|
2014-02-20 22:17:59, csütörtök
|
| |
| |
FEBRUÁR
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vígan fütyörész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
A nedves, földszagú barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább, a lejtős erdőszélen
Lapdáznak immár a fiúk;
Cikázva gabajodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
Mily könnyű fiatalnak lenni
S öregnek lenni mily nehéz!
Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan,
Ahogy az útra fellebegnek,
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze multba röppen,
S szemem lassanként könnybe vész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
Erdélyi József: OLVADÁS
Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.
Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.
Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom...
Izsák Arnold Róbert: FEBRUÁRBAN TAVASZ
Februárban tavasz,
minden csupa licspocs;
Alig virít néhány
fehér hódomb itt-ott.
Csalóka az idő,
azt hinném, tavasz van;
Fütyörészve indulok
iskolába vígan.
A rideg, fagyos telet
hamar el is felejtem;
S a fű között a tavasz
kis hírnökét keresem.
De csalódom,
hisz még február van;
S nem is lehet soha
tavasz februárban.
Kálnoky László: HÓ
Lágy szél fúj nemsokára.
A télidő halála
szívet szorongató.
Születve és kimúlva,
fogyó időnk tanúja
a hó, a hó, a hó.
Kányádi Sándor: FEBRUÁR HÓNAPJA
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc, 
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.
Kuklis József: FEBRUÁR
Tavasz felé tántorog
a megroskadt tél,
s a szennyes hó fölött,
hol még fagyosan
ragyog a holdfény,
rongyos felhőket kerget
a februári szél
Mészáros András: FEBRUÁR
Február a tél vége.
Elolvad jég végre.
Hóvirág nő a hó alól.
A kis cinke vígan dalol.
Február rövid hónap,
de van benne sok jó nap.
Farsangi bál és medveles.
De az őt széle még jeges.
Februárban megy a tél,
A jó kedvünk visszatér.
Februárban olvad a hó,
Ez a hónap nekem való.
Osvát Erzsébet: TÉLKERGETŐ
Fuss, te tél!
Fuss, te tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szép szerivel, míg lehet.
Mert ha vársz - hát jaj neked!
Reviczky Gyula: TAVASZODIK
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.
Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...
Simola Teréz Csilla: FEBRUÁR
Itt van végre február,
Másodikán medve jár.
Dirmeg-dörmög, nincs jó kedve,
Nyarat várja epekedve.
Medve koma, mondd meg nekem:
Temethetjük már a telet?
A tél vége messze van még,
Eltelik még jó néhány hét!
Ezzel bement a vackára,
Rágondolni jó almára.
Árnyékát látta a medve,
Attól múlt el a jókedve.
Simon István FEBRUÁR
Enged a fagy, földről, égről
tűnik a tél boruja,
hóvirág nyit, a hólétől
megárad a nagy Duna.
Szuhanics Albert: FEBRUÁR JEGES SZELE
Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.
Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...
Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.
Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.
Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!
Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!
Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
Wass Albert: FEBRUÁR
Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár.
1925
Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS
Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
úgye testvér megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...
Weöres Sándor: A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: langyosságoddal, szétfürkésszek, messzeségből, öregembernek, sombokrokat, megnyilazod, elkiáltanám, hegyormokon, kipattanjon, fellebegnek, fütyörészve, langyossága, kizöldülnek, fogyatékján, sziporkázik, temethetjük, napsugárral, korbácsolja, visszaszáll, februárban, hóolvasztó, illattalan, csorduljék, tavaszodik, gondolatja, erdőszélen, bontogatja, barlangból, szorongató, összehúzza, csábítanak, fecskékkel, borzongnak, visszatérő, lassanként, megroskadt, déli oldalon, rügyes sombokrokat, hátadon tegez, arany nyílakat, telet megnyilazod, legény siet, lejtős erdőszélen, szürke dombok, útra fellebegnek, messze multba, szerelem álom, télidő halála, nyakára hágjon, februári szél, hónap nekem, nagy Duna, Endrődi Sándor, TAVASZ FELÉ, Áprily Lajos, MENNÉK ELÉD, Erdélyi József, Izsák Arnold Róbert, FEBRUÁRBAN TAVASZ, Kálnoky László, Kányádi Sándor, FEBRUÁR HÓNAPJA, Kuklis József, Mészáros András, Osvát Erzsébet, Reviczky Gyula, Simola Teréz Csilla, Simon István, Szuhanics Albert, FEBRUÁR JEGES SZELE, Wass Albert, Weöres Sándor, MEDVE TÖPRENGÉSE, Zelk Zoltán,
|
|
Offline
