Wass Albert: Levél - Wass Albert,Mikes Kelemen,Világoknak Ura,Mikes Kelement, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Wass Albert: Levél

2015-10-29 21:00:36, csütörtök

	Wass Albert: Levél 1. Tollamat az éjszakába mártom, úgy írom ezt a levelet, apám. Egy új Rodostó álmait virrasztom idegen télben, idegen tanyán. És hallgatom a tenger mormolását, mint bús elődöm, Mikes Kelemen. De százszorta setétebbek az éjek ezen az embertelen tengeren. Szemem romok-szakgatta horizonton változó csillagok után kutat. De nem változnak még az égi képek s minden csillag Zágon felé mutat. És minden csillag egy-egy emlék bennem. S ha még sokáig így nő ez a tenger: egy új Noéként bárkát ácsolok, hogy megmaradjon a csillag és az ember. 2. Az éjszaka takarója alatt megkeresem a kezedet, apám. És felködlik bennem a régi otthon, mint holt hegyek közt gazdátlan karám. Jaj, hova lett a vidám nyáj belőle? A nevetés, a jókedv és a tréfa? Elvesző nyomukat megkeresni kísértetórán hazajárok néha. De nem lelem sehol. Az éj üres. Az idő áll és holtakat virraszt. Megborzongat a csönd, ha visszanézek, lidérc gyötör és kísértet riaszt. Apám, én láttam ezt a háborút és megvakult azóta a szemem. A torzult-arcú emberfenevadban Isten képmását többé nem lelem. A régi gyermekmesék mind hazudtak. Embert habzsolt a gyilkos tudomány! Nem hősök és vitézek háborúztak: csak férgek kúsztak a gyűlölet nyomán. Nem volt sehol bajvívó, hősi torna, csak síró nők és feldúlt otthonok, csak olcsó préda és embertelenség, tolvaj próféták, férgek és romok...! Ma számon kérném régi könyveimtől Hectort, Periklészt, vagy János vitézt... de nincsenek meg ők sem. Dúlt világunk maga alá temette a mesét. 3. Kőrisfáinkon laknak-e még csókák...? S a rózsák nyílnak-e, ha jön a nyár...? S mit szól a pinty, ha ablakomra szállva kendermagot a télen nem talál...? Az íróasztal ott van még a helyén...? Áll-e még a régi kandalló...? S régi tüzekre emlékszik-e még, ha zúg a szél a fák közt s hull a hó...? Verandánkra jár-e még a fecske...? És mit csinál az öreg karosszékem...? Dalolnak-e a fülemilék este, ha jön a május, éppen úgy, mint régen...? Nyomot keresni frissen hullott hóban idegen járja ösvényeimet...? (S nem rezzen össze, ha a sűrű közt megreccsen egy ág a háta megett...?) 4. Válasz nem jő. Az éj setét és néma. Éjfélt kondít egy távoli torony. Kísértetek denevérszárnyain most felkeresem régi otthonom. halott zárjában kattan a kilincs. Egy régi ajtó vágyva megremeg. Tágult szemmel figyelnek a szobák, ahogy a házon lassan átmegyek. Álmából felriad az új lakó... Reccsen az ágy. A padló csikorog. A kémény nyög és felsóhajtanak érintésemtől a hű bútorok... az ebédlőben fölhúzom az órát. Karosszékedet eligazítom. És láthatatlan kísértet-betűkkel nevemet a falakra fölírom Itt jártam. Élek. Él az isten is még. És övé a legutolsó szó joga. A tövissé vadult ember fölött Ő az eke és a borona. 5. Majd magamat, mint vérbe mártott kardot a dúlt határon körülhordozom. Jaj annak, aki otthonunkat lakja prédára éhes bitorló-jogon! Fölzúg az erdő, hogyha jönni látja! Lába elé göröngyöt vet az út! Rabszolgaság ellen az ősi föld bogáncsokkal lázadni megtanúlt! Megkeseredik szájában a kenyér. A bor ecetté lesz az asztalán. Az ágy nem ád nyugalmat s rémek űzik vacogó foggal át az éjszakán! Nem ismeri el urának a ház s tolvajt kiált mögötte a küszöb! S arcába ütnek, hogyha nem vigyáz, a dédnagyanyám-szőtte függönyök! Halottak napján sírjukból kikelnek a tisztes holtak, kicsik és nagyok. És számon kérik tőle jussukat és számon kérik azt, hogy hol vagyok...? Mert mienk csak ott a békesség, apám. Másé csupán a dúlás és a préda. Verejték nélkül termett gabonának szára törékeny és kalásza léha. Kivághatják a fákat mind egy szálig. Porrá tehetik házunk, mindenünk. Mégsem győzhetnek le soha, apám. Mert gyümölcsfát ott csak mi ültethetünk! 6. Én nem tudom, meddig marad ez így: évekig-e? Vagy évtizedekig? atomjaira robban-e a föld is, míg a pokolból ember születik? De tudok egyet: gyűlölet tövise nem virágzott még békét soha. Haramiának a lopott födél zsákmánya lehet csak, nem otthona. S valahol messze innen van egy Isten. Világoknak Ura és seregeknek! Ki várja búsan és türelmesen csordulását véres serlegeknek. Míg eljön majd az Ítéletnek napja s beteljesednek rendre az Idők. És lesz igazság, hűség, becsület és tisztesség az Úr színe előtt. És megméretik majd súlya szerint külön-külön az embernek fia. És pelyvaként hull szét a semmibe, kit arra ítél majdan a szita. Ne félj apám. Ha űzött életünk ma utak árkában is kanyarog: az igazságot aranykönyvbe írva megőrzik odafönt az angyalok. És lészen egyszer fényes jel az égen! És ítélet tétetik, igazán! Megrendülnek az egek eresztéki...! és akkor majd... hazamegyünk, apám. 7. Az éjszakába mártottam a tollam, úgy írtam meg ezt a levelet. Magába zár az árvaság magánya, mint valamikor Mikes Kelement. Egy új Rodostó partján hallgatom az embertelenségek tengerét. Virrasztgatok az éjek éjszakáján a bujdosó, száműzött emberért. Szemem romok-szakgatta horizonton egy biztató kis jel után kutat. De lassan változnak a csillagok. S minden csillag Zágon felé mutat... (Bajorerdő, 1947)

0 komment , kategória: Wass Albert

Címkék: denevérszárnyain, emberfenevadban, embertelenségek, virrasztgatok, körülhordozom, felsóhajtanak, karosszékedet, beteljesednek, embertelenség, rabszolgaság, bogáncsokkal, aranykönyvbe, kőrisfáinkon, érintésemtől, kísértetórán, megrendülnek, dédnagyanyám, gyermekmesék, megkeseredik, megborzongat, megmaradjon, láthatatlan, évtizedekig, karosszékem, könyveimtől, verandánkra, visszanézek, otthonunkat, serlegeknek, csordulását, kivághatják, kendermagot, ültethetünk, gyümölcsfát, hazamegyünk, ösvényeimet, éjszakába mártom, tenger mormolását, embertelen tengeren, éjszaka takarója, régi otthon, vidám nyáj, torzult-arcú emberfenevadban, régi gyermekmesék, gyilkos tudomány, gyűlölet nyomán, rózsák nyílnak-e, régi kandalló, öreg karosszékem, fülemilék este, sűrű közt, háta megett, Wass Albert, Mikes Kelemen, Világoknak Ura, Mikes Kelement,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]