Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
A remény.
  2014-10-31 14:27:55, péntek
 
  Tél volt, igazi zimankós idő. Erős szél vitte a havat, az utcán baktató ember arcába vágta. Mikor Antal elindult Pestről, még nem esett. Ahogy robogott vele a vonat, úgy mentek bele a télbe. Mire megérkezett az alföldi városkába, olyan hóvihar keletkezett, hogy alig látott. Bosszúsan gondolta, a legrosszabb időt választotta erre a látogatásra, s igyekezett barátja házához. Szerencsésen meglelte az utcát. Megírta, mikor érkezik, a kiskaput mégis zárva találta. Megnyomta a csengőt, de senki sem mozdult. Egyik kezével markolta a kalapját, hogy a szél el ne vigye, másikkal sorra zörgette az ablakokat, de hiába. Csengetett újra, s tétován állt a kapu előtt. Fázott. Nem volt kedve visszamenni az állomásra. Látta a várót, hideg volt és piszkos. Vonata, pedig csak hosszú órák múlva indult vissza.
- Halló!...Halló!...Kozmáék elutaztak!- hallotta a háta mögött. Szemben lévő ház ablakából jött a hang, túlkiabálva a szél bömbölését.
Átvágott az úton, s megállt az ablak előtt.
- Kézcsókom! Feri barátja vagyok Pestről, hol vannak?!
- Harkányban, már egy hete. Nem kapták meg a maga levelét. Én szedem ki a postájukat, elutazásuk után érkezett meg...Jöjjön be! Nyitva van a kapu. A kutya nem harap, jöhet nyugodtan!- mondta az asszony, miközben birkózott az ablakot benyomni készülő széllel.
Antal az előszoba ajtaja előtt leverte a havat a cipőjéről, közben a kutya örvendezve körülugrálta. Az asszony mosolyogva nyitott ajtót. Bemutatkoztak, s bevezette a nagyszobába. Odabent kellemes idő fogadta. Hatalmas cserépkályha ontotta a meleget. Amikor levetette a kabátját, a háziasszony a fotelra mutatott.
- Foglaljon helyet, Anti! Ugye, szabad így neveznem?! Feri is így szokta emlegetni. Várta magát, de közbejött a beutaló. Mintha érezte volna, hogy később jön meg a levele, nagyon sokat emlegette. Sajnálni fogják, hogy nem találkoztak. Helyezze magát kényelembe. Hozok mindjárt forró teát, mert látom, hogy átfázott. Hozok harapnivalót is. Ha tudom, hogy délben érkezik, megosztom magával az ebédemet. Sajnos, éppen az imént költöttem el.
Antalt meghatotta ez a fogadtatás, noha sejtette, részben a jó szomszédnak szól, mégis igen jólesett neki, hogy nem engedte útjára ebben a cudar hidegben. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelban, s körbejáratta tekintetét, míg a háziasszony távol volt. Finom eleganciával berendezett szobában ült. Még mindig fázott, vágyakozva nézte a nagy cserépkályhát.
A háziasszony tálcán hozta a gőzölgő teát, s a harapnivalót. Antal melengette kezét a csészével, közben elismeréssel mondta:
- Kellemes otthona van. Ez a cserépkályha remek dolog. Szívesen támasztanám egy kicsit. Nagyon átfáztam, nem öltöztem elég melegen. Pesten még nem volt ilyen tél.
- Menjen oda, és melegedjen! - mondta az asszony biztatva- Én is úgy szoktam, ha fázom. Tavaly rakatták a gyermekeim. Tudták, hogy a szívem nagyon régen fáj utána, hát megleptek vele.
Antalnak nem kellett kétszer mondani. Ott kortyolgatta aztán a teát a kályhának dőlve, s a szekrényen álló fényképre esett a tekintete. Régi, elefántcsont keretben fiatal család nézett vissza rá. Jóképű, barna fiatalember volt a képen, mellette mosolygós asszonyka, ölükben két gyermek. A fiúcska, apja fia, okos tekintettel, komolyan nézett a lencsébe. A szöszi lánykának kétfelé állt mókásan a copfja, s arcán huncut nevetéssel tekintett fel a bátyjára. Derűt sugárzott a felvétel.
