Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Az évszázad esküvője, ami egy rémálom kezdete volt
  2021-07-31 23:00:42, szombat
 
 




AZ ÉVSZÁZAD ESKÜVŐJE, AMI EGY RÉMÁLOM KEZDETE VOLT


40 éve kötött házasságot Lady Diana és Károly herceg


A nyilvánosság mesébe illő történetnek hitte azt a házasságot, amely már az elején tele volt gondokkal. Lady Diana az utolsó pillanatban le is akarta mondani az esküvőt, ám erre már nem volt idő. Negyven éve ezen a napon 750 millió néző követte élőben, ahogy kimondja az igent Károly hercegnek.

1981. július 29-én házasodott össze Károly walesi herceg és Diana Spencer a londoni Szent Pál-székesegyházban. A menyegzőt az évszázad esküvőjeként emlegették, 750 millióan nézték világszerte. Ám amekkora szenzáció volt maga az esküvő, annyira volt problémás a házasság, amely végül 1996-ban válással végződött. Diana hercegnő a következő év augusztusában tragikus körülmények között, autóbalesetben hunyt el Párizsban, két herceggyermeket, Vilmost és Harryt hagyva hátra.

Az évforduló alkalmából összegyűjtöttük a legérdekesebb tényeket a ceremóniáról a Smithsonian cikke nyomán.

Tizenhárom találkozás a házasság előtt

Diana még 1977-ben, a nővére, Sarah révén ismerkedett meg Károllyal, ugyanis a testvére és a herceg abban az időben egy párt alkottak. A brit királyi család szakértője, Penny Junor szerint a herceg 1980 nyarán kezdett el gyengéd érzelmeket táplálni az akkor 19 éves Diana iránt. A kezét végül 1981 februárjában kérte meg, annak ellenére, hogy nem sokszor találkoztak azelőtt.

Tizenháromszor találkoztunk, mielőtt egybekeltünk. Legtöbbször családi vagy baráti összejöveteleken futottunk össze, szóval nem igazán ismertük egymást

- árulta el egy 1992-es interjújában Diana. Házasságuk elején tehát mégcsak ismerkedtek egymással, pedig a sajtóorgánumok úgy festették le őket, mint egy tökéletes, mesébe illő hercegi párt.

Károly exe miatt Diana visszatáncolt volna, de már késő volt

Károly herceg csak akkor kérte meg Diana kezét, amikor az apja figyelmeztette, ha nem teszi meg, lépjen tovább. Problémákra utaló jelek már az eljegyzésük kapcsán készített televíziós riportban is voltak. Mikor megkapták a kérdést, szeretik-e egymást, Diana azt felelte, természetesen, ezzel szemben Károly csak annyit mondott: bármit is jelentsen a szerelem. Állítólag nem ez volt az egyetlen eset, hogy Károly fakó érzelmeket mutatott Diana iránt.

A frigy hetében Diana megtudta, hogy Károly ajándékot adott Kamillának. A menyasszony elpanaszolta a nővéreinek, hogy le akarja mondani az esküvőt, ám ők azt válaszolták,

túl késő, hogy visszalépjen.

Károly herceg órákkal a ceremónia előtt állítólag azt mondogatta a barátainak, hogy zavart és szorongó lelkiállapotban van. Azt hajtogatta, hogy azt akarja tenni, ami a hazája és a családja szerint helyes, de a szíve mélyén tudta, hogy semmi közös nincs bennük.

1660 óta Diana volt az első brit állampolgár, aki feleségül ment egy brit trónörököshöz

A királyi házasságok évszázadokon keresztül valamiféle célt szolgáltak, legyen szó szövetségkötésről, egy új korszak kezdetéről, vagy egy új terület bevonásáról a királyságba. A szerelem ritkán szerepelt a folyamatban, bár voltak kivételek: IV. Edward például titokban feleségül vette Elisabeth Woodville-t, meghiúsítva ezzel a tanácsadók reményeit egy diplomáciailag előnyös házasságra, majdnem 70 évvel később pedig unokája, szakítva a katolikus egyházzal, feleségül vette Anna Boleynt.

Az utóbbi időben a szerelemből köttetett házasság egyre gyakoribb lett a királyi családban, de Dianáék idejében egy polgárt elvenni - külföldi királyi sarj helyett - példátlan volt. Több mint 300 éve nem történt olyan, hogy egy brit állampolgár trónörököshöz menjen. Az utolsó nő, aki ilyet tett, Anne Hyde volt, II. Károly angol király tanácsadójának a lánya. A jövendőbeliével - Charles öccsével, II. Jamesszel - Hollandiában találkozott, és 1660-ban, titokban házasodtak össze. Ő azonban elég népszerűtlen volt.


Fotó: Pa / Northfoto





Károly és Diana esküvője volt az első a székesegyházban 1501 óta

Szakítva a hagyományokkal, 1501 óta Diana és Károly házassága volt az első királyi esküvő, amely nem a westminsteri apátságban, hanem a Szent Pál-székesegyházban köttetett. A székesegyház vonzereje állítólag a nagy befogadóképesség volt, az épület kapacitása 3500 fő, 2200 helyett. Dianáék esküvőjét megelőzően 1501. november 14-én tartottak házasságkötést a Szent Pál-székesegyházban, amikor Artúr walesi herceg megnősült.

Fogadalmukkal hagyományt szegtek

Diana Károly herceg támogatásával azt kérte, hogy hagyják ki az ,,engedelmeskedik" szót a fogadalmából, amire királyi esküvőn korábban nem volt példa - írta Tracy Borman a History Extrának. 1981-ben a New York Times vezető hírében ez úgy szerepelt, Lady Diana nem fog engedelmeskedni Károlynak. Állítólag komoly megbeszéléseket folytattak, mielőtt úgy döntöttek, azt teszik, amit a modern angol párok. A nagy napon mind a menyasszony, mind a vőlegény összezavarta kissé a fogadalmát. Diana idegessége abban mutatkozott meg, hogy összekeverte a herceg neveit - Károly Artúr Györgynek hívta Károly Fülöp helyett -, míg Károly herceg a javak említésénél kavarodott össze.

Nézettségi rekord

Nem ez volt az első királyi esküvő, amelyet élőben közvetítettek a televízióban: II. Erzsébet királynő húga, Margit snowdoni grófné 1960-ban ment feleségül Anthony Armstrong-Joneshoz, azt a ceremóniát a becslések szerint világszerte 300 millió ember nézte. 1973-ban a királynő lánya, Anna hercegnő is kimondta az igent, Mark Phillips felesége lett, az ő esküvőjüket több mint 500 millióan kísérték figyelemmel. Diana és Károly tündérmesébe illő menyegzője rekordot döntött:


74 országból több mint 750 millió embert ültetett a televíziók elé.
A becslések szerint 135 millió dollárba került


Link



Károly és Diana menyegzője a történelem egyik legdrágább királyi esküvőjének számít, a becslések szerint megközelítőleg 48 millió dollárba (mai árfolyamon 137 millió dollárba, több mint 40 milliárd forintba) került. Rengeteget költöttek arra, hogy biztonságban tudhassák az ifjú párt és a vendégeket, ez volt a legnagyobb költség, nagyjából 600 ezer dollárt szántak erre. Úgy tudni, a helyszínen több mint ötezer rendőr volt jelen, akik közül több tiszt gyalogosnak álcázta magát, és úgy kísérte a brit királyi családot, akik lovas kocsival haladtak végig London utcáin.

27 torta várta a vendégeket

A Szent Pál-székesegyházba mintegy 3500 vendég volt hivatalos, ám az esküvői vacsorán már csak 120 meghívott lehetett ott. A korábbi királyi esküvőkhöz képest Károlyék menyegzőjének menüje sokkal visszafogottabb, egyszerűbb volt. A végén, a desszert elfogyasztásakor a vendégek 27 ínyenc sütemény közül választhattak.

Elmaradt az első csók

Miután mindketten kimondták a boldogító igent, történt egy kis malőr az oltár előtt. Károly herceg idegességében ugyanis elfelejtette, hogy ezt követően meg kellene csókolnia Dianát. Ez sokak szerint előrevetítette a kapcsolati válságukat.

Az elszalasztott csókot később a Buckingham-palota erkélyén pótolták.

Ikonikus erkélycsókjuk a későbbi hercegi párokat is inspirálta: András yorki herceg és Sarah Ferguson 1986-ban, az Egyesült Királyság majdani uralkodója, Vilmos cambridge-i herceg és Katalin hercegné is hasonlóan tettek, amikor 2011 áprilisában összekötötték életüket.


GettyImages-517198282 - Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary





Rekorder a menyasszonyi ruha

A krémszínű, széles puffos ujjakkal, fodrokkal és nagy szoknyával ellátott selyemtaft esküvői ruhát, amelyet Diana a nagy napon viselt, David és Elizabeth Emanuel tervezőcsapata készítette el. A kivételes öltözékre több mint tízezer gyöngyszem került, melyeket kézzel varrtak fel. Hét és fél méternyi anyagot húzott maga után, amely így a leghosszabbnak számít a királyi esküvői uszályok között, ráadásul a Szent Pál-katedrális folyosójának szélességéhez igazították.

Nagy volt a felhajtás a ruha körül, az volt a cél, hogy Diana egy mesebeli hercegnőként álljon az oltár elé

- mondta korábban Elizabeth Emanuel divattervező a Vogue magazinnak.

Lópatkó a szerencséért

Miután a ruhatervezők egy életre szóló megbízást kaptak, az Emanuel házaspár mindent megtett annak érdekében, hogy mindent úgy alakítsanak az öltözéken, ahogy az megfelel Diana elképzeléseinek. A grandiózus ruhával kapcsolatban egyvalami azonban az esküvő napjáig titokban maradt: a címkéhez egy 18 karátos, fehér gyémántokkal kirakott, arany lópatkót is odavarrtak, hogy meghozza a szerencsét Dianának. A ruhatervezők később azt nyilatkozták, Dianát meglepte a dolog, de megérintette a figyelmesség, hiszen alapvetően ragaszkodik a hagyományokhoz.

Parfümillat lengte be a menyasszonyi ruhát

Barbara Daly volt, aki Diana esküvői sminkjét készítette. A hercegné fontosnak tartotta, hogy a ceremónia napján is illatozzon, ám amikor be akarta fújni a csuklóját, a parfümből a ruhára is került, és foltot hagyott. Daly azt tanácsolta a hercegnének, hogy a folt eltakarása érdekében tartsa meg éppen ott a ruhát, ahol összekenődött.


tk3s pa-3367383 - Fotó: Pa / Northfoto





Valami régi, valami új, valami kék, valami kölcsön

Egy angolszász tradíció szerint minden menyasszonynak viselnie kell valami régit, valami újat, valami kéket és valami kölcsönholmit is. Diana hercegné maga is betartotta. A régi holmi egy antik, kézzel készített csipke volt, amelyet korábban Teck Mária brit királyné, II. Erzsébet királynő nagymamája birtokolt. Diana tiarája egyszerre volt régi és kölcsönbe kapott holmi is, amely már generációk óta a Spencer család birtokában állt. Az új holmi a selyem volt, amelyből a ruha készült. A ruhatervezők ezenkívül egy kis kék masnit varrtak a ruha derékpántjára.

Diana később azt nyilatkozta, ez volt élete legrosszabb napja

Diana nem tagadta, hogy Károly herceggel való kapcsolata menthetetlen volt. 1992 és 1993 között több alkalommal is kendőzetlen őszinteséggel vallott házasságáról, ezeknek egy részét egy 2017-ben megjelent dokumentumfilmben hozták nyilvánosságra. A hercegnő akkor kimondta, megbánta, hogy hozzáment Károlyhoz.

,,Ez volt életem legrosszabb napja.

Ha újraírhatnám a történteket, akkor hagytam volna, hogy Károly elmenjen ezzel a nővel [Kamillával], és soha többé nem tért volna vissza hozzám" - magyarázta a hercegné, aki nem egyszer beszélt így gyermekei apjáról.

Fülig szerelmes voltam a férjembe, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Úgy hittem, én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Arra számítottam, hogy gondoskodni fog rólam, de később kiderült, hogy nagyot tévedtem

- fogalmazott korábban.


Link











 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Tóth János versei
  2021-07-30 19:30:36, péntek
 
 








TÓTH JÁNOS JANUS VERSEI




1969 őszének utolsó napjai egyikén látta meg a napvilágot. Gyermekkora nagyobb részét Keselyűhalmon élte meg, a kisebbiket Mezőcsáton. Mezőcsáton él feleségével és három kislányával. Már több mint 25 éve ír verseket. A természetből meríti írásaihoz ihletet.

Az elmúlt években pályázatokon vett részt és megjelentek versei antológiákban, hangos kiadványokban és jelenleg kilenc saját verseskötetet mondhat magáénak.

"Egyszerű család nem túl bonyolult fia vagyok. Tudtommal nem vagyok rokona Petőfinek és Aranynak sem, de mind a két KÖLTŐ nagyon közel áll hozzám.
A stílusom, ha írhatok ilyet, talán az Ő költészetükre emlékezteti az olvasót, de a csalódások elkerülése érdekében szólok: én nem vagyok olyan jó, mint ŐK!"
(Tóth János)







Mottó:

Leírva a vers csak egy halom betű,
Ha lelkedbe olvadva lesz édes s keserű,
Ha mosollyá válik vagy könnyeddé a szó
Akkor leszek költő, kicsit benned is lakó.

(Tóth János - Janus)



Kötetei

A hársfán túl 2005
Csendbe ölelve 2006
Száműzött fények 2008
A perc partján 2009
Holló 2012
Jelek 2014

Honlap
www.janusvers.gportal.hu
www.tothjanosjanus.eoldal.hu


Tóth János Hársfalevelek

Link











AGG-TELEK . . . . . . . . . . .




lakomát ma morzsákból csapok
a mennyezetről lelógó jégcsapok
áttetsző kristálycsillárnak hatnak
emelik fényét a fagyos hangulatnak

az óra ütött emlékem kopott
csikk az öröm melyre baj taposott
és most nyöszörgőn füstölögve
a törött ablakon szökik az örökbe

a régi kandalló hűlt helyén
a múlt percei s némi fény
idéznek megsárgult képeket
közöttük a feledés lépeget

falakról a fagy vállamra ül
didergő tekintet feléje szédül
jégvirágos angyalnak látom
szárnya nyílik s viszi fagyos világom







AKARTAM


Voltam pokolban játszó kis Lucifer,
De szerelmed, az angyalokhoz emelt.
Voltam karcsú árnyék a fiatal estben,
De izzó csókodtól, fénylő csillag lettem.
Voltam lágyan simogató nyári futó zápor,
De szivárvány lettem kezed bársonyától.

Voltam az élet nyilával átlőtt zuhanó madár,
De fenn akadtam ölelésed puha szivacsán.
Voltam játékát vesztett zokogó bús gyermek,
De suttogó szavaidtól, a könnyek felnevettek.
Voltam a tavaszban zöldellő ébredő zsenge ág,
De vihart kiálló keményfa leszek, ha elhagy a világ!







ALKONYI CSEND


színeket lop a lomha szürkület
bágyadó napsugár hajló ágra ül
rózsahintából fogy a lendület
csend szőtte hálóba apró nesz repül

ásít az idő nyújtózik egy árnyék
vérző eperként maszatol a nap
édes bíborfény utolsó ajándék
nap szemére csúszik a fellegkalap

sötét szökik szárba kúszik körbefon
itt-ott már vibrál néhány csillagneon







AZ ALKONY


Betoppant az Alkony, vállán nagy zsákkal
Beszélgetésbe kezdett az öreg Délutánnal,
Hogy a tájon mi újság, s miképp járja,
De faképnél hagyták, ott maradt magába.

Bús hangulatban ült le a tavaszi mezőn,
Annak is a közepén, egy apró dombtetőn.
Szép volt a pázsit, vígan daloltak a madarak,
Így csoda-e, ha a zsák szája tátva maradt?

S ha már így esett, a pajkos szél belekapott,
Szerteszórta a benne lévő tengernyi magot,
A rohanó idő nagy kapkodások között,
Lótott, futott s minden magot megöntözött.

Kikeltek nem sokára a fekete virágok,
Sötétbe borult a mező, az ibolyás árok,
Elgurult álmait most mindenki kereste
Nagy kormos kabátjával megjött az Este.







ALKONYI CSÓK


A szép júliusba derékig állt a nyár
mikor az alkony fekete ágyat vetett,
az ég alján apró felleget fektetett,
s lenn tücsök muzsikán bóbiskolt a határ.

A tó csupa suttogás, gyékény és a sás
hosszú leveleit a szél szeretgette
simogatva, s lentről egy zöld béka leste,
hogy egy kis csillag sorsa fénylő zuhanás.

Gyönyörű volt a Nap, s csoda a pillanat
mikor vörös ajka a tó arcához ért,
megremegtette a csillogó kacért:
Tükrén bíborborzongású hullám szaladt.







ÁLMOMBAN


Álmomban csodakertben jártam,
Angyalt láttam virágok csokrában,
Színpompás lepkék vígan kergetőztek,
Gyümölcsfákon a rigók nekem feleseltek.
Aranyszálként fény fonódott gyönyörű hajába,
Ezüstszirmú rózsák nyíltak, halk suttogó szavára.
A felhőtlen égből eső szitált, s Én mégsem áztam,
Egy szép szivárványhíd alatt boldogan álltam.
De az angyal felemelkedett lebegni látszott,
Csengőként csilingeltek a gyöngyvirágok,
Szárnya kinyílt a kristályszerű fátyol,
Visszanézett még a felhők fodrából.







