|
2023-11-13 21:30:43, hétfő
|
| |
| |
Kárpátia - DALSZÖVEGEK
A Kárpátia 2003-ban alakult magyar nemzetirock-zenekar.
A Kárpátia egyaránt ír saját dalokat és dolgoz fel régi magyar dalokat. A témát tekintve történelmi események, esetleg egy-egy könyv a megihletőjük. Talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a legismertebb nemzeti rockzenekar. Leggyakrabban nacionalista, a nemzeti öntudaton és büszkeségen alapulnak szövegeik, de minden dalukban vannak utalások.
Népszerűségüket valószínűleg a 2002 és 2010 között uralkodó helyzetnek is köszönhetik. A 2006 októberében történt zavargások, amik végül véres összecsapásokba torkollottak, őket is megérintették. A "Barátom mondd merre vagy" című dalt ennek alkalmából írták, a dalban több sor is erre emlékezteti a hallgatóságot. "Ronggyá ázott ruhámban, fegyverek célpontjában, A fél szemem aszfaltra fagy, barátom mondd merre vagy." Ez a sor például arra a fiatalra utal, aki valóban otthagyta fél szemét az utcán.
Link
A BÁNAT KOVÁCSA
Ha a bánat arany lenne,
Gazdag ember lennék,
Pénzzé tenném valamennyit,
Árán mosolyt vennék.
Ingyen adnám a magyarnak,
Legyen boldog újra,
Csak ne hulljon több magyar könny,
Veszendőn a porba!
De a bánat acél penge,
Sorsom a kovácsa,
Keserűség vas üllőjén,
Fröccsen a szikrája.
Ha tüzet gyújt ez a szikra,
Lángba borít mindent,
Égbenyúló szent máglyája,
Szabadságot hirdet.
A bánat kovácsa
Link
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
( Petrás J.- Aradi tizenhárom )
1.Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.
2.A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.
3.Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom,
Megértik ezt a szolgálatot.
4.Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
5.De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
6.Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
7.Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
8.Nemsokára Isten legmagasabb ítéloszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
9.Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
10.A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
11.Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!
12.Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
13.Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
1. Lázár Vilmos:
2. Schweidel József:
3. Aulich Lajos:
4. Vécsey Károly:
5. Nagy-Sándor József:
6. Damjanich János:
7. Pöltenberg Erno:
8. Török Ignác:
9. Knézich Károly:
10. Leiningen-Westerburg Károly:
11. Láhner György:
12. Dessewffy Arisztid:
13. Kiss Ernő:
Az utolsó szó jogán
Link
ABBÓL A FÁBÓL
Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Abból a fából
Link
AMÍG CSAK EGY MAGYAR ÉL!
Az alkonyat pirosra festi a felleget,
Aranyló fürtjei bíborrá válnak.
Lángjától felizzik, s haraggá gerjed,
Minden magyarban, az elfojtott bánat.
Évszázadok kínja egyszerre fellobban,
Parázsa nem hunyt ki, most újra él,
Felperzselt mezőn is új élet sarjad,
Szép tavasz illatát hordja a szél.
Amíg csak egy magyar él!
Míg az éjjeli szellő a felhőket hajtja,
A hajnal már tomboló vihart lehel,
S korbácsok ütötte sebeit, gyógyítva,
Szívében lángorkán bosszút nevel.
Gyötrelmes szenvedés színültig csordult,
S ki eddig sarcolta, reszketve fél.
Rablánc és koldusbot eltűnik, széthull,
Piros-fehér-zöldben táncol a szél.
Amíg csak egy magyar él!
Nemzetünk százéves álmából riasztja,
A felajzott, dühödten lüktető szív.
Az egyik kezével gyermekét szorítja,
Másikkal, lángoló szablyával vív.
Idegen rablóhad nézd, ahogy megvirrad,
Nekünk az ébredés, nektek a vég.
Üvöltő harci zaj után csak csend marad,
Ármányos pénz többé semmit sem ér.
Amíg csak egy magyar él!
