Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Színkavalkád télen is
  2018-01-09 21:00:37, kedd
 
 







SZÍNKAVALKÁD TÉLEN IS




Ciklámen, karácsonyi kaktusz, fokföldi ibolya, mikulásvirág és sorolhatnánk hosszasan a sort...

A ködös, borongós táj, a rövid nappalok és a csupasz fák télen rendkivül hervasztóak. Az otthon azonban jókedvre deríthet, főleg, ha tavaszias hangulatot áraszt. A különböző színű, impozáns virágú szoba növények lakásdísznek sem utolsók.

A rózsaszín, piros, lila, sárga vagy fehér ciklámenek, karácsonyi kaktuszok, fokföldi ibolyák és mikulásvirágok barátságossá varázsolják az otthont. Ahhoz, hogy sokáig virágozzanak, majd elvirágzás után levelükkel díszítsenek, tudni kell, hogy ezek a növények mit szeretnek.







Ciklámen



A ciklámen a talaj közeli nyirkos és szűrt fényben élő, eredetileg erdei aljnövény. Ezért lakásban is hűvös és világos, de nem napos helyre kell tenni. Hosszú életéhez elengedhetetlen a rendszeres locsolás. Ezt cserép alá helyezett tálcával, alulról öntözéssel érdemes elvégezni, miután a növény az előző adagot már felszívta a tálcából - túllocsolás végzetes lehet, ezért mindig csak annyi vizet kell neki adni, hogy a földje nedves legyen. Mivel a ciklámen télen virágzik, ebben az időszakban hasznos a virágzó növényeknek való tápoldat használata. Elvirágzás után, tavasszal pihenni tér, ekkortól minimális vízzel is beéri, de az is jó, ha a kert egy árnyékos részére kerül.







Karácsonyi kaktusz




A karácsonyi kaktusz a téli hónapok egyik legszebb szezonális dísze. A lilás-rózsaszínes, esetenként fehér vagy narancssárga virágú növény a 13-20 fokos lakást kedveli, hűvös, világos helyen, a közvetlen napfénytől védve érzi magát a legjobban. Bőségesen kell öntözni, ám soha ne álljon vízben.







Fokföldi ibolya




A fokföldi ibolya is kedvelt virágzó szobanövény. Egész évben hozza a virágait, színválasztéka hatalmas: fehér, lila, bíbor, rózsaszín árnyalatokban pompázik. Népszerűsége folyamatosan nő, napjainkban egyre több helyen látni telt virágú és minifajtát is. Virágzáskor hetente egyszer érdemes megfelelő tápoldattal öntözni. Két locsolás között hagyni kell, hogy a földje kicsit kiszáradjon. A meleg, napos szobát kedveli.






Mikulásvirág




A Mikulásvirág a Karácsony előtti hetekben, különösen Mikuláskor nagy népszerűségnek örvend. A növények az ünnep színeiben pompáznak, az adventi hangulat fontos kellékei. A mikulásvirág igen kalandos utat járt be, míg őshazájából eljutott hozzánk. Mexikóból származik. A hegyvidéki területeken termeszthető növény az európai felfedezők előtt ott élő aztékok körében a tisztaság jelképének számított, így igen nagy becsben tartották. A természetes környezetében 3-4 méter magasságot is elérő növény vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek.A huszadik század elején Kaliforniában kezdték termeszteni, nemesíteni. Európába az 1920-as években jutott el. Érdekes módon a hatvanas években még vágott virágként volt ismert, ma kizárólag cserepes növényként termesztik. A karácsonyi csillag néven is ismert növény piros és zöld leveleivel, csillag alakú, apró virágaival nagyon is illik a karácsonyi ünnepkörbe. Érzékeny a hidegre, nem szereti a huzatot, a hőingadozást és a túl meleget, 20 fok feletti hőmérsékleten a levelei gyorsan száradnak és lepotyognak. Radiátortól távol, ablakban, előtérben, folyosón vagy a lakás egy kevésbé fűtött helyiségében, 15-18 fokon érzi jól magát. Fényigényes, sötét vagy félárnyékos helyen hamar elpusztul. Szereti a vizet, ugyanakkor nem viseli el a túlöntözést. Legjobb, ha a földjét nem hagyjuk kiszáradni, mindig nedvesen tartjuk, de ne álljon alatta víz. A hőmérséklet függvényében változik a vízigénye, melegebb lakásban gyakoribb öntözést igényel.







