Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
A szív szavai
  2018-04-30 18:45:41, hétfő
 
 










A SZÍV SZAVAI
Tasnádi Bernadett







... csak azért azt egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, s szeretnek e, nem kérdeztem...


NEKED


"... lennék álom, mi átölel éjjel
lennék hajnal, mi csókjával ébreszt
lennék dallam, minden dalodban
lennék hang, minden szavadban
lennék bárki, és bármi
ha Veled lennék...
de többet már nem adhatók:
Mindent odaadtam
A Tiéd vagyok..."








AMI LÉNYEGES...


Nem kérdem,
És tudni nem akarom
Meddig tart...
Tartson, amíg tart,
Amíg adhat
Neked s nekem
Valami tartalmasat,
S ne kérdezd:
Megérdemlem?
Nincs válasz,
Nincs kérdés,
Igen!
Majd lesz, ahogy lesz,
Ahogy lennie kell,
Nem akarom tudni
Meddig szól
Mi közöttünk van,
Csak éltet,
Ad és adhat,
Ha nem lenne,
Pokolian hiányozna...







ANYÁMNAK


Most jöttem rá, ami mellett hosszú évekig elmentem
Most jöttem rá, hogy mit jelent
Az, mit Tőled kaptam
S még kapni fogok
Olyan természetes...
Bevallom szégyellem
Mert eddig észre sem vettem
Hogy mindig ott állsz mellettem
Ahogy senki
Láthatatlanul
Mikor az egész világ elfordul, összeomlik
Te ott vagy és
Osztozol velem
Minden örömömben és bánatomban
Most jöttem rá, hogy meg kell becsülnöm jobban Téged
Hogy vagy nekem
Hogy sokáig légy nekem
Mert ki vagy, nem lehet senki
Édesanyám
S félek, rettegek a naptól
Hogy lesz, mikor már nem leszel
Mondd, akkor mi lesz velem?
Mihez kezdek Nélküled?
Hogy mondhatnom el Neked:
Anyukám, mennyire szeretlek?!







AZT AKAROM


Azt akarom, hogy
Tökéletes legyen,
Nem mész, hát én küldelek,
Úgy, hogy a szívemben
Jobban szeretlek
Mint valaha...
S tudom, nem érhet fel
Hozzád
Egyetlen férfi,
Nem léphet nyomodba,
Úgy ölellek,
Hogy közben tudom - vége
És a perceinket számolom...







B. B.


Boldog Bánatomban
Akarlak
Ringatni
Téged
Hisz Te vagy mindaz
Ami létezik és meghalt...

Bennem
Ahogy más senki
Látod
Álmodom
Zavar a lét, a tér, az idegen
Semmi vagyok, elvesztem Nélküled.







CSAK


Csak
Álltam
Ijedten, meredten
Bűvölten
Az utca túl oldalán
Csak
Néztelek
Lestelek, idéztelek
Lopott, nyílt
Tekintetemmel
Csak
Reszkettem
Dacoltam, vívódtam
Lebegtem
A perccel
Az örökkévalósággal
Az érzéssel
Mi közel enged és távol tart
Tőled







EZ SZERELEM?


Ez szerelem? Mi csak egy létezik
És annyi hamis mása
Hazug, önző, képmutatása
De egy örök és egyetlen
Igazi, mélységes, és végtelen
És tudd meg:
Akkor is: Szeretlek!
S még annál is jobban
Őrülten, halálosan!







ÉLETEM


Bűvös Boldogság
Csoda
Éltető Élet
Varázslat
Fény, sötét
Közel, távol
Most, akkor, egyszer
És soha
Vagy Mindig
Vagy Örökké
Szerelem
Könny
Féltés
Percek, órák, napok
Hetek és évek
Évezredek
Mindig Te vagy
Rólad szól
Az Életem







ÉRZÉS


Messze jársz, távol jársz
Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.

Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom.







GONDOLOK RÁD


Kopott emlékek
Halott szavak
Perc Darab Töredékek
Ahol senki nem lát
Hullnak könnyeim
Gondolok Rád
Nem tudja senki
Csak én tudom...

Kopott emlékek
Halott szavak
Perc Darab Töredékek
Ahol senki nem lát
Hullnak könnyeim
Gondolok Rád
Nem tudja senki
Csak én tudom

A semmi mögé bújva
Álcázva mégis remélve
Öljük egymást és belehalunk
Álmot kergetünk
Vágyat temetünk
A fájdalmunk
Nem látja senki
Csak én tudom

Percek, Napok, Hetek
Veled, Miattad, Nélküled
Mindig harc, mindig mámor
Dacos áhítat
Hamis mosoly mögött
Kegyes hazug szavak
Nem érti senki
Csak én tudom

Elrejtlek, őrizlek
És óvom magam magunktól
Szerelmünk gyilkos fegyver
Végzetes vonzalom
Ahol senki nem lát
Hullnak könnyeim
Ahogy Te is, mindig
Gondolok Rád!







HALÁLCSÓK


Szürke fény köszöntötte a Napot,
Csókja hűvös volt, fagyos,
Érintett, majd elballagott,
Arca gyönyörű volt, de fénytelen,
Az idő állt,
És szomorúan végtelen.
Itt járt
A Halál,
Arcát mutatva,
Majd továbbállt,
Hogy sugallja:
Az élet véges, egyetlen
Mit élni úgy érdemes,
Hogy mikor vége
- Mint egy filmet -
Érdemes legyen végignézni!







HAZUDNI AKARTAM


Hazudni akartam a szónak
Az álszent kedvesnek
A csendnek
A nyugtató rettenetesnek
A fénynek s minden sötétségnek
A távolnak és a közelségnek

Hazudni akartam a dalnak
A szép fájdalmasnak
A hangnak
A fülelő hallgatagnak
A rossznak és minden szépségnek
Arról, hogy már nem szeretlek Téged!







IDŐ


Csak néztem tűnődve
Ahogy elhervad a hold
Tegnap éjjel
S a rohanó idő
A száguldó, siető
Hogy tépi szét újra
Reszkető álmokat







LELKEMBEN


Minden nap
S minden óra perctöredékében
Itt vagy
A fejemben, a lelkemben
Minden szavamban, tettemben és gondolatomban
Nem tudom, mi ez...
Nem tudom, mit hozhat a holnap még...
De bennem élsz
És senki nem létezik
Ki ezt tőlem elvehetné!







MÁR VÉGE


Már nem félek a holnapoktól
A csendektől
Magánytól
A bizonytalanságtól
Már meghaltál bennem
Léted megszűnt, űrt hagyott
Elvitted
Mit úgy féltettem
A szerelemet
Üres vagyok
Boldog
Nyugodt
És már nem szeretlek...







MESSZESÉG


Messze vagy tőlem
Karom már hiába nyújtom Feléd
Messze vagy, nem érlek el
De a szívemhez közel
Bárhol is légy
Hiányzol
Mindaz, ami vagy, ami voltál nekem
Ami Benned él és létezett
Tovább él bennem
Még itt vagy
Még létezel
Még hiányzol
Pedig eltelt néhány év
Mégsem tudlak kitörölni
Bennem élsz...







MÉG EGYSZER


Szeretném csak megfogni kezed
Még Egy Szer
Lehetetlen
Mégis elképzellek
Magam mellett
Tudom, önző álom
Beleremegek
De újra arra vágyom
Hogy itt légy
Hogy belereszkessen a Föld s az Ég
Valami csoda történhet
Látod, reszketek
Átélni akarom
Még Egy Szer - Veled!







MÉG SZERETLEK


Még szeretlek
Pedig tudom, messze vagy
Karom hiába nyújtom
Nem érlek el
Álmodom
Gyakran ébren is
Hogy itt vagy velem
Tán' hinni szeretném
Hogy még szeretsz
Hogy még szeretlek







MIÉRT SZÉP?


Álmodom Rólad, néha ébren is
Arcod már nem érinthetem
De a szívemben élsz
Szerelmed velem van, őrzöm
Akarom, hogy boldog légy!
Szeretlek, most is, mégis
Ha engednéd
A Minden vagy, s fáj
Hogy szerelemet más ad Neked
S nem én vagyok az, ki boldoggá tehet
Fáj, de fájdalmam sajátom
Bár Tőled kaptam
Mint ahogy a Szerelemet
Miért szép?
A fájdalom
Mikor annyira fáj
Hogy észre sem veszem...







MIKOR VELEM VAGY


Mikor velem vagy, megszűnik minden
A lét, a tér, a lélegzetem...
Csak az idő száguld, siet
Megállítanám, de nem lehet

Mikor velem vagy, felgyorsul, elrohan
Mintha játszana velem
S közben rájövök, Melletted
Minden más milyen jelentéktelen...







MINDEN ÉS SEMMI


Féltelek a hívó szavaktól
A titkoktól, álmoktól
A mástól, az idegentől
A szépségtől, bizonytalanságtól
Féltelek az édes ízektől
Az izgató remegéstől
A kacagó szépségtől
A vágytól, a szeszélytől
Féltelek az elmúlástól
A fekete csendtől
Az üres napoktól
A homálytól, tehetetlenségtől
Féltelek, hogy elhagysz, hogy elhagylak
Lépteim üres nyomok a Semmiben
Meghalunk, és elveszik Minden.







NÁLAD


Este volt már
Sötét halót font köréd az éj
Már elaludtál
Nesztelen léptekkel osontam
Hogy észre ne vedd
Gondolataidba...
Őriztem, féltőn, szótlan
Álmod
S csak én tudtam
Nem látta senki
Hogy ott voltam Nálad







RÓLAD


Megálmodtalak
S most itt állsz előttem
Elakadt a szavam
Csak nézlek, zavartan reszketek
Esetlenül
Könnyekkel dacolva
Némán
S Te ebből mindent értesz







SEHOL, MINDENHOL


Te voltál az út a sövényben
A fény a sötétségben
A hang a mélységben
Te voltál az erő a tehetetlenségben
Az idő a végtelenségben
Az arc a semmiségben
Te voltál a szín a szürkeségben
A dal a reménytelenségben
Az élet a mindenségben
Te voltál az első
Több mindenkinél
Valahol a szívem mélyén
Jelen vagy minden út végén.







A SZERELEM...


A szerelem...
Lét és elmúlás
Könnyek, csalódás
A szerelem...
Élet és halál
Lebegés, pusztulás
A szerelem...
Az vagy, az voltál...







SZERESS


Szeress, mintha az volna
Az utolsó ölelés
Mintha életed ezen múlna
Az utolsó pillanat
Mely örökre itt marad
Megérint és elrohan
Eltűnik
Mint az Élet
Szeress
Ha már nincs és nem kellenek szavak
Akkor, ha elég egy tékozló pillanat
Szeress
Ha öregszem s arcomon
A szépség halovány
S szememből a fény
Lassan kihuny már...







SZERETŐK


Itt vagy, hozzámérsz
Jó, érintelek
Már nem szeretlek
A tested foglya vagyok
A szenvedély, a vágy
Rabja, áldozata
És nem bánom
Nem bánod
Hogy újra veled vagyok
Testben
Egyek vagyunk
Összefonódunk
S úgy alszunk el, mint szerető szerelmesek
Egy éjszakára, többre
A következőre







SZÍV


Mit éreztem? Nem tudod...
S tudni sosem fogod!
Mintha egy tört döfnél szívembe,
És ott, hol szerelem született,
Napvilágot látott,
Most meghalt az érzés,
A szerelem kihűlt helyén
Hatalmas űrt hagyott,
A fájdalom tüze ég,
A bosszúé lobog,
Élnék, halnék, pusztulnék
Hogy büntetnélek!
De majd teszi más,
Ki helyembe sosem léphet,
Hisz nem más ő, csak árnyékom,
Vigaszod, gyilkos eszköz,
Hogy eljátszd nekem
A nem létező boldogságot,
Hogy bánts, büntess,
Amiért nem szerettelek...







TE


Egy hete még boldog voltam
S most...?
Üres a nap, hiába ragyog
Hiába a tavasz
Lelkemben tombolnak a fagyok
Hidegek a napok
S minden óra, mi úgy telik el - Nélküled
Hogy Rád várok
Sivár, szürke, hideg és nincstelen
Hisz tudom, nem jössz többé már
Hiába várlak
Már nem vagy
Halott minden







TEGNAP


Mindaz, mi Rólad szólt
Tegnap
Csak emlék, csak gondolat
Tegnap
Valami volt
Valami elveszett
Tegnap
Meghalt
Csak tegnap
Létezett.










TEST - VÉREM - VAGY


Test - vérem - vagy
Egy vér, szív, lélek
Ismerlek
Ismersz
Jobban, mint bárki
Ezen a Földön
Nincs jobb Nálad...

Közöttünk
Egy láthatatlan
Mindennél erősebb
Kötelék
Mi elkísér
Még élek, vagyok
Egy életen át...

Becsüllek, tisztellek
Szeretlek
Ahogy senkit
És óvlak, féltelek
Mintha gyermekem volnál
Tőled létezem
Minden, mi én vagyok
Te is vagy...

Köszönöm!
A legjobb
Testvér
Barát
Ember
Kit ismerek
Te vagy
Nekem
Az első
És legfontosabb:

Test - Vérem - Vagy







ÜZENET


Mikor én már nem leszek
Halott fák levelei ringanak a szélben
Eljut Hozzád emlékem
Veled együtt továbbélek
Szerettelek
Titkom Rád hagyom
Mikor nem leszek már
Hangom Te akkor is hallod
Arcom, mikor akarod, látod
Az életem is tovább éled
Részed vagyok
Míg élsz, én is élek










 
 
0 komment , kategória:  Tasnádi Bernadett  
Szép napot, kellemes hétvégét!
  2018-04-28 08:10:44, szombat
 
 
















SZÉP NAPOT, KELLEMES HÉTVÉGÉT!


Tavaszi hangulatos szép napot és nagyon kellemes hétvégét kivánok Mindenkinek!


"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz.

Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs



SZÉP NAPOT!


Szeresd napod, mi rád ragyog,
Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.

Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:


Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.

Aranyosi Ervin


Szép napot, kellemes hétvégét!


Élményekkel teli, szép napot kívánok! - Videó

Link


Link
















 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Wass Albert: Tenger az élet
  2018-04-24 22:30:41, kedd
 
 







Wass Albert: TENGER AZ ÉLET




Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian.

Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.

Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, szörnyű óceánban. Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne. Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha... olyankor is egy pillanatra csak.