- Szép családja van! Aranyosak az unokái. Biztosan sok öröme van bennük. A legénykén látszik, tudatában van már az önérzetének. A kislány meg ennivaló. Ilyen huncut mosolyú az életben is ?!
Az asszony lehajtotta a fejét. Hallgatott egy ideig. Mikor újra Antalra nézett, könnyben úsztak az addig derűs szemek.
- Meghaltak mindannyian...Tavaly nyáron autóbaleset érte őket.
Antal megrendült. Nézte a hirtelen megtört arcot, még sohasem látott ilyen élő, eleven fájdalmat.
- Bocsásson meg...!- hebegte, képtelen volt ennél többet mondani.
Az asszony tekintete a képre siklott, s könnyeit nyelve mondta:
- A nélkül is bennem élnek. Itt maradtak velem, a lelkemben. Csak beszélni nehéz róluk.
Hallgattak egy ideig. Antal már kimelegedett a történtek miatt, letette a csészét, s visszaült a fotelba. Szinte lábujjhegyen ment az ülőalkalmatosságig. Összerezzent, mikor az asszony megszólalt.
- Hogy telnek a nyugdíjas napok? Feritől tudom, hogy nehezen viselte az elején.
Antalt meglepte a kérdés. Arra kellett gondolnia, hogy hallatlan lelkiereje van ennek a törékeny kis asszonynak. Más körülmények között talán panaszkodni kezd, mert a magány nyomorúsága hozta le a barátjához, de most szégyellte volna a saját gondját. Így csak annyit mondott.
- Csendesen, magányosan. Még szoknom kell hozzá.
- Fogjon a falatozáshoz is, biztosan megéhezett az úton. Messze van ide a főváros. Meleg volt a vonatban?
Beszélgettek, s lassan megjött az étvágya is, hozzálátott. Házikolbászt kapott, és friss tepertőt. Nemcsak az étel esett jól, hanem a beszélgetés is. Örömmel tapasztalta, hogy véleményük megegyezik az élet felemlített dolgairól.
Egyre jobban tetszett neki az asszony. Pedig már túl volt azon a koron, mikor gyújtó bájaiért nézi meg a férfiember, mégis elbűvölte. Sugárzott belőle valami fény, talán jóság, szelíd nemesség, vagy együtt mind a kettő.
- Megkérdezhetem a keresztnevét?- kérdezte, s kicsit elvörösödött.
- Nem mondtam volna? Teréz a nevem.
- Szép neve van, illik magához. Éppen úgy, ahogy az otthona. Jó itt, nagyon jó. Valami puha, jó szagú meleg veszi körül az embert. Mindenkire jellemző az otthona. Rám is. Én bagolyvárnak hívom. Nem csak a sok könyv miatt.
- Maga is szeret olvasni?
- Ifjúkorom óta gyűjtögetem a könyveket. Tele van velük minden. Mégis sok magány fér el abban a lakásban. Néha elviselhetetlenül sok.
A magányos emberek életéről kezdtek beszélgetni. Elszaladt az idő. Amikor Antal készülődni kezdett, összeszedte a bátorságát, s megkérdezte:
- Még nem gondolt arra, hogy könnyebb lenne az élete, ha nem élne egyedül?
Az asszony nem válaszolt azonnal, csak nézte töprengőn. Antal már kezdte hinni, hogy merészség volt feltenni a kérdést, de az asszony szelíd, kedves hangja megnyugtatta.
- Gondoltam rá, de eddig nem találtam olyan férfit, akivel szívesen megosztottam volna az otthonomat.
- Eddig még én sem találtam olyan társra. De most, hogy Terézkét megismertem, szegény feleségem halála óta először gondolok arra...- mondta, de nem tudott többet mondani, mert az asszony a kezére tette kérőn a kezét.
- Ne folytassa, Anti! Mennie kell, indul a vonata. Jöjjön el újra, akkor majd beszélgetünk. Ha Feriék nem tudják elszállásolni, majd én elhelyezem. Van itt hely elég. Elférnének azok a könyvek is...- tette hozzá mosolyogva.
Antal szó nélkül csókolta meg a kezét. Nem köszönte hangosan, de mozdulatában benne volt a hála éppúgy, ahogy az öröm. Az állomáshoz menet már nem fázott, pedig vitte az orkán a havat, de őt fűtötte az a puha, jó szagú meleg, amit magával hozott a lelke.

