|
2023-05-29 21:00:29, hétfő
|
| |
| |
TANMESÉK
A FAVÁGÓ /tanmese/
Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.,,Öregapám" - mondogatták neki:
- Miért nem adod el a lovadat? A gróf egy vagyont ígért érte. Úgy élhetnél a fiaddal, mint egy fejedelem.
- Reménytelen ezekkel az emberekkel. Mindig ugyanazt fújják" - gondolta az öreg magában.
- Ez a ló több, mint egy állat - hangzott mindig a válasza. - Ő a barátom. Mondjátok meg, hogy adhatnám el a barátomat?
- Jól van - felelték a falubeliek, de egyszer majd ellopja valaki a lovadat. Akkor aztán sajnálhatod majd.
És valóban: egy reggel nem volt ott a ló az istállójában. Az öregember és a fia mindenütt keresték, de nem találták meg.
Látod, nekünk volt igazunk! - csúfolták a falubeliek. - Valaki ellopta a lovadat. Jobb lett volna, ha ránk hallgatsz, és megszerezted volna a pénzt, amíg megvolt rá a lehetőséged.
A saját ostobaságod változtatta átokká azt, ami áldásodra lehetett volna!
Az öregember csöndesen így felelt:
- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Csak annyit tudok, hogy a ló ma nincs az istállóban.
Néhány nap múlva visszatért a ló - egy egész sereg vadlóval együtt. A falu népe teljesen elképedt, és gratulált az öregnek a nem remélt ,,szerencséhez".
- Mégiscsak neked volt igazad, öreg - mondták. - Nem kellett volna olyan elhamarkodottan ítélkeznünk. Amit átoknak gondoltunk, áldásnak bizonyult. Egy egész vagyont szerezhetsz ezekből a lovakból!
Az öreg favágó értetlenül rázta a fejét:
- Hát már soha nem fogják föl ezek az emberek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Annyit tudok csak, hogy újra itt a lovam, és tíz vadlovat hozott magával.
Néhány nap múlva a favágó fia eltörte mindkét lábát, miközben a vadlovakat akarta betörni.
A falu lakói újra elámultak az öreg bölcsességén. - Most is neked volt igazad - vélekedtek.- Amit mi áldásnak tekintettünk, arról kiderült, hogy átok. Most ágyban fekszik a fiad, és arra sem képes már, hogy veled menjen.
Mély sóhajjal válaszolt a favágó:
- Hát már sohasem lesztek bölcsebbek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni.
Csak annyit tudok, hogy a fiam mindkét lábát eltörte.
- Hogy milyen bolond ez az ember!' - gondolták a falubeliek, és otthagyták. -Hát nem látja, hogy mi a baj?
Néhány nap múlva a király hadat üzent egy másik országnak, és az összes falubeli fia bevonult. Volt miért panaszkodnia és sírnia a falu népének, amikor látták, hogy a fiaik szép rendben menetelve otthagyják őket.
- Biztosan elesnek a fiaink ebben a gonosz háborúban - jajveszékelték. - Sohasem látjuk viszont őket! Milyen szerencse hogy a fiad eltörte a lábait! Amit átoknak tartottunk, végül áldásnak bizonyult!
Az öreg újra csak a fejét rázhatta. Türelmesen megpróbálta elmagyarázni nekik:
- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni, csak azt tudom, hogy a ti fiaitok bevonultak a háborúba, és az enyém itthon maradt. Egyedül Isten tudja, hogy végül mi lesz mindezekből.
(Elizabeth Mittelstädt)
Talán mostani életedet átokként éled meg, de Isten képes azt is áldássá tenni. Bízzunk benne!
A KIS CSAVAR /tanmese/
Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból...
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!...
Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr!
Attól se többet, se kevesebbet.
-
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
Milyen lenne a Biblia, ha ma íródott volna, az atomkor nyelvén?
Történt egyszer, hogy valaki a reggeli imaóráról a munkahelye felé tartva rájött, hogy bizony otthon felejtette a bérletét.
- Istenem segíts, hogy ne jöjjön ellenőr, - gondolta,- igazán nem teheted meg velem, hogy pont ma büntessenek meg, amikor ilyen korán felkeltem, hogy imával kezdhessem a napot!
A Mennyei Atya azonban, úgy látszik, allergiás az ilyesféle alkudozásokra, mert a második megállónál megjelentek az ellenőrök.
Történetünk magát igen vallásosnak tartó főszereplője csalódottan és ijedten suttogta oda (szintén templombajáró) útitársainak:
- Ezeknek is pont most kell jönni Otthon felejtettem a bérletem! Most mit csináljak?
