|
2012-01-18 21:33:43, szerda
|
| |
| |
A NŐ TEREMTÉSE
BOSZORKA Darvas Szilárd zseniális verse
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektete,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok.
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az Isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba,
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba,
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez, 
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott.
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
AMIKOR AZ ISTEN A NŐT TEREMTETTE
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen ?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
- Amikor a nőt teremtettem,valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja,mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladta, hogy a betegségek és a bánat idején is, ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki,amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti...
Még akkor is, ha a gyermek őt megbántotta.
Oly erőt adtam neki, melyet párját minden hibáival együtt szereti és elviseli...
És azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon párja szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó társ soha nem sérti meg párját, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy sziklaszilárdan társa mellett áll-e?
És végül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.
A könnyek kizárólag csak övéi, és annyit használ belőlük,amennyire csak szüksége van.
Látod:
Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ, amit éppen visel...
Vagy az alakjától, vagy ahogyan a haját viseli....
Egy nő szépségét a szemében ismered fel,
mert ez a szív kapuja, ahol a szeretet lakozik !
Add tovább ezeket a gondolatokat minden nőnek, akit csak ismersz.
Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni.
Segíted a nők önbecsülését!
HISZ MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET!
A NŐ TEREMTÉSE
Egy hindu legendában olvastam:
Isten úgy teremtette a NŐT, hogy látva a férfi magányát, megsajnálta és munkához látott:
"Fogta a hold kerekségét, a kígyó testének hullámzását, a lián vastag szárának karoló erejét, a fű halk remegését, az ágakon libegő levelek röpke báját, a rózsa frissességét.
Fogta az Isten a barack zamatát, az őz riadt futását, hozzákeverte a levegő megfoghatatlanságát, felhőszakadás után a szivárvány eget átívelő lágy hídját.
Fogta a nyúl félénkségét, a páva hiúságát. a veréb pehelytollát, a gyémánt keménységét, a szajkó locsogását, a galamb turbékolását.
Fogta a méz édességét, az epe keserét, a tigris kegyetlenségét, a hó hidegségét, a tűz hevét, az alkony pírját.
Összekeverte mindezt, és megalkotta a nőt.
Művét fenségesnek és csábítónak látta.
Büszke volt rá, méltónak találta az egész világ csodálatára.
Nagy lélegzetet vett, és frissen teremtett művét odaajándékozta a férfinak.
A férfi megköszönte az ajándékot, majd 8 nap múlva összezavarodva, heves jajszóval az ajkán visszavitte Istennek.
Az Isten visszavette, de tudta, a férfi vissza fog jönni érte és újra magával viszi.
Így is történt !
Háromszor hozta vissza a férfi a nőt és háromszor könyörögte vissza.
Végül az Isten haragra gerjedt és ráparancsolt két teremtményére:
- Tűrjetek egymásnak !
A nő mosolygott, a férfi fejet hajtott, s miközben otthonába vitte asszonyát, heves panaszát senki sem hallotta:
- Micsoda csapás !
VELE SEM BÍROK ÉLNI, DE NÉLKÜLE MÉG ÚGY SE...!"
Uraim !
Még egy jó középkorú nő is ezekből a összetevőkből van!
Talán a barack zamata kicsit karakteresebb, ha lehet a gyémánt még keményebb, a méz is érettebb, cukrosabb talán...
De a tűz heve, és az alkony pírja még változatlanul él!
A NŐ
Mire az Örökkévaló megteremtette a Nőt, már hatodik napja túlórázott. Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle:
- Miért fordítasz ennyi időt erre az egyre?
Az Örökkévaló pedig így felelt neki:
- Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat? Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható, egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd elvégeznie.
Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell? Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló.
- Hiszen már olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát, amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!
Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt.
- De hát olyan puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló:
- Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő arcát.
- Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal:
- A könny arra való, hogy kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét, magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt.
- Te egy lángész vagy, Uram! Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!
És valóban az!
A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a férfiakat.
Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok lenni, szeretni és örülni is.
Mosolyognak, amikor pedig sikoltani akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.
Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek. Küzdenek azért, amiben hisznek.
Bátran szembeszállnak az igazságtalansággal.
Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is.
Képesek lemondani bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.
Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz. Feltétel nélkül szeretnek.
Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben, elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat nyernek.
Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg, amikor egy barátjuk meghal.
Meggyászolják egy családtag elvesztését, mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója lehet.
Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.
Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy nekik.
A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és szeretetet hoznak.
Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik.
Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.
A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak környezetüktől.
Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról, hogy mennyit érnek.
A nő teremtése - Videó
Link
A nő teremtése - PPs
Link
A nő - PPs
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép versek és idézetek |
|
|
|
Címkék: ételmaradékokkal, határozottságát, követelményeken, oldalbordájából, sziklaszilárdan, összeházasodott, oktalanságodon, legszívesebben, környezetükből, szembeszállnak, csalódottságát, visszagondolok, odaajándékozta, kegyetlenségét, összezavarodva, teremtményemet, környezetüktől, meggyógyítani, teremtményére, változatlanul, elfeledkeznek, felhőszakadás, elgondolkozva, összetevőkből, karakteresebb, üzemeltethető, mindazonáltal, meggyászolják, tervrajzaimat, megteremtette, turbékolását, családjuknak, megfeneklett, pehelytollát, nélkülözniük, megérintette, nőben minden, ezüsthold kereksége, tiszta vízre, férfi árva, isten csak, tüzes kohó, dalos ajka, csóknál több, mérget hordanod, világ világ, világ terheit, bánat idején, férfi oldalbordájából, könnyek kizárólag, ruhájától függ, haját viseli, BOSZORKA Darvas Szilárd, AMIKOR AZ ISTEN NŐT TEREMTETTE, Mondd Atyám, HISZ MINDEN NŐ SZÉP, VELE SEM BÍROK ÉLNI, NÉLKÜLE MÉG ÚGY SE, Seregek Ura,
|
|
Online
