|
2021-06-26 19:45:46, szombat
|
| |
| |
TÓTH ANETT VERSEI - VÁLOGATÁS
ANGYALFÉNY . .
Képzeld, ahogy Isten angyallá válik,
S te ifjú lány, gyönyörű Jázmin,
Képzeld, hogy az angyal eléd áll,
Lágyan átölel, s fénye beléd száll.
Még fel sem fogod, alig hiszed
Angyali hangját az égi beszédnek,
A tiszta fény begyújt egy szikrát,
S a tűz elégeti az elhomályosulást.
Összeolvadsz a mennyei fénnyel,
Felismered eredendő természeted.
Te ő vagy, ő pedig te,
S végtelen a szeretet.
Rájössz, hogy ez mindig is így volt,
S hogy mindig is így lesz, bizonyos.
Utatok kettéválik, nem látod már,
Mégis érzed őt, végtelen fénye átjár.
Lelke mosolyog, s beszél hozzád,
Az égi szeretet itt van, nincs távolság.
ANYA FÉLTLEK!
Anya féltlek!
A hangom beleveszik a mélybe.
Gyere, állj fel!
Röpülj! Szállj el!
Anya hol vagy?
Most már nem is látlak!
Tartom a lámpát!
Indulj! Hajrá!
Anya kérlek!
A gödörből ki kell lépned!
Lásd meg a fényt!
Itt vagyunk még!
Anya már lát!
Itt a család.
Egy vidám pillanat,
s az én anyám szárnyra kap.
BŰNTUDAT
És ment, ment a lány,
ki tudja hová,
sötét volt és némaság,
amerre járt.
Bűn nyomta már a lelkét,
megbánása csak a mentség.
Meghátrálni nem fog most már,
bűntudata nagyobb annál.
Tudja, hibát követett el,
s most érte szenvedni kell.
Így hát csak megy, megy a lány,
ő se tudja, hová,
sötét van és némaság,
amerre jár.
Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani.
Változni, vagy változtatni.
Elengedni, vagy magunkhoz ölelni.
Barátságot, vagy szerelmet választani.
A döntés mindig nehéz.
Tagadni az érzéseket lehet, de nem éri meg.
Próbálkozni, élni, szeretni és elengedni kell.
Talán ennyi az élet titka.
EGYSZER NYÁRON
Egyszer nyáron,
mikor megfogtad a kezem, úgy éreztem,
soha nem engeded el.
Aztán mégis,
egy fekete téli éjjelen jött egy lány,
s elvitte a szívedet.
Attól fogva
egy dal játszik agyamban és arról mesél,
ami már nem az enyém.
ELÉRNI AZ ELÉRHETETLENT
Érzem, szellő járja át fejem,
a változás szele,
mely a parázs helyébe
új tüzet táplál félve.
Mert az igaz szerelem
csak álom,
soha nem érni el,
oly távol.
Nincs felhőtlen boldogság,
pedig úgy vágyom rá!
Ezért van erőm mindig
remélni s tenni,
Elérni az Elérhetetlent:
sohasem csüggedve,
buktatók után talpra állni,
s menni tovább, menni, menni!...
ELFOJTOTT KIÁLTÁSSAL
Egy elfolytott kiáltással
megszakadt az álom.
Kialudt szívem lámpása,
hűvös van, fázom.
Ma jött el utoljára,
többé nem jön el.
Szíve hozzám húzza,
de karja már nem ölel.
Hát eddig tartott.
Röpke hét hónap volt.
Ennyi volt boldogságom,
mi szemeimben ragyogott.
Fáj, hogy nem lehet az enyém,
s én nem lehetek az övé!
Tudom, hogy még most is szeret,
de elment, mert el Kellett mennie...
ELKÉPZELT TALÁLKOZÁS
Meglátta, s remegett a lába, ahogy közeledett felé...
Majdnem összeesett, ahogy a fiúhoz ért...
Milyen régen vágyott e pillanatra,
hányszor elképzelte már!...
S most inába szállt a bátorsága,
semmit sem csinált.