szerző: Rényi Anna áldva és verve sorozat		  
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Kopogjak, vagy ne kopogjak?!
  2014-10-31 14:24:13, péntek
 
  Dél van. Ebédidő. Az irodaház folyosója csendes. A szobák ajtaja nyitva, sehol senki. Valahol beszélnek, férfihangok, nevetés. A hangok arasznyira nyitott ajtó mögül jönnek.
- ... Barátom vagy te ? Nem vagy a barátom! Ha az lennél, nem röhögnél rajtam ilyen törvénytelenül. Akkor sem, ha nős lennél, de nem ám! Lenne benned együttérzés, szolidaritás, de így !? Így könnyű röhögni, a te helyzetedben nagyon könnyű, de csak lennél az én helyemben, mindjárt másképpen látnád. Mert gondold csak meg : Ott állok egy teljesen idegen ajtóban, a város másik végén, virággal a kezemben, s a csengetésemre ki nyit ajtót ? A nejem őnagysága! Bambán álltam, s hangtalanul tátongtam, az agyam pedig tótágast állt. Mert ilyen nem létezhet. Ez csak valami lidérces káprázat lehet! Egy vadidegen nővel megismerkedem az uszodában, sohasem láttam, ő sem engem. Randevút beszélek meg vele, először teszek ilyet, mióta házas vagyok. S, egész délután abban a kellemes tudatban élek, hogy lesz végre egy jó estém, mert a nejem megint reikizni megy. Az agyára ment már ez az új tudomány. Amióta műveli, a sráccal hetente háromszor kenyéren és vízen tengődünk, mert olyankor vacsora sincs, de nincs ám! Meg az ember vágyik már egy kis felüdülésre is, mert tőle mást sem hallani, csak a reikit, még az ágyban is. Azt gyakorolhatnám vele! Ha máshoz szottyanna kedvem, nagy buzgalmában arról szó sem lehet. Mit tegyen akkor a magamfajta szerencsétlen, megpróbál sután, bután félrelépni. Hogy mit strapáltam magam annál a kis nőnél az uszodában, mire nagy nehezen beadta a derekát. De azt is csak félig. " Csak beszélgetni!", mondta, s kénytelen voltam bólogatni hozzá. Hát hogyne! Hiszen az ember már olyan, mint egy koldus. Már a kis alamizsnának is megörül. Csak hogy mosolyogjon már rá valaki, hallgassa meg, legyen kicsit kedves. Másban már nem is mertem reménykedni. De azért vittem virágot, hátha segít. A nők szeretik a virágot. A nejem is élt-halt érte valamikor, bár mostanában már nem mondhatom. Ha hazaállítok egy csokorral, csak kikapja a kezemből, vagy rám kiált, hogy tegyem vízbe, ha már hoztam... Na, köszönöm szépen! Bezzeg valamikor könnyes szemmel rebegte: " Drága vagy!" Ezen okulva, ezért vettem a virágot, hátha ez is rebeg majd. Jó nagy csokorral vettem, hadd örüljön. Ezzel a kazalnyi csokorral álltam az ajtóban, az ilyet el sem lehet tüntetni hirtelen. Ne röhögj már, mert nem mondom tovább! Hogy mit tettem ? Hát mit tehettem volna ? Azt mondtam, utánad jöttem anyukám... Mondtam egy nyavalyát! Nyögtem, nyöszörögtem, mert beszélni képtelen voltam, még a térdeim is cidriztek! A nejem közben bámulta a csokrom, s bosszúsan kérdezte, a gyerektől tudom a címet ? Ember olyan szaporán még nem bólogatott. A nejem