Ezoterikus mesék,Mese egy kis angyalkáról,Nyílt levél a Jobbik parlamenti frakciója tagjainak,A mosoly, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Online

Linktáram, Blogom

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

Videótáram

Videótáram,

Ismerőseim

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Ezoterikus mesék

2017-12-16 18:45:30, szombat

	EZOTERIKUS MESÉK Isten létezik - Tanmese Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: - Én nem hiszem, hogy Isten létezik. - Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég. - Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk. A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: - Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon! - Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét. - Nem, nem! - erősködött a vendég. - Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint azaz ember ott, látja? - Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám? - Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon. Tanulság az elírt e-mail címről: Egy Minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt. Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába. A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre. Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta azt az üzenetet, amit a nyaraló férj tévedésből neki küldött, felvisított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre: Szerető feleségemnek Időpont: 2005 okt.13, péntek Tárgy: megérkeztem! Drága Szerelmem, Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet a szeretteinknek e-mailt küldeni. Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk. Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém. Ui: Tényleg nagyon meleg van idelent!!! A Teremtő létezése Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést: - Miért hiszi, hogy van Isten? - Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban darálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a darálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális. - Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését? A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak. - Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték. - Nem értjük, hogy mi akar ez lenni. - Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el. - Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte: - Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte: - Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit. A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz: - Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik! Egy gazdag üzletember megharagudott, amikor meglátott egy halászt a csónakja mellett üldögélni. - Miért nem mégy halászni? - kérdezte. - Mert mára már eleget fogtam - felelte a halász . - Miért nem fogsz több halat, mint amennyire szükséged van? - kérdezte tovább az üzletember. - Mihez kezdenék a többel? - így a halász. - Több pénzt tudnál keresni. Hamarosan egész halászflottád lenne, és olyan gazdag lennél, mint én. Erre a halász megkérdezte: - És akkor mit csinálnék? - Leülnél, és élveznéd az életed - mondta az üzletember. - Miért, szerinted most mit csinálok? - jegyezte meg erre a halász. AZ AJÁNDÉK! Karácsony van! A szoba közepén 3 kisfiú várja, hogy az apjuk a kis csengettyűvel jelezzen neki, hogy be mehetnek a karácsonyfához és átvegyék a nekik szánt ajándékot! Végre a várva várt csengettyű örömdalt játszott az egész lakásban. A gyerekek izgatottan léptekbe abba a szobába ahonnan ez a kellemes csilingelő hang származott. A szemük tágra nyílva csodálták a gyönyörű pompát amit a karácsonyfa látványa nyújtott nekik. Az apjuk kérése az volt, hogy mindenki lépjen oda és válasszon egy csomagot. 3 doboz volt a fa alatt, 2 nagy díszesen becsomagolva amolyan királyokat megillető, az utolsó pedig pici aprócska a reggeli újságba becsomagolva. A kicsi felkiáltott: - Enyém a kicsi! - és rohant érte. A fivéreik csak nézték és nem értették, hogy miért a kicsi? Már csak 2 maradt. Mikor izgatott remegő kézzel bontották fel a dobozokat a nagyobbik testvérek csalódva nézték... - Ó csak egy fonnyadt alma... - Nekem is! A kicsi ki nyitja az övét és lát benne egy nagyon nagy gyémántot. A nagyok haragosan támadták. - Neked miért az van benne? Apjuk közebe lépet és így szólt: - Az öcsétek pici silány csomagot választotta, mert neki nem a doboz kellett, ellenben veletek, akiket a doboz szépsége elvakított... A mese lényege