelmemet.

Telt az idő, tapasztalatom egyre nőtt,
elmémben ismerős szavak ragadtak.
Megértettem jelentésüket,
fejemben egyre többen maradtak!
Ha akartam, tudtam már kérni is.
Sejtettem, ha már beszélek,
minden, mit mondok, előre visz,
még csak kis totyogós voltam,
de olyan, ki már a tudásban hisz!

Később lett kisautóm, mely gurult gyorsan,
pöttyös labdám is, mely vidáman pattogott!
Utcánkban volt sok kis barátom,
kikkel kis énem fogócskázhatott.
Volt egy jó meredek utca,
hol szánkóztunk, ha leesett a hó.
Esténként, lefekvés előtt, ha elfáradtunk,
mesével altatott el a rádió.

Nem volt akkor még Tv-nk sem,
mert nekünk arra nem telhetett,
volt színes ceruzánk, rajzpapírunk,
azzal játszottunk számítógép helyett.
Patakot elgátoltuk minden évben
Pécel után, Rákoscsaba fölött,
telente hatalmas jégpályát csináltunk,
ott korcsolyáztunk a nádasok között!

Állomás mellett a "Béke" strand volt.
Vize nagyon koszos volt (és) vagy jéghideg!
Inkább ezért mi lábteniszeztünk,
azt választottuk megfázás helyett.
Odajárt sok ismert focista,
Martos Győző s az Ebedliék,
Boldogság töltött, ha velük játszhattam,
visszaemlékezni erre, jaj, de szép!

Mikor a múltra visszanézek,
ezernyi emlék rám köszön.
Kisautóm, barátok, pöttyös labda
egy pár pillanatra visszajön.
Dermesztő víz az árnyas strandon,
szívmelengetőn a kulcsos korcsolya,
jó néha visszaemlékezni ma is arra.
mi vissza már nem jöhet soha.










Juhász Gyula: KÓRUS A NAPHOZ


Ragyogj le ránk áldott derűvel
Fények örök királya, Nap
A gond és bú felhőit űzd el
S mutasd meg tündöklőn magad!
Te vagy az élet érlelője,
Az aratás és szüret őre,
Áldás és békesség te vagy,
Ó Nap ragyogj le ránk s el ne hagyj!
Szent fényed égjen a szívekben,
Hogy mind eltűnjön a sötét
És boldog, büszke győzelemben
Vegyük át Földünk örökét.
Ragyogjon a tudás , művészet
És ünnepünk legyen az élet,
Ó Nap, te fénylő és meleg,
Uralkodjál e Föld felett!







Juhász Gyula: MÁR AZT HISZI...


Már azt hiszi a vén szív: túl a jón
És túl a rosszon hindú bölcsességgel
Úszik mély vízen és örök hajón
És egy az ősi röggel, ősi éggel.

Már azt hiszi a vén ajk: némaság
A legbölcsebb szó e zajos világon,
Hogy nincs igénk, mely az örök magány
Ködén át zengne és hírt vinne fájón.

És íme: barnul már a téli rög
És íme: zöldell már az őszi parlag
És íme: csak a változás örök.

És íme: mély vizen, mely parttalan tart,
Még kora úszni, míg folyói folynak
És áradó és fájó tavaszoknak.










Juhász Gyula: ŐSZ


Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.










Kosztolányi Dezső: ÜLLŐI-ÚTI FÁK


Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.







Matos Maja: ELSŐS LESZEK

Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.



Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe'
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.

Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!







Németh Edina: VALAMIKOR RÉGES-RÉGEN


Mintha csak tegnap lett volna, mikor minden délután
hintáztunk, és hanyatt fekve csúsztunk le a csúszdán.
Lágy szellő fújta a hajunkat a játszótéren,
napsugár melengette arcunkat... valamikor réges-régen.

Számíthattunk egymásra, és együtt barátokat szereztünk,
akiket mára már talán végleg el is veszítettünk,
de amit elveszítettünk, elfeledni nehéz...
a kegyetlen tudat, hogy többé már nem az enyém.

A jövőt rózsaszínűnek, boldognak és egyszerűnek láttuk.
Naivan hittük, hogy velünk marad minden barátunk.
Miénk volt a Nap, a Föld, a Hold, a csillagok,
izgatottan vártuk, hogy mi is lehessünk már "nagyok."

Egy láthatatlan szál, mi a végsőkig összekötött minket,
hittük, hogy szomorúság, ördög és rossz nincsen.
A "mi fánk" tetején suttogtunk egymásnak oly sok álmot,
hittük, hogy míg világ a világ, maradunk barátok.

Legyen úgy, ahogy elterveztük valamikor réges-régen,
Istenem, kérlek, ne engedd, hogy véget érjen!
...ez már mind csupán csak réges-régi emlék,
de ha hívnál, veled a világ végére is elmennék.







Cs.Németh Margit: EGY PORSZEMNYI KIS LÉLEK


Istenem,köszönöm,hogy élek,
Én,egy porszemnyi kis lélek.
A te csodás világodból,
Én csak egy vagyok a sokból.
Köszönöm,hogy teremtettél,
Utamba köveket tettél,
Hogy megtanuljam ,mennyit is érek,
Én,egy porszemnyi kis lélek.
Régi vándora vagyok a világnak,
Hogy utam végén hazataláljak,
Veled lehessek majd végleg,
Én,egy porszemnyi kis lélek.