ÁTFUTOTT


átfutott rajtam
szívemen lábnyomok
vénámban eremben
száradó sár futóhomok
átfutott rajtam
mindent előzve elől
nem tudom mi ez
de sejtem hogy megöl
lábnyomok száradnak
szívem ócska falán
őriz egy képet
elfáradt retinám
félig ülsz
félig fekszel az ágyon
benned a halál
szövi árvaságom
hideg a kezed
tekinteted fénytelen
ahogy rám zuhan
szempilla réseken
átfutott rajtam
szívemen lábnyomok
huszonöt évnyi kín
megannyi sirató sorok
vénámban eremben
apad az élet vize
s ha elfogy mindegy
hogy az ember hisz-e
szívemről a lábnyomok
futnak a semmibe







BARÁTRA VÁRVA


Halálom, barátom
arcod mikor látom?
De nagyon vártalak
ezen a nyáron,
sétáltam síneken,
vártam rád szívesen,
de nem értél oda
ah, a sors mily mostoha.
Végül továbbálltam
egy mezőre sietem
villámok közt jártam,
de semmire se mentem.
Hiába na, ezer a dolgod
azt a fránya kaszát
egyedül hordod,
de nincs harag tudod,
hisz barátod vagyok,
ezért a barátságért
egyszer meg is halok.







CIGARETTA


elillan a gyufa mérge
izzik cigarettám vége
vörös parázs, dohány máglya
gomolygó füst melegágya

nikotin-csók ajkaimra
sárga rúzsfolt ujjaimra
beszívott füst tüdőt feszít
keserű íz megédesít

csikké sorvad, mint az élet
parázs előtt végítélet
meggörnyedt a cigaretta
út végén lett eltaposva







A CSEND LEPLE


szürke alkonyi csend takar
szívem dobbanása átüt leplén
csak lüktetés semmit nem akar
élek nélküled ez a balszerencsém
viaszként csorduló percek
a vén idő hideg lábánál gyűlnek
megsárgult emlékek peregnek
majd mozdulatlanná kövülnek
még világít a szerelem kanóca
de fekete kormot fest lángja
itt hagy a remény a kis bicebóca
nincs erőm hogy kiáltsak utána
üvegpohár magány ereszkedik
szája köröttem a földet zárja
minden légzés egyre nehezedik
ez a szív s a szerelem haláltusája










CSETESNETESSZERELMETES


Először csak lájkoltalak,
de szmájliba sem vetél,
a cseten ácsorogtak a szavak
de te nem léptél, nem mentetél.
Gondoltam V alt-ctrl-delete
talán túl hideg a net,
sarkantyúztam a gépemet:
gyí, fel az égre még egy menet!
Rád kattintottam kétszer,
gondoltam majd a szíved megnyitod,
de lazán töröltél, te szép ékszer
és a lomtárra tetted a kurzorod.







CSOBOGÓ SZÓFOLYÓ


Szavaim cseppennek a papír pusztára,
Mint csendes szemerkélő tavaszi eső,
Szópatak szalad, halk csobogása
Csendet elűző szelíd csengő.
Majd a felduzzadt szófolyam
Sodorja feléd gondolataim,
Bennük feloldva önmagam,
Egy vallomás, édes álmaim.
Érzelmeim lágy hínár szálai
Talán puha szívedhez érnek,
S majd érzed ajkam csókjai,
Nálad megszületést kérnek.
Kinyíló karod tavirózsaszirom
Hová kábulni, lebegni vágyom,
Bőröd bársonyán röpítsen az álom
Tücsökzenés fülledt éjszakákon.
S ha a hajnal, csillogó harmattal
A reggelt majd vígan köszönti,
Arcod ébresszen, rám omló fénylő hajaddal,
Ahogy patak tükrén a fűzfaág a hullámokat kelti.







EGY SZERELEM BALLADÁJA


A Tél puha takaróját vállára kapta
Az Északi sark jégkapuját magára csukta.
A kikelet rügyeket bont az ébredező fákon
Virágport hord a szél, a színesedő tájon.

Egy kis falu rejtőzik, túl a dombok mögött
A Tavasz leheletével oda is, vidámság költözött.
Az emberek mosolyogva a mezőre indulnak
Ég felé tör az énekük, de vidáman dolgoznak.

Falu végén kerek erdő, szőke kislány benne
Álmodozva jár a fák közt, álmodik a szíve.
Elpirulva arra gondol ki lesz majd a párja,
Ugyan ki lesz az a legény ki karjaiba zárja?

Odafenn a hegyek közt, furulya szó hangja száll
Fa alatt egy juhászlegény, szomorúan muzsikál.
Szívhez szólón szól a dal, könnybe lábad a szeme
Van neki egy furulyája, de azon kívül senkije.

Keserűség a szívében földre hull a furulya
Lelkéből, mint vulkán tör ki, gyötört hangú sóhaja.
,,Mért vagyok magányos, mért nem szeret senki sem
Szilánkokban álló szívem így dobogni képtelen."

Sírás rázza megtört testét, erőtlenül földre hull
Vihar tombol a lelkében, mitől egész megvadul.
Minden gondolata felett egy fekete, lobogó
Búsan így kiált a szélre: "Meghalni volna jó!"

Összeszedi erejét, s megindul a völgybe,
Hogy életét oda lenn búsan befejezze.
Hiába nyílik a szép erdei vadvirág
Nem érdekli őt már semmi, megcsalta a rút világ.

Ahogy nehéz léptekkel leért ő a völgybe
Szőke fürtök csillannak meg, a szikrázó fényben.
Csinos szőke kislány sétál, kecsesen a fák alatt
Szívében szerelmet szőtt ez a boldog pillanat.

Elfelejti életét, azt is milyen árva
Odalépett a kislányhoz, s így szólott hozzája:
,,Kicsi leány ne szaladj el, ülj le ide velem
Hagy meséljem el neked, mi bántja a szívem!"

Szőke kislány ahogy, gyötört arcát látta
Leült mellé a pázsitra, mert biz, megsajnálta.
Órákon át beszélgettek, csak egymásra néztek,
Minden bút és bánatot gyorsan elfeledtek.

Szőke leány kicsi keze a legényébe simul
Forrón átölelik egymást, és szívük kigyúl.
Mint a sárga holdsugár oda lenn a földet
Úgy árasztja a szerelem a két fiatal szívet.

Mikor a nap nyújtózkodva, a hegyek mögé nyugszik,
A lázban égő kétszerelmes, hosszan elbúcsúzik.
Megbeszélik, hogy ezentúl mindig találkoznak
Még egy utolsó csók, és haza indulnak.

E nap után, mindig együtt jártak
Együtt örültek a mezőn, a nyíló vadvirágnak.
Kéz a kézben járták a hegyeket, a völgyeket
A szerelem, mint a tenger karolta át szívüket.

Fényes nappalokon, lázas éjszakákon át
Egymás ajkán csüggtek, mint levél a fán
Kerek tó nádas partján tervezték az életet
Rakosgatták egymás mellé a mesebeli képeket.

Egy borús reggelen, mint a villám becsapott
Házuk felé megtört arccal, öreg postás ballagott.
Levél van a kezében s rajta hazájának címere
Háború van az országban a fiúnak, kell mennie.

Szőke kislány sápadt arcán, mint a hegyi kis patak
Térdre esve indult el a fájdalmas indulat.
Hull a könnye, mint a zápor nem érti az életet
Mért viszik el a szerelmét, hát boldog ő nem lehet?

Másnap reggel az állomás fel van lobogózva
A sok ifjú bátor harcos, most indul a frontra.
Füttyszó zúg a levegőben, indul már a hadsereg
Az állomás túlsó végén szőke kislány integet.

Rég elment már a szerelvény nem látszik a füstje sem,
Csak egy szőke leány áll még a végtelen síneken.
Szeme piros a sírástól, arca, mint a hóvirág
Egyedül van újra szegény s ellene a vad világ.

Ágyú dörög, kard csattog, mostoha az anyaföld
Az egykori békés világ, halált hozó arcot ölt.
Lövészárok védelmében juhászlegény üldögél
Kezeiben megviselten egy féltve őrzött kis levél.

Szőke kislány írja benne, hogy hiányzik őneki
Minden este őrá gondol, és igazán szereti.
A levelet összehajtja, zubbonyába beteszi
Nézi a fekete földet, és a szemét dörzsöli.

Álmaiból riadókürt villámként költi fel
Támad az ellenség, fegyvert fel, menni kell!
Vér borítja már a földet erősödő csatazaj
Golyó röppen a szívébe, életének vége van.

Csata után eltemették fejfája a fegyvere
Mint egy letépett levél, ennyi volt az élete.
Nem szól már a furulyája, oda fenn a hegyeken
Szegény juhászlegény már örökre megpihen.

Szőke kislány egyik reggel kapott egy levelet,
Feketén az állt benne: a szerelme elesett.
Mint kés vágott szívébe a borzalmas pillanat
Elszállt minden szép reménye és ő, egyedül maradt.

Nem tudja elhinni, hogy meghalt az ő kedvese
Feje fölé tornyosult már az ég összes fellege.
Kirohant a házból át ismeretlen tájakon
Míg a lábainál nem volt egy szomorú sírhalom.

Szólongatta kedvesét a sírhalomra ráborult
De csak csend volt rá a válasz, fájdalmasan feljajdult.
Megfogta kedvesének elátkozott fegyverét
Szurony villant a kezébe, szétzúzta hű szívét.

A tavaszi fénysugárban egymás mellett két fejfa
A kikeleti szellő búsan, e szavakat dalolja:
Itt nyugszik két szerelmes, kik sokat szenvedtek
Nem örülnek többé már a virágzó mezőknek.

1989.







ELSZENDERGŐ


fény festi a sápadt jeget
fenyőfáról szárny integet
cinke repül ágról ágra
le a földre kis morzsára

lábak előtt van a morzsa
kabát ujjban kéz mely szórja
nagy sapkából két szem ragyog
hideg szélben is mosolyog

apó csoszog zacskó csörög
lépte alatt avar zörög
galamb kering veréb cserfel
mind boldog az eledellel

padra ül a nagy kabátos
teste fárad lelke álmos
keze lazul a mag pereg
és az öreg elszendereg

álma könnyű szárnyon lebben
szíve halkul fagyos csendben
lábujjhegyen lép az alkony
jön az este ő se talpon

holdat fest az éj az égre
millió könny csillagfénye
veréb cinke gerle galamb
szárnya zúg mint a nagyharang

szendergésből örök álom
lélek hintáz fenyőágon
fény festi a sápadt jeget
ég kapuján apó siet







ESIK AZ ESŐ
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Esik az eső, kopogtat a föld fekete kapuján,
Buborékok pattannak el, egy sáros tócsán.
Hűvös őszi szél tépi, a szendergő fák ágait,
Az ágon madár ül, nem lebbenti szárnyait.

Az erdő menti úton egy megtört fiú lépdel
Szíve csordulásig telve gyötrelmes emlékkel.
Lelkében hangok szólnak, régi képek nevetnek,
S mégis arca tükörképe, a szürke búsfellegnek.

Remegő lábai egy régi temetőbe viszik Őt,
Szemébe fúj a szél, egy hatalmas felhőt,
S mint zápor szakad a fájdalmas indulat,
Fátyol lebeg előtte, s nézi a bús sírokat.

Egy hófehér tábla előtt megszakadnak léptei,
Térdre esik megtört testtel, és az eget kérdezi:
,,Mért vetted el a szerelmem, szívem boldogságát,
Életem fényét, lelkem tündöklő, szép ragyogását?"

A kérdések csak szálltak meg nem állva szüntelen,
A fájdalom tüze pusztít, s fojtó füst a gyötrelem.
Márványtáblán gyönyörű név, ráhinti hű csókjait,
De nem szólnak vissza hozzá, nem halják a bókjait.

Nincs már többé az úgy imádott "kicsi" lány
Örök álmot alszik teste, a lelke már messze jár.
Nem kacag már soha többé, nem becéz kedvesen
Nem játszik már pajkos bájjal a tavaszi éjjelen.

Felidézett régi képek lebegnek csak szüntelen
A lenyugvó nap sugarában, a bús fiú megpihen.
Takarója lett a bánat, ölelt fejfa a párnája,
Szívverése földbe dobol, de nincs válasz hangjára.

Mint éjszaka a földre, ráaraszol az álom
Körülötte csak némaság, csend honol a tájon.
Odafenn a sötét égen kibújnak a csillagok,
Megtöltik sárga fénnyel, ezt a komor bús napot.

A felkelő nap sugarában feltűnik az őszi táj
Csillagok a néma hold már valahol messze jár.
A fiú szemét lassan nyitja a szomorú ébredés,
A könnyek felszáradtak, de ott maradt a szenvedés.

Az élethez, ami köti, az utolsó száll elpattan,
A napnak szép sugarában valami most megvillan,
Nincs már többé fájdalom, nincs már szenvedés,
Elröppenő kínzó álom, nincs már soha ébredés.

Márványtáblát véső járja, név mellé ír új nevet,
Odafenn a holdsarlóból két széplélek integet.
Szárnyuk lebben, kéz a kézben repülő szép angyalok,
Őket mosolyogva várják, a gyönyörű szép csillagok.

1988-2005







ESTI SÓHAJ
. . . . . . . . .




lábujjhegyen lép mögém az este
vállamon feszeng a sárga lámpafény
árnyékom asztalon kissé meggörnyedve
mint ahogy szívemben a kolduló remény

óra ketyegésközt bujkálnak a csendek
apró szösz kering s pókfonálra ül
míg én a kastélykert fáin merengek
a délután fájdalma is előkerül

sóhajom ütődik a monitornak
bújik át az ablak résén szökik
és nem hagy semmit a szavaknak
az ihlet megvakult tükörként törik

hozzám bújnak a didergő falak
lámpát olt a magány sötét ölel
kalitka vagyok elbújó szavaknak
a végtelen csöndhöz már oly közel







AZ EST LESZÁLL


Fekete kabátját az est, az égre leteríti
S pompás birodalmát lassan felépíti.
Nagy fekete zsebe fénylő csillagot rejt
Amit most óvatosan, az égre fel is emelt.

Ahogy kezét ismét a zsebébe dugja
Újra egy csillagot érint meg az ujja.
De az est meg sem lepődik e csodán
Elhelyezi az ég egy távolabbi zugán.

Egyre több csillag ragyog fenn az égen
Én csak ámulok, itt lenn a hintaszéken.
De most az est egy kicsit, elügyetlenkedte
Egy parányi csillagát a földre leejtette.

És hirtelen most megtorpant a székem
Felkelt a hold s én gyönyörködve nézem.
Elállt a szó s hirtelen megszűntek a hangok
Csak lelkemben szólnak gyönyörű harangok.

Mert az est remekművét megkoronázta
Teliholdját felhelyezte e ragyogó világra.
Fürdik a lelkem a sárga holdvilágban
S repül, lebeg, e csodás éjszakában.







AZ ÉLET?


Az élet hosszú,
csak az időd rövid,
mert ,,balsors" a kését
beléd nyomja tövig,
s a pengéje alatt
törnek el a percek,
mire sebed forrna
már a halál henceg,
,,ez a lélek máma
talán az ezredik,
neki nincs már idő,
s az enyém meg nem telik."
Ennyi az élet,
mint egy csalimese,
azt hiszed, hogy éltél,
pedig én se, te se.







ÉVELŐ


sápadó ablakon
jégvirágok nyílnak
szirmokon átdereng
a sárga holdsugár
és a fagyvirágok
a csend vállán sírnak
mikor a kéményből
a tűznek füstje száll

rád gondolok fagy szorít
lélek reped szív rian
nincs isten ki megsegít
ajkam szorítja fogam
serken a vér íze fáj
kínom könnyek közt nyelem
halál s köztem akadály
mért nem ölsz meg szerelem

olvad a hó tél szökik
ibolya kel fű közül
szirma fénybe öltözik
bibén méhnek csókja ül
rügy mosolyán hófehér
meggyfavirág születik
sóhajával fut a szél
alma szilva követik

rád gondolok leszel tű
szívbe öltő fájdalom
minden öltés gyönyörű
reménytelen bámulom
érzést hímző gondolat
szívfalára odavarr
szemed szád az arcodat
mindazt mint a vágy akar

pipacs pirul búzaközt
álmosan ring a kalász
fönn az égen sas köröz
bodzabokor hadonász
kakukk röppen odaszól
évet ígér a csibész
fácán riad valahol
még a nap is odanéz

rád gondolok fut a tűz
minden sejtem ég lobog
pokol falára kitűz
jön az ördög vicsorog
kínjaimból verset ír
és kántálja Lucifer
de nem jut még puha sír
melybe testem lehever

rozsda marta falevél
keringőzve földre száll
hideget hoz már a szél
v alakban sok madár
kökény kékre fagy lehel
sárga fűközt jár a dér
elbújik ki élni mer
szállingózva itt a tél

rád gondolok mindig
múlnak az évszakok
fut a perc az óra
lassan elfogy időm
mély ránc fölött ősz haj
vének a mondatok
csak te maradsz örök
nem ölelt szeretőm







FEKETÉBEN KÉK


A kék húsában csillagfény szegek,
keresztként feszül a horizont síkja,
villám dárdát döfnek a fellegek,
könnyekkel telik a remény sírja.

