|
2017-10-04 21:15:20, szerda
|
| |
| |
FODOR EMESE 
AMIKOR A KEZED NYÚJTOD FELÉM 
Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.
Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.
Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,
S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget, 
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.
Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.
S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.
HA ÉN ELMENNÉK
Ha én elmennék
Fogd meg két kezem.
Ha én elmennék
Szoríts meg jól Kedvesem.
Ha én elmennék,
Mond, hogy maradjak Veled,
Hisz, ha elmennék,
A magány fojtana meg.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a világot adtad Te énnekem. 
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a csillagot hoztad le az égről nekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem?
Így hát arra kérlek,
Fogd meg két kezem,
Ölelj magadhoz,
És ne engedj el Kedvesem!
MÁMORÍTÓ CSÖND
Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.
Mikor virrad, 
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK!
MIKOR A SZEMEDBE NÉZTEM
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a tengert, s a homokpartot,
A kék eget, s a szikrázó napot.
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a csillogó gyémántot,
S a gyönyörű smaragdot,
Mikor a szemedbe néztem,
Magamat láttam mosolyogva,
S láttam ölelő karodban
Megpihenni lelkem.
Mikor a szemedbe néztem, 
Egy új világot láttam
Mely eddig csak álom volt
S láttam az utat,
Mely a jövőbe tekint.
Mikor a szemedbe néztem,
Egy világ mosolygott vissza rám,
Mikor a szemedbe néztem,
Testünk egyé forrt,
S a mámor hevében
Hangunk az égbe szólt.
OLYAN VAGY NEKEM
Olyan vagy nekem, mint a sivatagba
Egy árnyékot adó fa,
Vagy egy csorgadozó patak,
Ki szomját oltja a fáradt vándornak,
Mint madárnak a szárnya,
S hívogató ég, ahol szabadon szállhat.
Érzem Te vagy a mindenem,
A szerelmem, a tengerem, 
Ki nekem mutatja tengerszíneit,
Habos, simogató, fodrozódó hullámait.
A pacsirta, ki zengi dallamos énekit,
S hallatán az emberek kinyitják szíveik.
Te vagy akiért létezem és élek,
Te vagy a mindenem, s Veled az évek
Csodás órák s percek, s ahová lépsz,
A lábad nyomában virágok nyílnak.
A neved is és az egész éned
Nyarat idéz a szürke kemény télnek,
S megtelik melegséggel, ragyogással
AZ ÉLET.
SZERETNÉM, HA SZERETNÉL
Szeretném, ha szeretnél,
És soha le nem felednél.
Felém mindig nyitott lennél, 
S mindig megértenél,
Szíveddel örökké szeretnél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fodor Ákos& Emese&József |
|
|
|
|
|
Offline