- Igazán figyelhettél volna jobban! - mondta az egyik.
- Nekem szintén bérletem van, azt nem adhatom oda - mondta a másik.
- Majd kidumálod valahogy, ha ideér - így a harmadik.
Nem messze tőlük állt egy csavargó külsejű cigány férfi is, akitől hiába igyekeztek felszálláskor minél messzebb húzódni, mégis meghallhatott valamit a beszélgetésükből, mert szó nélkül a lyukasztóhoz lépve új jegyet kezelt, és a meglepetéstől elakadt szavú idegen kezébe nyomta.
Mit gondoltok, ki volt a bajbajutott igazi felebarátja???
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz.
Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
RÖVID TÖRTÉNETEK
VERHETETLEN
A riporter interjút készít a Sorssal.
- Ütéseim - mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot - és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek - egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.
- Így tehát - érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?
- Hát, ugye, meg kell mondanom - nyilatkozott kelletlenül a Sors -, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt...
- De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! - türelmetlenkedett a riporter.
- Reménynek hívják... - válaszolta alig hallhatóan a Sors.
W. Hoffsümmer nyomán
A SUSZTER IMÁJA
Megkérdezte a suszter a rabbit:
- Hát mondd, hogyan mondjam a reggeli imámat? Szegény embereknek dolgozom, csak egy pár cipőjük van. Este hozzák, én egész este dolgozom, gyakran reggelig, hogy elkészüljenek, mire reggel munkába mennének. Hát mondd, hogyan tartsam meg a reggeli imát?
- És eddig hogy tartottad?
- Néha nagyon gyorsan imádkozom, mert sürget a munka, de ez nem jó imádkozás, nem érzem jól magam ilyenkor. Máskor meg, hát, máskor meg még erre sincs időm. Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, nagyokat ütök a kalapáccsal a cipőtalpakra és felsóhajtok: Milyen szerencsétlen ember vagyok, még a reggeli imára sem jut időm!
A rabbi elgondolkodott, aztán így felelt:
- Ha én lennék az Úr, számomra ezek a sóhajok értékesebbek lennének, mint az imáid...
"Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat."
Zsoltárok 55,17-18
TANMESE A SÁRTÓCSÁRÓL ÉS AZ IGAZ BARÁTSÁGRÓL
,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul."
Péld 17,17
Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.
Nem úgy készültem, hogy beugrom hozzá boltba menet, de mondott valamit tegnap, ami azóta is szomorúan visszhangzik a fejemben.
A játszótéren ültünk a homokozó deszkaperemén, apróságaink várat építettek a lábunknál, és az ismerősöm pár szóban megemlítette egy belső küzdelmét, ami sok fájdalmat okoz neki.
Nem tudtam, mit mondjak, ezért csak együttérzően bólintottam, és egy pillanatra átkaroltam a vállát. Mindketten igyekeztünk kellemesebb témára terelni a szót, milyen könyvet olvasunk éppen, hogy készülünk a közelgő gyülekezeti eseményekre, de szóba került a bilire szoktatás és a fociedzésekre járás is.
Mielőtt ma elindultam otthonról, elolvastam a mai elmélkedést. A napi ige hatására hirtelen tudtam, mit kell tennem.
,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul." Péld 17,17
Itt ültem tehát a kocsiban a bejárat előtt bizonytalanul, s nagyon jó lett volna tudni, most mit csináljak.
Mi van, ha bekopogok, és mindent elrontok? Végül is nem vagyok sem pszichológus, sem lelkész, sem orvos vagy tanácsadó. Kialvatlan anyuka vagyok, akinek megvannak a maga küzdelmei.
Már-már tolatni kezdtem visszafelé, eldöntve, hogy figyelmen kívül hagyom a késztetést a lelkemben, mikor eszembe jutott egy jelenet nyolcéves kislányommal.
A másodikos Hannah pulóvere ujján apró vérfolt, a nadrágja fenekén pedig megszáradt sár éktelenkedett, amikor hazaért az iskolából.
Almát majszolva és Goldfish kekszet ropogtatva mesélte el, mi történt.
,,Grace a szünetben megütötte magát. Mikor a labda után ugrott, elesett, beverte a térdét, és beleült a sárba."
Vissza kellett tartanom a kuncogást, ahogy elképzeltem a jelenetet.
,,Elkísérted a rendelőbe?" - kérdeztem, hogy kitöltsem a nyelési szünetet.
