|
2014-12-01 11:30:14, hétfő
|
| |
| |
DECEMBER
"Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél..."
Csupaszak a kertek, lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek, megcsupaszodott a kert és a ház tájéka. Hajnalban dér lepte el a zöld gyepet és befagyott a madáritatóban is a víz. Alaposan lehűlt a levegő és zúzmarás köd borította be az ország nagyobbik felét, napközben is fagyos, téli időt eredményezve.
Havat is hozott a mikulás, néhol a zúzmarás köd mellé hó is társult. A hóimádók nem panaszkodhatnak. Sok helyen igazi téli hangulat uralkodik.
DECEMBER
Beköszöntött december,
kopogtat a hóember.
Varjú károg, fúj a szél,
esik eső, itt a tél.
Jaj,de nagyon hideg van,
ropog a hó alattam.
Hahaha, havazik,
hehehe, hetekig.
Hú, hull a hó,
hihihi, jaj, de jó.
Zúzmarát dermeszt a szél,
reszket, fázik akit ér.
Áprily Lajos: DECEMBER VÉGÉN
Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.
Fésűs Éva: DECEMBER
December, december,
a világ csilingel,
hóember hófején
fazék a cilinder.
Kisbunda, nagybunda,
kell már a szőrkucsma,
hópaplant sző a tél
medvére, mókusra.
Kiscsizma, nagycsizma
csikorgó hóban jár,
piros kis orroddal
cinegét foghatnál.
December deret fúj, 
december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszercsak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság.
Neil Gaiman: AMERIKAI ISTENEK - Idézet
Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően
táncoló pelyhekben és csapatokban,
fehér pettyek a vasszürke égen, hó,
a hideg és a tél íze a nyelveden,
habozva lehel csókot az arcodra,
mielőtt halálra dermesztene.
Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor,
meseországgá változtatja a világot,
minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.
Gárdonyi Géza: DECEMBER
Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;
a virágkóró dértől harmatos;
a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.
S én sütkéreztem künn a szép napon.
Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.
Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka színeit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen
- "Legyen a világ ezentul fehér!"...
És lett a világ tündöklő fehér.
IIyen lesz egykor a kihalt világ:
így állnak a házak, paloták,
és sehol ember, sehol egy madár,
sehol egy fűszál, sehol egy bogár,
sehol egy út és sehol lábnyomok,
csak fehér erdők, fehér városok,
fehér pompában, fehér pusztaság, -
felhőtlen ég és örök némaság.
Beteg vagyok, sorvasztó láz emészt,
s hogy búsan nézem ezt a bús világot,
valami mondja: utoljára nézd,
mert meglehet, hogy utoljára látod!
Óh csak télen ne érjen a halál: 
Olyan csúnya a téli temetés!
A nagy csizmák, a fagyott ronda sár,
a hóba ütött fáklya serceg és
lábát rázza a ministráns gyerek,
a pap szilvakék orral didereg,
a kántor meg a kezét zsebre tolva,
a zsoltár-verset könyv nélkül rikoltja.
Mert tudom én, ha halva fekszem is,
nem hal meg bennem minden gondolat,
Mint leégett ház omladéka közt
van még szikra a hült hamu alatt.
Így marad bennem egy kis öntudat.
És hallom majd a sok jövést-menést,
a harangozást, a leszögelést,
az elhadart circumdederuntot,
a köhögést, a gyors miatyánkot,
s a kocsit hogy a havon nyikorog.
Míg végre csend van. Magam maradok.
*
Az élet oly bús, oly vigasztalan.
Alig volt reggel, máris este van.
Nyugat felől a fehér hegyeken
a nap egy piros felhőn lemegyen,
aztán sötét van, sötét lesz sokáig, -
csak a hó világít.
Égj öreg kályha, lehelj meleget!
Ottkünn a világ jéggé dermedett.
Minden élő a zugokba vonul.
Oh mennyi panasz száll a hó alul,
didergő, fázó bogárkák jaja.
Kő és fakéreg, mind, mind bús tanya.
Barlangban a medve; s mi is emberek
mi is csak rakott barlangban lakunk,
s miről a medve, arról álmodunk.
Oh csak mégegyszer jőjj el szép tavasz,
te enyhe napfény, zöldelő fűszál!
Oh csak mégegyszer lássak ibolyát,
s hulljon arcomba meleg napsugár.