Háborog a vihar, röpít a hullám... Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó...
ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas... ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn, de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb... pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt. Most is keresem.

Néha belenézek valakinek a szemébe... aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.
Néha belecsókolok valakinek a piros szájába... aztán idegenül néz össze a szemünk... ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más. Néha összesimulunk, amikor sír a tangó... kilessük egymás szíve dobogását... aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább. Egymás lelkébe belenézünk... csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást... aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá... és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.

Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem. Mindenütt, mindig csak őt kerestem. Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását. Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha ... adtam. Egy pillanatra csak.

Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet... valaki utánam csodálkozik... Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek száz öles tengermélybe zárva: Mindörökre őt fogom keresni és ő engem fog keresni mindörökre.

(Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó)








 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Esti mese - napjainkból
  2018-04-21 22:00:30, szombat
 
 




ESTI MESE - NAPJAINKBÓL


Hosszú út után nagy nehezen megérkezett Muhammad migráns, az állomás mellett guggolt, és szotyit köpködött a csorba fogai között a járdára.

Ekkor hirtelen megjelent egy angyal.



- A szocialista-liberális angyal vagyok és azért jöttem, hogy teljesítsem három kívánságodat.

Muhammad alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől. de kipróbálta, hogy igaz-e, amit hallott.

- Nézd, milyen rossz fogaim vannak. Szeretném, ha meglenne az összes, és hibátlanul.

Még be sem tudta fejezni a mondanivalóját, azonnal érvénybe lépett a menekülteket védő és megsegítő törvény, ami kimondja az ingyenes szociális ellátást, és Muhammadnak máris gyönyörű hófehér fogsora lett, ami úgy csillogott, akár egy hollywoodi filmsztáré. Erre Muhammad azt mondja:

- Vágyakozom a négy feleségem és a 15 gyermekem után, valamint a szüleim és testvéreim után is, valamint a feleségeim szülei és testvérei után is... Szeretném, ha mind együtt laknánk egy szép nagy luxus villában és legyen rengeteg pénzünk.

Még el sem mondta Muhammad és máris egy gyönyörű villában találta magát. Körülötte az összes rokonai mind boldogan és gazdagon.

Az asztalon egy kivonatot talált, amely a bevándorlók családjainak egyesítési jogairól szólt, valamint a segélyezésekről, és tele volt banki csekkekkel és a pénzhez való jutás magyarázataival, valamint a külföldiek segélyezési javainak megszerzési menetével . A ház teljesen be volt bútorozva és teljes elektromos gépekkel való felszereltségű volt. ami megfelelt annak a törvénynek, amely előírja az idegen bevándorlók háztartási segélyezéseit.

Muhammad annyira boldog volt, hogy nem is tudta, mit is kérjen harmadiknak a tündértől. Végül megszólalt:

- Szeretnék én is egy igazi német lenni és nem kizárólag csak állampolgárként. Szeretnék én is szőke, kék szemű lenni, mint az igazi németek, és a nevem ne Muhammad legyen, hanem Fritz Schultz.

Még be sem fejezte a mondatot, máris ott találta magát az állomáson, guggolva és a szotyolát köpködve a foghíjas szájával.

Elképedve kérdezte meg a tündért:

- Mi történt?!

A tündér ezt válaszolta:

- Nem szégyelli magát, Schultz úr?! Itt guggol és az államtól várja a segítséget?! Nem kaphat segélyt, egyedül kell megoldania a jövőjére nézve minden anyagi gondját! Szedje össze magát és menjen el dolgozni minél hamarabb! Így hogyan tudjuk segíteni a szerencsétlen migránsokat, ha maguk nem dolgoznak?







 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Ti vagytok a többség?… Na, ne...
  2018-04-18 20:30:32, szerda
 
 













TI VAGYTOK A TÖBBSÉG?... NA, NE...


Ki nem érti, és mit nem ért? Tegye föl a kezét... Tehát, volt egy választás, amelynek során nem volt semmiféle csalás. Ezt csak a félkegyelmű gyűlölködő, az alkoholista pápai bicikli tolvaj fia találta ki.

A választáson a Fidesz győzött. Az a Fidesz, amelynek ti - szerencsétlen nehéz felfogású ifjú magyar testvéreim - azt köszönhetitek, hogy a fejetek a helyén van, hogy beülhettek egy kerthelyiségbe kávézni a barátnőtökkel, és nem rohan rátok egy teherautó, s amikor hazafelé mentek, akkor sem erőszakolja meg senki a hölgyet és téged nem fejez le...

Ti táblákon hirdetitek a saját ostobaságotokat, s a mikrofonba valami hülye üvöltözi, hogy új választást akartok... Mire föl? Hiszen a választás megvolt, az erővonalak ismertek, tehát négy év múlva lehet újra próbálkozni.

Ez ugyanis nem kívánságműsor és nem vidámpark, ahol addig dobálhatod a rongylabdát, amíg meg nem kapod a nyalókádat... Ez választás volt! A ti nyelvhasználatotokkal is demokratikus.

Bár én utálom ezt a mindent megmérgező és mindenre fátylat borító kifejezést. Hiszen ti, a tüntetők is demokráciát emlegettek a saját felforgató és beteges, céltalanul és megfogalmazhatatlanul elégedetlenkedő magatartásotokat illetően... meg a kormány is demokráciát emleget, de a Szíriát hazug indokokkal bombázó és százezreket meggyilkoló amerikai elnök is demokráciáról beszél, s volt már nekünk ebből a féléből szocialista demokráciánk is, a proletárdiktatúra keretében, ami enyhén szólva is beteges.

Tehát a demokrácia szó maga is hazugság! A Kossuth téren vagy háromféle demokrácia felfogás volt, ami önmagában is jellemzi ezt az 1800-as évek végén Genfben kitalált és ártó szellemiséget, amely a pártosodás mérgével vegyítve tökéletes elegyet alkot a béke, a biztonság és a magyar kereszténység, a magyar nemzet megmaradása ellen.

A Jobbik demokrácia-felfogása a kötél, az akasztás, a cigányok és a zsidók likvidálása, valamint egy rendben lezajlott választás elleni aljas lázítás, és a haza elleni kémkedés védelme.

A DK demokrácia-felfogása a csalás, sikkasztás és a szemrebbenés nélküli hazudozás - ami persze az ellenzéknél általános jellemző. A liberálisok demokráciája modern fasizmus, amely a hitleri fasizmust megszégyenítő aljasságokra képes. Demokráciáról többé ne szónokoljon sem kormánypárti, sem ellenzéki politikus. Mert demokrácia nincs, nem létezik.

Alaptörvényünk van, amely alkalmas a társadalmi rend fenntartására, a béke és a biztonság megteremtésére.

Kérdésemre, amelyet több ifjú tüntetőnek feltettem, senki nem tudott kimerítő választ adni, de még megközelítőleg sem voltak képesek elmagyarázni, hogy miért vannak kint a tüntetésen, és mit szeretnének elérni.

Vannak viszont veszélyei is ennek a tervezett demonstráció sorozatnak, hiszen nem hazai elképzelés, nem hazai érdek mentén jött létre az ördögi hazudozással szervezett tüntetés. Hiszen választási csalás nem volt...

Félve gondolok arra, hogy az utcára hülyített fiatalok, akik tapasztalat híján azt hiszik - mint minden lázadó ifjú -, hogy a világon ők legokosabbak, terrortámadás után, áldozatként fognak a pesti utca kövén feküdni holtan... és haláluk, mint minden a politikáért történt haláleset, teljesen értelmetlen lesz. Ennek ellenére bármikor bekövetkezhet egy aljas merénylet csak azért, hogy a világsajtóban el lehessen hazudni, hogy lám, mit tett a fasiszta magyar kormány.

Ugyanis a nemzetközi liberális szervezőknek semmit nem jelent az emberi élet, kivált, ha magyar. Az igazmondást hírből sem ismerik, erkölcsi normáik pedig nincsenek. A primitív, a még tanulatlan, a felszínes műveltségű, az iskoláskorú, a narkós, az alkoholista, a proli rétegre remekül hatnak, s használják is ezeket saját világhatalmi, politikai érdekükben, mit sem törődve az életveszéllyel.

Ismerjük a provokátorokat és ismerjük a lélektelen, ördögi mentalitást, amely nem ismer határt és akadályt, ha céljairól van szó. Mindenen és mindenkin keresztülgázol, így képes akár lőni is a liberálisok által az utcára kihazudott tömegre. Ezt is ismerjük 1956-ból és 2006-ból.

Tervük, programjuk nincs, a tények tudomásul vételéről hallani sem akarnak.

Ti, a sokféle, erkölcsöt, történelmet és törvényt nem ismerő, gyilkosok és áldozatok leszármazottai, jobban teszitek, ha elgondolkodtok azon, érdemes, e magatokat veszélybe sodorni hazugságokért, idegen érdekekért, a betelepítés mindent, így titeket is, és a jövőtöket is elsöprő céljáért, amikor egy békét és biztonságot garantáló kormány működik még négy esztendeig Magyarországon, ha tetszik nektek, ha nem? Mert ez a törvény! Érdemes-e a biztonságot, a határvédelmet, a fejlődő gazdaságot veszélyeztetni, néhány ócska senkiházi pénzéhségének a szolgálatában? Érdemes e meghalni egy terrortámadás következtében?

Mert ami történik veletek, aminek részesei vagytok, az egy terrortámadás Magyarország, a magyar törvényesség és a békét akaró, a választásokon többségét bizonyító társadalom ellen, de magatok ellen is, mert nem tudhatjátok, mikor áldoz fel benneteket az a söpredékhatalom, amely a kezdetektől a sátánt szolgálja. Mert csalódást kell, hogy okozzam nektek: Nem ti vagytok a többség! Ti, csupán összesség vagytok. A társadalom aljának összessége... 150.000 ember, aki néhány pártból és kellő, önmaga által sem értett gyűlöletből verődött össze a pesti utcán, miközben a vidék most éppen szánt és vet... hogy Ti tudjatok ingyen tanulni, hogy biztonságban élhessetek és még ennivalótok is legyen...

Kisebbség vagytok hála Istennek, s talán felismeritek saját ostobaságotokat, amellyel gyermekeitek és az ország biztonságát teszitek kockára, de amely cselekedetetekre nem lesztek büszkék úgy húsz év múlva, amikor végre benő a fejetek lágya...

Stoffán György







Ti vagytok a többség? ... Na, ne...

Link



,,Az Európai Unió vezetői tanulhatnának Orbán Viktortól"
A magyar kormányfő politikáját dicséri a Washington Times

Link











Bayer Zsolt - SZÁMTANÓRA


Az új sláger a vereségüket elviselni nem tudó gazemberek és/vagy szerencsétlenek repertoárjában, hogy választási csalás történt (azért a józanabbja csöndben beismeri, hogy nem történt ilyesmi), továbbá hogy a kormánypártok kisebbségben vannak, valójában többen szavaztak ellenük, mint rájuk, éppen ezért a parlamenti többségük illegitim, következésképpen a kormány is illegitim (lesz), a választás is illegitim, minden illegitim.

Akkor ideje, hogy bolyongjunk kicsit elmúlott választások számai között. Fölöttébb izgalmas lesz!

Nézzük mindjárt a rendszerváltás utáni első szabad választásokat.

A kétfordulós választási rendszerben már az első fordulóban eldőlt nagyjából minden. A részvételi arány 65 százalék volt, ebből a szavazatmennyiségből a győztes MDF 1 213 825 szavazatot kapott, ami a voksok 24 százalékát jelentette.

Végül az MDF a mandátumok 42 százalékát kapta meg (164 mandátum), tehát a 24 százalékos támogatottság 42 százalékos mandátumarányt ért. Az ellenzék mai logikáját követve azt is érdemes megállapítanunk, hogy akkor összesen 2 802 537 ember szavazott az ellenzékre (SZDSZ, MSZP, Fidesz, MSZMP, MSZDP, Agrárszövetség, Vállalkozók Pártja, Hazafias Választási Koalíció, más pártok), vagyis majdnem 800 ezerrel több ember szavazott az akkori ellenzékre, mint a kormánypártokra, továbbá hárommillió ember egyáltalán nem szavazott, és őket is az ellenzékhez kell számolni a mai ellenzéki logika szerint. Mindebből pedig az következik, hogy a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány illegitim volt - legalábbis az ellenzék mai logikája szerint, a választási rendszer pedig jelentősen torzított, hiszen 24 százalékos támogatottsággal 42 százalékos parlamenti mandátumot lehetett szerezni.

Ennél is érdekesebb az 1994-es választás! Itt is minden eldőlt már az első fordulóban, ahol a részvételi arány 68 százalék volt. Ekkor az MSZP-re 1 780 009 ember szavazott, ami a voksok 33 százalékát jelentette. Ezzel a 33 százalékkal az MSZP akkor a parlamenti mandátumok 55 százalékát szerezte meg egyedül (209 mandátum), ám valamiért úgy érezték, ez nem lesz elegendő, így bevették maguk mellé a kormányzásba az SZDSZ-t is a maga 1 064 788 szavazatával, ami akkor a szavazatok 19 százalékát jelentette.

A szavazatok 19 százalékával az SZDSZ a parlamenti mandátumok 17 százalékát szerezte meg (69 mandátum), így együtt az MSZP-SZDSZ-koalíciónak 278 mandátuma lett, ami a parlamenti helyek 72 százalékát (!) jelentette. És akkor nézzük csak meg, hogy jött létre a parlamenti 72 százalék? Úgy, hogy a leadott 5 394 550 szavazatból 2 844 797 szavazat jutott az MSZP-SZDSZ-koalícióra és 2 549 753 szavazat az összes ellenzéki pártra. Ez arányaiban azt jelenti, hogy az ellenzékre összesen 295 000 emberrel kevesebb szavazott, mint a két kormánypártra, majdnem 48 százalékot kaptak, a parlamentben mégis 72 százalékos többséget szereztek a kormánypártok.

Ráadásul nem szavazott 32 százalék, vagyis két és fél millió ember, tehát a mai ellenzék logikáját követve kijelenthetjük, hogy az 1994-1998 között kormányzó MSZP-SZDSZ-koalíció illegitim volt.

És akkor nézzük meg a híres-hírhedt 2002-es választást is! A részvétel kiugróan magas volt, az első fordulóban 70, a másodikban 73 százalékos. Az MSZP-re 2 361 997 ember voksolt, ami 42,05 százalékot jelent. A Fidesz-MDF közös listára 2 306 763 ember szavazott, ez 41,07 százalék. A két szavazatmennyiség különbsége 55 234 voks országosan, százalékos arányát tekintve pedig 0,98 százalék! Ezekből az arányokból talán érthető, hogy a Fidesz akkor miért vetette fel a csalás lehetőségét.

