|
2018-12-01 18:30:45, szombat
|
| |
| |
1918. DECEMBER 1.
1918. december elseje: Kelet-Magyarország elrablásának gyásznapja
Kereken száz esztendeje, 1918. december 1-jén tartották gyulafehérvári nemzetgyűlésüket a magyarországi románok. 1228 küldött fejezte ki itt szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros - összesen 26 történelmi vármegye - a Román Királysághoz csatlakozzon.
December 1. a legnagyobb román állami ünnep. A történelemmel valamennyire is tisztában levő magyaroknak azonban gyásznap, Erdély elcsatolásának napja, mely számunkra legfeljebb a gyulafehérvári ígéretek be nem tartását, a román szószegéseket idézi, hogy finoman fogalmazzunk, mert ha az akkori ígéreteknek 100 év alatt érvényt lehetett volna szerezni, akkor a romániai magyarság ma minden szintű autonómiával rendelkezne.
A székelynek van-e mit ünnepelnie? E kérdésekre csak egy helyes válasz lehetséges: NINCS. Elképzelhetetlen, hogy e napon székely ember önként, senkitől nem kényszerítve ünnepeljen. Csak a gerinctelen csörtető, a haszonleső renegát ünnepelhet.
Akár bevalljuk, akár nem, december elseje az erdélyi magyarság számára gyásznap!
,,Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket:
1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének."
(Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)
1918. december 1-jén tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros - összesen 26 történelmi vármegye - csatlakozzon a Román Királysághoz. Bár a románok döntése később ,,hivatalosan" megfelelt a wilsoni elveknek, a valóságban az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, mely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogát.
A román nacionalista politika - a dákoromán-kontinuitásra és az erdélyi románság jelentős lélekszámára hivatkozva - már az első világháború előtt komoly energiát fordított Kárpátokon túli igényeinek propagálására, és gyakorlatilag ez volt az az ígéret, amivel az antant 1916-ban maga mellé állította az addig semleges balkáni államot. A bukaresti kormány 1916 augusztusában titkos egyezményt írt alá a Monarchia ellenfeleivel, majd szeptemberben I. Ferdinánd (ur. 1914-1927) katonái meg is indultak Erdély ellen, a központi hatalmak azonban előbb visszaverték a támadást, majd 1918 májusára különbékére kényszerítették a királyságot. Ekkor úgy tűnt, Románia Kárpátokon túli reményei szertefoszlottak, a világháború azonban végül mégis az antant hatalmak javára dőlt el, a királyság pedig érdekei érvényesítése érdekében 1918. november 10-én - egy nappal az általános fegyverszünet előtt - visszaugrott a küzdelembe.
Bár a román diplomácia 1918 során felrúgta a bukaresti titkos megállapodás pontjait, a győztesek végül nem gördítettek akadályt I. Ferdinánd országának érdekérvényesítése elé, és a továbbiakban is eltűrték keleti szomszédunk jogsértő viselkedését. Románia ezután nem csak azzal követett el szerződésszegést, hogy november 12-én - egy nappal a belgrádi fegyverszünet megkötése előtt - csapatokat indított Erdély meghódítására, hanem azzal is, hogy utóbb, december 8-án a szerb fővárosban megvont demarkációs vonalat - a Marost - is átlépte, és a fegyveres ellenállásról lemondó budapesti kormány tétlensége nyomán az általa követelt területek jelentős részét megszállta.
Ennek alapján tehát kimondhatjuk, hogy 1918 őszén-telén a wilsoni elv, a népek önrendelkezésének hangoztatása ellenére a nemzetek boldogulása tekintetében a nyers erő döntött, ez pedig rányomta bélyegét a magyarországi románokkal folytatott tárgyalásokra is. Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere hiába utazott Aradra, a többek között Vasile Goldis, Iuliu Maniu és Ion Flureas által képviselt Román Nemzeti Tanácsot a kantonokra osztott Erdély tervével nem tudta ,,maradásra bírni." Ezek a politikusok ekkor már a 26 vármegye román fennhatóság alá helyezésében gondolkodtak, Jászi érvei pedig a magyarság önrendelkezési jogáról pusztába kiáltó szónak bizonyultak. Az aradi kudarc ellenére viszont a Károlyi-kormány - az antant jóindulatának elnyerése érdekében - a későbbiekben is partnerként közeledett Romániához, így például a december 1-jére összehívott gyulafehérvári nagygyűlés előtt a Magyar Államvasutak ingyen vonatokat biztosított az oda tartó demonstrálók számára.