,,Nem" - jött a válasz szerény vállvonogatás kíséretében. - ,,Túlságosan fájt a lába ahhoz, hogy menni tudjon. De a leggyorsabb fiú az osztályban vállalta, hogy elfut a tanító néniért. Úgyhogy én addig ott ültem mellette."
,,A sárban?" - kérdeztem hitetlenkedve.
,,Igen..." - válaszolt Hannah csendes sóhajtással. ,,Szerintem csak egy barát kellett neki, aki vele maradjon, míg várakozik."
Büszke anyai ölelésbe vontam a kislányomat, és megfogadtam, hogy sosem felejtem el, amit sáros kis csivitelőm már tudott.
Ha nincs, mit adnunk, adjuk az időnket.
Ha nem tudjuk megoldani a problémát, felajánlhatjuk a jelenlétünket.
Ha nem tudjuk enyhíteni valaki fájdalmát, a kezét akkor is meg tudjuk fogni.
Ha nem találjuk a szavakat, a ,,vele-levést" adhatjuk neki.
Még egyszer felnéztem a bejárati ajtóra, majd lehajtottam a fejem, és imádkoztam. Uram, mutasd meg, mit tegyek.
Amikor felnyitottam a szemem, észrevettem egy megszáradt csokifoltot kopott farmernadrágom térdén.
A reggeli rohanás káoszának csatanyoma volt, de akkor ott a feljárón az ormótlan csokipaca furamód egy megszáradt, sötét sárfoltra emlékeztetett.
Így hát egy másodikos kislánytól tanulva, aki anyukájánál jobban érti a barátság lényegét, kiszálltam a kocsiból, és felmentem a bejárati ajtóhoz. Becsengettem és vártam, tudva, hogy nem nyújthatok semmit barátnőmnek, csak foltos önmagamat és a ,,vele-levés" szerény ajándékát.
Mert küszködő barátaink néha elsősegély doboznál és bibliai idézetnél, kimenekítésnél és megjavításnál is jobban vágynak valakire, aki hajlandó melléjük kuporodni a piszokba.
Istenem, adj bátorságot, hogy felajánljam jelenlétem ajándékát szükségben lévő barátomnak.
Ámen.
Tanmesék: ANTHONY de MELO ÍRÁSABÓL
AZONOSSÁG
- Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.
Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.
.
LÉTEZIK-E TÁRSADALMI FELSZABADULÁS...?
- Létezik-e társadalmi felszabadulás?
- Persze, hogy létezik - válaszolta a Mester.
- Hogyan írnád azt le?
- Felszabadulás az alól az érzés alól, hogy a hordához kell tartoznod.
.
A LELKI KERESÉS TÁVOLSÁG NÉLKÜLI UTAZÁS...
A lelki keresés távolság nélküli utazás. Elindulsz a pillanatnyi helyedtől oda, ahol mindig is voltál. A tudatlanságtól a felébredésig, mert csak annyi történik, hogy életedben először megpillantod, amit egész életben láttál.
Ki hallott már arról az ösvényről, ami önmagadhoz vezet, vagy arról a módszerről, amely azzá tesz, ami mindig is voltál?
A lelkiség végső soron, nem más, mint hogy azzá válsz, ami valójában vagy.
Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent összevetve sok nehézség és szenvedés érte.
Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel és hazamegy.
Hónapokba telt, mire szülővárosába ért, hiszen már idős volt. Amikor hazaért, kinyitotta a ház kapuját - és ott találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.
Anthony de Mello
GYERMEKLÁNCFŰ
Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy a gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába.
Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig tett a gyermekláncfű kiirtására, s azzal a kéréssel zárta levelét, hogy mit tegyen?
Postafordultával megérkezett a válasz: "Azt ajánljuk, tanulja meg szeretni a pitypangot!"
*
Nekem is volt egy pázsitom, amire nagyon büszke voltam, s azt is ellepte a gyermekláncfű. Én is küzdöttem ellene minden lehetséges eszközzel.
Nem volt hát könnyű megtanulnom szeretni.
Azzal kezdtem, hogy minden nap beszéltem a pitypangokhoz. Szívélyesen és barátságosan. Baljós csenddel válaszoltak. még szenvedtek az ellenük folytatott háborúmtól. És valószínűleg a motivációimat is gyanakvással fogadták.
Nem telt el azonban sok idő, és visszamosolyogtak rám. És már nem voltak feszélyezettek, mi több, még válaszoltak is arra, amit mondtam nekik. Hamarosan jó barátok lettünk.
A pázsitom persze tönkre ment. De milyen gyönyörű azóta a kertem!