Érdemes megnézni a többi párt eredményét is: az SZDSZ az első fordulóban 313 084 szavazatot szerzett, ez 5 százalékot ért. Így lett tehát az MSZP-SZDSZ-koalíciónak az első fordulóban 47 százaléka, miközben a Fidesz és a többi nem baloldali-liberális politikai erő (MIÉP, kisgazdapárti töredékek) több szavazatot kaptak.

Ráadásul a Fidesz a második fordulóban (magasabb részvétel mellett!) még növelni is tudta szavazatai számát, a választásokat megnyerte, a legnagyobb parlamenti frakciót alakította (188 mandátum), a jobboldali-konzervatív politikai közösség, vagy fogalmazzunk inkább úgy, az MSZP-SZDSZ politikájával szembenálló erők mindösszesen 2 718 379 voksot kaptak, míg az MSZP-SZDSZ 2 675 081-et, ráadásul nem szavazott 27 százalék, vagyis valamivel több, mint kétmillió ember (akik, mint tudjuk, mindig az ellenzékhez számolandók!), mindebből az következik, hogy 2002 és 2006 között a baloldali-liberális koalíció illegitim volt.

És akkor most: a Fidesz-KDNP pártszövetség kapott mindösszesen 2 823 837 szavazatot, többet, mint eddig bárki bármikor. Ebből a határon túliak voksait kivonva a kormányzó erők kaptak 2 607 717 szavazatot, vagyis majdnem 300 ezerrel többet, mint az MSZP 2002-ben, illetve 827 ezerrel többet, mint az MSZP 1994-ben. Akkor az MSZP - mint mondtuk - a szavazatok 33 százalékával a mandátumok 55 százalékát szerezte meg.

A Fidesz most a szavazatok 50 százalékával a mandátumok 67 százalékát. Az első esetben az ,,aránytalanság" 22 százalékos, most 17 százalékos. Ám mindeddig soha nem merült fel, hogy egy választás nem igazságos, sőt az eredmény ,,illegitim".

Unalmasak vagytok. És hazudoztok. És elegünk van belőletek. Kell még valamit mondanom, Ildikó?

(Bayer Zsolt, magyaridok.hu)


Link








A VÁLASZTÁS HÁLÓJÁBAN
2018. április 19. 15:48
Szánthó Miklós - Mandiner


Nem a rendszer ,,illegitim", hanem az ellenzéki stratégia vallott kudarcot. A vereségnél csak egy rosszabb dolog van: ha azt nem ismerik be.

Magyarországon már nem csak a politikához és a focihoz, de a választási eljáráshoz is ért mindenki - főleg a poszttraumatikus stressz krónikus tüneteit mutató ellenzéki pártok és egyes csatolmányaik. Ebbe a körbe tartoznak azok az ,,újságírók" is, akik most ,,rendszerszintű csalás nem történt" hangulatú cikkekkel igyekeznek érzékeltetni, hogy azért ,,csalásocskák" meg ,,visszaélések" történtek vagy történhettek itt-ott-amott. Most ez az ópiumpótlék: vagy elcsalták a választásokat, vagy ha el nem is csalták, de azért az ,,nem volt teljesen tiszta". Kikapni tehát kikaptak, de egyrészt persze alapból ,,lejtett a pálya", másrészt a lejtős pályát még be is zsírozták: lehet tehát ,,hangulati" alapja majd az egyes jövőbeni kormányzati intézkedések megkérdőjelezésének.

Ezzel szemben a helyzet az, hogy mind maga a választási rendszer, mind az abból fakadó eredmény legitim, az alábbiak szerint.

Magyarországon 1990 óta mindig is vegyes, azaz a győztest segítő választási rendszer működött.

A korábbi és a hatályos választási rendszer is vegyes rendszer, mely egyszerre tartalmaz ,,arányos ágat", azaz a pártlistás ,,csatornát" és ,,többségi ágat", azaz egyéni választókerületeket. A választási rendszerek országról országra változnak, és amíg az egyenlő, általános és titkos választójog biztosíttatik - ahogy Magyarországon is -, addig a szabályok demokratikusnak minősülnek. Hogy ezen belül a jogalkotó milyen megoldást választ - az egyfordulós vagy kétfordulós megoldáson alapuló ,,győztes mindent visz" elvet alkalmazza, bejutási küszöbbel ,,tarkított" vagy anélküli arányos rendszert favorizálja, győzteskompenzációt ír elő stb. - az a ,,couleur locale" függvénye. Így a demokratikus keretrendszeren belül egyik sem minősíthető ,,igazságosnak" vagy ,,igazságtalannak", az alapvető kérdés inkább az, hogy a jogalkotó a kormányzóképesség biztosítását, a kormányzati stabilitást vagy - utóbbinak inkább a kárára - az arányos képviseletet, a reprezentativitást tartja-e fontosabbnak?

Magyarországon 1989-1990 fordulóján egyszerűen az a politikai döntés született - igen, az ,,elitek kompromisszumaként" -, hogy a két elvet a német szisztéma alapján megpróbálják kombinálni, de úgy, hogy a kormányzóképesség biztosítása jusson inkább érvényre (míg a német rendszer a magyarhoz hasonlóan tartalmaz egyéni kerületeket és listákat, közben egy kompenzációs mechanizmus révén végül is arányos eredményt ,,hoz ki"). Fenti kompromisszumot a politikai aktorok és a választásokon részt vevő társadalom elfogadta és senki nem kérdőjelezte meg a '90-es, '94-es, '98-as stb. választások eredményét, holott azok igen erősen torzítottak - a mai ellenzék fogalomkészletével tehát ,,igazságtalanok" voltak. Az alábbi táblázat mutatja az ún. ,,arányossági együtthatókat", tehát hogy az egyes választásokon - politikai értelemben vett - ,,győztes pártok" listás szavazatarányukhoz képest mennyivel több parlamenti mandátumhoz jutottak végül.

Arányossági együttható a magyar országgyűlési választásokon


Év - Pártlista - Listára leadott szavazatok aránya - Parlamenti mandátumok aránya - Arányossági együttható

1990 . . . MDF . . . . . . . . . 24,73% . . . . . . . . . . . . . . 42,75 % . . . . . . . . . 1,72
1994 . . . MSZP . . . . . . . . 32,99% . . . . . . . . . . . . . . 54,15% . . . . . . . . . .1.64
1998 . . . Fidesz . . . . . . . .29,48% . . . . . . . . . . . . . . 38,34% . . . . . . . . . . 1.3
2002 . . . MSZP . . . . . . . . 42,05% . . . . . . . . . . . . . . 46,11% . . . . . . . . . . 1,09
2006 . . . MSZP . . . . . . . . 43,21% . . . . . . . . . . . . . . 49,20% . . . . . . . . . . 1,14
2010 . . . Fidesz-KDNP . . .52,73% . . . . . . . . . . . . . . 68,13% . . . . . .. . . . .1,29
2014 . . . Fidesz-KDNP . . .44,87% . . . . . . . . . . . . . . 66,83% . . . . . . . . . . .1,48
2018 . . . Fidesz-KDNP . . .49,27% . . . .. . . . . . . . . . .66,83% . . . . . . . . . . .1,35

Fenti táblázatból is látszik, hogy a 2018-as országgyűlési választás eredménye pontosan a középmértéket testesíti meg:

a rendszerváltás óta lezajlott 8 választásból a negyedik legarányosabb (vagy legaránytalanabb) eredmény született most.

Míg a Fidesz-KDNP listás eredményéhez képest most 1,35-szörösével nagyobb mandátumarányhoz jutott a parlamentben, e ,,szorzó" 1990-ben 1,73 volt az MDF javára vagy 1,64 1994-ben az MSZP javára. Mégse mondta senki jogi értelemben Antall József vagy Horn Gyula kormányára, hogy illegitim lenne (arról nem is beszélve, hogy utóbbi esetében az MSZP és az SZDSZ országosan 52,73%-ot kapott, míg a balliberális koalíció mandátumaránya ennél 20 - igen, húsz! - százalékponttal volt magasabb.)

Ehhez még érdemes megnézni az ellenzéki pártok viszonyulásának ,,dinamikáját" a hatályos választási rendszerhez. Ugyebár 2013/14-től kezdődően azt ,,illegitimnek, aránytalannak, igazságtalannak" tartották - egészen 2018 február végéig, a hódmezővásárhelyi polgármester-választásig. Amikor - habár mint utólag kiderült: csak elviekben - ,,felcsillant a remény", hogy valamiféle összefogással, koordinálással vagy ,,taktikai szavazással" megverhetik a Fideszt, azonnal elhallgattak a választási szabályokat korholó hangok és hirtelen arról szóltak a dolgok, hogy majd hogyan alakít kormányt Vona Gábor, Széll Bernadett és Gyurcsány Ferenc oda és vissza. Ha visszaemlékszünk, még április 8-án, vasárnap napközben - mikor jöttek be a magas részvételről tanúskodó részadatok - is az volt az első ellenzéki reakció, hogy ilyen elsöprően magas részvétel mellett majd megkérdőjelezhetetlen lesz a választás eredménye. Hát egyébként az lett, csak nem éppen úgy, ahogy ők azt gondolták.

De ami egyértelmű: az ellenzéki erők nem jogi vagy választásmatematikai indokok miatt tartják ,,igazságtalannak" a választási rendszert, hanem azért, mert népszerűtlenek. Amikor elhitték magukról, hogy népszerűek, már nagyon is megfelelt számárukra a hatályos struktúra.

Az egyéni választókerületekben dőlt el mindig is a választás.

Hamis az az állítás, miszerint a Fidesz-KDNP az egyéni választókerületek ,,babrálásával" biztosította be magának a kétharmadot. 1990 óta a győztes és utólag kormányzási lehetőséghez jutó párt vagy politikai tömb végső soron az egyéni körzetekben ,,biztosította be" stabil kormányzását. Az egyes választási rendszerekhez - és adott esetben az egyéni választókerületek szisztémájához - az egyes politikai erők, pártok alkalmazkodnak és annak lehetőségeit fel/kihasználva igyekeznek győzni, vagy legalábbis jobb eredményt elérni. '90 után is ez történt a magyar pártrendszer koncentrációja során: ahogy haladunk előre az időben, a választási adatok azt mutatják, hogy a ,,nagypártok" fölözték le az egyéni körzetek (és a korábban létező területi listák) ,,hasznát", a kisebb pártok jóformán csak az országos (kompenzációs) listáról szereztek mandátumokat.

Hogy egy- vagy kétfordulós-e a választási rendszer, annak megítélése ugyanolyan, mint az ,,igazságosság" kérdése. Az egyfordulósban nincs lehetőség ,,előzetes megmérettetésre" vagy ,,erőfelmérésre", ugyanakkor tiszta helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy ki kivel van. (Ezt utóbbit nem tudták egyébiránt eldönteni az ellenzéki pártok április 8-ig.) A kétfordulósban valóban több lehetőség nyílik a taktikázásra, de ez egyben azt is jelenti, hogy könnyen megvezethetőek a szavazók. Ahogy ma azt mondják az ,,árulókeresős projektben" a baloldalon, hogy hány körzetben ment el a vissza nem lépő LMP miatt a választás, vissza lehetne kérdezni: a '98-as 7%-os eredmény fényében vajon hányan akartak '94-ben az akkor az első fordulóban 20%-ot elérő SZDSZ szavazói közül az MSZP-vel közös kormányzást?

Tény, hogy 2010-ig az egyéni kerületek/listás mandátumok egymáshoz viszonyított aránya 46:54 volt, míg az új rendszerben 53:47 - tehát enyhe eltolódás következett be az egyéni mandátumok javára. E 2011-ben eszközölt módosítás egyáltalán nem titkolt célja azonban a (mindenkori) stabilabb kormánytöbbség biztosítása volt - és igazából pontosan ennek kihasználása volt (lett volna) a célja az ellenzéki együttműködésnek, mely nem csak az ellenzéki pártok, de szavazók ellentétes irányú akarata miatt sem jött létre. Tehát

nem a rendszer ,,illegitim", hanem az ellenzéki stratégia vallott kudarcot.

Annak emlegetése pedig egy olyen politikai környezetben, ahol jó másfél hónapon át minden az ,,esélyes jelöltekről" és a ,,taktikai szavazásról" szólt, hogy ,,az LMP-s/momentumos/kétfarkús szavazók voksaival megakadályozható lett volna a kétharmad/elérhető lett volna a kormányváltás", valójában a szavazók mélységes lenézéséről tanúskodik. Azon kellene inkább elgondolkodni, hogy a ,,billegő körzetekben" a kispártok jelöltjeire szavazók miért támogatták mégis inkább saját pártjukat, semmint a DK-s, MSZP-s vagy jobbikos jelöltet?

És hadd tegyek hozzá még valamit: ha valami, akkor a korábbi választókerületi struktúra, nos, az volt alkotmányellenes. Ezt kétszer, egyszer 2005-ben, majd azt követően 2010-ben is kimondta az Alkotmánybíróság, de nem emlékszem, hogy bárki megkérdőjelezte volna az akkori (mondom, formálisan is alkotmányellenes) szabályokon alapuló választások eredményét, arra meg pláne nem, hogy az akkor regnáló MSZP-SZDSZ kormányzat bármit is tett volna a probléma orvoslása érdekében.

A választások technikai kivitelezése szakszerű és átlátható volt, választási szervek szakszerűen és átláthatóan tettek eleget a megbízatásuknak. A vicces az az, hogy ezt nem én mondom, hanem a jelenlegi kormányzattal, illetve kormánypártokkal nem éppen kesztyűs kézzel bánó EBESZ. Azoknak, akiknek a választások napján a valóban, de csak elszórtan tapasztalható ,,anomáliákból" az egész rendszer és az eredmény megkérdőjelezése következik, fogalmuk sincs, mi zajlik a szavazatok összesítése, számolása, adminisztrálása és nyilvánosságra hozatala kapcsán mondjuk Olaszországban vagy az Egyesült Államokban. Az, hogy mi itt Magyarországon már a választások estéjén, pár órával az szavazóurnák zárása után hozzávetőleges előzetes eredményről tudunk beszélni, egyáltalán nem általános - van, ahol akár napokat is kell várni ilyesmire. Adott esetben pontosan azt kell pozitívumként értékelni, hogy aki egy szavazókörbe a választás napján este 19:00-ig megérkezett (vagy beállt a sorba), az szavazhatott. A ,,kígyózó kígyókból" csak nálunk van (sajtó)felháborodás - az egyébiránt egyáltalán nem szokatlan.