Link
ÁRPÁD APÁNK INDULÓ
Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted
Nem veszhet el, ha eddig el nem veszett
Sej-haj, ősi búnk és bánatunk
Sej-haj, újra élünk s vigadunk !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Tud szeretni a magyar szív igazán
Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám
Sej-haj, hű légy hozzá, barátom
Sej-haj, nincs más hazád a világon !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom
Árpád apánk induló
Link
ÁSÓ, KAPA, NAGYHARANG
Életemben csak egyszer szerettem
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Térden állva megyek hozzád, ha kell
És az eső is csak rólad énekel
Zsebemben apró gyűrűt viszek
És megkérem mindkét kezed
Oltár elé viszlek fehér ruhában
Nálad szebbet még soha nem láttam
Együtt leszünk, csak te és én
Míg a világ véget ér
Így élünk majd együtt boldogan
És egy szép nap egy gyermek megfogan
Lesz sok gyerek, igen, sok-sok gyerek
Ezért mindent megteszek
Életemben csak egyszer szerettem
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Ásó, kapa, nagyharang
Link
BARÁTOM MONDD MERRE VAGY
Könnygáz marja torkomat,
Sállal fedem arcomat,
Kardlap cserzi hátamat,
Barátom, mondd merre vagy?
Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Meggyalázzák lányomat,
Nemzetem, vallásomat,
Börtön mélyén kínoznak,
Barátom, mondd merre vagy?
Ronggyá ázott ruhámban,
Fegyverek célpontjában,
A fél szemem aszfaltra fagy,
Barátom, mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll.
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Barátom mondd merre vagy
Link
CSILLAGOK HARANGOK
Odakint a kertek alatt
Látni, ahogy felkel a nap.
Sugarai fénytüzétől
A csillagok elolvadnak.
Minden reggel megtörténik,
Mikor a nap előbújik,
Hogy egy csillag a sok közül,
örökre eltűnik.
Ref.: Ha egyszer az én csillagom
fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!
A felvégi dűlők alján,
nevesincs patak csordogál.
Isten tudja honnan ered,
semmiből jön,semmibe megy,
És akik vizébe néznek,
Mindegyikről lop egy képet,
Ezer arcot visz magával
A felejtésnek...
Ref.:Ha engem is egyszer
ez a patak elragadna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve
Csak titokban szeretett!
Ref.: Ha egyszer az én csillagom
fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!
Ref.:Ha engem is egyszer
ez a patak elragadna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve
Csak titokban szeretett!
Csillagok harangok
Link
CSILLAGOK, CSILLAGOK
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnekem szép, szabad életem?
Akkor lesz énnékem szép, szabad életem,
Mikor a babámat kedvemre ölelem.
Csillagok, csillagok
Link
CSÍNOM PALKÓ, BALOGH ÁDÁM NÓTÁJA
Csínom Palkó, Csínom Jankó,
Csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák,
Igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével.
Ne bánkódjék senki köztünk,
Menjünk az Alföldre!
Megrontatik kezünk által
Az labanc ereje.
Szabad nékünk, jó katonák,
Tisza-Duna közi,
Labancságnak, mert nincs sehult
Ottan semmi közi.
Nosza! Most is űzzük-vágjuk,
Mint ellenségünköt,
Mutassuk meg nemzetünknek,
Jó vitézségünköt!
Az labancság takarodjék
Nemes országunkból,
Hogy végtire szalagszíjat
Ne vágjunk hátukból!
BALOGH ÁDÁM NÓTÁJA
( Tradicionális )
Török bársony süvegem,
Most élem gyöngyéletem.
Balogh Ádám a nevem,
ha vitéz vagy, jer velem.
Fakó lovam a Murza,
Lajta vizét átússza,
Bécs alját, ha nyargalja,
Császár azt megsiratja.
Zsindeles hí, eszterház,
Ég a kunyhó, ég a ház,
Nem is egy ház, háromszáz,
Mert a kuruc ott tanyáz.
Sándor Ferkó sógorom,
Addsz ide a jó borom!
Harc után, ha szomjazom,
Az áldomást megiszom
Csínom Palkó, Balogh Ádám nótája
Link
DOBERDÓ
Ha kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Doberdó
Link
EGY AZ ISTEN, EGY A NEMZET
Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Refrén:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Refrén: Szent koronánk (2x)
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Refrén: Szent koronánk (4x)
Egy az Isten, egy a nemzet
Link
EGY RÓZSASZÁL SZEBBEN BESZÉL
Egy rózsaszál szebben beszél,
Mint a legszerelmesebb levél.
Nem tud az írni aki küldte,
És aki küldte, már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál.
Az ő porából nőt e rózsa,
E rózsa, rózsa a rózsaszál.
Az ő porából e virág nőt,
Életre kelt a léha rög.
Meghalt a lány, de él hűsége.
És él szerelme, mely örök.
Átragyog az a bús koporsó,
A sírgödörből is kiszáll.
