|
2016-08-20 12:35:34, szombat
|
| |
| |
Amíg az, aki a mi gondjainkra van bízva szenved... a sok fizikai akadálytól, fájdalomtól és betegségtől, addig mi éppígy szenvedünk lélekben. Bár sok dologról lemondunk, amire lehet, hogy a legnagyobb szükségünk lenne, hisz energiát adna... feltöltene lélekben. Ám ehhez ilyen esetben nem igazán van az embernek kedve...ereje, ideje, hisz lefoglalják a hétköznapok gondjai. A külvilág okoskodása, hogy mit hogyan kellene csak tetézi a lelki bajokat. Amíg valakinek nincs rálátása, addig nem a mi cipőnkben jár...
Más a segítőszándék. Sokszor egy igaz barát minden kincsnél többet ér, akinek van valamije, ami sokaknak nincs. Van lelke és ideje.... és meghallgat bennünket, elbeszélget velünk. Ez a világ érdekvilág, az embereknek nincs idejük egymásra... közömbösek a másikra, akire ránéznek, de nem látják, hogy mi zajlik le a lelkében...
És van még egy elviselhetetlen fájdalom, amit mi hordozunk a lelkünkben. Ez a tehetetlenség.... amit a szenvedő szerettünk mellett érzünk. Hogy bármit odaadnánk, hogy jobban legyen...de nem tehetünk semmit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