az író szerint: Mi is olyanok vagyunk mint ez a három testvér.Valakit a külsőség nem vakít el és meglátja a másikban az igazi kincset. Sokan díszes dobozt választanak, amely majdnem hogy üres. A másikat ne a szemeddel érzékeld, hanem a szíveddel... Az Úristen megelégelte a magyarok egymás elleni acsarkodását, és magához kéretett egy magyart. Az angyalok nem sokat találtak, mert mindegyik készülődött március 15-ére. (A pokolban lett volna kit kérdezni, de ott nem olyan magyarok múlatták napjaikat, akiknek szívügyük lett volna a magyar nemzet sorsa.) Gábriel arkangyal csupán egyet talált, aki nem csinált semmit. Egy lépcsőn ült kardjára támaszkodva, és nézte a mennyei táblagépét, amelyen valami parlamenti közvetítés volt Pest-Budából. De kapcsolták Brüsszelt is, ahol magyarok beszéltek. Vagy inkább csak magyarul beszéltek, Magyarország ellen. A magyar pedig ült ott, s a fejét csóválta egyfolytában. - A ruhádról ítélve te magyar vagy - szólt neki Gábriel, mire az felnézett és igennel válaszolt. - Hogy hívnak? - Zrínyi Miklósnak. Költő vagyok, Gábriel. Már megtanulhattad volna ötszáz év alatt, hiszen mindennap találkozunk. - Jó, jó, tényleg. De most gyere velem, mert vár az Úr, beszélni akar veled. A magyarok nem férnek a bőrükbe odalenn a Földön. Valamit tenni kellene. - Megyek - volt a rövid válasz, majd feltápászkodott a lépcsőről, s elindult Gábriel mellett a trónterem felé. - Hívattál Uram - hajolt meg Zrínyi az Úr előtt. Parancsolj velem! - Én már a magyarnak nem parancsolok. Úgyis hiába. Csak kérdeznék valamit. Milliószámra vannak, akik odalentről kérik, hogy segítsek a népeden, de a másik milliók rám sem hederítenek. Gyűlölnek, pedig nem bántottam őket soha. Akik hozzám imádkoznak, azok is úgy utálják egymást sokszor, mint a kutya meg a macska. A pártokról nem is beszélek. Valahogy azért meg kellene mentenem ezt a népet, mert olyan szépen tudnak fohászkodni. - Igen Uram, de gondolkodj csak! Mikor fohászkodtak Hozzád ezek a magyarok? - No, várj csak, várj! Például akkor, amikor Te feljöttél ide és a török aprította a népet. Meg akkor is, amikor 1849-ben elindult a bosszúhadjárat. Meg akkor is, amikor Kun Béla meg az a Pokolra való Sámueli végiggyilkolták Magyarországot. Meg akkor is, amikor Trianonban - mérgemben - megengedtem, hogy felosszák Magyarországot, mert elüldözték a királyukat, akit a Szent Koronával illettem. - Esedeztek-e ezek a magyarok, Uram, amikor jól ment a soruk? - Nem. Valóban nem! - Akkor mire vársz? Nézd meg, mit csinálnak ma is! Külországban ócsárolják egymást mások előtt, amit még a cigány sem tesz, ha összevész a feleségével. Bent az országban lázítják az ifjúságot, s úgy készülnek a nemzeti ünnepükre is, hogy tüzet okádnak egymásra. Mutasd meg nekik Uram, hogy miként lehet összetartaniuk! Küldj rájuk valami megpróbáltatást! S meglátod, igazam volt, amikor azt írtam egyik versemben, hogy "jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskedjék". Ha bajban van, ha bántják, akkor bizony összetart. Az Úr elgondolkodott Zrínyi szavain és igazat adott neki. "Hát lám, mit tesz ma, ha baj éri?!" - gondolta az Úr, s elindította a hófelhőket. Amikor a szél kezdte keverni az utakon, először úgy szidták a Fennvalót, ahogy a szájukon kifért. Amikor rájuk sötétedett, és a szél még erősebben tépte őket, a telefonjuk lemerült, az üzemanyag pedig egyre csak fogyott, ahogy fűtöttek az autóban, halkabb lett a szitkozódás. Később elhangzott az első "Istenem, Istenem!" is. Még később "Édes, jó Istenem! Csak most segíts!" Éjfélkor már eszébe jutott sokaknak a "Miatyánk" is. És eljött az ünnepnapja, március 15-e. A hó és a szél még mindig tombolt, s mert annak idején 1848-ban is ostoba gyűlölködés volt a magyarok részéről az osztrákok irányába, az Úr még megmutatta, hogy akit gyűlölünk, hát pont az segít ki a bajból. Osztrák hókotrók jelentek meg az autópályán, s később mentőautók is érkeztek. A magyarok pedig imádkoztak, fohászkodtak, és senki sem gondolt arra, ami ezen a napon az ünnepi beszédekben központi téma lett volna: Az Osztrák mint történelmi ellenség. Az Úr ismét magához kérette Zrínyit. - Igazad volt Zrínyi Miklós. Ma a magyarok ünnepén volt zsíros kenyér, szállás, forró tea, várandós édesanya mozdonyban utaztatása a szülészetre, összetartás és segítség. Nem kérdezte meg magyar a másik magyartól, hogy melyik párthoz tartozik, s nem vette el a poharat a másik szájától, mert annak nagy Magyarország térkép volt a kocsijára