Az ő emléke ez a rózsa
E rózsa, rózsa a rózsaszál.
Egy rózsaszál, hoztam én
Benne az ő szerelme ég.
Így tud a hűséges szerelmes
A sírom túlról szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben
Szemét lezárta a halál.
De él szerelme ez a rózsa
E rózsa, rózsa a rózsaszál.
Egy rózsaszál szebben beszél
Link
EGY SZÖKÖTT HADIFOGOLY ÉNEKE
( Petrás J.- Back Z.- Szijártó Zs.)
Havas fenyvesek mellett lépkedek,
Lábam elfagyott, mindenem remeg,
Ruhám rongyai tetvek otthona,
Szőrös arcomon háborúk nyoma.
Előttem folyók, mögöttem hegyek,
Nyomomban veszett kutyák lihegnek,
Sár levét iszom, fák kérgét eszem,
A hideg holdsugár terít meg nekem.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
Láttam őrjöngő, csonttörő halált,
Vitt magával nőt és katonát,
Bomló testüket jégvirág lepi,
Kezük görcsösen egymást öleli.
A domb túloldalán géppisztoly kaszál,
Hangja szaggatott, gyilkos táncot jár,
Földhöz lapulok, lassan kúszom,
Egy kőhajításnyira már csak az otthon.
Egy szökött hadifogoly éneke
Link
GYERMEKÁLDÁS
Album:Rendületlenül, 2012
Zeneszerző: Petrás János, Szíjártó Zsolt
Szövegíró: Petrás János
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
S tenyerén hordja az Isten.
Én uram, csak arra kérlek,
vigyél hírt a kétkedőknek,
ne apadjon ki a forrás,
add, hogy legyen gyermekáldás.
Szülessenek ezerszámra
mesés, szép Magyarországra,
mint tavaszi vadvirágok
honfiak és honleányok.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
s tenyerén hordja az Isten.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Egy szülessen kora reggel,
jókedvűen nevessen fel,
pillantása csillag fénye,
igaz mondók ősi vére.
Szülessen egy délidőben,
fürödjön meg nap tüzében,
szomját anyja teje oltsa,
ez legyen ma minden gondja.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Egy szülessen forró szélben,
kéklő égboltú estében,
erős legyen, mint a bivaly,
viaskodjon vágyaival.
Szülessen egy holdvilágnál,
fehér legyen, mint a márvány,
foggal jöjjön a világra,
táltosoknak unokája.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Gyermekáldás
Link
HAZA MINDEN ELŐTT
,,Kell, hogy történjenek olyan csodák,
amiket tíz nemzedék megemlegessen.
Példákat kell adni ennek a nemzetnek,
amik a szíveket megerősíték.
Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak!
Addig nem fog győzni a szabadság ügye,
Amíg a magyar nemzet saját áruló korcs
ivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak,
Mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó
áruló apát a saját fia le nem nyakazza!"
(Jókai Mór)
Háromszínű zászlóm kibontom,
Vérem alatta bátran kiontom,
Láncra vert rab hazám.
Széttárom sebzett két karom,
Életem egykönnyen nem adom,
Törhetnek bárhonnan rám.
Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló latrok között.
A haza minden előtt!
Vessen a sors bárhova,
Nem koptat idő vasfoga,
Dacolva megyek tovább.
Szememben nincs félelem,
Tudom, hogy kell leküzdenem,
Hitem sziklaszilárd.
Haza minden előtt
Link
FEGYVER A KÉZBEN
Tükröződnek szemedben,
A hitük vesztett szavak,
Az éjszakában lesnek rád,
A tébolyodott vadak!
Hiába is menekülsz,
Elborít a tűz,
A káosz, a vér,
A halálba űz.
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Szólítanak túlról fiak és leányok,
Idegen az érdek, keserű a járom,
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Tükröződnek szemedben,
A hitük vesztett szavak,
Az utolsó nagy mészárlásra,
Készülnek a hadak!
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben
Link
HAZÁM HAZÁM
Mint száműzött, ki vándorol, sűrű éjjen át
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül
Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
Mint száműzött, ki vándorol, sűrű éjjen át
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül
Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
ÓóóÓÓÓóÓ...
Hazám hazám
Link
HORTHY MIKLÓS KATONÁJA VAGYOK
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája,
Vígan élem katonaéletem, nincsen gondom másra,
Masírozok káplár úr szavára,
Úgy gondolok az én Violámra,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Meghozták a behívó levelem, édesanyám-lelkem.