Futó fény hasít, elevent talál,
törzsnek tetején koronába csap,
égő hársvirágból isten inhalál,
s az ember, reszkető ajkába harap.

Nincs ima, csak a sötét ég mennydörög,
földön a remény, kékje csupa sár,
özönvíz rohan, a sóhaj már hörög,
hangtalan felrepül a halálmadár.







FESZÜLT HÚR


Feszült húr vagyok,
S ujjad lágyan penget,
Kedvem felragyog,
Testem lángra kap, reszket,
Játssz még, súgom halkan,
Vágyom a dallamod,
Szívemben bimbó pattan,
S virul, ha Te is akarod!







A FESZÜLT IDŐN, HÚR A HALLGATÁSOM


Mikor
nyári alkonyon
a periféria ágára ülnek
a fények,
s bíbort turbékolva
a tájon szétterülnek,
a feszült időn húr lesz hallgatásom,
rajta röpülni vágyva
éhes pillantásom,
mely rád lelni kíván
itt a szendergő ég alatt,
hol tücsök zenén jár
a fáradt pillanat,
s ha a hold sárga fénypalástját
majd válladra ejti,
minden bámész csillag
fénypilláját a földig mereszti,
akkor a húr végre ellazulhat,
szívem s szíved között
szivárványt húzhat,
a szitáló boldogságon
átsuhanó fénylő szerelem,
s csókom neked adom,
s a tiédet veszem.







FÉNYSZENDERGŐ


Álmos színeket takargat az alkony,
lágyan simít az árnyékok keze,
napsugár biccent , elsétál egy gallyon,
de a remény tudja, nem jut messzire.







FOLYÓ LENNÉK


Ha tehetném, folyó lennék,
Apró hullámos, szép csillogó,
Mezőn, hegyen, völgyön járnék
Léptem szelíd lenne, lágy csobogó.

Csodálnám a rám hajló fákat,
S itatnám az ég minden madarát,
S ringatnám a papír csónakocskákat,
De vigyáznám az apát, s játszó kisfiát!

Lennél gyönyörű szép sziget,
Két folyó karom magához ölelne,
Csillogna kristály tó, lüktető szíved,
Majd belesimulna tavaszi, áradó vizembe.

Cseppjeink lágyan egybe forrnának,
S ha lépnék, Te szorosan lépnél velem,
Szívem szíved lenne, s úgy kalapálnának,
Milyen gyönyörű is a lángoló, izzó szerelem!







HALLANI SZERETNÉM


Hallani szeretném
lélegzeted egy születő hajnalon,
mikor rezgő szempillád alatt
képeket perget az álom,
ágyad szélén elbűvölve ülve,
mosolyod csodálva
rossz királyként,
ki nem tud uralkodik
a vágyon.
Hajadba simítanék,
mint holdsugár a rét füvébe,
ujjam ajkad ívét
remegve festené újra,
s ha édes fintor futna
ajkad szögletébe,
lelkem bújtatnám
egy perzselő csókba.
Ha a kábult ébredés
karomban lelne,
s szemed íriszében
látnám magam, mint bálványt,
lelkemben a szerelem
rózsaként teremne,
s boldog lennék,
ha hallanám a hangod:
a hangszínszivárványt.







HANGULAT


A fekete vas-eget
ezüst szegecsekkel
fogja át az éj,
ferdén aranyívű lakatként
függ rajta,
a fogyó holdkaréj,
de a hajnal-kohó
izzik már keleten,
parazsa égre kap,
azúr acél lesz az ég
a lángnyelveken,
reményt kovácsol a Nap.







HANGULATOK - SZERELEM


Pillantásom, mint az inga,
szemed, ajkad, oda, vissza,
lényedtől megrészegülve
heverek le, le a fűre.
Éhes harkály szívdobogás,
csak te, csak te és senki más.
Felnézek rád, édes bálvány,
Éj-szalag haj, szem-szivárvány,
csípőd völgye, édes dombok,
életemről én lemondok,
csak légy enyém, csak ma éjjel
ölelj át a csillagfénnyel!
Szíved dobol tenyerembe,
csókod íze visz a mennybe,
és ha ott hagy, azt se bánom
hisz lehet-e szebb halálom?







HATVANKILENC


Altatót dobogott édesanyám szíve,
nem volt még álmom, nem vitt el messzire,
testem félkész: egy lüktető alakzat,
az életnek szegény, a halálnak gazdag.

Ember hagyta lábnyomát a Hold felszínén,
már több voltam azt hiszem a semminél,
míg Armstrong szavait a világ itta,
apró lépésekkel lettem egyre szittya.

Ősz vitte karján a haldokló vén nyarat
óvón, mint apró, törékeny madarat,
kinek nem mozdul többé könnyű szárnya,
csak avarba zuhan gyönge suttogása.

Sárgára, vörösre festette a fákat,
de a festék, a levél rég megszáradt,
és az ősz bágyadtan hívta a telet,
mikor világra hozott anyám engemet.

Jó lenne emlékezni arra a percre,
mikor tüdőm a levegőt sírva nyelte,
mikor az élet fája hajtott egy ágat,
mikor bőröm csókolta édesapámat.

Negyvenhárom bukfenc, ennyit gurult az év,
víg mosolyok törtek el, szelídült a hév,
felnőtt a gyermek, írás az ákom-bákom,
de jó lenne tudni, hogy lesz-e kabátom.

Ha véget ér majd őszöm s közeleg a tél,
lesz-e életbukfenc, mit a lét remél,
vagy csak lépése lesz, ki a sír szélén áll,
ami nagy neki, de kicsinyli a halál.







HAZÁMNAK NEVEZNI


Hazámnak nevezni
már nem tudlak téged,
te Kárpátok ölelte föld.
Nem tehetsz róla,
de hitvány le véred,
csak zászlód, csak az maradt,
piros, fehér, zöld.

Teérted rég
még igaz magyarok haltak,
,,szolgaföldben nem nyughattak"
és most eladva a föld,
a házak semmin lebegnek,
milliós adósság jut
minden felsíró gyereknek.

Hazámnak nevezni
már nem tudlak téged,
tolvajok, rablók
vertek testeden tanyát,
kiárulnak mindent,
legyen az szent,
ha kell gyermektől az anyát.

Fiaid, lányaid
már túljárnak az Alpokon,
s velük ment a jövő is
ugyanazon a lábnyomon,
amin régi vezéreink
hódítani, zsákmányolni jártak,
és most gyermekeid szolgának állnak,
Lehel és Bulcsú gyilkosának.

Hazámnak nevezni
nem tudlak téged,
földed már nem lehet haza,
vérszívó, kullancs-bankok,
senkivé emésztik
a balga népet,
kinek magyar az ajaka.

Hazának nevezni,
hogyan tudnálak?
Nem tudom rég e szó mit jelent,
ellopták, kiárulták
a hitvány kutyák,
kiknek pazar-ólja a Parlament.

Kapzsi, koncra éhes dögök,
tele zsebbel nézitek, hogy a nép
,,az Isten verte nép"
saját vérében hörög,
az útszélén,
hol ott vannak hagyva,
júdások vagytok,
s eljön a nap,
hogy tietek lesz az ő jutalma!

...Legyél újra a hazám,
erre, csak erre vágyom,
nincs még egy darab föld
ezen a világon,
nincs, nincs semerre,
hol a magyar magyarabb lehetne.

Legyél a Hazám,
legyél az újra,
állj saját lábadra,
nem kell mankód Európa!
Hisz te tudsz járni,
Európa az, ki rosszban sántikál,
gyönge hamvaidra vágyik,
hogy álljon, megálljon
a büszke ,,Déva vár."

Legyél a Hazám,
mint ahogy őseimnek voltál,
kiket két folyó-karoddal
álomba ringattál,
kiknek Kárpátok láncaiból
fontál édes szabadságot,
legyél a Hazám és
dörzsöld ki szememből
e lidérces, átkozott világot!







A HÁRSFÁN TÚL


Lépkedem, talpam monoton pecsét
Az úton hagyja létem egyszerű jelét.
Mintát rajzol, üzen, hogy itt jártam
Hosszú évek múltán hazataláltam.

Hazajöttem, fájdalmas a régi táj
Lelkemben az érzés sikoltó sirály.
A régi házat szemem hiába kutatja,
Mint sírhalom, helyét domb mutatja.

Nincs már eresz s alatta fecske lak
Nem kacsint búcsút az ablakon a nap.
Nincsenek falakig érő gyermeki álmaim,
Csak gazos domb, s rajta remegő lábaim.

Eltűnt a nyáj, a kos, a kolomp hangja,
Nincs már puli sem, hogy visszahozza.
A pásztor sem faragja pipázón új sípját,
S nem törli homlokába kopott inge ujját.

Csak a fűzfa áll ott, a földes út mentén
Szomorú, mint régen árnyéka egy lepkén.
Pitypang virágán szárnyát nyitja-zárja
Felröppen riadtan, s én indulok utána.

Fehéren vakító, apró fekete pöttyös szárnya
Ide ül, oda száll, s szemem sehol sem találja.
Tovatűnt, belőle egy kép lelkemben maradt,
S szemem a távolban zöldellő legelőre tapadt.

Megállok, ruhámba bogáncs kapaszkodik,
Az égen bíbic jajong, leszáll, sopánkodik.
Mutatja, hogy gyenge s törött a szárnya,
Menjek gyorsan, fogjam el, siessek utána.

De hiába hív, e darabot ismerem már régen,
Ő a pusztában a legnagyobb élethű színészem.
Mert amit játszik, az egy igazi nagy dráma,
Engem jobbra hív, mert balra van kicsi fiókája.

De megnyugtatom, mégiscsak utána megyek
A kis csatorna partján majd megpihenhetek.
Messziről látom nádas, dimbes-dombos partját,
A szél orromra köti az iszapos víz fínom illatát.

Béka kórus fogad, szitakötő röppenve táncol,
Hínár lebeg a vízen s szememen ködös fátyol.
Üldögélek a parton, idézem a régi szép nyarat,
Mikor lubickoltam s bámultam a fürge halakat.

Árnyék nyúlik nagyra, s én félek, hogy elszakad,
Mellém ül az est, az idő, hogy mennyire szalad?
Vadkacsák írnak nagy V betűt a nyugodt vízre,
Majd aludni térnek a lándzsás gyékény tövébe.

Tücsök ciripel, bújik a hold, szöknek a színek,
Hárs illata ölel, jókedvűen hazafelé megyek.
Emlékeket szedtem, s lelkembe gyömöszölöm,
Arcomon gondtalanul lógatja lábát az öröm.

Nyárfa integet a szikrázó hold ezüstjében,
Ahogy hazaindulva vissza-visszanéztem.
Utolsó pillantásom szakítom a kedves tájról,
Fájón búcsúzom, mint gyermek édesanyjától.







HOL GYERMEK LEHETTEM /HONVÁGY/


Egy tőzeges, egy apró patak, nagy legelők,
Vadgalambok, verebek a folyton veszekedők.
Fácánok, bíbicek, dalos kis pacsirták,
Kéklő búzavirágok, vörös futórózsák.

Ez az Én hazám s benne milliónyi kincsem,
Elmúlt gyermekkorom, drága szép emlékem.
Bodza bokor, benne óvó rejtekhelyem
Ha rám tört a képzelt ,,nagy veszedelem."

Vívtam törökkel, harcoltam szörnyekkel
Könyveimből kibúvó ijesztő lényekkel.
Majd meguntam a harcot, s békét kötve,
A suttogó nádast jártam békákat követve.

Vadkacsákat lestem, fürge vízisiklót vártam
S néha csak úgy, hosszan meg-megálltam.
Mocsár illat járt, a vízen kacér fény játszott,
A pillanat ekkor öröknek, végtelennek látszott.

A mezőn pihentem illatos széna lett a párnám,
A földút mentén fűzfa állt, szomorúan árván.
Tücsök zenélt, a lepkék légi táncot roptak,
A bárányfelhők lomhán tovagomolyogtak.

A Nap, ha a fák alól árnyékot húzott elő,
Haza tért fészkére a nagy csőrű kelepelő.
Én is indultam, mint kinek sarkában a tatár,
Apró fénnyel mutatta az utat a szentjánosbogár.

Erdőszélén loholtam a szürkülő fényben,
Hársfavirág illata szállt a feketedő légben.
S megálltam, egy ágat arcom elé húztam,
Egy nagyot az imádott virágba szagoltam.

Átjárt az illat, talán víg lelkembe is jutott,
Szívemben a boldogság szépen nyiladozott.
Hársfa illatával tértem nyugovóra,
Lélegzetem váltott, halk szuszogóra.

Álmodnom nem kellett, hisz ébren már ott jártam,
E mesés természetben, a földi csodamennyországban.
De már csak emlékeim rajzolják lelkembe e tájat,
Honvágyam ül árnyékában a múlt bezárt kapujának







HOLT-ÁG


kicsit még hadd feküdjek itt
jó heverni a fűben így holtan
csak így nem tudok szeretni valakit
csak így nem tudom hogy ki voltam
hagyd elernyedt mellkasom
tenyered ne tegyen semmit
olyan jó feküdni az alkonyon
ne bánd mit a halál tőlem elvitt
mi is volt ráfoghatnám hogy élet
igen volt benne némi tört öröm
de szemem igazán sohasem fénylett
szerelmed másé enyém csak a közöny
kicsit még hadd feküdjek itt
röpködjön fölöttem a kiszabadult lélek
egy kicsit hadd ne szeressek valakit
még egy apró perc és visszatérek







IBOLYA NYÍLIK


Szellő karol belém, mezőre visz
Andalgón lépek a tavaszi tájon,
Az ég arca szeplőtlen tiszta,
Fénysugár csillog szempillámon.
Letérdelek, le a nyíló ibolyához
Hogy láthassam szégyenlős arcát,
Ujjam hegyével érintsem kéklő
Szirmait s beszívjam mámor illatát.
S ott a földön térdelve egy pillanatra
Megrészegülve nő a vágyam,
Hogy letépjem, fogjam, s vigyem
Otthonomba, örökkön lássam!
Már mozdulna kezem, de jaj
Én esztelen önző lélek!
A virág marad, csak emlékét viszem,
Hisz e csodák, fűközt nyílva szépek!







IBOLYÁK 2021


Ibolyák az árokban lábujjhegyen,
fölöttük cikáz, zümmög a szerelem,
mintha frissen lenne az égkék mosva,
nincs egy sóhaj sem, mi rajta taposna.
Csak a napsugár ragyog, arany fénye
hangtalan cuppan kék arcú bibékre,
kiknek fejük ring, hercegnőként biccent,
sóhajuk sóhajom, heverek itt lent,
tenyerembe hajló gyönge fűszálak
mosolyt csalnak, elillanó bú-bánat.







ITT BENNEM


Itt belül, magamban szeretlek,
ölében hordoz minden gondolat,
itt benn, ragyogó mosolyod enyém,
számolatlanul lopom csókodat.
Itt belül, szívem sző hintaágyat,
körülötte halkan dobbanó liget,
szerelmem ringat, csicsereg a szó,


itt benn mindenem, mindenem tied.
Itt belül, összes sejtem, mint a méh
körbezsong, te gyönyörű viruló rózsa,
itt benn, csak magamban szeretlek...
tudja az ég, hogy már mióta.







JANUS: VERSVILÁG


dörömbölnek a versbe zárt szavak
a pont feszül a vessző dárda alak
szóközök tágulnak s a kérdőjelek
válaszért görbülnek s a gondolatjelek
te érted nyílnak téged idéznek
legyél hang s én a szó kit kitépnek
ki a sorok börtönéből rá leheletedre
legyek oxigén társa jussak a szívedbe
ne itt legyek a betűk alakjára fonva
ne legyek görcs mi sosem lesz kibontva
had legyek az mire oly régen vágyom
érintés ölelés csók egy puha álom
ne legyek szó a testetlen kínvalóság
sorok közt gubbasztó sajgó nyomorúság
ne legyek kit a hideg csended megöl
legyek egy hang szívedben legelöl
hisz mit számít más mit az egész élet
a világ nélküled csak málló enyészet
ne hagyj itt itt hol verslábak tipornak
gyere nyújts kezet e szívbe zárt titoknak
szavam hangod legyen érezd meg a lelkem
vigyél a szavakból vigyél el engem
ha csak egy lépésen egyetlen lépésen át
vidd a versem e vén bolond aranyát
és ha nem kell csak dobd le a sárba
had legyen semmi nem nyúlok utána
magamra borítom az itt hagyott csendet
és megfojtom magamban a sápadó szerelmet
...ne hagyj itt hol a szavak dörömbölnek
ne hagyj meg engem betűkbe zárt rögnek







JÚNIUS 6.


Június van, június megint
a múlt ablakán lelkem betekint
abba a szobába, arra az ágyra,
ahol a halál szemedet lezárta.

Kezem kezed fogta: a hideg követ
eszembe se jutott idefelé jövet,
hogy mikor belépek ide a szobába
a fiúból férfi lesz, de apátlan árva.

Ágyad mellett görnyedt gyertya sírt
könnye lezuhanó nehéz szikla szirt,
mely alatt térdre esve bénán
csendet tapintott ujjam a vénán.