Az is slágertéma az ,,anomáliák bizonyítására", hogy hány szavazatot kellett érvényteleníteni, ezzel befolyásolva a végeredményt. Ezért érdemes látni: ahogy a sorban állások, úgy ez sem szokatlan jelenség - csak az arra elhivatottságot érző baloldali sajtó próbálja ezt annak beállítani. A legtöbb érvénytelen voks az 1990-es szavazás során született (172 ezer, az összes szavazat 3,5%-a), de az ezt követő valamennyi választáson is ,,stabilan" 40-80 ezer mozgott ez a szám, mely - részvételtől függően - a leadott szavazatoknak hozzávetőlegesen 1%-át tette ki. Ehhez képest tehát

az, hogy a most vasárnap leadottak közül 60 ezer minősült érvénytelennek (~1%), egyáltalán nem minősül kirívónak.

Sőt, mivel a szavazatérvénytelenítés során valamennyi pártlistára/jelöltre adott szavazatösszességből ugyanannyit vonnak le, a legtöbb érintett szavazókörben ezzel a Fidesz-KDNP járt a legrosszabbul, ugyanis általában nála ,,volt" annyi voks, melyből az összes, érvénytelennek minősített szavazat számát le lehetett vonni - értelemszerűen hiába van mondjuk 25 érvénytelennek minősített szavazólap, az egy szavazókörben 10 vagy 5 szavazattal bíró listából csak 10-et vagy 5-öt lehet levonni.

Mindennek kapcsán azt is szükséges kiemelni, hogy a 10 ezer szavazókörbe az ellenzéki pártok 16 ezer delegáltat küldtek, akik végig ott voltak és ellenőriztek a szavazás során. Ha tehát akár a szavazólapokkal, akár bármi mással valami ,,machináció" történt volna, az azt jelentené, hogy ezek az ellenzéki szavazóköri biztosok szeme láttára vagy tudtával történtek - ami nyilvánvalóan kizárt. Ezért az egyes pártoknak a szavazólapokkal történő visszaélésekről szóló állításai egyben azt is jelentik, hogy saját delegáltjaikat is ,,csalással" vádolják.

Vélhetően poszttraumatikus stressz szindrómáról van szó az ellenzék esetében. Nagyobb volumenű negatív élmény, megrázkódtatás hatására kialakuló szorongásérzetet, frusztrációt, depressziót a pszichológia poszttraumatikus stressz szindrómának nevezi, melynek egyik tünete, hogy bár az adott behatást a beteg maga előtt sokszor filmszerűen ,,lejátssza", azzal, illetve a behatás mögött álló valós okkal szembenézni képtelen és ezért pótmagyarázatokat gyárt, álvalóságba menekül. Ez igaz jelenlegi állapotában az ellenzéki pártokra, de még inkább az annak szerepét fokról-fokra átvenni igyekvő, de ezzel egyidejűleg tetteiért semmiféle felelősséget nem viselő sajtóra is. A választás előtti években-hónapokban-hetekben ugyanis az volt az állítás, hogy a) diktatúra épül, jogállamiság és demokrácia már csak nyomokban létezik az országban; b) mindez elviselhetetlen, ez az embereknek rossz, akik amúgy is nyomorognak a gazdaságpolitika miatt, ezért kormányváltást akarnak; c) mivel ez az emberek megkérdőjelezhetetlen akarata, ezért a pártoknak - Jobbiktól a DK-ig - össze kell fogniuk valahogyan; d) ha ez nem fog menni, akkor majd az emberek a voksaikkal kényszerítik ki a kormányváltást (aka. ,,taktikai szavazás").

Ez az egész április 8-án napközbenig még tartotta magát, de úgy este 10-11 óra fele már lefagyott az arcokról a bizakodó mosoly. Kiderült ugyanis:


egész egyszerűen nem létezik egy irányba szavazó ,,kormányváltó sokaság".

Ebből azonban sokak számára nem az következik, hogy politikai, morális és erkölcsi önrevíziót tartsanak, hanem külső, fabulált okokban - egyfordulós rendszer, érvénytelen szavazatok, ,,áruló LMP" - keressék a kudarc okát. A legfantasztikusabb mindezek közül a trendi-fiatalosch-bicajosch ellenzéki online sajtó, amely április 8-ig - pártként viselkedve a pártok helyett - egy emberként igyekezett megalkotni a kormányváltás programját és stratégiáját - majd mikor kisült, hogy a megálmodott forgatókönyv működésképtelen, egyszerűen feltartott kézzel átlépnek az ellenzéki pártok tetemei felett, mondván, ,,nekünk semmi közünk ehhez".

Az igazán arcátlanabbjai még hosszú ,,elemzéseket" is publikálnak arról, hogy mennyire alkalmatlanok az ellenzéki politikusok, és igazából az egész sztori már fogantatásától fogva kudarcra volt ítélve.

Ezek hátsó zsöllyéből szivárgó a borízű kommentek valójában csak egy dolgot nem vesznek figyelembe: hogy a 2018. április 8-ai választás volt 2006 ősze óta zsinórban a tizedik országos szavazás, amit a Fidesz-KDNP megnyert. Annyi - 2.824.647 - szavazattal, mint még soha senki Magyarország történetében.

Szóval mondom még egyszer: a vereségnél csak egy rosszabb dolog van - ha azt nem ismerik be.


Link







Na figyeljetek "többség"!

Egy mezei állampolgár vagyok, mint bármelyikőtök. 2003 áprilisában én NEMmel szavaztam az Eu-s belépésre.

Része voltam annak az 5 milliónak, akinek sorsát eldöntötte a 3 millió belépni vágyó.
Hüppögtem, de csak csendben, mert a vóságban 4.3 millió ember nem ment el szavazni, tehát ők a cukrászda vásárlók kezébe adták a döntés jogát, így a többség jóvoltából irány az EU..
A szoclibek pocsék alkuival egyből hátsópados kisiskolások lettünk, ültünk ott hátratett kézzel, néha fejen vertek, néha egy körmös, de fegyelmezetten tűrtük.

Ti nem láttatok minket tüntetni a döntésetek miatt, pedig a mi tagságunk egy kis szoci trükk miatt lett csupán érvényes. Tudjátok, az érvényességi küszöböt, tök demokratikusan megfelezték a NATO és az EU csatlakozás elősegítésére.👎

Ti cukrászdákat ugyan nem vettetek Bécsben, ellenben 2011-től kegyeskedtek beengedni mindannyiunkat a munkaerő piacra, így ettől fogva kimehetett bárki és bárhová dolgozni.
Indulhattatok éppen akkor, amikor új kormánya lett az országnak, várhatóan a rend évei következtek az előző 8 kaotikus után.

Indulhattatok éppen akkor, amikor itthon 72ezret vitt haza egy ápolónő, egy tanár, vagy egy rendőr, de egy szakorvos is csupán 160ezret keresett. A munkaadók nagy százaléka nem volt hajlandó csak feketén dolgoztatni, családtámogatási rendszer sem volt és csökkentett volt a gyes. A rezsi tizenakárhányadszorra volt emelve és majd 500 volt a benzin.
Indulhattatok akkor, amikor a devizahitelek épp agyonverték a családokat, de még szerencsétlen nyugdíjasokat is, akik nektek segítettek a kecójuk elzálogosításával.
Érthető volt a "menekülés", de nem az új kormány, hanem az adósságok okán, a bőséges fizetések reményében.

Hiába jött az új kormány, tele jószándékkal és tetterővel.

Addigra a magyarok zöme térden állt már.

Ez a kormány megkapta az irányítást egy hegyomlásnyi adóssággal, lerohadt egészségüggyel, fizetésképtelen önkormányzatokkal, külföldi kézben lévő bank és energiaszektorral, végveszélyben lévő devizás százezrekkel, eladott és leamortizált vasúttal, kaotikus közlekedéssel, romhalmaz fővárossal, eltűnt nemzeti vagyonnal, hatalmas jegybanki alapkamattal, kifizetetlen közalkalmazottakkal, lepusztult iskolarendszerrel, lepusztult sportpályákkal, eltőzsdézett magánnyugdíj vagyonnal, átláthatatlan zsebszerződésekkel, a nyakunkban lihegő és leckéztető IMF-fel, 800ezer rokkantnyugdíjassal, mindössze 2.7millió adófizetővel, egy olyan ellenzékkel, amely a kormány indulása pillanatától kezdve "forradalmi" kürtöt fújt és vitt mindenkit az utcára tüntetni, aki élt és mozgott.
Millások, bohócforradalmárok, tanárok, rendvédelmisek, rezidensek, egyetemisták, vasutasok, volánosok, magánnyugdíjasok...

A szocikhoz oly lojális szakszervezetek mindenkit citáltak, követeltek, követeltek és fenyegetőztek.

A poklok poklát élhette át az Orbán kormány 2010-től kezdve. De csinálta a dolgát, nem hibátlanul, de nagyszerűen.

S itt vagytok most ti. Kint az utcán és ordítjátok a szélbe, hogy diktátor. Ti, akiknek haja szála nem görbült 2010 óta! Követeltek mindent, ami megvan. A jövőt féltitek az épülő jelenben és mocskolódtok. Miközben mi még mindig fejbe veregetett hátsópadosok vagyunk, ti lengetitek a kék zászlót és követelitek a mindenféle szabadságot. Ti.
Akik most együtt vonulgattok azzal a becstelen társasággal, akiknek köszönhetjük a nemzetünk 2010-es állapotát, most együtt gyalázzátok, azokat, akiket mi küldtünk az ország házába rendet rakni.

Ti minket gyűlöltök, hiszen a mi kezünk ixelte be ezt a kormányt és kormányfőt a Parlamentbe.

Térjetek észhez!

Fejlődés van, kiszámítható jövő és biztonság!

Nem elvakult fanok vagyunk, nem megvett trikolorosok!

Ugyanolyan emberek, mint ti! Csak mi többet látunk meg a valóságból. Vagy kevésbé vagyunk hiszékenyek, de mi is és ti is a fejbeveregetett hátsópadosak vagyunk!

Csak mi nem rúgjuk fel dacból a takarító néni vödrét, mert akkor nekünk kell felszedni a vizet.
És nem hiszünk a körömveregetősnek, mert hiába nem szólaltunk meg órán, akkor is lesz, aki ránk mutat és újból jön a körmös...

Nekem ne mondja senki, hogy ma menekül.

Biztosan nem volt mind a 10 milliónyi embernek teljes siker a 8 év, de hogy nem ismeritek el azt a hatalmas változást, ami történt itthon, az abszurd!

Nézzetek magatokra!

2 évnyi kampány összes mocskával magyarázzátok meg, hogy miért tüntettek.
Alpári szlogenekkel és molinókkal egy szebb jövőért!
Nincs turulos sarló, meg kalapács!
Nincs szivárványos Székely zászló!
Nincs vörös szegfűs lila lufi!
Nincs felfújt kutyasz@r, nemzeti jelképekkel!
Nem lehet Nagy Magyarországos pólóban románozni az erdélyieket!
Nem lehet európai zászlókat lengetni a magyar Himnusz alatt!
Nem vihet részeg, cigizős kiskorú gusztustalan feliratot a kezében!
Ez itt nem lehet eszköze a céljaitoknak!

Ti eddig vágypolitizáltatok, mostantól a bosszú diktál? Ez így nem mehet tovább!

Most nem mondhatjátok meg ti, hogy ezentúl a kispad helyett, már a szőnyeg alatt a helyünk, mert nem engedjük. Most nektek kell elfogadnotok, hogy mi hogyan szavaztunk.

Ne ámítsátok magatokat tovább a matekozással. Mi vagyunk többen, akik EGYSÉGBEN ÉS A BIZTONSÁGRA SZAVAZTUNK!

Mi tudjuk, mekkora veszélyben a szabadság, ti pedig majd rájöttök.
Ne gyászoljátok az országot, legyetek hálásak azért, hogy megmentjük.
És tudom, hogy egyszer ti is felismeritek ezt, még akkor is, ha soha ki nem mondjátok.

Legyen végre béke







Mottó:

Aki a Kormányt le akarja váltani, az legyen Orbánéktól is elkötelezettebb a Nemzet iránt.


MIKOR LEHET LEVÁLTANI ORBÁNÉKAT?

Az ellenzék április 8-án, az esti órákig elhitte, hogy majd képesek lesznek egy országot négy évig elkormányozni. Holott még egymás között sem tudtak rendet tenni. Pedig milyen magabízón rákészültek!

Kimatematikázták, hogy nekik lesz két és félmillió voksuk és jött a rögvalóság, vesztettek, nem kicsit, de nagyon.

Nekik mindmáig az a világnézetük, hogy Orbán mondjon le.

Reménytelen, pénzéhes társaság, és volt képük hozzá, ők beszéltek korrupcióról, akiket teljesen nyíltan úgy adnak-vesznek, mint krumplit a piacon.

Kik lehettek az őket támogató emberek? Miben hihettek?

Kicsit értelmesebbnek - vagy mint minekünk, a közélet iránt érdeklődőbbeknek, - az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ezek nem maguktól hozták létre a különféle formációikat.
Nem a semmiből, és főleg nem saját tőkéből kerültek elő. Kiképezték őket egyetlen akciófeladatra, aztán gubancolódott a konkrét kiküldetés, ők meg jobb híján ad hoc önjáró üzemmódra kapcsoltak.

Bele a nagy semmibe.

Ez lenne a nagy stratégia?

Összeállt az ellenzék egy projektben. Jó.

Mi a cél? ,,ORBÁNTAKAROGGY!"

Milyen áron?

Bármi áron! Na de mégis: mi lesz annak a sok ellenzéki programnak a sorsa?
Majd egyeztetünk, ha odajutunk. Ejha, hisz az hónapokig is eltarthat... Nem baj, akkor majd szakértői kormány lesz, esetleg új választás. Hűha, erre majd miként reagálnak a pénzügyi körök, a befektetők, a piac? Nem foglalkozunk vele, utánunk a vízözön! Mi lesz - például - a kötelező betelepítési kvótával? Aláírjuk, nem tehetünk mást.