olyan szemekkel nézett rám, hogy azt hittem, lebuktam. De nem! A csokor miatt volt mérges. Vezetett befelé, s útközben dühösen mondta: " Hogy jutott eszedbe ilyen hatalmas csokorral beállítani ? Hányszor kértelek már, hogy ne hozd el az egész virágboltot. Micsoda idióta szokás! Ha csak engem bosszantasz vele, hagyján! Már megszoktam. De vendégségbe beállítani vele! Mindenki rajtunk fog mulatni." Akkor még nem tudtam, ki az a mindenki. Csak a kis nő miatt izgultam, hogy le ne buktasson. Már az sem érdekelt, hogy a nejem hogy került oda. Már a kis nő se érdekelt. Csak az, hogy a kalandot ép bőrrel megússzam. Beléptünk a szobába, s újra megroggyantak a térdeim. Legalább húsz nő szegezte rám a tekintetét, s mosolyogtak valami groteszk vigyorral úgy, ahogy a félresikerült gyerekre néz az ember, ha a szülei azt kérdezik: " Ugye, milyen okos ?" A nejem meg azon nyomban szabadkozni kezdett, elnézést kért a nevemben, hogy hívatlanul beállítottam, de a reiki iránt annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy gondoltam egyet, és utánajöttem. A virágot maga adta át a kis nőnek, a csokor illetlen nagysága miatt finoman legyezett a homloka előtt, s hallhatta mindenki, hogy tanított már illemre eleget, nem tehet róla, hogy gyenge a felfogásom. A kis nő meg a háta mögött rám öltötte a nyelvét... Korábban mentem, na! Előbb a megbeszélt időnél, mert annyira be voltam sózva. Marha vagyok, tudom! De nem ezért, amiért gondolod, hanem azért, mert belementem egy ilyen helyzetbe. Megúsztam... Meg, de a büntetést nem úsztam meg, csak a botrányt. A húsz nő körülvett, s egyszerre beszélt mind. Magyarázták a reiki rejtelmeit. Ha csak magyarázták volna, de nem! Azok ott hirtelenében kísérleti nyúlnak néztek, s mind rajtam akarta kipróbálni a tudományát... Ne röhögj már, a reiki valóban tudomány, igen komoly dolog, de azok mind amatőrök, nem értenek hozzá. Csak ahhoz értenek, hogy az emberre ráhozzák a hideglelést. Lefektettek, és végigtapogatott mind. Egyszerre tízen kérdezték, hogy érzem-e a kezükből áradó erőt... A nyavalyatörést, azt éreztem! Gondolj bele, húsz vadidegen nő, némelyik az öreganyám is lehetett volna, s nekem mosolyognom kellett, miközben tetőtől-talpig beborítottak a kezek. Nem tehettem mást, felelnem kellett : " Igen, csókolom! Forró, csókolom! Bizsereg is, csókolom!... Csak röhögj, majd magammal viszlek, aztán röhöghetsz! Mert azon nyomban megígértették velem, hogy eztán elkísérem a nejem minden alkalommal... Jól mulatsz, látom, de közben nem muszáj a papírkosarat felrúgnod! Kászálódj már ki belőle, te szerencsétlen! Milyen lett a nadrágod ? Hányszor kértem már a Gizikét, hogy ne dobálja bele a joghurtos poharait, itt büdösödik nekem egész nap. Ha... ha... ha! Már a rohadt paradicsomokat is ide dobálja ? Ne izgasd magad, jól mutat a piros a szürkén. Különben is, megérdemled! Kiröhögöd a legjobb barátodat. Szedd csak össze