|
2014-10-05 11:45:09, vasárnap
|
| |
| |
ŐSZ
Itt van az ősz, bizony itt van újra. Hogy aztán ez kinek és mennyire kedves? Az őszt általában az elmúlás kezdeteként éljük meg. Mert hol van már a tavasz, amit annyira vártunk, és hol van még a tavasz, amit annyira várunk...
Az ősz a gyümölcsérlelés ideje. A tömeges terméshozam a díszkertben lenyűgöző látvány . A kecsegtető színesség és ízletesség éppúgy vonzza az állatvilágot, mint az embert. Az aprajából különösen a madarak csemegéznek. Sok fás növény így próbál terjeszkedni, mondhatjuk, hogy szárnyat ad a magjainak. Habár az ősz elmúlást és megnyugvást hoz, a természet olyankor sem veszíti el ifjító erejét. A lehullott levelek hónaljaiban már ott rejtőzik az új hajtás és a bimbó, a hagymások zöme most kel életre a föld felszíne alatt. A bőséges őszi csapadék és a csökkenő hőmérséklet véget vet a nyári nyugalmi időszaknak, új gyökeret eresztenek és kibukkan a hajtásvég. Most kell elültetni a kertből felszedett vagy újonnan vásárolt virághagymákat, gumókat, hiszen a talaj még langyos és a létfontosságú visszagyökeresedés akadálytalanul lejátszódhat. Amíg a kertbarát a kályha mellett színes tavaszi virágokról álmodik és terveit szövögeti a jövő évre, addig a kert alig észrevehetően készülődik az ujjá születésre.
Az ősz a megnyugvás időszaka is. Idén ősszel foglalkozzunk többet a lelkünkkel is és töltődjünk fel minél több varázslatos élménnyel. Az élet pozitív energiái, az illatok, a meleg színek, a szépség és harmónia,a barátságos természeti környezet, mind mind garantálja a nem mindennapi élményeket valamennyiünk számára. Sétáltál már ősszel az erdőben, mikor az avar frissen roppant a lábad alatt? Érezted azt az illatot? Ha nem, kérem, tedd meg!
Az alábbi vers nem az őszről szól, de teljesen mindegy melyik évszak szerepel benne.
A sorok mögött ott rejtőzik az örök újrakezdés... Évszaktól függetlenül.
LESZ MÉG TAVASZ
Puha hó-paplan alatt
a hideg követ diderget.
Szorosra húzzák a fák
magukon a kérget.
Tó-üveg. Csikorog a fagy.
Lelkemre rálehelt a tél.
Reszket akár kint hagyott
rigó az ág hegyén.
De sebaj! Jön majd tavasz,
vele jön a meleg, a fény,
szívem újra dalra fakad,
mint áttelelt rigó az ág hegyén.
Ady Endre: PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Arany János: NEM KELL DÉR...
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
(1878 oct. 10.)
Áprily Lajos: OKTÓBERI SÉTA
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
A partot füzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.
Áprily Lajos: ŐSZ
Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.
Babits Mihály: A VERANDA HŰVÖS MÁR
A veranda hűvös már
vadszöllőlomb vörös már.
Fanyar bor az asztalon
Lelkünkben az unalom.
Megtörött a bor színe
mint a haldoklók szeme.
Iszunk apró kortyokat
hallgatunk rá nagyokat.
Nézzük a vén telkeket
a vetkőző kerteket.
Aki maradt, bús levél,
fázik mind és fáj és fél.
Fázik mind és fél és fáj
valami rossz vándort vár.
Jön a vándor mogorván
köpönyegét vonszolván.
Köpönyege föllege
betakarja az eget.
Lehellete csúnya szél
akit ér az meg nem él.
Jaj levelek, hol bújjunk?
Mit csináljunk, lehullunk.
1919-1920
Bedő Gábor: MEGMÁRTÓZNI AZ ŐSZBEN
Megmártózni az őszben,
Selymes avarfürdőben,
Ragyogni tündöklően,
Hulló levélesőben,
Mélyen az erdőben,
A nyár már elmenőben,
A táj is már pihenőben,
Napfény is erőtlen,
De az égbolt felhőtlen,
Magányom legyőztem,
Megmártóztam az őszben.
Dsida Jenő - ŐSZ
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!
Gyóni Géza - ŐSZ VAN
Ősz van. A zöld, lombos ligetből
Csak puszta, zörgő gally maradt...
Oh visszasírom sokszor, sokszor
Az eltűnt, elszállt szép nyarat.
Ahogy a hűs akácsorban
Kísértelek, én kedvesem -
Csak a nyarat éreztük akkor
S haladtunk szótlan, csöndesen.