Amint megalakult valamelyik újabb pártjuk, mozgalmuk, álcivil tömörülés gyanánt, jó darabig következetesen függetlennek és önállónak hazudták magukat. Utána szép lassan beálltak a mostanra mind ziláltabb posztkommunisták mögé, hogy ,,megállítsák a fasizmust". Olyan alakulatok ezek, amelyek egy két pesti belső kerületen kívül nem léteznek. Budapest közigazgatási határait átlépve meg már csak hírből ismerik őket, és egyúttal ellenszenvessé is váltak, mert a magyar nemzet valós gondjai helyett ráérős pesti beltenyészet tradícióit követve csupa-csupa álproblémát akartak megoldani. Hogy szabad-e az anyát anyának, az apát apának nevezni, lehet-e apuci Péter, anyuci meg Pál és a talált kutyákra milyen színű kabátkát kell ráadni... Erre a normális ember köp, továbbmegy.

Mi lesz a Fidesz szavazókkal? Azok csak kerge birkák! Mi lesz a határon túli magyarsággal? Majd csak lesz vele valami, kit érdekel!

Vasárnap, sötétedésig örültek, ünnepeltek.

,,Fájhat a Fidesz feje a hosszú sorok miatt" - ilyen szalagcímmel ment sokáig egy hírhedetten szabadelvű hírportál vezető anyaga. És a többi ellenzéki médium is hozsannázott, hogy magas a részvétel, hurrá, halleluja, bukik a Fidesz.

Aztán estére néma csönd lett. A régi ATV-s Kálmán Olga mosolya lelohadt, makogni tudtak csak az elemzőik, a ,,szakértők", akik még egy-két nappal ezelőtt is Orbán Viktor politikai pályafutásának végéről pampogtak.

Láttuk, hogy a Clinton-hívők mennyire nehezen nyugodtak bele a választási eredménybe. Mivel ez ugyanaz a kompánia, most is érzékeltem, hogy ezek megint nem akarják majd elfogadni, hogy a Fidesz újból kétharmaddal nyert.

Ment is a vonyítás hétfől.

Már tüntettek is Budapesten.

Hol másutt? A villamossínen.

Kész szerencse, hogy a magyar belügyminiszter esze a helyén volt. Biztos parancsba adta, hogy na jó, most míg meleg a politikai hullájuk, pár napig gyászolhatnak. Hadd zokogjanak. Aztán viszont a szokásos két figyelmeztetés után mehetnek az ötvenezres helyszíni bírságok, közrend megzavarása okán.

Nem értem őket.

Ha már buktak, legalább csöndben tennék, nem sikoltozva!

Ez a maradék becsületüket is aláássa.

Nem csodáltam, hogy nagy a bánat. Most már a részvételi adatokra sem hivatkozhattak, mert tényleg egy csomó ember elment szavazni, és így sem jött össze számukra hőn áhított győzelem.

Mi több: ez a kétharmad még külön is betette náluk a kiskaput. Harmadszorra kaptak maflást.

Csöppet sem véletlenül, a határon túliak svungja is benne van abban a pofonban.

Aligha kell kifejteni, miért.

KONKLÚZIÓ:

Jelen helyzetben aki a Fideszt le akarja váltani, az legyen Orbánéktól is elkötelezettebb a nemzet iránt. Legyen rátermettebb tőlük a kormányzásra. És főleg - legyen világos irányvonala, legyen jövőképe, erős öntudata. A másság nem érdem: jobbnak kell lenni! A többi csak fölösleges erőlködés, pótcselekvés, duma.

Akkor vasárnap délelőtt már tudhattuk, mert az ellenzék harsogta:
“A MAGYAROK MEGHALLOTTÁK AZ IDŐ SZAVÁT".

A nap végén már azt is megtudtuk: hál' Istennek,
MEG IS ÉRTETTÉK !

CSAK A N E M Z E T LÉTEZIK, AKI PEDIG NEM EZT VALLJA, AZ SOHA - SOHA HAZÁNKBAN NEM KERÜL HATALOMBA.










 
 
0 komment , kategória:  Média  
Fáy Ferenc
  2018-04-17 15:45:19, kedd
 
 










FÁY FERENC


Fáy Ferenc (Pécel, 1921. június 20. - Toronto, 1981. június 10.) költő, az emigráns magyar líra kiemelkedő alakja. Elkerülhetetlen, hogy egy napon majd szülőhazája is megismerje és irodalmunkban elnyerhesse méltó helyét. Ő nemcsak egyike a magyar íróknak és publicistáknak, de par excellence Költő, akinek emigráns volta csak egy színfoltot jelent majd a hazai közönségnek, mégis olyan attitűdöt mutat be ezáltal, amely egyedülálló a magyar költészet nagyjai között.


Fáy Ferenc verseit olvasva

Link









ANYÁM


Látod már egyre nehezebb,
látod már egyre terhesebb lesz,
ha hozzáérek itt veled
be-nem-gyógyuló életemhez.

De mormollak és mondalak,
toporgok benned, mint az árok
búvó sarában megragadt
halott kórók, kopott virágok.

Bő minden rajtam . . . és kopott
egem alá befúj az őszi
dermesztő szél. - Én nem fogok
halálodba sem belenőni.

Csak állok - rossz, komisz kölyök -
foszló szavak közt, térdig sárban.
Felhajtalak, mert száll a köd,
s begombollak, hogy meg ne fázzam.







BARKASZENTELŐ


Feküdj hanyatt a lobbanó füvek
s a terhes bokrok zengő örömében.
Fejed felett elindult már a szél,
s rügyet vetett az ujjad téli ága,
szarka csörren s a cella-szük remény
barna pikkelyes, mézgás peremére
kiül a lombok első mozdulása.

Ki ássa ki a lányok csontjait
a jéggédermedt órák hidegéből,
hogy eljőjenek hozzád, a szavak
zsombékjain, e térdig-süppedő,
vadméh-gyüjtötte ikrás délutánba?

Ki ássa ki a falud csontjait,
a kertek és a házak görbe vázát?
Ki ássa ki e rádzuhant tavaszból
a régi rétek sápadt villanását?

Szived felett már megroppant a jég,
s tíz barkás ujjad ága leng a szélben.
Nád csörren, és egy apró gólyahír
sikoltozik a játék örömében.










BETLEHEM


A csillag régen nem ragyog,
- megkopnak mind a csillagok.

Csak vér van, könny és vad hadak
s riadt, lapító házfalak.

A három király, számsorok
- osztás, szorzás - közt hánytorog;

s lázas álmokkal méri le:
megérte-e? Megéri-e?

A pásztorok meg, nagy subák
alatt álmodnak új csodát:

több esőt, gazdagabb napot
s a báránykákért kamatot.

És sár van, csönd s a csönd alatt:
véres virágok alszanak.







FÉNYBEN


Elégetnek a nappalok,
kiáztatnak az éjszakák.
S a mélyben két szelid halott
szépíti hófehér haját.

Nekem kaparnak körmeik
odút az ikrás semmiben.
Hisz' rég kiszáradt könnyeik
fészkében két szemem pihen

És megvetik kenény ölük
az értem nyíló föld előtt.
S úgy fognak át, hogy nincs kezük,
...kezük helyén két nyírfa nőtt.

Bordáik lankáján kemény
gyökerek éle vág utat.
Hívnak. - De jaj nem értem én
engem-kiáltó hangjukat.

Mert szétrágnak a nappalok
kilúgoztak az éjszakák
s ölemben két szelid halott
szépíti hófehér haját.







GALLYAZÓ


Minden kegyelmet latba vetve,
e tűz-ette, szél szaggatott,
kegyetlen nyárban (rád szabott
rongyaidat se rejtegetve)
állj meg egy percnyi lélegzetre
már börtönöddé szoktatott,
egy helyben álló toporgásod
soha sehova nem vivő
kis őrhelyén, te nem virágzó,
árnyékod árnyékában fázó
koldus-se-becsülte szegény.

Állj meg gyökeredig repedt,
villám-hasított életed
üszök-sebében, mely fölött
Isten már markába köpött
s kegyelme fejsze-fénye ül
napjaid gallyai körül.







HAJNAL, KANÁSZTÜLÖKKEL


Hajnalban kelt. Falás szalonnát,
hagymát evett s egy korty törkölyt ivott.
Rágyújtott. Aztán köhécselt a csendben
s az egyunalmú égre ásított.

Kopott volt már, akár az őszi,
fülledt avarban rothadó levél.
Hetvenhat év... Hány néma, szürke reggel
annak, ki már csak magával beszél.

Neve se volt. Vagy hogyha volt is,
kit érdekelt, ki törődött vele?
Tudták a fák és őrizték a rétek:
az Isten szép, zöld keresztlevele.

Tülkébe fújt: kapú csapódott,
kazlak repültek...hajnal-friss szavak...
s ő, mint a boldog költők: hófehéren
fújta a dalt az alvó ég alatt.







HAZAI TAVASZ


A földet nem kérdezte senki.
A föld se szólt, forgott tovább.
Nem lett se jobb, se mostohább.

A nap se szólt. Az embert nézte,
s fáradtan ballagott tovább,
mert nem láthatta homlokát.

A ló se szólt. Nem is volt kedve.
Húzott és nőttek a sorok.
- Fecsegjenek az ostorok.

Az eke se sandított hátra.
Tudta -hisz szántott már sokat-
a szarvát tartó gondokat.

A mag se szólt. Lehullt ijedten,
s bölcsen megbújt egy hant alatt.
Sokallta fönn a varjakat.

Csak Isten szólt. Egy friss göröngyöt
morzsolt paraszti nagy keze.
S dünnyögte: Eső kellene!







HONTALAN FAVÁGÓ DALA


Kinn járt a szél és furcsa hosszú árnyak
bolyongtak, kúsztak, mint az esti köd.
Egymáshoz bújtak reszkető faágak
álmosan ringó, vén erdők fölött.
Csend volt a szó és elfutott az ének
s fáradtan, félve hallgatott az élet.

Oly végtelen volt minden s én, a véges
kis porszem-ember, mint egy szórt hahó,
társat keresve ballagtam s szegényes
ruhámra bundát pergetett a hó.
Repült pihésen, símogatva, könnyen,
arcomra szállt és víz lett, mint a könnyem.

Aztán lepergett... elgurult a hóban,
- kis jéggolyó, kis Glóbus, Jégvilág -
És bennem, ott az eltévedt Hahó-ban
felzúgtak régi, nagy harmóniák,
hogy ember voltam, Krisztus arca - hittem -
s ma hullott könny, kit elvesztett az Isten.

A fák között egy jégkönny nagy lapáttal,
vállán a balta, itt belül a múlt,
vitázva éggel, harcra kelve fákkal...
egy Istenkönny, mely messze elgurult.
És könnypergetve, árván, elveszetten
megyek s tán egyszer megtalál az Isten.







IMÁDSÁG ELHAGYATTATÁSBAN


A Hűséges-szemű, a Mindig-éber,
Tulajdonomhoz-láncolt-őr - kire
pár négyszögölnyi sorsom elkerített
magányát bíztam, hogy e kis világ
egy-lélegzetnyi szabadsága mellől,
felhúzott-ínyű törvénye szerint
csaholja el a tolvaj álmokat,
a lombos évek sűrűje között
settenkedő halált s a surranó,
fent-élű bánatot - most elhagyott.

A Fény-fogú, a Szavamhoz-szokott
eltépve láncát, ősi ösztönének
tudatalatti titkos útjain
lihegve fut a lámpás Hold felé
a sápadt rémhez - ki az éjszakák
húsába vágva sarlós karmait,
úgy ússza át a tájat, hogy kemény
ínyén széttépett felhők gyapja fényli
a bégető, testvértelen halált.

Jaj, fordulj vissza! S meleg tenyerem
biztos óljában rejtsd el szemeid,
melyekben ős, időkelőtti köd
plazmája szürkül s két kagylós-füled
gyöngyházhideg mélyét, hol már a csend
éles szemcséje köré felfalazta
gyöngy-bástyáit a mészkemény magány.

Kiáltozom, hogy visszacsaljalak.
Kiáltozom, hogy jó szavam beérjen,
mielőtt még a csapda-csillagok
a buktató magasság ingoványán -
foguk közé zárnának s hírt-vivő
kuvik-szelek sikoltanák a vérhez
hajnal felé - a vadorzó Napot.

Sikoltalak e rámzuhant világ
mély üregéből, hol a bányalég
a Szabadság maradék oxigénjét
most szívja el tüdőmtől, szavaim
méz-lombú ágán már a zöld penész
rózsája lángol. Szám is szürke seb!
S páfrányos ölem buja erdejéből
aknák kúszó indái hajlanak
a gondoskodó felhők melegéhez,
hol ringyó fények combja közt az ég:
véres halottak futóárka lett.

Kiáltalak, hogy bűneim koloncát,
melyet nyakadra raktam -- s most viszel
kiszikkadt szádban - vérrel visszaváltsam...
és tartsalak és dajkálhassalak,
te: mindig Hű, te: mindig értem-Éber,
tőlem-futó, szép, láncos Istenem.







IMÁDSÁG, HAJNALI FÉNYBEN


Milyen kihalt most nélküled a táj.
Lépnék feléd a rám leső sötétben,
de fojt a köd s véres madár kiált
a lépes-tőrű álmok sűrűjében.

Mért hagytál itt a szavak csontrepesztő
csapái közt, e vadorzó világban?
Acélkemény félelmem árnya nő
s hűvös hiányod csobban lent a sárban.

Lerágom érted lábam, mint a vad,
hogy halálomból csonkán, de kilépjek,
és engem-őrző kezeid szabad,
indás csendjébe rejtsenek a rétek.

Mert körülzártak már hajnalok
s nincs más kiút a szavak szégyenéből,
csupán a fog... hogy torzzsá szaggatott
lábam csonkján kiáltsak rád az éjből.

Biceg a föld. - Fejem felett az ágon
csattog a fény. Hát ülj le itt velem.
S öled csalitja rejtse csonkaságom
ez alvadt fényű, téli reggelen.







KELLESZ NEKEM


Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok







KIÁLTÁS ARAD FELÉ


Bitók árnyékát hinti rám az este,
búcsúzó sóhajt hord felém a szél.
S a fák, mint holtak megnyúlt furcsa teste
merednek rám. Az alkony, mint a vér
ömlik az álmos dérfutotta földre,
s én sírva, zúgva, mint egy jaj-darab
sikoltom át a csendes, őszi tájon,
hogy, mint a kín most minden szívbe fájjon
ez a kiáltás, ez a szó: Arad.

Arad. Legendák négy betűjű vége,
megcsúfolt út, megcsúfolt szenvedés.
földedre hulló tizenhármak vére
örök magyar sors, örök megvetés.
Elér-e hozzánk tengerek ködén át
hősök vérétől fényt kapott napod?
Elér-e hitnek ős csírájú magnak,
amelyből gazdag új kalászt aratnak
égett vetésű sápadt magyarok?

Küldd el a sírok néma kopjafáját.
E néma jelkép, hogyha mint való,
hamvasztó láng még sisteregve fáj át
a vérünkön, tán, mint olvadó,
folyékony érc még eggyé lesz a lelkünk,
- hisz egy-pólusú száz darab vagyunk -
Taszítjuk egymást tébolyulva, veszve,
csahos száj, frázis, száz párt lett az eszme.
Arad, nem érted? Hanttá porladunk,

romlunk, akár a szél kergette pára.
És én zihálva, mint az üldözött
sikoltom át a néma éjszakába
árnyak, halottak, holt földek fölött,
hogy mint varázsszó, szent hitű ígéret,
mint ostyatestből egy hulló darab
legyen a hit, a bűn parányi jója,
hazátlanságunk nagy kohéziója,
az összetartó ős erő: Arad.







KÖTÉLTÁNC - részlet


,,Negyvenhét hosszú év szorgalma kellett,
míg megtanultam féltett titkait
annak a tájnak, amelyből megszülettem,
s eldadoghattam drága szavait.

A tájnak, melyhez egyre visszatérek,
mint hű halott vagy hűtlen ismerős,
kinek kezében köddé lett az élet
s hitének ágán rozsdás lomb az ősz.

Ki ingó tájak lápján vándorolva
lidérces lángok fényéből iszik,
...sziklát dönt, fát vág, szánt, mert ez a dolga,
de esténként már fáradt egy kicsit."







LEBEGÉS A NYÁRBAN


Még látta, mikor elgurult a föld.

Nem félt, bár tudta: nem fog hazaérni.
az omló csendben lábujjhegyre állt
s egy felhő vállát próbálta elérni...

De megcsúszott s a reménytelen égen
eltűnt az Isten indás sűrűjében.

Hozzád zuhannék most, akit nem értek,
kinek ízére éhezem.
Felforrt a köd...a két szemem kiégett,
nyúlnék feléd, de nincs kezem.
És lábam sincs és mellem sincs...csak szám van,
hol árnyad fekszik vágyam alkonyában.

Nem kértem tőled mást, csak csöndedet,
a súlytalaság békés lebegését.
Beszéltem hozzád, mint a kisgyerek,
ki várja, hogy a bábúi megértsék.

Kiálts rám! Mozdulj! - Ajtóm nyitva hagytam.
Vonul a táj. S te állsz kint mozdulatlan.
Mint akkor, mikor nem volt már mit ennünk,
csupán a kín s a felpuffadt lovak...
s te szétkented morzsányi életünkön
akácízű, ikrás halálodat.

Én faltalak, hogy ismét megszülessem.
S most várok rád e lázas rémületben.

Fehér habot vet rám a mély
s a ködben oszló árnyaink kisértnek.
Nincs út, amelyen visszatérj,
nincs út, amelyen hozzád visszatérjek.

Csak csendünk van. - S a sűrű, nyári fényben
egy nyírfa ballag, talpig hófehérben.







MAGAMSIRATÓ


Születtél törvények szerint,
miként az emberek születnek.
Azt hitted éled, ami szép,
azt hitted szólod, ami jó...
Pedig csak önmagad szeretted.

Törvénnyé emelt fegyverek
között éltél, míg élni hagytak.
Tanítód dicsért: így a szép,
papod megáldott: így a jó,
s anyád se mondta, hogy te rab vagy.

Cipődre ráfröccsent a sár, --
hazamentél, sarokba lökted.
Tetted, mert törvény volt a szép
s törvény, hogy a parasztcsalád
kefékkel őrködjön fölötted.

Valld be most, annyi év után,
hogy addig, míg megtűrt a földed,
falud csak por volt a ruhán,
cipődön sár, amely csupán
addig volt gond, míg letörölted.

Közöttük ettél s arcukat
tátongó űr, ezernyi fényév
takarta mégis tőled el.
Mert gondjaik reménytelen
törvényét más egekre mérték.

Soha nem láttad, amikor
a hajnal jég-vizébe léptek;
magasak voltak, mint a kék
egekben élő jegenyék
s a csillagoknak fütyürésztek.

Kemény a föld? - hát menj, aludj!
Aludj s ne lásd meg most sem őket,
ahogy indulnak Dány felől,
Locsod felől, Maglód felől
s keltik a fel-nem-ébredőket.

S jönnek csontnéma emberek,
kik mind törvény szerint haltak.
Szántottak, -- mondtad: ez a szép,
arattak, -- mondtad ez a jó,
s ásítva fordultál a falnak.

Nehéz a csákány? - fogj papírt!
Tör az ásónyél? - fogd a tollat!
S írd meg a port, tárd föl magad,
mert az, ki mindent megtagad,
húsz év után is meglakolhat.







MELENGETŐ


Az arcod itt már nem beszélik,
csak én szoktam dadogni még,
mikor a lábamhoz terítik
s mondják, mondják az estikék.

Átlépsz a fák csodálkozásán
mellemre szikkadt földemen.
Kék pára vagy meséim száján
s az őszt veled melengetem.

Téged beszélnek fent a fényben
a lomhán szálló reggelek,
s estéim csillag-hűvösében
szemed rőzséi fénylenek.

S átúsznak rajtad régi fáim,
az érted félő félelem,
engedd didergő éjszakáim
öled lombjába rejtenem.

Lapul az ősz. Viszlek a számban,
s még magamtól is féltelek,
s a szeptemberi búcsúzásban
föléd terítem csendemet.







MONDJÁTOK EL...


Mondjátok el, hogy' éltetek,
mikor lelket cseréltetek.
Mondjátok el, az új hazát:
a víz ízét, a föld szagát,
a szántót, tarló, réteket,
a port, amelyre léptetek.
A házat, melyben laktatok:
az ajtaját, az ablakot,
a zárat és a nagy falat...
A mélyben surranó halat.
Az utat, fákat, lombokat:
a könnyet és a gondokat,
a célt, - mit tán' elértetek -
s az embert, kit nem értetek.
Aztán, egy-két szót szóljatok,
arról, ki szintén itt lakott,
kinek velünk csak gondja volt
s a házán karcsú tornya volt.
Mondjátok el, mint éltetek?
Azt is, ha félve féltetek,
azt is, ha néha könnyetek
közé szorult reményetek.
És azt is, hogyha sírtatok,
mikor örömről írtatok.







ÖKÖRNYÁL


Kocsmák előtt verődnek össze. Arcuk
a kétség szürke mélyét tükrözi.
Szemükbe lázas, tolvajképű vágyak
pihennek lomhán, a szájuk szögletén
sárgás, kis varrá száradt már az éhség,
de ők csak állnak némán, szótlanul -
egymástól várva néha még csodát.
Egymás szemével néznek önmagukba.
s egymás bajával mérik önmaguk.

Reménykedő és oly reménye vesztett,
ember formájú, élő ösztönök,
akikben már csak packa lett az Isten,
karéj kenyérré testesült a hit
és népkonyhává testesült a jóság,
amelynek hagymás, kozmásult szagát
úgy hordják barna szőrös orrlyukukban
undorkodással - mint a gazdagok
a libasültnek fog-közébe tévedt
inyes, kis rostját. S bambán azt hiszik,
hogy ők a Nép, kiért a Parlamentben
birokra kelnek ősz miniszterek,
kik zsíros szájjal éhségről beszélnek,
munkásnyomorról s villáik előtt
egyenruhás paraszti izmok állnak,
hogy álmaiktól kard élére hányva
tartsák távol a munkás álmokat:
a jobb lakást, a több bért, szebb ruhákat,
az abortuszt, a csecsemő halált...

De így a rend. A lelkük így a népé.
S szenvedő képpel, büszkén így viszik
rendőr szurony közt Eszméik közéje
s büszkén magukra úgy, mint az ökör,
mely azt hiszi, hogy azt a kis csodát,
mely fátyolosan száll az esti rétről
és ,,ökörnyál"-nak kereszteltek el,
tulajdonának képzeli. - Nahát
pont így viszonylik sok sok jelszavuk:

,,Munkásvezér" s más puccos fityfene
azokhoz, kiknek nyomorát a zászlók
piros selymére varrták, -- de kezük,
ha munkás kézzel kézfogásba téved,
órákig mossák, mert a nép büdös,
de tűrni kell, mert pénzt jelent a nép,
sok pénzt s a pénz a láthatár szegélye,
melyen belül kis kenyérgond, panasz
nem juthat el, hisz mért készült a Törvény,
bársonyszék és a szent mentelmi jog?

Vagy azt gondolja tán a gyári csürhe,
hogy embert játszva komázhat velük?
Nem, nem. Az elvet ők viszik, eléje
igavonó baromnak kell a nép,
baromnak, melyben nem látják a lelket
s pár frázison akár a kisgyerek
vizeletével gyúrt, maroknyi várán,
álmélkodnak. S vajúdó jaj között
kiáltozzák: ,,Mibennünk él a nép!"

Bár bennük élne minden szenvedéssel
és minden kínja bennük rengene.
S ha bennük marna száz fekélyt az éhség,
akkor talán a munkás kéz mögött,
mely egy karéj kenyérért nyúl feléjük,
mint szörnyű intést meglátnák, amint
ökölbe zárul, hogy... Erős a nép.







ŐSZI ÁHITAT


Ülj le a márvány hűvös ég alá,
honnan a nyár még visszanyúl utánad.
Madarak jaját kergeti a szél
s térdedre hajtja hű fejét a bánat.

Zárd el szemedbe ezt a ragyogást,
ezt az utolsó tél-előtti órát.
Dió koppan már, hamvas szilva hull
s himnuszt dobál egy megkésett rigó rád.

Levél repül: nyárcifra üzenet
a száraz zöld, de hátán, mint a láva,
kénsárga lánggal ég az ősz... lebeg,
aztán leszáll a kert aranyporába.

Hány hosszú éve játszod ezt az őszt?
Úgy játszod itt, hogy mégis mindig ott vagy,
hol vérző fák tartják a karjukon
a mustos őszbe szédült sok halottad.

Zárd el szemedbe ezt a ragyogást,
mielött minden elmerül a sárba.
Alma pirul... s a dombon a halál
mézes szőlőt szed nagy füleskosárba.







ŐSZI SZÁMADÁS


E rozsdás őszt önnön testedbe verve,
-- szolgálva mást és elhagyva magad -
feszíted fel a göcsörtös egekre
iszonytató, kemény halálodat.

Ez nem megváltás! - Nincs, ki felfigyelne...
kakas se hirdet... nyelv sincs, mely tagad,
s csupán a latrok rádköpött kegyelme
enyhíti majd a szomjúságodat.

Ki fog levenni? - Van, ki átemelne
az esték roncsán? - hol a rád-szakadt
idők fölött csak áruló szavak

s e rád öltött kor légy-beköpte nyelve
kurjongatta a részeg végtelenbe
magad-se-hitte megváltásodat.







ŐSZI TABLÓ


A bokrok már tudták, hogy ősz van.
Szédelgő, musttól mámoros
darazsak dongtak s éjszakára
ködöt húzott az őszi rozs.

A Ráday, a Kelecsényi
s a Fáy kastélyok alatt
mezítlábas, toporgó házak
vacognak lázas szavakat.

A pincék mélyén forrt az újbor.
És reggel - trágyával rakott
kocsik mögött - szegények hozták
ingükbe rejtve a Napot.

De éjjel megreccsent az ágas.
A Holdnak lengő nyelve nőtt,
s az álmok kotlós melegéhez
futottak dermedt temetők.

Tudták a fák is már, hogy ősz van.
Magasból nézték a határt,
kastélyt, ködöt s a néma házak
mélyén az egy-arcú magányt.

*

Először ősszel láttam a halált:
fejénél két szál füstös gyertya égett,
lába felől felsírt a hat gyerek...
S anyám zokogva suttogta: szegények.

És úgy szorított, úgy karolta át
a vállam és úgy ölelte testem,
hogy fájni kezdett bennem is a szó -
kimondtam... aztán én is sírni kezdtem.

S kint nőtt az éj és tántorgott a köd
s a csend beszélt a gyertyák sárga nyelvén...
Először ősszel láttam a Halált:
imára zárva két kezét a mellén.

*
Habos ködökből harapnak a rétek.
A szó, az árok csenddel van tele.
S az Isten arcán fényesen pereg le
a gesztenyéim sárga levele.

Cipőmön sár: a dombokon ragadt rá.
Kezemben ágak tar titkát hozom,
szememben dér-vert, ért kökénynek kékje
s a barna makkok fénye arcomon.

Élek, ahogy dolgos parasztok élnek:
kések között és törvények alatt.
Szegény vagyok, de álmaimhoz ülnek
az őszi széltől hajtott madarak.

Szólok, ahogy még soha nem beszéltek.
Úgy élek, hogy még senki nincs velem.
De szavam rojtján átdereng a kék ég
s az ég, akár a jóság, végtelen.







PÁSZTOR-ÉNEK


Bokánkig ér a hó,
térdünk fölé a nyomorúság.
Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe?
Bárányainkat farkasok,
lányainkat az ordas-ôsz hurcolta el.
A források befagytak.
S asszonyaink tömlô-emlôjébôl,
esténként, izzó levegôt iszunk.

Hamvad a föld.
Mi csiholtuk a szikrát,
hogy égô testek melegéhez ülve,
olvassuk fel megdermedt álmaink.
Istenek füstjét fújja a halál
s ujjaink nyársán -- korpás napjaink
moslékján hízott -- csillagok forognak.
Virág lobog és csecsemôk szeme
pattog a tűzben... bölcsôk fája lángol.
És gondjaink fekete kenyerére
méz-ikrás zsírját csurgatja az éj.

Megzabáltuk a Holdat
s még éhesek vagyunk!
Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk...
de nem félünk Heródes bosszújától.

Mi már elástuk fiainkat,
elrejtettük ôket az ôszbe
-- október oszló árnyai közé --.
Elzártuk ôket a feledés barlangjába
és a közöny kardbiztos sziklatömbjét
görgette rájuk szorgalmas kezünk.