a szemetet szépen... az asztal alól is! Hogy ez a Gizus mennyi csokoládét zabál, aztán meg sírdogál itt nekem, hogy milyen kövér! Mi az, hogy nem fogdosod a szemetét? Talán én szedjem össze ? Te léptél bele, te borítottad fel, te koslatsz a Gizus után, hát csak szedegesd fel szépen! ... Olyan vagy, mint a fiam! Az a büdös kölök is kiröhögött. Kicitáltam az erkélyre, hogy megkérjem, hallgasson az anyja előtt. Nemcsak röhögött, hanem nyerített is a gyalázatos, annyira tetszett neki, hogy apja ilyen helyzetbe került. Megjegyzem, ez is a büntetés része, mert az ember szeretné a kamasz fia előtt megőrizni a tekintélyét, és akkor egy ilyen ügyben hozzá kényszerül. Amúgy is fázom attól, hogy a kölökkel nőügyekről beszéljek. Az anyja unszolására egyszer már megtettem, de úgy vigyorgott, mint a vadalma, képtelen voltam befejezni a felvilágosítást. Megjegyzem, fel van az már világosítva, többet tud, mint én... Most is, hasonló esetekre tippeket is akart adni, majdnem lekevertem neki egyet...Nem tettem meg, mert nagyon nyeregben érezte magát. Szerinte a nejemnek a leghülyébb választ adtam. Ha az anyja jobban figyel, már az ajtóban lebukok, mert neki csak a telefonszámot adta meg, a címet nem... Ha még egyszer felborítod a papírkosarat, a fejedre húzom! Nem vagyok kíváncsi újra a Gizus tartozékaira, vagy még egyszer turkálni akarsz benne? Annyira utána vagy ?... Irigyli a nehézség! Nem érdekel engem a Gizus, és más sem. Nem is értem magam, miért mentem bele ebbe az egészbe, mikor amúgy nincs is bajom a nejemmel... Most aztán törhetem a fejem, a kölök előtt hogyan állítom helyre a tekintélyemet, meg a gondolkodását... Zsarol az alávaló! Ma reggel is. Eltörte a jénai tálat, s azt mondta, vállaljam magamra, mert az anyja velem rövidebb ideig szokott ordítozni... Nem szégyellte még hozzátenni kaján vigyorral, hogy mi férfiak, tartsunk össze, igaz ? ... Láttál már ilyen szemtelen kölköt ? Ez rám fogja testálni eztán a bűneit, ha nem találok ki valamit. Gondolj bele, ez egyszerűen tragikus! Ha nem teszem helyére sürgősen, az isten tudja, hova fog vezetni ez a dolog... Ha a nejem rájön, hogy a kölök a markában tart, a puszta két kezével fojt meg!... Még mindig nevethetnéked van ? Én itt állok romokban, és te mosolyogsz? Barát az ilyen? Nincs benned semmi részvét! Nem vagy a barátom!.. Vidd innen a söröd, nem kell!... Akkor sem, ha hideg. Legfeljebb egy pohárral, de csak eggyel, mert "idegenekkel" nem állok le sörözgetni. Nézze meg az ember!
Csend lett. Most már kopogtathattam volna, de nem tettem. Az ember ne zavarjon egy romokban lévő apát, miközben " idegenekkel" sörözget.
...... ..........
Fogadjátok szívesen!
A Szabad Föld c. újság novellistája Rényi Anna 1995 szeptember 5.-én megjelent az újságban. 		 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Ha tehetjük, mindig igyunk savanyú káposztalevet
  2014-10-31 11:52:59, péntek
 