Feketék lettek a hársfavirágok,
nem mélyültek tovább arcodon a ráncok,
része vagy s már érted mi a végtelen,
mit az élet felfogni mindig képtelen.

Könnyem húz függönyt a múlt ablakára
sós patak fut a mélyülő ráncra,
kicsúszik kezemből lassan a jelen,
darabokra törik a remegő értelem.







JÚLIUS


Házfalának dől a nagy meleg,
alkony vállán délután piheg,
nagy szita a felleg tarka ég,
megszűrt napsugár már csak maradék.

Szellő szendereg, rigófütty sehol,
nyárfa csúcson csendesség honol,
lába lengve lóg, széke zöld levél,
fönn a koronában bíbor üldögél.



Rózsaszín szitál, kékkel elvegyül,
ég peremén a nap lüktet sebül,
magány ölte vágy, izzó fájdalom,
a síkon vérzik el, hajló ágakon.

Fekete az ég, gyásza, csendje süt,
könnyes csillagszem körbe mindenütt,
lassan bandukol a tejút köd porán,
egy díszes üstökös, mint egy mohikán.







KARÁCSONYI GYERTYAFÉNY


Ugyan mitől reszket a gyertyának lángja?
Talán fázik? De hisz az nem lehet.
Vajon őt is elöntötte a szerelem varázsa?
Hisz ha tested ölelem, én is reszketek.

Megborzong a testem, amint testedhez ér
S lelkemre költözik a megvalósult álom,
Szívemben egyre vadabbul száguld a vér
S az ölelésem egyre, szorosabbra zárom.

Egy nagy csókot ültetek homlokodra,
S tőle ezer apró kicsi csók vezet ajkadig.
Kezem szinte ráég édes dombjaidra
S mint virágkehely záródnak rám combjaid.

Mikor már nem reszket a gyertya lángja
Hisz ellobbant rég, de a szoba őrzi illatát,
Lecsendesült testünk, mert teljesült vágya
Megkaptuk ajándékba, a SZERELMET magát!







KERESZTEK


Új Pilátus mossa kezét,
ácsolják a kereszteket,
az út vége siralomvölgy,
húszezer már megérkezett.
Nincs levegő, szív se dobog,
e halálban még az se jár,
hogy ki szeret, és sír érted,
szempilládra ujja száll.

Új Pilátus mossa kezét,
a holtak számok, semmi más,
vakcinázni, vakcinázni,
és megszűnt kétszáz dobbanás.
Hőseinknek lelke fárad,
de mentik azt, kit meglehet,
erőtlenül éjjelente,
csak könnyes szemmel fekszenek.

Új Pilátus mossa kezét,
ujja vádol, másra mutat,
de ki a hibás, a bűnös,
nem ki mutatta az utat?
Hatalomnak, pénznek ura,
évtizednek nagy királya,
ez a nép, kit cserben hagytál,
nem kegyes, hogy megbocsássa!







A KÉZ


A kéz, mely arcod lágyan simogatja
S letörli könnyeid, ha a bánat ontja.
A kéz, mely szorító kezed fogja és tart
Ha az élet tengerén, megéled a vihart.

A kéz, mely puha takarót terít rád,
Ha álmokat takar lecsukott szempillád.
A kéz, mely átölel, ha melegségre vágysz
Ha hideg téli estén az ablak előtt állsz.

A kéz, mely cirógatja tested rejtett vágyait
S táplálja az izzó tüzet, égig emelve lángjait.
A kéz, mely imára kulcsolva buzgón könyörög
Hogy érinthessen, s szerelmünk legyen örök!







KIFOGYTAM MAGAMBÓL


Kifogytam magamból,
bennem mindenütt te vagy ,
görcsös, lázas forróság,
s a dermesztő fagy,
elmém rejtet zugában titok,
megfeszítő kétség,
édes nyári álom,
libegő-lebegő reménység.
Értelmem tábláján egyenlet,
megoldhatatlan,
minden ismeretlen, s én a tört,
csak számolok magamban,
jó lenne tudni, mi lesz a vége,
bámulok a jövőbe,
mint egy pisztoly csövébe.
Kifogytam magamból
bennem mindenütt te vagy,
ha egy reggel már nem leszek,
te akkor is, akkor is maradj!







KIKELET


Ágakra vágtatva
tavasz robog,
libegő-lobogó
szirom forog.

Tekergő-csicsergő
villogva száll,
icurka-picurka
felhő szitál.

Bálvány a szivárvány
bámulom én,
szememnek csemege,
pazar a fény.

Gyönyörű, csupa fű
mező, a rét,
ezernyi arcával
játszik a lét.

Hársfával, gombával
táncol a szél,
keringőt tücsökhad
vígan zenél.

Holdsugár földre száll
ballag az est,
szunnyadó altatót
csillagfény fest.







KÖLTÉSZET NAPJÁN 2021


De jó is lenne költőnek lenni!
Tollheggyel szántani papír földeken,
barázdákból szárba szökő betűk
magjaikat szórnák, s nőne az értelem.

De jó is lenne költőnek lenni!
Verseket suttogni hitetlen szemeknek,
arcok dombjára a pírt felültetni,
s valami szent hevet adni a szíveknek.

De jó is lenne költőnek lenni!
Igaz szóval felrázni e becsapott nemzetet,
egymásba kapaszkodva megkeresni,
mit oly rég Attila a szívünkbe ültetett,

mert jó lenne, ha ma minden költő
vallaná, s mindenütt hangoztatná azt,
,,Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt".

De jó is lenne költőnek lenni!
A hitvány ablakába dobni a szó kövét,
s ha minden toll, minden elme így tesz,
rádöbben a hatalom, e haza nem az övék!

De jó is lenne költőnek lenni!
Megélni Petőfi, s Radnóti álmát
s nem egy kifosztott nemzettel nézni,
ahogy Ady ugara elviszi a pálmát.

De jó is lenne költőnek lenni,
oly hazában hol a szavak, és a tettek is mernek,
hol ez ember tényleg él, és boldog,
ott lenne jó írni, akkor is,ha nem is ismernek!







LEHETNÉK....


Lehetnék a világnak szelíd vándora
S hazám lenne a széles nagyvilág,
Rét lenne ágyam s az ég a paplana,
Álomra csábítana a pitypang virág.

Tücsök zengne fülembe lágy altatót
Friss széna lenne párna, fejem alatt,
Csillagokat nézném s az égi sarlót,
Mi a szép kerek holdból itt maradt.

Mint igaz szerető, szél simogatna
Bőrömön furcsa borzongás futna át,
A természet haza, lelkembe szaladna
S szívemet ölelné, mint rég látott fiát.

Felkelő nap fénye cirógatná szemem
Álomországból visszacsalogatna,
S a fűszálak között érezné kezem,
Hogy az est könnyeit, elpotyogtatta.

Pacsirta röppenne s éneke szállna
A reggelre húzna víg dallam ruhát,
Az idő egy kicsit talán meg is állna,
S bámulná e gyönyörű reggeli csodát!







LELKEM


Lelkem száll a szempilládra
Boldog fényű függőágyba,
Alatta a szép csillogó,
Szemed tükre ragyogó tó.
Majd lecsúszik, le a pillán
Elringató édes hintán,
S az íriszedre alászállva,
Beleforr a szivárványba.
Elnyeli az édes lényed
Viszi testedben a véred,
Szívedhez ér, s beleolvad
Szerelmem s a lelkem is vagy!







LENNÉK


lennék ablakon
haldokló jégvirág
ha édes gyilkosom
leheleted lenne
lennék erdőtűzben
lángoló faág
ha testem szikrát
tenyeredből venne
lennék pusztuló
partra vetet kagyló
ha nyakláncodra fűznéd
szerelem gyöngyömet
de igazán boldog férfi lennék
kit álmából csókod költöget







LEPIHEN A NAP


Az idő megállt s a tó partjára ült,
Mellé telepedett a csendes bámulat,
Valami csodálatos szép dolog készült,
Aranyhíd fényesíti az apró hullámokat.

Szégyenlős, piros arccal vetkőzik a Nap,
Sugárruháját a tó sárgálló nádjaira hajtja,
Följebb csúszik egy gombán a nagy kalap,
Hogy e gyönyörűséget jobban csodálhassa.

Elhalkul a békahad, ámulat szövi a csendet,
Amint az aranyhíd végéről a Nap a tóba lép,
Az alkonyra a fény rózsaszín felhőket festett
S száll lelkemből egy sóhaj: ˝Istenem de szép!˝

Sötét szálakat sző az est a vöröslő fénybe,
Bársony puha vízben a Nap lassan elmerül,
S hiába fut egy kíváncsi csillag az ég vizére,
Az est fekete leple a tájra, hangtalan ráterül.

Halkuló suttogással mesél a hullámzó nádas,
Még lebeg az égen az angyali mesebeli varázs,
De bódít már az álomtündér, hangja lágy, nyájas,
Gyönyörű álmában zümmög egy aprócska darázs.







LETÉRDELT A NAP


Letérdelt a Nap az ég peremére
vöröslő fényhaját kontyba fogta,
fölnézett az ég végtelen vizére
hol az est csillagszemeit reá nyitotta.

Lehunyta szemét, de pillái között
kiosont még egy pajkos sugár,
nyárfa tetejére, egy levélre szökött
s az felragyogott akár a szentjánosbogár.







MA CSEND VAN BENNEM


ma nagy a csend nyugodt lelkemben
a gond elhaló lépteit nyeli az üresség,
ma csak szivárvány fényed él szívemben,
ma csak Te létezel s vagy ölelő mindenség.
arcod gondolat másában s bársonyán pihenek
s lettél egy boldog érzés, lettél gyönyörű kikelet
érzelmeim Rád hajló ágán a boldogság rügye pattan
a szerelem nyílik s kelyhén Te lebegsz angyali alakban
lelkemből kiűzött gondok, bánatok ma nem érhetnek el
megvéd szerelmed s takar, mint áttetsző üvegkupola,
de a pillanat törékeny, s az ég alja vöröslő sejtelem
erejét gyűjti holnapi életem pusztító, félt vihara
de ma még bennem ringsz, csak Te egyedül
lelkem tenyerén állsz, s őrizlek, vigyázlak
szívemben andalító szép dallam pendül
ma átadnám magam Érted, a halálnak.




sz


MA NEM MOZDUL AZ ÉJ


ma nem mozdul az éj
tán eltört az idő
a vézna holdkaréj
akár matt csorba kő
úgy lapul ott délen
egy felhő tövében

kósza szellő se jár
a tücsök is hallgat
a szentjánosbogár
vajon most hol alhat
hisz nincs apró fénye
sehol csöppnyi léte

reszketve várt hajnal
gyönyörű szép lényed
lelkem máris nyargal
ha hallik a lépted
föld és az ég íve
ölel létem szíve










MÁR VÉGE A NYÁRNAK


Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-föl pillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága.







MEGHALNI TANÍTGAT ÚJRA AZ ŐSZ


Meghalni tanítgat újra az ősz,
de hanyag, rossz tanuló vagyok,
jeges szél űz, akár iskolacsősz,
s tavaszt vágyva élni akarok.

Ellobbant rég égig érő lángom,
de újra lobogni vágy minden pernyém,
a Holdat bámulom hűlő hamuágyon,
nehéz árnyékával betakar a Zemplén.

Mély szakadékká lett hegynyi álmom,
vágyam megvénült fregattmadár,
szárnya törve dermed a sziklákon,
szempilláig húzódott a tág láthatár.

Zuhanó sötét ég maga alá temet,
a szerelem röppenő szentjánosbogár,
bámulom kicsit, nyugtatom szívemet,
hisz tenyerembe fogni úgysem tudom már







MÉG NEM TUDOM


Ha majd nélküled
érkezik az est,
s vendégül a
magányt láthatom,
ha lelkembe a múlt
keserű emlékeket fest,
s ecsetéből lecseppen
a szétfojtó fájdalom,
ha hideg földön ülve
álomba zuhanva,
ujjam görcsösen
markolva magamba
neved mormolom,
ha ébreszt a hajnal
pacsirta hanggal
s élni hív,
hogy megyek-e nélküled,
még nem tudom.







MIKOR MEGHAL A KÖLTŐ


Mikor meghal a költő, élni kezdenek a sorok,
betűkből szállnak fel a mély sóhajok,
és újra él a letűnt világ minden tája,
szavaktól lesz újra kenyér az élet morzsája.
Mikor meghal a költő, meghal a lelke,
a halál szegeli fel egy papír-keresztre,
de ha verseit csöndes éjjelen előveszed,
kihullnak a szegek s lelkét újra röpteted.







NAPLEMENTE UTÁN


Búcsú sugarát hinti a Nap a bodza bokorra,
Leveleit vérvörösre festi át a haldokló fény,
Némaság talál rá az ágon megbújó kakukkra,
Éveket nem ígér már hangja, hiába kérlelném.

Szellő lebbenti a nádast, s az alvó vadkacsákat
Lágyan lép a tó tükrén s az mégis némán törik,
Ezernyi társat varázsol a bánatos hold arcának,
A sápadt sarló egykedvűsége lassan megszűnik.

Buzogány bólint nagyot, amint lándzsáihoz érek
Biccentek Én is, ha már ily nagyot rám köszönt,
Lelkemben kigyúlnak az elfeledett meleg fények
A természet magába húz lassan, beborít, s elönt.

Tücsök zengi a természet egyszerű, szép himnuszát
A pillanatra ünneplő ruhát húz egy hulló csillag fénye,
Ki leszédült az ég ablakából, látva e bámulatos csodát,
Bár látszik még az ég peremén, a Nap lecsorgó vére!







NEM GYÓGYÍT


Nem gyógyít az idő,
egyre mélyül sebem,
az ősz karjaiba rogytam
s a télbe halt hitem.
Szívem egy fa ágán leng,
mint széteső madáretető,
a fűben már ibolyák nyílnak,
de nem gyógyít az idő







NÉLKÜLED


Életem napfogyatkozásában emléked fénysugár
Rám tör, simogat kicsit, mint hajnal a határt.
Arcod lebeg, nyúlok felé, szívem elszorul,
De röppenve száll el s a magány rám borul.
A megkötözve lépkedő késő őszi fényben
Palackpostám dobom a remény vízébe!







NYÁR


Csókol a Nap, pirul az ég,
rózsaszínhez bújik a kék.

Ébred a táj, harmat ragyog,
árnyékokkal fény andalog.

Fű fészkéből pacsirta száll,
dallam kering, öröm szitál.

Élet ragyog amerre jár,
aranyszínű víg napsugár.

Bimbó feszül, sarjad a fű,
reggel köszönt, szép, gyönyörű.







NYÁRI ÉJSZAKA


Karcsú testű alkony bújik
Ráhajol a tájra,
A Nap köszön, elbúcsúzik
Vörös pillantása.
Madarak hintáznak az ágon
Halkul az ének,
Szempillákon öltözik az álom
Hajában szép fények.
Hangtalan lélegzik az erdő
Lebegnek az illatok,
Tenyerén hozza az esti szellő
S beléjük kóstolok.
Bódító virágpor lelkembe száll
Szívemig bandukol,
A Hold arcomra fényeket szitál,
S lényem dorombol.







ŐSZI PIRKADAT


felszakadt lüktető seb az ég
elvérzik sápadó teste az éjnek
harmat cseppen vöröslő messzeség
ravatal az éji meséknek

ébredés lángján korhadó álom
elhamvad hirtelen sóhajra ül
füstje mar könnyem pillámon
milyen sötét hideg lett itt belül

a hajnal karvalya kering
megbújó vágy ágy alatt remeg
lecsap a valóság véres az ing
kilincsen a gond kígyója sziszeg

szívtelen világ vár elindulok
dobogó húsom őrzi a párna
köd szitál ruhámon fagyos burok
tavasz suhan el nem nézek utána

télre vágyom dermesztő jégre
szél keze torkom szorítsa kékre
zuhanjak földre légszomjtól halva
hárslevelekre avar ravatalra







ŐSZI TÁJ


Fújdogál az őszi szél, fázósan összebújnak a fák
A csillagok pislákolnak, mint gyenge fényű gyertyák.
Nagy a hideg, a Göncöl szekéren elkelne egy ponyva
A távolabbi csibéit a Fiastyúk féltőn, magához húzta.
A pirkadat egyre késik, ébredni neki sincs kedve
Lassan költözik a rózsaszín, a kelő fellegekbe.
Reggelente beszökik, s leteríti deres paplanát a tél
Majd menekül ha jő a nap, de fenyeget, visszatér.
A tóvizén hidat képez a felkelő nap fénye,
De összeomlik hirtelen a hideg szél kezébe.
Kicsi őz suhan a pihenni készülő mezőn,
Majd körülnéz, a szemközti dombtetőn.
Amit lát nem vidám, üres, kihalt kopár táj
A vetésen feketében ide-oda varjú száll.
Bokrok a fák mintha nagy melegük lenne,
Álldogálnak mozdulatlan, ruhájuk levetve.
Vastag törzsek, vézna gyönge ágak
Nem érzik hiányát a levetett ruhának.
A rideg, zord világról tudomást sem vesznek
Mély álomba merülve, hosszan megpihennek.
Míg a tavasz nem kopogtat, szemük le lesz zárva
S én várok türelmesen az ébredő, ezernyi csodákra.