Ne sirasson olyan keservesen, amiért el kell mennem.
Százados úr gondot visel reám,
Horthy Miklós lesz az édesapám,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Nefelejccsel tele van az árok, haj de szép a kékje,
Öltözzetek csíki szép leányok, ünnepi fehérbe!
Szedjétek le a kert violáit,
Úgy várjátok Horthy katonáit!
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Horthy Miklós katonája vagyok, büszke vagyok rája,
Ezért lettem szép Magyarországnak vitéz katonája,
Háromszínű zászlaját kibontom,
Életemet érte ki is oltom,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Horthy Miklós katonája vagyok
Link
JÁSZKUNSÁGI GYEREK VAGYOK
Jász kunsági gyerek vagyok, jász kunságban születem,
Kiskoromtól nagykoromig benne felnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jász kunsági fő utcán,
Még akkor is betekintek a kis angyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is azt kiáltja betyár gyerek, gyere be,
Adj egy csókot, egy utolsót Kacsintsál a szemembe.
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A jászberényi nagy kaszárnya számomra van kinyitva.
Fel szántatom, fel szántatom a jászberényi fő utcát,
Vetek bele, vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Mert az a föld fekete föld piros rózsát teremne,
Minden szőke barna kislány csak engemet szeretne.
Jász kunsági gyerek vagyok
Link
KÁRPÁTOK ZENGJETEK
Akibe magyar szív dobog,
Akibe hősök vére csorog
Az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti.
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted!
Hej, hej-hej, hej
Aki E földet tiszteli
Két kezével műveli
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli
Akiből új élet fakad
És hű szerelmet ad
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted!
Hej, hej-hej, hej
Akibe magyar szív dobog,
akibe hősök vére csorog
az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti.
(4x)
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted!
Hej, hej-hej, hej
Hej-hej
Kárpátok Zengjetek
Link
KIVÁNDORLÓK DALA
Bús vállunkon nyűtt tarisznya,
Nyűtt lábunkon ócska csizma,
Fel is út, le is út,
Idegenbe visz az út.
Fáj szívünkben régi emlék,
Bizony pajtás haza mennénk,
De nincs hova, nincs hazánk,
Se otthonunk, se anyánk.
Idegenből idegenbe,
Munkahelyről munkahelyre,
Visz az idő, visz a szél,
Gonosz idő, gonosz szél.
Gép dübörög, fejsze csattan,
Otthon járunk gondolatban,
S míg hordjuk a szolga súlyt,
Fáj az élet, fáj a múlt.
Bús vállunkon nyűtt tarisznya,
Nyűtt lábunkon ócska csizma,
Fel is út, le is út,
Idegenbe visz az út.
Fáj szívünkben régi emlék,
Bizony pajtás haza mennénk,
De nincs hova, nincs hazánk,
Se otthonunk, se anyánk.
Idegenből idegenbe,
Munkahelyről munkahelyre,
Visz az idő, visz a szél,
Gonosz idő, gonosz szél.
Gép dübörög, fejsze csattan,
Otthon járunk gondolatban,
S míg hordjuk a szolga súlyt,
Fáj az élet, fáj a múlt.
De majd egyszer üt az óra,
S föl szállunk egy víg hajóra,
Hó, hahó szép hajó,
Vitorlája mint a hó.
S nyűtt szivével halál szárnyán,
Hazatér a bujdosó.
S nyűtt szivével halál szárnyán
Hazatér a bujdosó.
Kivándolók dala
Link
KRASZNA HORKA
Kraszna horka büszke vára,
Ráborult az éj homálya,
Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha,
Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha,
Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek,
A toronyból késő este,
Tárogató nem sír messze,
Olyan kihalt, olyan árva,
Kraszna horka büszke vára,
A toronyból késő este,
Tárogató nem sír messze,
Olyan kihalt, olyan árva,
Kraszna horka büszke vára,
Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha.
Kraszna horka
Link
LESZ MÉG
Lesz még, lesz még,
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyen.
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,
Visszatér az őszre.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyen.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonta,
Visszatér a télen.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még híradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában,
Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka,
Visszatér tavaszra.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron,
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona,
Visszatér a nyáron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még
Link
MAGYAR FÖLD
Felvidéken, Ipoly partján
Szól a magyar nóta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta.
