|
2020-09-10 19:00:47, csütörtök
|
| |
| |
BABITS MIHÁLY: IDÉZETEK
Babits Mihály /Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4./ költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. A Nyugat nemzedékének Ady mellett az egyik legnagyobb költője. Már a kortársak is úgy tartották Adyt és Babitsot, mint a két irodalmi vezért.
1938-ban jelent meg a Jónás könyve. A ,,Jónás könyve" Babits utolsó nagy üzenete. Egy számadó lélek nagysága szól benne, magas erkölcse, őrző és intő szava.
Ellentmondásos élet volt az övé, ellentmondásos költői örökség maradt utána, de emberi nagyságának felmutatására éppen e műve ad igazi alkalmat. A második világháború küszöbén költői önvallomásában mondta ki a polgári értelmiség legjobbjainak tiltakozását, önmarcangoló felelősségtudatát. Szállóigévé vált sora: ,,Vétkesek közt cinkos, aki néma", az írástudók felelősségének mementójává vált.
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Ugy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.
Babits Mihály: A SZÖKEVÉNY SZERELEM
Asztalom bús szirtjén lapok, levelek,
lelkekből verődött, nyugtalan sereg
idevert madárraj, zsibog és csipog:
üzenetek, élet, levelek, lapok...
Babits Mihály: LEVÉL
Bocsásd meg a mi büneinket,
miképen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Babits Mihály: MIATYÁNK. 1914.
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom, virágnyílás:
egyszerből a sohába nyílni.
Mert jól tudom már, gyöngylelet:
síkos a gyöngy, sebes a bánat,
mielőtt elvesztettelek
ó, édesem, sírok utánad.
Babits Mihály: GYÖNGYLELET
Csavargók csavarogva ketten
A fákat nézik a ligetben.
S búsan az egyik mondja: "Pajtás,
az én életem sárga hajtás."
S a másik szól: "Hordtam a zsákot
És minden zsák nyakamra hágott."
Csavargók csavarogva ketten
Hintókat látnak a ligetben.
Babits Mihály: LIGETI RÉSZLET
Az erdő hallgatag,
nyugosznak a vadak,
lankadt állal hevernek
ágyán a hűs avarnak,
mit a szelek levernek
majd újra felkavarnak.
Babits Mihály: PAYSAGES INTIMES - ALKONY
Én tudom, hogy ez a béna csend,
ez a vak fény gonoszat jelent.
Jön az ősz és életem is ősz:
Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?
Babits Mihály: BÚCSÚ A NYÁRILAKTÓL
Hajnalodott szívem egén,
Eláradt lelkemben a fény,
Az Úr megérintett,
Szeretetet öntve belém.
Lelkem fürdik a fényben,
Szívemben lakik az Isten,
Megmerítkezhetem a mélyben,
Az anyag legsűrűjében.
Lelkemet nem bírja a máz,
Szívemben szeretetláng
Sötétet emésztő fénye
Örökmécsesként vigyáz!
Babits Mihály: HAJNALODOTT SZÍVEM EGÉN
...hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.
Babits Mihály: ÁLDÁS A MAGYARRA
Hosszú éjszakán nem aludtam semmit.
Itt a reggel már, s ti juttok eszembe.
Szól a kis harang, szól a pásztor tülke,
s én elgondolom: ha lelkem harangját
megkondítanám: jertek templomomba!
s tülköm hívna még: kövessetek engem!
Babits Mihály: HAJNALI GONDOLAT
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Babits Mihály: JÓNÁS IMÁJA
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szívünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Babits Mihály: HUNYT SZEMMEL...
Jövő, te szép jövő! Vasúton, az időn,
hadd robogok feléd, jövő, te szép jövendő!
Feléd, eléd: beléd! Sohasem elegendő
paripám sint sodor, meg nem fékezhetőn.
Láthatatlan sinén, egyformán, ügetőn,
örök-mozgón, örök vágyammal száll versenyt ő
s vágyam szilaj kocsis! tajtékzik perc, esztendő
s el nem hajló sinén beléd ízzik, jövőm!
Jövőm, te szép jövőm! Vággyá vált sín és törvény...
csábító alagút! Szirénnel teljes örvény!
öledbe mind belébb örök kéjjel veszem:
mint szerelmes, mohón, lázult párjába olvad,
beléd, mélyen beléd furódni vágyam oly vad,
jövő, csodás jövőm, örökfriss kedvesem!
Babits Mihály: JÖVŐ
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
Babits Mihály: LELKEM KISZIKKADT MEZEJÉN
A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.
Babits Mihály: Esszék, tanulmányok
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály: A MÁSODIK ÉNEK
Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve
Babits Mihály: EGY RÖVID VERS
Mert szép a világ, úgy találom
s a rút csupán a szépnek árnya;
mert szép a világ, mint egy álom,
mint egy istennek hajnalálma.
Babits Mihály: ÉHSZOMJ
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Babits Mihály: SZERELMES VERS
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy megszületett
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Babits Mihály: KARÁCSONYI ÉNEK
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
Babits Mihály: ESTI KÉRDÉS
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.
Babits Mihály: HALAVÁNY TÉLI RAJZ
Mint makacs ellenség, a ravasz jövendő
fölégett mezőkön lassan vonul vissza:
kincseit mind messzebb és messzebb rejti ő,
míg végül is inkább a Kútba hajítja.