HAZATÉRÉS
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.
Anthony de Mello
F.Farkas Rozália: Ő A CSODÁS ERŐ
Ha elfáradt már tested-lelked
és vége felé tart életed,
ha elfog a félelem az aggódás,
Jézusnál van új erő,van biztatás.
Ha keresed Őt mindig megtalálod,
ha imádkozol Hozzá,mindig meghallgatja azt,
nem hagy magadra,mert jó barátod Ő,
végtelen az irgalma,Ő a csodás erő...ÁMEN
Túrmezei Erzsébet: A TE HELYED
Ahová Isten állított,
bizonnyal az a te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
a földön szerte nem keres,
csak ott keres, a helyeden,
és jaj neked, ha a helyed üres.
Álld meg hát híven a helyedet,
ha elhagyod helyedet, a magadét,
az áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed,
te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta, s Ő veled,
tied lesz majd a szabadulás.
Fogadd naponként a helyet,
mint Isten ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket,
add élted mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ad csupán,
imád csak úgy hallgatja meg,
ha mint az Ő hű harcosa,
el nem hagyod őrhelyed.
Halálig légy hű, s igaz,
úgy nyerhetsz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz,
megdicsőítheti magát.
Örvendezve töltsd be helyedet,
boldog reménnyel várd a Urat.
Hadd lássák meg mindenek,
hogy, Ő békét és üdvöt ad.
Ha majd Királyod megjelen,
A földön szerte nem keres,
Csak ott, a saját kis helyeden,
S ÖRVENDEZVE LÁTJA NEM ÜRES.
Óh, MILY BOLDOG NAP SZÁMODRA EZ,
Ha itt a helyeden megtalál,
Magával visz a Mennybe fel,
S a trónon neked helyet ád.
ERŐT VISZ GYENGESÉGEINKBE
,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal." Róm 8,26
Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az ,,erősek". Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek. Kevésbé vagyunk hódítók. Kevésbé vagyunk erősek.
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal" (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
,,Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek" (Róm 8,1).
,,De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek," (Róm 8,9a).
,,Ha Isten velünk, ki ellenünk?" (Róm 8,31b).
,,De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket" (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle - ahogy a Róm 8,28 biztat: ,,akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik".
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Uram, tudom, hogy nélküled semmi vagyok. Azt szeretném, ha erőd átjárná életem minden területét. Köszönöm, hogy meghallod szívem esdeklését, mikor nincsenek szavaim, amikkel kifejezhetném, mit érzek. Jézus nevében, Ámen.
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
Címkék: elképzelhetetlen, kétségbeesésében, postafordultával, keresztülutazott, gyermekláncfűvel, beszélgetésükből, kivédhetetlenek, elhamarkodottan, diadalmaskodunk, gyöngeségünkben, gyengeségünkben, kétségbeesetten, cselekedetekkel, sóhajtozásokkal, minisztériumhoz, megszégyenülten, visszatérítheti, gyengeségeinkbe, gyengeségeinket, megdicsőítheti, farmernadrágom, szemlélődéssel, megszabaduljon, felajánlhatjuk, elgondolkodott, jajveszékelték, tudatlanságtól, gyengeségünkre, kettészakadunk, feszélyezettek, megvacsoráztak, boldogtalanabb, csatlakoztatva, zsírosbödönről, perpatvarukból, kimenekítésnél, öreg favágó, falu népe, fejét csóválta, vagyont ígért, öreg magában, állat –, saját ostobaságod, öregember csöndesen, egész sereg, egész vagyont, vadlovakat akarta, falu lakói, öreg bölcsességén, fiam mindkét, király hadat, másik országnak, Egyedül Isten, Elizabeth Mittelstädt, IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA, Mennyei Atya, KÖTEG RŐZSE, RÖVID TÖRTÉNETEK, TANMESE SÁRTÓCSÁRÓL ÉS AZ IGAZ BARÁTSÁGRÓL, MELO ÍRÁSABÓL, LÉTEZIK-E TÁRSADALMI FELSZABADULÁS, LELKI KERESÉS TÁVOLSÁG NÉLKÜLI UTAZÁS, Mezőgazdasági Minisztériumhoz, Farkas Rozália, CSODÁS ERŐ, Túrmezei Erzsébet, Ahová Isten, ÖRVENDEZVE LÁTJA NEM ÜRES, MILY BOLDOG NAP SZÁMODRA EZ, ERŐT VISZ GYENGESÉGEINKBE, Pedig Krisztus, Krisztus Jézusban,
|
|
Offline