ragasztva. Igazad van, Zrínyi Miklós, a magyarnak nem szabad gondtalan életet adnom. Mert akik jól élnek, mert hazudoztak a népnek, és a balga nép a parlamentbe juttatta őket, még most sem tartják a szájukat, még most is gyűlölködnek, még ma is egymás ellen uszítják - uszítanák - a népet. De ma nem figyel rájuk senki. Mert egymáson segítenek, s nincs idejük a gyűlölködésre. Ha a sok ellenzéki, patkányviselkedésű bűnöző nem hergeti őket, akkor ez a nép, jó nép sanyargatás nélkül is. Látod, Márton püspök földjén nem esik, s nem is fúj. Mert ők megköszönik a rosszat és a jót egyaránt. Egykor hálátlanok voltak, de Trianon óta keresztet viselnek, mégis hisznek és hűek hozzám. Ők mentik majd meg ezt a mélyre csúszott és állhatatlan anyaországi nemzetet is, hidd el! - Hogy lesz Uram eztán? Mindig szenvednie kell ennek a nemzetnek, hogy megmaradjon? - Valahogy úgy. Hacsak meg nem érti végre, hogy a szeretet és a hit sokkal többet ér, s nagyobb biztonságot ad, mint a pénz, a hatalom, és a gyűlölség. Egyelőre azonban olykor kell neki a hó, a szél, az árvíz, a megalázatás. De ne hidd, jó Zrínyi Miklós, hogy nem sajnálom őket. Én boldogságot akarok adni nekik. Egyszer majdcsak elfogadják... Zrínyi szomorúan elballagott a trónteremből, s megint csak a fejét csóválva mormogta: "Optimista vagy, Uram, nagyon optimista. De én már ötszáz éve tudom, hogy ez csak akkor jó nép, ha bajban van, s ha van kinek engedelmeskednie." Az Úr pedig megmosolyogta Zrínyi gondolatait, mert látta, hogy a hó és a szél sokakban nem csak erre a drámai éjszakára adta vissza a hitet!... Stoffán György: "Zrínyi és a Fennvaló - Majdnem népmese" című esszéje alapján (rövidített változat) Kövér, Beteg és majdnem Halott Adott egy ausztrál fazon Joe, aki jelentős túlsúllyal és súlyos autoimmun betegséggel rendelkezik. Mivel sem az orvosok, sem a hagyományos gyógyszerek nem képesek hosszútávon megoldást kínálni számára John utolsó reménye abban az ideológiában rejlik, hogy a teste képes az öngyógyításra. A gyorséttermi ételeket maga mögött hagyva útra kel egy gyümölcspréssel és elhatározza, hogy csak és kizárólag gyümölcsök és zöldségek levét fogja inni 60 napig. A közel 5000 km-es úton, mely keresztülviszi az amerikai egyesült államokon, egy cél lebeg a szeme előtt: elérni, hogy gyógyszerektől mentes, kiegyensúlyozott életet élhessen. Miközben útja során Joe több, mint 500 amerikaival beszélgetett táplálkozásról, egészségről, egy arizóniai kamionparkolóban találkozott Phil-lel, aki ugyanabban a betegségben szenvedett, mint ő és hasonlóan rossz állapotban volt. Phil extrém túlsúlyt cipelt magán és szinte csak egy sajtburger választotta el a szívrohamtól. Miután Joe megosztotta vele az útja során tapasztalt egészségi javulást, és felajánlja segítségét Phil is elindul az egészség felé vezető úton, sőt kamionos múltját maga mögött hagyva az egészséges életnek és annak közvetítésének szenteli az életét. Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere? Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi: - Mondd Apa, neked mennyi az órabéred? Az apja haragra gerjed: - Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba! A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát. “Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában. A fiú felnéz, és újra megkérdezi: - Apa, neked mennyi az órabéred? - Négy dollár fiam. - És tudnál nekem adni két dollárt? Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle: - Mire kellene neked az a két dollár? - Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán. Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja: - Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk? Volt egyszer egy kis hullám,aki odakinn fel-lehullámzott az idők kezdete óta. Csak élvezte a napsütést és a szelet. Addig, még meg nem látta a többi hullámot, amint a parthoz csapódtak, és nagyon megijedt. - Jaj, Istenem, velem is ez fog történni? A másik hullám azt mondta neki: - Miért vagy olyan szomorú? És a kis hullám azt mondta: - Mert összefogunk ütközni és mind semmivé válunk. Nem érted? De a másik hullám azt mondta: - Te nem érted! Te nem csak egy hullám vagy, hanem az óceán része.. "Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: - Tegyük a föld alá. - Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: - Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni." (Buddhista tanmese) http://hitremenyszeretet.network.hu/blog/hit-remeny-szeretet-blogja/filter/tag/ta nmese