Elment gyáván a fiú mellett,
s felszállt a buszra, mely indulásra várt.
Vággyal kínzó álmai feltörtek,
de félt!, s így nem váltak valósággá...
Távolodott, s szíve még mindig küzdött azért a fiúért... -
De nem maradt más, egy könnycsepp, s egy fájó emlék...
AZ ÉLETED MENETE ELKÉSZÜLT
Az életed menete elkészült,
s te megszülettél.
Kezdettől fogva azt kell tenned,
amit ők akarnak,
amit ők elvárnak tőled,
amit ők diktálnak,
attól kezdve meg kell tenned.
Nem lehet saját akaratod,
nem járhatsz külön utakon,
semmid sem lehet,
amit nem engednek.
Nem lehetnek álmaid,
ezáltal vágyaid.
De ezek egyszerűen vannak,
mindenkinek vannak.
Nekik is vannak,
nem kivétel senki.
Te csak bábu vagy,
az ő játékfigurájuk.
De kellesz nekik,
szükségük van rád,
igaz, csak egy ideig...
Ezt kihasználhatnád!
Az ő szabályaikkal játssz!
A becsület és az érzés
nem kaphat helyet még!
Majd, ha te leszel a nótás,
s ők a játékbabák.
De majd belátod,
úgy a várad nem sokáig áll,
s küzdesz a végsőkig akkor.
Ám a szív védtelen hozzá,
ezért igényeidért eltaszítod.
Így marad a győzni akarás...
S te is azt folytatod, játszol,
és sírnak az apró babák...
FÁJ AZ IDŐ
Régóta haldoklunk.
Nem érzed?!
Én meghalok!
Meghaltam.
Emlék vagyok!
S már Te is az!
Fáj az idő.
Régóta nem vagyunk..
HIÁNYZOL
Fáj a szívem, s veszettül dobog,
mert nem láttalak régen.
Zúg a fejem zűrzavarban forog,
mert szenvedek érted...
A szemem kétségbeesve keres, hogy
megpillantson végre.
A szám igazán már nem mosolyog,
kívánja, hogy ajkad érje.
MIKOR A GYERMEKEK SÍRNAK
Mikor a gyermekek sírnak,
s leülnek a közelükben levő padra,
szüleik melléjük guggolnak,
s ha a nadrágon észreveszik a nagyra,
óriásira hízott lyukat,
nem kiabálnak szeretett magzatukkal,
hogy: `Miért csináltad?!
Már megint csak a gondot okoztad!`
Hiszen, mikor a gyermekek sírnak,
szüleik melléjük guggolnak.
Fürkészik a csemeték
könnyekkel teli szemét.
Ilyenkor megkérdik kedvesen:
`Mi baj szemem fénye?
Miért sírsz, mi bánt drágám?
Ne sírj életem! Ne sírj már!`
És mikor a gyermekek annyira sírnak,
hogy hangjuk elcsuklik, s beszélni sem tudnak,
vagy nem akarnak, nem szeretnének
bánatot okozni oly nagyon imádott szüleiknek,
akkor a szülők szíve erősen dobog, ver,
könnyeikkel küszködnek,
mert nem tudják, mi az oka
kicsi gyermekük bánatának.
Ezért, mikor a gyermekek sírnak,
s leülnek a közelükben levő padra,
szüleik melléjük guggolnak,
s gyermekükkel együtt zokognak.
A kicsit gyengéden az ölükbe veszik,
s nyugtatgatni, vidítani kezdik.
Mert a szülők csak akkor boldogok,
ha gyermekük vidáman mosolyog.
NÉHA - MIKOR LÁTLAK
Közöttünk átlátszó fal van.
És e falat, néha - mikor látlak -
úgy érzem, ki kell törni.
Ám, ha ez megtörténne, félek,
hogy túlságosan féltenélek,
s te ezt nem viselnéd el.
De néha - mikor látlak -
úgy érzem, semmi sem számítana,
még ha csak tévedés is az egész.
Mert akkor legalább könnyebb lenne:
hogyha látlak, ne nézzelek,
és a szívem ne vérezzen...