ÖSSZETÖRT


tegnap meghalt
meghalt a remény
összetört a mosoly
elszökött a fény
árnyékok karja
sötétbe ölel
bújik a magány
szívemhez közel
hervadó rózsa
nyíló jégvirág
az élet újra
újra földhöz vág
fekszem csendben
szívem darabjain
feketévé sorvad
ami rózsaszín
sorsom mozaik
új darabja véres
abba kéne hagyni
az élet túl veszélyes







ŐSZ ÍGY IS, ÚGY IS


Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!







ŐSZI TÁJ


Fújdogál az őszi szél, fázósan összebújnak a fák
A csillagok pislákolnak, mint gyenge fényű gyertyák.
Nagy a hideg, a Göncöl szekéren elkelne egy ponyva
A távolabbi csibéit a Fiastyúk féltőn, magához húzta.
A pirkadat egyre késik, ébredni neki sincs kedve
Lassan költözik a rózsaszín, a kelő fellegekbe.
Reggelente beszökik, s leteríti deres paplanát a tél
Majd menekül ha jő a nap, de fenyeget, visszatér.
A tóvizén hidat képez a felkelő nap fénye,
De összeomlik hirtelen a hideg szél kezébe.
Kicsi őz suhan a pihenni készülő mezőn,
Majd körülnéz, a szemközti dombtetőn.
Amit lát nem vidám, üres, kihalt kopár táj
A vetésen feketében ide-oda varjú száll.
Bokrok a fák mintha nagy melegük lenne,
Álldogálnak mozdulatlan, ruhájuk levetve.
Vastag törzsek, vézna gyönge ágak
Nem érzik hiányát a levetett ruhának.
A rideg, zord világról tudomást sem vesznek
Mély álomba merülve, hosszan megpihennek.
Míg a tavasz nem kopogtat, szemük le lesz zárva
S én várok türelmesen az ébredő, ezernyi csodákra.







PETŐFIRE EMLÉKEZEM


Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Édes dallam ez, lelkem legmélyére bújó,
Érzések kelnek, nyitva szívem ablakát,
Képek teremnek, s látom a rónát és Tiszát.

Ballag a szép folyó, partján meghajolnak a fák,
Vizében az árnyékok sötét arcukat mossák,
A Nap az ég tetején megáll, a vízbe belebámul,
Lentről visszanéz magára, de arcizma se rándul.

Majd elindul, lágy sugarával a pusztát cirógatja,
Hol a gulyás a kútnál inge ujját hirtelen fölhajtja,
A mohás favedret, mely szinte hallhatóan szárad,
A kútba lelöki, kihúzza, csinál így vagy százat.

Vályúnál marhák tolongnak, az ősi szürkefajta,
Bőg egy nagyot az egyik, majd a hűs vizet issza.
A csapzott puli a gulyás lábánál csúfolja a tájat,
Nyelve kilóg, liheg, az ebédre még várhat.

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Ágyú dörög, kard csattog, trombitaszó,
Édes hazám, tested rúgják durva lábak,
Fiaid vérük ontják a Szent Szabadságnak!

A róna csatatér lett s nem délibáb az a dombokon,
Magyar huszárok halnak ot ezen az alkonyon.
Tajtékos lovaik vérrel festet zöld pázsiton,
A halálba vágtatnak, s lesz a domb: szomorú sírhalom.

A Nap elbújik, száját a felhők között összeharapja,
S az ég peremén szivárgó vérét a szél maszatolja.
Fekete este lett, csillagok a tejúton letérdelve,
Fénykönnyeik szórják a tengernyi holtestre.

Mire kel a Nap s lesz fekete Világos,
Zászlók a földön, mind véres és sáros,
Árvák jajongnak, anya temeti drága fait,
Most mély a gyász, csorbul a remény s a hit.

Költészet. Fülemben cseng a szent szó,
Házadon Néked is fekete lobogó,
A természet s a szerelem is gyászol,
Halott, halott a költő, Petőfi Sándor







PONT OLYAN


nyitott esernyőmből
zuhog az eső
talpam alatt szívem
buborékos kő
lenyugszik a remény
ott az ég peremén
összetört fényeit
szél söpri körém
nincs tavasz csak április
az ősz örök burok
sóhajtanék de minek
lassan haza indulok
cipőmbe kapaszkodva
a hideg sár lép velem
bámulom hisz pont olyan
mint szívemen a szerelem







PUSZTASÁG


Pipacs helyén kóró zörög,
sárga fű közt búsul a rög,
cickafarkon pókháló leng,
eső cseppen, csendben, nem zeng.

Sötét a föld, sötét az ég,
fényt présel le a messzeség,
úgy mint egykor könyvlap között,
őszi levél csöndet nyögött.

Puszta síkja, akár a tó,
fákból szőtt folt, ringó hajó,
szép vitorla lombkorona
kikötnének, na de hova?

Komor esté lesz az alkony,
nincs fénysugár, nincs már talpon,
éj kezében fekete zsák,
beleszedve tó, meg a fák.







REPÜLJ TAVASZOM!


Vándormadár Tavaszom gyere, repülj!
Szárnyalj a kavargó időtenger felett,
S ha megjössz, szívem hintázó ágára ülj
A régi fészked, epedő lelkem ott leled!

S ha a kinyíló kelyhek virágport szülnek,
Melyet sétálni visz karján a lágy esti szél,


A nyárfára turbékoló vadgalambok ülnek,
S a bodros fellegágyból, sárga telihold kél,

Akkor szívem ágán hangos lesz a fészek,
Mert a Tavasz és vidám Életem frigye,
Apró boldogságokat költ s a csibészek,
Létem víg csengőjét rázzák, s újra lesz hite.










RÓZSÁK


Rózsaszirommal játszik a szél,
zöld fűnyeregben a bíbor vörös
vágtat a rozsdás orgonák alatt,
mint csóvátlan, apró üstökös.

Rigófütty borzolta csenden
a virágillat törékeny bárka,
lassú örvényben keringve
merülök alá, úszom utána .

Kortyra korty, tüdőm telik,
felfeslik a múlt édes íze,
rózsatövisnek támaszkodva
sajog az ember, megvénült szíve.







SÉTA A HALÁLLAL


belém karolt húzott sétálni vitt
lassan kopni kezdtek a színek
szakadt lelkemből elpergett a hit
otthona lettem a rideg semminek

szürke fák alatt pocsolyákba léptem
halkan cuppant cipőm alatt a sár
itt hagyott mitől mindig is féltem
megbénult hideg ősszé lett a nyár

darvak kiáltottak búcsút a mezőre
s a hangok fennakadtak a csend tövisén
az alkony fekete vásznát egyre csak szőtte
míg beleveszett minden gyönge fény

keringtek felettem a fáradt álmok
leszállni rám már nem akart egy sem
nem bújtak az égen a csillagvirágok
a tejút ködét is hiába kerestem

nekidőltem egy halott fának
beledobolt szívem a korhadt törzsbe
sóhajom dobtam az éhes éjszakának
s avar közt gurult aprókat zörögve

rád gondoltam ott a sötét semmibe
hullócsillagként zúgott egy emlék
bár ne szeretnélek ennyire
akkor talán még visszamennék







SORSFONÓ



kitért a Tisza ki tudja mi elől
s én itt állok a kanyar ölelésén
merengek az őrt álló fák alatt
a vízen s a Kárpátok népén
Petőfivé leszek alföldi gyerek
róna füve bújik talpaim alatt
megrészegít a szitakötők tánca
melyekben bíbort pirul a pillanat
a fák alól a pusztába lépek
tavasz van de őszi képet látok
köd lepte tarisznyával lépnek
a szegénylegények s a betyárok
trombita szól a deres domb mögül
lovak patazaját hallani vélem
és itt a mellkasomba szurony hegye
s a cickafark virágait öntözi a vérem
... meginogva földre zuhan testem
de már hó az ágyam benne lázam
körbenézek mindenütt csak testek
Fanniért reszketek Abda határában
bakancs rúg elfagyott lábaimba
ébredni kell mint a barmot hajtanak
vacogó pillantásom s könnyeim hagyom
a hóból nem mozdul az ismerős alak
géppisztoly kelepel gránát tépte föld
és hajtanak az Isten már nem szeret
egy kidőlt a sorból a másik vánszorog
tömegsír felé halad az erőltetett menet
a zajok mint a por elülnek lassan
halotti csend hordója csapra verve
egy sóhaj még a felhőkbe szökik
benne én Radnóti igaz szerelme
... fekete nyirkos virágok nyílnak
apró kis kezemmel csokrot szedek
és futok fel fel a padlásra
mama megjöttem majd én teregetek
nehéz kosarából könnyűt csináltam
rám nézett s becézett minden szava
libacombot ettünk egy teli tálból
s közben elült a vonat távolodó zaja
... egyszer majd a betűk engem is festenek
de lehet hogy nem jut csak ákom -bákom
de míg egyetlen sor marad belőlem
addig nem tűnök el a láthatáron







SÖRVERS
. . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Amióta korom felnőtt
veled bámulom a felhőt,
tenyeremen tested gyöngye,
ajkad nyílik s én felnyögve
hallgatom hűs szisszenésed,
számon folyik vágyot véred.
Apád búza, anyád múzsa
elcsábítja rúzsa, blúza,
mikor szemük összenevet
üveg zárja habtestedet.
Húsba mélyed majd a köröm,
ha nem leszel velem söröm,
mikor végleg sírba szállok
eljönnek a söraszályok,
ülök égen, felhő habon
láblógatva rád szomjazom.
Bőcsi bölcsőd eszembe jut,
de nincs nyálam mely összefut,
így hát csapot, papot, hagyok
Borsodim, én feltámadok!







SZÁMŰZÖTT FÉNYEK


Száműzött fények bolyongnak
a dértől fehérlő fák ágain,
alkony felhői a napnak csapódnak
feketére vált a bíbor s a rózsaszín.

Gyönge szél bukdácsol a gyér havon
lassan jeges leheletté csendesül,
lecsúszik egy gubbasztó fácánkakason
majd sóhajt s az elmúlás karjára szédül.

Fázós hold ébred a karcsú sarló,
reszkető fényét az éj mezejébe vágja,
éjfekete száron nyíló csillag bimbó
sikoltó sugárral zuhan,lenn a semmi várja.

Hallgatás hintázik a csend kosarában
magasba löki az elámult némaság,
napkorong születik a hajnal ágyában
fénnyel sír föl, hangja bíbor boldogság!







SZÁRNYTALAN


te adtál szárnyakat
fel sosem vehettem
csak ültem a földön
és néztem meredten
kómában révedve
úgy mint egy tetszhalott
szívem szorította
a végső mondatot
a tavasz itt hagyott

éjfekete földje
voltam a virágnak
mit sosem ültetnek
csak mindig kivágnak
madzaggal átkötik
hurokba sietve
könnycseppel szegelik
a fejfa keresztre
szirma hull sebekre

mosolyom almahéj
bánathúst fedi el
magházban feketén
szívmagom térdepel
dobogna fél ütem
bicsaklik nyögve szól
húsban a félelem
foga jár zakatol
boldogság nincs sehol

jég verte alkonyat
horpadásán fekszem
didergő lélekkel
istennel veszekszem
ordítva üvöltve
szavaimat szórom
nincs imám se hitem
ördögnek adózom
életem egy polcon

napsugár bújik át
az alkonyfal résén
csendemet foltozom
hallgatással békén
békén a világgal
mindenről lemondva
álmaim és vágyam
már összepakolva
nyeli a csatorna

üresség semmivel
színtelen szivárvány
virágzó fák helyett
fölöttem csak márvány
fekete lapja fed
néhány szám pár betű
jöttem a semmiből
eltűnni egyszerű
szív helyén nő a fű







A SZERELEMRŐL
. . . . . . . . . . . .




Szerelem, ugyan mit jelent e bűvös szó?
Mi ez a boldogság fájáról lehulló, csodás ízű dió.
De mégis mit rejt a hol édes, hol keserű fogalom
Hányszor hallottam ajkadról s én eltűnődtem szavadon.

A szabadság könnyű madárdalát juttatja eszembe,
De ez fogalom nem virág, hogy tegyem kezedbe?
Valami részeg könnyedséget, vidám nevetést ad át
Lepelként takarva a rosszat, s minden emberi hibát.

Hallom néha, mint átkot ki bukdácsolva égre tör
S látom kínzópad arcát, ahogy jeges vízével gyötör.
Hát lehet egyszerre tündér és szaggató fogú hurrikán
Pusztító galóca és illatoktól mosolygó alma a fán?

Mi lenne e romlott földi világgal, ha nem lenne szerelem
S komor napokon nem pihenhetnék puha szíveden?
Mihez hasonlítsam, hisz a föld és az ég nem teremtett még
Ilyen millió arcot ölelő csodás, szikrázó szelencét.

Hogy melyik arca a tiéd, azt sajnos nem te döntöd el
Mert szíved csalogánya vágyaid hangján hiába énekel,
Ha kőfalaknak ütköznek a csodaszép szerelmes dallamok
Viszonzásra nem találnak a forró vágyak és a sóhajok.

Ha egy szép nap elér hozzád, megérint fénylő ragyogása
Őrizd vigyázz rá, mint egy törékeny kicsiny madárra!
Ha túl erősen szorítod az lesz szomorú halála
Ha gyengén, elrepül, fájdalom marad majd utána.







SZERETLEK

(Télies vallomás)


A szerelem ablakán jégvirág vagyok
S forró leheletedtől lassan olvadozgatok.
Összeállt cseppjeim, mint rohanó kis patak
Futnak lefelé, hogy lábad előtt tavat alkossanak.
Édes tested rám helyezed, s én izzó bőrödhöz érek
Majd lázas sistergés között átadom magam a légnek.
Emelkedem lassan szárnytalan repüléssel fel az ablakig
Elérve a szent üveget a jégvirág újra nyitja boldog szirmait.







SZÍVRADÍR


Dörzsölgetem, itt-ott átszakad,
az se bánom, ha semmi nem marad,
csak egy kopott, tépett szívalak,
körötte morzsa, utolsó szavak.

A való fakó, csak az álom festeget
omló falakra színes képeket,
rózsatövisek közt szappanbuborék
a lebegő ábránd, halott voltaképp.

Ha a hajnali bíbor szívemre oson
körömszakadtáig, de kiradírozom
míg nem lesz újra sápadt hófehér
fáj a tűzpiros, de mi az istenér'?







SZÜKSÉGE VAN RÁD!


Szüksége van rád
az édes hazának,
hát légy eső a száradó fának!
Felszálló sóhaj nem kell,
hasztalan az elszökő pára,
légy zivatar, villám és csapj le az igára!

Szüksége van rád
az édes hazának,
csillag kell a sötét éjszakának,
s ha mindenki égre fut, mint régen,
fény ül diadalt a sötétségen.
Ne lengess zászlót
és hangzatos szavakat se zengj,
légy háborgó földrengés
s míg nem pusztul kinek pusztulni kell,
addig, vagy mindhalálig rengj!

Szüksége van rád
az édes hazának,
hát légy méze az egyetlen virágnak,
mely magyar szívedben terem,
ne hagyd, hogy gaz üsse fel fejét
a szent földeken!







SZÜLETÉSNAPOMRA


Szeretném,
ha tó tükre lenne az ágy,
hová lebegő testtel
pihenni térek,
s a partról kacéran
nézne a vágy,
szemében huncut
kacsintó fények,
s közben a sás-sereg
suttogva mesélne
szelíd altatót,
s jó lenne érezni,
hogy szívem megremeg,
mikor mellém bújik a vágy,
s a szerelem terít ránk
puha takarót!







SZÜLŐFÖLD


Ide simul a Bükk-hegység lába,
mint alkonyi bíbor a nyári éjszakába,
a szép Hortobágynak itt van feje búbja
kinek sás haját a szél mosolyogva fújja.
A zsinagóga falait itt tépi az idő
ablakait pók szövi, s galambdúc a tető....
... S itt van mindenütt apám lába nyoma
itt kering a légben ezernyi mondata,
ide hintettem szét szép fiatalságom
itt él ismerősöm s minden jó barátom.
Ezernyi szál köt, húz és nem ereszt:
a bimbózó rózsák, s megannyi kereszt
a fű, amin járok, az útszéli árok,
a fák, a bokrok még a kő is, amin megbotlok.
Ha mennék mind marasztal, magához ölel,
hív, mint roskadt terített asztal: üljek közel.
Szeretem, szeretem minden fádat
a szomorú füzet, akácot,a hársat,
vadvirágaidat, a pacsirtadalod,
szeretem víg reggeled, s fény fukar alkonyod.
Szülőföld , bogáncsod vagyok, ki mélyen beléd tapadt,
s nem szakít ki ínység, bőség, sem a rosszindulat,
itt leszek, míg nem pillant órámra a halál
s az hosszú sóhajok közt majd riadtan megáll,
s leszek por porodban, mit a szél kerget
nyári nagy melegben a nagy hársfa mellett.







TAVASZ
. . . . . . . . . . .




Napsugár ragyog, kacér fény
kacsint, s leveszem az ingem,
sarjadó fűszállak, mint a remény
tartanak, ahogy hanyatt fekszem.

Nincs gondolat, csak a szél, s a nap,
lelkem üressé próbálom tenni,
darázs kering, arcomra ül, de nem harap,
lehunyt szemmel hagyom pihenni.