Hadd haljak meg egy tavaszi napon,
s a szívemre tegyetek ibolyát.
Mindegy, ha én már azt nem is tudom,
csak tegyetek szívemre ibolyát.
Halász Béla: RÉGI DECEMBER
Éjjel december havában jártam.
Térdig érő kis kabátban.
Éjjel zengő félhomályban.
Hópehelyként szállt a lábam.
Téli fagytól piros arcom.
Hógolyót gyúrt, mindkét markom.
Csúsztam, másztam minden jégen
Hóesésben, esti fényben.
Domboldalon várt a szánkó
Szelek fújta régi jármű,
Sok baráti arc mosolya,
Régen látott szép korcsolya.
Család, szeretet és élet,
Hiányoztok régi képek.
Egyszer mikor felébredek.
Remélem, itt lesztek mindig velem!
Heltai Jenő: DECEMBER
Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
Kányádi Sándor: ÜL A TÉL A HEGY TETEJÉN
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
Király László: DECEMBER
December szegény békétlen ember.
Szomorú legény, melege sincsen, madara sincsen.
Bejönne, de magfagy keze a kilincsen.
Hogyha énekelget, recsegnek az ágak
és december szegény – a békétlen ember,
még szomorúbb legény.
De gyúrok én reggel hóembert hóból
kinek fazékkucsmája lesz, s répaorra orrol.
Összebarátkoznak majd, szegény decemberrel
S vidám tél lesz, jégvirágok virágoznak reggel.
Kovács András: DECEMBER
Puhán csapongó hópihék,
száguldozó csöpp csillagok,
ti fedjetek be engemet -
szánkómmal újra itt vagyok!
Füles sapkámon illatoz,
viháncol tágas ég hava,
bolyhos bundámon száz pehely
pusmog: "Ne menjél még haza. . . "
Kuszán kavargó hópihék -
fehér zenétek hallja tán,
ha néha roppan, hócipőm
hunyorgó utcák hajlatán?
Havat szitál a lámpafény,
pilinkél már a villany is
szobámból át a függönyön -
pislogva hív a kis hamis . . .
Puhán csapongó hópihék,
takarjatok be, itt vagyok -
a kékes este fátyolán
pelyheznek fázós csillagok.
Krecsmáry László: HÓEMBER
December, december-
Nézzétek csak hóember!
Hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a kabátja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy nagy lyukas lábas
csücsül a fején!
Kun Magdolna: DECEMBER
Fagyos ez a december,
már levél sincs az ágon,
s egyre jobban közeledik
a hófehér Karácsony.
Elmerengve nézem odakinn
a frissen esett havat
és arra gondolok,
nincs már, aki elhozza a nyarat.
Ablakomra jégvirág szirmával
festek neked szívet,
és tűzből éledt fényszikrákat
csókkal rálehelek,
hogy a benne lévő melegség
újra hozzád érjen,
akkor is, ha elmentél már
nagyon-nagyon régen.
Kutatom a lábad nyomát,
mely az emlékeket őrzi,
de csak sárral telt útra lelek,
mi az érzést is felőrli.
Most köd homály tölti be
a reménytelen napokat,
melyek sötét árnnyal burkolják
a kettétört vágyakat,
s én hiába keresem a megújuló tavaszt,
csak a szállingózó hó szemcse az,
mi kezeimre tapad.
Pedig még érzem,
ahogy az erdő felől fenyőillat árad,
és egy-egy tovatűnő alkonypír is
újra téged láttat,
de mikor a narancssárga felhők
szakadozni kezdenek,
csak a hideg szél szárítja
könnyező szememet.
Lakatos Béla: ÚJRA DECEMBER!
Eljött! Itt van újra a December,
és vele jön nemsoká a Hóember!
Kinek orra
piros répa,
Két szeme
fekete gomb,
és a szája
egy libacomb.
Most hull a pelyhes, fehér hó,
ez ám a szép, de csudajó!
Itt lesz fehér szakáll is, a Télapó!
Piros zsákjában minden ami hejhó!
Piros zsákjában
jó néhány kiló,
piros zsákjában
jó néhány kiló!
Majtényi Erik: DECEMBER
Beköszöntött
december,
az udvaron
hóember.
Kapott kürtős
kalapot,
azzal kíván
jó napot.
Kíván, s aztán
megbánja,
mert a napfényt 
nem állja.