0 komment , kategória: Irodalom - Próza

Mese egy kis angyalkáról

2017-12-16 18:00:31, szombat

	MESE EGY KIS ANGYALKÁRÓL Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehér szárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk: - A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek? A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek: - Én is! Én is! Én is! - Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie. Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok. - Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk. - Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten. Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt: - Én vállalom! A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott: - Menj hát! A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott: - Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor! - Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd. - Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög. Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt: - Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé? - Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal. Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak. - Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük. Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája. - De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek? - Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal. Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt. - Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki. - Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba? A kis angyalka bánatosan nézett reá. - Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled. A gonosz ördög nevetett. - Gyere, csak gyere! És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen. - Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd. - Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal. Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott: - Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé. De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyal és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt. - Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki. - Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket. - Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek. - A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől. Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.

0 komment , kategória: Irodalom - Próza

Nyílt levél a Jobbik parlamenti frakciója tagjainak

2017-12-16 16:00:41, szombat

	NYÍLT LEVÉL A JOBBIK PARLAMENTI FRAKCIÓJA TAGJAINAK 2017. december 14., csütörtök Hölgyek és Urak! Hosszú ideje várom, hogy egy is Önök közül feláll és minimum átül a függetlenek közé, hogy ne érje az árulás és a köpönyegforgatás vádja. Hiába vártam. Néhány cinkos és/vagy cinikus mosolyon kívül nem tettek semmit. Nem voltak képesek arra, hogy ahhoz a választóhoz, azokhoz a magyar emberekhez, Isten és a Szentkorona előtt tett esküjükhöz híven megtegyék azt a lépést, amely igaz magyarságuk, emberségük bizonyítéka, és párttársaik, de az egész magyar nemzet épülésére szolgálhatott volna, példát adva a jellem és a tisztesség terén. Nem valamilyen párt tagjaként, nem politikai ideológia alapján, hanem keresztény magyar íróként, újságíróként, látó, gondolkodó emberként szólok Önökhöz, mert fáj, hogy értékesnek tudott emberek önnön lelkük, valójuk és emlékük bemocskolói legyenek, bármilyen