|
2018-12-10 15:30:35, hétfő
|
| |
| |
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN
A bolsevikok bezárták, elüldözték, de elnémítani nem tudták
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (Kiszlovodszk, 1918. december 11. - Moszkva, 2008. augusztus 3.) Nobel-díjas orosz író.
A Nobel-díjas orosz író magányos küzdelmeiből születtek meg prófétai erejű írásai, a 20. század talán legerőteljesebb irodalmi művei, amelyekkel a szovjet kommunizmus nyomorúságait és szenvedéseit leplezte le.
1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Anyja nevelte fel, apja még a fiú születése előtt vadászbaleset áldozata lett. Sok minden érdekelte, a rosztovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el. Pályáját matematika- és csillagászattanárként kezdte. 1940-ben megnősült, feleségétől, Natalja Resetovszkajától 1972-ben vált el.
1941 októberében behívták katonának, a világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett, novellákat írt. A katonai elhárítás 1945-ben figyelt fel levelezésére, melyben Sztálint bandavezérként emlegette. Nyolc év kényszermunkára ítélték. Egy Moszkva közeli zárt kutatóintézetben, speciális börtönmunkahelyen tudományos munkát végzett, majd 1950-ben Kazahsztánba került, ahol kőművesként és öntőmunkásként dolgozott a lágerben. Itt ,,született" műveit emlékezetében rögzítette. Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie.
Első fegyveres őrizet nélkül töltött napja 1953. március 5., Sztálin halálának napja volt. A dél-kazahsztáni Kok-Terek falu határáig terjedt a mozgástere. A helyi iskolában matematikát és fizikát tanított, titokban verseket és színdarabokat írt, megszületett első nagyobb lélegzetű regénye, A pokol tornáca. 1954-ben engedélyezték, hogy rákbetegségét a taskenti kórházban kezeljék, és állapota jobbra fordult. Közben folyamatosan írt, és az a meggyőződés alakult ki benne, hogy haladékot kapott a sorstól, s ez addig tart, amíg ír, vagyis teljesíti küldetését. Kórházi tapasztalatait a Rákosztály című kisregényében dolgozta fel.
A személyi kultusz leleplezése után, 1956-ban rehabilitálták, ismét tanár lett Rjazanyban. 1959-ben alig másfél hónap alatt írta meg kisregényét, az Ivan Gyenyiszovics egy napját, amelyet a Novij Mir című folyóiratnak küldött el. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Egyszerű nyelvezetével és hitelességével megdöbbentő erővel hatott hazájában és külföldön is. Hruscsov 1964-es bukása után már nem közölték műveit a Szovjetunióban.
1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, szót emelt a cenzúra eltörlése mellett, és követelte az ellene indított hajsza leállítását. 1968-ban Párizsban megjelent a Rákosztály és A pokol tornáca. 1969-ben az írószövetség kizárta tagjai közül, Szaharov és mások mellett csatlakozott a szovjet polgárjogi mozgalomhoz.
1969-ben Natalja Szvetlova lett az élettársa, később felesége, egyben titkára és lektora. 1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el Stockholmba, mert attól tartott, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozik. 1973-ban Párizsban adták ki A Gulag szigetvilág első kötetét (a kéziratot 1968-ban csempésztette külföldre), melyben a munkatáborok és börtönök rendszerét, az áldozatok szenvedéseit tárta fel, támasztotta alá adatokkal, visszaemlékezésekkel. Sajtókampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból.
Ekkor vette át a Nobel-díjat Stockholmban, egy Zürichben írt röpiratában alkut ajánlott a szovjet vezetésnek: leáll támadásaival, ha lemondanak a nemzetellenes marxizmusról, és teljesítik nemzeti hivatásukat. Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása után az Egyesült Államokban, a vermonti Cavendish-ben telepedett le. Kiadta a Gulag második és harmadik kötetét, 1980-ban két esszét is publikált (A tölgy és a borjú, A halálos veszedelem), és folytatta 1971-ben elkezdett történelmi sorozatát, amelynek összefoglaló címe A vörös kerék lett.
Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett. 1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. A kommunizmust és a kapitalizmust is hevesen bíráló író szerette volna felrázni a ,,Szent Oroszországot", de az általa javasolt jóindulatú önkényuralomnak, a keresztény-nemzeti rendszernek nem sok híve akadt.
Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de továbbra is dolgozott, feleségével összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Szolzsenyicin, a világhírű orosz író életének kilencvenedik évében otthonában hunyt el szívelégtelenség következtében 2008. augusztus 3-án Moszkvában.
,,Szidalmazták és kinevették, istenítették és megvetették. De tisztelői és ellenfelei pontosan tudták, hogy Szolzsenyicin már csupán novelláival és a Gulag szigetcsoport című regényével megváltoztatta a világot, és ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön" - emlékezett meg róla halálakor egy moszkvai lap.