Babits Mihály: OLYAN AZ ÉLETÜNK...
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.
Babits Mihály: EZERKILENCSZÁZNEGYVEN
Napjaim mint az elgurult gyümölcsök
botlanak, futnak, sárban hemperegnek,
végre megállnak, éjjel, s vég időkig
kicsi gödrökben poshadnak, felejtve.
Babits Mihály: ELGURULT NAPOK
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Babits Mihály: AZ ELBOCSÁTOTT VAD
Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott. Az élet néha különösmód összeszűkül, és megszegényedik ezen a magyar glóbuson.
Babits Mihály: Curriculum Vitae
Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom:
Igazság!
Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a fegyverét, szegény testvéreim!
s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta kezetek, meztelen
mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát ütheti esztelen
sem lázadni nem tud, sem meghajolni az Ércbálvány előtt igazán -
de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Babits: CSONKA MAGYARORSZÁG
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek boltja:
ki méltó látni a csodát
az a csodát magában hordja.
Babits Mihály: BABONA, VARÁZS
Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Babits Mihály: MESSZE... MESSZE...
Ó gondok, gondok, holnapok!
egy gondtalan mát hol kapok?
Szőnyeg-puhába betegen
búni hiába szigetem:
szivem verését halk ölén
csak annál jobban hallom én.
Babits Mihály: FÁJÓ, FÁZÓ ÉNEK
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
Babits Mihály: Ritmus a könyvről
Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult.
Babits Mihály: EMLÉKEZÉS GYERMETEG TELEKRE
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó tovább már nem maradt,
Bár Júliája édes szóval sírta:
"A csalogány volt és nem a pacsirta."
Csak sírban várt még egy találkozó
Reájuk - s néma a pacsirtaszó,
De zeng fölöttük a Shakspere danája:
Örök szerelmi éjük csalogánya.
Babits Mihály: RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Piros virágfejek lámpái lengnek,
ugrálnak a füszálak a gyepen,
e kertben, hol ma romlott életemnek
rosszizü gondjait szürcsölgetem.
Babits Mihály: [PIROS VIRÁGFEJEK LÁMPÁI LENGNEK...]
A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred
Tejjel és mézzel folynak ereim.
Babits Mihály: REGGELI ÉNEK
Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messzirül süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregy éjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Babits Mihály: ERDÉLY
Tűrj és nézz! Élj és halj ha kell! Pusztulj és maradj!
Légy hű és légy szabad! Gondolj a madarakra,
kik hívek a fához, mely fészküket adja,
s mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba!
Két hazában otthonosok: polgárai a fáknak
s együtt örök polgárai mind égnek és szabadságnak.
Babits Mihály: ÚJ MYTHOLÓGIA
Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem.
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
Babits Mihály: ZSOLTÁR GYERMEKHANGRA
Vétkesek közt cinkos, aki néma
Babits Mihály: JÓNÁS KÖNYVE Harmadik rész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
Címkék: megmerítkezhetem, mindenikünkben, felelősségének, ellentmondásos, örökmécsesként, önvallomásában, ártatlanságunk, elvesztettelek, krisztinaváros, megszegényedik, koldusruháját, legjobbjainak, gyermekhangra, felmutatására, szürcsölgetem, elrendelésben, megkondítanám, megfakultatok, szeretetláng, szabadságnak, magyarország, önmarcangoló, csilingelnek, elkiálthatom, legsűrűjében, elfeledtelek, hunyászkodna, megszületett, nemzedékének, megbocsátunk, tiltakozását, sajátságosan, pacsirtaszó, mementójává, virágnyílás, tanulmányok, egyik legnagyobb, számadó lélek, második világháború, polgári értelmiség, írástudók felelősségének, szerelem tart-e, szerelem meggyujtott, lángjuk összecsap, szerelem messze, szökevény szerelem, kisértetbe minket, sohába nyílni, fákat nézik, egyik mondja, másik szól, erdő hallgatag, Babits Mihály, BABITS MIHÁLY, SZÖKEVÉNY SZERELEM, LIGETI RÉSZLET, PAYSAGES INTIMES, BÚCSÚ NYÁRILAKTÓL, HAJNALODOTT SZÍVEM EGÉN, ÁLDÁS MAGYARRA, HAJNALI GONDOLAT, JÓNÁS IMÁJA, HUNYT SZEMMEL, LELKEM KISZIKKADT MEZEJÉN, MÁSODIK ÉNEK, RÖVID VERS, SZERELMES VERS, KARÁCSONYI ÉNEK, ESTI KÉRDÉS, HALAVÁNY TÉLI RAJZ, OLYAN AZ ÉLETÜNK, ELGURULT NAPOK, ELBOCSÁTOTT VAD, Curriculum Vitae, CSONKA MAGYARORSZÁG, FÁZÓ ÉNEK, EMLÉKEZÉS GYERMETEG TELEKRE, RÓMEÓ ÉS JÚLIA, PIROS VIRÁGFEJEK LÁMPÁI LENGNEK, REGGELI ÉNEK, ZSOLTÁR GYERMEKHANGRA, JÓNÁS KÖNYVE Harmadik,
|
|
Online
