|
2023-01-10 20:30:19, kedd
|
| |
| |
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 9. 
AHOGY MÁSOKAT LÁTUNK
Egy fiatal pár új környékre költözött. Másnap reggel, amikor reggeliztek, a fiatal nő látta, hogy szomszédja kiteregette a mosott ruhákat
- Az a ruha nem túl tiszta - mondta. - Nem tudja, hogyan kell helyesen mosni. Jobb mosószerre lenne szüksége.
A férje nézte, de hallgatott.
Valahányszor a szomszédja kiakasztotta a mosott ruhákat, hogy megszáradjon, a fiatal nő ugyanazt a megjegyzést tette.
Körülbelül egy hónappal később a nő meglepődött, amikor egy szép tiszta mosást látott a vonalon, és így szólt a férjéhez:
- Nézd, megtanulta, hogyan kell helyesen mosni. Vajon ki tanította meg neki ezt?
A férj azt mondta:
- Ma reggel korán keltem, és megtisztítottam az ablakainkat.
Az ablak történetének tanulsága:
Így van ez az élettel is. Az, ahogy másokat nézünk, az ablak tisztaságától függ, amelyen keresztül nézünk. Mielőtt az ablakon kinézve ítélkezünk mások felett, először nézzünk tükörbe, és tisztítsuk meg saját ablakunkat.
Légy óvatos mások megítélésével
EMBERI JÓSÁG
Egy fiatal nő tért be az étterembe. Ebédidőben érkezett, majdnem tele volt minden helyiség. A pincér hellyel kínálta, majd hozta az étlapot. Miután a hölgy kiválasztotta, hogy mit fog enni, az embereket figyelve várakozott. Ahelyett, hogy a mobiltelefonjába merült volna, ahogyan a legtöbben tették, ő inkább érdeklődve nézelődött.
Ahogy a szemei az étterem vendégeiről az ablakon keresztül az utcára tévedtek, egy hajléktalan férfit pillantott meg. Sovány, ötvenes éveinek végén járó, beesett arcú ember volt, akiről látszott, hogy borzasztóan nehezen éli meg, hogy az utcán kell élnie.
A nő egy darabig figyelte, ahogy a férfi sóvárgó szemekkel nézi az előtte elhaladó embereket, és reménykedve keresi a tekintetüket, de mindhiába. Senki nem foglalkozott vele. Túl szerény volt ahhoz, hogy bármit is kérjen magának, de látszott, hogy nagy szüksége lenne segítségre.
Időközben megérkezett a hölgy ebédje. Frissen sült, puha hús és vegyes köret - mindig minőségi ételt választott, erre odafigyelt. Megköszönte a pincérnek, majd gondolkodás nélkül felállt, megfogta a tányérját és az evőeszközöket, majd az étteremből kisétálva átnyújtotta azokat az éhező férfinak.
A hajléktalan férfi hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdjen a semmiből érkező jó cselekedettel. Felcsillant a szeme, elrebegett egy köszönömöt, majd lesütött szemmel enni kezdett. Minden falatot kiélvezett; élete talán legszebb lakomája volt ez.
Miután végzett az ebéddel, a hölgy visszavitte a tányért és az evőeszközöket az asztalára, majd a számlát kérte. Az üzletvezető, aki végignézte az iménti esetet, a pincér fülébe súgott valamit, majd sarkon fordult és ment tovább a dolgára.
Amikor a pincér megérkezett, a hölgy megnézte a számlát, amin ez állt:
,,Az emberi jóság ingyenes.
Köszönjük, hogy nálunk járt.
CSODÁT VENNI
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. Isten mindig természetfeletti módon, a hitünk alapján cselekszik.
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét.
Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk,
hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény -láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. Isten mindig természetfeletti módon, a hitünk alapján cselekszik.
ÉJSZAKAI TELEFONHÍVÁS
A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára - mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.
- Mama? - alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.
- Mama, tudom, hogy késő van. De... ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilométerrel odébb csaknem lehajtottam az útról és...
Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!
- ... és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én... én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem... féltem.
Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt. - Azt hiszem...
- Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!
Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.
- Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom... különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!
A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel. Férjem hangtalanul kérdezte:
- Ki az?
Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza. Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte.
- Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.
Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.
- Itt vagyok, nem teszem le - mondtam.
- Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám. - Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel" irományokra.
- Figyelek rád - suttogtam.
- tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni... Taxit hívtam, haza akarok menni.
- Ez nagyszerű drágám - mondtam megkönnyebbülten.
A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.
- Azt hiszem, már tudnék vezetni.
- Nem! - vágtam rá. - kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.
- Haza akarok menni ,mama!
- Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.
Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.
- Hazamegyek, mama - Kattanás, a telefon elnémult.
Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította. Letöröltem a könnyeimet.
- Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá - mondtam.
- Minden rendben - fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátra léptem, lenéztem az ágyra.
- Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? - kérdezte a férjem.
Ránéztem az alvó lányunkra.
- Talán nem is volt olyan rossz az a szám.
- Mama, papa, mit csináltok? -szólt egy hang a takaró alól.
Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe.
- Gyakorlunk - válaszoltam.
- Mit gyakoroltok? - motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.
- Hogy odafigyeljünk rád - suttogtam és megsimogattam az arcát.
Christine Craig
ÉLET VIZÉNEK KÚTJA 
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.
Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé.
Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.
- Mi történt? - kérdezte az apja.
- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...
- Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett, gyermekem, az élet vize?
- Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig...
Így ment ez végtelenségig, míg a kút ki majdnem száradt.
Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.
Az apa mosolygott:
- És hol van az a víz?
- Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.
"Adj jót, ha adni tudsz - ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."
FÉLELEM A HALÁLTÓL
A halál a városfalnál ül, és vár. Egy okos ember érkezett a városba, aki meglátja őt és megkérdezi:
- Halál, te mit keresel itt?
A halál azt válaszolja:
- Bemegyek a városba, és elviszek 100 embert. Az okos ember beszalad a városba, és azt kiáltja:
- Jön a halál, 100 embert el fog vinni!
Az emberek beszaladtak a házukba és több hétre bezárkóztak. 5000 ember halt meg. Amikor az okos ember elhagyta a várost, a halál még mindig ott ült. Az okos ember dühösen kiabált:
- 100 embert akartál elvinni, de 5000 halt meg!
A halál így válaszolt:
- 100-at elvittem, időset, beteget, mint mindig. A többit a félelem vitte el ... ezért te vagy a felelős!
A KIRÁLY ÉS A BÖLCS
Egy bölcs haladt át a híres király fővárosán. Séta közben észrevett egy pénzérmét az úton. Felvette. Meg volt elégedve egyszerű megélhetésével, és nem használta ezt az érmét. Így azt tervezte, hogy annak adományoz, akinek szüksége van rá. Egész nap mászkált az utcákon, de nem talált senkit. Végül elérte a pihenőhelyet, és ott töltött egy éjszakát.
Másnap reggel felébred a mindennapi tevékenységére, és látja, hogy egy király háborúra kész hadseregével egy másik állam megszállására készül. Amikor a király meglátta a bölcset állni, megparancsolta, hogy állítsák le a seregét. Odament a Bölcshöz, és azt mondta:
,,Ó, Nagy Bölcs, háborúba indulok, hogy megnyerjek egy másik államot, hogy az államom bővülhessen. Szóval áldj meg, hogy győzzek!"
Gondolkodás után Sage egy pénzérmét adott a királynak! A királyt ez zavarta és bosszantotta, mert mi haszna van egyetlen érmének, miközben ő már az egyik leggazdagabb király!
Kíváncsian megkérdezte egy bölcset: ,,Mit jelent ez az egyetlen érme?"
Egy bölcs elmagyarázta: ,,Ó, nagy király! Tegnap találtam ezt az érmét, miközben a fővárosa utcáin sétálgattam. De nem volt hasznom belőle. Ezért úgy döntöttem, hogy egy rászorulónak adományozom. Estig mászkáltam a fővárosodban, de nem találtam ilyet. Mindenki boldog életet élt. Úgy tűnt, elégedettek voltak azzal, amijük van. Így hát nem találtam senkit, akinek odaadja ezt az érmét. De ma, ennek az államnak a királya, még mindig szeretne többet nyerni, és nem elégedett azzal, amije van, úgy éreztem, szüksége van erre az érmére.
A király belátta hibáját, és feladta a tervezett háborút.
,,Meg kell tanulnunk elégedettnek lenni azzal, amink van. Igen, mindannyian többre vagy jobbra vágyunk, mint amennyi már van, de ne veszítsük el az örömünket arra ami már meg van.
Akadnak olyanok, akiknek nem biztos, hogy az van, ami nekünk, és lesznek, akiknek sokkal több van, tőlünk. Ne hasonlítsuk össze a miénket másokéval, legyünk boldog és elégedettek, éljünk egészséges életet.
RAJZOLD LE A BÉKESSÉGET!
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet. A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.
A VÁROS KÚTJA
Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték.
Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben. Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt. Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját. A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából. Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk “visszanyerte a józan eszét".
(Dan Millman - A békés harcos útja)
Így járhatunk, ha hatással van ránk a világ.
VIHAROS TENGER
Egy férfi épp csak megnősült és a feleségével hazafelé tartottak. Egy tavon keltek át egy csónakban, mikor hirtelen egy nagy vihar támadt.
A férfi egy harcos volt, de a nő nagyon megijed, mert úgy tűnt, hogy szinte reménytelen a helyzet.
A csónak kicsi volt és a vihar tényleg hatalmas volt, és bármely pillanatban elsüllyedhettek. De a férfi csendben ült, nyugodtan, csendesen, mintha semmi sem történt volna.
A nő remegett és azt mondta:
- Te nem félsz? Lehet ez lesz az életünk utolsó pillanata! Nem úgy néz ki, hogy képesek leszünk elérni a másik partot. Csak ha valami csoda meg nem ment minket; másképp biztos a halál. Te nem félsz? Őrült vagy, vagy mi? Te kőből vagy, vagy mi?
A férfi nevetett és kihúzta a kardját. A nő még tanácstalanabb lett: Mit csinál?
Ekkor a férfi közel rakta a meztelen kardot a nő nyakához, annyira közel, hogy csak egy pici rés maradt, majdnem érintve a bőrét. Azt mondta:
- Félsz?
A nő elkezdett nevetni és azt mondta:
- Miért kellene félnem? Ha a kard a te kezedben van, miért kellene félnem? Tudom, hogy szeretsz engem.
A férfi visszatette a kardját és azt mondta:
- Ez a válaszom: tudom, hogy Isten Szeret engem, és a vihar az Ő kezében van. TEHÁT AKÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI, AZ JÓ LESZ. Ha túléljük, jó; ha nem éljük túl, jó, mert minden az Ő kezében van és Ő nem képes semmi hibát véteni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: természetfeletti, specializálódott, mobiltelefonjába, telefoncsörgésre, megkönnyebbülten, engedelmességet, megtisztítottam, beszennyeződött, elsüllyedhettek, megcsoszogtatta, belemerítettem, belebetegedtél, születésnapját, tanácstalanabb, megszorítottam, megparancsolta, tevékenységére, visszatöltötte, idegsebészetre, megélhetésével, rápillantottam, megszállására, odafigyeljünk, megsimogattam, evőeszközöket, végtelenségig, tisztaságától, kiválasztotta, megkocogtatta, megítélésével, pillanatokkal, gyerekeinkkel, cselekedettel, megköszörülte, könnyebbültem, telefonfülkét, mosott ruhákat, férje nézte, szomszédja kiakasztotta, megjegyzést tette, hónappal később, szép tiszta, ablak történetének, ablak tisztaságától, ablakon kinézve, pincér hellyel, hölgy kiválasztotta, embereket figyelve, mobiltelefonjába merült, legtöbben tették, étterem vendégeiről, ablakon keresztül, TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, AHOGY MÁSOKAT LÁTUNK, EMBERI JÓSÁG, CSODÁT VENNI, Indián Törzsfőnök, Carlton Armstrong, ÉJSZAKAI TELEFONHÍVÁS, Christine Craig, ÉLET VIZÉNEK KÚTJA, FÉLELEM HALÁLTÓL, KIRÁLY ÉS BÖLCS, Nagy Bölcs, RAJZOLD LE BÉKESSÉGET, VÁROS KÚTJA, VIHAROS TENGER, Isten Szeret, TEHÁT AKÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI,
|
|
Offline
