|
2018-10-25 16:12:05, csütörtök
|
| |
| |
A sátoraljaújhelyi és a miskolci utcai berendezések szerint, melyekhez hozzátették Budapestet névtár és utcák szerint, Győrt, Heves megyét ismétlés végett,világapokalipszist jelentenek és hajtottak végre közösen az embereken, maguk, mint NagyPán Pszichografológiai állandó vas véráldozói és Hunnia börtön II-es elmeosztálya helyett lezárva Varga nevekkel állandóan a határokat az ártatlanok előtt.
Mivel a miskolciakkal a Varjú hatágú jeles zsidó népet megölték, boltfóbiásnak kellett volna lenniük. Ezt rajtam a Talmud nácijai, amik központja Németországban van bárány szerepét végrehajtva Évájuknak Vénusz áldozással, valamint a cigány nácijai Hevesnek, Józsefvárosnak, Miskolcnak szőke hajú Rákóczi téri nemi csapások miatti nemi gyalázással a Hunnia börtön II-es elmeosztálya által hajtották végre az alábbiak szerint:
Születésem óta rettegésben éltem, mivel nálunk voltak a pusztítók, a Hunnia börtön cigánytelepe, Ménesi lírai karámjával, amik maszkos ruhákba öltöztettek, a tik sem vagytok magyarok Mónika Show mai napig tisztuló tagjaival anyámat összezúzva naponkénti cirkuszokkal és dührohamokkal rettegésben, állandó félelemben tartottak. Ez a rettegés soha nem múlott el, a legkisebb dologtól, ami engem ér, összeomlik az idegrendszerem. Hiszen félek az apokalipszis leplezése miatt, mivel egyedül vagyok, nincs segítségem, aki átvállalná tőlem a szerepek névtárának feltárását, népbíróságra adná az apokalipszis tagjait, amik saját sorsukat, tetteiket, szerepeiket rajtunk végrehajtották.
Nem tudtam az utcán közlekedni a média hipnózisa miatt gyerekkorom óta, amit álomvilágjának neveztek el Vénusznak kezdetben minden kurvájuk helyetti szerepükkel. Ez a közlekedési fóbia már régi lenne elméletben a politikusoknál, Hunnia börtönnél, lírai karám állandó apokalipszist íróinál, berendezőinél és végrehajtóinál, ha nem embereken hajtották volna végre a tetteiket az első embergyilkosság óta.
A közlekedési fóbia hipnózisos vezetéssel olyan, hogy az ember bizonytalan mindenben, nem tudja, merre jár, nagyon oda kellett mindig figyelni, hogy el ne tévedjen. Végig nevethették az elmúlt 60 évet saját karmikus tetteik következményének végrehajtásával rajtam.
A boltfóbia szintén gyerekkoromban jelentkezett, állandó bakizással. 1986-os sátán és rózsakeresztes rend, Isteni színjáték küszöb őreinek jelentkezésekor együtt kivégzésemmel angyalként gésák, Mary Zsuzsa sorsaként - ezeknek ilyen angyalaik vannak - már gondolkozásra képtelenül elpattant egy húr gondolkozásommal egyáltalán nem tudtam botba menni, sem az utcákon közlekedni. Elölről kezdték a bárány Talmudos áldozását, az összes náci emelését az egész világon.
Vezetni kellett a nagyobbik lányomnak, nem tudtam vásárolni, csak piacokon főleg, olyan helyeken, ahol nem volt bezártság. Csak a rettegő, állandóan kalimpáló szívem vergődésében léteztem, így cipeltek gyalázatra adva engem kurvák sorsaként 130 évet kezdve elölről. Felerősödtek a régi sorsaim következményei, amikor Illés-Pisti bezárt engem több helyre éhen és szomjan hónapokra játékból, mint a svájci kanton barlangjába. Nem tudtam, hogy Lázár többezer éve a miskolciakkal állandóan feszületre tett engem Krisztusként, meg kerékbetört Alexandriai Katalinként, úgy, hogy csak egy tompalátó zöld szem maradt belőlem és az egykori nagy szoborfejem.
Mivel ez a bolt és közlekedés fóbia kék földönkívüliekkel és feketemágiájával történt a Rákóczi térnek, ebből nem lehet diagnózist írni. Megtörtént olyan a miskolci Kilián telepen, hogy be akartam menni a boltba, feketemágiával megtámadták a kezeimet, mikor meg akartam fogni a kilincset és majdnem összerogytam, nem tudtam kinyitni az ajtót. Ilyen boltfóbia nincsen. Ha beerőltettem magam, hogy ellenkezzek a támadással, a testemet nyomorgatták, nem tudtam beszélni, elakadt a hangom, nem tudtam kikérni ijedt tágra nyílt pillantás mellett egy kiló kenyeret sem.