Bokor készülődik, a zöldben már lilák
nyújtóznak, nesztelen aprót sóhajtanak,
illatuk magamba szívom és az orgonák
már benn, szívem ritmusán játszanak.

Könnyű vagyok, már-már súlytalan,
mélyet lélegző szelíd dobogás,
és eszembe jutsz, elárulom magam,
szívembe bújik egy régi vacogás.

más ez a tavasz

víg tavasznak kéne lenni
születni és nem temetni
nem sírokat puha ágyást
nem bűnöket megbocsájtást
kéne hozni a tavasznak
nemzetnek a népnek kasztnak

víg tavasznak kéne lenni
palántához letérdelni
mintha a tő Isten volna
locsolóból ima folyna
akkor is ha hitetlenül
üres szívvel és egyedül

víg tavasznak kéne lenni
árnyékból a fénybe menni
gödröt ásni nagyot mélyet
betemetni büszkeséget
haragot a kapzsiságot
rosszat mit a világ látott

víg tavasznak kéne lenni
emberségnek megfelelni
összefogni minden kezet
tiszta gézzel fedni sebet
örülni a légnek fénynek
pitypang szirom száll a lélek

víg tavasznak kéne lenni
meggyfák alatt énekelni
vagy suttogva csókolózva
bámulni a kelő holdra
víg tavasznak kéne járni
nem egy új sír előtt állni

víg tavasznak kéne járni
nem a szobák csendjét rágni
ágyak alól tövis szárral
félelem nő meg is ágyal
belefekszel ébren alszol
bújó álomra gyanakszol

víg tavasznak kéne lenni
magunk elé letérdelni
nézni föl hogy kik is vagyunk
mivé leszünk ha meghalunk
járjon ez a tavasz búsan

maradj otthon csonton húsban










TAVASZVÁRÓ


Hópehely olvad fekete sárba,
Tél temetésén sír a fa ága.
Zúzmara teste hull le a földre,
sárguló fűre, kis gyökerekre.

Napsugár-csóktól pattan a barka,
éled a zöldnek apraja-nagyja.
Bújik a fűben kékülő szirma,
ibolya kelyhe méheket hívja.

Ébred az erdő, nyújtózik végre,
millió levél sóhajt az égre.
Madarak szárnya levegőt járja,
fészekbe kacsint, kinek van párja.

Dobbanó szívek, röppenő lelkek,
dúdolják dalát a kikeletnek.
Ujjakat fűzi, karokat tárja
szerelem szele fúj a világra.







TÉLI ÉJ
. . . . . . . . . . . . . . . .




Reszket a harmat a fagy tenyerén
kúszik az árnyék, bújik a fény,
olvad a csend és dermed a zaj
zúzmara lebben, hajlik a gally.

Sárgul a Hold és szürkül az ég
holnap ölébe fekszik a rég,
csillagok fényét issza a szem
kinyíló lelken öröm terem.

Kémények fehér sóhaja száll
fellegek úsznak, a hó szitál,
reszkető harmat könnye a dér
millió szemmel kacsint a tél.







TÉLTEMETÉS


én haltam meg
mégis téged temetnek
sarjadó fű halotti ágyad
ereszek lecsorgó könnyei
mossák földbe ázó lábad
itt állnak fölötted
a mosolygó gyilkosok
sárban sápadt tested
tompa fényű szemmel
az én végzetem fested
mégis téged temetnek
mindenütt szétmálló
jégvirág emlék
engem engem temessetek
én vagyok ki mennék







TISZAVIRÁG


Te gyönyörű tiszavirág,
ezernyi lét röppenő boldogsága,
pillanatnyi mennyország,
most születtél s belehalsz a mába.
Tiszavirág, te ringó csokor
Víztükörben csillogó néma gyász,
Érted a holdfény sápadtan szónokol,
S tovatűnsz, nélküled csendül a csobogás.











VÁROM A TAVASZT




Szél jár a fák között, lehelete jég
Arcomba fúj, lelkem is remeg,
A hold arca sápad, kékül az ég,
A bokrokon ébredező veréb sereg.

Álmosan a Nap egy felhőbe bújik,
Aludna, de takaróját cibálja a szél,
A vörös felhő lassan lábára csúszik,
A fehérlő mezőn felragyog a dér.

A fákon hatalmas szétterült feketeség,
Mintha az est itt maradt ruhája lenne,
Varjak ülnek, kárognak: Nincs eleség!
S indulnak, a földön árnyékot növesztve.

Csend sétál a mezőn, s a kezét fogva
A hallgatás együtt lép hangtalan vele,
Csak állok mozdulatlan, kissé vacogva,
Épp hogy hallatszik, lélegzetem nesze.

A távolba nézek, de nem látom sehol
Hiába forgok, kutatva az ég peremét,
Csak tudnám, hol jár, merre bandukol?
Nem hallom a Tavasz közelgő énekét.







VÉGÜL


nincs mennyország csak pokol
átkozott föld a neve
hol az ember istent fantáziál
s közben önmaga ördöge
hol kiégő lélekkel végül
szajha remény fekszik ágyba
s reggel már egyedül gyújt rá
testét egy egész világ várja
bűnnek nevezik azt
mi csupán állati ösztön
elvesz bármiért gyilkol
nem vár ha kell rögtön
s ahogy a kivérző test
az alkonyba kékül
a halál csúf arca
kínoktól szépül
mert nincs mennyország csak pokol
átkozott föld a neve
hol az ember istent fantáziál
s közben önmaga ördöge







VIHARBAN


Maszatos az ég ott nyugaton
Pillantásom a vörös foltokon
Megpihen, elterül s beléjük ég,
Valami készül itt, vérzik az ég.

Nagy csenddel surran az est
Árnyakat bújtat, feketét fest,
Reszkető csillagok sápadva,
Fényüket szórják az ágakra.

Halk az erdő bagoly se röppen,
Valami feszült arcomra csöppen,
Tenyerem simítja, ingembe törli,
Esőcsepp sikolt, a szöveten végzi.

Nagy dörgés az ég haragra gerjed,
Tolong felettem a sok fekete felleg,
A cseppért vagy másért itt a bosszú,
Villámok vakítanak, harc lesz, hosszú.

Szél tépi a fákat, ruhájukat rázza
Letöri a karjuk, s nem magyarázza,
Hogy miért, s mi ez az őrült indulat
Csak vágtatva zúz, s minden szétszakad.

A vihar égi szivacsait két kézre kapja,
Kéklő villámló szemekkel kicsavarja,
Lezúdul az eső, áztatja a fekete földet,
Sár borít virágot s mindenféle zöldet.

Mire felkölti a csapzott hajnal a napot,
A vihar tovább áll, s mit itt hagyott,
Lassan mutatják az erősödő fények,
Mit látok, az megrettent s félek...










A ZENE VARÁZSA


Halk zene szól szobámban, hallgatjuk. Én s a magány.
Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.
Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik.
A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.
Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
A zene megtölt, kitaszít mindent s hallgatom boldogan.

Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.
Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele









 
 
0 komment , kategória:  Tóth Attila & János   
Árulók és gonosztevők
  2021-07-28 21:30:14, szerda
 
 










ÁRULÓK ÉS GONOSZTEVŐK


Néző László


Ismerjük mi jól ezeket a fiúkat. Az emberiség történelme tele van a hozzájuk hasonlókkal. A magyarság történelme is. Árulók és gonosztevők mindig is voltak, de ne a bírósági periratokban vagy a börtönök mélyén keressük őket. Sokkal inkább megtalálhatjuk ezeket a királyi udvarokban, később a parlamentekben, a minisztériumokban, a pártokban. A mindenkori büntető jogszabályok alig tudnak ezekkel mit kezdeni. A csalókkal, a hazudozókkal, a cinikusokkal, a haszonlesőkkel, az aljas kis gazemberekkel, akik szájából soha ki nem fogy a szeretet, a tisztesség, az őszinteség, az egész emberiségért való aggódás. Könnyű őket felismerni, nemcsak azért, mert ha megszólalnak is, már méla hányinger kerülgeti az embert, de a hanghordozás, a kimódolt testtartások, a hamis gesztusok, de főképpen a szemükben rejlő sötétség, a hideg és kegyetlen gyűlölet elárulja őket.

Ha véletlenül hatalomra kerülnek, rövid idő alatt elpusztítanak mindent, amiért élni érdemes.

Ilyenek voltak a XX. század elején a Lenin-fiúk, ilyenek voltak a szovjeteknek lefekvő rákosista bolsevikok, és ilyenek Kádár kommunistái is, akik a Vörös Hadsereg tankjai árnyékából mertek szabadságot hazudni ennek a népnek.

A mai Lenin-fiúk látszatra ezeknek csak rossz paródiái, vibráló árnyképei. Bár kétségünk ne legyen, szó nélkül akasztanának, kitelepítenének bárkit ezek is, ha lenne elég bátorságuk és erejük hozzá. Mivel mindkettőnek híján vannak, olyanok ők, mint a bohóc, amelyik a cirkuszi porondon a majommal próbálja eljátszani Hamletet. Akinek kedve van, éppen nevethet rajtuk.

Csak ma ismét nem olyan nagyon kacagós időket élünk. A Birodalom, Brüsszel ugyan ma nem tankokat, hanem Cseh Katalinokat küld (ami persze önmagában egy vicc), de ki tudja megmondani, kik állnak ezek mögött? Milyen titkosszolgálatok, milyen hatalmi centrumok titkos széfjei nyílnak meg előttük, milyen érdekek, és főleg: kiknek az érdekei irányítják őket?







Szerencsés esetben hamar lelepleződnek ezek az álságos és kétszínű hamis bohócok, s kiderül: minden szavuk hazugság, minden tettük hamis, s a magát rettenthetetlen, okos és félelmetes politikusnak hazudó nem egyéb, mint egy kis senkiházi, akivel az ember csak az orrát befogva merne szóba is állni.

Cseh Katalin, a küldött ember, lelepleződött. Fenyegethet bennünket akármilyen perrel, egy bizonyos: amit mond és amit tesz, az két külön világ. Nem is igazán értem. Ha valaha feltalálják az emberi ostobaság mérésére szolgáló műszert, annak a mértékegysége minden bizonnyal a csehkatalin lesz. Csak egy végtelenül ostoba ember gondolhatja azt, hogy nem derül ki az igazság előbb-utóbb arról, hogy miközben az uniós pénzek ellopásával, a haveroknak való átjátszásával vádolja a kormányt, maga is ilyen pénzekkel tömte egykori cégét s a körülötte levő hálózatot.

Csak egy végtelenül ostoba vagy végtelenül cinikus ember remélhette, hogy nem derül ki: miközben a hazai rendezésű olimpia ellen kampányolt, családi cégük pályázatában erre az olimpiai reményre is hivatkoznak. És a történetnek még nincs vége, napról napra derülnek ki újabb részletek a hozzá köthető vállalkozások ügyeskedéseiről. Mi jöhet még, ami arra kényszeríti ezt az embert, hogy eltűnjön a hazai közéletből?

Pártja már egészen jól halad az eltűnésben.

Remélem, hamarosan megéljük, hogy mint az igazi Lenin-fiúkat vagy késői utódaikat, a gyászos emlékű SZDSZ-t már csak hologramokon mutogatják unokáinknak.

Felőlem akár Cseh Katalin egykori vagy akkori cége is gyárthatja ezeket az emlékező alkalmazásokat.


Link



A megfúrt budapesti olimpiára hivatkozva nyert tízmilliókat Cseh Katalin - Origó
Van bőr a képén! Szégyen!
Itt a teljes írás: https://www.origo.hu/.../20210726-cseh-katalin-momentum...

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Vigyázat, akár árnyékban, vízben is leéghetünk!
  2021-07-27 21:26:17, kedd
 
 














VIGYÁZAT, AKÁR ÁRNYÉKBAN, VÍZBEN IS LEÉGHETÜNK!


A megfelelő naptej kiválasztásához jó, ha tudjuk, hogy a flakonok hátulján mit is jelentenek a különböző jelölések, mint például az SPF, mi a különbség az UV-A és az UV-B között, vagy hogy mi az a széles spektrumú védelem. Ehhez dr. Vincze Ildikó bőrgyógyász-kozmetológus, az Anyajegyszűrő Központ orvosa ad tanácsokat.


Mit is jelent a faktor-szám?

Ami a boltokban egyből feltűnik a naptejek flakonján feltüntetett 15-50 közötti nagy méretű számok. Ez az SPF vagyis Sun Protection Factor a napvédő faktort jelöli, ami azt jelenti, hogy az adott terméket használva mennyi ideig lehetünk a napon anélkül, hogy leégnénk - ismertette dr. Vincze Ildikó.


A bőrtípusunkhoz igazodjon

Hogy melyik faktorszámú terméket válasszuk, elsődlegesen bőrtípusunk határozza meg. Az összesen hatféle bőrtípus közül Európában a 2-es, a világosabb és a 3-as, a bézs tónusú a leggyakoribb. Napvédelem nélkül a 2-es típusúak 5-10 perc alatt, a 3-as bőrtípusúak 10-20 perc alatt égnének le. Ezt kell megszorozni a naptej dobozán található SPF számmal és így megkapjuk azt a számot, amit leégés nélkül eltölthetünk a napon - mondta Vincze doktornő.



Bőrtípusunknak megfelelő faktorszámú naptejet válasszunk! - shutterstock





Mi a különbség az UV-A és UV-B között?

A bőr idő előtti öregedéséért, a ráncok megjelenéséért az UV-A sugarak felelősek, a leégést pedig az UV-B sugarak okozzák. A kettő együttesen fokozza a bőr daganatos elváltozásainak kialakulását. Mindenképpen figyeljünk arra, hogy a termék mindkét ultraibolya sugárzás ellen védjen! - tanácsolja a bőrgyógyász.


Mennyire vízállóak a naptejek?

A legtöbb naptej flakonjának hátulján fel van tüntetve, hogy vízálló. Megint a faktorszámot kell figyelembe venni a vízállóság idejének kiszámolásához. Általában 40 percig nem mossa le a krémet a víz a bőrünkről, az extra vízálló termékek 80 percig nyújtanak védelmet a leégéstől a vízben tartózkodva. Ha erősen izzadunk, például sportolás közben, a verejték ugyanúgy lemossa a naptejet a bőrről, tehát ugyanolyan gyakran újra kell napvédővel bekenni a testet, mint fürdőzés után- javasolja az orvos.


Naptej, krém, spray, melyik a jobb?

Dr. Vincze Ildikó szerint ez nagyrészt egyéni ízlés kérdése. A krémek a száraz bőrűeknek javasolt, a lotion-testápoló állagúakat könnyebb szétoszlatni a testen. A szemek körül vékonyabb a bőr, ide az ajkakra is használható napvédő stick-et kenjük. A spray használata ugyan kényelmes, de nehezebb egyenletesen eloszlatni. Az arcra érdemes a bőrtípusnak megfelelő külön napvédőt használni, így például kevésbé fog csillogni a zsíros bőr. A gyerekeknek szánt napvédőknél a magas faktorszám mellett, arra is figyeljünk, hogy kevesebb színező-és illatanyagot tartalmazzon a készítmény.



Külön napvédőt használjunk az arcunkra - shutterstock





Fontos, hogy mikor kenjük be magunkat

Legalább 20-30 perccel a napon tartózkodás előtt kenjük be magunkat naptejjel a teljes testfelületen. A fülcimpa, lábfej ugyanúgy leéghet, mint a többi testrész, csak sokan elfelejtik. Nem szabad elfelejteni 2-3 óránként újrakenni, fürdés vagy sportolás esetén még gyakrabban. Vízben és árnyékban is gyorsan le lehet égni, még mielőtt a szabadba megyünk gondoskodjunk a napvédelemről! - figyelmeztet a bőrgyógyász.


A naptejen túl

A biztonságos napozásra vonatkozó szabályok betartása a naptej használat mellett is fontos. Az elmúlt 20 évben az egész világon növekedett az ultraibolya sugárzás, mintegy 6-14 százalékkal. Az erős, 7,0-7,9 közötti UV-indexnél a nem érzékeny bőrűek is leégnek 15-20 perc után a tűző napon, főleg 11-16 óra között. Kétszer annyi időt lehetünk a szabadban bőrünk károsodása nélkül az ezen az időintervallumon kívüli reggeli vagy esti órákban. Riasztást a 7,5-es UV indexnél adnak ki, ekkor 15 percnél kevesebb idő nem veszélyes a napsütésben. A megfelelő naptej használata mellett a kalap és a napszemüveg és a legtöbb testfelületet takaró könnyen szellőző ruházat hasznos kiegészítők a napvédelemre.


Ne akarjunk pár óra alatt csokibarna bőrt - figyelmeztetnek a szakemberek

Link














 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Aggasztó hír: A delta mutáns egy új variánsa tűnt fel Magyar
  2021-07-27 20:45:12, kedd
 
 




AGGASZTÓ HÍR: A DELTA MUTÁNS EGY ÚJABB VARIÁNS TŰNT FEL MAGYARORSZÁGON


A szakemberek aggodalmuknak adta hangot, miután az országszerte zajló tesztekből kitűnt: újra növekszik a koronavírusosak száma hazánkban. Sőt, a delta mutáns egy új variánsa is feltűnt.


A delta variáns agresszív terjedése miatt egyre több külföldi országban ismét szigorítanak a védekezésen. Mivel a magyarok központi nyaralóhelyein is egyre több ismét a fertőzött, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor bukkan fel hazánkban is ez a variáns. Sőt, a szegedi, országszerte teszteket végző Avidin Kft. ügyvezető igazgatója, Puskás László azt is megosztotta a nyilvánossággal, hogy a delta mutánsnak egy új variánsa is felbukkant.


Közel a negyedik hullám kezdete

Az Avidin Kft. országszerte a járvány kezdete óta végez hazai vállalatoknál tömeges teszteket, az elmúlt hetekben napi 1-2 esetet mutattak ki, ami a tavalyi azonos időszakhoz hasonló alacsony fertőzésszám. Most eredményeik lassú emelkedést mérnek napi 10-15 fertőzöttel, ami Puskás László ügyvezető szerint a negyedik hullám közeledtét is jelezheti.



Már a delta vírus új mutációja is megjelent hazánkban - shutterstock





Egy teljesen új szörnyeteg is felbukkant

A napokban az Avidin Kft. szakemberei az indiai, delta koronavírusnak egy olyan ritka variánsát mutatták ki, amelyet Del156/157-tel jelölnek, és a világon összesen csak 21 ilyen esetet jelentettek. Egy nagy magyarországi cég két külföldi dolgozója kapta el a ritka mutánst, amit még vizsgálnak a szegedi laborban. Egyelőre nem tudni milyen tüneteket hordoz, és fertőzőbb-e az ismert indiai típusnál. Közülük az egyik 50-60 közötti alkalmazott kapott oltást (nem keleti típusút), bár nem tudni mennyivel a megfertőződés előtt, de sajnos viszonylag súlyos panaszai vannak.

A szakértő szerint ritka esetekről lehet szó

Dr.Prof Tóth Sándor virológus a Borsnak elmondta, hogy mivel egyelőre nem sokat tudni az indiai koronavírus most felfedezett új variánsáról lehetséges, hogy csak egyedi esetekről van szó.

"Nem szabad elfelejteni, hogy a hazánkban alkalmazott összes koronavírus elleni vakcina véd a betegség súlyos lefolyása ellen, de a megfertőződés ellen nem"

Ugyanis az oltások a véráramba kerülnek nem a nyálkahártyára, a nyálkahártyára így bekerülhet a vírus. 80-95%-ban nem lesznek panaszai a megfertőzöttnek, ettől még egy-két tünetes eset még előfordulhat. A most felfedezett új delta variánsnál nem tudjuk, hogy eltelt-e annyi idő az oltott személy esetében, hogy kifejtse a vakcina a hatását. Viszont ha az új mutáns komoly tüneteket okoz, azt mindenképp vizsgálni kell. Ám a delta vírus ellen az izraeli adatok alapján a védőoltásokkal viszonylag jó eredményeket érnek el - magyarázta a virológus.



A jelenléti oktatáshoz fontos lehet a tinik oltása - AFP





Akció a 12-15 évesek oltására

A szakemberek felhívják a figyelmet, hogy mivel 3 millió felnőtt még nem oltatta be magát, így a fiatalok oltásával lehet növelni az átoltottságot, ami nagyon fontos, különösen a delta variánsra tekintettel. Amíg a 16-18 évesek nagyjából 46 százaléka vette fel a vakcinát, ez a 12-15 éveseknél csupán 15 százalék, azaz 60 ezer gyerek. Ezért a kormány most oltási akciót szervez az iskolakezdés előtt augusztus 30-31-én. Minden iskolában lesz lehetőség a 12 év felettiek oltására, amit az iskolaorvos vagy oltócsoportok fognak végezni. A szülő ott a helyszínen is regisztrálhatja majd a gyereket, amihez továbbra is feltétel a szülői beleegyező nyilatkozat.


Az oltatlan gyerekek komoly veszélyben vannak

334 ezer 12-15 év közötti gyerek nem kapta meg még az oltást. Ők nemcsak megfertőződhetnek a koronavírussal, főleg a nyaralások során, de terjesztői is lehetnek, akár tünetmentesen. A be nem oltott időseknél továbbra is súlyos, akár végzetes lehet a megbetegedés, a 60 évesek 18, a 65 felettiek 15 százaléka érintett hazánkban. Prof.Dr.Rusvai Miklós virológus szerint:"a diákok nagy részét legkésőbb augusztus 15-ig be kellene oltatni, hogy a szeptember 1-jei iskolakezdésre minimális védettséget szerezzenek, így maradhatna a jelenléti oktatás a korosztályban egy esetleges járványhullám esetén."



Link



Sokkal jobban fertőz az új mutáns: kétszer nagyobb az esélye, hogy belehalunk a delta variánsba

Link





 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében...  
Kétszer nagyobb az esélye, hogy belehalunk a delta fertőzésé
  2021-07-27 20:30:35, kedd
 
 





KÉTSZER NAGYOBB AZ ESÉLYE, HOGY BELEHALUNK A DELTA FERTŐZÉSÉBE


Magyarországon is egyre növekszik a delta variánssal fertőzöttek száma, a szakemberek szerint biztos, hogy a negyedik hullámban ez a mutáns fog dominálni.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ laboratóriumában péntek reggelre már 23 delta variánssal fertőzött beteget vizsgáltak, és már kettő esetben a gamma variánst is azonosították. A szakemberek egyöntetűen arra hívják fel a figyelmet, hogy a járvány alakulása tekintetében minden attól függ a jövőben, hogy mennyi ember hajlandó beoltatni magát.


Már 124 országban van jelen

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint már 124 országban van jelen az először Indiában azonosított delta variáns. Ez 13-mal több, mint egy héttel ezelőtt. Két tanulmányt említenek, melyből az egyik Kanadában, a másik Kínában készült. Utóbbi országban olyan embereket vizsgáltak, akik a delta vírussal fertőzött személlyel érintkeztek és karanténba kerültek. A kontakt személyek PCR-tesztje már az érintkezés utáni negyedik nap pozitív volt. A korábbi változatoknál csak hat nap után mutatták ki a tesztek a betegséget.



A delta variáns fertőzését már négy nap után kimutatja a PCR-teszt - Karnok Csaba / Délmagyarország





137 százalékkal biztosabb, hogy belehalunk

A szóban forgó kutatás konkrét számokat is közölt. Eszerint az első pozitív tesztnél 1200-szor több volt a vírus mennyisége a betegek szervezetében, mint a korábbi esetekben. Magyarul a delta variáns sokkal-sokkal gyorsabban szaporodik, és jóval fertőzőképesebb a fertőzés korai szakaszában. A kanadai kutatás szerint az egészségügyi kockázatok is magasabbak. A kórházi kezelés esélye 120 százalékkal, az intenzív osztályon való ellátás veszélye 287 százalékkal, a halálozás kockázata pedig 137 százalékkal magasabb, mint a korábbi változatoknál.


Alattomosabb a delta

A delta variánsról kezdetben azt gondolták, hogy ugyanolyan tünetekkel jár, mint a régebbi vírusok: fáradékonyság, izomfájdalom, orrdugulás, orrfolyás, hányinger, hasmenés, émelygés, természetesen csak a láz, köhögés és ízlelés- és szaglásvesztés után. Ehhez képest egy brit kutatás szerint e variáns tünetei is mások. A szakértők azt mondják - akik egy applikáción keresztül figyelték a fertőzötteket -, hogy a fiatalok körében egy csúnyább megfázásra hasonlítanak a tünetek, és az emberek nem veszik észre, hogy betegek lettek. Az első számú tünet a fejfájás, és ezt követi a torokfájás, az orrfolyás és a láz. A köhögés és a szaglás elvesztése sokkal ritkábban jelentkezett.



Négyszer nagyobb eséllyel szorulhatunk intenzív ellátásra a delta mutánstól - MTI





Mitől fertőz jobban?

Kemenesi Gábor virológus Facebook-bejegyzésében arról írt, miért kockázatosabb a delta variáns. A szakember szerint ez a mutáns nagyobb számban sokszorozódik a szervezetben - ahogy erre a kínai kutatás is rámutatott -, emellett pedig erősebben tapad, ,,kapaszkodik" a sejtekre, és könnyebben beléjük jut. Rövidül a lappangási idő, és a fertőzőképesség is javul - azaz egy ember több kontaktnak képes átadni az eleve nagyobb mennyiségű vírust. A virológus azt írta: az új mutánsok megjelenésével egyre emelkedett a fertőzéskori vírusszám.


Mivel csökkenthetjük a fertőzés esélyét?

Oltás, oltás, oltás. Kemenesi Gábor felhívta a figyelmet: fontos a két dózis felvétele, egy adaggal csak fele annyira hatékony a vakcina. Emellett várhatóan a maszkhasználat ismételten fontos szerephez jut a védelemmel nem rendelkezők megvédéséért és a járvány féken tartásáért. Hamarosan fel kell frissítenünk tudásunkat a maszk helyes és megfelelő használatával kapcsolatban!



Az első tünetek egy erősebb náthára hasonlítanak, így nehéz felismerni, hogy az új variánstól szenvedünk - Shutterstock





Hamarosan felvehető a harmadik oltás

A Kormány augusztus 1-től tette lehetővé a beoltottak számára a harmadik vakcina felvételét. Egy kritériumot határoztak meg: a második oltás után négy hónapnak kell eltelni, mire a harmadik adagot megkaphatjuk. A szakemberek azt javasolják: aki nem biztos abban, hogy melyik vakcinát veheti fel harmadjára, konzultáljon a háziorvosával, vagy krónikus betegség esetén a szakorvosával.


Link



Aggasztó dolgot közölt Szlávik János a delta variánssal kapcsolatban

Link



Jó hír: Sinopharm és Szputnyik oltásokkal is lehet menni külföldre nyaralni

Link



Ősszel engedélyezhetik a 12 éven aluli gyerekek oltását

Link



,,Nem szeretnénk újra átélni azt a poklot" - megkezdődött a 12-15 éves gyerekek oltása

Link









 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében...  
Fantasztikusan indult a magyaroknak a tokiói olimpia
  2021-07-24 20:30:20, szombat
 
 











FANTASZTIKUSAN INDULT A MAGYAROKNAK A TOKIÓI OLIMPIA


Megvan az első arany Tokióban!

Szilágyi Áron zsinórban harmadszorra olimpiai bajnok


Szilágyi Áron immár háromszoros olimpiai bajnok, miután a döntőben legyőzte a férfi kardozók szombati egyéni versenyében az olasz Luigi Samelét a tokiói olimpián.

London és Rio de Janeiro olimpiai bajnoka Tokióban is csúcsra ért. A Vasas 31 esztendős vívója a döntőben 15-7 győzte le az olasz Luigi Samelét.

Ez az aranyérem a legnagyobb kardlegendává tette Szilágyi Áront

Igazi magyar sportcsodával kezdődött meg Tokióban az olimpia: Szilágyi Áron sorozatban harmadszor is győzött a férfi kard egyéni versenyszámban, s ezzel végképp a kardvívás legnagyobb legendája lett, hiszen korábban soha senki sem tudott még három egymást követő olimpián egyéniben aranyérmet nyerni. A 31 éves magyar sportoló az egész nap folyamán csodálatos formában vívott, így ő a magyar csapat első aranyérmese Japánban.







A magyar olimpiai csapat egyik legnagyobb csillaga, a kardvívó Szilágyi Áron szerezte hazánk első érmét, a tokiói olimpia július 24-i versenynapján. Naná, hogy a legfényesebb fajtából.

Mi tagadás, nem nagyon létezik megnyugtatóbb pillanat annál, amikor Szilágyi Áron pástra lép egy ötkarikás döntőben. A Vasas kiválósága London és Rio után harmadszor ért a csúcsra, ezzel ő lett minden idők legeredményesebb olimpikonja a fegyvernemben.

Az első erőpróbákon irigylésre méltó magabiztossággal és elbűvölő eleganciával lépett túl, megizzasztására venezuelai és iráni ellenfelei sem voltak képesek. Nem úgy az elődöntős akadályt jelentő grúz versenyző, Szandro Bazadze, aki a lélektani hadviselés visszataszítóbb formáitól és a sportágra legkevésbé sem jellemző sportszerűtlenségtől sem riadt vissza. Áron azonban mindvégig higgadt maradt, ügyesen védett és szúrt, épp a legnehezebb helyzetekben volt a legélesebb, aminek eredményeképp 15-13 arányban megnyerte a mentálisan és fizikálisan egyaránt megterhelő ütközetet.

Az aranyért vívva pillanatok alatt ellépett az őt 2020-ban legyőző Luigi Sameletől, oktatófilmbe illő tusokkal lépdelve harmadik olimpiai elsősége felé. 7-1-es vezetésénél ugyan jött egy enyhébb megtorpanás, de a talján klasszis rohamaira adott válaszként újra sorjáztak az ellenálhatatlan Szilágyi-akciók, így a végjátékot hátradőlve, mindenfajta izgalomtól és kétségtől mentesen szemlélhettük, hogy aztán a tizenötödik találat után lendüljön a kar, és megkönnyebbült mosollyal, örömkönnyekkel kísérve lekerüljön a sisak.

Szilágyi Áron példaértékű tehetségével, kíméletlen profizmusával és végtelenül fókuszált, koncentrált hozzáállásával ismét megmutatta a világnak, hogyan kell vívni. Példátlan sikere és fölénye révén nevét immáron a legmagasabb szinten jegyzik. Olyan magasan, ahol egyetlen kardvívó sem járt még előtte. Hogy képes-e valaki hasonlóra, netán jobbra? Talán csak egy ember. Ő maga.


Ez az aranyérem a legnagyobb kardlegendává tette Szilágyi Áront

Link



Így lett háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron - galéria

Link



Szilágyi Áron: Most már elhiszem, hogy tényleg háromszoros olimpiai bajnok vagyok

Link



Szilágyi Áron sporttörténelmet írt, másodszor is megvédte a címét az olimpián - videó
Akárcsak 2012-ben, Londonban és öt éve Rio de Janeiróban, a tokiói olimpián is Szilágyi Áron nyerte a férfi kardozók egyéni versenyét.

Link



Sporttörténelem: Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok!

Link









 
 
0 komment , kategória:  Sport  
XXXII. Nyári olimpia Tokió - Megnyitó
  2021-07-24 20:15:22, szombat
 
 







XXXII. NYÁRI OLIMPIA TOKIÓ - MEGNYITÓ


Július 23-án Tokióban fellobbant az olimpiai láng - talán ez az egyik legbiztosabb pont a Japánban rendezett ötkarikás játékokon. Vagyis, hogy elkezdődött végre és igen, biztosan emlékezetes lesz. De az is tény, ezúttal korábban nem várt nehézségekkel is meg kellett küzdenie az olimpia szervezőinek, no és a sportolóknak.

Világjárvány, halasztás, tüntetések - nem mindennapi helyzetben készülődött Japán a földkerekség legnagyobb sportünnepére. 188 millió Covid-fertőzött és 4 millió elhunyt után a világ arra készül, hogy legalább két hétre elfelejti gondját-baját. Az ókorban a fegyvereket letették, az újkorban az injekcióstű biztosan kézben marad, és a versenyek idején is világszerte folytatódnak a védekezések.

A riói olimpián rekordszámú, 11303 sportoló indult, jó eséllyel Japánban többen állnak majd rajthoz. Az már most biztos, hogy 339 versenyszámmal a tokiói lesz minden idők legváltozatosabb játéka, ahol a sportszeretők reményei szerint nem a vírust vizsgáló laborban, hanem a versenypályán dőlnek majd el az olimpiai versenyszámok.

Hivatalosan is megkezdődött a XXXII. nyári olimpia Tokióban. A vendégeket lelkes japánok fogadták a stadion előtt.

A majdnem négyórás ünnepség során a stadion küzdőterén a napot és a Fudzsi hegyet idézték meg egy hatalmas díszlettel, amely méltó körítést adott az eseménynek. A helyi idő szerint este nyolckor kezdődött megnyitó alatt többször is hangsúlyozták az egyik fő üzenetet, az összefogást, amely különösen lényeges a mostani időkben. Az eseményt nézők nélkül rendezték, az újságírókon kívül még egy szektor telt meg a hivatalos személyekkel, valamint a szponzorok képviselőivel.

A tűzijáték és a színpadi bemutató után elkezdődött a nemzetek bevonulása.

Ahogy arról előzetesen hírt adtak, az ünnepség történetében először minden országból egy-egy férfi és női sportoló vitte a zászlót. A bevonulók sorát a hagyomány szerint Görögország indította. A mieink a japán ABC szerinti 143. helyen vonultak be. A magyar csapat 173 tagú, többen azonban hiányoztak a ceremóniáról, mert vagy még meg sem érkeztek a japán metropoliszba, vagy a hétvégén már verseny vár rájuk. A nők piros-fehér-zöld, kimonószerű ruhában vonultak, míg a férfiak sötétzöld nadrágot és piros-fehér-zöld felsőt viseltek. A zászlót a magyar rekorderként hetedik olimpiáján szereplő vívó, Mohamed Aida, valamint a négyszeres olimpiai ezüstérmes úszó, az olimpia után visszavonuló Cseh László vitték.

