|
2016-11-29 20:45:26, kedd
|
| |
| |
Finom és frigid nők mindenfelé. Nőiességük tompított; finom nők, mind egyformán jól öltöznek, mind olvasta Gireudoxot és Huxleyt, mind jártak Párizsban, Viareggióban és Engadinben, mind meghallgatták a János passiót, mind szagosak, valamelyik párizsi szabó és piperekereskedő illatszerétől párolognak, mind egyformán mosolyog és társalog. Van nemi életük is, hogyne; pontosabban, van férjük és barátjuk. De Aphrodité nem szereti őket.
Mintha a civilizáció rejtélyes vegyi konyhájában lepárolták volna belőlük mindazt, ami igazán, végzetesen nőies egy nőben. Amíg beszélünk velük, érezzük, hogy ezek már nem tudnak igazi fájdalmat, sem igazi örömet szerezni. Aprodite, büntesd meg őket. Az ősbűn az övék, melyre nincs feloldozás. Valahol élnek még a nők, az igaziak, lenn a mélyben, osztályon és erkölcsön kívül. Egy nap mégis összecsomagolok és hazamegyek hozzájuk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
