|
2018-07-12 18:58:39, csütörtök
|
| |
| |
LINDÁK MIHÁLY
ÁLMODOM
Csalóka délibábos tájon
dér csillog a nyárfákon.
Sírba hulló rög kopog.
A tél közelít, lépte kopog.
A jajszó sem hallik már,
néma lett, kihalt a táj.
Álomvilágban éltem én,
ahová nem jut el a fény.
A felkelő nappal megvirrad.
Biztató hajnal hasad.
Fű kizöldül, rügy fakad a fán,
harmat csillan az ágán.
A megújuló élet 
szebb lehet, mint reméled.
Álomvilágban éltem én,
mert éltetett a hit, remény.
Csalóka délibábos tájon
kérlek, hagyjatok, én álmodom.
Kérlek, hagyjatok, míg álmodom!
Kérlek, hagyjatok, még álmodom...
Kezed és szíved üres marad,
Ha képzeleted elragad.
Kopár, puszta, téli táj
Az álomkép; − bár még fáj.
CSAK NEKED
Csak neked szól minden szavam,
mert örökül ezt hagyhattam.
Testileg már eltávozok,
de lélekben veled vagyok.
Örökséged hát legyen a hit,
mitől semmi el nem tántorít!
Szilárd elvek és ideálok
nyomán békédet megtalálod.
Ne veszítsd el soha a reményt!
Ez mutatja utadat, a fényt.
Mindez beragyogja lelkedet,
és várt boldogságod megleled.
Szeretet a legfőbb jótét.
Nem érdemed, csak ajándék.
Viszonozd hát önzetlenül,
feletted az ég kiderül.
Örökséged csupán ennyi,
tanulj meg hát vele élni.
Csak neked szól minden szavam,
mert örökül ezt hagyhattam.
EMLÉKED SEM MARAD
Emléked sem marad
Új élet, új év, új kor,
a szélben kavargó por
eltüntet minden emléket,
a jót, csúfat és szépeket.
Tornyosuló viharfelhők,
elfeledett hű szeretők
álmaidban tovább élnek,
a letűnt múltról mesélnek.
A gyarló emberi lélek,
nem veszi
észre a szépet.
Minden csak egy pillanat,
ha emléked sem maradt.
HÁBORGÓ SZÍV
Háborgó, lüktető szív
szapora dobbanással egyre csak hív.
Kiürült érzelmek, elfogyott szeretet,
megfagyott a világ, a környezet.
Hideg, rideg szavak,
a tovatűnt pillanat
soha vissza nem térhet,
nem tudlak elfeledni téged.
A távolság, az idő mindent elfeledtet,
de nem is tudja enyhíteni az égőn lüktető sebet.
A gyógyulás mindig hosszú és fájdalmas,
csak az emberi lélek végtelen, hatalmas.
Legyőzi fájdalmát és erőt gyűjt,
a tiszta értelem minden szerelmet lehűt.
Az agy hideg, érzéketlen,
a szív érzi meg mi a szerelem.
A sodrón áradó szeretet, érzelem,
a földi életben az értelem.
Fennen szárnyaló lelked el nem feledhet,
nekem mindent adott önzetlen szerelmed.
A MINDENSÉGHEZ
Szemed szikrázón rideg,
szíved jéghideg.
A mindenséghez mérted tenmagad
és istenségként osztottad igazságodat.
Ítéltél élet és halál uraként
gyermeki lelket felnőttként.
Istenekhez mérted önmagad
és elhitted, te csalhatatlan vagy.
A sötétség és a fény fejedelmeként
elpusztítottad a reményt.
A mindenséghez mérted tenmagad
és nem vetted észre, elvesztetted önmagad.
A TELJESSÉGET VÁGYOD
Megismerni a teljességet vágyod,
kósza szellőként a világot járod.
Permetként lehulló harmatcseppek
nyomán felizzó vad szenvedélyek
testünket, lelkünket elborítják.
A kiszínezett fantomképet kergeted,
hű kedvesed, ideálodat keresed.
Az órán lassan lepergő homokszemek
végét jelzik elfogyó reményeidnek.
Lebukó nappal jelen, jövő eltűnik.
VAGYOK
Vagyok, fény és árnyék,
valóság és játék.
Vagyok, hideg és meleg,
szerető és rideg.
Vagyok, kit gyűlölnek,
és szívből szeretnek.
Vagyok, hitehagyott,
eszmékért elhagyott.
Vagyok, jó szerető,
időnként fecsegő.
Vagyok, hű barátod,
alkalmatlan párod.
Vagyok, heroikus,
vagy melankolikus.
Vagyok, szókimondó,
mindent megtagadó.
Vagyok, egy álomkép,
máskor csupán rémkép.
Vagyok, még szertelen,
sokszor szégyentelen.
Vagyok, aki adok
és keveset kapok.
Vagyok, nagyon gazdag,
de rendkívül szegény.
Vagyok, a hit, a remény,
az elveszett esély.
Vagyok, a lenn és fenn,
talán érdemtelen.
Vagyok, olyan,
mint magadat látod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lindák Mihály |
|
|
|
Címkék: elpusztítottad, harmatcseppek, fejedelmeként, mindenséghez, melankolikus, reményeidnek, istenségként, csalhatatlan, álomvilágban, szenvedélyek, szégyentelen, elvesztetted, viharfelhők, igazságodat, teljességet, boldogságod, dobbanással, felnőttként, alkalmatlan, fantomképet, kiszínezett, homokszemek, hitehagyott, önzetlenül, megtalálod, hagyhattam, szókimondó, tornyosuló, elfeledett, érzéketlen, megismerni, megfagyott, képzeleted, beragyogja, permetként, érdemtelen, felkelő nappal, megújuló élet, legfőbb jótét, szélben kavargó, letűnt múltról, gyarló emberi, tovatűnt pillanat, égőn lüktető, gyógyulás mindig, emberi lélek, tiszta értelem, szív érzi, sodrón áradó, földi életben, mindenséghez mérted, fény fejedelmeként, Lindák Mihály, LINDÁK MIHÁLY, CSAK NEKED, EMLÉKED SEM MARAD, HÁBORGÓ SZÍV, TELJESSÉGET VÁGYOD,
|
|
Offline