okból. Érthetetlen a számomra az, ami Önökben munkál. Érthetetlen számomra, hogy egy párt, és a párt által, a frakciótagság, a parlamentárius mivolt biztosította anyagi haszon többet jelenthet az adott szónál, az elvnél, az eskünél. Nem azt vártam volna el Önöktől, hogy a Fideszbe üljenek át, hogy a Fideszt támogassák, csupán annyit, hogy ahhoz az eszméhez maradjanak hűek, amely eszme Önöket egykor Jobbikossá tette. Aminek a szolgálatában vállalták a Haza, a Nemzet, a kereszténység védelmét, megmaradásának biztosítását. Önök azzal, hogy ma is abban a frakcióban ülnek, nem csak a hitelüket vesztették el, de elvesztették a jogot is arra, hogy azokat képviseljék, akik Önöket odaültették, akiknek a bizalma alapján Önök parlamenti mandátumhoz jutottak. Mert Önök ma már nem e magyar választótömeget szolgálják, hanem egy világpolitikai, liberális, keresztény-és egyben magyarellenes hisztériát, amelynek érdekében Önök nem csak a saját elveiket - ha voltak ilyenek -, hanem a nemzetet, a kereszténységet, a Kárpát-haza lelkét és megamaradása lehetőségeinek egy szegmensét is sárba taposták, tapossák. Mert Önök egy szegmense voltak e megmaradás lehetőségének, hiszen nemzeti érzelmű és gondolkodású, jó szándékú magyar emberek álltak az Önök háta mögött, bízva az Önök esküjében, adott szavukban, az ígéretekben. S erre Önök hosszú hónapok óta rácáfolnak, szembe hazudják mindazokat, akik Önöket megválasztották. Ha Önök az első kérdéses pillanatban, amikor pártvezérük egyértelmű jelét adta az árulásnak, felállnak, akkor ma is van Jobbik, ma is van összetartás és egység azon elvek mellett, amelyek nem a személyes gyűlölködésen, hanem a Haza védelmének, megtartásának és túlélésének szilárd meggyőződésén alapulnak. Önök elvetettek mindent, ami a fentieket biztosíthatta volna. Épp úgy, mint az adventi keresztállítást... amely tény bizonyítja jelen - aggódó és figyelmeztető -soraim szükségességét. Hölgyek és Urak! Az erkölcs és a jellem elválaszthatatlan. Jellemtelen ember, a priori nem tud erkölcsös maradni, de az erkölcstelen is magában hordozza a jellemtelenséget. Ha pedig valaki az esküjét szegi meg, az kiírja magát a keresztény magyarság sorából. Önök e pillanatban ebben a helyzetben vannak és csak saját maguk tudnak ezen a méltatlan és megalázó helyzeten változtatni. Kövessék meg hát az elfecsérelt lehetőség, és át nem gondolt időhúzás okán/miatt választóikat, és esküjükhöz híven tegyék a dolgukat, akár mint független képviselők, akár mint a politikától a továbbiakban távol maradó civilek, keresztény-keresztyén magyarok! Mert ma még módjukban áll és lehetőségük van erre, de holnap talán már nem lesz. Kérem, ne kockáztassák anyagi javakért a nemzet biztonságát, a haza függetlenségét, és szabadságát, s ne bélyegezzék meg önmagukat egy életre, s talán - ha lesz ilyen - a történelem lapjaira se, mint árulók kerüljenek be. Az emberséget, a jellemességet, a tisztességet, a hazafiságot, a hitelességet, a keresztény magyar eszmét semmi sem éri meg eljátszani, megszentségteleníteni. E gondolatokkal kívánok Önöknek Áldott Karácsonyt, remélve, hogy Jézus születése (majd szenvedése, halála és feltámadása), az Önök részére, az Önök szellemisége szerint sem volt hiábavaló... amint nemzetünk történelmének megalkuvást nem ismerő, a Hazát és a Nemzetet, mindig és mindenek elé helyező nagyjaink, szentjeink, papjaink, lelkészeink és politikusaink példája, áldozata sem. Isten áldja Önöket! Stoffán György író, újságíró Link Karthago - Áruló Link