Bár ezt a gesztust sokan később hibaként - sőt, bűnként - rótták fel Károlyiék számára, Gyulafehérváron nem az odaérkező több tízezer demonstráló jelenléte dominált, hanem az a nemzetgyűlés, mely a 26 vármegyéből érkező 600 képviselő mellett még ugyanennyi taggal gyarapodott a Regátból és a román hadseregből. Összesen 1228 küldött dönthetett a történelmi Magyarország keleti felének sorsáról. Az akarat látszólag egységes volt, az unió részleteiben azonban korántsem uralkodott konszenzus a küldöttek között, hisz míg egyes - zömmel a Regátból származó - képviselők a feltétlen csatlakozás hívei voltak, addig a szociáldemokraták - Goldis vezetésével - nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy Románia egyesítése a demokratikus elvek figyelembevételével menjen végbe.
Az eltérő álláspontok összehangolására a nagygyűlés előtt egy nappal, november 30-án a Központi Román Nemzeti Tanács ülést hívott össze. Itt születtek meg azok a nemzetiségi, vallási és kulturális autonómiára, politikai önrendelkezésre, demokratikus jogokra vonatkozó ígéretek, melyek a másnap kiadott nyilatkozatban ugyan szerepeltek, de fájdalmas módon sohasem kerültek megvalósításra. December 1-jét illetően tehát ismét azt mondhatjuk el, hogy Gyulafehérváron az erő logikája érvényesült: a románok egymaguk határoztak arról, hogy Erdély földje ezentúl I. Ferdinánd jogara alá tartozzon - másnap pedig egy ügyintéző kormányt is kineveztek az új tartomány ideiglenes irányítására -, és bár a szászok 1919 januárjában jóváhagyták döntésüket, az országrész másik domináns etnikai csoportjának, a magyarságnak a véleménye már senkit sem érdekelt. Jóllehet, november végén a székelyek, december 22-én pedig a kolozsvári magyarok is kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni, az ő hangjuk már nem érte el az antant hatalmak fülét, hiszen a megszállást követően Trianonban olyan határvonalat húztak, mely több mint 1,5 millió honfitársunkat kényszerítette román uralom alá.
1918. december 1-jében tehát nem az jelenti az igazi tragédiát, hogy a románság kinyilvánította elszakadási szándékát, hiszen ez az igény hosszú ideje a magyar kormányzat számára is ismert volt. A valódi tragédiát az jelentette, hogy a nemzetállami ambícióit valóra váltó Nagy-Románia később egy pillanat alatt elfelejtette a Gyulafehérváron tett nemes ígéreteket, és sokkal inkább arra törekedett, hogy a magyarság rovására élhesse ki vélt vagy valós nemzeti nagyságát, illetve törlessze korábbi sérelmeit. Elszakított nemzettársainkra 1918. december 1-je után - etnikai kisebbségként - keserves világ szakadt, melyben identitásuk legapróbb morzsájáért is kénytelenek voltak elkeseredett harcot vívni.
1918. december 1.: A szent föld és a részeges Ferdinánd
Link
Medgyessy - ,,Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan"
Link
Medgyessy nem bánja a koccintást
Link
Gaudi: Erdély 100 év alatt sem lett románná, a magyar és székely igazság és önrendelkezés elkerülhetelen
Link
A gyulafehérvári gyűlés résztvevői
Iuliu Hossu a határozat felolvasása közben
A nap képe - egy a nemzet
Hiába húztak közénk határt, akkor is egy a nemzet. Hiába lopták el a románok éppen ma 100 éve Erdélyt, akkor is egy a nemzet. Csak rá kell nézni erre a csíksomlyói képre. Nem románok. Magyarok, 1000 éve Erdélyben és csak 100 éve Romániában - nagy különbség.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
Címkék: kinyilvánították, nemzetgyűlésüket, szertefoszlottak, nemzettársainkra, szerződésszegést, elképzelhetetlen, összehangolására, önrendelkezésre, gyulafehérváron, törvényhozásban, megalakításának, kinyilvánította, kényszerítették, közigazgatással, nemzetiségügyi, honfitársunkat, megvalósításra, elkerülhetelen, nyilatkozatban, gyulafehérvári, elcsatolásának, önrendelkezési, kormányzásában, kényszerítette, ellenállásról, jogosultságot, számarányában, önrendelkezés, kontinuitásra, fegyverszünet, szeptemberben, szószegéseket, augusztusában, felekezetének, gyakorlatilag, magyarországi, magyarországi románok, legnagyobb román, történelemmel valamennyire, gyulafehérvári ígéretek, román szószegéseket, akkori ígéreteknek, romániai magyarság, székelynek van-e, helyes válasz, gerinctelen csörtető, haszonleső renegát, erdélyi magyarság, teljes nemzeti, összes együtt, hozzátartozó egyének, ország kormányzásában, Román Királysághoz, Románia Kárpátokon, Jászi Oszkár, Vasile Goldis, Iuliu Maniu, Román Nemzeti Tanácsot, Magyar Államvasutak, Központi Román Nemzeti Tanács, Iuliu Hossu,
|
|
Offline