Napsütésben
folyton fogy,
szinte-szinte
összerogy.
Szívesebben
mond tehát
szép jó, hideg
éjszakát.
Radnóti Miklós: DECEMBERI REGGEL
A vastag ég szobánkba lép
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.
Ó, vasárnap reggel, te édes!
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.
Mert hó ragyog kint és pehely
szöszös pehelyre szálldos ujra,
fehérre hófehér.
Az utcai csenden át gyerek
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.
Ó, lassú ébredés, óra
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.
S mint a szabadság szerszámai,
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.
*
Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtrasebzett őzeké.
És holnap már lehet,
hogy utólszor tétováz ajkadon
elillanó lehelleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.
1936
Szepesi Attila: DECEMBER
Didergő december,
cinkét szomorító,
vadmalacot visíttató,
hegyet zúzmarázó,
szélzúgatta tölgyet
hóval terítgető.
Ezüst fenyőágon
csillagszórót gyújtó,
arcot pirosító,
szemet fényesítő,
újesztendőt váró.
Várnai Zseni: HULL A HÓ
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Varga Feri & Ballássy Betty - ITT A DECEMBER
Dalszöveg
Már elengedte az év,
mind a tizenegy gyermekét,
csak a decembernek fogja mindig kezét.
Ma rád köszönt a szomszéd, már rég történt ilyen.
Rendbe tettem a szekrényt, és az autónk tiszta lett.
A földön lent, s az égben fent, jó érzés gyújt a szívünkben,
itt a december, itt a december.
Az asztalt körbe üljük, már a fenyőfa is kész.
Szebbet, jobbat, remélj, sok imára font kéz.
A földön lent, s az égben fent,
míg csak várnak ránk, hogy így legyen,
itt a december, itt a december.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsony mindenkinek.
Száz nyelven szól az áldás, de egy az érzelem.
Szeretet ünnepére, percig béke hirtelen.
A földön lent, s az égben fent, békesség a lelkünkben,
itt a december, itt a december.
Ha adni tudsz, majd kapni fogsz, az élettől,
ez a dal segít, hogy búcsúzz most a könnyektől
hát írjuk át, színezzük át, egy újabb év minden új napját.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek,
boldog karácsonyt, nyújtsd kezed, legyen az ünnep, szép veled.
Zelk Zoltán: DECEMBER
Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.
Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házörző eb,
nem szereti ő sem a vad 
decemberi hideget.
Az ablakon cinke kopog:
"Jó emberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egy pár falatot!"
Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér -
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
Varga Feri - Balássy Betty: Itt a december
Link
Link
Link
Taylor Swift - Back To December
Link
Collective Soul - December
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: circumdederuntot, biedermeierhónap, összebarátkoznak, megcsupaszodott, panaszkodhatnak, megfogyatkozott, kenyérsütéshez, karácsonyestre, fényszikrákat, madáritatóban, gyermekéveink, fazékkucsmája, fehérszakállú, csillagszórót, harminccentis, holtrasebzett, meseországgá, kenyérmagvak, eredményezve, beköszöntött, százévelőtti, félhomályban, befagyasztja, narancssárga, hópehelyként, megcsappant, mindenkinek, tápászkodik, szikrájából, decembernek, napsütésben, szívesebben, egyszercsak, csapatokban, változtatja, vigasztalan, zöld gyepet, ország nagyobbik, téli nappal, világ csilingel, világ mégiscsak, vasszürke égen, virágkóró dértől, szép napon, egész világ, ősznek tarka, világ ezentul, világ tündöklő, kihalt világ, téli temetés, nagy csizmák, fagyott ronda, Áprily Lajos, DECEMBER VÉGÉN, Fésűs Éva, Neil Gaiman, AMERIKAI ISTENEK, Gárdonyi Géza, Halász Béla, RÉGI DECEMBER, Heltai Jenő, Megfagyott Gyermek, Kányádi Sándor, HEGY TETEJÉN, Király László, Kovács András, Krecsmáry László, Lakatos Béla, ÚJRA DECEMBER, Majtényi Erik, Radnóti Miklós, DECEMBERI REGGEL, Szepesi Attila, Várnai Zseni, HULL HÓ, Varga Feri, Ballássy Betty, Zelk Zoltán, Balássy Betty, Taylor Swift, Back To December, Collective Soul,
|
|
Offline
