|
2013-09-04 11:51:51, szerda
|
| |
| |
Kohut Katalin: Őszi elmúlás
Megérintett az elmúlás,
a nyár vége közeleg,
még nem érint az elhalás,
szív gyermekként díszeleg,
vagy vén bölcs volt mindig talán,
mindenekkel érezve,
most mi zajlik benne talány
a világban révedve.
Picinyke pont vagyok csupán,
rövid volt az életem,
s akár a nyár, az afrikai,
olyanná vált fény-szerelmem,
megigéz sokszor az Aki.
Jöjj hűvösség, érintsd testem,
hajnali párád rám leheld,
ha hidegtől dermed szívem
terhe könnyebben viselt.
Közelg' lassan a temetés,
a természet is elalél,
de tavasszal újul a vetés,
a reménység majd újra él.
2013. szeptember 4.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