Ellen Niit: OTTHONT ADSZ


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs lótás-futás.
A lélek, felbátorodva,
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán ha a lélek, felbátorodva,
egy kicsit kutat a polcon,
talál még rejtett örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát ...
Csak annyi kell, hogy a kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.

(Rab Zsuzsa)







Osvát Erzsébet: VARÁZSLAT TÖRTÉNT


Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem el, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várva várt nagy varázslat.
A betűk, a számok barátokká váltak.



Az okos varázsló
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap


Osvát Erzsébet Varázslat történt

Link








Reményik Sándor: A MENEKÜLŐ


Ha mennem kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak;
Megüzenem a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt,
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba szívnék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.







Reményik Sándor: RÉGI NÓTA


Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,


A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
Vert és sodort el egymástól.

Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk átal.
A csalánból, ami éget
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő.

1934 február 26


Reményik Sándor: RÉGI NÓTA

Link








Reményik Sándor: ZÁRÓRA UTÁN


Az ívlámpák itt sorba kialusznak,
Fogy a muzsika, halkul a beszéd,
Az indóháznál egy-egy árva fény
Éjbe mereszti reszkető szemét.

Reszket és vele rezzen tétován
Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények,
Égbefúrhatjuk érte bús szemünk
S szegezhetjük a sötét messzeségnek.

Egy-két csillag, ha megmarad talán
Lesüppedt sírok őrének felettünk,
És messzi pályán tán egy árva láng:
Amerre elment mind, akit szerettünk.







Sík Sándor: A HAJNAL SZERELMESE


Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.

Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.

Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.

Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.

Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.

Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.







Tóth Árpád: HAGYATÉK - részlet


Múlt és jövő közt kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom,
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom,
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.







Tóth Árpád: AZ ÖRÖM ILLAN


Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei.











 
 
0 komment , kategória:  Szép versek és idézetek  
96 éve született Pilinszky János
  2017-11-27 17:00:52, hétfő
 
 







96 ÉVE SZÜLETETT PILINSZKY JÁNOS


Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. - Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett ,,újholdas" nemzedékének tagja. 1947-ben Pilinszky hallgatásra ítéltetett, 1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott.

Pilinszky János mélyen átélte az emberi létezés drámáját, és minthogy meg volt győződve az isteni irgalom jótékony működéséről, meghökkentő vélekedése ennek a meggyőződésnek a logikus következménye volt.








HITÜNK TITKAIRÓL


Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy ,,meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.

Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés", lehetséges
végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk
és szakadatlanul hazatalálnunk.



Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.







ŐSZI VÁZLAT


A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,


az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.


1937 karácsonya családi körben



A Pilinszkyék érettségi találkozóján készült kép - a költő IV. sor 3.





 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Mit vársz tőlem
  2017-11-26 22:30:59, vasárnap
 
 




MIT VÁRSZ TŐLEM


Dalszöveg

Zene: A.M.F

Mit vársz tőlem mikor haldoklik a népem,
Ölbe tett kézzel várjam hogy mikor lesz majd végem?
Mit vársz tőlem mikor pusztul ki a fajom,
Nem bírom ezt nézni, ez az én fő bajom!

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor csak pusztulást látok,
Hazugság és profit hajtja a világot,
Mit vársz tőlem mikor a jövőm meg van írva,
Bólogass csak némán, vonulj mint egy birka

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor terjed az apátia,
Aki felemeli szavát, az biztos halál fia,
Mit vársz tőlem mikor szégyen ha büszke vagy,
És rá akarnak venni, hogy néped megtagadd.

Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?

2008







A.M.F. - Mit Vársz Tőlem

Link









FENYŐK (Nyerges)


Dalszöveg

Zene: Ismerős Arcok

Dermesztő, hideg reggelen
A hajnali ködöt rágva,
Szomorú szívvel gondolok
Az erdélyi fenyőfákra.

Ahogy az erdeinket pusztítják,
Úgy pusztul vele a népünk,
S mikor az utolsó fát kidöntik,
Akkor lesz nekünk is végünk.

Nézem az idős bácsikat,
Kik az életben láttak már mindent;
Vakuló szemükkel keresik,
De nem találják az Istent.

A nénik is inkább csak sírnak,
Nincsen sem család, sem gyerek,
- Idegen országba mentek,
Hogy jöttmentként élhessenek.

Refr.:

S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet,
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik,
Mi ültetjük addig a fenyőt.

A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.
Hisz' éppen úgy oktalanság,
Hogy ki szeret, ne érdekeljen,
Mint hazug törvényt hozni
A jogos gyűlölet ellen.

2004


/Kézdivásárhelyről tartottunk hazafelé, és elszoruló szívvel bámultuk a hatalmas tarvágásokat. Ahol előző évben még gyönyörű, lélegző fenyőerdő állt, most csak szürke, csonkokkal teli, haldokló hegyoldalt találtunk. Abban a süket csöndben egyszer csak George barátom megszólalt: ,,Erről írjál, hallod?! Ezt írd meg!" Hát megírtam. Tudod, a fenyvesekben manók, lidércek és tündérek laknak. És Tündérországban nem lehet kivágni az erdőket.

Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán Te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is./







Ismerős Arcok - Fenyők

Link












 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Élet bölcsességek
  2017-11-26 17:00:48, vasárnap
 
 







ÉLET BÖLCSESSÉGEK









HOGYAN ÉLJÜNK?


(...) Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban - mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál - a legfontosabbikra -: nézd!







A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot.
- ,,Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát."
Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan:
-. ,,Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette."
Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
- ,,Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!"
Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk:
- ,,Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt:
- ,,Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk."ű







La Fontaine: A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"
Hallja ezt a molnár."Némi igazsága
van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"
"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:
"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"
"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát."
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!"
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére."

/Ford.: Rónay György/

A molnár, a fia meg a szamár

Link








NE ÍTÉLJ ELHAMARKODOTTAN!


Egy magát becsületesnek mondó tisztviselő elfoglalta új hivatalát, és a következő feliratot függesztette ki a hivatal ajtajára:

,,Nem szeretem a pénzt.
Nem vágyom magas rangra.
Nem félek a haláltól."

Néhány nappal később valaki hozzáírta az alábbiakat a tisztviselő szövegéhez:

,,Nem szeretem a pénzt, ha kevés van belőle.
Nem vágyom magas rangra, kivéve, ha magasabb a mostaninál.
Nem félek a haláltól, de szeretnék a lehető legtovább élni."










A BEFŐTTESÜVEG


A filozófiát tanító professzor szótlanul lépett be a felsőoktatási intézmény tantermébe. A katedrán egy nagy befőttes üveg volt, mellette meg három tasak. Ezekben homok, kavics és nagyobb kődarabok voltak.

A professzor fogta az egyik üveget, a nagyobb kődarabokkal megtöltötte, majd megkérdezte a hallgatókat, hogy szerintük tele van-e az üveg. A diákok igennel feleltek.

Ezt követően a kavicsokat szórta az üvegbe, amelyek beférkőztek a kövek közé, kitöltve az űrt. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A kérdést megint megismételte, a válasz most is igen volt a hallgatók részéről.

A végén pedig annyi homokot szórt az üvegbe, amíg az teljesen meg nem telt. A diákok ismét úgy látták, hogy tele van az üveg. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

- Most - szólt a professzor - szeretném, ha úgy tekintenének erre az befőttes üvegre, mint az életre. A nagy kövek az életünk legfontosabb dolgait jelképezik: a családot, a szerelmünket, a párunkat, az egészséget, a gyerekeket, a barátokat, a hobbinkat. A kavicsok is azokat a dolgokat jelentik, amelyek fontosak nekünk: munkahely, iskola, ház, autó, mobiltelefon. A homok pedig a jelentéktelen dolgokat jelöli. Mi ebből a tanulság?

Az, hogy ha előbb a homokot töltjük az üvegbe, és folyamatosan azt halmozzuk fel, akkor a többi dolognak már nem jut hely. Ezért szeressük egymást, törődjünk családtagjainkkal, látogassuk meg nagymamánkat, menjünk el rendszeresen az egészségügyi szűrővizsgálatokra, sétáljunk párunkkal rendszeresen, találkozzunk a barátainkkal, mozogjunk, éljünk.

Egyszóval vigyázzunk a köveinkre, mert azok a legfontosabbak az életünkben -
zárta előadását a professzor.



/Vegyük észre, hogy ez a Ti életetek. A kövek a fontos dolgok - a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az az összes többi. Az apróságok.

Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok./
.









ÉVEZREDES BÖLCSESSÉG


Minél több a tilalom és a szabály, a nép annál szegényebb, minél több a fegyver, a nép annál nyugtalanabb, minél több a rendelet, annál nagyobb a felfordulás, minél több a törvény, annál több a tolvaj és a rabló.

(Lao-Ce)







ANGYAL A LÉPCSŐN - Részlet


,,Anyu megint azt motyogja, hogy limonádét szeretne. Odaadom neki a második üveg felét, hogy nyugton maradjon, Még kér, emiatt a maradékot vízzel hígítom, hogy tovább tartson...Michael azt kérdezgeti, meg fog-e halni anyu, Malachy pedig azt feleli neki, hogy amíg nem jön a pap, meghalni sem lehet.

És mikor fog megint égni a tűz, és mikor iszunk megint meleg teát, aggodalmaskodik Michael, mert fázik az ágyban, holott betakarózott a régről ránk maradt ócska kabátokkal. Malachy szerint házról házra járva kellene tőzeget, szenet és fát kérnünk, és a tüzelőt Alphie babakocsiján szállíthatnánk haza. Alphie-t is magunkkal kellene vinnünk, mert még kicsi, és mindenkire rámosolyog, és amikor az emberek meglátják, meg fogják sajnálni őt is, minket is. Megpróbáljuk Alphie-ról lemosni az összegyűlt sok piszkot, szöszt, tollat meg ragacsos lekvárt, de amikor hozzáér a víz, Alphie felüvölt...

Eltoljuk a babakocsit a gazdagok utcáiba, de amikor bekopogunk, a cselédek azzal küldenek el, hogy menten szólnak az illetékes hatóságnak, mert gyalázat egy kisbabát végigrángatni a városon egy rozzant babakocsiban, ráadásul az egekig bűzlik ez a mocskos tragacs, amiben egy disznót s volna szabad a vágóhídra vinni, micsoda dolog ez, katolikus országban élnénk, vagy mi, itt a kisbabákat rendesen gondozni kell és életben tartani, hogy továbbadhassák a hitet az utánuk következő nemzedéknek. Malachy odaszól az egyik cselédnek, hogy kinyalhatja, mire olyan nagy pofont kap, hogy könnybe lábad a szeme, és kijelenti, soha az életben nem fog kérni a gazdagoktól semmit. Nincs értelme továbbkérincsélnünk, mondja, inkább kerüljünk a házak mögé, másszunk át a kerítésen, és vegyük el, amire szükségünk van. Michael közben becsönget elöl a kapun, és szóval tartja a cselédet, azalatt Malachy meg én kidobálunk annyi szenet és tőzeget, amennyi még elfér Alphie mellett a kocsiban.

