|
2017-07-16 19:42:50, vasárnap
|
| |
| |
Akkor látott először, amikor másfél éves koromban áttötyögtem nagyapámhoz előadni a Kékes televízióból előző este hallott filmslágert, vagy operettet. Naponta nagyapa ölében villásreggeliztem, ezért kedvencem mai napig a tojásrántotta.
Gyula nagyszüleimhez járt kenyérért. Hogy köszöntöttem-e akkor, nem emlékszem rá, mindenesetre a bácsikra mindig tisztelettel tekintettem, valamiért azt gondoltam, hogy ők jelentik a hatalmat és a törvényt. Mivel ezek a jóismerősök korán elhunytak egy-egy beszélgetéseim után, egész életemben a megelőlegezett bizalmak sorra csődöt vallottak, a jellemtelenségnek és az általam nem ismert bűnnek minden oldalát meg kellett tapasztalnom. Gyula egyedül maradt életben a régi kisvárosi férfiak közül, de talán a neve miatt, mert minden Gyula apa túlélőjeként került kiválasztásra.
A fiúk nekem mindig idegenek voltak egy kicsit, bár a lányokkal egy rangra emeltem őket képzeletben. Ha módomban lett volna, tanulmányozom a férfiak lelkivilágát egész életemben, mint számomra idegeneket. Lányos voltam, csodáltam a nálam szebbeket, okosabbakat, szép ruhájúakat. Tudtam, hogy a lányokban vannak elhelyezve a csodái a világnak, mint a tiszta hang, a kecses alkat, a fejüket megkoronázó haj, az elbűvölő pillantás, meg a méh, az anyaság csodája. Azt is tudtam gyermekfejjel, hogy a szíve a lányoknak magában rejti az egész testi felépítést, a szívből szól a szép hang, a szív jelenti magát a mindenséget, beleértve a méhet is, mely magában hordozza a jövőt. A lányokat csak csodálni és tisztelni lehetett felfogásom szerint, mint akik gondoskodnak, törődnek, aggódnak, féltenek, ápolnak, sírnak, örülnek, gondtalanok, fáradhatatlanok, szorgalmasok, háziasak, kisanyák.
Nagyapa készítette nagyméretű babaszoba bútoromat, melyet hetente letörölgettem, kifényeztem, a kör alakú asztal kisvázájába virágot, vagy zöld dudvát helyeztem, mindegy volt, csak zöld legyen. A babáim ruháját minden hétvégén kimostam, kivasaltam a kályha tetejére helyezett kisvasalómmal, őket megfürösztöttem, hajukat megszárítottam, megfésültem, majd elhelyeztem őket tisztán a babaszobában. Az ilyen lányokat neveztem el kisanyáknak, akik ilyen gondoskodó tulajdonsággal születtek meg. Távlati terveim között nem énekesnői hivatás szerepelt, csak tanítani szerettem volna éneket, természetesen a szép lányoknak.
A fiúkat valamiért nem vettem észre, csak az iskolában figyeltem fel rájuk. Pár éve megfogalmaztam, milyennek kell lennie az apa és nagyapa meg pár szomszéd ismeretében a férfiaknak. Mivel a szívük nem rendelkezik annyi érzelemmel, mint a lányoké, ezért övék a becsület, a lovagiasság, a tisztelet, az udvarlás, a bizalom, a hősiesség, a bátorság, a felelősség.
Gyula hét hónapja érkezett meg a bérház mellé régi szomszédom, Attila hívására. Tudták mindketten, hogy segítséget kértem éveken keresztül, emlékeztek rám. Körülbelül egy hónapig eszméletlenül feküdtem, míg meggyógyították a széttaposott testrészeimet, kiszedték belőlem a fekete mágusi eleven csapásokat, mint a strumaként diagnosztizált Sátánt a nyakamból, fejemből és bal szememből. A Sátánnak ez csak egyik megjelenési formája volt, Csernobilkor győzött le. Tűzben terjedő Istene volt ő minden karmikus népnek a világon, együtt győzték le, így felszabadult az egész világmindenség a gonoszok vezetőjétől.
Azután hat hónap iszonyat következett, engem, mint ősleletet tekintettek, éjjel-nappal bántottak, mutogatták a televízióban filmekben, mit tesznek velem, s hatalmasat csalódtam Gyulában, akit egyedül gondoltam törvénynek, hogy mindezt megengedte. Nincs türelmem többé az állítólagos megmentőim naponkénti hazugságaihoz, hogy elvisznek innen, játszva velem, milyen ruhákat vennék, ha lenne pénzem, mivel rendeznem be a lakásomat, milyen házat terveznék, s milyen lenne a csókom, mint tisztaság törvénye teljesen átadva magát a szerelmének, ha lenne innyem és fogam. Minden nap hajnal hatig vártam, hogy visszaadják a személyiségemet, az arcomat, majd feladva a reményt sem hagytak nyugodni, nem engedve azt, hogy meghaljak. Nem kértem mást, csak annyit segítségképpen, hogy valaki fejezze be az 58 éve tartó kínzásomat a Mónika Show, Benkő Dániel médiája részéről, s utána hagyjanak elmúlni, mert ezt a szégyent, ami engem ért leírásával együtt annak, ami történt, a megbélyegzésemet, gyalázatomat nem tudom soha többé feldolgozni.
Játszottak velem a megváltók hónapokon keresztül kegyetlenül, Gyula ezt megengedte.
Mégis emlékezni kell rá, mert az egyetlen köztük, akit törvénynek neveztek el, s jött segíteni nem tudva arról, hogy a többi népe megáldozott engem folyamatosan.
2017. július 16. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
