|
2017-09-16 20:00:34, szombat
|
| |
| |
Lévay József: ARANY BÖLCSŐJE
Születése századik évfordulójának ünneplésére a Kisfaludy-Társaságban.
Jövel ma hozzánk, szállj alá egedből,
Rég megdicsőült halhatatlanunk!
Üdítő fény sugárzik szellemedből,
Nemes gyönyör veled társalganunk.
Zord az idő: viharja zug felettünk,
De téged a viharban sem feledtünk:
Száz év után a hű emlékezet
Bennünket, Ime, bölcsödhöz vezet,
Száz év elött bölcsődalt énekelve,
Jámbor szegénység karja ringatott;
De éjjelenként, rád álmot lehelve,
Egy tündér: a múzsa csókolgatott.
Eljegyzett önmagának s a hazának,
Hogy csókjai majd gyöngysorokra válnak,
Arany-lantját csodásan pengeted
S elbájolva figyel rá nemzeted.
És útra keltél, mint bércek tövében
Elrejtve jólbuzgó kristály patak,
Melynek hullámi szinte észrevétlen
A nyílt szabad rónára omlanak.
Nőttön nő és merre hullámit önti,
Virágmező, egész tavasz köszönti
S tükrében, hogy folyammá változék,
Gyönyörködve nézi magát az ég.
Körünkben második bölcsöt találtál,
Az már nem ringatott, de fölemelt.
Versenyre érkező vendége voltál,
Csak kezdő, de egyszerre ünnepelt.
Az ifjú kor teremtő ihletével
Mesés szárnyon körünkből röppenél fel.
A pillanat fényes jövőre szólt,
Vezércsillag feléje Toldi volt.
S feltünt utána, mint varázsütésre
Egy új Világ, egészen a tiéd.
Hatalmas képzelet gazdag vetése,
Áldásosabb, mint önmagad hivéd.
Együtt alkottak olt egy szép egészet
Báj és erő; természet és művészet,
Remekművekkel dús, széles határ,
A nemzet kincse, kincsbányája már.
Kincs nálad a nyelv meglepő zenéje,
Minővel senki más nem zenge dalt,'
Eszmék fönsége, érzés tiszta-mélye,
Mind, amit ihlető múzsád sugallt.
S időt muló szép alkotásidon át
Erezzük a magyar szellem fuvalmát,
Mely lelkedből, mely lelkünkből fakadt.
S örökségül édes mienk maradt.
El-elmerenglél a régi múltba,
Keresve ott reményt és életet
Hol egykor, annyi vész zaklatta, dúlta.
De szét nem dúlta még a nemzetet.
Főlébresztéd sírjokból a dicsőket
S énekeddel márványba vésted őket;
Zárt ajkukról nagy intés hangzik el:
Hogy a hazáért élni, halni kell.
Oh! mily közel látnád ma itt csodáit
A hőstetteknek, hogy dicsfénybe vond!
Mily fölmagasztosulva dallanál itt
Emelni a hősöknek pantheont!
Vagy lantodon borongó hangra kelne
A honfigond, a hon fellő szerelme:
Csaták mezőin rémes küzdelem,
Vértengerrel kivívott győzelem.
De most pihenj; - a hű emlék s hála
Hadd ünnepelje csendben e napot,'
Mely ápoló kis fészkedet megáldva,
Jó kedvében téged nekünk adott.
Napok múlnak, évek évekre dőlnek:
Fénynapja lesz ez a nap az időknek
S míg annyi mást felejtés éje fed,:
Sugáriban fől-fölragyog neved.
Mint agg madár a költöző sereg.
Rég elmaradtam tőled, tőletek;
Bölcsődre most száz éves föllegedből
Dalommal, Ime, bucsufényt vetek.
Leszáll az éj, végkép elhallgat a dal:
Emelj föl engem, a mennybe magaddal,
Hogy üdvözülten üdvözöljelek
S ott is csodáljalak, szeresselek.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lévay József&Lévay László |
|
|
|
Címkék: fölmagasztosulva, évfordulójának, halhatatlanunk, remekművekkel, gyöngysorokra, üdvözöljelek, gyönyörködve, vezércsillag, varázsütésre, főlébresztéd, csókolgatott, társalganunk, szellemedből, hőstetteknek, kincsbányája, vértengerrel, ünneplésére, elmerenglél, éjjelenként, észrevétlen, alkotásidon, föllegedből, társaságban, csodáljalak, megdicsőült, szeresselek, bölcsödhöz, lelkünkből, bölcsődalt, elmaradtam, szegénység, eljegyzett, üdvözülten, dicsfénybe, bucsufényt, áldásosabb, múzsa csókolgatott, nyílt szabad, pillanat fényes, szép egészet, nemzet kincse, nyelv meglepő, magyar szellem, régi múltba, hazáért élni, hősöknek pantheont, költöző sereg, mennybe magaddal, Lévay József, ARANY BÖLCSŐJE,
|
|
Offline
