Füzes László: Borítsd rám...,Füzes László: Ősz,Füzes László: Tűnődés,Füzes László: Csendélet,Füzes László: Tücsök,Füzes László: Éjszaka,Füzes László: Akartam lenni,Füzes László: Alszik az éj,Füzes László: Libapásztor,Füzes László: Nyári játék, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 13

2009-08-12 09:55:30, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Borítsd rám fátylas csended őszi éjjel, hogy boldogságot álmodjak tovább, míg a kerten szájas szél fut át, s zavarni itt már senki nem merészel. Az ember tudja józan, tiszta ésszel mennyit érnek a lázadó csodák. Lépésre fogja lassúdó lovát, és vigaszért a csillagokra néz fel. Gerendák alá feszült a vállunk. Egyszer, ha számot adni megállunk, vétkeinkért az utókor felold-e? De a csillagok mit sem mondanak. Épülnek százszor széttiport falak, s az ember küzd, mint fáradt Don Quijote.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Ősz

2009-08-12 09:52:17, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Az Ősz tékozló vén bohém, megríkatja a felhő-lányokat. Vásott kalapján dércsípte levél, és langyos csókok között válogat. Közben tépi a fák leveleit. Egykedvűen számol: szeret, nem szeret. Ahogy botorkál zörgő utakon, nyomában csípős, friss szél sepreget.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Tűnődés

2009-08-12 09:50:24, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Galambok füstös kémények felett. Aranyló őszben hová is megyek? Repülj gondolat, csillog még az ég. Hószín madárraj felém száll-e még?

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Csendélet

2009-08-12 09:48:56, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből A nyíló akác hosszú őszt jövendöl, a hegyeken kis párák lengenek, megcsendesült a madár-szerenád és hűvösek az álmos reggelek. Augusztus jár a csendnek útjain és tábláboló, sóhajos szelek. Eegy nyári holt levél néha már lehull, s nyárasszony lelke félőn megremeg. Fogakat ingerlő paradicsom a kert asztalán, s dinnye egy szelet. Őrzi a fényt, a langyos délutánt bóbuskólva egy dália-gyerek. Az alkonyatban rőzsetűz hunyorgat, ölelésre vár hulló csillagot, a múló idő parttalan vizében sápadt hold úszik, a bölcs csónakos...

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Tücsök

2009-08-12 09:45:12, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből A függönyön egy tücsök szundikál. Behúzódott. Kint csípős lett az este. Csendben van, mint a cigány bál után, a nyári dalt már régen elfeledte. Szállás fejében kicsi barátom pengess el néha egy-egy kurta nótát arról, hogy elmegy majd ez a tél is, s báloznak újra a zengő rónák.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Éjszaka

2009-08-12 09:42:48, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Az ég tányérján megszegett kenyér a félhold. Fénye derengő félhomály, puhán dorombol, körbe áll. Távol guggoló bokrok tartják fogva sötétlő árnyaik. A csend kovácsa kalapálja körém a magány rácsait. A rét álmát most csillagok vigyázzák, lágy, ringató dalt halk szelek suttognak álmos füvek fülébe: Pihenjetek, pihenjetek. Figyelem szívem dobbanását, mélyről csobbannak elhagyott kutak. Hallani vélem, lovak futása vallatja ama legendás utat az égen. - De csak messziről, az erdő mélyén a róka ugat.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Akartam lenni

2009-08-12 09:29:14, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből kis esti parázs parányi kertben, melyet olykor csak könnyű illatos szellő tart ébren, kíváncsin, csendben, épp csak jelezve, én is itt vagyok. De ha a lélek néma estben halvány kis csókot lebbent a holdnak, tüzem mellé az égi csillagok mesét hallgatni mind leguggolnak.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Alszik az éj

2009-08-12 09:27:05, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Neszező éji csendben, ha már madár se rebben, lámpása ég a holdnak, gazdátlan kóborolnak csillagnyájak az égen, megsápadva a fényben. A fák kontyában néhány levél szöszmötöl némán. Alszik az éj is békén, egy lepke szárnya végén.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Libapásztor

2009-08-12 09:24:59, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből A gyerek foszló kócostorral libát őrzött a páston. Egy vakondtúrás volt a trónja, hogy onnan tág mezőkre lásson tündöklő, nyári délutánon. Kinyílt a messzeségek könyve, mint egy csillogó álom, titkok hemzsegő légiója jött eléje a tájon, tajtékzó, tüzes paripákon. A délibábok selymeiből lelkére hullt a szépség, amíg a libák, mint afféle tudatlan, szájas, zsivány népség, álmait cibálták és tépték. Ő ostorát a földbe szúrta, trónját otthagyta másnak. Zengő lélekkel, ártatlanul - elfeledve a libanyájat - feszült neki a vad világnak.

0 komment , kategória: Füzes László

Füzes László: Nyári játék

2009-08-12 09:21:20, szerda

	Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc Csillagok, rózsafűzek című fejezetből Sárkányt repít a nyári égre három jókedvű kisgyerek, és a boldogság jóbarátként csacsogva köztük hempereg. Szédítő hévvel forr a játék, buggyanó kedvük sistereg. Velük kacagnak zöldre váltan a bokrokon a levelek. Billen a sárkány, szökni vágyik, megsarkantyúzza a szelet, kapaszkodik a fénysörénybe, szárnyán viszi a képzelet. Álljt kiáltanak a kicsi öklök, küldik a tiltó híreket. Figyel, izgul a boldogság is - segít fogni a zsineget.

0 komment , kategória: Füzes László

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 13

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár