Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Égési sérülésekre
  2011-08-27 13:11:32, szombat
 
 




ÉGÉSI SÉRÜLÉSEKRE


JÓ ÖTLET ÉGÉSI SEBEKRE


Éppen kukoricát főztem, és a villát beleszúrtam a forró vízbe, hogy megnézzem kész a kukorica. A villával nem találtam el, de a kezem becsúszott a forró vízbe. Egy barátom, aki Vietnamban volt katona, pont akkor lépett be házamba mikor ordítottam a fájdalomtól. Kérdezte, hol van sima liszt? Mikor oda adtam, egyenesen beledugta kezemet, és azt mondta, tartsam ott 10 percig, amit meg is csináltam. Mesélte, hogy Vietnam-ban egy férfi meggyulladt, és a nagy pánikban egy zsák lisztet öntöttek rá. Nem csak eloltotta a tüzet, de egy hólyag se keletkezett a bőrén. Tehát, ott tartottam a kezemet a lisztben 10 percig, és mikor kihúztam, se hólyag, se pirosodás, se fájdalom nem volt. Most, ezért a fridge-ben tartok egy csomag lisztet, mert a hideg liszt sokkal hatékonyabb az égésre, mint a szobahőmérsékletü. Csoda, ha engem kérdezel. Egyszer a nyelvemet égettem meg, lisztet szórtam rá, és 10 perc múlva semmi fájdalmat nem éreztem. Ha megégeted magad, ne tegyed folyó viz alá, csak használd a zacskó lisztet. Sokkal hatékonyabb.

Add tovább, tudják meg mások is mit kell tenni égés, vagy forrázás esetén.




 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében...  
A kakas és a róka
  2011-08-27 12:50:31, szombat
 
 







A kakas és a róka

Bandukolt a róka, majd megállt egy tisztáson, nagyra nyitja a szenét - csakhogy jobban lásson- mert amit lát, bizony igen fura szerzet...
- Kakas - így a róka - ámde igen nyeszlett.
Szól nyájas vigyorral:
- Ugyan jóbarátom, rossz bőrben vagy, amint éppen látom.
Búsan bólint a kakas, taréja majd lepottyan:
- Igazad van komám, rossz sorba jutottam. Gazdaasszonyom szegény, alig van mit egyék, most lett nyugdíjas, mikor drágább a kenyér, így hát nekem nem is jut egy morzsa.
- Ó te szegény - sóhajt a róka - Ha velem jössz, juttatlak jobb sorba.
- Mennék én örömest, de ládd barátom, oly gyenge vagyok már, nem visz el a lábom.
- Sebaj! Megoldjuk! Uccu komám hoppla ülj csak fel ide a lompos farkamra.
Felült a kakas, s így elmentek messze, keresve-kutatva gazdagabb vidékre. Mikor elérték, a kakas leszállott, köszönte a fuvart, s emígy hálálkodott:
- Kedves komám róka, ha te leszel bajban, keress fel nyugodtan és segítek én nyomban.
Elválásuk után egy év, ha letelt, találkoztak ismét, a nagy tyúkól mellett. De jaj mit látok? Mi lett a rókából? Sánta a lába, szőre hull a farából, oldalán a bordák igen csak kiállnak, farka tán nem való légyütő csutaknak. Ámde a kakas! Kitelt, fényes tollú nyalka.
- Szervusz szegény komám! Isten hozott róka.
Köszönt illendően, majd még hozzátette:
- Ugyan komauram! A zsírját hová tette?
- Jaj nekem szegénynek, kétszer is jaj-jaj! Üldöz a balsiker, nyakamon a sok baj! Elvették erdőmet, váramból kiűztek, vadászok kergettek, adószedők jöttek.
- Ó te szegény pára, hajdani megmentőm, de jó, hogy eljöttél, légy az én kísérőm. Kísérj el kicsinység ide át a nádba, ígértem volt akkor, segítelek jó sorba.
- Mennék én, mennék - így a róka nyögve, de nem visz már a lábam, egész testem gyönge.
- Segítek! Segítek rögvest a nagy bajon, elviszlek magam is, ülj meg a farkamon!
Szegény róka, többször is próbálta, hiába, csak nem tudott felülni a kakas farkára.
- Sebaj komám! Sebaj, várj egy darabot - mond a kakas, majd a nagy udvarban futott.
Ott állt egy kicsi szekér, a nagynak kicsi mása, a gazda még tavaly a fiának csinálta. Befogta magát a kakas, rúd mellé a hámba, szaladt vissza oda, hol várta a barátja.
- Ülj fel komám róka és megyünk is tüstént.
Esopus a tanúm, hogy ez akkor így történt. A tanulság máma? Nincsen-csínja-bínja, kinek nincsen kemény farka, legyen egy kocsija!


