|
2018-05-26 19:00:43, szombat
|
| |
| |
52 ÉVE HUNYT EL TAMÁSI ÁRON
Ötvenkét éve, 1966. május 26-án hunyt el Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 19. - Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas író, az Ábel-trilógia szerzője.
Az erdélyi Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án. 1917-ben hadiérettségit tett, és a gimnáziummal párhuzamosan a tiszti iskolát is elvégezte. 1918-ban részt vett a piavei csatában, helytállásáért vitézségi érmet és néhány nap szabadságot kapott, melynek letelte után már nem tért vissza a frontra. 1918 novemberében a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, de amikor románul kezdtek oktatni, átjelentkezett a kereskedelmi akadémiára. Diplomájának megszerzése után bankoknál dolgozott, ekkor indult írói pályafutása is: 1922-ben a Szász Tamás, a pogány című novellájával megnyerte a Keleti Újság novellapályázatát.
1923-ban a jobb megélhetés reményében vagy csak kalandvágyból az Egyesült Államokba utazott, ahol alkalmi munkákból élt, majd banktisztviselőként dolgozott. Kínzó honvágyát írással enyhítette, hazaküldött novelláiból állt össze Lélekindulás (1925) című kötete. A székely népballadák, népi mókák világát idéző könyvre felfigyelt a közönség és a kritika is. 1926-ban hazatért Kolozsvárra, az Újság munkatársa lett, kapcsolatba került az Erdélyi Helikon és a Korunk körével is.
1932-ben jelent meg legnépszerűbb regénye, az Ábel a rengetegben, amely később az Ábel az országban és az Ábel Amerikában című kötetekkel trilógiává állt össze. A Hegedűs Géza által "fenyőillatú remekműnek" aposztrofált regény zárómondata mára szállóigévé vált: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Későbbi műveit, a Jégtörő Mátyás című regényt, majd színműveit (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Csalóka szivárvány) is erős költőiség, a népmesék varázslata jellemezte.
Az író 1944-től Budapesten élt, 1945-47 között a Nemzetgyűlés képviselője, 1943-tól 1949-ig az MTA levelező tagja volt. A kommunista diktatúra kiépülése, 1949 után a mellőzöttség lett osztályrésze, ebben az időben jeleneteket, bábjátékokat írt. Csak 1953-ban jelenhetett meg önéletrajzi visszaemlékezéseinek újabb kötete, a Bölcső és bagoly, valamint a Hazai tükör című regénye.
1954-ben Kossuth-díjat kapott, s tagja lett az újjászervezett Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Az 1956-os forradalom idején a rádióban is felolvasott Magyar fohász című írásában hitet tett a forradalom mellett, és a Parasztszövetség újjászervezését szorgalmazta. A forradalom leverése után az Írószövetség decemberi gyűlésén felolvasta a Gond és hitvallás című nyilatkozatot, amelyben kiállt a levert forradalom célkitűzései, eszményei mellett. Egy évvel később, nem kis nyomásra, elhatárolta magát a forradalomtól, de a hatalmat az erkölcsi és esztétikai értékek méltánylására kérte. 1959-ben részt vett az Írószövetség újjáalakításában, 1963-ban a Béketanács elnökségi tagja lett.
Egyre súlyosbodó betegsége miatt 1965-től kórházi ápolásra szorult, utolsó művét, a Vadrózsa ága című visszaemlékezését már betegágyán mondta tollba feleségének. 1966. május 26-án halt meg Budapesten, végrendelete szerint szülőfalujában, Farkaslakán helyezték nyugalomra.
Emlékművét, amelyen műveinek jellegzetes alakjai találhatók, Szervátiusz Jenő és Tibor készítették, sírfeliratát az író maga fogalmazta: "Törzsében székely volt, fia Hunniának / Hűséges szolgája bomlott századának."
Tamási Áron sírja
A székelység nagy írója Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik.
A sírhelyhez a parkoló mellett emelt székelykapu (a rovásírásos székelykaput Jakab Árpád agrármérnök faragtatta Máréfalván) alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk. A sír mögött a Tamási-emlékmûvet tekinthetjük meg.
Tamási végakarata volt (olvasható az 1966. május 19-én kelt végrendeletében), hogy szülőfalujában, Farkaslakán helyezzék örök nyugalomra.
Kányádi Sándor: Tamási Áron sírjára
Négy szép holló talpig gyászba
rászállt a két cserefára.
Tövig égnek a villámok,
ragyog újra a magasság,
leng a fény a domb közt,mint a
kaszák mikor fölakasztják.
Ősszel aztán a két vén fa
bronzba önti lenn a hantot.
Jönnel majd és megcsodálják,
mint egy ledöndült harangot.
Farkas üvölt,öltözködnek
a hollók majd patyolatba,
csillagot tart ölelőleg
karjaiban a két nagy fa.
Kívánhat-é ember többet,
derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött ágát
szemfedőnek.
/1966/
Tamási Áron emlékezete
Link
Tamási Áron: Magyar fohász
Link
Forradalom volt ez is. Egy új korszaknak, a megpróbáltatás új korszakának forradalma. A munka, a bizalom, az újrakezdés forradalma. A megcsalt, de a háború kapujából visszafordult ember forradalma. Sőt, forradalma a rokkant falunak, amely mélységbe taszítva is élni akart. És egy népnek a forradalma, amely a háború kialudt tűzhelyén felemelte komor fejét.
Tamási Áron: Himnusz egy szamárral c. novella
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: újjáalakításában, parasztszövetség, végrendeletében, újjászervezését, újjászervezett, hadiérettségit, megpróbáltatás, helytállásáért, átjelentkezett, szülőfalujában, legnépszerűbb, forradalomtól, nyilatkozatot, visszafordult, méltánylására, kalandvágyból, végrendelete, megcsodálják, novellájával, gimnáziummal, célkitűzései, fölakasztják, írószövetség, párhuzamosan, sírfeliratát, mellőzöttség, nemzetgyűlés, novemberében, aposztrofált, székelykaput, osztályrésze, bábjátékokat, szorgalmazta, lélekindulás, tekinthetjük, diplomájának, erdélyi Farkaslakán, gimnáziummal párhuzamosan, tiszti iskolát, piavei csatában, kolozsvári egyetem, kereskedelmi akadémiára, pogány című, jobb megélhetés, székely népballadák, népmesék varázslata, kommunista diktatúra, mellőzöttség lett, időben jeleneteket, újjászervezett Hazafias, 1956-os forradalom, forradalom mellett, Tamási Áron, HUNYT EL TAMÁSI ÁRON, Tamás János, Szász Tamás, Keleti Újság, Egyesült Államokba, Erdélyi Helikon, Ábel Amerikában, Hegedűs Géza, Jégtörő Mátyás, Tündöklő Jeromos, Hazafias Népfront Országos Tanácsának, Szervátiusz Jenő, Jakab Árpád, Kányádi Sándor,
|
|
Offline
