|
2015-03-30 21:30:53, hétfő
|
| |
| |
MÁTYÁS KIRÁLY MEG A PÁSZTOR
Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencstésztát visz ki magával a pásztor a pusztára tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig.
A száraz tésztát megfőzi a kondérban a kútvízzel, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtárgyerek korában kezd el a lebbencsen élni, meg nem unja fehérhajú számadó gazda korára se. Az Isten áldása a lebbencsleves.
Most pedig hallgassátok meg a Mátyás király esetét a lebbenccsel!
Mikor még fiatal király volt Mátyás király, felöltözött parasztnak, mert meg akarta ismerni a népet. Jártában-keltében elérkezett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhász gazda a három bojtárjával. Éppen hozzákezdtek volna a reggelihez, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorlegény.
Tisztességgel köszönt a pásztoroknak:
- Jó reggelt kívánok kendteknek, kedves egészségükre az éjszakai nyugodalmat!
Az öreg gazda mindjárt megkérdezte:
- Nem ehetnél öcsém?
- Kétszer se kérdje, gazduram - mondja a vándorlegény -, mert egyszerre megmondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a levesnek a jó szagára.
- Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól isten nevében!
Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a legényt a bojtárok közé, adtak a kezébe neki is egy hosszúnyelű vaskanalat. Mert így eszik a lebbencset a pásztorok, kisszékeken körös körül ülve a kondért. Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a vaskanalat a lebbencsben, nagyot koppint az öklére a maga kanalával az öreg számadó.
- Aztán miért kaptam én ezt, gazduram?
- Azért kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, mindig csak többivel egyszerre!
Jól van, esznek tovább. Egyszer csak az öreg számadó még sajgatósabbat koppint a vaskanalával a vendégnek az öklére. Hűnye a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja.
- Hát ezt meg miért kaptam gazduram?
- Ezt csak azért, öcsém, hogy megtudd, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúlkálj a kondérba!
Akkor a vándorlegény felállt a kisszékről, lehajtotta a rongyos szűrt, ott állt aranyban, gyémántban.
- Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás király!
Hát a szegény pásztorok mind térdre borultak előtte.
- Irgalom, kegyelem, felséges királyunk!
Mátyás király meg csak mosolygott:
- Keljetek fel jó pásztorok, nincs harag! Kend meg gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába, de aztán mind a nagyuraknak a kezére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot.
Így is lett. Tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak közt Mátyás király.
(népmonda)
Link
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: lebbencstésztát, lebbencslevest, lebbencsleves, tisztességgel, hozzákezdtek, vándorlegény, bojtárgyerek, törvényeivel, egészségükre, hallgassátok, pásztoroknak, vaskanalával, megmondhatom, szétverésig, lebbencsben, megfújkálja, kisszékeken, felöltözött, kihajtáskor, megkérdezte, nagyuraknak, hosszúnyelű, nyugodalmat, bojtárjával, lebbenccsel, vaskanállal, olvasokonyv, reggelihez, csapkodjon, uralkodott, kendteknek, kisszékről, paprikával, megpirítja, elkapkodni, lebbencsen, nagy zsák, pusztára tavaszon, késő őszi, száraz tésztát, tüzes lebbencslevest, lebbencsen élni, szép nagy, öreg juhász, három bojtárjával, szegény vándorlegény, éjszakai nyugodalmat, öreg gazda, vándorlegény –, nyelvemen ennek, bojtárok közé, kezébe neki, MÁTYÁS KIRÁLY MEG PÁSZTOR,
|
|
Offline