Három házból így szerzünk tüzelőt, de azután Malachy fejbe találja Alphie-t egy kerítésen át dobott széndarabbal, és a visítás miatt azonnal rohannunk kell. Közben megfeledkezünk Michaelről, aki továbbra is becsenget a házakba, és kapja érte a sok szidást a cselédekről. Malachy szerint először haza kell tolni a babakocsit, és csak azután mehetünk Michaelért. Most már nem állhatunk meg, mert Alphie bömböl, és a járókelők csúnyán néznek ránk, meg is jegyzik, hogy anyaszomorítók vagyunk, továbbá egész Írország szégyene.

(Frank McCourt: Angyal a lépcsőn. Fordította: Barabás András.







Bernard Young: A LEGJOBB BARÁT


Képes a legjobb barátod
Elenni a csokidat
Kibeszélni a hátad mögött
Bulit rendezni és nem meghívni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Kérdezés nélkül elvinni a bringád
Fütyülni a születésnapodra
És nagy ívben kerülni téged?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Visszavinni a bringád
Hozni egy zacskóval a kedvenc csokidból
És a szemedbe nézni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod így szólni?
Bocs, hogy kibeszéltelek a hátad mögött
Bocs, hogy nem hívtalak meg a bulimra
Bocs, hogy fütyültem a születésnapodra
Azt hittem, dobtál engem...

Az enyém igen.

És képes egy jó barát így felelni?
Oké, felejtsük el.

Én igen.

(Tótfalusi István fordítása)







BOLDOGSÁGRÓL


1
Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni, hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk majd, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második. De elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és majd ha megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet. De azután , megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekeinkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk, ha kinövik ezt a kort.
Azt mondjuk, hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd el tudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk.
Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az amelyik éppen most van. Ha nem most, akkor mikor? Az életed mindig tele lesz megoldandó problémákkal. Okosabb, ha ezt tényként kezeled, és eldöntöd, hogy mindezek ellenére, te boldog leszel.

2
Sokszor úgy tűnik, hogy az igazi életnek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt: egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni. Majd azután kezdődik az élet... Aztán megértettem, hogy ezek az akadályok, maga az élet. Ekkor értettem meg azt is, hogy boldogsághoz vezető út nem létezik.
A boldogság maga az út.
Ezért élvezd ki minden pillanatát, és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál!
Ne várj addig, míg befejezed az iskolát, míg lefogysz vagy meghízol, míg munkába állsz, míg megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra és az újjászületésre.. Amíg te várakozol, és tervezgetsz, a boldogság elhalad melletted, és te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot.

3
A boldogság az út, és nem a cél!
Nincs megfelelőbb idő arra, hogy boldog légy, mint éppen most! Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt szebb jövő elrontsa a jelen boldogságát! Az élet túl rövid ahhoz, hogy lemondj akár egyetlen boldog pillanatáról! Élj és élvezd a jelent!
Próbálj meg válaszolni a következő kérdésekre:
1 - Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét
2 - Sorolj fel 5 szépségkirálynőt
3 - Sorolj fel 10 Nobel-díjast
4 - Sorolj fel 10 Oscar-díjast

4
Nem megy? Elég nehéz, igaz?
Ne félj, senki sem emlékszik rájuk. A taps elcsendesül! A trófeákat belepi a por! A győztesek hamar a feledés homályába merülnek!
Válaszolj most ezekre a kérdésekre:
1 - Sorolj fel 3 tanárt, akiknek részük van mai tudásodban
2 - Sorolj fel 3 barátot, aki segített neked, amikor szükséged volt rá
3 - Sorolj fel néhány embert, akik éreztették veled, hogy egy különleges ember vagy
4 - Sorolj fel 5 embert, akivel szívesen töltenéd el a szabadidődet
Ez már könnyebb, igaz?
Azoknak az emberek, akik a te életedben fontosak, nincs egy halom pénzük, nem nyertek híres díjakat... Ők azok, akik számára TE vagy fontos.
Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el ezen!
Te tudod melyik listán szerepelsz?

5
Segítek neked!
Nem a híresek között szerepelsz, hanem azok között, akik eszembe jutottak, amikor a kérdéseket olvastam... Ha ezt az e-mait elolvasod, talán én is eszedbe jutok neked, és ha továbbküldöd talán rád is újra emlékezni fog valaki...
"A gyertya semmit sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is."
( Alfred Souza )
Te döntesz. Kitörlöd vagy továbbküldöd?


ClidePlayer

[linkhttps://slideplayer.hu/slide/1904171/" target="_blank" >rel="nofollow"Link



Tipp a boldog emlékekhez

Link






























 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
134 éve született Babits Mihály
  2017-11-26 14:30:30, vasárnap
 
 







134 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY


Ma 134 éve született Babits Mihály.

Babits Mihály /Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4./ költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. A Nyugat nemzedékének Ady mellett az egyik legnagyobb költője. Már a kortársak is úgy tartották Adyt és Babitsot, mint a két irodalmi vezért.

1938-ban jelent meg a Jónás könyve. A ,,Jónás könyve" Babits utolsó nagy üzenete. Egy számadó lélek nagysága szól benne, magas erkölcse, őrző és intő szava.

Ellentmondásos élet volt az övé, ellentmondásos költői örökség maradt utána, de emberi nagyságának felmutatására éppen e műve ad igazi alkalmat. A második világháború küszöbén költői önvallomásában mondta ki a polgári értelmiség legjobbjainak tiltakozását, önmarcangoló felelősségtudatát. Szállóigévé vált sora: ,,Vétkesek közt cinkos, aki néma", az írástudók felelősségének mementójává vált.


Babits Mihály összegyűjtött versei

Link








"Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott. Az élet néha különösmód összeszűkül, és megszegényedik ezen a magyar glóbuson."
(Babits Mihály: Curriculum Vitae)

"...vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
(Babits: Esti kérdés)

,,Vétkesek közt cinkos, aki néma"
(Babits Mihály: Jónás könyve)







ÁLDÁS A MAGYARRA


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

(1938. november 2-6.)







EZERKILENCSZÁZNEGYVEN


Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
Egész világ melyben kedvtellve utazám...
Meghitt otthon ahol nyujtóztam szabadon...
Keménypados börtön és bujdosó-vadon...
Észrevétlen voltál, mint a jó levegő,
majd égő fájdalom, mint a szoros cipő...
Homlokomon bélyeg... a nyakamon járom...
De mostan kősziklám vagy és erős váram.

Fölforrtak az idők, egy nagy had a világ.
Most gyürd be, magyar, a süveged taraját,
s amint büszke voltál harcaidra hajdan,
légy büszke békédre e nagy zivatarban.
Mert csodálatos és hősi a te sorsod:
harcolnod kell, mikor más nyugodt és boldog,
s mikor körülötted tombol az egész föld,
te maradsz türelmes, mozdulatlan és bölcs.

Immár a népeket terelik mint nyájat,
emberek futkosnak, mint riadt patkányok,
városok lángolnak telhetetlen tüzben,
nemzetek halálát engedte az Isten.
Te állsz vén bástyádon fürkészve, hallgatag.
Gonosz, szomszéd szelek borzasztják hátadat.
Szemed ugy száll szerte, mint a bibliai
özönben a Noé csapzott galambjai.

Mire tart a végzet s mily sorsra szánt minket?
Micsoda jövőnek magvaivá rendelt?
Óh ki tudja, milyen nehéz parancsokat
hordunk már zsebünkben titkos pecsét alatt!
Várakozva állunk, mint ki némán, hosszan
áll egy kényes strázsán, s vigyáz és nem moccan;
s ahogy a rossz évek rozzanva meghagyták,
néz ránk a vén bástya, a nyügös szabadság.

Meg ne inogj, népem, tarts ki nagy strázsádon,
mert kell ma a bástya az omló világban,
s talán épen ez a te nehéz parancsod:
tartani keményen a kopott ős roncsot.
Mert nem véd az amit te meg nem tudsz védeni,
de rozzantan is szent ami tiéd s régi.
Átkoztad elégszer... kicsi volt magadnak...
S ma áldott, és tágabb mint nagy birodalmak.

Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak hogy mi voltál igazán.
Most érzem hogy nincs hely számomra kivüled
s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett.
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.

Nyugat 1940

/A vers a Szellemi Honvédelem Naptára c. kiadvány részére iródott s elsőízben ott jelent meg/













 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
A magyar labdarúgás napja
  2017-11-25 19:30:03, szombat
 
 







A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJA


A MAGYAR LABDARÚGÓ ,,ARANYCSAPAT" 1953. NOVEMBER 25-ÉN A LONDONI WEMBLEY STADIONBAN 6:3 ARÁNYBAN LEGYŐZTE A HAZAI PÁLYÁN AKKOR MÁR 90 ÉVE VERETLEN ANGOL VÁLOGATOTTAT. A SPORTTÖRTÉNETI GYŐZELEM EMLÉKÉRE A MAGYAR LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG 1993-BAN NOVEMBER 25-ÉT A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJÁVÁ NYILVÁNÍTOTTA.


AZ ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSE - A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJA


Gyakran hangzik el, hogy a magyar labdarúgó-válogatott sporttörténelmet írt a Wembley-stadionban, amikor 6:3-ra legyőzte Anglia válogatottját. Az egymástól izolált, keleti és nyugati blokkban élő csapatok csak hírből ismerték egymást, személyesen még sohasem találkoztak a barátságos mérkőzés előtt. Az angol közönség a hazai csapat fölényes győzelmét várta, éppen ezért döbbentette meg őket Hidegkuti, aki az első másodpercekben az ellenfél hálójába talált. A százezres közönség dermedten figyelte a meccs alakulását: a magyarok nem a véletlennek köszönhetően, hanem tudásuk alapján nyerték meg a rangadót. Az Aranycsapat a meccs végére elnyerte a Wembley-ben szurkolók szimpátiáját, elismerően tapsoltak meg a technikásan játszó játékosokat. A magyar válogatott fél évvel később megerősítette fölényét, a Népstadionban rendezett visszavágón 7:1-re ismét legyőzte Angliát.

Az 1956-os forradalom után szétesett Aranycsapat nemcsak a magyarok számára fogalom, a világ legjobb csapatai között tartják számon. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban a győzelem napját választotta a magyar labdarúgás napjának.