  
 
0 komment , kategória:  Humor  
Gondolatébresztő
  2011-08-27 12:21:03, szombat
 
 










G O N D O L A T É B R E SZ T Ő


Szól a lélekharang

Jajongva szól a lélekharang. Az elmúlt éjjel valaki távozott sorainkból. Az Ő lelkét hivatott kísérni a lélekharangja.

- Hova is? Kinek-kinek a hite szerint. Szerintem ,,csupán" arra figyelmeztet, hogy halandóak vagyunk, hiszen íme ott fekszik, aki még tegnap élt. A harang hangja engem is gondolkodásra bír.

- Félsz-e a haláltól vénember?

- Nem! Nem félek a haláltól. Már tudom, hogy ami egyszer megszületett, el is múlik. Ez egy igazságos törvény. Sem pénz, sem hivatal, sem rang nem mentesít. Ha eljő az idő, menni kell.

- Akkor miért vagy feszült? Mi aggaszt?

- Ez az amitől félek! Mert meddig ember az ember? Fizikailag: ameddig van lehelet, dobog a szív, amíg van agyhullám. De ha már nincs gondolat, talán érzés sem, akkor az egész nem más mint vegetálás. Ma már a tudomány képes fenntartani ezt az állapotot. Szükség van-e erre? Méltó -e ez az emberhez? Hiszen a test már nyugodni vágy és ezt odázza el-oly sok esetben feleslegesen-a technika és a tudomány.

Ha eljön a halál üdvözlöm s fejet hajtok előtte. Kész vagyok, mehetünk! Ha nincs már érdemleges dolgom e világon, akkor kész vagyok erre az útra. Fiam felneveltem, önálló életet él, az Ő gondjai, nem az enyémek. Neki is meg kell harcolnia helyéért a világban, érzésem szerint jó úton halad. Talán az unoka hiányzik már csak életemből. Ha szerencsém lesz, meglátom még. De csak ezért nem kell várnia a kaszásnak. Inkább most, amikor még pajzánul a szemébe nevethetek, mint megvárni a vegetatív véget.

Most hal el a lélekharang jajongó szava és én némán gondolok a távozottra. Neki már nem gond, ami engem még nyomaszt. De előtte biztosan voltak nehéz napjai. Miért nem választhat, az ember,- amikor még szelleme és értelme alkalmas - hogy menne-e vagy maradni szeretne? És ha menne, miért nem segíthet ebben az orvos, az erre hivatott szakember? Miért lehetséges az, hogy az orvosok az életet-szinte az ember tudta és akarata nélkül - meghosszabbítják? Muszáj szenvedni a távozónak? Tudom, ez etika. De milyen etika az, amely gátolja a szabad akaratot?

Súlyos szavak ezek és nálamnál képzettebb, tanultabb emberek vitáznak ezen a kérdésen. Szeretném megérni, hogy szabadon választhassak! Vajon tudnék választani? Merném vállalni, hogy kimondjam a halálom napját?

Úgy látszik nincs menekvés, mindenkinek a sorsát vállalni kell. Nekem is. Csak a remény maradt, hogy jöhet még a vég ,,időben".

,,Ember küzdj és bízva bízzál"- Mondja az Úr Madáchnál.

Bobdai György







  
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 435 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5184
  • e Hét: 19279
  • e Hónap: 59100
  • e Év: 236975
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.