De még csak nézzük egymást,
vágyunk egymás után.
Szinte odapaszírozódunk
az üvegre, hogy közelebb kerüljünk,
de a fal ott áll, és én
nem érem el a kezed...
NÉZZ ÉS LÁSS
Ha szíved gondoktól terhelt,
ha segítségre szorulsz,
s nem segítenek...
Nézz és láss meg engem,
én segítek, ha akarod,
mert...
Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, miért kegyetlen s kegyes,
s nem tudod elmondani kinek...
Nézz és láss meg engem,
én meghallgatom,
mert...
Ha fáj az élet,
s erőt vesz rajtad a félelem,
ne félj, az megöli lényed...
Nézz, láss és érezz,
én biztonságot adok,
mert...
Ha úgy érzed, nem szeretnek,
ha egyedül vagy,
nem vesznek észre...
Nézz és láss meg engem!
Igaz barátod vagyok,
mert... én szeretlek!
ÖRÖKKÉ
Még mindig szeretlek...
Régen, mikor még jártunk,
a szél lágyabban fújt,
fényesebben ragyoktak a csillagok,
s a holdsugár cinkosan cirógatott.
De hamar, s hirtelen
felhők jöttek távolról,
a Múltadból.
Egyre sötétebb árnyékot vetve
lassan, megállíthatatlanul jöttek
viharos fergeteget hozva magukkal,
mi szívünkben, azon
a kis helyen kavargott,
s zavart meg mindent,
mi Szép Volt.
Egyre hűvösebb lett,
aztán hideg.
Elváltunk.
A búcsú könnye
megfagyott az arcomon.
Most tél van nélküled,
nagyon fázom.
Szívem, - hol
szerelmunk forró tüze
lángolt régen -
jégcsapok szúrják,
egyre csak gyilkolják.
Mind jobban vérzik,
szinte elviselhetetlenül fáj.
Csak a remény élteti,
mi kedves emlékeidből fakad.
Ó, hányszor indultam Hozzád!
De maradtam,
maradtam álmaimmal,
mert félek a kudarctól,
és attól, hogy
teljesen elveszítelek.
Még mindig nagyon szeretlek...
TE A MINDEN VOLTÁL
Te a Minden Voltál,
Csodálatos Világ:
Szerelmes Forrósággal
Boldogság egy lánynak,
Ki Most Egyedül van, magányosan,
Ül a szobában Szánalmasan,
Gondol Rád Fájdalmasan,
Emlékezik Boldogtalan,
S fekete szeméből patakokban
Gyászos Könnycseppek Hullanak;
Egy Mondat volt,
Mi Szívéig Hatolt,
s mindent Szétrombolt:
"Majd találkozunk valamikor."
ÚJRA CSODA
Giling galang csingiling,
csengettyű szól odakint.
Kimegyünk kiskapun,
honnét csendül, nem látjuk.
Giling-galang kisangyal,
berepült a házunkba.
Amerre járt, csillagpor
tudatja, hogy nálunk volt.
A szobánkban odabenn,
karácsonyfa díszeleg.
Alatta az ajándék,
így együtt oly csudaszép.
Ámulnak a gyerekek:
Hát ez meg hogyan lehet?
Szívükben a felnőttek
újra csodát élnek meg.
Fenn az égben angyalok
becsukják a nagyajtót.
Szívükből a szeretet
fénye egy-egy csillag lett.
VALLOMÁS
Szeretek veled szemezni,
barna szemed sokáig nézni,
bűverő van benne.
Szeretnék neked elmondani
valamit, bevallani,
mert más lettem:
Szeretnélek megérinteni,
s magam mellett érezni
forró tested!
Szeretnélek magamhoz ölelni,
és soha el nem engedni
simogató kezed!
Szeretném tőled hallani,
hogy tudsz engem szeretni
egész életedben.
Szeretném szád ízét megkóstolni,
s egy forró csókkal igazolni,
hogy szeretlek.
Szeretlek és
szeretni is foglak örökké,
míg élek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Anett, Juli, Julianna |
|
|
|
|
|
Offline