A sport a kommunista országok ,,fegyvere" volt az ötvenes években ,,az imperialisták" ellen. A magyar futballválogatott kétségtelenül kitett magáért ekkoriban. Csapatunk az ötvenes évek közepén több éven át veretlen maradt, és olimpiai bajnoki címet szerzett Helsinkiben, 1952-ben. Ezután nevezték el az együttest ,,Aranycsapatnak".


A magyar válogatott tagjai az évszázad mérkőzésén:

A csapat összeállítását csupán az ifjabbak kedvéért közöljük, hiszen az idősebb korosztály valószínűleg álmából felkeltve is felsorolja a tizenegy nevet

(1953. november 25.): Grosics Gyula - Buzánszky Jenő - Lóránt Gyula - Lantos Mihály - Bozsik József - Zakariás József - Budai II László - Kocsis Sándor - Hidegkuti Nándor - Puskás Ferenc - Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Ez a társulat látogatott el annak az angol válogatottnak az arénájába, ahonnét győztesen még senki sem távozott addig. (A magyar krónikák általában 90 éves angol veretlenségről szólnak, az angolok azonban 1872 óta mérték ezt az időszakot. Tehát 81 éves veretlenségüket őrizték, igaz, a skótok legyőzték már őket, de a kontinens csapatai még soha nem mértek vereséget rájuk hazai pályán.) Az angolok ennek megfelelően nem vették igazán komolyan a mérkőzést, talán azért is, mert előzőleg a magyar válogatott idehaza 2-2-es döntetlent játszott a svédekkel. Elbizakodottságukat megerősítette egyébként a londoni sajtó is.

A magyar csapat számára e mérkőzés óriási presztízscsata volt, hiszen politikai elvárás is volt a győzelem Londonban. Már a megelőző napokban rengeteg társadalmi szervezet és üzem kollektívája küldött buzdító táviratot ,,az aranylábú gyerekeknek". (Akkoriban még nem volt szó ,,tisztes helyállásról", amit manapság annyit hallunk, és körülbelül azt jelenti, hogy ne kapjunk hat gólt, mint Mexikóban a szovjetektől, vagy hetet, mint a jugoszlávoktól a világbajnoki pótselejtezőn.)

Az 1953-as mérkőzés napján Magyarországon megállt az élet, és mindenki a rádió előtt ült. Várták, hogy Szepesi György megkezdje a mérkőzés közvetítését. A ,,hidegvérű" angolokat sem hagyta ,,hidegen" a meccs: a londoni arénában 110 ezer ember gyűlt össze!


A meccs és az ,,évszázad gólja"

Bár a sorsolás az angoloknak kedvezett, ők kezdhették a mérkőzést, már az első percben parádés gólt szerzett Hidegkuti. Közvetlenül utána megint Hidegkutit ugratta ki Puskás, ám a bíró les miatt érvénytelenítette a szabályos találatot. Az izgalmakat még az is fokozta, hogy az ellenfél (Sewell) kiegyenlítette az állást. A válasz azonban nem sokáig váratott magára, ismét Puskás passzolt Hidegkutihoz, aki immár a bíró által is szabályosnak ítélt gólt lőtt.

A harmadik magyar gólt Puskás szerezte, amelyet Szepesi egyből ki is kiáltott az ,,évszázad" góljának. A félidőben az állás: 4-2, miután Puskás újabb találatára Mortensen válaszolt. Vezettek tehát a szünetben a magyarok, sőt a második félidő elején máris 6-2-re módosult az eredményjelző, Bozsik József, a népszerű ,,Cucu" ugyanis megszerezte ötödik, Hidegkuti pedig hatodik találatunkat (Hidegkutinak ez volt a harmadik gólja a meccsen). A végeredmény a második félidő 16. percében alakult ki, amikor az angolok Ramsey révén tizenegyesből szépítettek.


A fogadtatás

Az ujjongás kitörő volt idehaza: a magyar válogatottat lelkes tömeg fogadta a budapesti pályaudvaron. A lapok dicshimnuszokat zengtek, úttörőőrsök és szocialista brigádok vették fel a csapat játékosainak a nevét. Zelk Zoltán üdvözlő verset írt a csapathoz ,,Alighogy átszállt a határon a győzelem, az a hat-három". A következő évben az ,,Aranycsapat" tovább fokozta a diadalt: 1954 tavaszán a Népstadionban másodszor is legyőzte az angolokat, ezúttal 7:1 arányban.


Anglia-Magyarország | 3-6 | 1953. 11. 25 | MLSZ TV Archív

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Sport  
Ádám hogyan járt Évával
  2017-11-25 19:00:06, szombat
 
 





ÁDÁM HOGYAN JÁRT ÉVÁVAL


Amikor az Úr Évát is mögterömtötte, szöbb élete lött Ádámnak is. Egy darabig szót fogadott Ádámnak, Ádám akármit is parancsolt nekije. De eccörcsak mögbokrosodott, oszt mindég nekije állt föllebb. Eccör aszondi nekije Ádám:

- Te, kötözd fő azokat a rózsabokrokat ott az árok partján, mert a fődön feküsznek! Eldüntötte űket a forgószél.

Aszondi Éva:

- Ameddig kend a pampuláját járatja, addig mög is töhetné! Ne parancsúgasson mindég! Kendnek is annyiba áll mögtönni, mint neköm. Ha szereti a szagát, hát kötözze fő!

E így mönt a má mindönnap vagy két hét úta. Gondút egyet Ádám:

- Hát ha én nem tudok parancsúni ennek a mögátalkodott fehérnépnek, majd parancsul nekije az, aki az én bordámbul ezt a világra teremtötte.

Alég várta, hogy az úristen begyüjjön a Paradicsomkertbe. Gyütt ám eccör az Úr. Sok fényes angyal késérte. Kérdi Ádámtul:

- No, szerelmetös gyerököm, van-e valami újság?

Ádám vakarta a fejit, akart is szóni, mög nem is. Aszondi mégis egy kis idő múlva:

- Küldje el, Uram, valahol ezöket az angyalokat, mert vanni van újság, egy kis mondanivaló, de úgy szeretném, ha azt csak maga hallaná.

Az Úr mingyá ki is adta az angyaloknak a parancsot:

- Mönjetök, keressétök mög Évát, csak akkor gyertök vissza, ha hívlak bennetöket.

Az angyalok eltávoztak.



- Na most mondd el a mondanivalókat, gyerököm! - mondta az Úr.

- Hát nagy az én bajom, Uram, Atyám! - mondi Ádám. - Nem fogad szót az asszony, akármit is parancsolok neki. Mán vagy két hét úta mindég zsörtölődik, visszakarattyul, akármit is mondok neki. Pedig hát szépen beszélök hozzá! Alig vagyunk kéthónapos házsok, mán most is baj van vele. Mennyi mérgöt ötet az mög velem, mire mögöregszök.

Ádám oszt elmondta szépön, tódalék nélkül, hogy máma is hugyan járt Évával. Nagyon csóválta a fejét az Úr, hogy Ádám panaszát hallgatta. Mikor oszt elmondta Ádám mindön panaszát, búját-baját, aszondi nekije:

- Gyere csak ide közelebb, Ádám, hadd nézzelek mög jobban!

Ádám odamönt. Az Úr még körül is forgatta Ádámot, úgy mögnézte. Aszondi utoljára:

- Úgy látom, ölég jó kiformáltalak, de mégis hibázik rúlad valami. Azt parancsolom neköd, fiam, mönj le ahhol az árokhol, ahon azok a rózsabokrok vannak.

Oda is mutatott az Úr a kezivel.

- Mikor odaérsz, hajulj bele, osztég merítsd tele mind a két markodat! Mikor tele lösz a markod vízzel, mosd mög jó az órod alját mög az ajakadat, ódalrul a képedet, föl a hajadig. Majd möglátod, hogy azután szót fogad az asszony.

Avval kiáltott egyet az angyalok után, azok alágyüttek, oszt szépen elballagtak.

Ádám még abba a minutába lemönt az árokhoz, oszt mögmosakodott, úgy, ahogy az Úr mondta. Ahogy mosakodás után a víz tetejin möglátta magát, mögijedt. Azér ijedt mög, mer bajsza mög szakálla nyőtt, még ott a parton. De lassan beletörődött a dologba, mert az gondúta:

- H az Úristen így akarta, mégis csak jóra köll ennek kimönni.

Mikor visszatért a tanyára, elkiáltotta magát:

- Éva, galambom, gyere csak ide!

Éva odagyütt. Mikor möglátta, hogy egy bajszos, szakállas embör áll előtte, megijedt.

- Ki vagy, te embör?

Ádám elnevette magát. Aszondi:

- Én vagyok, tubicám, a te urad!

- Hát mi lölte kendöt, édös uram?

- Semmi - aszondi Ádám -, szakállam, bajszom nyőtt. Hát így nem vagyok szép?

- De, szépnek szép - mondi Éva -, csak most úgy félök kendtű, édös uram!

- Az nem baj, Éva! Ollan löszök ezután is, mind eddig vótam. Csak értsük mög egymást. De gyere csak kötözd föl a rózsabokrokat!

Éva kétször se mondatta, sietött a dógot elvégezni. Attúl fogva mintha mindön mögváltozott vóna. Éva szót fogadott. De egyre fúrta a kíváncsiság, hogy hogyan lött Ádámnak szakálla? De akárhogy cirógatta is Ádámot, Ádám nem árulta el a titkot.

Eccör aztán addig kérte Ádámot, hogy Ádám mán nem állhatta a sok könyörgést, mögmondta nekije, hogy hogyan nyőtt szakálla. Mikor Éva mögtudta, hogy hogyan löhet szakállt csinálni, gondúta magába:

- Mé ne löhetnék én is ollan, mint az uram?

Eccör aztán délután leszökött ahhol az árokhol, ahun Ádámnak kinyőtt a szakálla. Leballagott a parton, belemert a markával a vízbe. Ippeg az állához akarta vinni a vizet, mikor egy szúnyog hirtelen "ODA"röpült, oszt mögcsípte. Éva hirtelen odacsapott mind a két markával a szúnyogra. De amint odanézett, nem vót bátorsága még eccör vízér lenyúlni. Szőr nyőtt a szúnyog helin.







 
 
0 komment , kategória:  Pajzán történetek&mondák  
Fösvény legény házasodik
  2017-11-25 18:29:56, szombat
 
 




FÖSVÉN LEGÉN HÁZASODIK


Vót a falunkba egy nagyon-nagyon fösvény legény. Szép vót az a legény, csinos, csak jaj, nagyon-nagyon fösvény vót. Pedig má benne vót az üdőbe es, csepegett es a nyála a leányokért, de nem mert megházasodni. Attól félt, ha asszont hoz a házhoz, a menyecske kieszi a vagyonjából. Ezétt inkább egyedül sonyorgott. Hát az apja má mondogatta is a legénynek:

- Édes fiam, má neked meg köllene házasodnod, mer mán bizony te mán jól benne vagy az időbe.