Dáma Lovag Erdős Anna: CIKLÁMEN VIRÁG AZ ŐSZI AVARBAN


Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam, nem hagy engemet

Levél szőnyeg közül kis virág virít
Felém nyitja lila szirmait
Oly kedves, oly hívogató
Szívet lelket boldogító

Mint ,ha mondaná a világnak
Ő ellen szegül az elmúlásnak
Ő dacol a köddel,széllel
Kinyílik a kövek közt is, életre kel a fénnyel

Ahogy nézem, szívem melegség önti el
Nem szakítom le, szívem ünnepel
Egy kis lila virág örömöt ad nekem
Magányom már el is feledem

S megyek utamon, még szellővel int felém
Hogy találkoztunk, boldog voltam én
Szirmaival győzött az őszi elmúlás felett
Megörvendeztette szomorú szívemet







Karácsonyi kaktuszom
december végén csodálom,
születésnek szent ünnepén
egy régi élet véget ért,
hiába megyek már haza
üresen áll a szobája,
mosolyát többé nem látom,
szívemben él ő, úgy sajnálom,
szemének tekintetét nem látom,
könnycsepp gördül le pillámon,
hideg föld takarja porait,
nem nyújtja felém kezeit.


/Menda - Pieris.hu - interaktív művészeti portál







Szilágyi Anita: MIKULÁSVIRÁG


Csilingelő csengőhintó
Patkó roppanó, rén vágtató
Hókristályos harmatgömb
Mirha, tömjén, aranytömb

Fehér fenyvesekben menyasszonyok
Kékes jégormában rí havasi gyopár
Holdsugár fénykörében andalgó csillagok
Havas úton lelenc remény poroszkál

Távoli fények lámpásai hívogatnak
Útvesztőim ködhomályai eloszlanak
Zord óráim vesszőit virgácsozza Mikulás
Koromlelkű krampusz ördögűző pikulás

Püspököm puttonyába rejtem kérelmem
Vetítsd titkom terítőjére, Kedvesem
Szemem sziluettje, mozdulata, árnyjátéka
Ne sajogjon szentestén szívem tájéka

Vállam ráncívén töredéked tapintata
Kandallóm tűzében réved advent áhítata
Bús menedékemben ünneplő mikulásvirág
Csendes békességben felenged a világ

]


  
 
0 komment , kategória:  Kertünk - házunk - otthonunk  
A bolsevizmus berúgta az ajtót
  2018-01-09 14:45:39, kedd
 
 




A BOLSEVIZMUS BERÚGTA AZ AJTÓT


Az a helyzet, hogy ez a mai írás a lapomban egyszerűen csúcs. Üdv a szerzőnek, és olvassák itt is élvezettel, íme:


A BOLSEVIZMUS BERÚGTA AZ AJTÓT


Konrád Györgyöt és a HVG-t nem a normális emberi erkölcsök alapján kell megítélnünk

Csúnya csapdába kerültünk. El kell döntenünk, mit is gondoljunk Konrád Györgyről, a HVG főszerkesztőjéről és újságíróiról. És persze a magyarországi liberálisokról, akik megint bebizonyítják nekünk, hogy nem érdemes semmi emberit várni tőlük.

Konrád György ,,gondolatai" nem ismeretlenek előttünk, tudjuk jól, hogy mindig is kivezettek a normális emberi lét viszonyai közül, de ,,tehetségének láttatóereje" ezúttal példátlan élességgel mutatja meg nekünk, hogy mire számíthatunk tőlük.

Naivitásunkat mutatja, hogy Konrád Györgyöt jó írónak tartottuk egykor, sőt 1990-ig lelkesen olvastuk a könyveit. Én személy szerint Az újjászületés melankóliája című esszékötetéig, amit - én marha - beleolvasás nélkül vettem meg 1991-ben.

Máig emlékszem a csalódásra, amikor kiderült, hogy csak egy betegesen szélsőséges ember ocsmány gyalázkodásait olvashatom, igaz, még éppen elfogadható stílusban. Pedig akkor (erre fiatalságom az egyetlen mentség) még azt gondoltam, hogy van olyan probléma, amit a liberalizmus nem okoz, hanem megold.

Ebből a szempontból hálás vagyok Konrádnak és társainak. Emberi minőségük hamarabb idegenített el a liberalizmustól, a Fidesz egyre fokozódó távolodása a liberalizmustól is annak köszönhető, hogy a liberális párt politikusaival együtt kellett kormányoznunk számtalan önkormányzatban 1990 után.