Nincsenek fiaink!

Csak fordulj vissza nyugodtan, Heródes;
nem kell itt már a kard.
Ez a Pill és az abortusz kora,
a humanista gyilkosok kora,
hol véres jelek milliója szárad
az ember bezárt homloka felett.

Véresek vagyunk és éhesek vagyunk!

Talpunk alól elrágtuk már a földet.
Bokánkig ér az ég,
és csizmánk szárán becsurog az Isten.

A zsoltárokat fújjuk még, Uram,
de nincs már idônk Betlehembe menni.







PRÓBATÉTEL


Úgy élj, mint ez az almaág:
villámsújtottan, féreg-etten,
de bátran! - Látod, meg se rezzen
kezén az öt fehér virág.
Igazítsd dalra hát a szád,
s takargasd védő énekeddel.

Vedd oltalmadba ezt a fát,
kibuggyanó, pár levelével
az új tavasz jogával érvel,
mint egykor tevéled apád:
Fogd kézen fiam unokád,
mert ez a végső próbatétel.

Pár nap és fellobban a nyár.
Pattog majd lent a szél a nádban,
s az esti csönd nagy vályújában
enyhül az eltikkadt halál,
...aztán az ősz... S ki tudja már,
Mi lett a korhadt almafákkal?







SÁFÁRKODÁS


Amit adtál, gondosan elrejtettem
s éltem belőle gondtalan.
Szavaidból ittam és kezedből ettem
én, jóllakottan is, boldogtalan.

Nagy tartozás ez. - De így, elmenőben
hogy' törlesszen, kinek nincs semmije?
Csak áll e feltűrt molyrágta időben
s csupán imája van... de nincs hite.







SZÁRSZÓI PORTRÉ


Tedd fejed alá ezt a csillagot,
s takarózz be a lomb-könnyű sötéttel.
Tudom, nagyon fáj. De ki elhagyott,
zúzott sebedből itt már nem segít fel.

Te gyáva, kit anyád is meglopott
és minden kínnak ágya most a tested,
arra is gyáva, hogy a homlokod
a dübörgő ég vánkosára fektesd.

Levágtad inged ujjait. Minek?
Csonkjukban vézna karjaid lobognak.
Már kezed sincs! - Hát, hogy adsz most vizet
a tapsikoló, szomjas jázminoknak?

Felesleges vagy. Mert felesleges
mind, ki a porból épp hogy csak kilátszik
s maga-vakarta, borzalmas sebek
s nagy kínok éles késeivel játszik.

Vonat sikolt. A tolató nyarak
váltói közt a Mama árnya térdel.
Feküdj mellé és takard be magad
hűtlen halála gyönyörű egével.







SZERELMES VERS OLTÓKÉSSEL


Magánosságom kertjébe fogadlak
s a sármány-csőrű Napnak felmutatlak.

Gyöngyház-nyelű, varázshatalmú késsel
beoltalak: örömmel, nevetéssel.

S szomorúságod gallyait lemetszve
figyellek: élsz-e? féllek, hogy: szeretsz-e?

A harmatot, ha dermedt még a reggel
melengetem forró leheletemmel,

S ha láng a szél és delelőn a nappal:
befedlek hűvös, árnyékos szavakkal.







TAVASZI LEVÉL


Ne irj ma könnyről. Irj a régi kertről,
ahol virágban állnak már a fák.
A meggyről, mely mint lengő csipkefátyol
repül a szélben....Irj az almafákról
és lopd közéjük rétünk illatát.

A barkák selymét simogassa ujjad
s én megsimítom erre majd szavad.
Szedj gólyahírt és nevess, ha itt távol,
a porzók selymes, lágy aranyporából
orrom hegyére sárga por tapad.

A jácint és a nárcisz illatát is
rejtsd el nekem jól két szavad közé....
A kertről irj... Itt kövezik a járdát....

Te, a rózsáknál, hogyha megtalálnád
a bicskám mégis - tudod elveszett -
tedd el magadnak. Nincs szükségem itt nekem
oltókésekre.

Nézd milyen sötéten
száll a kátrányfüst szűk utcánk felett.







TIBORC ÚJ ÉNEKE


Bánk-bán, Nagy Úr, a porba hulltam.
Néped vagyok, a föld, a mag,
az ős-gyökér. Uram, ne engedj !
Fajtád széthull, nem lesz több gyermek,
nem lesz család. -- A renyhe had
húsunkat marja. Nézd az arcot,
téphetnek erről még le sarcot !?
Cafatként lóg a két kezem.
Nagy Úr, ki tart ekét a földnek ?
Nézz rám, nem bírom, összetörtek !
Nincs házam, földem, éhezem.
Az asszonyom halálra marták,
a lányom, Bánk, ma megvetett,
fekély piszkítja tiszta arcát.
Vedd el, döfd át az életet !
Tiporj, rúgj szét s én nem kiáltok,
számról nem hallasz vádpanaszt !
Uram, Tiborc kér, régi híved,
döfd át kardoddal ezt a szívet,
hiszen mit ér egy rongy paraszt !?
Mit ér, ha teste roncs, s fekélyes
erők rohasztják ő nevét ?
Pusztulj paraszt ! Bánk is ma gyáva,
rettegve bújik önmagába,
s nézi, hogy tépik nemzetét.
Föl hát Nagy Úr, hagyj itt a porba !
Pár óra még ez átkozott
paraszti élet. Vár a pompa,
indulj, temesd hited a borba,
Ottó is várja asszonyod !
Add át neki, hisz csókra szomjas,
hadd tépje száz meráni ordas,
hisz magyar csók kell, és neked
meglesz, Nagy Úr, szintén a béred,
olasz ringyó kívánja véred !
S vidd hát, vidd hát az élted !
S hogy széthullunk mi rongy parasztok,
a nép -- hogy lassan elveszünk --
ne szóljon szád panaszt ott,
Uram, trágyának jók leszünk !
Bocsáss Uram, szolgád ma gyenge,
bocsáss a szóért s én megyek !
Vár még a nádas tiszta csendje,
erdők vadonja, zord hegyek...
Megbújok ott, de majd ha kürtöd
bosszúját zúgják új szelek,
előlépünk kaszás Tiborcok,
-- hazátlan, rongy paraszti sorsok --
és küzdünk, harcolunk veled.

Addig, Nagy Úr, az ég veled !










TIZENNÉGY SOR A TAVASZI SZÉLRŐL


Kis esti szél jár messze lent a kertbe,
a fákat nézi, majd a bokrokon,
- a lengő ágak végén - megpihenve
nyújtózkodik. Ül mint a homlokom

mögött a gond, mint fény mögött az árnyék.
S a dér közül szép, barna földszagok
lesnek felé. Ő halkan mondja: várj még,
De túl a fákon, arra.... arra ott,

hol hosszú őszi sebben él a holnap,
az emberek a föld fölé hajolnak,
s a föld, a föld - és ikrás barna méz -

mikor hajnalban álmosan, sötéten
trágyás-szekéren mennek át a réten,
hulló fejükre áldón visszanéz.







VÁNDOR


Vállára dobja életét
- maga ura maga cselédje -
s elindul lassan a sötét
embert veszejtő messzeségbe.

De rászólnak a csillagok,
felhő kiállt, kigyúl az éjjel,
s gonosz kis élete sajog
sosem-gyógyuló tenyerében.

És felkelnek a madarak,
árok hívja... de fut előle,
ő, ki a gyógyító szavak
vajákosa és ismerője;

kit csalán bújtat, hogyha fél
zápor szorít, hogy meg ne fázzon,
s tarlóba tereli a szél,
hogy annak fájdalmába járjon.

S most rázuhan az Isten is!
Nem ugrik el. Leül egy kőre.
Mert tudja, már az sem segít,
ha elrántja magát előle.







VILLÁZÓ


Nem a seb viszket. Csak a heg! -
a varasodó délutánok...
lassan gyógyuló életed,
melyen még arcuk átszivárog.

Bokádba kap, körül ugat
a félelem, hogy lépni sem tudsz.
Mosd le magadról arcukat
s hagyd abba már az ócska cirkuszt.

Öleld fel rétek illatát,
mosolyok ízét... s nőlj azzá,
ki nemcsak bűzlő önmagát
villázza párolgó kupaccá;

te ravasz varjú-menedék
- oly bölcs, hogy már-már közveszélyes, -
kit undorral ver majd az ég
halála trágyás küszöbéhez.

Tedd le a villát! Mosakodj!
Meríts e délutáni fényből;
s húzódj el iszonyú szagod,
s arcuk szivárgó közeléből.

Mert annak, ki sebükben él,
s onnan sunyít saját sebére,
nem lehet itt egy villanyél
sem oltalma, sem menedéke.






 
 
0 komment , kategória:  Fáy Ferenc   
Határtalan bűnözés
  2018-04-16 22:45:28, hétfő
 
 







HATÁRTALAN BŰNÖZÉS


Mindenkinek joga van tudni, milyen jövő előtt állunk! - Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét (videó!)



Bayer Zsolt és Földi László mutatta be Ulfkotte utolsó könyvét, a Határtalan bűnözést

Link


Kapitulálni fog a német rendőrség a migránsbűnözőkkel és a muszlim szélsőségesekkel folytatott harcában, polgárháborús helyzet alakulhat ki egész Nyugat-Európában, hiszen belátható időn belül többségbe kerülnek az iszlám követői - hangzott el Udo Ulfkotte és Stefan Schubert Határtalan bűnözés című oknyomozó kötete magyar kiadásának bemutatóján, amelyen Bayer Zsolt publicista és Földi László, a polgári hírszerzés volt műveleti igazgatója vitatta meg a könyv megállapításait. A Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben tartott fórumon Bayer Zsolt a tavaly elhunyt Ulfkottéről elmondta: ő a mi közösségeinket rádöbbentette a valóságra, míg a másik oldal folyamatosan diszkreditálni, betiltani próbálta a szerzőt a “szólásszabadság" nagyobb dicsőségére. Földi László megjegyezte: bár eddig is kimondtuk, hogy invázió folyik, ami polgárháborúhoz vezethet, a migránsbűnözésről szóló, hivatkozásokkal bőségesen alátámasztott tényfeltáró könyvet olvasva rádöbbent, eddig “mennyire szoftosan fogalmaztunk." A Szarvas Szilveszter által vezetett vita résztvevői megállapították: Magyarország és az egykori vasfüggöny keleti oldalán élő népek még nem veszítették el képességüket az önvédelemre, az egykori Európa ezért itt él majd tovább. A magyarul portálunk által kiadott könyv megvásárolható a PestiSrácok,hu internetes boltjában. Nézze meg a bemutatóról készült videónkat!

“Egyelőre csak szikrái vannak a nyugat-európai társadalmak lázadásainak a tömeges migráció miatt, de bármikor elfajulhat a helyzet" - idézi az Origo.hu részletes méltatása Bayer Zsolt publicistát Udo Ulfkotte és Stefan Schubert kötetének magyarországi bemutatójáról. Bayer arról is beszélt, hogy “Párizs és Berlin elveszett, Európa lelke ma már Közép-Európában található". AZ ORIGO.HU, a MAGYAR IDŐK, az ECHO TV és az M1 AKTUÁLIS BESZÁMOLÓI, INTERJÚI IDE KATTINTVA OLVASHATÓK!

Az eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő hálózat ugyanis megtagadta a kötet árusítását. Ulfkotte tragikusan hamar bekövetkezett, tavalyi halála után aztán nem merték tovább blokkolni a könyvterjesztést, ma már Németországban is a sikerlistákon szerepel. Joggal merülhet fel tehát a kérdés: hogyan fordulhat elő 2018-ban egy tényekkel alátámasztott oknyomozó kötet kiadatásának megakadályozása?


A sajtóbemutatóra az Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőben került sor Budán, a Bem rakpart 53-ban - Fotó: Horváth Péter Gyula/PS





Bayer Zsolt Udo Ulfkottéról elmondta, sajnos a szerző már nincs közöttünk, de amíg élt, szembe szélben kellett dolgoznia: a véleménydiktátorok cáfolat híján ahhoz a módszerhez folyamodtak, amelyhez mindig is: magát a szerzőt diszkreditálták és hiteltelenítették. Földi László kiemelte, a könyv végét tartja a legfontosabbnak, ahol több mint harminc oldalon át a források felsorolása található, hiszen ez bizonyítja, hogy a könyv nem hipotézis, nem újságíró vélemény, hanem tényszerű tudósítás. És mivel ez egy háború, ki kell mondani: hadi tudósítás.
Földi szerint Ulfkotte könyvét nem titkolni és betiltani, hanem inkább kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hiszen mindenkinek joga van tudni, milyen jövő vár Európára és joga van megismerni a kötetben feltárt hátborzongató tényeket!

Mi lesz Európa jövője?

Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese a könyvbemutatón utalt a szerző által kutatott kérdésre is, miszerint hogyan fog kapitulálni a német rendőrség a migrációs nyomás alatt, valamint milyen jövő várhat így Európára? Bayer Zsolt egy vezető török politikus véleményét idézte, miszerint húsz éven belül a muszlimok többségben lesznek a kontinensen.

Ha a nyugati országok vezetői, valamint a mainstream média továbbra is bűnsegédként lép fel ebben a folyamatban, akkor még az önvédelem is lehetetlenné válik"

- fogalmazott a közismert publicista, műsorvezető. Hozzátette, Németországban ma is hatszázezer olyan migráns tartózkodik, aki nem kapott rá engedélyt a hatóságoktól, mégsem toloncolják ki őket az országból. Azért nem, mert egész egyszerűen képtelenek rá.


Fotó: Horváth Péter Gyula/PS





Földi László szerint olyan kultúrkülönbségek adódnak a két rendszerben, hogy csak egyféle kifutása lehet a konfliktusnak: az egyik közösség kénytelen lesz minden fenntartás nélkül integrálódni a másikba. Bayer hozzátette: nem kérdés, hogy a hetvenvalahány féle “gender", azaz társadalmi nem szerint elkülönülő, szaporodni képtelen nyugati fehér ember fogja feltenni a kezét.

Meddig tűrjön még Európa? Hol a határ?

Bayer Zsolt szerint Európa jó dolgában már nem tudja mit csinál:

Ma Európa pontosan ugyanott van kettéválasztva, ahol annak idején a fal kettévágta. Van egy nyugati és egy keleti fele. S bár fal már nincs, de az egykori fal mentén ma is két világ van. Míg a nyugati fele a második világháború után olyan jólétben élhetett, amelyről ember soha nem is álmodhatott, éppen ennek a jólétnek következtében nem csak a fajfenntartási ösztönét vesztette el, de az önfenntartási ösztönét is."