- Jaj, édesapám. Nem akarok megházasodni, hát gondolja el, hát az a menyecske megeszi a vagyonunkot! Oszt akkor mi lesz nekünk? Hát azt a menyecskét etetni köll! Megeszi mind a vagyonunkot!

- De hát mégis, fiam, mán benne vagy az időben, majd anyád, ha meghal, ki fog rád mosni meg főzni'?

Hát akkor jól van, hallgatott a gyerek, nagyon sajnálta, amit megeszik a menyecske. Csak nem akart megházasodni.

A faluba vót egy szép, de erőst szegén leján, Juliska, aki rettenetesen szeretett vóna nagygazdáné lenni. Hát oszt akkor egyszer a jánynak valahogy a fülibe jutott, hogy nagyon-nagyon fösvény ez a gazdagyerek és mé nem házasodik meg. Gondolta, na állj csak meg, me segélek én a te bajodon!

A leján tudta, hogy a legén mikor menyen ki a mezőre. Előttik szokott eljárni.

Egy reggel Juliska szépen kiőtöződött. Csercsés rokolya, rezes lájbi, fejér ing! A hajába égszín pántlikát kötött. S így, nagy cifrán kiült a kapu elejibe a padocskára, várta a legént. Há egyszer, jő es kaszával szép ződ szekeren. No, akkor azt csinálta, hogy mikor a János ment arra, akkor kiállt a kapuba, hát elkezdi szedni magába a levegőt. Tátogatja a száját.

Mikor meglátta Julist, a szemei felakadtak. Nekiszóllott kedvesen:

- Jó reggelt, Juliska! Ugyan biza, mit csinyálsz te itt elyenkor a kapuba, es mér tátogatod a szádat?

- Én-e? Há, csak reggelizem!

- Ugyan biza, mi jót reggelizel?

- Jaj, te, nem akarok hangosan mondani, de tudod-e, gyere ide közelebb, majd megmondom-e, tudod-e, hogy én levegővel élek. Nem akarom mondani senkinek, csak neked megmondom. Tudod. én reggel teleszedem magam evvel a friss ájerval, oszt akkor az mán nekem elég egész napra. Estig nekem nem is kell semmi egyeb. Hónap reggel oszt újból teleszedem magam levegővel, oszt akkor újbúl élek tovább.

- Te, ne beszélj!

- De, bizan, igen! - pillogtatott Julis.

- Ne kárhoztass el!

- Higgyed meg, tisztán levegővel es megélek.

A legénnek az elméje es megfordult örömiben. Megszámította, hogy asszonya es lesz, s a vagyonja es mind megmarad. Hej, nagyon megtetszett a legénynek! Azon helyben megfordította a szekeret. Megy es haza nagy örömvel:

- Édesapám, s édesanyám, megházasodok! Rendezzék a lakadalmat, me megkaptam a nekem való lejánt!

- Hogy, hogy gondoltad meg magad, fiam, hogy megházasodol?

- Olyan lejánt kaptam, aki megél tisztán ájerval es. Jaj, a Julis levegővel él, az nem eszi meg a vagyonunkot!

Az öregek nem sokat gondolkodtak. Örvendtek, hogy a fijik nem vénül rájik egészen, elmentek hát a Marist kéregetni. Gyorsan összecsapták a lagzit es, megvót a lakodalom ugye.

Mikor a vendégek hazatakarodtak, a fiatalok egyedül maradtak. Osztá vót, ami vót... Az éjszaka eltőt.

No oszt reggel menyen az új ember, hogy ellássa az állatokot. Meghagyogatott Juliskának, hogy mire béjő, készítsen neki valami jó reggelit.

Na , akkor ahogy otten eteti az állatokat, Juliska megtálalt, kitett az asztalra két tángyért, két csiprot, két kalánt, főzött egy jó nagy málét, s kitett az asztalra egy jó köcsög aludttejet. Na, várta bé az emberit.

Na, megy be az ember. Mikor meglátta a terített asztalt, a szemei keresztbefordultak:

- Há mija, Julis? Métt tettél két tángyért, két csiprot s két kalánt? Tám csak nem akarsz enni?!

- Hát idehallgassál, hát azé, mert nekem is köll.

- Hát mi a fene, hát aszondtad, hogy te tisztán ájerrel es megélsz!

- Jaj, te ember, hogy mi történt, mi nem, az éccaka, a nászéccakán, de tudod-e te aztat, hogy te bennem valami nagy kárt tettél! Mert hiába kiálltam én reggel, szíttam a levegőt, tátogattam én a számat, de - aszongya - a levegőt beszíttam de kiment belőlem. Megint beszíttam, megint kiment belőlem. Hát idehallgassál, te valami defektet csáltál rajtam az éccaka! Most mán én nem köllök, má most nem áll meg bennem a levegő.

A fösvén emberecske meggondolkodott, bélátta, hogy valóban ő kárt tett Juliskába. Ha imán így van, belétörődött, hogy az ő asszonya es egyék, eppe úgy, mind a másé.


A fösvény legény házasodik

Link



A nap meséje

Link








 
 
0 komment , kategória:  Pajzán történetek&mondák  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 374
  • e Hét: 1870
  • e Hónap: 19014
  • e Év: 156386
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.