Délvidéken szilveszterkor
Éjfélt üt az óra
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az Ó-ra
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az Ó-ra
Kárpátalján Vereckénél
Száll repül egy gólya
Viszi a hírt nem, nem soha
Nem mondunk le róla
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Viszi a hírt nem, nem soha
Nem mondunk le róla.
Erdély felől hideg szelek
Imádkoznak sírva
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásába.
Hisz magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásába.
Magyar föld
Link
MAGYARNAK SZÜLETTEM
Nem hajlok semmi szélnek,
Pusztító jégverésnek,
Úgy állok rendületlen,
Magyarnak születtem!
Hiába ütnek, rúgnak,
Kemény fából faragtak.
Az ég ítél felettem,
Magyarnak születtem!
Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Teszem mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem!
Vadászhat énrám bárki,
Van erőm bosszút állni.
Én soha nem felejtem,
Magyarnak születtem!
Ha egyszer megtagadnám,
Édes jó szülőhazám.
Sújtson le rám az Isten!
Magyarnak születtem!
Rab madár, hogy ha voltam,
Kitéptem minden tollam.
Áruló sosem lettem,
Magyarnak születtem!
Magyarnak születtem
Link
MENETEL A SZÁZAD
Ott ahol már nem szól szép muzsika szó,
menetel a század belepi a hó, belepi a templom zsindelytetejét,
majd kiássa onnan a magyar honvéd.
belepi a templom zsindelytetejét, kettős keresztjét,
majd kiássa onnan a magyar honvéd.
A Kárpáti hegyek jaj, jaj de magasak,
mégis akad, mégis akad annál magasabb,
magasabb a százados úr, mint a hegytető,
akinek a parancsára hív a harcmező.
Magasabb a százados úr, mint a hegytető, mint a Teremtő,
akinek a parancsára hív a harcmező.
Csizma töri lábunk mégis dalolunk,
hallja meg az egész város mikor indulunk,
legény az a talpán aki közénk áll,
nincs is a világon szebb a magyarnál.
Legény az a talpán aki közénk áll, mindegyik betyár,
nincs is a világon szebb a magyarnál.
Ne sirasson engem édes jó anyám,
hazámat szolgálom legyen büszke rám,
az asztalra rakjon bort meg szalonnát,
úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.
Az asztalra rakjon bort meg szalonnát, no meg pálinkát,
úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.
(2X)
Menetel a század
Link
NEM ELADÓ
Nyáj legel a Hortobágyon
Napsütötte rónaságon
Onnan szól a furulyaszó
A magyar föld nem eladó!
Kémény füstje száll magasra
Gólyamadárt odacsalja
Tiszta vizű csillogó tó
A magyar föld nem eladó!
Népmesékbe beleillő
Dús lankákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!
Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!
Hát a tücsök kinn a földön
Idegennek hegedüljön?
Ott a határ, ott a karó
A magyar föld nem eladó!
Adjuk el a temetőket
Tagadjuk meg őseinket
Képtelenség, nincs is rá szó
A magyar föld nem eladó!
Miért eleink vérük adták
Olcsó pénzért kiárulnák
Átkozott mind eláruló
A magyar föld nem eladó!
Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája
Ezüst pénzre nem váltható
A magyar föld nem eladó!
Nem eladó
Link
OTT, AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kűrt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Hol csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal
Búg a kürt az ős szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó
Link
PIROS SZÍV, FEHÉR HÓ, ZÖLD LEVÉL
Zene - Szöveg: Mártonffy Miklós
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Piros hajnal, fehér álom, zöld remény
Új tavasz jön, s új remény, hogy visszatér még a fény
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Nagyszőlős, Beregszász, Ilosva
Munkácsnak megcsúfolt várfoka
Új tavasz jön, s új határ, és a szép turulmadár
Vissza száll, újra száll, haza száll
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Piros hajnal, fehér álom, zöld remény
Új tavasz jön, s új remény, hogy visszatér még a fény
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Esküvők, katonák, ünnepek
Ősi föld, sok vidám kisgyerek
Kárpátalján szól a dal, jaj lesz e még elég magyar
Száll a dal, zeng a dal, hív a dal
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Piros hajnal, fehér álom, zöld remény
Új tavasz jön, s új remény, hogy visszatér még a fény
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Hogy ha kell, megesküszöm, ott leszek
Hogy ha kell, esküszöm, elmegyek
Nyílik majd még sok virág, s az árnyas Ungvári fák,
Ne sárgulj, maradj zöld, fűzfaág!