Az sem volt mindegy, melyik oldalon van a bolt bejárata, mindennek emlékeztetnie kellett a régi támadásokra, meg amik értek a torünnepük közben, míg jártam kétségbeesve hiába feljelentések után Ombusmannak, minisztériumnak, orvosi kamarának, hogy vizsgálják ki, mi történt velem a kórházukban. Csúfoltak és nevettek engem a szőke nemi csapásai a gyógyszertáraiknak, mint az észak-kiliániban, játszottak, mint a városi rendőrségen, meg a MOL benzinkútnál leltár táblát éjszaka kitéve, hogy nem fogadnak cigi ügyében a Pszichografológiájuknak, mivel ez náluk elmebetegséget jelent Szepes Mária szerint, ahogyan Orbánjuk a vasnépnek ismételte.
1991. óta nem telik húsra, a gyerekeimnek megfőztem valahogyan, amin ma is csodálkozom, de én nem ettem, gyümölcsöt, zöldséget sem. Hentesnél gyerekkoromban jártam utoljára, amikor elfelejtettem a szafaládé nevét, amit még soha nem hallottam és faszaládét kértem helyette. Ellenszenvesek voltak mindig a hentesek, akár az utcanépből és parasztokból verbuvált boltosaik.
Kezdetben még szerepjátékosok voltak, mint Fábián, Koleszár, meg pár név, amit a miskolciak politikusaikkal ismételtek.
Próbáltam pár hónapja henteshez menni bevásárolni, de mindig önkínzó kudarccal zárult minden próbálkozásom. Ma rájöttem, hogy bennem van a hiba. Elmentem a vasgyári piaci egyik henteshez, aki szimpatikus volt. Kikértem az előre összeírt dolgokat. Már örültem, hogy most semmi arra utaló jel nem jelentkezett, hogy én boltfóbiás voltam születésem óta. Ekkor megkérdeztem, szoktak-e halat árulni, mert viliára halászlevet gondoltam főzni. Ekkor valami történt, mert közben odanyújtotta a készüléket, hogy okézzam le, elmondta háromszor a mondatot, hol lehet halat venni, de én semmit sem hallottam belőle. Nem láttam a szemeimre. Borzalmas volt, megsemmisült állapotban, remegve minden részemben hagytam el a hentespultot. A villamoson figyeltek az utasok, ahogyan kétségbeesetten keresem, hová tettem a kártyámat. Ilyen érzésem akkor volt, amikor a város fesztiválvárosként naponta Müllerékkel széttaposta minden részemet temetési ünnepség rendezésével, tisztításával az ide tartozó népeknek, mint tatároknak, melyek Vénusz vérből tisztultak, akár Magyarország felszámoló népei magyar felvett névtárával Romániának. Mikor ilyeneket írok le, rettegek és félek, hogyan támadnak ki a véráldozóim és szerepjátékosok. Martin kertváros, Pereces kertváros lett belőlük elhagyva a várost a világkönyvtáruk legalább hétszer történő végrehajtása közben véráldozással.
Hazaértem remegve, s ekkor az ismerős érzés remegtetett, hogy anyám nem fog már bántani. Tehát nálam a szívremegés jelenti hang nélkül is az összeomlásomat állandóan a félelem miatt, melyeket átéltem. Másik a szégyenérzet, ami születésem óta kísér az állandó megszégyenítésükkel Zorán és a többiek sorsaként, meg a külsőm, hogy már nem tudok az utcára kimenni, nem tudok beszélni.
Ettől a hatalmas félelemtől és rettegéstől csak akkor tudnék kicsit megpihenni, ha valaki átvenné tőlem és feldolgozná a velem történteket. Mivel az emberjogi bizottságokat és nagyhatalmakat az országban a Rákóczi tér képviseli, nincs hová és merre menni panaszra, az emberjogi bizottságok a szerepjátékosokat,. véráldozó és gyalázó cigányságot és állandó kislányáldozó zsidókat képviseli, magyar néven futó világapokalipszis tagjainak és nemi csapásainak jogaival együtt.
Ha megtehetném, visszaadnám a politikusainak a világnak és a Talmud reformátusainak, hogy hatalmas erővel felülről én is megtámadnám őket, hogy ne tudják, hol járnak az utcákon, ők, amik kíséretével járnak az űrhajós népeiknek, hatalmas energiájával a tűzisteneiknek. Visszaadnám a cigány náciknak, mindegyiknek, amelyik saját tettét végrehajtotta fényevésünkkel együtt a Varjú zsidó nép világkönyvtárával együtt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