2013-ban Oroszországban kiállításon mutatták be hagyatékát. Születésének 100. évfordulója alkalmából a moszkvai Nagyszínházban mutatják be az Ivan Gyenyiszovics egy napja operaváltozatát, amelynek zenéjét Alekszandr Csajkovszkij írta, és amelyet az író fia, Ignat Szolzsenyicin vezényel.
Link
Szolzsenyicin: Hogyan mentsük meg Oroszországot? 1990-es röpirat
MIT MONDOTT RÓLUK SZOLZSENYICIN? - IDÉZETEK SZOLZSENYICINTŐL
...A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek... egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
Nem a Birodalom tág határaihoz kell ragaszkodnunk, hanem szellemünk tisztaságához a megmaradt területen.
Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol, nem törődve nemhogy az isteni igazsággal, de még a józan erkölccsel sem.
A föld csodálatos, áldott képessége, hogy termést hoz. És jaj azoknak a közösségeknek, amelyek nem tudnak élni e képességével.
"... kérlelhetetlen kritikusa volt a kommunizmusnak, de valójában minden olyan világnézettel szembeszállt, amely bármilyen eszközzel arra törekedett, hogy megfossza az embereket lényegüktől, emberségüktől. Az ószövetségi proféták tüze lángolt benne, akik akkor is kimondták az igazságot, ha saját hazájukban senki sem hallgatta meg őket, és ha ezért börtön, száműzetés vagy halál várt rájuk. (...) talán ő sem gondolta volna, hogy túlélve az őt elhallgattatni akaró diktatúrát, kettejük harcából ő kerül ki győztesen (...) Viszont éppen ő volt az, aki pontosan tudta, hogy a kommunista rendszerek összeomlása nemcsak a háború megnyerését, hanem a megújulás keserves útján megtett lépéseket is magával hozza. (...) arra biztat minden posztkommunista országot, hogy térjen meg és újuljon meg. (...) Nekünk, magyaroknak ez azt jelenti, hogy vissza kellene térnünk keresztény gyökereinkhez, mert csak ez állítja helyre az emberek egymásba vetett bizalmát, s építhet fel egy megújult, az emberek iránt elkötelezett, demokratikus intézményrendszeren alapuló országot. Tisztelt Szolzsenyicin, köszönjük a leckét."
(Részlet Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének 2013. szeptember 21-én a Terror Háza Múzeumban az Egy orosz hazafi című kiállítás megnyitóján elmondott beszédéből)
*
Szolzsenyicin születésének 100 évfordulójára jelent meg Domonkos László: Lélek és szögesdrót - Szolzsenyicin, magyar ecsettel című könyve. A 100 éve született nagy orosz író életét és munkásságát különleges magyar szemszögből, magyar ecsettel ábrázoló könyv áttekintést ad a művekről, beavat egy forgatagos nagy élet részleteibe és igyekszik megvilágítani Szolzsenyicin nem mindennapi személyiségét is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: szívelégtelenség, kutatóintézetben, resetovszkajától, szolzsenyicintől, állampolgárságát, elképzelhetetlen, gátlástalanságuk, írószövetséghez, kényszermunkára, önkényuralomnak, legerőteljesebb, operaváltozatát, kiszlovodszkban, posztkommunista, kérlelhetetlen, öntőmunkásként, kommunizmusnak, elhallgattatni, világháborúban, szabadidejében, bandavezérként, hitelességével, hataloméhségük, megváltoztatta, oroszországban, nagyszínházban, glasznosztynak, letartóztatták, rehabilitálták, szemtelenségük, szovjetunióban, tapasztalatait, megjelenhettek, szolzsenyicin, rákbetegségét, engedélyezték, bolsevikok bezárták, szovjet kommunizmus, rosztovi egyetem, moszkvai irodalmi, világháborúban tüzérként, katonai elhárítás, dél-kazahsztáni Kok-Terek, helyi iskolában, pokol tornáca, taskenti kórházban, személyi kultusz, hruscsovi olvadás, saját élményei, lágerek rabjainak, cenzúra eltörlése, ellene indított, SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, Natalja Resetovszkajától, Ivan Gyenyiszovics, Novij Mir, Natalja Szvetlova, Nobel-díjat Stockholmban, Lenin Zürichben, Egyesült Államokban, Orosz Tudományos Akadémia, Szent Oroszországot”, Alekszandr Csajkovszkij, Ignat Szolzsenyicin, MONDOTT RÓLUK SZOLZSENYICIN, IDÉZETEK SZOLZSENYICINTŐL, Tisztelt Szolzsenyicin, Részlet Orbán Viktornak, Terror Háza Múzeumban, Domonkos László,
|
|
Offline