OSZAKA NAOIMI GYÚJTOTTA MEG AZ OLIMPIAI LÁNGOT

,,Gyorsabban, magasabbra, erősebben - együtt": idézték fel az olimpiai mozgalom közelmúltban kibővített jelszavát. Ugyancsak lejátszották a legidősebb élő olimpiai bajnok, az ötszörös győztes Keleti Ágnesről szóló filmet, melyben bemutatták, mi mindennek volt a szemtanúja az elmúlt évszázadban. A következő jelenet igen látványos volt, 1824 drón formázott a stadion felett egy földgömböt, miközben felcsendült John Lennon slágere, az Imagine.

A hivatalos beszédek során - érdekesség, hogy először tartotta két olimpia érmes -Thomas Bach NOB-elnök köszönetet mondott a japánoknak, amiért a jelenlegi helyzetben is megrendezik a játékokat, amelyet a remény szimbólumának nevezett. Ezt követően Naruhito császár hivatalosan is megnyitotta az olimpiát.

A műsor legötletesebb előadásában eljátszották a sportágakat ábrázoló 50 piktogramot, majd egy videóban mutatták be a helyszíneket. Majd megérkezett az olimpia láng, amely eredetileg 2020 márciusában futott be Japánba, de a halasztás miatt csak egy évvel később indult 121 napos és mind a 47 prefektúrát felölelő útjára. Az utolsó lépéseket a japánok teniszcsillaga, Oszaka Naomi kezében tette meg a szétnyíló Fudzsin, hogy aztán a végén meggyújtsa a megújuló energiával működő fukusimai erőműből hozott hidrogént égető lángot.

Ezzel hivatalosan is megnyitották a tokiói játékokat.

A majdnem négyórás ünnepség látványos tűzijátékkal zárult, mától már teljesen a sportolók lesznek főszerepben.

Kisebb költségvetésű volt a megnyitó, nem voltak szurkolók, de azért van, ami sosem változik az olimpián: a tongai mindenhez is értő sportoló, Pita Taufatofua öltözete!







Hónapok óta tartó biztonsági előkészületek és egy év csúszás után nyitották meg a tokiói olimpiát. A stadion körül tüntetők, az arénában pompás megnyitó. Kezdetét vette minden idők legfurcsább olimpiája Tokióban. A közvélemény-kutatások szerint a japán lakosság többsége nem támogatta a rendezést a koronavírus-járvány miatt, ők ennek hangot is adtak, többen tüntettek a játékok ellen. A stadionon belül ezer VIP-vendég foglalhatott helyet, a lelátók azonban szomorú képet festettek teljesen üresen. Sajnos az a versenyek alatt sem lesz másként, hiába próbálkoztak a helyiek, a koronavírus miatt nézők nem lehetnek a stadionban.










Képgaléria

Link









































 
 
0 komment , kategória:  Sport  
Sosem tett értünk semmit a „fejlett” Nyugat
  2021-07-24 18:00:38, szombat
 
 







SOSEM TETT ÉRTÜNK SEMMIT A ,,FEJLETT" NYUGAT

Ma már azért bántanak minket, mert legbelül mélységesen szégyellik magukat


Ma, amikor az úgynevezett ,,fejlett" Nyugat a lehető legnemtelenebb és legaljasabb módszerekkel folyamatos támadás alatt tartja hazánkat, talán érdemes történelmi tények figyelembevételével górcső alá venni a korábbi eseményeket, különös tekintettel az elmúlt közel fél évezredre. Avagy feltehetjük a kérdést: mit tettek ők értünk akkor, amikor igazán szükségünk lett volna rájuk? A választ sokan elintézhetik azzal, hogy semmit, de a helyzet ennél talán megérdemel egy bővebb, részletesebb visszatekintést.

Kezdhetnénk akár az 1664-es botrányos vasvári békével, amivel a Habsburgok és a törökök igen jól jártak, a magyarok azonban kimondottan rosszul. Vagy 1848-49-cel. A magyar nép forradalma és az annak vívmányai megvédése érdekében kezdődött szabadságharc győzött volna akkor, ha a Habsburg Birodalom nem kap katonai segítséget a cári Oroszországtól. De megkapta, így végül két akkori nagyhatalom összesen közel négyszázezres hadereje kellett ahhoz, hogy térdre kényszerítsék a saját lábukra állni kívánó magyarokat. Eközben pedig, bár szavakban élveztük a Nyugat szimpátiáját, onnan semmiféle segítségre nem számíthattunk, a franciák és a britek ölbe tett kézzel nézték végig szabadságharcunk vérbe fojtását és az azt követő borzalmas megtorlást is.

A nemzetünkre mért következő csapás már közvetlenül ,,nyugati barátainktól" érkezett. Bár hazánk az első világégés után valóban a vesztes oldalra került - más kérdés, hogy pont a Habsburgoktól való megmaradt függőség után rángattak bele minket egy olyan háborúba, amelyhez semmiféle érdekünk nem fűződött -, rajtunk kívül egyetlen más országgal sem bántak el ily kegyetlenül.

Miközben rólunk lenyesték területünk kétharmadát, sanyarú kisebbségi sorsra kényszerítve magyarok millióit, addig több más, szintén háborús vesztes állam messze nem kellett, hogy elszenvedjen ilyetén jogfosztást, megaláztatást. Erre a legjobb példa Ausztria, amely egészen abszurd módon még részesült is a történelmi Magyarország területéből.

Ezután következett az újabb, immár a második világháború, ahol ismét a vesztes oldalra sodort minket a történelem vihara, de ez akkor még önmagában nem jelentett volna akkora katasztrófát, ha a Nyugat - immár sokadszor - nem mond le rólunk, és nem lök a vérszomjas és kegyetlen bolsevik világbirodalom, a Szovjetunió karmai közé, pedig eredetileg Ausztriához és Jugoszláviához hasonlóan hazánk is ötven százalékban nyugati befolyási övezet kellett volna, hogy legyen, amiről 1944. október 9-én késő este, Moszkvában Winston Churchill és Joszif Sztálin megegyezett. Ez volt a hírhedt papírfecni-paktum, amit aztán Sztálin már másnap felrúgott. Jaltában hazánk sorsa már befejezett múlt idő volt.



Churchill és Sztálin már Jalta előtt döntött hazánk sorsáról - Fotó: Flickr.com





Nem törődtek azonban a mi sorsunkkal 1956-ban sem. Mindössze tizenegy év telt el Európa háború utáni újrafelosztása után, de a hősiességét, elszánt szabadságvágyát ismét az egész világ színe előtt bebizonyító magyar nép megint csak és kizárólag a szavak szintjén számíthatott a nyugati világ jóindulatára, megmentésünk vagy megsegítésünk érdekében nemhogy katonailag, de a diplomácia szintjén is alig mozdították kisujjukat. Az ENSZ vérszegény tiltakozása Moszkvában persze süket fülekre talált, a kommunista medve szabad kezet kapott.

A több száz embert kivégeztető, ezreket bebörtönző, emberek millióinak életét ismét megnyomorító Kádár-rezsim nyugati elismeréséhez persze már egy kis könnyítés, egy részleges amnesztia is bőven elégnek bizonyult. Talán az ezt követő évtizedek bizonyították a legjobban, hogy Nyugat-Európát, az úgynevezett demokratikus és fejlett nyugati világot semmilyen szinten nem érdekli Magyarország, a magyarság sorsa.

Ezt követően az 1988 és 1990 közötti időszakban Magyarország ismét bizonyította, mennyire hű a nyugati eszmevilághoz, legfőképpen akkor, amikor a keményvonalas keletnémet kommunista rezsim elől menekülő németeket átengedte a határon, ellenszolgáltatást nem várva segített a német egység létrejöttében, lényegében abban, hogy az újra egységes Németország Európa vezető gazdasági ereje, motorja legyen. Ám az ezután következő évtizedekben a nyugatiak kizárólag úgy tekintettek Magyarországra, mint olyan területre, ahol olcsó a munkaerő és szabad a piac, ezáltal a nyugati cégóriások leányvállalataik révén idetelepülve hatalmas profitra tehettek szert, e célból pedig mindig olyan kormányokat támogattak, amelyek az ő érdekeiket a legmesszebbmenőkig elfogadták, sőt képviselték a dolgozó magyarok millióival szemben is.



Kádárt és kommunista rendszerét hamar elfogadta a Nyugat - Fotó: Fortepan - Adományozó: Székely Tamás





Ennek az eredménye volt az is, hogy amikor az MSZP-SZDSZ-kormány, Gyurcsány Ferenccel az élen rárontott a nemzetére, rendőrrohamot, lovasrohamot, vízágyúkat vezényelve, gumilövedékeket szórva a hazug és népnyúzó kormány politikája ellen tiltakozókra, Nyugaton ismét nem tettek semmit, nem emelték fel a szavukat a nyilvánvaló jogtiprásokkal szemben.

Még egy kötelezettségszegési vagy jogállamisági eljárást sem indítottak a szemkilövetők ellen.

2010 óta viszont immár több választási ciklus óta olyan kormánya van Magyarországnak, amely a külföldi - vagyis idegen - érdekekkel szemben a saját polgárai érdekét képviseli, azt tartja szem előtt. Ebben az azóta eltelt immár több mint egy évtizedes időszakban Magyarország végre talpra állt, minden értelemben függetlenné vált, gyakorlatilag megfordult a saját tengelye körül, és nem egy kiszolgáltatott, hanem egy erős és határozott nemzet benyomását kelti, amelyet nem lehet IMF-pénzekkel, megszorítások követelésével, egyéb pénzügyi sanyargatásokkal sakkban tartani. A magyar ember dolgozik, és évről évre magasabb és magasabb bérért teszi ezt, a kivándorlást felváltotta a hazatelepülés, legalábbis egyre többen és többen teszik meg ezt.



A 2006-os gyurcsányi terrornak sem lett semmi következménye a Nyugat részéről. (A képen megsérült emberek Budapesten, az Astoriánál, 2006. október 24-én)
Fotó: MTI/Honéczy Barnabás





Közben pedig Magyarország határozott rendészeti politikájával nemcsak saját határain belül teremtett egyre nagyobb biztonságot, de Nyugat-Európát is sokadszor védte meg a keletről érkező erőszakos hordák tömegeitől. És mit kapunk ezért megint cserébe onnan? Rágalmakat, szidalmakat, lejárató kampányok sorozatát és gyűlöletet minden mennyiségben.

Mert mi, amennyire csak lehetőségeink engedik, megvédjük a hagyományos, keresztény európai értékeket, nem dobjuk oda gyermekeinket mindenféle kétes szexuális beállítottsággal bíró szervezeteknek, egyszóval nem térdelünk le a mai, már egyáltalán nem fejlett Nyugat mindenféle primitív mozgalma előtt.

Európa ma már sokkal inkább mi vagyunk, mint ők, ez pedig fáj nekik, és ott legbelül mélységesen szégyellik magukat ezért, de ezt nyíltan nem merik beismerni. Ez az igazság, minden más pedig csak porhintés.

/Juhász Attila/


Link

























 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
A Rózsadombi-paktum - A békés átmenet kulcsa vagy a rendszer
  2021-07-23 20:30:37, péntek
 
 





A RÓZSADOMBI PAKTUM - A BÉKÉS ÁTMENET KULCSA VAGY A RENDSZERVÁLTÁS NETTÓ HAZAÁRULÁS VOLT?


Elő kellett vennem a témát, mert ez az a Paktum, amelyről nem lehet beszélni.

A Paktum, melynek említése egyszer sem történhet meg főáramú médiában.

A Rózsadombi-paktum, mely egyesek szerint a békés-átmenet kulcsa, mások szerint pedig mai napig kiható nettó hazaárulás volt.

Az első ismert leírása a titokzatos paktumnak egy 1992. február 20-án, az egyesült államokbeli Akron városában megjelent cikk volt.

Az Amerikai-Kanadai Magyar Életben megjelent írást Dömötör Tibor lelkész, 1956-os emigráns írta Bakos Gyula álnéven. A számos újraközlés során a kezdeti, 1991. március 15-i keltezés 1989. március 15-ére változott.

A ,,titokzatos villa" mélyén

- a távozó szovjet hadsereg tábornoka,

- a KGB, a CIA és a Moszad emberei,

- az amerikai követség első titkára, Mark Palmer,aki végig figyelemmel követte a változásokat és ügyel hogy sehol ne legyen számonkérés.

- valamint a katolikus egyház részéről Paskai László,

- a Mazsihisz részéről Zoltai Gusztáv,

- valamint öt magyar politikai vezető, név szerint Antall József és Demszky Gábor későbbi főpolgármester, valamint Horn Gyula, Pető Iván és Göncz Árpád vettek részt a sorsdöntő találkozáson, befejezésre megérkezett Boross Péter.

A paktum lényege a kommunista hatalomátmentésben, a gazdasági fejlődés 'keretek között tartásában', a privatizációban és a külföldi érdekszférák kijelölésében öltött testet.

Később ,,beteljesült jóslatként" igazolta a paktumban leírtakat a baloldal gazdasági megerősödése, a posztkommunisták hatalomátmentése és a minduntalan felvetett, majd elmaradt és soha meg nem történt politikai elszámoltatás.

1992-ben közzétett Rózsadombi Paktum szövege és pontjai:

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért, és volt katonák nyugdíjáról.
3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. Mindennemű szovjetellenesés kommunista ellenes tevékenység megakadályozása.
5. A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
8. A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása és háttérbe szorítása ,lásd Romhányi László-rendező(Magyarok Nemzeti-Szövetsége) , Csengey Dénes ,Csurka István,Csoóri Sándor ,Für Lajos,Lezsák Sándor, Torgyán és Orbán és keresztény szociál-demokrata párt (volt Kétly Anna pártja )újra szervezése.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. Románok, jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek:

Ha már minden a rendszerváltás 30 évéről szól és a történelmi pillanatról, akkor semmiképp sem mehetünk el és nem is fogunk elmenni a valódi folyamatok mellett, amit a "háború a nemzet ellen" = a "szabadrablás", a privatizáció, a szabadkőműves SZDSZ és a szocialista ámokfutás jelentett! Ez az 1988 privátizációs törvény, más néven társasági törvény tette lehetővé,

De nem szabad elfelejteni a rendszerváltás előtt Magyarországgal felvetetett adósságállományt sem!

Mindezekről annak idején számos VilagHelyzete-cikket írtam:

VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 1.rész

1. Íme a hírhedt eltitkolt "MNB Műhelytanulmányok", avagy Magyarország adósságcsapdába kényszerítése - Befizetés vagy Ráfizetés az EU - Az 'MNB Műhelytanulmányok' eddig "tabunak számított", de gondoskodunk róla, hogy ne maradjon az!

VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 2.rész

2. PRIVATIZÁCIÓ - A film! Elkészült a tényfeltáró dokumentumfilm a nemzet kiárusításáról!
Bemutatja, hogyan játszották ki a nemzeti vagyont fillérekért külföldi magánérdekeltségeknek a privatizáció alatt a mindenkori politikusok.

A bűnözők szabadon élvezhetik egy egész ország megkárosításával szerzett vagyonukat.
Ilyen nagy volumenű tényfeltáró dokumentumfilm utoljára a "Háború a nemzet ellen" című 4 részes film volt, amit azóta remélhetőleg mindenki látott már!

VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 3.rész

3. KÖTELEZŐ FILM és tudásanyag:

HÁBORÚ A NEMZET ELLEN - I.- IV. rész (Teljes)
(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
. BLOG: VilagHelyzete.com
. Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://xn--alternatvhrek-3ibc.com/
. Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
. Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
. Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
. FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog

HOZZÁSZÓLÁS:

A Rózsadombi paktum ,nem volt nyilvános vita sehol, ellenzéki kerek asztalnál pláné nem volt téma... még Pozsgai, Szűrös sem volt beavatva, a többi párvezető még annyira sem, a Rózsadombon mi folyik épp. Az akkori jelenlévő pártok vezetői torkán kellett lenyomni, volt kinek könnyen ment, paktum nélkül nincs hatalom átadás-némi - "megosztás" ilyen alapon volt a beszélgetés. AKI aláírja később labdába rúghat. Diktátum volt javából. Ellenőrzést évtizedekig betartották,betartatták. Háttérhatalom nem akart forradalmat elvileg senki sem. Antal is félt a visszarendeződéstől (oka is volt rá )... itt voltak még oroszok, de itt volt Soros HÁTTÉRHATALOM és Amerikai hírszerzés és FBI. MOSZAT is és a pénzhatalmak és ezek zsoldosai stb. PATHELYZET VOLT. Ha nem ezek írják alá, majd lesznek mások,
Antalon, Boroson kívül senkine nem volt agálya, többi szó nélkül vidáman aláírta. (helyzet hasonlított Horthy 1944 március 19 utáni időre) pláne az oroszok és amerikaiak újból egy véleményen voltak szövetségesként itt nálunk, pénz jövőbeli közös zsákmány -- stb, de itt voltak mindegyiknek saját embereik, kit féltettek is némileg... egy valódi rendszer-változástól. - és jövőbeli zsákmány is cél volt.

/Emil Zoltán Sztez/


Link



A rózsadombi paktum - Wikipédia

Link



A rózsadombi paktum

Link



Rózsadombi paktum. Igaz vagy nem?

Link













 
 
0 komment , kategória:  Politika  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2021.06 2021. Július 2021.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 156
  • e Hét: 1652
  • e Hónap: 18796
  • e Év: 156168
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.