  A savanyú káposzta levét ősidők óta használják terápiás célokra, nagyszüleink is kiválóan ismerték gyógyhatásait. Az ital kiváló méregtelenítő, számos vitamint tartalmaz, és hozzájárul az immunrendszer megerősítéséhez.

Lássuk, miért érdemes rendszeresen fogyasztani:

- nagyon gazdag fitonutriensekben, amelyek felveszik a harcot a sejtkárosodást okozó szabadgyökökkel

- serkenti a szervezet azon képességét, hogy eltávolítsa a méreganyagokat, így megelőzhető számos betegség. A káposztalé segít a gyomorfekély és a rák kezelésében.

- tejsavat tartalmaz, ami nagyon hatékonyan méregteleníti a vastagbelet, emésztési problémákra is kiváló

- erős gyulladáscsökkentő, csökkenti az ízületi betegségek és a gyulladásos degeneratív betegségek kialakulásának kockázatát

- csodát tehet a bronchitisben és asztmában szenvedőkkel, mivel serkenti a légzőrendszer öngyógyító képességét

- a káposztalé olyan összetevőket tartalmaz, amelyek elpusztítják a helikobakter betegséget kiváltó baktériumokat, valamint megelőzi a refluxbetegség kialakulását

- glutaminsavat tartalmaz, ami alapvető szerepet játszik a stresszre adott szervezeti válaszreakciókban. Kulcsszerepet játszik számos metabolikus és immunológiai folyamatban, ezenkívül a legfontosabb energiaforrás a gyorsan osztódó sejtek számára.

- serkenti az immunrendszert és segít a T-limfociták, azaz az immunsejtek termelésében

- csökkenti a koleszterinszintet és méregtelenítő hatással bír a májra. Egy japán kutatás kimutatta, hogy azok esetében, akik rendszeresen fogyasztottak káposztalevet, jelentősen csökkent a rossz koleszterin.

- szulforafánt tartalmaz, ami a rákellenes küzdelem egyik legfontosabb alkotóeleme, ugyanakkor vasban is nagyon gazdag

- a fogyókúrában is segít, hisz lassítja a szénhidrátok zsírrá való alakítását

- segít a tápanyagok könnyebb felszívásában

- a vörös káposzta leve nagy mennyiségben tartalmaz esszenciális zsírsavakat (Omega3), ami csökkenti a koleszterint és a triglicerid szintet. Ez megelőzi a szív- és érrendszeri megbetegedéseket és az agyvérzést.

- nagy mennyiségben tartalmaz magnéziumot, káliumot, kalciumot, nátriumot és egyéb tápanyagokat

- A-, E-, C-, K- és D-vitamint tartalmaz, valamint szinte az összes B-komplex vitamin és a folsav is megtalálható benne

- nők esetében a heti öt savanyúkáposzta fogyasztás 70 százalékkal csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát

http://filantropikum.com/		  
 
0 komment , kategória:  A természet gyógyszertárából  
Egy perc alatt eltávolítja a szürke hályogot a magyar lézer
  2014-10-31 11:50:12, péntek
 
  A femtolézert az Egyesült Államokban építették meg, magyar szakemberek tökéletesítették és Budapesten próbálták ki először. A készülék hat év alatt mintegy ezer ember látását mentette meg.
A lézer a mélyebb szövetekbe is képes behatolni, pontossága tökéletes, és segítségével bármilyen szürkehályog eltávolítható. A Semmelweis Egyetem szemészeti klinikáján a szakemberek bemutatták a készülék működési mechanizmusát.



Az orvos feladata annak beállítása, hogy a szemgolyó mely részét szeretné eltávolítani a hályogot, a munka oroszlánrészét pedig a számítógép végzi. A femtolézer a beavatkozás alatt nagy energiájú aktív sugárral vág a szövetbe, elképzelhetetlenül rövid ideig, mindössze tíz a mínusz tizenötödiken másodpercig.

A gép 60-70-szer pontosabban vág, mint egy gyakorlott sebész keze által forgatott szike. Az eljárást főleg fiatalok és traumás eseteknél ajánlják, szürkehályogot is műtenek vele, ami minden második idős embert érin. A műtét alig egy percet tart, ráadásul kisebb a fertőzésveszély és alacsony a komplikációk kialakulásának esélye, ami a gyorsabb gyógyulást segíti elő.

Forrás: Hír24.hu
  
 
0 komment , kategória:  Gyógyászat  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 421
  • e Hét: 6111
  • e Hónap: 12483
  • e Év: 63274
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.