Említette továbbá az előítéletek fontosságát, hiszen azok nélkül minden faj kipusztulna. Megállapította végül, parányi szikráját azért már látja, hogy a nyugati társadalmak is elkezdenek lázadni.


Fotó: Horváth Péter Gyula/PS





Földi László szerint annyira feszült a helyzet és olyan brutális folyamatok fenyegetik Európát, hogy a polgárháborús helyzet kirobbanása elkerülhetetlennek tűnik. A menekültek, mint ahogyan azt a könyv is említi, túlerőben vannak a helyi rendvédelmi szervekkel szemben, a bevándorlók jó része pedig katonai kiképzésben is részesült. Az egyes országokban ugyanakkor még nem késő kezelni a válságot, helyi megoldásokat keresni és találni.

A könyvbemutatót követően a Magyar Nemzet kiküldött újságírója megpróbálta kérdéseivel Udo Ulfkotte és szerzőtársa hitelességét kétségbe vonni korábban írt köteteit felemlegetve. Bayerék válaszaikban azonban biztosították arról, a könyv minden egyes leírt szava forrással megjelölve, egyszerű tényként lett leírva, így aligha lehetne kétségbe vonni a szerzőpáros hitelességét.

A tragikusan fiatalon elhunyt Udo Ulfkotte könyvének kiadását már nem érhette meg. Az eredeti kiadást (Grenzenlos kriminell, 2016, Rottenburg) a Kopp Verlag kénytelen volt külföldi nyomdában elkészíttetni, a propaganda-véleményelit nyomására több nagy könyvterjesztő hálózat megtagadta a kötet árusítását. Ám Németországban az ellenszélben is hatalmas sikert aratott a kérlelhetetlen őszinteséggel és oknyomozó következetességgel kidolgozott mű. A Határtalan bűnözés című könyvet magyar fordításban a PestiSrácok.hu adta ki, a kötet megvásárolható 2990 forintos áron a PestiSrácok.hu INTERNETES BOLTJÁBAN (ITT), illetve a Magyar Menedék könyvesházban Budapest XII. kerületében, a Márvány utca 48 szám alatt. Április közepétől pedig kapható lesz az ország nagy könyvesboltjaiban is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/ PestiSrácok.hu, a videót készítette: Tihanyi Rita és Susánszky Mátyás Pál/PS


Link














 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Idézetek a szerelemről
  2018-04-16 18:30:49, hétfő
 
 










IDÉZETEK A SZERELEMRŐL


Mottó:

"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"
















































































































 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
"Mi vagyunk a többség?!" - A választás utáni első tüntetés
  2018-04-14 20:00:42, szombat
 
 




"MI VAGYUNK A TÖBBSÉG?!" - A VÁLASZTÁS UTÁNI ELSŐ TÜNTETÉS

Közlemény
ápr 13, 2018


Az országgyűlési választások vesztesei a magyar emberek megérdemelt nyugalmát megzavaró tüntetéseket szerveznek a demokrácia és államiságunk ellen. Az ellenzéki pártok részvételével, a Soros NGO-k támogatásával és a LIBE bizottság jól időzített hazugságainak napvilágra kerülésével vannak, akik saját népük kétharmados akaratával is képesek szembe fordulni.

A valóság az, hogy gyászfelvonulást tartanak az ultraliberális eszmék végelgyengülését észlelő, hatalomra éhező ál szövetségek.

Európában a többség erkölcsét a zsidó-keresztény alapokra épülő kultúra határozza meg. Aki ezeket az erkölcsi alapokat elutasítja, annak felhívjuk a figyelmét a jogállamiság szabályaira és ennek betartására kérjük a rendfenntartó erőket is.

A bolsevik-kommunista ellenforradalmi hagyományokkal élni veszélyes forgatókönyv. A magyarországi ellenzéki pártoknak, a vereség tapasztalatait elemezve nem hőbörgésre, hanem átgondolt megújulásra van szükségük. A brüsszeli bürokráciának pedig előbb-utóbb tudomásul kell vennie, hogy az európai emberek otthonukat ajtóról ajtóra fogják megvédeni az illegális bevándorlás és a terrorizmus ellen. Az uniós összlakosság tudja és vallja, hogy a haza minden előtt és a nemzetállamok szuverenitása nem kerülhet kufárok kezébe.

Békesség a menetelőknek!

CÖF-CÖKA vezetősége







Sajnos ez a fajta tüntetés semmire és sehova nem vezet. Egyetlen kormány sem fog egy ilyen anarchista tüntetéstől sem megijedni, sem lemondani!

Jöjjenek csak a baloldal "nagyágyúi", akik eddig is valamennyiünket megvezettek, jöhetnek újra a megszorítások, az áremelkedések, vizitdíj és sok más egyéb, amiről eddig még nem is hallottunk, persze a deviza hitel, meg a bokros csomagok. Fizetni akarunk dupla v. tripla közüzemi számlát, mint korábban, újra privatizâlni kell amit az állam vissza vásárolt, meg el kell bocsátani a sok dolgozót a gyárakból, úgyis sokan dolgoznak. Igy meg oldódik a szegénység, éhen halnak és nem lesz több szegény, de minek is soroljam még azt a sok jót, amit a szoclib kormányok alatt tapasztaltunk!!!

A szombati hisztiparádé résztvevőinek figyelmébe!!!

Ha nem tetszik a rendszer------> "El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!"
(Gyurcsány Ferenc sajtótájékoztatója - 2006. június 15.)



Link








Georg Spöttle: ÉS AKKOR MOST MIT SZERETNÉTEK?
2018. Április 15. 09:08


- A tüntetés margójára -


És akkor most mit szeretnétek?

Elnéztem a tegnapi tüntetést... hmmm... érdekes volt.
Már kissé szánalmasnak tartottam azt is, hogy a szónokok egy három perces beszédet nem tudtak fejből elmondani. A jól lakott óvodás már a második mondatot is elfelejtette. Na de nem is ez a lényeg, nem lehet mindenki született szónok, lásd ,,A Király Beszéde" című nagyon remek filmet.

Amit érdekelne, hogy mit szeretnének a tüntetők? Visszakapni a szemkilövető Gyurcsány kormányt? Mert ugye akkor minden jobb volt, főleg az egészségügy, mert volt vizitdíj is. Ja, meg családok tucatjai kerültek az utcára a svájci frank alapú hitelek miatt. A fizetések durván 30-40%-al voltak alacsonyabbak és az ország az államcsőd szélére került az IMF hitel miatt. Nagyszerű perspektíva.

Esetleg a Jobbikot akarják? Na de, melyiket? A roma gyűlölő, antiszemita, homofóbot, vagy a cicasimogatót? El kellene dönteni, hogy a ,,meleg felvonulást" szeretnék majd megdobálni a jól öltözött, normális kinézetű felvonuló fiatalok vagy, hogy egy (elképzelt) jobbikos miniszterelnökkel együtt imádkoznak a mecsetben, miközben látogatóba jönnek a Szürke Farkasok és Ali Agca, aki rálőtt a pápára. Hááát... de legalább itt van alternatíva.

Netán az LMP lenne a királyság? Ők most el vannak foglalva egymás gyalázásával és a bűnösök keresésével. Azt majd ,,lerambózza" a pártvezetőség egymás közt. Tegnap KO-val győzött Sallai.

Momentum? Komolyan 20 éves kiscsajokat és srácokat a kormányba, akik életükben még 5 percet sem dolgoztak és az uszításon meg az olimpia tönkretételén kívül még semmit le nem tettek az asztalra. Én, személy szerint, nem is engednék senkit a képviselőségig, ha nem dolgozott életében minimum 5 évet. Tök mindegy hol, közért, önkormányzat vagy bármi, de legyen élet és munkatapasztalata, mielőtt a nép dolgairól dönt.

Demokrácia vs. diktatúra: demokráciát skandálták a tüntetők. Ha itt diktatúra lenne, akkor nem tudtak volna a parlament előtt tüntetni, mert nem kaptak volna engedélyt, sőt a szervezőket azonnal őrizetbe is vették volna. Egy diktatúrában nem lehetne büntetlenül, ocsmány szavakkal illetni az állam és a kormányfőt, mert bevinnék őket. A kordon áthágásáért már lőnének is, de minimum könnygáz, vízágyú és tonfa kerülne bevetésre. Itt az sem volt, hiába próbálták páran provokálni a rendőröket. Jártam életemben, pár diktatúrában és láttam, ott hogyan kezelik a demonstrációkat.

Sajtószabadság: Ha megnézünk egy random újságost, bekapcsoljuk a TV-t, vagy, ha felmegyünk, a netre azonnal feltűnik, hogy hány ellenzéki lap, TV csatorna és web portál van. Népszava, Magyar Narancs, HVG, 24.hu, 444, 168 óra, HírTV, ATV,... A tartalmak pedig napi szinten kimerítik a becsületsértés fogalmát. Az ég szerelmére miről beszélnek?

Itt nem lehet megélni: tudjátok mitől akadtam ki és miért töröltem jó tucat facebook ismerősömet? Mert olyanok mentek ki tüntetni, akik havi sok százezer forintos fizetést visznek haza, van szép lakásuk, autójuk és Hawaii-in meg Balin nyaralnak. Vagy aki, azon sopánkodott, hogy Londonban, milyen rosszul keres, bezzeg a britek, ugyan azért a melóért majdnem a dupláját kapják. Most meg azt írja oldalán, hogy soha nem jön vissza ebbe a diktatúrába. OK akkor ki lehet fizetni havi 500 fontot egy szobára és hatod magammal élni egy lakásban, ha az annyira ,,posh" (király).

Fejlesztő mérnök barátom 30as éveiben hazavisz 600.000 nettót, (nem fideszes) csak mert sikeres a szakmájában. Szereti és ért a hivatásához, okos és folyamatosan képzi magát. Szerelő haverom, aki derék öreg Peugeot-omat gyógyítja, precíz, szorgos munkájával biztosít magának egy jó életet. Doki spanom a világ egyik legelismertebb agy és érsebésze (ő sem politizál).

Kiver a víz, amikor 20on éves lányok és fiúk azzal kezdik az állásinterjút, hogy ugye kapok céges autót és minimum 300.000 ft nettó fizut szeretnék. Persze mindkettő lehetséges, de először bizonyíts. Talán kellene egy kis alázat a munkával szemben.

A végén pedig, a mély szegénységben élő fiatalok feltartották 200.000 forintos mobiljaikat az égbe...

p.s.
Új választást? Megint veszíteni szeretnétek?

Georg Spöttle


Link








D. Oszuskó Sarolta: ELLENZÉKI BOLHACIRKUSZ


Kétmillió hétszázezer
,,kevesebb", mint pár tízezer.
Matematikából bukta!!
De mi az a diktatúra?

Diktatúra hogyha lenne
az ellenzék nem tüntetne!
Mert ha azt ő megkísérli
rendőr börtönbe kíséri.

Demokratikus a kormány
2/3-dal megválasztván.
Az ellenzék nem nyugodhat,
békát lenyelni nem tudhat.

Keserű a szája íze
hatalomtól ő túl messze!
Azt, hogy győznek mért gondolták?
Egymást folyton csak piszkálták.

Több esze van ám a népnek,
mint nagyszájú ellen/zék/-ségnek!
Tudjuk jól,hogy mi a bajuk,
hatalomhoz nincsen joguk.

Lopni, csalni nem lehet most,
nem szolgálhatják a Sorost!
Simicska ,,úr" is dühbe jött,
ő rengeteg pénzt elköltött.

Nyugi - nyugi csak emberek,
megy az élet nélkületek!
Négy évig most készülhettek,
aztán megint veszíthettek!!!!











 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Ida Napra
  2018-04-12 22:00:32, csütörtök
 
 








IDA NAPRA





Névnapi köszöntő


Kedves Ida!

Nagyon Boldog Névnapot Kívánok Neked! Isten éltessen sokáig!







Ablakomon kopogott valaki
egy galamb volt, egy kis kandi.
Mosolyogva néztem, de elhűltem
megszólalt, hittem már üdvözöltem.

Utazásra hívott kedvesen
szárnya alól pálca ugrott hevesen
meglegyintett engem a pálcával
hátára terelt a szárnyával.

Elindultunk felhők fölé sebesen
bevallom egy kicsit bizony reszkettem.
Mikor végre megtaláltam hangomat
megkérdeztem, hogy most éppen hova tart?

"Névnapot kell köszönteni, nem tudod?
szép szavakat rímbe szedni a dolgod!"
Szép gondolat, igaz szavak, de hibádzik
parancs-szóra kínrím lesz csak elválik.

bólogatok, a galambom meg leszáll
szép, virágos, illatos réten megáll,
háttérben szürke sziklák látszottak
a rét felett madárfiúk játszottak.

Így ébredtem, s elővettem tollamat
hogy leírjam ezt a mesés utamat.
Szavakat formál most a gondolat
mind a szívem mélyéről fakad.

Ami csak jó van ezen a világon
az most mind Tereád átszálljon.
Mosoly, öröm, apró kis ajándék
sokasulva azért már nem játék.

Kívánok hát sok minden jót Teneked
amivel szíved, lelked megtelhet!







KÖSZÖNTŐ


Vár a mosoly és a dal,
maradj mindig fiatal.
Soha bánat ne érjen
hozzád rossz szó ne férjen.

Kicsi madár válladra
vidáman repüljön.
Kacagó nótát
csak Neked fütyüljön.

Csillogó szemedből
könny sose guruljon.
Lágy tavaszi szellő
arcodhoz simuljon.

Az igaz boldogság
ne hagyjon el soha.
Kísérje utadat
angyalok mosolya.







Gárdonyi Géza: Ida regénye - Részlet

"Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
- Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
- Istenem!...
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
- Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."







"Ma csak élvezd az életet,örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged, pohár csendül, Isten éltet!"

Virág helyett sok szeretettel:



Sok boldog névnapot... /Németh Tamás/

Link



Boldog névnapot - Zene: Grund Bert - Sándor Mátyás

Link



ADAGIO - NÉVNAPODRA

Link























 
 
0 komment , kategória:  Névnap- szülinap  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 289
  • e Hét: 1785
  • e Hónap: 18929
  • e Év: 156301
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.