0 komment , kategória: Irodalom - Próza

A mosoly

2017-12-16 13:30:33, szombat

	Ara Rauch: A MOSOLY "Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is." Ara Rauch: magyar írónő (1958. október 3. - ) - Neked szóló szavak - Mosoly Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított, ő tehát igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson belőle nekik is. A szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló, hajlott vállú öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát: mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában. Most beugrik az óvodába a gyerekért, aztán hazaviszi, és paprikás krumplit fog főzni vacsorára, ahhoz éppen jó lesz egy kis friss kenyér is. Danika majd közben ellesz a tévével. Jobb, ha nem a szobájában játszik, mert akkor ötpercenként nyávog, hogy anya, gyere - ehhez most neki se ideje, se kedve, se türelme nincs. Sietnie kell, hogy elkészüljön, mire hazaér a férje. Végre ő került sorra a furgon ajtajánál. - Egy kilót kérek - mormolta fásultan. Az eladó - harminc körüli nő - hátrafordult és leemelt egy kenyeret a polcról. Visszafordult és átnyújtotta. Az asszony felemelte a kezét az előre kikészített pénzzel, és felemelte a tekintetét is, egyenesen az eladó szemébe nézve. Az eladó rámosolygott. Az a mosoly egy élő ajándékmosoly volt. Az ennivaló mellé lelki táplálékot adott: átmelegítette az asszony belsejét, felragyogtatva a színtelen utcát és a monoton, egyhangú napot. Az asszony hökkenten visszamosolygott, nem akarta elhinni, hogy éppen neki, pont neki és csak neki szólt az a finom, meleg, szeretetteli mosoly. Eltette a szatyorba a kenyeret. Az óvodában azzal lepte meg Danikát, hogy megkérdezte, van-e kedve a játszótérre menni. Most valahogy nem tűnt olyan életbe vágónak a sietség, sokkal fontosabbnak érezte, hogy a gyermekének örömet szerezzen. És büszkén dicsérte meg, amikor felmászott a mászóka legtetejére. Otthon a tévé elé ültetés helyett ismét választási lehetőséget kínált fel a gyereknek: - Van kedved főzni velem? A kisfiú lelkesen bólintott, és teljes komolysággal összpontosított a krumplihámozás bonyolult műveletére. Az asszony meghatottan figyelte. Sokáig dédelgette magában azt a mosolyt, amit aznap kapott. Még évek múltán is, amikor eszébe jutott, ugyanazt a csodálkozó meglepődést érezte, hogy miért éppen ő részesült ekkora ajándékban. Újra és újra átélte, hogy egyetlen pillantással át lehet adni a szeretet melegét. Megértette, hogy akiben ilyen energia van, az képes szétszórni maga körül és örömmé varázsolni a fakó hétköznapokat mások számára is. Mosolygott tehát, kéretlenül és önzetlenül, megváltoztatva annak a napját, akinek átadta az ajándékát. Link Patai Anna - Küldd el a mosolyod! // Egyveleg Link Vincze Viktória - A mosolyodat el kellene ültetnem // Egyveleg Link

0 komment , kategória: Irodalom - Próza

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

2017.11

2017. December

2018.01

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


				1	2	3

4	5	6	7	8	9	10

11	12	13	14	15	16	17

18	19	20	21	22	23	24

25	26	27	28	29	30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	25 db bejegyzés
e év:	360 db bejegyzés
Összes:	4845 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 5184
e Hét: 19279
e Hónap: 59100
e Év: 236975

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.