Lakva ismerszik meg az ember, és lakva az derült ki, hogy a magyarországi (szigorúan nem magyar) liberálisok egyenesen irtóznak attól, hogy az adott szavukat, az aláírt megállapodásokat megtartsák, illetve érdekérvényesítési vágyaikat elvi elköteleződések nem szennyezték.

Konrádék végtelen nagyképűsége, emberi gesztusaiknak teljes hiánya minden brancson kívüli irányába előbb-utóbb nyilvánvalóvá tette, hogy miféle alakokkal van dolgunk.

A magyar politikai élet becsületére legyen mondva, kellett nekik majd tíz év, hogy a társadalom teljes polgárháborúsításával az első Fidesz-kormány idejére lehetetlenné tegyék az oldalak közötti párbeszédet. Aki politizált akkoriban, az tudja, hogy ez a néhány száz ember hogyan tett meg mindent azért, hogyan is idegenítse el a magyarokat egymástól.

Totális sajtófölényüket gátlástalanul kihasználva teremtettek az országban olyan hangulatot, hogy a szélsőségesnél is szélsőségesebb politikájuk háborúvá mérgezhesse a közéletet, és örök gyűlöletet ültessen el egyébként normális emberek szívében.

A Konrád-félék a gyűlöletből, a gyűlöletnek élnek. Mindig mindenféle sérelmeket hazudnak maguknak, hogy megindokolják azt az emésztő, szörnyű, eszelős gyűlöletet, amelyet azok iránt éreznek, akik bármikor is jól érezték magukat Magyarországon.

Konrád és bandája esetén le kell számolnunk azzal a legendával, hogy ezek az emberek a kommunista rendszer áldozatai voltak. Nem. Kis János és a többiek, Hellerestől, Szelényistől a konszolidálódó Kádár-rendszer szélsőbalos, maoista ellenzéke voltak, akiket Kádár - aki legalább nem volt annyira ostoba, mint ezek - azért engedett nyugatra, hogy a kapitalizmust bomlasszák a hülyeségeikkel, és ne az ő rendszerét.

Konrádék szerint már a hetvenes évek Magyarországán is túl jól érezték magukat az emberek, nem a rendszert akarták megdönteni, hanem át akarták venni a boltot, hogy a nyilas és a szívüknek oly kedves rákosista rémuralom eszközeivel vegyék el mindenki kedvét az élettől.

Jellemző, hogy az összes teljesen elmebeteg baloldali szélsőség a nyugati egyetemeken és értelmiségben élte túl a kommunizmus bukását, és nem a volt szocialista országokban.

A kommunisták ugyanis - talán Romániát és Albániát leszámítva - a nyolcvanas évekre leszámoltak a saját szélsőségeseikkel, hiszen egyikük sem akarta megkockáztatni, hogy a frakcióharcok forgatagában úgy kínozzák halálra a családjával együtt, ahogy az a legendás sztálini időkben volt.

Ők pontosan tudták, hogy a Konrád-féle SZDSZ-es szélsőségesek hatalomra kerülése a legerősebb diktatúrát is képes a káoszba taszítani.

Való igaz, Konrádot nem lehet büntetőjogi alapossággal azzal vádolni, hogy besúgó vagy ügynök lett volna.

Az ügynök ugyanis tart valamiféle távolságot a rezsimtől, amelynek dolgozik, de a Konrád-félék képesek voltak a teljes hasonulásra, arra, hogy minden emberellenességgel, magyarellenességgel egyszerre azonosulva a rendszer látszólagos ellenzékeként annak legocsmányabb tulajdonságait testesítsék meg. És természetesen arra is, hogy ezt - a lehető legtökéletesebb eufemizmussal - európaiságnak nevezzék.

Majdnem harminc éve teszünk úgy, mintha a vérgőzös uszítás, a büntetőjogilag megfoghatatlan, üzemszerű hazaárulás egy apró elszólás lenne a részükről, mintha ezek bármiféle kontextusban is megbocsáthatók lennének.

Amikor Konrád kéjelegve Nicolae Ceau­sescu sorsát szánja Orbán Viktornak, miközben ,,jóakaratúnak" aposztrofálja magát és ,,rejtélyes mozgásokkal" fenyegetőzik, pszichiátriai betegként tárja fel tudatalattijának szörnyűségeit.

A ,,Kárpátok géniuszát" ugyanis egy amerikai támogatású belső, egyébként a kommunista nómenklatúra által szervezett puccs buktatta meg, nem népmozgalom, a gyengülő Szovjet­unió jóváhagyásával. Ugyanazok a gazemberek maradtak hatalmon, csak most nem az oroszok, hanem az amerikaiak érdekében árulták el a hazájukat.