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Link
SZÉL VISZI MESSZE
Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide édes a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambom
Szívemnek te vagy az örök remény
Te hozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambom
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal
Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide édes a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal
Szél viszi messze
Link
TÁBORI POSTA
Hol a magas hegyek júniusban fehér kucsmát hordanak
És pisztrángrajok úsznak el a korhadozó híd alatt
Hol lenn a völgyben kétszáz kémény füstfelhőket ereget
Élt egy asszony magányosan, férjéről várt híreket
Két éve már, hogy tábori lap nem oldotta magányát
Reménykedve várta mégis minden nap a postáját
A kertkapuhoz kisétálva leste meg a hírhozót
És könnyes szemmel sétált vissza, ma sem kapott semmi jót
Egy nap aztán furcsa levél érkezett a címére
Csináltasson igazolványt megváltozott nevére
Megírták, hogy mikor menjen, melyik házba és hova
Így lett Kovács Máriából Maria Kovachova
Ki tudja már, mennyi hosszú év repült el azóta
Hogy utoljára levelet hozott ki neki a posta
Esténként férje fényképét fekteti párnájára
Beszél hozzá, simogatja és hűségesen várja
Egyszer aztán nyílt az ajtó és ott állt a vén baka
Mankójára támaszkodva a fogságból tért haza
Nem szóltak, csak nézték egymást, mint szerelmük hajnalán
Nézte egymást némán az az ifjú és a szép leány
Tábori posta
Link
UGYE GONDOLSZ NÉHA RÁM?
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zeneszöveg |
|
|
|
Címkék: rabszolgahadnak, magyarországnak, zsindelytetejét, összecsapásokba, népszerűségüket, legszerelmesebb, magyarországért, visszhangozzák, kőhajításnyira, szilveszterkor, pisztrángrajok, magyarországra, forradalmárrá, megemlegessen, szolgálatáért, hajnalcsillag, csillagfényes, megérintették, hallgatóságot, sziklaszilárd, tradicionális, elszámoltatik, felnevelődtem, rendületlenül, feltámadásába, mennydörögnek, vitézségünköt, leggyakrabban, ellenségünköt, legnépszerűbb, holdvilágnál, országunkból, meggyalázzák, szalagszíjat, gyermekáldás, munkahelyről, témát tekintve, legismertebb nemzeti, nemzeti öntudaton, 2006 októberében, dalban több, fiatalra utal, bánat arany, bánat acél, bánat kovácsa, magyar sorsa, apostolok lelke, magyar lelkeknek, sátán világa, becsületért bitó, árulásért hatalom, igazi forradalom, BÁNAT KOVÁCSA, UTOLSÓ SZÓ JOGÁN, Petrás, Nemsokára Isten, Hogy Krisztusé, Lázár Vilmos, Schweidel József, Aulich Lajos, Vécsey Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János, Pöltenberg Erno, Török Ignác, Knézich Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Láhner György, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, ABBÓL FÁBÓL, AMÍG CSAK EGY MAGYAR ÉL, ÁRPÁD APÁNK INDULÓ, BARÁTOM MONDD MERRE VAGY, Pesten Magyar, CSILLAGOK HARANGOK, CSÍNOM PALKÓ, BALOGH ÁDÁM NÓTÁJA, Csínom Palkó, Csínom Jankó, Balogh Ádám, Sándor Ferkó, RÓZSASZÁL SZEBBEN BESZÉL, SZÖKÖTT HADIFOGOLY ÉNEKE, Back, Szijártó Zs, Petrás János, Szíjártó Zsolt, HAZA MINDEN ELŐTT, Jókai Mór, FEGYVER KÉZBEN, HAZÁM HAZÁM, HORTHY MIKLÓS KATONÁJA VAGYOK, Horthy Miklós, JÁSZKUNSÁGI GYEREK VAGYOK, KÁRPÁTOK ZENGJETEK, Kárpátok Zengjetek, KIVÁNDORLÓK DALA, KRASZNA HORKA, LESZ MÉG, Vesszen-vesszen Trianon, MAGYAR FÖLD, Kárpátalján Vereckénél, MAGYARNAK SZÜLETTEM, MENETEL SZÁZAD, AHOL ZÚG AZ NÉGY FOLYÓ, PIROS SZÍV, FEHÉR HÓ, ZÖLD LEVÉL, Mártonffy Miklós, SZÉL VISZI MESSZE, TÁBORI POSTA, Kovács Máriából Maria Kovachova, UGYE GONDOLSZ NÉHA RÁM,
|
|
Offline