Még nem vallottuk meg szerelmünk,
Még akkor nem is tudta más -
De oh köröttünk tisztán szólott
A legékesebb vallomás.
A kis kerítésen kihajlott
Egy-egy kíváncsi rózsafa
Szerelmet ontott rózsák kelyhe,
Madár csicsergő ajaka.
Csak épp szívemre nem borultál,
Csak épp meg nem csókoltalak -
Oh visszasírom sokszor, sokszor
A csóktalan elszállt nyarat.
Gyulai Pál: ŐSZI DÉLUTÁN
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
Kányádi Sándor: ŐSZVÉGI JÁTÉK
kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgo- 
lódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
hideg
tél.
Kányádi Sándor: VALAMI KÉSZÜL
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
Kisfaludy Atala: HOGY ŐSZ LESZ ...
Hogy ősz lesz, midőn mi elválunk,
Oh tudtam én azt, tudtam már!
Elárulta azt nekem régen
A hidegülő napsugár.
Hogy ősz lesz, midőn mi elválunk,
Oh tudtam én azt, tudtam én!
Megírva volt az fűnek, fának
Elsárgult, hulló levelén.
Hogy ősz lesz, midőn mi elválunk,
Megmondta az elszállt madár;
S a hervadt, haldokló virágok
Igy szóltak: ,,régen tudtuk már!"
A szürke ég, a köd, a felhő,
A bubánatos őszi szél,
Ez a sok titkos ,,isten hozzád"
Mind elválásunkról beszél.
S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz -
S e halk, mosolygó, hervadás -
Ez az a régi, bús történet,
- Történetünk ez, semmi más.
Végezzük hát be; - te mosolyogva
Hozd a halált, a dért, fagyot;
Én meg miként fű, fa, virágok,
Szépen, csöndesen meghalok.
Móricz Eszter: OSZD MEG VELEM
Oszd meg velem
a csöndet,
a nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,
és jön az ősz.
Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA...
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Erdőd, 1848. november 17-20.
Petőfi Sándor: JÖN AZ ŐSZ
Jön az ősz, megy a gólya már,
Hideg neki ez a határ;
Röpül, röpül más országba,
Hol jobban süt a nap rája.
Hej, van oka a gólyának,
Hogy más hazát néz magának;
De, galambom, hogy elhagytál,
Nem t'om, mi okot találtál.
Hív voltam én hozzád mindig,
Elejétől utójáig,
Nem volt szívemben ősz, tavasz,
Érted, mint a nyár, égett az.
S vajon akihez röpültél,
Nem lesz-e annak szívén tél?
Megeshetik, szép galambom,
Noha neked nem kívánom.
Mert a gólya ha visszaszáll,
Virító szép tavaszt talál;
Hej, de mire te visszaszállsz,
Csak puszta sírhalmot találsz.
Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szíved, 
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
Tóth Árpád: ŐSZI BESZÉLGETÉS
Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Üres berek
Fölé lehajló
Vaksi öreg.
Hej, égi testvér,
Didergő bolygó,
Tüzet keresnél,
Vén, őszi golyhó?
Lenyomva orcád
Földhöz közel,
Bámulod holtát,
S nem hiszed el?
Vagy csöndes őszbe
Halkan leszállván,
Megbújni jössz-e
A bús Föld vállán:
Két hűlő csillag,
Két régi bú,
Egymáshoz ballag,
S meghalni bú?
Míg hulló lombok
Rőt fénye rebben,
Ó, mit is mondtok
Egymásnak ketten?
Hold mondja: "Már csak
Jegem ragyog",
Föld mondja: "Várj csak,
Fáradt vagyok".
"Várj türelemmel,
Jövök már, meglásd,
Átkom, az ember,
Kiirtja egymást,
És csend lesz aztán,
Mély, őszi csend,
S az égi pusztán
Holt por kereng..."
Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Sötét terek,
S öldöklő, gyarló,
Rossz emberek...
Tóth János: ŐSZ LÉP A TÁJRA
Ősz lép a tájra már megint,
A múló idő arcomba legyint.
Hulló falevelek, sárguló erdő
Súlyos terhével szürke felhő
Lassan baktat az ég peremén,
Majd könnyezve terül fölém.
Sírni kezd, de zokogásra vált
Könnyei között galamb szállt
Egyedül, bús magány a társa,
Nyárban maradt turbékolása.
Egy faágra lebben s feje forog,
Rám néz, Én vissza s elindulok
Céltalan csak úgy visz a lábam,
Szomorkodom e síró őszi tájban.
