Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Márai Sándor: Egy gyermek
  2016-12-18 15:14:43, vasárnap
 
 

A szálloda szobájában, ahol e fárasztó, megalázó és névtelen betegséggel, a lázadásnak és a kétségbeesésnek e heveny, fertőző nyavalya válfajával bajlódom, ágyammal szemközt, tojásdad keretből gyermekarc bámul reám.
A rajz életnagyságban mutatja a gyermeket. Csodálatosan ronda gyermek. Békaszája, pöffedt orcái, szűk homloka, mely mögött ott lappang már kezdeti, miniatűr állapotban, minden emberi gyávaság és aljasság, gyanakvó és sunyin-kék rókaszemei, parókaszerű, felnőttesen oldalt választott, durvaszálú haja, egy kezdetleges emberi arcnak e nyers és bevallottan pimasz önfeledtsége, mindez megígéz és nem engedi el pillantásom. Órákon át fekszem az ágyban, és bámulom az idegen gyermek vacak arcát.
Ez archoz a gyermek kék zubbonykát visel, fehér gombokkal, lehajtott szárnyú gallért, s ronda kacsócskáival, melyek kissé uszonyszerűek, s kissé olyanok, mint az emberek kezei, akik a háborúban önként vállalkoztak kémek akasztására, tapsikálni készül. A gyermek különösen kedves lehetett valaki számára, mert lefestették; de a festő nem tudott mit kezdeni az arccal, a művészet néha tehetetlen a valóság előtt. Arra gondolok, hogy a gyermek időközben már felnőtt, talán itt sétál a szálloda előtt, s ha kimegyek, találkoznom kell vele. Arra gondolok, hogy Isten mindezzel akart valamit. Arra gondolok, hogy sorsom Isten és ilyen gyermekből sarjadt felnőttek kezében van. Didergek. Émelygek. Félek? Azt hiszem, félek.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Köd
  2016-12-18 15:13:07, vasárnap
 
 

Délelőtt, mikor az erdőből jöttem, utolért a köd. Milyen jó a köd! A fák, a lombtalan, meztelen testű fák, melyek az elébb még mint pucér, néger birkózók álltak körülöttem, sima, fekete testükkel, acsarkodó karjaikkal, egyszerre eltűntek a színről, s nem maradt más, csak ez a vattába csomagolt, törékeny világ, melynek nincs alakja és súlya többé, amelyben minden, ami az elébb még csaknem elviselhetetlenül utálatos és fájdalmas volt, súlyát veszti, mintha oldatba mártották volna, puha oldatba, mely puhítja és erjeszti a fájdalom magvait. S lenn a város, mint egy fertőző telep, melyre tisztító gőzt bocsátottak. Csak a harangszó él a ködben.
Így mentem a ködben, láthatatlanul és mit sem látva, anyagszerűen, s már feloldva egy mélyebb és általánosabb anyagban, céltalanul, de ez az céltalanság nem fájt, mert a ködben minden út és irány értelmetlen. Így mentem, mint a Föld halad abban a másik ködben, céltalanul és szigorú törvények szerint.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7247 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 472
  • e Hét: 7945
  • e Hónap: 14186
  • e Év: 66452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.