A Konrád-féle gazemberek csak hazaárulóként tudják elképzelni az életüket. Csak külföldi zsoldban képesek kibontakoztatni társadalommérnökösködési képességeiket és vágyaikat, mert csak akkor engedhetik meg maguknak, hogy egyáltalán ne törődjenek az uralmuk alá hajtott emberek sorsával, érzéseivel.

Ezért volt számukra ideális választás a más emberi lények iránt semmiféle empátiával nem bíró Gyurcsány, és ezért ünnepelték a számukra még mindig sokkoló 1956 visszavágójaként és ,,felújításaként" is felfogható 2006-os gyurcsányi tömegbe lövetést.

Elképzelhetjük a vén salabaktert, ahogy abban a fene nagy elnyomásban, zsoldjából összekuporgatott vidéki kúriáján, amelyet a ,,diktatúra" valahogy meghagyott neki, Lukács György nyomdokain járva agyonlövetésekről álmodozik. Ne képzeljük el.

Konrád György életműve, ha volt is neki, halott. Csak a hozzá hasonlók mérgezik gyermekeiket az ő könyveivel. Sorsa a feledés lesz, amelynek hideg leheletét már most érzi, hiszen nem íróként, hanem jól láthatóan forradalmi teoretikusként, váteszként akar bevonulni a történelembe, nyilván a forradalmi történelembe.

Lesz majd olyan választás, amit nem a Fidesz nyer majd meg. Mert ez a Konrád-félék által annyira gyűlölt demokrácia rendje, hogy változnak a hatalom birtokosai, és néha bizony még a hatalomgyakorlás módja is. De ez a banda már nem jön vissza.

Magyarországon minden belső életereje elfogyott, operettfigurák szánalmas vergődése, komolytalan gittegyletek marakodása csupán. Csak azok az ,,újságírók" tartják a felszínen, akik például a HVG szerkesztőségében komolyan veszik, és nem mondták Gyuri bá'-nak, hogy ne beszéljen már hülyeségeket.

Nem mondták neki azt sem, hogy ezt az egy-két mondatot kihagynák ízlésbéli okokból. Aztán az egész szerkesztőségben nem volt egyetlen olyan ember sem, aki azt mondta volna: ,,Emberek, ne írjunk már ilyet!", amiből az következik elsőre, hogy Orbánt a feleségével együtt falhoz kellene állítani.

Csak olyan ember volt abban a szerkesztőségben, akik összepacsiztak, amikor olvasták a szöveget, és kéjesen elmerengtek a lehetőségen, hogy milyen szép is lenne. Ilyen embereket csak nem enged hatalomra magától a magyar nép.

Békesi László elvtárs szintén a HVG-ben közölt múltkori agymenését (Orbán robbantásokat fog rendezni, csak hogy szükségállapotot vezethessen be) is figyelembe véve nem lehet elmenni a lehetőség mellett, hogy megpróbálkoznak valami forradalmi újítással a választások előtt, alatt vagy után.

Azt pontosan tudják, keserű a szájuk íze is tőle, hogy külföldi gazdáiknak a látszat ellenére nem érdekük, hogy ők kerüljenek hatalomra, mert a képességeikkel tisztában vannak harmincévnyi totális alkalmatlanság után.

A külföldi érdek a Fidesz meggyengítése, hogy éppen csak többsége legyen, vagy kénytelen legyen az LMP-vel vagy a Jobbikkal koalíció­ra lépni. Így a külföldi vállalatok jövedelemszerző képessége ugrásszerűen megnőne, és a Gyurcsány-éra szintjére emelkedhetne, de megmaradna az a stabilitás, ami a Fidesz nélkül nincs meg.

Ebben az esetben abba is reménykedhetnek, hogy sikerül megszabadulni Orbántól, így akadálytalanul haladhatna tovább Közép-Európa gyarmatosítása. De ebből az egész buliból, jól felfogott érdekükben, ki akarják hagyni ezt a bandát, amelynek ez nyilván nem tetszik.

Azt gondolják, hogyha sikerül balhét kirobbantani, akkor néhány halott árán akár, mint ,,közismert humanisták", újra a helytartójelölti lista élére kerülhetnek.

Konrád Györgyöt és a HVG szerkesztőségét ezek alapján és nem a normális emberi erkölcsök alapján kell megítélnünk.

Botond Bálint
A szerző szociológus


forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja

Link













  
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5724
  • e Hét: 19819
  • e Hónap: 59640
  • e Év: 237515
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.