Várnai Zseni: AZ ALVÓ KERTBEN
Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi dalt,
ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.
Verlaine: ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
jajong, búsong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél..
Wass Albert: HA JÖN AZ ŐSZ
Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
Wass Albert: ŐSZI DAL
Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.
De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.
Zelk Zoltán: EZ MÁR AZ ŐSZ
Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
Dideregve didergő fák között
úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.
"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem."
A dombon ülve a költő hangja szól lelkünkben.
Színpompa. Színkavalkád. Az élénksárgától a mélyvörösig, a rozsdabarnától a fenyők méregzöldjéig. A háttérben a kéklő hegyek, az ég azúrkékje foglalja keretbe a csodálatos tájat. Kikerics virít, ökörnyál csillog az aranyló napfényben. Szénával teli szekér döcög le a hegyoldalon. A gazdagon virágzó rét pompás illatát ontja a megszáradt sarjú.
Őszi illatok, őszi hangulat.
"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik"
/Albert Camus/
Vivaldi: Négy évszak - Ősz
Link
Vivaldi - Autumn /Őszutó/
Link
Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/
Link
Wass Albert - Őszi Dal
Link
Wass Albert: nekünk mi marad?
Link
Gyönyörűséges őszünk / Áprily Lajos sorai - Bach zenéje
Link
Elszállt a nyár
Link
Itt van az ősz, itt van újra - Koncz Zsuzsa
Link
Petőfi Sándor: Szeptember végén
/Hegedűs D. Géza előadásában // Zene: Andre Rieu-Love Theme-Romeo And Juliet
Link
Szandi - Őszi szél
Link
Erdély ősszel
Link
Az ősz színei
/Őszi képek, a Secret Garden csodás zenéjére/
Link
Őszi hangulat
Link
Autumn Mood - Őszi hangulat.- ( St Martin & Andy Williams )
Link
Őszi gondolatok
Link
Remélem, hosszú lesz az ősz.
/Egy régi nagy sláger - Bessenyei Ferenc énekel/
Link
Szép őszi táj - csodálatos képek
/Nézz jobbra és nézz balra, le a lábaid elé is, de mindig - és főleg felfelé!!!/
Link
Lake of tears - Otherwheres (Őszi képek)
Link
Pilinszky János: Őszi vázlat
Képgaléria
Link
Link
Csodálatos őszi hétvégét!
Link
Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.
J. R. Ward
...... .....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: gyümölcsérlelés, rozsdabarnától, virághagymákat, akadálytalanul, méregzöldjéig, észrevehetően, mulandóságról, élénksárgától, visszaszállsz, foglalkozzunk, vadszöllőlomb, valamennyiünk, létfontosságú, elválásunkról, gyönyörűséges, avarfürdőben, hallgathatod, megmártóztam, színkavalkád, lejátszódhat, állatvilágot, megsemmisült, terjeszkedni, elvonulhatsz, tollforgójuk, boldogságunk, bekövetkezik, holnaputánra, csillagtalan, beleremegett, varázslatos, csemegéznek, otherwheres, hőmérséklet, hervadásban, visszajössz, őszt általában, elmúlás kezdeteként, gyümölcsérlelés ideje, tömeges terméshozam, kecsegtető színesség, aprajából különösen, madarak csemegéznek, természet olyankor, lehullott levelek, hagymások zöme, föld felszíne, bőséges őszi, csökkenő hőmérséklet, nyári nyugalmi, kertből felszedett, kályha mellett, LESZ MÉG TAVASZ, PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ, Szent Mihály, Arany János, KELL DÉR, Áprily Lajos, OKTÓBERI SÉTA, Babits Mihály, VERANDA HŰVÖS MÁR, Bedő Gábor, MEGMÁRTÓZNI AZ ŐSZBEN, Dsida Jenő, Gyóni Géza, Gyulai Pál, ŐSZI DÉLUTÁN, Kányádi Sándor, ŐSZVÉGI JÁTÉK, VALAMI KÉSZÜL, Kisfaludy Atala, HOGY ŐSZ LESZ, Móricz Eszter, OSZD MEG VELEM, Petőfi Sándor, Pilinszky János, ŐSZI VÁZLAT, Tóth Árpád, ŐSZI BESZÉLGETÉS, Tóth János, Várnai Zseni, ALVÓ KERTBEN, ŐSZI CHANSON, Wass Albert, ŐSZI DAL, Zelk Zoltán, Albert Camus, Őszi Dal, Koncz Zsuzsa, Hegedűs, Andre Rieu-Love Theme-Romeo And Juliet, Secret Garden, Autumn Mood, Andy Williams, Bessenyei Ferenc,
|
|
Online
